JONO JABLONSKIO GYVENIMAS IR VEIKLA

EGLĖ LUKĖNAITĖ-GRICIUVIENĖ

Litván Nemzeti Múzeum

KONSTANCIJA ÉS JONAS JABLONSKIS

Jonas Jablonskis 1860. december 30-án született (a régi naptár szerint december 18-án). Apja, Juozapas Jablonskis, három kiskorú gyermekkel megözvegyült férfi másodszor is megnősült: feleségül vette Agnieška Šipailiūtét. A legidősebb Jonas mellett Agnieškának és Juozapas Jablonskisnak még három gyermeke született: Antanas 1867-ben, Jurgis 1870-ben és Marytė 1875-ben. A Jablonskiak ekkor Kubilėliaiban* gazdálkodtak, Naumiestistől nem messze; később a család mind a hét gyermekével Rỹgiškiai faluba, a griškabūdžiai plébánia területére költözött.

Jonas Jablonskis 1869-ben kezdte látogatni a naumiestisi elemi iskolát, 1872-től pedig a marijampolėi gimnáziumot. Gimnáziumi tanulmányait anyja nagybátyja, Juozapas Šipaila pap támogatta. Szülei is papnak szánták fiukat, Jonas azonban egyáltalán nem hajlott a papságra. Minél tovább tanult, annál inkább megmutatkoztak a filológia, különösen a klasszikus nyelvek iránti tehetségei. J. Jablonskis 1881-ben aranyéremmel fejezte be a gimnáziumot. Elhatározta, hogy a Moszkvai Egyetemen klasszika-filológiát tanul, ám elveszítette jótevő nagybátyja, Šipaila támogatását, így alig tudta összekaparni az útiköltséget, és elindult Moszkvába. Első évében másokat tanítva kereste meg a kenyerét, a másodiktól pedig már ösztöndíjat kapott.

Moszkvában történt meg az, ami otthon túlságosan is magától értetődő, megszokott és közeli volt – a szerelem, az érdeklődés saját anyanyelve, a litván iránt, Jonas Jablonskis nemzeti öntudatra ébredése. Nagy hatással voltak rá az egyetemen tanító filológusprofesszorok: a klasszikus nyelvek szakértője, Fiodoras Koršas, valamint a baltista és szlavista

* A Lietuvių kalbos enciklopedijoje (2008) szerint Jonas Jablonskis Kubìliuose született. Arról, hogy J. Jablonskis szülőfaluja Kubilėliai volt, a Šiauliaii Egyetem nyelvészei, Giedrė Čepaitienė és Algirdas Malakauskas írnak a „Kur iš tiesų gimė Jonas Jablonskis?“ című cikkben – lásd: Mokslo Lietuva, 3. szám, 2011. 02. 03. A szerkesztő megjegyzése.

E. LUKĖNAITĖ-GRICIUVIENĖ. Konstancija ir Jonas Jablonskiai

9

Filipas Fortunatovas. Litvániában akkoriban a hivatalos oroszosítási politika egyes iskolákban a lengyelséggel és a lengyelesítéssel találkozott ellensúllyal – mintha egy értelmiséginek szégyenkeznie kellene, ha „parasztosan” beszél. Fordulatra volt szükség a tanulóifjúság tudatában. A diákok, akik idegenek között verődtek össze, egymást biztatva kezdték levetkőzni „úri” lengyelségüket.

Jonas Jablonskis 1885-ben fejezte be klasszika-filológiai tanulmányait a Moszkvai Egyetemen. A Litvániába visszatérőt csalódások várták: bölcsész volt, nem ortodox – vagyis alkalmatlan. Sem a vilniusi, sem a varsói tanügyi körzetben nem találtak számára helyet, de még a kazanyi, harkivi és kaukázontúli gimnáziumokban sem. A diplomás filológusnak csak a magántanítás maradt. Miután Žemoji Panemunėban tanítani kezdte Tomas Zanas földbirtokos gyermekeit, Jonas Jablonskis szerencsét próbált: Zanas a marijampolėi bíróság írnokának ajánlotta. Nagy szorgalmával kitűnt, majd továbbajánlották a rigai tanügyi körzet kurátorának, aki Mintaujóban (ma Jelgava) a kancellária „asztalfőnökének” segédjévé nevezte ki, 1889 novemberében pedig a mintaujói fiúgimnázium klasszikus nyelvek tanárává.

Amikor Jonas Jablonskis gimnáziumi tanár megemlítette barátjának, Gabrielius Landsbergis-Žemkalnisnak, hogy olyan feleséget keres, aki otthon litvánul beszélne, barátja az eszébe juttatta Adomas Sketerisnek, a moszkvai időkből ismert férfinak Joniškėlisből származó húgát. Gabrielius azt mondta, hogy Konstancija Sketerytė még a litván lánynál is litvánabb, és nagyon művelt. Csak egyetlen akadály volt – a vőlegény katolikus, a menyasszony pedig református. Abban az időben ez komoly akadályt jelentett a családalapításban. Konstancija Sketerytė ugyanazon a nyáron ment hozzá Jonas Jablonskisho, amikor megismerkedtek. Az esküvőt a feleség vallásfelekezete szerint tartották: a švobiškiai református templomban, 1890. július 24-én, valamennyi egyházi és polgári engedély megszerzése után.

Konstancija és Jonas Jablonskis közös életének útja Mintaujóban kezdődött, ahol a fiatal család talán élete legszebb és legboldogabb hat évét töltötte. Ott születtek a Jablonskiak legidősebb gyermekei is: fiuk, Konstantinas 1892-ben, lányaik, Ona 1894-ben és Julija 1896-ban.

Mintaujóban J. Jablonskis klasszikus nyelveket tanított a fiúgimnáziumban. Akkoriban a tanulók egyharmada, később pedig már a fele litván volt. „Mi, alsóbb osztályos tanulók éreztük, hogy J. Jablonskis különbözik a gimnázium többi tanárától. Magához hívja a felsőbb osztályos diákokat. Ők visszatérve, valami komoly titokkal telve, gyakrabban összejönnek, és bezárkózva tanácskoznak valamiről. [...] Távolról mindannyian szerettük Jablonskit, és büszkék voltunk rá.” (Mironas 1921: 536–537).

10

KALBOS KULTŪRA | 83

Mintaujából J. Jablonskis intenzíven írt a Varpas számára, foglalkozott a nyelvi kérdésekkel, javítgatta más szerzők cikkeit, hiszen korántsem mindenki tudott jól litvánul írni. 1894 nyarán az újszülött Onytė keresztelőjének ürügyén (keresztszülei Vincas Kudirka és Gabrielė Petkevičaitė-Bitė voltak) a Jablonskis család lakásában varpininkai-találkozót tartottak.

Az egyetlen ilyen otthonban a litván diákok is összegyűlhettek és szórakozhattak. Együtt ünnepelték az esküvőket, keresztelőket, névnapokat és más eseményeket. Ott rendeztek előadásos, énekes esteket, felolvasásokat és beszámolókat. Antanas Smetona, J. Jablonskis mintaujai tanítványa így írt: „Vasárnaponként eljártunk a Jablonskis család házába [...]. Mindenkit átjárt az érzékeny litván szellem, a családi melegség [...]” (Smetona 1921: 534). A Jablonskis család házában aktív litván értelmiségiek gyűltek össze, akiket egyetlen eszmény, a Haza kötött össze. „Mintaujában titkos összejöveteleket tartottak, a búcsú idejére időzítve, amikor mindenütt sok az ember, hogy a rendőrség ne vegye észre; óvatosságból sörhöz való harapnivalót tettek az asztalra. Összegyűlt Kriščiukaitis, Bulota, Mašiotas, Liandsbergis-Žemkalnis, Tumas tiszteletes és mások. A mise idején tanácskoztak, mert máskor nem lett volna biztonságos. A kéziratokat, leveleket és csomagokat Jono bátyja, Jurgis, valamint nővére, Marijona vitte a postára, akiket ő tanított.” (Strimaitis 1921: 522).

Különösen fontos volt, hogy a sajtótilalom éveiben ne hallgassanak. Jonas Jablonskis a feleségét, Konstanciját is bevonta ismeretterjesztő munkájába. K. Jablonskienė maga is írt, és lemásolta férje által szerkesztett szövegeket. A litván nemzeti mozgalom, a sajtó és munkatársai üldözése során a hatóságok figyelmét J. Jablonskis gimnáziumi tanár tevékenysége is felkeltette. 1896-ban a Jablonskis családnak el kellett hagynia Mintauját; a tanárt másik, a litván szempontból jóval félreesőbb helyre, Revelbe (a mai Tallinnba) helyezték át. J. Jablonskis reveli hangulatát kortársainak visszaemlékezéseiből érthetjük meg jobban. Egykori mintaujai tanítványa, Kazimieras Jokantas így írt: „Amikor gyakrabban kezdtem látogatni, alkalmam nyílt ezt-azt megbeszélni vele. Egy dolog tűnt fel: az állandó szomorúság. Odaáll a kályhához, elgondolkodik, és hosszú órákig hallgat, semmit sem mond, semmit sem vesz észre abból, ami körülötte történik. Nyilvánvaló volt, hogy itt minden idegen számára, semmi sem kedves neki, semmi sem vonzza. A Mintaujából való áthelyezését száműzetésnek tekintette.” (Jokantas 1921: 542).

Meg kell jegyezni, hogy a cári időkben a köztisztviselők, különösen a pedagógusok tevékenységét rendkívül éberen figyelték. Reveli legközelebbi barátja, Jonas Bulota így írt: „Jablonskis reveli munkássága élesen két részre oszlott: egyrészt az orosz kormány tanáraként, másrészt litván közéleti emberként végzett munkájára. [...] Ő volt az a mágnes, amely magához vonzotta az akkori litván értelmiség egészét. Mindazok, akik ilyen vagy olyan módon kárt szenvedtek vagy sérelmet éltek át, nála kerestek és találtak különösen szívből jövő együttérzést és hasznos tanácsokat, igen gyakran pedig anyagi segítséget is; a diákokat különösen korrepetálással segítette: akik megérkeztek, többnyire egyenesen nála szálltak meg.”

E. LUKĖNAITĖ-GRICIŪVIENĖ. Konstancija ir Jonas Jablonskiai

11

(Bulota 1921: 544–546). Petras Avižonis a dorpati egyetemen orvostudományt tanulva gyakran látogatta a Jablonskis családot. „Nem telt el olyan ünnep, hogy Dorpátból [Tartuból] ne érkezett volna hozzá néhány diák, egykori mintaujai tanítványai közül [...] boldogok voltunk, hogy tanulmányaink között ilyen szívélyes légkörben tölthettünk el egy kis időt. Jablonskis pedig, miután egy hétig vagy még tovább vendégül látott bennünket, még útravalót is nyomott a kezünkbe, mentegetőzve, hogy többet nem tud adni.” (Avižonis 1921: 532–533).

A Jablonskis család nyaranta mindig Litvániában töltötte az időt, leggyakrabban rokonoknál vagy barátoknál. J. Jablonskis maga azért utazott Litvániába, hogy nyelvjárásokat kutasson; a családját is magával vitte, „hogy a gyerekek, ahogy ő mondta, megszeressék Litvániát, és felnőve mindenütt litvánnak érezzék magukat.” (Bulota 1921: 554). 1899. február 16-án Revelben újabb fia született a Jablonskis családnak: Vytautas.

1900-ban J. Jablonskis elkészítette egyik legjelentősebb művét, a Lietuviškos kalbos gramatiką című munkát, amelyet 1901-ben Tilsitben adtak ki Petro Kriaušaitis álnéven. 1900-ban Palanga közelében elfogtak litván sajtótermékeket szállító embereket, később pedig terjesztőket is; a gyanúsítottak széles köre tárult fel, házkutatásokat tartottak, amelyek Revelt is elérték. Természetesen J. Jablonskisnál is házkutatást tartottak, és „bizonyítékokat” találtak. Tele volt a lakása litván könyvekkel, a szótár számára feljegyzett szavakkal, összegyűjtött népköltészeti anyaggal, ráadásul azt is kiderítették, ki rejtőzik a Varpas-ban író Obelaitis álnév mögött. J. Jablonskis egy teljes évig hivatalos állás nélkül maradt, a családnak pedig semmilyen jövedelme nem volt. Egy év múlva még kellemetlenebb hír érkezett: J. Jablonskist Pszkovba száműzték. 1902-ben a család először szakadt szét: legidősebb fia, a tízéves Kastukas apjával tartott. Kegyelmi kérvényének elfogadása után J. Jablonskis egy év elteltével visszatért a száműzetésből, azzal a tilalommal, hogy a fővárosba látogasson.

Megkezdődött a család vég nélküli vándorlása; csak néhány évre telepedtek le egy-egy helyen. 1903–1904-ben a Jablonskis család Šiauliaiban élt. J. Jablonskisnak nem volt állami állása, csak alkalmi munkákat kapott. 1904 őszén az egész család Vilniusba költözött. J. Jablonskis az első litván napilap, a Vilniaus žinios, valamint a Lietuvos ūkininko szerkesztőségében kezdett dolgozni, továbbá az „Aušra” könyvkiadó vállalatnál; különféle kiadásra kerülő könyvecskék nyelvét javította, fordításokat szerkesztett. A litván sajtó újbóli engedélyezése végtelen örömet, egyúttal csalódásokat is hozott, mert nem minden úgy alakult, ahogy szerették volna. Vilniusban pezsgő politikai és közélet folyt. J. Jablonskis demokrata volt, írásaival és kollektív tiltakozó nyilatkozatok aláírásával polgári bátorságról és elvhűségről tett tanúbizonyságot. Miután engedélyezték a litván nyelv iskolai oktatását, G. Landsbergis-Žemkalnis kezdeményezésére megalakult a Litván Nyelv Oktatási Bizottsága,

12

KALBOS KULTŪRA | 83

aki kézbe vette az ügyet. Nagy erőfeszítések árán J. Jablonskis fakultatív tantárgyként kezdett litván nyelvet tanítani néhány vilniusi iskolában, ám az órák díjazása körül nehézségek támadtak. 1906 nyarán a Jablonskiai családnak újabb gyermeke született: Jonukas fiuk.

1906 őszétől J. Jablonskis fizetés nélküli tanári állást kapott a panevėžysi tanítóképzőben, és családjával Panevėžysbe költözött. A litván nyelvű irodalom iránt érdeklődő nyelvész és pedagógus fiatalokat szervezett fordítói munkára. Ebbe a tevékenységbe nemcsak feleségét és gyermekeit, hanem tanítványait is bevonta. Bárhol élt J. Jablonskis, a munka mindenhová elkísérte, felesége pedig legközelebbi segítőtársa volt. Panevėžysben újabb csapás érte a családot: J. Jablonskis vesebeteg lett. A betegség elhúzódott, és úgy tűnik, alattomos következményei határozták meg későbbi egészségi állapotát.

1908-ban a család ismét szétszakadt. J. Jablonskis nagy erőfeszítések árán rendes tanári állást kapott Brestben. Felesége öt gyermekükkel Panevėžysben maradt. Két éven át éltek külön. Nyáron találkoztak; az apa szabadidejét ilyenkor is a litván nyelv ügyeinek szentelte, vagy gyógykezelésre utazott.

Legidősebb fiuk, Konstantinas 1909 tavaszán elvégezte a panevėžysi gimnáziumot, majd Szentpétervárra utazott tanulni. 1910 nyarának végén Konstancija gyermekeivel férjéhez költözött Brestbe. Az új helyen az élet új gondokat is hozott. A gyermekeknek sem volt könnyű beilleszkedniük idegen környezetükbe. Az anya fiához írt leveleiből J. Jablonskis egészségének egyre romló állapota rajzolódik ki: „Apa továbbra is sokat dolgozik, most éppen egy nyelvészeti cikket készít. A lába, úgy látszik, gyenge, idén sokkal rosszabb, mint tavaly ilyenkor.” (Lukėnaitė-Griciuvienė 2009: 91).

1911-ben J. Jablonskis Rygiškių Jonas álnéven adta ki második jelentős művét, a Lietuvių kalbos sintaksė címűt, majd egy évvel később egy újabb füzetet, a Rašomosios kalbos dalykai címűt. 1912-ben, miután J. Jablonskis tanári állást kapott a grodnói fiúgimnáziumban, a család Litvániához közelebb költözött. Grodnóban Julija Žymantienė-Žemaitė többször is meglátogatta a Jablonskiai családot. Éppen ekkor jelentek meg Žemaitė írásai, amelyeket J. Jablonskis szerkesztett. A nyelvész így fogalmazott: „Žemaitė írásaiból magam tanultam az emberek élő, legszebb nyelvét.” (Rimantas 1956: 127).

Leginkább J. Jablonskis egészségének szemmel látható romlása aggasztotta őket: „[...] Apának el kellene kezdenie valamit szedni, hogy erősödjön, mert úgy látszik, már nagyon kimerült; az étel sem ízlik neki, és rosszul alszik [...]. Ha nem ír semmilyen cikkecskét, valahogy még elvan, de ha nekilát írni valamit, akkor már az evésnek és az alvásnak is búcsút mondhatunk.” (Lukėnaitė-Griciuvienė 2009: 97).

E. LUKĖNAITĖ-GRICIUVIENĖ. Konstancija ir Jonas Jablonskiai

13

1914 őszén J. Jablonskist Veližbe helyezték át. A család a vitebszki kormányzóság távoli zugába költözött, messze a vasúttól és messze az övéiktől. Bármilyen nélkülözés sújtotta is a Jablonskiai családot, jótékony célra vagy valamilyen nemes nemzeti ügyre mindig akadt pénzük. J. Jablonskis ezen a téren nem volt fukar. Konstantinas fiához írt leveleiben ezt olvassuk: „Kedves fiam! Küldök neked 25 rubelt, 5 rubelt a szűkös napokra és 10 rubelt a társaságotok ügyeire.” (Lukėnaitė–Griciuvienė 2009: 122). Veližben mindössze egy évet töltött.

Az első világháború kitörése és Litvánia német megszállása után sok litván az orosz birodalom belsejébe menekült. A háború károsultjait segítő Litván Társaság bizottsága sok litván fiatalt küldött Voronyezsbe. Martynas Yčas kezdeményezésére, Miklós cár leányának, Tatjanának a támogatásával 1915 őszén két litván gimnáziumot is nyitottak Voronyezsben: egy fiú- és egy leánygimnáziumot; igazgatónak Pranas Mašiotast nevezték ki. J. Jablonskist hivatalosan felkérték litván nyelv tanítására. J. Jablonskis tevékenysége Voronyezsben – noha súlyos beteg volt – igen jelentős és szükséges volt. „Munkája saját népe körében, amikor a sokaságban összegyűlt fiatalokat anyanyelvükre tanította, felbecsülhetetlenül gyümölcsöző volt. Tanárok, irodalmárok, nyelvészek és tanulócsoportok kezdtek köréje gyülekezni. Terminusokat rögzítettek, tankönyveket készítettek az iskolák számára, könyveket adtak ki. Minden fontosabb kérdést Jablonskis részvételével vitattak meg; minden nagyobb írás vagy könyv csak az ő szerkesztése után jelent meg. Magában a gimnáziumban, a tanulók és a tanárok körében, tapasztalt pedagógusként igen nagy tekintélynek örvendett...” (Yčas 1921: 570).

1917-ben J. Jablonskis egészségi állapota miatt kénytelen volt lemondani gimnáziumi tanári tisztségéről, de a fiúgimnázium felügyelőbizottságának tagja maradt; tankönyveket szerkesztett és nyelvi javításokat végzett. Nyáron megszervezték az első litván tanítói „Saulės” tanfolyamokat, amelyekre J. Jablonskist is előadónak hívták meg. Voronyezsben litván nyelvi olvasókönyvet készített és adott ki Vargo mokyklai (1916) címmel, tankönyvet Aritmetika. Mokslo pradžia ir terminai (1917) címmel, valamint a Mūsų žodynėlį (1918) című kiadványt.

A Jablonskiai család a litván kolónia egészével együtt 1918 júniusában tért vissza Litvániába. A teljes voronyezsi gimnázium elfért a tehervagonokban vagy a harmadosztályú személyvagonokban (a férj betegsége miatt a Jablonskiai család másodosztályon utazott). Az út hosszú és fárasztó volt. Két hét alatt értek Vilniusba. J. Jablonskis már nem kelt fel a kerekesszékéből.

Grįžęs į Vilnių, jis išleido Lietuvių kalbos gramatiką (1919). Tų pačių metų balandį Vilnių užėmus lenkams, dalis lietuvių inteligentų pasitraukė

14

KALBOS KULTŪRA | 83

Kaunasba. J. Jablonskis csak néhány hónappal később kapott engedélyt családjával együtt az ideiglenes fővárosba költözni.

Kaunasban a Jablonskis család szerényen élt, és továbbra is egyik lakásból a másikba kellett költöznie. J. Jablonskis egészségi állapota már annyira megromlott, hogy nemcsak járni nem tudott, hanem nem mindig volt képes saját kezűleg írni sem. 1919 őszén felkérték, hogy vezesse a „Saulės” társaság felsőfokú tanfolyamait a litván nyelvtanárok számára, és legyen azok tanára. 1922-ben, a Kaunasi Litván Egyetem megalapításakor J. Jablonskit tiszteletbeli tagjává és professzorává választották. Előadásait lakásában tartotta (a mai Jablonskio utcában), ahol a nagyobbik szobát előadóteremmé alakították. Az egyetemen 1926 őszéig dolgozott. Ebben az otthoni előadóteremben még a kari tanács üléseit, tanácskozásait, valamint a helyesírási és terminológiai bizottságok üléseit is megtartották.

Élete utolsó évtizedében J. Jablonskis rendkívül intenzíven dolgozott. 1922-ben jelent meg A litván nyelv grammatikája (új, bővített kiadás), 1925-ben A litván nyelv tankönyve, 1928-ban pedig Esetek és elöljárószók. Ebben az időszakban 234 nyelvészeti tárgyú cikket írt. Cikkeit már nem maga írta, hanem feleségének, fiának vagy diákjainak diktálta. Nem egy önkéntes írnok akadt. „Jablonskis rendszerint reggeltől délig dolgozott. A szomszédos szobában ebédelt, ahová a felesége vagy egy diák az asztalhoz tolta (a diák írnokot gyakran ebédre is meghívták). A pihenő után a professzor ismét intenzíven dolgozott estig, néha késő éjszakáig.” (Masiliūnas 1974: 21–22).

Az utolsó évtized Konstancija Jablonskienė számára különösen nehéz volt, mivel férje részlegesen megbénult. Miután egy ideig az A. Mickevičiaus utcában laktak, 1928-ban átköltöztek lányukhoz, Ona Landsbergienė szemészhez, a Kęstučio utcába. J. Jablonskis szelleme töretlen és elméje tiszta maradt, teste azonban teljesen legyengült. K. Jablonskienė minden nyáron elvitte férjét Palangába. Az utazás bonyolult volt: szanitervonattal mentek Klaipėdáig, majd autóval. Jelentős segítségre volt szükség; cselédet, később ápolónőt fogadtak.

1930 februárjában Jonas Jablonskis influenzás lett. Február 23-án a kórházban „csendesen és örökre elaludt, családtagjai körében” (Vaičiūnas 1930: 67).

Három évvel később, miután eltemették Jonas Jablonskis egyik társát, Juozas Tuma-Vaižgantast, Jonas Nabažas zeneszerző feljegyezte naplójába: „a mindenki által szeretett ember hatalmas tömegeket és valamennyi szervezetet vonzott oda, de Jablonskis temetésére a független Litvániában mindmáig még egyetlen alkalommal sem került sor

E. LUKĖNAITĖ-GRICIUVIENĖ. Konstancija ir Jonas Jablonskiai

15

vienas dar neaplenkė, nes, be Kauno, ir provincija jose dalyvavo“ (Nabažas 2007: 118).

Konstancija Jablonskienė 1948. április 19-én halt meg, férje mellett temették el a kaunasi városi temetőben. Egyébként egy évtizeddel később a Jablonskis házaspár földi maradványait át kellett helyezni a Petrašiūnai temetőbe. A Jablonskis házaspár lánya, Julija, ezt írta testvérének, Vytautasnak Clevelandbe küldött levelében: „Azt hiszem, tudnod kell, hogy a nagyszüleinket át kellett költöztetnünk a városi temetőből Petrašiūnaiba. A régi temető helyén parkot alakítanak ki.” (Lukėnaitė-Griciuvienė 2009: 42).

LITERATŪRA

Avižonis P. 1921: Jablonskis Mintaujoj, Revely, Pskove. – Lietuvos mokykla 12, 530–533.

Bulota J. 1921: Jablonskis Mintaujoj, Revely, Pskove. – Lietuvos mokykla 12, 544–547, 554.

Yčas M. 1921: Vėl už Lietuvos sienų: Breste, Gardine, Veliže, Voroneže. – Lietuvos mokykla 12, 565–573.

Jokantas K. 1921: Jablonskis Mintaujoj, Revely, Pskove. – Lietuvos mokykla 12, 540–543.

Lukėnaitė-Griciuvienė E. 2009: Konstancijos ir Jono Jablonskių šeima, Vilnius: Lietuvos nacionalinis muziejus.

Masiliūnas K. 1974: Atsiminimai. – Mūsų kalba 7, 21–22.

Mironas V. 1921: Jablonskis Mintaujoj, Revely, Pskove. – Lietuvos mokykla 12, 536–537.

Nabažas J. 2007: Dienoraščiai 1922–1945, Vilnius: Typoart.

Rimantas J. 1956: Žemaitė gyvenime ir kūryboje, Vilnius: Valst. grožinės lit. 1-kla.

Smetona A. 1921: Jablonskis Mintaujoj, Revely, Pskove. – Lietuvos mokykla 12, 533–536.

Strिमaitis J. 1921: Iš jaunystės laikų, mokslo ir pirmųjų darbo metų. – Lietuvos mokykla 12, 516–522.

Vaičiūnas V. 1930: A. a. Jablonskį atsimінus. – Kalba 1 (2), 67.

Gauta 2010 11 05

16

KALBOS KULTŪRA | 83

THE FAMILY OF KONSTANCIJA AND JONAS JABLONSKIAI

Summary

Jonas Jablonskis was born on 30 December 1860 in Kubilėliai near Naumiestis. Besides their eldest son Jonas, Agnieška and Juozapas Jablonskiai had another three children: Antanas, Jurgis and Marytė. Soon after Jonas’ birth, the family moved to Rygiškiai.

Jonas Jablonskis attended the Naumiestis elementary school, then continued his schooling in the Marijampolė gymnasium which he finished in 1881 with distinction and was awarded a gold medal. His interest in languages encouraged him to choose Classical Philology for studies at the University of Moscow. Professors Fiodor Korsh and Filip Fortunatov had a major influence on Jablonskis’ growing interest in his native Lithuanian language. In 1885, J. Jablonskis graduated from the university but it took him another four years to get a teacher’s position in the Mintauja boys’ gymnasium where he started teaching ancient languages.

In 1890 Jonas Jablonskis, a Catholic, married a very well-educated Konstancija Sketerytė who belonged to the Reformed Church. Their first children were born in Mintauja: son Konstantinas (1892) and two daughters, Ona (1894) and Julija (1896). The other two sons, Vytautas (1899) and Jonas (1906), were born in other places to which the family moved from Mintauja.

J. Jablonskis was extensively writing on language. His articles were published in the Varpas and the liberal Russian press. The Jablonskis’ family home was frequented by the activists of the Lithuanian intelligentsia who shared a common future vision of their motherland. In 1896, teacher J. Jablonskis was transferred to Revel (currently Tallinn) which was far away from Lithuania and the ideas of freedom. The Jablonskis family could only visit their homeland during summers.

In 1900, J. Jablonskis completed one of his most significant works, Lietuviškos kalbos gramatika (Grammar of the Lithuanian Language), which came out in 1901. Yet soon after this he was trialed and charged in a notorious case related to the violation of the Lithuanian press ban. As a consequence, in 1902 Jablonskis was deported to Pskov in Russia. Upon his return, Jablonskis lived in Šiauliai (1903–1904), Vilnius (1904–1906), taught part-time in the Panevėžys teachers’ seminary (1906–1908). His second major work, Lietuvių kalbos sintaksė (Syntax of the Lithuanian Language), came out in 1911 and a year later Rašomosios kalbos dalykai (On the Written Language) appeared.

When two Lithuanian gymnasia in Voronezh for war immigrants were opened in 1915, J. Jablonskis was officially invited to teach Lithuanian. It was during this period that he prepared and published a reader in Lithuanian titled Vargo mokyklai

E. LUKĖNAITĖ-GRICIUVIENĖ. Konstancija ir Jonas Jablonskiai

17

(1916), a textbook in mathematics Aritmetika. Mokslo pradžia ir terminai (1917) and a dictionary titled Mūsų žodynėlis (1918). 1918 saw the return of the whole Lithuanian colony, the Jablonskis family included, from Russia to Lithuania. In Vilnius, J. Jablonskis published Lietuvių kalbos gramatika (The Grammar of Lithuanian) (1919). When Vilnius was occupied by Poland, the family moved to Kaunas.

J. Jablonskis’ health was getting weaker, he could hardly walk and sometimes could not even write. As a sign of recognition, the linguist was awarded the title of professor and honorary member of the University of Kaunas, which was established in 1922. During the last ten years of his life he intensely worked and published the following books: Lietuvių kalbos gramatika (1922), Lietuvių kalbos vadovėlis (A Textbook of Lithuanian) (1925), Linksniai ir prielinksniai (Cases and Prepositions) (1928). He also prepared 234 articles on language which were dictated to his wife, son or students.

In February 1930, Jonas Jablonskis got the flu and died in hospital on 23 February.

EGLĖ LUKĖNAITĖ-GRICIUVIENĖ

Lietuvos nacionalinis muziejus Arsenalo g. 1, LT-01100 Vilnius

[email protected]

18

KALBOS KULTŪRA | 83