JONAS PALIONIS

Vilniaus universitetas

Kutatási területek: a litván írott nyelv története, névtan.

LAURYNAS IVINSKIS LENGYEL–LITVÁN SZÓTÁRA

Készítette Ona Kažukauskaitė

Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2010, 524 p. + kompaktinis diskas. ISBN 978-609-411-052-8

A litván nyelvi szótárak (pontosabban a litván címszavakat vagy magyarázó szavakat tartalmazó három- és kétnyelvű szótárak) közlése eddig főként a XVII–XVIII. századra és Kis-Litvánia területére korlátozódott. E téren a legtöbbet Vincentas Drotvinas munkálkodott, aki három jelentős kéziratos szótárt készített elő kiadásra: az anonim Lexicon Lithuanicum címűt (1987), a Friedrich Pretoriusnak tulajdonított Clavis Germanico-Lithwana címűt (1995–1997), valamint Jokūbas Brodovskis Lexicon Germanico-Lithvanicum et Lithvanico-Germanicum című művének első, német–litván részét (2009).

Az egykori Litván Nagyfejedelemségben a Kazys Pakalka által készített, Konstantinas Sirvydas két háromnyelvű szótárának fakszimile kiadásán (1979 és 1997) kívül más szótár nem jelent meg, mert ott nem is volt ilyen. Csak a XIX. század elejétől, a litván mozgalom kibontakozásával kezdtek kétnyelvű és háromnyelvű szótárakat írni; kézirataik jelentős része elveszett, külföldre került, vagy könyvtárainkban még kiadásra vár.

Elsőként az 1856 körül írt, háromkötetes, Simonas Daukantas-féle lengyel–litván kéziratos szótár jutott el a kiadásig, amelyet Giedrius Subačius készített elő nyomtatásra (1993–1996-ban jelent meg). Nemrég napvilágot látott egy másik, ebből az időszakból származó lengyel–litván kéziratos szótár is, amelyet a jeles népművelő, pedagógus és a híres kalendáriumok („metskaitliai”) szerzője, Laurynas Ivinskis (1811–1881) írt. A szótár kéziratát Krakkóban, a Lengyel Tudományos Akadémia könyvtárában őrzik (jelzete: 2232). Ezért a litván kutatók szélesebb köre számára nem volt hozzáférhető, noha a litván lexikográfia igen érdekes és értékes emléke (a továbbiakban IŽ rövidítéssel jelölve).

Az IŽ-t a Litván Nyelvi Intézet munkatársa, Ona Kažukauskaitė készítette elő kiadásra. A szótár szerzőjének nem túl szerencsés új szavával „Pagar-” címet viselő előszavából,

180

Acta Linguistica Lithuanica LXIV–LXV

Lauryno Ivinskio lenkų-lietuvių kalbų žodynas

„idős hölgy”, látható, hogy a szótár kiadásra való előkészítését többek között bizonyos, földije iránti érzelmei is motiválhatták: a szótár szerzőjét és szerkesztőjét állítólag ugyanabban a šilalėi templomban keresztelték meg. Ez a szempont kétségtelenül nem volt a legfontosabb, de hozzájárult ahhoz, hogy ma már rendelkezésünkre áll Ivinskis szótárának hozzáférhető, megfejtett szövege, valamint egy kompakt lemez, amely lehetővé teszi az átírt szöveg hitelességének számítógépes ellenőrzését.

A kiadványhoz az in folio formátumot választották, amelyben (feltehetően takarékossági okokból) az eredeti in quarto formátumú oldalainak négyesével való csoportjai szerepelnek. A „Pagarsenė”-n kívül a kiadvány tartalmát két tanulmány alkotja (az egyiket a szerkesztő, a másikat a lengyel nyelvész, Małgorzata Kilar (Margarita Kiliarė) írta), ezek litván és lengyel összefoglalóival, valamint irodalomjegyzékeivel (IX–XLI. o.); a „Kézirat-előkészítési alapelvek” című fejezet (XLIII–XLIV. o.); az Ivinskis által használt rövidítések jegyzéke (XLV–XLVI. o.); az IŽ átírt szövege, helyenként egy-egy oldal vagy oldalrész digitális fakszimiléjével kiegészítve (1–523. o.); továbbá a hátsó borító belső oldalára ragasztott, említett lemez.

Kažukauskaitė bevezető tanulmánya, „Lauryno Ivinskio lenkų-lietuvių kalbų žodynas” (IX–XXV. o.), elején a szótár szerzőjének lexikográfiai törekvéseiről ír, majd a szótár fennmaradt részéről (felépítéséről, a lengyel szavak jegyzékének forrásáról, a litván szavak helyesírásáról, nyelvjárási alapjáról és szókincséről).

A tanulmány érdekes és tartalmas, Ivinskis munkásságának eddigi kutatásaira támaszkodik. Már az első mondatban eredeti feltevést vet fel: „Laurynas Ivinskis a litván nyelvű naptárak híressé válása előtt is elhatározhatta, hogy szótárakat készít” (IX. o.). E feltevés alapját állítólag a kéziratában, az O Pisowni języka Litewskiego című, 1843 után írt műben kifejtett gondolat adja, miszerint szótárt fog írni. Talán első ízben írják le ilyen részletesen az IŽ kéziratának a krakkói könyvtárba kerülését és felépítését. Az IŽ kézirata Maria Potulickaitė-Oginskienė, Bogdan Oginskis rietavasi herceg feleségének ajándékaként került a krakkói könyvtárba, abban a reményben, hogy kinyomtatják. A krakkói akadémia levéltárában található, az akadémia kancelláriája által 1918. szeptember 8-án keltezett bejegyzésből kiderül, hogy a szótárral együtt egy lengyel–žemaitė nyelvtani füzetet is átadtak (XI. o.). A tanulmány szerzője azonban nem említi, hogy ez a füzet megvolt-e az akadémiai könyvtárban, hanem arról közöl adatokat, hogy Ivinskis halála után a Tryškiai környéki földbirtokos, Aleksandras Moras gondoskodott írásainak megőrzéséről; az Oginskienė hercegnének pedig Ivinskis gimnáziumi barátja, Kajetonas Gadliauskas adhatta át a szótárt és a nyelvtant. Gadliauskas a kéziratok egy részét Petras Kriaučiūnusnak, a marijampolėi gimnázium tanárának adta át (a kéziratok között volt a szótár A, B, C és S betűs része is).

Az IŽ felépítését ismertetve Kažukauskaitė megjegyzi, hogy három részből áll: az első az A betűtől az 1018. oldalig, a második az 1019. oldaltól az 1767. oldalig, a harmadik pedig az 1768. oldaltól a 2060. oldalig tart. Jó lett volna, ha ezeket a részeket az átírt szövegben grafikailag elkülönítik. A szótár csak az A–R betűket öleli fel. A szótár S betűs része, amely Kazio Grinius kezébe került, valahová eltűnt

Recenzijos / Reviews

181

JONAS PALIONIS

(vele a szótár 2688 oldalas lenne)¹. Arra, hogy lehettek kéziratok a további betűk szavaival is, a 2003. oldalon általam észrevett kis szócikk utal, amelyben hivatkozás van a W betűs szóra: „Rudopiór, jeszkok Waruga”.

K. Grinius már megállapította, hogy Ivinskis szótárának lengyel részéhez az úgynevezett Mauricius Orgelbrand-féle, kétkötetes lengyel szótárt használta (amelyet olykor „Słownik wileński”-nek is neveztek, és a recenzált kiadványban SWil rövidítéssel szerepel); ezt 1861-ben Vilniusban nyomtatták ki. Kažukauskaitė tanulmányában olyan ismereteket közölt erről a szótárról, amelyek segítik az IŽ felépítésének és rendeltetésének jobb megértését. A Litvániából (Merkinė környékéről) származó nyelvész, Jonas Karlavičius (Jan Karłowicz) nem volt jó véleménnyel róla: szerinte nem nyelvészek írták, ezért „praca ich pozostała za wymaganiami nauki” (XV. o.). Akadtak azonban kedvező vélemények is. Ivinskisnek feltehetően tetszett, mert „do podręcznego użytku” céljára készült (ahogy a címlapján áll), és számos szakterület szókincsét tartalmazta, különösen sok olyan terminust, amelyet „z obcych języków polskiemu przyswojonych” (ugyanott).

A tanulmány szerzője az úgynevezett Olgebrando-szótárt az IŽ kéziratával összehasonlítva meglehetősen részletesen jellemezte a két mű felépítésének hasonlóságait és különbségeit. Megállapította, hogy Ivinskis a szótár lengyel részében nem mindenütt követte a SWil-t: eltérések vannak a címszavak (lemmák) elrendezésében, a szócikkcsoportok szerkezetében, a szavak nyelvtani minősítőinek rendszerében, a jelentések magyarázatának módjában, valamint más területeken is. Véleményem szerint azonban különösen fontos különbség, hogy az IŽ-ben bármely betűnél jóval kevesebb szó szerepel: Ivinskis a SWil-ből csak azokat a szavakat vette át, amelyeket az akkori Litvánia lengyelül tudó olvasója számára a legszükségesebbeknek tartott ahhoz, hogy elsajátítsa vagy jobban megtanulja a litván nyelvet (a tanulmány szerzője valamiért nem ír erről, vagyis az IŽ rendeltetéséről). E célból Ivinskis a lengyel rész szavait nemcsak a SWil-ből, hanem a helyi lengyelül beszélők (nemesek, földbirtokosok) nyelvéből is meríthette (a szerző tíz ilyen szót említ, de ennél több is lehetett).

Anélkül, hogy részletesen kommentálnánk a Kažukauskaitė tanulmányában felsorolt SWil és IŽ közötti különbségeket, összefoglalóan elmondhatjuk, hogy ezekből meglehetősen sokat emeltek ki, és sokfélék. A tanulmány szerzője véleményem szerint helyesen jegyezte meg, hogy Ivinskis egyszerűbb, a litvánok számára hozzáférhetőbb szerkezetet választott szótárához (több mint száz, a SWil-étől eltérő jelölést vezetett be, nem számozta meg a jelentéseket stb., bár ez természetesen csökkentette szótára tudományos értékét).

A lengyel szavak SWil-beli és IŽ-beli közlésének összehasonlító elemzése után Kažukauskaitė tanulmánya jelentős teret szentel a litván rész jellemzésének. A szerző az IŽ helyesírásáról (XVIII–XIX. o.), nyelvjárási alapjáról és szókincsének összetételéről ír (XIX–XXII. o.).

¹ Jonas Kruopas. L. Ivinskio leksikografiniai darbai. – Jonas Kruopas. Rinktiniai raštai. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1998, 231.

182

Acta Linguistica Lithuanica LXIV–LXV

Lauryno Ivinskio lenkų-lietuvių kalbų žodynas

Az IŽ helyesírási kérdéseit a cikk a szerző „O pisowni języka Litewskiego” és „O pisowni i iloczasie języka Litewskiego” című, 1840 után írt kézirataiban kifejtett nézeteivel hozza összefüggésbe². A szerző az utóbbi írás címét „A litván nyelv helyesírásáról és hangsúlyozásáról” formában fordította, az iloczas azonban az akkori lengyel nyelvben a hosszúságot jelentette³. E nyelvészeti terminus ilyen fordítását feltehetően az IŽ-ben használt hatféle jel indokolta: −, ˆ, `, ´, ˘, ˇ (az utóbbi igen ritka). Némelyik jel valószínűleg nemcsak a magánhangzók időtartamát és a hangsúly helyét, hanem a szerző anyanyelvi nyelvjárásának hanglejtését is jelölte. Vytautas Vitkauskas azt írja, hogy az IŽ-ben „az i, ū hosszú magánhangzókat egyértelműen különbözőképpen jelölik, így nyomon követhető a varniai nyelvjárás hangsúlyozása. Különösen jól látható az első szótagra eső, ereszkedő hanglejtés hatása: gārsas 1937. o. (nyelvjárási gãːrsas, köznyelvi gar̃sas) [...], dẽiwe 2012. o. (nyelvjárási dẽːivė, köznyelvi deĩvė) [...]”⁴. A hangsúlytan kérdéseit azonban — a helyesíráséival együtt — a cikk nem tárgyalja részletesebben, azokat az IŽ további kutatóira hagyja.

A nyelvjárást illetően a cikk szerzője azt a hagyományos nézetet vallja, hogy az IŽ Ivinskis szülőföldje, a žemaitiai dūnininkai nyelvjárásjegyeit tükrözi, ezek azonban nem következetesen jelennek meg, és gyakran felváltják őket a felső-litván nyelvjárási alakok. A szótárban valóban gyakran a dūnininkai nyelvjárásra jellemző egyhangzók [ī], [ū] helyett a nyugat-felső-litván kettőshangzók [ie], [uo] szerepelnek, például: Piènas 592⁵, Wiènas 379, Dùotė 161, Kluònas 350 stb. Ezek mellett azonban gyakran előfordulnak dūnininkai alakok is, például: Prìs žingas 967, Prìžadas 350, Dùbie 373, Kariùmėnė 20 (különösen gyakori a pri, pri- elöljárószó és előtag). Általánosságban Ivinskis, akárcsak korának többi žemaitiai írója és közéleti szereplője, bizonyos nyelvjárási keverékben írt; ezt Petras Jonikas említett tanulmánya részletesen elemzi, ám a cikk szerzője nem használta fel.

Az IŽ nyelvjárási alapjáról szólva nem szabad megfeledkezni Ivinskisnek az írott nyelv nyelvjárási alapjáról kialakított elképzeléséről. Meg volt győződve arról, hogy az írott nyelv számára egyetlen nyelvjárást kell kiválasztani, nem pedig különféle nyelvjárások útvesztőjében bolyongani. Véleménye szerint a litván írott nyelv alapjául a „középső nyelvjárást” kellett volna választani (środkowy prowincjalizm). Ezt a „provincializmust” azonban nem határozta meg pontosabban; gyakran nyugatiasan írta nemcsak a [ie], [uo] kettőshangzókat, hanem az [ai] kettőshangzót is, voc. + n stb.⁶ Azt, hogy Ivinskis szótárában nem ragaszkodott szigorúan egyetlen nyelvjáráshoz, egyes lengyel szavak többféle nyelvjárási alakjának közlése mutatja, például: Dąb, dębu m. Ąžuolas, -a, uòžuolas,

² Petras Jonikas. Lietuvių bendrinės rašomosios kalbos kūrimasis antrojoje XIX a. pusėje. Chicago, 1972, 65.

³ Lásd Samuel Bogumił Linde. Słownik języka Polskiego 2. Lwów, 1855, 200.

⁴ Vytautas Vitkauskas. Lauryno Ivinskio lexikográfiai elvei. – Lauryno Ivinskio naptára megjelenésének 150. évfordulójára. Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas, 1997, 30.

⁵ Itt és mindenütt másutt a számjegy az eredeti oldalát jelöli.

⁶ Bővebben lásd Petras Jonikas, i. m., 65–67. o.

Recenzijos / Reviews

183

JONAS PALIONIS

tölgy, -ła 160; Chleb, -a. Duòna (dùna és douna) 111; Gnoić v. a. Pùd’ité, pùd’inté 121; Krosta, -ty f. Niežas, Nìžas 480; Dwakroć avd. Dù kàrtù, dù žìgiù 229.

A nyugati nyelvjárás felé alakítva (nyugatiasítva) a dūnininkai nyelvjárás szavait, Ivinskis – amint Kažukauskaitė helyesen megjegyzi – „mesterséges, hipernormatív szavakat is alkotott” (p. XIX). Ezt az állítást még a „nagyon sok” szavakkal is ki lehet egészíteni, különösen a labai daug, különösen a nuo- előtaggal, a nu- helyett, például: adv. nenuokrāt̄omaj 745, nuōnesztas 1251, inf. nuoprausté 781, Nuoszukuoté 1765, Nuopùlimas 813, nuosidawìmas 166. Másfelől a szótárában meglehetősen rendszeresen használta a hangsúlyos žemaitai g. pl. -un végződést is (például: Łajwun 2, Linun 929, žiedun 1567, Žmoniun 152), és gyakran megtartotta az orrhangzós magánhangzók reflexeit mind a szótövekben, mind a végződésekben (például: Dransa 885, kan 135, miegāns 1024, Rānstas 63, kėnstė 130, Sugrinzté 1263, Apskūnstas 1013 stb.). Az IŽ terminológiai sajátosságainak alaposabb vizsgálata azonban még a nyelvészek figyelmére vár.

Kažukauskaitė cikkében viszonylag sok helyet szentel a lengyel IŽ litván szókincse jellemzésének. Rámutat a benne található főnevek nagy számú és változatos kicsinyítő képzős alakjára, ír az új szavak alkotásáról, a szókincs forrásairól stb. Az IŽ valóban bővelkedik a žemaitai nyelvjárásból, a korábbi – különösen Sirvydas-féle – szótárakból átvett, valamint maga a szerző által alkotott szavakban. Vitkauskas egyik cikkében azt írta, hogy Ivinskis állítólag csak egy-két szót kovácsolt⁷. Ez az állítás azonban pontatlan, mert az IŽ-ben nagyon sok új szó van „kovácsolva”, amelyekből véleményem szerint tekintélyes kis szótárat lehetne összeállítani. Ivinskis ugyanis arra törekedett, hogy szinte minden lengyel szóhoz litván megfelelőt adjon, és ha ilyet nem talált a saját nyelvjárásában vagy a rendelkezésére álló szótárakban, új szót alkotott. E tekintetben az IŽ különbözik kortársa, Daukantas lengyel–litván szótárától, amelyben ilyen esetekben gyakran üresen maradt a hely.

Az új szavak alkotásáról írva Kažukauskaitė megjegyzi, hogy ezek leggyakrabban a nevezett Orgelbrand-szótárban szereplő nemzetközi jellegű szavak megfelelőiként születtek. Szemléltetésképpen tíz ilyen új szó példáját adta meg: Bank – Šàndietis 36, Geometrija – Matinìsté 306, Historija – Wējksmas, wèjksmié 364, Instinkt – Ìstigis 392, Kolega – Wiendràugis 447, Parlament – kalbiétiné 1072, Reakcja – Priśzingėné 1638, Relikwja – Ātlajkas 1661, Rezvdencija – pabu wėné 1683. A felsorolt példákhoz hozzá lehet még adni az alábbi, a nagy LKŽ-ben nem rögzített, érdekesebb IŽ-beli új szavakat: Aspirant – Bendrā̃noris, bendrāgeidis 22, Dyalekt – Kalboskieris (= Kalboskyris?) 235, Filolog – Datirėjas, pàrwejzdėtojas 276, genealog – Gimínrašzis, gimìnsekis 305, Imaginacija – Pavejkslinė 387, Onanizm – Sątepis 966, Pseudo-nim – Skirstwardis 1550, Racionalizm – Protinibė 1608, Raketa – Ugnièlakis 1621, Rotacja – àpsukmis 1728, Realizacija – Pawejkslojimas 1639, Rotman – Łajwòwadis 1729, Ruszczyzna – Rusibė, Rusinibė, Gūdìszkybė 2015.

⁷ Vytautas Vitkauskas, i. m., p. 199.

184

Acta Linguistica Lithuanica LXIV–LXV

Lauryno Ivinskio lenkų-lietuvių kalbų žodynas

A bemutatott példákból már látszik, hogy olykor egyetlen lengyel (illetve nemzetközi jellegű) szóhoz az IŽ-ben két vagy több új szó is tartozik. Ez szintén egyik ismertetőjegye annak, hogy új alkotásokról van szó. Emellett nemritkán az új szó mellett kölcsönszó is szerepel a litván szócikkrészben, például: Kalend arz – Kalendorius, Metskajtlus 402, Parlament – Parlamentas, kalbėtinė 1072.

Ivinskis számára az új szavak, különösen a speciális fogalmak jelölésére szolgáló új terminusok megalkotásának talán legfontosabb indítéka az akkori írott nyelv sok idegen szóval szennyezett szókincsének megtisztítása és gazdagítása volt. Nyelvészeti képzettség híján azonban nehezen tudott képzésük és/vagy jelentésük szempontjából megfelelő új szavakat alkotni. A cikk szerzője példaként hozza fel egyik új szavát, a pagarsenė alakot, amelyet már Daukantas is bírált, és amely az IŽ-ben kilenc szócikkben is előfordul különféle lengyel szavak megfelelőjeként, mégis valamiért megtetszett Kažukauskaitėnek, aki a bevezetés szó értelmében használta (nyilván az eredetiség kedvéért). Bár Ivinskis kevés jó új szót alkotott, az IŽ-ben rögzített egy-két új szava bekerült későbbi írásokba és a XIX. század végi újságokba, sőt egészen napjainkig fennmaradt (például: a žodinystė szót „etimológia” jelentésben használták 1883-ban az „Aušra” című lapban, lásd LKŽ XX 936; az ūkininkystė pedig kissé eltérő jelentéssel valószínűleg későbbi szótárakon keresztül jutott el a mai használatig; vö. LKŽ XVII 407–408).

Kažukauskaitė cikke jelentős számú olyan új szót említ, amely Sirvydas szótárából került át az IŽ-be. Azt azonban nem állapították meg, hogy Kristijonas Gotlibas Milkė és Ferdinandas Nesselmė szótáraiból is átvett-e egyeseket, amelyeket Ivinskis saját szótára írásakor szintén használt. Ezt a jövő kutatóira hagyták.

Az új szavakon kívül az IŽ litván szókincsének egy másik, sőt jelentősebb rétegét a népi szavak alkotják, amelyek többsége Ivinskis anyanyelvjárásából származik; ezekről Kažukauskaitė cikke alig szól. Pedig sok ilyen szó van. Gyakran egy-egy lengyel vagy az akkori lengyel nyelvbe bekerült szó mellett az IŽ nem egy, hanem több, többnyire szinonim népi megfelelőjét adja meg, például: Flejtuch – Mūlkis, lūrbis, lūjbis, wėbra, lėjbis 280; Guducha – Sznekis, plėpis, plėszkis 295; Gapiowa-ty – Pālūrbis, pāwiebrīs, awiklākjis, apiklākjis, paklākjes 299; Gawędzić – Sznekietė, plepietė, ziawernotė, tāužitė, plėszkietė 303; Narywać – Prískabinietė, prīlasinietė, užmilžtė 655; Obszerпy – Ērtas, plātus, āpstūs, zārgūs 798; Ozdobnie – Grāžej, pūk(ej), szwėlnaj, skajstej, świesej 1053; Rozbestwiać się – Ibīngtė, ikīrštė, idūkėtė, isisžielotė, Ing giwoli wīrstė 1744; Rozważać – sàmpr(o)t(a)utė, minietė, galwotė, iszkloštitė 1981.

Kažukauskaitė cikke nem tér ki az IŽ népi szókincsbeli rétegének mennyiségére, de ez kétségtelenül gazdagabb volt, mint az új szóalkotások rétege. A szótárt futólag átnézve ilyen žemaitai tájszavakat vettem észre (néhányat már említettem a litván szavak szinonim megfelelőiről szólva): ātkala (ranka) ‘visszafelé’ (Naodlew) 644; Àsiauxa ‘vízöböl’ (Odnoga) 847; būdinė [= budynės] ‘temetéskor a sírba való leeresztés’ (Kondukt) 454; Kānduotas ‘mag’ (Jądro) 371; Krieklė ‘pa-

Recenzijos / Reviews

185

JONAS PALIONIS

„szegényke, nyomorult” (Galganica) 298; Nioižentė ’halat megtisztítani’ (Odłuskać) 840; pà-pautìs ’tyúkszem’ (Mozol) 604; plūdūnkis ’csavargó’ (Gamrat) 298; Sidōklis ’gipsz’ (Gips) 309; Snūczas ’tétlen ember’ (Gnuśnik) 322; Tràkus ’kellemetlen ember’ (Pokraka) 118; Ukėlis (= ūkelis) ’nyelvecske’ (Języczek) 385; Wìženas tsz. ’bocskorok’ (Postoły) 1241; Žiògspìras tsz. ’fűrészpor’ (Opiłki) 982. Ez csak egy kis töredéke az IŽ szamogitizmusokat tartalmazó szókincsének, amelyet – a szókincs egyéb rétegeihez hasonlóan – remélhetőleg a szótár szerkesztője részletesebben is megvizsgál.

Az IŽ nemcsak litván népi lexikát tartalmaz bőségesen, hanem némi népi frazeológiát is, például: akės pèr pakàušzi istràuktė (nastraszyć kogo) 931; Ing lankàs (pièwas) išzėjté (Odstąpić od rzeczy) 2042; ing szūnes dienàs iszdeté (–) 356; Kad tu parsprogtumej (Bodajé rozpękł) 1873; kiaules akes pasiimtė (newstydzić się) 931; Kiètas kaip miètas (–) 449; Liežuwiùs isznesžiòtė (plotki porobić, rozpleść) 1964; Pramuszta ràkta (Rozkwaszony łeb) 1834; Sudrumstame wandenieje žwejòtė (W mętnej wodę ryby łowić) 2019; Sùkàs man ànt šzirdìes (–) 1453. Az Oko, Ręka, Rząd, Rzecz címszavak alatt és néhány más helyen több frazeológiai kapcsolat található, bár e tekintetben az IŽ elmarad a SWil-től.

Különösen a polonisták számára érdekes az IŽ-ben közölt Małgorzata Kilar (Małgorzata Kilar) lengyel nyelvész „Słownik polsko-litewski Wawrzynca Iwińskiego jako źródło badań nad polszczyzną litewską” című tanulmánya (p. XXVI–XLII). Már a címéből is kitűnik, hogy szerzőjét elsősorban az IŽ-ben rögzített lengyelországi lengyel nyelv sajátosságai, különösen a lexikai jelenségek érdekelték. Tanulmánya elején azonban az IŽ lengyel részének helyesírásáról, valamint az ehhez kapcsolódó fonetikai és morfológiai jellemzőkről ír, ezt követően a szóalkotás kérdéseiről, majd a lexikáról, különösen a regionalizmusokról. Ez utóbbiak közül néhányat Aleksander Brückner, Witold Doroszewski, Jan Karłowicz és Aleksandras Kuršaitis szótárai, valamint más nyelvészeti munkák alapján külön-külön és meglehetősen részletesen tárgyal.

Mivel a lituanisták számára leginkább a regionalizmusok lehetnek érdekesek, mindet felsorolom: Barysz 59, Kul 496, Odliga 839, Pokurstać 1189, Pundel 1577, Rogojsz // Rogajsz 1698, Rojsto⁸ // Rojst 1704, Rupieć 2010. Ezeken kívül külön megemlíti a „különleges” (osobliwy) alakokat is: Pogrobek 1176, Pokurć 1188, Porcjunkuł 1223, Prasowidełko, továbbá az istenségek neveit (Nazwy bóstw): Radon 1613, Ragana 1617, Ragon 1618, Raupùža 1632, Reidyn 1649, Reig 1649, Rungis 2009.

A regionalizmusokat ismertetve a tanulmány szerzője gondosan összefoglalja a neves lengyel és más nemzetiségű nyelvészek véleményét eredetükről (valamiért nem említi Ernest Fraenkel Litauisches etymologisches Wörterbuch című művét), majd megfogalmazza saját összegző álláspontját, kivéve a Barysz szót, amelyet Doroszewski a török baris ’béke’ szóból származó jövevényszónak tart, amely a belarusz és ukrán nyelven keresztül került a lengyelbe (p. XXXII). A következő

⁸ az IŽ átírt szövegében tévesen Roj sko. alakban nyomtatták.

186

Acta Linguistica Lithuanica LXIV–LXV

Lauryno Ivinskio lenkų-lietuvių kalbų žodynas

a szóhoz fűzött lábjegyzetben Kažukauskaitė megjegyzése, miszerint az „a SWil-ben nem szerepel”. Így nem tudni, honnan került az IŽ-be ez a szó ebben az alakban. A litván nyelvjárásokban rendszerint a többes számú baryšiai alak használatos, amely ’ráadás’ jelentésű (LKŽ I 639).

A regionalizmusokról szóló rész különösen részletesen ismerteti a különféle nyelvészek nézeteit a Kul szó jelentéséről, eredetéről és a legkorábbi, 1476-os latin forrásban való használatáról, a Codex diplomaticus ecclesiae cathedralis necnon dioeceseos Vilnensis című műben. Ez szinte egy etimológiai szótári szócikk, amely a szó jellemzőit írja le. A szerző a különféle nézetek összefoglalása után azoknak ad igazat, akik szerint litván jövevényszóról van szó, amely a kūlys ’szalmacsomó’ szóból ered, és a belaruszból vagy közvetlenül a litvánból került át (p. XXXIV).

Kiliarė némileg eltérő véleményt fogalmazott meg az odliga ’enyhülés’ szóval kapcsolatban. Nyilván néhány belarusz nyelvész hatására ezt a szót a belaruszból átvett litván jövevényszónak tekinti: „Biorąc pod uwagę zasięg geograficzny tych słów [t. y. odliga // otliga – J. P.], nie może być mowy o bezpośredniej pożyczce z litewskiego“ (p. XXXV). Sem a szerző által közölt adatokból, sem az alig polonizált alakból nem lehet ilyen következtetést levonni; vö. a litván atlygà ’enyhülés’ szóval (LKŽ I 397). Hasonló téves következtetések születnek a Pundel (p. XXXVI), a Rojsto // Rojst (p. XXXVIII) és a Rupieć (p. XXXIX) szavak esetében is. Örvendetes, hogy a szerző elkerülte az ilyen következtetéseket a Rogojsz // Rogajsz, Pokurć szavak eredetének összegzésekor: ezeket „közvetlenül kölcsönzöttnek” tekinti.

A tanulmány kevés szót szentel az említett „különleges” alakoknak, mivel ezek egyértelmű polonizmusok, amelyeket az IŽ a litván nyelvhez igazított (vö. SWil: Porcjunkuła, IŽ: Por-cjunkul 1223; a tanulmány szerzője ezt valamiért „zapożyczeniem z języka litewskiego”-nek nevezi (p. XXXIX)). A tanulmány nem tér ki az IŽ-ben szereplő istenségnevek eredetének magyarázatára sem: megelégszik az istenségeknek a szótárban adott leírásával.

A tanulmány végén a szerző teljes joggal hangsúlyozza az IŽ jelentőségét a polonisztika számára: fontos forrás, amely a köznyelvi lengyel („polszczyzną ogólnopolską”) és a volt Litván Nagyfejedelemség területein használt lengyel („polszczyzną używaną na terenach byłego Wielkiego Księstwa Litewskiego”, p. XXXIX–XL) közötti különbségeket mutatja be. Tartalmas tanulmányával Kiliarė jelentősen növelte az IŽ kiadásának értékét, és nemcsak a polonisták, hanem a lituanisták köszönetét is kiérdemelte.

Ezzel azonban még nem szeretném lezárni a recenziót. Annak elismerése mellett, hogy az IŽ fontos forrás nemcsak a lengyel, hanem különösen a litván nyelv történetéhez, a litván történeti dialektológiához és a litván lexikográfia történetéhez, az objektivitás kedvéért el kell mondani, hogy mégsem ér fel sem saját mintaforrásával, a SWil-lel, sem az akkori kor számos más nyomtatott kétnyelvű szótárával. És nem csupán azért, mert még nem készítették elő nyomtatásra, tehát befejezetlen; a legfontosabb ok az, hogy olyan ember írta, akinek nem volt külön filológiai képzettsége, és híján volt mind a lexikográfiai munka elméleti ismereteinek, mind a gyakorlatának. Nem meglepő tehát, hogy a SWil felülmúlja az IŽ-t a szójelentések részletesebb (számozott) osztályozásában, a szemléltető példák bőségében, valamint a szavak lexikográfiai leírásának (a szócikkcsoportok szerkezetének, a nyelvtani minősítőknek) minőségében. Erről már írtak

Recenzijos / Reviews

187

JONAS PALIONIS

Kažukauskaitė tanulmányában ez gyorsan észrevehető, ha összehasonlítjuk e két szótár szövegét. Így az SWil hasonlósága teljesen érthető. Egyrészt ezt a szótárt több szerző írta, másrészt, bár ők sem voltak nyelvészek, néhányuk filológiai műveltsége mégis alaposabb volt⁹. Emellett a lengyel lexikográfiának régebbi hagyományai voltak, amelyekből az SWil szerzői meríthettek. Az IŽ azonban, ahogyan Vitkauskas megjegyezte, fontosabb a nyelvészek számára, mint Daukantas háromkötetes lengyel–litván szótára, amelyben sok lengyel szóhoz egyáltalán nem adtak meg litván megfelelőket¹⁰.

A recenzió befejezéseként érdemes még felhívni a figyelmet a kiadványban itt-ott észrevett pontatlanságokra és sajtóhibákra. A XIX. oldalon ez áll: „A szótárban csak a keleti aukštaitis nyelvjárásra jellemző illatívuszformák találhatók”, az illatívusz azonban, mint ismeretes, nemcsak a keleti, hanem a közép- és déli aukštaitis nyelvjárásokban is jellemző. Ugyanott a kalnop, biesop alakokat nem illatívusznak, hanem adesszívusznak tekintik. Az X. oldalon található lábjegyzetben Rietavo helyett Renavo szerepel. Ilyesmit azonban csak keveset vettem észre a kiadványban. Szerkesztője, Kažukauskaitė, rendkívüli figyelmet és kitartást igénylő munkáját igen gondosan végezte el, amiért nagy dicséretet és köszönetet érdemel.

Lehet vitatkozni azon, hogy az IŽ kéziratának általa választott közlési módja – az átirat és a mellékelt CD – előnyösebb-e a hagyományos, fénymásolati és szembesítő kiadásnál vagy sem (a számítógépet nem használó idősebb generáció képviselői az utóbbit jobbnak, kényelmesebbnek tarthatják), de örvendetes, hogy az IŽ egyáltalán könnyen hozzáférhetővé vált a kutatók számára. Bevezető tanulmánya végén Kažukauskaitė azt ígéri, hogy „kiadják e szótár mutatóját” (XXII. o.). Nagyon várjuk ezt a mutatót, és reméljük, hogy nem más, hanem maga a recenzált szótár szerkesztője állítja össze, aki a legjobban elmélyedt Laurynas Ivinskis lexikográfiai hagyatékában.

Beérkezett 2011. április 20-án.

JONAS PALIONIS

Vilniaus universitetas

J. Tumo-Vaižganto g. 9–27, Vilnius, Lietuva

⁹ Például Januarijus Pilipavičius (Filipowicz), az SWil hét összeállítójának egyike, a Vilniusi Egyetemen végzett, és lengyel kémiai terminológiai kérdésekről írt, lásd: Polski słownik biograficzny, VI. köt., 26. füzet, 454. o.

¹⁰ Vö. Vytautas Vitkauskas, i. m., 32. o.

188

Acta Linguistica Lithuanica LXIV–LXV