Acta Linguistica Lithuanica 2026, 94. köt., 1–12. o. Tartalomjegyzék-link / Turinio nuoroda ISSN 2669–218X (online / elektroninis)

ONOMASZTIKAI TERMINOLÓGIA: A RENDSZERSZERŰ SZIGOR ÉS A KORLÁTLAN ELTERJEDÉS KÖZÖTT

Onomasztikai terminológia: a rendszerszerű szigor és a korlátlan elterjedés között

ARTUR GAŁKOWSKI A Román Tanulmányok Intézete, Bölcsészettudományi Kar, Łódzi Egyetem E-mail: [email protected] ORCID ID: https://orcid.org/0000-0003-2471-0886 Kutatási területek: olasz, francia és szláv nyelvészet, onomasztika, khrématonomasztika, onomasztikai terminológia, onomasztikai elmélet, lexikológia, glottodidaktika.

https://doi.org/10.35321/all94-04

ABSZTRAKT Ez a tanulmány a kortárs onomasztikai terminológiát vizsgálja, a rendszerszerű koherencia és a fokozódó terminológiai burjánzás együttélésére összpontosítva. Elemzi a hagyományos és újonnan megjelenő (meta)onomasztikai terminusok kialakulását meghatározó nyelvészeti stratégiákat, különbséget téve a monorémikus neologizmusok és a leíró szintagmatikus képződmények között. Különös figyelmet fordít a terminusoknak az onomasztika, más nyelvészeti részterületek és az alkalmazott területek közötti áramlására, az interdiszciplináris átvitel mechanizmusán keresztül. A kortárs onomasztikai szótárakban és tudományos publikációkban dokumentált javaslatokat is magukban foglaló, a közelmúlt terminológiai gyakorlatából kiválasztott példákra támaszkodva a tanulmány kritikai vizsgálat alá veszi a neológiai terminusok burjánzását, amelyek közül sokat formai következetlenség, gyenge pragmatikai motiváció és korlátozott kommunikatív átláthatóság jellemez. A tanulmány amellett érvel, hogy a túlzott és elégtelenül indokolt neologizálás, beleértve a nagyfokúan individualizált megnevezettobjektum-kategóriákra alkalmazott terminológia feldarabolódását is, fogalmi kétértelműséghez, terminológiai inflációhoz és a módszertani megbízhatóság csökkenéséhez vezethet. Ezzel szemben a leíró és szerkezetileg átlátható terminusok nagyobb világosságot, értelmezhetőséget és funkcionális megfelelőséget biztosítanak. A tanulmány ezért az onomasztikai terminológiai kreativitás határait kívánja kijelölni, hangsúlyozva a fogalmi fegyelem, a nyelvek közötti konzisztencia és a tudományos terminológia nemzetközileg elismert szabványaival való összhang fontosságát.

KULCSSZAVAK: onomasztikai terminológia, metaonomasztikai terminusok, terminológiai burjánzás, interdiszciplináris átvitel, neologizálás, terminológiai standardizálás, nyelvészeti stratégiák.

ÖSSZEFOGLALÓ Ez a tanulmány a kortárs onomasztikai terminológiát tárgyalja, elsősorban a rendszerszerű koherencia és az egyre növekvő terminológiai bőség együttélésére összpontosítva. Elemzi a hagyományos és új (meta)onomasztikai terminusok kialakulását meghatározó nyelvészeti stratégiákat, elkülönítve a monorémikus neologizmusokat a leíró szintagmatikus szerkezetektől. Különös figyelmet fordít a terminusoknak az onomasztikában, a nyelvtudomány más területein és az alkalmazott területeken való terjedésére az interdiszciplináris átvitel mechanizmusán keresztül. A kortárs onomasztikai szótárakban és tudományos publikációkban rögzített, a legújabb terminológiai gyakorlatból származó kiválasztott példák alapján a kutatás kritikusan tárgyalja a neologizmusok terjedését, amelyek többségét formai következetlenség, gyenge pragmatikai motiváció és korlátozott kommunikatív átláthatóság jellemzi. Állítása szerint a túlzott és elégtelenül megalapozott új terminusok létrehozása – ideértve a különösen individualizált megnevezett objektumkategóriákra alkalmazott terminológia feldarabolódását is – fogalmi kétértelműséghez, a terminológia kiterjesztéséhez és a módszertani megbízhatóság csökkenéséhez vezethet. Ezzel szemben a leíró és szerkezetileg világos terminusok nagyobb egyértelműséget, érthetőséget és funkcionális megfelelőséget biztosítanak. A tanulmány ezért az onomasztikai terminológiai kreativitás határait kívánja meghatározni, hangsúlyozva a fogalmi következetesség, a nyelvek közötti összehangoltság és a nemzetközileg elismert tudományos terminológiai szabványoknak való megfelelés fontosságát.

Copyright © 2026 Artur Gałkowski. Kiadta a Litván Nyelv Intézete. Ez a cikk nyílt hozzáférésű, és a Creative Commons Attribution Licence feltételei szerint terjeszthető; ezek a feltételek korlátlan használatot, terjesztést és sokszorosítást engedélyeznek bármely adathordozón, amennyiben az eredeti szerzőt és forrást feltüntetik. // Išleido Lietuvių kalbos institutas. Šis straipsnis yra atviros prieigos, platinamas pagal „Creative Commons“ priskyrimo licencijos sąlygas, leidžiančias neribotai naudoti, platinti ir atkurti turinį bet kokioje laikmenoje, nurodant autorių ir šaltinį.

Beérkezett: / Gauta: 2026–04–29. Elfogadva: / Priimta: 2026–06–02.

1

a terminusok nagyobb egyértelműséget, érthetőséget és funkcionális megfelelőséget biztosítanak. Ezért a tanulmány célja az onomasztikai terminológiai kreativitás határainak meghatározása, hangsúlyozva a fogalmi következetesség, a nyelvek közötti összehangoltság és a nemzetközileg elismert tudományos terminológiai szabványoknak való megfelelés fontosságát.

KULCSSZAVAK: onomasztikai terminológia, metaonomasztikai terminusok, terminológiai burjánzás, interdiszciplináris átvitel, neologizálás, terminológiai standardizálás, nyelvészeti stratégiák.

BEVEZETÉS

Az onomasztikai terminológia jelenleg a rendszerszerű koherencia iránti igény és az új terminusok ellenőrizetlen burjánzására irányuló egyre erősebb tendencia közötti feszültség állapotában fejlődik. Bár az új terminusok létrehozása tükrözi az onomasztikai kutatások dinamikus fejlődését és interdiszciplináris dimenzióját, lényeges kérdéseket is felvet a fogalmi egyértelműséggel, a módszertani következetességgel és az onomasztikai terminológia kommunikatív átláthatóságával kapcsolatban az egyéni, nyelvek közötti és multikulturális kontextusokban (lásd Zgusta 1995; Šrámek 2003; Wolnicz-Pawłowska 2016; Odaloš 2018; 2022; Bijak 2019; Gałkowski 2024; 2025).

E tanulmány fő célja a kortárs onomasztikában a terminusképzés mechanizmusainak vizsgálata, valamint az onomasztikai terminológia funkcionális megfelelőségének, racionális motiváltságának és tudományos legitimitásának értékelése. A tanulmány amellett érvel, hogy bár a terminológiai innováció az onomasztikai kutatások fejlődésének velejáró és szükséges aspektusa, túlzott vagy elégtelenül megalapozott burjánzása fogalmi kétértelműséghez, terminológiai töredezettséghez és a módszertani szigor gyengüléséhez vezethet.

Az eredmények olyan onomasztikai terminusok korpuszán alapulnak, amelyeket szóalkotási mintázataik, használati területeik és annak mértéke alapján gyűjtöttek össze, hogy bevezetésük azonosítható tudományos szükségletet elégít-e ki^¹. A kutatási megközelítés a lexikológiai elemzést olyan szemantikai és pragmatikai perspektívával ötvözi, amely figyelembe veszi a terminusok belső szerkezetét, valamint az onomasztikai és tágabb tudományos kommunikációban betöltött szerepüket (vö. Harvalík, Valentová 2018: 55–56). Különös figyelmet kap a monorémikus neologizmusok és a leíró szintagmatikus képződmények megkülönböztetése, továbbá a klasszikus és nem klasszikus nyelvi erőforrások hatása a terminusok létrehozására.

A tanulmány hozzájárul az onomasztikai terminológiai kreativitás határainak meghatározásához, különösen azokban az esetekben, amikor a neologizálás szükségtelen, rosszul indokolt vagy fogalmilag instabil. A tanulmány foglalkozik továbbá az olyan kétes névcsoportok túlzottan töredezett terminologizálásának visszaszorításával, amelyek a tárgyak erősen specifikus kategóriáira utalnak, például bizonyos állat- és rovarfajokhoz rendelt zoonymák különböző típusaival vagy különféle művészeti és médiatermékekre vonatkozó, erősen spekulatív ideonymákkal. Ezzel a tanulmány kiegyensúlyozottabb, kritikai megközelítést kíván előmozdítani az onomasztikai terminológia fejlesztésében és értékelésében.

1. AZ ONOMASZTAIKAI TERMINOLÓGIA MINT A NYELVÉSZETI ÉS KOGNITÍV VIZSGÁLÓDÁS RÉSZE

Miután megszilárdult és alkalmazkodott a tulajdonnevek és a névadási folyamatok kutatásában fejlődő elméletekhez és módszerekhez, az onomasztikai terminológia viszonylag autonóm tudományos területet alkot, miközben elvileg továbbra is a nyelvészeti terminológia szerves része marad (vö. Wolnicz-Pawłowska 2016: 38). Következésképpen a nyelvészet és elsődleges elemzési ágai keretében, valamint bizonyos mértékig

¹ A tanulmány válogatott onomasztikai és kvázi-onomasztikai glosszáriumokra és szótárakra támaszkodik, többek között: Grundbegriffe der Namenkunde (GDN 1964), Lexique des termes utiles à l’étude des noms de lieux (LTUENL 1975), Słownik terminów używanych przy standaryzacji nazw geograficznych (STSNG 2014), Terminologia Onomastica (TON 2018), English-Romanian Dictionary of Name-related Terms (ERDNRT 2020), An Alphabetical Guide To The Language of Names Studies (GLNS 1996), A Dictionary of Ukrainian Onomastic Terminology (DUOT 2024), Slovenská onomastická terminológia (SOT 2024), List of Key Onomastic Terms (LKOT), valamint más újabb terminológiai forrásokra.

2

elméleti területei keretében is vizsgálható. Mint minden más terminus, az onomasztikai terminus is lexikai egység, amely az egyetlen szótól a többszavas kifejezésig vagy szintagmatikus szerkezetig terjed, és a nyelvhasználatban valósul meg.

Ezért a nyelvészeti vizsgálódás és annak részterületei – többek között a lexikológia, a szemantika, a pragmatika és a kognitív nyelvészet – körébe tartozik. Egy adott onomasztikai terminus, például a gephyronym (< gör. γεφύρα gephyra ’híd’), amely hidak tulajdonneveinek megjelölésére szolgál, a világról szóló ismereteket kódolhat és közvetíthet. Jelezheti egy sajátos, tulajdonnevekkel azonosított onimikus objektumtípus létezését (Šrámek 2003). Onomasztikai, nyelvészeti és kulturális szempontból az ilyen objektumok indokolhatják különálló (meta)onomasztikai terminusok bevezetését (Gałkowski 2021). Léteznek azonban más nézőpontok is, köztük az az álláspont, hogy „a tulajdonnevek típusait elsősorban maguknak a neveknek a tulajdonságai alapján, nem pedig az általuk jelölt objektumok alapján kell meghatározni” (Włoskowicz 2018: 94^²).

2. AZ INTERDISZCIPLINÁRIS ÁTVITELEK ÉS AZ ONOMASZTAIKAI TERMINOLÓGIA BŐVÜLÉSE

Az itt alkalmazott megközelítés azon a feltevésen alapul, hogy a tulajdonnevek a nyelvészet szinte valamennyi hagyományos és kortárs ágában releváns vizsgálati tárgyat alkotnak. Ez felöleli az alapvető elemzési területeket, és kiterjed a nyelvészeti kutatás olyan alkalmazottabb területeire is, mint a szociolingvisztika, a pszicholingvisztika, a glottodidaktika, a fordítástudomány és a korpusznyelvészet. Ez utóbbi különösen rávilágít az onomasztika tágabb hatókörére, lehetőségeire és kutatási igényeire. Amikor sajátos diszkurzív, szöveges vagy kulturális kontextusokban vizsgáljuk őket, a tulajdonnevek olyan elemzési kereteket és módszertani stratégiákat igényelnek, amelyek eredendően interdiszciplinárisak, és ennek megfelelően összetettebbek. Hatókörük túllép a bölcsészettudományokon, és más tudományterületeket, valamint alkalmazási területeket is magában foglal.

Az onomasztikai terminológia összevethető az objektumorientáltabb tudományok terminológiájával, például azokéval, amelyek a földrajzi képződményeket írják le, s ezeket köznevek és tulajdonnevek jelölik. A river köznév például fiziográfiai megjelölésként vizsgálható olyan tulajdonnevek mellett, mint a Neris vagy a Vilija, amelyek a litván hidronímiában potamonym-ként (< gör. ποταμός potamós ’folyó’) működnek, nevezetesen a hidronomasztika területén (vö. Hladký 2022: 322–323). Hasonlóképpen, az oak fajmegnevezés, amely több nyelvben adatolható és a növénytani terminológiában különféle alakokban jelenik meg, onomasztikai megfelelőjét a Bartek tulajdonnévben találja meg; ez egy, a lengyelországi Świętokrzyskie régióban természeti emlékként számon tartott konkrét tölgyfát jelöl. Onomasztikai szempontból ez a név deantroponimikus transzonimizációt^³ példáz, és a dendronym osztályába tartozik (< gör. δένδρον déndron ’fa’), vagyis a természeti táj egyes fáihoz rendelt tulajdonnevek közé (vö. Bijak 2020: 75).

A topográfia és tágabb értelemben a kulturális területek vonatkozásában megemlíthetők a Henri Dorion és Jean Poirier által a helynevek hasznos terminusainak francia glosszáriumában kidolgozott földrajzi és geológiai megközelítésből származó számos terminus (LTUENL 1975). Ez a mű a korai és nagy hatású új onomasztikai terminológia egyik viszonyítási pontjának tekinthető, amint azt a keleti és délszláv országok későbbi lexikográfiai kompendiumai is tükrözik (lásd pl. EBO 2010; SUOT 2012; vö. STSNG 2014).

A források, dokumentumok és tematikus glosszáriumok elemzése arra utal, hogy a nem onomasztikai terminusok szűkebb értelemben vett onomasztikába való beépítése, amelyet tudományos validálásuk követ, nem ritka. Ezzel szemben számos elismert onomasztikai terminust más tudományágak és nem tudományos területek vettek át, illetve vesznek át továbbra is.

^² A szerző lengyelből fordította.

^³ A deantroponimikus transzonimizáció arra a folyamatra utal, amelynek során egy személynév, annak valamely változata vagy egyik fő alkotóeleme egy másik onomasztikai kategóriába kerül át, és ezt követően a megnevezett objektum más típusát jelöli.

3

Ezek a folyamatok spontánok és természetesek. Az onomasztikának valójában nincs kizárólagos felhatalmazása a névadási kérdések szabályozására. Nem tudományos területeken az ilyen igény nagyrészt érthetetlen lenne, különösen azokban a kontextusokban, ahol a „paraonomasztikai” terminológiát^⁴ rendszeresen használják különféle ipari termékek megnevezésére vagy kódolására, illetve olyan áltudományos gyakorlatokban, mint az „onomancia”, amely feltételezett eredeteket és szubjektív pszichológiai értékeket tulajdonít a személyneveknek.

2.1. Kereskedelmi névadás és alkalmazott onomasztika: a kölcsönös hatás esete

A kereskedelmi nevek (szóvédjegyek) interdiszciplináris jellege több évtizede felkeltette az onomasztikusok, nyelvészek és más szakemberek figyelmét (lásd Sjöblom 2014). Bár ez a terület némileg távolinak tűnik az onomasztikától annak szűkebb értelmében, továbbra is az onomasztika, következésképpen pedig a marketing folyamatos érdeklődésének tárgya, különösen a névadási folyamatok közigazgatási szabályozása tekintetében.

Az onomasztikában, pontosabban a khrématonomasztikában a termékekhez, termelőkhöz vagy üzleti szervezetekhez rendelt kereskedelmi neveket vagy pragmonym-oknak, illetve pragmatonym-oknak (< gör. πρᾶγμα pragma ’dolog, tárgy, tevékenység’), vagy ergonym-oknak (< gör. ἔργον ergon ’munka’), általánosabb szinten pedig marketing chrematonym-oknak vagy markonym-oknak (< germ. mark ’jel’) nevezik, és márkákra^⁵ utalnak. A márka olyan megkülönböztető jelként értelmezhető, amely egy meghatározott gazdasági szereplőhöz és annak tulajdonosához kapcsolódik. Ezért jelentős vagyoni és szellemi értékként védelmet élvez, és nyelvi, grafikai, esetenként pedig több érzékszervet érintő elemeket foglal magában.

2.2. Az onomasztikai terminológia kettős természete: szűkebb és tágabb értelemben vett területek

Mind a hagyományos, mind az újonnan megjelenő onomasztikai terminológia alapvető osztályozását a kialakításában alkalmazott nyelvészeti stratégiák formálják, és ez kettős természetén alapul. Egyfelől létezik az onomasztikai kutatásra és vizsgálati tárgyaira jellemző szűkebb értelemben vett terminológia. Másfelől a tágabb értelemben vett terminológia interdiszciplináris jellegű, és más tudományágak, valamint kulturális és természeti jelenségek befolyásolják. Egyszerre szolgál a tudás különböző területeinek leírására, valamint kognitív eszközként a természeti és kulturális jelenségek fogalmi megragadására és értelmezésére.

Feltételezhető, hogy még a legszigorúbban meghatározott onomasztikai terminus és az alapjául szolgáló fogalom is rendelkezhet tágabb értelemben vett, interdiszciplináris alkalmazásokkal, és fordítva. Például a hodonym terminust (< gör. ὁδός hodós ’út’) nemcsak az onomasztikában, hanem bizonyos infrastrukturális kontextusokban is használják. Hasonlóképpen a poetonym terminus (< gör. ποιητός poiētos ’létrehozott, előállított’) az irodalomtudományban keletkezett, majd az irodalmi onomasztika, ezzel párhuzamosan pedig az onomasztika más ágai is átvették, amelyekben alkalmazzák a nevek kreatív potenciálját. Az ilyen fejlemények a kulturális területeken belül az irodalmi tulajdonnevek specializáltabb kategóriáinak megjelenéséhez vezettek, beleértve az olyan képződményeket, mint az anthropoetonyms, topo poetonyms, mythopoetonyms, theopoetonyms és zoopoetonyms (vö. Graf 2020: 125).

^⁴ A paraonomasztikai terminológia az onomasztikai vizsgálódás peremén elhelyezkedő fogalmakat és terminusokat foglalja magában. Ide tartoznak a névkutatás szempontjából releváns interdiszciplináris fogalmak, valamint azok a spekulatív, nem standard vagy tudományosan megalapozatlan konstrukciók, amelyek az onomasztikai fogalmi megragadást utánozzák, miközben elszakadnak a kialakult elméleti és módszertani alapoktól.

^⁵ A markonym terminusról és megfelelőiről, illetve változatairól (pl. firmonyms vagy logonyms) lásd A. Gałkowski (2022).

4

3. A METAONOMASZTAIKAI TERMINUSKÉPZÉS NYELVÉSZETI STRATÉGIÁI: MONORÉMIKUS NEOLOGIZMUSOK ÉS LEÍRÓ MODELLEK

A szűkebb és tágabb értelemben vett onomasztikai terminológia mögött álló nyelvészeti stratégiák között három fő képzési technikacsoport különíthető el, különös tekintettel a metaonomasztikai képződményekre. Ezek teszik lehetővé a „nevek neveinek”, a „névgyűjtemények neveinek” és az „onomasztikai kutatások részterületeinek neveinek” terminológiai azonosítását.

|1| csoport → A hagyományos monorémikus (szintetikus) terminusok képzése az onomasztikai terminusképzés kialakult elveivel összhangban (pl. limnonym, limnonymy, limnonomastics; limnonymic és limnomanostatic < gör. λίμνη límnē ’tó’).

|2| csoport → Leíró terminusok képzése nominális polirémikus (analitikus) modellben (angolban tipikusan: az onimikus objektumok osztálya + name/denomination, vagy name/denomination + of + az onimikus objektumok osztálya). Ennek a mintának különböző nyelvekben analóg megvalósulásai vannak. Például ang. lake names vagy names of lakes = lengy. nazwy jezior = lit. ežerų pavadinimai stb. Rokon mintát képviselnek a kulcsterminusból, például az onymy, anthroponymy, toponymy, urbanonymy stb. terminusokból és egy kiegészítésből álló szerkezetek, például ang. urbanonymy of Vilnius = lengy. urbanonimia Wilna = lit. Vilniaus urbanonimija.

|3| csoport → Leíró terminusok képzése melléknévi szintagmatikus modellben (kulcsterminus: onym, onymy vagy onomastics + viszonyító melléknév). A melléknév onimikus objektumok osztályát jelölheti, vagy térbeli, időbeli, történelmi, kulturális, nyelvi vagy diszkurzív vonatkozást fejezhet ki. Például: Lithuanian names, Lithuanian onymy, és Lithuanian onomastics.

A |1| csoport az összetételen alapuló egyszavas neologizmusok típusát képviseli, amely jellemzően két, ritkábban három lexikai összetevőt vagy formánst foglal magában. Például a hagionym (< gör. ἅγιος hágios ’szent’) két elemű összetételként elemezhető: hagio + onym, míg a háromelemű hagiotoponym a hagio + topo + onym elemekből áll. Az utóbbi esetben a szerkezet két elemű összetételként is értelmezhető: hagio + toponym.

A kezdeti elem rendszerint prefixumként működik, szemantikailag meghatározó és megkülönböztető szereppel. A második elem azonban a hagyományos értelemben nem sorolható a szuffixumok közé, noha bizonyos szuffixumszerű tulajdonságokat mutat. A neológiai metaonomasztikai terminusok létrehozásakor az alkotó formánsok összetett morfológiai státusszal rendelkeznek, affixális és tematikus összetevőket egyesítve – más szóval egyszerre kötött elemekként és tövekként működnek.

Az |1| csoportban azonosított számos terminus a specializált szakmai képződmények jelentős tárházát alkotja. A kérdés azonban nemcsak a mennyiségük, hanem a minőségük is, amint azt a latin, görög és esetenként más nyelvi forrásokra épülő dublettek és triplettek jelenléte is mutatja. Ez a változatosság nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt akadályozza a terminológiai egységesítést.

Ezek a képződmények a lexikai innováció figyelemre méltó példáit nyújtják, amelyek gyakran egyes személyek új terminusok megalkotására irányuló kísérleteiből erednek. Miután bekerülnek a tudományos diskurzusba, hajlamosak fennmaradni és az onomasztikai kutatás közvetlen határain túl is terjedni. Ilyen jelenségeket szemléltetnek a lengyel onomasztikai terminológia dublettjei, például a speleonim (< gör. σπήλαιον spélaion ’barlang, üreg’) és a *kawonim [sic!] (< lat. cavus, cava ’barlang’), amelyek mindkettő barlangnevekre utal. Egy másik lengyel példa a hodonim és a *wianim párja, amelyek városi és vidéki terek útvonalainak neveit jelölik. A *wianim terminus (< lat. via ’út’ vagy ’utca’) rendszerint városon kívüli területekhez kapcsolódik, például hegyi

5

ösvényekhez⁶. A nemzetközi terminológiában is megfigyelhetők triplettek. Például a falunevek megjelölésére szolgál a comonym (< gör. κώμη kṓmē ’falu’), a viconym (< lat. vicus ’falu’) és a ruronym (< lat. rus ’falu’, ruralis ’vidéki’).

A |2| és |3| csoport ezzel szemben két vagy több elemből álló többszavas frazeológiai képződményeket foglal magában. Jellemzően egyikük kulcsfontosságú onomasztikai terminusként működik, vagyis olyan pivot elemként, amely az |1| csoport összetételeiben is jelen van, például name, denomination, onym, onymy vagy onomastics. A fennmaradó elemek szemantikai módosítóként működnek, meghatározva a vonatkozó terminológiai és fogalmi kategóriák hatókörét, például: names of Lithuanian cities or Baltoslavic hydronymy.

4. AZ ONOMASZTAIKAI TERMINOLÓGIA HATÁRAI, VALAMINT FUNKCIONÁLIS ÉS SZEMANTIKAI DIMENZIÓI

Az egyik lehetséges ellenvetés olyan terminusokra vonatkozik, amelyek meghatározott vonatkozási területeket konkretizálnak, például a területet, az időbeli hatókört, az egyének vagy társadalmi közösségek jellemzőit, valamint a formális nyelvi sajátosságokat. A |2| és |3| csoport esetében a leíró terminusok hatóköre rendszerint korlátozottabb. Ez felveti a kérdést, hogy terminológiai státuszuk gyengébb-e az általánosabb leíró kifejezésekénél vagy az |1| csoportot jellemző általánosító egyszavas formákénál, pusztán azért, mert vonatkozásukat konkretizáló attribútív elemeket tartalmaznak.

Ez a retorikai kérdés szélesebb körű reflexiókat indíthat el az onomasztikai és tudományos terminológia hatóköréről (vö. Włoskowicz 2018). Bár egy terminuscsoport strukturális formái viszonylag könnyen azonosíthatók, határaik és fogalmi tartalmuk meghatározása lényegesen nehezebb. Felismerhető egy átmeneti vagy határzóna, amelybe a városi vagy városon kívüli infrastruktúra elnevezései, például hidak vagy alagutak nevei is beletartozhatnak. Bár gyakran hodonimákként sorolják be őket, terminológiailag továbbra is instabilak. A megfelelő kategóriákat az onomasztikai rendszereken belül nem mindig különítik el következetesen, ezért a kialakult osztályozások és módosított változataik határmezsgyéjén helyezkednek el.

Érdemes hangsúlyozni, hogy ez a terminológiai kategorizálás, amely a referensek természetes vagy kulturális tipológiájától függ, az onomasztikai terminológia határ- vagy köztes zónáját tükrözi, és egyúttal feltárja a tulajdonnevek alapvető sajátosságait. Bár egy adott név proprialis státusa esetenként vitatható lehet, a megfelelő onimikus objektum létezése nem kérdéses. Elvileg bármely kézzelfogható vagy megfoghatatlan entitás – beleértve a képzeletbelieket is – megjelölhető tulajdonnévvel. Következésképpen ezen entitások nevei az onomasztikai érdeklődés tárgyává válnak, és ösztönzik a megfelelő kategorizáló megoldások keresését az onomasztikai terminológián belül.

A meghonosodott és kialakulóban lévő onomasztikai terminusok összessége alkotja annak a nyelvnek a szókincsét, amelyet „onomasztikai nyelvnek” nevezhetünk: ez az onomasztikai diskurzus különböző ágainak sajátos terminológiai hálózata. E diskurzus jelentős növekedési és terminológia-átvételi képességgel rendelkezik, ami közvetlenül befolyásolja az onomasztikai és nem onomasztikai szövegek egyértelműségét és hatékonyságát. Míg a terminológia kidolgozása javíthatja a leírás pontosságát, a túlzott burjánzás csökkentheti az átláthatóságot és akadályozhatja a szélesebb körű megértést.

5. OLVASHATÓSÁG, TUDOMÁNYOS PRESZTÍZS ÉS A TERMINOLÓGIAI KIFINOMULTSÁG ILLÚZIÓJA

A |2|. és |3|. csoport modelljei szerint képzett terminusok általában olvashatóbbak és világosabbak, mint az |1|. csoport neológiai képzései. A

⁶ Mindkét kifejezés, *kawonim és *wɪanim, szokatlan (Mazurski 2015-ben adatolt). Különösen az utóbbi elégtelenül indokolt hibrid képzés, amely az onim (= onym) elemből csak az -nim (= -nym) szegmenst tartja meg, és ezt a latin via tövéhez illeszti.

6

az utóbbiak gyakran a tudományos kifinomultság benyomását keltik, és ezáltal növelik az elnevezésnek vagy más onomasztikai folyamatoknak alávetett objektumok vélt jelentőségét.

5.1. Pszeudo-onomasztikai burjánzás: túlzott neologizálás és problematikus kategorizálás

A kortárs onomasztikai terminológiában tapasztalható túlzott és ellenőrizetlen neologizálás kérdése különösen jól látható a zoonomasztikában, ahol a terminológiai leltárak gyakran gyorsabban bővülnek, mint ahogy empirikusan és funkcionálisan igazolhatók lennének. Ez a tendencia az állatokkal kapcsolatos tulajdonnevek egyre pontosabb kategorizálására irányuló lexikográfiai kísérletekben jelenik meg.

Olena Karpenko és Valeriia Neklesova ukrán onomasztikai terminológiai glosszáriuma (DUOT 2024) zoonomasztikai terminusok széles körét tartalmazza, amelyek közül soknak megkérdőjelezhető a hasznossága és diskurzív értéke. Ugyanakkor e terminusok egy része a zoonomasztikai terminológia ukrán és szláv onomasztikába való bevezetésére irányuló korábbi kísérletekre épül (lásd SUOT 2012), és a diszciplínán belül elismert kategóriáknak felel meg, például a tauronym „egy bika neve” és a hipponym „egy ló neve”, amelyek mindegyike széles körben elfogadott és funkcionálisan indokolt^⁷

Más képzések, köztük a *vacon​​ym „egy tehén neve”, valamint a *capronym vagy *caponym [sic!] „egy kecske neve”, eltérő mértékű következetességgel terjesztik ki ezt a modellt. Ez a tendencia olyan fogalmakat is érint, mint a *vulponym „egy róka neve”, a *tigronym „egy tigris neve”, a *psittaconym „egy madár neve” vagy a testudonym „egy teknős neve” (DUOT 2024: s.v.). Hatókörükkel és funkcionális indokoltságukkal kapcsolatban kérdéseket vetnek fel. E terminusok némelyike valószínűleg a házi vagy ellenőrzött környezetben tartott állatoknak adott nevek halmazainak megjelölésére jött létre.

Más esetekben, például a *termitonym „egy termesz vagy hangya neve”, a *muskon​​ym [sic!] „egy légy neve” vagy a *arachnonym „egy pók neve” esetében (DUOT 2024: s.v.) az empirikus alap és a tényleges alkalmazhatóság nem kellően megalapozott. Pontosabban: e vita nem rendszertani fajnevekre vonatkozik. Ezeket általában tágabb lexikai kategóriákba sorolják. A rovarok elnevezésének példái (vö. *insectonym), köztük a termeszeké, hangyáké, legyeké és pókoké, ritkának és kontextusfüggőnek tűnnek, és főként médiaprodukciókban és irodalmi szövegekben fordulnak elő.

Bár az efféle jelenségek időnként marginálisnak vagy anekdotikusnak tekinthetők, DUOT-beli (2024) megjelenítésük elszigetelt előfordulások helyett rendszerszerű tendenciára utal. A javasolt terminusok közül sok elégtelenül ellenőrzött lexikai képzési folyamatok eredménye, különösen a görög vagy latin formánsok használatát és adaptációját érintő esetekben, amelyeket nem mindig alkalmaznak koherensen vagy nyelvileg kellően megalapozott módon.

Az ilyen típusú pszeudo-onomasztikai terminológia burjánzása negatív következményekkel járhat az onomasztikára, a nyelvészetre és a tudományos diskurzus tágabb területére nézve. Következetlenségeket vezet be, és aláássa a terminológiai átláthatóságot. Ezek a problémák más lexikográfiai művekre is kiterjednek. Például Adrian Room GLNS-ben (1996) megalkotott számos terminusa hasonló kétségeket vet fel fogalmi megalapozottságukat és tudományos legitimitásukat illetően^⁸

5.2. A terminológiai innováció fogalmi és szemantikai kockázatai

Az ilyen terminológiai munkában és az egyes kutatási problémák kezelésére szolgáló egyedi terminusok bevezetésében a központi kérdés nem azok formai szerkezete, hanem racionális és fogalmi megalapozottságuk. Az új terminusok bevezetése gyakran olyan kategóriák létrehozásával jár, amelyek érvényessége az onomasztikán vagy a kapcsolódó diszciplínákon belül problematikusnak tekinthető.

^⁷ A tauronym terminusnak van egy szinonimája: *boonym (vö. ol. boonimo, TON 2018: s.v.).

^⁸ A GLNS (1996) megkérdőjelezhető tudományos értékéről lásd L. Zgusta (1998) és A. Gałkowski (2021) munkáját.

7

olyan kategóriák létrehozásával jár, amelyek érvényessége az onomasztikán vagy a kapcsolódó diszciplínákon belül problematikusnak tekinthető.

Szemléltető példa a *erotonym, amelynek meghatározása szerint „egy szerető által kedveséhez, illetve egy közeli barát által egy másikhoz alkalomszerűen vagy rendszeresen használt név vagy megszólítási forma” (GLNS 1996: 37–38). Itt a görög ἔρως eros „szerelem” szó szemantikai hatóköre további kulturális asszociációkra is kiterjed. Onomasztikai szempontból azonban a megjelölt jelenség pontosabban írható le meghonosodott kategóriákkal, például szeretetteljes vagy intim jellegű személynevekkel, azaz hipokorisztikus, metaforikus vagy metonimikus formákkal.

Ez a minta számos, DUOT-ban (2024) újonnan javasolt terminusban is megfigyelhető, köztük a *vitonym (< lat. vita „élet”), amelynek meghatározása „egy élőlény tulajdonneve”. Ez a szóalkotás lényegében megkettőz egy hagyományos megkülönböztetést a nemzetközi onomasztikában: a görög alapú bionym terminus, szemben az abionym terminussal, több évtizede használatban van^⁹. Hasonlóképpen a tovaronym terminus, amely a különböző szláv nyelvekben megtalálható lexikai alapból származik (pl. ukr. товар, lengy. towar, jelentése „termék” vagy „áru”), meghatározása szerint „a pragmatonym, chromatonym altípusa, egy védjegy tulajdonneve” (DUOT 2024: 86). Ebben az értelmezésben mind a terminus etimológiai motivációja, mind fogalmi elhelyezése eltér a nemzetközi onomasztikai terminológia hagyományos mintáitól.

5.3. A klasszikus kódon túl: hibridizáció és terminológiai instabilitás

Amint azt az |1|. csoport kapcsán megjegyeztük, az újonnan alkotott metaonomasztikai terminusok tipikusan egy vezérlő komponens köré épülnek, vagyis egy olyan tematikus fej köré, amely az elnevezett objektumra utal, és elsősorban a klasszikus nyelvi örökségből, leggyakrabban a görögből, ritkábban a latinból származik. E képzések időnként olyan elemeket is magukba foglalnak, amelyek modern nyelvekből, például a franciából vagy az angolból származnak. Ilyen például a *perfumonym „parfüm neve” (szlk. *perfumonymum < ang. perfum vagy parfumonymum < fr. parfum; lásd Molnárová 2021; Kolenčíková 2023; vö. Odaloš 2022: 373), illetve a *skionym „egy síközpont neve” (szlk. skionymum < ang. ski; lásd Wachtarczyková 2012), valamint más, nem klasszikus alapok, amint azt a *tovaronym is szemlélteti (vö. supra).

Ebben a keretben erősen vitatható az olyan alakok elfogadhatósága, mint a *brendon​​ym [sic!] (DUOT 2024: 24), amelyet a széles körben meghonosodott és nemzetközileg elismert brand name terminus szinonimájaként használtak. A *brendon​​ym terminus (recte brandonym?) az ukrán брендове ім’я / брендонім „márkanév” fonetikai adaptációjából származik, angolba való átvitele azonban figyelmen kívül hagyja a meghonosodott helyesírási konvenciókat. Ebben a formában a terminus aligha fogadható el a tudományos használatban. Az efféle szerkezetek nehezen egyeztethetők össze az onomasztikai terminológia konvencióival, ahol a terminológiai innováció jellemzően görög–latin modelleken és elméletileg megalapozott onomasztikai motiváción alapul. Használatuk mindazonáltal indokolható interdiszciplináris vagy márkázással kapcsolatos környezetben, ahol eltérő elnevezési keretek és kommunikációs prioritások érvényesülnek.

Egy másik példa a *schoolonym terminus, amely elméletileg a görög σχολή scholē „iskola” szóból származik, helyesírása azonban a klasszikus és angol elemeket ötvöző hibrid ortográfiát mutat (DUOT 2024: 79). E terminus meghatározása fogalmilag problematikus, mivel két különböző és összeegyeztethetetlen értelmezést rendel hozzá: egyrészt a *schoolonym meghatározása szerint „az architecturonym, urbanonym [sic!], microtoponym altípusa, egy oktatási intézmény tulajdon

^⁹ Az OSTSO-ban (1983) a két terminus a terminológiai rendszer legmagasabb szintjén helyezkedik el. Két fő ágát alkotják, és valamennyi alárendelt fogalom átfogó hiperonimájaként szolgálnak: a bionyms élőlényeket és biológiai entitásokat jelölő tulajdonnevek, míg az abionyms élettelen természeti tárgyakat, mesterséges tárgyakat és jelenségeket jelölő tulajdonnevek.

8

neve”, másrészt pedig „az ergonym altípusa, az ott dolgozó emberek csoportja” (uo.). Ez a definíciós kétértelműség aláássa a mögöttes kategorizálás koherenciáját és következetességét.

6. A KORLÁTLAN TERMINOLÓGIAI KREATIVITÁS HATÁRAI

A terminológiai kreativitásnak belső korlátai vannak. Ez akkor a legnyilvánvalóbb, amikor az újonnan alkotott terminusok nemcsak egy adott nyelvi hagyomány belső koherenciáját veszélyeztetik, hanem fordítás vagy adaptáció révén a nyelvek közötti átvihetőségüket is akadályozzák.

A tudományos kommunikáció kortárs lingua franca-jaként az angol nyelv különösen fogékony az ilyen tevékenységre, amely véletlenszerűen konstruált jelentésekre támaszkodik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az angol feltétel nélkül elfogadhatná a terminológiai innováció valamennyi modelljét, még akkor sem, ha a terminológiai képzésekben felhasznált lexikai anyag klasszikus és nemzetközi forrásokra támaszkodik. A nemzetközi forgalomba kritikátlanul bevezetett szóalkotások, főként amikor nem anyanyelvi beszélők igyekeznek helyileg megalapozott modelleket egyetemessé tenni, gyakran fogalmilag és szerkezetileg meggyőzőtlennek bizonyulnak, még akkor is, ha jogos tudományos vizsgálatra érdemes jelenségeket írnak le.

A fiatalabb kutatók újabb publikációi gyakran lazán kidolgozott fogalmi konstrukciókra támaszkodnak, ami a pszeudo-onomasztikai terminusok ad hoc burjánzásához vezet. Például Tetiana Khadzhylii (2024) tanulmányában az ideonym a kreatív emberi alkotások neveinek fölérendelt kategóriájaként működik (cfr. SOT 2024: 145), de ezt további, egyre individualizáltabb osztályokra és alosztályokra bontják. Ebben a felosztásban az *artionym a műalkotásokra utaló nevek specifikusabb osztályaként alárendelt szerepben jelenik meg. Ezt követően a *imageonym (vö. *imagonym [sic!] a DUOT 2024: s.v.-ben) a vizuális ábrázolásokhoz kapcsolódó neveket magában foglaló további alkategóriaként jelenik meg. Ezt a területet tovább osztják szűkebben meghatározott fogalmak egész sorára, amelyeket angol vagy nemzetközi lexikai alapokra épülő terminusok jelölnek (vö. *pictonyms, *graphiconyms, *engravionyms, *sculpturonyms, *icononyms, *photoonyms, *bouquetonyms, *filmonyms, *scenonyms, vagy *hemronyms, Khadzhylii 2024: 29–30). A terminológiai leltár ilyen bővítése a terminológiai gazdaságosság elvével való visszaélést és az onomasztikában szükséges módszertani önmérséklet figyelmen kívül hagyását jelenti, ami a (meta)onomasztikai terminusok túlburjánzó és elégtelenül indokolt szaporodását eredményezi.

ZÁRÓ MEGJEGYZÉSEK

A fent tárgyalt fogalmi és módszertani aggályok ellenére az innovatív terminológiai megoldások hozzájárulhatnak az újonnan azonosított onomasztikai jelenségekhez kapcsolódó fogalmak megszilárdításához és a meglévő elemzési keretek finomításához. A jelen elemzést ezért nem szabad a terminológiai innováció per se elutasításaként értelmezni. Inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy nagyobb körültekintésre van szükség a (meta)onomasztikai terminusok létrehozásakor, valahányszor a meglévő leíró megnevezések már megfelelő, átlátható és funkcionálisan hatékony alternatívát kínálnak.

Az új terminusok túlzott és ellenőrizetlen burjánzása, amely gyakran formai szempontból következetlen vagy kellő racionális motivációt nélkülöz, a terminológiai és módszertani instabilitás jelentős forrása. E tendenciának különösen kitettek a modern nyelvekből származó elemekre épülő képzések, amelyek gyengítik a rendszerszerű koherenciát és csökkentik a fogalmi átláthatóságot, miközben növelik a terminológiai homályt, és elősegítik a konkrét célokra szabott terminus–fogalom konstrukciók ellenőrizetlen bővülését.

Következésképpen az ilyen fejlemények fogalmi instabilitáshoz vezethetnek az onomasztikai kutatásban, és a diszciplínát a standardizált, nemzetközileg összehangolt terminológiai keretekkel foglalkozó rokon területek kritikájának tehetik ki. Ezért a terminológiai innováció kiegyensúlyozott megközelítése elengedhetetlen

9

az onomasztikai diskurzus hitelességének és tudományos integritásának megőrzéséhez.

RÖVIDÍTÉSEK

ang. – angol; fr. – francia; germ. – germán; gör. – görög; lat. – latin; lit. – litván; lengy. – lengyel; szlk. – szlovák; ukr. – ukrán

REFERENCES

Bijak Urszula 2019: Polska terminologia onomastyczna. Ku harmonizacji systemu [Polish Onomastic Terminology. Towards the Harmonisation of the System]. – Konwergencje a divergence w proprialnej sferze, eds. A. Chomová, J. Krško, I. Valentová, Bratislava: Veda, 44–52.

Bijak Urszula 2020: Rozwój polskiej terminologii toponomastycznej [The Development of Polish Toponomastic Terminology]. – Ze studiów nad nazwami własnymi. Terminologia. Teoria i metodologia badań. Zagadnienia nazewotwórstwa, eds. A. Siwiec, I. Domaciuk-Czarny, M. Kojder, Lublin: Wydawnictwo UMCS, 47–54.

DUOT 2024: A Dictionary of Ukrainian Onomastic Terminology, O. Karpenko, V. Neklesova, Sumy: University Book.

EBO 2010: Enciklopediya na balgarskata onomastika [Encyclopedia of Bulgarian Onomastics], T. Balkanski, K. Tsankov, Veliko Tarnovo: Faber.

ERDNRТ 2020: English–Romanian Dictionary of Name-related Terms / Dicționar englez-român de termeni referitori la nume, N. N. Morărașu, Cluj–Napoca: Casa Cărții de Știință.

GDN 1964: Grundbegriffe der Namenkunde [Basic Notions of Onomastics], T. Witkowski, Berlin: Akademie Verlag.

Gałkowski Artur 2021: Terminologiczne osobliwości wśród metanazw onomastycznych w obszarze francuskim, angielskim i włoskim [Metaonomastic Terminological Peculiarities in the French, English and Italian Linguistic Areas]. – Onomastica 65, 55–74. DOI: https://doi.org/10.17651/ONOMAST.65.2.4.

Gałkowski Artur 2022: Markonimy jako operatory taksonomiczne w terminologii (chremat)onomastycznej [Markonyms as Taxonomic Operators in (Chremato)onomastic Terminology]. – Onomastica 66, 299–311.

Gałkowski Artur 2024: Kilka spostrzeżeń na temat stanu i interdyscyplinarności terminologii onomastycznej [Some Remarks on the State and Interdisciplinarity of Onomastic Terminology]. – Acta Universitatis Lodziensis. Folia Linguistica 58(1), 9–28. DOI: https://doi.org/10.18778/0208-6077.58.1.02.

Gałkowski Artur 2025: Towards a Cognitive-Lexicological Approach to Onomastic Terminology: Cross-Linguistic Insights from English, Italian, Polish, and Slovak. – Lege Artis. Language Yesterday, Today, Tomorrow 10(2), 54–72. DOI: https://doi.org/10.34135/lartis.25.10.2.04.

GLNS 1996: An Alphabetical Guide To The Language of Names Studies, A. Room, Lanham, Md.: Scarecrow Press.

Graf Magdalena 2020: Pogranicze nauk – terminologiczne dylematy onomastyki literackiej [At the Boundaries of Disciplines: Terminological Dilemmas of Literary Onomastics]. – Ze studiów nad nazwami własnymi. Terminologia. Teoria i metodologia

10

badań. Zagadnienia nazwotwórstwa, eds. A. Siwiec, I. Domaciuk-Czarny, M. Kojder, Lublin: Wydawnictwo UMCS, 119–130.

Harvalík Milan, Valentová Iveta 2018: The Current State and Perspectives of Onomastic Terminology. – Onomastica Uralica 14, 53–63.

Hladký Juraj 2022: O používaní základných hydronomastických termínov a možnostiach ich zosúladenia [On the Use of Basic Hydronomastic Terms and the Possibilities of Their Harmonization]. – Onomastica 66, 313–328.

Khadzhylii Tetiana 2024: Denotative-Nominative Classification of English Pictonyms. – Progress. Journal of Young Researchers 15, 25–33. DOI: https://doi.org/10.26881/prog.2024.15.02.

Kolenčíková Natália 2023: Synchronic Models and Modelling in Perfume Names. – Onomastics in Interaction With Other Branches of Science 3: General and Applied Onomastics, Literary Onomastics, Chrematonomastics Reports. Proceedings of the 27th International Congress of Onomastic Sciences, eds. U. Bijak, P. Swoboda, J. B. Walkowiak, Kraków: Wydawnictwo UJ, 463–476. DOI: https://doi.org/10.4467/K7478.47/22.23.17749.

LKOT: List of Key Onomastic Terms, ICOS. Internet Access: https://icosweb.net/publications/onomastic-terminology/.

LTUENI. 1975: Lexique des termes utiles à l’étude des noms de lieux [Lexicon of Useful Terms for the Study of Place Names], H. Dorion, J. Poirier, Québec: French and European Publications Inc.

Mazurski Krzysztof R. 2015: Refleksy linii granicznych w sudeckiej toponimii [Reflexes of Borderlines in Sudetic Toponymy]. – Rocznik Jeleniogórski 47, 33–43.

Molnárová Patrícia 2021: Podporujú parfémy stereotypy? Jazykový obraz muža a ženy v reflexii vlastných mien parfémov [Do Perfumes Support Stereotypes? Linguistic Image of Men and Women in the Reflection of Perfume Names]. – Jazyk a kultúra 45/46, 70–79.

Odaloš Pavol 2018: Tradícia a dynamika onomastickej terminológie a terminológia onomastických škôl [Tradition and Dynamics of Onomastic Terminology and the Terminology of Onomastic Schools]. – Onomastyka – neohumanistyka – nauki społeczne, eds. U. Bijak, H. Górny, M. Magda-Czekaj, Kraków: Instytut Języka Polskiego PAN, 379–394.

Odaloš Pavol 2022: Syntetická sústava slovanskej onomastickej terminológie (variantná podoba) [Synthetic System of Slavic Onomastic Terminology (Variant Form)]. – SŁOWO. Studia językoznawcze 13, 361–377.

OSTSO 1983: Osnoven sistem i terminologija na slovenskata onomastika. Osnovnaâ sistema i terminologija slavânskoj onomastiki. Grundsystem und Terminologie der slawischen Onomastik [Basic System and Terminology of Slavic Onomastics], eds. F. Bezlaj, M. V. Birylo, V. Blanár, H. Jentsch, M. Karaś, V. Mihaljović, V. N. Nimčuk, L. Nezbedová-Olivová, K. Oliva, N. V. Podolskaja, A. V. Superanskaja, P. Šimunović, V. Šmilauer, B. Vidoeski, T. Witkowski, J. Zaimov, Skopje: Makedonska akademija na naukite i umetnostite.

Sjöblom Paula 2014: Commercial Names and Unestablished Terminology. – Els noms en la vida quotidiana. Actes del XXIV Congrés Internacional d’ICOS sobre Ciències Onomàstiques. Secció 1 / Names in Daily Life. Proceedings of the XXIV International Congress of Onomastic Sciences. Section 1, eds. J. Tort i Donada, M. Montagut i

11

Montagut, Barcelona: Generalitat de Catalunya, Departament de Cultura, direcció General de Política Lingüística Onomàstica, 92–98. DOI: https://doi.org/10.2436/15.8040.01.12.

SOT 2024: Slovenská onomastická terminológia [Slovak Onomastic Terminology], I. Valentová, J. Hladký, A. Závodný, M. Imrichová, Ľ. Králik, M. Harvalík, A. Gałkowski, U. Bijak, J. Bauko, Bratislava, Trnava: VEDA – Typi Universitatis Tyrnaviensis.

STSNG 2014: Słownik terminów używanych przy standaryzacji nazw geograficznych [Dictionary of Terms Used in the Standardization of Geographical Names], transl. M. Łukasik, Warszawa: GUGiK (Glossary of Terms for the Standardization of Geographical Names, ed. N. Kadmon, New York: United Nations, 2002).

SUOT 2012: Slovnyk ukrajinsʹkoji onomastyčnoji terminolohiji [Dictionary of Ukrainian Onomastic Terminology], D. Bučko, N. Tkačova, Kharkiv: Ranok–NT.

Šrámek Rudolf 2003: Tematizace slovanské onomastické terminologie [Thematization of Slavic Onomastic Terminology]. – Metodologia badań onomastycznych, ed. M. Biolik, Olsztyn: Ośrodek Badań Naukowych im. W. Kętrzyńskiego w Olsztynie, 31–42.

TON 2018: Terminologia onomastica [Onomastic Terminology]. – AVSI. Archivio per il vocabolario storico italiano 1, E. Caffarelli, C. Gagliardi, 11–54. DOI: https://doi.org/10.30453/042.

Wachtarczyková Jana 2012: Povaha a podoba názvov lyžiarskych stredísk na Slovensku [The Nature and Form of the Names of Ski Resorts in Slovakia]. – Jednotlivé a všeobecné v onomastike, ed. M. Ološtiak, Prešov: Prešovská univerzita v Prešove, 313–330.

Włoskowicz Wojciech 2018: O pojęciach, systemach pojęciowych i terminologii onomastycznej [On Concepts, Conceptual Systems and Onomastic Terminology]. – Onomastica 62, 73–98.

Wolnicz-Pawłowska Ewa 2016: Terminologia onomastyczna w tradycji badawczej i praktyce normalizacyjnej [Onomastic Terminology in Research Tradition and Standardisation Practice]. – Onomastica 60, 37–46.

Zgusta Ladislav 1995: Systematická terminologie onomastiky [Systematic Terminology of Onomastics]. – Acta Onomastica 36, 262–272.

Zgusta Ladislav 1998: The Terminology of Name Studies (in Margine of Adrian Room’s Guide to the Language of Name Studies). – Names 46(3), 189–203. DOI: https://doi.org/10.1179/nam.1998.46.3.189.

12