Jono Jablonskio religijos leksikos taisymai

Terminológia | 2010 | 17 9 3 Jono Jablonskis vallási lexikonnal kapcsolatos javításai aUŠRa RIMkUtė Litván Nyelvi Intézet J. Jablonskis születésének 150. évfordulóján 2010. december 30-án lesz 150 éve annak, hogy megszületett a mai köznyelvi litván nyelv atyja, Jonas Jablonskis (1860–1930). A nyelvészt a litván nyelvi terminológia atyjának is nevezhetjük (Keinys 2000: 70). Nemcsak a köznyelvet alkotta meg, fejlesztette és szabályozta, hanem számos tudományterület, a technika és más területek – köztük a vallás – terminológiájának megalkotásában és rendezésében is segített. A tanulmány áttekinti a nyelvész véleményét a 20. század eleji vallási írásokban használt egyes szavakról. J. Jablonskis öröksége gazdag és rendkívül sokrétű. Ez írásaiból is látható. A nyelvész sokat írt a társadalmi élet különféle aktuális kérdéseiről. Nagy figyelmet fordított a nyelv, az irodalom, a nemzet egészsége, az oktatás, a sajtószabadság, a kultúra, a tudomány és más területek kérdéseire. Bár a vallási lexikáról (így a vallási terminusokról is) nem írt különálló munkákat, a vallási kiadványok nyelvére mégis jelentős figyelmet fordított. Ez látható a nyelvész vallásról, vallásoktatásról, valamint a vallási tankönyvek nyelvéről szóló, a XX. század eleji sajtóban (a Viltyje, a Santaroje, a Nepriklausomojoje Lietuvoje, a Lietuvoje, a Lietuvos mokykloje, a Švietimo darbe és másutt) megjelent cikkeiből1: vallásoktatás az elemi iskolákban (1909), iskola, politika és vallás (1917), a vallásoktatás módszertana (1920), a vallásoktatás módszertanai (1921), valamint a következő recenzióiból: D. Martynas Lutheris Kis katekizmusa2 és D. Jonas Jokūbas Rambakas Prédikáció az üdvösség tanításáról, először 24 kérdésben röviden összefoglalva, majd 237 kérdésben a legrészletesebben kifejtve (1917), A református evangélikus hit katekizmusa gyermekek számára (1917), Hittankönyvek (1917), Katolikus hittankatekizmus (1919), Sim Tautvila tanár „A hit kis tudománya, avagy katekizmus. Ajándék a népiskola számára” (1921). 1 A cikkek és recenziók Jablonskis írásainak II. és IV. kötetében jelentek meg, a zárójelben a kiadás évei szerepelnek. 2 J. Jablonskis kiemelése. 9 4 A. Rimkutė | Jono Jablonskis vallási lexikai javításai és mások Figyelemre méltó J. Jablonskis válasza M. Jankaus «Paaiškinimas del Dr. martyno Liuterio „mažo katekizmo“» című írására, amely 1917-ben jelent meg a Santarában. A nyelvész ezt írja: „azt akarom, hogy a lutheránus vallás tankönyvei is érthetően, megfelelően és tanulságosan legyenek megírva – úgy, ahogyan minden művelt nemzet tankönyveit kiadják vagy megírják, ha komoly gyermekoktatási célra szánják őket“ (Jablonskis II 1934: 92)3. Ezek a szavak kiválóan mutatják, hogy a nyelvi kérdések J. Jablonskis számára rendkívül fontosak voltak, és hogy arra törekedett, hogy a társadalom már kiskorától kezdve megtanulja a helyes és szép anyanyelvet. A XX. SZÁZAD ELEJI VALLÁSI ÍRÁSOK NYELVE A XIX. század végén–a XX. század elején a vallási írásokban sok idegen szót használtak, ezért nyelvüket feltétlenül rendezni és korszerűsíteni kellett. Erről a sajtóban kezdtek beszélni: az Aušrában (1883–1886), a Varpasban (1889–1906), a Tėvynės sargasban (1896–1904), a Žinyčiában (1900–1902), a Vilniaus žiniosban (1904–1909) stb. A vallási terminológiáról meglehetősen részletesen írt Jonas Gerutis (Jonas Balvočius) a Vilniaus žinios 1905. június 1-jei (14-i), 134. számában megjelent Dvasiškos terminologijos klaidos című cikkében. A szakterület terminológiája rendezésének fontosságáról ugyanazon év július 23-i (augusztus 5-i) napján a Vilniaus žinios 178. számában, a mųsų bažnytinė kalba című cikkben írt a XX. század eleji litván egyházi nyelv egyik legfontosabb ápolója és a vallási terminológia egyik normálója, Juozas Laukaitis pap is: „Az utóbbi néhány évben egy-egy pap megpróbálta megtisztítani az egyházi nyelvet, de a terminológiában mutatkozó különbségek miatt elégedetlenség támadt mind a papság, mind a nép körében“4 (Laukaitis 1905: 4). A vallási szövegek nyelvének rendezése különösen a XX. század elején élénkült meg, az imádságok reformjának kezdetével. Bár a régi, konzervatív beállítottságú papok felháborodtak azon, hogy – véleményük szerint – szent szavakhoz nyúlnak hozzá, olyanokhoz, mint a dūšia, aniuolas, griekas, spaviednė, pakūta, mūka, és azt javasolták, hogy „az ötszáz éve használt formákat érintetlenül kell hagyni, hiszen ha jól megvizsgáljuk őket, kiderül, hogy egyáltalán nem állnak szemben a nyelv szellemével és szabályaival” (Jurgaitis 1907: 389), az egyház és a vallási írások nyelve mégsem elégítette ki az akkori értelmiséget. Az egyházi terminológiáról 1909. február 9-én Punszkban tartott papi tanácskozásra J. Jablonskis nyelvészt is meghívták. Ugyanezen me3 Meg kell említeni, hogy a katolikus J. Jablonskis nemcsak a katolikus, hanem a protestáns (lutheránus, református) kiadványokkal is törődött – talán azért, mert felesége, Konstancija Sketerytė-Jablonskienė református vallású volt (bővebben lásd Eglė Lukėnaitė-Griciuvienė Konstancijos ir Jono Jablonskių šeima című könyvében (Vilnius: Lietuvos nacionalinis muziejus, 2009)). 4 Az idézetek nyelve nem kerül javításra. Terminológia | 2010 | 17 9 5 azon a nyáron Jurgis Šlapelis, Kazimieras Būga és Juozas Balčikonis társaságában részt vett a Juozas Laukaitis által Seinyben rendezett nyelvésztanácskozáson. Itt a nyelvészekből és papokból (A. Dambrauskas-Jakštas, A. Petrulis és J. Laukaitis) álló bizottság, amelyet Imádságoskönyv-bizottságnak is neveztek, véglegesen megszerkesztette az imádságok nyelvét. Az imádságokat 1910-ben tették közzé a Vadovas folyóiratban. Zigmas Zinkevičius azt írja, hogy „lényegében ez volt a litván nyelvészek első kongresszusa. Ekkor rendezték az alapvetőbb imádságok, így az imádságok nyelvét is, és ekkor állapították meg a legszükségesebb egyházi terminológiát. Az imádságokat úgyszólván újra lefordították szabályos, tiszta és szép litván nyelvre” (Zinkevičius 2000: 179). Az 1909-ben megkezdett imádság-reformot később is folytatták – 1922-ben, amint Zigmas Zinkevičius írja, intenzívebbé vált, „úgy tűnik, hogy főként Juozas Laukaitis, Aleksandras Dambrauskas-Adomas Jakštas és talán mások közreműködésének köszönhetően számos olyan kifejezés került be az imádságokba, amelyeket a nyelvészek 1909-ben javasoltak, de az imádságoskönyv-bizottság a régi papsággal való kompromisszum miatt figyelmen kívül hagyta ezeket. Ezt-azt újonnan megváltoztattak, továbbfejlesztettek” (Zinkevičius 2000: 185). A VALLÁSI LEXIKA JAVÍTÁSI ESETEI Mielőtt J. Jablonskis vallási terminus érintő javításairól, megjegyzéseiről és tanácsairól kezdenénk beszélni, meg kell jegyezni, hogy a nyelvész ezeket nem erőltette rá másokra. Azt kívánta, hogy „az újságok és az írók ezeket a megfigyeléseket-javításokat, amelyekkel egyetértenek, a továbbiakban is használják” (Jablonskis II 1934: 79). Az idegen nyelvi szavak használata és javítása J. Jablonskis leginkább a vallási szövegekben használt nem litván szavakat (rendszerint idegen szavakat) változtatta meg, amelyeknek a litván nyelvben megfelelõik voltak, például a lengyel abrozas (lengy. obrazek) szót a paveikslas szóval helyettesítette, a dūšia (lengy. dusza) helyett pedig a siela használatát javasolta5. További javításokat is találtak: griekas (belorusz. грехъ, lengy. grech) – nuodėmė6, kielikas (lengy. kielich, ném. Kelch) – taurė, koronė (lengy. karanie, or. карание) – bausmė, mislis (belorusz. мысль, lengy. myśl)7 – mintis, nabašninkas (lengy. nieboszczyk, belorusz. нeбoщык) – velionis, prietelius (belorusz. пpыяцeль) – bičiulis, smertis (belorusz. cмepць) – mirtis, svodba (vö. or. cвaдьбa) – vestuvės, viera (or. вepa, lengy. wiara) – 5 J. Jablonskis 1921-ben a Lietuvos mokykla című folyóiratban (1. sz., 36–41. o.) jelezte, hogy választani kell, melyik szót – siela vagy vėlė – használják, ezért a vėlės nemirtingumas szókapcsolat helyett a sielos nemirtingumas kifejezést javasolta (Jablonskis IV 1935: 247–248). 6 A Nuodėmė – M. Daukšas írásaiban használt szó. 7 Javítandók továbbá ezek az igék is: mislyti (belorusz. мыcлiць, lengy. myśleć) – svarstyti, venčiavotis (lengy. winczować, belorusz. вiншaвaць) – tuoktis, jungtis, valamint a svietiškas melléknév (vö. lengy. świecki) – pasaulietiškas. 9 6 A. Rimkutė | Jono Jablonskis vallási lexikájának javításai tikėjimas8, zokonas (lengy. zakon, or. зокон) – įstatymas9 és mások. Amint a javításokból látható, az idegen szavakat a XVI–XVII. századi írásokban vagy nyelvjárásokban használt litván szavakkal cserélték fel. J. Jablonskis nem kerülte a nem litván szavak használatát, különösen akkor, vo plačiai paplitę kalboje arba kai tai buvo tarptautiniai žodžiai. Apie tai amikor – amint Arnoldas Piročkinas írta a Jono Jablonskio nyelvi javításairól szóló művében: „Ha egy idegen szó nagyon elterjedt és különböző területeken meghonosodott, akkor nem javította ki” (Piročkinas 1986: 10). Ezért J. Jablonskis nem javította ki az olyan régi kölcsönszavakat, mint a kunigas, bažnyčia10 és mások. Érdekes, hogy a szláv nyelvből átvett régi grabas kölcsönszót sem javította ki (fehérorosz гроб, lengyel grób), amely helyett ma a karstas szót használják – ez szintén kölcsönszó (vö. fehérorosz кopcтa). Nyilván azért nem cserélte le, mert a grabas „a halott eltemetésére szolgáló hely, sír” jelentésben már Martynas Mažvydas írásaiban is használatos volt. J. Jablonskisnak az idegen nyelvek szavairól alkotott véleményét kiválóan szemlélteti a pastorius11 szó javítása. Az 1912-ben a Viltyje megjelent, A nyelv kérdései című cikkben a nyelvész, megfigyelve, hogy ez a szó kezdett elterjedni a használatban, ezt írta: „Pastoriaisnak” sem a porosz litvánok (lutheránusok), sem a mi evangélikus-reformátusaink (kálvinisták) nem nevezik papjaikat; mindannyiukat lelkipásztoroknak nevezik. Így nevezik lelki vezetőiket a litván katolikusok is, e protestánsok szomszédai. <...>. „Semmiképpen sem tudom megérteni, miért kezdték egyes litván újságok a litván lutheránus és kálvinista papokat most »pastoroknak« nevezni” (Jablonskis 1959: 105). Jelenleg a pastorius szó protestáns evangélikus pap megnevezésére használatos. Szóképzési problémák Ha a litván nyelvben (és így a nyelvjárásokban vagy a régi írásokban is) J. Jablonskis nem talált megfelelő egyezőt vagy helyettesítőt, a litván nyelv törvényeire támaszkodva maga alkotta meg azt, ezért ma a korabeli vallási írásokban gyakori régi szláv hétköznapnevek helyett az általa alkotott, világos felépítésű neveket használjuk: pirmadienis, antradienis, trečiadienis, ketvirtadienis, penktadienis, šeštadienis, sekmadienis. Így a sūdas (belarusz cyд), sūdyti (belarusz cyдзiць) helyett a teismas, teisti szavak jelentek meg. 8 A tikėti szót M. Mažvydas írásaiban találjuk. 9 Nem jelölik meg, hogy ezeket a javításokat mely cikkekben közölték. Ez Jablonskis írásaiból, a „Jablonskis által javított nyelvi hibák jegyzékéből” (Jablonskis V 1936: 259–280), valamint Jablonskis Válogatott írásai II. kötetének a javítandó nyelvi jelenségek alfabetikus mutatójából (Jablonskis 1959: 533–553) követhető nyomon. 10 A bažnyčia helyett J. Jablonskis a maldykla, šventovė használatát javasolta (Piročkinas 1970: 7). 11 Vö. német Pastor < lat. pastor – pásztor, juhász; vö. még lengy. pastor, or. пастор. Terminológia | 2010 | 17 9 7 A nyelvész cikkeiben számos, helytelen szóalkotású szó javítása található. Elsőként említendő a XIX. század végi és a XX. század eleji vallásos írásokban gyakori ypata szó, amelynek használatáról J. Jablonskis kifejtette véleményét. Az 1914-ben a Viltyje (szám: 86 (1034)) megjelent, Šių dienų rašomosios kalbos reikalai című cikkben, a nyelvész – annak érdekében, hogy „felszínre hozza a nyelvi hibákat, és felszólítsa az újságírókat, <...>, hogy ilyen jellegű hibák a lapjainkban a továbbiakban ne forduljanak elő”12 – az ypatos helyett a žmogus, asmuo szavak használatát javasolta (Jablonskis 1959: 153). J. Jablonskis az ambona (lengyelül ambona) lengyel jövevényszót, amely a görög nyelvből származik (gör. ambōn „emelvény”), a sakykla szóval váltotta fel. Érdekes, hogy az általa javasolt pamokslinė szó (a nem megfelelően alkotott, nem litván -inyčia képzőt tartalmazó pamokslinyčia hibrid helyett)13 nem honosodott meg. Az említett hibrid helyett a sakykla szó használata terjedt el (Jablonskis 1959: 62). A nyelvész az -ybė képzős főnévi absztraktumokat is javította, különösen azokat, amelyeket főnevekből alkottak: a bedievybę formát bedievystę (bedieviškumą), a girtuoklybę formát pedig girtybę alakra. Amikor 1926-ban, a Literatūros dalyko kalba című cikkben a szokatlan képzésű esybė főnév (vö. lat. essentia) helyett a būtybė szó használatát javasolta (Jablonskis 1959: 340–341), ellenzésbe ütközött. A Švietimo darbe című lapban 1927-ben Pranas Skardžius nyelvész védelmébe vette e szó használatát – közzétette az esybė ir būtybė című rövid cikket (Skardžius III 1998: 60–61). A tikyba szót (és annak tikybė alakját) J. Jablonskis a tikėjimas szóval cserélte fel (Jablonskis I 1933: 56), azonban a tikyba szót ma is szinonimaként használjuk a tikėjimas és religija szavakkal. A dvasiškis helyett J. Jablonskis a dvasininkas, kunigas használatát javasolta. Ezt a javaslatot meglehetősen részletesen tárgyalták 1914-ben a Viltyje című lapban (Jablonskis 1959: 155–178)14. Megemlítendő, hogy a nyelvész nemcsak a dvasiškis szót, hanem a dvasionis (=dvasininkas) szót is megváltoztatta. Erről 1926-ban a Švietimo darbas című lapban írt, az irodalmi tantárgyak nyelvét tárgyalva (Jablonskis 1959: 359). J. Jablonskisnak a religininkas szó használatára vonatkozó javaslata számos vitát váltott ki a sajtóban. A nyelvész 1914-ben a Viltyje azt írta, hogy ez a szó „a nép nyelvéből” ismert előtte (Jablonskis 1959: 159). A nyelvész azt javasolta, hogy ne használják az együttes megnevezéseket jelentő, -ija képzős származékokat, például a dvasiškija (=dvasininkai), kunigija (=kunigai) stb. szavakat. A Vilties mellékletében 1914-ben megjelent, Kalbos dalykai című, négy részből álló cikkben ezt írta: „A litvánok „félreértve” sehol, úgy vélem, nem mondják így: „Mások elmentek, csak a vyrija, csak a kunigija, csak a vaikija maradt,” 12 Jablonskis 1959: 149. 13 Lásd bővebben. Jablonskis IV 1935: 55. 14 Lásd még. Skardžius II 1997: 553, Klimavičius 2006: 3–4. 9 8 A. Rimkutė | Jono Jablonskio religijos leksikos taisymai maga a női nem; <...>.“ Amennyire sejtem, <...>, honfitársaim „félreértve” csak így mondanák: „A többiek elmentek, egyedül csak férfiak maradtak, egyedül csak papok, egyedül csak gyermekek, vienosmoters; <...>“ (Jablonskis 1959: 166). Az 1914-ben a Viltyje megjelent, Šių dienų rašomosios kalbos reikalai című cikkben J. Jablonskis a giedorius szót a szláv -orius képző miatt javította. Helyette a giedotojas, giesmininkas szavak használatát javasolta (Jablonskis 1959: 153–154). A nyelvész az akkori sajtóban és vallási szövegekben használt ügyetlenül alkotott összetett szavakat is javította; például a dievmeldystė helyett az általa javasolt pamaldos szót használják mind a mai napig. Más javaslatok is születtek – J. Jablonskis 1914-ben a Viltyje (154. szám) azt írta, hogy Panevėžys környékén helyenként „šventimu”-nak nevezik a „dievmeldystę” (Jablonskis 1959: 152). A šventimas szó azonban nem honosodott meg. A tükörfordítások és a szavak jelentésének javítása J. Jablonskis nyelvi kérdésekkel foglalkozó cikkelyeiből, recenzióiból és különféle javításaiból kitűnik, hogy kerülte a terminusok vak fordítását. A tükörfordításokat kijavította. 1921-ben a hittanoktatás módszertanáról írt recenziójában ezt írta: „Nem kell mindent szó szerint lefordítani, és mindenáron új szavakat alkotni – feltétlenül úgy, ahogyan azokat mások, más nemzetek emberei saját szükségletükre megalkották: fordításkor elsősorban arra kell törekedni, hogy az adott gondolatot világosan fejezzük ki, ne a szelet hajszoljuk, és ne kovácsoljuk mindenféleképpen a szöveg szavait – ne úgy, ahogyan maguk az emberek kovácsolják azokat a nemzet nyelvéhez” (Jablonskis IV 1935: 247). J. Jablonskis a Švietimo darbe című folyóiratban 1920-ban (4. szám) megjelent, Del Gamtos pradžiamokslio pasirodymo (Kalbos dalykai) című cikkében, a tankönyv nyelvi hibáit tárgyalva, megemlíti a tverti igét. A nyelvész nem kételkedett abban, hogy a tverti nem használható „alkotni” jelentésben, és úgy vélte, hogy ez a jelentés a lengyel nyelv hatására – e nyelv tworzyć szavának jelentése miatt – alakult ki (Jablonskis IV 1935: 223, 1959: 230). Azt javasolta, hogy a kurti, daryti és hasonló szavakat használják. Éppen ezért J. Jablonskis kijavította a sutvėrėjas15 (lengy. stworzyciel), tvarinys (lengy. stworzenie), tvėryba (lengy. twórczość) főneveket, és a kūrėjas, kūrinys (Jablonskis 1959: 247), kūryba (Jablonskis 1959: 504) szavakkal cserélte fel őket. Meg kell említeni, hogy J. Jablonskis megkülönböztette a dausa és dausos szavak jelentését. A dausa jelentése „paradicsom”, a dausos jelentése pedig „meleg vidékek” (Jablonskis 1935 IV: 326). Ugyancsak megkülönböztette a gerybė és gerumas szavak jelentését (bővebben lásd: Jablonskis V 1936: 50). 15 K. Būga szerint „a mi tverti szavunk „tworzyć, schaffen” jelentésben saját szavunk.” „..., amikor a tverti a lengyel „tworzyć” szó jelentésében használatos, akkor nem a sutvertojas, hanem a sutvėrėjas használandó” (Būga II 1959: 132). Z. Zinkevičius véleménye szerint a sutvertojas „nem Mažvydas újítása volt. Nyilván régtől fogva meglévő litván szó” (Zinkevičius 2000: 76, 123), az LKŽe azonban ezt nem erősíti meg – az élő nyelvből (nyelvjárásokból) sem a sutvertojas, sem a sutvėrėjas szót nem közli. Terminologija | 2010 | 17 9 9 Egyéb javítások A Švietimo darbe 1925-ben megjelent Kalba ir literatūra című cikkében J. Jablonskis azt javasolta, hogy javítsák ki V. Krėvė Skirgailos című művében használt, a nyelv számára szükségtelen szavakat, köztük a pakasynos nyelvjárási szót is. Helyette a laidotuvės, pakastuvės szavak használatát javasolta (Jablonskis IV 1935: 327; 1959: 305). A Lietuvoje 1926-ban megjelent Literatūros dalyko kalba című cikkében a nyelvész a nyelvjárásokban használatos apveizda szó helyett az apvaizda használatát javasolta (Jablonskis 1959: 344). Külön is említést érdemelnek az akkori vallási írásokban gyakori atnašauti és ganytojauti igék, amelyeket J. Jablonskis „a szókincs és részben az etimológia hibáinak” tartott (Jablonskis 1959: 357), és az aukoti, piemenauti, ganytojo darbą dirbti, būti ganytoju használatát javasolta (Jablonskis V 1936: 42). Ugyancsak kijavította az aukauti, atgailoti igéket aukoti, atgailauti alakokra (Jablonskis 1959: 153, 359)16 és másokra. A XX. század eleji vallási nyelv szempontjából rendkívül jelentős J. Jablonskis-féle javítások rövid áttekintése után világosan látható a javítások fő elve – a tisztaság –, valamint a litvánosító irányzat: az idegen elemek számára litván nyelvi megfelelőket keresett, és új szavakat javasolt. A nyelvész vallási terminusainak sorsa egyértelmű – csaknem valamennyit ma is használják. KÖVETKEZTETÉSEK 1. Jono Jablonskis hozzájárulása a XX. század eleji vallási írások nyelvéhez rendkívül fontos. Részt vett az Imádságok Bizottságának munkájában (1909-ben), és J. Šlapelisszel, K. Būgával, J. Balčikonisszal, valamint A. Dambrauskas-Jakštas, A. Petrulis és J. Laukaitis papokkal együtt megszerkesztette a legfontosabb imádságokat. 2. A XX. század eleji sajtóban közzétett J. Jablonskis-féle vallási lexikai javításokból látható, hogy a nyelvész az idegen szavakat régi írások szerzői által használt litván szavakkal (nuodėmė, tikėjimas stb.), illetve a nyelvjárásokban használatos szavakkal (bičiulis stb.) cserélte fel, szükség esetén pedig maga alkotott litván terminusokat (teismas, pirmadienis, antradienis stb.), és nagy figyelmet fordított a szabálytalan képzésű szavakra: a dievmeldystę szót pamaldomis szóval; a pamokslinyčią szót – sakykla szóval cserélte fel; a dvasionį, dvasiškį szavakat – dvasininku szóval stb. A nyelvész nem kerülte a nem litván szavak használatát sem – a régi jövevényszavakét (bažnyčia, kunigas stb.), valamint a nemzetközi szavakét. J. Jablonskis javította a tükörfordításokat: sutvėrėjas – kūrėjas, tvarinys – kūrinys stb., és egyes szavak jelentésének elkülönítését javasolta (dausa „paradicsom” és dausos „meleg vidékek” stb.). 16 Természetesen a nyelvész az ezekből az igékből képzett főneveket is javította. – A szerző megjegyzése. 100 A. Rimkutė | Jono Jablonskis vallási lexikai javításai IRODALOM Būga K. I–II 1958–1959: válogatott írások I–II. Szerk. V. Mažiulis, Vilnius. Jablonskis J. I–II 1933–1934: Jablonskis írásai I–II. Szerk. J. Balčikonis, Kaunas. Jablonskis J. IV–V 1935–1936: Jablonskis írásai IV–V: Nyelvi kérdések. Szerk. J. Balčikonis, Kaunas. Jablonskis J. 1959: válogatott írások II. Szerk. J. Palionis, Vilnius. Jurgaitis M. 1907: A nyelv tisztításáról és a Miatyánk reformjáról. – Draugija 8, 386–389. Keinys S. 2000: Pr. Skardžius terminológiai területen végzett tevékenysége és annak jelentősége. – Terminologija 6, Vilnius, 69–77. Klimavičius J. 2006: Miért javítják a lelkészt, a katonát pedig miért nem? – Gimtoji kalba 10, 3–4. Laukaitis J. 1905: A mi egyházi nyelvünk. – Vilniaus žinios 178, 4. LKŽe I–XX 2005: A litván nyelv szótára, Vilnius. – www.lkz.lt. Piročkinas A. 1970: Jonas Jablonskis lexikai javításai: vázlat, Kaunas. Piročkinas A. 1986: Jonas Jablonskis nyelvi javításai, Kaunas. Skardžius P. II–III 1997–1998: válogatott írások II–III, Vilnius. Zinkevičius Z. 2000: Litván imák: nyelvtudományi tanulmány, Vilnius. JONAS JABLONSKIS VALLÁSI SZÓKINCCSEL KAPCSOLATOS JAVÍTÁSAI. JABLONSKIS SZÜLETÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL 2010. december 30-án volt a standard litván nyelv atyja, Jonas Jablonskis (1860–1930) születésének 150. évfordulója. A tanulmány áttekinti a 20. század elején vallási írásokban használt egyes szavakról vallott véleményét. A cikk anyagát a vallásról, a vallásoktatásról és a vallás nyelvéről szóló, e korszak sajtójában (Viltis, Santara, Nepriklausomoji Lietuva, Lietuva, Lietuvos mokykla, Švietimo darbas stb.) megjelent tankönyvekből és ismertetőkből gyűjtöttük. A 20. század elején felmerült a litván vallási írások nyelvének szabályozására és megújítására irányuló igény. Jablonskis a vallási szókincs különféle módosításait javasolta. Javította a jövevényszavakat (abrozas (lengy. obrazek) – paveikslas (kép), dūšia (lengy. dusza) – siela (lélek), griekas (fehérorosz грехъ, lengy. grech) – nuodėmė (bűn), nabašninkas (lengy. nieboszczyk, fehérorosz нeбoщык) – velionis (elhunyt), viera (orosz вepa, lengy. wiara) – tikėjimas (hit)), a jelentéskölcsönzéseket (sutvėrėjas (lengy. stworzyciel) – kūrėjas (teremtő), tvarinys (lengy. stworzenie) – kūrinys (teremtmény)), a helytelenül képzett szavakat (a dievmeldystė helyett a pamaldos, a pamokslinyčia helyett a sakykla, a dvasionis vagy dvasiškis helyett a dvasininkas használatát javasolta), a nyelvjárási alakokat (pakasynos – laidotuvės, pakastuvės) és egyebeket. Jablonskis nem próbálta kerülni a nem litván szavak használatát, különösen akkor, ha azok általánosan elterjedtek voltak (régi jövevényszavak: bažnyčia (templom), kunigas (pap) stb.) vagy nemzetközi szavak voltak. Jablonskis egyes szavak jelentéseinek megkülönböztetését javasolta (dausa ‘rojus’ (mennyország) és dausos ‘šiltieji kraštai’ (meleg országok)). Beérkezett 2010-12-13 Aušra Rimkutė Litván Nyelvi Intézet P. Vileišio utca 5., LT-10308 Vilnius E-mail: ausra.r[email protected]