DANIEL PETIT

École Normale Supérieure, Párizs

ORCID: https://orcid.org/0000-0001-8432-5600

Kutatási területek: baltisztika, indoeurópai tanulmányok.

DOI: doi.org/10.35321/all85-01

A régi porosz

DŪRAI

A régi porosz dūrai szó eredete

Ne süsd le a szemed! (Simon Dach)

ANNOTÁCIÓ

A régi porosz dūrai ‘szégyenlős’ melléknevet hagyományosan a szláv *durb (orosz дýрь ‘butaság’) és *durbъ (orosz дурной, lengyel durny ‘ostoba, buta’) szavak családjával hozzák kapcsolatba. E két lexikai család formai és szemantikai kapcsolatai azonban továbbra is tisztázatlanok. Tanulmányunk célja a régi porosz dūrai eredetének tisztázása, különösen pedig annak indoklása, hogy a szó a litván dùrti által tükrözött ‘szúrni, döfni’ jelentésű tőből származik. Felvethető, hogy ez a származtatás a nudùrti akìs į žẽmę ‘a földre nézni’ frazeológiai kifejezésen alapul, amelyet pszichológiai nehézség jeleként használnak.

KULCSSZAVAK: régi porosz, litván, szláv, indoeurópai, etimológia, frazeológia.

ANNOTÁCIÓ

A régi porosz dūrai ‘szégyenlős’ melléknevet hagyományosan a szláv *durb (orosz дýрь ‘butaság’) és *durbъ (orosz дурной, lengyel durny ‘buta’) szavak családjával hozzák kapcsolatba. E két lexikai család formai és szemantikai kapcsolatai azonban továbbra is tisztázatlanok. E tanulmány célja a régi porosz dūrai eredetének tisztázása, különösen pedig annak indoklása, hogy a szó a litván dùrti ‘megszúrni, (be)szúrni’ által tükrözött tőből származik. Állítható, hogy ez a származék a nudùrti akìs į žẽmę ‘lefelé nézni’ frazeológiai kifejezésen alapul, amelyet pszichológiai nehézség jelölésére használnak.

KULCSSZAVAK: régi porosz, litván, szláv nyelvek, indoeurópai alapnyelv, etimológia, frazeológia.

Straipsniai / Articles

11

DANIEL PETIT

1. A RÉGI POROSZ DŪRAI

A régi porosz Enchiridionban (1561) egyetlen alkalommal találkozunk a dūrai melléknévvel, amely a német schew ‘szégyenlős’ megfelelője (III 93₁₉, mai német scheu):

(1) Enchiridion III 93₁₉ (német) Ir Vater reitzt ewre Kinder nicht zu zorn / das sie nicht schew werden, Sondern ziehet sie auff in der zucht und vermanunge zu dem HERRN. (régi porosz) Jous Tawai ni teṅeit iōv̄ans malnikans prei nerten / kai śtai ni dūrai pośtānai / Schłait poauginneiti stans / en Kanxtijſku preiſtan Riki̇jan. ‘Ti pedig, atyák, ne ingereljétek haragra gyermekeiteket, hogy el ne csüggedjenek, hanem neveljétek őket az Úr tanítása és intése szerint.’

A szöveg nyilvánvalóan az Efézus 6,4-en alapul, de a mellékmondat másodlagos betoldás, amelyet a Kolossé 3,21 párhuzamos szakaszából vettek át. A régi porosz dūrai a német schew ‘szégyenlős, félénk’ megfelelője. Néhány sorral korábban (III 93₁₆) egy másik régi porosz melléknév, a būrai fordítja a nőkre vonatkozó német ſchuchter ‘szégyenlős, félénk’ szót:

(2) Enchiridion III 93₁₆ (német) So ir wolthut / vnd nicht ſo ſchuchter ſeyt. (régi porosz) ikai jous labban ſeggēti / bhe ni tijt būrai afti. ‘ha jól cselekedtek, és nem féltek.’

Általánosan elfogadott, hogy a régi porosz būrai az *dūrai íráshiba. A szöveg közvetlenül az 1Péter 3,6-ra épül².

A régi porosz dūrai alak vagy többes számú nominativuszként értelmezhető (hímneműként a III 93₁₉-ban, tévesen a III 93₁₆-ban), vagy pedig alternatív módon --ai képzős határozószóként, amelyet olykor a német eredeti ragozatlan állítmányi mellékneveinek visszaadására használnak. Egy *dūras melléknéven kell alapulnia. Jonas Jablonskis (1860–1930) megemlített egy litván megfelelő szót, a dūras-t, tylus, nekalbus ‘csendes, szűkszavú’ jelentéssel (LKŽ II 897). Az LKŽ egy absztrakt főnevet is említ, a dūras-t, amelynek jelentése kvailumas ‘butaság’ (LKŽ II 897, Nočia és Valkininkai nyelvjárásaiból), valamint néhány igét, például a dūrėti-t, amelynek jelentése laukti,

¹ Német auff das sie nicht schew werden (Luther 1545), latin ut non pusillo animo fiant (Vulgata). ² Német so ir wolthut vnd nicht so schüchter seid (Luther 1545), latin benefacientes et non timentes ullam perturbationem (Vulgata).

12

Acta Linguistica Lithuanica LXXXV

The Origin of Old Prussian dūrai

tūnoti tylint, nekalbant ‘várni, csendben maradni, szó nélkül’ (LKŽ II 899, J̨onas Jablonskis nyomán), dūrinti, amelynek jelentése kvailinti, mulkinti ‘butává tenni’ (LKŽ II 901, Nemunaitis és Leipalingis nyelvjárásaiból), és különösen a dūroti, amelynek jelentése buti paniurusi am, akis į žemę įbedus, niūreti, niūroti ‘csüggedtnek lenni, a földre nézni, lehangolttá válni’ (LKŽ II 905, Antanas Juška 1897–1922 nyomán). Más hasonló igéket Fraenkel (LEW I 113) különböző lexikográfiai vagy nyelvjárástani forrásokból említ.

2. A SZLÁV JÖVEVÉNYSZÓ

A 19. század óta a régi porosz és a litván nyelvben közös, a lettből azonban hiányzó *dūras melléknevet a szláv *durb szóval (orosz дуръ ‘butaság’) és származékával, a *durьnъ melléknévvel (orosz дурной, lengyel durny ‘ostoba, buta’) vetették össze. Ehhez hagyományosan más indoeurópai nyelvek különféle alakjait is hozzáveszik, például a görög θοῦρος ‘rohanó, heves, dühödt’ alakot^³. Két problémát azonban gyakran figyelmen kívül hagytak: (1°) a valódi balti szavak és a szláv jövevényszavak megkülönböztetését; (2°) az igető és származékai szemantikájának rekonstruálását.

Mindenekelőtt közismert, hogy a szláv *durьnъ ‘ostoba, buta, dühödt’ melléknevet vagy valamelyik történeti leszármazottját átvették a balti nyelvek. A durnas ‘ostoba, buta’ melléknév már az ólitvánban is megtalálható, és egyöntetűen a belarusz дурны́ vagy a lengyel durny jövevényszavának tekintik⁴. Változata az ólitván dūrnius ‘ostoba, buta ember’ főnév, amelyet a belarusz дурáнь vagy a lengyel dureń alapján alakítottak. Mindkét alakot Konstantynas Sirvydas említi az első litván szótárban (DTL³, kb. 1643): durnas ‘ostoba, buta’ (DTL³ 69 = lengyel głupi, latin stultus stb.) és durnius ‘ostoba, buta ember’ (DTL³ 69 = lengyel głupiec, latin stipes stb.). Létezik a durnavóti ‘dühösnek lenni, dühöngeni’ ige is, amelyet Jonas Bretkūnas óta (16. század) adatolnak, és amelyet a belarusz дурнава́ць nyelvből vettek át. Már a 16. században Martynas Mažvydas (1570: 468₁₈) a durnif­te ‘bolondság, butaság’ származékot használta (= német Torheit). Újabb időkben Friedrich Kurschat (1883: 99) közli a dūrnas ‘dühödt, őrült’ melléknevet (= német rasend, toll), az absztrakt durnýstė főnevet ‘düh, őrület’ jelentéssel (= német Tollheit, Verrücktheit), valamint a durnójų igét ‘dühöngeni’ jelentéssel (= német rasen, toben).

^³ Vö. Berneker (1896: 288); Trautmann (1910: 325). Lásd még Urbutis (2000).

^⁴ Vö. Brückner (1877: 82); Skardžius (1931: 125). Lásd még LEW I 113; SEJL 136.

Straipsniai / Articles

13

DANIEL PETIT

Ugyanezen család más alakjai is adatolhatók a szláv nyelvekben, különösen az oroszban és a lengyelben, amelyek itt elsősorban érdekelnek bennünket. A lengyelben nemcsak a durny ‘ostoba, buta’ melléknév, a dureń ‘ostoba, buta ember’ főnév és a durnieć ‘ostobává válni, ostobán viselkedni’ ige található meg, hanem orrhangú képző nélkül a durzyć ‘félrevezetni, becsapni’ ige és a durzyć się ‘szerelembe esni’ is. Az oroszban a дурной ‘ostoba, buta’ melléknevet és az olyan igéket találjuk, mint a дурнéть, дурнúть ‘ostobán viselkedni’, de orrhangú képző nélkül a дурак ‘ostoba, buta ember’ főnevet is.

A nyilvánvaló jövevényszavak egy rétegének létezése nem jelenti azt, hogy minden balti alakot a szlávból átvettnek kell tekinteni. Ellenkezőleg, feltételezhetjük, hogy legalább némelyik alak öröklött lehet a baltiban. Erre utal, hogy e formák némelyike alapjelentésében nem a ‘bolondságra, butaságra’ utal, hanem a ‘csüggedtség, csend, szomorúság’ fogalmát hordozza, amely nem szükségképpen vezethető le ebből a jelentésből. A lettben a dur̃ns melléknév ismereteim szerint a 17. századtól adatolható, jelentése azonban jelentősen változhat. A Manuale Lettico-Germanicumban (kb. 1690) megtaláljuk a Durnis melléknevet ‘ostoba, buta’ jelentéssel (MLG 114 = német Thoricht, unweise) és a Durniba absztrakt főnevet ‘bolondság, butaság’ jelentéssel (MLG 114 = német Unweisheit, Aberwitz, Unsinnigkeit, vö. még 501), amely jelentés egyértelműen feltárja szláv eredetét. Gotthard Stender Lettisches Lexicona (1758: 97) szögletes zárójelben közli a durns melléknevet ‘ostoba, buta’ jelentéssel (= német doll, dwatsch Lit.), hasonló jelentéssel, de litván forrásból származtatva⁵. Carl Christian Ullmann Lettisches Wörterbuch című művében (1872) a legújabb orosz jövevényszó, a duraks ‘ostoba, buta’ (1872: 55 = német ein Narr) mellett a durns melléknevet németül egyaránt dwatsch ‘ostoba, buta’ és benommen ‘zavarodott, megszeppent’ szavakkal adja vissza. Az Ullmann által közölt példák mindkét jelentést szemléltetik: gāl̄wa tāhda durna ‘olyan buta a fejem’, durns firgs ‘veszett ló’ (= német ein Pferd, das den Koller hat), durna aita ‘álmos ember’ (= német ein Schlafskopf). Ezenkívül Ullmann (1872: 55) közöl egy durneht igét ‘alvajárni, ülve maradni, henyélni, vegetálni’ jelentéssel (= német schläfrig eingeheren, sō sitzen, faulenzen, vegetiren), valamint a durnums absztrakt főnevet ‘kábultság, zsibbadtság, butaság, juhok szédülése’ jelentéssel (= német Benommenheit, Dwatfscheit, Drehkrankheit der Schafe). Az ME (1923: I 519) a dũrns alakot ‘szomorú, megszeppent, ostoba, elszigetelt’ jelentéssel közli (= német traurig, benommen, dwatsch, wüst), valamint a durnẽt igét ‘lassan menni, lustálkodni, csendben lenni, hallgatni, barátságtalannak lenni, betegnek lenni’ jelentéssel (= német trödeln, faulenzen, ruhig sein, schweigen, unfreundlich sein, sich krank zeigen).

Összefoglalva: a balti alakok két eltérő jelentéssel kapcsolatosak: egyrészt ‘ostoba, buta’, másrészt ‘csüggedt, megszeppent, néma, szomorú’,

⁵ Vö. még Stender (1789: 55).

14

Acta Linguistica Lithuanica LXXXV

The Origin of Old Prussian dūrai

másrészt. Valószínű, hogy az előbbi jelentés szláv forrásból ered: ez különösen nyilvánvaló a balti *durnas ‘ostoba, buta’ esetében, amelyet közvetlenül a belarusz дурны vagy a lengyel durny nyelvből vettek át. Miután a szláv jövevényszó meghonosodott a balti nyelvekben, önálló szócsaládot fejleszthetett ki, közvetlen szláv minta nélkül, például a balti képzőkkel ellátott lit. durnystė, lett durnība ‘bolondság, butaság’. A többi jelentés magyarázata azonban nehezebb, mivel nem tükröznek a szlávban már jelen lévő szemantikai jegyeket. Vagy belső fejlődést képviselnek, amely a szláv jövevényszó alapján ment végbe a balti nyelveken belül, vagy más forrást feltételeznek. Az előbbi esetben fel kellene tételeznünk egy ‘ostoba, buta’ > ‘csüggedt, megszeppent, néma, szomorú’ fejlődést, ami önmagában nem tűnik lehetetlennek, de szemantikai szempontból további alátámasztásra szorulna. Valószínűleg célszerűbb azt feltételezni, hogy a balti nyelvekben létezett egy valódi *dur–/*dūr– ‘csüggedt, megszeppent, néma, szomorú’ lexikai család, amely független volt a szláv jövevényszótól; ez pedig visszavezet bennünket a régi porosz dūrai ‘szégyenlős’ szóval való összevetéshez.

3. AZ IGEI ALAP

A fentiek alapján feltételezhető, hogy a balti nyelvekben két lexikai réteg keveredett: egy balti család, amelynek jelentése „bátortalan, zavarban lévő, hallgatag, szomorú”, valamint egy szláv jövevényszó, amelynek jelentése „ostoba, buta”. E két réteg közötti kontamináció mindkét irányban végbemehetett. A balti család átvehette a szláv jövevényszó jelentését (innen a litván dūras „butaság”, dūrinti „butává tenni”, amelyek formailag a balti családból származnak, szemantikailag azonban az „ostoba, buta” jelentéshez kapcsolódnak), másfelől pedig a balti nyelvekben használatos szláv jövevényszó helyileg átvehette a balti család eredeti jelentését (innen a lett dūŗns nemcsak „ostoba, buta”, hanem „szomorú, zavarban lévő, elszigetelt” is). Ha ez az elemzés helyes, az óporosz *dūras „félénk” melléknév, amelyet az Enchiridion (1561) dūrai alakban adatolnak, nem elszigetelt, hanem egy koherens lexikai családba illeszkedik, amelynek jelentését csak helyileg zavarta meg a szláv jövevényszó hatása. A nyitott kérdés e balti család eredete.

A régi porosz dūrai és a litván dūras összevetéséből ítélve a valódi balti alak egy *dūras melléknévnek tűnik. Nincs okunk azt gondolni, hogy a balti nyelvek a *дурнъ szláv alaknak megfelelő melléknevet örökölték. Bárhol találjuk is meg a baltiban, gyanítható, hogy szláv jövevényszó, még akkor is, ha helyileg keveredett a balti családdal. Ebből következik, hogy a közös baltinak tulajdonítható egyetlen alak a *dūras. Minden más alak vagy ebből az alapalakból származik, vagy szlávból való átvétel.

Straipsniai / Articles

15

DANIEL PETIT

Amennyire megítélhetjük, a *dūras jelentése ‘csüggedt, megszeppent, néma, szomorú’ volt, olyan lelkiállapotot írva le, amelyben a pszichológiai nehézség és a társadalmi visszahúzódás egyesül. A régi porosz dūrai ‘szégyenlős’ jelentése jól illeszkedik ehhez a szemantikai rekonstrukcióhoz.

A balti *dūras melléknév eredete tisztázatlan, de a 19^th. század óta két feltevést rendszeresen megismételnek. Először is hagyományosan úgy vélik, hogy a balti *dūras a szláv *durьnъ szócsaládjába tartozik. Ez a feltevés részletes tárgyalást igényel, amelyre eddig nem került sor. A második feltevés szerint minden alak egy *dūr-ti- ‘szúrni, döfni, beleszúrni, megszúrni’ igéből származik, amelyet a litván dùrti, a lett durt ‘szúrni’ és közvetve az orosz дырá ‘lyuk’ tükröz^⁶. E két feltevést Toporov (PJ I 391–392) és Mažiulis (PKEŽ 1988: I 239–240; 2013: 149) is megismétli, de hangsúlyozni kell, hogy kiegészítő követelményeket foglalnak magukban: (a) át kell hidalnunk a balti *dūras és a szláv *durьnъ közötti szemantikai eltérést; (b) formai és szemantikai szempontból meg kell magyaráznunk, hogyan vezethető vissza mindkét alak egy ‘szúrni, döfni’ jelentésű igére.

Ezen a ponton úgy tűnik, hogy e tő pszichológiai jelentése világosan elkülönül: a szlávban ‘ostoba, buta’, a baltiban pedig ‘csüggedt, megszeppent, néma, szégyenlős’. Van azonban egy szláv alak, amely a balti családéhoz igen közeli jelentést mutathat. A 19^th. század végén Maks Pleteršnik szlovén szótára (Slovensko-Nemški Slovar 1894: 195) egy dūr ‘szégyenlős, vad’ melléknevet említ (= német scheu, wild, menschen scheu), amelynek jelentése azonos a régi porosz dūrai melléknévével. Távolabbról, de minden bizonnyal rokon a szlovén duriti ‘gyűlöletessé tenni, undorral eltölteni; megvetni’ ige (= német verhasst, ekelhaft machen, verabscheuen, verachten), amely a szerbhorvát dúriti se ‘haragudni, undorral eltölteni’ alakban is megtalálható. Megjegyezték azt is, hogy egyes orosz nyelvjárások megőrizték ugyanezt a дýр ‘szégyenlős, félénk’ szót^⁸. A szláv *dur tő jelentése ‘szégyenlős’, innen ‘undorodni, megvetni’ (valószínűleg a német scheu → verabscheuen mintájára képzett tükörfordítás). Erősen emlékeztet a baltiban megfigyelt jelentésre. Maguk az alakok azonban nem azonosíthatók közvetlenül, mivel a szláv *dur PIE *d⁽ʰ⁾our, míg a balti *dūr csak PIE *d⁽ʰ⁾uHr-, *d⁽ʰ⁾urH- vagy *d⁽ʰ⁾r̥H- alakra vezethető vissza.

⁶ Vö. EDSIL 132. Az EDSIL 126 azonban azt javasolja, hogy a szláv *durb és a régi porosz dūrai *dʰou̯-ro alakból elemezhető, amely egy *dʰeu̯- ‘futni’ tőből származik (vö. szanszkrit dhávati, görög θέω ‘futni’); ez szemantikailag nem meggyőző.

⁷ Vö. EDSIL 132. Pleteršnik (és Cigale 1860: 1355) szerint a szlovén melléknév forrása a szlovén püspök, Matevž Ravnikar (1776–1845) írásaiban keresendő.

⁸ Lásd Urbutis (2000: 229).

16

Acta Linguistica Lithuanica LXXXV

The Origin of Old Prussian dūrai

Így tehát a vártnál nagyobb kihívással állunk szemben. Úgy tűnik, hogy a szlávban egy *dur- tőnek két fő képviselője volt: egy *durb ‘szégyenlős’ melléknév (szlovén dūr, orosz nyj. дур) és egy *durb ‘bolondság, butaság’ főnév (orosz дурь), ez utóbbi pedig a *durьnь ‘ostoba, buta’ melléknév (orosz дурной, lengyel durny) forrása. A *dur tő szemantikai összetettsége nem húz választóvonalat a balti és a szláv között, hanem már a szlávan belül jelen van. Emellett meg kell jegyeznünk, hogy a formai megfelelés nem tökéletes, mivel a szláv alakok *d(h)our- alakot feltételeznek, míg a balti alakok zérus fokon alapulnak, bármilyen legyen is annak pontos rekonstrukciója.

E formák igei alapját hagyományosan a *dūr-ti- ‘szúrni, döfni’ igével azonosították, amely csak a baltiban maradt fenn (litván dūrti, lett durt ‘szúrni’), de e fogalom és feltételezett származékainak két fő jelentése, a ‘szégyenlős’ és az ‘ostoba, buta’ közötti szemantikai kapcsolat korántsem világos. A baltin kívül az elsődleges ‘szúrni, döfni’ jelentés az orosz дырá ‘lyuk’ szóban maradt fenn, de a szlávban van egy másik, kissé eltérő alakú ‘lyuk’ jelentésű szó is (belarusz дзю́ра, ukrán дю́па, cseh dǔra, lengyel dziura ‘lyuk’). Pusztán a forma alapján úgy tűnik, hogy a szlávban két különböző tő volt: *dyr az orosz дырá alakban (< PIE *d(h)ūr-), *d’ur pedig a lengyel dziura stb. alakban (< PIE *d(h)eur-); ezen az alapvető megállapításon nehéz túllépni, és meghatározni e két ablautfok eredeti eloszlását. A formai problémát tovább súlyosbítja az a széles körben elterjedt nézet, hogy a fent idézett, ‘szúrni, döfni’ jelentésű alakok többsége rokona a jól ismert PIE *der- ‘tépni, nyúzni’ tőnek (görög δέρω ‘nyúzni’, gót dis-tairan ‘széttépni’), amely az óegyházi szláv дърати, az orosz драть és a litván dir̃ti (jelen időben derù) vagy dirti (jelen időben diriù), valamint a lett dirât⁹ alakban maradt fenn. Ez a nézet valószínűleg megalapozatlan, de mivel kulcsszerepet játszik a litván dūrti etimológiájában, komolyan meg kell vizsgálni.

Hagyományosan a litván dĩrti (jelen időben derù), dirti (jelen időben diriù) és az óegyházi szláv дерѫ, дърати ‘tépni’ a PIE *der- tőből származik, a litván dūrti, lett durt ‘szúrni’ igét pedig ugyanezen tő alternatív zérus fokára vezetik vissza¹⁰. Ez az elemzés problematikus. A balti alakok akut hangsúlya (litván dūrti, lett durt) olyan gyökre utal, amely egybeütközik a PIE *der- tőből való származtatással. PIE-szinten a *der tő egyértelműen anit̑ (vö. görög νεόδαρτος ‘frissen lenyúzott’, szanszkrit dṛtá- < PIE *dr̥-to-); a szakirodalomban olykor említett *derH set változat (vö. SEJL 115) bizonyosan egy

^⁹ Lásd például BSW 52; SEJL 136. Lásd még Urbutis (2000: 229).

^¹⁰ Lásd például Jēgers (1969); Smoczyński (2001: 148); Karulis (2001: 243). Az EDBIL 147 agnosztikus álláspontot mutat be. Nem szükséges újranyitni az ir és ur eloszlásáról szóló vitát, mint a PIE zérus fokainak eltérő balti-szláv reflexeiről.

Straipsniai / Articles

17

DANIEL PETIT

téveszme. Mindenekelőtt a litván infinitivus dìrti akut hangsúlya (jelen időben dirìti) másodlagos a dìrti (jelen időben derù) cirkumflex hangsúlyához képest, ezért prima facie nem használható a PIE set gyök bizonyítékaként. Hasonlóképpen a szanszkrit dṛṇāti ‘tép’, illetve az óiráni dərənąnti ‘tépnek’ nazális infixumos alakja nem szükségképpen PIE *dᵣ-né/n-H- alakot feltételez, hanem a nā-képzés másodlagos kibővülését tükrözheti. A PIE *derH melletti bizonyítékok tehát ingatag alapokon nyugszanak, és teljesen megbízhatatlannak bizonyulnak.

Másfelől a litván dùrti, lett durt ‘szúrni’ alakok set jellege aligha magyarázható másodlagosként: szilárdan rögzült a teljes szócsalád minden alakjában, és különféle gégehangzó által kiváltott jelenségek is alátámasztják, például a magánhangzó akut hangsúlya (litván dūr-, lett dūr- + mássalhangzó) vagy kompenzációs nyúlása (litván dūr, illetve metatóniával dū́r-, lett dūr- + magánhangzó). A család állandó set jellege kizárja annak lehetőségét, hogy a PIE *der- ‘tépni, nyúzni’ tőből származzon. Komolyabb lehetőségként az AĹEW (I 249–250) azt javasolja, hogy a litván dùrti, lett durt ‘szúrni’ egy másik PIE *dʰuerh₁- ‘károsítani, fájdalmat okozni’ tőből ered (vö. hettita duu̯arnizi ‘eltöri’, szanszkrit dhū́rvati ‘károsít’)¹¹. Ennek az elemzésnek előnye, hogy megoldja a tő set jellegének problémáját. A litván dùrti, lett durt rendszeresen visszavezethető a *dʰurh₁- zérus fokra. Ezenkívül ez az elemzés lehetővé tenné a lett dūre ‘ököl’ és a kelta *durno- ‘ököl, kéz’ régi összevetésének megőrzését (óír dorn, középvelszi dw̄rn, breton dourn ‘ököl’), ami az u magánhangzó ősiségét mutatja; a szemantikai fejlődés (‘szúrni’ → ‘ököl’) triviális, és párhuzama a latin pungō ‘szúrni’ → pugnus ‘ököl’ esetében. Egy *dʰeurh₁- változat, amely valószínűleg a *dʰurh₁- másodlagos teljes foka, jól magyarázná egyes szláv alakokat (vö. belarusz дзю́ра, ukrán дю́бра, cseh džura, lengyel dziura ‘lyuk’), a másodlagos *dʰourh₁- ablautfokot pedig közvetlenül tükrözhetné a szláv *durb ‘bolondság, butaság’. Az alapforma a zérus fokú *dʰurh₁- lenne, amely még fennmaradt a balti igében (litván dùrti), és kiterjedt származékára is (litván dūras, régi porosz dūrai).

Formai szempontból a *dūr-ti és egy *dūr-as melléknév kapcsolata a baltiban bizonyosan másodlagos, mivel az ige ablautfokát változatlanul reprodukálja a melléknévben, míg a *dūr-ti és a szláv *douros kapcsolata olyan ablautmintát követ, amely szélesebb körben is elterjedtnek tűnik; vö. a balti-szláv *roudos ‘vörös’ modelljét (litván raũdas, orosz рудой <

^¹¹ Vö. IEW 277; LIV 1140; EDHIL 905–908. A szanszkrit dhū́rvati ‘károsít’ set tőhöz tartozik (vö. a dhūrtá- igenevet), de a tematikus dhv̥́vati alakot (< PIE *dʰuéhr̥₁-e/o-) aniṭként elemezték, amiből egy másodlagos dhv̥rtá- igenév keletkezett (*dhurtá- alapján). A LIV 1140 eltérő rekonstrukciót javasol.

18

Acta Linguistica Lithuanica LXXXV

The Origin of Old Prussian dūrai

PIE *h₁roudʰ-o- = gót raups, vidéki latin rūfus) szemben a *rudē-ti- „vörösnek lenni” (litván rudėti, óegyházi szláv рѫдѣти < PIE *h₁rudʰ-eh₁- = latin rubēre): e típus nyomása felelős egy másodlagos o-fokú *douros (mintha PIE *dʰourh₁-o-) létrejöttéért a PIE *dʰuorh₁-o- (PIE *dʰuerh₁- gyök) helyett. Az orosz дурь „ostobaság” által tükrözött szláv absztrakt főnév, a *durb, valamint származéka, a *durьnъ „ostoba, buta”, bizonyosan másodlagos képzés (mintha PIE *dʰourh₁-i- alakból származna), párhuzamosan olyan esetekkel, mint az óegyházi szláv зълъ „a rossz” (= görög κακία) a зълъ „rossz, gonosz” (= görög πονηρός, κακός) szóból.

A probléma a szócsalád szemantikájával kapcsolatos. A „buta, ostoba”, illetve a „félénk, csüggedt, zavarban lévő, hallgatag, szomorú” jelentéseknek az alapjelentésből, a „szúrni” jelentésből való levezetése ezen a ponton nem kellően motivált. E formák némelyikéhez a 19. század óta más összevetéseket is javasoltak, de közös vonásuk, hogy fonológiai vagy morfológiai megfogalmazásuk számos pontatlanságot tartalmaz. Először is, a görög θοῦρος „rohanó, heves, dühödt” melléknevet gyakran összevetik az óporosz dūrai „félénk” és az orosz дурной „buta, ostoba” szóval, de ezt valószínűleg figyelmen kívül kell hagyni, mivel aligha tükröz PIE *dʰourh₁-o- alakot, hanem ésszerűbben a θρώσκω igéhez, az ἔθορον aorisztoszhoz „felugrani, felpattanni” tartozik, amely más, *dʰerh₃- gyököt feltételez: a θρώσκω, ἔθορον alakokban zérus fokú *dʰrh₃, a *θορο-ϝος > θοῦρος alakban pedig o-fokú *dʰor(h₃)-uo- található (Saussure-hatással; ez utóbbiban a digamma kieséséből eredő ión görög kompenzációs nyúlással).

Így a balti–szláv adatoknál maradunk. Mint már mondtuk, valószínű, hogy a szláv *dur- (a *dʰourh₁- alakból) és a balti *dūr- (a *dʰurh₁- alakból), még ha ablautjuk el is választja őket, ugyanahhoz a családhoz tartozik. Láttuk, hogy a szemantikai különbség nem esik egybe a formai különbséggel, mivel a szlovén dȗr a szláv *dur--hoz tartozik, jelentése azonban „félénk”, ami közvetlenül összekapcsolni látszik a balti *dūras-sal.

Az óporosz dūrai és a litván dūras „félénk, hallgatag, szűkszavú” jelentése valószínűleg egy *dūr- „hallgatni, zavarban lenni, a földre nézni” igéből vezethető le. Erre utalnak az e jelentéshez kapcsolódó különféle igék, például a lit. durėti „várni, hallgatni, egy szó nélkül”, valamint a dūroti „csüggedtnek lenni, a földre nézni, depresszióssá válni”. Lett nyelvben ez a jelentés átterjedt a szláv jövevényszóra és szócsaládjára, amint azt a lett dur̃ns „szomorú, zavarban lévő, buta, elszigetelt”, valamint a durnēt „lassan menni, lustának és csendesnek lenni, hallgatni, barátságtalannak lenni, betegnek lenni” mutatja. E jelentés forrását Fraenkel (LEW I 90 és 113) mellékesen megemlítette, Mažiulis azonban világosan felismerte (PKEŽ 1988: I 239; 2013: 149). A litvánban van egy kifejezés: nudūrti akis į žemę „a földre nézni” (szó szerint: „az ember szemét a földbe szúrni”):

Straipsniai / Articles

19

DANIEL PETIT

(3) A darbėnai litván nyelvjárás (LKŽ II 913)

Megijedve a földre szegezte tekintetét, és hallgatott.

„Megijedve a földre szegezte a szemét, és hallgatott.”

A kretingai litván nyelvjárásban az akis nudūrties frazeológiai kifejezés „a földre nézni” jelentésben adatolt;

(4) A kretingai litván nyelvjárás (Aleksandravičius 2007: 86)

A földre szegezett tekintettel.

„A földre szegezte a szemét.”

Az LKŽ II 912 megemlít egy idūrti akįs į žẽmę változatot is, szó szerint „a föld felé (a földbe) nézni”, Žemaitė egyik példájával (¹⁹. század):

(5) Žemaitė (LKŽ II 912)

A földre szegezett tekintettel ment.

„Úgy ment, hogy a föld felé lesütötte a szemét.”

Jelentős, hogy a dūrōti „csüggedtnek lenni, a földre nézni, depresszióssá válni” igét (LKŽ II 905: būti paniurusiam, akis į žemę įbedus, niūreti, niūroti) az LKŽ egy Jonas Jablonskistól származó példával szemlélteti, amely világosan ugyanazt a kontextust tükrözi:

(6) Jonas Jablonskis (LKŽ II 905)

Dūronas lesütött tekintettel, görnyedten mereng, vagyis gondolkodik, elmélkedik.

„A komor ember a földre szegezett szemmel, gondolataiba merülve elcsügged, azaz mélázik, gondterhelten ül.”

Jacob Brodowski szótárában (¹⁸. század, Drotvinas 2009: 948_{₃₀–₃₆}) a latin oculos demittere kifejezést és német megfelelőjét, a die Augen niederschlagen-t litvánul a következőképpen adják vissza: Akkis nulejti, Akkis žemyn nukreipti vagy Nunerti Akkis.

Ugyanez a kifejezés lett nyelven is fennmaradt:

(7) Gustav Brasche (1875: 544)

niederfschlagen: die Augen –, azis nodurt „lesütni a szemet”

A földre nézés mint az ügyetlenség vagy a csüggedtség jele igen elterjedt kulturális magatartás, amint ezt például a κύπτω hasonló használata az ókori görögben, a demittere oculos a latinban, a die Augen niederschlagen a németben, a spuśćić oczy a lengyelben, az опустить глаза vagy потупиться az oroszban, illetve a spuštiti oči a szerbhorvátban mutatja; mindegyik jelentése „lenézni”, és ugyanazokban a pszichés distresszel kapcsolatos kontextusokban használatosak (félénkség, zavar, szomorúság, levertség, csüggedtség stb. kifejezésére). Ez a kép nem sajátosan a balti–szláv nyelvekre jellemző,

20

Acta Linguistica Lithuanica LXXXV

The Origin of Old Prussian dūrai

de a [szúrni] > [tekintetünket valamire szegezni] szemantikai levezetés specifikusabb. Feltételezhető, hogy a lit. nu-/i-dūrti akis į žemę „a földre nézni” által tükrözött frazeológiai kifejezés képezte a balti *duras „szomorú, zavarban lévő, hallgatag” melléknév alapját.

A szláv „buta, ostoba” jelentésű formák jelentését még meg kell magyarázni. A *d^ʰurh_₁- „szúrni” igei gyökből kiindulva a „csüggedt, zavarban lévő, hallgatag, szomorú” jelentés könnyen magyarázható, amint már mondtuk, a fent említett frazeológiai kifejezésen keresztül (vö. lit. nudūrti akis į žemę „a földre nézni”), és valószínű, hogy ez a frazeológiai kifejezés a „buta, ostoba” jelentésű szláv formák szemantikai forrása is. A földre üres tekintettel, kifejezéstelenül meredő ember ugyanúgy az ostobaság, sőt a bolondság jeleként is értelmezhető; a sebezett lélek sehová sem irányuló tekintetének gesztusos ábrázolása teremti meg a kapcsolatot a pszichés levertség érzése és az ostobaság kifejezése között.

4. ÖSSZEFOGLALÁS

Az óporosz dūrai „félénk” melléknév korántsem elszigetelt szó: a balti és a szláv nyelvben egyaránt adatolt széles szócsaládhoz tartozik. Alapja annak konkrét képe, hogy egy ember a földre néz — olyan magatartás, amely értelmezhető akár a lelki distressz, akár az ostobaság jeleként. Függetlenül attól, hogy ez az elemzés minden részletében érvényesnek tekinthető-e, jól szemlélteti, hogy a szócsaládok etimológiájának kutatásakor a frazeológiát mindig komolyan figyelembe kell venni, mivel a szemantikai változás gyakran frazeológiai mikrokontextusok kikristályosodására vezethető vissza.

IRODALOM

Aleksandravičius Juozas 2011: Kretingos tarmės žodynas, szerk. D. Mikulėnienė, D. Vaišnienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

ALEW I – Altlitauisches etymologisches Wörterbuch 1–3, szerk. W. Hock, E. J. Bukevičiūtė, Ch. Schiller, R. Fecht, A. H. Feulner, E. Hill, D. S. Wodtko, Hamburg: Baar Verlag, 2015.

Straipsniai / Articles

21

DANIEL PETIT

Berneker Erik 1896: Die preussische Sprache, Strassburg: Karl J. Trübner.

Brasche Gustav 1875: Rövid lett–német és német–lett szótár, Libau: Zimmermann.

Brückner Aleksander 1877: Die slavischen Lehnwörter im Litauischen, Weimar: H. Böhlau.

BSW – Trautmann Reinhold 1923: Baltisch-Slavisches Wörterbuch, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht.

Cigale Matej 1860: Deutsch-s lovenisches Wörterbuch, Ljubljana: J. Blasnik.

Drotvinas Vincentas (szerk.) 2009: Jokūbas Brodovskis, Lexicon Germanico-Lithvanicum et Lithvanico-Germanicum: Rankraštinis XVIII amžiaus žodynas. Dokumentinis leidimas su faksimile, perrašu ir žodžių registru 1, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

DTL – Sirvydas Konstantinas ³1643: Pirmasis lietuvių kalbos žodynas: Dictionarium trium linguarum, szerk. J. Kruopas, Vilnius: Lietuvos TSR Mokslų akademijos Cetrinė biblioteka, 1979.

EDBIL – Derksen Rick 2015: Etymological Dictionary of the Baltic Inherited Lexicon, Leiden, Boston: Brill.

EDHIL – Kloekhorst Alwin 2008: Etymological Dictionary of the Hittite Inherited Lexicon, Leiden, Boston: Brill.

EDSIL – Derksen Rick 2008: Etymological Dictionary of the Slavic Inherited Lexicon, Leiden, Boston: Brill.

IEW – Pokorny Julius 1959: Indogermanisches etymologisches Wörterbuch, Bern, München: A. Francke.

Jēgers Benjamiņš 1969: A litván dir̃ti szócsalád néhány balti és szláv rokona. – Studi Baltici 10, 63–112.

Karulis Konstantinas ¹1992, ²2001: Lett etimológiai szótár, Riga: Avots.

Kurschat Friedrich 1883: Littauisch–Deutsches Wörterbuch, Halle: Verlag der Buchhandlung des. Waisenhauses.

LEW I – Fraenkel Ernst 1955–1962: Litauisches etymologisches Wörterbuch 1–2, Heidelberg, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht.

22

Acta Linguistica Lithuanica LXXXV

The Origin of Old Prussian dūrai

LIV – Lexikon der indogermanischen Verben, szerk. H. Rix, Wiesbaden: Dr. Ludwig Reichert Verlag, 1998, -2001.

LKŽ ^2II – Lietuvių kalbos žodynas 2, 2. kiadás, felelős szerk. J. Kruopas, Vilnius: Mintis, 1969.

ME I – Mühlenbach Karl, Endzelīn Jānis 1923–1932: Lettisch-deutsches Wörterbuch 1–4, Rīga: Izglītības ministrija.

MLG – Manuale Lettico-Germanicum 1–2, szerk. T. G. Fennell, Rīga: Latvijas Akadēmiskā bibliotēka.

MŽ – Mažvydas Martynas 1547–1570: Gesmes Chrikščoniskas. – Martyno Mažvydo raštai ir jų šaltiniai, szerk. G. Michelini, Vilnius: Mokslas.

PJ I – Toporov Vladimir N. 1975–1990: Топоров Владимир Н. Русский язык. Словарь 1–5, Москва: Издательство «Наука».

PKEŽ – Mažiulis Vytautas 1988–1997, 2013: Prūsų kalbos etimologijos žodynas 1–4, 1. kiadás, Vilnius: Mokslas (1. köt., 1988), Mokslo ir enciklopedijų leidykla (2–3. köt., 1993–1996), Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas (4. köt., 1997); 2. kiadás, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras.

Pleteršnik Maks 1894: Slovensko-Nemški Slovar 1, Ljubljana: Knezoškofijstvo.

SEJL – Smoczyński Wojciech 2007: A litván nyelv etimológiai szótára, Vilnius: Vilniaus Universitetas.

Skardžius Pranas 1931: A szláv jövevényszavak az ólitvánban, Kaunas: Akcinės „Spindulio“ bendrovės spaustuvė.

Smoczyński Wojciech 2001: A litván nyelv összehasonlító perspektívában, Kraków: Wydaw. Uniwersytetu Jagiellońskiego.

Stender Gotthard Friedrich 1789: Lett szótár. Két részben összeállítva és a lett irodalom kedvelőinek ajánlva, Mitau: J. F. Steffenhagen.

Trautmann Reinhold 1910: Die altpreussischen Sprachdenkmäler, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht.

Ulmann Carl Christian 1872: Lettisches Wörterbuch. Erster Theil. Lettisch-deutsches Wörterbuch, Riga: Verlag von H. Brutzer & Co.

Straipsniai / Articles

23

DANIEL PETIT

Urbutis Vincas 1999: Daukanto paburmãi „élénken, hevesen” kapcsolatban áll a padūrmu „ugyanott” szóval a žemaitis különleges képzésű határozószóinak szélesebb hátterében, továbbá néhány további megjegyzés az óporosz dūrai „félénk” és a szláv *durb „buta; félénk” alakról. – Baltistica 34(2), 215–234.

Az óporosz dūrai szó eredete

ÖSSZEFOGLALÁS

Hagyományosan az óporosz dūrai „félénk” (= német scheu) melléknevet összevetik a szláv absztrakt főnévvel, a *durb-bal (orosz дурь „ostobaság”), valamint ennek melléknévi származékával, a *durbnъ-val (orosz дурной́, lengyel durny „buta, őrült”). E két lexikai család formai és szemantikai kapcsolata azonban továbbra is tisztázatlan. A balti alakokat figyelembe véve először el kell különíteni a balti eredetű szavakat a szláv jövevényszavaktól (lit. dur̃nas). Első pillantásra úgy tűnik, hogy a „félénk” jelentés csak a balti nyelvekben fordul elő (óporosz dūrai, lit. dūras), míg a „buta, őrült” jelentés csak a szláv nyelvekben (orosz дýрь stb.). A szlovén dūr „félénk” (19. század) azonban azt mutatja, hogy a „félénk” jelentés a szláv nyelvekben is megjelenhetett, tehát a szócsalád poliszémiája már a balti–szláv alapnyelvre jellemző volt. Fonetikai szempontból a balti alakok zérus fokból (*dūr-), a szláv alakok pedig o-fokból (*dour-) vezethetők le. Valamennyi alakot többnyire a *dūr-ti igével (lit. dūrti, lett durt) rokonítják, szemantikai levezetésük azonban továbbra is motiválatlan. A *dūr-ti ige (lit. dūrti, lett durt) valószínűleg nem az ide. *der gyökből származik, ahogy gyakran feltételezik (vö. gör. δέρω „felhasítani”, gót dis-tairan, óegyházi szláv дьрати, orosz драть, lit. dir̃ti / derù vagy dìrti / diriù, lett dīrât), hanem az ide. *dhurh₁- gyökből (vö. hettita du̯arnizi „összetöri”, védikus dhūrvati „megrontja”). Szemantikai szempontból a „szúrni” és a „félénk” / „buta” közötti kapcsolat a lelkiállapot súlyosságát kifejező litván frazeologizmus, az nudurti akis į žemę alapján motiválható.

Beérkezett 2021. július 16-án.

DANIEL PETIT

École normale supérieure 45, rue d’Ulm, 75005 Paris, Franciaország [email protected]

24

Acta Linguistica Lithuanica LXXXV