VILIIJA RAGAIŠIENĖ

Litván Nyelv Intézete

ORCID-azonosító: https://orcid.org/0000-0002-5026-4667

Kutatási területei: akcentológia, dialektológia, etnolingvisztika, lexikográfia.

DOI: doi.org/10.35321/all83-10

A HANGSÚLY VISSZAHÚZÓDÁSA A KELETI FELSŐ-LITVÁNIAI ANYKŠČIAI-I ALDIALEKTUS SZÖVEGEIBEN

A hangsúly visszahúzódása a keleti felső-litvániai anykščiai-i aldialektus szövegeiben

ÖSSZEFOGLALÓ

Írott források alapján – a német nyelvész, Franz Specht Lipcsében kiadott Litauische Mundarten gesammelt von A. Baranowski című kiadványában közzétett, a 19. század 7–9. évtizedéből származó szövegek, a Litván Nyelv Intézete Geolingvisztikai Központjának Dialektológiai Archívumában őrzött, a 20. század 6–7. évtizedéből származó anykščiai-i nyelvjárási leírások, valamint Žaneta Markevičienė és más kutatók által a 20. század második felében és a 21. század elején készített nyelvjárási szövegek – alapján a tanulmány a keleti felső-litvániai anykščiai-i aldialektusban megfigyelhető hangsúly-visszahúzódási jelenségeket elemzi. A tanulmány célja, hogy a lehető legrészletesebben leírja a hangsúly-visszahúzódás kialakulását az anykščiai-i aldialektusban, meghatározza, milyen hangsúly-visszahúzódási törvények működhettek ebben az időszakban az aldialektus területén, feltárja a jelenség areális elterjedtségét, valamint megvitassa a hangsúly-visszahúzódás változásait és azok okait.

KULCSSZAVAK: keleti felső-litvániai anykščiai-i aldialektus, hangsúly, szótag, nyelvjárási szövegek.

ANNOTÁCIÓ

Írott forrásokra – a német nyelvész, Franz Specht által Lipcsében kiadott Litauische Mundarten gesammelt von A. Baranowski című kiadványban közzétett, az 1860-as–1880-as évekből származó szövegekre, a Litván Nyelv Intézete Geolingvisztikai Központjának Dialektológiai Archívumában őrzött, az 1950-es–1960-as évekből származó anykščiai-i helyi nyelvjárási leírásokra, valamint a Žaneta Markevičienė és más kutatók által a 20^th. század második felében és a 21^st. század elején készített nyelvjárási szövegekre – alapozva a tanulmány a keleti felső-litvániai anykščiai-i aldialektusban megfigyelhető hangsúly-visszahúzódási jelenségeket elemzi.

Straipsniai / Articles

211

VILIJA RAGAIŠIENĖ

– a tanulmány a keleti felső-litvániai anykščiai-i aldialektusban megfigyelhető hangsúly-visszahúzódási jelenségeket elemzi. Célja, hogy a lehető legrészletesebben leírja a hangsúly-visszahúzódás kialakulását az anykščiai-i aldialektusban, meghatározza, milyen hangsúly-visszahúzódási törvények lehettek érvényben az aldialektus területén az adott időszakban, feltárja a jelenség areális elterjedtségét, valamint megvitassa a hangsúly-visszahúzódás változásait és azok okait.

KULCSSZAVAK: keleti felső-litvániai anykščiai-i aldialektus, hangsúly, szótag, nyelvjárási szövegek.

BEVEZETÉS

A keleti felső-litvániai aldialektusok közül hangsúlyozási szempontból mindeddig valószínűleg az anykščiai-i aldialektust vizsgálták a legkevésbé. A szakirodalomban ennek az aldialektusnak a hangsúlyozását meglehetősen töredékesen tárgyalták. Azokban a munkákban, amelyekben adatok találhatók az anykščiai-i hangsúlyozásról, általában csak a hangsúly-visszahúzódás jellegét és a hangsúlyfajtákat írták le meglehetősen tömören (Zinkevičius 1966: 36, 38, 41; LKT 35; LKTCH 144; Markevičienė 2001: 15–18; 2004: 39–45; RARA 36–37; AAT 18). Hangsúlyozási szempontból valamivel részletesebben vizsgálták az Litauische Mundarten gesammelt von A. Baranowski című kiadványban közölt, Antanas Baranauskas szülőföldjén, Anykščiai vidékén a 19. század 7–9. évtizedében gyűjtött szövegeket (Stundžia 1989: 434–442; Ragaišienė 2015: 166–210)^². Összességében tehát nagy hiány mutatkozik az aldialektus hangsúlyozási rendszerének kutatásában, valamint az akcentuációs jellemzőket és tendenciákat tárgyaló tudományos publikációkban.

Források, cél, módszerek. A vizsgált anyagot több írott forrásból gyűjtöttük – a német nyelvész, Franz Špecht által 1920-ban Lipcsében kiadott mű, a Litauische Mundarten gesammelt von A. Baranowski (a továbbiakban – Litauische Mundarten) első kötetében közölt anykščiai-i szövegekből^³, a 20. század 6–7. évtizedében készített, ennek az aldialektusnak a nyelvi sajátosságait leíró munkákból^⁴, az 1970-ben kiadott Lietuvių kalbos tarmės című chrestomathiából, Ž. Markevičienė 2001-ben megjelent Aukštaičių tarmių tekstai című kiadványának második részéből, valamint a 2004-ben közzétett Lietuvių kalbos tarmių chrestomatija című kiadványban szereplő anykščiai-i nyelvjárási szövegekből, továbbá Ž. Markevičienė, Aurimas Markevičius

^¹ A kézirat oldalszámát jelöli.

^² E szövegek elemzése A. Baranauskas Hugo Weberhez írt bőséges levelezésén alapul (lásd Almanauskis 1930: 60–102).

^³ A. Baranauskas, miközben a kaunasi papi szemináriumban professzorként dolgozott, 1867–1884 körül megszervezte tanítványait nyelvjárási szövegek gyűjtésére. Az általuk gyűjtött szövegeket elküldte H. Weber német nyelvésznek.

^⁴ A kéziratokat a Litván Nyelv Intézete Geolingvisztikai Központjának Dialektológiai Archívumában őrzik.

212

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Kirčio atitraukimas rytų aukštaičių anykštėnų patarmės tekstuose

és Vilija Salienė által összeállított oktatókönyv, a Rytų aukštaičiai anykštėnai, valamint Regina Rinkauskienė 2020-ban készített, Anykščių apylinkių tekstai című kiadványának kéziratából.

A felsorolt forrásokban szereplő nyelvjárási szövegek három időszakot ölelnek fel:

1) A 19. század 7–9. évtizede. A Litauische Mundarten című kiadványban két plébániáról közöltek szövegeket: A. Baranauskas keletiek negyedik csoportjába (R4) sorolt Anykščiaiból (305)^⁵ és a keletiek harmadik csoportjába (R3) tartozó Subačius nyelvjárásából (235). Ezekről a lakóhelyekről néhány rövid elbeszélést jegyeztek fel (összesen 17 oldalnyit)^⁶. Földrajzi szempontból a szövegek az aldialektus-vidék északi területéről származnak.

2) A 20. század 6–7. évtizede. A Litván Nyelvatlasz anyaggyűjtése során az anykščiai-i területhez tartozó csaknem valamennyi lakóhelyet (pontot) megvizsgálták, és elkészítették ezek nyelvjárási leírásait (lásd az 1. ábrát és a függeléket)^⁷. A pont kéziratos forrása a vizsgált település, a nyelvjárás nyelvi sajátosságainak és az adatközlőknek a bemutatásából, valamint átírt szövegekből áll^⁸. Az archívumban 18 pontból 23 forrást találtak (mintegy 500 oldal) (lásd a függeléket)^⁹. A kéziratos források anyagát kiegészítik a Lietuvių kalbos tarmės című chrestomathiában közölt, ugyanebből az időszakból származó szövegek, amelyek csaknem valamennyi aldialektusi pontból származnak. A vizsgált időszakban rögzített szövegek a 21. század elején kiadott művekben is megtalálhatók.

3) A 20. század vége – a 21. század eleje. Ž. Markevičienė, R. Rinkauskienė és más dialektológusok kiadványaiban a vizsgált aldialektus különböző településeiről származó szövegeket tettek közzé. Igaz, e korszak kiadványaiban kevés szöveget közöltek a terület északi részéről. Például Ž. Markevičienė által összeállított Aukštaičių tarmių tekstai című könyvben főként az aldialektus déli területéről származó elbeszélések szerepelnek, R. Rinkauskienė Anykščių apylinkių tekstai című kiadványának kéziratában pedig Anykščiaiból és a szomszédos nyelvjárásokból származó szövegek.

Az elemzett forrásokban közzétett anyag összegzéseként megállapítható, hogy az azokban talált adatok elegendőek a hangsúly-visszahúzódás mint törvényszerűség kialakulásának értékeléséhez az anykščiai-i aldialektus területén. Annál is inkább, mert a tárgyalt források viszonylag jól tükrözik a vizsgált aldialektus akcentuációs sajátosságait.

^⁵ A zárójelben a Lietuvių kalbos atlaso pontjainak (lakóhelyeinek) számai szerepelnek (lásd LKA I 21–30; lásd még Geržotaitė 2015: 147–149, 156–165).

^⁶ A Subačius-i nyelvjárás szövegei egy adatközlőtől, az anykščiai-i szövegek pedig két adatközlőtől származnak.

^⁷ Kézirat csak a Subačius-i (235) pontból nem áll rendelkezésre. Aloyzas Vidugiris e nyelvjárásnak a 6–7. évtizedben rögzített, átírt szövegeit 1984-ben készítette elő.

^⁸ Ennek az aldialektusnak egyetlen kéziratában sem szerepelnek a Lietuvių kalbos atlaso medžiagos rinkimo programos lexikai, fonetikai, morfológiai és szintaktikai kérdéseire adott válaszok.

^⁹ Ezt az anyagot kiegészítik a Vilniusi Állami Pedagógiai Intézet hallgatói által 1976-ban lejegyzett, kis terjedelmű, átírt Svedasai (239), Ažuožeriai (305) és Kniitiškiai (375) nyelvjárási szövegek.

Straipsniai / Articles

213

VILIIJA RAGÃIŠIENĖ

Így ebben a tanulmányban több mint egy évszázaddal eltérő nyelvjárási források adatait összevetve a keleti felső-litvániai anykščiai-i aldialektus hangsúly-visszahúzódási jelenségeit elemezzük. A cél a hangsúly-visszahúzódás kialakulásának lehető legrészletesebb leírása az anykščiai-i aldialektusban, a 19. század második felétől a 21. század elejéig működő hangsúly-visszahúzódási jelenségek megvitatása, valamint ezek areális elterjedésének feltárása az aldialektus területén. Mint ismeretes, az anykščiai-i aldialektus jelenleg a feltételes hangsúly-visszahúzódás területéhez tartozik (LKT 35; LKTCH 153). Benne az úgynevezett intenzívebb feltételes hangsúly-visszahúzódás működik: a hangsúly a rövid végső szótagról az azt megelőző hosszú szótagra húzódik vissza.

A kutatás során geolingvisztikai, statisztikai, összehasonlító és belső rekonstrukciós módszereket alkalmaztunk.

A HANGSÚLY-VISSZAHÚZÓDÁS KIALAKULÁSA: VÁLTOZÁS ÉS TENDENCIÁK

A. Baranauskas szövegeiből kitűnik, hogy a 19. század második felében az anykščiai-i aldialektusban a hangsúly-visszahúzódás törvénye nem azonos intenzitással működött. A Subačius-i plébánia szövegeiben a hangsúly szabályosan a rövid végződésről a hosszú szótagra húzódik vissza, például: džiáũksmu, gýwi, kàr̃tus, aũkas, koply­tėlas, wìetas, ar̃ti, nãršus, tur̃tus, laũži, žmōna, kir̃wju, laũki, miẽstus, laũkus, wiẽni stb. (104–109. o.). A szövegekben csak néhány olyan, statisztikailag jelentéktelen alakot találtak, amelyben a hangsúly nem húzódik vissza, például: yrà (a ỹra mellett), arbà, Alkà (104–105. o.). E szempontból más volt a helyzet a 19. század 7–9. évtizedében Anykščiai környékén. Itt a hangsúly nem húzódott vissza a rövid végső szótagról az azt megelőző hosszú szótagra, például: gwotū, yrà, žmogùs, tur̃tus, t́arpu, žõdžus, baisù, gàitu, patiekà, Szioulus stb. (36–47. o.). Ugyanakkor egyes szavak utolsó előtti hosszú szótagjában a másodlagos hangsúly speciális átírási jellel való jelölése azt mutatja, hogy az Anykščiai-i nyelvjárásban már kialakulóban volt a visszahúzódó hangsúly, például: tōkì, wãr̃ti, lĩngwà, knĩgù, kàr̃tus, szwĩntàs, trūmpà, pĩlnì, kàr̃ti, studinùtus, sūnùs, pīr̃ztus, griõusmų stb. (36–47. o.)^¹⁰. Feltételezik, hogy ezekben az esetekben a speciális jelek a mellékhangsúly típusát, azaz a „kétcsúcsú” hangsúlyt jelölték (Stundžia 1989: 435; Ragaišienė 2015: 174–175; 2018: 182–184)^¹¹. Annál is inkább, mivel az anykščiai-i terület déli részén és a szomszédos

^¹⁰ Ha a vizsgált nyelvjárásokban a törvény szabályosan működött, e szavakban a hangsúlynak az utolsó előtti hosszú szótagra kellett volna visszahúzódnia, vö. gaspadorius → gaspadõrius. ^¹¹ A „kétcsúcsú” hangsúly terminusáról bővebben lásd: Girdenis, Rosinas 1976: 194, 20. jegyzet; Girdenis 1978: 75–76.

214

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Kirčio atitraukimas rytų aukštaičių anykštėnų patarmės tekstuose

az utena-i aldialektusban a „kétcsúcsú” hangsúly mindmáig fennmaradt (Markevičienė 1999: 16; 2001: 15–16)^¹².

A közölt szövegek valószínűleg a „kétcsúcsú” hangsúly meghonosodásának tendenciáit mutatják az Anykščiai-i nyelvjárásban. A vizsgált szövegekben gyakoribbak a „kétcsúcsú” hangsúlyos alakok, például: gār̃di, rūbùs, krõmi, sūnkì stb. (36–37. o.). Valószínű, hogy ez a hangsúly A. Baranauskas korában Anykščiai környékén kellően erős lehetett, vagyis egyes esetekben nehezen volt megkülönböztethető a két hangsúlyos szótagú szavaktól és a kezdődő hangsúly-visszahúzódástól^¹³. Ezt a feltevést részben alátámasztja A. Baranauskasnak a H. Weberhez írt egyik levelében kifejtett gondolata, miszerint időnként a szó hangsúlytalan szótagja mintegy hangsúlyos, „mintha így hangzana: kir̃wiù, kir̃wiùs” (Almanauskis 1930: 95; Stundžia 1989: 435)^¹⁴. A vizsgált szövegekben a hangsúly kettős jelölése arra utalhat, hogy az Anykščiai-i nyelvjárásban az utolsó előtti hosszú szótag – a „kétcsúcsú” hangsúly első összetevője – gyengébben és erősebben is hallható lehetett, vö. rõdas / ròd'as (vö. Stundžia 1989: 435; Girdenis 2003: 263). Az erős „kétcsúcsú” hangsúly idővel ösztönözhette a hangsúly visszahúzódását a rövid végződésről az utolsó előtti hosszú szótagra, vö. gaspadõrius → gaspadõriùs → gaspadõrius (vö. Ragaišienė 2018: 184).

A. Baranauskas anyaga a hangsúly-visszahúzódás mint törvényszerűség egyenetlen kialakulását mutatja az anykščiai-i területen: a Subačius-i plébánia szövegei arról tanúskodnak, hogy ez a folyamat már befejeződött, míg az Anykščiai környékén feljegyzett elbeszélések szerint még csak kezdődött (vö. Ragaišienė 2015: 180–183). Ezt a feltevést – ha közvetetten is – alátámasztja a jelenség hasonló fejlődése a szomszédos kupiškėnai-i aldialektusban (Ragaišienė 2018: 181–184, lásd a 2. ábrát).

Az anykščiai-i nyelvjárások 20. század 6–7. évtizedéből származó kéziratos forrásai azt mutatják, hogy a 20. század második felében a hangsúly – noha nem azonos intenzitással – az egész aldialektus területén visszahúzódott. A leírások anyaga alapján az anykščiai-i terület két nagyobb areára osztható, amelyekben a jelenség intenzitása eltérő volt. A terület északi részén, a Verksnionys (208) – Svėdasai (239) – Mičiūnys (273) areát kivéve, a vizsgált időszakban a hangsúly a rövid végződésről az azt megelőző hosszú szótagra meglehetősen szabályosan visszahúzódott (lásd az 1. ábrát).

^¹² Ž. Markevičienė (2001: 15–16) az anykščiai-i nyelvjárásokban jól hallható, utolsó előtti hosszú szótagi hangsúlyt mellékhangsúlynak nevezi. Jolita Urbanavičienė (2006: 224) szerint a „kétcsúcsú” hangsúly első összetevője a mellékhangsúlyok, a második pedig a főhangsúlyok közé sorolható.

^¹³ Hasonló helyzet jellemző ma a szomszédos utena-i aldialektusra is (Urbanavičiūtė-Markevičienė, Grinaveckis 1992: 12; Markevičienė 1999: 16; Urbanavičienė 2006: 224).

^¹⁴ Mint ismeretes, A. Baranauskas meg volt győződve arról, hogy egy szónak csak egy hangsúlyos szótagja lehet (Alminauskis 1930: 95).

Straipsniai / Articles

215

VILIJA RAGAİŠIENĖ

1. ÁBRA. A hangsúly-visszahúzódás jellege a 20. század 6–7. évtizedéből származó kéziratos forrásokban¹⁵

E nagyobb terjedelmű nyelvjárási szövegekben egyáltalán nem találtak olyan esetet, amelyben a hangsúly ne húzódna vissza, például: razum.ni, razum.nus (a razumnų mellett), vaikus, vil.ku, su kariėtu, vietą, rūbus, dienas, kėliṅti, pìr.stus, gàl.va, spȧl.va, trūṁpi, ìlgi, aũ.kšti stb. (Rybōkai, 146); jaũna, ūnksti, mérga, ka̋rtu, nebegi.va, per laũkus, viéną, per dienas (Rūkiškis, 270); ìlga, ga̋lva, miñkšta, dùnkčius, ūnksti, diéna, viéni, viéną, lìntas, piẽtus, agūkus, blìnus, piñ̃kus (Andriōniškis, 272) stb.^¹⁶ A hangsúly szabályos visszahúzódását

¹⁵ Figyelmet érdemel a 236. és 237. pont, amelyeket az utóbbi évek munkái az anykščiai-i aldialektushoz sorolnak (RAA 63–70). A tanulmányban közölt térképre a tárgyalt pontokat nem vettük fel. A vizsgált időszakban ezeket a kupiškėnai-i aldialektushoz sorolták (LKA I 33, 1. térképlap). A 2014-ben kiadott XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas című kiadványban mindkét pontot szintén a kupiškėnai-i aldialektushoz sorolták (LTT 187, 109. ábra).

¹⁶ A tőalakok, a žmogus / žmõgus / žmą̃gus hangsúlya az érintett nyelvjárásokban a második hangsúlyozási osztály közeli változatának meglétére utalhat. A tárgyalt esetek a hangsúly visszahúzódásával is összefügghetnek, vö. žma.gaũs (Ragaišienė 2018: 186, 27. jegyzet). A tövön hangsúlyozott bai̇sus alak szintén összefügghet a hangsúly visszahúzódásával, de nem zárható ki az a lehetőség sem, hogy régebbről öröklődött.

216

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Kirčio atitraukimas rytų aukštaičių anykštėnų patarmės tekstuose

Ezen a területen ezt a Lietuvių kalbos tarmės című chrestomathia közzétett szövegei is tanúsítják (LKT 295, 302–303), vö. még az 1964-ben Rūkiškio kutatóponton rögzített szöveget (LKTCH 149). Az 1965-ben Andríoniškio környékén lejegyzett elbeszélésekben szintén a visszahúzott hangsúlyos formák dominálnak, pl.: k̇leim̃u, pìr̃ki, mer̃.ga.s, žm̃õ.gus (a žmà.gaus mellett), žò.džiu / žo·džiu (AAT 77–78).

A 20. század 6–7. évtizedében más volt a helyzet a Verksnió­nys (208) – Svedasaĩ (239) – Mičíonys (273) areában. A kéziratos források anyaga azt mutatja, hogy itt a vissza nem húzott hangsúly dominált, például: pilnà, čigãnus, ràžu, liẽsvas, viẽdru, in būdàs, bizū­nù, galvà, žmãgus, būdà, u.lìča, grausmù, irà, dikà, lintù, sùnus, klaimì, valdžà, lìn­tàs, vaikùs, daržùs, saldù (Verksnió­nys, 208); varpùs, žmãgus, kardù, vienì, vartùs, kraujù, bėdà, dienà, dienàs, kėlìntà, navìnà, mergàs (Svedasaĩ, 239); rañdį, baltì, švintù, širmà, pìlnà, pìlvù, nuogà, pìlkà, gailù, kūmpì, vienà, žmãgus, bjãurùs, dienàs, šimtùs, su kãčelù, ràžu (Mičíonys, 273). A vizsgált nyelvjárásokban a hangsúly-visszahúzódásnak csak egyedi példáját találták, például: blãgi (Verksnió­nys, 208); liẽtus, pẽr pĩetus (Svedasaĩ, 239); rùnkas, var̃tus, dù šimtù (Mičíonys, 273).

Úgy tűnik, az anykščiai-i terület déli részén sokkal összetettebb volt a helyzet. A vizsgált időszakban egyes nyelvjárásokban a hangsúly ritkán húzódott vissza a rövid végződésről az utolsó előtti hosszú szótagra, másokban viszont meglehetősen szabályosan. Szabályos hangsúly-visszahúzódást rögzítettek a Kurkliai (341) – Kni­tiškiai (375) – Juodáusiai (447) areában. E nyelvjárások kis terjedelmű kézirataiban úgyszólván nem találtak olyan alakokat, amelyekben a hangsúly nem húzódik vissza, például: diẽvu, róžu, liẽtus, maišùs, irà, kartù, vienà, ùṅksti, suñki, baltì, baĩsi, tvarkà, vaikùs, juódì, sãisra (Kurkliai, 341); sūnus, lìṅgvi, pìṅkas, pìṅkus, jaũni, pas pónus, dienà, žmónà, ùntrì, baravìkus, maĩšus, ma.kìkla, kálba, liẽtus, užmìga miẽgu, vienì, i.ra (Kni­tiškiai, 375); róžu, ainù, dienà, piẽtus, kviẽtkus (Juodáusiai, 447). A 20. század 6–7. évtizedében fennálló szabályos hangsúly-visszahúzódást ezekben a nyelvjárásokban a Lietuvių kalbos tarmės című chrestomathiában közölt elbeszélések is mutatják, például: su viẽdru, vienà, pir̃tis, ainì, ainù, par piẽtus (LKT 305, 447). Úgy tűnik, a hangsúly a Kiaukliai (477) nyelvjárásban is meglehetősen szabályosan húzódott vissza, amely a gyenge feltételes hangsúly-visszahúzódás területével határos, például: pir̃ką, kìrvu, mar̃ti, pìṅkus, rùnka, pìṅki, vaikùs, kapeikàs, žmógus, pas susiẽdus stb.

A leírások anyaga azt mutatja, hogy a déli terület fennmaradó részén a 20. század 6–7. évtizedében a hangsúly-visszahúzódás szabálytalan volt. Úgy tűnik, a hangsúly a rövid végződésről az azt megelőző hosszú szótagra csak a Skie­moniai (343) nyelvjárásban nem húzódott vissza, például: mergà, žiemà, sausà stb.¹⁷ E terület többi nyelvjárásában a jelenség intenzitása eltérő volt. Az Anykščiai (305), Rubikiai (342) és Dapkūniškiai (376) nyelvjárások szövegeiben a hangsúly-visszahúzódást mutató alakok csaknem 90%-ot tesznek ki, például: kiẽmus, rùnkas,

¹⁷ Ezt a chrestomathiában Lietuvių kalbos tarmės közzétett szöveg is megerősíti. A hangsúly nem húzódott vissza a szó rövid végződéséről az azt megelőző hosszú szótagra, például: šeimà, jaũni, numirsù (LKT 306).

Straipsniai / Articles

217

VILИJA RAGAİŠIENĖ

ỹra, sū.nus, sʼvīr.ní, díenas, līetus, žēdna mēr.ga, su dū.ša (Anykščiai, 305)^¹⁸; žmogus (greta žmogaũs), kār.tus, bėdas, rùnka, žiñgsnìs, díenas (Rubikiai, 342); žmogus, žmōna, rōzu, sūnus, rū.bus, bėda, su diédu (Dapkūniškiai, 376)^¹⁹. Balninkai, Lyduõkiai, Žélva és Šešuõliai környékén ezek a hangsúly visszahúzására képes alakok mintegy kétharmadát teszik ki, például: žmōgus (a žmogũmì mellett), pìnki, sū.nus (a sū-naũs mellett), kaìtra / šviesà, daržbì, gir̃džiù, pirmà, mergà (Bālninkai, 411); sū.nus, blō.gì, mō.tka, per rùnkas, vièna, žmō.na, skū.ra, pìņkis, šimtus, rū.bus, mergà, razũmni / ainù, ainì, sunkù, mergà, kartù, raitì (Lyduõkiai, 410); nùogi, rū.bus, līetus, rōzus, kaũlus, galvà slōbna, viéni / dungùs, minkà, nėrà (Žélva, 449); gìva, mōtka, vār-du, mėsa, andarõkus / sunkù, skalnà, galvù (Šešuõliai, 448). Hasonló hangsúly-visszahúzódási tendenciákat a vizsgált időszak más szövegei is tanúsítanak az érintett nyelvjárásokban (LKT 307–309).

Összefoglalva megállapítható, hogy a 20. század 6–7. évtizedéből származó kéziratos források és más szövegek az intenzívebb feltételes hangsúly-visszahúzódás törvényének kialakulását és fejlődését mutatják az anykščiai-i aldialektus területén. Így ebben az időszakban a szomszédos kupiškėnai-i aldialektusban megszilárdult jelenség továbbhaladt délről észak felé, és elterjedt az anykščiai-i területen (bővebben lásd Ragaišienė 2018: 185–187).

A 20. század vége – a 21. század eleje között a vizsgált aldialektus területén rögzített elbeszélések a jelenség kisebb, de érzékelhető változásait mutatják (vö. az 1. és 2. ábrát). Nyilvánvaló, hogy a hangsúly-visszahúzódás egyre inkább megszilárdul az anykščiai-i terület északi részén, pontosabban a Verksnionys (208) – Svėdasai (239) – Mičiūnonys (273) areában. A Verksnionys-i ponton több olyan esetet találtak, amikor a hangsúly a rövid végső szótagról az azt megelőző hosszú szótagra húzódott vissza, mint a 20. század 6–7. évtizedéből származó kéziratos forrásokban, vö.: vìžas, uñks’ti, jaũna, kavalier’ùs / k’aũlas²⁰, aždun.cù (LKT 147–148)²¹; laĩki, ìra, sà.di, mė.sà, grì.čė / laĩkù, laĩkì, žiemà, ì.ra, blɔ·gà stb. (RAA 52–55)²². Svėdasai környékén a hangsúly-visszahúzódás még nem szilárdult meg. A törvény ebben a nyelvjárásban láthatólag nagyon egyenetlenül működik. A 2000-ben feljegyzett szövegekben a hangsúlyt visszahúzó alakok a lehetséges esetek csaknem felét teszik ki, például: užmirštù, sàu-gi vietà, vièna, laũkus, pìņki(s) šimtus, gārsus, grì.čė, su grìčų, vārpus²³ / laĩkùs, vièna, su draugù stb. (Markevičienė 2001: 63–70). A hangsúly visszahúzására irányuló tendenciát mutatja

^¹⁸ Hasonló használatot tanúsítanak a 7. évtizedben rögzített más szövegek is, például: sɔ·di (a sɔ·di mellett) vaĩkus, susiėdus, laĩkus, jùkus (AAT 67–68).

^¹⁹ Az Anykščiai-i nyelvjárás szövegeiben valamivel több olyan alakot találtak, amelyben a hangsúly nem húzódik vissza, mint a Rubikiai-i és Dapkūniškiai-i pontokon. Igaz, ez utóbbi nyelvjárások nyelvjárási szövegei kisebb terjedelműek, mint az Anykščiai-i nyelvjárásé.

^²⁰ Az alak az elbeszélésben háromszor fordul elő.

^²¹ A zárójelben azok a források szerepelnek, amelyekből a példákat vettük.

^²² Mindkét szöveget 1979-ben rögzítették Verksnionys környékén.

^²³ Az alak a szövegben hétszer fordul elő.

218

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Kirčio atitraukimas rytų aukštaičių anykštėnų patarmės tekstuose

és a „kétcsúcsú” hangsúlyos alakok használata, például: nugrįm̃si, laĩkūs, idãmų, lìnksmį, malaišą, duobės stb. (Markevičienė 2001: 63–67). A 2003-ban rögzített elbeszélésekben a hangsúlyt vissza nem húzó alakok dominálnak, például: nelìgà, žiemà, vienì, karštà, ainù, baltà, lintà, gelsvà, gandrù stb. (RAA 56–62)^²⁴. Ezekben a szövegekben csak elszórt „kétcsúcsú” hangsúlyos alakokat találtak, például: žiemà (RAA 56–62).

^² ÁBRA. A hangsúly-visszahúzódás jellege a 20. század végének – a 21. század elejének szövegeiben^²⁵

A 20. század végén – a 21. század elején Anykščiai (305) környékén, úgyszólván, már meghonosodott a visszahúzódó hangsúly. A vizsgált szövegekben kevés olyan szóalakot találtak, amelyben a hangsúly nem húzódik vissza a rövid végződésről az utolsó előtti hosszú szótagra, például: s³· dbl, slì·vas, gė·les, vìeni, jāuni, uņkšti, gaĩlta, žmò·na, nuveĩnu, sėrgi gėltu, var̃lės / miežùs, aušrà (RAA 71–79); jāuną, su klebš·nu, suprañti, sveĩka gīvà, peñkus, šìrdis, uņkšti / nebegì·và, vaikus (AAT 69–72).

Az írott források azt mutatják, hogy a jelenség változása a 20. század végén – a 21. század elején az anykščiai-i terület déli részére is jellemző. A hangsúly-visszahúzódás intenzitása alapján a terület

^²⁴ A Svedasai ponton rögzített szövegek adatközlői a legidősebb nemzedék képviselői.

^²⁵ A térképen fel nem tüntetett pontokról nem jelentek meg szövegek.

Straipsniai / Articles

219

VILIJA RAGAIŠIENĖ

két nagyobb areára osztható. A hangsúly meglehetősen szabályosan húzódik vissza e terület nyugati peremén, a Kurkliai-i (341) és a Lyduokiai-i (410) nyelvjárásokban. Például a Kurkliai környékén rögzített, a legidősebb nemzedék képviselőitől származó elbeszélésekben a végződésben megmaradt hangsúlyú szóalakok a lehetséges esetek mintegy ötödét teszik ki, például: aini, ąinu, viena, ųksti, laiku, jauni, supranti, žǫdžu, rąndi, šir̃dis, rųbus, pinkės / linksmì, žaizdžù, biednà, šienì, rųbus (Markevičienė 2001: 71–76); aini, žmõna, pįnki, įra, baigù / su dainù, gamtà (RAA 82–85); skąudi, cigž̨nus, pi-nigę̇lus, laiku, su męsa, mɔkįkla, pijɔ̨kus, penki, įra, vienà / įrà, vienà, rųbus, kartų, vardų, miestè (AAT 32–42). Hasonló helyzetet rögzítenek a Lyduokiai-i településeken is, például: su vir̃vi, dįki, ąinu, krųva, švięsa, ląuki, run̨ku, kįemu, žaizda, pęilu, spakąina, ąlga, dur̨na, jąuna, jauni, merga / pįnki, kartų, ąinu, un̨ksti, vardų, girtà, varksti, darbi (Markevičienė 2001: 77–86); dalįkus, ąlga, kartųs, sil̨pna, kraįčus, ver̨pju, pįnki, ąinu, bal̨sus, šeima nekalti / vaikųs, žmɔ̨gus (RAA 89–106).

Sokkal összetettebb a helyzet a vizsgált terület keleti peremén. Itt a feltételes hangsúly-visszahúzódás törvénye rendszertelenül működik (vö. Markevičienė 2001: 15). Skiemónys (343), Bálninkai (411) és Želva (449) környékének szövegeiben viszonylag sok olyan esetet találtak, amikor a hangsúly nem húzódik vissza. Legtöbbet a Skiemónys-nyelvjárásban, ahol a hangsúlyt a rövid végződésen megőrző alakok a lehetséges esetek csaknem felét teszik ki, pl.: viena, vieni, įra, nebėra, supranti, žodžu, tiesa, dė́·sras, kiemus, du kaulus, penki, žmogus (a žmogąus mellett) / ailės, marčės, lauki, laukus, jauna, basius, vaikus, mesa, laivù, draugės (AAT 48–61). Hasonló hangsúly-visszahúzódási tendenciák jellemzők Bálninkai (411) környékére is, pl.: durni, valdžė, pinkus, vardu, vienà, run̨kas, baržda / pukb̨l, pirmà, kartų, laukus, linksmì, lintas; Dapkūniškiai (376) környékére, pl.: durni, valdžė, pinkus / run̨ką; valamint Zibalai (448)^²⁶ környékére, pl.: grųšė, vįšne, burš̨kus, svagųnus, nąujus, dienas, vienà, biedni / šal̨ta, viršųs, vaikųs, aini, tvarkà, kalbà, kartųs, penki, šnektoms (Markevičienė 2001: 86–93, 106–109)^²⁷. A vizsgált nyelvjárások szövegeiben bőségesen fordulnak elő „kétcsúcsú” hangsúlyú alakok, amelyek tanúskodhatnak mind a jelenség megszilárdulásának tendenciáiról, mind annak egyenetlen, átfedési elv szerinti működéséről, pl.: kalbà, dainas, ląuki, šeimà; barždų, šeimų, sniegų, miegi, ląuki, šir̃dis, galvà, šienų; jilgà, kumpi, ląuki, ųksti, biedni és mások (Markevičienė 2001: 87–90, 106–109).

A hangsúly-visszahúzódás intenzitása alapján ezekhez a nyelvjárásokhoz kapcsolódik a širvintiškiai nyelvjárással határos Kiaukliai (477) pont is. Itt elterjedtebbek a hangsúlyt

^²⁶ A nyelvjárás a Šešuoliai ponthoz tartozik.

^²⁷ Néhány Bálninkai-pontbeli szövegben meglehetősen szabályos hangsúly-visszahúzódás is előfordul, vö.: vįšne, merga, burna, žaizda, dalįkus, rųbus (RAA 85–88). A szöveg közlője az idősebb nemzedék képviselője, az adatfelvétel éve azonban ismeretlen. Nem zárható ki annak lehetősége, hogy az adatfelvétel a 20. század második felében történt.

220

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Kirčio atitraukimas rytų aukštaičių anykštėnų patarmės tekstuose

visszahúzó alakok, vagyis valamivel több mint a lehetséges esetek felét alkotják, pl.: vieni, antri, vérki, maišù, viẽna, diẽnas, vìlkus / pirmà, aišù, gíržù, láukė (RAA 112–123). Figyelemre méltó, hogy a vizsgált időszakban ezeken a környékeken lejegyzett szövegekben kevesebb hangsúly-visszahúzó alakot találtak, mint a 20. század 6–7. évtizedének kéziratos forrásaiban (lásd az 1. ábrát).

A rövid végződésről az utolsó előtti hosszú szótagra szabályosabban hajlanak visszahúzni a hangsúlyt Želva (449) környékén is. Ebben a nyelvjárásban a hangsúly-visszahúzódás tendenciái lényegében nem különböznek a szomszédos Kiaukliai (477) pontéitól. A Želva ponthoz tartozó településeken szintén elterjedtebbek a hangsúly-visszahúzó alakok, pl.: viẽni, biẽdni, žmõ·na, nelaĩku, su bizù·nu, paliẽku, kártù, diẽnas / vaĩkù(s), maišùs, durnà, jáunà, baĩgù (Markevičienė 2001: 98–102); pìnkì, diẽnas, dùrni, láuki / vaĩkùs, bandà (RAA 107–111).

A déli anykštėnai területén a hangsúly-visszahúzódás törvényének tartósságát megkérdőjelezik a középső és a legfiatalabb nemzedék képviselőinek szövegei. A 21. század elején Skiemónys (343) és Kurkliai (341) nyelvjárásaiban lejegyzett elbeszélésekben feltehetőleg inkább a nem a hangsúly-visszahúzódást, hanem az oszlopos hangsúlyozást tanúsító tendenciák dominálnak, pl.: mkì klà, žõ·džù, miẽsti, suvogù·nus, blì·nus, klõldù·nus, diẽna, šõ·kus / vaĩkùs, i rà, šáulùs, rankà, vė̃iklà, šventės, šeimàs, láukė, kalnė, penkì és mások (AAT 43–47, 62–66). Annál is inkább, mivel a tőhangsúly általánosítására inkább azoknak a szavaknak az utolsó előtti szótagjában hajlanak, amelynek alapját hosszú magánhangzók vagy az ie, uo monoftongusok képezik^²⁸. Ez a tendencia az anykštėnai nyelvjárás déli részén is megfigyelhető. Ilyen használati eseteket meglehetősen sokat találtak például a Zibalai (448) nyelvjárás legidősebb nemzedékének képviselőitől származó szövegekben, vö.: grù·še, vì·šne, bur·kus, svagù·nus, naũjus, diẽnas, viẽna, biẽdni / šaltà, viršùs, vaĩkùs, aĩni, tvarkà, kalbà, kartùs, penkì. Hogy a tőben hangsúlyos alakok összefüggésbe hozhatók az akcentuális paradigma morfonológiai kiegyenlítődésével (oszlopos hangsúllyal), azt még egy dolog mutatja. Az anykštėnai terület déli részén a végződésben hajlanak hangsúlyozni az akut tövű szavak egyes számú eszközhatározói és többes számú tárgyeseti alakjait, pl.: vẽ·žù, vì·rù, lungùs, šõ·nùs, vì·rùs és mások (Markevičienė 2001: 16). Létezésük tanúskodhat az akcentuális modell második tagjának – a végződéses típusnak – a kialakulásáról (Ragaišienė 2016: 163). Érthető módon nincs lehetőség megbízhatóan megállapítani, mely esetek kapcsolódnak a hangsúly-visszahúzódáshoz, és melyek keletkeztek az oszlopos hangsúly kialakulása következtében. Az oszlopos hangsúlyozási típussal elsősorban feltehetőleg azoknak az alakoknak a tőhangsúlya hozható összefüggésbe, amelyek szótagjának alapját rövid magánhangzók alkotják, pl.: cepelìnus, su ma.mù·ti, sežù·ni és mások (AAT 18). Kétségtelen, hogy a két jelenség kölcsönösen összefügg, és valószínűleg az átfedés elve szerint működik.

²⁸ A két hangsúlyozási típus – az oszlopos és a végződéses – modellje egyre inkább meghonosodik a hangsúlyt vissza nem húzó déli aukštaitiai, keleti aukštaitiai vilniškiai és más aukštaitiai nyelvjárásokban (Grumadienė 1994: 104; Mikulenienė 1994: 104; Urbanavičienė 2010: 177; Ragaišienė 2016: 163; 2019: 11).

Straipsniai / Articles

221

VILIJА RAGĂIŠIENĖ

Összefoglalva megállapítható, hogy a 20. század végi – 21. század eleji forrásanyag tanúsága szerint az anykštėnai nyelvjárás területén a hangsúly-visszahúzódás mint jelenség változásokon megy keresztül. A terület nyugati peremén (Anykščiai–Kurkliai–Lyduokiai areál) a hangsúly meglehetősen szabályosan húzódik vissza a rövid szóvégi szótagról az előtte álló hosszú szótagra, a keleti peremen (Svėdasai–Skiemónys–Bálninkai–Kiaukliai areál) pedig sok olyan alak fordul elő, amely a hangsúlyt a rövid végződésen megőrzi.

ÖSSZEFOGLALÁS

A. Baranauskas 19. század második feléből származó szövegeinek, a 20. század 6–7. évtizedének nyelvjárási sajátosság-leírásainak, valamint a 20. század végi – 21. század eleji forrásoknak az összehasonlító elemzése megmutatja a hangsúly-visszahúzódás kialakulásának fejlődését az anykštėnai keleti aukštaitiai nyelvjárásában, és feltárja e jelenség vizsgált időszakban végbemenő változásának folyamatait. A hangsúly-visszahúzódás intenzívebb feltételes törvénye az anykštėnai nyelvjárásban viszonylag későn kezdett kialakulni, és egyenetlenül formálódott – a terület északi részén legkorábban a 20. század második felében szilárdult meg, a déli areálban mindmáig szabálytalan, kialakulóban lévő jelenségként értékelendő. Az elvégzett kutatás alátámasztja a litván nyelvjárások eredetének jelenlegi elméletét, amely szerint a változások – köztük a hangsúly-visszahúzódás – északról dél felé haladtak. Az anykštėnai nyelvjárás adatai megerősítik azt a feltevést, hogy a 19. század második felében a hangsúly-visszahúzódás innovatív hulláma az északi részből, ahol meglehetősen szabályos volt, a keleti perem felé haladt. Nem zárható ki annak lehetősége, hogy a hangsúly-visszahúzódás kialakulására az anykštėnai nyelvjárásban jelentős hatással lehetett a sėlių szubsztrátum (Zinkevičius 2006: 30, 73).

A vizsgált anykštėnai nyelvjárási forrásokban a hangsúly a rövid végződésről az előtte álló akut, illetve cirkumflex szótagra húzódik vissza. A hosszú szótagok visszahúzott hangsúlyának intonációja végződéses (vö.: Kazlauskas 1968: 26; Ragaišienė 2018: 187).

A hangsúly-visszahúzódás, még ha közvetve is, összefügghet az akcentuális paradigma morfonológiai kiegyenlítődésével, vagyis az oszlopos hangsúlyozási típus kialakulásával. Ezt két dolog mutatja: 1) a hangsúly gyakrabban húzódik vissza az egyes számú eszközhatározói és a többes számú tárgyeseti alakokban; 2) a teljes nyelvjárási területen meglehetősen szabályosan húzódik vissza a hangsúly a rövid végződésről az utolsó előtti szótagra, amelynek alapját hosszú magánhangzók és az ie, uo monoftongusok alkotják. Valószínű, hogy a két jelenség – a hangsúly-visszahúzódás és az oszlopos hangsúly – kölcsönösen összefügg, és az átfedés elve szerint működhet.

222

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Kirčio atitraukimas rytų aukštaičių anykštėnų patarmės tekstuose

IRODALOM ÉS FORRÁSOK

AAT – Anykščių apylinkių tekstai, szerk. R. Rinkauskienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2020.

Almanauskis Kazimieras 1930: Vyskupo Antano Baranausko laiškai Hugo Weberiui. – Archivum Philologicum 1, 69–102.

Geržotaitė Laura 2015: Antanas Baranauskas litván nyelvjárási osztályozásának geolingvisztikai elemzése. – Kalbos istorijos ir dialektologijos problemos 4, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 133–165.

Girdenis Aleksas 1978: Akcentologinis mažmožis. – Kalbotyra 14(1), 75–76.

Girdenis Aleksas 2003: A litván fonológia elméleti alapjai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Girdenis Aleksas, Rosinas Albertas 1976: Néhány megfontolás a dialektológiai fonetika kérdéseiről. – Baltistica 12(2), 188–197.

Grumadienė Laima 1994: Néhány újabb sajátosság a punszki nyelvjárás ragozásában és hangsúlyozásában. – Lietuvių kalbotyros klausimai 34, 97–106.

Kazlauskas Jonas 1968: A litván nyelv történeti grammatikája (Hangsúlyozás, főnév, ige), Vilnius: Mintis.

LKA I – A litván nyelv atlasza 1: Lexika, felelős szerkesztő K. Morkūnas, Vilnius: Mokslas, 1977.

LKT – Lietuvių kalbos tarmės: Chrestomatija, szerk. E. Grinaveckienė, A. Jonait ytė, K. Morkūnas, B. Vanagienė, A. Vidugiris, Vilnius: Mintis, 1970.

LKTCH – Lietuvių kalbos tarmių chrestomatija, szerk. R. Bacevičiūtė, A. Ivanauskienė, A. Leskauskaitė, E. Trumpa, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2004.

LTT – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai), szerk. D. Mikulėnienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: Briedis, 2014.

Markevičienė Žaneta 1999: Aukštaičių tarmių tekstai 1, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

Markevičienė Žaneta 2001: Aukštaičių tarmių tekstai 2, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

Markevičienė Žaneta 2004: Auksztaitis nyelvjárások változásai. – Kalbotyra 53(1), 39–45.

Mikulėnienė Danguolė 1996: A ragozott szavak hangsúlyozási változatairól a keleti auksztaitis nyelvjárások déli részén. – Lietuvių kalbotyros klausimai 36, 148–155.

Straipsniai / Articles

223

VILIJA RAGAIŠIENĖ

RAA – Rytų aukštaičių anykštėnai, szerk. Ž. Markevičienė, A. Markevičius, V. Salienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2013.

Ragaišienė Vilija 2015: Az auksztaitis hangsúlyozás sajátosságai Antanas Baranauskas szövegeiben. – Kalbos istorijos ir dialektologijos problemos 4, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 166–210.

Ragaišienė Vilija 2016: A hangsúlyozási rendszer és változásai. – Lietuvių tarmių kaita XXI a. pradžioje: Lenkijos lietuvių šnektos, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 120–204.

Ragaišienė Vilija 2018: A keleti auksztaitis kupiskiszek hangsúlyozási rendszerének változása a 19. század 70–90-es éveitől a 20. század 60–70-es éveiig. – Rytų aukštaičių patarmė: kaita ir pokyčiai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 176–203.

Specht Franz 1920: Litauische Mundarten gesammelt von A. Baranowski 1. Texte, Leipzig: Verlag von K. F. Koehler.

Ragaišienė Vilija 2019: A több szótagú főnevek hangsúlyozási tendenciái a nyugati auksztaitis kaunasi nyelvjárások 20. század 60–70-es éveiből származó kéziratos forrásaiban. – Lietuvių kalba 13, 1–19. Elérhető az interneten: http://www.lietuviukalba.lt/index.php/lietuviu-kalba/article/view/268/19.

Stundžia Bonifacas 1989: Antanas Baranauskas akcentologas. – Baltistica III (2) priedas, 434–442.

Urbanavičienė Jolita 2006: A keleti auksztaitis vilnisi nyelvjárások peremvidéki változatainak hangsúlyozási sajátosságai. – Baltistica 41(2), 219–231.

Urbanavičienė Jolita 2010: A Svirkai nyelvjárás fonológiai rendszere: vokalizmus és prozódia, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Urbanavičiūtė-Markevičienė Žaneta, Grinaveckis Vladas 1992: Litván nyelvjárások: fonetika, morfológia 2, Vilnius: Vilniaus pedagoginis universitetas.

Zinkevičius Zigmas 1966: A litván nyelv dialektológiája, Vilnius: Mintis.

Zinkevičius Zigmas 2006: A litván nyelvjárások eredete, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

224

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII

Kirčio atitraukimas rytų aukštaičių anykštėnų patarmės tekstuose

FÜGGELÉK. A nyelvjárási archívum anykštėnai nyelvjárásának kéziratos forrásai

Az LKA-pont elnevezése (száma) A vizsgált hely neve²⁹ A vizsgálat éve, a lejegyző, a forrás nyilvántartási száma Rybokai (146) Rybokai, Miesteliškės, Rokiškis járás 1956, E. Grinaveckienė, D. Gargaitė, nyilv. sz. 279 Verksnionys (208) Verksnionys, Rokiškis járás 1954, V. Valunta, nyilv. sz. 208 Švėdasai (239) Švėdasai, Anykščiai járás 1954, V. Valunta, nyilv. sz. 195 Rukiškis (270) Surdegis, Troškūnai járás 1957, A. Kratulis, nyilv. sz. 393 Andrioniškis (272) Andrioniškis, Anykščiai járás 1956, J. Subačiūtė, nyilv. sz. 310 Andrioniškis (272a) Ramaškonys, Anykščiai járás 1964, J. Kaušpėdas, A. Kairytė, nyilv. sz. 827 Mičionys (273) Mičionys, Anykščiai járás 1954, V. Valunta, nyilv. sz. 205 Anykščiai (305) Liudiškiai, Anykščiai járás 1956, A. Satkūnaitė, D. Vytenaitė, nyilv. sz. 328 Anykščiai (305a) Dabužiai, Anykščiai járás 1964, G. Jurkūnaitė, R. Venckutė, nyilv. sz. 828 Kurkliai (341) Kurkliai, Kovarskas járás 1956, S. Grytė, nyilv. sz. 317 Kurkliai (341a) Kurkleliai, Anykščiai járás 1964, N. Kačiವsyತė, L. Urbutytė, nyilv. sz. 829 Rubikiai (342) Rubikiai, Anykščiai járás 1956, D. Trumpickas, nyilv. sz. 313 Rubikiai (342a) Mažeikiškiai, Anykščiai járás 1956, M. Naginionytė, G. Kalinskaitė, nyilv. sz. 314 Skiemоnys (343) Skiemоnys, Anykščiai járás 1956, D. Drakickaitė, G. Drakickaitė, nyilv. sz. 315 Knitiškiai (375) Knitiškiai, Kovarskas járás 1957, S. Jurevičius, A. Vyšniauskas, nyilv. sz. 396 Dapkūniškiai (376) Dapkūniškiai, Kovarskas járás 1956, G. Leščūtė, nyilv. sz. 318 Lyduokiai (410) Lyduokiai, Ukmergė járás 1957, V. Gaškaitė, A. Trečiokaitė, nyilv. sz. 374 Lyduokiai (410a) Kunigiškiai, Anykščiai járás Žemaitkiemis, Ukmergė járás 1964, D. Mielytė, R. Stankaitė, V. Čelutkaitė, nyilv. sz. 831 Balninkai (411) Balninkai, Kovarskas járás 1956, Martikonytė, nyilv. sz. 319 Juodausiai (447) Juodausiai, Ukmergė járás 1959, Z. Zinkevičius, nyilv. sz. 566 Šešuoliai (448) Šešuoliai, Ukmergė járás 1957, O. Sedelskytė, A. Bagočiūnaitė, nyilv. sz. 349 Želva (449) Želva, Ukmergė járás 1957, O. Sedelskytė, A. Bagočiūnaitė, nyilv. sz. 350 Kiaukliai (477) Kiaukliai, Širvintos járás 1957, O. Sedelskytė, A. Bagočiūnaitė, nyilv. sz. 348

²⁹ A vizsgált hely neve úgy van feltüntetve, ahogyan a források nyilvántartási naplójában és magában a forrásban szerepel.

Straipsniai / Articles

225

VILIJA RAGAIŠIENĖ

Hangsúly-visszahúzódás az Anykščiai keleti aukštaitiai nyelvjárásának szövegeiben

ÖSSZEFOGLALÓ

Az 1860-as–1880-as évektől a 21^st. század elejéig terjedő írott források alapján a tanulmány az Anykščiai keleti aukštaitiai nyelvjárásában vizsgálja a hangsúly-visszahúzódás jelenségeit. A kutatás célja, hogy a lehető legrészletesebben írja le a hangsúly-visszahúzódás kialakulását az anykštėnai nyelvjárásban, megvitassa a megadott időszakban működő hangsúly-visszahúzódási jelenségeket, és feltárja azok areális elterjedését a nyelvjárás területén.

A több mint egy évszázaddal elválasztott időszakokból származó források összehasonlító elemzése megmutatja a hangsúly-visszahúzódás kialakulását az Anykščiai keleti aukštaitiai nyelvjárásában, és feltárja e jelenségnek a vizsgált időszakban végbemenő változási folyamatait. A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a hangsúly-visszahúzódás intenzívebb törvénye viszonylag későn kezdett kialakulni az anykštėnai nyelvjárásban, fejlődése pedig nem volt egyenletes – a terület északi részén legkorábban a 20^th. század második felében szilárdult meg; a déli területen továbbra is szabálytalan, és még kialakulóban lévőnek tekinthető. Ez a tanulmány alátámasztja a litván nyelvjárások eredetére vonatkozó jelenlegi elméletet, amely szerint a változások – köztük a hangsúly-visszahúzódás – északról dél felé haladtak. Az anykštėnai nyelvjárás adatai azt a feltevést támasztják alá, hogy a 19^th. század második felében a hangsúly-visszahúzódás innovatív hulláma északról, ahol meglehetősen szabályos volt, a keleti határ felé haladt.

A hangsúly-visszahúzódás összefügghet az akcentuális paradigma morfológiai kiegyenlítődésével, vagyis az oszlopos (rögzített) típusú hangsúlyozás kialakulásával. Ezt két szempont mutatja. Először: a hangsúly gyakrabban húzódik vissza az egyes számú eszközhatározói és a többes számú tárgyeseti alakokban. Másodszor: a hangsúly a nyelvjárás egész területén meglehetősen szabályosan húzódik vissza a rövid végződésről az utolsó előtti szótagra, amelyet hosszú magánhangzók és az ie, uo monoftongusok alkotnak. Valószínű, hogy a két jelenség – a hangsúly-visszahúzódás és az oszlopos hangsúly – összefügg egymással, és az átfedő működés elvét szemléltetheti.

Benyújtva 2020. november 19-én.

VILIJA RAGAIŠIENĖ

Litván Nyelvi Intézet

Petro Vile išio g. 5, LT–10308 Vilnius, Litvánia

[email protected]

226

Acta Linguistica Lithuanica LXXXIII