Jonas Jablonskis

a vallási lexika javításai

AUŠRA RIMKUTĖ

Litván Nyelvi Intézet

J. Jablonskis születésének 150. évfordulójára

2010. december 30-án lesz 150 éve, hogy megszületett Jonas Jablonskis (1860–1930), a mai litván köznyelv atyja. A nyelvészt a litván nyelvi terminológia atyjának is nevezhetjük (Keinys 2000: 70). Nemcsak alkotta, fejlesztette és normázta a köznyelvet, hanem számos tudományterület, műszaki és egyéb terület – köztük a vallás – terminológiájának megalkotásához és rendezéséhez is hozzájárult. Ez a tanulmány áttekinti a nyelvész véleményét a 20. század eleji vallási írásokban használt egyes szavakról.

J. Jablonskis hagyatéka gazdag és igen változatos. Ez írásaiból is kitűnik. A nyelvész számos aktuális társadalmi kérdésről írt. Nagy figyelmet szentelt a nyelvnek, az irodalomnak, a nemzet egészségének, az oktatásnak, a sajtószabadságnak, a kultúrának, a tudománynak és más kérdéseknek. Bár külön műveket a vallási lexikáról (és a vallási terminusokról sem) nem írt, a vallási kiadványok nyelvére mégis jelentős figyelmet fordított. Ezt a nyelvésznek a vallásról, a vallásoktatásról és a vallási tankönyvek nyelvéről szóló, a 20. század eleji sajtóban megjelent cikkei tanúsítják (Viltyje, Santaroje, Nepriklausomojoje Lietuvoje, Lietuvoje, Lietuvos Mokykloje, Švietimo darbe stb.)¹: Vallásoktatás az elemi iskolákban (1909), Iskola, politika és vallás (1917), A vallásoktatás módszertana (1920), A vallásoktatás módszertana (1921), valamint recenziók: D. Martyn Luther Kis katekizmus² és D. Jonas Jokūbas Rambakas Prédikációaz üdvösség tanáról, amelyet az első 24 kérdés röviden összefoglal, majd a 237 kérdés részletesebben kifejt (1917), Katekizmus az evangélikus-református hitű gyermekek számára (1917), Vallástudományi tankönyvek (1917), Katolikus hittankatekizmus (1919), Sim Tautvilas tanító „Kis vallástan, avagy katekizmus. Ajándék a népiskolának” (1921)

¹ A cikkek és recenziók Jablonskis írásainak II. és IV. kötetében jelentek meg; a zárójelben a kiadás éve szerepel.

² J. Jablonskis kiemelése.

Terminologija | 2010 | 17 9 3

stb. Figyelemre méltó J. Jablonskis Válasza M. Jankaus „Magyarázat Dr. Martynas Liuterio „Kis katekizmusához” című írására, amely 1917-ben jelent meg a Santaroje című lapban. A nyelvész ezt írja: „azt szeretném, hogy a lutheránus hitoktatási tankönyvek is érthetően, világosan és tanulságosan legyenek megírva – úgy, ahogyan minden művelt nép tankönyveit kiadják vagy megírják, ha komoly gyermekeknek szánt tananyagról van szó” (Jablonskis II 1934: 92)³. Ezek a szavak jól mutatják, hogy a nyelvi ügyek J. Jablonskis számára rendkívül fontosak voltak, és azt kívánta, hogy a társadalom már kiskorától kezdve helyes és szép anyanyelvet tanuljon.

A 20. SZÁZAD ELEJI VALLÁSI ÍRÁSOK NYELVE

A 19. század végén és a 20. század elején a vallási írásokban sok idegen szót használtak, ezért nyelvhasználatukat mindenképpen rendezni és korszerűsíteni kellett. Erről a sajtóban is szó esett: a Aušroje (1883–1886), a Varpe (1889–1906), a Tėvynės sarge (1896–1904), a Žinyčioje (1900–1902), a Vilniaus žiniose (1904–1909) és más lapok hasábjain. A vallási terminológiáról meglehetősen részletesen írt Jonas Gerutis (Jonas Balvočius) a 1905. június 1-jén (14-én) a Vilniaus žiniose (134. szám) megjelent A papi terminológia hibái című cikkében. Ugyanezen év július 23-án (augusztus 5-én) a Vilniaus žinių 178. számában, a Egyházi nyelvünk című cikkben Juozas Laukaitis pap, a 20. század eleji litván egyházi nyelv egyik legfontosabb ápolója és a vallási terminológia egyik normatív szabályozója is írt a szakterületi terminológia rendezésének fontosságáról: „Az utóbbi néhány évben egy-egy pap megpróbálta megtisztítani az egyházi nyelvet, de a terminológiai különbségek miatt elégedetlenség támadt mind a papság, mind a nép körében”⁴ (Laukaitis 1905: 4).

A vallási szövegek nyelvének rendezése különösen a 20. század elején, az imareform megindulásával élénkült fel. Bár a régi, konzervatív beállítottságú papok felháborodtak azon, hogy szerintük szent szavakhoz nyúlnak, például ezekhez: dūšia, ani uolas, griekas, spaviednė, pakūta, mūka, és azt javasolták, hogy „ezt az ötszáz éve használt formákat hagyják érintetlenül, hiszen ha jól megvizsgáljuk őket, kiderül, hogy egyáltalán nem a nyelv szelleme és szabályai ellen alkották őket” (Jurgaitis 1907: 389), az egyház és a vallási írások nyelve mégsem felelt meg az akkori értelmiség igényeinek. Az egyházi terminológiáról szóló, 1909. február 9-én Punskban tartott papi tanácskozásra J. Jablonskis nyelvészt is meghívták. Ugyanazon év

³ Meg kell említeni, hogy a katolikus J. Jablonskis érdeklődését nem csupán a katolikus, hanem a protestáns (lutheránus és református) kiadványok is felkeltették – talán azért, mert felesége, Konstancija Sketerytė-Jablonskienė református volt (bővebben lásd Eglė Lukėnaitė-Griciuvienė Konstancija és Jonas Jablonskis családja című könyvét (Vilnius: Lietuvos nacionalinis muziejus, 2009)).

⁴ Az idézetek nyelvét nem javítjuk.

94 A. Rimkutė | Jono Jablonskio religijos leksikos taisymai

nyarán Jurgis Šlapelis, Kazimieras Būga és Juozas Balčikonis társaságában részt vett a Juozas Laukaitis által Seinyben összehívott nyelvésztanácskozáson. Itt a nyelvészekből és papokból (A. Dambrauskas-Jakštas, A. Petrulis és J. Laukaitis) álló bizottság, más néven Imabizottság, végleges formába öntötte az imák szövegét. Az imák 1910-ben a Vadovo című folyóiratban jelentek meg. Zigmas Zinkevičius ezt írja: „Lényegében ez volt a litván nyelvészek első kongresszusa. Ekkor rendezték a fontosabb imák, így az imák szövegét, és megállapították a legszükségesebb egyházi terminológiát is. Az imákat úgyszólván újra lefordították helyes, tiszta és szép litván nyelvre” (Zinkevičius 2000: 179).

Az 1909-ben megkezdett imareform később is folytatódott – 1922-ben, amint Zigmas Zinkevičius írja, felgyorsult: „úgy tűnik, főként Juozas Laukaitis, Aleksandras Dambrauskas-Adomas Jakštas és talán mások munkájának köszönhetően jó néhány olyan fordulat került az imákba, amelyeket a nyelvészek már 1909-ben javasoltak, de az imabizottság a régi papsággal való kompromisszum érdekében figyelmen kívül hagyott. Ezt-azt újonnan módosítottak, továbbfejlesztettek” (Zinkevičius 2000: 185).

A VALLÁSI SZÓKÉSZLET JAVÍTÁSAINAK ESETEI

Mielőtt rátérnénk J. Jablonskis vallási terminusokkal kapcsolatos javításaira, megjegyzéseire és tanácsaira, el kell mondanunk, hogy a nyelvész nem erőltette azokat. Azt kívánta, hogy „az újságok és az írók azokat a megfigyeléseket és javításokat, amelyekkel egyetértenek, a továbbiakban is használják” (Jablonskis II 1934: 79).

Idegen nyelvi szavak használata és javítása

J. Jablonskis főként a vallási szövegekben használt nem litván szavakat (többnyire idegen szavakat) javította, amelyeknek volt litván megfelelőjük. Például a lengyel eredetű ábra szót (lengyelül képecske) a kép szóval váltotta fel; a lélek helyett (lengyelül lélek) a lelket javasolta. További javítások is előfordultak: bűn (beloruszul bűn, lengyelül bűn) – bűn, kehely (lengyelül kehely, németül kehely) – serleg, kehely (lengyelül büntetés, oroszul büntetés) – büntetés, gondolat (beloruszul gondolat, lengyelül gondolat) – gondolat, elhunyt (lengyelül elhunyt, beloruszul elhunyt) – elhunyt, barát (beloruszul barát) – barát, halál (beloruszul halál) – halál, esküvő (vö. oroszul esküvő) – esküvő, hit (oroszul hit, lengyelül hit) –⁵⁶⁷

⁵ J. Jablonskis 1921-ben a Lietuvos mokykloje című folyóiratban (1. szám, 36–41. o.) rámutatott, hogy választani kell, melyik szót – sielą ar vėlę – használjuk; ezért a vėlės nemirtingumas szókapcsolat helyett a sielos nemirtingumas kifejezést javasolta (Jablonskis IV 1935: 247–248).

⁶ Bűn – M. Daukša írásaiban használt szó.

⁷ Ezeket az igéket is javította: mislyti (belaruszul мыслить, lengyelül myśleć) – svarstyti, venčia votis (lengyelül wieńcować, belaruszul віншаваць) – tuoktis, jungtis, továbbá a svietiškas melléknév (vö. lengyelül świecki) – pasaulietiškas.

Terminologija | 2010 | 17

95

tikėjimas⁸, zakonas (lengyelül zakon, oroszul зокон) – įstatymas⁹ stb. Amint a javításokból látható, az idegen szavakat a 16–17. századi írásokban vagy a nyelvjárásokban használt litván szavakkal váltották fel.

J. Jablonskis nem kerülte a nem litván szavak használatát, különösen akkor nem, ha azok széles körben elterjedtek a nyelvben, vagy nemzetközi szavak voltak. Arnoldas Piročkinas is írt erről a Jono Jablonskio kalbos taisymuose című művében: „Ha egy idegen szó nagyon elterjedt és különféle területeken meghonosodott, nem helytelenítette” (Piročkinas 1986: 10). Ezért J. Jablonskis nem javította az olyan régi jövevényszavakat, mint a kunigas, bažnyčia¹⁰ stb. Érdekes, hogy a szláv nyelvekből átvett régi grabas jövevényszót sem javította (belaruszul гроб, lengyelül grób); helyette ma a karstas szót használják – ez szintén jövevényszó (vö. belaruszul копма). Valószínűleg azért nem javította, mert a grabas „a halott eltemetésére szolgáló hely, sír” jelentésben már Martynas Mažvydas írásaiban is használatos volt.

J. Jablonskis idegen nyelvi szavakról vallott nézetét jól szemlélteti a pastorius¹¹ szó javítása. A Viltis című lapban 1912-ben megjelent Rašomosios kalbos dalykai című cikkben a nyelvész, miután észrevette, hogy ez a szó terjedni kezd a szóhasználatban, így írt: „A porosz litvánok (lutheránusok) sem, sem a mi evangélikus reformátusaink (kálvinistáink) nem nevezik papjaikat »pastorius«-nak; lelkipásztoraikat mindannyian papnak nevezik. Így nevezik lelki vezetőiket a litván katolikusok is, e protestánsok szomszédai. <...>. Semmiképpen sem értem, miért kezdik most egyes újságjaink „pastorius”-nak nevezni Litvánia lutheránus és kálvinista papjait” (Jablonskis 1959: 105). Manapság a pastorius szót a protestáns evangélikus lelkészek megnevezésére használják.

Szóképzési problémák

Ha a litván nyelvben (valamint a nyelvjárásokban vagy a régi írásokban) J. Jablonskis nem talált megfelelő szót vagy helyettesítő alakot, a litván nyelv törvényszerűségeire támaszkodva maga alkotott ilyet; ezért használjuk ma a régi szláv hétköznapnevek helyett, amelyek az akkori vallási írásokban gyakoriak voltak, az általa megalkotott, világos képzésű neveket: hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap. Így a sūdas (belorusz суд), sūdyti (belorusz судзіць) helyébe a teismas, teisti szavak léptek.

⁸ A tikėti szót M. Mažvydas írásaiban találjuk.

⁹ Nincs megadva, mely cikkekben közölte ezeket a javításokat. Ez Jablonskis Raštai című művének „Jablonskis által javított nyelvi hibák jegyzékéből” (Jablonskis V 1936: 259–280), valamint Jablonskis Rinktinių raštų II tomo alfabetinės taisomųjų kalbos dalykų rodyklės alapján állapítható meg (Jablonskis 1959: 533–553).

¹⁰ Vietoj bažnyčios J. Jablonskis yra siūlęs vartoti maldykla, šventovė (Piročkinas 1970: 7).

¹¹ Vö. német Pastor, < latin pastor – pásztor és gondozó, továbbá vö. lengyel pastor, orosz пастор.

96 A. Rimkutė | Jono Jablonskio religijos leksikos taisymai

A nyelvész cikkeiben sok olyan szó javítása szerepel, amelynek képzése nem megfelelő. Elsőként a XIX. század végi és a XX. század eleji vallási írásokban gyakori ypata szó említendő, amelynek használatáról J. Jablonskis kifejtette véleményét. Az 1914-ben a Viltyje című lapban (86. szám (1034)) megjelent Šių dienų rašomosios kalbos reikalai című cikkben a nyelvész, azzal a céllal, hogy „feltárja a nyelvi tévedéseket, és arra buzdítsa az újságírókat, <...>, hogy az efféle hibák többé ne forduljanak elő újságjainkban”¹², az ypatos helyett a žmogus, asmuo használatát javasolta (Jablonskis 1959: 153).

J. Jablonskis a lengyel ambona szót (lengyel ambona), amely a görögből ered (görög ambōn ’kiemelkedés’), a sakykla szóval helyettesítette. Érdekes, hogy az általa javasolt pamokslinė szó (a szerencsétlenül képzett, nem litván –inyčia képzőt tartalmazó hibrid pamokslinyčia helyett)¹³ nem honosodott meg. Az említett hibrid helyett a sakykla szó terjedt el (Jablonskis 1959: 62).

A nyelvész az –ybė képzővel alkotott főnévi absztraktumokat is javította, különösen azokat, amelyeket főnevekből képeztek: a bedievybę helyett bedievystę (bedieviškumą), a girtuoklybę helyett gir̃tybę. Amikor az 1926-os Literatūros dalyko kalba című cikkben a szokatlan képzésű esybė főnév (vö. latin essentia) helyett a būtybė szó használatát javasolta (Jablonskis 1959: 340–341), javaslata ellenállásba ütközött. Az 1927-es Švietimo darbe című lapban Pranas Skardžius nyelvész védelmébe vette e szó használatát: közzétette az Esybė ir būtybė című rövid cikkét (Skardžius III 1998: 60–61).

A tikyba szót (és alakját, a tikybe szót) J. Jablonskis a tikėjimas szóval cserélte fel (Jablonskis I 1933: 56), a tikyba szót azonban ma is használjuk a tikėjimas, religija szavak szinonimájaként.

A dvasiškis helyett J. Jablonskis a dvasininkas, kunigas szavak használatát javasolta. Ezt a javaslatot meglehetősen részletesen tárgyalták 1914-ben a Viltyje című lapban (Jablonskis 1959: 155–178)¹⁴. Megjegyzendő, hogy a nyelvész nemcsak a dvasiškis szót javította, hanem a dvasionis (=dvasininkas) alakot is. Erről az 1926-os Švietimo darbe című lapban írt, amikor az irodalmi tárgyak nyelvét tárgyalta (Jablonskis 1959: 359). J. Jablonskisnak a religininkas szó használatára vonatkozó javaslata sok vitát váltott ki a sajtóban. 1914-ben a nyelvész a Viltyje című lapban azt írta, hogy ezt a szót „az emberek nyelvéből” ismeri (Jablonskis 1959: 159).

A nyelvész azt javasolta, hogy ne használjanak bizonyos, gyűjtőneveket jelentő, –ija képzővel ellátott származékokat, például a dvasiškija (=dvasininkai), kunigija (=kunigai) és más efféléket. Az 1914-es Vilties mellékletében megjelent, négy részből álló Kalbos dalykai című cikkben ezt írta: „A litvánok „félreértésből” sehol sem mondanák, úgy vélem, így: „A többiek elmentek, csak maga a férfinép, maga a papság, maga a gyermeknép maradt,”

¹² Jablonskis 1959: 149.

¹³ Lásd bővebben: Jablonskis IV 1935: 55.

¹⁴ Lásd még: Skardžius II 1997: 553, Klimavičius 2006: 3–4.

Terminologija | 2010 | 17 97

maga a nőnem; <...>.” Amennyire tudom, <...>, honfitársaim „félreértve” csak így mondanák: „A többiek elmentek, ott maradtak csak férfiak, csak papok, csak gyerekek, csak egy nő; <...>” (Jablonskis 1959: 166).

1914-ben a Viltyje című lapban megjelent Šių dienų rašomosios kalbos reikalai című cikkében. Jablonskis a giedorius szót a szláv eredetű –orius képző miatt javította. Helyette a giedotojas, giesmininkas használatát javasolta (Jablonskis 1959: 153–154).

A nyelvész a korabeli sajtóban és vallási szövegekben használt, ügyetlenül alkotott összetett szavakat is javította; például a dievmelystės helyett mindmáig az általa javasolt pamaldos szót használják. Más javaslatok is születtek: 1914-ben a Viltyje című lapban (154. sz.) J. Jablonskis azt írta, hogy Panevėžys környékén helyenként „šventimu”-nak nevezik a „dievmeldystę”-t (Jablonskis 1959: 152). A šventimas szó azonban nem honosodott meg.

A tükörfordítások és a szójelentések javításai

J. Jablonskis nyelvi kérdésekkel foglalkozó cikkeiből, recenzióiból és különféle javításaiból kitűnik, hogy kerülte a terminusok vak fordítását. A vak tükörfordításokat javította. 1921-ben a Religijos mokymo metodikos című műről írt recenziójában ezt írta: „Nem kell mindent szó szerint lefordítani, és feltétlenül új szavakat alkotni – méghozzá úgy, ahogyan mások, más népek emberei a maguk szükségleteire megalkották: fordításkor elsősorban arra kell törekedni, hogy egy bizonyos gondolatot világosan fejezzünk ki, ne a szelet kergetni, és a szöveg szavait mindenféleképpen erőltetni – nem úgy, ahogy az emberek maguk erőltetik a nép nyelvébe” (Jablonskis IV 1935: 247).

J. Jablonskis a Švietimo darbe című folyóiratban 1920-ban (4. sz.) megjelent, Švietimo darbe című cikkében, Del Gamtos pradžiamokslio pasirodymo (Kalbos dalykai), a tankönyv nyelvi hibáit tárgyalva megemlíti a tverti igét. A nyelvész nem kételkedett abban, hogy a tverti ige nem használható „alkotni” jelentésben, és úgy vélte, hogy ez a jelentés a lengyel nyelv hatására, a lengyel tworzyć szó jelentésének hatására alakult ki (Jablonskis IV 1935: 223, 1959: 230). A kurti, daryti és hasonló szavak használatát javasolta. J. Jablonskis éppen ezért javította a sutvėrėjas¹⁵ (lengyelül stworzyciel), tvarinys (lengyelül stworzenie), tvėryba (lengyelül twórczość) főneveket, és a kūrėjas ir kūrinys (Jablonskis 1959: 247), illetve a kūryba (Jablonskis 1959: 504) szavakkal helyettesítette.

Meg kell említeni, hogy J. Jablonskis különbséget tett a dausa ir dausos szavak jelentése között. A Dausa jelentése „paradicsom”, a dausos jelentése pedig „meleg vidékek” (Jablonskis 1935 IV: 326). A gerybė ir gerumas szavak jelentése között is különbséget tett (bővebben lásd Jablonskis V 1936: 50).

¹⁵ K. Būga szerint „a mi tverti «tworzyć, schaffen» jelentésű szavunk saját eredetű. <...> amikor a tverti igét a lengyel «tworzyć» jelentésében használják, akkor nem a sutvertojas, hanem a sutvėrėjas szót használják” (Būga II 1959: 132). Z. Zinkevičius véleménye szerint a sutvertójas „nem Mažvydas új alkotása volt. Úgy látszik, a litvánok már régtől fogva ismerték ezt a szót” (Zinkevičius 2000: 76, 123), ezt azonban az LKŽE nem támasztja alá: az élő nyelvből (a nyelvjárásokból) sem a sutvertojo, sem a sutvėrėjo alakot nem közli.

98 A. Rimkutė | Jono Jablonskio religijos leksikos taisymai

Egyéb javítások

1925-ben a Švietimo darbe című folyóiratban megjelent Nyelv és irodalom című cikkében J. Jablonskis azt javasolta, hogy javítsák ki V. Krėvė Skirgailos című művében használt, a nyelv számára fölösleges szavakat, köztük a szolgálatot jelentő pakasynos szót. Helyette a laidotuvės, pakastuvės szavak használatát javasolta (Jablonskis IV 1935: 327; 1959: 305). 1926-ban a Lietuvoje című lapban megjelent Az irodalom tantárgy nyelve című cikkében a nyelvész a nyelvjárásokban használt apveizda szó helyett az apvaizda alak használatát javasolta (Jablonskis 1959: 344).

Külön is említést érdemelnek a korabeli vallási írásokban gyakori igék: áldozatot bemutatni, pásztorkodni; J. Jablonskis ezeket „szótári és részben etimológiai hibáknak” tartotta (Jablonskis 1959: 357), és a következők használatát javasolta: áldozni, pásztorként szolgálni, pásztori munkát végezni, pásztornak lenni (Jablonskis V 1936: 42). Emellett az „aukauti”, „atgailoti” igéket is az „aukoti”, „atgailauti” alakokra javította (Jablonskis 1959: 153, 359)¹⁶ és így tovább.

A XX. század eleji vallási nyelv szempontjából rendkívül jelentős J. Jablonskis-féle javítások rövid áttekintése után világosan látható a javítások alapelve – a nyelvi tisztaság –, valamint a litvánosító irány: az idegen szavak helyett litván megfelelőket keresett, és új szavakat alkotott. A nyelvész vallási terminusainak sorsa egyértelmű – szinte mind a mai napig használatban van.

KÖVETKEZTETÉSEK

1. Jono Jablonskio hozzájárulása a XX. század eleji vallási írások nyelvéhez rendkívül fontos. Részt vett az imaszövegekkel foglalkozó bizottság munkájában (1909), és J. Šlapelis, K. Būga, J. Balčikonis nyelvészekkel, valamint A. Dambrauskas-Jakštas, A. Petrulis és J. Laukaitis papokkal együtt szerkesztette a legfontosabb imákat.

2. A XX. század eleji sajtóban közölt, J. Jablonskis vallási lexikáját érintő javításokból kitűnik, hogy a nyelvész az idegen szavakat régi írások szerzői által használt litván szavakkal (nuodėmė, tikėjimas stb.) vagy nyelvjárási szavakkal (bičiulis stb.) váltotta fel, szükség esetén pedig maga alkotott litván terminusokat (teismas, pirmadienis, antradienis stb.). Nagy figyelmet fordított a szabálytalan képzésű szavakra: a dievmeldystę szót a pamal domis szóval helyettesítette; a pamokslinyčia helyett a sakyklą alakot javasolta; a dvasionį, dvasiškį – dvasininku alakokra és így tovább. A nyelvész nem kerülte a nem litván szavak használatát sem: a régi jövevényszavakét (bažnyčia, kunigas stb.), valamint a nemzetközi szavakét. J. Jablonskis a tükörfordításokat is javította: sutvėrėjas – kūrėjas, tvarinys – kūrinys stb., és javasolta egyes szavak jelentésének megkülönböztetését (dausa „paradicsom”, illetve dausos „meleg égövi vidékek” stb.).

¹⁶ Természetesen a nyelvész az ezekből az igékből képzett főneveket is javította. – A szerk. megjegyzése.

Terminologija | 2010 | 17

99

LITERATŪRA

Būga K. I–II 1958–1959: Rinktiniai raštai I–II. Red. V. Mažiulis, Vilnius.

Jablonskis J. I–II 1933–1934: Jablonskio raštai I–II. Red. J. Balčikonis, Kaunas.

Jablonskis J. IV–V 1935–1936: Jablonskio raštai IV–V: Kalbos dalykai. Red. J. Balčikonis, Kaunas.

Jablonskis J. 1959: Rinktiniai raštai II. Sud. J. Palionis, Vilnius.

Jurgaitis M. 1907: Apie kalbos gryninimą ir poterių reformą. – Draugija 8, 386–389.

Keinys S. 2000: Pr. Skardžiaus terminologijos srities veikla ir jos reikšmė. – Terminologija 6, Vilnius, 69–77.

Klimavičius J. 2006: Kodėl dvasiškis taisomas, o kariškis – ne? – Gimtoji kalba 10, 3–4.

Laukaitis J. 1905: Mūsų bažnytinė kalba. – Vilniaus žinios 178, 4.

LKŽe I–XX 2005: Lietuvių kalbos žodynas, Vilnius. – www.lkz.lt.

Piročkinas A. 1970: Jono Jablonskio leksiniai taisymai: apybraiža, Kaunas.

Piročkinas A. 1986: Jono Jablonskio kalbos taisymai, Kaunas.

Skardžius P. II–III 1997–1998: Rinktiniai raštai II–III, Vilnius.

Zinkevičius Z. 2000: Lietuvių poteriai: kalbos mokslo studija, Vilnius.

JONAS JABLONSKIS’ CORRECTIONS OF RELIGIOUS VOCABULARY. ON THE OCCASION OF 150 YEARS OF JABLONSKIS’ BIRTH

30 December 2010 was the 150^th anniversary of the birth of the father of standard Lithuanian Jonas Jablonskis (1860–1930). The article overviews his opinion about some words used in religious writings at the beginning of 20^th century. The material for this article was collected from articles about religion, religious education and language of religion textbooks and reviews published in the press of this period (Viltis, Santara, Nepriklausomoji Lietuva, Lietuva, Lietuvos Mokykla, Švietimo darbas, etc.).

At the beginning of the 20^th century the need to regularise and renew the language of Lithuanian religious writings arose. There were various amendments of religious vocabulary suggested by Jablonskis. He corrected loan-words (abrazas (Pol. obrazek) – paveikslas (image), dūšia (Pol. dusza) – siela (soul), griekas (Belor. грехъ, Pol. grech) – nuodėmė (sin), nabašninkas (Pol. nieboszczyk, Belor. небощук) – velionis (deceased), viera (Rus. вера, Pol. wiara) – tikėjimas (faith)), borrowings of meaning (sutvėrėjas (Pol. stworzyciel) – kūrėjas (creator), tvarinys (Pol. stworzenie) – kūrinys (creation)), badly formed words (he suggested pamal dos instead of dievm eldystė, saky kla instead of pamokslinyčia, dvasininkas instead of dv asionis or dvasiškis), dialectisms (pakasynos – laidotuvės, pakastuvės) and other. Jablonskis did not try to avoid using non-Lithuanian words, especially if they were commonly used (old borrowings bažnyčia (church), kunigas (priest), etc.) or international words. Jablonskis suggested differentiating the meanings of some words (dausa ‘rojus’ (heaven) and dausos ‘šil tieji kraštai’ (warm countries)).

Gauta 2010-12-13

Aušra Rimkutė Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E. paštas: [email protected]

100 A. Rimkutė | Jono Jablonskio religijos leksikos taisymai