doi.org/10.35321/term29-05

A kreativitásfelfogások osztályozása és a kreativitás fogalmának meghatározása

GEDIMINAS BERESNEVIČIUS

Vilniusi Egyetem, Kommunikációs Kar

ORCID-azonosító: https://orcid.org/0000-0001-5357-0697

Ö S S Z E F O G L A L Ó

A cikk osztályozza a kreativitás fogalmának a tudományos szakirodalomban leggyakrabban előforduló értelmezéseit. Öt típusukat különíti el: a kreativitás mint az alkotó belső sajátossága, mint alkotó folyamat, mint alkotási eredmény, mint különböző összetevőkből álló képződmény, valamint mint a sokoldalú fejlődést előmozdító tényező. Az értelmezéstípusok mindegyikének több altípusa van. Az értelmezések elemzése azt mutatja, hogy szemantikai és logikai szempontból egyedül a kreativitásnak az alkotó belső sajátosságaként való értelmezése helyes, használatra pedig a kreativitásnak az alkotói képességek altípusaként való értelmezése ajánlott. Elfogadható a kreativitás folyamatként, termékként vagy a környezet sajátosságaként való értelmezése is. A tudományos szakirodalom elemzése alapján a kreativitás következő meghatározása született: a kreativitás az alkotó képessége arra, hogy minőségileg újat hozzon létre; az alkotó folyamat, a létrehozott termék vagy a környezet újszerűsége.

KULCSSZAVAK: kreativitás, a kreativitásfelfogások osztályozása, a kreativitás fogalmának meghatározása.

Ö S S Z E F O G L A L Ó

A cikk osztályozza a kreativitás fogalmának a tudományos szakirodalomban leggyakrabban előforduló értelmezéseit. Öt típusukat írja le: a kreativitás mint az alkotó belső sajátossága, mint alkotó folyamat, mint termék, mint különböző összetevőkből álló képződmény, valamint mint a sokoldalú fejlődés hajtóereje. Az értelmezéstípusok mindegyikének több altípusa van. Az értelmezések elemzése azt mutatja, hogy szemantikai és logikai szempontból egyedül a kreativitásnak az alkotó belső sajátosságaként való értelmezése helyes, és a kreativitásnak az alkotói képességek altípusaként való meghatározását kell alkalmazni. Elfogadható a kreativitás folyamatként, termékként vagy a környezet jellemzőjeként való értelmezése is. A tudományos szakirodalom elemzése alapján a kreativitás következő meghatározása született: a kreativitás az alkotó képessége arra, hogy minőségileg újat hozzon létre; az alkotó folyamat, a létrehozott termék vagy a környezet újszerűsége.

KULCSSZAVAK: kreativitás, a kreativitásfelfogások osztályozása, a kreativitás meghatározása.

76

Gediminas Beresnevičius

Kūrybiškumo sampratų klasifikacija ir kūrybiškumo sąvokos apibrėžtis

BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK

A kreativitás¹ fogalma továbbra is számos kérdést vet fel. A pszichológusok és más kutatók nem értenek egyet abban, hogyan kell meghatározni ezt a fogalmat. A tudományos szakirodalomban gyakran egymásnak ellentmondó kreativitásdefiníciók sokaságával találkozunk. Még a szótárakban és enciklopédiákban is eltérő kreativitásdefiníciók szerepelnek². Ez nemcsak elméleti disszonanciát kelt, hanem a kreativitás empirikus kutatását is bonyolítja. Ezért a kreativitás terminus és fogalom meghatározása rendkívül fontos a pszichológiában, a neveléstudományban, a szociológiában és más tudományterületeken.

Érthető, hogy a különböző szakterületek szakemberei eltérően értelmezik a kreativitást, és a fogalmat számukra legmegfelelőbb módon határozzák meg, sajátos tartalmat kölcsönözve ennek a terminusnak. Úgy véljük, hogy a kreativitás bármely koncepciójának helyesnek, nem pedig tévesnek kell lennie – ahogyan az a tudományos szakirodalomban gyakran előfordul –, függetlenül a kontextustól vagy a kutatási területtől. Sajátos, konkrét terminusokat a pszichológusok, a szociológusok és más területek kutatói egyaránt meghatározhatnak. A legfontosabb, hogy a kreativitás fogalmának lényegét a terminológiában helyesen értelmezzék.

A kreativitásfelfogások osztályozása nagyobb egyértelműséget teremthetne. A kutatók által javasolt kreativitáscsoportosítások azonban nem oszlatják el az említett zavart. Például a kreativitás „kis c”-re és „nagy C”-re való felosztása (Sawyer 2012) inkább az alkotások, nem pedig a kreativitás osztályozása. A kreativitás „hősi”, „történelmi” (Černevičiūtė, Strazdas 2014) vagy másfajta „kreativitásra” történő felosztása nem öleli fel a tárgyalt fogalomfelfogások teljes körét, a csoportosítás alapjául szolgáló ismérvek pedig erősen kétségesek.

A kreativitásfelfogások körüli zavar és a jelentős elméleti bizonytalanság adja a kutatás célját: a meglévő kreativitásfelfogások tudományos elemzésen alapuló osztályozásának kidolgozását, amely lehetővé teszi a kreativitás megfelelő és használható definíciójának megfogalmazását. A kutatás tárgya a kreativitás fogalma.

A kitűzött cél elérése érdekében a következő feladatokat tűztük ki:

1) áttekinteni és osztályozni a tudományos szakirodalomban közölt legfontosabb kreativitásfelfogásokat;

2) elemezni a kreativitásfelfogásokat, és értékelni azok helyességét, valamint használhatóságát;

1 A cikkben a kreativitás fogalmáról lesz szó, noha a litván nyelvben a kreatív alkotóképesség fogalma is létezik. E választást a fogalmak elemzése indokolja, amely azt mutatja, hogy a kreativitás fogalmának jelentésköre tágabb, mint a kreatív alkotóképességé (erről részletesebben lásd Beresnevičius 2022). Az idézetekben megőrizzük a szerzők e szavakra vonatkozó eredeti szóhasználatát.

2 A Litvániában kiadott szótárakban szereplő kreativitás-definíciókat Aurelija Ganusauskaitė, Agnė Blažienė és Jolita Vveinhardt (2020) tárgyalják.

Terminologija | 2022 | 29

77

3) az elvégzett szakirodalmi elemzés alapján meghatározni a kūrybiškumas fogalmát.

A kutatás módszere a szakirodalom összehasonlító és összegző kvalitatív elemzése. A kutatás 2007 és 2022 között zajlott. A külföldi és litván kutatók olyan publikációiban szereplő kreativitásfelfogásokat vizsgáltuk, amelyek címében a kūrybiškumas vagy a kūrybingumas szó bármely ragozott alakja, illetve angol nyelvű publikáció esetén a creativity szó szerepel³. A vizsgált publikációk túlnyomó többsége a pszichológia és a neveléstudomány területéről származik. Más területek – a szociológia, a közgazdaságtan és a filozófia – azon munkái, amelyek említik a kūrybiškumas fogalmát, nagyon kis számban vannak jelen.

A kutatás nemcsak a tudományos szövegekben megadott kreativitásdefiníciókat vizsgálja, hanem a kreativitásról alkotott felfogásokat is, vagyis azt, hogy a szöveg szerzője (szerzői) miként értelmezi a kreativitást: az alkotó belső sajátosságaként, folyamatként, termékként vagy másként. A fogalom felfogásán olyan állítást vagy a kontextusból következő gondolatot értünk, amely meghatározza a fogalom jelentésmezőjét (tartalmát). Ebben a munkában a kreativitásfogalomnak csak azokat az alapvető kūrybiškumas jegyeit vizsgáljuk, amelyek a bemutatott osztályozás alapját képezik.

Helyesnek azt a definíciót (felfogást) tekintjük, amely megfelel a következő követelményeknek:

1) a definícióra érvényesek a megalkotásának szabályai;

2) a definíció nem sérti a logika alapvető elveit;

3) a meghatározandó fogalmat (esetünkben a kreativitást) megnevező terminus egyértelmű⁴ (jelentése rögzített, és nem függ a kontextustól);

4) a felfogás tudományos jellegű, vagyis alkalmas a kreativitás elméleti modelljeinek és empirikus kutatásainak leírására.

1. A KREATIVITÁS FOGALMAINAK OSZTÁLYOZÁSA

Mint ismeretes, a definíció három részből áll: a definiálandó kifejezésből, a definiáló kifejezésből és az ezeket összekapcsoló kifejezésből (amelyet a van, nevezik, jelent szavak fejeznek ki). A definíció a definiálandó és a definiáló rész egyenlősége (Plečkaitis 2001).

A fogalmakat rendszerint a definícióalkotás szabályainak betartásával határozzuk meg. Sajnos nem minden, a kreativitást meghatározó állítás tekinthető definíciónak, különféle

³ A litván kutatók 1979–2019 között megjelent publikációit felölelő kutatásról bővebben lásd Beresnevičius 2020.

⁴ E cikk a logika egyértelműségi szabályára támaszkodik.

78

Gediminas Beresnevičius

Kūrybiškumo sampratų klasifikacija ir kūrybiškumo sąvokos apibrėžtis

a definíciókra vonatkozó szabályok megsértése vagy nyilvánvaló logikai hibák miatt. Az ilyen állításokat nem megfelelő definícióknak neveznénk.

A definíció (logikai művelet) meghatározza a vizsgált objektum sajátosságát és a használt nyelvi kifejezés jelentését. Minél szűkebb a definiáló kifejezés, annál tágabb a definíció, és fordítva. Ha például a definiáló kifejezés egyetlen szóra korlátozódik, akkor az objektum az objektumok igen tág osztályába, vagy akár több osztályba tartozik. Az objektum sajátosságainak, jegyeinek és tulajdonságainak megadásával pontosítjuk a fogalmat, és egyúttal szűkítjük a definíciót.

A minimális definiáló kifejezéssel megadott definíciót a tömörség kedvéért a fogalom felfogásának nevezzük. A felfogás elemi definíció, a definiált objektum legfontosabb jegye: úgy alkotjuk meg, hogy elhagyjuk az objektumot jellemző, lényegtelen szavakat, és megtartjuk az alapvető „X = A” szerkezetet, ahol az „A” egy vagy több, az „X” fogalmat lényegileg jellemző szó.

Például Ala Petrulytė ezt írja: „A kreativitás az egészséges, pszichológiai szempontból kiegyensúlyozott személyiség egyik lényeges vonása” (Petrulytė 1995: 3.) A lényegi állítást pontosító szavak elhagyásával a kreativitás felfogását kapjuk: „<...> a kreativitás – tulajdonság.”

Ha a definíciók sokfélék, az egyértelműség növelésének egyetlen útja az osztályozásuk és elemzésük. Az osztályozás alapja az objektumok csoportosítása lényeges jegyeik alapján.

A kreativitás felfogásait típusokba és altípusokba soroljuk. Minden felfogáshoz számos konkrét definíció tartozik. Például A. Petrulytė (1995) idézett kreativitásdefiníciójában a személyiségvonás az alkotó belső sajátossága. A sajátosságoknak számos fajtája van, a vonás pedig ezek egyike, így az alkotó belső sajátossága a kreativitásfelfogás egyik típusa, a vonás pedig annak altípusa.

A továbbiakban röviden áttekintjük a tudományos munkákban leggyakrabban előforduló felfogástípusokat. A cikk terjedelmi korlátai miatt a nagyon ritka definíciókat nem tárgyaljuk.

1.1. A kreativitás mint az alkotó belső sajátossága

A kreativitás mint az alkotó belső sajátossága felfogás a tudományos szakirodalomban a legelterjedtebb. A kreativitásfelfogások e típusába azok a meghatározások tartoznak, amelyek a kreativitást az ember alkotó képességeként, a személyiség tulajdonságaként, vonásaként, alkotó erejeként, minőségeként vagy kvalifikációjaként írják le.

E felfogástípus néhány példája: „[A kreativitás] meghatározható olyan alkotások létrehozására való képességként, amelyek újak és megfelelőek” (Lubart

Terminologija | 2022 | 29

79

2009: 339); „Mind a populáris médiában, mind a politikai dokumentumokban a kreativitás nehezen racionalizálható, ám pozitív erőt jelent <...>” (Trilupaitytė 2015: 26); „A kreativitás a kognitív terület formális emberi képességei közé sorolt általános kompetenciák egyike” (Laužackas 1998).

A litván szerzők jelentős része a tudományos szakirodalomban a kreativitást az emberi jellemvonások és képességek, illetve a személyiségjegyek komplexumával azonosítja. Ezt a felfogást találjuk Leonas Jovaiša Enciklopédikus neveléstudományi szótár című művében: „A kreativitás <...> – a személyiségjegyek olyan komplexuma, amely produktív munkával lehetővé teszi eredeti, társadalmilag jelentős, minőségileg új tevékenységeredmények elérését” (Jovaiša 2007: 127). Ellis Paul Torrance megjegyezte, hogy a kutatók a kreativitást „a legfontosabb képességek csillagképével” hozták összefüggésbe (Torrance 1965: 665).

A litván tudományos publikációkban előfordul, hogy a kreativitást az ember alkotásra való hajlamaként határozzák meg. A. Petrulytė szerint a kreativitás „az egyén hajlama arra, hogy valamit új, eredeti vagy innovatív módon komponáljon, modellezzen vagy gondoljon el” (Petrulytė 2001: 8). A kreativitás hajlamként való meghatározásai külföldi szerzők munkáiban is megtalálhatók. „A kreativitást úgy határozzák meg, mint hajlamot arra, hogy ötleteket, alternatívákat vagy lehetőségeket hozzunk létre vagy ismerjünk fel <...>” (Franken 1993: 396).

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a kreativitás mint képesség, tulajdonság, vonás, erő, minőség, tulajdonságok komplexuma és hajlam a kreativitás mint az alkotó belső sajátossága felfogástípusának altípusai.

1.2. A kreativitás mint folyamat

Az enciklopédiákban, a nyugati országok kutatóinak könyveiben és számos cikkben azt állítják, hogy a kreativitás ötletgenerálás, problémamegoldás, termékek előállítása (produkálása), technológiák megalkotása vagy másfajta folyamat. „A kreativitást leggyakrabban olyan folyamatként határozzák meg, amely során valami új és hasznos jön létre” – állítja John C. Houtz és Patricola Cathryn (Houtz, Patricola 1999: 1). Egyetért velük Michael D. Mumford: „Úgy tűnik, hogy az elmúlt évtizedben általános egyetértésre jutottunk abban, hogy a kreativitás új, hasznos termékek előállítását jelenti” (Mumford 2003: 110).

A tudományos szakirodalomban számos olyan meghatározás található, amely a kreativitást az emberi tevékenységként vagy viselkedésként írja le. Ezeket a felfogásokat szintén a folyamatfelfogás típusába sorolhatjuk. Junona Almonaitienė különböző tudósok véleményét mérlegelve arra a következtetésre jut, hogy „a kreativitás – az

80

Gediminas Beresnevičius

Kūrybiškumo sampratų klasifikacija ir kūrybiškumo sąvokos apibrėžtis

inkább nem az ember belső tulajdonsága vagy potenciálja, hanem egy bizonyos viselkedés” (Almonaitienė 2000: 83).

A humanisztikus irányzat pszichológusainak munkáiban olyan állításokkal találkozhatunk, amelyek szerint a kreativitás az emberi önkifejezés, a személyiség önmegvalósítása, a kreatív potenciál kifejeződése, a kreatív szükségletek megvalósítása. A felsoroltak szintén folyamatok. Mark A. Runco (2007) például Albert Bandurát idézi, aki szerint „a kreativitás az emberi önkifejezés egyik legmagasabb formája” (Runco 2007: 385).

A kreativitás mint folyamat fogalmához sorolnunk kell azt a felfogást is, amely szerint ezt a fogalmat kreatív vagy divergens gondolkodásként értelmezik. „J. P. Guilford a kreativitást a divergens gondolkodással azonosította <...>” – állítja Daiva Grakauskaitė-Karkockienė (2002: 10). A kreativitás kreatív gondolkodással való azonosításával a világ egyik legismertebb kreativitáskutatója, E. P. Torrance munkáiban is találkozunk. A tudós szerint a kreatív gondolkodás olyan folyamat, amelynek során: 1) bizonytalanságokat, problémákat, információhiányokat, furcsa és szokatlan dolgokat keresnek; 2) hipotéziseket fogalmaznak meg és kérdéseket vetnek fel; 3) értékelik és ellenőrzik a felállított hipotéziseket és feltevéseket; 4) szükség esetén ismételten ellenőrzik a megoldásokat; 5) közzéteszik az eredményeket (Torrance 1988).

Vannak olyan meghatározások, amelyek a kreativitást a probléma megoldásával azonosítják, ami (a gondolkodáshoz hasonlóan) az agyban zajló folyamat. Dean Keith Simonton például ezt írja: „A kreativitást általában olyan problémák sikeres megoldásaként határozzák meg, amelyek bizonyos fokú belátást igényelnek” (Simonton 2009: 116).

A kreativitást gyakran jelenségként vagy fenoménként határozzák meg. Rūta Girdzijauskienė azt állítja: „A kortárs tudósok munkáiban a kreativitást összetett és többdimenziós jelenségként vizsgálják” (Girdzijauskienė 2014: 80). Łukasz Świątek szerint pedig „a kreativitás sokoldalú és összetett fenomén, amely számos folyamatot és gyakorlatot foglal magában” (Swiatek 2014: 73).

A jelenség és a fenomén szót szinonimaként kezeljük, mert a fenomén rendkívüli jelenség, esemény vagy tény. Ebben a cikkben a fenomén fogalmát leszűkítjük, mivel úgy értjük, hogy ennek a fogalomnak számos értelmezése van.

A kreativitás mint folyamat felfogásához tehát a következő altípusokat sorolnánk: kreativitás mint alkotás, termelés vagy előállítás, tevékenység, viselkedés, önkifejezés vagy önmegvalósítás, kreatív vagy divergens gondolkodás, problémamegoldás⁵, jelenség vagy fenomén.

5 A problémamegoldást itt mentális cselekvésként értelmezzük. A gondolkodás eredményét helyesebb lenne megoldásnak nevezni.

Terminologija | 2022 | 29

81

1.3. A kreativitás mint eredmény

A szakirodalomban előfordulnak olyan felfogások, amelyek a kreativitást a kreatív tevékenység eredményével azonosítják. Robert Drazin, Robert K. Kazanjian és Mary Anna Glynn így írnak: „Ezekben a tanulmányokban a kreativitást szinte mindig a társadalmi rendszer számára fontos termékként értelmezik, a független változókat pedig olyan tényezőknek tekintik, amelyek szabályozhatók e termékek javítása érdekében” (Drazin, Kazanjian, Glynn 2009: 268).

A kutatók egy csoportja a kreativitást értékelésként határozza meg. Cameron Ford és Maribeth Kuenzi szerint a kreativitás „egy adott cselekvés eredménye újszerűségének és értékének szubjektív, az adott területtől függő értékelése” (Ford, Kuenzi 2009: 66). Bár az értékelés (a problémamegoldáshoz hasonlóan) kétféleképpen is értelmezhető, itt a folyamat (gondolkodás) termékének – a bírálók által kifejtett vagy leírt véleménynek – tekintjük.

A kreativitás mint alkotási termék felfogásának típusába tehát a következő altípusok tartoznak: a kreativitás mint termék vagy tevékenységi eredmény, értékelés, továbbá problémamegoldás vagy ötlet, valamint az interakció eredménye.

1.4. A kreativitás mint komponensekből álló képződmény

A tudományos publikációkban olyan kreativitásdefiníciókkal találkozhatunk, amelyek többféle felfogást egyesítenek. Például: „a kreativitás eredményként és folyamatként is leírható” (Shalley, Zhou 2009: 4).

Az összetett (több részből álló) kreativitásdefiníciók közé sorolhatók az úgynevezett komponensalapú kreativitásmodellek is. Ezek közül az egyik legelső és talán a legismertebb Melo Rhodes 4P-modellje (Rhodes 1961). Ebben a modellben a kreativitás 4 komponensből áll: személyiségből (angolul person), folyamatból (angolul process), termékből (angolul product) és a környezet hatásából (angolul press). M. Rhodes (1961) cikkében ezeket az elemeket nem a kreativitás elemeiként vagy összetevőiként, hanem olyan kutatási területekként írja le, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak a kreativitáshoz. A szerző azonban ennek ellenére a modellt a kreativitás modelljének nevezte. A kutatók többsége éppen így értelmezte ezt a modellt, ezért a szakirodalomban elterjedt az a nézet, hogy a kreativitás több különböző részből áll. Később olyan elméleti kreativitássémák is megjelentek, amelyeknek több mint 4 „kreativitás”-összetevőjük van.

Vienas iš labiausiai tyrėjų cituojamų kūrybiškumo modelių – Teresos M. Amabile (1983) schema, kurioje vaizduojami kūrybos proceso etapai ir juos veikiantys kūrėjo gebėjimai, žinios, motyvacija. Vėliau šią schemą autorė

82

Gediminas Beresnevičius

Kūrybiškumo sampratų klasifikacija ir kūrybiškumo sąvokos apibrėžtis

modifikavo ir papildė aplinkos poveikiu kūrėjo motyvacijai (Amabile 1996). T. Amabile (1983, 1996) savo schemą vadino „Kūrybiškumo modeliu“.

Savita kūrybiškumo modelį sukūrė Mihaly’is Csikszentmihalyi’is (2009). Jo modelyje yra 3 pagrindinės dalys: kūrėjas, vertintojai ir kūrybos sritis. Kūrėjas šiame modelyje suprantamas kaip individas, turintis reikiamų gebėjimų ir tinkamą pasirengimą kūrybai. Vertintojai yra visos visuomenės dalis, o kūrybos sritis įeina į savo laikmečio kultūrą. Sukūręs produktą kūrėjas jį pateikia įvertinti atitinkamos srities ekspertams. Jei ekspertai produktą įvertina palankiai, produktas (jau kaip kūrinys) patenka į kūrybos sritį. Pavyzdžiui, mokslinis straipsnis publikuojamas žurnale, jei jį priėmė redakcija ir teigiamai įvertino recenzentai.

A kreativitásmodellből a pszichológiai szakirodalomban meglehetősen sok van. Komponenseikben és az általuk ábrázolt kapcsolatokban különböznek egymástól. M. Rhodes, T. Amabile és M. Csikszentmihalyi modelljei a legismertebbek, és ezeket tárgyalják leggyakrabban a szakirodalomban.

A kreativitást néha a személyiségen belüli és a környezeti tényezők, illetve egy megalkotott elméleti modell részei közötti kölcsönhatásként írják le. „A kreativitás a képességek, a folyamat és a környezet közötti kölcsönhatás, amelynek révén az egyén vagy a csoport kézzelfogható, új és társadalmi kontextusban hasznos termékeket hoz létre” – állítja Jonathan A. Plucker és Sasha A. Barab (Plucker, Barab 2005: 201). A kreativitást olykor a kölcsönhatás eredményének nevezik. M. Csikszentmihalyi (2009) modelljét tárgyalva Emma Policastro és Howard Gardner ezt írják: „A kreativitást nem az egyén elméje termékének tekintik, hanem inkább a kreatív egyén, az általa művelt terület és a munka minőségét értékelő bírák összessége (a mező) közötti dinamikus kölcsönhatás eredményének” (Policastro, Gardner 2009: 214).

A kreativitás kölcsönhatásként való felfogását a folyamatfelfogások típusába, a kölcsönhatás eredményét pedig a kreativitás mint eredmény felfogásának típusába kell sorolni.

Megállapíthatjuk, hogy a kreativitás kutatói már régóta beszélnek a kreativitásról mint összetett, több különböző komponensből álló képződményről. A fogalomfelfogások e típusába a komponensalapú kreativitásmodelleket is besorolnánk.

1.5. A kreativitás mint tényező

Az interneten, a populáris irodalomban, és olykor a gazdasági, szociológiai, politikai tárgyú cikkekben is találhatók olyan felfogások, amelyek a kreativitást a gazdasági, tudományos, műszaki és egyéb fejlődést

Terminologija | 2022 | 29

83

előmozdító tényezőként mutatják be. „A kreativitás <...> ma a versenyelőny döntő forrása” – állítja Richard Florida (Florida 2002: 5). Előfordulnak ennek a felfogásnak jelentésükben közeli, képszerű kreativitásdefiníciók is, amelyek inkább szállóigékre vagy költői metaforákra emlékeztetnek. Például: „A kreativitás a kultúra evolúcióját hajtó mozdony” (Csikszentmihalyi 2009: 320); „A kreativitás és alkotóképesség a tudományos haladás legfőbb motorja, mivel csak a kreatív tudományos gondolkodás és a meglévő alkotói képességek eredményeznek különféle találmányokat és innovációkat” (Barevičiūtė 2014: 19).

2. A KREATIVITÁSFELFOGÁSOK ELEMZÉSE

Ebben a fejezetben a korábban bemutatott felfogástípusokat és altípusokat a helyesség szempontjából elemezzük, vagyis megkíséreljük megállapítani, hogy mely kreativitásfelfogások helyesek vagy helytelenek, illetve használhatók-e.

2.1. A kreativitás mint belső tulajdonság

A litván nyelv szóképzési logikája alapján az -ingas, -a és az -iškas, -a képzővel ellátott melléknevekből képzett főnevek azt mutatják, milyen tulajdonsággal rendelkezik az objektum: a kūrybingumas e tulajdonság bőségét jelöli, míg a kūrybiškumas magát a tulajdonság lényegét (DLKG 1997). A két fogalom jelentésük és használatuk szerint nagyon közel áll egymáshoz: mondhatjuk, hogy a kūrybiškumas és a kūrybingumas az objektum jellemzőjét jelöli, megmutatja, milyen az objektum, mivel rendelkezik, és így tovább.

Ha alkotó emberről beszélünk, akkor az említett tulajdonság kétségtelenül az alkotás képessége. Éppen az ember képességei azok a pszichés mechanizmusok, amelyek lehetővé teszik valamely szellemi vagy fizikai funkció elvégzését, jelen esetben az alkotást. Ezért teljesen helyes az a felfogás, amely szerint a kreativitás az alkotás képessége. Ez a felfogás nem sérti a nyelvi logikát, és megfelelő a pszichológiai kutatások eredményeinek, a kreativitás fejlesztésének, a környezet hatásának és más, az alkotással kapcsolatos kérdéseknek a leírására.

Mint említettük, a kreativitásfelfogások e típusába nemcsak a képességként való értelmezés tartozik, hanem a kreativitás mint személyes tulajdonság, tulajdonságok együttese, vonás, erő, minőség és hajlam felfogása is.

Azok a meghatározások, amelyek a kreativitást az ember tulajdonságaként nevezik meg, alapvetően helyesek, mivel a képesség szintén tulajdonság. A tulajdonság a képességeknél tartósabb pszichés képződmény; a képességek ugyanis a gyakorlástól, illetve fejlesztéstől függenek, vagyis tanulás és nevelés során erősödnek. A kutatások azt mutatják, hogy

84

Gediminas Beresnevičius

Kūrybiškumo sampratų klasifikacija ir kūrybiškumo sąvokos apibrėžtis

A kreativitás könnyen fejleszthető vagy elfojtható — ez a megteremtett feltételektől, a környezetében élők hatásától, az egyén erőfeszítéseitől és más tényezőktől függ. Ezért a kreativitást nem tulajdonságnak, hanem képességnek volna célszerű nevezni.

A kreativitás tulajdonságok komplexumaként való felfogása bonyolult. Felmerül a kérdés: miből áll ez a komplexum? Milyen tulajdonságok együttese elegendő ahhoz, hogy az ezzel rendelkező embert kreatívnak tekintsük? A tulajdonságok jegyzékének összeállítása komoly nézeteltérésekhez vezethet. Elkerülhetetlenül bekerülnének a komplexumba olyan személyiségjegyek, amelyek nem kapcsolódnak a kreativitáshoz, vagy csak közvetve kötődnek hozzá (például a kitartás és a szorgalom, amelyek nem csupán az alkotásban szükségesek). Ez a felfogás helyes volna, ha a komplexumba kizárólag kreatív képességeket vennénk fel, ebben az esetben azonban egybeesne a kreativitás képességként való felfogásával.

Az emberi psziché még stabilabb képződménye a vonás. Nagyon hosszú idő alatt alakul ki, és egész életünkben változatlan maradhat, ezért jobb, ha a kreativitást nem nevezzük vonásnak, noha ez a felfogás helyes.

A kreativitás erővel való azonosítása alapvetően helyes, használatát azonban bonyolítja, hogy az erő fogalmának sok jelentése van, és ezeknek csak kis része kapcsolható az emberhez. Ha az erőt képességek, jártasságok, készségek és ismeretek összességének tekintenénk, ez a felfogás egybeesne a képességek vagy a tulajdonságok komplexumaként való felfogással.

A kreativitás minőséggel való azonosítását nem tartanánk kellően megalapozottnak. Ha a minőséget az alkotó sajátosságaként, jellemzőjeként értelmeznénk, ez a kreativitás elfogadható és helyes felfogása volna. A minőség fogalmát azonban inkább tárgyakkal, mint emberekkel kapcsolatban használjuk. Ezért jobb, ha nem alkalmazzuk ezt a felfogást.

A tulajdonságok komplexumaként való felfogáshoz hasonló problémák merülnek fel akkor is, ha a kreativitást képzettségnek tekintjük, mivel a képzettség fogalma számos képességet, jártasságot, ismeretet és az egyén más sajátosságait is magában foglalja (nem csak az alkotással kapcsolatosakat). Ezért ez a felfogás csak részben helyes, és azt javasoljuk, hogy ne használjuk.

A hajlamot nem szabad a kreativitással azonosítani. A hajlam az egyén belső motivációhoz kapcsolódó irányultsága. A hajlam olyan tényező, amely meghatározza az alkotás kezdetét, kibontakozását és időtartamát, de nem azokért az emberi sajátosságokért felelős, amelyek magáért az alkotásért felelnek. Ha a hajlamot kreativitásnak tekintenénk, értelmüket veszítenék a kreativitás mérésére szolgáló eljárások, mivel leggyakrabban az ember kognitív képességeit (nem pedig hajlamait) tesztelik. A kreativitás hajlammal való azonosítása zavart kelt, ezért ez a felfogás helytelen és nem alkalmazandó, noha az alkotó belső sajátosságaira vonatkozó felfogások közé tartozik.

Terminologija | 2022 | 29

85

2.2. Kreativitás mint folyamat

Az alkotás, a létrehozás, a kreatív cselekvés vagy gondolkodás, a készítés, a termelés, a viselkedés, az alkotói aktus, az ötletgenerálás, az önkifejezés, az önmegvalósítás és a tevékenység folyamatok. A folyamat kezdettel és véggel rendelkező cselekvéssorozat. A folyamatok lehetnek rövid vagy hosszú távúak, megszakadóak vagy folyamatosak, illetve más jellegűek. Lényegi jellemzőjük, hogy időben zajlanak. Nyilvánvaló, hogy a folyamat nem a kreativitás, hanem az alkotás. „A kreativitás új és értékes művek előállítása” állítás nem a kreativitást határozza meg, hanem az alkotást, az alkotói folyamatot, a művek „előállítását”. Ezért minden olyan felfogás helytelen és egyúttal nem alkalmazandó, amely a kreativitást valamilyen folyamattal azonosítja.

Azok a kreativitásfelfogások, amelyek e fogalmat gondolkodásként, problémamegoldásként⁶, jelenségként vagy fenoménként írják le, szintén helytelenek és nem alkalmazandók, mert ezek nem az objektum sajátosságai, hanem ismét csak folyamatok.

2.3. A kreativitás mint eredmény

Egy műalkotás vagy irodalmi mű, egy tudományos elmélet, találmány, fejlesztés, üzleti terv, technológia, módszer, jogszabály, problémamegoldás, ötlet vagy gondolat nem kreativitás, hanem az alkotófolyamat eredménye. A kreatív tevékenység vagy az alkotófolyamat során létrejött terméket terméknek, a tevékenység eredményének, alkotásnak, illetve alkotásnak (az alkotások vagy a kreatív tevékenység eredményeinek összességeként) kellene nevezni, nem pedig kreativitásnak.

Hogyan értelmezhetnénk a kreativitás azon felfogását, amelyben ezt a fogalmat az interakció eredményeként írják le? Ha az interakció eredménye egy folyamat, akkor annak jellemzésére nem alkalmas a kreativitás fogalma – az alkotás (létrehozás) vagy más folyamat fogalmát kellene használni. Ha az interakció eredménye valamilyen valós vagy virtuális objektum (tárgy, ötlet, projekt stb.), ezeket természetesen nem kreativitásnak, hanem termékeknek vagy alkotásoknak kellene neveznünk.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy azok a felfogások, amelyekben a kreativitást valamilyen eredménnyel azonosítják, tévesek és kerülendők.

2.4. A kreativitás mint összetett képződmény

Az a meghatározás, amely a kreativitást különböző elemekből álló képződményként írja le, sérti a definíciókra vonatkozó egyértelműségi szabályt, amely szerint egy elmélet keretein belül a meghatározás minden definiáló részének csak egyetlen meghatározott fogalomnak kell megfelelnie

⁶ A problémamegoldás itt az emberi elmében végbemenő mentális cselekvésként értendő. Ennek a folyamatnak a következménye a megoldás (a gondolkodás eredménye).

86

Gediminas Beresnevičius

Kūrybiškumo sampratų klasifikacija ir kūrybiškumo sąvokos apibrėžtis

meghatározó részének egyetlen meghatározandó fogalomnak kell megfelelnie, nem pedig fordítva (Plečkaitis 2001). Példaként vegyük a már idézett Christina E. Shalley és Jing Zhou (2009) definícióját, amely a kreativitást egyszerre azonosítja eredménnyel és folyamattal. Az elmondottakból az alábbi egyenletrendszert állíthatjuk fel:

Kreativitás = { eredmény, folyamat,

Ebből azt kapjuk, hogy az eredmény folyamat, ami egyértelmű ellentmondás: nem lehet, hogy ugyanaz a fogalom két különböző dolgot írjon le, vagy hogy különböző dolgok egy és ugyanazt jelentsék. Természetesen vannak szavak, amelyek a szövegkörnyezettől függően különböző dolgokat jelentenek, például a kasa szó. Az ilyen többértelműség azonban nem érvényes a kreativitásra, mert a folyamat és az eredmény megnevezésére világos és egyértelmű szavaink vannak.

A kreativitás egyik vagy másik dologként való meghatározására tett kísérletek (például: a kreativitás vagy képesség, vagy folyamat, vagy eredmény) nem oldják meg a problémát. Vannak kutatók, akik szerint sokféle „kreativitás” létezhet. Ezt állítja például Pamela Burnard (2012), ám az általa könyvében említett „kreativitások” az alkotás (nem pedig a kreativitás!) formái, módjai és módszerei. Ha igaznak tartanánk azt az állítást, hogy két vagy több kreativitás létezik, minden alkalommal, amikor ezt a fogalmat használjuk, meg kellene neveznünk, melyik kreativitásra (folyamatra, eredményre vagy másra) gondolunk. Világosabb lenne a folyamat kreativitását egyszerűen folyamatnak, az eredményét pedig eredménynek nevezni.

M. Rhodes’as (1961), kalbėdamas apie žmones, kaip 4P modelio sudedamąją dalį, be kitų klausimų, kelia ir tokį: „Koks yra kūrybiškumo ir intelekto koreliacijos koeficientas?“ Jei kūrybiškumą suvoksime kaip 4P visumą, klausimas taps absurdiškas, nes kokia gali būti koreliacija tarp intelekto ir žmogaus su visais bruožais, temperamentu, intelektu (!), procesu, produktais bei aplinkos įtaka? Akivaizdu, kad neįmanoma nustatyti koreliacijos tarp intelekto ir teorinio konstrukto, į kurį įeina ir pats intelektas. Jei kūrybiškumas yra vienas iš žmogaus parametrų (kas logiškai ir išaiškėja iš autoriaus teksto apie žmogų), tai 4P nebegalime vadinti kūrybiškumo modeliu, nes nelogiška, kad visuma kartu būtų ir savo paties dalis. Kaip matome, kūrybiškumo kaip sudėtingo darinio traktavimas pažeidžia moksliškumo ir logiškumo reikalavimus. Panašių nelabai logiškų aspektų galima rasti ir T. Amabile (1983, 1996) ir M. Csikszentmihalyi’o (2009) modeliuose.

Terminologija | 2022 | 29

87

A kreativitásmodellek szerzői egy kreativitásról beszélnek, amely csupán több részből áll. Az ilyen konstrukciók logikai zavarát a modellek elnevezéseinek megváltoztatása szüntetné meg. M. Rhodes (1961) modelljét nem a kreativitás, hanem a kreativitással kapcsolatos kutatási területek modelljének lehetne nevezni. T. Amabile (1983, 1996) modelljét a motivációnak, képességeknek és egyéb tényezőknek az alkotói folyamatra gyakorolt hatása modelljének, M. Csikszentmihalyi (2009) modelljét pedig az alkotó, az értékelők és az alkotási terület közötti kölcsönhatás modelljének vagy a mű alkotási területre kerülése modelljének lehetne nevezni. Akár így, akár másként nevezzük át őket, a modellek többé nem ábrázolják, és még kevésbé határozzák meg a kreativitást.

Talán kényelmes a kreativitást az alkotással kapcsolatos objektumok és folyamatok összetett egészeként felfogni, és a fogalom tartalmát a kutatás sajátosságaitól függően változtatni, de véleményünk szerint ez az álláspont nem tudományos.

Arra a következtetésre juthatunk, hogy a több különböző kreativitásfelfogásból álló komponensalapú kreativitásmodellek vagy -definíciók hibásak, és nem határozzák meg egyértelműen ezt a fogalmat, ezért nem használhatók.

2.5. Kreativitás mint tényező

Azok a definíciók, amelyek a kreativitást emberi tőkeként vagy emberi erőforrásként (a továbbiakban: HT / HE) nevezik meg, bonyolultak, mivel e definíciók szerzői nem mindig határozzák meg az említett tőke vagy erőforrás tartalmát. A HT / HE összetett fogalmak, amelyek sok mindent foglalnak magukban. Ha ebben a felfogásban a kreativitást képességekkel azonosítjuk, akkor ez a felfogás helyes, és a képességfelfogás körébe sorolnánk. Ha a HT / HE alatt egyszerűen kreativitással, leleményességgel, tudással, tapasztalattal, készségekkel és egyebekkel rendelkező munkavállalókat értenénk, akkor az a definíció, hogy a kreativitás HT / HE, abszurd volna, hiszen arra jutnánk, hogy a kreativitás... egy ember vagy emberek csoportja! Ha a HT / HE-t képességekből, tudásból és egyéb elemekből álló összetett egésznek tekintenénk, az előzőekben tárgyalt modellekhez hasonló helyzet állna elő.

Az elmondottakból arra következtethetünk, hogy a kreativitás HT / HE-ként való meghatározása csak akkor helyes, ha a HT / HE-t kreatív képességeknek tekintjük (és ez a definíció egybeesik a kreativitás képességként való felfogásának egyik alfajával). Ez a felfogás azonban nem használható, mivel minden alkalommal, amikor ezt a fogalmat alkalmaznánk, pontosítanunk kellene a HT / HE tartalmát.

A kreativitást valamilyen tényezőként meghatározó definíciók közé sorolhatók azok a különféle metaforák, amelyek a kreativitást a gazdasági és egyéb fejlődést ösztönző tényezőként („hajtóerőként” stb.) nevezik meg. Az ilyen állítások lényegében helyesek, a metaforák azonban nem tekinthetők definícióknak, mivel nem felelnek meg a definíciókkal szemben támasztott követelményeknek, és sértik azok szabályait.

88

Gediminas Beresnevičius

Kūrybiškumo sampratų klasifikacija ir kūrybiškumo sąvokos apibrėžtis

3. A KREATIVITÁSFELFOGÁSOK ELEMZÉSÉNEK ÖSSZEFOGLALÁSA

A szakirodalomban szereplő kreativitásfelfogásokat öt leggyakrabban említett típusba lehet sorolni, ezek pedig 26 altípusra oszthatók, amint azt a táblázat mutatja. A táblázatban a cikk elején megadott, a felfogások helyességére vonatkozó kritériumokat és a kreativitásfelfogások elvégzett elemzését figyelembe véve azt is bemutatjuk, mely felfogások helyesek vagy helytelenek, illetve használhatók vagy nem használhatók.

Táblázat. A kreativitás-felfogások osztályozása, értékelése és alkalmazhatósága

A FELFOGÁS TÍPUSA

A FELFOGÁS ALTÍPUSA

A FELFOGÁS ÉRTÉKELÉSE

A FELFOGÁS HASZNÁLHATÓSÁGA

1. Az alkotó belső sajátossága

Képesség

Helyes

Használható

Tulajdonság

Helyes

Nem használható

Tulajdonságok összessége

Kétséges

Nem használható

Vonás

Kétséges

Nem használható

Képesség

Helyes

Nem használható

Minőség

Helyes

Nem ajánlott

Minősítés

Kétséges

Nem ajánlott

Hajlam

Helytelen

Nem ajánlott

2. A kreatív folyamat

Alkotás

Helytelenek

Nem ajánlottak

Termelés, előállítás

Tevékenység

Viselkedés

Önkifejezés, önmegvalósítás

Kreatív vagy divergens gondolkodás

Problémamegoldás

Jelenség, fenomenon

3. A kreatív tevékenység eredménye

Termék, a tevékenység eredménye

Helytelenek

Nem használatosak

A probléma megoldása, ötlet

Értékelés (véleményként)

Az interakció eredménye

4. Komponensalapú konstrukció

4P-modell

Helytelenek

Nem használatosak

T. Amabile modellje

M. Csikszentmihaly’i’o modellje

Terminologija | 2022 | 29

89

5. Gazdasági és egyéb tényező

ŽK / ŽI mint kreatív képesség

Helyes

Nem használatos

ŽK / ŽI mint munkavállaló vagy összetett képződmény

Helytelen

Nem használatos

„A haladás motorja” és más metaforák

Helytelen

Nem használatos

A táblázatból láthatjuk, hogy a tudományos szakirodalomban talált kūrybiškumo fogalom értelmezései közül csak egy értelmezés marad helyes és használatos, amely szerint a kreativitás olyan képesség, amely az alkotó belső sajátossága. Az összes többi értelmezés vagy helytelen, vagy helyes, de nem használatos.

4. A KREATIVITÁS MEGHATÁROZÁSA

Megállapítottuk, hogy a kreativitás képesség. Megpróbáljuk pontosítani ezt a felfogást.

Kik rendelkeznek kreatív képességekkel? A pszichológusok leggyakrabban az ember és az állatok, a szociológusok az emberi csoport, a közösség, a közgazdászok a vállalat, a régió, a város, az ország kreativitásáról beszélnek. A modern kibernetika, a programozás és az IT eredményei pedig lehetővé teszik, hogy a mesterséges intelligencia szövegek, rajzok és zenék létrehozására való képességéről beszéljünk. Így alkotó lehet ember, állat, közösség, szervezet, mesterséges intelligencia és más, kreatív képességekkel rendelkező alany. A pszichológusok arról is vitatkoznak, hogy a képességek veleszületettek-e, vagy a gyakorlás során sajátíthatók el. Az utóbbi évtizedekben egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy minden képesség fejleszthető.

Mi a teremtés? Azt az álláspontot képviseljük, hogy a teremtés olyan folyamat, amelynek során valamilyen új, eredeti (nem másolt), képzeletbeli vagy anyagi objektumokat fedeznek fel, találnak ki vagy hoznak létre (ötleteket, megoldásokat, projekteket, műalkotásokat stb.). Nem minden új termék alkotás. Szinte minden folyamat (még a másolás vagy a sablonos gyártás is) létrehoz valami újat – olyasmit, ami az elkészítése előtt nem létezett: egy új másolatot, egy új terméket. Ezért alkotásnak csak azokat a termékeket kellene nevezni, amelyek minőségileg különböznek prototípusuktól, analógjuktól vagy hasonló terméküktől⁷.

Sok kutató az alkotás kritériumai közé sorolja az értékességet, a hasznosságot, a művészi jelleget, az alkalmasságot és más jellemzőket is, ezek a kritériumok azonban a mesterségbeli tudást, a művészi jelleget, a tudományos jelleget és a termék egyéb sajátosságait írják le, nem pedig annak kreativitását.

⁷ Érthető, hogy a minőségi újdonság értékelése a terület sajátosságai és az értékelés szubjektivitása miatt számos problémát vethet fel, ám ez a kritérium a kreatív és nem kreatív termékek közötti különbség meghatározására a legalkalmasabb.

90

Gediminas Beresnevičius

Kūrybiškumo sampratų klasifikacija ir kūrybiškumo sąvokos apibrėžtis

A szakirodalomban szereplő kreativitásmeghatározások ritkán említik – bár a kontextusból néha kikövetkeztethető –, hogy a kreativitás nemcsak az alkotó, hanem magának a alkotásnak vagy a teremtésnek mint folyamatnak is valamiféle belső sajátossága. A kreativitás szó szemantikai jelentése alapján így is kellene értenünk ezt a fogalmat: egy objektum vagy cselekvés leírásaként. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a kreativitás nem ötlet, nem objektum és nem folyamat, hanem az ötlet, az objektum, a folyamat jellemzője vagy sajátossága.

Tehát azt mondhatjuk, hogy a kreativitás a teremtő alkotó által kifejlesztett képesség minőségileg új képzeletbeli vagy anyagi objektumok létrehozására, valamint a folyamat, az alkotó tevékenységének terméke és a környezet minőségi újdonsága.

A megadott meghatározás nem tart igényt a végső igazságra, és tovább finomítható.

KÖVETKEZTETÉSEK

1. A kreativitásról szóló szakirodalom áttekintése után az e fogalomra talált összes értelmezést öt fő típusba soroltuk: 1) a kreativitás mint az alkotó belső sajátossága, 2) a kreativitás mint alkotói folyamat, 3) a kreativitás mint az alkotás eredménye, 4) a kreativitás mint összetevőkből álló képződmény, 5) a kreativitás mint a fejlődés tényezője. Az értelmezések mindegyik típusának több altípusa van. A kreativitásnak az e besorolásba nem illeszkedő egyéb értelmezései e fogalom értelmezéseinek csupán igen csekély részét teszik ki.

2. A kreativitás osztályozott értelmezéseinek elemzése után megállapítottuk, hogy a kreativitás mint alkotói képesség értelmezése helyes és használatos.

3. A kreativitás értelmezéseinek elemzése alapján, valamint a kreativitás fogalmának a tárgy és a folyamat sajátosságaival való kibővítésével a kreativitás úgy határozható meg, mint az alkotó által kifejlesztett minőségileg új képzeletbeli vagy anyagi tárgyak létrehozására való képesség, továbbá a folyamat, az alkotó tevékenységének eredményeként létrejött termék és a környezet minőségi újszerűsége.

LITERATŪRA

Almonaitienė Junona 2000: Šiuolaikinis požiūris į kūrybingumą ir įvertinimo problemas. – Psichologija 21, 117–121.

Amabile Teresa M. 1983: The Social Psychology of Creativity, New York: Springer-Verlag.

Amabile Teresa. M. 1996: Creativity in Context: Update to The Social Psychology of Creativity, Boulder, CO: Westview Press.

Barevičiūtė Jovilė 2014: Pagrindiniai kūrybiškumo ir kūrybingumo aspektai šiuolaikiniuose humanitariniuose bei socialiniuose moksluose. – Filosofija. Sociologija 25(1), 19–28.

Beresnevičius Gediminas 2020: Kūrybiškumas: lietuvių mokslinių publikacijų 1979–2019 m. statistika. Prieiga internete: https://www.academia.edu/43463246/K%C5%ABrybi%C5%A1kumas_lietuvi%C5%B3_mokslini%C5%B3_publikacij%C5%B3_1979_2019_m_statistika.

Terminologija | 2022 | 29

91

Beresnevičius Gediminas 2022: Kūrybiškumo ir kūrybingumo sąvokų Lietuvos autorių mokslinėse publikacijose vartosena bei prasmių analizė. – Psichologija 66, 8–20.

Bernard Pamela 2012: Musical Creativities in Practice, Oxford: Oxford University Press.

Csikszentmihalyi Mihaly 2009: Implications of a Systems Perspective for the Study of Creativity. – Handbook of Creativity (12^th printing), ed. R. J. Sternberg, Cambridge: Cambridge University Press, 313–335.

Černevičiūtė Jūratė, Strazdas Rolandas 2014: Kūrybingumo sampratų raida: nuo genijaus į kūrybines sistemas. – Santalka: Filosofija, Komunikacija 22(2), 113–125.

DLKG – Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, trečias pataisytas leidimas, red. V. Ambrazas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1997.

Drazin Robert, Kazanjian Robert K., Glynn Mary Ann 2009: Creativity and sensemaking among professionals. – Handbook of Organizational Creativity, eds. J. Zhou, C. E. Shalley, N.Y.: Psychology Press, 263–281.

Florida Richard 2002: The Rise of the Creative Class, New York: Basic Books.

Ford Cameron, Kuenzi Maribeth 2009: “Organizing” Creativity Research Through Historical Analysis of Foundational Administrative Science Texts. – Handbook of Organizational Creativity, eds. J. Zhou, C. E. Shalley, N.Y.: Psychology Press, 65–92.

Franken Robert E. 1993: Human Motivation, 3rd ed., Boston: Cengage Learning.

Ganusauskaitė Aurelija, Blažienė Agnė, Vveinhardt Jolita 2020: Kūrybingumo ir kitų su kūryba susijusių žodžių apibrėžčių diskurso analizė lietuvių kalbos žodynuose. – Visuomenės saugumas ir viešoji tvarka 24, 70–87.

Girdzijauskienė Rūta 2014: Kūrybiškumui ugdyti palanki aplinka Lietuvos mokyklose. – Tiltai 4, 79–91.

Grakauskaitė-Karkockienė Daiva 2002: Kūrybos psichologija, Vilnius: Logotipas.

Houtz John C., Patricola Cathryn 1999: Imagery. – Encyclopedia of Creativity 2, eds. M. A. Runco, S. R. Pritzker, San Diego: Academic Press, 1–11.

Jovaiša Leonas 2007: Enciklopedinis edukologijos žodynas, Vilnius: Gimtasis žodis.

Laužackas Rimantas 1998: Sistemetorinės profesinio ugdymo kaitos dimensijos: hab. darbas, Kaunas.

Lubart Todd I. 2009: Creativity Across Cultures. – Handbook of Creativity (12^th printing), ed. R. J. Sternberg, Cambridge: Cambridge University Press, 339–350.

Mumford Michael D. 2003: Where have we been, where are we going? Taking stock in creativity research. – Creativity Research Journal 15, 107–120.

Petrulytė Ala 1995: Kūrybiškumo ugdymo aktualijos, Vilnius: Leidybos centras.

Petrulytė Ala 2001: Kūrybiškumo ugdymas mokant, Vilnius: Presvika.

Plečkaitis Romanas 2001: Apibrėžimas. Prieiga internete: https://www.vle.lt/Straipsnis/apibrezimas-74875.

Plucker Jonathan A., Barab Sasha A. 2005: The Importance of Contexts in Theories of Giftedness. – Conceptions of Giftedness (Second edition), eds. R. J. Sternberg, J. E. Davidson, Cambridge: Cambridge University Press, 201–216.

Policastro Emma, Gardner Howard 2009: From Case Studies to Robust Generalizations: An Approach to the Study of Creativity. – Handbook of Creativity (12^th printing), ed. In R. J. Sternberg, Cambridge: Cambridge University Press, 213–225.

Rhodes Mel 1961: An analysis of creativity. – Phi Delta Kappan 42(7), 305–310.

Runco Mark A. 2007: Creativity. Theories and Themes: Research, Development, and Practice, Amsterdam: Elsevier Academic Press.

Sawyer R. Keith 2012: Explaining Creativity: The Science of Human Innovation, 2nd edition, Oxford: Oxford University Press.

Shalley Christina E., Zhou Jing 2009: Organizational Creativity Research. – Handbook of Organizational Creativity, eds. J. Zhou, C. E. Shalley, N.Y.: Psychology Press, 3–31.

Simonton Dean Keith 2009: Creativity from a Historiometric Perspective. – Handbook of Creativity (12^th printing), ed. R. J. Sternberg, Cambridge: Cambridge University Press, 116–133.

Swiatek Lukasz 2014: Rewarding and Promoting Creativity: New Approaches, Old Realities. – Academic quarter 9, 73–86.

Torrance Ellis Paul 1965: Scientific Views of Creativity and Factors Affecting Its Growth. – Daedalus 94(3), 663–681.

Torrance Ellis Paul 1988: The nature of creativity as manifest in its testing. – Nature of creativity, ed. R. J. Sternberg, New York: Cambridge University Press, 43–75.

Trilupaitytė Skaidra 2015: Kūrybiškumo galia? Neoliberalistinės kultūros politikos kritika, Vilnius: DEMOS kritinės minties institutas.

92

Gediminas Beresnevičius

Kūrybiškumo sampratų klasifikacija ir kūrybiškumo sąvokos apibrėžtis

CLASSIFICATION OF THE CONCEPTIONS OF CREATIVITY AND THE DEFINITION OF CREATIVITY

Summary

Scientific literature provides many different definitions of the concept of creativity. This raises theoretical problems and complicates empirical research. The only method to reduce the current misunderstanding related to the concept of creativity in psychology is the classification of the concepts of creativity and its scientific analysis. This would allow to determine the correct and usable concept of creativity. In this article, we consider such a definition (conception) to be correct that meets the following requirements: (1) the rules for its compilation apply to the definition; (2) the definition does not violate the fundamental principles of logic; (3) the term defining the conception is unambiguous; (4) the conception is scientific, i. e., suitable to describe theoretical models of creativity and empirical research.

In this article, conceptions of creativity are grouped into types and subtypes. Five types of the conception of creativity are distinguished: creativity as an internal singularity of the creator, creativity as a creative process, creativity as a product, creativity as a formation of different components, and creativity as a driving factor of multi-sided progress.

We identified that the type of the conception of creativity as internal singularity of the creator has the following subtypes: creativity as an ability, characteristic feature, power, quality, a complex of features, and predisposition. Creativity as a creative process has the following subtypes: creativity as creation, production, activity, behaviour, self-expression or self-actualisation, creative or divergent thinking, and a problem-solving (as a mental act) phenomenon. The type of creativity as a product has the following subtypes: creativity as a product or result of activity, an evaluation, a solution to a problem or an idea, and the result of the interaction of different factors. Conceptions perceiving creativity as a theoretical structure or a formation that consists of several components (parts) are based on Mel Rhodes (1961), Teresa Amabile (1983, 1996), Mihaly Csikszentmihalyi (2009), and other componential models of creativity. The fifth type of the concept of creativity describes it as a factor that promotes economy, science, technology, culture, and other kinds of progress.

After the analysis of the classification of the conceptions of creativity, we determined that the conception of creativity as the ability to create that belongs to conception of creator’s inner characteristic is correct and usable.

Based on the analysis of the conceptions of creativity, we can define creativity as the creator’s ability to create qualitatively new imaginary or material objects, as well as the qualitative novelty of the process, the product or environment created.

Gauta 2022-08-10

Gediminas Beresnevičius Vilniaus universiteto Komunikacijos fakultetas Saulėtekio al. 9, I rūmai, LT-10222 Vilnius E. paštas [email protected]

Terminologija | 2022 | 29

93