JONAS KLIMAVIČIUS

Lietuvių kalbos institutas

Rūta Vainienė: A közgazdasági szakkifejezések szótára

Vilnius: Tyto Alba, 2005, 328 p.

A szótár nem rendelkezik az Állami Litván Nyelvi Bizottság (VLKK) jóváhagyásával, ezért – ahogyan maga a szerző állítja – „teljes felelősség azért, ami ebben a szótárban szerepel, és ami nem szerepel benne” (12) őt terheli. A recenzens nem tudja, mennyiben felel azért, hogy a szótárnak nincs meg ez a szükséges és előírt jóváhagyása. A szerző köszönetet mond az ismeretlen „szerkesztőknek és nyelvészeknek” (12), valamint a megnevezett „szigorú és igazságos recenzenseknek” (12) – Raimondas Kuodžiui dr.-nak és Elena Leontjevának –, ám a VLKK által megállapított jóváhagyási eljárás betartása sokkal világosabban megmutatta volna, elegendő volt-e már a szerző által megtapasztalt szigor, és mennyi hiányzott még belőle.

Amit elkezdtek, be kell fejezni – valamikor meg kell szerezni azt a jóváhagyást. Amíg ez megtörténik, a recenzens megpróbál segíteni a szótár olvasóinak, természetesen a legfontosabb dolgokra szorítkozva: a szakkifejezések kiválasztására, normatív rendezésére és a közgazdasági terminológia megtisztítására (litvánosítására).

A szerző sajátos módon határozza meg a szakkifejezések kiválasztásának kritériumait: „az, ami véleményem szerint az olvasók többségének érdekes és hasznos lehet” (11). Ez csupán az alapvető irányt jelöli ki a választott cél szerint: a szótár nemcsak szakembereknek szól (10–11). Ezen az irányon belül azonban mindennek teljesnek és következetesnek kell lennie. Ebből valamelyest hiány van. Itt talán nagyobb súllyal szólhattak volna a „szigorú és igazságos” recenzensek. De a recenzens is a „többséghez” sorolhatja magát, akiknek valóban „érdekes és hasznos” (11). Így a recenzens számos olyan jelenséget nem talál meg, amely mindenütt látható, ám a szótárban nincs megnevezve: az ember (személy) kizsákmányolását; a mindenki számára szükséges szolidaritást; a mindenütt jelen lévő, de éppen bizonytalan normatív státuszú terméket (csak végtermék van, bár miért a többes számú fogalom: „áruk és szolgáltatások, <…>”?); a természetes személyt, a takarékbetétet, a stabil árat, a kommunizmust (hiszen más szakkifejezések magyarázatában előfordulnak); a versenyt; a hitelt

202

Jonas Klimavičius |

(nem hitelkártya) és a fizetőkártya (vagy fizetési) kártya (létezik betéti kártya), bankkártya, bankszámla, bankautomata; válság; adópolitika; bérbeadó, bérlő, bérleti díj (?), albérletbe adás (csak bérlet van), áru (!), kereskedelem (!); reklamáció, munkaerő-felvétel és bérmunkás (pedig van a tulajdonos és a bérmunkás problémája, az ösztönzés, az adósság, a hitelező, az adós, a továbbkölcsönzés, a további hitel (csak kölcsön van); ügylet (!), áremelkedési ugrás (holott van árbuborék és árplafon), jogdíj, uncia vagy Trua (nem trójai!) uncia...

Ahogy terjed az amerikai divat, hogy a szlenget (a saját, litván szlenget is) slangnek nevezzék, a žargont pedig szakmai zsargonnak vagy akár professzionalizmusnak (ezeket Litvániában már kétféleképpen értelmezik…), a szótár szerzője is ezt a megnevezést használja. A szakmai zsargon önmagában nem volna nagy baj, ha a maga helyén maradna – a szakma zárt körén belül, nem pedig a terminológiában. Csakhogy éppen fordítva történik. E szakmai zsargonizmusok közül jó néhány – bika, medve, kutyák (miért többes szám?) – nem rendelkezik terminológiai megfelelővel. Talán az amerikaiak megengedhetik ezt maguknak – hiszen az ő nyelvük világnyelv!.. A litván nép azonban érti a majomüzlet zsargonkifejezést (a szótárban ez sem szerepel), a sárga kutya szerződését viszont nem vette át (Klimavičius 1994 1: 5). Egyébként a szótár kutyája más, mint az a sárga kutya, és két különböző kutya már hiba… A szótári nyúl (lásd: potyautas) egyáltalán nem hare, hanem free rider! Miért jelenti a nyulazás azt, hogy potyautaskodás? Hiszen a „nyúlfogás” talán csak semmittevés? Valamivel elfogadhatóbbak (és mindenütt elterjedtek) a (közgazdasági) tigrisek. A nyelvtannak mégis litvánnak kell lennie: Litvánia – a Baltikum tigrisnősténye. Igazán elviselhetetlenek a szűk keresztmetszetek – „a termelési folyamat gyenge láncszemei, azaz a készletek, a félkész termékek és a kapacitás hiánya, illetve a termelési kapacitások más okokból eredő kihasználatlansága”. Némelyek a nem ajánlott közlekedési dugó védelmében ezt is a szűk keresztmetszet kifejezéssel próbálják alátámasztani. A komoly szótárak nem így tesznek: bottle-neck – 2) keskeny átjáró, útszűkület, 3) gyenge pont (a termelésben) ALKŽ 1975; bottleneck – 2) átv. keskeny átjáró ALKŽ 1998, – útszűkület; átv. akadály, gyenge pont ALKŽ 2004. Már megszabadultunk az orosz kaptafától, de az angol kecskéket is meg kell különböztetnünk a litván juhoktól. És ennyi még nem minden: a sajtót alig fellapozva máris árad a zoológiai és egyéb, idézőjelek közé tett közgazdasági „terminológia”, például: Charles Handy, a „bolhákról és elefántról” szóló elmélet megalkotója szerint az emberek „bolhásodnak” – vagyis egyre inkább önállóvá válnak „Veidas”, 2006 50 21. Litvániában hálózatot próbálnak létrehozni a kockázatos területekre befektető „üzleti angyalokból” „Veidas”, 2007 1 54. A kifejlesztett tehetséget bármikor megvásárolhatják az úgynevezett „fejvadászok” „Veidas”, 2006 50 20.

Terminologija | 2006 | 13 203

A szótár terminográfiai szempontból legalább valamelyest rögzíti az angol jövevényszavak korábban megkezdett és részben végrehajtott kiiktatását: barteris – nem ajánlott;= természetbeni csere; biznis – nem ajánlott;= üzlet; dileris – nem ajánlott;= ügynök, bróker, alkusz; marketingas – nem ajánlott;= marketing; opcionas – nem ajánlott;= opciós ügylet; over-draftas – nem ajánlott;= folyószámlahitel.

A terminológiai honosításra – akár nagyobb mértékűre (helyettesítő megnevezésekkel), akár kisebbre (párhuzamosan használható megfelelőkkel) – azonban még vár az aggregálás, járadékosítás, charter, faktoring, fiskális, forfaiting, franchise, klíring (elszámolás!), konosamentum, konszignáció, konszolidált felelősség és felügyelet, tőzsdére bevezetett társaság és tőzsdén nem jegyzett értékpapírok (Klimavičius 2005 12: 12–13), ajánlat, szindikált hitel, stagnálás (már nagyon megszoktuk! de van a megrekedés is!), haszonélvezet (hasznélvezet!)... Túl enyhe a normázás: lízing – lásd: pénzügyi lízing (talán azért, mert a lízingtől néhányan a „szigorúak és igazságosak” közül sem tudnak megszabadulni), míg a részletvásárlásos bérlet – lásd: pénzügyi lízing aligha pontos.

Érdemes felhívni a szótár szerzőjének (és más gazdasági terminográfusoknak) figyelmét egy két világháború közötti terminográfiai mű litván terminusaira: fuvar – Fracht, Frachtgut; load, freight, shipment, cargo (hiszen fuvarlevél hogyan volna fuvar nélkül?!); hajólevél; rakománylevél; hajóbérleti szerződés – Charterpartie, Befrachtungsbrief; charter party; letét, konszignáció; konszignációs, letéti áru; elfogadás (akceptáció); kereskedés; felár (bónusz); megvásárolható; biztosítási kötvény – Police; insurance policy; biztosítási pénz... (Salys 1979: 455–484; Klimavičius 2002: 141–144; Gaivenis 2002: 69–72).

A litván fordítási terminusok is sok gondoskodást igényelnek – pontosságuk és alakjuk helyessége.

Az határidős ügylet (future) terminust litvánul csak úgy lehet érteni, hogy „a jövőben megkötendő ügylet”, holott valójában filológiailag értelmezve „a jövőre kötött ügylet”, a recenzált szótárban pedig pontosan: „a jövőben egy meghatározott áruból (beleértve a valutát is) meghatározott mennyiséget kell leszállítani vagy átvenni, és annak ellenértékét megfizetni”. Pontatlan, sőt egyenesen félrevezető volna a jövőbeli ügylet megnevezés is. A pontos, de hosszú jövőbeli szállítási (és fizetési) ügylet kifejezésből valóban alkotható rövid és meglehetősen világos forma: jövőbeni ügylet. Kétséges a előzetes ügylet is, mivel a jövőbeni ügylet is „előzetes”. A korábbi változatból, a határidős előzetes ügylet megnevezésből pontosabb alakot lehetne létrehozni: nem határidős (meddig tart?), hanem határidős ügylet (mikor teljesítik) (vö. Klimavičius 2000: 23–24).

Elfogadhatatlan terminus a külső szolgáltatások vásárlása (Klimavičius 2004 7: 10–11). Még bosszantóbb, hogy itt az angol nyelv egyáltalán nem hibás – ott semmiféle vásárlásról nincs szó

204

Jonas Klimavičius

vásárlása, illetve kiszervezése. Miért cselekszik így felelőtlenül bárki, ha kedve tartja; hiszen a katonák – litvánul zsoldosok, zsoldosok, akkor miért vásárolják, adják el, vásárolják meg újra, váltják vissza a sportolókat, miért akarják már Litvániában a munkavállalókat nem újra felvenni, hanem megvásárolni?! [Más kérdés az önmagukat eladó emberek (fel)vásárlása, az árulók eladása – csak így! De különbséget is kell tenni, nem pedig mindent egyformán nevezni!] Miért akar ebbe a csúnya sorba beállni a szolgáltatások vevői – eladói is? Mindenért fizetni kell, de a litván nyelv jól megkülönbözteti, mit lehet venni – eladni, mit felvenni, mit bérelni; még megrendelni és beszerezni – nyújtani is lehet, valamint venni – adni, például órákat, azaz bizonyos szolgáltatásokat.

Miért ajánlják a forrásnál levont adó terminust? Ez szolgai tükörfordítás (azaz fordítási torzszülött) az angol withholding tax kifejezésből. Pedig már régóta létezik pontos és világos terminus: jövedelemadó (Buračas 1997).

Jó, hogy a szótárban szerepel az amortizáció, de el kell vetni a divatos, ostoba elhasználódás szót, amely durván sérti a rendszert – hiszen itt semmit sem használnak el. A Depreciation pontos megfelelője a értékcsökkenés, de miért szerepel itt a szótárban két terminus – egy jó, a értékcsökkenés, és egy rossz, az elhasználódás? És miért jelenti az amortizáció – 1) a közgazdaságtanban „a tárgyi eszköz értékének fokozatos átvitelét a gyártott termék értékébe”, továbbá „a «elhasználódás» terminust is használják; Litvániában ezzel az anyagi javak értékvesztését és értékének átvitelét írják le”?

Meglepő a közgazdász ember – hiszen ez a homo economicus, economic man, és mindig is gazdasági ember volt, és annak is kell maradnia.

Ennyit a mentőszolgálat és az őrszolgálat (megelőzés) olvasóinak. A szótár mindazonáltal előrelépés. Azonban a nem jóváhagyott szakszótárak nem számítanak jónak, és nem is ritkák. Az olvasók, akik gyakran nem látják a Az Állami Litván Nyelvi Bizottság nem emel kifogást bejegyzést, elfelejtik vagy nem tudják, hogy a VLKK jóváhagyja a szótárakat, és hogy a jóváhagyott szótár terminológiai szempontból értékesebb.

IRODALOM ÉS FORRÁSOK

ALKŽ 1975: Anglų-lietuvių kalbų žodynas. Sudarė A. Laučka, B. Piesarskas, E. Stasiulevičiūtė, Vilnius.

ALKŽ 1998: B. Svecevičius. Anglų-lietuvių kalbų žodynas, Vilnius.

ALKŽ 2004: Anglų-lietuvių kalbų žodynas. Lietuviškai leidimą parengė R. Šepetytė, V. Niauron y tė, S. Janušonienė, R. Katiliūtė, G. Naktinienė, Kaunas.

Buračas A. 1997: Bankininkystės ir komercijos terminų aiškinamasis žodynas, Vilnius – Kaunas.

Gaivenis K. 2002: Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys, Vilnius.

Klimavičius J. 1994: I. Geltonojo šuns kontraktas. – Savininkas.

Klimavičius J. 2000: Antanas Buračas. Bankininkystės ir komercijos terminų žodynas. Pirmoji dalis: Lietuvių–anglų kalbų aiškinamasis bankinių ir komercinių terminų žodynas, 1997 (rec.). – Gimtoji kalba 1, 14–19; 2, 20–28.

Terminologija | 2006 | 13 205

Klimavičius J. 2002: Kazimieras Gaivenis. Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys, 2002 (rec.). – Terminologija 9, 129–147.

Klimavičius J. 2004 7: Elő lehet-e állítani, eladni és megvenni egy szolgáltatást? – Gimtoji kalba.

Klimavičius J. 2005 12: Lehet-e egy vállalatot besorolni? – Gimtoji kalba, 12–13.

Salys A. 1979: Prekybinės korespondencijos žodynėlis. – Raštai 1, Roma, 455–484.

Beérkezett: 2006-12-01

Jonas Klimavičius

Litván Nyelvi Intézet

P. Vileišio u. 5, LT-10308 Vilnius

E-mail: [email protected]

206

Jonas Klimavičius |