Kūrybiškumo sampratų klasifikacija ir kūrybiškumo sąvokos apibrėžtis

Gediminas Beresnevičius 76 A kreativitás fogalmainak ir kūrybiškumo sąvokos apibrėžtis osztályozása doi.org/10.35321/term29-05 A kreativitás fogalmainak osztályozása ir kūrybiškumo sąvokos apibrėžtis GEDIMINAS BERESNEVIČIUS Vilniaus universiteto Komunikacijos fakultetas ORCID id: https://orcid.org/0000-0001-5357-0697 ANNOTÁCIÓ A cikk a tudományos irodalomban leggyakrabban előforduló kreativitásfogalmakat osztályozza. Öt típusukat különíti el: a kreativitás mint az alkotó belső sajátossága, mint alkotási folyamat, mint alkotási eredmény, mint komponensekből álló képződmény, valamint mint a sokoldalú fejlődést előmozdító tényező. A fogalomtípusok mindegyikének több altípusa van. A fogalmak elemzése azt mutatja, hogy szemantikai és logikai értelemben az egyetlen helyes a kreativitásnak mint az alkotó belső sajátosságának a fogalma, használhatóként pedig a kreativitásnak mint kreatív képességek altípusának a fogalma tekinthető. Elfogadható a kreativitás mint folyamat, termék vagy környezeti sajátosság fogalma is. Az elvégzett tudományos szakirodalmi elemzés alapján a kreativitás következő meghatározása fogalmazható meg: a kreativitás az alkotó képessége arra, hogy minőségileg újat hozzon létre; az alkotási folyamat, a létrehozott termék és a környezet újdonsága. KULCSSZAVAK: kreativitás, a kreativitásfogalmak osztályozása, a kreativitás fogalmának meghatározása. ÖSSZEFOGLALÓ A cikk a tudományos szakirodalomban leggyakrabban előforduló kreativitásfogalmak koncepcióit osztályozza. Öt típusukat írja le: a kreativitás mint az alkotó belső egyedisége, a kreativitás mint alkotói folyamat, a kreativitás mint termék, a kreativitás mint különböző komponensek képződménye, valamint a kreativitás mint a sokoldalú fejlődés mozgatórugója. A koncepció mindegyik típusának több altípusa van. A koncepciók elemzése azt mutatja, hogy az egyetlen szemantikailag és logikailag helyes koncepció a kreativitás mint az alkotó belső egyedisége, ezért a kreativitás kreatív képességek altípusaként való meghatározását kell alkalmazni. A kreativitás mint folyamat, termék vagy környezeti jellemző koncepciója szintén elfogadható. A tudományos szakirodalom elemzése alapján a kreativitás következő definícióját fogalmazták meg: a kreativitás az alkotó képessége arra, hogy minőségileg új dolgot hozzon létre; a kreatív folyamat, a létrehozott termék vagy környezet újdonsága. KULCSSZAVAK: kreativitás, a kreativitás koncepcióinak osztályozása, a kreativitás definíciója. 77Terminológia | 2022 | 29 BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK Kūrybiškumo1 sąvoka vis dar kelia nemažai klausimų. Psichologai ir kiti a kutatók nem értenek egyet abban, hogyan kell meghatározni ezt a fogalmat. A tudományos szakirodalomban a kreativitás egymásnak gyakran ellentmondó meghatározásainak sokaságával találkozunk. Még a szótárakban és enciklopédiákban is eltérő kreativitásmeghatározások szerepelnek2. Ez nemcsak elméleti disszonanciát kelt, hanem a kreativitás empirikus kutatásait is bonyolítja. Ezért a kreativitás terminusának és fogalmának meghatározása rendkívül aktuális a pszichológiában, az oktatástudományban, a szociológiában és más tudományterületeken. Természetesen a különböző területek szakemberei eltérően értelmezik a kreativitást, és ezt a fogalmat a számukra legmegfelelőbb módon határozzák meg, valamint sajátos tartalommal ruházzák fel ezt a terminust. Úgy véljük, hogy a kreativitás bármely koncepciójának helyesnek, nem pedig tévesnek kell lennie (ahogyan ez a tudományos szakirodalomban nem ritkán előfordul), függetlenül a kontextustól vagy a kutatási területtől. Sajátos, konkrét terminusokat a pszichológusok, a szociológusok és más területek kutatói egyaránt meghatározhatnak maguknak. A legfontosabb, hogy a kreativitás fogalmának lényege a terminológiában helyesen legyen értelmezve. Nagyobb egyértelműséget nyújthatna a kreativitás-felfogások osztályozása. A kutatók által javasolt kreativitás-csoportosítások azonban nem szüntetik meg az említett zűrzavart. Például a kreativitás „kis c”-re és „nagy C”-re való felosztása (Sawyer 2012) inkább az alkotás, mintsem a kreativitás osztályozása. A kreativitás „hősi”, „történelmi” (Černevičiūtė, Strazdas 2014) vagy másféle „kreativitásra” való felosztása nem foglalja magában a tárgyalt fogalom értelmezéseinek teljes körét, és a csoportosítás alapjául szolgáló jellemzők is nagyon kétségesek. A kreativitás értelmezéseinek zavarossága és a nagyfokú elméleti bizonytalanság e kutatás céljaként a meglévő kreativitásértelmezések tudományos elemzésen alapuló osztályozásának kidolgozását jelöli ki, amely lehetővé teszi a kreativitás megfelelő és használható meghatározásának megfogalmazását. A kutatás tárgya – a kreativitás fogalma. A kitűzött cél elérése érdekében a következő feladatokat tűztük ki: 1) áttekinteni és osztályozni a tudományos szakirodalomban közzétett legfontosabb kreativitásértelmezéseket; 2) elemezni a kreativitásértelmezéseket, valamint értékelni helytállóságukat és használhatóságukat; 1 A tanulmányban a kreativitásról beszélünk, jóllehet a litván nyelvben a kūrybingumas fogalma is létezik. Ezt a választást a fogalmak elemzése indokolja, amely azt mutatja, hogy a kūrybiškumas fogalmának jelentésköre tágabb a kūrybingumas jelentéskörénél (erről bővebben lásd: Beresnevičius 2022). Az idézetekben meghagyjuk a szerzők e szavakra vonatkozó eredeti szóhasználatát. 2 A Litvániában kiadott szótárakban szereplő kreativitásmeghatározást Aurelija Ganusauskaitė, Agnė Blažienė és Jolita Vveinhardt (2020) tárgyalja. Gediminas Beresnevičius 78 A kreativitásfogalmak osztályozása ir kūrybiškumo sąvokos apibrėžtis 3) az elvégzett tudományos szakirodalmi elemzés alapján meghatározni a kreativitás fogalmát. A kutatás módszere – a tudományos szakirodalom összehasonlító és összegző kvalitatív elemzése. A kutatást 2007 és 2022 között végezték. A külföldi és litván kutatók olyan publikációiban bemutatott kreativitásfelfogásokat vizsgálták, amelyek címében a kreativitás szó bármely ragozott alakban, illetve az angol nyelvű publikációk esetében a creativity szó szerepel3. A vizsgált publikációk abszolút többsége a pszichológia és az edukológia területéről származik. Nagyon kevés olyan, más területekről – a szociológiából, a közgazdaságtanból és a filozófiából – származó munka van, amelyben említik a kreativitás fogalmát. A kutatás nemcsak a tudományos szövegekben bemutatott kreativitás-definíciókat vizsgálja, hanem a fogalom értelmezéseit is, vagyis azt, hogy a szöveg szerzője (szerzői) miként értik a kreativitást: az alkotó belső sajátosságaként, folyamatként, termékként vagy más módon. A fogalom értelmezésén olyan állítást vagy a kontextusból következő gondolatot értünk, amely meghatározza a fogalom jelentésmezejét (tartalmát). Ebben a munkában a kreativitás fogalmának csak azokat a lényeges jellemzőit vizsgáljuk, amelyek a bemutatott osztályozás alapját képezik. Helyesnek azt a definíciót (értelmezést) tekintjük, amely megfelel az alábbi követelményeknek: 1) apibrėžčiai galioja jos sudarymo taisyklės; 2) apibrėžtis nepažeidžia esminių logikos principų; 3) a meghatározandó fogalmat (esetünkben – a kreativitást) megnevező terminus egyértelmű4 (jelentése rögzített és nem függ a kontextustól); 4) az értelmezés tudományos, azaz alkalmas a kreativitás elméleti modelljeinek és empirikus kutatásainak leírására. 1. A KREATIVITÁS FOGALMAINAK OSZTÁLYOZÁSA Mint ismeretes, a definíció három részből áll: a definiálandó kifejezésből, a definiáló kifejezésből és az összekötő kifejezésből (amelyet az „van”, „nevezik”, „jelenti” szavak fejeznek ki). A definíció a definiálandó és a definiáló részek egyenlősége (Plečkaitis 2001). A fogalmakat általában a definíció szabályainak betartásával határozzák meg. Sajnos nem minden, a kreativitást meghatározó állítás tekinthető definíciónak különböző 3 A litván tudósok 1979–2019 között megjelent publikációit felölelő kutatásról bővebben lásd: Beresnevičius 2020. 4 E tanulmány a logika egyértelműség szabályára támaszkodik. 79Terminológia | 2022 | 29, a definíciókra alkalmazott szabályok megsértése vagy nyilvánvaló logikai hibák. A definícióval (logikai művelettel) Tokius teiginius vadintume netinkamomis apibrėžtimis. meghatározzuk a vizsgált objektum sajátosságát és a használt nyelvi kifejezés jelentését. Minél szűkebb a definiáló kifejezés, annál tágabb a definíció, és fordítva. Ha például a definiáló kifejezést egyetlen szóra korlátozzuk, akkor az objektum az objektumok nagyon tág osztályába vagy akár több osztályba fog tartozni. Az objektum sajátosságainak, jegyeinek, tulajdonságainak megadásával pontosítjuk a fogalmat, és ezzel együtt szűkítjük a definíciót. A minimális definiáló kifejezést tartalmazó definíciót a tömörség kedvéért a fogalom értelmezésének fogjuk nevezni. Az értelmezés – a legelemibb definíció, a definiált objektum legfontosabb jegye, amelyet az objektumot jellemző lényegtelen szavak eltávolításával, valamint az „X = A” lényegi konstrukció meghagyásával konstruálunk, ahol az „A” az „X” fogalmat jellemző egy vagy több lényegi szó. Például Ala Petrulytė ezt írja: „A kreativitás a pszichológiai szempontból egészséges személyiség egyik lényegi vonása” (Petrulytė 1995: 3.) A lényegi állítást pontosító szavakat elhagyva a kreativitás értelmezését kapjuk: „<...> a kreativitás – vonás.” Amikor a definíciók sokfélesége nagy, a nagyobb egyértelműséghez vezető egyetlen út azok osztályozása és elemzése. Az osztályozás alapja az objektumok lényeges jellemzőik szerinti csoportosítása. A kreativitás fogalmait típusokba és altípusokba fogjuk csoportosítani. Minden fogalomnak nagyon sok konkrét definíciója van. Például A. Petrulytė (1995) idézett kreativitásdefiníciójában a személyiségjegy az alkotó belső sajátossága. A sajátosságok száma nagyon nagy, és a jegy ezek egyike, ezért az alkotó belső sajátossága a kreativitásfogalom egyik típusa, a jegy pedig annak altípusa. A továbbiakban röviden áttekintjük a tudományos munkákban leggyakrabban előforduló fogalmak típusait. A nagyon ritka definíciókat a cikk terjedelmi korlátai miatt nem vizsgáljuk. 1.1. A kreativitás mint az alkotó belső sajátossága A kreativitás mint az alkotó belső sajátosságának fogalma a tudományos szakirodalomban a legelterjedtebb. A kreativitásfogalmak e fajtájába azok a meghatározások sorolhatók, amelyek a kreativitást az ember alkotói képességeként, személyiségjegyeként, tulajdonságaként, alkotóerejeként, minőségeként vagy képesítéseként írják le. E fogalomtípus néhány példája: „[A kreativitás] olyan művek létrehozására való képességként határozható meg, amelyek újak és megfelelőek” (Lubart Gediminas Beresnevičius 80 A kreativitásfogalmak osztályozása 2009: 339); „Mind a populáris médiában, mind a politikai dokumentumokban a kreativitás ir kūrybiškumo sąvokos apibrėžtis nehezen racionalizálható, mégis pozitív erőt jelent <...>“ (Trilupaitytė 2015: 26); „A kreativitás – az általános képesítések egyike, amely az ember kognitív területhez tartozó formális képességei közé sorolható” (Laužackas 1998). A litván szerzők jelentős része a tudományos szakirodalomban a kreativitást az emberi vonások és képességek, illetve a személy tulajdonságainak komplexumával azonosítja. Ezt a felfogást találjuk Leonas Jovaiša Pedagógiai enciklopédiai szótárában: „A kreativitás <...> – a személyiség olyan tulajdonságainak komplexuma, amely produktív munkával lehetővé teszi eredeti, társadalmilag jelentős, minőségileg új tevékenységeredmények elérését” (Jovaiša 2007: 127). Ellis Paul Torrance megjegyezte, hogy a kutatók a kreativitást „a legfontosabb képességek csillagképével” hozták összefüggésbe (Torrance 1965: 665). A litván tudományos publikációkban előfordulnak olyan esetek, amikor a kreativitást az ember alkotásra való hajlamaként határozzák meg. A. Petrulytė szerint a kreativitás „az egyén hajlama valaminek az új, eredeti vagy innovatív komponálására, modellezésére vagy átgondolására” (Petrulytė 2001: 8). A kreativitás hajlamként való meghatározásai külföldi szerzők munkáiban is megtalálhatók. „A kreativitás meghatározható úgy, mint az a hajlam, hogy ötleteket, alternatívákat vagy lehetőségeket hozzunk létre vagy ismerjünk fel <...>” (Franken 1993: 396). Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a kreativitás mint képesség, tulajdonság, vonás, erő, minőség, tulajdonságok komplexuma és hajlam a kreativitásnak mint az alkotó belső sajátosságának felfogásán belül különböző alfogalmakat alkot. 1.2. A kreativitás mint folyamat Az enciklopédiákban, a nyugati országok kutatóinak könyveiben és számos tanulmányban azt állítják, hogy a kreativitás eszmék generálása, problémamegoldás, termékek előállítása (produkálás), technológiák létrehozása vagy más folyamat. „A kreativitást leggyakrabban olyan folyamatként határozzák meg, amelynek során valami új és hasznos jön létre” – állítja John C. Houtz és Patricola Cathryn (Houtz, Patricola 1999: 1). Michael D. Mumford egyetért velük: „Az elmúlt évtizedben úgy tűnik, általános egyetértésre jutottunk abban, hogy a kreativitás új, hasznos termékek előállítását jelenti” (Mumford 2003: 110). A szakirodalomban számos olyan meghatározás található, amelyekben a kreativitást emberi tevékenységként vagy viselkedésként írják le. Ezeket a felfogásokat szintén a folyamatfelfogás egyik típusához sorolhatjuk. Junona Almonaitienė különböző tudósok véleményét mérlegelve arra a következtetésre jut, hogy „a kreativitás – ez 81Terminológia | 2022 | 29 veikiau ne vidinė žmogaus savybė, arba potencija, bet tam tikras elgesys“ (Almonaitienė 2000: 83). A humanista irányzat pszichológusainak munkáiban olyan állításokat kūrybiškumas – tai žmogaus saviraiška, asmenybės aktualizavimas, kūrybos potencialo išraiška, kūrybinių poreikių realizavimas. Išvardyti dalykai – taip pat procesai. Pavyzdžiui, Markas A. Runco’as (2007) cituoja találhatunk, mint Albert Bandura azon kijelentése, miszerint „a kreativitás az emberi kifejezés egyik legmagasabb formája” (Runco 2007: 385). A kreativitást mint folyamatot magában foglalja az a felfogás is, amely szerint ez a fogalom kreatív vagy divergens gondolkodásként értelmezendő. „J. P. Guilford a kreativitást a divergens gondolkodással azonosította <...>” – állítja Daiva Grakauskaitė-Karkockienė (2002: 10). A kreativitásnak a kreatív gondolkodással való azonosítását a világ egyik legismertebb kreativitáskutatója, E. P. Torrance munkáiban is megtaláljuk. A tudós véleménye szerint a kreatív gondolkodás olyan folyamat, amelynek során: 1) meghatározatlanságokat, problémákat, információhiányokat, furcsa és szokatlan dolgokat keresnek; 2) hipotéziseket fogalmaznak meg, kérdéseket vetnek fel; 3) értékelik és ellenőrzik a felállított hipotéziseket és feltételezéseket; 4) szükség esetén a megoldásokat ismételten ellenőrzik; 5) közzéteszik az eredményeket (Torrance 1988). Vannak olyan meghatározások, amelyek a kreativitást a problémamegoldással azonosítják, amely (akárcsak a gondolkodás) az agyban végbemenő folyamat. Deanas Keith Simonton így ír: „A kreativitást általában olyan problémák sikeres megoldásaként határozzák meg, amelyek bizonyos belátást igényelnek” (Simonton 2009: 116). A kreativitást gyakran jelenségként vagy fenoménként határozzák meg. Rūta Girdzijauskienė állítja: „A kortárs tudósok munkáiban a kreativitást összetett és többdimenziós jelenségként vizsgálják” (Girdzijauskienė 2014: 80). Lukasz Swiatek szerint pedig „a kreativitás sokrétű és összetett fenomén, amely számos folyamatot és gyakorlatot foglal magában” (Swiatek 2014: 73). A jelenség és a fenomén szavakat szinonimákként kezeljük, mivel a fenomén – rendkívüli jelenség, esemény vagy tény. Ebben a tanulmányban a jelenség fogalmát leszűkítjük, annak tudatában, hogy értelmezései igen sokfélék. Így a kreativitás mint folyamat fogalmához a következő altípusokat sorolnánk: kreativitás mint alkotás, létrehozás vagy produkció, tevékenység, viselkedés, önkifejezés vagy önaktualizáció, kreatív vagy divergens gondolkodás, problémamegoldás5, jelenség vagy fenomenon. 5 A problémamegoldást itt mentális műveletként értelmezzük. A gondolkodás eredményét célszerűbb lenne megoldásnak nevezni. Gediminas Beresnevičius 82 A kreativitásfogalmak osztályozása ir kūrybiškumo sąvokos apibrėžtis 1.3. A kreativitás mint eredmény A szakirodalomban olyan értelmezésekkel is találkozhatunk, amelyekben a kreativitást a kreatív tevékenység eredményével azonosítják. Robertas Drazinas, Robertas K. Kazanjianas és Mary Anna Glynn ezt írják: „Ezekben a tanulmányokban a kreativitást szinte mindig a társadalmi rendszer számára fontos termékként értelmezik, a független változókat pedig olyan tényezőknek tekintik, amelyeket ellenőrizni lehet annak érdekében, hogy javítsuk ezeket a termékeket” (Drazin, Kazanjian, Glynn 2009: 268). A kutatók egy csoportja a kreativitást értékelésként határozza meg. Cameron Ford és Maribeth Kuenzi szerint a kreativitás „egy adott cselekvés eredménye újdonságának és értékének szubjektív, az adott területtől függő értékelése” (Ford, Kuenzi 2009: 66). Bár az értékelés (akárcsak a problémamegoldás) kétféleképpen is értelmezhető, itt egy folyamat (a gondolkodás) termékeként kezeljük – olyan véleményként, amelyet az értékelők szóban vagy írásban fogalmaznak meg. Így a kreativitás mint az alkotás terméke fogalomkörébe a következő alfajták sorolhatók: a kreativitás mint termék vagy tevékenységeredmény, értékelés, valamint egy probléma megoldása vagy egy ötlet, illetve az interakció eredménye. 1.4. A kreativitás mint komponensekből álló képződmény A tudományos publikációkban olyan kreativitásdefiníciók találhatók, amelyek több, különböző típusú fogalmat tartalmaznak. Például: „a kreativitás eredményként és folyamatként is jellemezhető” (Shalley, Zhou 2009: 4). Az összetett (több részből álló) kreativitásdefiníciók közé sorolhatók az úgynevezett komponensalapú kreativitásmodellek is. Az egyik első és talán legismertebb közülük Melo Rhodes 4P modellje (Rhodes 1961). Ebben a modellben a kreativitás 4 komponensből áll: a személyből (angl. person), a folyamatból (angl. process), a termékből (angl. product) és a környezet hatásából (angl. press). M. Rhodes (1961) tanulmányában ezeket az elemeket nem a kreativitás elemeiként vagy összetevőiként írja le, hanem olyan kutatási területekként, amelyek valamilyen módon kapcsolatban állnak a kreativitással. A szerző azonban ennek ellenére a modellt a kreativitás modelljének nevezte. A kutatók többsége éppen így értelmezte ezt a modellt, ezért a tudományos szakirodalomban elterjedt az a gondolat, hogy a kreativitás több különböző részből áll. Később olyan elméleti kreativitási sémák jelentek meg, amelyek több mint 4 „kreativitás”-elemet tartalmaztak. A kutatók által legtöbbet idézett kreativitásmodellek egyike Teresa M. Amabile (1983) sémája, amely a kreatív folyamat szakaszait, valamint az azokat befolyásoló alkotói képességeket, tudást és motivációt ábrázolja. 83Terminologija | 2022 | 29 Később a szerző módosította ezt a sémát, és kiegészítette a környezet alkotói motivációra gyakorolt hatásával (Amabile 1996). T. Amabile (1983, 1996) sémáját „A kreativitás modelljének” nevezte. Saját kreativitásmodellt dolgozott ki Mihaly’is Csikszentmihalyi’is (2009). Modelljének 3 fő része van: az alkotó, az értékelők és az alkotás területe. Az alkotó ebben a modellben olyan egyénként értelmezendő, aki rendelkezik a szükséges képességekkel és megfelelő felkészültséggel az alkotáshoz. Az értékelők az egész társadalom részét képezik, az alkotás területe pedig az adott korszak kultúrájába illeszkedik. A termék létrehozása után az alkotó azt az adott terület szakértői elé terjeszti értékelésre. Ha a szakértők kedvezően értékelik a terméket, a termék (immár alkotásként) bekerül az alkotás területére. Például egy tudományos cikket akkor publikálnak egy folyóiratban, ha a szerkesztőség elfogadta, és a lektorok pozitívan értékelték. A kreativitás modelljei meglehetősen sokan vannak a pszichológiai szakirodalomban. Ezek komponenseikben és a közöttük ábrázolt kapcsolatokban különböznek egymástól. A fent említett M. Rhodes, T. Amabile és M. Csikszentmihalyi modelljei a tudományos szakirodalomban a legismertebbek és a leggyakrabban tárgyaltak. A kreativitást olykor a személyiség belső tényezői és a környezeti tényezők, illetve egy konstruált elméleti modell részei közötti interakcióként naudingus produktus“, – teigia Jonathanas A. Pluckeris ir Sasha A. Barab (Plucker, Barab 2005: 201). Kūrybiškumas retsykiais pavadinamas sąveikos írják le. „A kreativitás a képességek, a folyamat és a környezet közötti interakció, amelynek köszönhetően az egyén vagy a csoport kézzelfogható, új és társadalmi kontextusban értékes eredményt hoz létre.” M. Csikszentmihalyi (2009) modelljét tárgyalva Emma Policastro és Howard Gardner ezt írják: „A kreativitást nem az egyén elméje termékeként értelmezik, hanem inkább a kreatív egyén, a terület, amelyben dolgozik, valamint a munka minőségét értékelő bírák összessége (a mező) közötti dinamikus interakció eredményeként” (Policastro, Gardner 2009: 214). A kreativitásnak mint interakciónak a felfogását a folyamatfelfogás típusához, az interakció eredményét pedig a kreativitás mint eredmény típusához kell sorolni. Megállapíthatjuk, hogy a kreativitás kutatói már régóta összetett, több különböző komponensből álló képződményként beszélnek a kreativitásról. A fogalmak e típusába a komponensalapú kreativitásmodelleket is besorolnánk. 1.5. A kreativitás mint tényező Az interneten, a népszerű irodalomban, valamint olykor a gazdasági, szociológiai és politikai jellegű cikkekben is találhatók olyan koncepciók, amelyekben a kreativitást a gazdasági, tudományos, technikai és egyéb fejlődést Gediminas Beresnevičius 84 A kreativitás fogalmainak osztályozása ösztönző tényezőként mutatják be. „A kreativitás <...> ma a versenyelőny ir kūrybiškumo sąvokos apibrėžtis meghatározó forrása” – állítja Richard Florida (Florida 2002: 5). Előfordulnak e koncepció jelentéséhez közel álló, szemléletes kreativitásdefiníciók is, amelyek inkább szállóigékre vagy költői metaforákra emlékeztetnek. Például: „A kreativitás – a kultúra evolúcióját hajtó mozdony” (Csikszentmihalyi 2009: 320); „A kreativitás és az alkotókészség a tudományos fejlődés fő motorja, mivel csak a kreatív tudományos gondolkodás és a rendelkezésre álló alkotói képességek generálnak különféle találmányokat és innovációkat” (Barevičiūtė 2014: 19). 2. A KREATIVITÁS FOGALMAINAK ELEMZÉSE Ebben a fejezetben a korábban bemutatott fogalomtípusokat és -altípusokat az igazságosság szempontjából elemezzük, vagyis megpróbáljuk meghatározni, mely kreativitásfogalmak helyesek vagy helytelenek, használhatók vagy nem használhatók. 2.1. A kreativitás mint belső sajátosság A litván nyelv szóképzési logikája alapján a -ingas, -a és -iškas, -a képzővel ellátott melléknevek származékai azt mutatják, milyen tulajdonsággal rendelkezik az objektum: a kūrybingumas e tulajdonság bőségét, a kūrybiškumas pedig a tulajdonság lényegét jelöli (DLKG 1997). A két fogalom jelentésük és használatuk alapján nagyon közel áll egymáshoz: mondhatjuk, hogy a kūrybiškumas és a kūrybingumas az objektum sajátosságát jelöli, megmutatja, milyen az adott objektum, mivel jellemezhető és így tovább. Ha alkotó emberről beszélünk, akkor az említett sajátosság kétségtelenül az alkotás képessége. Éppen az ember képességei azok a pszichikai mechanizmusok, amelyek lehetővé teszik valamely szellemi vagy fizikai funkció végrehajtását, jelen esetben az alkotást. Ezért az a felfogás, hogy a kūrybiškumas az alkotás képessége, teljes mértékben helyes. Az ilyen felfogás nem sérti a nyelv logikáját, és alkalmas a pszichológusok kutatási eredményeinek, a kreativitás fejlesztésének, a környezet hatásának és más, alkotással kapcsolatos dolgoknak a leírására. Mint említettük, a kreativitás-fogalmak e típusába nemcsak a képesség-, hanem a kreativitás mint személyiségjegy, tulajdonságkomplexum, vonás, hatalom, minőség és hajlam felfogása is beletartozik. Azok a meghatározások, amelyekben a kreativitást az ember tulajdonságaként nevezik meg, lényegében helyesek, mert a képesség szintén tulajdonság. A tulajdonság tartósabb pszichés képződmény, mint a képességek, amelyek a fejlesztéstől (önfejlesztéstől) függnek, vagyis a képesség a tanulás és a nevelődés során erősödik. A kutatások azt mutatják, hogy 91Terminologija | 2022 | 29 A szakirodalomban szereplő kreativitás-meghatározásokban ritkán említik, bár a kontextusból néha megérthető, hogy a kreativitás bizonyos belső sajátossága nemcsak az alkotónak, hanem magának a műnek vagy az alkotásnak mint folyamatnak is. A kūrybiškumas szó szemantikai jelentése alapján ezt a fogalmat így kellene értenünk – egy objektum vagy folyamat jellemzéseként. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a kūrybiškumas nem ötlet, nem objektum, nem folyamat, hanem az ötlet, az objektum, a folyamat jellemzője vagy sajátossága. Tehát elmondhatjuk, hogy a kreativitás az alkotó által kifejlesztett képesség minőségileg új képzelt vagy anyagi objektumok létrehozására, valamint a folyamat, az alkotó tevékenységének terméke és a környezet minőségileg új voltára. A megadott meghatározás nem tart igényt a végső igazságra, és tovább tökéletesíthető. KÖVETKEZTETÉSEK 1. A kreativitásról szóló tudományos szakirodalom áttekintése során e fogalom valamennyi feltárt értelmezését öt fő típusba soroltuk: 1) a kreativitás mint az alkotó belső sajátossága, 2) a kreativitás mint alkotási folyamat, 3) a kreativitás mint az alkotás eredménye, 4) a kreativitás mint komponensekből álló képződmény, 5) a kreativitás mint a fejlődés tényezője. Az értelmezéstípusok mindegyike több altípussal rendelkezik. A kreativitásnak az e besorolásba nem illeszkedő egyéb értelmezései e fogalom értelmezéseinek nagyon csekély részét alkotják. 2. A kreativitás osztályozott értelmezéseinek elemzése után megállapítottuk, hogy helyes és használható a kreativitás mint alkotási képesség értelmezése. 3. A kreativitás értelmezéseinek elvégzett elemzésére támaszkodva, valamint a kreativitás fogalmát az objektum és a folyamat sajátosságaira kiterjesztve, a kreativitást úgy határozhatjuk meg, mint az alkotó által kifejlesztett képességet minőségileg új képzelt vagy anyagi objektumok létrehozására, valamint a folyamat, az alkotó tevékenységének terméke és a környezet minőségileg új voltát. LITERATŪRA Almonaitienė Junona 2000: Šiuolaikinis požiūris į kūrybingumą ir įvertinimo problemos. – Psichologija 21, 117–121. Amabile Teresa M. 1983: The Social Psychology of Creativity, New York: Springer-Verlag. Amabile Teresa. M. 1996: Creativity in Context: Update to The Social Psychology of Creativity, Boulder, CO: Westview Press. Barevičiūtė Jovilė 2014: Pagrindiniai kūrybiškumo ir kūrybingumo aspektai šiuolaikiniuose humanitariniuose bei socialiniuose moksluose. – Filosofija. Sociologija 25(1), 19–28. Beresnevičius Gediminas 2020: Kūrybiškumas: lietuvių mokslinių publikacijų 1979–2019 m. statistika. Prieiga internete: https://www.academia.edu/43463246/K%C5%ABrybi%C5%A1kumas_lietuvi%C5%B3_ mokslini%C5%B3_publikacij%C5%B3_1979_2019_m_statistika. Gediminas Beresnevičius 92 Kūrybiškumo sampratų klasifikacija ir kūrybiškumo sąvokos apibrėžtis Beresnevičius Gediminas 2022: Kūrybiškumo ir kūrybingumo sąvokų Lietuvos autorių mokslinėse publikacijose vartosena bei prasmių analizė. – Psichologija 66, 8–20. Burnard Pamela 2012: Musical Creativities in Practice, Oxford: Oxford University Press. Csikszentmihalyi Mihaly 2009: Implications of a Systems Perspective for the Study of Creativity. – Handbook of Creativity (12th printing), ed. R. J. Sternberg, Cambridge: Cambridge University Press, 313–335. Černevičiūtė Jūratė, Strazdas Rolandas 2014: Kūrybingumo sampratų raida: nuo genijaus į kūrybines sistemas. – Santalka: Filosofija, Komunikacija 22(2), 113–125. DLKG – Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, trečias pataisytas leidimas, red. V. Ambrazas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1997. Drazin Robert, Kazanjian Robert K., Glynn Mary Ann 2009: Creativity and sensemaking among professionals. – Handbook of Organizational Creativity, eds. J. Zhou, C. E. Shalley, N.Y.: Psychology Press, 263–281. Florida Richard 2002: The Rise of the Creative Class, New York: Basic Books. Ford Cameron, Kuenzi Maribeth 2009: “Organizingˮ Creativity Research Through Historical Analysis of Foundational Administrative Science Texts. – Handbook of Organizational Creativity, eds. J. Zhou, C. E. Shalley, N.Y.: Psychology Press, 65–92. Franken Robert E. 1993: Human Motivation, 3rd ed., Boston: Cengage Learning. Ganusauskaitė Aurelija, Blažienė Agnė, Vveinhardt Jolita 2020: Kūrybingumo ir kitų su kūryba susijusių žodžių apibrėžčių diskurso analizė lietuvių kalbos žodynuose. – Visuomenės saugumas ir viešoji tvarka 24, 70–87. Girdzijauskienė Rūta 2014: Kūrybiškumui ugdyti palanki aplinka Lietuvos mokyklose. – Tiltai 4, 79–91. Grakauskaitė-Karkockienė Daiva 2002: Kūrybos psichologija, Vilnius: Logotipas. Houtz John C., Patricola Cathryn 1999: Imagery. – Encyclopedia of Creativity 2, eds. M. A. Runco, S. R. Pritzker, San Diego: Academic Press, 1–11. Jovaiša Leonas 2007: Enciklopedinis edukologijos žodynas, Vilnius: Gimtasis žodis. Laužackas Rimantas 1998: Sistemoteorinės profesinio ugdymo kaitos dimensijos: hab. darbas, Kaunas. Lubart Todd I. 2009: Creativity Across Cultures. – Handbook of Creativity (12th printing), ed. R. J. Sternberg, Cambridge: Cambridge University Press, 339–350. Mumford Michael D. 2003: Where have we been, where are we going? Taking stock in creativity research. – Creativity Research Journal 15, 107–120. Petrulytė Ala 1995: Kūrybiškumo ugdymo aktualijos, Vilnius: Leidybos centras. Petrulytė Ala 2001: Kūrybiškumo ugdymas mokant, Vilnius: Presvika. Plečkaitis Romanas 2001: Apibrėžimas. Prieiga internete: https://www.vle.lt/Straipsnis/apibrezimas-74875. Plucker Jonathan A., Barab Sasha A. 2005: The Importance of Contexts in Theories of Giftedness. – Conceptions of Giftedness (Second edition), eds. R. J. Sternberg, J. E. Davidson, Cambridge: Cambridge University Press, 201–216. Policastro Emma, Gardner Howard 2009: From Case Studies to Robust Generalizations: An Approach to the Study of Creativity. – Handbook of Creativity (12th printing), ed. In R. J. Sternberg, Cambridge: Cambridge University Press, 213–225. Rhodes Mel 1961: An analysis of creativity. – Phi Delta Kappan 42(7), 305–310. Runco Mark A. 2007: Creativity. Theories and Themes: Research, Development, and Practice, Amsterdam: Elsevier Academic Press. Sawyer R. Keith 2012: Explaining Creativity: The Science of Human Innovation, 2nd edition, Oxford: Oxford University Press. Shalley Christina E., Zhou Jing 2009: Organizational Creativity Research. – Handbook of Organizational Creativity, eds. J. Zhou, C. E. Shalley, N.Y.: Psychology Press, 3–31. Simonton Dean Keith 2009: Creativity from a Historiometric Perspective. – Handbook of Creativity (12th printing), ed. R. J. Sternberg, Cambridge: Cambridge University Pres, 116–133. Swiatek Lukasz 2014: Rewarding and Promoting Creativity: New Approaches, Old Realities. – Academic quarter 9, 73–86. Torrance Ellis Paul 1965: Scientific Views of Creativity and Factors Affecting Its Growth. – Daedalus 94(3), 663–681. Torrance Ellis Paul 1988: The nature of creativity as manifest in its testing. – Nature of creativity, ed. R. J. Sternberg, New York: Cambridge University Press, 43–75. Trilupaitytė Skaidra 2015: Kūrybiškumo galia? Neoliberalistinės kultūros politikos kritika, Vilnius: DEMOS kritinės minties institutas. 93Terminologija | 2022 | 29 CLASSIFICATION OF THE CONCEPTIONS OF CREATIVITY AND THE DEFINITION OF CREATIVITY Summary Scientific literature provides many different definitions of the concept of creativity. This raises theoretical problems and complicates empirical research. The only method to reduce the current misunderstanding related to the concept of creativity in psychology is the classification of the concepts of creativity and its scientific analysis. This would allow to determine the correct and usable concept of creativity. In this article, we consider such a definition (conception) to be correct that meets the following requirements: (1) the rules for its compilation apply to the definition; (2) the definition does not violate the fundamental principles of logic; (3) the term defining the conception is unambiguous; (4) the conception is scientific, i. e., suitable to describe theoretical models of creativity and empirical research. In this article, conceptions of creativity are grouped into types and subtypes. Five types of the conception of creativity are distinguished: creativity as an internal singularity of the creator, creativity as a creative process, creativity as a product, creativity as a formation of different components, and creativity as a driving factor of multi-sided progress. We identified that the type of the conception of creativity as internal singularity of the creator has the following subtypes: creativity as an ability, characteristic feature, power, quality, a complex of features, and predisposition. Creativity as a creative process has the following subtypes: creativity as creation, production, activity, behaviour, self-expression or self-actualisation, creative or divergent thinking, and a problem-solving (as a mental act) phenomenon. The type of creativity as a product has the following subtypes: creativity as a product or result of activity, an evaluation, a solution to a problem or an idea, and the result of the interaction of different factors. Conceptions perceiving creativity as a theoretical structure or a formation that consists of several components (parts) are based on Mel Rhodes (1961), Teresa Amabile (1983, 1996), Mihaly Csikszentmihalyi (2009), and other componential models of creativity. The fifth type of the concept of creativity describes it as a factor that promotes economy, science, technology, culture, and other kinds of progress. After the analysis of the classification of the conceptions of creativity, we determined that the conception of creativity as the ability to create that belongs to conception of creator’s inner characteristic is correct and usable. Based on the analysis of the conceptions of creativity, we can define creativity as the creator’s ability to create qualitatively new imaginary or material objects, as well as the qualitative novelty of the process, the product or environment created. Beérkezett: 2022-08-10 Gediminas Beresnevičius Vilniaus universiteto Komunikacijos fakultetas Saulėtekio al. 9, I. épület, LT-10222 Vilnius E-mail: [email protected]