TERMINOLOGIJA, MOKSLO KALBA IR DABARTIS

Kazimieras GAIVENIS

NÉHÁNY GONDOLAT A TERMINUSOK SZABVÁNYOSÍTÁSÁRÓL

A terminusok szabványosítása az elmúlt két-három évben megmutatta, hogy e munka sikere nagyrészt attól függ, hogyan értelmezik a szabványok készítői a terminusokat, milyen szavakat és szókapcsolatokat tekintenek terminusnak, hogyan választják ki, rendszerezik, osztályozzák és határozzák meg őket. Emellett a terminusszabványok készítői gyakran még egy módszertani hibát is elkövetnek, mégpedig azt: úgy vélik, hogy valamely szakterület szabványának elkészítésekor újra kell gondolni és át kell rendezni a terminológiát, a jó terminusokat még jobbakra cserélve. Valójában erre nincs szükség, mert a terminusokat alapvetően csak az illetékes terminológiai bizottságok szabályozhatják, nem pedig az egyes terminusszabványok készítői. A terminusok meghatározásakor leggyakrabban e fogalom három megkülönböztető jegyét választják ki, mégpedig: 1) a fogalom tudományos jellege; 2) pontosan meghatározott jelentése és 3) a fogalom szakmai jellege. E jegyek egyike sem fejezi ki önmagában a terminus korszerű felfogását. Például senki sem kételkedik abban, hogy beszélhetünk a sport terminológiájáról, de e terület fogalmainak többsége nem tudományos. A fogalom szakmai jellege a szakmai használatának jegye. Ez azonban szintén nem dönti el, hogy egy szó a terminológiához tartozik-e, hiszen a szakmai nyelvben nemcsak terminusok, hanem szakmai zsargon, argó és más szavak is vannak. Tehát a terminusokat nem egyetlen jegy, hanem több jegy együttese különbözteti meg az egyszerű szavaktól (nem terminusoktól). A terminus nem valamiféle különleges szó vagy szókapcsolat, hanem olyan szó vagy szókapcsolat, amelynek különleges fogalommegnevező, vagyis nominációs funkciója van. Ezért a köznyelvben meglévő számos grammatikai szinonima közül csak a legmegfelelőbbeket kell kiválasztani a terminológiába. Például mondhatjuk: cipőkefe, kefe cipőhöz, cipőtisztító kefe, cipőtisztító kefe, cipőtisztításra szolgáló kefe és így tovább. Mindezek a szinonimák lényegében nem sértik a nyelvtani normákat, de a terminológiában és a terminusszabványokban ebben az esetben csak a cipőkefe a legalkalmasabb – a rendeltetést kifejező birtokos jelzős szókapcsolat. Ezért a terminológusok –

6

a terminusszabványok jóváhagyásakor gyakran kijavítják és átalakítják a hosszú, különféle esetekkel kifejezett elnevezéseket.

A terminológiában az összetett fogalmakat általában több szóból álló terminusok nevezik meg. Például az 1993-ban jóváhagyott tíz terminusszabvány mintájában összesen 908 terminus volt. Ezek közül 230 egy szóból állt, 468 két szóból, 150 három szóból, 39 négy szóból, 13 öt szóból, 6 hat szóból és 2 hét szóból állt. Ha ezt a mintát összehasonlítottuk az orosz műszaki terminusszabványok terminusainak 0,016-os mintájával², azt láttuk, hogy a mi terminusaink valamivel rövidebbek. Az orosz terminusszabványokban az egy szóból álló terminusok aránya 10,16% (nálunk 25,3%), a két szóból állóké 36,16% (nálunk 51,5%), a három szóból állóké 26,99% (nálunk 16,5%), a négy szóból állóké 15,54% (nálunk 4,2%), az öt szóból állóké 6,48% (nálunk 1,4%), a hat szóból állóké 2,96% (nálunk 0,6%), a hét szóból állóké 0,84% (nálunk 0,2%)³. Természetesen ez az összehasonlítás csak hozzávetőleges lehet, mivel a minták mérete különbözik. Mindazonáltal az összevetésből látható, hogy szabványaink terminusai rövidség tekintetében nem maradnak el egyes más nyelvek terminológiájától.

A terminológia gyakorlati rendezése során általában a fogalmak közötti viszonyok két típusát különböztetik meg: a hierarchikus és a nem hierarchikus viszonyokat. A leggyakoribb hierarchikus viszonyok a nem-faj és az egész-rész viszonyok. Az előbbi viszonyok a terminológiában többször gyakoribbak, mint az utóbbiak. Mindkét viszony lépcsős diagramokkal szemléltethető, például: a) nem-faj viszonyok és b) egész-rész viszonyok:

¹ Köszönet A. Noreikaitė adjunktusnak a statisztikai adatok szolgáltatásáért.

² Б о л к о в а И. Н. О краткости стандартизованного термина // “Научно-техническая терминология”. М., 1989. 4. С.13.

³ A többi terminus kötőszavas elemeket tartalmaz.

7

A terminológiai szabványtervezetekben az olyan kéttagú összetett terminusokat, amelyek fő tagja az egészre – gépre, berendezésre, készülékre –, melléktagja pedig annak részére (alkatrészére) utal, néha közvetve a „-inis, -ė képzős melléknév + alanyesetű főnév” típusú terminusokkal nevezik meg, például: hajócsavar → hajtócsavar, autóipari → autómotor és így tovább. Az ilyen terminusban a tag jelentését az egész és rész viszonyát kifejező birtokos eset jelöli. A nyelvünkben a fajta megkülönböztetésére bizonyos nyelvtani eszközöket használunk. Ezek egyike a melléknevek és igenevek határozott alakja. Nyelveink közül nem mindegyik rendelkezik ilyen alakokkal, ezért akadnak, akik ezeket a terminológiában sem ismerik el. Valójában gyakran nem könnyű eldönteni, hogy a terminusban szükség van-e határozott alakra vagy sem. Általában azonban ezekre az alakokra szükség van a terminológiában. Állandó, fajtamegkülönböztető tulajdonságot jeleznek. Például lakóház bizonyos időpontban lehet lakatlan, de akkor is lakóháznak nevezik. Az ivóvizet most talán senki sem issza, de akkor is ivóvíz marad, vagyis meghatározott minőségű víz. A „Dabartinės lietuvių kalbos gramatikoje” (V., 1994) megjegyzi, hogy a határozott és a közönséges melléknévi alakok szembeállítása nem túl éles és következetes; példákat hoz a terminológiából is, például: édes és savanyú tej, de édes és csípős paprika, fekete és fehér ribizli stb. (175. o.). Valójában sem a friss, sem a savanyú tej megnevezéséhez nincs szükség a melléknév határozott alakjára, mert a fogalom átmeneti tulajdonságát nevezi meg. Emellett a terminológiában a fajták szembeállítása nemcsak antonimákkal, hanem más fajtaelnevezésekkel is kifejezhető, például: fehér törpe (csillag) – fekete törpe (csillag); vasfémek – színesfémek; fekete piac, fehér korom, fehér sorok – egyáltalán nincs fajtaellentét. A terminológiában csak akkor nincs szükség határozott alakokra, ha a fajtajelölő jelzőnek maga is határozói jelzője van, például: könnyűbeton (németül Leichtbeton, angolul light-weight concrete), de különösen nagyon könnyű beton (németül besonders leichtes Beton, angolul very light concrete). Általában a terminológiai szabványtervezetekben a határozott mellékneveket és igeneveket nagyjából normálisan használják, de előfordul, hogy hiányoznak, illetve túlzottan használják őket.

Egyes terminológiai szabványok készítői a hiányzó litván terminusokat más nyelvekből fordítják, és úgy vélik, hogy a terminusok fordítása az idegen nyelvű megfelelő jelentésének és formájának visszaadását jelenti-

8

beli megfelelőinek és jelentésének, valamint formájának visszaadása. Valójában a terminusok fordítása csupán a jelentés (a terminológiai jelentés) visszaadása; a terminusok formájának egyezése vagy eltérése a nyelvek rokonságától függ. Például egy angol szabvány címe: „Asphalt Concrete Mixtures and Asphalt Concrete for Road Construction”. Fordításakor nem az angol szerkezetet utánzó „Asfaltbetonio mišiniai ir asfaltbetonis automobilių keliams” címet kell használni, hanem az eredeti litván szókapcsolatot: „Automobilių kelių asfaltbetonis ir jo mišiniai”.

A „Terminologijos principai ir metodai” (Lietuvos RST 1115–90) című Litván Köztársasági szabvány szerint a terminológiai fogalmak meghatározásának több célja van: 1) a fogalom jellemzése egy adott absztrakciós szinten; 2) a fogalom elhatárolása a szomszédos fogalmaktól; 3) a fogalom más fogalmakkal való kapcsolatainak meghatározása, hogy kijelölhető legyen a rendszeren belüli helye; 4) a fogalom elkülönítése a terminusok szabványosítása érdekében. A terminológiai gyakorlatban leggyakrabban intenzionális és extenzionális meghatározásokat használnak. Az első típusú meghatározások a legközelebbi, már definiált vagy mindenki által ismert nemfogalmat, valamint azokat a jegyeket adják meg, amelyek a fogalmat e nem egy fajtájaként jellemzik (a). A második típusú meghatározások azonos absztrakciós szinthez tartozó fajfogalmakat sorolnak fel (b). Például:

a) bibliografinis įrašas – egy dokumentumra (annak részére vagy dokumentumcsoportra) vonatkozó, előírt rend szerint közölt bibliográfiai és egyéb adatok, amelyek alapján a dokumentum azonosítható és a katalógusban megkereshető⁴;

b) földalkáli metalai – Al, Sc, Y, La⁵.

A terminológiai szabványokra az első típusú meghatározások jellemzőbbek, a második típusúak pedig csak terminológiai szótárakban fordulnak elő. Az intenzionális meghatározások többnyire klasszikus meghatározások: definitio per genus proximum et differentiam specificam. Ezekben a meghatározásokban a faji különbségeket nem egy, hanem több jegy is kifejezheti. Ennek az az oka, hogy néha nem lehet egyetlen olyan jegyet találni, amely a meghatározandó objektumot az összes többi objektumtól megkülönböztetné, és lényegét feltárná.

A szabványok terminusmeghatározásainak hibái leggyakrabban abból erednek, hogy helytelenül értelmezik a meghatározandó és a meghatározó fogalmak közötti viszonyt.

⁴ LST 1350: 1994 terv.

⁵ Dauksas K. Chemijos žodynas. V., 1960.

9

…képzés. Például a lencse optikai szakkifejezés nem határozható meg így: „A lencse olyan optikai eszköz, amelyet két domború felület határol.” A választott megkülönböztető jegy, a „két domború felület”, csak a lencsék egy részére jellemző. A felületek sokfélék lehetnek: mindkettő domború, mindkettő homorú, az egyik sík, a másik domború, az egyik homorú, a másik domború stb. Tehát a lencse pontosabb meghatározása lehetne a következő: „A lencse olyan optikai eszköz, amelynek két, a fénysugarakat megtörő felülete van.”

A hibás definíciós kör akkor jön létre, amikor egy objektumot olyan fogalommal határoznak meg, amely maga is csak a meghatározandó fogalomból válik érthetővé. Például a narkotikai (a) és a narkózis (b) terminus nem határozható meg így: a) „narkózist előidéző gyógyszerészeti anyagok”, ha pedig b) „a narkotikumok által előidézett testi állapot”.

A terminusok nem határozhatók meg különböző kategóriákba tartozó vagy összeegyeztethetetlen jelentésű szavakkal, például: kúszás – „az az eset, amikor a szilárd test tartós terhelés vagy feszültség hatására képlékenyen deformálódik”. A kúszás terminus az anyag állandó tulajdonságát jelöli, az eset szó pedig csupán egyetlen, véletlenszerű eseményt nevez meg. Tehát ezt a meghatározást javítani kell, például így: kúszás – a szilárd test azon tulajdonsága, hogy tartós terhelés vagy feszültség hatására képlékenyen deformálódik.”

Néha azt állítják, hogy az úgynevezett negatív definíciók hibásak. A terminológiában azonban ezek nem mindig tévesek. Negatív definíciókat azokban az esetekben kell használni, amikor a terminus tartalmának (a fogalomnak) a lényegét egy negatív jegy alkotja, például: kijavíthatatlan hiba – olyan hiba, amelyet műszakilag nem lehet kijavítani, gazdaságilag pedig nem célszerű.

A terminológiai szabványok definícióiban kerülendők a nehezen áttekinthető összetett mondatok, valamint a különféle modalitást kifejező szavak és egyéb közbevetések, például: általában, kivételesen, fő, összehasonlítva, mindenekelőtt stb.

Befejezésül szeretnénk hangsúlyozni, hogy terminológiai szabványosítási tapasztalatunk még csekély. Még csak most tanuljuk ezt az érdekes és perspektivikus terminológiai munkát. Ezért a Litván Szabványügyi Tanácsnak több ideiglenes terminológiai szabványt kellene kiadnia, a terminológiai szabványok készítőinek pedig többet kellene tanulmányozniuk azoknak az országoknak a tapasztalatait, amelyek már régóta végzik ezt a munkát.

10