Go to originalLocalized version was produced by AI. It may contain inaccuracies.
Preparing document pages…
4 short passages of this localized version are shown in the original language because they could not be localized reliably.
Page 1
ERIKA RIMKUTĖ
Vytautas Magnus Egyetem
Kutatási területek: korpusz- és számítógépes nyelvészet, automatikus morfológiai elemzés és szintézis, morfológiai többértelműség és annak korlátozása.
ASTA KAZLAUSKIENĖ
Vytautas Magnus Egyetem
Kutatási területek: kísérleti fonetika, szinkrón akcentológia, dialektológia, alkalmazott nyelvészet.
GAILIUS RAŠKINIS
Vytautas Magnus Egyetem
Kutatási területek: felismerési módszerek, zenei és beszédjelek felismerése, számítógépes és korpusznyelvészet.
A litván nyelv igéinek morfémaszerkezete1
A litván igék morfémaszerkezete
ÖSSZEFOGLALÓ
A litván szavak morfémaszerkezetét kvantitatív szempontból még nem vizsgálták. A kutatás célja a litván igék morfémaszerkezeti modelljeinek és megvalósulásuk törvényszerűségeinek meghatározása és leírása. A tanulmány csaknem 93 ezer igét elemez. A vizsgálati anyagot a Dabartinės lietuvių kalbos tekstyne korpuszban összegyűjtött szövegek különféle részletei alkotják. A szövegek morfológiai annotációt kaptak, és a morfémákat is megjelölték.
Az igéket 116 morfémaszerkezeti modellbe sorolták, amelyek produktivitása igen változatos: a legproduktívabb modellbe (szótő + végződés) tartozó igék a vizsgált példák egyötödét teszik ki, míg nem kevesebb mint 26 modellben csupán egy vagy két példa található.
Az igék egytől kilenc morfémáig terjedhetnek. A litván nyelvre legjellemzőbbek (89%) a 2–4 morfémából álló igék.
1 A kutatást a Litván Tudományos Tanács finanszírozta (MIP-06/2010. számú szerződés).
Bár számos szerkezeti modellt azonosítottak, ezeknek egynegyede (26 modell) az összes elemzett ige 95 százalékát teszi ki. A legjellemzőbb modellek a következők: (előtag) + tő + végződés (33 százalék), (előtag) + tő + inflexiós képző + végződés (15 százalék), (előtag) + tő + inflexiós képző (11 százalék). A litván nyelvben leggyakrabban olyan igéket használnak, amelyek képző nélküliek, előtag nélkül vagy előtaggal állnak, és egy vagy két inflexiós affixumot tartalmaznak.
A vizsgált anyagban az igék egyharmada (33 százaléka) egyszerű; egy vagy két előtaggal körülbelül 28 százalékuk, szóképzővel körülbelül 15 százalékuk, előtagokkal és szóképzővel 12 százalékuk, előtaggal és visszaható képzővel pedig körülbelül 6 százalékuk szerepel. Az egyéb szóképző morfémakombinációkat tartalmazó igék mindössze egy százalékot tesznek ki. Megfigyelhető, hogy a kettőnél több szóképző affixumot tartalmazó igék nem jellemzőek a litván nyelvre.
Bár a litván igék morfémaszerkezeti kombinációinak változatossága nagy, a használat magját 10–15 modell (körülbelül 75–85 százalék) igéi alkotják.
ANNOTÁCIÓ
A kutatás célja a litván igék morfémaszerkezetének kvantitatív szempontú feltárása és leírása volt. A litván igék morfémaszerkezetének kvantitatív elemzésével a korábbi kutatások nem foglalkoztak. A vizsgálat anyaga a litván nyelvi korpusz speciálisan kiválasztott részhalmazából származó valamennyi igeelőfordulásból (közel 93 ezer) állt. Ebben az adathalmazban minden igét morfológiailag annotáltak, azaz azonosították a morfémákat és megjelölték határaikat.
Az igéket morfémaszerkezetük szerint 116 kategóriába sorolták. Az igék egytől kilenc morfémáig terjedő összetételűnek bizonyultak. Az igék többsége (89 százaléka) azonban két-négy morfémából állt.
BEVEZETÉS
A litván szavak morfémaszerkezetét Monika Kuosienė a Morfeminė analizė (1986) című könyvében, Stasys Keinys pedig a Bendrinės lietuvių kalbos morfemika (2009) című könyvében tárgyalta. Ezek a munkák azonban nem tartalmazzák a litván szavak morfémaszerkezetének kvantitatív elemzését. A nyelvtanok és a tankönyvek rendszerint csak általános megállapításokat közölnek a litván nyelv morfémáiról. Ez a kutatás a mai litván nyelv bőséges anyagára támaszkodik, ezért várhatóan feltárja a litván igék morfémás szóösszetételének fontosabb törvényszerűségeit.
A szótárban szereplő igék tőszerkezete igen részletesen le van írva (Kruopienė: 2000; 2001; 2002; 2005). Az igető morfonológiai szerkezetének számos aspektusát rendkívül részletesen tárgyalja Audronė Kaukienė monográfiája, a Lietuvių kalbos veiksmažodžio istorija (1994–2002). A köznyelvi litván főnevek tőinek fonotaktikai szerkezetéről Vida Zita Karosienė (2004) is írt.
A tövekben és a morfémák találkozásánál végbemenő morfonológiai váltakozásnak Gražina Akelaitienė több munkáját szentelte: a Morfonologinės balsių kaitos žodžių daryboje című könyvét (1996), valamint tanulmányait
88
Acta Linguistica Lithuanica LXIV–LXV
Page 3
Lietuvių kalbos veiksmažodžių morfeminė struktūra
„A tőmagánhangzók váltakozása: morfémamodellek és strukturális tőtípusok” (2001), „A mássalhangzós képzőket tartalmazó származtatott névszók tőmagánhangzó-váltakozása” (2008).
Nem sikerült részletes munkákat találni a szerkezetileg közeli lett nyelv szavainak morfémaszerkezetéről. A fellelt munkákban (Ugis Sarkans „Morphemic and Morphological Analysis of the Latvian Language” (1996), Kristine Levāne, Andrejs Spektors „Morphemic Analysis and Morphological Tagging of Latvian Corpus” (2000), Pēteris Paikens „Lexicon-Based Morphological Analysis of Latvian Language” (2007)) a morfémaszerkezetet nem írták le mennyiségi szempontból; azt tárgyalták, hogyan építhető be a lett szavak morfémaszerkezetére vonatkozó információ a morfológiai annotátorba. A szó morféma-összetételének meghatározására szolgáló funkció azért is fontos, mert segít felismerni a mai lett nyelv új szavait.
Levāne ir Spektors straipsnyje (2000) pateikta labai apibendrinta latvių kalbos žodžių morfeminė struktūra: vienašaknių žodžių *priešdėlis + šaknis + *priesaga + (galūnė); sudurtinių žodžių *priešdėlis + šaknis + *priesaga + (galūnė) + (priešdelis) + šaknis + *priesaga + (galūnė)2.
Az említett cikkben egy lett nyelvre létrehozott kísérleti morfémaszeletelő rendszert írtak le3. A morfémákat azonban nem ismertetik részletesebben. Ez a rendszer morfológiailag is elemzi a lett szavakat, és képes előállítani egy megadott szó más ragozott alakjait.
A cikk szerzői nem találtak részletes információt az orosz nyelv morfémaszerkezetének mennyiségi vonatkozásairól, ezért az alábbi információkat kellő óvatossággal érdemes értékelni4. Az oroszban a két-négy morfémából álló szóalakok a leggyakoribbak. A következő modellek lehetségesek:
R: иоссе, около, вдруг;
xR: ни-где, от-ныне;
Rx: хорош-о, вод-а;
xRx: по-утр-у, при-город-ы;
xRxx: в-пят-ер-ом, за-город-н-ый;
Rxxx: тк-ач-их-а, труд-и-ть-ся;
Rxxxx: рыб-ач-и-вши-ый;
xxRxxx: пере-во-оруж-и-вши-ый;
xxxRxxx: по-на-вы-пис-ыва-л-и;
xxxRxxxx: по-на-вы-дёрг-ива-л-о-с5.
2 A csillag azt jelenti, hogy az affixum hiányozhat, vagy több affixum is előfordulhat; a zárójelben megadott affixumok nem kötelezőek.
3 Megtalálható itt: http://eksperimenti.ailab.lv/morfo/.
4 Információ az internetes weboldalról http://www.langust.ru/rus_gram/rus_gr03.shtml.
Állítólag akár 11 morfémából álló alakulatok is lehetségesek, pl. ны́л-е-влаг-о-не-про-ныц-а-ем-ость (RxRxxxRxxxx).
Anatoliy A. Polikarpov „Menzerath’s Law for Morphemic Structures of Words: A Hypothesis for the Evolutionary Mechanism of its Arising and its Testing” (2000a) és „Chronological Morphemic and Word-Formational Dictionary of Russian: Some System Regularities for Morphemic Structures and Units” (2000b) című tanulmányaiban egy több mint 180 000 szóból álló, az orosz nyelv morfémáit és szóalakító elemeit időrendben feldolgozó szótár6 alapján elemzi és alkalmazza a Menzerath-törvényt7. A tanulmányok több tendenciát írnak le: az újabb szavak újabb morfémákkal képződnek; minél régebbiek a szavak, annál hosszabbak a morfémáik; a morféma átlagos hossza fordítottan arányos a gyök és a morféma közötti távolsággal (például minél távolabb van a képző a gyöktől, annál rövidebb); minél hosszabbak a morfémák, annál kevesebb van belőlük a szóban; minél több morféma van a szóban, annál rövidebbek. Ezeket a szabályszerűségeket az orosz nyelv adatai alapján állapították meg. Feltételezhető, hogy hasonló tendenciák a litván nyelvben is megmutatkoznának, ez azonban már egy másik kutatás tárgya lenne.
A VIZSGÁLT ANYAG
A vizsgált anyag különböző részletekből áll a Dabartinės lietuvių kalbos tekstyne (http://tekstynas.vdu.lt) felhalmozott tudományos stílusú kiadványokból, publicisztikai szövegekből, litván szerzők regényeiből, valamint közigazgatási dokumentumokból (rendeletekből, határozatokból, jegyzőkönyvekből, szabályzatokból). A kutatáshoz a Sakytinės kalbos įrašų bazės (http://donelaitis.vdu.lt/garsynas/) részleteit is felhasználták. A vizsgált anyag mintegy 430 ezer szóból (közel 80 ezer különböző alakból) áll. A szövegek morfológiailag annotáltak; a morfológiai annotátor hibáit kézzel kijavították, meghatározták a többértelmű szavak jelentését, a morfológiai szókapcsolatokat pedig kizárták8.
Mivel a tanulmány a nyelvhasználati (nem szótári) adatokat elemzi, a gyakoriság terminust használja, nem pedig a produktivitás terminust.
A morfémahatárok meghatározásakor olyan elméleti elveket követtek, amelyeket Vincas Urbutis (2009: 165–166) igen találóan fogalmazott meg. A szavakat annyi morfémára (a legkisebb
6 A tanulmányokban a következő cím szerepel: Chronological Morphemic and Word-Formational Dictionary of Russian Language.
7 A Menzerath-törvény szerint minél hosszabb egy egység, annál rövidebbek a részei. A törvényt angolul így fogalmazták meg: „the longer some “construct” (the whole) the shorter should be its “components” (parts)“ (Polikarpov 2000a; 2000b).
8 A morfológiai szókapcsolatok többnyire több változatlan szóból álló alakulatok, amelyeknek közös jelentésük van, és ugyanazt a szintaktikai funkciót töltik be, például: kétségtelenül, valójában, bárhol.
90
Acta Linguistica Lithuanica LXIV–LXV
Page 5
Lietuvių kalbos veiksmažodžių morfeminė struktūra
jelentéssel bíró szóelemeket), amennyit a mai nyelv szempontjából meg lehet határozni9. Az elkülönített szóelemet morfémának tekintettük: a) ha a szó mindkét (vagy valamennyi) része (feltételezett morfémája) más szavakban is előfordul (pl.: nam-el-is – namas, naminis és stalelis, vaikelis); b) azokban az esetekben, amikor a szó valamelyik része – a tő vagy az affixum – fordul elő más szavakban (pl.: dilet-ant-as – debiutantas, praktikantas).
A morfémaelemzés akkor bizonyult a legösszetettebbnek, amikor kontrakció, elimináció vagy degemináció fordult elő, pl.: neš- + -siu (vö. neša) = nešiu; lūž- + -sta (vö. lūžo) = lūžta; irz- + -sta (vö. irzo) = irzta, ne- + -esu = nesu. Az ilyen összeolvadt hang mindkét morfémához tartozik. Ez a morfémaelemzést nem befolyásolja lényegesen, ha a morfémának több hangja is van. Ha azonban a morfémát egyetlen ilyen hang alkotja, és az összeolvad, akkor a morféma elvileg megszűnik. Ezért a következő jelölést választottuk: nešiu (RF10 szerkezet), lūžta, irzta (RSF), nesu (PRF). Ez a választás talán vitatható, de az ilyen esetek száma csekély (körülbelül 2%-ot tesznek ki), és a morfémaszerkezet általános törvényszerűségei megállapíthatók. A jövőben ezeket az eseteket (a vizsgált anyagban külön jellel jelöltük őket) részletesebben kívánjuk elemezni.
A hosszabb igeképzőket a képzők változatainak tekintettük, pl.: -ėti változatai: -alėti, -elėti, -dėti, -lėti, -nėti, -sėti, -vėti; az -oti változatai: -ioti, -čioti, -l(i)oti, -n(i)oti, -snoti, -šnoti, -al(i)oti, -ailioti, -elioti, -sčioti, -šlioti, -en(i)oti, -aroti, -uoti stb.
Priebalsiai j, n, v kai kurių mokslininkų (Keinys 2009: 25) vadinami morfemų plėstukais, nes jie įterpiami tarp dviejų balsių naikinant hiatą, pvz.: jo-ti, joj-a, joj-o; au-ti, aun-a, av-ė, kliū-ti, kliūv-a, kliuv-a. Dabartinės lietuvių kalbos gramatikoje (1996: 327) jie vadinami intarpais. Rengiant medžiagą tyrimui šie elementai pažymėti, bet apibendrintuose struktūriniuose modeliuose neatsispindi. Juos (kaip ir įvairius morfemų sandūros garsų pakitimus) ketinama ateityje nagrinėti išsamiau.
A keturiasdešimt, trisdešimt, kasdien, kelintąkart, kąsyk, šiandien, visuomet stb. szavakban a kiemelt részek diakrón szempontból ragok. Mivel jelenleg kötőhang funkcióját töltik be, ebben a tanulmányban kötőhangként jelöltük őket.
A kutatás tárgya a szavak morfémaelemzése, ezért a tebe-, nebe- alakokat két előtagnak tekintettük. A névszói határozott végződések szinkrón szempontból nem bonthatók tovább (Keinys 2009: 55–56).
Ebben a tanulmányban az igeképzőket szóképzőkre és inflexiós toldalékokra osztjuk. Morfémaelemzési szempontból ennek nincs jelentősége. E felosztás nélkül azonban nem lehetne meghatározni, hány az alapszó, és hány a képzett ige.
9 Mindazonáltal el kell ismerni, hogy a szavak morfémaelemzésekor nem mindig könnyű meghúzni a szinkrónia és a diakrónia közötti határt. Ezért akadtak olyan szavak, amelyek morfémaszerkezetét hosszasan mérlegeltük (pl.: viešpatauti, dievagotis).
10 Az alkalmazott jelöléseket a fejezet végén magyarázzuk meg.
A cikkben a morfémákat a következő szimbólumok jelölik: R – gyök, P – előtag, F – végződés, d – visszaható partikula, c – kötőhangok, Sd – képző, Sk – inflexiós toldalék, k – kontrakció, az összeolvadt morfémákat jelöli, amelyek közül az egyik eltűnt (pl. a jövő idő vagy a felszólító mód formáiban: nešiu, auk). Az ilyen esetek csak az első táblázatban szerepelnek.
AZ IGÉK MORFÉMASZERKEZETÉNEK FŐ MODELLJEI
A vizsgált anyagban csaknem 93 ezer (92 468) ige fordult elő (közülük 29 878 különböző). Morfémaszerkezetük rendkívül változatos: összesen 116 szerkezeti modell található. A modellek használati gyakorisága azonban igen eltérő (1-től 18 377 igéig terjed).
Az igék egytől (pl. a spontán beszédben előforduló reik) kilenc (pl. neįsipareigokite) morfémáig terjedhetnek. Az egymorfémás, valamint az ötnél több morfémából álló igék azonban ritkák. Így a használat magját (akár 89 százalékát) a 2–4 morfémás igék alkotják. Magától értetődik, hogy minél kevesebb a morféma, annál kisebb kombinációik változatossága. A legtöbb szerkezeti modell (összesen 69, az összes modell mintegy 40 százaléka) az 5–6 morfémás csoportban található (lásd az 1. ábrát).
1. ÁBRA. A szerkezeti modellek változatossága és a morfémák száma
92
Acta Linguistica Lithuanica LXIV–LXV
Page 7
Lietuvių kalbos veiksmažodžių morfeminė struktūra
Az egymorfémás igék száma nagyon alacsony. A vizsgált anyagban ilyen a spontán beszédben előforduló reik. Ebbe a csoportba tartoznának a jövő idő harmadik személyű és a felszólító mód második személyű alakjai is: grįš, leis, bėk, dink. Amint azonban már említettük, morfémaszerkezetük vitatható, mivel itt a tő utolsó mássalhangzója összeolvad a felszólító mód vagy a jövő idő toldalékával.
A kétmorfémás igék a vizsgált anyagban előforduló összes ige akár egynegyedét (mintegy 25 százalékát) teszik ki. A kétmorfémás modellek változatossága nem lehet nagy (lásd az 1. táblázatot). Ezek gyökből és végződésből álló igék (RF, ragozott alakok és igenevek, pl.: buvo, gali, buvęs, esąs11), illetve gyökből és inflexiós toldalékból álló igék (RSₖ, ragozott alakok, főnévi igenév, határozói igenév, pl.: bus, eik, būti, dirbti, esant, siekiant), továbbá néhány olyan ige, amelynek csak előtagja és gyöke van (PR, kizárólag a spontán beszédben előforduló nereik).
A hárommorfémás igék (az összes ige valamivel több mint egyharmadát, mintegy 37 százalékát teszik ki) a gyök, a képző vagy inflexiós toldalék, a végződés és a visszaható affixum különféle kombinációiból állhatnak. Kilenc hárommorfémás modell van: PRF (ragozott alakok és igenevek, pl.: nėra, atrodo, susijęs); RSₖF (végződéssel ellátott alakok, pl.: būtų, būdavo, galima, žinoma, būdamas, būdami); PRSₖ (végződés nélküli alakok, pl.: nebus, ateis, atlikti, padėti, išskyrus, sudarant); RSₖF (ragozott alakok és igenevek, pl.: turėjo, gyvena, galėjęs, turėjęs); RS_dSₖ (e csoport igéinek legnagyobb része főnévi igenév, pl.: daryti, kalbėti, de határozói igenevek és ragozott alakok is vannak köztük, pl.: žinok, reikės, naudojant, vykdant); RFd (ragozott alakok és néhány igenév, pl.: skiriasi, laikosi, mušėsi, lankėsi); RSₖd (ilyen szerkezetűek a főnevi igenevek, valamint néhány ragozott alakú ige és határozói igenév, pl.: elgtis, kreiptis, baigsis, ruoš kis, remiantis, laikantis). Hárommorfémásak az olyan ritka igék is, mint a koneveikti (RRSₖ) és a būsiant (RSₖSₖ). Az összes többi modell igéi meglehetősen gyakoriak.
1TÁBLÁZAT. Az igék morfémaszerkezeti modelljei12
Morfémák száma
Modell
Főnévi igenév
Igenév
Határozói igenév
Féligenév
Ragozott alakok
Százalékok
2
RF
19,874
RSₖ (RSₖk)
5,459
PR
0,003
11 Minden esetben a vizsgálat leggyakoribb példáit mutatjuk be.
12 A táblázat terjedelme miatt nem minden modell szerepel, csak a jellemzőbbek. Nincsenek benne a hat morfémánál hosszabb, valamint az egyedi, rövidebb modellek. A legvilágosabb árnyalattal azokat a formákat jelöltük, amelyek 1–100 alkalommal fordultak elő; sötétebbel azokat, amelyek 101–500 alkalommal; a legsötétebbel pedig az 501 vagy több alkalommal előfordulókat.
A négy morfémás igék (mintegy 26%-uk) 16 szerkezeti modellbe tartoznak. Ezek közül mindössze három modell ritkán használatos. Két tőből álló igékről van szó, például: pusryčiavo (RRSdF), senberniauti (RRSdSk), valamint néhány tucat, az RSkSkF modellbe tartozó aktív igenév, például: trūktelėjęs, pyktelėjęs. A leggyakoribb négy morfémás modellek: PRSkF, RSdSkF (főként igenevek, például: negalima, įmanoma, naudojami, naudojamos), PRSdSk (különösen sok infinitívusz, például: nustatyti, pasakyti, padaryti), PdRF (például: atsirado, pasitaiko, pasirodė), PRSdF (például: negalėjo, pasakojo, neturėjo). A többi modell ritkább, de semmiképpen sem tekinthető a nyelv perifériájának, amint példáik is mutatják: PdRSd (például: pasirinkti, įsigyti, atsižvelgiant), PPRF (például: nebėra, nepavyko, nesupratau), RSdSdF (például: tvirtina, reikalauja, dalyvauja), RSdFd (például: vadinasi, rūpinasi, formuojasi), RSdSkd (például: naudotis, mokytis, laikytis), RSdSdSk (például: organizuoti, reikalauti, tvirtinti), RSkFd (például: kreip REPLACE
Az igék morfémaszerkezeti modelljei sokfélék. Használati gyakoriságuk alapján három csoportba sorolhatók: a) a tizenhárom leggyakoribb modell képviselői egyenként több mint kétezerszer fordultak elő (ezek az igék csaknem 85%-át teszik ki); b) további tizenhárom, közepes gyakoriságú modell fordult elő egyenként több mint 400 alkalommal (ezek az igék csaknem 10%-át adják); c) az összes többi modell ritka (a fennmaradó 90 modellbe tartozó igék mindössze 5%-ot tesznek ki). Összefoglalva elmondható, hogy a litván nyelvre valamivel kevesebb mint harminc, az igék morfémaszerkezetét leíró modell jellemző; az összes többi modell egyedi, periférikus.
A 2. táblázatban bemutatott legproduktívabb modelleket közelebbről megvizsgálva látható, hogy az első hat modell párokat alkot: az első prefixum nélküli, a második prefixumos. A leggyakoribb az RF és a PRF modell; feleannyira gyakori az RSkF és a PRSkF, még ritkább pedig az RSk és a PRSk. Három további pár hasonló rendet mutat (az első prefixum nélküli, a második prefixumos, de már nem közvetlenül egymás után következnek): RSdSkF és PRSdSkF, RSdF és PRSdF, RSdSk és PRSdSk. Ezután már visszaható igék modelljei következnek, és nehezebb felismerni a megoszlás határozottabb tendenciáit.
A 116 modellből álló lista (terjedelme miatt itt nem közöljük) végén a két gyökerű igék szerepelnek: tizenkét különböző szerkezetű ige, amelyeket egyszer vagy kétszer használtak – ezek tizenkét ritkán előforduló modellt képviselnek. Nemzetközi szavakból képzett igék is találhatók közöttük (pl.: komplikuosis, užsifiksuodavo, susimontavo, išprovokuos), amelyekben a képzők elkülönítése szintén vitatható. Ez csupán azt mutatja, hogy ezek a modellek periférikusak.
AZ IGEALAKOK MORFÉMASZERKEZETÉNEK FŐBB TÖRVÉNYSZERŰSÉGEI
A kutatás lehetőséget ad annak megállapítására, hogy milyen szerkezeti modellek jellemzők az egyes igealakokra13. Másfelől az igealakok morfémaszerkezetének elemzésekor nem várhatók nagy meglepetések, mivel azt részben maga az alakok képzése határozza meg: a főnévi igenév és a határozói igenév ragozási képzővel, a melléknévi igenevek és a félmelléknévi igenevek pedig ragozási képzővel és végződéssel rendelkeznek. Mindkét típus végén állhat még visszaható névmási partikula is. Nagyobb változatosság csak a személyragozott alakoknál lehetséges. Magától értetődik, hogy az összefüggő szövegben a legtöbb (56 százalék) az személyragozott alak, és ezek modellváltozatossága a legnagyobb (85 modell). A személyragozott igealakok általában végződéssel, ragozási képzővel és végződéssel, némelyik pedig csak
13 A kutatás kezdetén nem tűztünk ki ilyen célt, ezért az adatokat öt csoportba soroltuk: személyragozott alakok, főnévi igenév, melléknévi igenév, határozói igenév, félmelléknévi igenév. A jövőben a személyragozott alakokat igeidők és módok szerint lehetne tovább bontani.
ragozási képzővel (a jövő idő harmadik személye, a felszólító mód egyes szám második személye), ritkábban visszaható névmási partikulával. A tíz legjellemzőbb modell14:
A melléknévi igenevek száma feleannyi (az összes ige mintegy 24 százaléka), mint a személyragozott alakoké, morfémaszerkezeti modelljeik száma azonban csaknem eléri a személyragozott alakokét (74 modell). A melléknévi igenevek végződéssel, illetve képzővel és végződéssel végződnek:
A határozói és félmelléknévi igenevek száma az elemzett anyagban csekély volt. E formák gyakorisága és szerkezeti modelljeik változatossága nagyon hasonló. A határozói igenevek (összesen 3 százalék, 24 modell) mindig ragozási képzővel végződnek:
A ragozott alakok képzőit figyelmen kívül hagyva az összes forma öt legjellemzőbb modellje ugyanaz, csupán a gyakoriság szerinti sorrendjük különbözik:
a) ragozott alakok:
R; PR; RSd; PdR; PRSd;
b) melléknévi igenevek:
PR; R; PRSd; RSd; PdR;
c) főnévi igenév és határozói igenevek:
PR; R; RSd; PRSd; PdR;
d) féligenévi határozói igenevek:
RSd; R; PR; PRSd; PdR.
Mint látható, szinte minden alak esetében az első három modell: R; PR; RSd. Ez az öt modell az előfordulások 86%-át teszi ki: R – 33%, PR – 25%, RSd – 14%, PRSd – 11%, PdR – 3%.
AZ EGYSZERŰ IGÉK ÉS A SZÁRMAZÉKOK VISZONYA
Bár a szóalkotás nem tárgya ennek a kutatásnak, az összegyűjtött anyag mégis lehetővé tesz néhány megjegyzést ebből a szempontból is. Itt ugyanakkor nem használjuk a szokásos szóalkotási terminusokat (képzős, prefixumos származék), mivel az igéket szóalkotási szempontból nem vizsgáljuk. Mint már említettük, csaknem 93 ezer igét elemeztünk. Az egyszerű igék az összes előforduló ige egyharmadát (33%-át) teszik ki. Ezek olyan igék, amelyeknek gyökük és végződésük, illetve (és/vagy) váltakozó képzőjük van: R (a spontán beszéd már említett reik alakja), RF (az összes előforduló ige mintegy 20%-a, pl.: yra, buvo, gali, turi, žinai, reikia, sako), RSk (mintegy 6%, pl.: bus, eik, te ks, duok, taps, gaus), RSkF (mintegy 8%, pl.: būtų, būdavo, tarsi, tarkim, būčiau, būsi, reiktų), RSkSk (būsiant), RSkSkF (igen ritkák, pl.: būsimos, būsimų).
A vizsgált anyagban az igék kétharmada szóalkotási affixumokat tartalmaz (bár szóalkotási elemzés után némelyikük nem származéknak is bizonyulhat). Amint a 3. táblázatból látható, nem fordultak elő mind a négy derivációs morfémát tartalmazó igék¹⁵, és ritkák a három különböző típusú szóalkotási morfémával rendelkező igék is (az összes ige mintegy 2%-a; általában ezek: prefixum, képző
15 Itt nem vesszük figyelembe a szóalkotási affixumok számát, csak az affixum típusát: prefixum, képző, visszaható affixum.
és visszaható affixum, pl. įsivaizduoji, įsigalioja, apsigyveno, susirūpino; prefixum, képző és két gyök, pl. nufotografuoti, nepiktnaudžiaujant). A két különböző típusú szóalkotási affixummal rendelkező igék meglehetősen gyakoriak (mintegy 20%); a jellemzőbb kombinációk: prefixum és képző, pl. negalėjo, neturėjo, pastebėjo, sumažėja, nežinojo; prefixum és visszaható affixum, pl. atsirado, pasitaiko, pasirodė, pasidaro, prasidėjo; képző és visszaható affixum, pl. laikykis, saugokis. A legnagyobb csoportot a prefixumot (mintegy 28%) és a képzőt (15%) tartalmazó igék alkotják. Ebből a szempontból tehát a tényleges nyelvhasználatban előforduló igék a következő csökkenő sorrendbe állíthatók: prefixummal (mintegy 28%), képzővel (mintegy 15%), prefixummal és képzővel (12%), prefixummal és visszaható affixummal (mintegy 6%), visszaható affixummal (mintegy 2%), prefixummal, képzővel és visszaható affixummal (mintegy 2%), képzővel és visszaható affixummal (mintegy 1%). Az egyéb szóalkotási morfémakombinációkat tartalmazó igék mindössze egy százalékot tesznek ki.
3 TÁBLÁZAT. A különböző típusú derivációs morfémákat tartalmazó, valamint a kétgyökű igék megoszlása
Prefixumos Képzős Visszaható Kétgyökű Összesen (az összes ige százalékában) 27,74 12,18 5,77 0 2,16 0,02 0 0 15,21 1,35 0,07 0,00116 2,26 0,00117 0,00118
16 Csak a fotografuojamasi.
17 Csak a dievagojosi.
18 Csak a koneveikti, valamint a vizsgált szövegekben előforduló visaregintis.
100
Acta Linguistica Lithuanica LXIV–LXV
Page 15
Lietuvių kalbos veiksmažodžių morfeminė struktūra
A vizsgált anyagban használt igék csaknem felének egy (48%), két (mindössze 3%), ritkán pedig három (csupán 0,1%) igekötője van, például: úgy tűnik, nem tudom, nem volt, függ, alkotja; nem értettem, elismerte, nem jött ki, nem ért egyet; már nem várta meg, nem ismerte el. Leggyakrabban más képzőmorfémák is járulnak hozzájuk. Ezért ezeknek az igéknek a morfémaszerkezete igen változatos: összesen 77 modell különíthető el. Az igék 42 százalékát azonban mindössze tíz modell teszi ki, a többi 67 modell tehát korántsem gyakori. A legjellemzőbb modellek a következők: PRF (13%, pl.: függ, alkotja, nem tud), PRSₖF (7%, pl.: nem lenne, megvitatjuk, segítene), PRSₖ (5%, pl.: nem lesz, eljön, segít), PRS_dSₖF (4%, pl.: meglátod, megmondom, nem kellene), PRS_dSₖ (4%, pl.: nézd meg, megmondja, megcsinálja), PdRF (3%, pl.: megjelent, előfordul, megmutatkozott), PRS_dF (3%, pl.: nem tudta, mesélt, nem volt neki), PdRSₖ (1%, pl.: leteszi magának, vedd el, emlékezz), PPRF (1%, pl.: nincs többé, nem sikerült, nem értettem), PdRSₖF (1%, pl.: emlékezett, előbukkant, emlékezzünk).
A használt igék valamivel kevesebb mint egyharmadának (31%) van képzője. A két képzővel rendelkező igék ritkák (az összes ige mindössze 2%-át teszik ki), a három képző pedig már különösen ritka, például: volt neki, él, tudott, gondolkodott, beszélt, akartam; állítja, vezet, kételkedik, ellenőriz, lépkedett; tanítóskodott, részegeskedik. A képzőkkel rendelkező igék szerkezeti változatossága szintén igen nagy (79 modell), de itt is a tíz legproduktívabb modell teszi ki az igék mintegy 30%-át. Ezek a következők: RS_dSₖF (5%, pl.: kellene, tudna, szükség volna), RS_dF (5%, pl.: volt neki, él, tudott), RS_dSₖ (5%, pl.: csinálni, beszélni, látni), PRS_dSₖF (4%, pl.: meglátod, megmondom, nem kellene), PRS_dSₖ (4%, pl.: meghatározni, megmondani, megcsinálni), PRS_dF (3%, pl.: nem tudta, mesélt, nem volt neki), PdRS_dSₖ (1%, pl.: visszautasítani, tisztázni, elképzelni), PdRS_dF (1%, pl.: elképzeled, hatályba lép, kialakult), RS_dS_dF (1%, pl.: állítja, megköveteli, vezet), RS_dFd (1%, pl.: azt jelenti, gondoskodik, formálódik).
Az igék valamivel több mint egytizede (12%) visszaható. Ezek 47 morfémaszerkezeti modellbe sorolhatók, de tíz modell közel tíz százalékot tesz ki: PdRF (3%, pl.: megjelent, előfordul, megmutatkozott), RFd (1%, pl.: különbözik, tartja magát, igyekszik), PdRSₖ (1%, pl.: választani, megjelenni, figyelembe venni), PdRSₖF (1%, pl.: emlékezett, előbukkant, elviszem magammal), PdRS_dSₖ (1%, pl.: visszautasítani, tisztázni, megnézni), PdRS_dF (1%, pl.: kialakult, beköltözött, aggódni kezdett), RSₖd (0,5%, pl.: viselkedni, fordulni valakihez, nekilátni), RS_dFd (0,5%, pl.: azt jelenti, gondoskodik, használja), PdRS_dSₖF (0,5%, megcsinálta, képzeljék el, előfordult), RS_dSₖd (0,5%, pl.: használni, tanulni, tartani magát).
A litvánban kevés kétszótagú ige van (mindössze 89 a csaknem 93 ezerből, vagyis még fél százalékot sem tesznek ki). Ezeknek az igéknek leggyakrabban képzőjük is van, továbbá
néhányuknak igekötője is van, illetve visszaható. Ezeknek az igéknek a szerkezeti változatossága jelentős (24 modell), de a modellek nem produktívak, például: együttműködni (RcRSdSk), agglegényeskedni (RRSdSk), lefényképezni, visszaélés nélkül, megkettőződve (PRRSdSk), reggelizett, éhezik, uralkodott (RRSdF), lefényképezte (PRRSdF), együttműködve, duofikuojama, térdelők (RcRSdSkF), együttműködve (RcRSdSk), nem üres szavakat mondva (PRcRSdSkF), főnévvé alakult (PRcRSdF).
KÖVETKEZTETÉSEK
A vizsgált 93 ezer igét 116 morfémaszerkezeti modellbe soroltuk, amelyek produktivitása igen változó: a legproduktívabb modell (RF) igéi az összes vizsgált példa egyötödét teszik ki, míg 26 modellben mindössze egy vagy két példa található.
Az igék egytől kilenc morfémáig terjedhetnek. Az egymorfémás és az ötnél több morfémából álló igék ritkák. Így a litvánra leginkább a 2–4 morfémás igék jellemzőek (89%).
Az igealakok morfémaszerkezetét befolyásolja maguknak az alakoknak a képzése: a főnévi igenév és a félparticipium csak inflexiós végződéssel zárulhat?
Bár sok szerkezeti modellt állapítottunk meg, ezek negyede (26 modell) az elemzett igék 95 százalékát teszi ki. A legjellemzőbb modellek a következők: (P)RF – mintegy 33%, (P)RSkF – mintegy 15%, (P)RSk – mintegy 11%. A litvánban tehát leggyakrabban olyan igék fordulnak elő, amelyeknek nincs képzőjük, igekötőjük lehet vagy nem, és egy vagy két inflexiós affixumot tartalmaznak.
A vizsgált anyag igéinek egyharmada (33%) egyszerű; mintegy 28%-uknak egy vagy két (jóval ritkábban) igekötője van, mintegy 15%-uknak képzője, 12%-uknak igekötője és képzője, körülbelül 6%-uknak pedig igekötője és visszaható alakja van. Az egyéb képzőmorféma-kombinációjú igék mindössze egy százalékot tesznek ki. Megfigyelhető, hogy a litvánra nem jellemzők a kettőnél több képzőaffixummal rendelkező igék.
Összefoglalva elmondható, hogy a litván igék morfémaszerkezeti kombinációinak változatossága nagy, de a használat központi részét 10–15 modell alkotja (a gyakoriság rendre körülbelül 75, illetve 85 százalék); ezek 2–4 morfémás igék.
102
Acta Linguistica Lithuanica LXIV–LXV
Page 17
Lietuvių kalbos veiksmažodžių morfeminė struktūra
IRODALOM ÉS FORRÁSOK
A k e l a i t i e n ė G r a ž i n a 1996: Morfonologinės balsių kaitos žodžių daryboje. Vilnius: Vilniaus pedagoginio universiteto leidykla.
A k e l a i t i e n ė G r a ž i n a 2001: Šaknies balsių kaita: morfemų modeliai ir struktūriniai šaknies tipai. – Žmogus ir žodis. Didaktinė lingvistika 1(3), 3–9. Prieiga internete: http://www.biblioteka.vpu.lt/zmogusirzodis/PDF/didaktinelingvistika/2001/akel3-9.pdf.
A k e l a i t i e n ė G r a ž i n a 2008: Priebalsines priesagas turinčių išvestinių vardažodžių šaknies balsių kaita. – Žmogus ir žodis. Didaktinė lingvistika 10(1), 5–9. Prieiga internete: http://www.minfolit.lt/arch/14001/14402.pdf.
A m b r a z a s V y t a u t a s, red., 1996: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.
A mai litván nyelv korpusza. Online elérhető: http://tekstynas.vdu.lt.
K a r o s i e n ė V i d a Z i t a 2004: Bendrinės lietuvių kalbos vardažodžio šaknies struktūra. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.
K a u k i e n ė A u d r o n ė 1994–2002: A litván ige története 1–2. Klaipėda: Klaipėdai Egyetem.
K e i n y s S t a s y s 2009: Bendrinės lietuvių kalbos morfemika. Vilnius: Vilniaus pedagoginio universiteto leidykla.
K r u o p i e n ė I r e n a 2000: Bendrinės lietuvių kalbos veiksmažodžio šaknies struktūra. Dak-taro disertacija. Vilnius: Vilniaus universitetas.
K r u o p i e n ė I r e n a 2000: A stabil centrumú igék gyökerének szerkezete. – Kalbotyra 48(1), 71–82.
K r u o p i e n ė I r e n a 2001: Pradinių ir galinių priebalsių derinimas veiksmažodžio šaknyse. – Kalbotyra 50(1), 67–82.
K r u o p i e n ė I r e n a 2002: A változó centrumú igék gyökerének szerkezete. – Kalbotyra 51(1), 89–97.
K r u o p i e n ė I r e n a 2005: Az igei gyök hármas iniciálisának sajátosságai. – Kalbotyra 54(1), 73–82.
K u o s i e n ė M o n i k a 1986: Morfeminė analizė. Šiauliai: Šiaulių Kazio Preikšo pedagoginis institutas.
L e v ā n e K r i s t ī n e, S p e k t o r s A n d r e j s 2000: A lett korpusz morfémikus elemzése és morfológiai címkézése. – LREC2000 Proceedings, 1095–1098. Online elérhető: http://gandalf.aksis.uib.no/non/lrec2000/pdf/107.pdf.
Paikens Pēteris 2007: Lexicon-Based Morphological Analysis of Latvian Language. – Proceedings of the 3rd Baltic Conference on Human Language Technologies, 235–240.
Polikarpov Anatoliy A. 2000a: Menzerath’s Law for Morphemic Structures of Words: A Hypothesis for the Evolutionary Mechanism of its Arising and its Testing. – An abstract of a paper for presenting at Qualico’2000 – Quantitative Linguistics Conference. Prieiga internete: http://www.philol.msu.ru/~humlang/articles/menz_law.htm.
Polikarpov Anatoliy A. 2000b: Chronological Morphemic and Word-Formational Dictionary of Russian: Some System Regularities for Morphemic Structures and Units. – Linguistische Arbeits Berichte 5. Leipzig, 201–212.
Beszélt nyelvi felvételek adatbázisa. Online hozzáférés: http://donelaitis.vdu.lt/garsynas/.
Sarkans Ugis 1996: Morphemic and Morphological Analysis of the Latvian Language. – Proceedings of the Forth conference on Computational Lexicography and Text Research, 219–225. Prieiga internete: http://www.ailab.lv/users/usarkans/complex.html.
Urbutis Vincas 2009: Žodžių darybos teorija. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.
A litván igék morfémaszerkezete
ÖSSZEFOGLALÓ
A kutatás célja a litván igék morfémaszerkezetének kvantitatív szempontú azonosítása és leírása volt. A litván igék morfémaszerkezetének kvantitatív elemzésével a korábbi kutatások nem foglalkoztak. A vizsgálat anyagát a litván nyelvi korpusz egy külön erre a célra kiválasztott részhalmazából származó összes igei előfordulás (közel 93 ezer) alkotta. Ebben az adathalmazban minden igét morfológiailag annotáltak, vagyis azonosították a morfémákat, és megjelölték a határaikat.
Az igéket morfémaszerkezetük alapján 116 kategóriába sorolták. A kategóriák gyakorisága jelentősen eltért egymástól. A leggyakoribb kategória a tő–szuffixum modell volt, amely az összes igei előfordulás egyötödét tette ki, míg a 26 legritkább modell mindegyikére mindössze egy vagy két ige jutott.
Az igék egytől kilenc morfémából álltak. Az igék többsége (89 százaléka) azonban két–négy morfémából állt.
A morfémaszerkezeti modellek nagy száma ellenére ezek egynegyede (26 modell) elegendő volt az elemzett igék 95 százalékának lefedéséhez. A legjellemzőbb modellek a következők voltak: (prefixum)–tő–flexió (33 százalék), (prefixum)–tő–szuffixum–flexió (15 százalék), (prefixum)–tő–szuffixum (11 százalék). Összefoglalva, a szuffixum nélküli, prefixummal és prefixum nélkül képzett, egy-két inflexiós affixumot tartalmazó igealakok alkották
104
Acta Linguistica Lithuanica LXIV–LXV
Page 19
Lietuvių kalbos veiksmažodžių morfeminė struktūra
a litván igék morfémaszerkezetének leggyakoribb modelljeit.
A vizsgálatok szerint az elsődleges igék az összes ige egyharmadát teszik ki; az egy vagy két prefixummal rendelkező igék aránya 28 százalék, a szuffixummal rendelkezőké 15 százalék, a prefixummal és szuffixummal rendelkezőké pedig az összes ige 12 százaléka. Általában az igéknek legfeljebb két szóalkotó affixumuk van.
Bár a litván igék morfémaszerkezetei igen változatosak, a használat alapvető részét 10–15 modell fedi le (a lefedettség rendre 75, illetve 85 százalék).
