Pietų žemaičių raseiniškių šiaurinės dalies tarmiškumo pokyčiai (XX a. 2-oji pusė – XXI a. 2-asis dešimtmetis)

Diana Dambrauskienė

doi:10.35321/all87-13

Go to original

Preparing document pages…

DIANA DAMBRAUSKIENĖ

Litván Nyelvi Intézet

ORCID id: orcid.org/0000-0002-0346-8421

Kutatási területek: geolingvisztika, szociolingvisztika,

DOI: doi.org/10.35321/all87-13

A déli žemaitis raseiniškiai északi részének dialektális változásai (A XX. század 2. fele – A XXI. század 2. évtizede)

Dialektális változások a Raseiniai déli žemaitis raseiniškiai északi részén (A 20^nd. század 2^th. fele – A 21^nd. század 2^st. évtizede)

ANNOTÁCIÓ

A tanulmány a déli žemaitis raseiniškiai északi részének a XX. század 2. felében és a XXI. század 2. évtizedében megfigyelhető dialektális jellegét vizsgálja. A dialektális jelleg változásait két időszak anyagának (a XX. század 2. feléből származó kéziratos szövegrészleteknek és a XXI. század 2. évtizedében készült hangfelvételeknek) a nyelvjárási adatai alapján tárja fel a LKA hét olyan pontjáról, amelyeknek a XX. században a raseiniškiai alnyelvjárást a legjobban kellett volna reprezentálniuk: Kùrtuvėnai (LKA 195), Kušlekiai (LKA 225), Pãdubysys (LKA 226), Krãžiai (LKA 257), Kel̃mė (LKA 258), Adomáičiai (LKA 292) és Pãkražantis (LKA 293).

Több mint hat évtized alatt az alnyelvjárás északi részén megváltozott a nyelvjárási sajátosságok használata. A XXI. század 2. évtizedében azonban a raseiniškiai alnyelvjárás idősebb és legidősebb generációjának képviselői a raseiniškiai alnyelvjárás helyi változatait (nyelvjárási nyelvet) beszélik, amelyek a hagyományos alnyelvjárás jellemzői alapján alakultak ki.

A dialektális jelleg minimális és maximális mutatói közötti különbségek, valamint a domináns mutatók ingadozásai bizonyítják, hogy a vizsgált Kel̃mėi zónát már a XX. század 2. felében is nyelvjárási heterogenitás jellemezte. A hangfelvételeken azonban a dialektális értékek nagyobb ingadozása, mint a szövegrészletekben,

270

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Pietų žemaičių raseiniškių šiaurinės dalies tarmiškumo pokyčiai (XX a. 2-oji pusė – XXI a. 2-asis dešimtmetis)

óvatosan lehetővé teszi annak állítását, hogy a XXI. században gyorsabb alnyelvjárási változás zajlik, amelyet a konvergenciafolyamatok idéznek elő.

KULCSSZAVAK: a déli žemaitis raseiniškiai alnyelvjárás, Kel̃mėi zóna, dialektális jelleg, dialektális mutató.

ANNOTATION

A tanulmány a raseiniai déli žemaitis raseiniškiai északi részének dialektális beszédét (dialektalizmusát) vizsgálja a ^2nd 2. ^20th század ^2nd 2. ^21st évtizedében. A dialektális változásokat két időszak nyelvjárási adatainak elemzésével tárja fel: a ^2nd 2. ^20th század kéziratos szövegeinek részleteivel és a ^2nd 2. ^21st század évtizedének hangfelvételeivel, a Lithuanian Language Atlas hét pontjáról, amelyeket a raseiniai alnyelvjárás legjobb képviselőinek tekintettek a ^20th században: Kurtuvėnai (LLA 195), Kušleikiiai (LLA 225), Padubysys (LLA 226), Kražiai (LLA 257), Kelmė (LLA 258), Adomaičiai (LLA 292) és Pakražantis (LLA 293).

A nyelvjárási sajátosságok használata több mint hat évtized alatt bizonyos változásokon ment keresztül. A ^2nd évtizedében, a ^21st században azonban a raseiniai alnyelvjárás idősebb és legidősebb generációjának képviselői a raseiniai alnyelvjárás helyi változatait (nyelvjárási beszédet) használják, amelyek a hagyományos alnyelvjárás jellemzői alapján alakultak ki.

A minimális és maximális dialektális mutatók közötti különbségek, valamint a domináns mutatók változékonysága bizonyítja, hogy a Kel̃mėi terület már a ^2nd század 2. ^20th felében nyelvjárási heterogenitást mutatott. A hangfelvételeken azonban a dialektális értékek a szövegrészletekhez képest kifejezettebb ingadozásokat mutatnak, ami óvatosan arra enged következtetni, hogy a ^21st században az alnyelvjárás változása gyorsabbá vált a konvergenciafolyamatok eredményeként.

KULCSSZAVAK: a raseiniai déli žemaitis alnyelvjárás, Kel̃mėi terület, dialektalizmus, dialektális mutató.

1. BEVEZETÉS

A raseiniai déli žemaitis alnyelvjárás teljes területének részletes vizsgálata feltárta, hogy az északi részen a közösségek aktív kommunikációs kapcsolataival jellemezhető Kel̃mėi zóna található (Dambrauskienė 2021: 65, 19. ábra).¹ Ehhez a Lietuvių kalbos atlaso (a továbbiakban: LKA) tizenhárom pontja tartozik: Gūdumoniškė (LKA 162), Šaukėnai

¹ A kommunikációs kapcsolatok alatt a közösségek más közösségekkel fennálló kapcsolatait értjük, amelyeket az egyes objektumok felé irányuló leggyakoribb mozgási irányok határoznak meg; bővebben lásd: Dambrauskienė 2021: 64–65 és az ott hivatkozott szakirodalmat.

Straipsniai / Articles

271

DIANA DAMBRAUSKIENĖ

(LKA 194), Kūrtuvėnai (LKA 195), Vāigūva (LKA 224), Kušlėikiai (LKA 225), Padubysys (LKA 226), Kiaunoriai (LKA 227), Kražiai (LKA 257), Kelmė (LKA 258), Kubiliai (LKA 259), Týtuvėnai (LKA 260), Adomaičiai (LKA 292) és Pākražantis (LKA 293).

A szociokulturális hálózatok adatai szerint a žemaitiška közösségek közvetlenül vagy „strukturális lyukakon” keresztül kapcsolódnak az aukštaitišokhoz (nyugati šiauliškiaihoz és kauniškiaihoz) és/vagy a žemaitiški varniškiaihoz (Dambrauskienė 2021: 63–75)^². Ez bizonyítja, hogy a hagyományos alnyelvjárási sajátosságok alapján kialakuló Kel̃mėi geolektus átmeneti jellegű (vö. Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 259–260; Dambrauskienė 2021: 93–97). A dialektális mutatók ellenőrzése pedig megerősítette a Kel̃mėi zóna, vagyis az alnyelvjárás északi részének nyelvjárási heterogenitását (Dambrauskienė 2021: 102–106). Az új nyelvjárási képződményekben, a geolektusokban (és regiolektusokban) a dialektális jelleg a nyelvjárási jegyek megvalósulásának olyan kifejeződéseként értelmezhető, amely mind objektív (szociodemográfiai), mind szubjektív (nyelvi attitűdökből fakadó) tényezőktől függ (Mikulėnienė 2020: 4–5)^³.

A XX. század 2. felében megállapított megkülönböztető és jellemző jegyek izofónáinak elemzése alapján kiderült, hogy a žemaitiška és aukštaitiška nyelvjárási sajátosságok keveredése csak az alnyelvjárás nyugati aukštaitiškiai šiauliškiaiakkal közös peremvidékén, Gūdmoniškė és Kūrtuvėnai környékén (LKA 162, 195) lehetett lehetséges (vö. LKA II: 44–45, 27. térkép; LKA II: 53–54, 35. térkép; LKA II: 77–79, 64. térkép; LKA II: 77–79, 66. térkép; LKA II: 84–86, 69. térkép; LKA II: 87–88, 71. térkép; LKA II: 93–97, 80. térkép; Dambrauskienė 2021: 40), lásd az 1. ábrát.

Az 1. ábrából látható, hogy a tő hangsúlyos ē- és o-izofónái (27, 35) az alnyelvjárás legészakibb peremén helyezkednek el (vö. LKA II: 27., 35. térkép). Az északi saroktól dél felé az alnyelvjárás keleti határát, amely a žemaitisokat és az aukštaitisokat választja el, a tő hangsúlyos ie- és uo-izofónái (64, 66) alkotják, míg a nyugati határt, amely a raseiniškiai és a varniškiai žemaitisokat választja el, a tő hangsúlyos záródó am, an (69), valamint em, en (71) izofónái jelölik (vö. LKA II: 64., 66., 69., 71. térkép). Csak a régi *tj, *dj kapcsolatok 80-as izofónája, amely az északi peremtől dél felé húzódik, osztja ketté az alnyelvjárás területét (vö. LKA II: 80. térkép). Így az izofónaköteg egybeesik a raseiniškiaiakat a nyugati aukštaitiškiai šiauliškiaiaktól elválasztó határral. Következésképpen a nyelvjárási sajátosságok keveredése a peremvidéktől távolabb eső településeken nem lehetett jelen. Azonban

² A szociokulturális hálózatok koncepciójáról bővebben lásd: Dambrauskienė 2021: 63–64 és az ott hivatkozott szakirodalmat. „Strukturális lyuknak” nevezzük azt a helyzetet, amikor két LKA-pont között egy vagy több másodlagos nyelvterjesztési forrás ékelődik be, amely hatással lehet a helyi nyelv változására; a „strukturális lyukak” fogalmáról bővebben lásd: Burt 1992: 8–311; 2000: 345–423; 2004: 349–399; továbbá vö. Gečienė 2009: 133; Dambrauskienė 2021: 63, 90. jegyzet.

³ Hangsúlyozandó, hogy a dialektális jelleg fogalma a legújabb nyelvjárási képződményekben magában foglalja mind a nyelvjárási, mind a dialektális nyelvet. A nyelvjárási és dialektális nyelv fogalmáról lásd e tanulmány 3. fejezetét.

272

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Pietų žemaičių raseiniškių šiaurinės dalies tarmiškumo pokyčiai (XX a. 2-oji pusė – XXI a. 2-asis dešimtmetis)

néhány évvel ezelőtt megerősítést nyert a žemaitiška és aukštaitiška sajátosságok „átfedése” a Kel̃mėi (LKA 258) pont XX. század 2. feléből származó nyelvjárási anyagában (Mikulėnienė, Čepaitienė, Bakšienė és mtsai 2019: 15–16, 270).

¹ ÁBRA. A megkülönböztető és jellemző nyelvjárási sajátosságok izofónái a déli žemaitis raseiniškiai alnyelvjárás területén (L. Geržotaitė összeállítása). Az izofónákat a LKA II térképeinek megfelelő számok jelölik. Az LKA-pontokat jelölő számok megfelelnek a megadott LKA-pontszámoknak (LKA I: 21–30; LKA II: 9–17; LKA III: 9–19)

A XX. század 2. felében feltárt, a nyelvjárási sajátosságok használatában mutatkozó eltérések, valamint a teljes Kel̃mėi zóna XXI. század 2. évtizedében megerősített átmeneti jellege alapján feltételezhető, hogy a sajátosságok már a XX. században sem maradtak következetesen fenn a többi olyan LKA-ponton, amelynek a raseiniškiai alnyelvjárást a legjobban kellett volna reprezentálnia. Ezért

Straipsniai / Articles

273

DIANA DAMBRAUSKIENĖ

fontos értékelni a nyelvjárási sajátosságok megvalósulását azokban az LKA-pontokban, ahol a XX. század 2. felében a jegyeknek a leginkább fenn kellett volna maradniuk.

E tanulmány célja a déli žemaitis raseiniškiai északi része dialektális jellegének változásait meghatározni a XX. század 2. felétől a XXI. század 2. évtizedéig.

A cél elérése érdekében a következő feladatokat tűztük ki: 1) megvizsgálni a nyelvjárási sajátosságok megvalósulását a XX. század 2. feléből származó kéziratos szövegrészletekben és a XXI. század 2. évtizedének beszélt nyelvi hangfelvételein, valamint meghatározni a dialektális jelleget; 2) kiszámítani a dialektális mutatókat és meghatározni a dialektális jelleg szintjét; 3) ellenőrizni az összesített dialektális értékeléseket és értékelni a dialektális jelleg változásait.

A kutatás tárgya a Kel̃mėi zóna dialektális jellege a XX. század 2. felében és a XXI. század 2. évtizedében.

A kutatás anyaga és kiválasztásának módszertana.

A XX. század 2. felében a Kel̃mėi zóna nem minden LKA-pontján maradtak fenn következetesen a nyelvjárási sajátosságok^⁴, a raseiniškiai alnyelvjárást pedig hét LKA-pont reprezentálta a legjobban: Kūrtuvėnai (LKA 195), Kušleikiai (LKA 225), Padubysys (LKA 226), Kražiai (LKA 257), Kelmė (LKA 258), Adomaičiai (LKA 292) és Pākražantis (LKA 293) (vö. Zinkevičius 1966: 13–14, 101–102, 448, 452, 453, 473, 477–479, 487–489, 491–493, 503, 505, 512, 513, 515–516, 518; 1994: 106–108; LKA II: 73, 77–78, 80, 84–85, 87–88, 3., 7., 19., 20., 27., 32., 35., 40., 41., 43., 64., 66., 68., 69., 71., 105. térkép; LKT 1970: 22–23; továbbá lásd a nyelvjárási szövegeket: LKT 1970: 100–103, 106–108, 111–112, 115–117, 118–128; LKTCH 2004: 206–208; 211–212; Salys 1992: 36; vö. Dambrauskienė 2021: 40–41, 43).

A tanulmány tehát két időszak (a XX. század 2. felétől a XXI. század 2. évtizedéig) nyelvjárási anyagának adatait hasonlítja össze a Kel̃mėi zóna e hét LKA-pontjáról.

Az első időszak anyagának adatait a Lietuvių kalbos instituto Geolingvistikos centro Tarmių archyvasában őrzött, körülbelül 1957–1961-ben gyűjtött és lejegyzett kéziratos füzetek szövegrészleteiből vettük (lásd az 1. mellékletet). A kéziratos szövegek használatát az indokolja, hogy a vizsgált LKA-pontokról a XX. század 2. feléből származó nyelvjárási hangfelvételek nincsenek a Lietuvių kalbos instituto Geolingvistikos centro Tarmių archyvasában. A második időszak anyagának adatai a tanulmány szerzője által 2016–2019-ben gyűjtött és diktafonra rögzített adatközlői nyelvjárási tények (lásd a 2. mellékletet).

A Kūrtuvėnai (LKA 195), Kušleikių (LKA 225), Kražių (LKA 257), Kelmės (LKA 258), Adomaičių (LKA 292) és

^⁴ A nyelvjárási sajátosságok használatának következetlenségét Gūdumoniškėben (LKA 162), Šaukėnaiban (LKA 194), Vaiguvaiban (LKA 224), Kiaunoriaiban (LKA 227), Kubiliaiban (LKA 259) és Tytuvėnaiban (LKA 260) állapítottuk meg (bővebben lásd: Dambrauskienė 2021: 30–31, 40–43 és az ott hivatkozott szakirodalmat). Ezért e LKA-pontok dialektális jellegét a tanulmány nem elemzi.

274

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

A déli žemaitis raiseiniškiai északi részének dialektális változásai (A XX. század 2. fele – A XXI. század 2. évtizede)

Pākražantis (LKA 293) esetében összefüggők, Padubysys (LKA 226) esetében pedig nem összefüggők^⁵. A diktafonfelvételekből úgy választottuk ki az anyagot a kutatáshoz, hogy az minél autentikusabb legyen, vagyis ne a beszélgetés elejéről, hanem későbbről származzon, amikor az adatközlők már megszokott módon beszélnek, és „nem javítják” a nyelvüket. A vizsgált hangfelvételek időtartama 3 óra 29 perc 3 másodperc, az adatközlők életkora 43 és 85 év között volt; lásd a 2. mellékletet.

A XX. század 2. feléből származó szövegrészletek nyelvjárási jegyeit illusztráló példákat a kéziratos füzetek helyesírásával közöljük, míg a XXI. század 2. évtizedének hangfelvételeiből származókat a tanulmány szerzője a nemzetközi fonetikai ábécé (TFA)^⁶ segítségével transzkribálta. Mivel a nyelvjárási szövegeket, a hagyományos dialektológiában megszokott módon, a NORM-kritérium alapján gyűjtötték^⁷, és a lehető legobjektívebb adat-összehasonlításra törekedtek, a dialektális jelleget az idősebb és legidősebb generáció hangfelvételeinek vizsgálatával határozzuk meg^⁸.

Mivel a két időszak anyaggyűjtési folyamatait több mint 50 év választja el egymástól, a dialektális jelleg vizsgálata nemcsak a nyelvjárási sajátosságok használatának a XX. század 2. felétől a XXI. század 2. évtizedéig bekövetkező változásait tárja fel, hanem a Kel̃mėi zóna dialektális jellegének szintjét is.

Módszertan. A dialektális jelleget mind a szövegrészletekben, mind a felvételeken az összes megvalósítható és megvalósuló (lejegyzett és kiejtett) megkülönböztető, jellemző és halványuló sajátosság rögzítésével határozzuk meg.

Megkülönböztető sajátosságok: 1) a köznyelvi uo, ie diftongusokat [i̯], [u̯] vagy diftongoidák [i̯i̯], [u̯u̯] helyettesítik; 2) az an, am, en, em kettőshangzók teljes alakjukban maradnak fenn (Zinkevičius 1966: 13–14, 101–102, 503, 505, 512, 513; 1994: 106, 108; LKA II: 77–78, 84–85, 87–88, 64., 66., 68., 69., 71. térkép; LKTCH 2004: 206 és másutt).

Jellemző sajátosságok: 1) a tőbeli és hangsúlyos végződésbeli hosszú, feszes ė, o hangokat [ɪɛ], [ʊɔ] helyettesítik (Zinkevičius 1966: 473, 479; 1994: 107; Salys 1992: 36; LKA II: 27., 35. térkép; LKTCH 2004: 207), 2) a régi *ti, *di kapcsolatok nem következetesen maradnak fenn (Zinkevičius 1966: 518; 1994: 107; LKA II: 80. térkép; LKTCH 2004: 208).

Halványuló és egyéb, vagyis sajátos sajátosságok: 1) a hangsúlytalan végződések rövid magánhangzói nem hangzanak el (csak s, š, z, ž és l, r, m, n között maradnak fenn), a hosszúak pedig rövidülnek

⁵ A Geolingvisztikai Központ Nyelvjárási Archívumának állományában nem találtunk összefüggő lejegyzett szöveget a Pādubysys (LKA 226) LKA-pontjáról.

⁶ A TFA alkalmazásáról a litván nyelv nyelvjárási sajátosságainak lejegyzésére bővebben lásd: Bakšienė, Čepaitienė 2017: 105–135; Bakšienė, Čepaitienė 2017a: 203–229.

⁷ Angolul: non-mobile older rural man, lit. sėslus vyresnis kaimo vyras (vö. Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014a: 32–33 és az ott hivatkozott szakirodalom).

⁸ Az idősebb generáció képviselői 36 és 60 év közöttiek, a legidősebb generáció képviselői pedig 61 éves kortól számítanak. Az adatközlők generációkhoz sorolásáról lásd: Dambrauskienė 2021: 10.

Straipsniai / Articles

275

DIANA DAMBRAUSKIENĖ

(Zinkevičius 1966: 448, 452, 453; 1994: 107; LKT 1970: 23; LKA II: 3. és 7. térkép; LKTCH 2004: 207), 2) a hangsúlytalan végződésben az o, ė hangokat [a], [ɪ], [ɛ] helyettesítik (Zinkevičius 1966: 477, 478, 487, 489; LKA II: 32. és 40. térkép), 3) a hangsúlytalan y, ū hangok rövidülnek a tőben és a zárt végződésben (Zinkevičius 1966: 491, 492, 493; LKA II: 41., 43. térkép; továbbá lásd a nyelvjárási szövegeket: LKT 1970: 100–103, 106–108, 111–112, 115–117, 118–128), 4) az i, u magánhangzók, valamint az ui diftongus és az il, ir, ul, ur kettőshangzók első elemei nyíltabbá válnak (Zinkevičius 1966: 515, 516; 1994: 108; LKT 1970: 23; LKA II: 19., 20. térkép; LKTCH 2004: 108; továbbá lásd a nyelvjárási szövegeket: LKT 1970: 100–103, 106–108, 111–112, 115–117, 118–128), 5) az ai, ei diftongusok a szó belsejében teljes alakjukban maradnak, csak a –aitis, –aitė képzőben és a kaip, taip szócskákban válnak monoftongussá (LKT 1970: 22; LKA II: 73; LKTCH 2004: 207), 6) a per igekötőt és a per elöljárót [per]-ként ejtik (LKTCH 2004: 211, 212)⁹, 7) a pas elöljárós szerkezetet főnévi genitivusszal használják (LKTCH 2004: 212), 8) a hangsúlyt a rövid végződésről bármelyik előtte álló szótagra visszahúzzák (LKA II: 105. térkép; LKTCH 2004: 208), valamint az egyes beszédhelyzetekben előforduló egyéb jegyek.

A nyelvjárási adatokat mindkét időszak nyelvjárási adatai alapján összeállított mátrixban közöljük.

Módszerek. A tanulmányban a kvantitatív értékelés, a statisztikai, az összehasonlító elemzési és a leíró módszert alkalmazzuk.

A dialektális mutatók meghatározására Danguolė Mikulėnienė által kidolgozott, a Fumio Inoue-féle kvantitatív nyelvi értékelések alapján elkészített nyelvjárási változatváltozási skála módszertanát alkalmazzuk (Inoue 2012: 121–122; Mikulėnienė 2020: 6; Dambrauskienė 2021: 89–106).

A statisztikai módszer alkalmas a dialektális jelleg és a dialektális mutatók átlagának kiszámítására¹⁰.

Az összehasonlító elemzési és a leíró módszert az objektíven kiszámított dialektális mutatók elemzésére alkalmazzuk: összevetjük a nyelvjárási sajátosságok használatát, a dialektális mutatók adatait, és leírjuk a kapott eredményeket.

A tanulmány folytatja a déli žemaitis raseiniškiai alnyelvjárás változatosságának kutatását, és első ízben vizsgálja a raseiniškiai dialektális értékeléseit különböző időszakok nyelvjárási anyagában.

⁹ Ezt a jegyet az LKA kötetei (LKA II, LKA III) nem különítik el, az LKTCH (2004) azonban megemlíti (lásd: Dambrauskienė 2021: 39).

¹⁰ Az átlagok kiszámításának módszertanát lásd e tanulmány 16. jegyzetében.

276

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

A déli žemaitis răseiniškiai északi részének dialektális változásai (A XX. század 2. fele – A XXI. század 2. évtizede)

2. A NYELVJÁRÁSI JEGYEK MEGVALÓSULÁSI MÁTRIXA

A nyelvjárási anyag elemzésének adatai szerint hat évtized alatt megváltozott a nyelvjárási jegyek használata az alnyelvjárás északi részén. Megállapítottuk, hogy mind a XX. század 2. felében, mind a XXI. század 2. évtizedében a nyelvjárási jegyek megvalósulása nemcsak szinte valamennyi LKA-ponton különbözik, hanem minden egyes adatközlő is eltérő gyakorisággal használta őket; lásd a táblázatot.

Megállapítottuk, hogy a megkülönböztető jegy – az ie, uo diftongusoknak [iː], [uː] monoftongusokkal vagy [i̯i̯], [u̯u̯] diftongoidákkal való helyettesítése – a XX. század 2. felének szövegrészleteiben nem rendszeresen fordul elő, például: [l̃i̯.pi] ~ liẽpė, [v̯i.na] ~ viẽną, de [niẽka] ~ niẽko, [tie] ~ tiẽ (LKA 195), [padeglũ.s] ~ Padegliuosè, [gidúodami] ~ giedódami, [puõ miẽstą] ~ po miẽstą, [už ariẽlką] ~ už ariẽlką, [viẽna] ~ viẽną, [niẽka] ~ niẽko, [vakarienī] ~ vakarienę, [li.taũs] ~ lietaũs, [dī.nas] ~ dienàs, [žiẽmišką] ~ žiẽmišką¹¹, [tamsúoli] ~ tamsuõlė, [seniejė] ~ seniejì, [kiėk] ~ kiẽk, [dúti] ~ dúoti, [vūnc] ~ vienas, [niẽka] ~ niẽko, [niẽkur] ~ niẽkur, [kiėk] ~ kiẽk (LKA 195), [padeglũ.s] ~ Padegliuosè (Padeglių kaimas – a szerző megjegyzése), (LKA 226), (LKA 257), (LKA 292).

A XXI. század 2. évtizedének hangfelvételein ez a jegy ritka. Az ie, uo monoftongusokkal [i̯], [u̯] vagy diftongoidákkal [i̯i̯], [u̯u̯] való helyettesítése kissé gyakrabban csak a Kušleikių (LKA 225) és Kražių (LKA 257) adatközlőinek beszédében fordult elő ([u̯aˈʒu̯dau̯] ~ važiúodavo (LKA 225_3_1), [ˈmʲiˈstʲe] ~ miestè (LKA 257_3_1)); a többi adatközlő gyakrabban használta a köznyelvi megfelelőket. A jegyet Pãdubysys (LKA 226), Adomáičiai (LKA 292) és Pãkražantis (LKA 293) pontjain nem rögzítették (vagy csak egyszer rögzítették; egyes helyeken egynél több adatközlőt is felvettek), ami használatának visszaszorulását jelzi.

A tőbeli és hangsúlyos végződésbeli hosszú, feszes ė, o hangok [ɛ], [ɔ] általi helyettesítése a szövegrészletekben nagyon gyakori ([tuoks vu̯ãrkšas] ~ tóks varg̃šas, [žmũogus] ~ žmõgus (LKA 195), [pradėjau] ~ pradė́jau (LKA 225), [į̯ kalėjimą] ~ į kalėjimą (LKA 226), [pridėjom žuolės] ~ pridėjom žolės (LKA 257), [žvė́ju̯ot] ~ žvejóti (LKA258), [múotinas] ~ mótinos (LKA 292), [valduõvs] ~ valdõvas, [idė̃s] ~ idė̃s (LKA 293). A hangfelvételeken a jegy használata következetlen: ha egyes adatközlők beszédében nagyon gyakori is, Pãkražantis (LKA 293) egyik lakosának, az LKA 293_3 adatközlőnek a beszédében nem rögzítették ([ˈʔkoːlukʲi] ~ kolūkyje, [bʲiˈbʲi̯ʑɔtʲɛka] ~ biblioteka).

A rövid i, u magánhangzók (valamint az il, ir, ul, ur kettőshangzók és az ui diftongus első elemeinek) nyíltabbá válása és a hangsúly visszahúzása fennmaradt, de mindkét jegy következetlenül fordul elő mind a szövegrészletekben, mind a hangfelvételeken.

¹¹ A példákat az eredeti lejegyzés szerint közöljük, ezért sem ezt, sem a többi hangsúlyozási esetet nem javítottuk.

Straipsniai / Articles

277

DIANA DAMBRAUSKIENĖ

LKA-pont Kùrtuvėnai (LKA 195) Kušlėkiai (LKA 225) Szövegrészlet és hangfelvétel LKA 195 LKA 195_2 LKA 195_3 LKA 225 LKA 225_3_1 LKA 225_3_2 Megkülönböztető sajátosságok Záródó an, am, en, em (on, om (un, um)) ie, uo: y, ū Jellemző sajátosságok Hosszú, feszes e, o a tőben és a hangsúlyos végződésben: ie, uo *tj, *dj Halványuló sajátosságok A pas elöljáró genitivusszal per igekötő és per elöljáró: par-, par A hangsúly visszahúzása A végződések rövidülése (kivéve s, š, z, ž és l, r, m, n között) ai, ei: a, e Az i, u (il, ir, ul, ur, ui) nyíltabbá válása y, ū rövidülése a hangsúlytalan tőben és végződésben: i, u ė, o rövidülése a hangsúlytalan tőben és végződésben: a, i, e a, e, i, u a hangsúlytalan végződésben: a, e, i, u (an, en) Kezdődő am, an, em, en + + + + + + (+) (+) +/− + (+) (+) 0 +/− +/− 0 0 0

^{¹ A jelek jelentése: „+” nagyon gyakran (vagy általánosan) használt jegy; „(+)” használt jegy; „−” nagyon ritkán (vagy egyáltalán nem) használt jegy; „+/−” egy generáció által (vagy nagyon ritkán) használt jegy; „0” – egyszer sem használt jegy. A szövegrészleteket és illusztrációikat az LKA-pont számának feltüntetésével jelöljük (például a Kùrtuvėnai (LKA 195) szövegrészletét LKA 195 jelöli), a hangfelvételeket az LKA-pont számával jelöljük; a „3” az idősebb generáció adatközlőjének hangfelvételét, a „3” pedig a legidősebb generáció adatközlőjének felvételét jelöli. Dőlt betűvel az LKA 225-höz tartozó LKA 225_3_1–LKA 225_3_2 jelöléseket közöljük.}

TÁBLÁZAT. A dialektalizmus mátrixa¹²

278

Acta Linguistica LXXXVII

Pietų žemaičių raseiniškių šiaurinės dalies tarmiškumo pokyčiai (XX a. 2-oji pusė – XXI a. 2-asis dešimtmetis)

Straipsniai / Articles

279

DIANA DAMBRAUSKIENĖ

A nyíltabbá válás esetei leggyakrabban a Kūrtuvėnai (LKA 195) és Kušleikiai (LKA 225) szövegrészleteiben fordulnak elő ([dùręs] ~ dùris (LKA 195), [didelẽ] ~ didelę, [išmirì] ~ išmirė (LKA 225)); Kražiai (LKA 257) és Adomaičiai (LKA 292) esetében a köznyelvi megfelelőket is felváltva használják ([būva] ~ būvo, de [dùkter.] ~ dùkterį, [rišėjoms] ~ rišėjoms, [aplinkine.] ~ aplinkiniai (LKA 257), [nūorem] ~ nórim, de [būva] ~ būvo, [auginti] ~ auginti, [biški] ~ biški (kicsit, a német bißchen szóból), míg Padubysyję (LKA 226), Kelmėje (LKA 258) és Pàkražantyje (LKA 293) vagy nem fordult elő nyíltabbá válás, vagy a szövegekben nem jelölték.

A rövid i, u magánhangzók (valamint az il, ir, ul, ur kettőshangzók és az ui diftongus első elemeinek) rendszeres nyíltabbá válását, a hangsúly visszahúzásához hasonlóan, csak a Kelmėből (LKA 258) származó LKA 258_3 adatközlő hangfelvételén állapítottuk meg; az adatközlő Plungė körzetében született és 25 éves koráig ott élt ([susʲiˈdʉrtʲ] ~ susidùrt, [ʒʲeˈmɛtʲɪˌjɛ] ~ Žemaitĳą, [ˈdʉkra] ~ dukrą)¹³

A hangsúlyt leggyakrabban a Kūrtuvėnai (LKA 195) és Pàdūbysys (LKA 226) szövegrészleteiben húzzák vissza ([žmuõgus] ~ žmõgùs, [vìsus] ~ vìsùs, [tãda] ~ tadã (LKA 195), [pãčìus] ~ pačiùs, [jàvùs] ~ javùs, [jàunì] ~ jaunì (LKA 226)); ritkábban Kelmė (LKA 258) esetében, a többi LKA-pont szövegrészleteiben pedig a jegy csak néhány alkalommal fordult elő.

A hangsúlytalan tőbeli és végződésbeli y, ū rövid i, u hangokkal való helyettesítése a szövegrészletekben változó: egyesekben nagyon gyakori, másokban egyáltalán nem fordult elő. Az y, ū következetes rövidülését a Pàdūbysysből (LKA 226) származó szövegrészletekben állapítottuk meg ([gyvėntuojë] ~ gyvėntojai), míg Kūrtuvėnaiban (LKA 195) és Adomaičiuiban (LKA 292) nem rögzítettük ([ku.tie] ~ kūtėje, [vãlgi.sma] ~ válgysime (LKA 195), [Bùtautìkė] ~ Butautikė, [žù.riek] ~ žiūrek, [gyvėnti] ~ gyvėnti, [paruodìti] ~ parõdyti, [vìniuo] ~ vynioja, [lãistìti] ~ láistyti, [rùpùži] ~ rupūžė (LKA 292).

Az összes hangfelvételen találtunk y, ū rövid megfeleléseket ([bʲerʒʲiˈnʲuks] ~ beržynūkas (LKA 225_3_2), [grʲi²nʲe] ~ grynai (LKA 258_3)); ez azt mutatja, hogy a jegyet az alnyelvjárás északi részén jelenleg gyakrabban használják, mint a XX. század 2. felében.

A régi *tj, *dj kapcsolatok használata a XX. század 2. feléhez képest visszaszorult: bár a jegy a szövegrészletekben sem gyakori ([nelėid] ~ neléidžia, de [išdžū.val] ~ išdžiūvo (LKA 195), [á.ud] ~ áudžia, de [iždžiuovi.n] ~ išdžiovina, [didžã.usi] ~ didžiausi, [su vì.ce] ~ su vytim (plona, lankščia šakele) (LKA 225), [išlėid] ~ išlėidžia, de [saldžùs] ~ saldžius, [plačáuses] ~ plačiausios (LKA 226), egyetlen hangfelvételen realizálódott ([liˈlʲeːid] ~ lėidžia (LKA 195_2).

A pas elöljáró főnévi genitivusszal alkotott szerkezete ritkábban fordul elő a hangfelvételeken, mint a szövegrészletekben. Bár a szövegrészletekben mind nyelvjárási változatok, mind köznyelvi megfelelőik előfordultak ([pàs buõžù] ~ pàs buõžės,

^¹³ Bár ez a személy élete több mint felét a raseiniškiai területén élte le, beszédében valószínűleg mégis számos nyugati žemaitis sajátosság maradt fenn.

280

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Pietų žemaičių raseiniškių šiaurinės dalies tarmiškumo pokyčiai (XX a. 2-oji pusė – XXI a. 2-asis dešimtmetis)

de [pas bū.ožes] ~ pàs būožes, [pas tā. pū.ona] ~ pàs tā pŏnę (LKA 258), a hangfelvételekben a jelenséget csak néhányszor találták meg [pa_s'ėn'i'č'i'ų] ~ pas senelius (LKA 195_2), [pas_t'ė v̇ųkų] ~ pas tėvukus (LKA 195_3), [pas_'mūsu] ~ pas mūs (LKA 293_3).

A XX. század második feléhez képest legerősebben az ai, ei helyén álló [aː] [εː], valamint a per előtag és a per elöljáró [pər] ejtése csökkent. A szövegtöredékek többségében a jelenségek nagyon gyakoriak ([gerã.] ~ gerai, [su lankā.s] ~ su lankais, [ka.ṗanì.] ~ kaip anìe, [kā.p] ~ kaip, virà ~ vỳrai, [darbinìrka.] ~ darbininkai, [regerã.] ~ negerai, [rn atā.] ~ rnatai, [la-bā.] ~ labai, [ketu ruo liktā.s] ~ keturioliktais, [Paldūnāti su Šimulāte] ~ Paldūnaitė su Šimulaitė, [par_tus bandītus] ~ pēr tuõs bandītus, [par_ṗi.tūs] ~ per pietūs, [pártverda va] ~ pértverdavo, [par rādija] ~ per rā diją, [pā.r dvārus] ~ per dvarùs, [pār dīnas] ~ per dienàs, [pársižegnuojo] ~ pérsižegnojo, [v̇eik'ė l'ė] ~ vaikėliai, [per_sᵊd'i-ba] ~ per sodybą, [per_t'ė l'ė'u'żor'ų] ~ per televizorių (LKA 195, 195_3, 225, 226, 257, 258, 292, 293, 258_2).

Mind a szövegtöredékekben, mind a hangfelvételekben gyakran előfordul a szóvégi ą, ę, į, ų [a], [ε], [i], [u] értékre történő rövidülése (fragm.: [par rā dija] ~ per rādiją, [i.ri.ga] ~ į Rygą, [pruoš lāngą] ~ proč lāngą, [taūre] ~ taūrę, ['uaːlanda] ~ vālandą, [ts'i'ḃsl'u] ~ cibūlių, [būva dvārviētil] ~ būvo dvārviėte, [ą teka] ~ o tēko, [dū.dava] ~ dúodavo, [²'s'n'iegɔ] ~ sniego, [n'e'ḃyua] ~ nebūvo, [²'k'ei̯'m'ės] ~ Kel̃mės, [ka.ṗui.rs] ~ kaip ūyras, [vīnc vaĩks] ~ vienas vaikas, [Gudūks] ~ Gudūkas, [b'ėrʒ'3'i'n'uks] ~ beržynlūkas, [²'p'ļēnts] ~ pléntas (LKA 257, 292, 293, 292_2, 225_3_2, 226, 257, 258, 225_3_1, 226_3_2, 258_2, 195, 292, 225_3_2, 293_3). E jelenségek használatának változásai a nyelvjárási terület északi részén minimálisak.

A legkövetkezetesebben a an, am, en, em diftongusok maradnak fenn (fragm.: [pasigalánda] ~ pasigalándo, [vaikā.ms] ~ vaikāms, [krėmt]¹⁴ ~ krìnta, [bražẽntā] ~ brežėnto, [pas'i¹² skam'i̯b'in's'i] ~ pasiskambinsi; [²'ṗ'en's'i'n'ik̇el] ~ peñsiniňkai (LKA 195, 225, 226, 257, 226_3_1, 293_3).

A nyelvjárási jelleg elemzése azt mutatja, hogy már a XX. század második felében sem önmagában a nyelvjárási jelenségek összességeként értelmezett nyelvjárásiasság volt jellemző a vizsgált településekre, hanem e jelenségek realizációjának módjaként megjelenő nyelvjárásiasság (vö. Mikulėnienė 2020: 4).

¹⁴ Az Elektronikus litván szótárban a žemaitėk által használt krėmta alak szerepel, lásd LKŽ.

Straipsniai / Articles

281

DIANA DAMBRAUSKIENĖ

3. A NYELVJÁRÁSIASSÁG MUTATÓI

Így a nyelvjárásiasság mérhető és meghatározható mind az újabb beszélt nyelvi felvételekben, mind a régebbi szövegtöredékekben, valamint megállapítható annak szintje is. A nyelvjárásiasság szintjének meghatározásakor valamennyi nyelvjárási jelenség egyformán fontos (vö. Mikulėnienė 2018: 119–121; 2019: 60).

Az összes lehetségesen megvalósítható és megvalósuló nyelvjárási jelenség esetének kiszámítása után¹⁵ olyan diagram készült, amely kiemelte a nyelvjárásiassági indexek ingadozásait: a kisebbeket a szövegtöredékekben, a nagyobbakat a beszélt nyelvi felvételekben; lásd a 2. ábrát.

2. ÁBRA. A nyelvjárásiasság mutatói a szövegtöredékekben és a felvételekben

A nyelvjárásiasság méréséhez a nyelvjárási beszéd (nyelvjárásiasság) változásának skáláját alkalmazzuk: az 1,0-tól 0,75-ig terjedő mutató a hagyományos nyelvjárási változat megőrzését jelzi, a 0,75-től 0,5-ig terjedő a nyelvjárási nyelvet, az 0,5 alatti pedig a konvergenciafolyamatok által erősen befolyásolt nyelvváltozatot (vö. Mikulėnienė 2020: 6–7; Dambrauskienė 2021: 89). Ezt a skálát eddig a megfigyelt időszak déli žemaitė raseiniškiai nyelvjárási területének két vizsgálatában használták: 1) az adatközlők nyelvjárásiasságának, valamint a kiválasztott LKA-pontok adatközlői nyelvjárásiassági szintjének elemzésére, és 2) a nyelvjárásiassági mutatók és az objektív extralingvisztikai tényezők korrelációjának meghatározására zárt szociokulturális hálózatok településein (lásd Dambrauskienė 2021: 136–141; 2021a: 101–116). Az eszköz azonban a nyelvjárásiasság változásainak feltárására is alkalmas, ha ugyanazon

¹⁵ A nyelvjárásiassági mutatók kiszámítása: 1) a szövegtöredékben (vagy hangfelvételben) megszámoljuk a raseiniškiai nyelvjárásra jellemző jelenségek valamennyi lehetségesen megvalósítható esetét, és ezeket 1-es együtthatóval értékeljük; 2) megszámoljuk a megvalósult jelenségek eseteit; 3) a nyelvjárásiassági mutatót úgy kapjuk meg, hogy az 1-es együtthatót megszorozzuk a megvalósult jelenségek eseteinek számával, majd elosztjuk a megvalósítható jelenségek összes esetének számával. A nyelvjárásiassági mutatók számításának példáját lásd Dambrauskienė 2021: 90, 119. jegyzet.

282

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Pietų žemaičių raseiniškių šiaurinės dalies tarmiškumo pokyčiai (XX a. 2-oji pusė – XXI a. 2-asis dešimtmetis)

település több időszakból származó nyelvjárási anyagát vizsgáljuk. Következésképpen, ha a skálával megmérjük ugyanazon LKA-pontok XX. század második feléből és a XXI. század második évtizedéből származó nyelvjárási anyagának nyelvjárásiasságát, feltárulnak e korszak nyelvjárásiassági változásai.

Mivel a nyelvjárásiassági mutatók kiszámításához eltérő számú forrást használtunk, a nyelvjárásiasság objektív értékelése érdekében kiszámítottuk a szövegtöredékek és a hangfelvételek nyelvjárásiassági mutatóinak átlagát¹⁶.

A nyelvjárásiasság átlagai (a szövegtöredékeké 0,919, a hangfelvételeké 0,776) azt mutatják, hogy mindkét időszak anyagában fennmaradtak a hagyományos nyelvjárás alapjain kialakult helyi raseiniškiai nyelvjárási változatok. Az átlagok csekély, 0,143-as különbsége pedig arra enged következtetni, hogy e változatokat a XX. század második felétől nem befolyásolták erőteljesen a konvergenciafolyamatok.

Hangsúlyozni kell, hogy az átlagok és különbségük a nyelvjárási jelenségek használatának általános tendenciáit mutatták meg. A nyelvjárásiasság szintjét és a nyelv változását a minimális és maximális nyelvjárásiasság határai értékelik (Mikulėnienė 2020: 9; vö. Dambrauskienė 2021: 135–136).

A szövegtöredékekben tehát a minimális (0,869) és maximális (0,944) nyelvjárási mutató között megállapított különbség 0,075 volt, ami nemcsak meglehetősen magas és állandó nyelvjárásiassági szintet jelez, hanem a megvalósuló nyelvjárási jelenségek eseteinek viszonylag hasonló számát is.

A szövegtöredékek összesített nyelvjárásiassági értékét szemléltető dobozdiagram alapján látható, hogy a domináns nyelvjárásiassági index megközelítőleg 0,91 és 0,93 között ingadozik (a főérték körülbelül 0,925). Ez a mutató azt jelenti, hogy a szövegtöredékekben nyelvjárási nyelv került rögzítésre. Ugyanakkor határeset is kirajzolódott, amelyet a diagramon egy kör jelöl; lásd a 3. ábrát¹⁷.

A nem domináns határeset a domináns mutatótól való különösen nagy eltérést jelenti. Ismert azonban, hogy ez a 0,869-es minimális nyelvjárásiassági mutatót jelöli, amely a nyelvjárási beszéd változásának skálája alapján nyelvjárási nyelvnek tekintendő. Bár ez a határeset lényegében nem változtatja meg a nyelvjárásiasságot, erőteljesebb helyi nyelvi változásra utal Pākražantis (LKA 293) környékén, mint más településeken. Ezt a hangfelvételek adatai is megerősítik: a legalacsonyabb nyelvjárásiassági mutatót (0,574), amely nyelvjárási nyelvváltozatra utal, szintén a Pākražantisból (LKA 293) származó adatközlő (LKA 293_3) beszédében állapították meg.

¹⁶ Az átlagokat a következőképpen számítják ki: egy időszak anyagának (szövegtöredékeinek vagy hangfelvételeinek) valamennyi nyelvjárásiassági mutatója összegét elosztják az adott időszak anyagainak számával. Például a szövegtöredékek összes nyelvjárásiassági mutatójának 6,434-es összegét a töredékek 7-es számával elosztva 0,919-es kerekített átlagot kapunk.

¹⁷ A vízszintes vékony vonalak az adatok kvartilisei (percentilisei) és átlagai (minimális és maximális adatai). A vastag vonal a medián, amely a minta középpontját jelzi; az átlaggal ellentétben a nagy adat-ingadozások nincsenek rá hatással, ezért változatlan marad (részletesebben lásd Lapinskas 2010: 2–1–2–5; lásd még Mikulėnienė 2020: 7).

Straipsniai / Articles

283

DIANA DAMBRAUSKIENĖ

3. ÁBRA. A nyelvjárásiasság értéke a szövegtöredékekben

Más eredmények rajzolódtak ki a hangfelvételek minimális (0,574) és maximális (0,957) mutatói közötti különbség kiszámításakor. A különbség (0,383) arra enged következtetni, hogy jelenleg erős konvergenciafolyamatok zajlanak, és jelentős változások történtek a nyelvjárási jelenségek használatában.

A felvételek összesített nyelvjárásiassági értékét dobozdiagramon szemléltetve nem fordultak elő határesetek, a domináns nyelvjárásiassági index pedig megközelítőleg 0,68 és 0,85 között ingadozik; lásd a 4. ábrát.

4. ÁBRA. A nyelvjárásiasság értéke a felvételekben

284

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Pietų žemaičių raseiniškių šiaurinės dalies tarmiškumo pokyčiai (XX a. 2-oji pusė – XXI a. 2-asis dešimtmetis)

Amint a diagramon látható, a legalacsonyabb értéktől (körülbelül 0,57) a legmagasabbig (körülbelül 0,96) meglehetősen nagy az ingadozás. A főérték (körülbelül 0,79) azonban arra enged következtetni, hogy a vizsgált települések idősebb és legidősebb generációjának lakói nyelvjárási nyelven beszélnek.

A két időszak összesített nyelvjárásiassági indexeinek diagramjai tehát azt mutatták, hogy több mint öt évtized alatt a Kelmė-zónában a hagyományos raseiniškiai nyelvjárás nem szenvedett el különösen erős konvergenciafolyamatok okozta hatást: a nyelvjárási terület e részén mind a XX. század második felének szövegtöredékeiben, mind a XXI. század második évtizedének beszélt nyelvi felvételeiben nyelvjárási nyelvet használnak. A felvételekben azonban a nyelvjárásiassági értékeknek a töredékekhez képest nagyobb ingadozásai a XXI. században zajló gyorsabb változásokra engednek következtetni.

Fontos azt is megjegyezni, hogy a nyelvjárásiassági értékek ingadozásai és a kirajzolódott határeset megerősítik, hogy a déli žemaitė raseiniškiai északi része, vagyis a Kelmė-zóna LKA-pontjai már a XX. század második felétől átmeneti jellegűek.

4. KÖVETKEZTETÉSEK

A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a nyelvjárásiasság mint a nyelvjárási jelenségek megvalósulásának kifejeződése már a XX. század második felében jellemző volt a déli žemaitė raseiniškiai északi részére. A XX. század második felétől a XXI. század második évtizedéig szinte valamennyi nyelvjárási jelenség használata megváltozott.

A megkülönböztető jelenségek közül csak a hátsó záródású diftongusok an, am, en, em használata nem változott; az uo, ie egységes magánhangzókkal [i], [u̯], illetve diftongoidokkal [iʌ̯], [u̯ʌ] való megfelelése csökkent.

A jellemző jelenségek változásai: a hosszú feszes ē, o diftongusokkal [ɪɛ], [ʊɔ] való megfelelése minimálisan csökkent, és meglehetősen gyakori maradt; a régi *tj, *dj kapcsolatok szinte mindig affrikátákkal felelnek meg.

A kevésbé jellemző jelenségek változásai: csekély mértékben csökkent a hangsúlytalan tő és végződés ē, o [a], [ɪ], [ɛ] megfelelése, a végződések rövidülése, kivéve az s, š, z, ž és l, r, m, n közötti eseteket, valamint a hangsúly visszahúzódását; szinte teljesen eltűnt az ai, ei diftongusok egységes magánhangzóvá válása, a per előtag és a per elöljáró [pɛr] ejtése, valamint a pas elöljárónak a főnévi igenév birtokos esetével alkotott szerkezete; gyakrabban fordul elő a hangsúlytalan y, ū rövidülése a tőben és a zárt végződésben, valamint az i, u és a diftongusok il, ir, ul, ur, illetve az ui kettőshangzó első elemének szélesedése.

Mind a nyelvjárásiassági értékek átlagai, mind az összesített nyelvjárásiassági indexek diagramjai megerősítették, hogy a XX. század második felétől a XXI. század második évtizedéig a Kelmė-zónában helyi raseiniškiai nyelvjárási változatokat (nyelvjárási nyelvet) használnak.

Straipsniai / Articles

285

DIANA DAMBRAUSKIENĖ

A minimális és maximális nyelvjárásiassági mutatók megállapított különbségei, valamint a domináns mutatók ingadozásai bizonyítják, hogy e zónát már a XX. század második felétől nyelvjárási heterogenitás jellemzi. A hangfelvételekben a szövegtöredékekhez képest tapasztalható nagyobb nyelvjárásiasságiérték-ingadozások azonban arra engednek következtetni, hogy a XXI. században a konvergenciafolyamatok következtében gyorsabb nyelvjárási változás zajlik.

IRODALOM ÉS FORRÁSOK

Aliūkaitė Daiva, Mikulėnienė Danguolė 2014: Geolektusok és regionális dialektusok kialakulásának sajátosságai Litvániában. – A XXI. század eleji litván nyelvjárások: geolingvisztikai és szociolingvisztikai kutatás (térképek és kommentárjaik), szerk. D. Mikulėnienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: Briedis, 257–262.

Bakšienė Rima, Čepaitienė Agnė 2017: A Nemzetközi Fonetikai Ábécé alkalmazásának lehetőségei a litván nyelvjárások hangjaira. – Baltistica 52(1), 105–135.

Bakšienė Rima, Čepaitienė Agnė 2017a: A litván nyelvjárások átírása: hagyomány és IPA. – Linguistica Lettica 25, 203–229.

Burt Ronald S. 1992: Structural Holes: The Social Structure of Competition, Cambridge: Harvard University Press.

Burt Ronald S. 2000: A társadalmi tőke hálózati struktúrája. – Research in Organizational Behavior 22, ed. by B. M. Staw, R. I. Sutton, 345–423.

Burt Ronald S. 2004: Strukturális lyukak és jó ötletek. – American Journal of Sociology 110(2), 349–399.

Dambrauskienė Diana 2021: A déli žemaitė raseiniškiai nyelvi átmenetisége: a horizontális és vertikális változatosság: doktori értekezés, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Dambrauskienė Diana 2021a: A nyelvjárásiassági mutatók és az objektív extralingvisztikai tényezők korrelációja a déli žemaitė raseiniškiai zárt szociokulturális hálózatainak településein. – A litván dialektológia profiljai: a XXI. század eleji regionális változatok, kapcsolataik és perspektíváik, szerk. V. Meiliūnaitė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Online elérhetőség: http://lki.lt/wp-content/uploads/2022/01/Lietuviu-dialektologijos-profiliai-1.pdf.

Gečienė Ingrida 2009: A társadalmi hálózatok elemzése a migrációs tanulmányokban. – Sociologija. Mintis ir veiksmas 2(25), 130–143.

Inoue Fumio 2012: A nyelvjárások szociolingvisztikai státusának javulása nyelvi tájakon keresztül megfigyelve – a Google Maps és a Google Insights használata. – Dialectologia 8, 85–132.

286

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

A déli žemaitė raseiniškiai északi részének nyelvjárásiassági változásai (a XX. század második fele – a XXI. század második évtizede)

Lapinskas Remigijus 2010: A legeslegrövidebb alkalmazottstatisztikai kurzus R-rel, Vilnius: Vilniaus universitetas. Online elérhetőség: http://web.vu.lt/mif/a.reklaite/files/2013/02/2010.01-Pats-trumpiausias-su-R.pdf.

LKA I – 1977: A litván nyelv atlasza I. Lexika, felelős szerk. K. Morkūnas, Vilnius: Mokslas.

LKA II – 1982: A litván nyelv atlasza II. Fonetika, felelős szerk. K. Morkūnas, Vilnius: Mokslas.

LKA III – 1991: A litván nyelv atlasza III. Morfológia, felelős szerk. K. Morkūnas, Vilnius: Mokslas.

LKT 1970: Litván nyelvjárások (szöveggyűjtemény), szerk. E. Grinaveckienė, A. Jonaitytė, K. Morkūnas, B. Vanagienė, A. Vidugiris, Vilnius: Mintis.

LKTCH 2004: Litván nyelvjárási szöveggyűjtemény, szerk. R. Bacevičiūtė, A. Ivanauskienė, A. Leskauskaitė, E. Trumpa, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

LKŽ: Elektronikus litván szótár. Online elérhetőség: http://www.lkz.lt/?zodis=kristi&id=17217250000.

Mikulėnienė Danguolė 2018: Multimodális dialektológiai modell: a helyi lengyel nyelv litvániai változatossága kutatásának lehetőségei. Online elérhetőség: http://www.lenkutarmes.flf.vu.lt/files/mikuleniene_%20tarmetyros_modelis.pdf.

Mikulėnienė Danguolė 2019: A nyelvjárásiasság jegyeinek nomenklatúrája: a nyelvjárási jelenségektől a nyelvjárásiasság jelölőiig. – Respectus philologicus 35(40). Online elérhetőség: https://www.zurnalai.vu.lt/respectus-philologicus/article/view/12716/11395.

Mikulėnienė Danguolė 2020: A nyelvjárásiasság mint mérhető mennyiség. – Lietuvių kalba 15. Online elérhetőség: https://www.zurnalai.vu.lt/lietuviu-kalba/article/view/22434/21701.

Mikulėnienė Danguolė, Čepaitienė Agnė, Bakšienė Rima, Geržotaitė Laura, Kardelytė-Grinevičienė Daiva, Leskauskaitė Asta, Meiliūnaitė Violeta, Vyniautaitė Simona 2019: A hagyományos litván nyelvjárások dialektometriai osztályozási metszete: feltáró kutatás, szerk. D. Mikulėnienė, A. Čepaitienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Nerbonne John, Kleiweg Peter 2007: A dialektológiai mérce felé. – Journal of Quantitative Linguistics 14(2–3), 148–166.

Salys Antanas 1992: Írások. A litván nyelvjárások IV, Roma: Lietuvių Katalikų Mokslo Akademija.

Szmrecsanyi Benedikt 2011: Korpusz-alapú dialektometria: módszertani vázlat. – Corpora 6(1), 45–76.

Straipsniai / Articles

287

DIANA DAMBRAUSKIENĖ

Zinkevičius Zigmas 1966: Litván dialektológia, Vilnius: Mintis.

Zinkevičius Zigmas 1994: A litván nyelv dialektológiája, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

A déli žemaitė raseiniškiai északi részének nyelvjárási változásai (a XX. század második fele – a XXI. század második évtizede)

ÖSSZEFOGLALÁS

A déli žemaitė raseiniškiai nyelvjárási területével foglalkozó alapos kutatás feltárta, hogy a nyelvjárási terület északi részén fekvő Kelmė térségét aktív közösségközi kommunikációs kapcsolatok jellemzik. A Litván nyelv atlaszából (a továbbiakban: LLA) tizenhárom pont tartozik ehhez a térséghez: Gudmoniškė (LLA 162), Šaukėnai (LLA 194), Kurtuvėnai (LLA 195), Vaiguva (LLA 224), Kušlėikiai (LLA 225), Padubysys (LLA 226), Kiaunoriai (LLA 227), Kražiai (LLA 257), Kelmė (LLA 258), Kubiliai (LLA 259), Tytuvėnai (LLA 260), Adomaičiai (LLA 292) és Pakražantis (LLA 293).

A žemaitė közösségek (közvetlen vagy „strukturális lyukakon” keresztül létrejött), valamint az aukštaitisok (a nyugati Šiauliai nyelvjárási terület és a kaunasi nyelvjárási terület beszélői) és/vagy a Varnių nyelvjárási terület beszélői közötti kapcsolatok bizonyítják, hogy a hagyományos nyelvjárási jelenségek alapján kialakuló Kelmė-geolektus átmeneti jellegű. Eközben a nyelvjárási mutatók vizsgálata megerősíti a Kelmė térségének nyelvjárási heterogenitását.

A XX. század második felében megállapított megkülönböztető és jellemző jelenségek izofónjainak elemzése alapján a žemaitė és aukštaitė nyelvjárási jelenségek keveredése csak azon a területen lehetséges, ahol a nyelvjárási terület a šiauliai nyugati aukštaitė nyelvjárással érintkezik. Néhány évvel ezelőtt azonban a nyelvjárási jelenségek „átfedését” találták a XX. század második felében a határtól nagyobb távolságra fekvő Kelmė ponton (LLA 258) gyűjtött nyelvjárási adatokban is. Feltételezhetjük, hogy a nyelvjárási jelenségek már a XX. században sem maradtak következetesen fenn a többi, a raseiniškiai nyelvjárást legjobban képviselő LLA-ponton.

A tanulmány összehasonlítja a XX. század második felének nyelvjárási szövegeiben és a XXI. század második évtizedének hangfelvételeiben megvalósuló nyelvjárási jelenségeket a Kelmė térségéhez tartozó hét LLA-ponton (Kurtuvėnai (LLA 195), Kušlėikiai (LLA 225), Padubysys (LLA 226), Kražiai (LLA 257), Kelmė (LKA 258), Adomaičiai (LLA 292) és Pakražantis (LLA 293)).

288

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Pietų žemaičių raseiniškių šiaurinės dalies tarmiškumo pokyčiai (XX a. 2-oji pusė – XXI a. 2-asis dešimtmetis)

A két időszak nyelvjárási adatai alapján készült nyelvjárási mátrix azt mutatja, hogy a nyelvjárási jelenségek megvalósulása nemcsak a XX. század második felében és a XXI. század második évtizedében tér el szinte valamennyi LLA-ponton, hanem minden adatközlő eltérő gyakorisággal használta őket.

A nyelvjárási mutatókat a nyelvjárási beszéd (nyelvjárásiasság) változásának skálája alapján számították ki. A nyelvjárásiasság objektív értékelése érdekében kiszámították a szövegtöredékek és a hangfelvételek nyelvjárási mutatóinak átlagértékeit, valamint azok különbségeit. A fenti adatok a nyelvjárási jelenségek használatának általános tendenciáit mutatták, vagyis a hagyományos nyelvjárás alapján kialakult helyi raseiniškiai nyelvjárási változatok fennmaradását.

A nyelvjárási szint és a nyelvi változás feltárására megállapították a minimális és maximális nyelvjárásiasság határait. Az összesített nyelvjárási indexek diagramon való szemléltetése után bebizonyosodott, hogy a hagyományos raseiniškiai nyelvjárást az elmúlt hat évtizedben a Kelmė térségében nem érték különösen erős konvergenciafolyamatok: mind a XX. század második felének szövegtöredékeiben, mind a XXI. század második évtizedének nyelvjárási beszédet rögzítő hangfelvételeiben nyelvjárási beszédet használnak.

A kutatásban megállapított minimális és maximális nyelvjárási mutatók közötti különbségek, valamint a domináns mutatók ingadozásai arra a következtetésre vezetnek, hogy Kelmė térségét már a XX. század második felétől nyelvjárási heterogenitás jellemzi. A hangfelvételek nyelvjárási értékeinek a szövegtöredékekhez képest kifejezettebb ingadozásai azonban a XXI. században a konvergenciafolyamatok által előidézett gyorsabb nyelvjárási változásokra utalnak.

Straipsniai / Articles

289

DIANA DAMBRAUSKIENĖ

1. FÜGGELÉK

A nyelvjárási szövegtöredékek jegyzéke

LKA-pont

A füzet nyilvántartási száma

A nyelvjárás lejegyzője (–i)

A nyelvjárás adatközlői

Az anyag lejegyzésének dátuma

Kūrtuvėnai (LKA 195)

629 (1) / 195 (1)

A VVU IV. évfolyamának hallgatója, Albertas Rosinas

M. D., szül. 1883. J. M., kb. 60 éves. K., kb. 70 éves.

1960

Kušlėikiai (LKA 225)

543 (1) / 225 (5)

A VVPI litván nyelvi és irodalmi karának III. évfolyamos hallgatói: Žana Urbonavičiūtė, Elena Tamošaitytė, Janina Keliotytė

N., 96 éves. V. S., 1888-ban született. R. B., 60 éves. S. V., 54 éves. B. V., 53 éves. S. V., szül. 1942.

Nincs megadva

Padubysys (LKA 226)

696 (1) / 226 (1)

Nincs megadva

J. M. L. P. M. P. J. M. P. I. M.

Nincs megadva

Krž̌iai (LKA 257)

558 (2) / 257 (2)

G. Narauskaitė, D. Jonikaitė, G. Čičelytė

L., 69 éves. S., 78 éves. G., 63 éves. E. B., szül. 1942. K., 97 éves. K. lánya, 56 éves.

Nincs megadva

Kelmė (LKA 258)

406 (3) / 258 (3)

A Šiauliai Pedagógiai Intézet litván nyelvi és irodalmi karának III. évfolyamos hallgatója, Ona Lukošiūtė

A. L., 56 éves. O. L., 55 éves.

1957. május 5.

Adomaičiai (LKA 292)

672 (1) / 292 a (1)

Strodomskytė

M. Š., szül. 1900. K. J. R. S., szül. 1894.

Nincs megadva

Pākražantis (LKA 293)

721 (1) / 293 b (1)

A Vilniusi Állami V. Kapsukas Egyetem III. évfolyamos litván szakos hallgatója, Juozas Levickas

J. L., szül. kb. 1903. J. G., szül. 1898. K. N., szül. 1895. S. V., szül. 1888. A. P., szül. 1928.

1960–1961

290

Acta Linguistica Lithuanica LXXXVII

Pietų žemaičių raseiniškių šiaurinės dalies tarmiškumo pokyčiai (XX a. 2-oji pusė – XXI a. 2-asis dešimtmetis)

2. FÜGGELÉK

A hangfelvételek jegyzéke

Beérkezett 2022. június 30-án.

DIANA DAMBRAUSKIENĖ

Litván Nyelvi Intézet, Petro Vileišio utca 5., LT-10308 Vilnius, Litvánia [email protected]

Straipsniai / Articles

291

Document details