ALECHT GREULE

Universität Regensburg

Tudományos kutatási területek: szöveggrammatika, teolingvisztika és egyházi ének, névtan, történeti szintaxis.

SZÖVEGGRAMMATIKA ÉS KORA ÚJFELNÉMET HASZNÁLATI SZÖVEGEK CSEH ÉS SZLOVÁK LEVÉLTÁRAKBÓL (URBÁRIUM, RENDELET, EGYHÁZI ÉNEK): ELEMZÉS ÉS KÍSÉRLET A DIDAKTIKAI FELDOLGOZÁSRA

Szöveggrammatika és korai újfelnémet nyelven írt használati szövegek csehországi és szlovákiai levéltárakból (kataszterek, rendeletek, egyházi énekek): elemzés és kísérlet a didaktikai alkalmazásra

ANNOTÁCIÓ

A Csehországban (Bohémiában és Morvaországban) és Szlovákiában keletkezett három kora újfelnémet szöveg szöveggrammatikai elemzését mutatjuk be. Ezzel azt kívánjuk leírni, miként tették a 15. és 16. század különböző szövegosztályokba tartozó szövegeiben a befogadó számára követhetővé a szövegkohéziót, és miként tették képessé őt arra, hogy megragadja a szöveg témáját. Az elemzés során főként két stratégiát alkalmazunk: a központi szövegtárgyak azonosítását koreferencia-láncok feltárásával, valamint az izotópiás szintek megállapítását szemantikai jegyek kinyerésével. E kombináció révén

Straipsniai / Articles

29

ALBRECHT GRULE

a központi szövegtárgyakból és az izotópiás szintekből következtethetünk a szövegek témájára. A tanulmány arra vonatkozó útmutatásokat is tartalmaz, hogy a szöveggrammatikai elemzés miként hasznosítható a nyelvtörténeti oktatásban.

KULCSSZAVAK: nyelvtörténet, történeti szöveggrammatika, szakdidaktika, urbáriumlingvisztika, himnológia.

ANNOTÁCIÓ

Három, a Cseh Köztársaságban (Csehországban és Morvaországban), valamint Szlovákiában keletkezett kora újsfelnémet szöveget elemzünk szöveggrammatikai szempontból. Ennek során bemutatjuk, hogyan tették e különböző szövegtípusokhoz tartozó, 15. és 16. századi szövegekben a szövegkohéziót a befogadó számára érthetővé, és hogyan segítették elő, hogy megragadja a szöveg témáját. Ennek a központi kérdésnek az elemzésére két stratégiát alkalmazunk: a központi szövegtárgyak megállapítását koreferencia-láncok feltárásával, valamint izotópiás szintek megállapítását szemantikai jegyek kinyerésével. E központi szövegtárgyak és izotópiás szintek kombinációja alapján meghatározható a szövegek témája. A tanulmány ötleteket is tartalmaz arra, hogyan használható fel a szöveggrammatikai elemzés a nyelvtörténeti órákon.

KULCSSZAVAK: nyelvtörténet, történeti szöveggrammatika, tantárgypedagógia, kataszteri nyelvészet, himnológia.

1. BEVEZETÉS ÉS CÉLKITŰZÉS

Az alábbi megfontolásokkal egy olyan projektet folytatunk, amelynek célja egy, a kortárs újságszövegeken kipróbált szöveggrammatikai modell magyarázóerejének vizsgálata nyelvtörténeti szövegeken (vö. Greule, Kolbeck 2014). A német mint idegen nyelv oktatásának didaktikájára és arra a szerepre tekintettel, amelyet ott a nyelvtörténeti szövegek betölthetnének, kora újsfelnémet szövegeket választunk, amelyek cseh és szlovák levéltárakból származnak, illetve Csehországban, Morvaországban és Szlovákiában keletkeztek a 15. és 16. században. Ezek a következők: Kassa/Košice városi tanácsának 1404-es statútuma, a Jägerndorfi Hercegség 1531-es urbáriuma, valamint a Cseh Testvérek 1531-es énekeskönyve (egyházi énekeskönyve). Mindhárom forrás szövegnyelvészeti szempontból „nagy szöveg”, amelyek azonban különböző hierarchiaszinteken „kis részekre” tagolódnak (Greule 2012: 81–86). A megnevezett források három kiválasztott kis részére

30

Acta Linguistica Lithuanica LXXV

Szöveggrammatika és cseh, illetve szlovák levéltárakból származó kora újsfelnémet használati szövegek (urbárium, statútum, egyházi ének): elemzés és kísérlet a didaktizálásra

vonatkoznak a következő elemzési kísérletek. Előbb minden esetben kitérünk a forrásszövegek kultúrtörténeti sajátosságára, és érintjük a történeti szöveggrammatika didaktizálásának kérdését.

2. SZÖVEGGRAMMATIKAI ELEMZÉS

A jelen, a 15. és 16. században keletkezett kora újsfelnémet szövegek szöveggrammatikai leírásának célja a szövegkohézió igazolása. Arra keressük a választ, hogy a kifejezés- és tartalmi sík milyen nyelvi eszközei teszik a szöveg befogadója számára követhetővé a szövegkohéziót, és hogyan teszik képessé arra, hogy megragadja a szöveg témáját és annak kibontakozását. Erre elsősorban két stratégia alkalmazható: a központi szövegtárgyak (ZTG) megállapítása koreferencia-láncok feltárásával, valamint izotópiás szintek megállapítása a szöveg folyamán ismétlődő szemantikai jegyek, azaz osztályok kinyerésével. Nyilvánvaló, hogy az elemzésben az ismétlődő elemek mennyiségi meghatározása és a mondatszinten végzett műveletek játsszák a fő szerepet. Ezen túlmenően felmerül a gyanú, hogy a modellt különböző szövegtípusokhoz tartozó szövegpéldányokon alkalmazva hozzá kell igazítani és felül kell vizsgálni; a nyelvtörténeti nagy szövegek esetében pedig jelentős további munka szükséges (részletesen lásd Greule 2011: 24–26; Greule, Kolbeck 2014). Ha ezenfelül elfogadjuk azt az elképzelést, hogy a grammatika olyan kombinációtan, amely alulról felfelé haladva, egyre nagyobb jelkombinációkat kapcsol össze meghatározott szabályok szerint, akkor a komplex „nagy szövegeket” olyan kommunikátumokként határozhatjuk meg, amelyek több kis szövegből állnak, s amelyek között szintén fel kell tárni a szöveggrammatikai viszonyokat.

3. A Jägerndorfi Hercegség urbáriuma (1531)

A Jägerndorf/Krnov o.Bruntál Hercegség 1531-es urbáriuma eredeti kéziratként, a Brandenburg–Ansbachi őrgrófok uralkodása idején készült más urbáriumokkal együtt, a troppaui területi levéltárban (Zemský archiv v Opavé) található. Siegfried Hanke és Rainer Vogel adta ki 2010-ben (Hanke, Vogel 2010: 18–100). Georg őrgróf, Brandenburgból

Straipsniai / Articles

31

ALBRECHT GREULE

Brandenburg az urbáriumot német nyelven, az 1523-ban ócseh nyelven készült korábbi urbárium szoros követésével készíttette el.

Az urbáriumokban egyházi vagy világi földesuraság ingatlanait, jogait és adóit vették számba; ezért a „dominiális szövegfajták” közé sorolják őket. Az urbáriumok keletkezéséről meglehetősen jó ismereteink vannak. Eredetileg abból kell kiindulnunk, hogy a birtokokat és jogokat a helyszínen, az adófizetők kikérdezésével mérték fel, majd a fejedelmi kancelláriában írásban rögzítették egy urbáriumban. Az urbáriumok nyelvészete szempontjából ebből az következik, hogy a népnyelvek valamelyikén készült urbáriumok a beszélt és az írott nyelv keverékét mutatják, amelyet nem olyan tökéletes „helyesírással” rögzítettek, mint amilyet ma elvárnánk (Greule 2003: 58–61). Funkcionális szempontból az urbáriumok felhívó funkciójú jegyzékeknek tekinthetők: feltüntetik bennük azokat a birtokokat és jogokat, valamint az ezekből származó jövedelmeket, amelyeket az írásos rögzítés alapján az adófizetőktől követelhetnek. (Greule 2003: 63)

A Jägerndorfi Hercegség urbáriuma nagy szövegként a hercegség tíz településén fizetendő adók felmérésére tagolódik; ezek a szövegkomplexumok településenként további kis szövegekre bomlanak, amelyek tematikus címszavak alatt sorolják fel az adott település adóit.

Analyse: Teiltext/Kleintext „Mayerhoff“ (Hanke, Vogel 2010: 18f.)

Mind az ilyen szöveg nyelvészeti elemzéséhez, mind didaktikai feldolgozásához szükséges a szintaktikai struktúrák és a lexikai potenciál (szakszókincs) feltárása a kommunikációs funkció hátterében. A szintaktikai struktúrák elemzése a következő felsorolásban, a 24 minimális szövegegység (MTE) bemutatásában nyilvánul meg.

Cím/Szupra-textus: Mayerhoff

1: A Lobenstain-kastély alatt van egy jól gazdálkodható, jól felszerelt major, amelyet jól megépítettek; emellett sok földje van, amelyeken télen 9 mérő, nyáron pedig ugyanennyi, a megfelelő időben több vagy kevesebb vethető.

2: Zue dem selben schlos sint viel gute wysn, wie dann Vndten Vortzaichen, schaff Vnd rindvieh ain schock, tzen wagen Zug, Reitpferd viel,

3: diesem allem ein gebürliche notdurfft geben mag.

32

Acta Linguistica Lithuanica LXXV

Szöveggrammatika és kora újfelnémet használati szövegek cseh és szlovák levéltárakból (urbárium, szabályzat, egyházi ének): elemzés és kísérlet a didaktizálásra

4: [item] A kastélyhoz tartozó kertek jók,

5: Ott sokféle zöldségfélét lehet látni a konyhákban.

6: [item] Egy nagy és hasznos gyümölcsöskert, amely gyümölccsel és fűvel is hasznosítható.

7: [item] Az alsó gyümölcsöskert, amelyben sok fa van,

8: ugyanazt a kertet gyümölccsel és fűvel lehet hasznosítani.

9: [item] A harmadik gyümölcsöskert a majorház mögött, a kerítés alatt van,

10: ez is gyümölccsel és fűvel hasznosítható.

11: [item] A negyedik, a kastély körül, a kerítésnél újonnan épített gyümölcsöskert, amely gyümölccsel és fűvel hasznosítható.

12: [item] Ezt a négy gyümölcsöskertet évente XXf értékben lehet hasznosítani, az időszaktól függően többet vagy kevesebbet.

13: [item] A kastélyhoz fekete és más erdőrészek tartoznak, amelyeket el lehet adni,

14: az említettek haszna itt van feltüntetve: évente XXf, időszakonként több vagy kevesebb.

15: [item] Ugyanezekben az erdőkben három fatörzsből álló méhkasok vannak,

16: egy mérő mézet adnak

Konnektor: és

17: az ilyen mérők négy negyed mézet tartalmaznak.

18: A Dietz jövedelméből évente egy guldennyi hasznot lehet húzni, időnként többet, időnként kevesebbet.

19: [tétel] A vár alatt két vízfolyás van; ezekben csuka, pér és domolykó található,

20: ezekből évente III guldennyi hasznot lehet húzni, időnként többet, időnként kevesebbet.

[...]

21: [tétel] A vár alatt egy jó és hasznos patak van, amelyben csuka, kőszeg és más halak élnek, és szükség szerint használhatók,

22: ezekből évente VI guldennyi hasznot lehet húzni, időnként többet, időnként kevesebbet.

23: [tétel] A vár alatt nagy rétek vannak

24: ezeken évente IX^c szekér szénát lehet termelni, és ennél kevesebbet.

Az MTE-ket úgy határolták el, hogy a szintaktikai kritérium alapján 20 egyszerű és összetett igei mondatot különítettek el, vagyis olyan megnyilatkozásokat, amelyek egy vagy több predikátumot tartalmaznak. Mindössze négy megnyilatkozás (MTE 5, MTE 6, MTE 10, MTE 21) nem tartalmaz főmondati predikátumot, ezért úgynevezett kijelentésként értékelik őket.

A további – didaktikai szempontból is fontos – eljárás előfeltétele a szöveg megértése; ezt szolgálja a legkisebb szintaktikai egységekre való tagolás is. Ez egyrészt a kommunikációs funkciótól (nyilvántartás

Straipsniai / Articles

33

ALBRECHT GRULE

a javak és azok földesúr számára nyújtott hozama), valamint a lexémák, különösen a szaklexémák – mint például malter, schock, Zuemße, geniessen, pynbeuten, mesel mehd, fahren, grund, Herlitzen, Eschen – értelmezésétől. Ezek könnyen kikereshetők a Hanke/Vogel kiadásához csatolt glosszáriumban. Továbbra is megmaradnak azonban a szöveg megértését nehezítő írásmódok, amelyek nemcsak jelentősen eltérnek a mai német helyesírástól, hanem a korabeli mondatszerkezetet is csak kevéssé támasztják alá. Ezért itt egy nyelvtörténeti szempontból hasznos feladat kapcsolható hozzá: az 1531-es írásmódot a lehetőségekhez mérten a mai helyesíráshoz kell igazítani. E gyakorlat révén mindenekelőtt a nagybetűs írás és a kettőzött írásmód kommunikációs értéke válik felismerhetővé.

A szöveg szemantikai hátterét alkotó izotópiák szintjeinek megállapításához az első lépés az állítmányok osztályozása, amelyeket célszerű előzetesen aláhúzással kiemelni. Ha a visszatérő állítmányokat szemantikai szempontból számszerűsítjük, gyakoriságuk alapján a következő izotópiák adódnak az „létezés” (sein, hat) és a „kapni/hasznot húzni” (mag geniessen, mag gnossen werden, lasset geniessen, sein...zuer notdurft gebrauchen, den nutz...gesetzt, gen mag, giebt) osztályával. Figyelemre méltó továbbá a gyakori mag „képes, tud” modális ige által kifejezett potenciális modalitás. A létezést jelölő állítmányoknál meg vannak nevezve ugyan a „létezők”, a hasznosulást jelölő állítmányoknál azonban nincsenek megnevezve a haszonélvezők, hacsak nem az általánosító man névmással. Ez utóbbi nem meglepő, mivel a haszonélvező az urbar elkészítését elrendelő földesúr volt, akit nem kell minden alkalommal (valamennyi címével együtt) megnevezni. Az MTE 12-től kezdődően az adott hasznot (pénzösszegben) adják meg.

A szöveg témájához – egy rövid tartalmi összefoglaló értelmében, amely címként is szolgálhatna – a szövegtematikai struktúra megállapításával jutunk el; ez az ismétlődő referenciák sorából rajzolódik ki:

major (1) – a major mögött (9)

Lobenstain-kastély (1) – ugyanahhoz a kastélyhoz (2) – ugyanahhoz a kastélyhoz (4) – a kastély körül (11) – a kastélyhoz (13) – a kastély alatt (19) – a kastély alatt (21) – a kastély alatt (23)

Sok jó wysn (2) – grosse wiesn (23)!! – auff den selben (24)

a Gerten (4) – In den (5) – Ein...baumgarten (6) – der oder Baumgarten (7) - denselben garten (8) – Der dyte baumgarten (9) – der (10) – Der fierde baumgarten (11) – Der selben fier bawmgarten (12)

Weld („erdők”) (13) – der selben (14) – Inn den selben weldn (15)

pynbeuten („mézhozam”) (15) – ain mesel mehd (16) – soliche mesel (17) – Dietz („abból”) (18)

34

Acta Linguistica Lithuanica LXXV

Szövegtan és kora újfelnémet használati szövegek cseh és szlovák levéltárakból (urbárium, statútum, egyházi ének): elemzés és kísérlet a didaktizálásra

zway wasser (19) – der selben (20) – Ein...bach (21) – denn selben (22).

A klasszémák (izotópiák) és a ZTG-k kombinációjából a szöveg témája a következőképpen dolgozható ki és fogalmazható meg: „A Lobenstein-kastély alatti majorsághoz tartozó rétek, kertek, erdők, mézhozamok és vizek a következő (részletesen meghatározott) hasznot/hozamot biztosíthatják”. Az, hogy a téma ebben a megfogalmazásban nem szerepel címként (szöveg feletti egységként), azzal függ össze, hogy a Lobenstein-kastély helyszínét a főcím, a majorságot pedig a cím említi. A téma többi része egy szövegtagolás címének felelne meg, a szöveg funkciója pedig — az értékek és hasznosításuk megnevezése — az urbárium funkciójából világos és ismert.

A „rétek” kategóriájának késői újbóli felvétele az MTE 23-ban utólagos betoldásra utal, amely az írnok figyelmetlenségével magyarázható.

Funkciója végső soron tisztázatlan marad a szövegtani elemzésben tagoló konnektorként meghatározható item (lásd még alább, 4.).

4. KASSA VÁROS TANÁCSÁNAK STATÚTUMA (1404)

Ilpo Tapani Piirainen már a kézirat leírásával is fontos támpontokat ad azokhoz a szövegtani struktúrákhoz, amelyek a kiadásban nyomon követhetők (Piirainen 1987: 239f.). Kassa (Košice) város tanácsának 1404. évi statútuma (röviden: statútum) homogén, összetett szöveg, amely kizárólag a jogalkotás funkcióját szolgáló, egymástól világosan elkülönülő kis szövegekből („Artickel”) áll (szövegtípus: „statútum”). A 47 cikkely, vagyis a kis szövegek mellett az egész szöveg (a kézirat) egy bevezetést is tartalmaz, amely azonban nem terjed túl egy kis szöveg terjedelmén. A kézirat szövege a kiadásban diplomatikus, betűhű formában szerepel. Ez feltehetően az írásjelekre is vonatkozik, így a kiadásban az egyetlen mondatjelként alkalmazott vesszők csak korlátozott mértékben segítik a szövegrész tartalmi értelmezését. Ugyanez érvényes a nagybetűkre. A szövegtani elemzés szempontjából fontos mondathatárokat az elemzőnek értelmezés útján kell megállapítania a szövegben.

Straipsniai / Articles

35

ALBRECHT GREULE

A 21. cikk elemzése (Piirainen 1987: 246)

Szöveg feletti egység: Der eynvndczvenczigste Artickel¹

1: [Item] ne legyen a tanács ülésein üres fecsegés, haszontalan beszéd és hencegés,

Konnektor: sunder

2: mindenki legyen készen meghallgatni, mi tárgyalandó, hogy az ügyet se zavar ne érje, se akadály ne támadjon.

Konnektor: elem is

3: a tanácson kívül ne legyen üres fecsegés; a köznép előtt kerülni kell a botránykeltést,

Konnektor: Vnd auch

4: más ügyet nem szabad beiktatni; ezalatt különös figyelmet kell fordítani a tárgyalandó ügyre,

Konnektor: vnd

5: semmilyen más dolgot ne vigyenek be és ne érintsenek, hanem azzal foglalkozzanak, amit éppen tárgyalnak

Noha az MTE 5 az MTE 4 infinitívuszi szerkezetével (besunderlich uf sehen haben...) koordinált infinitívuszi szerkezet, önálló, ám elliptikus mondatként különítettem el, amelyben a „sol men” kifejezést kell kiegészíteni.

Koreferencia a) főnevek azonos ismétlésével: - Dy sach (2) – keyn ander sach, dy sach (4) – keynerley ander sach (5) - keyn vngebert (1) – keyn vngeberd (3) - in siczenden rot (1) – auswendig des rots (3) b) igék azonos ismétlésével: - handlen (2) – handlen (4) - handelt (5)

¹ Fordítás: Hasonlóképpen, amikor a tanács ülésezik, ne legyen illetlen viselkedés, tétlenség, „közbeszólás” (?), haszontalan suttogás vagy lábbal dobogás. Inkább mindenki legyen készen arra, hogy meghallgassa, mit kell megtárgyalni, nehogy az ügyet megzavarják vagy akadályozzák. A tanácson kívül se legyen illetlen viselkedés, hogy elkerüljék a közösség előtti botrányt. És egyidejűleg ne terjesszenek elő más ügyet, hanem arra összpontosítsanak, amelyet éppen tárgyalnak. És (ne) terjesszenek elő vagy érintsenek más ügyet, mint amellyel éppen foglalkoznak.

36

Acta Linguistica Lithuanica LXXV

Szöveggrammatika és kora újfelnémet használati szövegek cseh és szlovák levéltárakból (urbárium, statútum, egyházi ének): elemzés és kísérlet a didaktizálásra

– eyntragen (4) – eyntragen (5)

Koreferencia közelség révén („a tanács tevékenységei”): siczenden rot (1) – handlen, dy sach (2) – sach eyntragen, handeln (4) – sach eyntragen, handelt (5) Struktúrarekurrencia/szintaktikai párhuzamosság: tagadott modális állítmány: sol nicht seyn (1) – (keyn...) sol seyn (3) – (keyn...) sol eyngetragen werden (4) – (sol) eyntragen noch beruren (5, elliptikus). Összehasonlítható a konjunktívuszi állapotpasszívum sey geschickt zw horen és a passzívumot helyettesítő forma nicht störung habe (2), amelyek kifejezésváltozatokként értelmezhetők (a sol seyn geschickt, sol nicht störung haben helyett).

Izotópia a „(illetlen) viselkedés” osztályával: vngeber t eytelkeyt sprichwort vnniiczlich rawmen füstreten (1) – störung...noch hinderniβ (2) – vngeberd, ergerniβ (3) – ander sach... eyntragen (4) – ander sach eyntragen noch beruren (5)

Mind az öt MTE-t adversatív és koordináló konnektorok kapcsolják össze. Ez a megállapítás talán a szövegfajta sajátosságából fakad, amely világos tagolást kíván.

Ha ezekből a szöveggrammatikai információkból megkíséreljük rekonstruálni a 21. artikulus témáját, elsőként a négy MTE-ben előforduló tagadott modális állítmány tűnik fel, amely szinte sztereotip módon, a Tízparancsolathoz hasonlóan (pl. „ne lopj”) van megfogalmazva. Csak az MTE2-ben enyhül valamelyest a tiltás konjunktívuszi kifejezése (sey, habe). A modalitás, vagyis a beszélő/író hallgatóhoz/olvasóhoz való viszonyulása változatlan marad. Feltűnő, hogy nincs megnevezve címzett (szintaktikailag: nincs ágens); az MTE 2-ben szereplő yder, azaz „mindenki” túl homályos. Itt egy hiány mutatkozik, amely akár anaforikusan, akár kataforikusan, a 20. vagy a 22. artikulusból pótolható – abban a reményben, hogy ott találunk egy „címzettet” –, és így a nagy szöveg grammatikájának problémájává válik.

A 21. artikulus témája a szöveggrammatikai viszonyok összjátékából a következőképpen fogalmazható meg: „Egy meg nem nevezett X szerző arra utasítja a meg nem nevezett Y címzetteket, hogy kerüljék a tanácsülés megzavarását.” Azt a helyet és időt nem nevezik meg, ahol, illetve amikor ennek történnie kell. Mivel az MTE 3 tartalma nem a tanácsülésen belüli, hanem azon kívüli viselkedésre vonatkozik, melléktémaként értelmezhető, amelyet a statútum szerzője feltűnő módon az Item szóval, a rövid szövegek elején álló koordináló konnektorral vezet be. Az X és Y változóknak a téma megfogalmazásában azt kell jelezniük, hogy a

Straipsniai / Articles

37

ALBRECHT GREULE

a rövid szöveg sajátosságait jelzik, mivel a rövid szöveg teljes megértéséhez szükség van a pre- és posztszövegből származó kiegészítésekre.

5. A CSEH TESTVÉREK 1531-ES ÉNEKESKÖNYVE (EGYHÁZI ÉNEKEK KÖNYVE)

Az összehasonlító himnológia biztos megállapításai közé tartozik, hogy Csehország az énekeskönyv szülőhazája (Greule 2012: 167), többek között azért, mert Európa legrégebbi protestáns egyházi énekeskönyvét 1501-ben nyomtatták Prágában, és egyetlen példányát a Cseh Nemzeti Múzeumban őrzik. E megállapítást nem cáfolja, hogy Sylvie Stanovská brünni medievista nemrég egy görlitzi (Szászország) előadásában azt az álláspontot képviselte, miszerint a Cseh Testvérek 1531-es énekeskönyvében a dallammal együtt közölt „Adam het vns gantz verderbet” című ének Lazarus Spengler (1479–1534) Nürnbergben 1520-ban írt „Durch Adams Fall ist ganz verderbet” című énekének szövegszerű átdolgozása.² Ehhez járul, hogy Sylvie Stanovská felfedezte: Spengler szövegének átalakítása a dallam hatására történt. A Cseh Testvérek német nyelvű énekének dallama ugyanis azonos a „Chvalmež Otce nebeskeho” („Dicsérjük a mennyei Atyát”) című cseh testvéri ének dallamával, amelynek szövegtanúi 1541-ből, 1545–46-ból és 1564-ből származnak, Lazarus Spengler énekének dallamával azonban nem. Az összehasonlító szöveggrammatikai elemzés feladata, hogy világossá tegye a nyelvi, valamint az ezzel összefüggő tartalmi-teológiai átalakulási folyamatot.

A „Durch Adams Fall ist ganz verderbt” című ének összehasonlító elemzése (=A szöveg) és az „Adam het vns gantz verderbet” című ének (1. versszak) (=C szöveg)

Ádám bukása által teljesen megromlott az emberi természet és lényeg, ezt a mérget örököltük, hogy ne gyógyulhassunk meg Isten vigasza nélkül, aki megvált minket

² Albrecht Greule/Sylvie Stanovská, Transformation des geistlichen Liedes bei den Böhmischen Brüdern. Vortrag anlässlich der Tagung „Textgestaltung als Abbild der Transformationsprozesse vom 15. bis 17.Jahrhundert“, Hochschule Zittau/Görlitz, 25.–27.9.2012.

38

Acta Linguistica Lithuanica LXXV

Szöveggrammatika és kora újfelnémet használati szövegek cseh és szlovák levéltárakból (urbárium, statútum, egyházi ének): elemzés és kísérlet a didaktizálásra

A nagy kár, amelybe a kígyó Évát taszította, Isten haragját vonta magára.

Míg a csak mondatokra tagolt folyamatos szövegek elemzése mondathatárokon átívelően (transzfrázis-szinten) halad, az egyházi énekek esetében – azon túl, hogy a nyomtatott nagy szöveg, az „énekeskönyv” alkotóelemei – figyelembe kell venni a mondat fölötti konstitutív tagolási egységet is, hogy megítélhessük a később költött versszakok szövegbeli koherenciáját: a ritmus és a rím által meghatározott versszakokat.

Ha mintegy kívülről közelítünk a szövegekhez, megállapíthatjuk, hogy az A szöveg versszakszerkezete – két strófával, lecsengéssel és hímrímű zárlattal – sem a cseh B szövegben, sem a C szövegben nem található meg. A B és a C szöveg versszakszerkezete (4 négyütemű sor, 2 rímpárban) azonban megegyezik. A szintaktikai szerkezet két mondatból áll, ezek közül az egyik egyszerű mondat:

MTE 1 Ádám bukása által teljesen megromlott az emberi természet és lényeg.

és egy összetett mondatból:

MTE 2 Ezt a mérget örököltük, hogy ne gyógyulhassunk meg Isten vigasza nélkül, aki megvált minket attól a nagy kártól, amelybe a kígyó Évát taszította, magára vonva Isten haragját.

Bár az első versszak viszonylag csekély terjedelmű szövegében mennyiségileg még nem ragadhatók meg, e részszöveg „protagonistái” (=ZTG) ÁDÁM/ÉVA és ISTEN párosa. Gyakran figyelmen kívül marad az „mi” és a „mi” által kifejezett deixis, vagyis az éneket éneklő vagy befogadó emberek csoportjára való utalás, amelyhez a máskülönben nyelvileg meg nem jelenő szerző is tartozik. Az izotópiaszinteket a szövegben található lexémák kotextus által meghatározott szemantikája alapján állapítjuk meg. Így könnyen megállapíthatjuk, hogy a Fall, verderbt, Gift, nicht genesen, großer Schaden, Schlange, bezwang, Zorn kifejezések közös „szemantikai nevezője” egy szemantikai jegy (=klasszéma): „(az emberre nézve) ártalmas”. A szöveggrammatikai tényezők és az izotópia ezen együtteséből azonban még nem fogalmazható meg téma. Arra kell következtetnünk, hogy az első versszak tematikusan csupán előkészíti az utat legalább egy vagy több további versszak számára.

Straipsniai / Articles

39

ALBRECHT GREULE

És valóban, a 2. strófában az ADAM/ÉVA, valamint az ISTEN ZTG és a MI-deixis ugyanúgy tovább folytatódik, mint az „(az emberre nézve) ártalmas” izotópia (Schlang, abgefallen, veracht, Bracht hat den Tod, Not); a strófa végén azonban új főszereplő jelenik meg, szövegszerűen szorosan kapcsolódva ISTEN-hez és a MI-deixishez: AZ Ő SZERETETT FIA, akit a következő strófákban változóan KRISZTUSNAK neveznek!

Ezen a ponton – szöveggrammatikai szempontból – jól láthatóvá válik egy intertextuális „illeszkedési pont” a cseh énekkel (B), amelynek első strófájában ez áll:

jeho syna milého „az ő szeretett fiát”

A további strófák ugyanezen minta szerint végzett elemzése a következő eredményt hozza: a főszereplők és a deixis változatlanok maradnak; a „káros” izotópiához KRISZTUS megjelenésével egy új izotópia társul: mégpedig a „káros” antonim izotópiája, a „megváltás” („megszabadulás”). Az 5. strófában ezt szinte felülmúlja Krisztus predikációinak halmozása, például: Weg, Licht, Pforte, Wahrheit, Leben, Rat, ewig Wort, Schutz. Ezzel legalábbis tematikusan elérkezni látszik az ének csúcspontja és vége.

Az 5. strófa után szöveggrammatikailag éles törés állapítható meg: a 6. strófában már nincs deixis, a ZTG általában AZ EMBER, az EMBERhez rendelt izotópia pedig (gottlos, verflucht, fern des Heils, ohne Tröster, in Teufels Gewalt) közös nevezője: „Istentől kivetett”. A mai olvasó nem tud szabadulni attól a benyomástól, hogy e strófa mögött a fenyegetés illokúciója rejlik.

A 7. strófában csak az izotópia változik: az EMBERnek most – ha bízik Istenben – „megváltást” ígérnek. Lényegében a 6. és 7. strófa tömören megismétli az első öt strófa izotópiáit, s így két témáját: „az Ádám okozta kár az ember számára”, illetve „megváltás Krisztus által”. Várakozásainkkal ellentétben tehát tematikus összefüggés áll fenn az 1–5. strófából álló szövegrész és e két strófa között.

A 8. strófától kezdődő újabb cezúra sem kevésbé markáns. A „Kérlek, ó Uram” sorral kezdődik; a bitten performatív ige révén azonnal világossá válik, hogy az 1–5. strófa deixise tér vissza, most azonban nem a többes számú MI, hanem az egyes számú ÉN által, a TE-ISTEN-hez kapcsolódva, amit érdemes figyelembe venni. Ha a 8. strófa a 7. strófában feltételekhez kötötten megígért megváltásért mondott kérés, akkor az ének a 9. strófában véget ér

40

Acta Linguistica Lithuanica LXXV

Szöveggrammatika és kora újfelnémet használati szövegek cseh és szlovák levéltárakból (urbárium, statútum, egyházi ének): elemzés és kísérlet a didaktizálásra

az ÉN-deixisből kiindulva a Hoffnung „remény” szóval, amely egy erőteljes „fény”-izotópia végén áll (brennende Luzerne, ein Licht, Morgensterne).

Szöveggrammatikai szempontból megállapítható, hogy az A ének négy, vertikálisan (azaz egymás után) koordinált, eltérő illokúciójú szövegrészből áll: I: 1–5. strófa, II: 6–7. strófa, III: 8. strófa és IV. Az I. rész a középkori írásmagyarázat „historice-mystice” terminusával nevezhető meg (illokúció: tájékoztatás/emlékeztetés); a II. rész ugyanilyen mintára „moraliter” (illokúció: fenyegetés); a III. rész kérés, a IV. rész pedig az ISTENhez rendelt „fény”-izotópia miatt közel áll a doxológiához (illokúció: dicsőítés?).

Zárásként következzen az A és a C szöveg intertextuális összehasonlításának kísérlete, amelyet célszerű az 1. strófával kezdeni.³

Adam hett vnns gantz verderbet suᵉnd vnd schult auf vns geerbet verandert natur vnd wesen das wir nicht mochten genesen

A kérdés szinte nyelvtechnikai: hogyan igazítja az ismeretlen szerző az A szövegét formailag a B ének strófaszerkezetéhez? Rögtön megállapíthatjuk, hogy az összehasonlításra egyáltalán csak a két első strófa grammatikája ad lehetőséget; eszmetörténeti-teológiai szempontból ez talán másként van. Elsőként a két strófa szintaktikai felépítésére kell tekintenünk: míg az A szöveg strófája két mondatból áll, a C ének strófaszerkezete mindössze egy mondatot tesz ki. Ez összetett, és háromtagú, kötőszó nélküli mellérendelő mondatsorból áll, amely egy dass-alárendelő mellékmondatot tartalmazó összetett mondatba torkollik. A ZTG-k ezzel szemben mindkét strófában azonosak: ÁDÁM mint cselekvő és a MI-deixis mint elszenvedő; a cselekmény – Spengleréhez hasonlóan – olyan izotópiaszinten zajlik, amely az „az emberek reménytelen pusztulása” szemantikai jegy (klaszéma) révén alig különbözik Spengler „(az emberre nézve) ártalmas” izotópiájától; legfeljebb kiélezettebb, felerősítettebb.

A C szöveg szerkesztője ezt először a Adam, gantz verderbet, auff vns vererbet, natur und wesen szövegrészek megismétlésével (vagy átvételével), végül pedig Spengler egy teljes sorának átvételével éri el, nevezetesen: das wir nicht mochten genesen. Spenglernél ez a sor a szöveg közepén áll, a C-ben viszont a strófa végére kerül, ami fontos dramaturgiai hatást kelt: nekünk, embereknek megváltóra van szükségünk.

³ Text nach Thomas 1931.

Straipsniai / Articles

41

ALBRECHT GREULE

Innentől a C ének teológiai szempontból egészen más irányt vesz, mint Spengler éneke: mivel a „Megváltó” a keresztény teológia szerint karácsonykor jött, illetve jön el, az A ének karácsonyi énekké vált.

6. EREDMÉNYEK

Arra a kiinduló kérdésre, hogy mivel járul hozzá a szöveggrammatikai elemzés a korai újnagyfelnémet szövegek feltárásához és jobb megértéséhez, valamint hogyan hasznosítható a nyelvoktatásban, a következő módon lehet választ adni. Az első lépés a kéziratok szerkesztőjére hárul, ha – mint az urbárium és a rendelet esetében – kéziratos szövegekről van szó. Ő átírja a szöveget, és feltárja, hogy a kézirat milyen hangállapotot képvisel, illetve melyik írásbeliségi régióhoz tartozik, továbbá milyen szókincs jellemzi. A történeti szövegekre alkalmazott szöveggrammatika kérdésének vizsgálatakor azonban ez a szempont nem kerülhet előtérbe, mivel az újnagyfelnémet írott nyelv kialakulásának összefüggésében már gyakran tárgyalták. A kiadásoknak a szövegek tartalmát is fel kell tárniuk azáltal, hogy javaslatokat tesznek a mondathatárok kijelölésére; ez megkönnyíti a szöveggrammatikai elemzés tanórai alkalmazását. Ha a (nyelv- és irodalomtörténeti) oktatásban a szöveggrammatikai elemzés lépéseit – a minimális szövegegységek, külső és belső összefüggéseik feltárását, valamint a téma kidolgozását – kiválasztott rész- vagy kis szövegekre alkalmazzuk, fokozatosan kialakítható a szövegértés, valamint a késő középkori világi (kéziratos) és vallási (nyomtatott) szövegtípusok (urbárium, rendelet, egyházi ének) funkcionális stílusának sajátos megértése is. Egy további lépéssel, amely az egész nagy szöveget veszi szemügyre, de itt nem volt módunk kifejteni, végül akár a nagy szöveget alkotó kis szövegek formai és tematikus összefüggéseit is vizsgálhatnánk.

42

Acta Linguistica Lithuanica LXXV

Szöveggrammatika és cseh, valamint szlovák levéltárakból származó, korai újnagyfelnémet használati szövegek (urbárium, rendelet, egyházi ének): elemzés és kísérlet a didaktikai alkalmazásra

IRODALOM

G r e u l e A l b r e c h t 2003: Urbare als Kanzleiprodukte und Sprachquellen. – Aufgaben einer künftigen Kanzleisprachenforschung (= Beiträge zur Kanzleisprachenforschung 3), hrsg. von Jörg Meier und Arne Ziegler. Wien, 57–67.

G r e u l e A l b r e c h t 2011: Beobachtungen zur Textgrammatik des Frühneuhochdeutschen in der Ostslowakei – am Beispiel der Satzung des Rates der Stadt Košice/Kaschau von 1404. – Deutsch-Slawische Kontakte – Geschichte und Kultur, Festschrift für Mária Papsonová, Michaela Kováčová, Jörg Meier, Ingrid Puchalová (eds.). Košice, 23–32.

G r e u l e A l b r e c h t 2012: Sakralität. Studien zu Sprachkultur und religiöser Sprache, hrsg. von Sandra Reimann und Paul Rössler. Tübingen.

G r e u l e A l b r e c h t, C h r i s t o p h e r K o l b e c k 2014: Kanzleisprachenforschung und Textgrammatik. – Perspektiven und Desiderate der europäischen Kanzleisprachenforschung (= Beiträge zur Kanzleisprachenforschung 8), hrsg. von Jörg Meier, Wien (Praesens) (im Druck).

H a n k e S i e g f r i e d, V o g e l R a i n e r (szerk.) 2010: A Jägerndorfi Hercegség urbáriumai a Brandenburg-Ansbachi őrgrófok korából (1531, 1535, 1554/89). Berlin, 18–100.

P i i r a i n e n I l p o T a p a n i 1987: Die Satzung des Rates der Stadt Košice/Kaschau aus dem Jahre 1404. Edition und Untersuchung eines frühneuhochdeutschen Textes aus der Slowakei. – Neuphilologische Mitteilungen 88. Helsinki, 237–255.

T h o m a s W i l h e l m (H g.) 1931: Michael Weiße, Gesangbuch der Böhmischen Brüder vom Jahre 1531. Wiederabdruck Kassel.

Straipsniai / Articles

43

ALBRECHT GREULE

Szöveggrammatika és cseh, valamint szlovák levéltárakból származó, korai újnagyfelnémet nyelvű használati szövegek (urbáriumok, rendeletek, egyházi énekek): elemzés és kísérlet a didaktikai alkalmazásra

ÖSSZEFOGLALÁS

A tanulmány nyelvtani szempontból három, a Cseh Köztársaságból (Csehországból és Morvaországból), valamint Szlovákiából származó, kora újfelnémet nyelvű szöveget elemez. Azt vizsgálja, hogy a különböző szövegosztályokba sorolt, 15. és 16. századi szövegek milyen eszközökkel közvetítik a címzett számára a szöveg koherenciáját és témáját. Ezt az alapvető kérdést két stratégia segítségével elemzi: a szöveg fő objektumainak azonosításával koreferencialáncok meghatározása révén, valamint szemantikai jegyek elkülönítésével az izotópiaszinteken. A szövegek témája a fő szövegobjektumok és az izotópiaszintek kombinációja alapján osztályozható. A tanulmány ajánlásokat fogalmaz meg arra vonatkozóan, miként alkalmazható a szöveg nyelvtani elemzése a nyelvtörténet oktatásában.

Beérkezett: 2014. december 15.

ALBRECHT GREULE

Universität Regensburg

Institut für Germanistik, D-93040 Regensburg.

[email protected]

44

Acta Linguistica Lithuanica LXXV