The Origin of Old Prussian “dūrai”

Straipsniai / Articles 11 DANIEL PETIT École Normale Supérieure, Párizs ORCID: https://orcid.org/0000-0001-8432-5600 Kutatási területek: baltisztika, indoeurópai tanulmányok. DOI: doi.org/10.35321/all85-01 AZ ÓPOROSZ NYELV EREDETE DŪRAI A régi porosz nyelv dūrai szavának eredete Ne süsd le a szemed! (Simon Dach) ANNOTÁCIÓ A óporosz dūrai ‘félénk’ melléknév hagyományosan a szláv *durь (orosz дýрь ‘ostobaság’) és *durъnъ (orosz дурнóй, lengyel durny ‘butácska, ostoba’) szócsaládokkal kapcsolatos. E két lexikai család közötti formai és szemantikai kapcsolatok azonban továbbra is tisztázatlanok. E tanulmány célja az óporosz dūrai eredetének tisztázása, különösen pedig annak alátámasztása, hogy a jelentése ‘szúrni, bökni’ gyökből származik, amelyet a litván dùrti tükröz. Feltehető, hogy ez a származtatás a nudùrti aks  žẽmę ‘a földre nézni’ frazeológiai kifejezésen alapul, amelyet pszichológiai nehézség jeleként használtak. KULCSSZAVAK: óporosz, litván, szláv, indoeurópai, etimológia, frazeológia. ANOTÁCIÓ A régi porosz dūrai ‘szemérmes’ melléknevet hagyományosan a szláv *durь (orosz дýрь ‘butaság’) és *durъnъ (orosz дурнóй, lengyel durny ‘buta’) szavak családjához kapcsolják. A két lexikai család közötti formai és szemantikai kapcsolatok azonban továbbra sem tisztázottak. E tanulmány célja a régi porosz dūrai szó eredetének tisztázása, különösen pedig annak a levezetésnek a megalapozása, amely szerint a szó a litván dùrti ‘megszúrni, (be)szúrni’ igében tükröződő tőből származik. Állítható, hogy ez a származék a nudùrti aks  žẽmę ‘lefelé nézni’ frazeológiai kifejezésen alapul, amelyet pszichológiai nehézség jelölésére használnak. KULCSSZAVAK: régi porosz nyelv, litván nyelv, szláv nyelvek, indoeurópai alapnyelv, etimológia, frazeológia. DANIEL PETIT 12 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV 1. ÓPOROSZ DŪRAI Az óporosz Enchiridionban (1561) egy elszigetelt dūrai melléknévi előfordulást találunk, amely a német schew ‘félénk’ (III 9319, modern német scheu) szónak felel meg: (1) Enchiridion III 9319 (German) Ti, atyák, ne haragítsátok gyermekeiteket, hogy ne váljanak félénkké, hanem neveljétek őket fegyelemben és az Úr intésében. HERRN. (Old Prussian) Jous Tawai ni tenʃeiti ioūʃans malnikans prei nertien / kai ʃtai ni dūrai poʃtānai / Schlait poauginneiti ʃtans / en Kanxtiʃku preiʃtan Rikijan. ‘Ti pedig, atyák, ne ingereljétek haragra gyermekeiteket, nehogy elcsüggedjenek, hanem neveljétek őket az Úr tanítása és intése szerint.’ A szöveg nyilvánvalóan az Efezus 6, 4-en alapul, de a mellékmondat másodlagos kiegészítés, amelyet a Kolossé 3, 211 párhuzamos szakaszából vettek át. Az óporosz dūrai melléknév a német scheu ‘félénk, félelmet érző’ szót adja vissza. Néhány sorral korábban (III 9316) található egy másik óporosz būrai melléknév, amely a német ʃchuchter ‘félénk, bátortalan’ szót fordítja nőkre vonatkozóan: (2) Enchiridion III 9316 (German) Ha jót tesztek, és nem vagytok ilyen csüggedtek. (óporosz) ikai ious labban ʃeggēti / bhe ni tijt būrai aʃti. ‘ha jól cselekszel, és nem ijedtél meg.’ Általánosan elismert, hogy az óporosz būrai íráshiba a *dūrai helyett. A szöveg közvetlenül az 1Péter 3, 62-n alapul. Az óporosz dūrai alak felfogható nominativus pluralisként (hímneműként a III 9319-ben, tévesen a III 9316-ban), vagy alternatív módon -ai végű határozószóként, amelyet olykor a német eredeti ragozatlan állítmányi mellékneveinek visszaadására használnak. Egy *dūras melléknéven kell alapulnia. A litván megfelelő, a dras szót Jonas Jablonskis (1860–1930) említette a tylus, nekalbus ‘csendes, szófukar’ jelentéssel (LKŽ II 897). Az LKŽ egy dras absztrakt főnevet is említ, amelynek jelentése kvailumas ‘butaság’ (LKŽ II 897, Nočia és Valkininkai nyelvjárásaiból), valamint néhány igét, például a dūrti igét, amelynek jelentése laukti, 1 German auff das sie nicht schew werden (Luther 1545), Latin ut non pusillo animo fiant (Vulgata). 2 German so jr wolthut vnd nicht so schüchter seid (Luther 1545), Latin benefacientes et non timentes ullam perturbationem (Vulgata). Straipsniai / Cikkek 13 The Origin of Old Prussian dūrai tūnoti tylint, nekalbant ‘várni, csendben maradni, egy szó nélkül’ (LKŽ II 899, Jonas Jablon­skistól), drinti, amelynek jelentése kvailinti, mulkinti ‘butává tenni’ (LKŽ II 901, Nemunaitis és Leipalingis nyelvjárásaiból), és különösen a droti, amelynek jelentése būti paniurusiam, akis į žemę įbedus, niūrėti, niūroti ‘csüggedtnek lenni, a földre szegezett tekintettel nézni, lehangolttá válni’ (LKŽ II 905, Antanas Juška 1897–1922 nyomán). Más hasonló igéket Fraenkel (LEW I 113) említ különböző lexikográfiai vagy dialektológiai forrásokból. 2. A SZLÁV JÖVEVÉNYSZÓ A 19. század óta a *dūras melléknevet, amely az óporoszban és a litvánban közös, a lettből azonban hiányzik, a szláv *durь szóval (orosz lengyel durny ‘bolond, buta’) дýрь ‘stupidity’) and its derivative, the adjective *durъnъ (Russian дурнóй, hasonlították össze. Ehhez hagyományosan más indoeurópai nyelvekből származó különféle alakokat is hozzávesznek, például a görög θοῦρος „rohanó, heves, dühöngő”3 szót. Mindazonáltal két problémát gyakran figyelmen kívül hagytak: (1°) a valódi balti szavak és a szláv jövevényszavak megkülönböztetését; (2°) az igei alap és származékai szemantikájának rekonstruálását. Mindenekelőtt közismert, hogy a szláv *durъnъ „ostoba, buta, dühöngő” melléknevet vagy annak valamely történeti leszármazottját átvették a balti nyelvek. A dunas „ostoba, buta” melléknév már az ólitvánban is megtalálható, és egyöntetűen a belarusz дурн vagy a lengyel durny nyelvből származó jövevényszónak ismerik el4. Változata az ólitván dunius „ostoba, buta ember” főnév, amely a belarusz дýрань vagy a lengyel dureń átvétele. Mindkét alakot Konstantynas Sirvydas említi az első litván szótárban (DTL3, kb. 1643): durnas „ostoba, buta” (DTL3 69 = lengyel głupi, latin stultus stb.) és durnius „ostoba, buta ember” (DTL3 69 = lengyel głupiec, latin stipes stb.). Létezik továbbá egy durnavóti „dühöngeni, tombolni” ige is, amelyet Jonas Bretkūnas (16. század) óta adatolnak, és amely a belarusz дурнавáць átvétele. Már a 16. században Martynas Mažvydas (1570: 46818) egy durniʃte ‘esztelenség, ostobaság’ (= német Torheit) származékszót közölt. Újabb időkben Friedrich Kurschat (1883: 99) a dunas ‘dühös, őrült’ (= német rasend, toll) melléknevet, a durnỹstė ‘düh, őrület’ (= német Tollheit, Verrücktheit) elvont főnevet és a durnju ‘dühöngeni’ (= német rasen, toben) igét közli. 3 Vö. Berneker (1896: 288); Trautmann (1910: 325). Lásd még Urbutis (2000). 4 Vö. Brückner (1877: 82); Skardžius (1931: 125). Lásd még LEW I 113; SEJL 136. DANIEL PETIT 14 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV Ugyanezen szócsalád más alakjai a szláv nyelvekben is adatoltak, különösen az oroszban és a lengyelben, amelyek itt elsősorban érdekelnek bennünket. A lengyelben nemcsak a durny ‘buta, ostoba’ melléknév, a dureń ‘buta, ostoba ember’ főnév és a durnieć ‘bután viselkedni, ostobán cselekedni’ ige található meg, hanem nazális képző nélkül a durzyć ‘félrevezetni, megtéveszteni’, durzyć się ‘szerelembe esni’ ige is. Az oroszban a дурнóй ‘buta, ostoba’ szót és az olyan igéket találjuk, mint a дурнéть, дурнúть ‘bután viselkedni’, de nazális nélkül a дурáк ‘buta, ostoba ember’ főnevet is. A nyilvánvaló jövevényszavak egy rétegének megléte nem jelenti azt, hogy minden balti alakot a szlávból átvettnek kellene tekinteni. Ellenkezőleg, feltételezhetjük, hogy legalább néhány alak a baltiban örökölt lehet. Ezt támasztja alá az a tény, hogy e formák némelyike alapjelentésében nem a „butaságra, ostobaságra” utal, hanem a „csüggedés, némaság, szomorúság” fogalmát fejezi ki, amely nem szükségszerűen vezethető le ebből a jelentésből. A lettben, amennyire tudom, a duns melléknév a 17. század óta adatolt, jelentése azonban jelentősen változhat. A Manuale Lettico-Germanicumban (kb. 1690) megtaláljuk a Durnis ‘butácska, ostoba’ melléknevet (MLG 114 = német Thoricht, unweise) és a Durniba ‘butaság, ostobaság’ elvont főnevet (MLG 114 = német Unweisheit, Aberwitz, Unsinnigkeit, cf. also 501), with a meaning that clearly reveals the szláv eredetű. Gotthard Stender Lettiʃches Lexicona (1758: 97) szögletes zárójelben a durns ‘butácska, ostoba’ melléknevet adja meg (= német doll, dwatsch lit.) hasonló jelentéssel, de litván forrásból származtatottként mutatja be5. Carl Christian Ulmann Lettiʃches Wörterbuchjában (1872) a durns melléknevet a nemrég átvett orosz duraks ‘butácska, ostoba’ szó (1872: 55 = német ein Narr) mellett németül egyaránt dwatʃch ‘butácska, ostoba’ és benommen ‘zavarodott, zavart’ jelentéssel adja meg. Az Ulmann által közölt példák mindkét jelentést szemléltetik: galwa tahda durna ‘olyan ostoba a fejem’, durns ʃirgs ‘veszett ló’ (= német ein Pferd, das den Koller hat), durna aita ‘kábult ember’ (= német ein Schlafskopf). Ezenkívül Ulmann (1872: 55) közöl egy durneht ‘alvajárva járni, ülve maradni, tétlenül heverészni, vegetálni’ igét (= német schläfrig einhergehen, ʃo ʃitʒen, faulenʒen, vegetiren) és egy durnums ‘kábultság, zsibbadtság, butaság, juhok szédüléses betegsége’ elvont főnevet (= német Benommenheit, Dwatʃchheit, Drehkrankheit der Schafe). A ME (1923: I 519) a duns ‘szomorú, zavarodott, ostoba, elszigetelt’ (= német traurig, benommen, dwatsch, wüst) alakot, valamint a durnêt ‘lassan menni, lustálkodni, csendben lenni, hallgatni, barátságtalannak lenni, betegnek mutatkozni’ (= német trödeln, faulenzen, ruhig sein, schweigen, unfreundlich sein, sich krank zeigen) igét közli. Összefoglalva: a balti alakok két különböző jelentéssel kapcsolódnak össze: egyrészt ‘ostoba, buta’, másrészt ‘kedvetlen, zavarodott, hallgatag, szomorú’. 5 Vö. még Stender (1789: 55). Straipsniai / Cikkek 15 The Origin of Old Prussian dūrai Valószínű, hogy az előbbi jelentés szláv forrásból származik: ez különösen jól látható a balti *durnas ‘ostoba, buta’ esetében, amely közvetlenül a belarusz дурн vagy a lengyel durny alakból kölcsönzött szó. Miután a szláv kölcsönszó meghonosodott a balti nyelvekben, saját szócsaládot alakíthatott ki közvetlen szláv minta nélkül, például litván durnỹstė, lett durnība ‘ostobaság, butaság’ balti képzőkkel. A többi jelentés magyarázata azonban nehezebb, mivel nem tükröznek olyan szemantikai jegyeket, amelyek már a szlávban is jelen voltak. Vagy egy, a balti nyelveken belül, a szláv jövevényszó alapján végbement belső fejlődést képviselnek, vagy egy másik forrást feltételeznek. Az előbbi esetben fel kellene tételeznünk egy „butácska, ostoba” > „kedvetlen, zavarban lévő, hallgatag, szomorú” fejlődést, ami önmagában nem tűnik lehetetlennek, szemantikai szempontból azonban még igazolásra szorulna. Valószínűleg célszerűbb azt gondolni, hogy a balti nyelvekben létezett egy, a szláv jövevényszótól független, valódi *dur-/*dūr- „kedvetlen, zavarban lévő, hallgatag, szomorú” lexikai család, és ez visszavezet bennünket az óporosz dūrai „félénk” szóval való összehasonlításhoz. 3. AZ IGEI ALAP A fentiek alapján feltételezhetjük két lexikai réteg, egy „kedvetlen, zavarban lévő, hallgatag, szomorú” jelentésű balti család és egy „butácska, ostoba” jelentésű szláv jövevényszó keveredését a baltiban. E két réteg kontaminációja mindkét irányban végbemehetett. A balti család átvehette a szláv jövevényszó jelentését (innen a litván dras „butaság”, drinti „butává tenni”, amely formailag a balti családból származik, jelentését tekintve azonban a „balga, buta” jelentéshez kapcsolódik), másfelől pedig a balti nyelvekben meghonosodott szláv jövevényszó helyileg felvehette a balti család eredeti jelentését (innen a lett duns nemcsak „balga, buta”, hanem „szomorú, zavarban lévő, elszigetelt” is). Ha ez az elemzés helyes, az óporosz *dūras „szemérmes”, amelyet az Enchiridionban (1561) a dūrai alakban adatoltak, nem elszigetelt, hanem egy koherens lexikai családon belül foglal helyet, amelynek jelentését csak helyileg zavarta meg a szláv jövevényszó hatása. A nyitva maradó kérdés e balti család eredete. Az óporosz dūrai és a litván dras összevetéséből ítélve az eredeti balti forma úgy tűnik, hogy egy *dūras melléknév. Nincs okunk azt gondolni, hogy a balti nyelvek a *durъnъ szláv formának megfelelő melléknevet örököltek volna. Bárhol találjuk is meg a balti nyelvekben, gyanítható róla, hogy szláv jövevényszó, még akkor is, ha helyileg a balti családdal hibridizálódott. Ebből következik, hogy az egyetlen, a közbalti nyelvnek tulajdonítható forma a *dūras. Minden más forma vagy ebből az alapalakból származik, vagy a szlávból kölcsönözték. DANIEL PETIT 16 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV Amennyire megítélhetjük, a *dūras jelentése ‘csüggedt, zavarban lévő, hallgatag, szomorú’ volt, olyan lelkiállapotot írva le, amelyben a pszichológiai nehézség és a társadalmi visszahúzódás ötvöződik. Az óporosz dūrai ‘félénk’ jelentése jól illeszkedik ehhez a szemantikai rekonstrukcióhoz. A balti *dūras melléknév eredete tisztázatlan, de a 19. század óta rendszeresen ismételnek két feltevést. Először is hagyományosan úgy vélik, hogy a balti *dūras a szláv *durъnъ szóval azonos családba tartozik. Ez a feltevés részletes tárgyalást igényel, amelyre eddig nem került sor. A második feltevés szerint minden forma egy *dūr-ti- ‘szúrni, megszúrni, beleszúrni, döfni’ jelentésű igére vezethető vissza; ezt tükrözi a litván dùrti, a lett dut ‘szúrni’, közvetve pedig az orosz дырá ‘lyuk’6. Ezt a két feltevést Toporov (PJ I 391–392) és Mažiulis (PKEŽ 11988: I 239–240; 22013: 149) is megismétli, de hangsúlyozni kell, hogy két egymást kiegészítő követelményt támasztanak: (a) át kell hidalnunk a balti *dūras és a szláv *durъnъ közötti szemantikai eltérést; (b) meg kell magyaráznunk, hogyan vezethető vissza mindkét forma egy ‘szúrni, megszúrni’ jelentésű igére, mind formai, mind szemantikai szempontból. Ebben a szakaszban e gyök pszichológiai jelentése világos megoszlást mutat: „ostoba, buta” a szlávban, szemben a balti „csüggedt, zavarban lévő, hallgatag, félénk” jelentéssel. Van azonban egy szláv forma, amely a balti családéhoz igen közeli jelentést mutathat. A 19. század végén Maks Pleteršnik szlovén szótára (Slovensko-Nemški Slovar 1894: 195) megemlít egy dúr „félénk, vad” melléknevet (= német ʃcheu, wild, menʃchenʃcheu)7, amelynek jelentése azonos az óporosz dūrai melléknév jelentésével. Távolabbi, de kétségtelenül kapcsolódó forma a szlovén duríti „gyűlöletessé tenni, undorral eltölteni; megvetni” (= német verhaʃst, ekelhaft machen, verabʃcheuen, verachten), amely a szerb-horvát dúriti se „haragudni, undorral eltölteni” igében is megtalálható. Azt is megjegyezték, hogy egyes orosz nyelvjárások megőrizték ugyanezt a дýр „félénk, ijedős” szót8. A szláv *dur gyök jelentése „félénk”, innen pedig „undorodni, megvetni” (valószínűleg a német scheu → verabscheuen mintájára képzett tükörfordítás). Közvetlenül nem lehet vele azonosítani, mivel a szláv *dur PIE *d(h)our-re, míg a balti *dūr csak PIE *d(h)uHr-, *d(h)urHvagy *d(h)Halakra vezethető vissza. 6 Vö. EDSIL 132. Az EDSIL 126 azonban azt sugallja, hogy a szláv *durъ és az óporosz dūrai egy *dhou-ro alakból származtatható, amely a *dheu- ‘futni’ gyökre vezethető vissza (vö. szanszkrit dhvati, görög θέω ‘futni’); ez szemantikailag nem meggyőző. reminiscent of the meaning observed in Baltic. However, the forms themselves 7 Vö. EDSIL 132. Pleteršnik (és Cigale 1860: 1355) szerint úgy tűnik, hogy a szlovén melléknév forrása a szlovén püspök, Matevž Raviknar (1776–1845) írásaiban keresendő. 8 Lásd Urbutis (2000: 229). Tanulmányok / Cikkek 17 The Origin of Old Prussian dūrai Így a vártnál nagyobb kihívással állunk szemben. Úgy tűnik, hogy a szláv nyelvben a *durtőnek két fő képviselője volt: egy *durъ ‘félénk’ melléknév (szlovén dúr, orosz nyelvjárási дýр) és egy *durь ‘butaság, ostobaság’ főnév (orosz дýрь), ez utóbbi pedig a *durьnъ ‘buta, ostoba’ melléknév forrása (orosz дурнóй, lengyel durny). A *dur tő szemantikai összetettsége nem képez elválasztó vonalat a balti és a szláv nyelvek között; ez már a szlávságon belül is megvan. Ezenkívül meg kell jegyeznünk, hogy a formai megfeleltetés nem tökéletes, mivel a szláv alakok *d(h)ourtövet feltételeznek, míg a balti alakok nullafokozaton alapulnak, bár ennek pontos rekonstrukciója bizonytalan lehet. E formák igei alapját hagyományosan a *dūr-ti- ‘szúrni, megszúrni’ igével azonosították, amely csak a baltiban maradt fenn (litván dùrti, lett dut ‘szúrni’), ám e fogalom és feltételezett származékainak két fő jelentése, a ‘félénk’ és a ‘buta, ostoba’ közötti szemantikai kapcsolat egyáltalán nem világos. A balti nyelveken kívül az elsődleges ‘szúrni, megszúrni’ jelentés az orosz дырá ‘lyuk’ szóban maradt fenn, de a szláv nyelvekben van egy másik, kissé eltérő alakú szó is a ‘lyuk’ jelentésére (belarusz дзюрá, ukrán дра, cseh džura, lengyel dziura ‘lyuk’). Szó szerint véve úgy tűnik, hogy a szláv nyelvben két különböző tő volt: *dyrin Russian дырá (< PIE *d(h)ūr-), *d’urin Polish dziura, etc. (< PIE *d(h)eur-); nehéz túllépni ezen az alapvető megállapításon, és meghatározni e két ablaut-fok közötti eredeti megoszlást. A formális problémát tovább súlyosbítja az az elterjedt nézet, hogy a fent idézett, „szúrni, megszúrni” jelentésű alakok többsége rokona a közismert PIE *der- „tépni, nyúzni” gyöknek (görög δέρω „nyúzni”, gót dis-tairan „széttépni”), amely az óegyházi szláv дьрати, az orosz драть és a litván diti (jelen időben derù) vagy drti (jelen időben diriù), valamint a lett drât9 alakokban maradt fenn. Ez a nézet valószínűleg megalapozatlan, de mivel kulcsszerepet játszik a litván dùrti etimológiájában, komolyan meg kell vizsgálni. Hagyományosan a litván diti (jelen időben derù), drti (jelen időben diriù) és az óegyházi szláv Slavic дерѫ, дьрати ‘to tear’ are derived from PIE *der-, and the verb Lithuanian dùrti, valamint a lett dut „szúrni” alakokat ugyanazon gyök alternatív zérusfokára vezetik vissza10. Ez az elemzés problematikus. A balti alakok akut hangja (litván dùrti, lett dut) egy se gyökre utal, ami ellentmond a PIE *derszármaztatásának. PIE-szinten a *der gyök egyértelműen ani (vö. görög νεόδαρτος „újonnan lenyúzott”, szanszkrit dtá- < PIE *d-to-); a szakirodalomban néha említett se változat, a *derH (vö. SEJL 115), bizonyára egy 9 Lásd például BSW 52; SEJL 136. Lásd még Urbutis (2000: 229). 10 Lásd például Jēgers (1969); Smoczyński (2001: 148); Karulis (2001: 243). Agnosztikus álláspontot képvisel az EDBIL 147. Nem szükséges újranyitni az ir és ur eloszlásáról szóló vitát mint a PIE balti-szláv nyelvi zérófokainak eltérő reflexeiről. DANIEL PETIT 18 Acta Linguistica Lithuanica LXXXV illúzió. Mindenekelőtt a litván drti infinitivus akut hanglejtése (jelen idő: diriù) másodlagos a diti (jelen idő: derù) cirkumflex hanglejtéséhez képest, ezért prima facie nem használható egy PIE se-gyök bizonyítékaként. Hasonlóképpen a szanszkrit dṇti ‘tép, szaggat’, fiatalavesztai dərənəṇti ‘tépkednek, szaggatnak’ nazális infixos alakja nem feltétlenül teszi fel a PIE *d-né/n-Halakot, hanem a nā-képzés másodlagos kiterjesztését is tükrözheti. A PIE *derHis melletti bizonyítékok tehát ingatag alapon állnak, és teljesen megbízhatatlannak bizonyulnak. Másfelől a litván dùrti, lett dut ‘szúrni’ se-jellege aligha magyarázható másodlagosként: a lexikai család minden alakjában szilárdan megállapítható, és különféle gégehangzó által kiváltott jelenségek támasztják alá, mint például a magánhangzó akut hanglejtése (litván dùr-, lett du- + mássalhangzó), illetve kompenzatorikus megnyúlása (litván dror metatóniával dr-, lett dũr- + magánhangzó). A család állandó se-jellege kizárja annak lehetőségét, hogy a PIE *der- ‘tépni, megnyúzni’ gyökből származzék. Az ALEW (I 249–250) által javasolt komolyabb lehetőség szerint a litván dùrti, lett dut ‘szúrni’ egy másik PIE *dhuerh1- ‘károsítani, fájdalmat okozni’ gyökből származik (vö. hettita duuarnizi ‘eltöri’, szanszkrit dhrvati ‘károsít’)11. Ennek az elemzésnek az az előnye, hogy megoldja a gyök se-jellegének problémáját. A litván dùrti és a lett dut rendszerint visszavezethető volt a zéró fokú *dhurh1alakra. Ezenfelül ez az elemzés lehetővé tenné a lett dũre ‘ököl’ és a kelta *durno- ‘ököl, kéz’ (óír dorn, közép-walesi dwrn, breton dourn ‘ököl’) közötti ősi összehasonlítás megőrzését, amely az u magánhangzó régiségét mutatja; a ‘szúrni’ → pugnus ‘ököl’ szemantikai fejlődés. Egy *dheurh1változat, amely valószínűleg a *dhurh1másodlagos teljes fokú alakja, szépen evolution (‘to sting’ → ‘fist’) is trivial and paralleled by the case of Latin pungō megmagyarázná néhány szláv forma eredetét (vö. belarusz дзюрá, ukrán дра, cseh džura, lengyel dziura ‘lyuk’), a másodlagos *dhourh1 ablautfokozatot pedig közvetlenül tükrözhetné a szláv *durь ‘ostobaság, butaság’. Az alapalak a zéró fokú *dhurh1lenne, amelyet a balti igében (litván dùrti) még őriznek, és amelyet származékában is továbbképeztek (litván dras, ó porosz dūrai). Formai szempontból a *dūr-ti és egy *dūr-as melléknév közötti kapcsolat a baltiban minden bizonnyal másodlagos: az ige ablautfokozatát változtatás nélkül reprodukálja a melléknévben, míg a *dūr-ti és a szláv *douros közötti kapcsolat olyan ablautmintát követ, amely szélesebb körben is elterjedtnek látszik; vö. a balto-szláv *roudos ‘vörös’ modelljét (litván raũdas, orosz рудóй < 11 Vö. IEW 277; LIV 1140; EDHIL 905–908. A szanszkrit dhrvati „károsítja” egy se-gyökhöz tartozik (vö. a dhrtaigenévszót), a tematikus dhvárati változatot (< PIE *dhuérh1-e/o-) azonban ani-ként elemezték, ami egy másodlagos dhrutáigenévszó (a *dhurtáalakból) létrejöttéhez vezetett. A LIV 1140-ben ettől eltérő rekonstrukciót javasolnak. Cikkek / Articles 19 The Origin of Old Prussian dūrai PIE *h1roudh-o- = gót rauþs, vidéki latin rūfus) szemben a *rudē-ti- „vörösnek lenni” (litván rudti, óegyházi szláv ръдѣти < PIE *h1rudh-eh1- = latin rubēre): ennek a típusnak a hatása felelős a másodlagos o-fokú *douros (mintha PIE *dhourh1-ovolna) létrejöttéért a PIE *dhuorh1-o- (PIE *dhuerh1gyök) helyett. Az orosz дýрь „ostobaság” által tükrözött szláv absztrakt főnév, a *durь, valamint a *durъnъ „ostoba, buta” származék bizonyosan másodlagos képzés (mintha a PIE *dhourh1-ialakból származna), párhuzamosan az olyan esetekkel, mint az óegyházi szláv зъль „a rossz” (= görög κακία) a зълъ „rossz, gonosz” (= görög πονηρός, κακός) alakból. A probléma a lexikai család szemantikájával kapcsolatos. A „balga, ostoba”, illetve a „félénk, csüggedt, zavarban lévő, hallgatag, szomorú” jelentéseknek az „szúrni” alapszóból való levezetése ezen a ponton továbbra sem kellően motivált. E formák némelyikével kapcsolatban a 19. század óta más összehasonlításokat is tettek, közös vonásuk azonban a fonológiai vagy morfológiai megfogalmazásukban rejlő számos pontatlanság. Mindenekelőtt a görög θοῦρος ‘rohanó, heves, dühödt’ melléknevet gyakran vetik össze az óporosz dūrai ‘félénk’ és az orosz дурнóй ‘buta, ostoba’ szavakkal, de ezt valószínűleg félre kell tenni, mivel aligha tükröz egy *dhourh1-oindoeurópai alapformát, hanem ésszerűbben a θρώσκω igéhez, az ἔθορον ‘felugrani, felpattanni’ aorisztoszhoz tartozik, amely egy másik, *dherh3gyököt feltételez: a θρώσκω, ἔθορον alakokban zérus fokú *dhh3-, a *θορ-ϝος > θοῦρος alakban pedig (Saussure-hatással) o-fokú *dhor(h3)-uoáll (az ión görög kompenzációs nyúlással, amely a digamma kieséséből ered). Így tehát a balti-szláv adatoknál maradunk. Mint már mondtuk, valószínű, hogy a balti *dūr- (a *dhurh1even if they are separated by their ablaut, Slavic *dur- (from *dhourh1-) and alakból) ugyanabba a családba tartozik. Láttuk, hogy a jelentésbeli különbség nem esik egybe a formai különbséggel, mivel a szlovén dúr a szláv *duralakhoz tartozik, jelentése azonban ‘félénk’, ami úgy tűnik, közvetlenül összekapcsolja a balti *dūras alakkal. Az óporosz dūrai és a litván dras ‘félénk, hallgatag, szófukar’ jelentése valószínűleg egy *dūr- ‘hallgatni, zavarban lenni, a földre nézni’ igéből ered. Erre utalnak az e jelentéssel összefüggő különféle igék, például a litván dūrti ‘várni, hallgatni, egy szó nélkül maradni’ és droti ‘elkedvetlenedni, a földre nézni, depresszióba esni’. A lettben ez a jelentés átterjedt a szláv jövevényszóra és annak szócsaládjára, amint azt a lett duns „szomorú, zavarban lévő, ostoba, elszigetelt”, durnêt „lassan menni, lustálkodni, csendben lenni, hallgatni, barátságtalannak lenni, betegnek lenni” mutatja. E jelentés forrását Fraenkel (LEW I 90 és 113) futólag említette, de Mažiulis (PKEŽ 11988: I 239; 22013: 149) világosan felismerte. A litvánban van egy nudùrti aks  žẽmę „a földre nézni” kifejezés (szó szerint: „az ember a földre szúrja a szemét”):