Robertas GEDRIMAS

Šiaulių Egyetem

J. A. PABRĖŽA FÖLDRAJZTANKÖNYVÉNEK TERMINUSAI

Jurgis (Ambraziejus szerzetes) Pabrėža a 19. század első felének jelentős litván természettudósa, orvosa, papja és szerzetese; ma leginkább a litván tudományos terminológia úttörőjeként tartják számon. Ő volt az első litván, aki litván nyelven kezdett tudományos munkákat írni. Pabrėža, aki Večiai faluból (Lenkimai plébánia, Skuodas járás) származott, tudatosan csak anyanyelvén, az észak-szamogit kretingai nyelvjárásban írt. Nem próbálta írásainak nyelvét más nyelvjárásokhoz igazítani, és nem törekedett arra, hogy művei Litvánia minden lakója számára érthetők legyenek, ahogyan később ugyanabból a plébániából származó Simonas Daukantas vagy más korabeli írók tették. G. Subačius szerint Pabrėža már a köznyelvi írott szamogit nyelv megteremtésén gondolkodott, és annak alapjául saját észak-szamogit nyelvjárását választotta (Subačius 1996: 43). Következésképpen tudományos munkáiban használt terminusainak is fontos részévé kellett válniuk a köznyelvi írott szamogit nyelv szókincsének. Ezért Pabrėža különös gondossággal alkotta meg terminusait, ügyelve arra, hogy azok megfeleljenek a nyelvjárás szellemének, elfogadhatók legyenek használói számára, vagyis meghonosodhassanak a köznyelvben. Pabrėža szinte soha nem hagyta el Szamogitiát, leszámítva a vilniusi egyetemen töltött néhány tanulmányi évet, amelyet akkoriban a Litván Nagyfejedelemség főiskolájának neveztek¹; így nyelvére más litván nyelvjárások nem hatottak. Elmondható, hogy Pabrėža műveinek nyelve hitelesen tükrözi a korabeli szamogit nyelvjárást. Pabrėža legnagyobb érdemei kétségtelenül a botanika terminológiájához kapcsolódnak. A litván botanikusok még napjainkban is olykor Pabrėža évszázados kézirataihoz fordulnak, ha hiányzik egy-egy növény elnevezéséhez szükséges szó². A botanika mellett Pabrėžát a földrajz is nagyon érdekelte. Ez

¹ Szinte valamennyi szerző, aki részletesebben kutatta Pabrėža életrajzát, úgy véli, hogy 1792–1794-ben tanult a vilniusi egyetemen, Vaclovas Biržiška viszont azt állítja, hogy Pabrėža csak 1793-ban iratkozott be a vilniusi egyetemre, és 1794-ig tanult ott (részletesebben lásd Gidžiūnas 1994: 13).

² Naujausio Botanikos vardų žodyno (1998) įvade nurodoma, kad vienas iš augalų pavadinimų šaltinių buvo Pabrėžos rankraščiai (BVŽ 1998: 7).

117

ezt bizonyítja a két legnagyobb világatlasz³, amelyek fennmaradtak személyes könyvtárából. Az egyikbe Pabrėža saját kezűleg, lengyelül jegyezte fel az államokat, országokat és legnagyobb városaikat; az atlasz végén számos országot részletesebben is leírtak. A Kaunasi Nyilvános Könyvtárban szintén őriznek egy földrajzi művet⁴ Pabrėža személyes könyvei közül (lásd Pribušauskaitė 1982: 35).

Pabrėža földrajztudomány iránti érdeklődésének legfontosabb és legmeggyőzőbb bizonyítéka azonban egy szamogit nyelven írt, kis formátumú (166 oldalas), a világ öt részének politikai és fizikai földrajzát bemutató kéziratos könyve⁵. A kutatók egyetértenek abban, hogy ezt a könyvet tankönyvnek kell tekinteni, mivel a fizikai és politikai földrajz alapjait ismerteti, és feltehetően iskolai használatra szánták. Igaz, a tanulók számára sem feladatokat, sem kérdéseket nem tartalmaz. J. Tarvydas, aki valamivel részletesebben vizsgálta, úgy véli, hogy ez az első litván földrajztankönyv⁶ (Tarvydas 1972: 55). Ez a mű lehetővé teszi Pabrėža életrajzírói számára annak megállapítását, hogy 1816-ban, amikor belépett a kretingai ferences kolostorba, annak iskolájában a hittan mellett…

³ Az egyik atlasz ötven térképből áll (Atlas von 50 Karten), a másik nyolcból: a világ térképe (Mappa Totius Mundi...), Európáé, a Lengyel Királyságé és a Litván Nagyfejedelemségé (Regni Poloniae Magnique Ducat Lithuaniae...), valamint másoké. Jelenleg a Litván Nemzeti Martynas Mažvydas Könyvtár Kézirattárának Pabrėža-gyűjteményében őrzik őket (F 124–8; F 124–9).

⁴ [L.] Echard. Dyckonyar geograficzny, czyli Opisanie Królestw... első és harmadik kötete, amelyeket 1783-ban adtak ki Varsóban.

⁵ Pabrėža e kézirata címlap nélkül maradt fenn, így a címe nem ismert; a bibliográfiában az első sorai alapján szerepel: Įžegis. // Geograpyje (Žemiuraszts) ira aprazims žemys [...]. A kéziratot a Litván Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában őrzik (F 9–3361).

⁶ Nem minden földrajztudós tartja ezt a könyvet az első litván földrajztankönyvnek. S. Vaitekūnas Enciklopediniame geografijos žodyne című műve szerint „1898-ban P. Vilčišis megírta az első litván földrajztankönyvet” (Vaitekūnas 1994: 215). Ezt pontosítani kell: P. Vilčišis Trumpa geografija arba žemės aprašymas című munkája (Chicago, 1898) az első nyomtatásban megjelent eredeti litván földrajztankönyv. I. Švarcaitė földrajztudós véleménye szerint Simonas Daukantas Būdą című műve is nevezhető az első litván földrajztankönyvnek, mivel számos földrajzi terminust tartalmaz (Švarcaitė 1981: 213). Más földrajztudósok elismerik, hogy Pabrėža a legrégebbi litván földrajztankönyv szerzője (Kudaba, Bielukas 1976: 207).

118

A teológia, a latin nyelv és a természettudomány mellett Pabrėža földrajzot is tanított⁷ (Gidžiūnas 1994: 70).

Pabrėža földrajztankönyvének felépítése egyszerű. A könyv bevezetővel kezdődik (Įžegis, 1–13. o.), amely a földrajztudományt jellemzi, megadja annak ágait (geografyje matematycznyzny, fizycznyny, palytycznyji), és meghatározza az alapvető szakkifejezéseket. Ezt követően a tankönyv a kontinensek szerint öt részre (atskirios) oszlik. A legtöbb helyet Európa kapja (Europa, 13–113. o.), a többi kontinensnek – Ázsiának (Azya, 113–139. o.), Afrikának (Afrykai), Észak- és Dél-Amerikának (Ameryka, 146–162. o.), valamint Ausztráliának (Australije arba Oceanje, 162–166. o.) – feleannyi hely jut. A fejezet elején az adott kontinensre vonatkozó általános adatokat közli, majd külön-külön leírja az azon a kontinensen található országokat (a könyv felépítéséről bővebben lásd Tarvydas 1972: 55–56).

A könyvben nincs feltüntetve a keletkezés dátuma. J. Tarvydas szerint a tankönyv 1825 után íródott, mivel megemlíti I. Miklós orosz cárt, aki éppen abban az évben kezdett uralkodni, és legkésőbb 1830-ban, mivel Pabrėža ettől kezdve kizárólag a botanikának szentelte magát (Tarvydas 1972: 56). Feltehetően erre a véleményre alapozva a bibliográfia is azt jelzi, hogy Pabrėža Geografija című műve 1825 után íródott (Kišūnienė 1972: 97). Pabrėža földrajztankönyvének datálását azonban egy másik fontos tény segít pontosítani. A könyv XVI. Gergely pápát is megemlíti, aki 1831-ben lett pápa, vagyis jóval azután, hogy I. Miklós cár megkezdte Oroszország kormányzását: Poniawojecžio ira Grygaalós XVI. gawa baźniczys Rūnyszkoosys⁸ 63. Ebből következően Pabrėža 1831 után írta meg. Ezt az íráselemzés is megerősíti. G. Subačius, miután megvizsgálta Pabrėža műveinek helyesírási fejlődését, megállapította, hogy ez a könyv Pabrėža egyik első olyan műve, amelyet a čž és šž mássalhangzókkal, valamint megkettőzött magánhangzókkal írtak⁹, és hajlik arra a véleményre, hogy a könyv 1831–1834 körül készült (Subačius 1996: 42).

⁷ Mivel Pabrėža szamogit nyelven készítette el a földrajztankönyvet, feltételezhető, hogy a földrajzot is szamogit nyelven magyarázta a tanulóknak (Gidžiūnas 1994: 72).

⁸ Dėl Pabrėžos rašybos žr. Jonikaitė 1972: 62–65; Subačius 1996: 11–113.

⁹ A könyv elején ezek a sajátosságok jóval ritkábban fordulnak elő, a könyv második feléhez közeledve azonban egyre gyakoribbá válnak; ezért ugyanaz a szó a tanulmányban eltérő helyesírással is szerepelhet.

119

Pabrėža sehol sem jelöli meg, milyen forrásokra támaszkodott a könyv megírásakor. Feltehetően lengyel földrajzi könyveket használt; erre utalnak a tulajdonnevek lengyel alakjai, például Wataakaa „Itália” 57 (erre Tarvydas 1972: 57 is felhívta a figyelmet), továbbá az, hogy a könyv ritkább szakkifejezéseit lengyelül magyarázza. Valószínűleg nem egyetlen mű fordítása vagy követése volt, mert nem találtak olyan hasonló lengyel földrajzi művet, amely a 18. század végén – a 19. század elején jelent volna meg, és ilyen tömören ismertette volna valamennyi kontinens országait. Pabrėža tankönyve talán K. Wyrwicz Geografija című művére emlékeztet némileg (Wyrwicz 1799). Ebben – akárcsak Pabrėža könyvében – először a legfontosabb szakkifejezések magyarázata szerepel. A két könyv definíciói hasonló megfogalmazásúak, Wyrwicz azonban kérdés-felelet formájában közli őket: vö.: Geografijo (:Žemiu-raszts) ira aprasžims žemys, at kóry giwenam 1 ir Co jest geografija? Geografia abo nauka kraiopisarśka jest Opisanie Ziemi (Wyrwicz 1799: 1). Wyrwicz Geografija című műve nem lehetett Pabrėža fő forrása, hiszen csak Európa egyetlen kontinensét írja le. Pabrėža feltehetően minden számára hozzáférhető forrást felhasznált, és szamogit nyelven foglalta össze a fizikai és politikai földrajz legfontosabb ismereteit a világ valamennyi kontinenséről.

A nyelvtudomány története szempontjából érdemes megemlíteni, hogy az első litván földrajztankönyv felsorolja az európai nyelvek fő csoportjait, például: Lyižówiu binktorýniu rokóu wyniśtyka 1) biskayskynis; 2) szkockoiryckynis (: celtogaulskynis); 3) cymbryskynis; 4) finskynis; 5) grekynis; 6) totynyszkasis; 7) arnauckynis arba albanskynis; 8) germanskynis; 9) žemaytynis, lytównys, yr tatwyszkasis; 10) stowianskynis; 11) tó r kys zkaa–tatarynis. Apar tu židyszkasis yr Cygonyszkasis 19–20. Amint látható, itt az indoeurópai nyelvcsoportok mellett más nyelvcsaládok csoportjai is helyet kaptak (a biskayskynis terminus valószínűleg a baszk nyelvet jelöli, a finskynis pedig a finnugor család nyelvcsoportját vagy nyelvét; a török nyelveket a tór kyszkaa–tatarynis jelöli). Pabrėža nem használt egyetlen megnevezést a balti nyelvek csoportjaira; a szamogit nyelvjárást pedig külön balti nyelvként tartja számon, és elsőként említi.

A litván nyelvtudomány és a földrajztudomány számára Pabrėža e munkája a litván földrajzi szakkifejezések megalkotásának egyik első példájaként jelentős. Kétségtelen az értéke a történeti lexikológia és a dialektológia szempontjából is. Sajnos a litván geográfusok nem követték a botanikusok példáját, és

120

nem használta fel őket a litván földrajzi szakkifejezések megalkotásához¹⁰. A lexikográfusok sem fordítottak kellő figyelmet Pabrėža földrajztankönyvére – szavai nem kerültek be a nagy Lietuvių kalbos žodynas (LKŽ) szótárba.

Pabrėža Geografijoje című művében több mint 250 szakkifejezés található, közülük mintegy 200 egyszavas. Természetesen itt nem csupán földrajzi szakkifejezések fordulnak elő; számos más, a földrajzhoz közel álló szakterület kifejezése is megtalálható. Az ország gazdasági helyzetét tárgyalva a szerző nem nélkülözheti a gazdasági szakkifejezéseket, az ország katonai (szárazföldi és tengeri) erőit leírva pedig a hadtudományi és hajózási terminusokat használja. A tankönyvben emellett botanika, zoológia (növény- és állatnevek), kémia, nyelvészet, vallás, építészet és néhány más terület szakkifejezései is előfordulnak.

A tanulmány Pabrėža tankönyvének terminusait forrásaik szerint elemzi: 1) az élő nyelvből átvett, 2) a saját nyelv szóalkotási eszközeivel létrehozott, 3) más nyelvekből kölcsönzött kifejezéseket.

Közszavak terminologizálása

A köznyelvi szavak terminussá alakítását terminologizálásnak nevezzük. A terminologizálás rendszerint a szó kisebb-nagyobb szemantikai (néha nyelvtani) módosulásával és meghatározásával jár együtt. Leggyakrabban a terminologizált szó jelentése kibővül, leszűkül, általánosul vagy valamely jellemző alapján más dolog megnevezésére tevődik át (Keinys 1980: 64; Klimavičius 1996: 6).

Pabrėža, aki elsőként kezdett litván nyelven földrajzi szöveget írni, rögtön hiányát érezte a különféle földrajzi fogalmak megnevezésére szolgáló szavaknak. Felismerve, hogy a földrajz (különösen a fizikai földrajz) olyan tudományterület, amelynek fogalmai a népnyelvből könnyen és nagy számban meríthető szavakkal nevezhetők meg, Pabrėža bátran nekilátott saját nyelvjárása szavainak terminologizálásához. A Geografijoje című műben több mint 80 terminologizált közszót használnak (az összes egyszavas terminus 40 százalékát).

¹⁰ Kai kurie geografai (Švarcaitė 1981: 213) Pabrėžai ne visai pagrįstai prikiša, kad jis daugiausia vartojęs savo susikurtus, o ne iš gyvosios kalbos paimtus geografijos terminus.

121

Pabrėža számos, a nyelvjárásban használatos idegen szót is terminologizált, amelyeket ma barbarizmusnak (idegenszerűségnek) tekintenek, például: rieds „állami berendezkedés, kormányzat” 106, rinkis 88 „megye, járás”, róbėzė 13 „határ”, swiets „világ” 147 (ebből a szóból további terminusokat is alkot, például swietingóms 20). Az összetett terminusok tagjaiként is gyakran a népnyelvben használatos idegen szavakat veszi át, például: lęciugs katnu „hegylánc, hegység” 5; beswiety satas „lakatlan szigetek” 157; lousvijy miestaa „szabad városok” 76. Pabrėža feltehetően élő nyelvi szavaknak tekintette őket, mivel széles körben használták (némelyiket ma is használják) a szamogit nyelvjárásban. Terminussá alakításukat nem terminuskölcsönzésnek, hanem terminologizálásnak kell tekintenünk. Ugyancsak a terminologizálás, nem pedig a kölcsönzés eredményének tekintendők a terminologizált régi jövevényszavak.

Pabrėža földrajztankönyvében elsőként olyan közszavakat terminologizál, amelyek szemantikailag szinte változatlanok, a földrajzi környezettel és az éghajlattal kapcsolatosak, illetve élettelen természeti testeket és jelenségeket jelölnek, például: dauba 130, debesys ~ felhő 124, ězèrs 6, jura ar mary 5, kalns 6, kahwa 5, liitós ~ eső 116, ors 24, ópy ~ folyó 6, óula 132, pakalny 151, pawasaris 20, puga 7, sata 4, seklyma „szárazság” 12, snygis ~ hó 133, uksyna ~ köd 124, undóu ar wandóu ~ víz 5, undenis 77, wies ~ szél 7, wasara 20, wietra 7, žyima ~ tél 21, žemy 1. Mindezek a szavak régi balti eredetűek; némelyikük az indoeurópai alapnyelvből öröklődött, és nemcsak a szamogitok, hanem más nyelvjárások beszélői számára is ismert. Az LKŽ tanúsága szerint többségük többjelentésű. Valószínűleg Pabrėža korában is több jelentésben használták őket. Ebben a földrajzkönyvben elsődleges jelentésüket terminologizálta. A közszavakat hasonlóképpen terminologizálta a Pabrėžánál valamivel később terminológiai munkát végző másik szamogit, Laurynas Ivinskis is (bővebben lásd Auksoriūtė 1997: 45).

Számos régi balti szót terminologizált az ásványkincsek megnevezésére, például: auksós 25, dróska 123, gelžys 25, ruudas 125, sydabrós 25, szwyns 41 és szwęns 123 ~ ólom, waris 25. Meg kell említeni, hogy Pabrėža már a világ országainak ma is használatos elnevezéseit alkalmazza¹:

¹ Például az 1906-ban kiadott, J. Jablonskis szerkesztésében megjelent S. Mečius-féle földrajztankönyvben, a Trumpas žemės aprašymas című műben más elnevezések használatosak: kelet, nyu-

122

A világnak négy égtája, vagyis környéke van: Dél (:południe meridies ar Sud)¹²; Észak (:Północ, Septentrio ar Nord); Kelet (:Wschod. Oriens ar Est); Nyugat (Zachod. Occidens ar Ouest) 12–13. Ezek szintén az élő nyelvből terminussá vált szavak.

A könyvben néhány, a népnyelvből terminussá vált szó nemcsak a fizikai, hanem a politikai és gazdasági földrajz valóságainak megnevezésére is szolgál, például: amataa 26, giwentojee 25, 166, miests 33, ōusts ~ oustas 6, pylys 60, preky 113, szalys 9, valde ~ valdžia 10. E szavak egy része régi jövevényszó, például a germanizmus amataa és a szlavizmus miests.

A közszavak terminussá válása összefügg a terminusok meghatározásával. A terminus jelentését pontosan meg kell határozni. A népi földrajzi terminusok jelentős részét a könyv bevezetője (įžegis, 1–13. o.) definiálja, vagyis mintegy tudományos terminus státuszával ruházza fel, például: sala (:Insula) ira dalys žemys ysz wysu szalu wądenio aplyta 4; ópy ir tay šōrinkyms undyns saldziojy, wagō tekąty 6.

Amint már említettük, a terminussá tett közszó jelentése gyakran kibővül vagy leszűkül; olykor az élő nyelv szavát teljesen más dolog megnevezésére emelik át a terminológiába, hasonlóság vagy más jegy alapján. Az ilyen terminussá vált szavak szemantikai képződményeknek tekinthetők. A terminussá vált szó új jelentésében közös szemák vannak a közszó jelentésével; ezek motiválják az új, terminológiai jelentést. A közszó és a terminus jelentése különböző mértékben áll közel egymáshoz, attól függően, hogy mennyi közös szemájuk van, és ezek a jelentés magjához vagy perifériájához tartoznak-e. Ha a közszó és a terminus jelentésmagja egybeesik, akkor nem tekintjük őket különböző szemémáknak, és a szótárak sem különítik el őket; például a már említett, különféle természeti objektumokat és jelenségeket jelölő szavak (kalnas, upė, vėtra stb.) esetében a DŽ és az LKŽ is egyetlen jelentést ad meg (nem különít el két jelentést – a köznyelvit és a geogr. jelöléssel ellátottat¹³).

riai, žiemiai, vasariai. J. Jablonskis dar ir Mūsų žodynėlyje (1918) nebuvo apsisprendęs, kurie pasaulio šalių pavadinimai tinkamesni, vartoję nonemai sinonimu.

¹²Pabrėža az új terminus vagy az általa ritkábbnak vélt szó mellett zárójelben, kettőspont után, néha az ar kötőszó után gyakran lengyel, ritkábban latin vagy más nyelvű megfelelőjét, illetve litván szinonimáját adja meg.

¹³A DŽ-ben csak a kalnas szó kapott geogr. jelölésű jelentést, de az elsődleges, köznyelvi jelentés nincs elkülönítve; az upė és a vėtra szavak jelentéseihez nem tartozik ez a jelölés.

123

A szavak terminussá alakításakor Pabrėža nem riadt vissza a különféle szemantikai változtatásoktól. A földrajztankönyvben olyan közszavakat találunk, amelyek terminológiai jelentése leszűkült. A versmė, sžaltnis (6) szavak a folyó forrását nevezik meg, például: pradė ópys vadynas versmė ar sžaltnis 6. A könyv végén a sžaltnis szó mellett egy másik szinonima is szerepel: werdōlis: sžaltnis (ar werdōlis zrždōlō) 131. A šaltinis szó alapjelentése: „az a hely, ahol a víz egy felszín alatti vízérből előtör” (LKŽ XVIII), vagyis olyan hely, amely nem feltétlenül adja egy folyó eredetét. A versmė szó negyedik jelentése viszont az LKŽ-ben „folyó forrása”; az illusztráló mondatok K. Būga és M. Daukša írásaiból származnak. Az LKŽ a Verdulis alakot a virdulys szó fonetikai változatának tekinti, és nem különíti el „forrás, fakadás” jelentését; ugyanakkor közli a szó verdulingas „forrásokban gazdag” származékát, valamint egy illusztráló példát Pabrėža botanikai írásaiból (LKŽ XVIII). Az LKŽ adatai nem utalnak arra, hogy a šaltinis ir verdulis szavakat „folyó forrása” jelentésben használták volna; úgy tűnik, Pabrėža egyéni terminusainak tekinthetők.

Pabrėža tankönyvében további olyan terminusokat is találunk, amelyek jelentését az LKŽ nem rögzíti; feltehetően más szerzők nem használták e szavakat ilyen jelentésben. Mondhatjuk, hogy ezek Pabrėža egyéni földrajzi terminusai. A žemaitiai nyelvjárás troba szavával a földrajztankönyvben a parlament épületét jelöli, például: [...] sodietamy ysz karaliaus ir dwejų trobų: ysz kórių pyrmoji sósydeva ysz Senata, atroji ysz Pashu yr Depūtawotojų 43. A terminussá vált közszó, az ertmė „üres helyiség, üres terület, üres hely” jelentése (LKŽ II) általánosított, konkretizált jelentéssé vált: ertmy 105 „terület” (ugyanebben a jelentésben használatos az ertiby terminus is, 2). A közszó vaisius többes számú alakját, a waysey 25-öt terminussá téve Pabrėža jelentését jelentősen kibővítette: ezzel a szóval az államban tenyésztett állatokat és termesztett növényeket, valamint a kitermelt ásványkincseket nevezte meg (vö. a vaisius „vagyon” 8. jelentésével az LKŽ XVII-ben). A földrajztankönyvben a dyržōs 20 szó az éghajlatot és az éghajlati övezetet jelöli; mellette a žemdyržis származékot is használja, például: Dyržōs ar Žemdyržis, klimat 24.

Az öblök megnevezésére Pabrėža három szót használt: atkōta, arba ataka, ar kōlszy jūrny 5. A korabeli lengyel földrajzi könyvekben szintén három terminust használtak, vö.: zatok, odnoga morska, golf (Wyrwicz 1799: 14). Az első szó, az atkula ritka; úgy tűnik, csak az északi žemaitiaiak használják

124

jelentése „a folyó szélesebb része, ahol a partba benyúlik, és ahol lassabban folyik a víz; holtág“. Az LKŽ e szó használatának forrásai között Pabrėža írásait jelöli meg, és két szemléltető mondatot is közöl Pabrėža nyelvjárási területéről – Plungėből és Salantaiból (LKŽ I). Nincs adat arra, hogy ezt a szót más žemaitisok is használnák, és a DūnŽ.-ben sem találjuk meg. A nyelvjárásban (és Pabrėža botanikai írásaiban) az atkula szót folyó holtágára használják, a földrajztankönyvben viszont Pabrėža általánosította a jelentését, és tengeröböl megnevezésére alkalmazta, például: Babelmandeb (:wartaa smerty) jung jūra arabynu šo atkolo arabynu arba jūro raudonomoj 135. A többi szinonima feltehetően lengyel terminusok mintájára, a nyelvjárási alakokat felhasználva keletkezett: az utaka (= uttaka) a lengyel zatok alapján jött létre (az atiteka ige végződésével), az összetett kólsży jūryny terminus pedig a lengyel odnoga morska. fordítása.

A tengerszoros megnevezésére a žemaitis nyelvjárásban nem volt szó. Pabrėža e fogalom megnevezésére terminusként alkotta meg a pargniuža képzett alakot 6. Bár ez a szó egyértelműen származékszó, mégis mondhatjuk, hogy Pabrėža készen vette át az élő nyelvből, nem pedig maga képezte a pergniaužti igéből, mivel annak egyik jelentése sem („összenyom“; „megfeszít“; „derékban félig megszorít (ruhát)“ LKŽ III) indokolja a terminus „keskeny vízsáv kontinensek, szigetek vagy a kontinens és egy sziget között, amely szomszédos óceánokat, tengereket és más víztesteket köt össze“ jelentését (Vaitekūnas 1994: 171). Az egyszerű pergniauža szó (és változata, a pargniūža) jelentése: „két vastagabb, szélesebb rész közötti elvékonyodás, beszűkülés, kinövés“ (LKŽ IX); a tengerszoros fogalmára a „beszűkülés, elvékonyodás“ jegye alapján vitték át.¹⁴ A pargniuža terminus mellett szinonimaként használatos az összetett ąksztibe jūryny terminus 6 is, amely a német Meer enge összetétel tükörfordítása („tengerszoros“; németül Meer „tenger“, Enge „szűkösség, szorosság“); a lengyel tankönyvekben szintén két terminust használtak: cieśnina, abo przemyśka morska (Wyrwicz 1799: 14). A pargniuža terminus mellett időnként az ankštas melléknevet is használják, például: ąksztó pargniužó Faro di Messina 66.

¹⁴A Klaipėdában kiadott „Lietuwiszka Ceitunga“ című újságban a pergniuža szót szintén földrajzi terminusként használták egy keskeny földsáv (nem vízsáv) megnevezésére – sasmalka (LKŽ IX).

125

Pabrėža Geografijoje című művében terminussá tett néhány köznyelvi szót, amelyek terminussá válásának alapja a jelentésátvitel; ezeket más szerzők is használják, jelentésüket az LKŽ rögzíti, például: gyre „sivatag“ 140, jōusta „azonos éghajlatú földsáv“ 129, kaps „vidék, ország“ 110, žīmie „címer“ 27. Ma már nehéz megmondani, hogy e terminusok megalkotásakor Pabrėža másoktól vette-e az ötletet, vagy önállóan tette őket terminussá ezekkel a jelentésekkel.

Megjegyzendő, hogy Pabrėža számos érdekes nyelvjárási melléknevet használ a különféle időjárási viszonyok jellemzésére, például: kelet felé kaytringas buun wasaras, o žīimus darganuotas yr wietringas 130; Wydōtynioji arba Auksztoji Azyje [...] tór sausa yr dydesnioje daliece ašzri ora, kaytringa wasara [...] yr pryky (ar body) žīmo 116. Ezek a melléknevek szorosan kapcsolódnak a földrajzi terminusokhoz. Némelyikük olyan terminusokból származik, amelyek a tárgyalt tankönyvben elő sem fordulnak (dargana, kaitra), de nyilvánvaló, hogy Pabrėža ismerte őket. E melléknevek egy része összetett terminusok járulékos eleme lehet (sausas, darganotas oras).

Új terminusok képzése

Érthető, hogy Pabrėža nem találhatott a saját nyelvjárásában minden földrajzi fogalom megnevezésére alkalmas szavakat. Szinte lehetetlen olyan szavakat találni, amelyekkel a Litvániára nem jellemző valóságokat (például vulkánt, óceánt), illetve csak a tudomány által meghatározott elvont kategóriákat (például szélességi és hosszúsági fokot) lehetne megnevezni. Ezért Pabrėžának, a litván földrajzi terminusalkotás úttörőjének a nyelvjárási szavak terminussá tételén kívül más terminusalkotási módokat is keresnie kellett. Nem sietett a terminusok más nyelvekből való átvételével vagy lefordításával. Pabrėža sikeresen élt a litván nyelv szóalkotási lehetőségeivel. A tankönyv mintegy 40 újonnan alkotott földrajzi terminust használ (az összes egyszavas terminus 20 százalékát).

Néha nehéz megállapítani, hogy egy szó, amely szóalkotási szempontból elemezhető és a nyelvjárásban használatos (egyértelmű származékszó), terminussá vált-e, vagyis készen vették-e át a nyelvjárásból, illetve valamely szóalkotási móddal alkották-e meg. Ilyen esetekben a terminus forrásának elkülönítésében a terminus motivációja segít. Ha a terminus jelentését inkább a szóalkotási alap motiválja, forrásának a szóalkotást tekintjük; ha a köznyelvi szó jelentése –

126

ez terminologizáció. Ezért a pargrinda világos képzős alakot a terminologizáció, nem pedig a szóalkotás eredményének tekintjük. Ez a fejezet nem tárgyalja a más nyelvekből lefordított, nem eredeti terminusokat. Ezeket tükörfordításoknak tekintjük.

Képzős származékok. Pabrėža Geografijoje című művében mintegy 25, képzőkkel alkotott terminus található; ez az összes származék több mint fele. Új terminusok alkotásakor Pabrėža leggyakrabban az -ybė képzőt használta. Az e képzővel alkotott származékok legnagyobb részét elvont főnevek teszik ki, például: dalmii̇bė „közigazgatási felosztás” (: dalmė), ugyanezzel a jelentéssel használatos az -mė képzővel alkotott daalme alak is, 78; darbi̇by „üzlet, foglalkozás” (: darbas), például: Galwingóujy d a r b i i b y (Zatrudnieniem) ira Kawone bado-os yr bótasdarbš 119; dwasyszki̇iby „papság” (: dvasiškis) 133; gyṁinyby (narodowe) „nemzetiség” 11 (: giminė); galwzódiby „emberölés” 119 (: galvižudys); moksli̇bys¹⁵ (umiejętności) „képességek, készségek” 26 (: mokslas); pasiedliby „kolóniák, birtokok” (: pasedła „telephely, település” LKŽ IX), például: At pakrašti̇o aukšouto Europyjonis tór pa s i e d l i i b e s 144; žmogžórdliby „emberölés” (: žnogzurdys „aki embert öl, gyilkos” LKŽ XX). Néhány -ybės képzős származék melléknevekből keletkezett, például: ygli̇iby „hosszúság” 147 (: ilgas); ptatiiby „szélesség” (: platus), például: [Amerika] gól tarp 210–344° l g i b y s, o 56° pyti̇nys lig 80° p t a t i i b y s šiauryns 147; wartauniby „kereskedelem” 38 (: vartaunas „kereskedéssel foglalkozó”).

Egy másik meglehetősen gyakori szóalkotási formáns az -imas képző: itapyṁs „mellékfolyó” (: įtapti „befolyni” LKŽ XV, példa csak Pabrėža írásaiból), mellette szinonimaként használatos az azonos képzővel alkotott nóutapyṁs (: nutapti „befolyni” LKŽ XV), például: kór wiel ópy begas, yr i kyta ópy ar i jūra ipól, ira I t a p y m s ar N ó u t a p y m s 6; padalyjyṁs „közigazgatási felosztás” 27 (: padalyti); pagiwenyṁs „az ország uralkodójának lakhelye” (: pagyventi), például: pagiwenyṁs (rezydencya) ciesoriaus 27; sómaanims (przemysł) „ipar” 42 (: sumanyti). Mindezek a származékok egy cselekvés eredményét jelölik, és igekötős igékből képződnek.

¹⁵ Körülbelül ugyanebben az időben (1832-ben) ez az új szó hasonló jelentésben az első Poroszországban kiadott litván újságban is előfordult: Nusidavimai apie Ewangelijos Prasiplatinimą tarp Žydų ir Pagonų (LKŽ VIII).

127

Néhány, az -einė képzővel alkotott származékra is találtunk példát. Ritka jelentésű e képző származéka a gyveny „földművelés” 149 (: gyventi „művelni (földet)” LKŽ III); boweyne „az ország uralkodójának lakhelye” 46 (: būti).

Pabrėža Geografijoje című művében más képzős származékokból egy-egy példa található: -umas: svietingóms (Ludność) „népességszám” 20 (: svietas „emberek” LKŽ XIV); -ūnė: darbuune „üzlet, foglalkozás” (: darbas), például: Eskimaa, kóriu darbune ira medziokle, żwejiba yr t. t. 151; -ukas: ligióks „egyenlítő” 116 (: lygus). Ennek a terminusnak a megalkotására feltehetően más nyelvek szolgáltatták az ösztönzést, vö. latin aequator „kiegyenlítő”, lengyel równik. S. Daukantas szintén más nyelvek mintájára alkotott új szót használt: lygruba (DLLŽ I 180).

Végződéses származékok. Pabrėža meglehetősen eredeti, -a végződéssel alkotott származéka a -a nóuszuuka „vízesés” (: nùsóko), például: Cze atsyra szlowinga nóuszuuka (katarakta) Niagary 152. Pabrėža ebben a könyvben más terminusokkal is nevezi a vízesést: óżkarpis, żeminszukšis 6. A Óżkarpis feltehetően a népnyelv terminologizálódott szava, a żeminszukšis pedig összetétel.

Igekötős származékok. Egyetlen, a pri- (ennek megfelelően prie-) igekötővel alkotott származékot találtunk: prižemis (Promontorium) 4, „fok, földnyúlvány” (: žemė).

Összetételek. Az összetétel viszonylag termékeny módja Pabrėža terminusalkotásának. Ezzel a szóalkotási móddal mintegy tíz terminust alkotott, vagyis az összes származék egynegyedét. Pabrėža egyik legeredetibb új alkotása az ógnakalney (wulkany arba kalnaa ógni yszdómatyjy) összetétel, 15 (: ugnis, kalnas). Pabrėža ezt az összetételt a žemaitai nyelvjárásban szokásos módon az -a- kötőhangzóval használja (vö. -a- ugnakuras); az LKŽ szerint ez a szóalak csak A. Kuršaitis szótárában szerepel. Az -i- kötőhangzóval az -i- ugnikalnis szó először 1906-ban fordult elő J. Mečys J. Jablonskis által szerkesztett Trumpame Žemės aprašyme című művében; A. Piročkinas e szó megalkotását J. Jablonskinak tulajdonítja (Piročkinas 2000: 16). Pabrėža az ugnakalnis (ugnikalnis) szót jóval J. Jablonskis előtt használta, ezért megalkotójának Pabrėžát kell tekinteni. Meglepő módon S. Daukantas nem használta az ugnikalnio szót; nagy szótárában ezt találjuk: wulkan, ugnis žiamej’ deganti, wulkanas (DLLŽ III 267).

A pusiasalis szó története némileg eltérő. Pabrėža e földrajzi fogalomra az pósiausata, ar pósiausalis (Perinsula) új szavakat használta 4 (: pusiau, sala). A pusiasalis szó megalkotójának szintén J. Jablonskist tartják (Piročkinas 2000: 16). J. Jablonskis maga szigorúan megkülönböztette a pusia- szavakat

128

a sziget és a félsziget jelentése „a sziget közepe”, ezért Pabrėžát aligha tekinthetnénk a földrajzi terminusként használt pusiasalis „három oldalról vízzel körülvett szárazföld” megalkotójának. Később a pusiasalis szót a félsziget jelentésében az aušrininkai használták. S. Daukantas szótárában a pusale neologizmus szerepel. Az orosz földrajzi terminusok fejlődését kutató L. Kutina (1964: 156) a полуостров orosz terminust a német Halbinsel tükörfordításának tartja.

A tankönyv még néhány olyan összetett terminust is használ, amelyeknek második tagja főnév: dyjdūris „óceán” 5 (: nagy, tenger), például: Dydjurio (oceanum) szaukas ciela prabaga undyns surojy uplejęcziojy żemyn 5; nausodis „kolónia” 159 (: új, kert); pythruksznis „délkör” 3 (: dél, vonal); žemdryžis „éghajlat” 115 (: föld, sáv „éghajlati övezet”).

Használ még néhány olyan összetételt is, amelyeknek második tagja igén alapul: žmogžūda „emberölés” 120 (: ember, öl), žmogžórda 120 (: ember, öl „öl” LKŽ XIX).

Összefoglalva elmondható, hogy a földrajzi neologizmusok megalkotásakor Pabrėža többnyire a litván szóalkotás megszokott szabályaira támaszkodott. A legtermékenyebb képzési mód a szuffixumokkal való szóalkotás; emellett a terminológiában az összetett szavak számának növekedése is megfigyelhető. Pabrėža számos neologizmusa sikeresen létrehozott szó volt. Ezt mutatja, hogy későbbi szerzők hasonló vagy akár azonos neologizmusokat alkottak, például a pusiasalis szót az aušrininkai, a ugnikalnis szót pedig J. Jablonskis. Valószínűleg nem Pabrėža tankönyvéből vették át ezeket, mert a kéziratot nem nyomtatták ki, és kevesen ismerték; alighanem S. Daukantas sem olvasta, mivel nagy Lengyel–litván szótárában egyetlen Pabrėža-féle földrajzi neologizmus sem található.

Kölcsönzött terminusok

Az anyanyelvi erőforrásokon kívül a terminusok egyik további forrása az idegen nyelv. A szavak kölcsönzése különböző mértékű lehet. A lexikológiai munkákban a kölcsönszavakat aszerint, hogy a teljes szó (alakja és tartalma egyaránt) vagy csak egy része kerül-e át (az alakot lefordítják, vagy a jelentést veszik át), anyagi és nem anyagi kölcsönzésekre osztják (Barauskaitė 1995: 35). Pabrėža Geografija című művében használt kölcsönzött terminusok is feloszthatók anyagi kölcsönzésekre, amelyeket más nyelvekből változatlan alakban vettek át, illetve

129

nem anyagi kölcsönzésekre, amelyeket más nyelvi szavak morfémáról morfémára történő lefordításával alkottak. A tankönyv mintegy 80 kölcsönszót használ (az összes terminus 40 százalékát). A kölcsönzött terminusok viszonylag nagy arányát a tankönyv tárgya indokolja. Az idegen országok, államok és azok sajátosságainak leírásához nem lehet meglenni kölcsönszavak nélkül.

Anyagi kölcsönzések. Pabrėža Geografija című művében a kölcsönszavak jelentős részét a különböző államok közigazgatási egységeinek elnevezései teszik ki, például: Lengyelországban és Franciaországban – departamețs 40, 55; Dániában – diecczyji 103, a lábjegyzetben ez áll: Dijecczyje (j-vel írva!) cze tón pati znoczy, koú Prawincÿe; Mexikóban – distrikts (nagyobb egység) 155 és in-tendencÿe (kisebb egység) 155; Svájcban – kantons 69; más államokban – góbernyjy 27, jorydykcyje 38, prawincÿe 37, 51 stb. Politikai és gazdaságföldrajzi terminusok is előfordulnak, például: dakadaa „jövedelem” 26, 84, pabryks 26 ~ gyár, religyÿs arba wieras 19 és wiera 103, stalicźe „főváros” 27; helyette olykor az összetett miests pyrmótynis terminust használják 32. Hajók megnevezésére szolgáló kölcsönszavak is előfordulnak, például: fregata 26, 78, brygs 78. Mindezeket a kölcsönszavakat litvánosították: žemaitiai végződéseket kaptak, és a litván nyelv (illetve a žemaitiai nyelvjárás) nyelvtani szabályai szerint ragozták őket.

Pabrėža tankönyvében néhány teljesen litvánosítatlan kölcsönzött terminus is található, például: alabaster ~ alabástrom 41, Geizer ~ gejzír 105, Samum ~ szamum „ilyen afrikai szél” 116, 135, például: pÿtu szalie łakee pót wies kaytresis óztroszkÿnatesis wadynams Samum. Ezek ritkán használt terminusok, amelyek Litvánia vidékére egyáltalán nem jellemző jelenségeket vagy tárgyakat jelölnek; a földrajzi tankönyvben alig akad belőlük egy-kettő. Pabrėža nemcsak hogy nem alkotott hozzájuk litván megfelelőket, hanem a žemaitiai nyelvjárás nyelvtanához sem igazította őket: nem tett hozzájuk végződéseket, és nem ragozta őket. A mai földrajzi terminológiában is kölcsönszavak nevezik meg ezeket a fogalmakat.

A tárgyalt könyvben számos kölcsönszó szerepel más vidékek különféle állatainak (a), valamint növényeinek vagy terméseinek (b) megnevezésére:

a) bawoolaa 127 (vö. lengyel bawół „bivaly”), hyenas ~ hiénák 126, kolibraa ~ kolibrik 149, krokodilee 136, lamas 149, lampartaa 125 (vö. lengyel lampart „leopárd, párduc”), ława „oroszlánok” 123, 125, 149, papuugas 127, poowaa ~ pávák 126, reniferaa 25, 118 (vö. lengyel renifer „rénszarvas”), stanee „elefántok” 126, struśžė ~

130

struccok 136, szakale 123 (vö. lengyel szakal), tygrysaa ~ tigrisek 123, 149, werbludaa „púpos hátú tevék“ 122, wigonie ~ vikunya „ilyen láma“ 149;

b) ananasaa 136, china „kínai szarszaparilla, Smilax china“ (BVŽ 1998: 278) 149, daktilee 136 (vö. lengyel daktyl „datolya“), ipekakuuna ~ ipekakuána „ilyen közép- és dél-amerikai cserje“ 149, kakao ~ kakaó 149, manioks 149, sago „szágópálma; a pálma keményítőjéből nyert dara“ 149, sassafras „ilyen észak-amerikai fa, szasszafrász“ (LBŽ 1938: 312) 149, sassaparilla „szarszaparilla“, vö. német Sassaparill (BVŽ 1998: 278) 149, vanilla ~ vanília 149.

Pabrėža nem alkotott saját terminusokat a ritkán használt fogalmak megnevezésére, és a különböző államok közigazgatási egységeinek elnevezésekor sem cserélte fel az egzotizmusokat saját szavakkal. Megnevezésükre szolgáló terminusokat többnyire a lengyelből vagy a lengyel nyelven keresztül kölcsönzött.

Nem anyagi kölcsönszavak. A XIX. század elején, a litván nyelvmozgalom idején különösen kerülték az idegen szavakat. Az új terminusok alkotásának legegyszerűbb módja a szavak morfémánkénti lefordítása volt. Például S. Daukantasnak, a litván nyelv legtöbb új szavát megalkotó szerzőnek, összetett szavai közül akár 90 százalék is elemeiben a lengyel prototípusnak felel meg (Subačius 1993: 147). Számos tükörfordítás a szomszédos nyelvek – az orosz (Kutina 1964: 194–204) és a lengyel (vö. Wyrwicz 1799) – földrajzi terminológiájában is használatos volt.

Pabrėža leginkább görögből próbált terminusokat fordítani. A görög geografija terminust morfémánként žemūraszts formában fordította le 1, de nem főterminusként, hanem csak zárójelben használta, például: Geograpye (: žemūraszts) 1. A lengyel földrajzkönyvekben ezt a görög eredetű terminust szintén lefordították, például: Geografia abo nauka kraiopisarska (Wyrwicz 1799: 1). A tankönyv elején még néhány, ebből a tükörfordításból képzett terminus is szerepel, például: žemraszitojee „földrajztudósok“ 9; mile žemrašž- nynyny (: Mila geograficzna) 2. Egy másik görög terminust, az archipelag „szigetcsoport“ szót többféle terminussal fordította: salmary 6, 108 (: sziget, tenger), tabjuaris 162 (: nagyon?, tenger), binktūrmary 6 (: szigetvilági?, tenger). Ezek Pabrėža saját tükörfordításai; más szerzők feltehetően nem használták őket, mivel egyik sem található meg az LKŽ-ben; S. Daukantas a szótárában szintén nem ad meg litván megfelelőket e szóhoz. Az államformák megnevezésére a kölcsönzött terminusok mellett Pabrėža azok tükörfordításait is használta, például: Rieczy

131

paspolito vagy Daugivvaldy; Demokratycznynis vagy gaujewaldis; Anstokratycznynis vagy dydūmenwadis 10.

Pabrėža néhány terminust lengyel terminusok lefordításával alkotott, például: jurtarpis „földszoros“ 4 (vö. lengyel międzymorze); rąkweykalaa „kézi munka“ 26 (vö. lengyel rękodzieła); póskaraalós „alkirály, a király helytartója“ 59 (vö. lengyel wicekról).

Atskirai minėtini vietų pavadinimai su priesaga -ystė. Kaip teigia S. Ambrazas (2000: 69–70), šie vietų pavadinimai atsirado mūsų raštijos pradžioje dėl slavų įtakos ir jie laikytini vertiniais¹⁶. Jų randame ir Pabrėžos vadovėlyje, pvz.: ciesowystny 9; kónygaukštystv 9; ponistv „valstybė“ 9 (plg. lenk. państwo). Vartojama vietų pavadinimų ir su slaviška priesaga -stvo, pvz.: grabstwo 9, laudgrąbstwo 9, wawadztwa 43.

A lengyel nyelv hatására Pabrėža néhány szónak idegen jelentést tulajdonított: žemų „kontinens“ (vö. lengyel ląd „föld, szárazföld, kontinens“), például: Dydesniosses dalis juro nepaskyrtas wadynas Žemiemis (: Lądami) arba dalymis žemvs 3; kótka „(föld)gömb“ 5 (vö. lengyel kula ziemska „földgömb“). Az utóbbi szóból képzett tükörfordítás a póskólkis „félgömb“, például: at póskólkió saulielidynió 3. Kissé furcsa, hogy Pabrėža, miközben a világrész köznyelvi elnevezését – a vakarai szót – használja, a nyugati félgömböt tükörfordítással nevezi meg: saulielidynis, vö. lengyel zachódni; a keleti félgömböt pedig rytynio néven említi 3.

Pabrėža döntését, hogy fordított terminusokat használjon, feltehetően az akkori törekvés határozta meg: saját terminusokkal rendelkezni. Megjegyzendő, hogy Pabrėža a tükörfordításokat gyakran nem főterminusként, hanem a kölcsönszavak mellett használta.

Következtetések

1. Pabrėža földrajztankönyve (amely 1831 után íródott), amely az első litván földrajztankönyvnek tekinthető, nyomtatásban nem jelent meg, ezért csak kevesen férhettek hozzá, hogy elolvassák. Az általa megkezdett munkát a litván földrajzi terminológia megalkotására a későbbi szerzők nem vették át-

¹⁶Az LKG ezeket a szavakat nem tekinti tükörfordításoknak (LKG I 402).

132

rók, még S. Daukantas sem, aki ugyanazt a nyelvjárást beszélte, mint Pabrėža, akivel kapcsolatot tartott, használta ezeket a terminusokat.

2. A földrajzi terminusok megalkotása során Pabrėža kellő arányban használta a modern terminológia által megkülönböztetett fő terminusforrásokat: 1) az élő nyelv szókincsét; 2) a szóalkotás lehetőségeit; 3) más nyelvek szókincsét.

2.1. Sikeresen terminologizálta a népi földrajz szaknyelvi szókincsét; számos nyelvjárási szót terminussá alakított azáltal, hogy jelentésüket egy bizonyos vonás alapján átvitte valamely földrajzi fogalom megnevezésére.

2.2. Az új szavakat többnyire olyan földrajzi fogalmakra alkotta, amelyekre később is születtek litván szavak (dyjuris, vö. vandenynas). Pabrėža egy-egy alkotta terminusa (ognakalis, vö. ugnikalis) felért J. Jablonskis olyan újításaival, amelyek ma földrajzi terminusok.

2.3. Főként azokat a terminusokat kölcsönözte, amelyek idegen vidékek sajátosságait tükrözik, és ritkábban használatosak; más nyelvekből pedig azokat a terminusokat fordította le, amelyek a földrajztudományban kellően gyakoriak, és nincs megfelelőjük a žemaitis nyelvjárásban.

LITERATŪRA

Ambrazas S. 2000: Daiktavardžių darybos raida 2, Vilnius.

Auksoriūtė A. 1997: Paprastųjų žodžių terminologizavimas XIX a. (L. Ivinskio Prigimtūmenė). – Lituanistica 3 (31), 44–53.

Barauskaitė J. 1995: Leksikologija. – Lietuvių kalba 1, Vilnius, 4–77.

BVŽ – Botanikos vardų žodynas. Red. R. Jankevičienė, Vilnius, 1998.

DLŽ – Simono Daukanto raštai: Didysis lenkų–lietuvių kalbų žodynas 1–3. Parengė G. Subačius, Vilnius, 1993–1996.

DūnŽ – Vitkauskas V. Šiaurės rytų dūnininkų šnektų žodynas, Vilnius, 1976.

DŽ – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. Red. St. Keinys, Vilnius, 1993.

Gidžiūnas V. 1994: Jurgis Ambraziejus Pabrėža (1771–1849), Roma–Vilnius.

Jonikaitė Z. 1972: Apie J. Pabrėžos botanikos veikalų rašybą. – Jurgis Pabrėža (1771–1849), Vilnius, 62–65.

Keinys St. 1980: Terminologijos abėcėlė, Vilnius.

Kišūnienė N. 1972: J. Pabrėžos bibliografija. – Jurgis Pabrėža (1771–1849), Vilnius, 95–114.

Klimavičius J. 1996: Nuo liaudies terminijos prie mokslinės. – Terminologija 3, 4–25.

Kudaba Č., Bieliu kas K. 1976: Pirmųjų lietuviškųjų geografinių vadovėlių apžvalga. – Geografinis metraštis 14, 207–213.

133

K u t i n a L. 1964: Л. Л. Кутина, Формирование языка русской науки (Терминология математики, астрономии, географии в первой трети XVIII века). Москва – Ленинград.

LBŽ – Lietuviškas botanikos žodynas. Red. J. Dagys, Kaunas, 1938.

LKG I – Lietuvių kalbos gramatika 1, Vilnius, 1965.

LKŽ – Lietuvių kalbos žodynas 1–20, Vilnius, 1941–2002.

P i r o č k i n a s A. 2000: Jonas Jablonskis – naujų žodžių kūrėjas. – Gimtasis žodis 11, 14–16.

P r i b u š a u s k a i t ė A. 1982: Knygos iš Jurgio Pabrėžos asmeninės bibliotekos. – Bibliotekų darbas 4, 35.

S u b a č i u s G. 1993: Simono Daukanto Didžiojo lenkų–lietuvių kalbų žodyno naujadarai: individuali žodžių daryba. – Lietuvių algimimo istorijos studijos 4, 135–216.

S u b a č i u s G. 1996: Jurgio Ambraziejaus Pabrėžos žemaičių kalba. – Lietuvių atgimimo istorijos studijos 8, 10–113.

Š v a r c a i t ė I. 1981: Lietuviškoji geografinė terminija. – Geografinis metraštis 19, 213–216.

T a r v y d a s J. 1972: J. Pabrėža – pirmojo lietuviško geografijos vadovėlio autorius. – Jurgis Pabrėža (1771–1849), Vilnius, 55–62.

V a i t e k ū n a s S. 1994: Enciklopedinis geografijos žodynas, Kaunas.

W y r w i c z 1799: Geografia czasów teraznieyszych, albo opisanie naturalne y polityczne królestw, państw, stanów wszelakich...: ku pożytkowi narodowey młodzi przez X. Karola Wyrwicza... wydana; a teraz na nowo przedrukowana w Wilnie w Drukarni J. K. Mci przy Akademii.

THE TERMINOLOGY OF J. A. PABRĖŽA’S GEOGRAPHY TEXTBOOK

Summary

This article deals with the terminology of the first Lithuanian Geography textbook written by J. A. Pabrėža (1771–1849), a famous Samogitian naturalist and Franciscan Father. Pabrėža created terms by three means: 1) making terms out of folk lexis, 2) derivating neologisms, 3) borrowing terms (from other languages). Pabrėža used many words from his native dialect as terms of geography (kalnys ‘mountain’, ópın ‘river’, sala ‘island’); created suitable terms of geography (darbiiby ‘occupation’, ógnakálnis ‘volcano’, dyðjuris ‘ocean’ etc.); borrowed terms to name various phenomena (geizer ‘geyser’) and used some calques from Greek (žėmiuraszts ‘geography’) and Polish (jurtarpis ‘isthmus, neck’).

The book was written in his native Northern Samogitian sub dialect of Kretinga after 1831 but was not published.

Robertas GEDRIMAS

Gauta 2003-11-12

Šiaulių universitetas

P. Višinskio g. 38, LT-5400 Šiauliai

E. paštas [email protected]

134