Birutė Vanagienė. „Šiaurės vakarų žemaičių žodynas: Ylakių, Lenkimų, Mosėdžio, Skuodo, Šačių apylinkių šnektos“

Recenzijos / Reviews 355 JŪRATĖ LUBIENĖ Klaipėdos universitetas A kutatások irányai: lexikológia, etnolingvisztika, dialektológia, geolingvisztika. BIRUTĖ VANAGIENĖ ÉSZAKNYUGATI ŽEMAITIAI SZÓTÁR: YLAKIAI, LENKIMAI, MOSĖDIS, SKUODAS, ŠATIAI KÖRNYÉKÉNEK NYELVJÁRÁSAI Vilnius: Litván Nyelvi Intézet 1. köt., 2014, 486 p., ISBN 978-609-411-142-6 2. köt., 2015, 502 p., ISBN 978-609-411-166-2 Nemrég jelent meg egy újabb, harmadik1, nagy terjedelmű és hosszú időn át készített žemaitiai nyelvjárási szótár – Birutė Vanagienė Északnyugati žemaitiai szótára: Ylakiai, Lenkimai, Mosėdis, Skuodas, Šatiai környékének nyelvjárásai (Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2014 [1. köt.], 2015 [2. köt.])2. Nemcsak a žemaitiai, hanem általában a litván nyelvjárási szótárak története az Északkeleti dūnininkai nyelvjárások szótárával (Vilnius: Mokslas, 1976) kezdődik, amelyet négy évtizeddel ezelőtt a kuršėnai származású nyelvész, Vytautas Vitkauskas készített. Ez a szótár harmincöt éven át az egyetlen, a žemaitė nyelvjárásnak, pontosabban a déli žemaitėk varniškiai nyelvjárásrészéhez tartozó terület egy részének szentelt szótár volt. Aki elsőként gondolt arra, hogy nyelvjárási szótárt írjon, egy másik žemaitė volt – a szülőföldje, az északi žemaitėk kretingiškiai nyelvjárásrészének kutatója, Juozas Aleksandravičius; az általa hosszú időn át, megszakításokkal írt Kretinga nyelvjárási szótárat (szerkesztők: prof. dr. Danguolė Mikulėnienė és doc. dr. Daiva Vaišnienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2011) azonban a Lietuvių kalbos institutas munkatársainak kezdeményezésére és erőfeszítéseivel csak öt évvel ezelőtt készítették elő kiadásra és adták ki. Juozas Aleksandravičius az anyagot főként az északnyugaton található kretingiškiai nyelvjárásrész beszédpontjain gyűjtötte, míg a recenzált 1 Megjelent még egy kis Lietuvininkai nyelvjárási szótár is. Szerkesztők: Žaneta Jokužytė, Loreta Liutkutė, Virginija Veiverienė. Vilnius: Eugrimas, 2014. 2 A továbbiakban a szövegben a szótárat rövidebben, alcímének említése nélkül nevezzük meg. JŪRATĖ LUBIENĖ 356 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV szótár szerzője, Birutė Vanagienė – amint azt a szótár alcíme jelzi – főként az északnyugaton található telšiškiai nyelvjárásrész beszédpontjain, Ylakiai, Lenkimai, Mosėdis, Skuodas és Šatės környékén gyűjtötte az anyagot. Igaz, hogy a Vanagienė által vizsgált Lenkimai és Mosėdis környékének kis része az északi žemaitėk kretingiškiai nyelvjárásrészéhez tartozik, így a két szótár a vizsgált terület tekintetében jelképesen érintkezik egymással, harmonikusan kiegészíti egymást, és feltárja az északi žemaitėk, a telšiškiaiak és a kretingiškiaiak lexikájának egy részét, nagyjából a XX. század második felétől a század végéig. Mindkét szótár hasonló ne patys autoriai, tad leidinių pradžioje įdėta įvadinių straipsnių, supažindinančių su autorių biografijomis, redagavimo darbais. Iš prof. habil. dr. Giedriaus Subačiaus įvadinio straipsnio Birutės Rokaifelépítésű: végső nyomdai előkészítésükkel ... A Vanagienė-szótárból és más munkákból megtudjuk, hogy a szótárírónő mintegy három évtizeden át (1960–1990) különböző alkalmakkor szülőhelyére, Mosėdisbe utazva gyűjtötte az anyagot. Később a meglévő anyagot egy jóval nagyobb terület adataival kívánta kiegészíteni, amely Litvánia északnyugati részének legtávolabbi sarkát foglalja magában, amint azt a másik bevezető tanulmány szerzője, Mikulėnienė jelezte: több mint 80 lakott helyet. Az anyag nagy területről való gyűjtésének tervét Vanagienė nyolc dialektológiai expedíció megszervezésével (1989–1996) tudta valóra váltani; ezek során fiatal, lelkes filológusok – hallgatók és kollégák – segítettek neki a szavak gyűjtésében. Vanagienė különféle nyelvészeti munkáit áttekintve és bibliográfiájukat közölve Subačius nagyon szemléletesen mutatja be kiváló szakmai felkészültségét, amely lehetővé tette számára, hogy szülőnyelvjárásának tényeit kifogástalanul rögzítse és módszeresen értelmezze. Az anyag gyűjtése során a szótár szerzője „arra törekedett, hogy minden településen a lehető legidősebb embereket kérdezze meg, és örült, ha a nyelvjárás adatait a XIX. században született emberektől kapta” (p. XI). A szótárírónő tehát a lexikai adatokat azt a hagyományos felfogást követve gyűjtötte, hogy a nyelvjárásban a régi formák a legértékesebbek, ugyanakkor minden rögzített lexikai elemet összegyűjtött és felvett a szótárba, ezért az Északnyugat-zemaitis szótár a részletes szótárak típusába tartozik (ebben például különbözik az északkeleti dūnininkai nyelvjárások első szótárától). Mindkét bevezető tanulmány szerzői – Mikulėnienė és Subačius egyaránt – röviden, de rendkívül meleg hangon írnak Vanagienė személyiségéről: hangsúlyozzák rendkívüli szorgaltumą, kruopštumą, atsakingumą, meilę gimtajam kraštui, žmonėms ir, žinoma, kalbai. Mikulėnienė, aki az Északnyugat-zemaitis szótár szerkesztési munkálatait vezette, rövid, A szótár útja (ezzel kezdődik a kiadvány első kötete) című szövegében bemutatja az anyag rendezésének főbb mozzanatait; Megjegyzendő, hogy számos szerkesztési jellegű munkát hivatásos žemaitis nyelvészek végeztek: a szerkesztő, doc. dr. Juozas Pabrėža a szótár szerzőjével együtt pontosította a szavak közlését, a fonetikai átírást és a hangsúlyozást; később a szöveget a tapasztalt szerkesztő, Aldona Kaluinienė tökéletesítette. Az ilyen tények a szótár nagy tudományos értékének garanciái. Birutė Vanagienė Šiaurės vakarų žemaičių žodynas: Ylakių, Lenkimų, Mosėdžio, Skuodo, Šačių apylinkių šnektos Recenzijos / Reviews 357 E nagyon szükséges és informatív bevezető tanulmányokat követi a hagyományos szerkezeti részekkel rendelkező szótárszöveg. Ezt az Előszó, a Bevezető megjegyzések, a Rövidítések (a második kötetben a rövidítések jegyzéke megismétlődik), valamint természetesen a fő rész – a lenyűgöző alfabetikus szótári korpusz – alkotja, amely a szótár két kötetében összesen 988 oldalt foglal magában. Ezenkívül mindkét szótárkötetben helyet kapott egy térkép (ezt Laura Geržotaitė doktorandusz készítette), amelynek szükségessége arra a következtetésre vezet, hogy a térképnek minden nyelvjárási szótár kötelező szerkezeti részének kellene lennie. A bevezető megjegyzésekben – a tájszótárakban megszokott módon – bemutatják a leírt terület nyelvjárásainak sajátosságait: tárgyalják a hangsúlyozás, a magánhangzó-asszimiláció, az orrhangú magánhangzók kiejtése, a hosszú magánhangzók rövidítése, a mássalhangzók lágyítása, a tőkeveredés, a képzők, valamint a kettős szám és az elöljárók, illetve névmások használatának eseteit. A nyelvjárási sajátosságok tömör leírása inkább a szakembereknek szól; tekintettel arra, hogy a szótárt a nyelv (a nyelvjárás) gyakorlati használói is használni fogják, kívánatos lehetne a nyelvjárások valamivel részletesebb leírása. A definíciók kidolgozási elveinek magyarázatai lehetővé teszik annak áttekintését, hogy mely szavakat vagy azok változatait közlik a Lietuvių kalbos žodynasban (LKŽe) foglaltaktól eltérően. A szótár tudományos értékét különösen növeli és funkcióit kibővíti a transzkripció (annak egyszerűsített változatának) használata az illusztrációs mondatok lejegyzésére3. A bevezető megjegyzésekben közölt, a transzkripció ritka változásaira vonatkozó magyarázatok megkönnyítik a szótár használatát. Számos tudományos kutatás szempontjából fontos az adatfelvételekből megfejtett mondatok különleges egyezményes jellel – az előttük álló csillaggal (*) – való megjelölése. A címszavakat transzponált formában közlik. Mint tudjuk, a transzponálás egy-egy nyelvi jelenség elméleti értelmezése is. A szerző és a szerkesztők kompetenciája lehetővé tette e munka rendkívül magas színvonalú elvégzését, vagyis a választott tudományos alapelvek következetes betartását. Talán egy-egy eset tudományos vitát ösztönöz majd (például egyes képzők értelmezésével kapcsolatban), vagy gyakorlati megoldás kidolgozására inspirál a tájszótárak tökéletesítése során (például a szó eleji j, v ejtése / elhagyása és jelölése / nem jelölése, vö. ašklis I 27 és [v]ąšas II 419, érmija I 157 és jéibė I 235, varaplnas II 410). Kétségtelen, hogy a kiadvány legnagyobb értéke maga a szótári korpusz, amely mindenekelőtt az északnyugati žemaitis nyelvjárásban használt és használatos szavak hatalmas mennyiségét és változatosságát mutatja. A széles körben elterjedt, sokak által hallott žemaitis nyelvjárási szavak (pl.: crulis ‘pacsirta’ I 62, kastins / kstinis ‘felvert, felmelegített tejszínből készült vaj4’ I 150, 3 Nem minden nyelvjárási szótárban honosodott meg ez a gyakorlat, például Vitas Labutis Daukšiai vidékének szótárában (Vilnius: Alma littera, 2002) az illusztrációs mondatokat nem transzkribálják. 4 Vö. a Jelenkori litván nyelv szótárában megadott definíciót: ‘ilyen, felvert, felmelegített tejszínből készült žemaitis étel’. JŪRATĖ LUBIENĖ 358 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV kniuiss ‘szúnyog’ I5 178, klis ‘kő’ I 193), amelyek, mondhatni, a žemaitis jelleg kulturális kódját alkotják, a szótárban különösen sok a szűkebb vagy igen szűk elterjedésű, ritkábban vagy nagyon ritkán használt dialektizmus. A szótárt olvasva a lexikológus figyelmét mindenekelőtt a lexikai és szemantikai tájszavak különösen nagy rétege ragadja meg, amely a žemaitis lexikon sajátosságáról tanúskodik. Megjegyzendő, hogy számos olyan szó vagy jelentés van, amelyet az LKŽe nem rögzít, például: batlis ‘díszes, nagyon mérgező gyógynövény, sisakvirág’ I 51, biednlė ‘rossz, tej nélküli kása’ I 59, bmberis ‘a farok töve, farokcsonk’ I 62, blbė ‘beszédes nő’ I 65, blzgatas ‘fecsegés’ I 67, bumbullis ‘a fül porca, gomba’ I 81, didkuls ‘lányok után járó férfi, nőcsábász’ I 119, drzenos ‘húsdarabok, maradékok’ I 120, drobynlės ‘felvetéssel ellátott oszlopocskák, ablakocskák’ I 120, eronas ‘kardvirág’ I 153, gaidlis ‘szitakötő, kis ló’ I 163, gáuras ‘bojt’ I 163, glirgynė ‘elromlott tárgy’ I 193, pakandà ‘árulkodó’ II 8, pakendkis, -ė ‘ami nem növekedik, nyúlánk, nyurga’ II 9, bū zis ‘kisgyermekek hasa’ I 85, patatšas ‘vargányaféle, tinóru’ II 35, pažabtai ‘kantár’ II 41, pellė ‘burgonyapüréből készült gombóc, amelyet a gyermeknek adnak’ II 45, prmaišis, -ė ‘idegen nemzetiségű személy’ II 92, rainji ‘euf. kígyó’ II 92, rãkas ‘a burgonya gödröcskéje, amelyből a hajtás, a szem kinő’ II 92, rrinti ‘átv. beszélni’ II 127, salantnis, -ė ‘Salantai felől fújó, délkeleti (szél)’ II 164. A lexikai és szemantikai dialektizmusok a megnevezés, a motiváció vagy a nyelvi világkép kutatásának külön tárgyát képezhetnék. Az utóbbi kutatáshoz a frazeologizmusok is nagyon hasznosak lennének – az etnikai világfelfogás egyik legjobb tárházai. A szótár nem minden frazeologizmusa található meg az LKŽe-ben; szemantikai és szerkezeti szempontból egyaránt nagyon változatosak, például: blusms pkaklėj suklti ‘aggódni’ I 69, liežvį įbraũkti ‘feljelenteni’ I 74, danę dainioti ‘olyasmiről mondják, amikor valamilyen szándék miatt beszélnek’ I 102, į krmę įdrti ‘megparancsolni, utasítani’ I 144, nesugáuna (nebsugáuna) mnęs ‘túl nagy ruhadarabról mondják’ I 175, gili gribti ‘túlságosan sokat kívánni’ I 184, antléisti šarą ‘sírni’ I 380, nrs pélkė dgė ‘mindennek ellenére’ II 46, galvà kūio vestis ‘fejvesztve’ II 431. Ѕегионардын. ? Az Északnyugat-zemaičiai szótárában, az LKŽ és a tájszótári hagyományt követve, a jövevényszavakat külön rövidítésekkel jelölik. Vanagienė hatalmas elemző munkát végzett – a rövidítésekkel megjelölt tájszavak a lexika gazdag és heterogén rétegét alkotják. A szótárban rögzített nyelvjárások egyik jellegzetes vonása a használatban lévő és használt latvizmusok és germanizmusok jelenléte, például latvizmusok: brioti, -ioja, -iojo ‘etetni’ I 49, čbas ‘papucs’ I 95, dcinas ‘nagy kés’ I 95, ess ‘nyolcas alakú láncszem’ I 158, gtina / gtina ‘üsző’ I 196, patas ‘gabonaés szénapajta’ II 18; germanizmusok: blkis ‘vastag bot, fahasáb’ I 69, brántas ‘pulyka toroklebenye’ I 71, cinà ‘ón’ I 90, cklingas ‘faragókés’ I 90, crkelis ‘körző’ I 91, čemlai ‘tizedes mérleg’ I 93, drpė ‘cseppek’ I 136, glecius 5 ‘csillogás’ A szótárban nem rögzített változat kusis. Birutė Vanagienė Šiaurės vakarų žemaičių žodynas: Ylakių, Lenkimų, Mosėdžio, Skuodo, Šačių apylinkių šnektos Recenzijos / Reviews 359 I 193, vepelė ‘söröshordó’ II 430. Kétségtelenül a szótárban szláv jövevényszavak is szerepelnek, pl.: čerapkas ‘teknős’ I 93, čras ‘varázslat’ I 93, čntas ‘rongy, darab’ I 96, čiuprynà ‘1. fejhaj; 2. tarkó, nyakszirt’ I 96, delénka ‘irtás, vágás’ I 113, gnčas ‘kopó’ I 196, zars ‘gyorsan, azonnal’ II 466. Nagyon kevés olyan eset van, amikor a kölcsönszó nincs rövidítéssel megjelölve (pl.: dlis ‘nyári körte’ I 138, fi / fu ‘a tagadás kifejezésére’ I 161). Amint említettük, a recenzált szótár nemcsak a nyelvjárás szókincsének hagyományos rétegéhez tartozó, hanem a nyelvjárásba nemrég bekerült vagy benne nemrég alkotott szavakat – új képzéseket – is közöl, amelyek a szótárban többnyire külön rövidítéssel vannak megjelölve. Néhány új szó vagy új szójelentés kiegészíti az LKŽe adatait, pl.: biblioteknė ‘könyvtárosnő’ I 59, birbynlė ‘motoros kerékpár’ I 62, dujnis ‘gázszállító’ I 137, dšlius ‘erőátvitel, sebességváltó’ I 62. Az északnyugat-zemaitiai szótár kimeríthetetlen és megbízható anyagforrás a szóképzés és a morfológia kutatói számára, mivel címszavakként önmagában is morfológiai és képzési nyelvjárási elemek sokaságát rögzíti. Néhány példa: más tőhöz tartozó főnevek, pl.: brukns ‘vörös áfonya’ I 78, drevà ‘faodú, odú’ I 132, ekets, ketis ‘lásd: eketė’ I 157, giklė ‘lásd: ginklas’ I 186, gitras ‘gitár’ I 189, psėlė ‘lásd: pasėlis’ II 27; más képzési modell szerint, más képzőeszközökkel, a képzés alapjául szolgáló szó más szinonimáival vagy változataival létrehozott képzési nyelvjárási elemek, pl.: baidykltis ‘csintalan, semmirekellő’ I 42, bjaũris ‘rútság’ I 64, būgnimušis ‘dobos’ I 80, dainiuškà ‘énekesnő’ I 103, dažvės ‘festék’ I 110, drbsmiltė ‘morzsalék’ I 132, džitena ‘sovány ember’ I 151, antsigérti, ants- gera, antsigrė ‘leöblít, ráiszik’ I 181, ėdklis, -ė ‘sokat evő, falánk’ I 152, gýdysena ‘gyógyítás’ I 183, gyvatnis ‘kígyófogó’ I 190, piemenšas ‘kamasz, kölyök’ II 52, sánteklis ‘összefolyás’ II 167. A szótárt a szófajok szempontjából áttekintve szembetűnik az indulatszók bősége, valamint szerkezeti és szemantikai változatosságuk. Az indulatszók a szótár egyik ékességét jelentik: közvetítik a žemaiti nyelv sajátosságát, expresszivitását, érzelmességét és szemléletességét. Illusztrációként álljon itt néhány ritkább, az LKŽe-ben nem rögzített indulatszó: bikt ‘az ütés jelölésére’ I 62, či čičr ‘a mezei veréb csiripelésének utánzására’ I 95, fimt ‘a csattanás jelölésére’ I 160, pakikiu ‘a vágtató futás kifejezésére’ II 10, pánkš ‘a gyors széthasadás jelölésére’ II 18, pl ‘kacsák hívásakor’ II 56, pm tararai  ‘az ütés, csapás kifejezésére’ II 60, plàk ‘a szív dobogásának kifejezésére’ II 68, pla ‘a kibeszélés kifejezésére’ II 69, puc ‘a kutya uszításakor’ II 103, pru ‘a rázás, megrázás kifejezésére’ II 60, ruru ‘a zajos összeomlás kifejezésére’ II 60, šimel tmel ‘a piszmogás, bíbelődés kifejezésére’ II 286, šmukt ‘a ledobás kifejezésére’ II 297, lulu „a pulyka gurgulázásának kifejezésére” II 383. Vannak olyan indulatszók is, amelyeknek más, az LKŽe-ben nem jelzett jelentésük van, például: pst ‘a hirtelen cselekvés kifejezésére’ II 116, spýkt ‘a felugrás kifejezésére’ II 226, šlèk ‘a gyengéd kinyitás JŪRATĖ LUBIENĖ 360 Acta Linguistica Lithuanica LXXIV nusakyti’ II 290. Ištiktukai įdomūs ir fonosemantikos ar fonetikos aspektu, papéldául bennük az i, u hangokat többnyire nem ajakkerekítéssel ejtik. A szótárban legtöbbször önálló címszóként szerepelnek a gondosan sure58, erbetà ‘lásd: arbata’ gistruoti įvairiausi fonetiniai dialektizmai, pvz.: besmagnis ‘žr. besmegenis’ I I 157, brižktorius ‘reflektor’ I 77, driaũgas ‘barát’ I 132, gintà ‘lásd: gvinta’ I 186, gysakia ‘életfák’ I 189, vbras ‘lásd: bebras’ II 421, vendrkštė „žr. vengrykštė“ II 428, verbzas ‘žr. arbūzas’ II 429, vėrlis ‘žr. ėrelis’ II 429; bőségesek az akcentusbeli tájszavak, amelyek az áthelyezett címszavakból válnak világossá. A szótár nagy értékét az illusztráló mondatok jelentik. Ezek a morfológiai és szintaktikai kutatások lehetséges forrásai, és a köznyelv számára különféle atipikus morfológiai formákat, valamint a szintaktikai kapcsolódás eseteit tanúsítják. Az élő nyelvből lejegyzett mondatok egy bizonyos korszak embereinek életét rögzítik: a mindennapi élet és az ünnepek részleteit, a hangulatok és gondolatok változását, a világ sajátos szemléletét és értékelését, ezért új és jelentős forrást jelentenek a pragmatika, az etnolingvisztika, sőt a néprajz kutatói számára is. Minden új szótár hozzájárulás a lexikográfia elméletének és gyakorlatának tárházához. Például a recenzált szótárban számos többjelentésű szó, különösen ige található, amelyek közül némelyiknek akár tucatnyi jelentése is van (pl.: dti, dda, djo I 116 – tizenhat; eti, eta (ena), jo I 153–154 – tizenöt; vesti, veta, vetė II 431 – tizenkettő). Megjegyzendő, hogy Vanagienė sikeresen oldotta meg a jelentések filációjának, valamint a poliszémia és a homonímia elhatárolásának problémáit. Csak egy-egy konkrét eset vitatható, például a panlė poliszémikus lexéma ‘1. lásd pana 1’ és ‘2. az egyik oszlop, amelyhez a rokka rúdját rögzítik’ II 18 jelentései homonimapárként is értelmezhetők; megfontolandó, hogy követendő-e az olyan típusú, mint a batlis ‘1. díszítő, nagyon mérgező gyógynövény, sisakvirág; 2. dem. lásd batas 1’ I 51 a jelentések sorrendjét. Talán valamivel több lehetőséget kínálnak a vitára egyes definíciók megfogalmazásai. Különböző okok miatt – a definíciónak a lemma jelentéséhez való adekvátsága, a szótárban megadott abszolút szinonimák jelentésmagyarázatának egységessége, a definícióhoz választott lexéma használati gyakorisága vagy a jelentés galima tikslinti, pavyzdžiui, paršeláitis ‘paršas’ II 25 – tiksliau reikšmę atlieptų kétértelműsége stb. miatt – egyes definíciókat leíró definícióval és / vagy kicsinyítő képzős alakkal lehetne helyettesíteni (‘a sertés kicsinye’ / ‘malac’); paliepà ‘aptaka’ II 13, dselė ‘vedega’ I 115 – a definíciókban megadott lexémák meglehetősen ritka használatúak, inkább leíró típusú definíciók lennének megfelelőek (vö. LKŽe); baklis ‘mažas pakelis’ I 43 – redundáns definíció, elegendő lenne a ‘pakelis’; eronas ‘kardelis’ I 153 és Eirono rykštės ‘darželiniai kardeliai’ I 153 – ugyanazon reáliát megnevező szinonimák eltérő definíciói szerepelnek (a reáliák között nincs nemzetség : faj oppozíció); blaivà „folyami sügér” I 65 – pontatlan definíció, amely alapján problematikus a reália azonosítása (közönséges küsz?). Így a definíciók megalkotásának és tökéletesítésének kérdései felkelthetnék a lexikográfia elméletének kutatói figyelmét. Birutė Vanagienė Šiaurės vakarų žemaičių žodynas: Ylakių, Lenkimų, Mosėdžio, Skuodo, Šačių apylinkių šnektos Recenziók / Reviews 361 Összefoglalva megállapítható, hogy a recenzió tárgyát képező szótár különösen professzionálisan készült, megfelel a magas akadémiai követelményeknek, és részletesen szemlélteti a XX. század második felének észak-zséműd nyelvjárásai nyugati részének helyzetét. Az anyag gazdagsága és megbízhatósága különlegessé és rendkívül vonzóvá teszi a különböző területek kutatói számára: nemcsak a lexikológia, a frazeológia, a morfológia, a szintaxis, a lexikográfia, az etnolingvisztika vagy a dialektológiai adatokra támaszkodó egyéb tudományterületek kutatóinak van rá szükségük. Várta egy újabb olvasói kör is – az adott vidék lakói. Hiszen a szótárban rögzített adatok olyan zsémi nyelvjárásokból származnak, amelyek különösen erős társadalmi vonzerővel rendelkeznek, és élő használatban vannak a beszélt, egyes társadalmi és kulturális területeken pedig az írott nyelvben is. A szótár kétségtelenül nemcsak a XX. század második felének észak-zséműd nyelvjárásai szókincsének forrásaként szükséges, hanem az adott korszak élő nyelvének sokoldalú adattáraként is; e jelentős, kétkötetes kiadvány megjelenéséért nemcsak a szótár szerzőjének, hanem a szótár kiadásáért lelkesedő valamennyi közreműködőnek is köszönettel tartozunk, különösen az irodalomtörténésznek, a szótár támogatójának, Birutė Vanagienė férjének, Vytautas Vanagasnak. Nagyon sajnálatos, hogy maga a szerzőnő nem érte meg opus magnus6 kiadását, ezzel a kiemelkedő művével azonban a tudós nyelvészként megélt egész életét tette maradandóvá, emléket állított szülőföldje nyelvének. Beérkezett 2016. június 6-án. JŪRATĖ LUBIENĖ Klaipėdos universitetas Herkaus Manto u. 84., LT-92294 Klaipėda, Litvánia [email protected] 6 Így nevezte el pontosan a szótárt Giedrius Subačius.