Angelė KAULAKIENĖ

„AZ AUŠRA” 110 ÉVE

A litván nemzeti újjászületés gyökerei a 19. század első feléhez kapcsolódnak. Már ekkor a litván falu tudatában volt etnikai sajátosságainak, ami a saját nyelvhez és kultúrához való erős ragaszkodásban nyilvánult meg. A nemzet politikai érettségének nagy iskoláját az 1857–1864-es események jelentették: a közelgő földreformról szóló hírek, az 1861–1864-es reform és az 1863–1864-es felkelés¹. A felkelés után tomboló reakció és a litván sajtó betiltása, amelynek a történelemben nem volt előzménye², csapást mért a litván kultúrára, különösen pedig az írásbeliségre. Miután a reakció elfojtotta a litván szellemi kultúra fejlődésének lehetőségeit, a nemzet a szakadék szélén állt. Ezért külföldi filológusok utaztak Litvániába, hogy összegyűjtsék a haldokló nyelv és a népköltészet maradványait.

A nemzeti újjászületés kis fényei azonban tovább pislákoltak³. Ezért nagyot tévedett az 1882-es orosz sajtó, amikor azt állította, hogy „litván újság kiadása ma lehetetlen”⁴. A saját újság kiadásának tervét fiatal világi litván értelmiségiek érlelték éveken át⁵. Nem meglepő tehát, hogy alig egy évvel az említett orosz sajtónyilatkozat után, 1883 márciusában megjelent az első, Kis-Litvániának szánt, illegális, havonta megjelenő litván folyóirat (újságnak nevezték), az „Aušra”, amelyet latin betűkkel nyomtattak.

Az első számhoz a cikkek többségét J. Basanavičius doktor küldte be, akit annak a számnak a címlapján kiadóként tüntettek fel. Már ebben a számban is voltak azonban J. Mikšas által előkészített és szerkesztett cikkek. Más szóval, az „Aušrát” több szerkesztő készítette elő és adta ki. A beérkezett vagy saját maguk által írt cikkeket kiválasztották az „Aušra” számai számára, válaszokat írtak a szerkesztőségnek címzett levelekre, amelyeket a „Gromatnyčia” és a „Gromatų skardinė” rovatban közöltek, felügyelték a nyomtatási munkát, és elvégezték a szám írásainak teljes korrektúráját. Ilyen „Auš

¹ Dainauskas J. Auszra ir jos gadynė// Lietuvių tautos praeitis. 1983. T.7. P. 649.

² Merkys V. Nelegalioji lietuvių spauda kapitalizmo laikotarpiu (ligi 1904 m.). V., 1978. P. 3–274.

³ Vėbra R. „Aušros“ idėjinės orientacijos// „Aušra“ ir lietuvių visuomeninis judėjimas 19 a. pabaigoje. V., 1988. P. 44.

⁴ Голос. 1882. Но.134. С. I.

⁵ Dainauskas J. Min. veik. P. 647–677.

52

A „Aušra” szerkesztője négy személy volt — J. Mikšas, J. Šliūpas, M. Jankus, J. Andziulaitis. J. Basanavičius cikkeket küldött az „Aušra” számára, szerkesztette az 1–7. számokat⁶, ő volt a lelke.

Az „Aušra” széles körű elismerésre tett szert mind a litván, mind más nemzetek társadalmában. Ezt az a tény is mutatja, hogy a Szentpéterváron lengyel nyelven megjelenő „Kraj” című újság 1883–1887 között nem kevesebb mint 29 tudósítást és cikket közölt, amelyek tájékoztatták az olvasókat az „Aušra” megjelenéséről, új számainak megjelenéséről, a cikkek tartalmáról stb.⁷

Az „Aušra” első éveiben mindössze 69 előfizető volt, közülük 64 az Orosz Birodalomban. Miután J. Šliūpas megérkezett a folyóirat szerkesztésére, 1884 elején már 240 előfizetője volt. Miután lemondott szerkesztői tisztségéről, és J. Mikšas váltotta fel, ismét csak mintegy 70 előfizető maradt. J. Šliūpas ugyanis szoros kapcsolatot tartott fenn Moszkva, Szentpétervár és Žemaitija litván értelmiségieivel, J. Mikšas lehetőségei pedig, mivel Kis-Litvániában élt, sokkal korlátozottabbak voltak⁸. J. Mikšas maga azt írta J. Basanavičiusnak küldött levelében, hogy 175 előfizetője volt, de közülük néhányan adósak maradtak⁹. Az „Aušra” terjesztése különösen felgyorsult, amikor megjelentek a világi sajtó terjesztésének első szervezetei¹⁰. Miután az „Aušra” egész Litvániában elterjedt, lapjain a nemzeti újjászületés eszméi nagy hatást gyakoroltak a társadalomra. Ezért R. Vėbra megállapítása szerint teljes joggal nevezhető az „Aušra” a litván nemzet életerejének kiáltványává¹¹. Mi állt hát ebben a kiáltványban?

„A mi újságunk, amely havonta csupán egyszer jelenik meg, foglalja el azt a helyet, amely parlagon hever <...>. Röviden szólva, a mi újságunk csupán «világi» lesz, és lehetőségeinkhez, valamint erőnkhöz mérten csak az általános tudományból merít ismereteket. Ezeket az ismereteket olvasóinknak átadva leginkább arra törekszünk majd, hogy testvéreink körében elterjesszük a saját nemzetségünk (népünk) múltjával, valamint a mi, mint litvánok jelenkori ügyeivel kapcsolatos ismereteket <...>. Egész nemzetségünknek (népünknek) emlékeznie kellene és meg kellene ismernie a múlt időt, amelyet ezen a litván földön élt át, valamint mindazokat a szerencsés és szerencsétlen eseményeket, amelyek ilyen vagy olyan módon olyanná tették nemzetségünket, amilyennek ma látjuk, és azokba a nyomorúságokba vezették, amelyek között élünk <...>.”

Varpas. 1903. 3. sz. 25. o.

Vėbra R. Min. mű. 45. o.⁷

Merkys V. Litván parasztok és sajtó a 19. század végén — a 20. század elején. V., 1982. 91. o.⁸

⁹ Basanavičius J. Iš „Aušros“ gyvenimo// Vienybė lietuvninkų. 1903. Nr. 51. P. 606.

Merkys V. Litván parasztok... 90–96. o.¹⁰

Vėbra R. Min. mű. 45. o.¹¹

53

Az „Auszra” munkájáról szólva meg kell említenünk azt is, hogy nem feledkezünk meg a különféle litván régiségi emlékek és maradványok (ami megmaradt) gyűjtéséről és leírásáról sem, amelyekből megismerhető őseink élete, szokásai, munkája és régi hite. Ezért a dalok, mesék stb. gyűjtői emlékeik értéke és jelentősége szerint helyet találnak lapunkban munkáik számára.

A múlt idők történetéről beszámolva nem mulasztjuk el, hogy olvasóinkkal népünk jelenkori ügyeiről is beszélgessünk. A hasznos tanításoknak és ismereteknek, akár a természettudományból, akár a gazdaságtanból (agronómiából), akár az orvoslásból (orvostudományból) stb. származnak, mindig lesz helyük az „Auszra” hasábjain (1883, 1)¹².

Bár változtak az „Aušra” szerkesztői és szerzői, J. Basanavičius „Priekalboje” című írásában megfogalmazott elveihez később is tartották magukat. Kétségtelen, hogy a legtöbb cikket történelmi, kulturális és oktatási kérdésekről közölték. Akad néhány cikk, amely nyelvi kérdésekkel is foglalkozik. Többségük a litván vezetéknevek, keresztnevek és litvániai helynevek vizsgálatának van szentelve („Daukanto pravardė” (1885, 2–3), „Lietuviszkos pravardės” (1885, 9), „Lietuviszkųjų kunigaikszcziu vardai” (1885, 7—8), „Vardas senovės Lietuvos valdono” (1885, 6), „Tikriejie vardai nekuriu vietu Lietuvoje” (1884, 10—11), néhány az etimológiának („Pradžia lietuviszkos kalbos” (1885, 4—5), „Vokiszkasis ir lotyniszkasis Vokiečių vardas” (1885, 10—11), a lexikának („Apie nekuriu žodžiu vartojimą” (1885, 6), „Keli lietuviszki žodžei” (1885, 7—8), „Kultitrypiti” (1886, 2), illetve a helyesírásnak („Lietuviu raszliava” (1884, 1—2—3) szentelt kérdéseket tárgyalja.

Ezért az „Aušra” húszéves jubileumán a „Varpas” teljes joggal írta, hogy az „Aušrának” „nemcsak a helyesírás, hanem a nyelv számára is ösvényt kellett törnie. Bár megjelent néhány jó litván nyelvű könyv (Valančiauskasé és Daukantasé), nehéz volt hozzájuk jutni, mások pedig egyáltalán nem ismerték őket. Ezért < > a gondolatok kifejezéséhez kifogytak a szavakból, és újakat kellett alkotni”¹³.

A tudományos ismeretterjesztő cikkek szerzői különösen szembesültek a szakkifejezések nyilvánvaló hiányával. Arra törekedtek, hogy az egyes tudományterületek kérdéseit a lehető legegyszerűbben és legérthetőbben tárgyalják, megmagyarázzák az átvett szakkifejezéseket, és litván megfelelőket adjanak nekik. Íme, hogyan tárgyalja A. Krishčiukaitis

¹² A zárójelben az „Aušra” évfolyama és száma szerepel. Itt és másutt a szöveg hiteles formában szerepel. A helyesírást és a központozást nem javítottuk.

¹³ Ss. Musu rašyba ir kalba (1883–1903) Varpas. 1903. Nr. 3. P. 60.

54

aritmetika, istoriją, geografiją straipsnyje „Matematiszkas žemės aprašzimas“ (1884, 5–6). „Daug ira mokslu ir kožnas iš jų apie ką-nor, mokina. Taip ira aritmetika; ji mokina skaitlių; istorija jau suvis kitoks mokslas: joje randame, kaip kitą syk gyveno tokia ar kitokia giminė, kokie buvo joje nesutikimai, kokias ir išz kokios priežasties kėlė kares (vainas); „<>“.

A földről is van tudomány; ezt a tudományt földrajznak nevezik; leírja a földet, hogy milyen a külseje, hol és milyen emberek élnek, és mivel foglalkoznak. A „geografija” nem litván szó; litvánul mondva ez „a föld leírása” lesz.”

A megfelelő szakkifejezés megalkotása vagy kiválasztása azonban nem ilyen egyszerű. A terminusalkotás nehézségeiről az „Aušra” egyik nyelvészeti cikke is szól (1885, 6). „Úgy látom, nagyon hasznos és nem volna fölösleges, ha az olvasók közzétennék az Auszrában az emberek között újonnan felfedezett jó és szükséges szavakat, hozzáfűzve a rájuk vonatkozó megjegyzéseiket. Nyelvünk csak nemrég kezdett a tudományokhoz igazodni, ezért egyes litván szavakat még nem egészen megfelelően és szabályosan használnak; gyakran találkozunk olyan esetekkel is, amikor magában a nyelvben nehéz bármilyen szót találni, különösen az elvont fogalmakra, és ezért új szót kell kitalálni; ez azonban nem könnyű munka: nem egyszer megesik, hogy tévedünk, és olykor nem túlságosan gördülékeny vagy tetszetős szót „kovácsolunk”<>.”

Azok a szerzők és szerkesztők azonban, akik jobb nyelvi érzékkel és erősebb anyanyelvi tudattal rendelkeztek, valamint ismerték a kor nyelvészeti munkáit, sikerült terminusokat alkottak, például: angla-rūkšte, dirbtuvė, įstatas „törvény”, juodmena „fekete tárgy”, mokslavyris „tudós”, pervirzis „többlet”, pobūdis „jellem”, prieplidis¹⁴ stb.

A szóban forgó cikk a terminológia kialakulásának egyik forrását is megnevezi. „Úgy vélem, nagyon is hasznos és célszerű volna, ha az olvasók közzétennék az Auszrában az emberek között újonnan felfedezett jó és szükséges szavakat, és hozzáfűznék a rájuk vonatkozó megjegyzéseiket.” Ezt a forrást később terminológiai teoretikusunk, St. Šalkauskis professzor jóval részletesebben tárgyalta¹⁵.

Vagyis az „Aušra” nemcsak a mai litván irodalmi, más néven köznyelv fejlődésének új szakaszát alapozta meg¹⁶, hanem a különféle tudományterületek terminológiáját is fejlesztette, amelynek kezdetei már a „Keleivis”-ben fellelhetők.

¹⁴ Vö. Dainauskas J. Min. mű. 717–718. o.

¹⁵ Šalkauskis S. Írások. V., 1991. T.2. 24–31. o.

¹⁶ Palionis J. Az „Aušra” szerepéről a litván irodalmi nyelv történetében// „Aušra” és a litván társadalmi mozgalom a 19. század végén. V., 1988. 189. o.

55