A VADÁSZATI SZAKKIFEJEZÉSEK SZÓTÁRA

A lengyel és litván „vadászati” kifejezések sokat elárulnak az ősi időkről.

K. Būga

Hasonló kiadványunk még nem volt, ezért egy e területre vonatkozó ötnyelvű (litván–angol–német–francia–orosz) szakszótár összeállításának ötlete¹ valóban jó. Annál is inkább, mert a vadászat és hagyományai ősidők óta nem idegenek a litvánoktól.

A szótár tematikus elv alapján készült: a kifejezéseket témák szerint 8 fejezetbe sorolták, amelyek mintegy 1000, ábécérendbe állított, a vadászok által használt általános kifejezést és szófordulatot, a vadászat fajtáit és módjait, a vadászfelszereléseket, a vadászkutyafajtákat, a madarakat és vadállatokat, valamint testrészeiket, továbbá a trófeák és vadászpuskák elnevezéseit foglalják magukban. Az utolsó két fejezet illusztrált. Egyes litván kifejezésekhez zárójelben magyarázatokat fűztek, sok állat- és madárnév után pedig latin elnevezést is közöltek. Számos kifejezés szócsoportokba rendeződik, de nem egészen világos, milyen elv szerint állították össze ezeket a csoportokat, hiszen például a csorda, populáció; patás vadak csordája; vadállatok populációja; vadászható vadak csordája külön címszavakként szerepelnek, míg ugyanennek a fejezetnek a kacsák csapata, farkasok falkája, libák csapata kifejezései egyetlen szócsoportban, a csapat címszó alatt találhatók. Ez a szerkezeti következetlenség az egész szótárra jellemző. Jó, hogy valamennyi fő- és altípusú kifejezést (a 7. és 8. fejezet kifejezéseit kivéve) megszámozták, így a kívánt kifejezés megtalálását segíthetik a kiadvány végén található, mind az öt nyelv ábécérendes mutatói, amelyekben a kifejezések számozása megfelel a szótárban szereplő számozásnak. Itt azonban szintén vannak pontatlanságok. Például az öt nyelv mutatóiban a 196-os számmal megadott kacsavadászat kifejezés hiányzik a szótár szövegéből (kimaradt), a 95-ös és 308-as számmal jelölt kifejezések pedig sem a mutatókban, sem a szövegben nem találhatók meg (kimaradtak vagy a kifejezések, vagy a számok). Pontosítani kellene, hogy a mutatóban szereplő kifejezés sorszáma

¹ Petružis G. Medžioklės žodynas. Vilnius: Enciklopedija, 1997. 128 p.

77

ne „minden címszónál” legyen feltüntetve, ahogyan az előszó írja (hiszen ezekben a mutatókban nincsenek szócsoportok!), hanem minden kifejezésnél, mivel a vadászterület vagy a villás agancsú, másodéves őzbak nem szó, hanem összetett kifejezés. Az sem világos, mit akart a szótár szerzője azzal megmagyarázni, hogy „a mutató összetett kifejezéseinek szórendje olyan maradt, mint a szótárban”. Felmerül a kérdés, vajon lehetne-e bármilyen más. Ráadásul még mielőtt magával a szótárral kezdenénk foglalkozni, már az előszó első mondatában szemet szúr egy észrevétlenül maradt sajtóhiba, valamint néhány pontatlanság: a szócsoportokat valamiért „poliszócsoportoknak” nevezik; a „semleges nem” terminus helyett jobb volna a „nemtelen nem” kifejezés.

Néhány megjegyzést magukról a kifejezésekről is kell tenni. A szótár egyik legszembetűnőbb hiányossága, hogy a benne szereplő litván kifejezések nincsenek ékezettel ellátva. A szavak, így a szakkifejezések hangsúlyozása is nagyon fontos a litván nyelv használója számára, ezért a litván kifejezések ékezeteinek feltüntetése legalább olyan fontos, mint a német és francia címszavak fő szavánál a nyelvtani nem megadása, illetve a többes számú szavak jelölése. A szótárban a kifejezések közlésében kisebb pontatlanságok és következetlenségek is vannak. Például szerepel a betanítani (20) ige, a használatos kifejezés azonban jól idomított (=betanított) kutya (267). A elejtés (147) kifejezést így magyarázza: „az elejthető vagy elejtett állatok száma”. Hogyan jelentheti az elejtés szó a számot? Valójában csupán egy cselekvés neve. Különös, hogy a vadászati szótárban szerepel a kakas (330), de a párját kereső hím pajzsos cankó (Philomachus pugnax) kifejezés nem. Megtaláljuk az ornitológiai fekete gólya (Ciconia nigra), énekes hattyú (Cygnus cygnus) kifejezéseket, az érdekes litván gargatūnas kifejezést azonban nem. Nem találjuk a nemrég kihalt vadászható állatok neveit sem, például: nyuszt, vadmacska stb. Ha felvették a szarka, varjú kifejezéseket, akkor a vetési varjú (Corvus frugilegus) és a réti héja (Circus) kifejezések is helyet kaphattak volna. A nemzetközi szavak és terminusok mellett (vagy helyett) helyenként hiányoznak a magyar megfelelőik. Mivel rosszabb a ellenőrizni, felügyelni az inspektálni, kontrollálni (38); a csicsóka a topinambur (169); a lapockacsont hibái a lapocka defektusai (62. o.) kifejezéseknél?

78

Érdekes volna tudni, milyen lexikográfiai forrásokra és a kifejezések kiválasztásának milyen szempontjaira támaszkodott a szótár szerzője, hiszen a „Vadászkutyák” című fejezetben mindössze néhány fajta szerepel, az „Eb” című enciklopédiában (V., 1995) viszont több mint 50 vadászkutyafajta található, például: afgán agár, angol rókakopó, golden retriever, azavak (déli agár), véreb (Szent Hubertus-kopó), észt kopó, clumber spániel, kurzhaar (német rövidszőrű vizsla), lajka fajták, langhaar (német hosszúszőrű vizsla), lett kopó, litván kopó, orosz hosszúszőrű agár, slugi (arab agár), tajgán (kirgiz agár), terrierek, weimari vizsla (weimari vizsla), magyar agár stb.

Az itt említett hiányosságok talán nem merítik ki a kiadvány összes hibáját, de összességében nem csökkentik a szótár jelentőségét. Talán hasznosak lesznek a szótár következő, tökéletesebb és teljesebb kiadásának elkészítésekor.

Nijolė BANEVĮČIENĖ

79