Išėjusi pasilikti. In memoriam Kirstin Casemir

Acta Linguistica Lithuanica 2026, 94. kötet, 1–2. o. Tartalom hivatkozása / Contents link ISSN 2669-218X (elektronikus / online) Copyright © 2026 Grasilda Blažieienė. A Litván Nyelv Intézete adta ki. Ez egy nyílt hozzáférésű cikk, amelyet a Creative Commons Nevezd meg! licenc feltételei szerint terjesztenek; ez korlátlan felhasználást, terjesztést és sokszorosítást tesz lehetővé bármely médiumban, feltéve, hogy az eredeti szerzőt és forrást feltüntetik. // Kiadta a Litván Nyelvi Intézet. Ez a cikk nyílt hozzáférésű, a „Creative Commons” Nevezd meg! licenc feltételei szerint terjeszthető, amelyek lehetővé teszik a tartalom korlátlan felhasználását, terjesztését és sokszorosítását bármely adathordozón, a szerző és a forrás megjelölésével. Received: / Beérkezett: 2026-05-11. Accepted: / Priimta: 2026-05-14. 1 ELMENT, HOGY MARADJON In memoriam Kirstin Casemir (1968. május 6., Lüneburg – 2026. május 4., Göttingen) GRASILDA BLAŽIENĖ A Litván Nyelv Intézete E-mail: [email protected] https://doi.org/10.35321/all94-11 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ Nem egy ország onomasztikai közösségét rázta meg dr. Kirstin Casemir korai halála, tekintettel végtelen termékenységére és hazája, Németország névanyagának kutatásában végzett felmérhetetlen tevékenységére. Sikerült mindenütt és valamennyi országának névkutatójával jelen lennie, természetesen a legnagyobb figyelmet szülőhazája, illetve általában Európa névanyagának szentelve. Már súlyos betegen, a kórházban érte meg 58. születésnapját. A tudós maximalista volt, számára nem léteztek leküzdhetetlen dolgok. Egy kreatív, ihletett, ötletekkel teli ember korai halála nemcsak kollégáit rázta meg, akik a „Helynevek a Rajna és az Elba között” című, a Göttingeni Alsó-Szászországi Tudományos Akadémia által ösztönzött 25 éves projekten dolgoznak. A Német Tudományos Akadémia hosszú távú projekteket támogat. Ezek egyikében – a „Hydronymia Europaea” címűben – 1995–2005 között e sorok szerzőjének is alkalma nyílt dolgozni, és két monográfiát írni. A projektet maga Wolfgang P. Schmid vezette, akit a Litván Tudományos Akadémia külföldi tagjává, valamint a Vilniusi Egyetem díszdoktorává választottak. Szoros és tiszteletteljes kapcsolat fűzte őt K. Casemirhez is, akinek doktori disszertációja a történeti-összehasonlító és általános nyelvészeti szemináriumban készült, és amelyet a tanszék hosszú ideig hivatalban lévő vezetője, W. P. Schmid irányításával védett meg; Kirstin rendkívüli melegséggel nyilatkozott róla, már kiadott disszertációjának, a Wolfenbütteli járás és Salzgitter város helynevei című munkának a Bevezetésében hangsúlyozva, hogy kiváltság volt egy ilyen professzornál tanulni, amit nagyra értékelt, továbbá kiemelve a professzor türelmét és jóindulatát. A doktori cím megszerzéséhez Németországban egy második bírálóra is szükség volt, aki Jürgen Udolph professzor lett, aki soha nem fáradt bele, amikor akár egyetlen, 2 bizonytalan eredetű oikonimáról kellett és kell vitázni. Kirstin a professzor szellemi társa és munkatársa lett. Egyébként doktori disszertációját 2003-ban külön kötetben adták ki Bielefeldben, ahol még regionális történeti kiadó is működik. Mi nem dicsekedhetünk ilyen kiadókkal. A tudósnő korai halála megrázta legközelebbi kollégáját, társszerzőjét, segítőjét, a tehetséges történészt – férjét, Uwe Ohainskit, aki Kirstint életének minden szakaszában és minden útján elkísérte, valamennyi projektben együtt dolgozott vele, és mindannyiunkat, akik kapcsolatban álltunk vele. A helynevek a Tudósnő életévé és lényévé váltak, mert beszéltek, és oly sokat elmondtak Kirstin szülőföldjéről, annak történelméről, lakóiról és anyanyelvéről. A tudósnő 2007. október 24–26-án Vilniusban megrendezett második nemzetközi Alessandro Vanagas-konferencián, a „Név a nyelvben, a történelemben és az önismeretben” című rendezvényen tartott előadást. Kirstin előadásának címe „Ortsname und Ortsnamengeber” (lit. „Helynév és a helynév adója”) volt, amelyben hangsúlyozta a helynevekről szóló megbízható információ fontosságát. Részt vett a Kirstin által kezdeményezett Namen und Appellative der älteren Sprachchichten (lit. A régebbi nyelvi rétegek nevei és appellatívumai) című könyv szerkesztési munkálataiban is, társszerzőként. A 2015-ben Németországban kiadott könyvben megjelent az „Altpreußische Toponymie als Gegenstand selbstständiger Untersuchungen” (lit. „A régi porosz toponímia mint önálló kutatások tárgya”) című tanulmánya. Kirstinnek valóban erős felelősségtudata volt, nyitott szívvel fordult az emberekhez, ösztönözve, buzdítva őket, miközben maga is rendkívül sokat dolgozott. Már egyetemi évei alatt asszisztensként dolgozott, majd felkérték, hogy a göttingeni tudományos akadémián Jacob Grimm és Wilhelm Grimm német nyelvi szótárán dolgozzon, ahol a szótár legrégebbi fejezeteinek új változatáért volt felelős. 2007-ben kezdett dolgozni az Akadémia „Vietovardžiai tarp Reino ir Elbės – onomastika europinėje erdvėje” (ném. „Ortsnamen zwischen Rhein und Elbe – Onomastik im europäischen Raum”) című projektjében; munkahelye ekkor már Münsterben (Vesztfália) volt. Vezetővé vált, és egészen haláláig dolgozott. K. Casemirrel együtt kiadta a vesztfáliai helynevek szótárának (ném. Westfälisches Ortsnamenbuch) és az alsó-szászországi helynevek szótárának (ném. Niedersächsisches Ortsnamenbuch) két sorozatát. Több kötetnek is társszerzője volt, és nem csupán az alsó-németországi onomasztika kérdéseivel foglalkozott. E sorok szerzőjét felkérték, hogy Münsterben szakértőként értékelje a projektet. Kiváló kollégák, az akadémia munkatársai nem akadályozták a munkát, de mindent időben el kellett végezni. Kirstin számos nyelvészeti, névkutatói és történészi egyesülethez kötődött, valamint közreműködött a „Beiträge zur Namenforschung” (lit. „Onomasztikai tanulmányok”) című folyóirat kiadásában. Fontos megemlíteni, hogy 2019-ben munkásságát a rangos Henning Kaufmann-díjjal ismerték el. A német onomasztika egy rendkívüli embert veszített el, aki nem divatos, egynapos ötleteknek dolgozott, hanem annak az onomasztikának, amely akkor is fennmarad, amikor mi már nem leszünk. Kirstin Cesemir a hallgatókra is talált időt. 2002-től a Göttingeni Egyetemen (németül Georg-Augustuniversität Zu Göttingen) dolgozott, 2007-től pedig hallgatókat tanított, természetesen onomasztikát, valamint a Vesztfáliai Vilmos Egyetemen (németül Westfälische Wilhelms-Universität Münster) is. Nyomai mélyek, nincs bennük harag vagy a saját igazának erőltetett bizonygatása. Kirstin Casemir szabad ember volt, aki tudta, mi fontos neki és az országának.