JÜRGEN UDOLPH

Göttingeni Névkutató Központ

A Göttingeni Tudományos Akadémia

Tudományos kutatási területek: történeti nyelvészet, víznevek, helynevek, családnevek.

DOI: doi.org/10.35321/a1183-16

Grasilda Blažienė & Laimutis Bilkis (szerk.)

LITVÁN HELY-, HATÁR- ÉS VÍZNEVEK EURÓPAI KONTEXTUSBAN (= A BALTI TANULMÁNYOK TÁRSASÁGÁNAK ÍRÁSSOROZATA 2 (SGBS 2)

baar-Verlag Hamburg 2019, 352 oldal. ISBN 978–3–935536–41–7

A kiadói közlemény már rögtön az elején utal arra, hogy Litvánia hely-, határ- és víznevei számos közös vonással rendelkeznek Európa más részeinek neveivel. Ez teljesen helytálló értékelés, azonban K. Casemir, H. Krahe, W.P. Schmid és J. Udolph döntő jelentőségű hozzájárulásait, amelyek a Baltikum (nem szabad Litvániára vagy a litván nyelvre korlátozódni) és Itália, az Adria, a Mosel-vidék, Észak-Németország vagy Lengyelország közötti hasonlóságokra hívták fel a figyelmet, sehol sem említik. Nem maradhat említés nélkül, hogy a balti nyelvek sajátos helyzete Európa víznévkutatásában alapot ad az indoeurópai nyelvek elrendezésének egy olyan modelljéhez, amelyet W.P. Schmid dolgozott ki. Ez a mellőzés sajnálatos – a vonatkozó szakirodalmat a recenzió végén adom meg.

Recenziók / Reviews

353

JÜRGEN UDOLPH

A kötet szerkesztői, Grasil­da Blažienė és Laimutis Bilkis, akik maguk is egy-egy tanulmánnyal járultak hozzá a kiadványhoz, Veronika Adamonytė, Harald Bichlmeier, Dalia Kačinaitė-Vrubliauskienė és Ilona Mickienė szerzők segítségére támaszkodhattak; a kötethez kétségtelenül Harald Bichlmeier járult hozzá a legnagyobb mértékben, aki a litván tanulmányok többségét németre fordította, és tudományos szerkesztőként is közreműködött.

A kötet részletesen a következő tanulmányokat tartalmazza:

1. Grasil­da Blažienė és Laimutis Bilkis előszava (7–10. o.), 2. A nyugat-dél-aukštaitijai víznevek morfológiai és szemantikai elemzése Harald Bichlmeiertől (13–84. o.), 3. A nyugat-dél-aukštaitijai helonimák eredete és motivációja (85–123. o.), 4. Grasil­da Blažienė, Az Alytus körzet litván településneveinek eredete és motivációja (délnyugati Aukštaitija / nyugati Dzūkija) (127–183. o.), 5. Dalia Kačinaitė-Vrubliauskienė, A nyugat-dél-aukštaitijai oronimák eredete és motivációja (185–220. o.), 6. Ilona Mickienė, A nyugat-dél-aukštaitijai drymonimák: keletkezésük és képzésük (221–249. o.), 7. Ilona Mickienė, A délnyugat-aukštaitijai régió onimái: a rétnevek eredetének és képzésének áttekintése (251–286. o.), 8. Veronika Adamonytė, A Kapčiamiestis és Veisiejai községek emberi tevékenységével összefüggő agronimáinak eredete és képzése (287–313. o.).

A kötetet a tanulmányok angol nyelvű összefoglalói (315–321. o.) és egy névmutató zárja (350. o.), amelyet a kötet olvasói hálásan üdvözölnek majd.

G. Blažienė és L. Bilkis előszava áttekinti a litván toponímiával több évtizede folytatott kutatásokat; ez a hozzájárulás elsősorban a balti térségen kívüli érdeklődők számára lesz figyelemre méltó. Felvázolják a kutatási területet, és egy rövid, ám véleményem szerint fontos részben kifejtik, hogy az eltűnt jatving nyelvből származó onomasztikai nyomok mindmáig kimutathatók. Litvánia toponímiájának kutatásában fontos segédeszköz a vilniusi Litván Balti Nyelvek és Névkutatás Kutatóközpontjának helynévi adatbázisa. A kötet középpontjában a vizsgált terület határ-, hegy-, víz- és helyneveire irányuló kutatások állnak. Az előszó joggal utal arra, hogy Litvánia (kiegészíthetjük: az egész Baltikum) toponímiája és hidronímiája különös jelentőségű Európa, mindenekelőtt Európa víznévanyagának összképe szempontjából (amire a bevezetőben már néhány név megnevezésével utaltam).

Tanulmányában A nyugat-dél-aukštaitijai víznevek morfológiai és szemantikai elemzése H. Bichlmeier mintegy 330 patak, folyó és tó nevét vizsgálta közelebbről, és joggal támaszkodott többek között A. Vanagas kutatásaira. A vizsgált terület

354

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Grasilda Blažienė & Laimutis Bilkis (szerk.).

Litván hely-, határ- és víznevek európai kontextusban

litván, belarusz és lengyel nyelvjárások érintkezési zónájában található. A javasolt értelmezések szinte kivétel nélkül problémamentesen elfogadhatók; az olyan vitatott esetekkel, mint a következők, nem foglalkozom részletesebben:

1. az Atešys esetében, amelynek feltűnő megfeleltetését az At(h)esis névvel (> Etsch / Adige) „látszólagos egyezésként” vagy „egymástól függetlenül létrejött párhuzamos képzésként” említik (31. o.), miközben figyelmen kívül hagyják a tanúsított balti folyónevet, az Atešė nevet (ebben a kötetben a 148. oldalon említik),

2. a H. Bichlmeier által így nevezett „fantomgyök”, a *en–/ *on– esetében, mivel az állítólag ehhez kapcsolható valamennyi víznév kelta területen fekszik (vö. ehhez J. Udolph Inn < *Penios? (2020), 221–241. o.),

3. Nėmunas korábbi etimológiájával kapcsolatos kételyekre, mivel a latin nemus „(szent) liget” szóval való kapcsolat esetén az –u– és –s– tövek egymás mellett állnának, jóllehet W.P. Schmid erről részletesen tárgyalt az Onomastica Slavogermanica 23. kötetének 23. oldalán.

4. az Alnà esetében, mivel az elavult írásmódban feltételezett *el–/ *ol– gyök nem mutatható ki, „hiszen egyszerűen egyetlen, ilyen szerkezetű gyök folytatója sem létezik egyetlen indoeurópai nyelvben sem”; ekkor azonban felmerül a kérdés, honnan származik akkor Európában az a 2–3 tucatnyi víznév, amely *el–/ *ol– tövet tartalmaz (felismerhető szókezdő mássalhangzó nélkül), köztük olyan folyók nevei, mint az Elbe, Aller, Wolga (a W – keleti szláv protézis) stb.

A mocsarak, lápok, vízállások és hasonlók („helonimák”) neveit L. Bilkis vizsgálta. Eredetük a gyakran meglehetősen átlátható jelentés miatt csak ritkán vitatott. A víznevek nagy részéhez hasonlóan az antroponim eredetűek aránya nem túl magas, több mint háromnegyedük köznévi eredetű. Hozzá kell tenni, hogy a folyóvizek nevei esetében ezek az arányok még jelentősebben a köznévi eredet javára tolódnak el; annál meglepőbb, hogy újabban Németország víznévkutatásában is gyakran emberi tevékenységeket tekintenek a névadás okának.

A litván településnevek eredete és motivációja az Alytus körzetben című témához G. Blažienė szólt hozzá. „Motiváció” alatt a szerző W. Wenzelt követve „azokat az indítékokat érti, amelyek a névadókat arra késztették, hogy egy meghatározott települést egy meghatározott névvel nevezzenek meg” (125. o.). Az anyagot községek és nagyközségek szerint külön-külön dolgozza fel, és elsősorban deantroponim, detoponim és deappellativ képzések voltak megállapíthatók. Én csak kevés olyan adatot találtam, amely kiegészítésre érdemes, mindazonáltal a tisztázatlanként jelölt és többször említett Seirà, Seirijai, Seirijis hely- és víznevek esetében (33., 53., 166. o.), amelyeknél joggal utasítják el a lett seiris „ügyetlen ember” szóval való kapcsolatot, fel szeretném hívni a figyelmet a számos levezetés meggyőző felsorolására

Recenziók / Ismertetők

355

JŪRGEN UDOLPH

egy indoeurópai *sei-/*soi-/*sōi-/*si-/*sī- „csepeg, csörgedezik, nedves” gyökhöz A. Greule, Vorund frühgermanische Flußnamen am Oberrhein, 1973, 150–152. o., amely átvette J. Otrebski egyik javaslatát Beiträge zur Namenforschung 12 (1961), 264. skk. o.

A nyugat-dél-aukštaitijai oronimák eredete és motivációja címet viseli D. Kačinitaitė-Vrubliauskienė tanulmánya. Oronimáknak (= hegy- és dombnevek; más felfogásért lásd a 185. skk. oldalt) általában a kiemelkedések neveit nevezik. Közép-Európában koruk igen különböző. Gyakran fiatalok, de az Alpen, Harz, Ifen részben igen régi korra tekint vissza. Egy olyan sík vidéken, mint Litvánia, néhány méternyi magasság is elegendő ahhoz, hogy a köznyelvben „hegynek” vagy „dombnak” nevezzék. Vannak közöttük köznévi, antroponim és toponim eredetű nevek; sok oronima úgynevezett elsődleges képzés, amelyet további képzőeszköz nélkül alkottak. A nevek felsorolásakor feltűnt számomra a hibrid hegynevek viszonylag magas aránya; ezek többnyire szlávból kölcsönzött szót tartalmaznak (197–200. o.).

A Drymonyme (erdőnevek) a nyugat-dél-aukštaitijai térségben, valamint keletkezésük és képzésük témájával I. Mickienė tanulmánya foglalkozik. A korábban közzétett tanulmányok felsorolásával vezeti be, majd ismerteti a vizsgált területet (Alytus és Lazdijai körzete). A tárgyalt 336 drymonimát köznévi és antroponim eredet szerint csoportosítva sorolja fel; a szintagmákból álló drymonimák esetében feltűnő a litván miškas „erdő” magas aránya. Az erdőnevek legnagyobb része köznévi eredetű.

Hasonló szerkezetű ugyanennek a szerzőnek, I. Mickienėnek a Dél-nyugat-Aukštaitija régió onimái című tanulmánya, amely áttekintést ad a rétnevek eredetéről és képzéséről. A vizsgált terület neveinek igen nagy részét rétnevek alkotják, ezért az elemzést néhány kiválasztott községre korlátozták. Hangsúlyozni kell, hogy speciális rétnévkutatásokat eddig például Németországban alig tettek közzé. Itt ezeket többnyire a „határnevek” közé sorolják. Figyelembe kell azonban venni, hogy a régi helynevek eredetileg nem ritkán határnevek voltak, amelyek közé a rétek nevei is beletartoznak. I. Mickienė felsorolásában egy német névkutató időnként olyan nevekkel is találkozik, amelyeket – többnyire szláv megfelelők révén – ismer; itt példaként említem a litván lankà „nagy sík rét” nevet (Krumme Lanke Berlinben). A tanulmány összefoglalójából világossá válik, hogy a vizsgált rétnevek csaknem fele fiziográfiai terminusokat tartalmaz – ez bizonyára nem meglepő eredmény. Ezzel kapcsolatban sajnálattal kell megállapítani, hogy a német helynévkutatásban továbbra is hiányoznak az összefoglaló jellegű

356

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Grasilda Blažienė & Laimutis Bilkis (szerk.).

Litván hely-, határ- és víznevek európai kontextusban

és megbízható munkák a földrajzi terminológiáról. Egészen más kép tárul elénk, ha például a szláv országokban tájékozódunk. A kötet utolsó tanulmányát V. Adamonytė írta a Kapčiamiestis és Versiejai községek emberi gazdasági tevékenységével összefüggő agronimák eredetéről és képzéséről. Agronimák alatt a szerző a földek, szántók, parlagok, rétek és hasonlók neveit érti, amelyeket a német terminológiában „határneveknek” neveznek. Néhány sorral később pontosabban így fogalmaz: „E tanulmány tárgyát a mezőgazdasági tevékenységgel összefüggő földrajzi objektumok elnevezései képezik...” (288. o.). A szerző az 1935–1937-ben végzett névgyűjtések eredményeit szinte teljes egészében átvitte a geoinformatikai helynévi adatbázisba, ezért kiválóan ismeri az anyagot. Problémát okozott számára az Amelýnas határnév, amelynél joggal hozza fel a litván ãmelÿs szóval való kapcsolatot. Szeretném felvetni, hogy talán vagy a litván ãmalas „fagyöngy” szócsaládjával kapcsolható össze, vagy – kevésbé valószínűen – egy indoeurópai nyelvek előtti, *om- gyökhöz tartozó képzésről van szó; ehhez kapcsolhatók többek között az Ohm, Amance, Ems nevek is, és ebbe a körbe sorolható az Omulew is, a Narew mellékfolyója (lásd J. Udolph Namenkundliche Studien zum Germanenproblem (1994), Berlin–New York, 246–251. o.). Ahogy az várható volt, az agronimák többsége köznévi eredetű (311. o.).

Megjegyzéseim csak néhány ösztönzést adhatnak, de talán világossá vált, hogy itt érdekes kötet jelent meg a litván toponímiáról. Elsősorban a litván és balti névállomány kutatásait gazdagítja, néhány név esetében azonban a kapcsolatok túlmutatnak a Baltikumon, és ezért más régiók kutatói számára is jelentősek.

IRODALOM

Casemir Kirstin, Udolph Jürgen 2006: A balti nyelvek jelentősége az alsó-szászországi helynévkutatás számára. – Baltȳ onomastikos tyrimai: Aleksandrui Vanagui atminti, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 114–136.

Krahe Hans 1957: Őstörténeti nyelvi kapcsolatok a balti-tengeri országoktól az Adria északi része körüli területekig. – Abhandlungen der geistesund sozialwissenschaftlichen Klasse der Akademie der Wissenschaften und der Literatur in Mainz. Jahrgang, Nr. 3 [In Kommission bei], Steiner, Wiesbaden, Mainz: Verlag der Akademie der Wissenschaften und der Literatur.

Recenziók / Reviews

357

JÜRGEN UDOLPH

Schmid Wolfgang P. 1994: Ó-Európa és a germán nyelv. – Linguisticae scientiae collectanea: Wolfgang P. Schmid válogatott írásai. 65. születésnapja alkalmából, szerk. J. Becker, E. Eggers, J. Udolph, D. Weber, Berlin, New York: de Gruyter, 334–346.

Schmid Wolfgang P. 1994: Balti víznevek és az őstörténeti Európa. – Linguisticae scientiae collectanea: Wolfgang P. Schmid válogatott írásai. 65. születésnapja alkalmából, szerk. J. Becker, E. Eggers, J. Udolph, D. Weber, Berlin, New York: de Gruyter, 175–192.

Schmid Wolfgang P. 1994: A görög nyelv és az óeurópai hidronímia. – Linguisticae scientiae collectanea: Wolfgang P. Schmid válogatott írásai. 65. születésnapja alkalmából, szerk. J. Becker, E. Eggers, J. Udolph, D. Weber, Berlin, New York: de Gruyter, 167–174.

Schmid Wolfgang P. 1994: A latin nyelv és az Ó-Európa-elmélet. – Linguisticae scientiae collectanea: Wolfgang P. Schmid válogatott írásai. 65. születésnapja alkalmából, szerk. J. Becker, E. Eggers, J. Udolph, D. Weber, Berlin, New York: de Gruyter, 175–192.

Schmid Wolfgang P. 1994: Indogermanista modellek és kelet-európai őstörténet. – Linguisticae scientiae collectanea: Wolfgang P. Schmid válogatott írásai. 65. születésnapja alkalmából, szerk. J. Becker, E. Eggers, J. Udolph, D. Weber, Berlin, New York: de Gruyter, 226–247.

Schmid Wolfgang P. 1988: Néhány kelta–balti névmegfelelésről. Werner Thomas 65. születésnapjára, szerk. P. Kosta, Studia Indogermanica et Slavica, München: Otto Sagner, 49–56.

Udolph Jürgen 1999: Balti elemek Alsó-Szászországban? – Florilegium Linguisticum. Wolfgang P. Schmid 70. születésnapjára, szerk. J. Becker, E. Eggers, J. Udolph, D. Weber, Berlin, New York: Peter Lang, 493–508.

Udolph Jürgen 2011: „Balti” és „szláv” elemek északnémet helynevekben. – Interferenz-Onomastik. Namen in Grenzund Begegnungsräumen in Geschichte und Gegenwart, szerk. W. Haubrichs, H. Tiefenbach, a Namenforschung Munkacsoport Saarbrückeni Kollokviuma 2006. október 5–7. (= A Saar-vidéki tartománytörténeti és néprajzi kutatási bizottság kiadványai 43), Saarbrücken: Kommission für Saarländische Landesgeschichte und Volksforschung e.V., 313–331.

Udolph Jürgen 1990: Lengyelország vízneveinek helyzete az óeurópai hidronímián belül. Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag.

Udolph Jürgen 2017: Az indoeurópai törzsek szülőföldje és elterjedése a névkutatás fényében. – Acta Linguistica Lituanica 76, 173–249.

358

Acta Linguistica Lituanica LXXXIII

Grasilda Blažienė & Laimutis Bilkis (szerk.). Litván hely-, határ- és víznevek európai kontextusban

Udolph Jürgen 2020: Inn < *Penǫs? A bajorországi hely- és határnévkutató egyesület 100 éve – Wolf-Armin von Reitzenstein 80 éve. Névkutatási születésnapi kötet, szerk. Rüdiger Harnisch. Blätter für oberdeutsche Namenforschung 57, 345–365.

Benyújtva 2020. szeptember 15-én.

JÜRGEN UDOLPH Steinbreite 9, D-37124 Rosdorf, Németország [email protected]

Recenziók / Ismertetők

359