ILIJA LEMEŠKIN

Litván Nyelvi Intézet

ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0002-7095-231X

Kutatási területek: baltisztika, szlavisztika, régi balti irodalom és írásbeliség, folklór.

DOI: doi.org/10.35321/all91-02

FORMA CHRIKŠTIMA (1559) formai szempontból. M. Mažvydas lelkész akrosztichonja

Forma Chrikštima (1559) formai szempontból. M. Mažvydas lelkész akrosztichonja

ANNOTÁCIÓ

Az összehasonlítás a kutatás alapvető eszköze, az összehasonlító jellegű eljárást azonban következetesen rétegezni kell. Az 1559-es akrosztichon vizsgálatakor kötelező azt összevetni: 1) Martynas Mažvydas más akrosztichonjaival; 2) ugyanazt az írásbeliségi hagyományt képviselő korábbi akrosztichonokkal; 3) a kombinatorikus poétika azononos és hasonló eszközeivel, amelyeket szélesebb történeti-kulturális összefüggésben valósítottak meg. Ez önmagában kijelöli az összehasonlító elemzés bővülő területeit: az 1547-es katekizmusban alkalmazott közvetett kifejezőeszközöket, Pranciškus Skorina akrosztichonjait, valamint a 16. században más európai országok értelmiségijei által hátrahagyott akrosztichonokat. M. Mažvydas litvániai nemzeti jelentősége ellenére az általa alkotott akrosztichonok mindeddig nem képezték alapos (összehasonlító) kutatás tárgyát. A tanulmány célja az akrosztichon szerepének (formájának és tartalmának) tisztázása az 1559-ben megjelent Forma Chrikštima című kiadványban, a fordított forrásokkal való kölcsönhatásának feltárása, valamint a P. Skorina akrosztichonjaival fennálló lehetséges kapcsolat (azonos jegyek) kitapintása.

KULCSSZAVAK: M. Mažvydas, P. Skorina, akrosztichon, Katekizmus, Forma Chrikštima, akathisztosz, paratextus.

Straipsniai / Articles

39

ILJA LEMEŠKIN

ANNOTÁCIÓ

Az összehasonlítás a kutatás fő eszköze, az összehasonlító eljárást azonban következetesen rétegezni kell. Az 1559-es akrosztichon vizsgálatakor össze kell hasonlítanunk (1) Mažvydas más akrosztichonjaival; (2) ugyanazt az irodalmi hagyományt képviselő korábbi akrosztichonokkal; valamint (3) a tágabb történeti-kulturális összefüggésben megvalósított, azonos és hasonló kombinatorikus poétikai eszközökkel. Ez önmagában kijelöli az összehasonlító elemzés bővülő területeit: az 1547-es katekizmusban alkalmazott közvetett kifejezőeszközöket, Francis Scorina akrosztichonjait, valamint a 16^th. században más országok európai értelmiségijei által létrehozott akrosztichonokat. M. Mažvydas litvániai nemzeti jelentősége ellenére akrosztichonjai mindeddig nem képezték mélyreható (összehasonlító) kutatás tárgyát. A tanulmány célja az akrosztichon szerepének (formájának és tartalmának) tisztázása az 1559-ben megjelent Forma Chrikštima című kiadványban, a fordított forrásokkal való kölcsönhatásának feltárása, valamint a P. Skorina akrosztichonjaival fennálló lehetséges kapcsolat (azonos jegyek) azonosítása.

KULCSSZAVAK: M. Mažvydas, F. Skorina, akrosztichon, Katekizmus, Forma Chrikštima, akathisztosz, paratextus.

1. M. MAŽVYDAS: KÖNYVEI ÉS AKROSZTICHONJAI

A Corpus Mosvidianum a következőkből áll: M. Mažvydas nyomtatásra előkészített könyveiből (1547; 1549; 1559), valamint a halála után (^†1563) fennmaradt kéziratos forrásokból, amelyek ma Baltramiejus Vilentas (1566; 1570) és Jonas Bretkūnas (1589) későbbi nyomtatványai alapján ismertek számunkra.

M. Mažvydas hiteles kiadványainak első csoportjába a következő három ritka könyv tartozik:

1. [Martynas Mažvydas,] CATECHISMVSA PRAḟty S̄zadei, Mak̄las fkai-tima rafchta yr giėfmes del krikščianiftes bei del berneliu iaunu nau̇ey fuguldi-tas KARALIAVCZVI VIII. dena Menefes Saufia, Metu vłgimima Diewa. M. D. XLVII. [1547] Soli Deo gloria;

2. Martynas Mažvydas, Giefme S. Ambraßeijaus, bey S. Auguḟtina, kurę wa-din: Te Deu laudamus. Su geḟmemis ape ißch numir̄uiu priekelima Iefaus Chriftaus, Ißchgulditas per M. Moḟuida Waitkuna [et]c. Ant naudos Ragȧynes Baßniczey ir

40

Acta Linguistica Lithuanica XCI

Forma Chriſtima (1559) formaliuoju požiūriu. Kunigo M. Mažvydo akrostichas

kitu etc. [Kolofon:] Iſchſpaùſt Karalauczuy per Iana Weinreicha. XX diena me­nesis Balandʒa. Metu Diewa. 1549;

3. [Martynas Mažvydas,] Forma Chriſtima. Kaip Baβnicʒas Iſtatimė Hertz̜iʒikĭtes Pruſu / ir kitofu žemėſu laikoma ira. Drukawot Karalauczui per Iona Daubmana / Metu Christaus M. D. L I X. [1559].

Az 1547-es katekizmust és az 1559-es agendát M. Mažvydas névtelen művekként adta elő (formázta meg). Fordítói és összeállítói szerzőségét akrosztichonok segítségével tárta fel, ezért a szerzőt szögletes zárójelben adjuk meg.

A második csoportba tartozik:

1.1. [Baltramiejus Vilentas,] Geſmes Chriſtʒoniſkas gedomas Baβnicʒofu per Aduenta ir Kaledas ik Gramnicʒu. Iſchſpaùtas Karalauczui nůg Iona Daubmana Metu Diewa / M. D. LXVI. [1566];

1.2. [Baltramiejus Vilentas,] GESMES Chriſtʒoniſkas gedomas baβnicʒofu per Welikas ir Sekminias ik Aduenta. Iſchſpaùtas Karalauczui / nůg Iona Daubmana. Metu Diewa / M. D. LXX. [1570] Soli Deo Gloria;

2. [Jonas Bretkūnas,] PARAPHRASIS, permanentina poteraus malda / per Martina Moſwida iſchguldita įtraukta į Jono Bretkūno leidinį Gieſmes Duchau­nas / iſch Wokiſchka ing Lietuwiſchka lieʒuwi / per nekurius Plebonus Hercegiſtes Pruſu / pergulditas. Iſſpaùtas Karaliauczuie / per Iurgi Oſterbergera 1589.

A kétkötetes Geſmes Chriſtʒoniſkas kiadását M. Mažvydas rokona, B. Vilentas készítette elő nyomtatásra. Egy másik örökölt kézirat alapján 1572-ben és/vagy 1574-ben saját unokatestvérének PARAPHRASĮ is kiadhatta (e lehetséges kiadások példányai mindeddig nem kerültek elő); ebben az esetben Jonas Bretkūnas 1589-ben valószínűleg nem a szerző hiteles kéziratát, hanem B. Vilentas kiadványát használta fel.

M. Mažvydas könyveinek korpuszáról szólva fontos szem előtt tartani, hogy a könyv (a szöveg) finom műalkotás – műfaji szempontból szigorúan meghatározott, legmagasabb rendű nyelvi jel, amelynek szerzője az aktuális kommunikációs helyzetnek megfelelő módon és időben szólítja meg az olvasót. A szerző beavatkozása és tudta nélkül kiadott szöveg korántsem azonos a szerző által kiadott könyvvel, ezért mind az énekeskönyvet, mind a PARAPHRASĮ B. Vilentas és J. Bretkūnas munkájának kell tekinteni.

A Geſmes Chriſtʒoniſkas első kötetébe B. Vilentas beillesztette a következő előszót: REVERENDIS PASTORIBVS ET MINISTRIS ECCLESIARVM LITVANICARVM. A MARTINVS MOSVID, GRATIAM & pacem ą formula

Straipsniai / Articles

41

ILJA LEMEŠKIN

Deo Patre, & D. N. Jefu Chrifte, amely az előszó címének végén szerepel, szorosan a Mažvydas névhez köti a könyvet, ám nem tudni, hogy ez nem csupán annak a kiadónak az újítása-e, akinek az elhunyt kéziratos hagyatékát kellett rendeznie. Ez az előszó lehetett – s talán annak is kellett lennie – névtelen. M. Mažvydas 1547-ben így járt el, amikor elrejtette a megfelelő latin bevezető szöveg, a „Pastoribus et ministris ecclesiarum in Lituania gratiam et pacem” szerzőségét. Erre a középkori felfogás ösztönözte, amely kerülte az önmegnevezést és saját „jelentéktelen” nevének említését.

Az énekeskönyv előszavának szerzője világosan kimondja, hogy a könyv alkotójának neve nem mérhető a Teremtő nevéhez: hunc laborem meum non eo fufceptum, neq; ad id profuturum ut meo nomini famam aut celebritatem ullam conciliet (quippe quum neq; appet(o, neq; ex tali re petendam effe scio) verum enimvero ut gloria, laus & honor nominis folius Æterni Dei Patris & D. N. Jefu Chrifti „ezt a munkát nem azért végeztem, hogy a jövőben hírnevet vagy bármiféle ismertséget szerezzen nevemnek (hiszen sem nem vágyom erre, sem tudom, hogy ilyesmiből ezt kellene remélni), hanem azért, hogy az egyetlen Örökkévaló Isten, az Atya és a mi Urunk, Jézus Krisztus nevének dicsőségét, dicséretét és tiszteletét...” (Koženiauskienė 1990: 76). M. Mažvydas tudatosan és deklaratyviai kerüli nevének emberek közötti híressé tételét, ezért szerzőségét „régimódi módon”, szerényen – olyan rafinált közvetett kifejezőeszközzel – hajlik feltárni, amelyet nem mindenki tudott észrevenni. Ez a katekizmusra is fontos vetületet vetít. A kiadó által a névtelen előszóhoz ügyetlenül hozzátoldott MARTINVS MOSVID ellentmond az 1547-es magatartásnak, és lerombolja azt a világosan kifejtett álláspontot, miszerint Isten szolgájának az énekeskönyvben vagy hasonló jellegű műben nem illik saját nevét dicsőítenie, vagyis nyilvánosságra hoznia.

M. Mažvydas felfogása szerint a névtelen kiadványok kategóriájába tartozhatott a PARAPHRASIS, permanitina poteraus malda is. A részletes, sablonos megjegyzést, a per Martina Mofwida ifchgul dita formulát banális kiadói megfontolásokból ugyanaz a B. Vilentas illeszthette a címhez. Ily módon a kiadó feltárhatta a birtokában lévő és közreadott kézirat eredetét. Az nem világos, hogy maga M. Mažvydas miként rendezte volna „saját kiadványát”.

A B. Vilentas és J. Bretkūnas erőfeszítései révén közreadott, M. Mažvydas által összegyűjtött szövegek teljes értékű M. Mažvydas-könyvek (művek) benyomását keltik, ez a felfogás azonban nem helyes. 1563 után nem M. Mažvydas, hanem B. Vilentas és J. Bretkūnas publikálta Mažvydast. Ezt saját belátásuk szerint tették, ezért a szerzői elv (a szerző reprezentációja) kérdésének megvitatásakor az 1547-es, 1549-es és 1559-ös hiteles nyomtatványokra kell támaszkodni.

Az 1547-es katekizmus és az 1559-ös agenda dogmatikai és oktató jellegű fontos művek, amelyeket „az egyházak pásztorainak és szolgáinak” szántak. Az uralkodó (az egyház) kívánságára és állami költségen jöttek létre. Amint az ilyen körülmények között illik, M. Mažvydas itt Isten (az egyház,

42

Acta Linguistica Lithuanica XCI

Forma Chriʃtima (1559) formaliuoju požiūriu. Kunigo M. Mažvydo akrostichas

(az uralkodó) szolgájaként viselkedik, aki csendben – névtelenként – teljesíti kötelességét (feladatát, megbízását).

Egészen más jellegű az 1549-es alkalmi „Szent Ambrus éneke...”. Ez több ének kis gyűjteménye, amely M. Mažvydas akaratából konkrét gyülekezeti tagok, vagyis városlakók kívánságára válaszol: Supratau klaufytojius Diewa Ʒodʒa norinćʒus tureti geʃme tą kure wadin: Te Deum laudamus. Ráadásul a „magánjellegű” könyvecske Ant naudos Ragainės Baʒnićʒey javára készült, és egy nemes személynek ajánlották. Ezzel az alkalmi apró nyomtatvánnyal a Ragainė kerület tisztviselője, Sebastijonas Perbantas alázatát kívánták biztosítani; neki kellett a könyvecske kiadását is finanszíroznia. Egy dedikálóval és dedikátummal rendelkező ilyen kiadvány műfaji és funkcionális rendeltetésénél fogva nem lehetett absztrakt módon névtelen.

Így arra a következtetésre juthatunk, hogy M. Mažvydas könyvei a névtelenség felé hajlanak.

2. A KIADVÁNY FORMA CHRIʃTIMA FORRÁSAI ÉS FELÉPÍTÉSE

Az akrosztichon vizsgálatakor fontos elválasztani egymástól a fordított és a „saját”, „szerzői” szövegeket. Ez utóbbiakhoz nemcsak M. Mažvydas saját, kisebb betoldásai tartoznak (amelyek gyakran a fordítás gördülékenységének biztosítására születtek), illetve az általa alkotott nagyobb terjedelmű művek, hanem más személyek szövegeinek olyan részei is (ide tartoznak például a bibliai idézetek), amelyek nem szerepeltek a fordítás eredetijében.

M. Mažvydas által felhasznált forrásról az elsők között Jurgis Gerulis nyilvánított véleményt, aki 1922-ben egy 1558-as kiadványra (VD16 P 4787) hivatkozott: Kirchen Ordnung Wie es im Hertzogthumʙ Preuffen / beydes mit Lehr und Ceremonien / ʃampt andern / ʃo ʒu Förderung und Erhaltung des Predig=ampts / Chriʃtlicher Zucht / und guter Ordnung / von nöten / gehalten wird. Anderweit verʃehen / gemehret / und Publicieret. ANNO CHRISTI M. D. LXIII. 25. Nouembris. Der ander Theil dieʃer Kirchenordnung. Von den Ceremonien / und Kirchengebräuchen (Gedruckt ʒu Königsperg in Preuffen / bey Johann Daubman. 1558) (Gerulis 1922: XIX). Később J. Gerulis véleményét Vaclovas Biržiška is megismételte (1960: 85).

A megszilárdult nézet csak azután változott meg, hogy Christian S. Stang a Baltistica folyóiratban rövid tanulmányt közölt „M. Mažvydas ‘Formos Chrikstima’ című művének forrásáról”. 1976-ban, miután már nem fért hozzá a Königsbergben vizsgált nyomtatott forrásokhoz, a norvég baltista – a háború előtt módszeresen összegyűjtött összehasonlító anyagra támaszkodva – szilárd következtetésre jutott: „A valódi forrás nem a német Kirchen Ordnung, amelyet sohasem valósítottak meg teljes egészében, hanem a keresztelésről szóló külön fejezet az 1559-ben megjelent kiadványban (ugyanabban az évben, mint a „Forma Chrikstima”)” (Stang 1976: 7). K. Stang jól megalapozott és teljesen egyértelmű kutatási eredményeit sajnos néhány kutató figyelmen kívül hagyta.

Straipsniai / Articles

43

ILIJA LEMEŠKIN

A régi, téves attribúciót Guido Michelinis is megismételte, és gyenge feltevéssel kísérte: „A 95–128. oldalon található szöveget [Forma Chrikštima – I. L.] németből fordították az 1558-as Kirchen Ordnung alapján (2. rész, 2a–10b. o.). Ez többnyire szó szerinti fordítás; a forrástól különösen a 118. oldalon és a 119. oldal elején tér el, ahol valószínűleg a második világháború idején eltűnt kiadványra támaszkodtak (lásd Ch. Stang: „M. Mažvydas ‘Formos Chrikštima’ című művének forrásáról”, Baltistica XII(1), 1976, 7–8. o.)” (Michelini 2000: 157). Sajnálatos, hogy ez így történt abban a könyvben, amelynek pontosan kellett volna rendszereznie a forrásokat, vagyis a 2000-es képes kiadványban, „Martyno Mažvydo raštai ir jų šaltiniai” címmel.

A szükségtelen zavart 2010-ben, az eredetik szövegtani összehasonlító elemzése alapján Pietro Umberto Dini oszlatta el: „Valójában Mažvydas egyáltalán nem a Kirchenordnung szövegére támaszkodott – a Formą Chrikštymo fordítását a német Form der Tauff (1559) című kiadványból készítette”; „Mažvydas Formos Chrikštymo című fordításának valódi eredetije nem a német Kirchenordnung (1558), hanem a keresztelésről szóló fejezetének külön kiadványa, a Form der Tauff, amely 1559-ben jelent meg. Ezt figyelembe kell venniük a Mažvydas-írások forrásait kutatóknak. Mažvydas Formą Chrikštymo című művét az 1558-as Kirchenordnung szövege alapján elemezni teljesen megalapozatlan” (Dini 2010: 76, 80).

Könyvének elkészítésekor tehát M. Mažvydas a következő kiadványra (VD16 ZV 21274) támaszkodott: Form der Tauff. Wie die in der Kirchenordnung des Hertzogthumbs Preuß=sen / und an=dern mehr / verfaßet. Gedruckt zu Königsberg / durch Johann Daubman / Anno Christi / 1559, a pontosság kedvéért azonban hangsúlyozni kell, hogy a kiadvány Formą Chrikštima című művének eredetéről és összetételéről szólva nem egyetlen forrásról, hanem forrásokról kell beszélnünk. Az 1559-es Form der Tauff a fő, de nem az egyetlen szöveg, amelyet M. Mažvydas nyomtatásra előkészített könyvébe beillesztettek.

Giesmė duchawna / ape mufu S. Chrikfhta juguldita nůg D. Mart: Luthera. Chrift vnfer Herr zum Jordan kam. Ez Martin Luther rendkívül népszerű éneke (EKG 146, EG 202), amelyről jelenlegi ismereteink szerint először 1541-ben adtak ki egyetlen lapos (in plano) kiadványt (ez nem maradt fenn). Később, 1543–1544-ben Josef Klug Wittenbergben nyomtatta ki az éneket (VD16 G 849; VD16 G 850): Geiftliche Lie der zu Wittemberg / Anno 1543. Warnung D. Mart. Luther. Viel falſcher Meiſter itzt Lieder tichten Sihe dich fur vnd lern ſie recht richten Wo Gott hin bawet ſein Kirch vnd ſein wort Da wil der Teufel ſein mit trug vnd motd (Gedruckt zu Wittemberg / Durch Joseph Klug / Anno M. D. Liiij)¹. Később, 1545-ben, az ének megjelent a lipcsei kiadó, Valentin Babst gyűjteményében (VD16 G 851), amelyet Martin Luther szerzői énekeskönyvei közül az utolsónak tekintenek: Geyftliche Lieder. Mit einer newen vorheede / D. Mart. Luth. Warnung D. M. L. Viel falſcher Meiſter itzt Lieder tichten Sihe dich fur, vnd lern ſie recht richten

^¹ VD16 G 850; online elérés: https://digital.staatsbibliothek-berlin.de/werkansicht?PPN=PPN817716122&PHYSID=PHYS_0087&DMDID=DMDLOG_0030.

44

Acta Linguistica Lithuanica XCI

Forma Chriſtima (1559) formaliuoju požiūriu. Kunigo M. Mažvydo akrostichas

Ahol Isten építi templomát és igéjét, ott az ördög ámítással és gyilkossággal akar jelen lenni.

Leipzig (Lipcse városában Valentin Babst nyomtatta a Ritterstraßén. 1545).

M. Mažvydas írásainak eredetét vizsgálva G. Michelini ehhez a Forma Chriſtima részhez nem adott meg forrást. Párhuzamként a német szöveget és az állítólag az 1545-ös kiadványból származó dallamot jelölte meg: „M. Luther német szövege és dallama az 1545-ös Geiſtliche Lieder 18. éneke [= az 1561-es kiadás 18. éneke] alapján szerepel; vö. még az 1561-es Gſangbüchlein (2. rész, 15a–16a. o.), az 1570-es Kirchengeſanng (36a–37a. o.) és az 1573-as Kirchengeſenge (397b–398b. o.). A szöveget Philippo Wackernagel antológiája (3. köt., 25–26. o.) újraközölte, dallammal együtt pedig az ő Martin Luthers Geiſtliche Lieder című könyvében található, 72–74. o. <...> Szó szerinti fordítás M. Luther német szövegéből, csak az utolsó versszakot tették hozzá. A dallam megfelel a német forrásnak” (Michelini 2000: 191).

Az utolsó állítás a közölt dallammal együtt ismét zavart keltett. Nem ellenőrizték, hogy G. Michelini mely forrásból vette a dallamot, de az nem felel meg az 1543–1544-es és az 1545-ös változatnak. A negyedik ütemben eltérés van:

1543–1544

1545

1559

Michelini 2000: 192

Nehéz meghatározni azt a konkrét forrást, amelyre M. Mažvydas 1559-ben támaszkodott, egyrészt az elméletileg szóba jöhető, 1543 és 1559 között kiadott német nyomtatott források nagy száma, másrészt az összehasonlító anyag hiánya miatt. A német szöveg a különböző kiadványokban stabilnak mutatkozik, M. Mažvydas pedig csak a német eredeti egyetlen (első) sorát illesztette könyvébe (Chriſt vnſer Herr zum Jordan kam). Ráadásul M. Mažvydas közreadott fordításában nincsenek a forrás azonosítását segítő írásjelek. Végül a szöveget kísérő kottavonalak sem sokat segítenek (hasznos lenne, ha egy zeneszakértő összehasonlítaná őket). Nem világos, miért részesítette előnyben G. Michelini – miután hibás dallamot jelölt meg – látszólag Valentin Babst 1545-ös énekeskönyvét. Mivel nem bizonyítható, hogy M. Mažvydasnak konkrét wittenbergi, lipcsei vagy más kiadvány állt rendelkezésére, a legrégebbi ismert (hozzáférhető), azonos nyomtatott énekváltozattal kell dolgoznunk.

Straipsniai / Articles

45

ILJA LEMEŠKIN

nyomtatott énekváltozat. Ezért M. Mažvydas fordítása mellett itt az éneket J. Klug 1544-es kiadása alapján közöljük, amelyre V. Babst 1545-ben következetesen támaszkodott:

Geiftliche Lieder zu Wittemberg. Wittenberg: Josef Klug, 1544.

Forma Chriſktima. Königsberg: Jonas Daubmanas, 1559.

42[r] Ein Geiſtlich Lied / Von vnſer heiligen Tauffe / Darin ſein kurz geſaffet / Was ſie ſei? Wer ſie ge= ſtifftet habe? Was ſie nütze? etc. D. Mart. Luther. S ij Chriſt

[19r] Gieſme ducha= wna / ape muſu S. Chrik= chta fuguldita nūg D. Mart: Luthera. Chrift vnſer Herr zum Jordan kam. [natos] CHristus Jordanop ateiha: Priėme chrikſchta nūg Jana: [natos] Kaip io Tewas noreiha: Pildidams ſawa vreda: C iij Te

[42v] [natos] Chrift vnſer HErr zum Jordan Von S. Johans die Tauffe [natos] kam nach ſeines Vaters willen / nā ſein werck u~n am[t] zur erfüllen / Da [natos] wolt er ſtiff­ten vns ein Bad / Zu wa= [natos] schen vns von ſünden / Erſeu= [natos] ffen auch dem bittern Tod / Durch ſein

[19v] [natos] Ezt nekünk a keresztség megerősíti: [natos] a bűnök megtisztítására: [natos] és a halálba merítésre [natos] saját vérével és sebeivel: nekünk adva

46

Acta Linguistica Lithuanica XCI

Forma Chriſtima (1559) formaliuoju požiūriu. Kunigo M. Mažvydo akrostichas

Geiſtliche Lieder zu Wittemberg. Wittenberg: Joſef Klug, 1544.

Forma Chriſktima. Königsberg: Jonas Daubmanas, 1559.

43[r] [natos] saját vérével és sebeivel / új életet szerzett. Halljátok tehát és jól jegyezzétek meg mindnyájan, mit nevez Isten maga keresztségnek. És mit kell egy kereszténynek hinnie, hogy elkerülje az eretnekek sokaságát. Isten azt mondja és akarja, hogy a víz legyen, de ne csupán egyszerű víz. Szent igéje is legyen jelen, gazdag Lélekkel, mérték nélkül. Ő itt a keresztelő. F iiij Ilyesmit

[20r] [natos] Dudams mums nauihe giwata. Klauſik bei ſupralk nu koſznas Kū wadin Chriſta Diewas Ką tur tiketi iſmū wernas Jęng Kocerums bus iſchweng=tas Diews liep jeng wandu bus Chrikſtas Bet ne eft wiens wandū praſtas Prieg wandens eft ſzodis ſchwen=tas Jr ſchwents Duchs eft priedū=tas Tas Chriſktitogis eft tikras Tatai Diews ſchwiefiei iſchrei=ke Weidais ir ſzodžieis pamoke C iiij Diewas

Straipsniai / Articles

47

ILJA LEMEŠKIN

Lelki énekek Wittenbergben.

Wittenberg: Joſef Klug, 1544.

Forma Chriftkima.

Königsberg: Jonas Daubmanas, 1559.

[43v]

[20v]

Ezt világosan megmutatta nekünk képekkel és szavakkal, az Atya hangját nyilvánvalóan a Jordánnál hallották. Azt mondta: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm. Őt bízom rátok, hogy mindnyájan őt hallgassátok, és kövessétek tanítását.

Itt maga Isten Fia is jelen van gyöngéd emberi alakjában. A Szentlélek alászáll, galamb képében öltve testet. Hogy ne kételkedjünk benne, amikor megkeresztelnek bennünket: mindhárom személy megkeresztelt, hogy velünk a földön lakozzék. Az ő

Isten, az Atya, hangosan kiáltott a Jordánnál: őt hallotta az Atya szava; ez az én szeretett fiam, ő nagyon kedves nekem. Őt nektek adom, neki engedelmeskedjetek, és teljesítsétek szavait.

Isten Fia maga is ott állt emberi alakjában, eljött a Szentlélek galamb alakjába öltözve. Így erős hittel higgyük, hogy amikor megkeresztelnek bennünket, a Szentháromság megkeresztel minket, és mindig velünk kíván élni a földön.

Az apostolokat maga küldte, tanítani parancsolta az egész világot, hogy...

48

Acta Linguistica Lithuanica XCI

Forma Chriſtima (1559) formaliuoju požiūriu. Kunigo M. Mažvydo akrostichas

Geiftliche Lieder zu Wittemberg. Wittenberg: Joſef Klug, 1544.

Forma Chriſtima. Königsberg: Jonas Daubmanas, 1559.

44[r] Tanítványa, az Úr Krisztus, ezt mondja: Menjetek el az egész világba tanítani, hogy aki bűnben elveszett, forduljon bűnbánatra. Aki hisz és megkeresztelkedik, ezáltal üdvözül; újjászületett embernek nevezik, aki többé nem halhat meg, hanem örökli a mennyek országát. Aki nem hisz ebben a nagy kegyelemben, bűneiben marad, és örök halálra ítéltetik, a pokol mélyén. Sem saját szentsége, sem minden cselekedete nem segít rajta; az eredendő bűn semmivé teszi, amelyben született, és önmagán sem tud segíteni. S iij Ez

[21r] Jog eft prапapіts’ del ghreka Todel tedara pakuta Kurs tik ir prieims chrikſta Tas aptures iſchganima Nauhia bus ſ3mū giwenima Kurs negal mirti ant amſ3a Gaus karaliſke Diewa. Malonei tai kurs netiki Amſ3inai giwens ghreki Ras ghis amſ3ināje ſmerti Tur peklas vgnie dekti Io ſchwentibæ ghi negelbæs Nei wiſſi io darbai iem pades Vſch nieka priegimts ghreks da= ra S3mogaus darbus ir giwata Sau ſmogus negelbt niellaka. Mufu akis reg wandeni Ant waika pilamąghi C v S3mo=

Straipsniai / Articles

49

ILJA LEMEŠKIN

Végül még egy, vagyis sorrendben a harmadik forrással is foglalkozni kellene – azokkal a „saját” szövegekkel, amelyeket M. Mažvydas leleményesen hangolt össze az agenda Form der Tauff (1559) című művének és a „Christ, unser Herr, zum Jordan kam” című ének fordításaival.

Ide tartozik a MARTINVS S MASWIDAS M akrosztichon, amelyet M. Luther énekébe (annak utolsó 6. és 7. versszakába) illesztettek, valamint M. Mažvydas áldóimája, amely kibővíti az akrosztichont és M. Luther művét (egy „többlet” 8. versszakot alkot). A kiadvány elején ezzel szemben más „többlet”, vagyis M. Mažvydas mint a könyv szerzője (összeállítója) által hozzáadott szövegeket is azonosítunk. Ezek két „epigráf”^², amelyek a címlap (f. 1r) és a Form der Tauff fordítása között találhatók

² Mai szemszögből az epigráf fogalma a mű vagy részei elején beírt szöveget jelöli, amellyel a szerző meghatározza a mű fő gondolatát, témáját. Ez utóbbi felfogás nem jellemző M. Mažvydas könyveire. Az epigráf bennük rövid bejegyzés, amely a mű elején fontos információt közöl a mű keletkezésének idejéről és a szerzőről; lehet invokáció, köszönet, ajánlás, reklám stb.

50

Acta Linguistica Lithuanica XCI

Forma Chriḱſtima (1559) formaliuoju požiūriu. Kunigo M. Mažvydo akrostichas

elején (f. 2r). Itt (f. 1v) a kiadvány alkotója két, számára (kiadványa számára) fontos bibliai idézetet közölt, és az egyiket még kétféle kifejezési formában is:

Ef. 4. || Egy Úr, egy hit, egy keresztség, egy Isten és mindenek Atyja, aki mindenek fölött, mindenek által és mindnyájunkban van. ||

Timo. 4. || Pietas ad omnia utilis eſt. || Pabaſniſta wiſſam naudin= || ga eſt. ||

Így a forrás(ok) szempontjából az 1559-es kiadvány Forma Chriſtima nem homogén nyomtatott emlék. M. Mažvydas mint a könyv szerkesztőjének és szerzőjének „saját” szövegei – akárcsak az 1547-es katekizmusban – körülveszik a fordított forrásokat.

A könyv címlapja pontosan másolja az első és fő német forrást (azaz a VD16 ZV 21274-et):

Az 1559-es kiadványhoz kiválasztott epigráfus után, amely helyzetében (f. 1v) és rendeltetésében összefügg az 1547-es katekizmus epigráfusával, f. 2r-től f. 18v-ig az Form der Tauff agendafordítása következik. M. Mažvydas elhagyta a LAVS DEO mondást, amely a német eredetit zárta. A kiadványt kibővítve további fordított forrást illesztett be – M. Luther „Christ, unser Herr, zum Jordan kam” című énekét, amely az f. 19r–21v lapokat foglalta el. A lefordított ének végére, a kiadvány záró helyére további szerzői elemek kerültek: M. Mažvydas akrosztichona és a keresztvetés, amelyek szemantikailag és rendeltetésük szerint a könyv elején található epigráfusokhoz kapcsolódnak.

A „szerzői”, azaz M. Mažvydas személyéhez szorosan kapcsolódó könyvelemek gyűrűs kompozíciót alkotnak. Különösen markáns szerzői nyomok találhatók a záró helyen, és ez természetes. A paratextuális részek terjedelmét a könyv végén a szedés folyamata, illetve a nyomdai ív korlátai határozták meg. Ezt jól szemléltetik P. Skorina kiadványai: az utolsó íven fennmaradt üres tér különféle díszítőelemek (nemcsak narratív metszetek), további imák, zárószavak, invokációk és terjedelmes kolofonok közlésére ösztönzött

Straipsniai / Articles

51

ILJA LEMEŠKIN

közlésére. Az 1559-es kiadvány szerkezetének elemzése ugyanezt az állapotot tárja fel. A könyvtest három füzetből áll. Az alábbiakban megadjuk terjedelmüket és azt a helyet, ahol a varratok futnak:

Füzet Lapok A varrat helye A füzet terjedelme A 1–8 4v–5r 4 | 4 B 9–16 12v–13r 4 | 4 C 17–21 19v–20r 3 | 3^³

Az első, terjedelmesebb fordított forrás (Form der Tauff) szövege f. 18v elején ért véget, vagyis a harmadik füzet mindössze második lapján. Ha szokásos terjedelmű, azaz 4 | 4-es füzetet állítottak volna össze, az ív háromnegyede kihasználatlan maradt volna. Ezért a végére kisebb papírlapot választottak, a segédforrások (M. Luther éneke és M. Mažvydas szövegei) pedig részben „befoltozták” a megmaradt üres helyet.

3. M. MAŽVYDAS SZÖVEGEI M. LUTHER ÉNEKÉBEN

Bármilyen utilitárius (nyomdai) megfontolások ösztönözték is M. Luther énekének az 1559-es kiadványba való felvételét, kiválasztása nem volt sem véletlen, sem sikertelen. Tartalmánál fogva a katekizmus éneke (jellegéről lásd: Schilling 2019: 171–173) tökéletesen illett az agendához.

Forma Chrikſtima – részletes magyarázat arról, hogyan kell az egyházi törvény szerint végezni a keresztelési szertartást. Lényegében istentiszteleti vázlat (pontos útmutatásokkal arra nézve, mit, mikor és hogyan kell tenni), amelyet a papnak vagy a házban a csecsemő megkeresztelésére kényszerült világi személynek kellett követnie. A kiadvány (az utolsó füzet) végére illesztett tekintélyes költői mű szintén „a mi szent keresztségünkről” beszél, vonzó, könnyen érthető módon tanítja meg, mi a keresztség, hogyan keletkezett, és hogyan hat a keresztség.

Az első (fő) forrás miatt M. Mažvydas megrövidítette az ének címét, mivel az megkettőzte az agenda tartalmát:

^³ A füzet utolsó lapja üres, azaz szöveg nélküli volt, ezért olykor eltávolították (lásd például: jelzet: Pol.6.II.4–5, a toruńi Egyetemi Könyvtár).

52

Acta Linguistica Lithuanica XCI

Forma Chriſtima (1559) formaliuoju požiūriu. Kunigo M. Mažvydo akrostichas

Geiſtliche Lieder zu Wittemberg. Wittenberg: Joſef Klug, 1544.

Forma Chriſktima. Karaliaučius: Jonas Daubmanas, 1559.

Lelki ének / szent keresztségünkről / amelyben röviden összefoglalva: mi az? Ki alapította? Mi haszna? stb. D. Mart. Luther.

Gieſme ducha= wna / ape muſu S. Chrik= chta fuguldita nũg D. Mart. Luthera.

Formailag a „giesmė duchawna” nem része a keresztelési szertartásnak. Az agendához azért csatolták, hogy a papok énekeljék, és a hívők körében terjesszék a keresztségről szóló igazságot.

M. Mažvydas 1559-es fordítása szó szerinti. A tanulmány további részében párhuzamosan közöljük az eredetit (J. Klug kiadása alapján), versszakokra tagolva és grafikailag kissé egyszerűsítve, valamint a fordítást; a M. Mažvydas által beírt szövegeket félkövérrel emeljük ki:

1544

1559

1. Krisztus, a mi Urunk, a Jordánhoz jött, atyja akarata szerint; Szent Jánostól vette a keresztséget, hogy betöltse művét és hivatalát. Ott fürdőt akart alapítani számunkra, hogy lemossa rólunk bűneinket, és saját vérével és sebeivel a keserű halálba is belefojtson minket; új életet szerzett.

1. Krisztus a Jordánhoz jött, ahogy atyja kívánta; Jánostól fogadta a keresztséget, betöltve tisztségét. E keresztséggel megerősít bennünket, hogy megtisztítson a bűnöktől és a halálba merítsen, saját vérével és sebeivel, új életet adva nekünk.

2. Halljátok és jól jegyezzétek meg mindnyájan, mit nevez Isten maga keresztségnek, és mit kell egy kereszténynek hinnie, hogy elkerülje az eretnekek sokaságát. Isten azt mondja és akarja, hogy legyen víz, de ne csupán egyszerű víz. Szent igéje is legyen jelen, gazdag Lélekkel, mérték nélkül. Ő itt a keresztelő.

2. Hallgasd és értsd meg, mit nevez Isten keresztségnek, mit kell hinnünk: az ember minden bűntől megszabadul. Isten elrendeli, hogy víz legyen a keresztség, de ne egyszerű víz; a víz mellett szent ige legyen, és a Szentlélek is hozzáadatik. A keresztelő valóban az.

Straipsniai / Articles

53

ILJA LEMEŠKIN

1544

1559

3. Ezt világosan megmutatta nekünk képekkel és szavakkal: az Atya hangját nyilvánvalóan a Jordánnál hallotta. Azt mondta: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm. Őt rátok bízom, hogy mindnyájan hallgassátok őt, és kövessétek tanítását.

3. Isten ezt világosan kinyilatkoztatta, képekkel és szavakkal tanítva. Isten, az Atya, hangosan kiáltott a Jordánnál, és ő meghallotta: Ez az én szeretett Fiam, ő nagyon kedves nekem. Őt nektek adom, neki engedelmeskedjetek, és teljesítsétek szavait.

4. Itt maga Isten Fia is jelen van gyöngéd emberi alakjában. A Szentlélek alászáll, galamb képében öltve testet. Hogy ne kételkedjünk benne, amikor megkeresztelnek bennünket: mindhárom személy megkeresztelt, hogy velünk a földön lakozzék.

4. Isten Fia maga is ott állt emberi alakjában; eljött a Szentlélek, galamb alakjába öltözve. Így erős hittel higgyük, hogy amikor megkeresztelnek bennünket, a Szentháromság megkeresztel minket, és mindig velünk kíván élni.

5. Tanítványa, az Úr Krisztus, ezt mondja: Menjetek el az egész világba tanítani, hogy aki bűnben elveszett, forduljon bűnbánatra. Aki hisz és megkeresztelkedik, ezáltal üdvözül; újjászületett embernek nevezik, aki többé nem halhat meg, hanem örökli a mennyek országát.

5. Az apostolokat maga küldte, tanítani parancsolta az egész világot, mert természeténél fogva bűnös. Ezért tartson bűnbánatot, aki a keresztséget elfogadja; üdvözülést nyer, és új életet kap. Aki örökké nem halhat meg, Isten királyságát nyeri el.

6. Aki nem hisz ebben a nagy kegyelemben, bűneiben marad, és örök halálra ítéltetik, a pokol mélyén. Sem saját szentsége, sem minden cselekedete nem segít rajta; az eredendő bűn semmivé teszi azt, amelyben született, és önmagán sem tud segíteni.

6. Malonei aki nem hisz Amſźinai él bűnben Ras örök halálban Tur pokol tüzében égni Io szentsége nem menti meg, Sem akarata, sem tettei nem segítenek rajta Vſch Az eredendő bűn semmivé teszi Sźmogaus az ember tetteit és életét Sau maga az ember semmit sem segíthet magán.

54

Acta Linguistica Lithuanica XCI

Forma Chriſt̄ima (1559) formaliuoju požiūriu. Kunigo M. Mažvydo akrostichas

1544

1559

7. A szem csupán a vizet látja, amint az emberek vizet öntenek. A hit lélekben megérti Jézus Krisztus vérének erejét. Számára ez vörös folyam, amely Krisztus véréből származik; minden kárt meggyógyít, az Ádámtól örököltet és a magunk által elkövetettet is.

7. Muſu szemünk vizet lát Ant a gyermekre öntve Sзaz ember a Lélek által így látja Wernai valóban Krisztus vérét Jem a víz vörös vér Diwnai Krisztus vérével átitatott Ant a régi sebek gyógyulása Swiets amelyeket Ádámtól örököltünk Mums és amelyeket magunk követtünk el.

8. Dicséretet adjunk Istennek, az Atyának, és magasztaljuk Jézus Krisztust; a Szentlélekben örvendezzünk, és egy Istennek adjunk hálát, aki elrendelte a keresztséget a bűnök megtisztítására és az örök üdvösségre. Krisztustól származik; neki legyen örökké dicsőség.

Ámen.

Összehasonlításképpen mellékeljük M. Luther énekének szabad fordítását az új litván evangélikus énekeskönyv alapján (Krikščioniškos giesmės 2007: 311–312):

1. A Jordán folyóhoz jött Krisztus, amelyet Jordánnak neveznek, mert a drága Krisztus azt akarta, hogy János megkeresztelje Őt. Így hagyta ránk a keresztséget megtisztulásunkra, hogy megszabadítsa lelkünket a pusztulástól: drága vére és sebei által váltott meg minket.

2. Ezért értsük meg jól, mit jelent a Szent Keresztség – higgyünk benne szilárdan, és kerüljük a gonosz utat. Mert a Szent Keresztség víz,

Straipsniai / Articles

55

ILJA LEMEŠKIN

De nem pusztán víz – a szent Ige már vele van, a Szentlélek is, mert Isten a mi igaz Keresztelőnk.

3. Ezt Isten látható módon mutatta, és szavai felhangzottak: kihirdette magasságos égből – és János hallotta Őt, amikor ezt mondta: „Ő az én Fiam, szeretem őt szívből, őt rendeltem nektek, hogy szeretettel tanítson – fogadjátok el tanítását.”

4. A keresztségben vele együtt az Atya teljes dicsőségével meglátogatta, és a Szentlélek is galamb alakjában. Higgyünk ebben szívünkben, tapasztaljuk lelkünkben, hogy a Szentháromság keresztel meg minket, a Szentlélek újjászül, Istennek szentelve minket.

5. [hiányzik]

6. [hiányzik]

7. A szem csak a vizet látja, amelyet a csecsemőre öntenek, a hit azonban az üdvösséget látja, amelyet a szent vér szerzett meg. A víz nem közönséges: vér által megszentelt, valóban lemossa a vétkeket, az Ádám által kezdetteket, a szívünkben lévőket.

56

Acta Linguistica Lithuanica XCI

Forma Chriḱtima (1559) formaliuoju požiūriu. Kunigo M. Mažvydo akrostichas

8. Dicsérjük az Atyaistent, És magasztaljuk drága Fiát, A Szentlelket is dicsőítsük, Forrón hálát adva, Ő adta nekünk a Szent Keresztséget, Lemossa bűneinket, Általa mindnyájan elnyerjük Az örök üdvösséget, Dicsőség a legkedvesebb Istennek!

Nagyon érdekes, hogy a Litvániai Evangélikus-Lutheránus Egyház konzisztóriumának erőfeszítései révén létrejött énekszöveg-változat M. Luther szövegének csaknem egyharmadát eltávolítja (kihagyja az eredeti 5. és 6. versszakát), miközben M. Lutherként M. Mažvydast tünteti fel, vagyis beilleszti az 1559-es keresztvetését. M. Mažvydashoz való kapcsolatát egykor az akrosztichon tárta fel, amelyet az ének modern „változata” figyelmen kívül hagy. Ezért szerzőként csak M. Luther van megjelölve. Sajnos.

Az 1544-es és 1559-es szövegek összehasonlítása azt mutatja, hogy M. Mažvydas következetesen követte az eredetit. Ez nemcsak a tartalom visszaadásának pontosságára, hanem a strófaszerkezetre is vonatkozik. A német eredeti és a litván fordítás minden versszakát kilenc sor alkotta. Az ének végén két versszak 18 pozícióból (betűből) álló sémát alkotott [9 + 9], amely az akrosztichont formálta. Amikor M. Mažvydas úgy döntött, hogy a 6. és 7. versszakba beírja kereszt- és vezetéknevét, kombinatorikai kérdést kellett megoldania. Az utolsó versszakba szépen belefért az 1547-ben használt latin forma MASVIDIVS, de a MARTINVS név túl rövidnek bizonyult. Ez utóbbi miatt fel kellett volna bontani a német eredetiből átvett strófaszerkezetet, mivel az akrosztichonban nem lehettek motiválatlan betűk a név és a vezetéknév közötti pozícióban. A szerző más utat választott – a vezetéknév rövidebb alakját használta, és így kiegyenlítette a keresztnév és a vezetéknév terjedelmét:

Ily módon a személynevek után két pozíció (betű) maradt, amelyeket az akkori szabályok szerint már szabályszerűen lehetett interlineáris rövidítésként értelmezni:

MARTĮNVS S MASWĮDAS M MARTĮNVS MASWĮDAS SM MARTĮNVS MASWĮDAS SignaMus

„[mi] Martynas Mažvydas keresztet vetünk.”

Straipsniai / Articles

57

ILJA LEMEŠKIN

A Lithuanica aliter című könyvben a SM rövidítést a significare igével (SM = SignificaMus – Cappelli 1928: 354) hozták kapcsolatba, és szemantikailag összekötötték az 1547-es akrosztichonnal: BI TP: Baccalaureus Iuris Titulum Posuit „a jogok baccalaureusa a kereszt jelét elhelyezte” (Lemeškin 2019: 364–365). Kollégája, Tomaš Hoskovec könnyebb magyarázatot javasolt (Hoskovec 2021: 127–128). A SM rövidítés a signare ige praesens indicativi activi többes szám első személyű alakja, jelentése: „keresztet vetni; aláírni”; ebből (a középkori egyházi latinból) származik a litván žegnoti, cseh žehnati, lengyel żegnać, német segnen, óangol segnian... A rövidítést, amely megfelel az akrosztichon állítmányának, tovább fejleszti az áldó verbális kifejezése, vagyis a kilencsoros keresztvetés, amelyet kiegészítő nyolcadik versszakként közölnek.

Az akrosztichon szerkezete tehát a következő:

MARTĮNV̨S MASWJDAS S[ign­a]M[us]: [a keresztvetés szövege]

„[a pap]^⁴ Martynas Mažvydas keresztet vet:

Dicséretet adjunk Istennek, az Atyának, és magasztaljuk Jézus Krisztust; a Szentlélekben örvendezzünk, és egy Istennek adjunk hálát, aki elrendelte a keresztséget a bűnök megtisztítására és az örök üdvösségre. Krisztustól származik; neki legyen örökké dicsőség.”

Az 1547-es katekizmusban és az agendában Forma Chrikſtima a szerény, istenfélő anonimitásra törekvő szerző ugyanúgy jár el. Itt is, ott is a főszöveget, illetve a fordításokat azonos rendeltetésű, szemantikailag és grammatikailag hasonlóan elrendezett szerzői szövegek veszik körül.

Ez a szigorúan a hazára irányuló epigráfus és a verses előszó akrosztichona: B[accalaureus]I[uris] MARTĮNV̨S MASWJDAS „a jogok baccalaureusa, Martynas Mažvydas” a katekizmus elején. A katekizmus végén, kolofon helyén, a négysoros újításban Skaititaip található a szerzői szöveg, illetve az első akrosztichon (az előszóból) folytatása: BI TP: Baccalaureus Iuris Titulum Posuit „a jogok baccalaureusa a kereszt jelét elhelyezte”. Az 1559-es kiadványt ezzel szemben két ékesszóló epigráfus nyitja, amelyek szintén Nagy-Litvániához és az olvasóhoz szólnak (az egyik epigráfus latinul és litvánul szerepel; ezt egy másik tanulmányban külön fogjuk tárgyalni

^⁴ Ez az információ nincs verbalizálva, de a kontextusból világos, mivel áldani, keresztet vetni nem akárki tud.

58

Acta Linguistica Lithuanica XCI

Forma Chrik|tima (1559) formai szempontból. M. Mažvydas pap akrosztichona

a tanulmányban⁵). A főszöveget az akrosztichon zárja: MARTINVS MASWIDAS S[igna]M[us] „Martynas Mažvydas keresztet vet”, a megfelelő áldó szavakkal. Így az 1547-es és 1559-ös kiadványban ugyanaz a szerzői írásmód figyelhető meg: a könyvek elején az olvasóhoz fordul és bemutatkozik; a könyvek végén M. Mažvydas megjelöli és a kereszt jelével megáldja őket, egyszer pedig a keresztvetés közben nem feled hozzáfűzni egy rövid imát sem, amelyet a mindent lezáró AMEN véglegesít.

4. P. SKORINA ÉS M. MAŽVYDAS AKROSZTICHONAI

P. Skorina és M. Mažvydas ugyanazt az LDK-beli írásbeliségi hagyományt képviselik; mindketten – más-más időben és eltérő ideig – Albrecht porosz herceget szolgálták.

M. Mažvydasnak tájékozottnak és jól informáltnak kellett lennie a litván nyomdászat úttörőjének munkáiról, amelyekben az első litvániai akrosztichonok is előfordultak. M. Mažvydas potenciálisan (és kellett is) ezekhez igazodhatott, ezért értelmes összevetni a rutén és litván akrosztichonokat, és meghatározni közös jegyeiket. A Siralmak könyvében (КНИЖКА РЕКОМАЯ ПЛАЧЬ ЄРЕМІИНЪ (ОСТАРОМЪ МѢСТЕ ПРАЖСКОМЪ 1519)) és a Szent Péterhez és Pálhoz szóló akathisztoszban (АКАФІСТЪ СВЕТОМУ ВЕРХОВНОМУ АПОСТОЛУ ПЕТРУ И ПАВЛУ И ВСЕМ АПОСТОЛОМЪ) szereplő betűrendes akrosztichonokat félretesszük, mivel más jellegűek. Az összehasonlításhoz csak név-akrosztichonokat vettünk figyelembe.

Az „Akatistynė”, amely a Mažiosios kelionių knygelės részét alkotja, két ilyet tartalmaz:

ПИСАЛ ДОКТОР СКОРИНИЧ ФРАНЦИСКЪС „Skorinaitis Pranciškus doktor írta” (Szent Keresztelő János akathisztosza – АКАФІСТЪ ЧЕСПОМУ И ВЗЕХВАЛАНОМУ ПРОРОКУ ПРЕДТЕЧИ И КРЕСТИТЕЛЮ ГОСПОДЫНЮ ИОАННУ ПОЕМ)

ir

ДЕЛАЛ ДОКТОР СКОРИНИЧ ФРАНЦИСКОС „Skorinaitis Pranciškus doktor készítette” (Jézus legédesebb nevének akathisztosza – ПОЧИНАЄТСЯ АКАФІСТЪ ПРЕСЛАДКОМУ ІМЕНІ ГДА НАШЕГО ІСА ХРТА ГЛАГОЛЕМЫ ПОСЬЦА ДНИ).

^{⁵ A cikket a „Knygotyra” 84. kötetében, 2025-ben publikálják.}

Straipsniai / Articles

59

ILJA LEMEŠKIN

Az első szavak, писа „írta” és дела „készítette”, megfelelnek az akathisztoszok öt bevezető strófájának. A következő szókapcsolatok, δωκτορ скоринин францискос és δωκτωρ скоринин францискос, a görög ábécé betűinek száma szerint az akathisztoszra jellemző 24 pozíciót foglalják magukban.

1559-ben M. Mažvydasnak ugyanazokat a problémákat kellett megoldania, amelyek jóval korábban P. Skorinát foglalkoztatták. A forma (tér) korlátai miatt mindkét szerzőnek bizonyos szavak bizonyos alakjait kellett kiválasztania. M. Mažvydast két versszak 18 sora korlátozta, P. Skorinát pedig 24 pozíció. Amikor szükségessé vált a vezetéknév megrövidítése, M. Mažvydas a rövidebb litván formát használta (MASWIDAS helyett MASVIDIVS) (nem szükséges ebben a litván tudatosság kitörését látni). P. Skorinának ellenkezőleg kellett eljárnia – „meg kellett nyújtania” személyneveit, hogy az akadémiai címmel együtt (amelyet teljes szóval írt be: δωκτορ) 24 betűs láncot alkossanak. Ezért a kiadó latinosítja keresztnevét (ФРАНЦИСКОС), és hosszabb orosz eredetű nevet is választ (скоринин), amely stilárisan nem illik a latin névhez.

Normális körülmények között, vagyis az akrosztichonok terjedelmi kereteitől nem korlátozva, P. Skorina és M. Mažvydas más, megfelelőbb, a használatban megszokott, rögzült formákat választottak volna. M. Mažvydasnak 1547-ben, a verses előszó kezdetén lehetősége volt szabadon kibővíteni az akrosztichont; amikor a szöveg első betűjétől kezdte, az akadémiai fokozat szokásos és egymással jól összehangolt rövidítését (BI) és a személynevek latin alakját (MARTĮNVS MASVĮDVＳ) használta. Az akathisztoszokban és az agendában, a Forma Chrikftima címűben, P. Skorinának és M. Mažvydasnak improvizálniuk kellett, és meg kellett békélniük a stiláris disszonanciával. Éppen ilyen benyomást keltett a rutén–latin és latin–litván nyelvek keveredése, az olvasó azonban tudta, hogy ez a kombinatorikus poétika magától értetődő és elfogadott tisztelete.

P. Skorina és M. Mažvydas kombinatorikus művei szintaktikai szempontból közel állnak egymáshoz. Ez nem banális antroponimikus jelölés (amely elterjedtebb), amely a személyre és a szöveg (mű) hovatartozására a név- vagy birtokos esetű főnévi forma révén utalna. A név és a vezetéknév az akadémiai fokozattal (illetve a társadalmi státusra utaló jelzéssel) együtt olyan alanyként funkcionál, amelyhez állítmány tartozik. Az állítmányt olyan igék alkotják, amelyek az akrosztichonok keretében másodlagos, segédszerepet töltenek be. Ezt a mondatrészt M. Mažvydas rövidítésekkel fejezi ki, amelyek nevei alakjaihoz kapcsolódnak; P. Skorina ezt kiegészítő bevezető strófákban oldja meg:

писал – δωκτορ скоринин францискос: … „Skorinaitis Pranciškus doktor írta: …”

делал – δωκτορ скоринин францискос: … „Skorinaitis Pranciškus doktor készítette: …”

60

Acta Linguistica Lithuanica XCI

Forma Chrikſtima (1559) formaliuoju požiūriu. Kunigo M. Mažvydo akrostichas

BI MARTJNVVS MASVJDIVS – BI [M. Masvidius] TP „a jogok baccalaureusa, M. Mažvydas” „a jogok baccalaureusa a kereszt jelét elhelyezte” MARTJNVVS MASWJDAS SM: … „[a pap] Martynas Mažvydas keresztet vet: …”

A hasonlóságot az is erősíti, hogy a kiadvány végén az akrosztichon grammatikai középpontjának bővítménye helyén „közvetlen beszéd” szerepel, vagyis maguknak a szerzőknek az imája. P. Skorina akathisztoszaiban ez sokkal több helyet foglal el, mint M. Mažvydasnál, akinek M. Luther énekének strófaszerkezete által korlátozva kilenc sorba kellett beleférnie.

Vö. például az akrosztichon és az ima kapcsolatát P. Skorina Jézus legédesebb nevének akathisztoszában:

ДЕЛАЛ ДОКТОРЪ СКОРИНИНЪ ФРАНЦИСКОС: IMÁDSÁG: ~ URALKODÓ URAM, JÉZUS, AKIT KIRÁLLYÁ, TEREMTŐVÉ ÉS ISTENÜNKÉ TETTÉL, A TE SZENT NEVEDET HÍVJUK SEGÍTSÉGÜL, ÉS HOZZÁD IMÁDKOZUNK, JÉZUS, SZŰZ MÁRIA SZEPLŐTELEN FIA, AZ ATYA ISTEN EGYETLEN ÉS ÖRÖK IGÉJE. JÉZUS, A SZENTLÉLEK EGYSÉGE ÉS SZERETETE. JÉZUS, AZ ANGYALI TERMÉSZET TEREMTŐJE. JÉZUS, AZ EMBERI NEMZETSÉG MEGVÁLTÓJA. JÉZUS, MINDEN ÖRDÖGSÉG KIŰZŐJE. JÉZUS, IRGALMAZZ NEKEM NAGY IRGALMAD SZERINT. JÉZUS, TISZTÍTSD MEG TÖRVÉNYTELENSÉGEMET BÖLCSESÉGED GYŐZELMÉVEL. JÉZUS, BOCSÁSD MEG MINDEN BŰNÖMET. JÉZUS, FOGADD EL TŐLEM EZEKET AZ IMÁDSÁGOKAT. Ó, DICSŐSÉGES JÉZUS. Ó, SZENTSÉGES JÉZUS. Ó, SZELÍD JÉZUS, NEKED KÜLDJÜK DICSŐSÉGÜNKET AZ ATYÁVAL ÉS A LEGSZENTEBB LÉLEKKEL EGYÜTT, MINDÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ. ÁMEN: ~

Az összevetett akrosztichonok állítmányai szemantikailag nem teljesen azonosak („írta / készítette” – „keresztet vet”), de ezt az írók társadalmi különbözősége határozza meg. P. Skorina magas műveltségű világi személy volt, de nem pap. Irodalmi munkára termett emberként megírhatta az akathisztoszok és más imák szövegeit, de saját nevében nem áldhatta meg az embereket ezekkel az imákkal.

P. Skorina akathisztoszaihoz közel áll M. Luther énekének tartalma is. Mindkettőben Keresztelő Jánosról, Jézus Jordánban való megkereszteléséről és a keresztség jelentőségéről van szó. A művek műfaji jellegében különbség mutatkozik: P. Skorina a bizánci akathisztosz formájával dolgozott; M. Mažvydas egy katekizmus jellegű, népszerű német énekkel improvizált.

Végül a kiadói dimenzióra is fel kell figyelni. A Forma Chrikſtima és az „Akatistynas” olyan kiadványok, amelyeknek címlapjai elhallgatják a szerkesztőkre (kiadókra) vonatkozó információt. Mindkét könyvből hiányzik a kiadványt lezáró kolofon is. E hiányzó információt meg kellett találni, és a 16. század művelt olvasója erre fel volt készülve.

Az „Akatistynas” végére illesztett akrosztichon kiadói jellegű. Megnevezi azt a személyt, aki a könyvet ДЕЛАЛ, „készítette”. A többi himnusz közé, a könyv közepére beillesztett másik himnusz számára a писан, „írta” lexémát választották, amely e konkrét énekelt szöveg és csak ennek szerzőjére utalt.

Strai­psniai / Articles

61

ILJA LEMEŠKIN

A könyv záró helyén olvasható akrosztichon a kiadvány kolofonjának funkcióját töltötte és tölti be mindmáig. Ezért, hogy észrevehető és látható legyen, egyedüliként jóval kiemelkedőbb, metszett iniciálék alapján szedték (Lemeškin 2023: 367–368). Az 1559-es kiadványban M. Mažvydas hasonlóan járt el: a Jézus megkereszteléséről szóló éneket kísérő akrosztichonnal – mintha kolofonban volna – a végén felfedte e könyv előkészítésében szerzett érdemét. Az általa alkotott szöveget, amelyet a könyv (ének) végén kilencsoros versszakok között osztottak szét, a gyakorlott olvasók szintén keresték és megtalálták.

Így a P. Skorina és M. Mažvydas által – a tér korlátai miatt – vegyes és stilárisan össze nem illő nyelven írt akrosztichonok között számos közös vonás található. Az első rutén és litván könyvek szerzői kéttagú mondatokban fordultak az olvasóhoz: „Skorinaitis Pranciškus doktor készítette”, „[a pap] Martynas Mažvydas keresztet vet”. A grammatikai középpont után a szerzők bővítményt, vagyis saját imákat illesztettek. Az akrosztichon létrehozásának ez a módja nem gyakori, mivel saját szerzőségük megjelöléséhez elegendő lett volna a kereszt- és vezetéknév feltüntetése. Az akrosztichonok összevetése a funkciók nagy tipológiai és szerkezeti hasonlóságát tárja fel, ami arra ösztönöz, hogy feltételezzük: M. Mažvydas ismerte és felhasználta az LDK-beli nyomdászat elődjének munkáit.

Az 1559-es kiadvány elemzése hasznos az 1547-es akrosztichonok vizsgálatában. Összehasonlító vizsgálatuk feltárja a rövidítések jelentőségét. M. Mažvydas ezeket egyaránt használja a katekizmus elején az akadémiai cím megjelölésére: BI (akárcsak P. Skorina és más művelt személyek), valamint a könyv végén található „Skaititapa” invokációban: BI TP. Az 1547-ben és 1559-ben alkalmazott rövidítések jelentésük szerint szinonimák (T[itulų] P[losuit], „a kereszt jelét elhelyezte” – S[igna] M[us], „keresztet vet”), de az író társadalmi státusát figyelembe véve választották őket: M. Mažvydas, mint a teológiai fokozatot még el nem ért Karaliaučius-i akadémiai hallgató, máshol megszerzett akadémiai címét jelöli, és munkája befejezésekor keresztjelet helyez el. 1559-ben, immár Ragainė kerületének főpapjaként, emberekre keresztet vet, és külön imával áldja meg őket. Az első akrosztichon „diákos”, a második „papi”.

1559-ben M. Mažvydas akrosztichonját szoros kapcsolat jellemzi a Forma Chrikštima második fordított forrásával. A szerző a fordítás pontosságának megsértése nélkül mesterien beleszőtte saját szövegét M. Luther énekébe. Az akrosztichon folytatása – a kiegészítő nyolcadik versszakot alkotó keresztvetés – olyan jól megfelelt a lefordított ének tartalmának, hogy idővel M. Luther művének elválaszthatatlan részévé vált. A két fordított forrás (1559-ben a „Form der Tauff”; M. Luther „Christ, unser Herr, zum Jordan kam” című éneke) alkotja az 1559-es kiadvány alapját, M. Mažvydas szerzői szövegei azonban különleges balti filológiai figyelmet érdemelnek.

62

Acta Linguistica Lithuanica XCI

Forma Chrikʃtima (1559) formai szempontból. M. Mažvydas pap akrosztichonja

A jelen tanulmányban tárgyalt akrosztichon és keresztvetés mellett M. Mažvydas könyvének epigráfjai külön vizsgálatra várnak.

LITERATŪRA

Biržiška Vaclovas 1960: Aleksandrynas: senųjų lietuvių rašytojų, rašiusių prieš 1865 m., biografijos, bibliografijos ir biobibliografijos 1: XVI–XVII amžiai, Čikaga: JAV LB Kultūros Fondas.

Cappelli Adriano 1928: Lexicon abbreviaturarum / Wörterbuch lateinischer und italienischer Abkürzungen, Leipzig: Weber.

Dini Pietro U. 2010: Martyno Mažvydo Formos Chrikštymo (1559) vertimo originalas – Form der Tauff (1559). – Archivum lithuanicum 12, 71–82.

Gerulis Jurgis 1922: Mažvydas. Seniausieji lietuvių kalbos paminklai iki 1570 metams, Kaunas: Švietimo ministerijos leidinys.

Hoskovec Tomáš 2021: Lithuanica aliter: visuomeninės filologijos pritaikymas lituanistikoje. – Acta Linguistica Lithuanica 85, 117–140.

Koženiauskienė Regina 1990: XVI–XVIII amžiaus prakalbos ir dedikacijos, Vilnius: Mokslas, 1990.

Krikščioniškos giesmės 2007: Krikščioniškos giesmės, sud. L. Fetingis, Vilnius: Lietuvos Biblijos Draugija.

Lemeškin Ilja 2023: Проблемы изучения Малой подорожной книжки. Полемический экскурс [Problemy izučénija Maloj podorožnoj knižki. Polemičeskij ékskurs]. – Knygotyra 80, 343–385.

Lemeškin Ilja 2019: Lithuanica aliter, ser. Billėmai bhe ersinnimai, 2, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Michelini Guido 2000: Martyno Mažvydo raštai ir jų šaltiniai, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Stang Christian S. 1976: Dėl M. Mažvydo ‘Formos Chrikstima’ šaltinio. – Baltistica 12(1), 7–8.

Schilling Johannes 2019: Erläuterungen. – Martin Luther. Geistliche Lieder, Leipzig: Evangelische Verlagsanstalt.

Straipsniai / Articles

63

ILJA LEMEŠKIN

Forma Chrikštima (1559) from a formal perspective. Acrostic by priest M. Mažvydas

SUMMARY

In publishing the first Lithuanian books (according to the sovereign’s will and the church’s order), M. Mažvydas followed the medieval concept of authorship. Because the name of the book’s creator is not equal to the name of the Creator, God (M. Mažvydas says this in the preface to the collection of hymns), the author avoided becoming famous among people. This led to the anonymity of the catechism of 1547 and the agenda of 1559, and to the effort to reveal their authorship utilizing sophisticated indirect expressions that not everyone could identify.

The Form of Baptism, published in 1559, provides a translation of the German original, the 1559 Form der Tauff (VD16 ZV 21274), into Lithuanian. This source can be considered the main one. In addition to this, the publication included Luther’s hymn Christ, unser Herr, zum Jordan kam. These translated sources are surrounded by texts specially selected and included by the publisher. At the beginning of the book, M. Mažvydas puts two invocations to the readers. The acrostic MARTJNV̄S MASWJDAS M was incorporated into Luther’s hymn (in its last 6 and 7 stanzas). This acrostic and Luther’s work were developed by the prayer of M. Mažvydas (forming the “superfluous” 8th stanza).

The structure of the 1559 acrostic of M. Mažvydas can be illustrated as follows:

MARTJNV̄S MASWJDAS S[ignal]M[us]: [prayer text]

[Priest] Martynas Mažvydas blesses: Diewui Tewui ſchlowe dûkem / Jr Jheſu Chriſtu garbin̄kem / Bei Dwaffe ſchwenta laup̄inkem / Wienam Dievui dekāwokem / Kurs iſtates eſt Chriſch̄tima / Ant ghreku aptſiḡtinima / Bei amſzina iſchganima / Nůg Chriſtaus apſudeta / Jem buk amſziwa garba.

The abbreviation SM is pres. pl. 1. indic. form of the verb signare “to make the sign of the cross”, from which (from Church Latin) we derive the Lithuanian žegnoti, the Czech žehnati, the Polish zegnać, the German segnen, the English segnian…

The Catechism of 1547 was similarly composed. It begins with a stern homeland-oriented invocation AD MAGNVM DVCATVM LITVANIAE and the acrostic B[accalaureus] I[uris] MARTJNV̄S MASWJDAS “the bachelor of rights Martynas Mažvydas”. At the end of the catechism, in the colophon, in the four-line invocation Skaititiap, there is a continuation of the author’s text in BI TP: Baccalaureus Iuris Titulum Posuit “the bachelor of righteousness has put on the sign of the cross”.

A comparison between the acrostics of Scorina and Mažvydas shows that they are written in a mixed and stylistically inconsistent language. There are many common

64

Acta Linguistica Lithuanica XCI

Forma Chrikštima (1559) formaliuoju požiūriu. Kunigo M. Mažvydo akrostichas

features between them. The authors of the first Ruthenian and Lithuanian books addressed the reader in two-member sentences: “Doctor Francis Skorina’s son did”, and “[priest] Martynas Mažvydas blesses”. After the grammatical centre, the authors have added their prayers. This is not a common way of creating acrostics. The juxtaposition of the acrostics reveals a high degree of typological and structural-functional similarity, which suggests that Mažvydas was familiar with the works of his predecessor in printing.

Įteikta 2024 m. rugsėjo 6 d.

ILIJA LEMEŠKIN

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vile išio g. 5, LT–10308 Vilnius, Lietuva

ilija.lemeš[email protected]

Straipsniai / Articles

65