ROLANDAS KREGŽDYS

Litván Nyelvi Intézet

Kutatási területek: a balti és más indoeurópai nyelvek összehasonlító grammatikája, etimológia.

A KELETI BALTI FITONIM MÁLNA (RUBUS) MORFOLÓGIAI FEJLŐDÉSE ÉS AZ ETIMOLÓGIAI KAPCSOLATOK PROBLEMATIKÁJA

A málna (Rubus) kelet-balti nevei: morfológiai elemzés, a fitonim etimológiai kapcsolatainak feltárása

ANNOTÁCIÓ

A tanulmány a málna (Rubus) fitonim képzését elemzi a keleti balti nyelvekben, kritikusan értékeli a lit. avietė 2, nyj. avietė 3^b, avietė 1, avietė 2, avietė 3^a, lett. avene etimológiáját, amely állatnévi konnotációjú lexémák kapcsolatán alapul.

A lett málnaelnevezések morfológiai változatainak részletes szerkezeti elterjedésén túl a tanulmány ismerteti a litván nyj. aš(v)óklė, ašóklis, ašóklė, vašóklis, vaišóklis, vaišókšlis, vaišúoklis; lit. (nyj.) vaivóras, nyj. vąvóras, vavóras, lett. (nyj.) vài̯vari⁽²⁾, vaivāri, vai̯vāriņi, vàivàriņi, vaivariņas elnevezéseket, valamint a lett nyj. àitu uôgas szókapcsolat eredetére vonatkozó leírásokat.

ANNOTÁCIÓ

A cikk a Rubus fitonima kelet-balti elnevezéseinek szóképzési és fejlődési sajátosságaival foglalkozik. A fitonim eredetének jelenlegi, zoonimiai érvelésére tekintettel bírálja a litván aviẽtė 2, nyj. avietė 3b, avéte 1, avietė 2, avietė 3^a, lett. avene későbbi etimológiai értékelését.

A sokalakú lett Rubus fitonim lexémáinak szóképzési elemzése mellett bemutatja a litván nyj. aš(v)óklė, ašóklis, ašóklė, vašóklis, vaišóklis, vaišókšlis, vaišúoklis és a lett nyj. àitu uôgas látszólagos morfológiai vagy szemantikai megfelelőinek etimológiai vizsgálatát is.

KULCSSZAVAK: fitonim; Rubus; Ribes rubrum; Vaccinium uliginasum, myrtillus, uliginosum.

KULCSSZAVAK: fitonim; Rubus; Ribes rubrum; Vaccinium uliginasum, myrtillus, uliginosum.

Straipsniai / Articles

63

ROLANDAS KREGŽDYS

0. BEVEZETÉS

A késői kelet-balti alapnyelvi örökséghez sorolt lit. aviētė 2, nyj. avietē 3^b, avētė 1, avētė 2, avētė 3^a (a ie > ē monoftongizációjával a szamogit nyelvjárási területen [lásd Zinkevičius 1966: 86])¹ ’édes bogyójú bokros növény (Rubus); ennek bogyója’ (LKŽe) eredetét Ernst Fraenkel (LEW 28), korábbi baltisztikai munkákra támaszkodva (vö. Būga II 20; ME I 232), olyan, zoonimiai jelentéskonnotációt feltételező, képzését tekintve hasonló (azaz származékszó) litván nyj. aš(v)óklė ’ribiszke’ szóval alapozza meg (← lit. ašva ’kanca; nagyobb termetű kanca; nagyobb termetű tenyészkanca’ [LKŽe])¹, vagyis ezt a fitonimot a lit. avis 4 ’gyapjúért, húsért (másutt tejért is) stb. tartott állat’ (DLKŽ⁵) főnévből vezeti le, a lett (nyj.) avene, -es ’málna, -ák; termést hozó málnabokor’ szót pedig a lett avs ’juh’ főnévből eredezteti (ME I 232). E fitonimák etimológiai fejlődését a litván szavak eredetével foglalkozó újabb munkák is így határozzák meg (LEŽ 38; ALEW).

A fent említett lit. aviētė, avietē és lett avene, -es eredetének magyarázata feltehetőleg népetimológiához sorolható (vö. lett nyj. àitu uôgas ’málnák, illetve juhbogyók’² Valka [LVDA 74]); ez kvázi-etimológiai értelmezések kialakulásához vezetett, vö.: 1) Václav Machek (1961: 346) fejtegetése a fitonim és a gyapjas állat, a juh közötti kapcsolatról, amely állítólag az érett málna felszínének az állat gyapjúfürtjeihez való hasonlóságán alapul (lásd még LEŽDB); 2) Wojciech Smoczyński magyarázata (LEŽ 38), amely szerint a málnaszemek a bárányokra hasonlítanak; 3) a szarvasfélék családjába tartozó „dámszarvas” állatnévvel való motiváció Konstantin Karulisnál (LEV I: 93), aki feltehetőleg a germanisták hasonló állítására támaszkodott a ném. Himbeere ’málna’ szóval kapcsolatban (erről lásd alább; vö. Hermodsson 1990: 79), és az adott növény zoonimiai konnotációját a málna leveleivel magyarázza, amelyek a juhok kedvelt táplálékai.

A szó eredetére vonatkozó zoonimikus hipotézis kialakulására feltehetően egy egészen más szóalkotási modellű³, azonos szemantikai jelentésű német tatpuruṣa típusú összetételek is hatással voltak-

¹ Egyes kutatók a litván nyj. aš(v)óklė szót a lit. ašvōnės 1 (hímnemű), ašvōnēys 3ᵇ ’igásló’ (LKŽe) szóval próbálják kapcsolatba hozni (bővebben lásd Wodtko, Irslinger, Schneider 2008: 233).

² Vagyis a lett nyj. aviētenes ’málnák’ Bilska (LVDA 74) ↔ lett avutiņa, avutiņa ’bárányka’ (ME I 232) homonímiája által előidézett pszeudoetimológiai szókapcsolat tükröződik; vö. még lett nyj. avetene ’málna’ Mazsalaca ↔ lett nyj. avetēna ’bárányka’ Rucava (EH I: 190).

³ Vagyis nem származékszavakról, hanem összetételekről van szó; vö. Kazimieras Būga (RR II 20) által említett morfológiai párhuzammal a lit. ašvōklė ’ribiszke’ fitonimához: ném. Bocksbeere ’fekete ribiszke (Ribes nigrum)’, illetve ’kecskebogyó’. Az utóbbi etimológiáját egyesek szagmotívummal magyarázzák (például Richard Loewe [1913: 131] szerint a feketeribiszke-bokor bűzös szaga a kecskebűzhöz hasonló), mások az ősi szerkezeti elemek népetimológia okozta késői felcserélődésével értelmezik (bővebben lásd Prokosch 1916: 292–293).

64

Acta Linguistica Lithuanica LXIX

A keleti balti fitonima avietė (rubus) morfológiai fejlődése és az etimológiai kapcsolatok problematikája

zitas v. Himbeere ‘szarvasbogyó, illetve málna (Rubus idaeus)’ < v. Hinde ‘szarvas (Cercus dama); nőstény szarvas’ + v. Beere ‘bogyó’ (Frisch 1741: 454; Kluge 2002: 412), amelynek motivációja⁴ e állat agancsaihoz kapcsolódik (Loewe 1913: 131, 161).

Sajnálatos, hogy azok a kutatók, akik az állatneveket tartalmazó fitonimakompozitumok szerkezetét vizsgálták, nem figyeltek fel egy, a litván nyelvjárásokra jellemző, meglehetősen fontos pejoratív jelentésárnyalatra, amikor egyik összetevője állat megnevezését tükrözi: lit. nyj. kačuoġe 1 ‘(növ.) kövi szeder (Rubus saxatilis); termése’ ↔ lit. főnév katė 4, kātė 2 ‘(zool.) a ragadozók családjába tartozó háziállat (Felis domestica)’ / lit. nyj. šūnuogė 1 ‘(növ.) kövi szeder (Rubus saxatilis); a kövi szeder termése’ ↔ lit. nyj. főnév šuo, šuva 4 ‘(zool.) házőrzésre, vadászatra stb. tartott állat’ (LKŽe) és mások (további példákért lásd Gritėnienė 2006: 133) – e növény bogyóit nem gyűjtik és nem használják táplálékként, mivel savanyúak és magosak (Gritėnienė 2006: 134). Hangsúlyozandó, hogy állatnévi összetevő nélkül ez a jelentés nem jellemző a tárgyalt fitonimára, illetve annak virtuális referense a „málna”; vö. lett nyj. aveņuogas², avēņuogas² ‘málnák’, Vidzeme, Kurzeme és Zemgale területén használatos alakok, valamint a Naukšēniben adatolt lett nyj. avesenuogas ‘ugyanaz’ (LVDA 73 [lásd alább]). Ezért az ilyen értelmezés ellentmondásos a megjelölt keleti balti fitonimák szemantikai megjelenítése szempontjából, amelyek pejoratív konnotáció nélkül a „bogyó” virtuális denotátumát tükrözik.

A feltételezetten munkanyelvi litván avietė, avietė megfelelőjének (illetve származékának) morfológiai státusza, valamint a szemantikailag mindeddig motiválatlan litván nyelvjárási aš(v)óklė ‘ribizli’ státusza (lásd még ALEW) feltehetően egészen más, mint ahogyan eddig magyarázni próbálták (vö. Blažek 2010: 14): vagyis a referens szerkezeti sajátosságain alapul, nem pedig zoonimikus motiváción. Óvatosan feltehető, hogy a litván nyelvjárási ašóklis 1 ‘(növ.) ribizli (cserje és bogyó) (Ribes rubrum)’ (LKŽe) / litván nyelvjárási ašóklė⁵ 1 ‘ugyanaz’ ↔ litván nyelvjárási ašvóklis 1 ‘ugyanaz’ / litván ašóklė 2 ‘ugyanaz’ és litván nyelvjárási ašvóklė ‘ugyanaz’ (sporadikus epentetikus, illetve nem etimologikus második -š- elemmel) a kazimieras Būga-féle feltevéssel (RR II 20) ellentétben (lásd fentebb) a litván vašóklis 1 ‘(növ.) piros, sárgás vagy fekete bogyójú ribizli (Ribes); e gyümölcscserje bogyója; vörös ribizli (Ribes rubrum); e gyümölcscserje bogyója’ (LKŽe) < substantivum: litván vãžas 4 ‘kampó (általában rúdon, dróton vagy láncon, üst tűzhely fölötti vagy kéményben történő felakasztására); kútemelő rúdja kampóval a vödör beakasztására; konzol, tolvaj; kétágú bot, fa kampó bilincsek és kötelek sodrására; jégcsap stb.’ (LKŽe), amely a ‘kampós bot / rúd ↔ valami, ami lelógva függ, mint’ referenst tükrözi

⁴ Ezt a népetimológiára jellemző tényanyag támasztja alá (bővebben lásd Hermodsson 1990: 82–83).

⁵ Su pradžios v- afereze dėl lyties *vašvoklis (su antriniu -v-) [plg. Zinkevičius 1966: 199] ↔ *(v-)ašvoklis analogiško proceso – šios lyties v- nykimas dėsningas dėl dviejų v...v (plg. Endzelīns 1961: 7; ME IV 654–655) ir dialektinių ypatumų bei pirmojo sando pamatinio žodžio pradžios v- kitimo tendencijų (plg. Zinkevičius 1966: 177–178) – morfologinio išlyginimo.

Straipsniai / Articles

65

ROLANDAS KREGŽDYS

‘bot; bot/rúd, amelyre valamit felfüggesztettek’ + (másodlagos) lit. -öklių- képző (erről lásd Skardžius I 198). Következésképpen ez a fitonima az asszociatív nevek közé sorolható; szemantikai konnotációját a ribizli bogyós fürtjeinek alakja motiválja: ezek lefelé lógnak a bokor ágairól, mint a bogyókkal megrakott rudak vagy botok.

A vaš- tő mellett a litván nyelvjárásokban azonos eredetű vaiš- tövű származékok is használatosak (← lit. nyj. vaišas 4 ‘általában kampó vagy kampós szerszám’ [LKŽe]); vö. lit. nyj. vaišōklis 1 ‘piros ribizli (Ribes rubrum); e gyümölcscserje bogyója’ / lit. nyj. vaišvuokliai ‘ugyanaz’ ↔ lit. nyj. vaišōkšlis 1 ‘ugyanaz’ // lit. nyj. vaišvōklis 1 ‘piros ribizli (Ribes rubrum); e gyümölcscserje bogyója’ ↔ lit. nyj. vaišvōkšlis 1 ‘ugyanaz’ (LKŽe), amelyek e fitonima hiperkorrekciós (részletesebben lásd Vitkauskas 1994: 107kk.; Urbutis 1998: 55, 2009: 146, 241; Kabašinskaitė 1998: 50) mesterséges alakváltozatait feltételezik.

Fitonimo forma su šaknies -ą- (resp. tautosilabiniu *an, plg. lie. dial. vanšas ‘vašas’ [LEW 1207]), matyt, nunyko dėl hipernormalizmų fonetinių variantų gausos (kai kuriose žemaičių šnektose ir dėl ą > ǭ, ū kitimo – dėl jo nyko ir žodžio pradžios v- [žr. Zinkevičius 1966: 178; LEW ibd.]), lėmusios pirminio darbybinio pamato semantinę neutralizaciją, ilgainiui galėjusią implikuoti liaudies etimologinę sąsają su verb. lie. vešėti, vėša (vėši, -ėja), -ėjo ‘gerai augti, tarpti ir kt.’ ~ subst. lie. dial. veša 4 ‘vešlumas, geras augimas’ (↔ subst. lie. vašà 4 ‘vešėjimas, tar pimas, augimas ir kt.’ [LKŽe]) (plg. Kabašinskaitė 1998: 32), t. y. e veiksmažodžio (ir daiktavardžio) eilės darbybinio elemento radimasis galėjo suponuoti -ą- (< an) eliminaciją (plg. Urbutis 1981: 102), plg. subst. lie. dial. ešōklė 2 (ppr. pl.) ‘(bot.) vašoklis, serbentas (krūmas ir uoga) (Ribes rubrum)’ (LKŽe).

1. A málna lett nevének morfológiai változatai szerkezeti elterjedése

A lit. avietė, avietė (nyj. avėtė, avėtė, avietė) eredete nem magyarázható a lett nyelv azon nyelvjárási kontaminánsaitól függetlenül, amelyek az aiv- tövet tükrözik⁶; vö. lett nyj. aiviėkstenes Vecpiebalgában (LVDA 72; lásd még ME I 14) ← (*aiv-iet-es ‘málnák’, vö. lett nyj. aviėtes stb. [lásd alább]) *aiv- + -iet- képző (lásd Endzelīns 1951: 389) kontamináció révén a következőkkel: 1. lett (nyj.) av-enes ‘málnák’ (a lett -enes képzővel [lásd Endzelīns

⁶A zoonimikus motiváció hívei feltehetően a lett àita ‘juh’ szóból eredeztetnék (ME I 14), ám a tő dentális -t- végződésű alakja nem adatolt.

66

Acta Linguistica Lithuanica LXIX

A keleti balti fitonima avietė (rubus) morfológiai fejlődése és az etimológiai kapcsolatok problematikája

1951: 298]) és e két kontamináns révén 1a. lett nyj. aviētenes (aviētenes, aviētenes, aviētenes² [LVDA 74]); 2. lett nyj. aviškes ‘ua.’ (~ lett nyj. aviškas [LVDA 74]) a lett -išk-ē- képzővel (< -iškiō- [vö. Endzelīns 1951: 365–368] és lett nyj. aviškas [LVDA ibid.] -šk- > -šk- [lásd Endzelīns 1951: 186, 367; e változás egyik etiológiájának magyarázatához lásd Rudzīte 1993: 338]), 2a. lett nyj. avīkšas ‘ua.’ (← lett nyj. av-ie-kšas [LVDA 73], illetve -ie- > -ī- [részletesebben lásd Endzelīns 1951: 137–138; Rudzīte 1993: 243], amely az -šk- > -kš- szerkezeti elemek metatézisét tükrözi [vö. Endzelīns 1951: 234; lásd az I.2.1. típust; lásd még ME III 524–525 (s. v. riksis)]); vagyis a lett köznyelv és nyelvjárásai málna fitonimájának 3 fő típusa különíthető el, amelyre különösen jellemzők a fonomorfológiai változások, valamint a lett av- / aiv- tövek képzési modelljei (lásd még a sémát):

I. suff. la. -iet vediniai, plg. ē kam. (fem.): aviētes, aviētes, aviētes², avietes² / avītes (su -ī- < -ie- [žr. I.1.2. tipą]) (LVDA 74); įō kam. (masc.) (s.) la. (dial.) avieši (ME I 232; LVDA 74) (< la. *avietīs [žr. I.2.1.1. tipą] ~ lie. dial. avietỹs³ [sm.] ‘krūminis augalas saldžiomis uogomis (Rubus); jo uoga’ [LKŽe]) > ē / iā kam. (fem.) la. dial. aviečas², aviečes Žemgaloje (LVDA 73) su -tj- > -č- (žr. Rudzīte 1993: 288) ir jo variantai (kontaminantai):

I.1. lett -iet- képző + lett -ene képző, vö. lett nyj. aviētenes, avietenes, aviētenes², avietenes / avitenes, az -ie- > -ī- > -ī- váltakozással (LVDA 74; lásd az I.1.2. típust);

I.1.1. lett nyj. -et- képző (< lett -iet- képző [LVDA 73]) + lett -ene képző, vö. lett nyj. avetenes (LVDA 73);

I.1.1.1. a szerkezeti elem első -e- hangjának elnyelődésével; vö. lett nyj. avtene (ME I 232; LVDA 74) ← lett nyj. av-e-tene(s) (lásd az I.1.1. típust);

I.1.1.2. a -iet- szerkezeti elem elnyelődésével; vö. lett av(iet)enes (ME I 230);

I.1.2. lett nyj. -īt- képző (< lett -iet- képző [vö. Rudzīte 1993: 243]) + lett -ene képző, vö. lett nyj. avitenes (LVDA 74), az -ī- < -ī- váltakozással (vö. Rudzīte 1993: 128);

I.2. lett -iet- képző + III. típusú lett nyj. -išk- képző (> -išk- [lásd fent]), vö. lett nyj. aviēskas, aviēškas, aviēskas² / aviēški (LVDA 74) / aveškas, az -e- < -ie- váltakozással (LVDA 73), a -ti- elnyelődésével (illetve *av-ie-[ti]-škī);

I.2.1. lett -iet- képző + metatézises (a -ti- elnyelődése miatt [lásd az I.2. típust]) -kš- (< -šk- [lásd fent]), vö. lett nyj. àiviēkšas², àiviēkšas² / aviēkšas, aviēkšas, aviēkšas², aviēkšas, aviēkšas², aviēkšes, aviēkšes², aviēkši, aviēkši² / lett nyj. avēkša, avēkšas [ME I 232; LVDA 73], az -e- < ie- váltakozással [lásd az I.1.1. típust]) / lett nyj. àivīkšas², avīkšas, avīkšas (LVDA 74), az -ī- < -ie- váltakozással (vö. az I.1.2. típussal);

I.2.1.1. az -k- eltűnésével; vö. lett nyj. aviēšas, aviēšas² / aviēši, aviēši², avīši² [< az -ī- < -ie- váltakozással (lásd az I.1.2. típust)] [LVDA 73, 74] ← aviē-k-šas, aviē-k-šas² / aviē-k-ši, aviē-k-ši² [lásd az I.2.1., I.2.2.1. típusokat; vö. Endzelīns 1951: 224–226, 230skk.; Rudzīte 1993: 338, 354]; igaz, Jānis Endzelīnas (1951: 389) a lett avieši (masc.) alakot a lit. aviečiai (pl. masc.) szóval kapcsolta össze, vagyis a feltételezett keleti balti *aveitjō- ‘málna’ (masc.) alakból vezette le, noha az említett

Straipsniai / Articles

67

ROLANDAS KREGŽDYS

A –k- elemet tartalmazó és az azt nélkülöző alakok egymás mellett használatosak; vö. lett nyj. aviēkši Malta ↔ aviēši Kaunata (LVDA 73, 74); ezért feltehető, hogy két homofón alak létezett: a régi írásokban is említett lett aviēši (vö. Aweeschi Madbeern XVI 325 [Fennell 1989: 10]), másodlagos lett –ietiō- képzővel, valamint az elnyelt –k- elemet tartalmazó nyelvjárási származék, azaz lett nyj. avie(k)ši (lásd az I.2.1. típust);

I.2.1.2. a –kš- > –ž- szerkezeti elemek váltakozásával (erről bővebben lásd Endzelīns 1951: 251), vö. lett nyj. aviēžas (LVDA 74) ← aviē-kš-as (lásd az I.2.1. típust);

I.2.1.3. epentetikus, illetve nem etimologikus –r- elemmel, vö. lett nyj. aviērkšas, aviīrkšas (az –ī- < –ī- < –ie- váltakozásával [lásd az I.2.1. típust]) (LVDA 73, 74);

I.2.2. lett –iet- képző (> –īt- [a –t- és –k- metatézisével és/vagy a –t- elem elnyelésével]) + lett –iskō- képző + lett –ene képző (a háromtagú affixum szerkezetéről lásd még Ambrazas 1993: 184), azaz lett nyj. āiviekštenes, àiviekštenes, àiviekštenes², àiviekštenes², àiviekštenes² / aviēkstenes, aviēkstenes, aviēkstenes, aviēkstenes², aviēkstenes / avīks-tenes, avīks tenes² // àivēkstines², àivēkstines² / aviēkstines, aviēkstines, aviēkstines² / avēkšēnes, avīkšines alakok, –ine < –ene képzővel (lásd Endzelīns 1951: 300; lásd a II.1. típust), valamint az –ie- > –ī- / –ie- > –e- és a –šk- > –šk- váltakozásával (ezért szerepel š < s is [vö. Rudzīte 1993: 291]) ← lett nyj. aviētenes és más alakok / avītenes (lásd az I.1., I.1.2. típust), az I.2.1. típusú lexémákkal való kontamináció révén;

I.2.2.1. –šḳ- < –stj- szerkezeti elemmel (erről bővebben lásd Endzelīns 1951: 178–179; Rudzīte 1993: 286, 308), vö. lett nyj. aviēkškenes (LVDA 73) ← lett nyj. aviēkstenes (lásd az I.2.2. típust), –kšk- elemmel a lett nyj. (gen. pl.)? *aviek-šku mintájára (vö. Rudzīte 1993: 309) ← lett nyj. aviēkstes, aviēkstes, aviēkstes, aviēkstes² (lásd az I.2.2.4.c. típust);

I.2.2.2. a –k- szerkezeti elem elnyelésével, vö. lett nyj. àiviēstenes² / aviēstenes², aviēstenes ← lett nyj. aviē-k-stenes² (LVDA 73);

I.2.2.3. a –k-, –t- szerkezeti elemek elnyelésével és a –e- < –ie- tőváltakozással (lásd az I.1.1. típust), vagy anélkül, vö. lett nyj. avēsenes, avēsenes, avēsenes², avēsenes / avīēsenes, aviēsenes, aviēsenes², aviēsenes, aviēsenes² / aviēsenes, aviēsenes², avisenes (az –ī- < –ī- < –ie- váltakozásával) (ME I: 232; LVDA 73, 74) ← lett nyj. av-ie-k-s-t-enes (lásd az I.2.2. típust);

I.2.2.4. a –ne- szerkezeti elem elnyelésével: a) az I.2.2.3. típusú származékok, vö. lett nyj. aviēses, aviēses², aviēses² ← lett nyj. avies-en-es (lásd az I.2.2.3. típust); b) az I.2.2.1. típusú származékok, vö. lett nyj. avēkšḳes (LVDA 73), –e- < –ie- elemmel (lásd az I.1.1. típust) ← lett nyj. aviēkšḳe-ne-s (lásd az I.2.2.1. típust); c) az I.2.2. típusú származékok, vö. lett nyj. àiviēkstes², àiviēkstes², àivīkstes² / aviēkstes, aviēkstes, aviēkstes, aviēkstes² (LVDA 72, 73) ← lett nyj. àiviēkst-en-es, àiviēkst-en-es² / aviēkst-en-es, aviēkst-en-es, aviēkst-en-es, aviēkst-en-es² (lásd az I.2.2. típust);

I.2.2.5. a –e- szerkezeti elem elnyelésével: a) az I.2.2.3. típusú származékok, vö. lett nyj. aviesnes² ← lett nyj. avies-e-nes (lásd az I.2.2.3. típust); b) az I.2.2. típusú származékok, vö. lett nyj. aviēkšnes (Apv) ↔ lett nyj. avekšenes (lásd az I.2.2. típust);

68

Acta Linguistica Lithuanica LXIX

Rytų baltų fitonimo avietė (rubus) morfologinė raida ir etimologinių sąsajų problematika

SÉMA. A lett „avietė” fitonim képzőelemeinek és fonotaktikai sorainak változásai

I.2.2.6. a strukturális -t- elem regresszív > -n- elemre történő disszimilációjával, vö. lett aviesnenes, avieksnenes (Lange 1773: 44; LVDA 74) ← lett nyj. aviès-t-enes² ← lett nyj. avieks-t-enes (lásd még az I.2.2.2. típust);

I.2.2.7. a -t- / -te- szerkezeti elemek összeolvadásával, vö. lett nyj. àviėkšines² (LVDA 73) ← lett nyj. àiviėks-t-ines², àiviėks-t-ines²; lett nyj. aviėksenes, aviėksenes (LVDA uo.) ← lett nyj. aviėks-t-enes; lett nyj. aviėksnes (LVDA uo.) ← lett nyj. aviėks-te-nes; lett nyj. aviėksnes (LVDA uo.) ← lett nyj. aviėks-te-nes (lásd az I.2.2. típust);

II. a lett -ene képzővel alkotott származékok, vö. lett ē-tövű (nyj.) avenes (nőnemű), aveņi (hímnemű) (LVDA 73), valamint ezek -iet- képzővel kontaminált változatai (lásd korábban):

II.1. a -ene képző > -ine váltakozásával, vö. lett nyj. avines (LVDA 74; lásd az I.2.2. típust);

III. -iškē képzős származékok (a lett -iškō-, -iški̇̄ō- [< *-iškjō-] képzőről lásd még Ambrazas 2000: 183), vö. lett nyj. aviškas (-šk- < -šḳ- [ME I 232] alakban), aviškes, aviškas (LVDA 74); feltehető, hogy ezek az alakok a lett nyj. aviėškas, aviėškas, aviėškas² / aviėški alakokból származtathatók (lásd az I.2. típust), illetve feltételezhető a következő sor: av-ī-škas ← *av-ī-škas ← *av-ie-škas (lásd az I.1.2. és I.2.2. típust), nyilvánvalóan nem lehetséges a III.1. típus példái miatt:

III.1. a lett nyj. -išk- > -ušk- váltakozással (a felsőlett nyelvjárások sajátossága [lásd Endzelīns 1951: 366]), vö. lett nyj. avuoškas (LVDA 74), azaz -ū-šk- > -ū-šk- (a kezdeti hosszabbodás, amelyre jellemző

Straipsniai / Articles

69

ROLANDAS KREGŽDYS

radikális hosszabbodás, a latgalei nyelvjárásokra jellemző [lásd Breidaks I 371, II 243]) > -uo-šk- (vö. Breidaks II 325);

III.1.1. a lett -ene képzővel, vö. lett nyj. auuoškenes (LVDA 74);

III.1.2. a -k- szerkezeti elem kiesésével, vö. lett nyj. avuoši (hímnemű), illetve Awohschi (Depkin 1704 I: 89) ↔ lett nyj. avuõš-k-as (nőnemű) (lásd a III.1. típust);

III.2. a -i- szerkezeti elem kiesésével, vö. lett nyj. aûškenes (← *av-i-šḳ- + lett -ene képző [ME I 230; LVDA 72]);

III.2.1. epentetikus -k- elemmel, vö. lett nyj. aûkškenes (LVDA 73) ← lett nyj. aûškenes (ez szokatlan változás, mivel a felsőlett nyelvjárásokban a -kšk- sorozat első vagy második -k- elemének eltűnésére irányuló tendencia jellemző [lásd Rudzīte 1993: 336]);

III.2.2. a -šk- (< -šk- [lásd korábban]) > -kš- metatézisével, vö. lett nyj. aûkškenes (LVDA 73) ← lett nyj. aû-šk-enes (lásd a III.2. típust);

III.2.3. a -k- elem kiesésével, vö. lett nyj. aušenes (ME I 230) ← lett nyj. aû-k-šenes (lásd a III.2.1. típust).

Nem lehet azt feltételezni, hogy a lett nyelvjárásokban a aiv- tövű „avietė” fitonim-megnevezések újítások, illetve az epentetikus (nem etimologikus) -i- reflexiói (vö. litván nyj. mé-i-linkas 1 ‘molnár’ ↔ litván mėlninkas [–nykas] 1 [< fehérorosz мельник ‘ugyanaz’] ‘ugyanaz’ stb. [LKŽe]; litván nyj. helynév A-i-riógala ↔ litván helynév Ariógala ‘Raseiniai járás egyik kisvárosának neve’ [Būga III 333; Zinkevičius 1966: 136; Kabašinskaitė 1998: 33–34]) nemcsak az említett hangtani jelenség pozíciós korlátozottsága miatt (a -i- a litvánban, akárcsak a lettben, a nyelvjárási szavakban magánhangzó és nazális vagy likvida mássalhangzó közé ékelődik [lásd Zinkevičius uo.; Endzelīns 1951: 152–153]), hanem rendkívül szűk földrajzi elterjedése miatt sem. A lett nyelvjárásokban az aiv- tővel rendelkező alakokat számos vidzemei és latgalei nyelvjárásban feljegyezték (lásd LVDA 72–73). Történeti hitelességükben ezért aligha kell kételkedni.

Endzelīnas (1961: 7), mėgindamas nustatyti toponimų ir hidronimų la. aivieks-ta vs. Sāviena, àiviekste² vs., up. Meirāni, eivieksts up. Līvāni (pastarojo ei- < ai- resp. /ai/ su palataliniu elementu į [apie tokį kitimą plačiau žr. DI III¹ 534; Rudzīte 1993: 241]) kilmę, rekonstruoja prolytę *vai-viekst- ir abejodamas jos pirminę formą nurodo la. viēksta ‘gili upės vieta’ (ME IV 654–655). Tokiu spėjimu, žinoma, galima būtų tikėti be išlygų, jei juo būtų įvardijami tik hidronimai, bet tik toponimas (resp. be vandenvardinio alternanto) la. aivieksta vs. Sāviena gali reflektuoti ir la. dial. àiviekstes² ‘avietės’ Vīpe (šias šnektas skiria tik Mednių tarminis plotas). Vadinasi, minėtų latvių vandenvardžių denotatas gali būti *‘avietėmis apaugusi, užžėlusi vieta’ (jos dažnai veši upių šlaituose), plg. lie. Avietinė mėš. / b., Avietinė grv., Avietynė mėš. / b. ir kt., kildinamus iš lie. avietė, avietė (LVŽ I 242–243). Jei toks spėjimas teisingas, Endzelīno rekonstruota lytis *vai-viekst- suponuotų pradžios v- aferėzę (apie šį fenomeną plačiau žr. Vanagas 1981: 379).

70

Acta Linguistica Lithuanica LXIX

Rytų baltų fitonimo avietė (rubus) morfologinė raida ir etimologinių sąsajų problematika

2. A KELETI BALTI RUBUS FITONIMA ETIMOLÓGIAI FEJLŐDÉSE

A bevezetőben és az 1. alfejezetben kifejtett érvek alapján óvatosan feltételezhető, hogy a lit. avietė, avietė̃, lett nyj. avietes stb. (lásd fentebb) nem a s e m a n t i k a i l a g m e g k ü l ö n b ö z t e t ő z o o n i m a lit. avis, lett avs szóval, hanem olyan f i t o n i m á k k a l, mint a lit. vaivóras 1 ‘(bot.) tőzegáfonya (Vaccinium uliginasum); annak bogyója; fekete áfonya (Vaccinium myrtillus); fekete varjúbogyó (Empatr um nigrum); borágó (Borrago officinalis)’ / vaivóras 1 ‘(bot.) tőzegáfonya (Vaccinium uliginasum); annak bogyója’ (LKŽe); lett vàivari², vaîvari², vaīvariņi, vàivariņi, vaivariņas stb. ‘mocsári rozmarin (Ledum)’ (ME IV 444–445), amelyek ugyanabból a (v)aiv- / (v)av- tőből alakultak ki a lit. -ora- képzővel (bővebben lásd Skardžius I 307; vö. LEŽ 714), illetve a lett -ar- képzővel (lásd Endzelīns 1951: 339).

Igaz, az eddig említett fitonimákat hagyományosan reduplikációs képzéseknek tekintik (Būga II 323; Skardžius I 24; Endzelīns 1951: 265; Buivydienė 2006: 333), amelyek képzését etimológiai kapcsolatukkal indokolják a lit. vaivórykštis 1, vaivorykštis 1 ‘sokszínű, ív alakú sáv, amely a napsugarak esőcseppeken való megtörésekor keletkezik, a tündérek szalagja’ stb. (LKŽe), amely vagy a balti nyj. *vār- / *ver- ‘világoskék, kék’ szóból ered, vagy egy teljesen más konnotációjú indoeurópai igei alakból (lásd alább); vö. lit. voverykštis 1 ‘szivárvány’ (LKŽe; Būga II 323; Skardžius I 373, 404).

Lyčių *vār- / *ver- rekonstrukciją pagrįstai sukritikavo Endzelīnas (DI III¹ 495–496; dar žr. LEŽDB), teigdamas, kad balsių ā ↔ e kaita sunkiai įrodoma. Todėl jis minėtų lietuvių „šilauogės (Vaccinium uliginosum) resp. girtuoklės“ ir latvių „gailių“ įvardijimų kilmę grindžia neva šiuos augalus vienijančia funkcine atributika resp. svaigulio sukėlimu, t. y. suponuoja reduplikantą la. *vavar- ir lygina su č. uráv orati ‘svirduliuoti, svyrinėti’ < ide. *u̯er- ‘sukti, lenkti’ (dar žr. DI III¹ 494–496; LEW 1185; LEV II 486; Laumane 2005: 236). Deja, šis aiškinimas taip pat kelia abejonių, mat šilauogių funkcinė konotacija nulemta ne šio augalo savybės svaiginti (resp. jų privalgius – svyruoti), bet jo uogų koloristinių ypatybių, plg. Muno ranka lig tiek mėlena kaip tik vaivóras Varn; Mėlynos akys kaip vaivorai linksmai blizgėjo Žem (LKŽe; žr. s. v. vaivóras). Įvardijimas „girtuoklė“ suponuotas lygiai tos pačios užem os – „mėlyna uoga“, mat geriančių žmonių veidas būna papurtęs, pamėlynavęs, plg. Pamėlen uo(ja) (girtuokliai) kaip vaivórai i miršta Rdn (LKŽe; žr. s. v. vaivóras). Dėl šios asociatyvinės konotacijos ir vaivorų bei gailių tos pačios augimo vietos, matyt, pakito ir la. vàivari², vaîvari² ‘gailiai’ (← *‘šila-uogė / girtuoklė’) reikšmė, plg. Vaivóru daug užvalg yk, būsi kaip girtas KIp ← Nu vaivórų vien nepasigersi, kad gailių nebūs arti Trg; Vaivórai yra aptraukti (apsukti) su gailiais Rsn (LKŽe; žr. s. v. vaivóras).

Valójában Būga (RR II 322) kísérlete, hogy a litván vaivóras szót a litván vaivorykštis szóval kapcsolja össze, feltehetően teljesen helytálló. A hipotézis szerzője azonban, miután éleslátóan megcáfolta a litván melléknév…

Straipsniai / Articles

71

ROLANDAS KREGŽDYS

vaĩvas, -à 4 ‘šviesus’, adv. lie. vaivai ‘šviesiai’ (LKŽe) istoriškumą resp. suponavęs jo dirbtinio žodžio statusą, neatsižvelgė į galimą trumpinio⁷ (suformuotą pagal h i p o k o r i s t i k ų d a r y b o s m o d e l i u s⁸ [dar žr. 7 išn.]) asociatyvo vartoseną, t. y. lie. vaivorykštis, -ė suponuoto trumpinio adj. lie. *vaivas reikšme *‘spalvingas; toks kaip vaivorykštė’ egzistavimą, plg. subst. lie. vovorākis, -ė 2 (smob.) ‘kas žydrų akių’ NdŽ, N, [K], KŽ (LKŽe).

E feltevés megfogalmazása lehetséges, figyelembe véve, hogy hiányoznak a Būga (uo.) által rekonstruált balti nyelvjárási *vār- / *ver- ‘kék, kékes’ rokon szavai más indoeurópai nyelvekben, valamint hogy a litván vaivorykštis / vaivórykštė eddigi, az expresszív hangutánzáson alapuló etimológiája kevéssé valószínű (erről bővebben lásd Bopp 2009: 676, 730; Gamkrelidze, Ivanov I 224, II: 800; továbbá lásd IEW 759; PEŽ III 194), amely etiológiáját tekintve az indoeurópai alapnyelv többes számú alakjának kifejezésével hozható összefüggésbe (Gamkrelidze, Ivanov I 265), szemben az empirikus („visual onomatopoeia” [Gamkrelidze, Ivanov I 224, 225; továbbá lásd Masica 1991: 78]), hangok és mozgások utánzásán, valamint reduplikáción alapuló magyarázattal⁹. Mint már említettük (lásd korábban), a reduplikációs modell hipotézisét felvető Būga (RR II 323) és az őt támogató Endzelīnas (ME IV 484; DI III¹ 494–496) a litván voverýkštis 1 (hímnem) ‘szivárványszerű, ív alakú, sokszínű sáv, amely akkor keletkezik, amikor a napsugarak megtörnek az esőcseppekben; a tündér sávja’ főnevet adják meg K. Būg, LV IV 483, FrnW, NdŽ, KŽ, LKA I 181 (Krtv) forrásmegjelöléssel, amelyet elsősorban a litván vоверýkštė 1 (nőnem) LKA I 181 (Skd, Žd, Akm, Vgr, Lk), Ms, Brs, vóverykštė 1 ‘ugyanaz’ LKA I 181 (Krn), Sut, PnmŽ (LKŽe) főnevekkel kell összevetni. E lexémák mellett Būga (uo.) a partitiv reduplikáció egyik vitathatatlan példájaként a litván vuovóras 1 (hímnem) ‘részegítő áfonya (Vaccinium uliginasum); annak bogyója’ főnevet is megadja K. Būg, LV IV 512, FrnW, NdŽ, KŽ, N (Rg), [K], Mit II 135 (Prk) (LKŽe) forrásmegjelöléssel. Ez a magyarázat akkor volna elfogadható, ha szerzői hipotézisük alapján megmagyarázták volna a reduplikáns vai- eredetét, valamint a litván vovārykštė 1 (nőnem) ‘a tündér sávja’ LKA I 181 (Bt), a voverýkštė 1 (nőnem) LKA I 181 (Skd, Žd, Akm, Vgr, Lk), Ms, Brs, vóverykštė 1 ‘ugyanaz’ LKA I 181 (Krn), Sut, PnmŽ, valamint a litván varvórykštė 1 (nőnem) ‘ugyanaz’ K. Būg (Btrm), NdŽ, KŽ (LKŽe) főnevek szerkezeti sajátosságait.

⁷ Vö. a litván kiaũliabudė 1 ‘közönséges tejelőgomba (Lactarius trivialis); undok tejelőgomba (Lactarius turpis); fekete galambgomba (Russula adusta)’ (LKŽe) ↔ a litván kiaũlė 2 ‘fehér, galambgombához hasonló, de annál nagyobb és vastagabb galambgomba; kiauliabudė’ (LKŽe; ZtŽ 289; ZŠT II: 213); a litván meškāgrybis 1 (hímnem) ‘ilyen gomba’ főnevet ↔ a litván meškā 4 (nőnem) ‘ilyen értéktelen barna gomba’ főnévvel; a litván tramāžolė 1 (nőnem) ‘(bot.) az ajakosvirágúak családjába tartozó évelő gyógynövény (Glechoma)’ főnevet ↔ a litván trāmas 4 (hímnem) ‘ugyanaz’ főnévvel; a litván treĩniažolė 1 (nőnem) ‘(bot.) a sásfélék családjába tartozó, nedves helyeken növő fűféle (Carex panicea)’ főnevet ↔ a litván treinys 4 (hímnem), treĩnis 2 ‘ugyanaz’ főnevekkel; a litván vilkalapis 1 (hímnem) ‘bojtorján; annak virága’ főnevet ↔ a litván vìlkas 4 (hímnem) ‘(bot.) a bojtorján bogáncsa (Arctium)’ főnevet (LKŽe), és számos más példát.

⁸ Apie juos žr. Kuryłowicz 1987: 213tt.; Szpyra-Kozłowska 2000: 59tt.

Lásd még Brugmann 1895: 10–24; Gamkrelidze, Ivanov I 21, 23, 37, 87, 189–191, 260, II 441, 453, 459, 622; Beekes II 967; IEW 1166; PEŽ IV 234.

72

Acta Linguistica Lithuanica LXIX

Rytų baltų fitonimo avietė (rubus) morfologinė raida ir etimologinių sąsajų problematika

Óvatosan feltehető, hogy az említett kutatók által elsődleges alakokként megadott formák valójában későbbi átalakulatok, amelyeket a nyelvjárások fonetikai változásainak asszimilációs folyamatai idéztek elő, azaz: 1) lit. vovó̄ras Rg főnév ← lit. vaivóras (az -ai- > *-a- > -o- váltakozásával, a Ragainė nyelvjárásra jellemző diftongus-monof tongizáció miatt [beleértve az ai-t is; bővebben lásd Zinkevičius 1966: 91, 2006: 187; Grinaveckis 1973: 221; lásd még Kregždys 2012: 39, 41–42]); 2) lit. vovėrykštė / vóverykštė főnév (az -e- < -a- váltakozásával, regresszív asszimiláció vagy vokális szinharmónia következtében) ← vovārykštė (az -a- < -ai- váltakozásával, illetve a diftongus monoftongizációjával a vokális szinharmónia miatt [vö. lit. nyj. v-ei-vor-ý-kšt-ė [erről az alakról lásd alább], amelyet a szerkezeti váltakozás idézett elő) ← *vovairykštė (az -ai- és az -o- metatézisével) ← vaivórykštė; 3) lit. varvórykštė főnév ← vaivórykštė (a frikatív /ž/ és a szonáns r asszimilációs váltakozásával). Következésképpen arra lehet jutni, hogy a kék bogyót és a tündér szalagját jelentő elsődleges alak kezdő szótagja diftongust, nem pedig monoftongust tükröz.

Annak ellenére, hogy közismert tény: a reduplikált szórészek szerkezete gyakran változik (bővebben lásd Bopp 2009: 657, 672), feltehetően téves volna azt gondolni, hogy a bonyolultabb (ebben az esetben három morás) szerkezetű reduplikáns egy szokványos (ebben az esetben két morás) gyökszótagot feltételez, mivel Franz Bopp (2009: 672) szerint a balti és a szláv nyelvekre a triviális (e munka etiológiai elveinek megfelelően feltételezett [Bopp 2009: 674, 684, 716, 756, 767, 775; Kuryłowicz 1964: 70–71; Masica 1991: 79–80; Mallory, Adams 2006: 65]), nem pedig az innovatív elemekkel bővült (vagy a fonológiai változásokat tükröző) reduplikált szótag jellemző.

Būga javasolta (RR III: 323; követi őt Pranas Skardžius [RR I 373], Fraenkel [LEW 1185] és Smoczyński [LEŽ 714]) ezeknek az alakoknak a vaivór- és lit. -ykštis képzőre való morfológiai tagolását, ez azonban szemantikai motiváció híján aligha valószínű, hiszen az égen senki sem lát vaivorokat, illetve a referens nem a lit. vaivóras ‘mocsári hamvas szeder (Vaccinium uliginasum)’, ahogyan Būga magyarázni próbálja (uo.). Ezért a lit. vaivórykštė 1, vaivorykštė 1 ‘sokszínű, ív alakú szalag, amely akkor keletkezik, amikor a napsugarak megtörnek az esőcseppekben, a tündér szalagja; a Nap vagy a Hold körül ragyogó fénykoszorú; befejezetlenül hagyott rend’ (LKŽe), illetve a lett varavīksna, var(a)-vīksne, varavīksna stb. ‘szivárvány stb.’ (ME IV 483–484) eredete mindmáig tisztázatlan.

Galima atsargiai spėti, kad šiaurės žemaičių kretingiškių plote užfiksuotas lie. dial. veivorykštė ‘t. p.’ Endriejavas (su -ei- < -ie- [žr. Zinkevičius 1966: 84]) reflektuoja archajiškiausią šaknies *vaiv- struktūrą, t. y. priešingai įsivyravusiai nuomonei apie denominatyvinio ar veiksmažodinio vedinio su suff. -ykštė kilmę (žr. anksčiau), lie. *viev- (> lie. dial. veiv-), matyt, suponuoja tatpuruṣa kompozitą lie. *viev-a-riš-ka- (-i̯ō-) / *veiv-a-riška- (-i̯ō-) (→ *vaiv-a-riška- [-i̯ō-] ‘dangaus spalvingumas / ryškumas’ su regresyvine struktūrinių elementų -ei-…-a-…-a- > -ai-…-a-…-a- kaita bei dviejų ankštumos v…r priebalsių asimiliaciniu poveikiu uždarumos d-, t. y.

Straipsniai / Articles

73

ROLANDAS KREGŽDYS

d-…-v-…-r- → v-…-v-…-r-) ← lit. *diev-a-rišk- ‘az ég színessége, ragyogása’ < balt. *deivas ‘ég; isten’ (> lit. dievas 4 ‘[mit.] az ember és a természet fölött hatalommal bíró legfelsőbb lények egyike’ és mások [LKŽe] / lett diēvs ‘ég; isten’ [ME I 485–486; lásd még PEŽ I 192; Anttila 1969: 120]) + lit. ryškis 2 főnév ‘ragyogás, fényesség’ ↔ lit. ryškùs, -ì 4 melléknév ‘nagyon világos, kifejező, jól észrevehető; figyelemfelkeltő színű, élénk stb.’ [LKŽe]) epentetikus -t- betoldással, a lit. rýkš-t-ė 1 ‘visszatükröződő sáv’ szóval való kontamináció következtében; vö. a következő szókapcsolatokkal: lit. dangaũs rýkštė ‘szivárvány’, Diēvo rýkštė ‘ua.’ Pn (LKŽe), lett dieva rīkste ‘ua.’ (Laumane 2005: 239; lásd még Непокупный 1976: 65).

A lett varavīksna, var(a)vīksne, varavīksna stb. ‘szivárvány stb.’ alakok, amelyek képzését Būga (RR II 323) egyáltalán nem tudta megmagyarázni, Karulis (LEV II 486) pedig Endzelīns sejtésére támaszkodva, amely Būga hipotézisén alapult (Būga II 323; ME IV 484; DI III¹ 494–496), a *vavar- reduplikánsra vezeti vissza, amelynek jelentése ‘? csavarodás, görbület’, valamint a lett riksna ‘szalag’ szóra (→? riksna ‘szivárvány’ [ME III 525] ← lett driksna, driksna ‘ua.’ [ME I 499, 500; lásd még Laumane 2005: 248] ~ lit. nyj. drignė 2, drignė 4 ‘a Hold vagy a Nap körüli fényes kör; a tündér szalagja, szivárvány’ [LKŽe] – asszociatív elem, amelyet az indoeurópai *der- ‘tép’ igéből származtatnak [ME I 500; LEV I 230]), feltehetően ugyanazt a *vaiv-a- gyököt tükrözik + lett rīksna főnév ‘szalag’ → lett *vaiv-a-rīksna ‘égi szalag’ → lett *vai-r-a-v-ī-ksna ‘ua.’ (a v…r > r…v metatézisével [ME uo.]) → lett *va-r-a-vīksna ‘ua.’ → lett va-r-avīksna / va-r-avīksna ‘ua.’ (másodlagos r̄-val, amelyet a lett varš ‘réz’ szóval való népetimológiai kapcsolat feltételez [ME IV 484; DI III¹ 494; LEV II 486; Laumane 2005: 235–236]).

A rövidített kelet-balti melléknévi *vaiv- / *vav- ‘kék, vörös’ (lásd alább) rekonstrukcióját a lit. nyj. vaivōras ‘áfonya’ eredetével is alá lehet támasztani; ennek -a-, illetve -an- eleme (vö. lit. wanvoras ‘ua.’ [Būga II 323]) az *vanu- rövidülés lehet, amelyet a lit. v-an-garykštė 1 ‘szivárvány’ / v-an-garykštis ‘ua.’ (LKŽe) feltételez; ez a lit. vingis 1 ‘ív alakú irányváltoztatás, fordulat, kanyar; görbe vonal, hajlat stb.’ (LKŽe) szóval való kontamináció (illetve népetimológia), valamint az -in-…-a- > -an-…-a- regresszív váltakozás következtében keletkezett.

A lit. vaivōras tehát nem a lit. vaivorykštis / vaivorykštė elsődleges képzési alapjaként értelmezhető (Būga uo. szerint), hanem ellenkezőleg: a ‘szivárvány’ referensének denotátuma – ‘sokszínű ív, amelynek külső oldala vörös, belső oldala pedig ibolyaszínű (közöttük a spektrum többi színe)’¹⁰ (LTE XII 10; lásd még LE XXXII 508) – egy retrográd szekvenciát feltételez: vaiv-(o)-(rykštis, -ė) ‘szivárványhoz hasonló, illetve vörös vagy ibolyaszínű’ → vaiv-oras ‘ua.’ stb.

¹⁰ Vö. a kolorista konnotációjú lett nyj. varuotne ‘szivárvány’ (ME IV 484) ↔ lett varuot ige ‘színesen ragyog’ (EH II 759; Laumane 2005: 247), lett nyj. raudava ‘ua.’ (ME III 482) ↔ lett rauds melléknév ‘(sötét)vörös; világosbarna’ (ME III 483; Laumane uo.).

74

Acta Linguistica Lithuanica LXIX

Rytų baltų fitonimo avietė (rubus) morfologinė raida ir etimologinių sąsajų problematika

A *vaiv- tövéhez a litván és lett nyelvben különféle affixumok járultak (lásd korábban), így alakultak ki a tárgyalt növénynevek. Emellett a népetimológia és az asszimilációs folyamatok következtében (lásd még Buivydienė 2006: 334tt.) fonetikai változatainak sokasága is létrejött: vaiv- / vanv- / varu- / vav-.

3. ÖSSZEFOGLALÁS

Az 1. és 2. alfejezetben kifejtett érvek alapján óvatosan felvethető, hogy a litván avietė, avietė̃, illetve a lett nyelvjárási aviētes a kelet-balti *(v)vaiv- / *(v)vav- ’olyan színű, mint a szivárványé, illetve vörös / kék’ rövidült melléknévi alakjaiból + a kelet-balti -eitē suff.-ből származik (birtokos konnotációval [lásd Skardžius I 360], bár Endzelīnas [1951: 389] kicsinyítő képzőként értelmezi), a kezdő v- aferézisével (vö. az első v- eltűnését a -ie- előtt a litván helynévi Viēvis ↔ Jewie alakban [lásd Vanagas 1981: 379]). Ha a litván avietė, avietė̃, illetve a lett nyelvjárási aviētes eredetmagyarázata helyes, e lexémák referense, a „vörös színű bogyó” de origine különbözik a litván avis és a lett avs zoonimák szemantikai extenzionálisától.

4. KÖVETKEZTETÉSEK

1. A lett köznyelvben és dialektusaiban a „málna” fitonimának 3 fő típusát különíthetjük el; erre különösen jellemzőek a hangalaki-morfológiai változások, valamint a lett la. av- / aiv- tő képzési modelljei: a) la. -iet- képzővel ellátott származékok (-iet- / dial. -īt- + a1. -ene, a2. dial. -išk-, a3. -iskō- + -ene); b) la. -ene képzővel ellátott származékok; c) -iškē képzővel ellátott származékok (+ la. -ene).

2. A litván avietė, avietė̃, a lett nyelvjárási aviētes és hasonló alakok etimológiai kapcsolatban állnak a litván vaivóras ‘mocsári áfonya (Vaccinium uliginasum); annak bogyója; fekete áfonya (Vaccinium myrtillus); fekete varjúbogyó (Empatr um nigrum); közönséges borágó (Borrago officinalis)’ / a litván vavóras 1 ‘mocsári áfonya (Vaccinium uliginasum); annak bogyója’; a lett vàivari⁽²⁾, vaivāri², vaivārini, vàivariņi, vaivariņas és hasonló alakok ‘mocsári rozmaringlevelű havasszépe (Ledum)’ jelentésűek, és a rövidült kelet-balti *(v)aiv- / *(v)av- ‘*színes; szivárványszerű → kék, vörös’ alakból képzett kelet-balti -eitē // litván -ora- / -ar származékok.

3. A lett vàivari⁽²⁾, vaivāri², vaivārini, vàivariņi, vaivariņas és hasonló ‘mocsári rozmaringlevelű havasszépe (Ledum)’ jelentésű alakokra jellemző a ‘mocsári rozmaringlevelű havasszépe’ ← *‘áfonya / mocsári áfonya’ szemantikai változás, amelyet e növények azonos vegetációs lokalizációja okozott.

4. A rövidült kelet-balti *(v)aiv- / *(v)av- ‘olyan színű, mint a szivárvány, illetve vörös/kék’ alakot a litván vaivorykštis / vaivorykštė ‘sokszínű sziv-

Straipsniai / Articles

75

ROLANDAS KREGŽDYS

amelynek külső oldala vörös, a belső pedig ibolyaszínű (közöttük a spektrum többi színe)’, lett. vaɾaūksna, vaɾ(a)ūksne, varavūksna stb. ‘szivárvány stb.’.

5. A lit. aviētē, avietē, illetve lett nyj. avietes fitonimák referense, a „vörös színű bogyó” de origine különbözik a lit. avīs, lett avs zoonimák szemantikai extenzionálisától.

LITERATŪRA

ALEW – Altlitauisches etymologisches Wörterbuch. Projektleitung: Prof. Dr. Wolfgang Hock, Mitarbeiter: Dr. Rainer Fecht, PD Dr. Anna Helene Feulner, PD Dr. Eugen Hill, PD Dr. Christiane Schiller, PD Dr. Dagmar S. Wodtko, Fördereinrichtung: DFG, 2007–2013 (http://www2.hu-berlin.de/indogermanistik/alew.php).

Apv – Latvijas Universitātes Latviešu valodas institūta apvidvārdu kartotēka.

Beekes I–II – B e e k e s R o b e r t. Etymological Dictionary of Greek 1–2. Leiden & Boston: Brill, 2010.

Breidaks I–II – B r e i d a k s A n t o n s. Darbu izlase 1–2. Rīga: LU Latviešu valodas institūts, 2007.

Būga I–III – B ū g a K a z i m i e r a s. Rinktiniai raštai 1–3, sud. Zigmas Zinkevičius. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1958–1961.

DI I–IV^(1–2) – Jānis Endzelīns. Darbu izlase 1–4^(1–2). Rīga: Zinātne, 1971–1982.

DLKŽ⁵ – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, elektroninis variantas, vyr. redaktorius Stasys Keinys. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

EH I–II – E n d z e l ī n s J ā n i s, H a u z e n b e r g a E d ī t e. Papildinājumi un labojumi K. Mūlenbacha Latviešu valodas vārdnīcai 1–2. Rīgā: Kultūras fonds, 1934–1938 (sj. 1), 1938–1946 (sj. 2).

Gamkrelidze, Ivanov I–II – G a m k r e l i d z e T h o m a s V., I v a n o v V j a č e s l a v V. Indo-European and the Indo-Europeans. A Reconstruction and Historical Analysis of a Proto-Language and a Proto-Culture 1–2. Berlin & New York: Mouton de Gruyter, 1995.

IEW – P o k o r n y J u l i u s. Indogermanisches etymologisches Wörterbuch 1–2. Bern und München: A. Francke AG-Verlag, 1959–1969.

LE I–XXXVII – Lietuvių enciklopedija 1–37. Bostonas: Lietuvių enciklopedijos leidykla, 1953–1985.

LEV I–II – K a r u l i s K o n s t a n t ī n s. Latviešu etimoloģijas vārdnīca 1–2. Rīga: Avots, 1992.

LEW – F r a e n k e l E r n s t. Litauisches etymologisches Wörterbuch 1–2. Heidelberg: Van-denhoeck & Ruprecht, 1962–1965.

76

Acta Linguistica Lithuanica LXIX

Rytų baltų fitonimo avietė (rubus) morfologinė raida ir etimologinių sąsajų problematika

LEŽ – Smoczyński Wojciech. Słownik etymologiczny języka litewskiego. Wilno: Printer Polyglott, 2007.

LEŽDB – Lietuvių kalbos etimologinio žodyno duomenų bazė. Vilniaus universitetas: Baltistikos katedra. Prieiga internete: http://etimologija.baltnexus.lt/

LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas, antrasis elektroninis leidimas, red. kolegija: Gertrūda Naktinienė ir kt. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2013. Prieiga internete: www.lkz.lt.

LTE I–XIII – Lietuviškoji tarybinė enciklopedija 1–13. Vilnius: Mokslas, 1976–1985.

LVDA – Bušmane Brigita, Laumane Benita, Stafecka Anna. Latviešu valodas dialektu atlants. Leksika. Darba zin. vad. B. Laumane. Rīga: Zinātne, 1999.

LVŽ I... – Lietuvių vietovardžių žodynas 1 (A–B). Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008...

ME I–IV – K. Mūlenbacha Latviešu valodas vārdnīca 1–4, red. Jānis Endzelīns. Rīga: Izglītības ministerija (sj. 1); Kultūras fonds (sj. 2–4), 1923–1932.

PEŽ I–IV – Mažiulis Vytautas. Prūsų kalbos etimologijos žodynas 1–4. Vilnius: Mokslas (t. 1), Mokslo ir enciklopedijų leidykla (t. 2, 3), Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas (t. 4), 1988–1997.

Skardžius I–VII – Skardžius Pranas. Rinktiniai raštai 1–7, par. Albertas Rosinas. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1996–2013.

ZŠT I–II – Zietelos šnektos tekstai 1–2, sud. Aloyzas Vidugiris, Danguolė Mikulėnienė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005–2010.

Ambrazas Saulius 1993: Daiktavardžių darybos raida. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

Ambrazas Saulius 2000: Daiktavardžių darybos raida II. Lietuvių kalbos vardažodiniai vediniai. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Anttila Raimo 1969: Proto-Indo-European Schwebeablaut. Berkeley and Los Angeles: University of California Press.

Blažek Václav 2010: On ‘horse’ in Slavic. – Proceedings of the 21st Annual UCLA Indo-European Conference: Los Angeles, October 30th and 31st, 2009, red. S. W. Jamison, H. C. Melchert, B. Vine. Bremen: Hempen, 13–25.

Bopp Franz 2009: A Comparative Grammar of the Sanscrit, Zend, Greek, Latin, Lithuanian, Gothic, German and Sclavonic Languages (vol. 2), ed. by H. S. Wilson. Cambridge & Tokyo: Cambridge University Press.

Brugmann Karl 1895: A comparative Grammar of the Indo-Germanic Languages (vol. 4, Morphology; part 3 [verbs]). London: Kegan Paul, Trench, Trübner & Co. Ltd.

Straipsniai / Articles

77

ROLANDAS KREGŽDYS

Buivy dienė Rūta 2006: Dėl keleto ret esnių liaudinių vaivorykštės pavadinimų. – Baltistica 41(2), 333–337.

Endzelīns Jānis 1951: Latviešu valodas gramatika. Rīga: Latvijas valsts izdevniecība.

Endzelīns Jānis 1961: Latvijas PSR vietvārdi. I daļa. 2 sējums (K–Ō). Rīga: Latvijas PSR zinātņu akadēmijas izdevniecība.

Fennell Trevor Garth 1989: A Latvian-German Revision of G. Mancelius’ «Phraseologia Lettica» (1638). Melbourne: Latvian Tertiary Committee.

Frisch J. L. 1741: Teutsch-Lateinisches Wörter-Buch Darinnen Nicht nur die ursprünglichen, nebst denen davon hergeleiteten und zusammengesetzten allgemein gebräuchlichen Wörter; Sondern auch die bey den meisten Künsten und Handwerken, bey Berg- und Saltzwerken, Fischereyen, Jagd-, Forst- und Hauß-Wesen, u.a.m. gewöhnliche teutsche Benennungen befindlich... Mit allem Fleiß viel Jahr über zusammengetragen... Nebst einem Register der Lateinischen Wörter. Berlin: Georg Olms Verlag.

Grinaveckis Vladas 1973: Žemaičių tarmių istorija. Vilnius: Mintis.

Gritėnienė Aurelia 2006: Aug alų pavadinimų motyvacija šiaurės panevėžiškių patarmėje. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Hermodsson Lars 1990: Pflanzennamen und verschollenes Wortgut. Zur Deutung von Himbeere, Hirschbeere, Hindläufte, Hindlaub. – Studia Neophilologica 62(1). Stockholm: Routledge, 79–84.

Kabašinskaitė Birutė 1998: Lietuvių kalbos liaudies etimologija ir artimi reiškiniai. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Kluge Friedrich 2002: Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache. 24 Aufl. Bearb. von Elmar Seebold. Berlin & New York: Walter de Gruyter.

Kregždys Rolandas 2012: Baltų mitologemų etimologijos žodynas I: Kristburgo sutartis. Vilnius: Lietuvos kultūros tyrimų institutas.

Kuryłowicz Jerzy 1964: The inflectional Categories of Indo-European. Heidelberg: Carl Winter & Universitätsverlag.

Kuryłowicz Jerzy 1987: O niektórych właściwościach imion skróconych. – Studia językoznawcze. Warszawa: PWN, 213–218.

Lange 1773: Lettisch-Deutscher Theil des vollständigen Lettischen Lexici, darinnen nicht nur sämtliche Stammwörter dieser Sprache samt ihren Abstämlingen, sondern auch die seltene, nur in gewißen Gegenden gebräuchliche Wörter, zum Nachschlagen, angezeigt werden. Schloß Ober// Pahlen.

Laumane Benita 2005: Smalki līja zelta lietus. Dabas parādību nosaukumi latviešu valodā 1. Liepāja: Liepājas Pedagoģijas akadēmija.

78

Acta Linguistica Lithuanica LXIX

Rytų baltų fitonimo avietė (rubus) morfologinė raida ir etimologinių sąsajų problematika

L o e w e R i c h a r d 1913: Germanische Pflanzennamen. Etymologische Untersuchungen über Hirschbeere, Hindebeere, Rehbockbeere und ihre Verwandten (Germanische Bibliothek, herausgegeben von W. Streitberg, II 6). Heidelberg: Winter.

M a c h e k V á c l a v 1961: Zum Wortschatz des Litauischen. Teil 2. – Zeitschrift für slavische Philologie 29(2), 345–356.

M a l l o r y J a m e s P., A d a m s D o u g l a s Q. 2006: The Oxford Introduction to Proto-Indo-European and the Proto-Indo-European World. Oxford & New York: Oxford University Press.

M a s i c a C o l i n P. 1991: The Indo-Aryan Languages. Cambridge & Sydney: Cambridge University Press.

P r o k o s c h E d u a r d 1916: [Review] Heinrich Marzell, Die Tiere in deutschen Pflanzennamen, Ein botanischer Beitrag zum deutschen Sprachschatze by Heinrich Marzell; Richard Loewe. Germanische Pflanzennamen. Etymologische Untersuchungen über Hirschbeere, Hindebeere, Rehbockbeere und ihreVerwandten. II 6 by Richard Loewe; W. Streitberg. – The Journal of English and Germanic Philology 15(2), 289–293.

R u d z ī t e M a r t a 1993: Latviešu valodas vēsturiskā fonētika. Rīga: Zvaigzne.

S z p y r a - K o z ł o w s k a J o l a n t a 2000: Słowotwórstwo bez morfemów czyli o morfologii prozodycznej i formach uciętych. – Bulletin de la société polonaise de linguistique, fasc. LVI. Kraków: Instytut Języka Polskiego PAN, 59–78.

U r b u t i s V i n c a s 1981: Baltų etimologijos etiudai. Vilnius: Mokslas.

U r b u t i s V i n c a s 1998: Lie. pāšinas ir (trm.) pašaiža – bendrasakniai sinonimai. – Baltistica 33(1), 49–57.

U r b u t i s V i n c a s 2009: Baltų etimologijos etiudai 2. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

V a n a g a s A l e k s a n d r a s 1981: Lietuvių hidronimų etimologinis žodynas. Vilnius: Mokslas.

V i t k a u s k a s V y t a u t a s 1994: Senųjų an (> ą), en (> ę), in (> į), un (> ų) variantai tam tikrų žodžių šaknyse ir formose. – Lietuvių kalbotyros klausimai 34, 107–111.

W o d t k o D a g m a r S., I r s l i n g e r B r i t t a, S c h n e i d e r C a r o l i n 2008: Nomina im Indogermanischen Lexikon. Heidelberg: Universitätsverlag Winter.

Z i n k e v i č i u s Z i g m a s 1966: Lietuvių dialektologija. Vilnius: Mintis.

Z i n k e v i č i u s Z i g m a s 1984: Lietuvių kalbos kilmė. Lietuvių kalbos istorija 1. Vilnius: Mokslas.

Z i n k e v i č i u s Z i g m a s 1987: Iki pirmųjų raštų. Lietuvių kalbos istorija 2. Vilnius: Mokslas.

Непокупный Анатолий Павлович 1976: Балто-севернославянские языковые связи. Киев: Наукова думка.

Straipsniai / Articles

79

ROLANDAS KREGŽDYS

East Baltic names of the raspberry (Rubus): morphological analysis, retrieval of the etymological links of the phytonym

SUMMARY

The article deals with derivation and development peculiarities of the East Baltic names of the phytonym Rubus. Etymological analysis of the apparent morphological or semantic equivalents, for example, Lith. dial. aš(v)óklė ‘currant’, Latv. dial. aitu uōgas ‘raspberries resp. berries of the sheep’, is also presented.

Due to the analysis suggested here the following conclusions are proposed:

1. 3 prime derivational models of the roots Latv. av- / aiv- meaning raspberry with outstanding multitude of structural variation are to be distinguished: a) derivatives with the suffix -iet- (–iet- / dial. –īt– + a1. –ene, a2. dial. –išk–, a3. –iskō- + –ene); b) derivatives with the suff. –ene; c) derivatives with the suff. –iškē (+ –ene).

2. Lith. aviētė, avietė, Latv. dial. aviētes et al., etymologically related to Lith. vaivóras ‘blueberry (Vaccinium uliginasum); whortleberry (Vaccinium myrtillus); heathberry (Empatrum nigrum); borage (Borrago officinalis)’ / Lith. vavóras 1 ‘blueberry (Vaccinium uliginasum)’; la. vāivari⁽²⁾, vāivari², vāivariņi, vàivariņi, vaivariņas et al. ‘Labrador tea (Ledum)’, presuppose derivational model of the clipping type, i.e. adj. EastBalt. *(v)aiv- / *(v)av- ‘colourful; iridescent → blue, red’ + suff. EastBalt. –eitē // suff. Lith. –ora- / suff. Latv. –ar.

3. Semantic innovation resp. alternation of the semantemes ‘Labrador tea’ ← *‘blueberry / whortleberry’ of the Latv. vāivari⁽²⁾, vāivari², vāivariņi, vàivariņi, vaivariņas et al. ‘Labrador tea (Ledum)’ is determined by the growing localization of the plants.

4. Roots of the clipping type of adj. EastBalt. *(v)aiv- / *(v)av- ‘iridescent resp. blue / red’ are to be derived from subst. Lith. vaivorýkštis / vaivórykštė ‘polychrome arc colored in red from the outside and violet from inside (with the other dyes of the spectrum between them)’, Latv. vaŗavīksna, vaŗ(a)vīksne, varavīksna et al. ‘rainbow et al.’.

5. Referent “berry of the red colour” of the plant names Lith. aviētė, avietė, Latv. dial. aviētes has nothing in common with the semantic extensional of the zoonyms Lith. avis ‘sheep’, Latv. avs ‘ditto’, which is different de origine.

Įteikta 2013 m. gruodžio 30 d.

ROLANDAS KREGŽDYS

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5, Vilnius LT-10308, Lietuva

[email protected]

80

Acta Linguistica Lithuanica LXIX