VIOLETA MEILIŪNAITĖ

Litván Nyelvi Intézet

A NYELVEK ÉS KULTÚRÁK ÚJ ÉS ÚJRA FELFEDEZETT KERESZTEZŐDÉSEIRŐL

A nyelvek és kultúrák sokfélesége az egyre globalizálódó világban az egyedi identitás fennmaradásának egyik alapvető feltétele. Lingua franca-vá váló angol nyelv és az egyre egységesebb kulturális tájkép fontos és sürgető feladatokat állít a kutatók elé. Különösen fontos, hogy figyelmet fordítsunk annak a felismerésnek a kialakítására, hogy az egységes világ mégis sokféle marad: részeinek történelme, kultúrája, nyelve, nemzeti jellege stb. tekintetében. Az Európai Nyelvek és Kultúrák Párbeszédét Kutató Egyesület, amely 2010-ben jött létre, éppen ezért tűzte ki célul a nyelvi és kulturális sokféleség kutatását, terjesztését és erősítését.

Nyilvánvaló, hogy más kultúrák és tapasztalatok hatásától csak egy teljesen elszigetelt kultúra menekülhet meg. Más szóval, a nyelvek és kultúrák párbeszéde folyamatos folyamat. Igaz, egyes aspektusai és egyes alkotásai feledésbe merülnek, és különféle okokból kevesebb figyelmet kapnak. Az Egyesület egyik munkacsoportja arra hivatott, hogy felkutassa őket, és bevonja a tudományos diskurzusba. Más tevékenységei a párbeszéd kortárs, legújabb megnyilvánulásainak kutatására irányulnak.

A legújabb tudományos kutatások és a levéltárak legújabb felfedezéseinek bemutatására az Egyesület elindította a A nyelvek és kultúrák kereszteződéseinek archívumai című sorozatot. Egyelőre tetralógiának tekinthető: négy könyv jelent meg. Ez az Európai Unió alapjaiból finanszírozott, Az Európai Nyelvek és Kultúrák Párbeszédét Kutató Egyesület megerősítése és fejlesztése című projekt (projektazonosító: VP1-3.1-ŠMM-05-K-01-010) eredménye. A projekt feltételei szerint a sorozat viszonylag kis példányszámban jelent meg; kereskedelmi forgalomba nem került, hanem kizárólag könyvtárakon keresztül terjesztették, ezért indokolt röviden áttekinteni és bemutatni az olvasóknak.

Az első könyv, a Vilniusi Gimnázium jegyzőkönyvei (1915–1940 és 1953–1955)¹, tudományos cikkekkel kommentált kulturális örökségi forráskiadás. A Vilniusi Vytautas Nagy Gimnáziummal együtt készítették, és az olvasó elé tárja a gimnázium 1915 és 1940 közötti jegyzőkönyveit (fakszimilék formájában; a CD-ROM-on az 1953–1955-ös jegyzőkönyvek is megtalálhatók).

¹ Vilniaus Vytauto Didžiojo gimnazijos protokolai (1915–1940 ir 1953–1955 metai) (Kalbų ir kultūrų sankirtų archyvai 1), sud. Danutė Bronė Puchovičienė, Irena Raščiuvienė, Jolanta Zabarskaitė. Vilnius: Europos kalbų ir kultūrų dialogo tyrėjų asociacija, 2011.

Apžvalgos / Surveys

191

VIOLETA MEILIŪNAITĖ

A vilniusi Vytautas Nagyfejedelem Gimnázium Vilnius történelmének viharos időszakában működött, és hűen tükrözi az akkori Vilnius kulturális sajátosságait. Bár ezek a dokumentumok mindeddig kevéssé voltak hozzáférhetők a kutatók számára, maga a Vytautas Nagyfejedelem Gimnázium közössége nagyon szerette volna, hogy „minden diák, tanár és a közösség más tagjai megismerjék őket, hogy nyelvészek és oktatáskutatók, oktatási szakemberek és politikusok tanulmányozhassák őket, és hogy az egész társadalom számára hozzáférhetők legyenek” (18. o.). Rita Miliūnaitė felhívja a figyelmet arra, hogy „a gimnázium első [...] üléseinek jegyzőkönyveire a mai szemmel tekintve [...] megpillanthatjuk a modern kori standard litván nyelv [...] ifjúkorát” (59. o.). Végigköveti, hogyan változott és formálódott a standard litván nyelv a jegyzőkönyvek által felölelt időszakban. A nyelvet egy adott társadalom beszéli. Darius Kuolio szerint a jegyzőkönyvek „egy méltóságteljes, saját értékének tudatában lévő, szolidáris és szervezett, életét akarattal alakító nemzeti közösség képét” rajzolják ki (10. o.). Ez a társadalom azonban konkrét történelmi körülmények között létezett. Libertas Klimka ezekre a körülményekre és Vilnius soknemzetiségű kultúrájára irányítja figyelmesebb tekintetünket. Bronius Dobrovolskis, a litván nyelvű tankönyvek nagy tapasztalatú szerzője, az 1915–1939 közötti pedagógiai elveket tárgyalja. Megjegyzi, hogy a jegyzőkönyvekből „a tanuló személyiségére, tanulási képességére és viselkedéskultúrájára, a tevékenységre ösztönzésre és az önállóság fejlesztésére, a kulturális látókör bővítésére és a társadalmi érettségre, valamint általában az oktatás és nevelés pszichológiai szempontjaira fordított nagy figyelem és gondosság” olvasható ki (40. o.). Más szóval nyilvánvaló a sokoldalú, önálló gondolkodásra képes személyiség formálásának szándéka. Ha az idézet mellett nem szerepelne az évszám, könnyen elképzelhetnénk a XXI. századi oktatás-nevelés kontextusában is.

A kötetben közölt tudományos publikációk új adatokkal szolgálnak a standard nyelv, a kulturális identitás, a pedagógiai gondolkodás fejlődése és a nemzetállam kialakulása jelenkori kutatásaihoz, és aktualizálnak néhány eddig kevésbé vizsgált szempontot. Maguknak a jegyzőkönyveknek a fakszimile kiadásai ugyanilyen fontosak, hiszen felbecsülhetetlen értékű anyagot jelentenek azoknak a kutatóknak, akik a XX. század első felének vilniusi miliőjét kívánják részletesebben feltárni.

192

Acta Linguistica Lithuanica LXVII

Apie naujas ir iš naujo surandamas kalbų ir kultūrų sankirtas

Antrasis tomas – Knygnešys, leidėjas, publicistas Petras Mikolainis (1868–1934) laiškuose ir atsiminimuose² – skirtas lietuviškos knygnešystės istorijai. Šioje knygoje pirmą kartą plačiau apžvelgiamas ir komentuojamas knygnešio ir įtakingo kultūros veikėjo gyvenimas ir veikla. Be to, čia gausu jo ir jam rašytų žinomų to meto žmonių laiškų, pateikiamas pluoštelis paties Petro Mikolainio (1868–1934) atsiminimų. Kitaip tariant, knygoje skelbiami archyviniai dokumentai, kurie buvo menkai prieinami moksliniams tyrimams. Danguolės Mikulėnienės ir Valdo Selenio studijoje parodomas visas pluoštas Mikolainio veiklų: „knygnešys, leidėjas, publicistas, vadovėlių autorius, lietuviškų laikraščių redaktorius“. Vis dėlto tenka pastebėti, kad iki šiol vieno mokslinio darbo (monografijos, studijos ar pan.), kuriame ši asmenybė būtų aprašoma, nebuvo. Juo labiau nebuvo prieinami jo laiškai ir atsiminimai. Kaip tik korespondencijoje prabyla daug to meto Lietuvos kultūros veikėjų, naujai atsiskleidžia jų darbai, nuostatos, tikslai, asmenybės.

Ez a könyv már most magában hordozza a folytatás lehetőségét. A kulturális kontextus leírása, Mikolainis és érdemeinek bemutatása után lehetőség nyílik arra, hogy közelebbről megvizsgáljuk a kor kulturális szereplőinek érdeklődési köreit, levelezésük témáit, a litván nyelv és helyesírás kialakulását és így tovább. Selenis szavaival élve, a levelezés „nemcsak az adott időszak különféle kiadványainak, újságjainak és folyóiratainak, a „Varpas”, az „Ūkininkas”, a „Vienybės Lietuvininkų” és mások kiadásának és terjesztésének körülményeit, valamint a cikkek szerkesztésének problémáit tárja fel, hanem az Egyesült Államokban működő litván szervezetek tevékenységének sajátosságait, a litván nemzeti megújulás alakjainak és a sajtókiadóknak társadalmi hálózatát, kapcsolataikat, ideológiai nézeteiket és alkotói terveiket is” (58. o.). A tetralógia második kötete tehát kiváló ugródeszka lesz a kíváncsi elme számára a XX. század eleji kontextus elmélyült tanulmányozásához, amely idővel a mai társadalom kialakulását is meghatározta.

² Knygnešys, leidėjas, publicistas Petras Mikolainis (1868–1934) laiškuose ir atsiminimuose (Kalbų ir kultūrų sankirtų archyvai 2), sud. Danguolė Mikulėnienė. Vilnius: Europos kalbų ir kultūrų dialogo tyrėjų asociacija, 2012.

Apžvalgos / Surveys

193

VIOLETA MEILIŪNAITĖ

Kis-Litvánia sorsa és kulturális munkásainak hozzájárulása Nagy-Litvánia kialakulásához kimeríthetetlen téma. Kis-Litvánia: a határvidéki kultúra kutatása³ a sorozat harmadik kötete. A tanulmánygyűjtemény a Porosz Litvánia történetének és jelenkori kultúrájának kérdéseivel foglalkozik. Nem véletlen, hogy az előszó szerzője, Nijolė Strakauskaitė, azt kérdezi: „Miért fontos Porosz Litvánia a mai kulturális identitás szempontjából?” (9. o.). Nyilvánvaló, hogy erre nem adható rövid és egyoldalú válasz. A közölt tanulmányok mindegyike részleges válasszal szolgálhat. Új tények azokról a kulturális alakokról, akiket látszólag már jól ismerünk – Jonas Bretkūnasról, Frydrichas Kuršaitisról és Adalbert Bezzenbergerről; Friedrich Haack munkásságának eddig kevéssé ismert kutatása – a litván–német szótár szerzőségét megbízhatóan bizonyítani kell –, a porosz litván identitás problematikusságának elemzése, valamint Porosz Litvánia kulturális tárgyi emlékeinek bemutatása mind arra irányuló kísérletek, hogy megmutassák: ez a régió nem volt elszigetelt és egyszerű. Kulturális, gazdasági, politikai és más szempontból különösen összetett, éppen ezért rendkívül érdekes. Grasil da Blažienė elemzi és közreadja azt az 1633-as dokumentumot, amelyet a Titkos Állami Levéltár „Porosz kulturális örökség” gyűjteménye őriz, és amely új adatokat tár fel Bretkūnas családjáról. Ez lehetne az első lépés ahhoz, hogy a nyilvánosság több dokumentumot is megismerhessen Bretkūnas személyiségéről. Ilja Lemeškin elsőként mutatja be a kelet-poroszországi lexikográfia XVIII. századi kéziratos emlékét, egy litván–német szótárt, amely azért is különösen fontos, mert kiválóan szemlélteti a XIX. századi nyelvészek közötti kommunikációt és együttműködést. Vincentas Drotvino részletes tanulmányt szentel Kuršaitis szótára lexikográfiai módszerének elemzésének.

A régió különböző korszakainak kulturális öntudatát és annak kialakulását Strakauskaitė, Arūnas Baublys és Ilja Dementjevas tanulmányai tárgyalják. „A porosz litvánok etnokulturális örökségének megőrzésére Kelet-Poroszországban, a XIX. század utol-

Mažoji Lietuva: paribio kultūros tyrimai (Kalbų ir kultūrų sankirtų archyvai 3), sud. Grasil da Blažienė, Nadežda Morozova, Jolanta Zabarskaitė. Vilnius: Europos kalbų ir kultūrų dialogo tyrėjų asociacija, 2012.

194

Acta Linguistica Lithuanica LXVII

Apie naujas ir iš naujo surandamas kalbų ir kultūrų sankirtas

...só negyedére–a XX. század elejére tehető, és a német nacionalizmus kontextusával, valamint a helyi identitás megerősítésére irányuló törekvésekkel hozható összefüggésbe” – vonja le a következtetést Strakauskaitė (108. o.). A litván államhatár mindkét oldalán elterülő régiót mindig több kultúra befolyásolta – német és szovjet, német és balti stb. A régió sajátosságaiból fakadó kulturális és öntudati változásokat Dementjevas írja le: milyen hatást gyakorolt az identitásra a német, a szovjet és a balti kulturális rétegek kölcsönhatása? Baublys felhívja a figyelmet arra, hogy Klaipėda és a Klaipėda-vidék „története a balti népek ősi földjén kezdődött, de a korábbi litván állam határain kívül formálódott, ezért a balti etnosz történelmi és kulturális fejlődésének, nyelvi és kulturális identitásának, fennmaradásának és alkalmazkodásának kutatása” kiváló párhuzamot kínálhat a mai globalizáció megértéséhez (232. o.).

Kis-Litvánia mindig is bővelkedett a litván kultúra alakjaiban. Danguolė Mikulėnienė és Jolanta Zabarskaitė tanulmányaiból közelebbről megismerhetjük Bezzenberger (1851–1922) személyiségét és munkásságát. Romano Širouchovo és Jurijus Kostiašovo tanulmányai sajátos keretbe foglalják Kis-Litvánia egész történetét: a régészeti leletektől a régió szovjetizálásának elemzéséig jutnak el.

A negyedik kötet, a Újabb nyelv- és kultúrakutatások⁴ című tanulmánygyűjtemény témája nem szorítható egyetlen ernyő alá. Nem is ez volt a cél. A könyv áttekintést kíván nyújtani az Egyesület 2010 és 2012 közötti fő tevékenységeiről, és bemutatni a legfontosabb eredményeket. Olyan, mint az Egyesület hároméves beszámolója: ismerteti, milyen új anyagokra bukkantak külföldi levéltárakban, milyen ötleteket merítettek, és így tovább. A cél az volt, hogy a teljes spektrumot megmutassa – a Litván Nagyfejedelemség írásbeliségétől a XX. század vége és a XXI. század eleje közötti nyelvi változásokig.

Litvánia soha nem volt homogén: ősidők óta népek és kultúrák sokasága él egymás mellett és hat kölcsönösen egymásra. Mindegyik magával hozza a kultúráról alkotott sajátos felfogását, amelyek elkerülhetetlenül hatnak egymásra. Galina Miškinienė például az Ukrajnában őrzött litván tatár kéziratgyűjteményt ismerteti meg az olvasóval, Dovilė Troskovaitė pedig a litván karaimok nemzeti narratívájával kapcsolatos meglátásait osztja meg.

Naujausi kalbų ir kultūrų tyrimai (Kalbų ir kultūrų sankirtų archyvai 4), sud. Violeta Meiliūnaitė, Nadežda Morozova. Vilnius: Europos kalbų ir kultūrų dialogo tyrėjų asociacija, 2012.

Apžvalgos / Surveys

195

VIOLETA MEILIŪNAITĖ

Marina Čistiakova cikkei feltárják a Litván Nagyfejedelemség ortodox paraliturgikus irodalmának sajátosságait. A közelmúlt egyik legérdekesebb, a Litván Nagyfejedelemség cirill betűs írásbeliségében felfedezett lelete, amely a Litván Nagyfejedelemség keresztény és zsidó kultúrái közötti kapcsolatokról tanúskodik, egy óhéber nyelvű, keresztényeknek szánt és cirill betűkkel írt tankönyv és szótár; ezt Szergej Temčin cikke közli és elemzi.

A nyelvi változatok társadalmi, stilisztikai és földrajzi elemzésének szentelték Violeta Meiliūnaitė, Asta Leskauskaitė, Mari Mets és Giedrius Tamaševičius cikkeit. Ezek a kutatási módszertanokat tárgyalják, és összehasonlítják a litvániai és külföldi tapasztalatokat. Tamaševičius például arra hívja fel a figyelmet, hogy „a nézők és hallgatók nagyobb érdeklődéssel hallgatják a műsorvezetők és résztvevők spontán, rögtönzött beszédét, mint az előre megrendezettet” (p. 248). Mets azt vizsgálja, hogyan terjednek a nyelvi újítások az emberek közötti társadalmi kapcsolatok erősségétől függően – ki viszi át az innovációkat egyik nyelvjárásból a másikba, egyik szociolektusból a másikba? A szövegelemzésbe elmélyedve Vaida Buivydienė és Laura Laurušaitė feltárják, miként tükröződik a szövegben a nyelv alakulása és a beszélő / író identitása.

Ha mind a négy kiadványról egységként beszélünk, el kell mondani, hogy az Egyesület tevékenységi köre valóban rendkívül széles és nehezen kimeríthető. Ezért a projekt egyik tevékenységeként elindított sorozatot folytatni kellene. Az egyik legközelebbi terv Petro Mankacev újságíró könyve Jono Basanavičius életéről és bulgáriai munkásságáról. Ez kulturális múltunk egy újabb lapját tárná fel. Remélhető, hogy a kultúrák kölcsönhatását bemutató művek még nagyobb számban jelennek meg – hiszen mind Litvániában, mind annak határain kívül a litván / balti kultúra hat más kultúrákra, és folyamatosan maga is más kultúrák hatása alatt áll.

1913. január 21-én benyújtva.

VIOLETA MEILIŪNAITĖ

Litván Nyelvi Intézet

Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius, Lietuva

[email protected]

196

Acta Linguistica Lithuanica LXVII