RIMA BAKŠIENĖ

Litván Nyelvi Intézet

ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0002-6716-0776

Kutatási területek: kísérleti fonetika, fonológia, geolingvisztika.

DOI: doi.org/10.35321/all86-07

MÉG EGYSZER A FELSŐ-LITVÁN NYELVJÁRÁSOK NEMZETKÖZI FONETIKAI ÁBÉCÉ JELÉVEL TÖRTÉNŐ ÁTÍRÁSÁRÓL (NÉHÁNY PONTOSÍTANDÓ ESET)

Még egyszer a felső-litván nyelvjárásoknak a Nemzetközi Fonetikai Ábécé jeleivel történő átírásáról (Néhány pontosított eset)

ANNOTÁCIÓ

A tanulmány a litván nyelv felső-litván nyelvjárásainak a Nemzetközi Fonetikai Ábécével (TFA) történő átírásának kérdéseit vizsgálja, pontosítja a litván nyelvjárási hangokhoz 2017-ben korábban javasolt TFA-jelkészlet egyes jeleit és a hangzó egységek lejegyzésének módjait. Tárgyalja a felső-litván hangok lejegyzésére alkalmas lehetséges TFA-magánhangzó- és mássalhangzójeleket, a diakritikus jeleket, valamint a felső-litván nyelvjárások prozódiai egységeinek (a hanglejtési akcentusoknak és allofónjaiknak) TFA-val történő átírási lehetőségeit és problémáit. Áttekinti a felső-litván nyelvjárások általánosított vokalizmus-rendszerét (a fonémákat és hangsúlyosabb változataikat), elemzi a mássalhangzók TFA-jelekkel való átírásának néhány összetettebb esetét, továbbá átírási példákat közöl különböző hanglejtési akcentusú kettőshangzós szótagokra. A jövőben, a nyelvjárási fonológiai és műszeres fonetikai kutatások részletesebb elvégzése, valamint további elméleti munkák összegzése után a litván nyelvjárások TFA-jelekkel való átírása még pontosításra szorul.

KULCSSZAVAK: fonetika, átírás, Nemzetközi Fonetikai Ábécé (TFA), litván nyelvjárások, felső-litvánok.

Straipsniai / Articles

165

RIMA BAKŠIENĖ

ANNOTATION

A tanulmány a litván nyelv felső-litván nyelvjárásainak a Nemzetközi Fonetikai Ábécé (IPA) jeleivel történő átírásának kérdéseivel foglalkozik, felülvizsgálja a litván nyelvjárások hangjaihoz 2017-ben bemutatott korábbi IPA-jelkészlet bizonyos jeleit és az átírás módjait. Tárgyalja az IPA azon magánhangzó- és mássalhangzójeleit, amelyek esetleg felhasználhatók a felső-litván hangok átírására, a diakritikus jeleket, valamint az IPA lehetőségeit és problémáit a felső-litván nyelvjárások prozódiai egységeinek (a hanglejtési akcentusoknak és allofónjaiknak) átírásában. Áttekinti a felső-litván nyelvjárások általánosított vokalizmus-rendszerét (a fonémákat és hangsúlyosabb változataikat), elemzi a mássalhangzók IPA-jelekkel történő átírásának egyes nehezebb eseteit, és példákat ad olyan szótagok átírására, amelyek kettőshangzókat tartalmaznak és különböző hanglejtési akcentusokat hordoznak. A jövőben végzendő, a nyelvjárási fonológiára irányuló mélyrehatóbb kutatások, valamint további elméleti munkák összegzése után a litván nyelvjárások IPA-jelekkel történő átírását tovább pontosítják.

KULCSSZAVAK: fonetika, átírás, Nemzetközi Fonetikai Ábécé (IPA), litván nyelvjárások, felső-litvánok.

BEVEZETÉS

A nyelvjárási hangok lejegyzésére Litvániában az utóbbi néhány évben a nyelvjáráskutatás szakemberei már nemcsak a koppenhágai átírási rendszert, hanem a Nemzetközi Fonetikai Ábécé (TFA) jeleit is használják. A TFA-átírás tudományos munkákban való elterjedése nemcsak a nemzetköziség iránti folyamatosan növekvő igénnyel függ össze, hanem az új nyelvjáráskutatási modell litván dialektológiában történő alkalmazásával is (bővebben lásd: Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014; Mikulėnienė 2020 és mások). A nyelvi változatosság regionális megnyilvánulásaira irányuló multimodális szemlélet bevezetésével, valamint a nyelvjárási adatok számítógépes technológiákkal történő gyűjtését és elemzését szolgáló korszerű eszközök létrehozásával és használatával (bővebben lásd: Čepaitienė 2020; Bakšienė 2021; Mikulėnienė, Čepaitienė 2021; Geolingvistikos portalas és mások) elkerülhetetlenül növekszik a TFA-átírás szükségessége.

Miután a Litván Nyelvi Intézet dialektológusai 2017-ben közzétették a litván nyelvjárási hangok átírására javasolt TFA-jelkészletet (lásd: Bakšienė, Čepaitienė 2017), annak használatával már végeztek felső- és alsó-litván nyelvjárási kutatásokat, köztük főként olyan dialektometriai vizsgálatokat, amelyek a Gabmap program átírásokon alapuló nyelvi különbségszámításaira épültek (lásd: Čepaitienė 2018; 2019; Bakšienė, Čepaitienė 2020; Vyniautaitė 2021 és mások), továbbá elvégezték az összes nyelvjáráscsoport feltáró dialektometriai elemzését is (lásd: Mikulėnienė és mások). Az elmúlt években a tudományos sajtóban szintén tárgyalták a TFA-jelkészlet lehetőségeit az egyes litván nyelvjáráscsoportok hangjainak lejegyzésére (lásd:

166

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Dar kartą dėl aukštaičių patarmių transkripcijos tarptautinės fonetinės abėcėlės rašmenimis (keletas tikslintinų atvejų)

Bakšienė 2017; 2018; 2018a; 2019; Bakšienė, Čepaitienė 2017a), különböző nyelvjáráscsoportok példáinak TFA-átírását az új nyelvjárási anyaggyűjtési útmutató tartalmazza (lásd: VTG 2021), a Kaunas környéki nyelvjárási szövegek jelentős része pedig a készülő Tarmynasban van kifejtve (lásd: Geolingvistikos portalas). Mindezek a munkák ismét felvetették a TFA-átírás vitatható és problematikus kérdéseit, amelyeket 2021-ben a Litván Nyelvi Intézet geolingvistái által szervezett szemináriumsorozatban foglaltak össze¹. A litván nyelvjárási hangok TFA-rendszerrel történő lejegyzése számos nyelvjáráskutató számára fontos, ezért érdemes ismét visszatérni e témához, és részletesebben megvitatni, illetve pontosítani egyes nyelvjárási hangzó egységek jelölését. Megemlítendő továbbá, hogy ebben az időszakban megjelent a standard litván nyelvre vonatkozó hivatalos TFA-jelkészlet is (lásd: VLKK k-25; Kazlauskienė, Bakšienė 2021), ezért a nyelvjárási hangok lejegyzésekor az abban javasolt ajánlásokat is figyelembe kell venni.

A tanulmány célja az utóbbi évek kutatásai által kiemelt, összetettebb felső-litván átírási esetek megvitatása, valamint néhány pontosítás közlése a litván nyelvjárások számára 2017-ben javasolt TFA-jelkészlethez. A részletesebb feladatok: 1) a felső-litván nyelvjárások vokalizmus-rendszerének összefoglalása, valamint a TFA-átírás szempontjából legproblematikusabb magánhangzó-egységek tárgyalása; 2) a felső-litván mássalhangzók egyes fontosabb sajátosságainak TFA-jelekkel való jelölésének áttekintése; 3) a felső-litván hanglejtési akcentusok allofónjai TFA-val való lejegyzésének lehetséges módjai, továbbá az akcentussal különösen összefüggő kettőshangzós / többhangzós szótagok átírási lehetőségeinek megvitatása. A kutatás számos korábban megjelent dialektológiai munka anyagára támaszkodott: nyelvjárás- és beszédleírásokra, valamint koppenhágai átírással lejegyzett szövegekre. A munka a szakirodalom elemzésének és a leíró-összehasonlító módszernek az alkalmazásával készült.

1. A FELSŐ-LITVÁN VOKALIZMUS-RENDSZER ÉS JELÖLÉSE A TFA-BAN

A TFA jeleivel lejegyzett és a TFA terminológiájával megnevezett felső-litván nyelvjárási magánhangzó-fonémák általánosított rendszerét (lásd: IPA 2022) az 1. táblázat mutatja be².

¹ A ciklus három szemináriumból állt, amelyeken a Geolingvisztikai Központ vezető kutatója, dr. Rima Bakšienė távolléti formában ismertette a résztvevőkkel az átírás általános elveit, és tárgyalta a felső- és alsó-litván nyelvjárások TFA-jelekkel történő átírásának összetettebb eseteit.

² A felső-litván vokalizmus-rendszer a következő források alapján készült: Atkočait y tė, Rinkauskienė 2003; LK TCh 2004; Kardelis 2018 és más, összefoglaló jellegű dialektológiai munkák alapján. A táblázat csak a fonéma státuszával rendelkező magánhangzó-egységeket tartalmazza; a fonémák fontosabb változatait külön tárgyalja. Ezért például nem került a táblázatba a nyílt [æ] magánhangzó (különböző hosszúságokban), amelyet a fonológiai leírások szerzőinek többsége csupán fonémaváltozatnak tekint. Általánosságban a [ɑ]: [ɛ] magánhangzó-ellen­tét a litván

Straipsniai / Articles

167

RIMA BAKŠIENĖ

1. TÁBLÁZAT. A felső-litván nyelvjárások magánhangzó-fonémái

Mint ismeretes, a felső-litván vokalizmusra jellemző, hogy a mennyiségi oppozíciók csoportjában nemcsak a rövid és hosszú, hanem a félhosszú fonémák is szemben állnak; ezek azokban a nyelvjárásokban léteznek, amelyekben úgynevezett három fonológiai hosszúsági rendszer van – az utenai, a kupiskisi, valamint a vilniusi és anykščiai nyelvjáráscsoport egy részében (bővebben lásd: Jasiūnaitė,

nyelvben gyenge, a fonémák kontrasztja csak a szó abszolút kezdetén lehetséges. A legtöbb felső-litván beszédben az e-típusú magánhangzó-fonémák általában nem jellemzők. Kerek zárójelben az úgynevezett „kétarcú” fonémákat tüntettük fel, amelyek létezését gyakran különféle fonológiai és extrafonológiai tényezők határozzák meg, például a beszédtempó, a stílus, az adott beszéd helye a nyelvjáráscsoporton belül stb. (bővebben lásd: Girdenis 2003: 82).

^³ A táblázatban egy elöl képzett és egy hátul képzett „mormoló” magánhangzó szerepel; konkrét TFA-magánhangzójelekkel való jelölésük ebben az esetben feltételes. E magánhangzók TFA-val történő átírásáról lásd lejjebb a tanulmányban.

168

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Dar kartą dėl aukštaičių patarmių transkripcijos tarptautinės fonetinės abėcėlės rašmenimis (keletas tikslintinų atvejų)

Girdenis 1996). A fonémák mennyisége TFA-jelekkel való rögzítése nem okoz problémát; ehhez a megfelelő TFA-diakritikus jeleket használják. Még egyszer megjegyzendő azonban, hogy a magas nyelvállású magánhangzók alcsoportjában a hosszú és félhosszú (megrövidült hosszú vagy megnyúlt rövid) magánhangzókat a TFA zárt (angl. close), a rövideket pedig a TFA zárthoz közeli (angl. near-close) magánhangzójeleivel kell jelölni, pl.: [ˈuʲiːrds] ~ vyras, [uʲiˈræːlʲs] ~ vyrelis, [ˈuʲisas] / [ˈuʲisas] ~ visas, [ˈɡruːdas] ~ grūdas, [ɡruːˈdʲæːlʲs] ~ grūdelis, [ˈbuːva] / [ˈbuɔ] ~ buvo stb. Figyelembe kell venni, hogy azokban az esetekben, amikor a hosszú y, ū (rendszerint hangsúlytalan helyzetben) teljesen megrövidülnek, továbbra is a TFA zárt magánhangzóinak jeleivel írandók át, mivel minőségileg többnyire különböznek a rövid magánhangzóktól, vö.: [uʲiˈrʲæːlʲs], [ɡruˈdʲæːlʲs]. A felső-litván fonémák általánosított rendszerébe be kell venni az anykščiai és kupiskisi nyelvjárásokra jellemző félhosszú középső nyelvállású magánhangzókat is, pl.: [ˈmʲeːdʲis] ~ mėdis, [ˈsɔːkɛ] ~ sako. Az alsó nyelvállású (nyílt) félhosszú magánhangzók fonológiai státusa a felső-litván nyelvjárásokban, különösen a nyugati és déli felső-litván beszédekben, mindmáig vita tárgya a dialektológiai szakemberek körében (a probléma áttekintését lásd: Kardelis 2018: 119–129, 132–136; Bakšienė, Leskauskaitė 2021: 167), ezek a magánhangzók azonban (különösen a megnyúlt a) szintén beillesztendők a magánhangzók általános képébe, főként a keleti felső-litván beszédek miatt, pl.: [ˈmɑːnɑ] ~ mėno, [ɡʲeˈrʲæːsˈnʲis] ~ geresnis stb.

A fonémák minőségi jegyei közül az átírás szempontjából először is egyes nyelvjárások magánhangzóira jellemző, érzékelhetően nagyobb nyíltsági fokot (a nyelv magasabb helyzetét) kell megemlíteni. A nyíltabb i, u magánhangzók (a hagyományos koppenhágai átírásban i̞, u̞ alakban jelölve) leginkább a nyugati felső-litván kaunasi részére jellemzők, míg a nyíltabb ė, o magánhangzókat (hagyományosan ẹ, o̞ / ɔ alakban jelölve) a keleti felső-litván terület nagy részén, valamint a déli és nyugati felső-litván siauliai beszédek egy részében használják. Az összes helyzetben előforduló nyíltabb magánhangzókat – a kevésbé ajakkerekítéses ą kivételével – a TFA-rendszerben a magánhangzó alá írt diakritikus jellel̞ (angl. lowered) kell jelölni, pl.: [ˈkʲɪtɑ] / [ˈkʲɛtɑ] ~ kitą, [ˈs̞ʊkɑ] / [ˈsɔkɑ] ~ sūka, [ˈbrɔ̞lʲɪs] ~ brólis, [ˈtʲɛvɑs] ~ tėvas. Az említett nyílt, kevésbé ajakkerekítéses o-t ugyanazzal a jellel kell lejegyezni, mint a koppenhágai átírásban, pl. [ˈbrɔːlʲɪs].

A TFA-jelkészletben pontosítani kell a 2017-ben javasolt (lásd: Bakšienė, Čepaitienė 2017: 121, 122) változó magánhangzók ie, uo átírását. A felső-litván nyelvjárásokra a kettőshangzóság kétféle fokával rendelkező változó magánhangzó-fonémák jellemzők: a világosan kettőshangzós, erősen változó artikulációjú ie, uo (hagyományosan egybeeső kettőshangzóknak nevezett) hangok valamennyi nyelvjárásban használatosak; a gyengébben kettőshangzós, halványabban ejtett első elemmel rendelkező hangok (diftongoidok) pedig főként a keleti felső-litván vilniusi, utenai és anykščiai beszédekben fordulnak elő. Tekintettel arra, hogy számos nyelvjárásban éppen e hangok kezdő szegmensei akusztikailag hasonlítanak a hosszú magánhangzókhoz y, ū, és csak a végükön figyelhető meg artikulációs változás és variabilitás (bővebben lásd: Bacevičiūtė 2002; Girdenis 2009: 239; Jaroslavienė 2010: 7), továbbá figyelembe véve a standard litván nyelvre elfogadott ajánlást is (lásd: VLKK k-25;

Straipsniai / Articles

169

RIMA BAKŠIENĖ

Kazlauskienė, Bakšienė 2021: 4), azt javasoljuk, hogy a változó hangokat minden esetben (a hangsúlytól és a hanglejtési akcentustól függetlenül) egységesen, az első részben TFA-zárt magánhangzójelekkel írjuk át, pl.: ['pʲienas] ~ pienas, ['dʲiena] ~ dieną, [dʲie̯na] ~ dienà, ['pʲuodas] ~ pūodas, ['ju̯okas] ~ juõkas, [juo̯'kos] ~ juokùs stb. A különböző eredetű, gyengén kettőshangzós ie, uo hangokat ugyanazokkal a jelekkel kell jelölni, de az első elem fölé a nagyon rövid magánhangzót jelölő diakritikus jelet kell írni (angl. extra short), pl.: [kɒm pūtęs] ~ kompotas, [kɔtʲ' lʲietės] ~ kotletas, [tʲ'e vʲe̯lʲis] ~ tėvelis, ['lʲuɔpʲi] ~ lapė.

A felső-litván magánhangzó-fonémák rendszerében a TFA-jelölés szempontjából továbbra is az egyik legproblematikusabb terület a keleti felső-litván panevėžysi nyelvjáráscsoport redukált magánhangzóinak kérdése. Mind a déli, mind az északi panevėžysi beszédekben egy-egy rövid, elöl, illetve hátul képzett magánhangzó található, csak mennyiségi és minőségi hangsúlyuk különböző: a déliek kevésbé elmosódottak, az északiak pedig nagyon erősen elmosódottak, úgynevezett „mormoló” hangok (lásd az 1. ábrát).

1. ÁBRA. A redukált rövid magánhangzók megfelelői a déli és az északi panevėžysi beszédekben

A litván nyelvjárásokhoz készült 2017-es TFA-jelkészletben korábban azt javasolták, hogy az északi panevėžysi „mormoló” magánhangzókat a hallható felengedés hiányát jelölő kiegészítő diakritikus jellel̄ írják át (angl. no audible release). Ezt a javaslatot azonban kétségtelenül pontosítani kell. A TFA diakritikus rendszerének mélyebb elemzése kimutatta, hogy ez a jel a zárhangok olyan változatainak jelölésére szolgál, amelyeknél nem hallható egyértelmű „robbanás”, vagyis a beszédszervek nem nyílnak szét, nem távolodnak el hirtelen egymástól, hanem azonnal egy hasonló képzésű szomszédos mássalhangzó ejtése következik (lásd: HIPA 1999: 17). Ez leggyakrabban összetételekben fordul elő, pl.: ['pʲlʲ'ɪgbajɔrʲɪs] ~ plikbajoris, [dʊgʲbʲlʲ'ɪs] ~ daugbal̃sis stb. (vö. Pakerys 2003: 87). Ez a jel nem a magánhangzók jellemzőinek közvetítésére szolgál. Ezért az egyetlen megfelelő megoldás

⁴ Szükség esetén, ha az ie, uo második része kevésbé hallható, például a belarusz litván beszédek szövegeinek átírásakor, ez a diakritikus jel a második elem fölé is írható.

170

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Dar kartą dėl aukštaičių patarmių transkripcijos tarptautinės fonetinės abėcėlės rašmenimis (keletas tikslintinų atvejų)

ebben az esetben az északi panevėžysi redukált magánhangzókat a már említett, a nagyon rövid magánhangzót jelölő TFA-diakritikussal (angl. extra short) kell jelölni, pl.: [ˈdunɐ] ~ dúona, [ˈdɔŋɡɔs] ~ dangùs, [ˈkɔːsʲnʲɪs] ~ kąsnis, [ˈtʲɛsʲɐ] ~ tęsia. A déli panevėžysi kevésbé redukált magánhangzóit ugyanazzal a TFA-diakritikussal kell jelölni, amely a süllyesztett nyelvállású magánhangzót jelöli, pl.: [ˈdunɔ̞], [ˈdʊŋɡɔ̞s], [ˈkɑsʲnʲɪs], [ˈtʲɛsʲɪ].

A magánhangzók minőségi változatai közül javasolt a TFA-rendszerrel történő átíráskor következetesen jelölni a hátul képzett o, ū, u magánhangzóknak, valamint az uo első részének a lágy mássalhangzók utáni előrébb képzését. A fonetika szakemberei szerint ez az egyik legszembetűnőbb magánhangzó-változat, amelynek artikulációja különösen markánsan különbözik a nem előrébb képzett fő allofónétól; jelölését a standard litván nyelv TFA-átírásában is javasolják (Pakerys 2003: 36; Kazlauskienė 2018: 35; VLKK k-25; Kazlauskienė, Bakšienė 2021: 6). Az ilyen előrébb képzést a TFA ̟ diakritikus jelével (angl. advanced) kell jelölni, pl.: [ˈjɔ̟kʲo̟] ~ jókio, [ˈsʲu̟sʲu̟] ~ siūsiu, [kʲɛʌ̟ʲu̟] ~ kelių stb.

2. A FELSŐ-LITVÁN MÁSSALHANGZÓK TFA-JELÖLÉSÉNEK EGYES ESETEI

A felső-litván nyelvjárásokra jellemző valamennyi mássalhangzó közül a TFA-átírás szempontjából a réshangok š, ž jelölése a legösszetettebb. A 2017-es TFA-jelkészletben általánosan a ʃ, ʒ TFA-posztalveoláris réshangokkal javasolták őket jelölni, bár már akkor is vita folyt e jelek teljes megfelelésének hiányáról (lásd: Bakšienė, Čepaitienė 2017: 124). Mind a standard litván nyelv, mind pedig különösen a nyelvjárások kemény és lágy mássalhangzói jelentősen különböznek artikulációs és akusztikai tulajdonságaikban. A standard litván nyelv š, ž mássalhangzóinak részletes vizsgálata után megállapították, hogy a TFA posztalveoláris ʃ, ʒ jelek valahol a litván kemény és lágy mássalhangzók között helyezkednek el, de a lágyakhoz állnak közelebb; a TFA-val való jelölésükre szintén többféle javaslat létezik (bővebben lásd: Pakerys 2003: 71–76; Ambrazevičius, Leskauskaitė 2014: 164–168; Kazlauskienė 2018: 47–63; Urbanavičienė, Indričianė, Jaroslavienė, Grigorjevs 2019: 21, 99–125 és mások). A felső-litván nyelvjárásokban nemcsak e mássalhangzócsoport kemény–lágy oppozíciójának klasszikus esete található meg, hanem a mássalhangzókat megkeményítő beszédekben a depalatalizált hangok artikulációs és akusztikai sajátosságai még markánsabban különböznek a palatalizált š, ž hangokétól (lásd: Ambrazevičius, Leskauskaitė 2014: 38–44). A depalatalizált mássalhangzók használata leginkább a déli és keleti felső-litván beszédekre jellemző, ezért mássalhangzórendszerük TFA-val történő átírásakor a kemény és lágy š, ž számára különböző, tulajdonságaikat pontosabban visszaadó megfelelőket lehet választani. A lágy š, ž ebben az esetben a fent említett TFA-posztalveoláris

Straipsniai / Articles

171

RIMA BAKŠIENĖ

[ʃ], [ʒ] jelekkel, a lágyulási diakritikus megtartásával kell rögzíteni az összes lágy mássalhangzó jelölésének rendszerszerűségét⁵, pl.: [ʔʲʒienas] ~ šienas, [kemʲʃʲtʲ] ~ kamšyti, [ʒʲieʲma] ~ žiemą, [ʒʲiba] ~ žiba; a depalatalizált š, ž hangokat pedig a TFA retroflex [ʂ], [ʐ] jeleivel, pl.: [ʔˈʂienas], [kemˈʂʲtʲ], [ʐieˈma], [ˈʐiba]. Egyes felső-litván beszédekre, például a déli felső-litvánokra, nagyon lágy, a lágy s, z és a š, ž közötti köztes mássalhangzók jellemzők; ezeket a TFA alveoláris-palatalis mássalhangzóival [ɕ], [ʑ] kell jelölni, pl.: [ˈuɕi] ~ visi, [ɕʲiˈdʲus] ~ slidūs, [ˈʑʲizʲæ] ~ zyžia, [kaˈʑʲis] ~ Kazys⁶. Az egyszerűbb mássalhangzórendszerrel rendelkező nyelvjáráscsoportok, például a nyugati felső-litván kaunasiak hangjainak átírásakor, illetve egyszerűsített, nem részletes átírás választásakor a š, ž jelölésére minden esetben az említett általánosított TFA-jelek [ʃ], [ʒ] választhatók (a lágyakat kiegészítésként a palatalizációs ʲ diakritikussal jelölve).

A 2017-ben TFA-jelekkel javasolt affrikáták átírását is kissé pontosítani kell. Akkor azt javasolták, hogy az affrikátákat két különálló jellel írják át, amelyeket felül egy ív köt össze: c – [t͡s], č – [t͡ʃ], dz – [d͡z], dž – [d͡ʒ] (lásd: Bakšienė, Čepaitienė 2017: 124, 125). A standard nyelvre vonatkozó ajánlásban azonban – főként gyakorlati megfontolások miatt – a digráfokkal való jelölést választották: [ts], [tʃ], [dz], [dʒ] (lásd: VLKK k-25; Kazlauskienė, Bakšienė 2021: 5), ezért a nyelvjárási hangokat is hasonlóképpen kell átírni. Ha az átírt szövegben a š, ž mássalhangzók fent tárgyalt részletesebb jelölési módját választjuk, akkor a réshangkomponenseket az affrikátákban is ennek megfelelően kell jelölni, pl.: [ˈsʲam͡tʲis] / [ˈsamt͡sis] ~ šamtis, [ˈmʲe͡dʲis] / [ˈmʲed͡zis] ~ mėdis, [ˈkʲimʲʃʲtʲi] / [ˈkʲimʃt͡si] ~ kimšti, [ʒʲiˈdʒʲuovʲ] / [ʐʲiˈdʐʲuovʲ] ~ išdžiūvo.

3. A FELSŐ-LITVÁN PROZÓDIAI RENDSZER ÉS A KETTŐSHANGZÓS SZÓTAGOK TFA-JELÖLÉSE

A felső-litván prozódiai rendszer valamivel egyszerűbb, mint az alsó-litváné, azonban egyes beszédekben szintén előfordul a hangsúly különböző mértékű előrehúzása, valamint a hanglejtési akcentusok sajátos allofónjai (lásd a 2. táblázatot; bővebben lásd: Kazlauskas 2000 [1968]: 5–9; Bakšienė 2016: 50–55 és mások). A prozódiai egységek, különösen a hanglejtési akcentusok nyelvjárási jegyeinek rögzítése

⁵ A palatalizációs diakritikus ʲ leginkább dialektometriai mérések végzésekor szükséges, például a Gabmap számítógépes programmal (lásd: Nerbonne, Colen, Gooskens, Kleiweg, Leinonen 2011: 65–89; Leinonen, Çöltekin, Nerbonne 2016: 71–83; Snoek 2014: 192–208 és mások) az átírási sorozatok elemzésekor és a nyelvi távolságok kiszámításakor. A litván lágy š, ž mássalhangzók artikulációs / akusztikai tulajdonságainak és a TFA-hangok akusztikájának hasonlósága alapján (lásd: IPA 2022) elhagyható lenne a diakritikus jel, ebben az esetben azonban a rendszerszerűség kritériuma élvez elsőbbséget.

⁶ Ugyanezekkel a jelekkel lehetne lejegyezni az északi siauliai beszédekben már ritkán előforduló „slekavimo” eseteket, valamint a szláv nyelvek hatására ejtett különösen lágy š, ž hangokat is.

172

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Dar kartą dėl aukštaičių patarmių transkripcijos tarptautinės fonetinės abėcėlės rašmenimis (keletas tikslintinų atvejų)

A TFA-jelekkel történő átírás kétségtelenül legproblematikusabb része továbbra is ez. Ezt a kérdést a dialektológusok tudományos sajtóban már tárgyalták (lásd: Bakšienė, Čepaitienė 2017: 126, 127; Bakšienė 2019: 7–27 és mások), azonban el kell ismerni, hogy a felső-litván hanglejtési akcentusok allofónjainak sokféleségét megfelelően visszaadó legalkalmasabb átírási változatot még mindig keresik.

2. TÁBLÁZAT. A felső-litván hanglejtési akcentusok allofónjai^⁷

A litván nyelvjárások hanglejtési akcentusainak TFA-rendszerrel való jelölésére 2017-ben tett javaslatokat kétségtelenül pontosítani kell. Akkor a fő akcentusjelek a TFA eső (angl. falling tone) / emelkedő (angl. rising tone) hangmagasságot jelölő ^ és ˅ diakritikus jelei voltak. A litván hanglejtési akcentusokról szóló további elméleti és műszeres munkák összegzése azonban ismét megerősítette a kutatók alapvető gondolatát, hogy ez a jelenség a litván nyelvben nem pusztán tonális természetű. Emellett a hanglejtési akcentusok prozódiai jegyei nagymértékben függenek a szótagmagot alkotó hangoktól, a nyelvjáráscsoport rendszerétől, az akcentuális helyzettől és számos más tényezőtől. Az erős akcentusoppozícióval rendelkező felső-litván nyelvjárásokban, például a nyugati felső-litván kaunasi beszédekben, az említett diakritikus jelek talán alkalmasak lennének a magánhangzós szótagok akcentusainak rögzítésére^⁸, azonban

^⁷ A rövidítések jelentése: VA – nyugati felső-litvánok, PA – déli felső-litvánok, RA – keleti felső-litvánok; PK – főhangsúly, AK – elhúzott hangsúly; + – az egész területre és minden helyzetre jellemző, (+) – nem az egész területre és / vagy nem minden helyzetre jellemző; – – nem jellemző.

^⁸ A Nemzetközi Fonetikai Társaság honlapján (lásd: IPA 2022) több beszélő olyan hangpéldái találhatók, amelyekben eső vagy emelkedő hangmagasságú magánhangzók hallhatók; ezek meglehetősen hasonlóan hangzanak, mint a litván hanglejtési akcentusok.

Straipsniai / Articles

173

RIMA BAKŠIENĖ

nem univerzálisak más nyelvjárások és eltérő felépítésű szótagok, különösen a kettőshangzók / többhangzós szótagok esetében, amikor a hanglejtési akcentusnak más jellegű, nem tonális jegyei dominálnak. Ezért az egységes rendszerhez, illetve a standard litván nyelv hanglejtési akcentusainak javasolt átírásához igazodva (lásd: VLKК k–25; Kazlauskienė, Bakšienė 2021: 5) valamennyi felső-litván, akut eredetű akcentusallofónt emelt számmal ^¹, a cirkumflex eredetűeket (beleértve az úgynevezett középső^¹⁰, metsző és folyamatos akcentusokat is) pedig ^² kell jelölni, pl.: [¹ʋˈiɾas] ~ ʋyras, [¹ˈkɾuːmas] ~ krūmas, [²ˈkoʃʲe] ~ košė, [²ˈejo] ~ ėjo stb. A szótagalkotó hangok mennyiségi és minőségi jellemzőit, amelyek az akcentusoktól függnek, a megfelelő hanghosszúsági jelekkel (ː – hosszú, ˑ – félhosszú) és a szükséges TFA-magánhangzójelekkel kell jelölni. Például ha az élesebb cirkumflex-allofónok – a középső vagy metsző akcentus – miatt a szó végén a hosszú magánhangzók megrövidülnek, akkor a megfelelő akcentus számjelét a szótag elé és a félhosszú magánhangzó jelét kell feltüntetni^¹¹: [nʊ ²ˈkuː] ~ na ką, [ʋˈʊ̯enjɔ-²ˈsʲiːk] ~ vienąsýk.

Átírási szempontból a legösszetettebbek a különböző felépítésű, hangsúlyos többhangzós / kettőshangzós szótagok, ezért a tanulmány ezek TFA-átírására különböző akcentuális helyzetekben mutat be példákat (lásd a 2. függeléket).

Néhány dolgot részletesebben is kommentálni kell. Az a elemet eltérően kell jelölni az első, illetve a folyamatos akcentussal rendelkező és a hátsó hangsúlyú szótagokban; a középső / metsző akcentus a hangsúlyos többhangzós szótagokban – az első esetben a TFA [d], a másodikban a TFA [ɛ] jelét kell írni; a hátsó hangsúlyú (valamint középső / metsző akcentussal rendelkező) au kettőshangzó első elemét az erős ajakkerekítés miatt a TFA [ɒ] jelével kell jelölni. Az e elem (valamint a megelőzővé vált a is) a nyelvjáráscsoport rendszerétől (nyíltabb vagy zártabb hang), a kontextuális helyzettől (kemény vagy lágy mássalhangzó előtt, szó végén) és más fonetikai tényezőktől függően a TFA [æ] vagy [ɛ] jeleivel írható át. Az i, u elemek a felső-litván nyelvjárásokban különféle mennyiségi (rövid, félhosszú, hosszú) és minőségi (nem kiszélesedett / kiszélesedett / hosszú magánhangzó-minőséget felvett) változatokban fordulhatnak elő; mindegyikük

^⁹ A szükséges felső indexű számokat célszerűbb nem a „superscript” opcióval megemelve beírni, hanem eleve a szimbólumtáblázatból kiválasztani a felső indexű jeleket (a kódokat lásd a cikk 1. függelékében), így tördeléskor, valamint az MS Wordből más számítógépes programokba történő átvitelkor stb. nem torzulnak.

^¹⁰ Itt csak azokra a szótagokra gondolunk, amelyekben a középső hangsúlyfajta cirkumflex allotonként funkcionál, például a szó végén. Azokban az esetekben, amikor a kophenaginai átírásban a középső hangsúlyfajta jelét megnyújtott hangsúlyos magánhangzókon szokás jelölni, pl. [sā.ko] ~ sāko, [nẽ.ša] ~ neša, [bū.va] ~ būvo, [ki.tas] ~ kitas, a TFA szerinti átírásban semmilyen hangsúlyfajta nincs jelölve.

^¹¹ A TFA szerinti átírásban nem mutatható ki különbség a középső és a metsző hangsúlyfajta között (ha a magánhangzó mindkét esetben félig hosszú marad); ezt a javasolt jelölés hiányosságaként és megoldatlan kérdésként kell értékelni, ugyanakkor el kell ismerni, hogy ezek nagyon finom allotonok, a metsző hangsúlyfajta elterjedési területe pedig a felvidéki területen viszonylag kicsi. A jövőben, további kutatások elvégzése után, a nyelvjárási hangsúlyfajták átírását még pontosítani kell.

174

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Dar kartą dėl aukštaičių patarmių transkripcijos tarptautinės fonetinės abėcėlės rašmenimis (keletas tikslintinų atvejų)

a szükséges TFA-jelekkel kell jelölni. A világos cirkumflex hangsúlyfajta és annak hirtelenebb allotonjai – a középső vagy a metsző hangsúlyfajta – közötti különbséget a második elem mennyiségének rögzítése mutatja: az első esetben a második elemet félig hosszúként kell jelölni, a másodikban rövidként, mennyiségi jelet nem írva.

A hangsúlytalan kettőshangzók átírásakor az elemek mellé szintén nem írunk mennyiségi jeleket, az elemek minősége pedig többnyire hasonló a cirkumflex hangsúlyúakéhoz, ezért az első elemet ugyanazokkal a TFA-jelekkel írjuk át, pl.: [kʲelʲba] ~ kalbà, [u̯e̞rʲˈkʲi] ~ verki; [sʲu̯ˈsʲus] ~ sausùs, [le̞i̯ˈkʲu] ~ laikù, [pʲe̞i̯ˈkʲų] ~ peikiù; [kʲe̞tʲˈlʲes] ~ kiaulės.

A hangsúly visszahúzásával rendelkező felvidéki alnyelvjárások nagy részében a hangsúly-visszahúzásos szótagokban nem különböztetik meg a hangsúlyfajtákat. Az ilyen szótagokat a TFA-ban minden hangsúlyfajta-jel nélkül kell átírni, csak a hangsúly helyét jelölve (ha mellékhangsúly van, azt is jelölni kell), az elemek minőségét pedig többnyire ugyanúgy írják át, mint a cirkumflex hangsúlyú vagy hangsúlytalan szótagokban, pl.: [ˈu̯e̞lkʊs] / [u̯aɪ̯ˈkʊs] ~ vaikùs, [kelba] / [kalʲba] ~ kalbà; [u̯arʲˈkʲe̞] ~ varškė, [ˈgʲe̞rʲe̞l] ~ gerai. Ha előfordulnának olyan esetek, amikor a hangsúly-visszahúzással kiemelt szótagban a hangsúlyfajtákat hangsúlyosabban ejtik (például a šiauliaiak és panevėžysiek északi nyelvjárásaiban), akkor ezeket ugyanúgy kell átírni, mint a főhangsúlyos szótagokban.

Az átírás szempontjából külön említést érdemel az egyes keleti felvidéki alnyelvjárásokra, különösen a širvintiškiai és panevėžiškiai nyelvjárásokra jellemző, az au, ai, ei kettőshangzók egyhangúsítása. Ezekben a nyelvjárásokban a cirkumflex hangsúlyú és hangsúlytalan kettőshangzók (különösen a végső helyzetűek) első eleme elhalványulva ejtődik, a redukció mértéke igen változatos lehet, például a kemény mássalhangzó után álló au kettőshangzó: [da²ˈrʊɔ] > [da²ˈrʊɔ] > [da²ˈrʲɔ] / [da²ˈrʊ] > [da²ˈrʊ] / [da²ˈrɔ] / [ˈdarɔ] ~ darai; [ˈdʲirbʊ] > [ˈdʲirbʲɔ] / [ˈdʲirbʊ] > [ˈdʲirbʊ] / [ˈdʲirbɔ] ~ dirbau; lágy mássalhangzó után álló au kettőshangzó: [tʲi²ˈsʲɛʊ] > [tʲi²ˈsʲɛʊ] > [tʲi²ˈsʲɪʊ] > [tʲi²ˈsʲų] / [tʲi²ˈsʲɔ] / [tʲisʲɔ]¹² ~ tęsiau; [ˈu̯aˈlʲgʲɛʊ] > [ˈu̯aˈlʲgʲɪʊ] > [ˈu̯aˈlʲgʲų] / [ˈu̯aˈlʲgʲɔ] ~ válgiau; az ai kettőshangzó: [da²ˈrɛɪ̯] > [da²ˈrɛɪ̯] > [da²ˈrʲɪ] > [da²ˈrʲɪ] / [da²ˈrɔ] / [ˈdarɔ] ~ darai; [ˈu̯iˈrɛɪ̯] > [ˈu̯iˈrʲɪ] > [ˈu̯iˈrʲɪ] / [ˈu̯iˈrʲɔ] ~ užrai; az ei kettőshangzó: [da²ˈrʲɛɪ̯] > [da²ˈrʲɛɪ̯] > [da²ˈrʲɪ] > [da²ˈrʲɪ] ~ darė; [ˈrɔʊ̯ɛɪ̯] > [ˈrɔʊ̯ɪ] > [ˈrɔʊ̯ɪ] / [ˈrɔʊ̯ɛ] ~ rōvei. Ezért az átíráskor az adott esetben figyelembe kell venni mind a hangsúlyfajta erősségét (ha a kettőshangzók cirkumflex hangsúlyúak), mind az elemek mennyiségét és minőségét, a megfelelő magánhangzójeleket és diakritikus jeleket választva.

^¹² Olyan példák, amikor az egyhangúsítás teljes monoftongussá alakul, a panevėžysiek északi nyelvjárásaiban fordulhatnak elő. Ezekben az esetekben lehetetlen egy magánhangzó alatt két diakritikus jelet – a nyíltságét és az előrébb képzését – jelölni, ezért a magánhangzó nyíltságát tekintették fontosabb jegynek.

Straipsniai / Articles

175

RIMA BAKŠIENĖ

ÖSSZEFOGLALÁS

A felvidéki vokalizmus általánosított képének, valamint a legfontosabb mássalhangzóknak és a prozódia elemeinek áttekintése után tárgyaltuk a nyelvjárási hangok és a TFA-jelrendszer viszonyát, és meghatároztuk a felvidéki alnyelvjárások hangzóegységeinek lehetséges TFA-megfelelőit. A litván nyelvjárások számára készült, korábbi, 2017-es TFA-jelkészletből leginkább a változó magánhangzók ie, uo, a keleti felvidéki panevėžysiek „mormoló” magánhangzóinak, a réshangú mássalhangzók š, ž, az affrikáták, valamint a felvidéki hangsúlyfajták és allotonjaik TFA-jelekkel való jelölését pontosítottuk. Ez utóbbi két hangelem az átírás szempontjából továbbra is a legproblematikusabb; lehetséges, hogy a jövőben, a legújabb kutatások figyelembevételével, jelölésüket a TFA-ban még pontosítani kell.

LITERATŪRA

Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė 2014: Geolingvistika: ideologija, teorija ir metodai. Pagrindinės sąvokos. – Danguolė Mikulėnienė, Violeta Meiliūnaitė (red.). XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas, Vilnius: Briedis, 29–47.

Ambrazevičius Rytis, Leskauskaitė Asta 2014: Priebalsių akustinės ypatybės: palatalizacija ir balsingumas, Kaunas: Technologija.

Atkočaitė Daiva, Rinkauskienė Regina 2003: Lietuvių kalbos tarmių fonetika. Mokomoji knyga, Vilnius: Vilniaus pedagoginis universitetas.

Bacevičiūtė Rima 2002: Lietuvių kalbos kintamųjų garsų ie, uo instrumentinė analizė. – Kalbotyra 51(1), 5–17. Prieiga internete: https://www.zurnalai.vu.lt/kalbotyra/article/view/23376/22612.

Bakšienė Rima 2016: Vakarų aukštaičių kauniškių priegaidės: Marijampolės šnekta, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Bakšienė Rima 2017: Lietuvių tarmių transkripcija TFA simboliais: vakarų aukštaičiai šiauliškiai. – Acta Linguistica Lituanica 77, 237–254. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/actalinguisticalithuanica/article/view/837/928.

Bakšienė Rima 2018: Žemaičių patarmių transkripcija TFA simboliais: sudėtingesni atvejai. – Kalbos istorijos ir dialektologijos problemos 5, sud. R. Bakšienė, N. Morozova, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 102–118.

176

Acta Linguistica LXXXVI

Dar kartą dėl aukštaičių patarmių transkripcijos tarptautinės fonetinės abėcėlės rašmenimis (keletas tikslintinų atvejų)

Bakšienė Rima 2018a: Lietuvių tarmių transkripcija IPA simboliais: pietų aukštaičių ypatybių analizė. – Vārds un tā pē t īšanas aspekti 22(1/2), 9–19. Prieiga internete: https://vards.liepu.lv/files/VARDS%20UN%20TA%20PETISANAS%20ASPEKTI_2018.pdf.

Bakšienė Rima 2019: Dėl lietuvių tarmių priegaidžių žymėjimo TFA simboliais. – Linguistica Lettica 27, 7–27. Prieiga internete: https://dspace.lu.lv/dspace/bitstream/handle/7/54159/Linguistica_Lettica_27.pdf?sequence=1&isAllowed=y.

Bakšienė Rima 2021: Kauno rajono kalbinis variantiškumas – „Tarmyno“ modelio kūrimo pagrindas. – Respectus Philologicus 39 (44), 73–88. Prieiga internete: https://www.zurnalai.vu.lt/respectus-philologicus/article/view/21920/23210.

Bakšienė Rima, Čepaitienė Agnė 2017: Tarptautinės fonetinės abėcėlės taikymo lietuvių tarmių garsams galimybės. – Baltistica 52(1), 105–135. Prieiga internete: http://www.baltistica.lt/index.php/baltistica/article/view/2303/2270.

Bakšienė Rima, Čepaitienė Agnė 2017a: Lietuvių tarmių transkripcija: tradicija ir IPA. – Linguistica Lettica 25, 203–229. Prieiga internete: https://dspace.lu.lv/dspace/handle/7/54158.

Bakšienė Rima, Čepaitienė Agnė 2020: A Quantitative Analysis of the Eastern Aukštaitian Subdialects of the Lithuanian Language. – Scando-Slavica 66(1), 144–180.

Bakšienė Rima, Leskauskaitė Asta 2021: Vytautas Kardelis. Arealinis tipologinis lietuvių tarmių kompleksiškumas, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla, 2018, 299 p. [recenzija]. – Baltistica 66(1), 157–170. Prieiga internete: http://www.baltistica.lt/index.php/baltistica/article/view/2425/2369.

Čepaitienė Agnė 2018: XXI a. pradžios aukštaičių patarmių kaita: gretinamasis geolingvistinis aspektas: daktaro disertacija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Čepaitienė Agnė 2019: Pasvalio geo­lektas: tarminės ypatybės dialektometrijos požiūriu. – Taikomoji kalbotyra 12, 39–74. Prieiga internete: https://www.zurnalai.vu.lt/taikomoji­kalbotyra/article/view/17232/16400.

Čepaitienė Agnė 2020: Application of Dialectometric Methods in Research on Lithuanian Dialects. – Lithuanian Dialectology Profiles: Problems and Findings, sud. V. Meiliūnaitė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 217–248.

Geolingvistikos portalas. Prieiga internete: https://maps.lki.lt/.

Girdenis Aleksas 2003: Teoriniai lietuvių fonologijos pagrindai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Girdenis Aleksas 2009: Vadina­mųjų sutaptinių dvibalsių [ie, uo] garsinė ir fonologinė analizė. – Baltistica 44(2), 213–242. Prieiga internete: http://www.baltistica.lt/index.php/baltistica/article/view/1313/1231.

Straipsniai / Articles

177

RIMA BAKŠIENĖ

HIPA 1999 – Handbook of the International Phonetic Association. A Guide to the Use of the International Phonetic Alphabet, Cambridge: Cambridge University Press.

IPA 2022 – International Phonetic Alphabet. Prieiga internete: https://www.internationalphonetic alphabet.org/.

Jaroslavienė Jurgita 2010: Rytinių kauniškių Prienų šnektos fonologija: daktaro disertacija, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

Jasiūnaitė Birutė, Girdenis Aleksas 1996: Trys rytų aukštaičių uteniškių fonologiniai balsių ilgumai. – Baltistica 31(2), 181–199. Prieiga internete: http://www.baltistica.lt/index.php/baltistica/article/view/369/324.

Kardelis Vytautas 2018: Arealinis tipologinis lietuvių tarmių kompleksiškumas. Aukštaičiai, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla.

Kazlauskas Jonas 2000 [1968]: Dėl lietuvių kalbos kirčio ir priegaidės pobūdžio. – Jonas Kazlauskas. Rinktiniai raštai 1, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 5–9.

Kazlauskienė Asta 2018: Bendrinės lietuvių kalbos fonetikos ir fonologijos pagrindai, Kaunas: Vytauto Didžiojo universitetas. Prieiga internete: http://ebooks.vdu.lt/eb/1691/bendrinės-lietuvių-kalbos-fonetikos-ir-fonologijos-pagrindai/.

Kazlauskienė Asta, Bakšienė Rima 2021: Tarptautinė fonetinė abėcėlė lietuvių kalbai. – Gimtoji kalba 7, 3–6.

Leinonen Therese, Çöltekin Çağrı, Nerbonne John 2016: Using Gabmap. – Lingua 178, 71–83. Prieiga internete: https://pure.rug.nl/ws/portalfiles/portal/37303943/1_s2.0_S0024384115000315_main.pdf.

LKTCh 2004 – Lietuvių kalbos tarmių chrestomatija, sud. R. Bačevčiūtė, A. Ivanauskienė, A. Leskauskaitė, E. Trumpa, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla.

Mikulėnienė Danguolė 2020: New Trends in Lithuanian Dialectology: Multifunctional Research Model. – Acta Linguistica Lithuanica 82, 11–33. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/actalinguisticalithuanica/article/view/1022/1397.

Mikulėnienė Danguolė, Čepaitienė Agnė 2021: Tarmyno punkto samprata. – Baltistica 56(1), 81–106. Prieiga internete: http://www.baltistica.lt/index.php/baltistica/article/view/2423/2365.

Mikulėnienė Danguolė, Čepaitienė Agnė, Bakšienė Rima, Geržotaitė Laura, Kardelytė-Grinevičienė Daiva, Leskauskaitė Asta, Meiliūnaitė Violeta, Vyniautaitė Simona 2019: Dialektometrinis tradicinių lietuvių tarmių klasifikacijos pjūvis: žvalgomasis tyrimas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

178

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Dar kartą dėl aukštaičių patarmių transkripcijos tarptautinės fonetinės abėcėlės rašmenimis (keletas tikslintinų atvejų)

Nerbonne John, Colin Rinke, Gooskens Charlotte, Kleiweg Peter, Leinonen Therese 2011: Gabmap – A Web Application for Dialectology. Dialectologia. Special Issue 2, 65–89. Prieiga internete: https://www.researchgate.net/publication/228546484_Gabmap_-_A_web_application_for_dialectology.

Pakerys Antanas 2003: Lietuvių bendrinės kalbos fonetika, Vilnius: Enciklopedija.

Snoek Conor 2014: Review of Gabmap: doing dialect analysis on the web. – Language documentation & conservation 8, 192–208. Prieiga internete: https://scholarspace.manoa.hawaii.edu/bitstream/10125/24602/snoek.pdf.

Urbanavičienė Jolita, Indričienė Inesė, Jaroslavienė Jurgita, Grigorjevs Juris 2019: Baltų kalbų garsynas XXI a. pradžioje: priebalsių instrumentinis tyrimas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Prieiga internete: http://lki.lt/wp-content/uploads/2021/03/Baltu_kalbu_garsynas_XXI_a_pr._2_knyga_2019_v2.pdf.

Vyniautaitė Simona 2021: Terminio požymio statika ir dinamika: žemaičių regresyvinės balsių asimiliacijos atvejis: daktaro disertacija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

VLKK k-25 – Rekomendacija dėl tarptautinės fonetinės abėcėlės pritaikymo bendrinės lietuvių kalbos garsiniams vienetams žymėti. Prieiga internete: http://www.vlkk.lt/vlkk-nutarimai/protokoliniai-nutarimai/rekomendacija-del-tarptautines-fonetines-abeceles-pritaikymo-bendrines-lietuviu-kalbos-garsiniams-vienetams-zy meti.

VTG 2021 – Visos tarmės gražiausios...: tarmių medžiagos rinkimo instrukcija, 2-asis patais. ir papild. leidimas, sud. D. Mikulėnienė, V. Ragaišienė, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras.

Once More on the Transcription of Aukštaitian Subdialects by the Symbols of the International Phonetic Alphabet (Several Clarified Cases)

SUMMARY

The article addresses the questions of transcribing the Aukštaitian subdialects of the Lithuanian language by the symbols of the International Phonetic Alphabet (IPA), revises certain symbols from the earlier set of the IPA symbols for the sounds of Lithuanian dialects presented in 2017 and ways of transcribing.

Straipsniai / Articles

179

RIMA BAKŠIENĖ

The first part of the article presents the generalized Aukštaitian system of vocalism, discusses the transcription of phonemes and their variants by the IPA symbols. It highlights those Aukštaitian vowel elements, which are most troublesome in terms of transcribing. The reduced vowels of the Eastern Aukštaitian of Panevėžys having the status of independent phonemes are considered such elements. It is especially problematic to appropriately convey the vowels from the subdialect of Northern Panevėžys which have undergone a strong quantitative and qualitative reduction. The article discusses the possible IPA symbols to be used for the transcription of these vowels.

The second part analyses the questions of transcribing Aukštaitian consonants by the IPA symbols. Most attention is paid to the consonants š, ž and affricates. As their articulatory and acoustic properties do not correspond to the IPA equivalents most of all, it is attempted to find as accurate variant for their transcription as possible.

The third part is dedicated to discuss the transcription of Aukštaitian pitch accents and their allophones by the IPA symbols. It also reviews the transcription of the syllables containing diphthongs and gives some transcribed examples. Due to the inconsistencies in the utterance of pitch accents, the syllables of this group have an especially high number of positional variants.

1 PRIEDAS

Aukštaičių patarmių garsams siūlomi TFA rašmenys^¹³

Kopenhaginė transkripcija | TFA | TFA numeris | Unikodas Balsiai [a] | [a] | 305 | 0251 [ɑ̄] | [ɒ] | 313 | 0252 [ɑ] | [ɐ] | 324 | 0250 [e] | [ɛ] | 303 | 025B [æ] | [æ] | 325 | 00E6 [ɛ] | [з] | 326 | 025C [ə] | [ə] | 322 | 0259 [e̞] | [e] | 302 | 0065 [e̞] | [e̞] | 302 + 430 | 0065 + 031E [ɛ̞] | [ɘ] | 397 | 0258 [ɛ̞] | [ɘ̞] | 397 + 430 | 0258 + 031E [i̞] | [i̞] | 301 + 503 | 0069 + 02D0 [i̞] | [i̞] | 301 + 504 | 0069 + 02D1

^¹³ Parengta remiantis bendrinės kalbos transkripcijos TFA rašmenimis rekomendacija (žr. VLKK k-25). Pateikiami tik nuo bendrinės kalbos besiskiriantys priebalsių rašmenys. Pasviruoju brūkšniu atskirti galimi transkripcijos variantai, plačiau apie juos žr. straipsnio 2–ą skirsnį. Jei reikiamas rašmuo yra surenkamas iš pagrindinio simbolio ir diakritiko, nurodyti jų abiejų kodai.

180

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Dar kartą dėl aukštaičių patarmių transkripcijos tarptautinės fonetinės abėcėlės rašmenimis (keletas tikslintinų atvejų)

Kopenhaginė transkripcija TFA TFA numeris Unikodas [i̯] [ɪ] 319 026A [i̯], [ɪ] [ɪ] 319 + 430 026A + 031E [ɪ] [ɪ] 319 + 414 026A + 0320 [bɪ] [ɪ̞] 317 0268 [ɪ] [ɪ] 319 + 432 026A + 032F [o] [o] 307 006F [ɔ] [ɔ] 307 + 430 006F + 031E [ɔ] [ɔ] 306 0254 [u̯] [u̯] 308 + 503 0075 + 02D0 [uː] [uː] 308 + 504 0075 + 02D1 [u] [ʊ] 321 028A [u], [ʊ] [ʊ] 321 + 430 028A + 031E [u] [ʊ] 321 + 432 028A + 032F Priebalsiai ir afrikatos [š] [ʃ] / [s] 134 / 136 0283 / 0282 [š] [ʃ̇] / [ç] 134 + 421 / 182 0283 + 02B2 / 0255 [ś] [ç] 182 0255 [ž] [ʒ] / [z] 135 / 137 0292 / 0290 [ž] [ʒ̇] / [ʑ] 135 + 421 / 183 0292 + 02B2 / 0291 [ź] [ʑ] 183 0291 [c] [s] - 02A6 [č] [ṡ] - 02A6 + 02B2 [č] [t͡ʃ] / [t͡s] - 02A7 / 02A6 + 0322 [č] [t͡ʃ̇] / [t͡ṡ] - 02A7 + 02B2 / 02A8 [ć] [t͡ɕ] - 02A8 [ʒ] [d͡z] - 02A3 [ž] [d͡ż] - 02A3 + 02B2 [ž] [d͡ʑ] / [d͡z] - 02A4 / 02A3 + 0322 [ž] [d͡ʑ̇] / [d͡ż] - 02A4 + 02B2 / 02A5 [ž] [d͡z] - 02A5 [v] [v] 150 028B [w] [β] 127 03B2 [j] [j] 119 014B [x] [x] 140 0078 [h] [ɣ] 141 0263 Kiti ženklai · (ilgumas) ː 503 02D0 · (pusil­gumas) ˑ 504 02D1 a̯ / (a), i̯ / (i)... ◦ 505 0306 (redukcija) ʽ, ʾ („murmamieji“ balsiai) ◦ 505 0306 ˊ / ˋ / ˆ ˀ 421 02B2 (minkštumas)

Straipsniai / Articles

181

RIMA BAKŠIENĖ

Kopenhaginė transkripcija | TFA | TFA numeris | Unikodas ˅ (paskardėjimas) | ˅ | 403 | 032C ˆ (paduslėjimas) | ˙ | 402A | 0325 ˇ (papriešakėjimas) | ˙ | 413 | 031F ˈ (pagrindinis kirtis, trumpasis kirčiuotas skiemuo) | ˈ | 501 | 02C8 ˌ (šalutinis kirtis) | ˌ | 502 | 02CC ˈ (tvirtapradė priegaidė) | ¹ | – | 00B9 ˜ (tvirtagalė priegaidė, taip pat jos alotonai – tęstinė, vidurinė, kirstinė priegaidės) | ² | – | 00B2 ˘ (klitikų šlijimas) | ˘ | 509 | 203F - (skiemens riba tarp dviejų balsių) | · | 506 | 002E | (sintagmos vidinė pauzė) | | | 507 | 007C || (sintagmos pabaigos pauzė) | || | 508 | 2016 ↗ (intonacijos kilimas) | ↗ | 510 | 2197 ↘ (intonacijos kritimas) | ↘ | 511 | 2198

2 PRIEDAS

^{Dvibalsių / dvigarsių transkripcijos pavyzdžiai¹⁴}

Dvibalsis / dvigarsis (bк rašmenimis) | tvirtapradis | tvirtagalis | kirčiuotas tęstine priegaide | kirčiuotas vidurine / kirstine priegaide aū | [¹ɑʊ̯] | [²ɔʊ̯] | [²ɑʊ̯] / [²ɛʊ̯] | [²ɔʊ̯] iau (au po minkštojo priebalsio) | [¹æʊ̯] / [¹ɛʊ̯] | [²ɛʊ̯] | [²æʊ̯] / [²ɛʊ̯] | [²ɛʊ̯]

^¹⁴ Lentelėje pateikti tik dažniausiai galimi atvejai transkribuojant aukštaičių patarmes, iliustruojantys bendruosius transkripcijos TFA rašmenimis principus. Suprantama, kad gali būti ir įvairesnių dvibalsių / dvigarsių variantų, jie užrašytini pagal konkretų tarimą.

182

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVI

Dar kartą dėl aukštaičių patarmių transkripcijos tarptautinės fonetinės abėcėlės rašmenimis (keletas tikslintinų atvejų)

Dvibalsis / dvigarsis (b k rašmenimis) tvirtapradis tvirtagalis kirčiuotas tęstine priegaide kirčiuotas vidurine / kirstine priegaide a i [¹ɑɪ] [²ɛɪ] [²ɑɪˈ] [²ɛɪ] e i [¹æɪ] / [¹ɛɪ] [²ɛɪˈ] [²æɪˈ] / [²ɛɪˈ] [²ɛɪ] u i [¹ʊɪ] / [¹ʉɪ] / [¹ʉ̯ɪ] / [¹u̯ɪ] / [¹uːɪ] [²ʊɪ] [²ʊɪˈ] / [²ʉɪˈ] [²ʊɪ] i e [¹ɪɛ] [²ɪɛ] [²ɪɛ] [²ɪɛ] u o [¹ʊɔ] [²ʊɔ] [²ʊɔ] [²ʊɔ] al, ar, an, am [¹ɑl], [¹ɑr], [¹ɑn], [¹ɑm] [²ɛl], [²ɛr], [²ɛn], [²ɛm] [²ɑlˈ], [²ɑrˈ], [²ɑnˈ], [²ɑmˈ] [²ɛl], [²ɛr], [²ɛn], [²ɛm] el, er, en, em [¹æɫ], [¹æɾ], [¹æm], [¹æŋ] / [¹ɛɫ], [¹ɛɾ], [¹ɛŋ], [¹ɛm], [¹ɛŋ] [²ɛɫ], [²ɛɾ], [²ɛŋ], [²ɛm] [²æɫˈ], [²æɾˈ], [²æŋˈ], [²ɛmˈ] / [²ɛɫˈ], [²ɛɾˈ], [²ɛŋˈ], [²ɛmˈ] [²ɛɫ], [²ɛɾ], [²ɛŋ], [²ɛm] il, ir, in, im [¹ɪl], [¹ɪr], [¹ɪn], [¹ɪm] / [¹ɪl], [¹ɪr], [¹ɪn], [¹ɪm] / [¹ɪl], [¹ɪr], [¹ɪn], [¹ɪm] / [¹ɪm] / [¹ɪl], [¹ɪr], [¹ɪn], [¹ɪm] / [¹ɪɫ], [¹ɪr], [¹ɪn], [¹ɪm] [²ɪl], [²ɪr], [²ɪn], [²ɪm] [²ɪ̯lˈ], [²ɪ̯rˈ], [²ɪ̯nˈ], [²ɪ̯mˈ] [²ɪl], [²ɪr], [²ɪn], [²ɪm] ul, ur, un, um [¹ʊl], [¹ʊr], [¹ʊn], [¹ʊm] / [¹ʉl], [¹ʉr], [¹ʉn], [¹ʉm] / [¹ʉl], [¹ʉr], [¹ʉn], [¹ʉm] / [¹ʊr], [¹ʊn], [¹ʊm] / [¹uːl], [¹uːr], [¹uːn], [¹uːm] / [¹uːl], [¹uːr], [¹uːn], [¹uːm] [²ʊl], [²ʊr], [²ʊn], [²ʊm] [²ʊ̯lˈ], [²ʊ̯rˈ], [²ʊ̯nˈ], [²ʊ̯mˈ] [²ɪl], [²ɪr], [²ɪn], [²ɪm]

Įteikta 2022 m. balandžio 29 d.

R I M A B A K Š I E N Ė

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5, LT–10308 Vilnius, Lietuva

[email protected]

Straipsniai / Articles

183