JŪRATĖ LUBIENĖ

Klaipėdos universitetas

Kutatási területek: lexikológia, etnolingvisztika, dialektológia, geolingvisztika.

BIRUTĖ VANAGIENĖ

AZ ÉSZAKNYUGATI ZSÓMANYI NYELVJÁRÁS SZÓTÁRA: YLAKIAI, LENKIMAI, MOSĖDIS, SKUODAS ÉS ŠATĖ KÖRNYÉKÉNEK NYELVJÁRÁSAI

Vilnius: Litván Nyelvi Intézet

1. kötet, 2014, 486 o., ISBN 978-609-411-142-6

2. kötet, 2015, 502 o., ISBN 978-609-411-166-2

Nemrég jelent meg egy újabb, harmadik¹, nagy terjedelmű és hosszú ideig készülő zsómányi nyelvjárási szótár – Birutė Vanagienė Az északnyugati zsómányi nyelvjárás szótára: Ylakiai, Lenkimai, Mosėdis, Skuodas és Šatės környékének nyelvjárásai (Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2014 [1. kötet], 2015 [2. kötet])².

Nemcsak a zsómányi, hanem általában a litván nyelvjárási szótárak története az Az északkeleti dünininkai nyelvjárások szótárával kezdődik (Vilnius: Mokslas, 1976), amelyet négy évtizeddel ezelőtt a kuršėnai származású nyelvész, Vytautas Vitkauskas készített. Harmincöt éven át ez volt az egyetlen, a zsómányi nyelvjárásnak, pontosabban a déli zsómányi varniškiai nyelvjárás egy részének szentelt szótár. Elsőként egy másik zsómányi, Juozas Aleksandravičius, a saját észak-zsómányi kretingiškiai nyelvjárásának kutatója gondolt arra, hogy nyelvjárási szótárt írjon; az általa hosszú időn át, megszakításokkal írt Kretingai nyelvjárás szótára (szerkesztette prof. dr. Danguolė Mikulėnienė és doc. dr. Daiva Vaišnienė, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2011) azonban a Litván Nyelvi Intézet munkatársainak kezdeményezésére és erőfeszítéseivel csak öt évvel ezelőtt készült el nyomtatásra és jelent meg. Juozas Aleksandravičius az anyagot főként az északnyugati területen fekvő kretingiškiai nyelvjárási kutatópontokon gyűjtötte, míg a recenzált mű

¹ Megjelent továbbá egy kis terjedelmű A lietuvininkai nyelvjárások szótára. Szerkesztői: Žaneta Jokužytė, Loreta Liutkutė, Virginija Veiverienė. Vilnius: Eugrimas, 2014.

² A továbbiakban a szótárra röviden, alcímének említése nélkül hivatkozunk.

Recenzijos / Reviews

355

JŪRATĖ LUBIENĖ

a szótár szerzője, Birutė Vanagienė, főként az északnyugaton fekvő telšiųi nyelvjáráspontokból gyűjtött anyagot, mégpedig – amint azt a szótár alcíme jelzi – Ylakiai, Lenkimai, Mosėdis, Skuodas és Šatės környékéről. Vanagienė által vizsgált Lenkimai és Mosėdis környékének egy kisebb része azonban az északi žemaitėk kretingiškių nyelvjárásához tartozik, így a két szótár a vizsgált terület tekintetében jelképesen összeér, harmonikusan kiegészíti egymást, és képet ad az északi žemaitėk, a telšiųi és a kretingiškių nyelvjárás szókincsének egy részéről, nagyjából a XX. század második felétől a század végéig.

A két szótár felépítése hasonló: végső, nyomdai előkészítésükről nem maguk a szerzők gondoskodtak, ezért a kiadványok elején a szerzők életrajzát és szerkesztői munkáját bemutató bevezető tanulmányok kaptak helyet.

Giedrius Subačius habilitált egyetemi tanár, doktor bevezető tanulmányából Birutė Rokaitė-Vanagienė szótára és egyéb munkái megtudjuk, hogy a szótáríró mintegy három évtizeden át (1960–1990) gyűjtötte az anyagot, különféle alkalmakkor szülőfalujába, Mosėdisbe látogatva. Később elhatározta, hogy a rendelkezésére álló anyagot egy jóval nagyobb területről származó adatokkal egészíti ki, amely Litvánia legtávolabbi északnyugati csücskét foglalja magában, amint azt a másik bevezető tanulmány szerzője, Mikulėnienė megjegyezte: több mint 80 települést. Vanagienėnek sikerült valóra váltania a nagy területről történő adatgyűjtés tervét: nyolc dialektológiai expedíciót szervezett (1989–1996), amelyek során fiatal, lelkes filológusok – diákok és kollégák – segítettek neki a szavak gyűjtésében. Subačius Vanagienė különféle nyelvészeti munkáit áttekintve és bibliográfiájukat közölve igen világosan bemutatja kiváló szakmai felkészültségét, amely lehetővé tette számára, hogy anyanyelvjárásának tényeit kifogástalanul rögzítse és rendszerezetten értelmezze. Az anyag gyűjtésekor a szótár szerzője „arra törekedett, hogy minden településen a lehető legidősebb embereket kérdezze meg; örült, ha a nyelvjárásról a XIX. században született emberektől kapott adatokat” (XI. o.). A szótáríró tehát azt a hagyományos elvet követte, hogy a nyelvjárásban a legrégebbi formák a legértékesebbek, ugyanakkor minden rögzített szókincset összegyűjtött és felvett a szótárba. Ezért a magyarázó Északnyugati žemaitėk szótára a teljes szótárak típusába tartozik (ebben például különbözik az első Északkeleti ūnininkai nyelvjárások szótárától).

Mindkét bevezető tanulmány szerzője – Mikulėnienė és Subačius is – röviden, de rendkívül meleg hangon ír Vanagienė személyiségéről: kiemelik kivételes szorgalmát, alaposságát, felelősségtudatát, valamint szülőföldje, az ott élő emberek és természetesen a nyelv iránti szeretetét.

Mikulėnienė rövid írása, aki az egész Északnyugati žemaitėk szótára szerkesztési munkálatait vezette, A szótár útja (ezzel kezdődik a kiadvány első kötete) ismerteti az anyag rendezésének főbb mozzanatait; megjegyzi, hogy számos szerkesztői jellegű munkát hivatásos žemaitėk végeztek: Juozas Pabrėža docens, doktor a szótár szerzőjével együtt pontosította a szócikkek közlését, a fonetikus átírást és a hangsúlyozást; később Aldona Kaluinienė tapasztalt szerkesztő csiszolta tovább a szöveget. Az efféle tények a szótár magas tudományos értékének biztosítékai.

356

Acta Linguistica Lithuanica LXXIV

Birutė Vanagienė

Északnyugati žemaitėk szótára:

Ylakiai, Lenkimai, Mosėdis, Skuodas és Šatės környékének nyelvjárásai

Ezeket a nagyon szükséges és informatív bevezető tanulmányokat követi a szótár szövege, amely hagyományos szerkezeti elemekből áll. Részei: Előszó, Bevezető megjegyzések, Rövidítések (a rövidítések jegyzékét a második kötetben is megismétlik), valamint természetesen a fő rész: a lenyűgöző, betűrendbe szedett szótári korpusz, amely a két kötetben összesen 988 oldalt tesz ki. Ezenkívül mindkét kötetben térkép is található (Laura Geržotaitė doktorandusz készítette); ennek szükségessége arra enged következtetni, hogy a térképnek minden nyelvjárási szótár kötelező szerkezeti elemévé kellene válnia.

A bevezető megjegyzésekben, a nyelvjárási szótárakban megszokott módon ismertetik a leírt terület nyelvjárásainak sajátosságait: tárgyalják a hangsúlyozást, a magánhangzó-asszimilációt, az orrhangú magánhangzók ejtését, a hosszú magánhangzók rövidülését, a mássalhangzók palatalizációját, a tőtípusok keveredését, a képzőket, valamint a kettős szám és az elöljárószók, illetve névmások használatának eseteit. A nyelvjárási sajátosságok tömör leírása inkább szakembereknek szól; figyelembe véve, hogy a szótárat a nyelv (nyelvjárás) gyakorlati művelői is használják majd, valamivel részletesebb nyelvjárásleírás kívánatos volna. A definícióalkotás elveinek magyarázata segít eligazodni abban, hogy mely szavakat vagy azok változatait közlik másképpen, mint a Litván nyelv szótárában (LKŽė).

A szótár tudományos értékét különösen növeli és funkcióit bővíti, hogy az illusztráló mondatok lejegyzésére átírást (annak egyszerűsített változatát) használnak³. A bevezető megjegyzésekben a nemzetközi fonetikai átírás változatosságáról közölt magyarázatok megkönnyítik a szótár használatát. Számos tudományos kutatás szempontjából fontos az adatközlőktől rögzített mondatok jelölése egy különleges, egyezményes jellel: az előttük álló csillaggal (*).

A címszavak normalizált alakban szerepelnek. Mint tudjuk, a normalizálás egyúttal valamely nyelvi jelenség elméleti értelmezését is jelenti. A szerző és a szerkesztők hozzáértése lehetővé tette, hogy ezt a munkát kiváló minőségben, vagyis a választott tudományos elveket következetesen betartva végezzék el. Egy-egy eset talán tudományos vitára ösztönöz (például egyes képzők értelmezésével kapcsolatban), vagy gyakorlati megoldás kidolgozását segíti elő a nyelvjárási szótárak továbbfejlesztése során (például a szókezdő j, v ejtése vagy elmaradása, illetve jelölése vagy jelöletlensége; vö. ašoklis I 27 és [v]ašas II 419, érmija I 157 és jéibė I 235, varaplānas II 410).

Kétségtelen, hogy a kiadvány legnagyobb értéke maga a szótári korpusz, amely mindenekelőtt az északnyugati žemaitėk által használt és használatban lévő szavak hatalmas mennyiségét és változatosságát mutatja be. A széles körben elterjedt, sokak által ismert žemaitėk szavakon kívül (pl.: čyru­lis ‘pacsirta’ I 62, kastinys / kāstinis ‘vaj’⁴ felvert, felmelegített tejszínből’ I 150,

³ Nem minden nyelvjárási szótárban honosodott meg ez a gyakorlat; például Vito Labutis Daukšiai vidékének szótárában (Vilnius: Alma littera, 2002) az illusztráló mondatokat nem fonetikus átírással közlik.

⁴ Vö. a A mai litván nyelv szótárában szereplő definícióval: „ilyen žemaitėk étel felvert, felmelegített tejszínből”.

Recenzijos / Reviews

357

JŪRATĖ LUBIENĖ

kniuisís ‘szúnyog’ I⁵ 178, kūlis ‘kő’ I 193), amelyek, mondhatni, a žemaitiság sajátos kulturális kódját alkotják; a szótárban ezenfelül különösen sok a szűkebb vagy nagyon szűk elterjedésű, ritkábban vagy igen ritkán használt dialektizmus.

A szótár olvasása közben a lexikológus figyelmét mindenekelőtt a lexikai és szemantikai tájnyelvi elemek különösen nagy rétege kelti fel, amely a žemaitiszi lexikon sajátosságáról tanúskodik. Megjegyzendő, hogy számos olyan szó vagy jelentés van, amelyet az LKŽe nem rögzít, például: batėlis ‘dísznövényként termesztett, nagyon mérgező gyógynövény, sisakvirág’ I 51, biednelė ‘egyszerű, tej nélküli kása’ I 59, bimberis ‘a farok töve, farokcsonk’ I 62, blābė ‘fecsegő nő’ I 65, blēzgatas ‘fecsegő’ I 67, bumbulėlis ‘fülkagyló porca, gomba’ I 81, didkulỹs ‘nőbolond, nőcsábász’ I 119, drēženos ‘húsdarabkák, maradékok’ I 120, droby nėlės ‘vetülékes csíkok, kockák’ I 120, eirōnas ‘kardvirág’ I 153, gaidēlis ‘tetőoromdísz, szélkakas’ I 163, gáuras ‘bojt’ I 163, gliōrgyne ‘szétfeslett tárgy’ I 193, pakandà ‘besúgó’ II 8, pakendōkis, -ė ‘aki növésben elmarad, nyúlánk, nyakigláb’ II 9, būzis ‘kisgyermekek hasa’ I 85, patatāšas ‘tinóru, vargánya’ II 35, pažabōtai ‘kantár’ II 41, pelēlē ‘burgonyapüréből készült gombóc, amelyet gyermeknek adnak’ II 45, prāmaišis, -ė ‘idegen nemzetiségű’ II 92, rainōji ‘euf. kígyó’ II 92, rākas ‘a burgonya mélyedése, amelyből a csíra, a „szem” nő ki’ II 92, rārinti ‘átv. beszélni’ II 127, salantinis, -ė ‘Salantai felől fújó, délkeleti (szél)’ II 164. A lexikai és szemantikai dialektizmusok külön vizsgálati tárgyát képezhetnék a megnevezésnek, a motivációnak vagy a nyelvi világképnek. Az utóbbi kutatás számára a frazeologizmusok is igen hasznosak lennének – az etnikai világszemlélet egyik legjobb tárházai. A szótár frazeologizmusai közül nem mindegyik szerepel az LKŽe-ben; szemantikailag és szerkezetileg egyaránt igen változatosak, például: blusōms āpkaklēj sukilti ‘aggódni’ I 69, liežuvį įbraukti ‘megszidni’ I 74, dainę dainiuoti ‘valamilyen szándékkal kapcsolatos beszédről mondják’ I 102, į krāmę įdūrti ‘utasítani, parancsolni’ I 144, nesugāuna (nebsugāuna) mūnės ‘túl nagy ruháról mondják’ I 175, giliē griebti ‘túlságosan sokat akarni’ I 184, antlēisti āšarą ‘sírni’ I 380, nórs pēlkē dēgē ‘mindennek ellenére’ II 46, galvā kūlio vērstis ‘fejjel lefelé’ II 431.

A Šiaurėsnyugat-žemaitiai szótárában, az LKŽ és a tájszótárak hagyományát követve, külön rövidítésekkel jelölik a jövevényszavakat. Vanagienė hatalmas elemző munkát végzett – a jövevényszavak rövidítéseivel megjelölt tájnyelvi elemek gazdag és heterogén lexikai réteget alkotnak. A szótárban rögzített nyelvjárások sajátos vonása a latvizmusok és germanizmusok korábbi és jelenlegi használata; például latvizmusok: bārioti, -ioja, -iojo ‘etetni’ I 49, čỹbas ‘papucs’ I 95, dīcinas ‘nagy kés’ I 95, esỹs ‘nyolcas alakú láncszem’ I 158, gōtina / gōtina ‘üsző’ I 196, pañtas ‘gabona-, szénapajta’ II 18; germanizmusok: blūkis ‘vastag rúd, tuskó’ I 69, brāntas ‘pulyka nyaklebenye’ I 71, cinà ‘ón’ I 90, cỹklingas ‘faragó’ I 90, cìrkelis ‘körző’ I 91, čēmālai ‘tizedes mérleg’ I 93, drūpė ‘cseppek’ I 136, glēnčius ‘csillogás’

⁵A szótárban nem szerepel a kūisis változat.

358

Acta Linguistica Lithuanica LXXIV

Birutė Vanagienė

Šiaurės vakarų žemaičių žodynas:

Ylakių, Lenkiimų, Mosėdžio, Skuodo, Šačių apylinkių šnektos

I 193, vėrpelė ‘söröshordó’ II 430. Természetesen a szótár szláv jövevényszavakat is tartalmaz, például: čerapākas ‘teknős’ I 93, čēras ‘varázslat’ I 93, čiṅtas ‘darab, szelet’ I 96, čiuprynà ‘1. hajzat; 2. tarkó, nyakszirt’ I 96, delėnka ‘szedés, irtás’ I 113, gōnčas ‘kopó’ I 196, zars ‘gyorsan, mindjárt’ II 466. Kevés olyan eset van, amikor a jövevényszót nem jelölik rövidítéssel (például: dūlis ‘nyári körte’ I 138, fūi / fūi ‘tagadás kifejezésére’ I 161).

Mint említettük, a recenzió tárgyát képező szótár nemcsak a nyelvjárási szókincs hagyományos rétegéhez tartozó szavakat közli, hanem olyanokat is, amelyek csak nemrég kerültek be a nyelvjárásba, vagy nemrég keletkeztek benne – új szóalkotásokat, amelyeket a szótárban többnyire külön rövidítés jelöl. Egyes új szavak vagy új szójelentések kiegészítik az LKŽe adatait, például: bibliotekinė ‘könyvtárosnő’ I 59, birbynėlė ‘motoros kerékpár’ I 62, dujinis ‘aki gázt szállít’ I 137, dišlius ‘erőátvitel, hajtómű’ I 62.

A Šiaurėsnyugat-žemaitiai szótár kimeríthetetlen és megbízható forrás a szóalkotás és a morfológia kutatói számára, hiszen címszavaiban számos morfológiai és szóalkotási tájnyelvi alakot rögzít. Néhány példa: eltérő tőalakú főnevek, például: bruknìs ‘vörös áfonya’ I 78, drevà ‘faodú, odú’ I 132, eketỹs, ėketis ‘lásd: eketė’ I 157, giñklė ‘lásd: ginklas’ I 186, gitāras ‘gitár’ I 189, pāšelė ‘lásd: pasėlis’ II 27; más szóalkotási minták alapján, más képzőeszközökkel, illetve a képzés alapjául szolgáló szinonimák vagy változatok felhasználásával alkotott szóalkotási tájnyelvi alakok például: baidyk­lūtis ‘csintalan, haszontalan’ I 42, bjāurìs ‘csúnyaság’ I 64, būgniāmusis ‘dobos’ I 80, dainiuškà ‘énekesnő’ I 103, dažỹvės ‘festékek’ I 110, drìbsmiltė ‘homok’ I 132, džỹtena ‘száradékony’ I 151, antsigérti, ants-igera, antsigére ‘leöblíteni’ I 181, ėdėklis, -ė ‘sokat evő, falánk’ I 152, gýdysena ‘gyógyítás’ I 183, gyvatinis ‘kígyófogó’ I 190, piemenāšas ‘serdülő, siheder’ II 52, sāntelis ‘összefolyás’ II 167.

A szótár szófaji szempontú áttekintésekor feltűnik az indulatszók nagy száma, valamint szerkezeti és szemantikai változatosságuk. Az indulatszók a szótár egyik díszét jelentik: a žemaitiai nyelv sajátosságát, kifejezőerejét, érzelmi telítettségét és szemléletességét közvetítik. Illusztrációként következzen néhány ritkább, az LKŽe-ben nem rögzített indulatszó: biñkt ‘ütés jelölésére’ I 62, či čiči̇r ‘a barkóscinege csivitelésének utánzására’ I 95, fiùmt ‘csattanás jelölésére’ I 160, pakiùkiu ‘szökdelő futás leírására’ II 10, páṅkš ‘gyors kettétörés jelölésére’ II 18, pỹl ‘kacsák hívásakor’ II 56, pi̇m tararaĩ ‘ütés, csapás leírására’ II 60, plàk ‘a szív dobogásának leírására’ II 68, plał ‘pletykálás leírására’ II 69, pučỹ ‘a kutya hívásakor’ II 103, pùru ‘rázás, reszketés leírására’ II 60, ruruĩ ‘zajos összeomlás leírására’ II 60, šiùmel tūrnel ‘piszmogás, matatás leírására’ II 286, šnùlkt ‘ledobás leírására’ II 297, ūlulu „a pulyka gurgulázásának leírására“ II 383. Vannak olyan indulatszók is, amelyeknek az LKŽe-ben nem jelzett, más jelentésük van, például: pùšt ‘hirtelen cselekvés leírására’ II 116, spýkt ‘felugrás leírására’ II 226, šlèk ‘gyengéd kinyitás

Recenzijos / Reviews

359

JŪRATĖ LUBIENĖ

’ megnevezni II 290. A hangutánzó szavak a fonoszemantika és a fonetika szempontjából is érdekesek, például bennük az i, u hangokat többnyire nem ejtik megnyújtva.

A szótárban leggyakrabban önálló címszóként szerepelnek a gondosan regisztrált, különféle fonetikai dialektizmusok, például: besmagėnis ’lásd: besmegenis’ I 58, erbetà ’lásd: arbatà’ I 157, brižėktorius ’reflektor’ I 77, driaũgas ’barát’ I 132, gintà ’lásd: gvintà’ I 186, gysakiai ’gyvasakiai’ I 189, vėbras ’lásd: bebras’ II 421, vendrỹkštė „lásd: vengrykštė” II 428, verbūzas ’lásd: arbūzas’ II 429, vėrėlis ’lásd: ėrelis’ II 429; bőségesen találhatók hangsúlybeli tájszavak, amelyek a transzponált címszavakból válnak nyilvánvalóvá.

A szótár nagy értékei közé tartoznak a példamondatok. Kiváló forrásul szolgálnak a morfológiai és szintaktikai kutatásokhoz, tanúsítják a köznyelvre nem jellemző morfológiai alakok és szintaktikai kapcsolódási esetek sokaságát. Az élőbeszédből lejegyzett mondatok egy adott korszak embereinek életét rögzítik: a mindennapi élet és az ünnepek részleteit, a hangulatok és gondolatok változását, a világ sajátos szemléletét és értékelését, ezért új és jelentős forrást jelentenek a pragmatika, az etnolingvisztika, sőt a néprajz kutatói számára is.

Minden új szótár hozzájárulás a lexikográfia elméleti és gyakorlati tárházához. A recenzált szótárban például számos többjelentésű szó, különösen ige szerepel, némelyiküknek akár egy tucatnál is több jelentése van (pl.: dėti, dėda, dėjo I 116 – tizenhat; eiti, eita (eina), ėjo I 153–154 – tizenöt; versti, verčia, vertė II 431 – tizenkettő). Megjegyzendő, hogy Vanagienė sikeresen oldotta meg a jelentések leszármazási viszonyainak feltárását, valamint a poliszémia és a homonímia elkülönítésének problémáit. Csak egy-egy konkrét eset vitatható, például a panėlė poliszémikus lexéma ’1. lásd: pana 1’ és ’2. azon oszlopok egyike, amelyekhez a vetélő rögzül’ II 18 jelentései homonimapárként is kezelhetők lennének; megfontolandó, hogy követendő-e az ilyen típusú batėlis ’1. dísznövény, igen mérgező gyógynövény, sisakvirág; 2. kicsinyítő képzős alak, lásd: batas 1’ I 51 jelentéseinek sorrendje. Talán egyes definíciók megfogalmazása kínál valamivel több vitára okot. Különféle okokból – a definíció címszó jelentéséhez való megfelelősége, a szótárban szereplő abszolút szinonimák jelentéseinek egységes magyarázata, a definícióban választott lexéma használati gyakorisága vagy a jelentés kétértelműsége stb. miatt – egyes definíciókat pontosítani lehetne, például: paršėlaitis ’malac’ II 25 – a jelentést pontosabban egy leíró definíció és/vagy a kicsinyítő képzős alak adná vissza (’sertésfiatal’ / ’malac’); paliepà ’aptaka’ II 13, dėselė ’vedega’ I 115 – a definíciókban megadott lexémák meglehetősen ritkák, inkább leíró típusú definíciók lennének megfelelőek (vö. LKŽe); bakėlis ’kis csomagocska’ I 43 – fölöslegesen bőbeszédű definíció, elegendő lenne a ’csomagocska’; eironas ’kardvirág’ I 153 és Eirono rýkštės ’kerti kardvirágok’ I 153 – az ugyanazt a valóságot megnevező szinonimák definíciói eltérnek (a valóságok között nincs nemzetség: faj szembenállás); blaivà ’folyami küsz’ I 65 – pontatlan definíció, amely alapján nehéz azonosítani a valóságot (küsz?). A definíciók megalkotásának és tökéletesítésének kérdései tehát számot tarthatnának a lexikográfia teoretikusainak figyelmére.

360

Acta Linguistica Lithuanica LXXIV

Birutė Vanagienė Šiaurės vakarų žemaičių žodynas: Ylakių, Lenkinų, Mosėdžio, Skuodo, Šačių apylinkių šnektos

Összefoglalva megállapítható, hogy a recenzált szótár különösen magas szakmai színvonalon készült, megfelel a magas akadémiai követelményeknek, és részletesen szemlélteti az északi žemaitiai nyelvjárások nyugati részének helyzetét a 20. század második felében. Az anyag gazdagsága és megbízhatósága kivételessé, valamint a különböző területek kutatói számára rendkívül vonzóvá teszi: nemcsak a lexikológia, frazeológia, morfológia, szintaxis, lexikográfia, etnolingvisztika vagy a dialektológiai adatokra támaszkodó más tudományterületek kutatói számára nélkülözhetetlen. Várta még egy olvasói csoport – e vidék lakói – is. Hiszen a szótárban rögzített adatok olyan žemaitiai nyelvjárásokhoz tartoznak, amelyek társadalmi vonzereje különösen erős, és amelyeket élőszóban, egyes társadalmi és kulturális területeken pedig írásban is használnak. A szótár kétségkívül nemcsak a 20. század második felének északi žemaitiai nyelvjárási szókincsének forrásaként szükséges, hanem az adott korszak élő nyelvének sokoldalú adattáraként is; a jelentős, kétkötetes kiadás megjelenéséért nemcsak a szótár szerzőjének, hanem a kiadás minden lelkes támogatójának is köszönettel tartozunk, különösen Vytautas Vanagusnak, az irodalomtörténésznek, a szótár támogatójának és Birutė Vanagienė férjének. Nagy kár, hogy maga a szerző nem érhette meg opus magnus⁶ megjelenését, ám e kiemelkedő munkával a tudós nyelvészként eltöltött egész életét megörökítette, és emléket állított szülőföldje nyelvének.

Beérkezett: 2016. június 6-án.

JŪRATĖ LUBIENĖ

Klaipėdai Egyetem

Herkaus Manto g. 84, LT-92294 Klaipėda, Lietuva

[email protected]

⁶ A szótár címét Giedrius Subačius fogalmazta meg ilyen pontosan.

Recenzijos / Reviews

361