ONA KAŽUKAUSKAITĖ

Litván Nyelvi Intézet

MAIRONIS ÉS MAIRONIAI, MAIRONIŠKIAI

LÉNYEGES SZAVAK: helynév, álnév, személynév.

Šiemet minime mūsų tautos dainiaus kunigo Jono Mačiulio-Maironio (1862–1932) 150-ąsias gimimo metines. Slapyvardis Maironis, įsitvirtinęs žmonių sąmonėje¹, vis dar galutinai neišaiškintas. Dabar palaikomos dvi versijos. Ankstesnioji, iškelta literatūrologės Vandos Zaborskaitės: „Pseudonimas sietinas su Maironiškių kaimu, kuriame gyveno jo dėdė, taip pat Mačiulis. Be to, netoli poeto tėviškės buvo dar Maironių kaimas“ (Zaborskaitė 1968: 94). Antrajame monografijos Maironis leidime V. Zaborskaitė minėtąją citatą papildė pastaba – informacija, kurią jai suteikęs žurnalistas, rašytojas Valentinas Gustainis (1896–1971): „Greičiau kaip kuriozas nurodytinas Maironio bendravardis XVI a. Italijoje: Preclarissima... scripta... Francisci de Mayronis [...]“ (Zaborskaitė 1987: 83). Prieš trisdešimtį metų apie asmenį, pavarde Maironis, gana įtikinamai svarstyta Bernardo Brazdžionio (1907–2002): Mayronis gyvenęs XIII–XIV a., gimęs apie 1280 m. Prancūzijoje Mayrones vietovėje, teologijos ir filosofijos daktaras, parašęs gausybę teologinių-filosofinių traktatų, „kūrybingam teologijos studentui J. Mačiuliui bus palikęs neišdildomą įspūdį tiek savo asmenybe, tiek savo vardu“ (Brazdžionis 1992: 99). Slapyvardžių specialistai aiškina, jog tikri vardai, kitų asmenų naudojami kaip slapyvardžiai, „nėra atsitiktiniai, o pasirinkti vadovaujantis tam tikrais idėjiniais bei estetiniais motyvais, atlieka svarbią funkciją kūrėjo saviraiškoje (Mačiulis 2008: 63). Lietuviškų slapy-

¹ Vita Ivanauskaitė-Šeibutienė tudós 2008-ban a Šilalė járásbeli Girdiškėben arra kérte a környék idősebb lakóit, hogy meséljenek Juozapas Čerkeliauskasról (1857–1926), aki több mint két évtizeden át volt a plébánia lelkésze, és egy kis templomos faluban hatalmas templomot építtetett; vallási írások szerzőjeként Mainionis álnéven írta alá műveit: „Érdekes részlet: a két álnév – Mainionis és Maironis – hangzása, valamint az utóbbi általános elterjedtsége oda vezetett, hogy a népi emlékezetben J. Čerkeliauskas Maironivá vált... (Šidlavóban így szerepel: Čerkeliauskis, Girdiškė templomépítője, Mairuonis)” (Ivanauskaitė-Šeibutienė 2010: 119).

O. KAŽUKAUSKAITĖ. Maironis ir Maironiai, Maironiškiai

113

A nevek jegyzékében ez áll: „A legnépszerűbb és leghíresebb litván álnevek Litvánia régióinak (ŽEMAITĖ, AUKŠTAITĖ), településeinek, leggyakrabban a szülőhelyeknek (MAIRONIS, LINKUVIS, KLAIPĖDIŠKIS) [...], nevei alapján jöttek létre” (Mačiulis 2004: xlvii). Figyelembe véve, hogy a Maironis álnév mindkét eredetmagyarázata lehetséges, J. Mačiulis a legújabb álnévszótárban a következő megjegyzést fűzte hozzá: „Megjegyzés. Általánosan elfogadott a jeles litván irodalomtörténet-kutató, Vanda Zaborskaitė (1922–2011) véleménye Maironis álnevének eredetéről. Bár a tudós B. Brazdžionis véleményét² különösnek nevezi, megengedhető annak feltételezése, hogy az ő és a költő magyarázatai esetleg kiegészítik egymást” (Mačiulis 2011: 307).

Ez az írás nem kívánja tisztázni a Mairónis álnév eredetét. A figyelem a Mairóniai helynévre összpontosul, amely „falu Kelmė járásban”, és amelyet a készülő Általános litván nyelv szótárában (BŽ) kell szerkesztenünk. Úgy tűnik, útközben maga az (alapul szolgáló?) Mairónis szó is világosabbá válik.

A Helynevek szótára (VŽ) három Mairóniai nevű falut sorol fel: a már említett Kelmė járásbelin kívül Joniškis és Zarasai járásban is van ilyen (VŽ 2002). Az utóbbi kettő nem került be a BŽ-be; úgy látszik, a fontosabbnak tartott, Maironishoz kötődőt választották ki.

A Mairóniai szó illusztrációjául a legkézenfekvőbb internetes forrásban, a Wikipédiában keresgélve jelentősnek tűnt ez az információ: „A birtok felparcellázása után, 1927 körül kezdett kialakulni a falu; 1933-ig Saudininkainak hívták (az 1932-ben elhunyt Maironis költő tiszteletére nevezték át).” Egy kis fáradsággal ezt a mondatot is át szerettem volna fogalmazni és beilleszteni. A Litvánia egyetemes enciklopédiája azonban, amely csak a Kelmė járásbeli Mairóniait tünteti fel, nem említi a költő álnevével való kapcsolatot (VLE 2008: 49–50). Akkor hát hogy áll a dolog a V. Zaborskaitė által említett Maironiai faluval – a hajdani és a mai ugyanaz?

Maironis életének idején, 1923-ban hajtották végre Litvánia első általános népszámlálását. Az adatok alapján állították össze, és 1925-ben adták ki a Litvánia lakott helyeinek névjegyzékét (LAV 1925). Meglepő, hogy ebben Maironiai (sem Maironiškiai) nevű falvak nem szerepelnek. Nehéz elhinni, hogy az akkoriban élő, már legendává vált költő szülőhelyének közeli környékét kihagyták volna a népszámlálók. (Annál is inkább, mert:

² Ezt a megjegyzést azért kell megtennünk, mert V. Zaborskaitė monográfiájában nem B. Brazdžionist, hanem V. Gustainist említi, aki egy Maironis nevű 16. századi olaszról mutatott neki adatokat. B. Brazdžionis valószínűleg ugyanarról az olasz származású Mayroniról beszél, aki a 13–14. században élt. A középkor ismert filozófusaként számon tartott olaszt, Franciscus de Mayronist Antanas Vaičiulaitis is megemlíti a „Maironis az enciklopédiákban és lexikonokban” című cikkében, amely 1983-ban jelent meg az Aidai folyóirat negyedik számában (Vaičiulaitis 1990: 255–258).

114

KALBOS KULTŪRA | 85

„[1922-ben] még Maironis életében Kauno belvárosának egyik utcáját róla nevezték el. Ugyancsak Maironisról neveztek el utcákat Garliavában és Raudondvarysben.” (Híres kaunóiak: emlékük megőrzése. Maironis. Elektronikus adattár).

Kol neturime išleisto viso Lietuvos vietovardžių žodyno, rūpimos informacijos ieškome Lietuvių kalbos institute sukauptuose Vardyno fonduose³. Abėcėlinės vietovardžių, surinktų iš gyvosios kalbos, kartotekos (VGK) lapelyje, datuojamame 1935 m., parašyta: „Maironiai k. Kelmės v. Raseinių a. Kaimas vardą gavęs nuo poeto Maironio.“ Kitoje pusėje paaiškinta: „Maironiai. Maironių kaimas susidarė po Didžiojo karo, kai buvo Juozapavos dvaras ir Saudininkų kaimas einant Žemės Reformos Įstatymu išparceliuoti.“ Pažymėta santrumpa ank., rodanti, kad atsakymas pateiktas pagal specialiai parengtą vietovardžių užrašymo, atlikto 1935–1937 m., anketą (Vanagas 2008: XV). Antras kaimas Maironių vardu vietovardžių gyvosios kalbos kartotekoje paliudytas pateikėjo J. Verbušaičio 1978 m. kaip Joniškio rajono Pociūnų apylinkėje esantis kaimas: „po burž. žemės reformos“, pervadintas iš buvusio Jakiškių dvaro. Tik šio rajono Maironiai pateko į 1959 metų Lietuvos TSR administracinio-teritorinio padalinimo žinyną (LATP 1959). Vienkiemis, vadintas forma Maironys, Zarasų apskrities Imbrado valsčiuje žinomas iš 1935 m. Vietovardžių užrašymo anketos. Kaimai, pavadinti Mairóniais, Joniškio, Kelmės, Zarasų rajonuose yra užfiksuoti Lietuvos TSR administracinio-teritorinio suskirstymo žinyne (LATS 1972: 59, 111, 364). Taigi gyventojų apklausų duomenimis, Mairónių vardas kaimams buvo suteiktas vykdant Žemės reformos įstatymą, peradministravus buvusius dvarus.

A nyomtatott forrásokból és kéziratokból gyűjtött történeti helynevek kartotékának adatai (IVK) megerősítik a lakosság tanúságait. A Mairóniai helynév nem régi történeti név. A Vyriausybės Žinios című közlöny 1927. június 22-i, 254. számában ez olvasható: „A Földreform Bizottság a földreform-törvény 70. §-a¹ alapján (Vyr. Žin. Nr. 200, eil. 1351) közzéteszi a Földművelésügyi és Belügyminisztérium által jóváhagyott, felparcellázott uradalmak falvakká alakított elnevezéseinek módosításait.” (Vyr. Žin. 1927: 254, 2). Ebben a számban (5. o.) megnevezik Maironiai falut, amely az Ežerenai⁴ járásban, Imbradas körzetben fekvő Gaidiškiai uradalom helyén kapta ezt az elnevezést. Ugyanannak

³ Köszönetet mondok Dalia Sviderskiene-nek, a Litván Nyelvi Intézet Helynévtani Osztálya munkatársának, aki segített a helynévkartotékokban végzett kutatásban.

⁴ Ežerėnai várost 1919–1929 között így nevezték, az 1836-ban cári rendelettel átkeresztelt Novoaleksandrovsko helyett, a korábbi történelmi séliai Zarasai névből (Vanagas 1996: 259–297).

O. KAŽUKAUSKAITĖ. Maironis ir Maironiai, Maironiškiai

115

Az év július 5-i, 255. számában a Vyriausybės Žinių ugyanezen az alapon arról tájékoztat, hogy a Juozapavos uradalmat, a Saudininkų majorját és a Saudininkų falut a Barsukinė nevű földterülettel együtt Maironių faluvá nevezik át (Vyr. Žin. 1927: 255, 5). A november 22-i, 262. számban a földreform-törvény alapján a Rautenzijos uradalom 57. számú földterületét az Ežerėnų körzet Paupinės járásában szintén a Maironių faluhoz csatolták [Imbrado járásban] (Vyr. Žin. 1927: 262, 6). Az összes felsorolt névváltoztatást Jokūbas Stanišauskas, a földreform-hivatal vezetője írta alá. A rövid tájékoztatók nem magyarázzák meg, miért nevezték át a két falut Maironiai névre a mai Kelmė és Zarasai járás területén.

A Maironiškiai keresése közben előkerült a Maironiškis nevű hely. Könnyen azonosítható az IVK-nek a Vyriausybės Žinių 1929. február 18-i, 292. számára való hivatkozása alapján, amelyben felsorolják a felparcellázott uradalmak neveinek megváltoztatását: a Kaunas körzet Lapių járásában található régi uradalomnév, a Šakių palivarkas helyébe az új név, a Maironiškio palivarku lép (Vyr. Žin. 1929: 292, 27).

Apie Maironiškį yra rašęs Juozas Tumas-Vaižgantas (1869–1933). Straipsnyje, paskelbtame netrukus po Maironio mirties, jis pasakojo, kaip Maironis, būdamas Kauno kunigų seminarijos rektoriumi, seminarijai priklausiusiame Šakių palivarke, už penkių kilometrų nuo Neries, rūpinęsis suteikti auklėtiniams „visus kultūrinius patogumus“. Tuo tikslu 1929–1931 metais buvę griaunami ir perstatomi senieji pastatai, o naujuose korpusuose įrengti bendrabučiai, biblioteka per du aukštus, susirinkimų salė. „Jei [auklėtiniai] žinotų, kuriomis sąlygomis mes ten pat mokėmės, kas dieną poterėlį sukalbėtų už a. a. taupų buvusį savo rektorių Maironį. Dabar jam teatsilyginta Šakių palivarką praminus – Maironiškiu.“ (Tumas-Vaižgantas 1933: 239)⁵.

A benyomásokat és felfedezéseket Aldona Ruseckaitė, a kaunói Maironis Litván Irodalmi Múzeum igazgatója, a költő életének és munkásságának szakértője osztja meg: „A levéltárakban dolgozva, dokumentumokat böngészve bukkantam a „Maironiškis” névre. Korábban már megtaláltam Vaižgantas visszaemlékezéseiben, de semmi konkrétumot nem tudtam meg róla – nem értettem, hol lehetett, nem sikerült a nyomára bukkannom. Aztán a Litván Állami Történeti Levéltárban egy egész köteg iratra találtam, amelyekből kiderül, hogy 1928 őszén megjelenik a Földreform

⁵ Egyébként az élő nyelvből elsőként Juozas Tumas-Vaižgantas kezdte gyűjteni a helyneveket, és ő készítette el lejegyzésük útmutatóját (Vanagas 2008: XIII). A litván kormány Vaižgantast is megtisztelte: az Ežerėnai megyei Imbrado járásban fekvő Juozapava uradalmat, valamint a Šiauliai megyei Linkuvos járásban található Kompąčizna uradalmat Vaižgantai nevű faluvá nevezte át (Vyriausybės Žinios, 1927. június 22., 254. sz.); az IVK-ban nincs adat arra, hogy a Vaižgantai történeti helynév lett volna.

116

KALBOS KULTŪRA | 85

a testület 3960. számú határozata: „A Kaunasi járás Lapių körzetének Šakių-majorját nevezzék el „Maironiškis-major”-nak.” A valóságban nem volt könnyű megtalálni. Semmilyen hivatalos információ nem állt rendelkezésre. Egy szombaton azonban, Kaunas körül keringve, egyre-másra letérve az útról, végül sikerült eljutni a „Maironiškis”-be. [...] A „Maironiškis” területén, a hatalmas udvaron talán idén kellene valamilyen rendezvényt tartani, hogy a helyiek is értesüljenek róla. A postásnő azt mondta, hogy az épületek a papi szemináriumhoz tartoztak, de a „Maironiškis”-ről még csak nem is hallott... Hiszen minden olyan közel van – Sargėnai közvetlen szomszédságában.” (Ruseckaitė 2012).

A kaunasiak még ma is a Maironiškių utcán közlekednek az egykori Maironiškių lakótelepen, a mai Šilainiai területén. A Maironiškių temető is fennmaradt. A nevek eredetére ismét a helynevek élőnyelvi adatbázisában találunk választ: „Mairóniškių falu, Kaunas külvárosának nyugati részén. A falu 1926–27 körül alakult ki, amikor a Linkuva-birtok földjeit felosztották a béresek között. A nevet Maironis költő tiszteletére adták.” Maironiškiai mindössze egyetlen névtárban van nyilvántartva (LATP 1959: 157): a falu a Kaunasi járás Užliedžiai körzetéhez tartozott, a körzet központjától, Romainiaitól nyolc kilométerre. Később a hely közigazgatási hovatartozása – falutól lakótelepig – megváltozott.

Felmerül azonban a kérdés: volt-e Maironiškių falu a költő szülőföldjének közelében? A bejegyzést Kazimieras Būga Nomina propria című tulajdonnévi adatbázisában találjuk, egy nem a tudós saját kezével írt cédulán: „Mairóniškiai sd. Betyg. A. Urb. A. V.“ Az sd. rövidítés jelentése: falu, a Betyg. pedig Betygala; a többi rövidítés egyelőre megfejtetlen. Betygala falu ugyanahhoz a Maironishoz kötődő vidékhez tartozik: Pasandravys nyolc kilométerre van Betygalától (Kviklys 1958: 556). Maironis „szülei, nagyszülei és dédszülei Betygala környékének lakói voltak” (Zaborskaitė 1987: 7). Maironis gyakran járt ott.

Nincs elegendő adat ahhoz, hogy lokalizáljuk azt a Betygala közelében fekvő helyet, amelyet Mairóniškiais néven említhettek. Tőle valamivel távolabb, mintegy harminc kilométerre, Kėdainių járás Pajieslio körzetében található Meiróniškiai falu és Meironiškėliai. E két helynévvel Maironis életrajzaiban nem találkoztam. Nem kizárt, hogy Būga adatbázisának Mairóniškiai alakja a történeti Meiróniškiai földrajzi név beszélt nyelvi változata, amelynek hangzása ismét a nagy költő írói nevéhez kapcsolódott...

A Helynévtani Osztály kutatói Lietuvos vietovardžių žodyne szakmai magyarázatot adnak a Mairónių, Mairóniškių falunevek etimológiájára. A rendelkezésre álló anyagot kívülállóként áttekintve úgy tűnik, hogy ezeket a falvakat Maironis tiszteletére nevezték el. Az a tény, hogy 1927-ben kormányrendelet nyomán Raseinių járásának

O. KAŽUKAUSKAITĖ. Maironis ir Maironiai, Maironiškiai

117

Kelmės valsčiaus Saudininkų bažnytkaimis pradėtas vadinti Maironiais, neprieštarauja ir V. Zaborskaitės žiniai apie netoliese, už keliolikos kilometrų, esančią Maironio gimtinę – Pasandravio dvarelį. Šis ekspromtinis tyrimas prieštarauja vyraujančiai Maironio slapyvardžio kildinimo versijai iš vietovardžio: kunigas, poetas Jonas Mačiulis dar pirmaisiais studijų metais Petrapilio dvasinėje akademijoje 1888–1890 m. panorėjo vadintis Maironiu, įkvėptas viduramžių teologijos ir filosofijos daktaro Maironio, jo veikalų. 1891 m. pasirašė Maironiu po eilėraščiu „Ne teip senovės žmonės gyveno“ (Brazdžionis 1992: 99). Tais metais vietovių Mairóniai, Mairóniškiai Lietuvoje tiesiog nebuvo.

ŠALTINIAI

VGK: Vietovardžių, užrašytų iš gyvosios kalbos, kartoteka. Saugoma Lietuvių kalbos instituto Vardyno skyriuje.

IVK: Vietovardžių, užrašytų iš istorijos šaltinių, kartoteka. Saugoma Lietuvių kalbos instituto Vardyno skyriuje.

Kazimiero Būgos kartoteka Nomina propria. Saugoma Lietuvių kalbos instituto Vardyno skyriuje.

LAV 1925: Lietuvos apgyventos vietos, Kaunas.

LATP 1959: Lietuvos TSR administracinis-teritorinis padalinimas, Vilnius.

LATS 1972: Lietuvos TSR administracinio teritorinio suskirstymo žinynas 1, Vilnius.

Vyr. Žin. 1927: Vyriausybės žinios, Nr. 254, 255, 262, Kaunas.

Vyr. Žin. 1929: Vyriausybės žinios, Nr. 292, Kaunas.

LITERATŪRA

B r a z d ž i o n i s B. 1992: Nuo Zvalionio iki Maironio. – Kultūros barai 9/10. [Perspausdinta iš Aidai, 1982, 5.]

I v a n a u s k a i t ė – Š e i b u t i e n ė V. 2010: Ąžuolai Girdiškės bažnyčioje, arba netradiciniai altoriai tradiciniuose žemaičių pasakojimuose. – Ąžuolas folklore ir kultūroje, Vilnius: Vilniaus pedagoginio universiteto leidykla.

K v i k l y s B. 1968: Mūsų Lietuva 4, Bostonas: Lietuvių enciklopedijos leidykla.

M a č i u l i s J. 2004: Lietuviškieji slapyvardžiai, jų ypatybės ir egzistavimo priežastys. – Lietuviškieji slapyvardžiai: lietuviškos spaudos iki 1990 m. slapyvardžių sąvadas 1, 2. Sudarė ir parengė J. Mačiulis. Vilnius: Lietuvos nacionalinė Martyno Mažvydo biblioteka.

118

KALBOS KULTŪRA | 85

Mačiulis J. 2008: Lietuviškieji slapyvardžiai, jų ypatybės ir egzistavimo priežastys. – Apie lietuviškuosius slapyvardžius, Vilnius: Lietuvos nacionalinė Martyno Mažvydo biblioteka.

Mačiulis J. 2011: Lietuviškųjų slapyvardžių aiškinamasis žodynas, Vilnius: Lietuvos nacionalinė Martyno Mažvydo biblioteka.

Ruseckaitė A. 2012: Antrasis laiškas – ko, ašarėle, ko tu per skruostą... – Nemunas, 22–23.

Tumas-Vaižgantas J. 1933: Maironis – statytojas. – Vaižganto raštai 19, Kaunas.

Vaičiulaitis A. 1990: Maironis enciklopedijose ir leksikonuose. – Literatūra ir kalba 21, Vilnius: Vaga. [Perspausdinta iš Aidai, 1983, 4.]

Vanagas A. 1996: Lietuvos miestų vardai. Parengė V. Maciejauskienė. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

Vanagas A. 2008: Įvadas. – Lietuvos vietovardžių žodynas 1: A–B, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla.

VLE 2008: Visuotinė lietuvių enciklopedija 14, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

VŽ 2002: Vietovardžių žodynas. Parengė A. Pupkis, M. Razmukaitė, R. Miliūnaitė. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Prieiga per internetą: <http://vietovardziai.lki.lt>.

Zaborskaitė V. 1968: Maironis, Vilnius: Vaga.

Zaborskaitė V. 1987: Maironis. Antras leidimas, Vilnius: Vaga.

Žymūs Kauno žmonės: atminimo įamžinimas. Maironis. Elektroninis žinynas. Prieiga per internetą: <http://atminimas.kvb.lt>.

Gauta 2012 11 06

MAIRONIS AND MAIRONIAI, MAIRONIŠKIAI

Summary

The data from the card files of the Onomastics department at the Institute of the Lithuanian language shows that the place names Maironiai, Maironiškiai and Maironiškis are not old Lithuanian names. In 1927 place names Maironiai and Maironiškiai were given to villages in present-day regions of Joniškis, Kelmė and Zarasai when implementing the Land Reform Law (Žemės reformos įstatymas) parcelling out the land of big estates. Šakių palivarkas (Šakiai folwark) in Lapės rural district in Kaunas county which belonged to Kaunas seminary was renamed as Maironiškio palivarkas (Maironiškis folwark) in 1928 in honour of Maironis who at that time was a rector of the seminary. As can be seen from the question-

O. KAŽUKAUSKAITĖ. Maironis ir Maironiai, Maironiškiai

119

naires of place name registration dating from 1935–1937, respondents recall that new place names were created in honour of the poet Maironis. There is a parallel with another case in 1927 when the Lithuanian authorities took a decision to give the name Vaižgantai to two villages in honour of the Lithuanian writer Juozas Tumas–Vaižgantas, who was not related to these places.

The analysis of place names shows that the priest and poet Jonas Mačiulis, who signed his poem „Ne teip senovės žmonės gyveno“ (published in 1891) as Maironis for the first time could not have create his pseudonym on the basis of the Lithuanian place name as some researchers suggest. The most probable explanation could be Bernardas Brazdžionis version that the young poet had the idea to use the surname of the philosopher from the Middle Ages Franciscus de Mayronis as his pseudonym when he studied his works in Saint Petersburg Imperial Roman Catholic Theological academy during his first years of studies in 1888–1890.

KEYWORDS: toponym, pseudonym, personal name.

ONA KAŽUKAUSKAITĖ

Lietuvių kalbos institutas

P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius

[email protected]

120

KALBOS KULTŪRA | 85