DALIA PAKALNIŠKIENĖ

Klaipėdai Egyetem

Kutatási területek: balti nyelvészet, geolingvisztika, az ige története.

Daiva Aliūkaitė, Danguolė Mikulėnienė, Agnė Čepaitienė, Laura Geržotaitė

A NYELVI VÁLTOZATOSSÁG ÉS ÉRTÉKELÉSE A PERCEPTUÁLIS DIALEKTOLÓGIA SZEMPONTJÁBÓL: A VÁLTOZATOK ÉS A HELYEK KÉPEI

KOLLEKTÍV MONOGRÁFIA

Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla, 2017, 326 p. ISBN 978-609-459-913-2

A lektorált monográfia rendkívüli esemény a litván tudományosság égboltján. A közösség hétköznapi tagjainak értékelésére épülő, a litván nyelv változatosságát innovatív módon, kvantitatív és kvalitatív eszközökkel vizsgáló kutatás új adatokat szolgáltat a nyelvi változatosság leltározásának, értelmezésének, fejlődésének és perspektíváinak feltárásához.

Elsőként a szakirodalom globális merítése tűnik fel: a nyelvi változatosság és a perceptuális dialektológia legfontosabb műveire támaszkodik, és kritikusan hasznosítja a kiemelkedő nyelvészeti iskolák elméleti megközelítéseit és gyakorlatát.

A számozás szerint a monográfia hat, különböző terjedelmű részből áll. Az 5. rész mindössze 6 oldalas, a 6. pedig a következtetéseket tartalmazza, ezért talán célszerűbb lett volna összevonni e fejezeteket, és közös következtetésként közölni őket. Hiszen az 5. fejezet, „A képek és attitűdök dimenzióinak értéke a nyelvi változatosság kutatásában”, egyértelműen összefoglalja a kutatás eredményeit.

Az „Bevezetés” című 1. fejezet bemutatja a nyelvi változatosság fogalmát, és elkülöníti a változatosság két legfontosabb megnyilvánulási formáját

Straipsniai / Articles

259

DALIA PAKALNIŠKIENĖ

kategóriája – a változatok és helyek mentális képei. A négy kutatóból álló kollektíva ambiciózus célt tűzött ki maga elé: „feltárni a nyelvi közösség hétköznapi tagjainak geolingvisztikai kompetenciáját, amelyet a monográfia szerzői a nyelvi változatosság felismerésére és különféle térségekkel való összekapcsolására szolgáló tudásként és képességként értelmeznek: 1) földrajzi (azaz területi változók); 2) társadalmi (azaz társadalmi változók); 3) kulturális (azaz kulturális változók / kulturális dimenziók)” (20. o.). Első pillantásra „illékony” törekvésük módszeres lépésekkel megbízhatóan mérhető: olyan feladatokat fogalmaztak meg, amelyek biztosítják a kutatás sikerét: kidolgozni a kutatás módszertanát, meghatározni a vizsgálati személyek kiválasztásának kritériumait és a vizsgálandó regionális helyszíneket, majd a kidolgozott geolingvisztikai kompetenciavizsgálati modell segítségével elvégezni a kutatást.

A monográfia alapvető választása indokolt, hiszen 2014–2016-ban a Litván Nyelvi Állami Bizottság támogatásával a Vilniusi Egyetem Kaunasi Karán valósult meg a projekt Bendrinės lietuvių kalbos vieta mentaliniame lietuvių kalbos žemėlapyje (vezetője Daiva Aliūkaitė professzor). Így sokféle tapasztalat gyűlt össze, és a saját sikerekből, illetve hibákból is tanultak.

A vizsgálati minta jelentős: több mint 1400 fiatal. Úgy döntöttek, hogy egy meglehetősen homogén csoport, a 15–19 éves gimnazisták és diákok verbalizált és vizualizált nyelvi attitűdjeit, más szóval geolingvisztikai kompetenciáját vizsgálják Litvánia tíz olyan településén, amelyek a leghitelesebben képviselik mind a hagyományos litván nyelvjárásokat, mind a 21. század legújabb nyelvjárási képződményeit: az észak-zsémiteket a kretingai, plungi és mazeikiai geolektusok, a kelet-aukštaitiaiakat a biržai és panevėžysi geolektusok, a nyugat-aukštaitiaiakat a vilkaviškisi, a déli aukštaitiaiakat pedig a varėnai geolektus képviselte. A vizsgálat szempontjából a legnehezebben értelmezhető átmeneti geolektusok a šiauliai, kupiškisi és ukmergėi geolektusok.

A monográfia terjedelmes 2. fejezete, „A nyelvi változatosság a percepciós dialektológia nézőpontjából”, kritikai áttekintést nyújt a falusi dialektológiától a városi dialektológiáig, a hagyományostól a dinamikus és a percepciós dialektológiáig, valamint a beszélőközpontú paradigmáról, amely lehetővé tette az innovatív kutatási módszertan kidolgozását. A percepciós kutatásokat kronológiai alapon, Denis R. Preston Perceptual Dialectology című könyve (Preston 1989) előtti és utáni szakaszokra osztja; a modern nyelvészet számos alapelve erre támaszkodik. A módszertan mellett a szakszerűen lefordított vagy adaptált terminológiát is bemutatja, más nyelvekbeli megfelelőivel együtt. Várható, hogy természetes módon meghonosodik, más litván kutatók is átveszik, és a nemzetközi közegben könnyen „konvertálható” lesz.

A kutatás kreatív módon támaszkodik Denis R. Preston ötelemű percepciós kutatási modelljére, amely több feladatból áll: a változatok térképének megrajzolása, a változatok helyességének és vonzerejének értékelése, a változatok közötti különbségek megállapítása, a nyelvjárások felismerése és a konceptuális értékelés (Preston 199). A fejezet kifejti e feladatok lényegét és értékét. A litván nyelvi változatosság vizsgálatához

260

Acta Linguistica Lithuanica LXXVII

Daiva Aliūkaitė, Danguolė Mikulėnienė, Agnė Čepaitienė, Laura Geržotaitė A nyelvi változatosság és értékelése a percepciós dialektológia nézőpontjából: a változatok és helyek képei

a kutatónők olyan összetett kérdőívmodellt dolgoztak ki, amelyben a válaszadó geolingvisztikai kompetenciája vizuálisan és verbálisan egyaránt megjelenik.

A monográfia 3. és 4. fejezete a kapott adatok kvalitatív és kvantitatív értelmezésének szenteli.

A 3. fejezetben, „A litván nyelvi változatosság szubjektív modelljei: a nyelvjárási beszéd konceptualizációja és a nyelvi változatosság mentális képeinek kartografálása” címmel, a litván nyelvi változatosság regionális képeinek diskurzusa bontakozik ki. Elsőként a kérdőívekből kirajzolódó, a nyelvjárási beszélő szociolingvisztikai portréját tárgyalja. Fumio Inoue értékelő szavakra vonatkozó elvei (Inoue 1999), valamint Peter Garrett, Angie Williams és Betsy Evans kulcsszótechnikája (Garrett, Williams, Evans 2005) alapján kulcsszóhálózatot állítottak össze. A kérdőívek adatai azt mutatták, hogy a nyelvjárási beszélő főbb jellemzői a szülőföldhöz és a lakóhelyhez, az életkorhoz, a múlt, a nyelv iránti tisztelethez és hasonlókhoz kötődnek. A NORM-képpel (Chambers, Trudgill 2004) való egyértelmű kapcsolat feltárja a vizsgálati személyek azon attitűdjét, hogy a nyelvjárási beszéd az elmúlt / letűnő világ ismertetőjegye. A monográfia azonban részletesen, verbálisan és különösen vizuálisan is bemutatja, hogy ez a konceptualizáció az egyes helyszíneken eltérő intenzitású.

A mentális térképek és a hozzájuk fűzött megjegyzések elemzése feltárta az elképzelt dialektális tájat, és megmutatta a nyelvjárásiasság prototipikus zónáit. A Gabmap számítógépes programmal rendszerezett térképeken (Nerbonne és mtsai 2011) láthatóvá válik a különböző nyelvjárások és helyszínek nyelvi szülőföldjének konceptualizációja, a nyelvjárásiasság zónáinak képe és a nyelvi sajátosságok jellemzése, amely meglehetősen jó geolingvisztikai kompetenciáról tanúskodik. Érdekes lenne összehasonlítani az egyes helyszínek nyelvjárásiassági értékeinek térképeit: így kirajzolódna a nyelvi szülőföld tényezőjének szerepe a vizsgálati személyek attitűdjeiben. Emellett a különbségtérképek (70. ábra) részletesebb kommentálása is indokolt lenne. A térképeken szereplő vonalak magyarázata, vagyis annak kifejtése mellett, hogy mit jeleznek a területeket összekötő sötétebb vagy világosabb vonalak, azt is érdemes lenne mérlegelni, miért éppen ilyen nyelvjárásiassági térségek rajzolódnak ki a vizsgálati személyek mentális képeiben. A rajzolt térképek példáiból látható, hogy jelentős részükhöz a vizsgálati személyek megjegyzéseket fűztek, felsorolva az egyes térségekben jelölt nyelvjárási sajátosságokat (helyes, érthető, szép vagy csúnya stb.). E sajátosságok elemzése jelentősen gazdagította volna a nyelvjárásiasság prototipikus zónáinak vizsgálatát.

A térképek a nyelvjárások többféle osztályozását mutatták: a domináns kétosztatú (zsémita / aukštaitiai) és négyes (zsémita / aukštaitiai / suvalkiai / dzūkai) felosztást (természetesen más változatokat is rögzítettek). Megfigyelték, hogy a kérdőívet kitöltő fiatalok hajlamosak áttérni a négyes felosztásra, és az elmozdulás okai között az etnográfiai régiók osztályozásának hatását, a zsémita és aukštaitiai terület eltérő nagyságát, valamint más történelmi körülményeket említenek.

Recenzijos / Reviews

261

DALIA PAKALNIŠKIENĖ

A 4. fejezetben („A litván nyelvi változatosság szubjektív modelljei: a köznyelv konceptualizációja és a nyelvi változatosság mentális képeinek térképezése”) geolingvisztikai alapokon rajzolódik ki a köznyelv beszélőjének szociolingvisztikai portréja: a cél a köznyelv magas és alacsony szintű konceptualizációja közötti különbségek bemutatása. Ugyanazzal a jelentésszavakra és asszociátumokra épülő technikával állapították meg a köznyelvi beszélő portréjának három legfontosabb vonását: a műveltséget, a városi identitást és a helyes nyelvhasználatot (az utóbbit ritkábban). Egy további fontos összetevő, amely a köznyelv magas és alacsony szintű konceptualizációja közötti különbséget jelzi, a korszerűség, amely a következő sztereotip ellentétet rögzíti: „a nyelvjárás = a múlt, az idősebb generáció változata / a köznyelv = a jelen, a fiatalabb generáció változata” (192. o.). Ez a magas szintű köznyelvhez kötődő attitűd markáns megnyilvánulása; a fiatal žemaitisok azonban nem azonosítják a köznyelvet a korszerűséggel – ezt a žemaitis nyelvjárás elevenségével kapcsolják össze. Nem mutatkoztak jelentős különbségek a fiatal aukštaitisok és žemaitisok köznyelvről alkotott képzetei között. A kutatók azt rögzítették, hogy a žemaitisok idegenként értékelik azt, aki köznyelven beszél.

A rajzolt térképek feltárták a köznyelv lokalizációjáról alkotott képzeteket. A köznyelvi zónákat rendszerint központokhoz – nagyvárosokhoz, regionális központokhoz, sőt akár nyelvi rokonsághoz – kötik. A köznyelvet leggyakrabban Litvánia nyugati részével, ritkábban a középső vagy keleti részével hozzák összefüggésbe. A kutatás adatai szerint valamennyi kutatópont fiataljai leggyakrabban Vilniust és Kaunast azonosítják a köznyelvi zónával, Klaipėdát ritkábban. Érdekes a kutatók megállapítása, hogy a legprototipikusabb köznyelvi zónákat azokon a helyeken lokalizálják, amelyeket a legkevésbé azonosítanak a nyelvjárási zónákkal.

Az 5. fejezet („A képzetek és attitűddimenziók értéke a nyelvi változatosság kutatásában”) röviden megállapítja, hogy a vizsgált minta és az összegyűjtött adatok szempontjából a litván nyelvi attitűdök vizsgálata reprezentatív. Mint már említettem, az itt felsorolt gondolatok természetes módon beilleszthetők lennének azokba a következtetésekbe, amelyek következetesen mutatják be az átlagos nyelvhasználók köznyelvről és nyelvjárásokról alkotott képzeteit, valamint azok főbb vonásait. Kiderült, hogy a köznyelv legfontosabb jellemzői a műveltség és a lokalizáció (nagyvárosok: Vilnius, Kaunas, Klaipėda). A mentális térképek megmutatták, hogy a legprototipikusabb nyelvjárási zónák az új nyelvjárási formációkban lokalizálódnak: a žemaitis területen Plungė, Kretinga és Mažeikiai geolektusaiban, az aukštaitis területen pedig Biržai és Varėna geolektusaiban; továbbá a regionális központokban – Telšiaiban, Šiauliaiban, Panevėžysben és Alytusban –, valamint más városokban, például Rietavasban és Skuodasban. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a litván gimnáziumok és középiskolák fiataljainak geolingvisztikai kompetenciája megfelelő. Ezt az értékelést leginkább a rajzolt térképek támasztják alá, amelyek azt mutatják, hogy a fiatalabb generáció nyelvi közösségének tagjai intuitív módon képesek megkülönböztetni az erősen, közepesen és gyengén nyelvjárásias zónákat.

62

Acta Linguistica Lithuanica LXXVII

Daiva Aliūkaitė, Danguolė Mikulėnienė, Agnė Čepaitienė, Laura Geržotaitė A nyelvi változatosság és értékelése a perceptuális dialektológia szemszögéből: a változatokról és helyekről alkotott képzetek

A kutatás megbízhatóságát és objektivitását korszerű kvantitatív és statisztikai módszerek növelik. A dialektometriai módszerekkel létrehozott számítógépes program, a Gabmap segítségével minőségileg és mennyiségileg összesítették az ellenőrzőpontok prototipikus nyelvjárási és köznyelvi használati zónáinak térképeit; statisztikai módszerekkel értéktérképeket állítottak össze, amelyek az egyes helyek nyelvjárásiasság szempontjából megjelölt értékeit tükrözik; különbség- vagy hálózattérképeket készítettek, amelyek a nyelvjárásiasság fokát mutatják, valamint klasztertérképeket és dendrogramokat – a monográfia nem kevesebb mint 174 ábrát tesz láthatóvá!

Minden más erény mellett dicséretes a monográfia tartalmi és formai egysége, valamint következetessége, amelyet a tehetséges kutatónőknek nem volt könnyű megvalósítaniuk. Éppen ellenkezőleg: a különböző generációkhoz tartozó kutatók egyetlen gazdag, egységes szövetbe szőtték össze tapasztalataikat és kompetenciáikat. Korszerű, magas színvonalú, precíz kutatás – újabb alapköve a litván geolingvisztika épületének, amely természetes módon kapcsolódik a világ nyelvészeti teréhez.

LITERATŪRA

Chambers Jack K., Trudgill Peter 2004: Dialectology. Second Edition. Cambridge: Cambridge University Press.

Garrett Peter, Williams Angie, Evans Betsy 2005: Accessing Social Meanings: Values of Keywords, Values in Keywords. – Acta Linguistica Hafniensia: International Journal of Linguistics 37(1), 37–54.

Inoue Fumio 1999: Classification of Dialects by Image: English and Japanese. – Handbook of Perceptual Dialectology 1, eds. Dennis R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 147–160.

Nerbonne John, Colen Rinke, Gooskens Charlotte, Kleiweg Peter, Leinonen Therese 2011: Gabmap – A Web Application for Dialectology. – Dialectologia Special Issue II.

Preston Dennis R. 1989: Perceptual Dialectology: Nonlinguists’ Views of Areal Linguistics. Dordrecht: Foris.

Preston Dennis R. 1999: Handbook of Perceptual Dialectology 1, eds. Dennis R. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company.

Įteikta 2018 m. birželio 30 d.

DALIA PAKALNIŠKIENĖ

Klaipėdos universitetas

Salomėjos Nėries g. 5, LT-9227 Klaipėda

[email protected]

Recenzijos / Reviews

263