VILIA RAGAIŠIENĖ

Litván Nyelvi Intézet

Kutatási területek: akcentológia, dialektológia, lexikográfia.

A SEIRIJAIAI NYELVJÁRÁS SZÖVEGEI

Összeállította Asta Leskauskaitė

Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2016, 296 p. + 1 garso diskas (CD) ISBN 978-609-411-183-9

2017 elején a Litván Nyelvi Intézet kiadta egy újabb, a tapasztalt dialektológus, Asta Leskauskaitė által összeállított nyelvjárási forrásmunkát – Seirijų šnektos tekstus, hangfelvételeket tartalmazó CD-melléklettel. Ez a könyv a szerző által összeállított déli aukštait nyelvjáráscsoport nyelvjárási szöveggyűjteményének harmadik kötete. A nyelvjárási szövegek hozzáértő szerkesztőjeként A. Leskauskaitė több mint egy évtizede bemutatta a tudományos közösségnek és a széles közönségnek szülőföldje nyelvjárásának szövegeit: Kūčių krašto šnektos tekstai (2006; 428 o.). Nem sokkal később, azaz három év múlva, megjelent a déli aukštait nyelvjárás déli nyelvjárásai számára készült, tudományos igényességével kitűnő kiadvány – Marcinkonių šnektos tekstai (2009; 384 o.). Az előkelő déli aukštait nyelvjáráscsoport kutatójának új könyvét örömmel fogadva sajnálattal kell megállapítanunk, hogy jóval rövidebb terjedelmű az első két kötetnél (annál is inkább, mivel a Litván Nyelvi Intézet Geolingvisztikai Központjának Nyelvjárási Archívumában sok Seirijų nyelvjárási szöveg található, p. 33–34). Teljesen érthetőnek tartom a kívánságot, hogy minél több, a tapasztalt dialektológus által átírt, kommentárokkal ellátott szöveg álljon rendelkezésre. Hiszen az autentikus nyelvjárási szövegek felbecsülhetetlen forrásai nemcsak a dialektológusoknak, baltistáknak vagy a régi írások kutatóinak, hanem az etnológusoknak, etnográfusoknak és történészeknek is. Bár a recenzált könyv terjedelme kisebb, kidolgozottságában és tudományos meglátásaiban korántsem marad el A. Leskauskaitė 2006-ban és 2009-ben kiadott nyelvjárási szövegeitől.

A Seirijų šnektos tekstai című könyv szerkezete lényegében nem különbözik az eddig megjelent hasonló kiadványokétól. A megszokott módon a könyv előszóból (p. 9–12), tudományos tanulmányból (p. 13–88) és nyelvjárási szövegekből (p. 89–251) áll. A könyv végén még egy értelmező szójegyzék (p. 252–265) és az átírási jelek jegyzéke (p. 266–268) is helyet kapott. Ezt követi a források jegyzéke

288

Acta Linguistica Lithuanica LXXVI

Seirijų šnektos tekstai

(p. 269–270), a meglehetősen bőséges irodalomjegyzék (p. 271–282), a rövidítések jegyzéke (p. 283–284) és az angol nyelvű összefoglaló (p. 285–292). A könyvhöz CD-melléklet tartozik, amelyen a könyvben közölt elbeszélések többségének jó minőségű hangfelvételei találhatók.

A tudományos tanulmányt, amelyet a szerző szerényen bevezető cikknek nevez (p. 5), négy nagyobb vagy kisebb fejezet alkotja: „Seirijų vidékének történetéből”, „A nyelvjárás kutatása és forrásai”, „A 21. század elejének szociolingvisztikai helyzete” és „A nyelvjárás területe és főbb sajátosságai”. Az első fejezetben (p. 13–31) történeti forrásokra támaszkodva meglehetősen részletesen tárgyalja Seirijų vidékének történetét a legrégibb időktől napjainkig. Nemcsak a vidék fejlődését meghatározó történelmi körülményekről közöl adatokat, hanem értékes információkat is nyújt a Seirijų környékén a 17–20. században élők vallási nézeteiről, nemzetiségi összetételéről és nyelvhasználatáról. Különösen értékesek a fejezet 1. és 2. táblázatában szereplő adatok a Seinai járás Meteliai és Seirijai községeinek 1885-ös, illetve a 19. század végi lakosságáról. Az összehasonlító elemzéshez, különösen a jövőben, hasznos lenne egy hasonló táblázat Seirijų körzetének a 21. század elején ott élő lakosságáról, a 2011-es népszámlálás adatai alapján.

A „A nyelvjárás kutatása és forrásai” című fejezetben (p. 32–35) röviden áttekinti a Seirijų nyelvjárás korábbi kutatásait, amelyek – ahogyan a szerző helyesen megjegyzi – „ritkák és töredékesek” (p. 32). Dicséretes, hogy a kutató nemcsak a publikált nyelvjárási anyagot tekinti át, hanem bemutatja az eddig közzé nem tett kéziratos és hangzó forrásokat is, megadva azok őrzési helyét. A különféle expedíciók során összegyűjtött dialektológiai anyag kapcsán talán érdemes lett volna megadni, hogy jelenleg összesen mennyi található belőle a Litván Nyelvi Intézet Nyelvjárási Archívumában (legalább a települést és a hangfelvételek óraszámát megjelölve).

A harmadik fejezetben (p. 36–44) talán első alkalommal tekinti át ilyen kiadvány viszonylag részletesen a nyelvjárás szociolingvisztikai helyzetét – Seirijų vidékének jelenlegi összetételét, a lakosság korcsoportok szerinti megoszlását, nyelvi attitűdjeit és nyelvhasználatát. Litvánia általános demográfiai helyzetét figyelembe véve egyet kell érteni a szerzővel abban, hogy „a lakosság számának további csökkenése a jövőben is előre jelezhető” (p. 38). Ha azonban összehasonlítjuk az 1. és 2. ábrán szereplő, Seirijų körzet lakosságának korcsoportok szerinti létszámára vonatkozó azonos adatokat 2011. és 2016. január 1-jéről (p. 37–38), remélhetjük, hogy a népességfogyás nem különösebben gyors (és várhatóan a jövőben sem lesz az). Másfelől kétségek merülnek fel a több éven át teljesen változatlan statisztikai adatokkal kapcsolatban (talán sajtóhiba csúszott a szövegbe?).

Tudományos szempontból különösen értékes a tanulmány negyedik fejezete, „A nyelvjárás területe és főbb sajátosságai”, amely négy kisebb alfejezetből áll: „Hangrendszer”, „Grammatikai szerkezet”, „Szintaxis” és „Szókincs” (p. 45–88). Ez a fejezet a mindeddig kevéssé kutatott Seirijų nyelvjárás legfontosabb és legmarkánsabb

Recenzijos / Reviews

289

VILIJA RAGAŠIENĖ

… sajátosságait, és megadja a legfontosabb szakirodalmat. Tapasztalt fonológusként a szerző az első alfejezetben igen pontosan írja le a nyelvjárás hangrendszerét, megfelelő példákkal támasztva alá állításait (46–56. o.). A „Hangsúly és hanglejtés” című alfejezetben (56–58. o.) nemcsak a hangsúlyokról és hanglejtésekről közöl adatokat, hanem a nyelvjárás hangsúlyozási rendszeréről is, amely a kutató szerint „hasonló a többi nyugati déli aukštaitiai nyelvjáráséhoz” (56. o.). A hangsúlyozási rendszer tárgyalásakor a dialektológus felhívja az olvasók figyelmét a déli aukštaitiai, különösen a délnyugati és nyugati nyelvjárások két jellegzetes vonására: a ragozott szavak és alakjaik hangsúlyhelyének váltakozására (hangsúlyváltozatok), valamint az okszitonikus (illetve mozgó) hangsúlyozási modell általánosítására való hajlamra. Figyelemre méltó, hogy az „Hangsúly és hanglejtés” című, kis terjedelmű fejezetnek több mint a felét az akcentusrendszer tárgyalása teszi ki. A szerző tehát indokolatlanul szűkítette le és konkretizálta a fejezet címét, amikor nem jelezte, hogy a fejezet a hangsúlyozási rendszerről is szól.

A tárgyalt fejezet talán legrészletesebb alfejezete a „Nyelvtani szerkezet” (58–79. o.), amelyben „a morfológia, a szóalkotás és a szintaxis néhány fontosabb és jellegzetesebb sajátosságát” vizsgálja (58. o.). A nyelvi kategóriák közül a főnév kapta a legalaposabb tárgyalást: a szám és a nem kategóriája, a ragozási rendszer és a kicsinyítő képzők alkotása. A többi szófaj tárgyalásánál is megjelöli és megfelelően ismerteti a főbb tudnivalókat – a Seirijų nyelvjárásban használt névmásokat, igéket, elöljárószókat és kötőszókat. Kollégaként csupán a melléknév rövid bemutatásával kapcsolatban szeretnék ellenvetést tenni (mindössze egy oldalnyi szöveg jut rá). Még ha egyetértünk is a szerző álláspontjával, miszerint „a Seirijų nyelvjárás mellékneveinek ragozási rendszere és képzése nem különbözik a többi déli aukštaitiai nyelvjárásétól, ezért csak néhány esetet kell tárgyalni” (69. o.), továbbra sem világos, miért hivatkozik a legfontosabb szakirodalomra. Hiszen a déli aukštaitiai melléknevek ragozási rendszeréről, képzéséről és a használat különböző aspektusairól eddig számos nyelvész írt (lásd Zinkevičius 1966: 268, 272–273; Grumadienė 1994: 97–106; Mikulėnienė 1996: 150–151; Markevičienė 1999: 33; Lauskaite-Ragašienė 2008: 94–104; Leskauskaitė 2006: 53; 2008: 31–43; 2009: 55–57; Ragašienė 2015: 274–308; 2016: 120–199 stb.). Szeretném felhívni a figyelmet az -okas, -a képzős melléknevek hangsúlyozására is: az első szótagon hangsúlyozott származékokra didokas, -a, baišokas, -a, ašrokas, -a (69. o.). Még ha el is ismerjük, hogy ezekben az esetekben lehetséges a cirkumflex hanglejtés, a felsorolt melléknevek hangsúlyparadigmája továbbra sem világos. A hímnemű alakok vélhetően a negyedik hangsúlyozási osztályt példázzák, de nem világos, hogyan hangsúlyozandók a nőnemű alakok: didoka (4 / 2 / 3) vagy didóka (1)? Ilyen esetekben meg kellene adni a példák hangsúlyozási osztályát és megmagyarázni a hangsúlyozási tendenciákat. Hiszen az -okas, -a képzős melléknevek hangsúlyozási tendenciái eltérők a déli aukštaitiai nyelvjárásokban. A déli aukštaitiai nyelvjárások déli részén az ilyen származékok első hangsúlyozási osztályú alakjai elterjedtebbek (vö. Leskauskaitė 2009: 57). A terület délnyugati részén e melléknevek hangsúlyozása inkább a következő minta szerint történik

290

Acta Linguistica Lithuanica LXXVI

Seirijų šnektos tekstai

trečiąją kirčiuotę (Leskauskaitė 2006: 54; Ragauskienė 2015: 29). Tik Punko ir Seinų šnektose jie dažniau nei kitur kirčiuojami dvejopai, pvz.: gerõkas, -à (3) / gerõkas, -a (1), smarkõs, -à (3) / smarkõs, -a (1) ir kt. (Ragauskienė 2015: 290; 2016: 167). Be to, čia dažniau nei kitų linksnių piesagio ir galūnėje kirčiuojamos moteriškosios giminės vienaskaitos vardininko formos (Ragauskienė 2015: 291; 2016: 148).

A „Szintaxis” című alfejezetben (77–79. o.) röviden tárgyalja a déli aukštaitiai nyelvjárásokra jellemző bővítményes szerkezeteket, amelyek közül – amint A. Leskauskaitė helyesen megjegyzi – egyesek ősi örökségek, mások pedig szláv nyelvekből átvett elemek. Sok érdekes, nemcsak a déli, hanem más aukštaitiai nyelvjárásokra is jellemző vonást mutat be a „Szókincs” című alfejezet (79–88. o.). A szerzőnek valóban számos hangfelvételt kellett meghallgatnia és írott forrást átnéznie ahhoz, hogy ilyen részletesen elemezze a nyelvjárásokban használt dialektizmusokat, jövevényszavakat, frazeologizmusokat és hasonlatokat, és ennyi használati példát közöljön. Csupán egy apróságra szeretném felhívni a figyelmet: a kevésbé tapasztalt olvasó számára nem feltétlenül világos, hogy a tételeket szemléltető, mellettük közölt egyes példákat lexikai vagy szemantikai dialektizmusnak kell-e tekinteni; például: užkūsti ‘leszid’, paydùs, -ì ‘paydus’, skrūtnùs, -ì ‘darbtus’, vikrùs, sudėjì ‘megkettőzni, kettőt összeadni’ stb. (80. o.).

A könyv legérdekesebb, legértékesebb és kétségtelenül a szerző legtöbb munkáját és tudományos hozzáértését igénylő, legterjedelmesebb része a „Nyelvjárási szövegek” (80–251. o.). A kötet kilenc, az idősebb generációhoz tartozó adatközlő elbeszéléseit közli különböző településekről – Seirijaiból, Paser­nikuból, Barčiūnaiból és Sta­tiškėből –, amelyek igen jól dokumentálják a 20. század végi Seirijų nyelvjárást. Tapasztalt dialektológusként, a mindennapi élet kiváló ismerőjeként A. Leskauskaitė megfelelően válogatott különféle témájú szövegeket, amelyek nagyon jól „tükrözik a helyi lakosok világnézetét és értékeit, a nyelvjárási identitást, a szokásokat, a családról, a szomszédokról és a nemzeti kisebbségekről alkotott véleményt, a történelmi eseményeket és sok más dolgot” (34. o.). Ez a nem mesterségesen tömörített szöveggyűjtemény igazi kincs nemcsak a lexika, a morfológia és a szintaxis, hanem a fonetika, a köznyelv, valamint a nyelvek érintkezésének kutatói számára is. A professzionálisan kiválasztott és megfelelően közölt anyag lehetővé teszi a kutatók számára a különböző nyelvi jelenségek fejlődésének és változásainak értékelését. Más szóval a gyűjteményben publikált anyag az élő nyelvhasználat tényeivel szolgál a kutatóknak a nyelv problematikus kérdéseiről, és segít megválaszolni néhány vitatott kérdést.

A nyelvjáráskutatók számára mindmáig talán a déli aukštaitiai nyelvjáráscsoport, különösen annak nyugati és délnyugati részén beszélt változatai hangsúlyozása vetette fel a legtöbb kérdést és bizonytalanságot: a hosszú magánhangzók [ū], [ī], [ē] / [ē], [ɔ̄] / [ō] / [ō] és a kettőshangzók [ie], [uo] hanglejtésének megkülönböztetése, valamint a ragozott szavak változatossága (a hangsúlyhely és a hanglejtés váltakozása). Különösen sokat vitatkoztak és írtak az első kérdésről. Az utóbbi évek szakirodalmában mintha az a nézet vált volna uralkodóvá, hogy

Recenzijos / Reviews

291

VILIJA RAGAISIENĖ

a dzsukok nem mindig különböztetik meg a hosszú magánhangzók és az [ie], [uo] kettőshangzók akútuszát és cirkumflexét, és mindkét hanglejtés kiegyenlítődésének jelei megfigyelhetők (bővebben lásd Leskauskaitė 2004: 180–194 és az ott hivatkozott szakirodalmat). Ebből a szempontból igen értékesek A. Leskauskaitė Seirijų nyelvjárásról végzett kutatásai, amelyek némileg módosítják a korábbi kutatói feltevéseket. A szerző szerint a hosszú magánhangzók és az [ie], [uo] kettőshangzók hanglejtését nehéz meghatározni, amikor például az ereszkedő intonáció miatt – különösen a szó végén – az említett hangok rövidebben hangzanak. Ilyenkor belső hanglejtést jelöl ^s. Más esetekben az akutusz és a cirkumflex hanglejtés világosan hallható” (58. o.). Hozzá kell tenni, hogy a belső hanglejtést ^s a szövegekben meglehetősen következetesen jelöli a visszahúzott hangsúly eseteiben is, például: kɔ.pūsus, blīnus, pītus, grīna, rǘzes stb. (116., 118., 123., 150., 225. o.). Ha elismerjük, hogy a Seirijų nyelvjárás beszélői meglehetősen jól megkülönböztetik a tárgyalt hangok hanglejtéseit, felmerül a kérdés, hogyan kell értelmezni az ilyen hangsúlyozási eseteket: puodā, vaikštė(s), kūolā, kaimū. / kaimīnu, kūoliena, sīki, namūosa / namūosa, riebalūose / riebalūose, ǯras stb. (116., 128., 136., 141., 181., 175., 191., 195., 226., 213. o.). Kétségtelen, hogy a szerző a hosszú magánhangzók és az [ie], [uo] kettőshangzók cirkumflex vagy cirkumflex hanglejtését az alaphang irányának és intenzitásának figyelembevételével jelölte. A tárgyalt esetekben tehát – amint azt a tudományos szakirodalom is megerősíti – nem a két hanglejtés kiegyenlítődéséről vagy egybeeséséről, hanem váltakozásáról kell beszélnünk. Azt, hogy a nyelvjárásokban ugyanazon szó tövében vagy képzőjében váltakozhat az akútusz és a cirkumflex, az 1983-ban kiadott Kalbos faktų rinkimo programa is megerősíti, amely számos ilyen hangsúlyozási esetet közöl, például: ōras (3/1) / ōras (4), mergė (1) / mergtė (2) stb. (21., 31. o.).

A recenzióban tárgyalt főnevek egy részénél a hanglejtés váltakozása egyáltalán nem véletlenszerű vagy új jelenség (Lazauskaitė-Ragaisienė 2008a: 37–50; 2009: 161–181). Valójában történeti előzményekkel rendelkező jelenségnek tekinthető, vagyis összefügg a déli aukštaitiai nyelvjárásokban mindmáig fennmaradt gyűjtő többessel. Feltételezhető, hogy a többes szám paradigmájának általánosított végződési hangsúlya és az egyes szám eszközhatározói alakjainak hangsúlya miatt egyes főnevek tövében vagy képzőjében cirkumflex hanglejtés alakulhatott ki, amely általában a visszahúzott hangsúlyra jellemző; például: kaimān, kaimān, kaimān(s), kaimān → kaimānas; ožiai, ožiū, ožiem(s), ožūs → ožīs, ōži; vö. még purvīnas, slīkas (127., 173. o.) stb. (Zinkevičius 1966: 40–41; Lazauskaitė-Ragaisienė 2008: 47; Ragaisienė 2010: 56, 67). Diakrón szempontból tehát egyes szavak cirkumflexe a visszahúzott hangsúly (a gyűjtő többes alakjaiból eredő) hanglejtéseként értelmezendő (Mikulėnienė 1996: 152–153; 2005: 156). Csak a többes szám eszközhatározói alakok šāusmūse, lūkuose, namūosa stb. (125., 186., 195. o.) cirkumflex hanglejtésével nem szeretnék egyetérteni. Mint ismeretes, ezeknek az alakoknak – ahogyan például az laukūsna alaknak is – a régi többes szám tárgyesetéből származó végződési hangsúlyuk van (Zinkevičius 1966: 238–239; 1980: 197). Ebben az esetben tehát a végződés cirkumflexe semmiképpen sem egyeztethető össze a Saussure–Fortunatov-törvénnyel.

92

Acta Linguistica Lithuanica LXXVI

Seirijų šnektos tekstai

A nyelvjárási szövegekhez fűzött megjegyzésekre is érdemes figyelmet fordítani. A szerző tájékoztatása szerint a lábjegyzetekben „a ritkább fonetikai, morfológiai és egyéb sajátosságokat, a nem szabályos jelenségeket, valamint más tényeket” kommentálja (34. o.). Valóban, a legtöbb kérdést tudományos szempontból kifogástalanul, vagyis nagyon világosan, pontosan és tömören tárgyalja. A főnév, a bėržai hangsúlyozása kapcsán azonban szívesen vitába szállnék a szerzővel. Azt állítja, hogy a dù bėržai forma a déli aukštaitiszi területen az egyenes hangsúlyozás mellett e főnévnek a következetes hangsúlyozású változatban való előfordulását is mutatja (94. o., 8. jegyzet). Valószínűbb, hogy ez a régi baritonikus hangsúlyozás maradványa, vö. lett bērza, bērze, bērzs (Stundžia 1994: 20), ami az egyszerű és a gyűjtő többes szám közötti korábbi hangsúlybeli és szemantikai ellentétet tanúsítja, vö. dù bėržai és ā.uga berzài. Ebben az esetben tehát nem az örökölt, következetes hangsúlyozású paradigma megőrzéséről, hanem egyes mondathangsúlyos alakok használatáról kell beszélnünk. Természetesen egyáltalán nem kell elvetni a szerző feltevését, miszerint egyes déli aukštaitiszi nyelvjárásokban a béržas főnév az első hangsúlyozási paradigma szerint is hangsúlyozható (annál is inkább, mivel a következetes hangsúlyozású paradigmaváltozatként használt forma a keleti aukštaitiszi vilniusi nyelvjárásokban is előfordul).

Megjegyzendő, hogy a lábjegyzetek meglehetősen következetesen magyarázzák a régi és ritka hangsúlyozási eseteket, valamint tárgyalják a nyelvjárásban kétféleképpen hangsúlyozott szavakat és alakjaikat. Csak az eddig nem hallott slįkai alak hangsúlyozásának magyarázatát hiányoltam (204. o.).

A szavak és jelentéseik bemutatása és magyarázata nagyon átgondolt. A fonetikus átírású szövegekben külön jellel megjelölt dialektizmusokat, jövevényszavakat és hibrid alakokat a szójegyzék magyarázza. A használat érdekesebb eseteiről a lábjegyzetek is szólnak, például a demanutívum kostimės (kõstīmel) elterjedéséről a nyelvjárási területen (145. o., 140. jegyzet), a raiktė (raikė.m) főnév ‘mocsaras hely’ jelentéséről (151. o., 153. jegyzet) stb. A szerző figyelmét a terjedelmes szövegben csak egy-két olyan szó kerülte el, amelyet nem feltétlenül ismer minden olvasó, például: bañgas, miglinù, talanduòje, vesukas, dedada (150., 161., 168., 181., 251. o.). Némelyiket érdemes lett volna felvenni a szójegyzékbe, másokat pedig lábjegyzetben is meg lehetett volna magyarázni.

A magyarázó szójegyzék (252–265. o.) a lexikográfiai szótárkészítés alapelveit követi: megadja a szavak eredetét, szófaját és jelentését, a származékokat pedig felsorolja. A szójegyzék számos olyan szót és jelentést közöl, amelyek csak Seirijai és a szomszédos nyelvjárások területéről vannak adatolva, például: appaškýti, appaškùina, appaškùina ‘kimér’, bimbė (1) ‘buborék’, dubės (2) ‘széles levelű útifű’, kolytė (2) ‘mezei hamuka’ stb. (252., 253., 255., 258. o.). A szójegyzék anyaga tehát új adatokkal egészíti ki a nagy Lietuvių kalbos žodyną-t.

A recenzió végén el kell mondani, hogy a szerzőnek sikerült elérnie kitűzött célját: „bemutatni a Seirijai nyelvjárás archaikus jellegét és változását is” (10. o.). Ehhez szívből gratulálok. És még valami: nehogy az a benyomás alakuljon ki, hogy az itt-ott megfogalmazott vitára ösztönző megjegyzés, kollegiális észrevétel vagy lelkesítő tanács kisebbíti A. Leskauskaitė szakszerűen elvégzett munkájának értékét. Hiszen csak azokkal vitatkozunk, és azokkal tanácskozunk,

Recenzijos / Reviews

293

VILIJA RAGAISIENĖ

akik tapasztaltabbak, többet láttak és előttünk járnak. A könyv figyelmes elolvasása és megvitatása csupán azt mutatja, mennyire szükségesek és fontosak a mai és a jövő kutatói számára azok a források, amelyek tapasztalt tudósok által készített nyelvjárási szövegek hangfelvételeket tartalmazó CD-melléklettel.

LITERATŪRA

Grumadienė Laima 1994: Keletas naujesnių Punsko šnektos linksniavimo ir kirčiavimo ypatybių. – Lietuvių kalbotyros klausimai 34, 97–106.

Kalbos faktų rinkimo programa. Vilnius: Mokslas, 2009.

Lazauskaitė-Ragaisienė Vilija 2008: Priegos -inis, -ė būdvardžiai pietinių pietų aukštaičių šnektose. – Žmogus ir žodis 10(1), 94–104.

Lazauskaitė-Ragaisienė Vilija 2008a: Diskiemenių io kamieno daiktavardžių kirčiavimo variantai pietų aukštaičių ir rytų aukštaičių vilniškių šnektose. – Lituanistica 54 3(75), 37–50.

Lazauskaitė-Ragaisienė Vilija 2009: Diskiemenių o ir io kamienų daiktavardžių kirčiavimo variantų plitimas pietų aukštaičių ir rytų aukštaičių vilniškių šnek-tose. – Garsas ir jo tyrimo aspektai: metodologija ir praktika. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 161–181.

Leskauskaitė Asta 2004: Pietų aukštaičių vokalizmo ir prozodijos bruožai. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Leskauskaitė Asta 2006: Kučūnų krašto šnektos tekstai. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Leskauskaitė Asta 2008: Daugaskiemenių būdvardžių darba pietinėse pietų aukštaičių šnektose. – Lituanistica 54 4(76), 31–43.

Leskauskaitė Asta 2009: Šnektos plėtros ir svarbiausios ypatybės. – Marcinkonių šnektos tekstai. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 29–76.

Markevičienė Žaneta 1999: Aukštaičių tarme tekstai 1. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

Mikulėnienė Danguolė 1996: Dėl linksniuojamųjų žodžių kirčiavimo variantų pietinėse aukštaičių tarmėse. – Lietuvių kalbotyros klausimai 36, 148–155.

Mikulėnienė Danguolė 2005: Cirkumfleksinė metatonija lietuvių kalbos vardžodiniuose daiktavardžiuose ir jos kilmė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

294

Acta Linguistica Lithuanica LXXVI

Serijų šnektos tekstai

Ragaišienė Vilija 2010: Linksniuojamųjų žodžių kirčiavimo variantai pietų aukštaičių ir rytų aukštaičių vilniškių tarmėse. Daktaro disertacija. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Ragaišienė Vilija 2015: Būdvardžių kirčiavimo polinkiai Punsko šnektoje. – Leksikografija ir leksikologija 5. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 274–308.

Ragaišienė Vilija 2016: Akcentuacijos sistema ir jos pokyčiai. – Lietuvių tarmių kaita XXI a. pradžioje: Lenkijos lietuvių šnektos. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 120–204.

Stundžia Bonifacas 1994: Daiktavardžių kamienų bei giminių variantai baltų kalbose (ide. ir bendroji baltų bei slavų kalbų leksika). – Baltistica 27(2), 13–29.

Zinkevičius Zigmas 1966: Lietuvių kalbos dialektologija. Vilnius: Mintis.

Zinkevičius Zigmas 1966: Lietuvių kalbos istorinė gramatika 1. Vilnius: Mokslas.

Įteikta 2017 m. birželio 14 d.

VILIJA RAGAIŠIENĖ

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5, LT-1038 Vilnius, Lietuva

[email protected]

Recenzijos / Reviews

295