Nem egy ország onomasztikai közösségét rázta meg dr. Kirstin Casemir korai halála, tekintettel rendkívüli termékenységére és hazája, Vokietijos helynévanyagának kutatásában végzett felmérhetetlen tevékenységére. Mindenütt ott volt, és kapcsolatban állt valamennyi ország helynévkutatójával, természetesen elsősorban szülőhazája és általában Európa névanyagára fordítva figyelmét. Már súlyos betegen, a kórházban érte meg 58. születésnapját. A tudós maximalista volt, számára nem léteztek megoldhatatlan dolgok.
Egy kreatív, ihletett, ötletekkel teli ember korai halála nemcsak kollégáit rázta meg, akik a „Helynevek a Rhein és az Elbe között” című, 25 éves projektben dolgoztak, amelyet a Žemutinės Saksonijos Getingeno mokslų akademija kezdeményezett.
A Vokietijos mokslų akademija hosszú távú projekteket támogat. Az egyikben – a „Hydronymia Europea” projektben – 1995 és 2005 között e sorok szerzője is dolgozott, és két monográfiát írt. A projektet maga Wolfgang’as P. Schmid’as vezette, akit a Lietuvos mokslų akademija külföldi tagjává, valamint a Vilniaus universitetas díszdoktorává választottak. Szoros és tiszteletteljes kapcsolat fűzte őt K. Casemirhez is, akinek doktori disszertációja a történeti-összehasonlító és általános nyelvészet szemináriumában készült, és a tanszék hosszú ideig hivatalban lévő vezetője, W. P. Schmid’as irányításával védte meg. Kirstin rendkívül melegen nyilatkozott róla, már megjelent disszertációjának Wolfenbüttel körzetének és Salzgitter városának helynevei című bevezetőjében hangsúlyozva, hogy kiváltság volt ilyen professzornál tanulni, amit nagyra értékelt, és kiemelve a professzor
türelmet és jóindulatot. A doktori cím megszerzéséhez Németországban második opponensre is szükség volt, aki Jürgen Udolph professzor lett, aki soha nem fáradt bele abba, hogy szükség esetén akár egyetlen, tisztázatlan eredetű oikonimáról is vitázzon=. Kirstin a professzor szellemi társa és munkatársa lett. Egyébként doktori disszertációját 2003-ban külön kötetben adták ki Bylefeldében, ahol még regionális történeti kiadó is működik. Mi nem dicsekedhetünk ilyen kiadókkal. A tudósnő korai halála megrázta legközelebbi kollégáját, társszerzőjét, segítőjét, a tehetséges történészt – férjét, Uwe Ohainskit, aki Kirstint élete minden szakaszában és minden útján elkísérte, valamennyi projektben együtt dolgozott vele, és mindannyiunkat, akik kapcsolatban álltunk vele. A helynevek a Tudósnő életévé, lényévé váltak, mert beszéltek, és oly sok mindent elmondtak Kirstin szülőföldjéről, annak történelméről, lakóiról és anyanyelvéről. A tudósnő 2007. október 24–26-án Vilniusban megrendezett második nemzetközi Alesandro Vanago-konferencián beszélt, amelynek címe „A név a nyelvben, a történelemben és az önazonosságban” volt. Kirstin előadásának témája az „Ortsname und Ortsnamengeber” (magyarul „A helynév és a helynévadó”) volt, amelyben hangsúlyozta a helynevekről szóló megbízható információ fontosságát. Szerzőként is részt vettem a Kirstin kezdeményezésére létrejött Namen und Appellative der älteren Sprachschichten című könyv (magyarul A régebbi nyelvi rétegek nevei és appellatívumai) szerkesztési munkálataiban. A 2015-ben Németországban kiadott könyvben megjelent „Altpreußische Toponyme als Gegenstand selbstständiger Untersuchungen” (magyarul „Az óporosz toponímia mint önálló kutatások tárgya”) című tanulmánya. Kirstinnek valóban erős felelősségtudata volt, nyitott szívvel fordult az emberek felé, ösztönözve, bátorítva őket, miközben ő maga is végtelenül sokat dolgozott.
Már egyetemi évei alatt asszisztensként dolgozott, majd meghívták a Jacob’o Grimm’o és Wilhelm’o Grimm’o német szótár munkálataiba a Getingeno mokslų akademijoje, ahol a szótár legrégebbi szócikkcsoportjának új változatáért felelt. 2007-ben kezdett dolgozni az Akadémia „Helynevek a Rhein és az Elbe között – onomasztika európai térben” (németül „Ortsnamen zwischen Rhein und Elbe – Onomastik im europäischen Raum”) című projektjében; munkahelye ekkor már Miunsterben (Vestfalija) volt. Vezetővé vált, és egészen haláláig dolgozott.
K. Casemir kollégáival együtt két sorozatot adott ki: a Vestfalijos helynévszótárát (németül Westfälisches Ortsnamenbuch) és a Žemutinės Saksonijos helynévszótárát (németül Niedersächsisches Ortsnamenbuch). Több kötet társszerzője volt, és nemcsak Žemutinės Vokietijos onomasztikai kérdéseiről írt. E sorok szerzőjét meghívták Miunsterbe, hogy szakértőként értékelje a projektet. Kiváló kollégák és akadémiai munkatársak segítették, nem akadályozták a munkát, de mindent időben kellett elvégezni. Kirstin több nyelvészeti, névkutatói és történésztársasághoz kapcsolódott, és közreműködött a „Beiträge zur Namenforschung” (litvánul „Onomasztikai tanulmányok”) című folyóirat kiadásában. Fontos megemlíteni, hogy munkásságát 2019-ben a rangos Henning Kaufmann-díjjal ismerték el.
A Vokietijos onomasztika rendkívüli embert veszített el, aki nem divatos, egynapos ötletekért dolgozott, hanem azért az onomasztikáért, amely akkor is fennmarad, amikor mi már nem leszünk. Kirstin Casemir a hallgatókra is szakított időt. 2002-től a Getingeno egyetemen (németül Georg-August-Universität Zu Göttingen) dolgozott, 2007-től pedig hallgatókat tanított – természetesen onomasztikát – a Vestfalijos Vilhelmo egyetemen (németül Westfälische Wilhelms-Universität Münster) is. Nyomai mélyek, nincs bennük harag vagy saját igazának erőltetett bizonygatása. Kirstin Casemir szabad ember volt, aki tudta, mi fontos neki és hazájának.
