RITA MILIŪNAITĖ

Litván Nyelvi Intézet

A HANGSÚLYOS „el, er, eu” kettőshangzókat tartalmazó jövevényszavak kodifikációjának jelenlegi állapota és lehetséges változása

KULCSSZAVAK: hangsúlyozás, köznyelv, normakodifikáció, nyelvtervezés.

BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK

A Litván Nyelvi Intézetben az új normatív A köznyelvi litván nyelv szótára összeállításakor, amely felváltja a hat évtizede használatban lévő, de alig frissített A mai litván nyelv szótárát (a továbbiakban: DŽ), folyamatosan mérlegelik, hogyan jelenítsék meg a változó helyesírási, hangsúlyozási, lexikai és grammatikai normákat (bővebben lásd Liutkevičienė 2015). Noha 2014 óta A köznyelvi litván nyelv szótárát (a továbbiakban: BŽ) a Litván Állami Nyelvi Bizottság (a továbbiakban: VLKK) által megvitatott egyes betűk szövegeivel megkezdték az interneten közzétenni, a hangsúlyozás rendszerszintű kodifikációjának egyik kérdésében még nem született végleges döntés¹. A kölcsönszavak rövid e magánhangzójának sajátosságáról, valamint e szavak hangsúlyos el, er, eu kettőshangzóinak hanglejtéséről szóló viták évtizedek óta tartanak². A BŽ az a viszonyítási pont, amelyben ezek a viták vagy továbbra is bizonytalan állapotban hagyják a hangsúlyos el, er, eu kettőshangzókat tartalmazó kölcsönszavak kodifikációját, vagy végre lehetővé teszik, hogy egyértelmű döntés szülessen.

A cikk a szóban forgó szavak kodifikációs állapotának a 21. század elején kibontakozó alakulását vizsgálja. A figyelem főként éppen a kodifikációra irányul, mivel ez érdekes és meglehetősen sajátos eset: nem egyes szavakat, hanem a köznyelvi kölcsönszavak jelentős csoportját érinti; emellett a kodifikáció következetlensége és időbeli fordulatai hozták létre azt a problémát, amelyet máig meg kell oldani³.

Az elmúlt több mint tíz évben zajló, a hangsúlyos el, er, eu kettőshangzókat tartalmazó kölcsönszavak kodifikációjáról folytatott vitákra támaszkodva a cikk a köznyelv elméleti és gyakorlati

¹ Azokkal a körülményekkel kapcsolatban, amelyek a cikk kiadásra való előkészítése során megváltoztak, lásd a 32. lábjegyzetet.

² A szóban forgó jelenségnek a litván nyelv hangrendszerében elfoglalt helyéről és kodifikációjának történetéről bővebben lásd Pupkis 2016.

³ Az objektivitás kedvéért el kell mondani, hogy a cikk szerzője semmilyen módon nem vett részt a tárgyalt kérdés kodifikációjáról szóló, a VLKK által 2012 előtt hozott döntésekben; a VLKK 2012–2017-es ciklusának tagjaként pedig nem tartozik a bizottság Kiejtési és hangsúlyozási albizottságához, csupán 2015–2016-ban vett részt két ülésén.

BENDRINĖ KALBA 89 (2016)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 2

a litván nyelvi kodifikáció problémái (a változatok státusza, a kodifikációs elvek és kritériumok alkalmazása, a kodifikáció technikája stb.) és megoldásaik más nyelvi jelenségek nyelvtervezésére és a kodifikáció változásaira is alkalmazhatók. Így bár az el, er, eu kettőshangzókat tartalmazó jövevényszavak hangsúlyozásának problémája korántsem új, a tanulmány új megközelítésben, a kodifikációelmélet és -gyakorlat különféle aspektusait is felölelve vizsgálja azt.

E hangsúlyozási probléma tárgyalásakor mindeddig leginkább a nemzetközi – gyakrabban csak köznevek (pl. konservai, selteris, terapeutas, -ė) vagy a klasszikus nyelvekből átvett tulajdonnevek (pl. Hermis, Dzeusas) hangsúlyozásáról esett szó. A nyelvhasználatban olyan további szavak is előfordulnak, amelyekre nem terjed ki a nemzetközi szavak fogalma: különféle eredetű idegen személynevek – adaptált, olvasásra alkalmassá tett alakjaik (pl. Vernas, Zelma) és helynevek (pl. Džersis, Kelnas Kerčė), valamint az új jövevényszavak (köztük azok is, amelyek még csak most kezdenek meghonosodni a litván nyelvben, és még nincsenek kodifikálva) – ezek hangsúlyozása is szükséges a beszélt nyelvben, olykor pedig írásban is. Ezért a tanulmány tárgya a hangsúlyos el, er, eu kettőshangzókat tartalmazó valamennyi jövevényszó rendszerszerűen áttekintett csoportja.⁴

A tanulmány célja tehát a hangsúlyos el, er, eu kettőshangzókat tartalmazó jövevényszavak kodifikációjának a XXI. század elején kialakult helyzetét elemezni, és e kodifikáció változásának lehetséges megoldásait bemutatni. A tanulmány a következő feladatokat tűzi ki:

1) a nyelvhasználati kritérium és a vizsgált nyelvi jelenség kodifikációjában való megbízhatóságának tárgyalása;

2) a VLKK 2003–2014-es hangsúlyozási ajánlásainak adatait és a tárgyalt kettőshangzók hangsúlyozására vonatkozó javaslatokat elemezni, lényegüket és irányultságukat feltárni;

3) a hangsúlyos el, er, eu kettőshangzókat tartalmazó jövevényszavak kodifikációjának problémakörét a kodifikációelmélet alapján elemezni (a kodifikáció stratégiai irányai, a változatok közötti versengő viszonyok, a kodifikáció elvei és kritériumai, a kodifikáció technikája alapján);

4) értékelni a vizsgált nyelvi jelenség kodifikációjának változására vonatkozó lehetséges megoldásokat és azok következményeit.

A kutatás során elsősorban összehasonlító és analitikus leíró módszereket alkalmaztak.

⁴ Mivel a jövevényszavak en, em kettőshangzói és a bennük ritkábban előforduló ei diftongus (vö. Džeinė, Bleiras; eirė „az izlandi pénznem, a korona századrésze”; einšteinis „1. radioaktív mesterséges kémiai elem, Es <...>; 2. E, a fényenergia nemzetközi mértékegysége <...>”, TŽŽ 2013) nem vetnek fel kodifikációs problémákat, mivel kodifikált alakjuk nem változatos (véghangsúlyos); ezért a tanulmány a továbbiakban nem foglalkozik velük.

BENDRINĖ KALBA 89 (2016)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 3

1. A HANGSÚLYOS „EL, ER, EU” kettőshangzókat tartalmazó jövevényszavak kodifikációjának fő kérdése

1.1. A használat vizsgálatának nehézségei

A A mai litván nyelv grammatikájában (a továbbiakban – DLKG) közölt leírás a köznyelvi litván magánhangzóinak, diftongusainak és kettőshangzóinak rendszeréről (DLKG 2005: 21) a következőket állapítja meg:

<...> újabb jövevényszavakban (internacionalizmusokban), olykor tulajdonnevekben is előfordulnak az <e, ɔ> hangok, vö.: m<è>tras || m/è/tras, sp<ò>ros. Ritka előfordulása miatt (csak idegen eredetű szavakban használatos) az [ɔ] periférikus fonémának tekintendő, az [ɛ] magánhangzó pedig, amelyet a köznyelv beszélőinek csak egy része ejt [kiemelés tőlem. – R. M.], fakultatív fonológiai elem (úgynevezett „kétarcú” fonéma).

Hasonlóan ír Vytautas Vitkauskas is a A litván nyelv kiejtési szótára (a továbbiakban – LKTŽ) bevezetőjében (bár magában a szótárban formálisan a szó eleji hangsúlyú el, er hangsúlyozást követi; LKTŽ 2001: 6):

Egyes litván fonetikusok szerint létezik az e fonéma (pǝ̀e-tas, evɔl’uc’ije stb.). Ez a fonéma többéves megfigyelés alapján a nyelv valótlan ténye, amelyet nagyon ritkán használ bárki is. Gyakorlatilag nem különbözteti meg a szavak jelentését és alakját (a szótár összeállítója értelmetlennek tartja az egész nemzetet egy újabb, csekély megkülönböztető funkciójú hang megtanítására; ezt a hangot mindenütt fel lehet váltani a litván rövid e hanggal, és a litván hangrendszer egy csöppet sem szenved csorbát). [Mindenütt kiemelés tőlem. – R. M.].

Fontos, hogy elismerik: az említett magánhangzót a köznyelvnek csak ritka használója ejti. A DLKG nem közöl pontosabb adatokat elterjedtségéről, és más forrásokban sem sikerült ilyeneket találni. Ez nem meglepő, hiszen a e magánhangzót tartalmazó kölcsönszavak használatának vizsgálatáról igen nehéz beszélni: nincsenek megbízható kritériumok annak meghatározására, hogy milyen mennyiségű és minőségű rövid hangot ejtenek, a kettőshangzók esetében pedig különösen arra, hogy milyen hangsúlyt ejtenek. A kísérleti és műszeres vizsgálatok ebben az esetben nem sokat segíthetnek, mert a köznyelvet beszélők statisztikailag reprezentatív adatközlői, akiket nem tanítottak meg külön e hang ejtésére, hallás alapján nem különböztetik meg azt (Jaroslavienė 2015):

<...> a vizsgálat során kiderült, hogy az adatközlők nem tudják elképzelni különálló, azaz izoláltan ejtett hangként a rövid [ɛ]-t (az /e/ „kétarcú” fonémájának változatát, más szóval allofónját), és hajlamosak a közönséges [e]-vel (az /e/ fonéma változatával) azonosítani, ezért a [ɛ]-t kontextus nélkül, izoláltan nem ejtették ki a vizsgálathoz [a 9. lábjegyzet rövidítve]. Feltehető, hogy a köznyelvi rendszerben a középső nyelvállású [ɛ] magánhangzó meghonosodását sajátos használata (ráadásul nincs megkülönböztető funkciója), viszonylag ritka előfordulása (fakultatív jellege), valamint az akadályozza, hogy írásban ugyanazzal a betűvel jelölik, mint az alsó nyelvállású rövid [ɛ]-t <...>, továbbá más okok. Egyetlen más betű sem jelöl két különböző minőségű rövid magánhangzót <...>.

BENDRINĖ KALBA 89 (2016)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 4

Valójában a litván [e] és a nemzetközi [e]⁵ közötti különbség hallás alapján olyan csekély, hogy az kísérletezői szubjektivitásnak adhat teret: azt halljuk, amiben hiszünk, vagy amit a köznyelvi kiejtés normájáról kialakított elképzelésünkre támaszkodva hallani szoktunk. Más szóval a nemzetközi [e] használatának rögzítéséhez meg kell hallani és fel kell ismerni annak eltérő voltát, vagyis a megszokott litván [e]-től való különbségét, továbbá képesnek kell lenni e hang kiejtésére is, ám az egyszerű, külön nyelvi képzésben nem részesült nyelvhasználóknak ez nem sikerül.

A cikk olvasói maguk is elvégezhetnek egy kis kísérletet: hallgassák meg a köznyelvi kiejtés normáját – Antanas Pakerys és Aldonas Pupkis 1968-ban kiadott, majd 2004-ben újra megjelent oktatási segédanyagának Lietuvių kalbos bendrinė tartis című hangfelvételét (Pakerys, Pupkis 2004 [1968]) –, és döntsék el, milyen hangot hallanak az èstas, gèstas, Mèksika, Brèstas, nègras szavakban (14. o.), valamint a komitètas, kilomètras, termomètras és más szavakban (51. o.)⁶. Egyébként ugyanezen hanglemez szövegfüzetének 14. oldalán a nemzetközi [e]-ről ez olvasható:

A nemzetközi szavak e hangja mindig rövid, és a litván szavak rövid e hangjához hasonlóan ejtendő.

Juozas Jarūsevičius színész felolvasásában ebben a mondatban mindkét e teljesen egyformán hangzik – még néhány litván nyelvész füle sem tudott semmiféle különbséget észlelni, így milyen felismerhető „hasonlóságról” beszélhetnénk? Ebből a füzetből tanulta és tanulja a köznyelvi kiejtést a litván nyelvészek, újságírók és színészek egész nemzedéke, és nehéz lenne elhinni, hogy bárki is másféle nemzetközi e-t tanult volna meg kiejteni, mint amilyen a litván szavak rövid e hangja (vö.: tèstų – vèstų, Mèksika – mėgzti). A szótagkezdő el, er, eu kettőshangzók kiejtését pedig egyáltalán nem tanulhatták meg. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a hétköznapi nyelvhasználók számára a nyelvhasználatban (a beszédfolyamban) nem létezik – vagyis tudatosan nem észlelhető – a jövevényszó és a litván szó közötti különbség.

Segíthetnek-e a nyelvhasználók körében végzett felmérések a nyelvhasználat vizsgálatában? Ha az adatközlőtől azt kérik, hogy állapítsa meg és jelölje a nemzetközi szavak el, er kettőshangzóinak hanglejtését, ez a nyelvészeti szakembernek nem minősülő személy számára általában is aligha megoldható feladat, különösen ilyen finom különbség esetén. Ha arra kérik, hogy adja meg a változó hangsúlyú szavak egyes ragozott alakjainak hangsúlyhelyét, az eredmények szintén nem lehetnek megbízhatók, ha nem vizsgálják meg azt is, hogy az adatközlőre jellemző-e a hangsúly visszahúzása⁷. Ezt mutatta ki Rima

⁵ A cikkben a jövevényszavak rövid magánhangzóját, az e-t a DLKG-hez hasonlóan jelöljük: [e].

⁶ Aldonas Pupkis, e módszertani segédanyag egyik szerzője szerint a két szerző (akiknek eltérő véleménye volt a jövevényszavak e hangjáról) abban állapodott meg, hogy e műben nem közölnek kiejtési példákat az el, er, eu kettőshangzókat tartalmazó nemzetközi szavakra.

⁷ Figyelembe kell venni, hogy még azokban a nyelvjárásokban is, amelyek nem húzzák vissza a hangsúlyt a szóvégről, az újabb jövevényszavak ragozott alakjaiban olykor visszahúzódik a hangsúly. Vö. elszórt esetek a mai nyugati aukštaitis kaunasi nyelvjárásban is: kaprìzus, išpànus, Lorèta stb.

BENDRINĖ KALBA 89 (2016)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 5

Bakšienės kutatásai⁸. Ha nyelvészeket kérdeznének meg, például olyan hallgatókat, akik elvégezték a kiejtési és hangsúlyozási kurzust, szinte biztos, hogy azt ejtenék és hallanák, amire tanították őket, vagyis igazodnának ahhoz, amit el akarnak érni náluk. Így elismerhetjük, hogy jelenleg a kölcsönszavak el, er diftongusainak intonációs kezelését illető egyik vagy másik álláspont meglehetősen szubjektív, meggyőződésen (az egyik vagy másik álláspont elfogadásán) alapul; ezt nagymértékben befolyásolják a kérdésben eltérő nézeteket valló tekintélyek, olykor pedig talán az általános nyelv hangrendszerétől eltérő, saját nyelvjárási alap is⁹.

Még ha végeztek volna is műszeres vizsgálatokat, megbízhatóságuk kérdése továbbra is nyitott maradna, már csak azért is, mert az ilyen vizsgálatok az adatok összetett feldolgozása miatt csupán igen kevés adatközlőre terjedhetnek ki. Az adatközlők ilyen vizsgálathoz való kiválasztása milyen szempontok alapján történjen – ez még nehezebb feladat lenne, különösen annak fényében, hogy az általános kiejtés – magának az általános litván nyelvnek a viszonylagos fiatalsága miatt – a többé-kevésbé valamely regionális kiejtési alapra támaszkodó litvánok többsége számára (a nyugat-aukštaitiai kaunasiak kivételével sem) nem veleszületett, hanem elsajátított.

A használat (empirikus) szempontja tehát, amely általában fontos a kodifikáció számára, ebben az esetben nem teljesen megbízható. Mindazonáltal a használattal mint kodifikációs kritériummal kapcsolatos legfontosabb kérdés megválaszolható: a tényleges használatban fél évszázad alatt nem következett be változás, és a rövid nemzetközi [ɛ]-re, valamint a rövid, kezdő hangsúlyú diftongusokra el, er, eu bevezetett norma nem tudatosult a használókban, és nem vált valósággá (más szóval legalább az esetek kétharmadában következetesen használt) normává, amely világosan elkülönülne e diftongusok végig emelkedő intonációjú változataitól. Ilyen körülmények között megnő a kodifikáció jelentősége: a tényleges normák fenntartásának és stabilizálásának tényezőjévé, vagy pedig természetes fejlődésük gátjává válik.

1.2. A jelenlegi használat és a kodifikált változatok közötti ellentmondás

Remiantis minėtu DLKG (2005: 21) teiginiu, kad balsį [ɛ] taria tik dalis bendrinės kalbos vartotojų, darytina išvada, kad tų pačių žodžių kirčiuotuose skiemenyse (pvz., poetas, chemija, elfas, herbas, kempingas, centas, pleura) vieni kalbos vartotojai taria [ɛ], kiti – [e]. Tai reiškia, kad bendrinės kalbos vartosenoje (visõs bendrinės tarties mastu) balsis e skolintų žodžių kirčiuotuose skiemenyse (taip pat ir kirčiuotuose dvigarsiuose el, er, eu) turėtų turėti du tarties variantus: 1)

⁸A kutatás eredményeit az alábbi előadás foglalta össze: R i m a B a k š i e n ė. A el, er diftongusokat tartalmazó nemzetközi szavak hangsúlyozása a nyugat-aukštaitiai kaunasi alkonyelvjárásban. Szeminárium: „A középgenerációs értelmiségiek hangsúlyozási tendenciái és viszonyuk az általános nyelvi normákhoz”. Vilniusi Egyetem, 2016. 03. 30.

⁹Az újabban kölcsönzött szavak rövid, hangsúlyos e hangjának kiejtése a litván nyelvjárásokban nem tárgya ennek a cikknek; ezért csak annyit jegyzünk meg, hogy az általános litván nyelv alapjául szolgáló nyelvjárással, a nyugat-aukštaitiai kaunasival ellentétben más nyelvjárások ezt a hangot gyakran nem azonosítják a litván szavak rövid e hangjával, hanem saját fonológiai rendszerükhöz igazodó más hangokat ejtenek.

BENDRINĖ KALBA 89 (2016)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 6

litván szavakban használatos módon ejtve (vö. gudrėšnis, tėty, kėls, kėrpa, teṃpia, teṅka, žiaurų); 2) a litván szavakban használatostól eltérő módon ejtve.

Amint a nemzetközi [ɛ] normázásának története mutatja, a magánhangzópárok [ɛ]: [ɛ] és a vegyes diftonguspárok [ɛl]: [ɛl], [ɛr]: [ɛr], valamint a kettőshangzópárok [eu]: [eu] a saját és a kölcsönzött elem változataiként értelmezhetők; ez hozza létre a kölcsönszavak kiejtési és hangsúlyozási változatait. Itt merül fel a kodifikáció alapvető kérdése: mi e változatok normatív értéke és viszonya az általános nyelvben? Egyébként a nemzetközi [ɛ] kodifikációját még egy évtizeddel ezelőtt is „nemcsak a fonetika, hanem talán az egész köznyelvi kodifikációs munka legnagyobb problémájaként” emlegették (Pupkis 2005: 240).

Nézzük meg tehát, hogyan áll jelenleg a hangsúlyos el, er, eu tartalmú kölcsönszavak kodifikációja.

2. PAGRINDINIAI DABARTINĖS KIRČIAVIMO KODIFIKACIJOS ŠALTINIAI IR SKOLINIŲ SU KIRČIUOTAIS EL, ER, EU KODIFIKACIJOS BŪKLĖ IKI 2003 M.

Ahhoz, hogy megértsük, miként változott a el, er, eu kettőshangzókat tartalmazó szóátvételek hangsúlyozásának kodifikációja a XXI. század elején, szem előtt kell tartanunk a mai hangsúlyozási kodifikáció és annak stratégiája tágabb összefüggéseit.

A mai litván nyelv hangsúlyozási kodifikációjának szakaszai leginkább a normatív szótárak (elsősorban a DŽ) kiadásától függenek. A XX. század végi hangsúlyozási kodifikáció tényleges helyzetét a DŽ₄ rögzítette. E kiadás előtt, a XX. század második felében a el, er, eu kettőshangzókat tartalmazó szóátvételek hangsúlyozásának kodifikációja általában véve meglehetősen változatos volt; az alapvető változás az 1951-es TŽŽ-től kezdődött (lásd az 1. táblázatot). A DŽ₄ a 2001-es TŽŽ-vel együtt a XXI. század elején megindult kodifikációs változások legfontosabb kiindulópontja volt¹⁰. A DŽ későbbi kiadásaiban — amelyek gyakoribb megjelenését főként nem a tartalom megújítása, hanem a társadalmi igények változása és az elektronikus formára való áttérés indokolta — egészen a 7. kiadásig nem történtek jelentősebb változások a hangsúlyozás kodifikációjában.

Ebbe a hangsúlyozási változatosságba illeszkedtek be 2003-ban a VLKK hangsúlyozási ajánlásai, valamint az ezek alapján elkészített és a VLKK által megvitatott A köznyelvi litván hangsúlyozás kézikönyve (BLKŽ 2007). A DŽ₇ (2012) átvette ezeket az ajánlásokat, amennyire ezt maga a szótár alig bővített terjedelme lehetővé tette (a kiadás végére mintegy 200 új jövevényszó jegyzékét illesztették).

¹⁰ A XXI. század elején megjelent TŽŽ 2001 (valamint annak alapján készült elektronikus INTERLEKSIS) és a TŽŽ 2013 a kodifikáció szigorú értelmében nem normatívak (az általuk közölt normák nem kötelező érvényűek a köznyelv használói számára), de a normatív nyelvhasználatot tartják szem előtt, és a DŽ fő hangsúlyozási normáira támaszkodnak. Mivel ezek a TTŽ-k a DŽ által lefedettnél több jövevényszót tartalmaznak, bizonyos megszorításokkal e szavak hangsúlyozási kodifikációjának forrásaiként is tekinthetők.

BENDRINĖ KALBA 89 (2016)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 7

1. TÁBLÁZAT. Az el, er, eu kettőshangzókat tartalmazó jövevényszavak kodifikációjának változatossága 1948–2001 között.¹¹

Šaltinis belgas, -ė (belgai) herbas koncertas persas, -ė persai terminas terminis, -ė termosas 1. LKRŽ 1948 belgas, -ė (2) herbas (2) koncertas (2) pérsas, -ė (1) teṙminas (1) – teṙmosas (1) 2. TŽŽ 1951 – herbas koncertas – teṙminas terminis, -ė teṙmosas 3. DŽ₁ 1954 belgai, -as, -ė (2) herbas (1) koncertas (1) pèrsai, -as, -ė (1) teṙminas (1) – teṙmosas (1) 4. TŽŽ 1969 – herbas koncertas – teṙminas terminis, -ė teṙmosas 5. DŽ₂ 1972 belgai, -as, -ė (2) herbas (1) koncertas (1) pèrsai, -as, -ė (1) teṙminas (3ᵇ, 1) terminis, -ė (1) teṙmosas (1) 6. TŽŽ 1985 –¹² herbas koncertas – teṙminas¹³ terminis, -ė teṙmosas 7. DŽ₃ 1993 belgai, -as, -ė (2) herbas (1) koncertas (1) pèrsai, -as, -ė (1), pèršai, -as, -ė (2) teṙminas (1, 3ᵇ) terminis, -ė (1) teṙmosas (1) 8. DŽ₄ 2000 belgai, -as, -ė (2) herbas (1) koncertas (1) pèrsai, -as, -ė (1), pèršai, -as, -ė (2) teṙminas (1, 3ᵇ) terminis, -ė (1) teṙmosas (1) 9. TŽŽ 2001 belgai herbas koncertas pèrsai teṙminas terminis, -ė teṙmosas

A tulajdonnevek hangsúlyozását a Visuotinėje lietuvių enciklopedijoje és a ötkötetes szótár, a Pasaulio vietovardžiai (a továbbiakban: PV), valamint annak internetes (jelenleg kétkötetes) változata (PV) közli. Ezekben a forrásokban alapvetően, kisebb kivételekkel (pl. Belgija), az „el, er, eu” elölhangsúlyos ejtését követik (pl. Albèrta, Patèrna, Pèrsija¹⁴, Kèlnas, Èura).

¹¹ A táblázatban csak ott vannak feltüntetve a hangsúlyozási paradigmák, ahol a források megadják őket.

¹² Ebben a szótárban szerepel a belgà szó, jelentése: „Belgium pénzegysége 1926–46 között”; a névszói alanyeset végződésén álló hangsúly arra utal, hogy a gyök emelkedő hanglejtését elfogadják.

¹³ Ebben a szótárban a leszálló hanglejtésű szakkifejezés mellett szerepel az azonos eredetű tulajdonnév is: Tè rminas, „a római határok (állam, földek) és az azokat jelölő jelek istene”; az előző kiadásban, a TŽŽ 1969-ben, ez a leszálló hanglejtésű közszó, a tèrminas harmadik jelentéseként szerepelt.

¹⁴ Ennek a földrajzi névnek az internetes PV-változatban még nincs nyoma.

BENDRINĖ KALBA 89 (2016)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 8

3. LENDÜLET A HANGSÚLYOZÁS KODIFIKÁCIÓJÁBAN –

A VLKK HANGSÚLYOZÁSI AJÁNLÁSAI 2003-TÓL

3.1. A hangsúlyozási ajánlások alapelve – a normák változatokon keresztüli alakítása

2003-ban megkezdődött a mai litván nyelv hangsúlyozásának kodifikációjában egy új szakasz, amely mindenekelőtt nem a normatív szótárak kiadásához, hanem az ilyen kiadást előkészítő munkához kapcsolódott közvetlenül. A VLKK, miközben készülődött a „Köznyelvi litván nyelv szótára” megjelentetésére – amelyet a tervek szerint a szókincs és annak hangsúlyozása fő normatív forrásaként hagynak jóvá –, megkezdte a hangsúlyozási normák felülvizsgálatát és ajánlások közzétételét a kodifikáció változásairól. Ezekre az ajánlásokra azért van szükség, hogy a DŽ₄ kodifikációjától (amely egyes esetekben már akkor is jelentősen eltért a használat tendenciáitól) az új, a használat valós normáit tükröző kodifikációhoz fokozatosabban, több változatot megengedve lehessen átmenni. Ahogyan az ajánlások bevezető része megfogalmazza, figyelembe veszik „a köznyelvi litván nyelv hangsúlyozási normáinak hagyományait és a beszélt nyelv tendenciáit” (Rekomendacija K-3 és mások).

Antanas Pakerys, a VLKK akkori Kiejtési és Hangsúlyozási Albizottságának elnöke, az első ajánlás 2003. május 29-i közzétételekor a megkezdett munkáról szóló kommentárjában ezt írta (Pakerys 2003):

Néha talán fel sem tételezzük, hogy a beszélt nyelv már jelentősen eltávolodott egyes szavak kodifikált hangsúlyozási normájától. <...> Az olyan szavakból, amelyek hangsúlyozási normája ingadozott, és még ma sem szilárdult meg teljesen, több száz van a köznyelvi litvánban. <...> Az üléseken rendszerint ennél többszörösen több szót tárgyalnak meg. <...> A Nyelvi Bizottság ajánlásaiba csak azok a szavak kerülnek be, amelyek hangsúlyozási normájának pontosításáról egyetértés születik. Emellett folyamatosan összevetik a legújabb „A mai litván nyelv szótára” kiadással (DŽ₄). A nyilvánosság elé olyan hangsúlyozási változatok kerülnek, amelyek valamilyen módon eltérnek az említett szótárban rögzített normától, vö.: audrà 4, áudra 1 (a DŽ₄ ezzel szemben: áudra 1, audrà 4); gañdras 2, 4 (a DŽ₄ szerint csak gañdras 2); smėlis 2 (a DŽ₄ szerint smėlis 2 és smelýs 4), és így tovább.

A változó hangsúlyozási normák felülvizsgálatának megkezdésekor rögtön szembesültek a rövid e-t tartalmazó kettőshangzós jövevényszavak hangsúlyozásának problémájával is – mindenekelőtt azzal, hogy dönteni kellett az euras szó hangsúlyozásáról.

3.2. Az „euro” hangsúlyozásának precedense

Mivel Litvánia 2004-ben készült csatlakozni az Európai Unióhoz, és az euras szó használata gyakoribbá vált, 2003-ban a VLKK első hangsúlyozási ajánlása kifejezetten ennek a szónak szólt¹⁵.

¹⁵ Az ajánlás így szól: „A valuta neve, az „euras”, a második hangsúlyozási paradigma szerint hangsúlyozandó – eūras 2.” (Rekomendacija K-1).

BENDRINĖ KALBA 89 (2016)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 9

Az eurót addigra már felvették Vytautas Vitkauskas A litván nyelv kiejtési szótárába (LKTŽ 2001) és a Idegen szavak szótárába (TŽŽ 2001) is – mindkét forrásban az első hangsúlyozási paradigmába sorolva (euras). A hangsúlyozási ajánlások alapművében, a DŽ₄-ben az euro akkor még nem szerepelt (csak a DŽ₅ₑ-ben jelent meg).

A VLKK 2003. május 29-i ajánlása a két, elméletileg lehetséges (kezdő hangsúlyos és záró hangsúlyos) közül ebben az esetben csak az egyiket választotta: a kettőshangzó záró hangsúlyozását, noha az euro ilyen hangsúlyozási változata addig ténylegesen nem volt kodifikálva. Ez a döntés fontos volt a nyelvhasználók számára, mivel a hangsúly elmozdulása vagy elmaradása is a hangsúlyozási dallamtól függ. Ha e szó eu szótagjára kezdő hangsúlyos dallamot kodifikáltak volna, èuras formában (az éuras változatnak még kevésbé lett volna támasza a nyelvhasználatban), a különösen gyakran használt egyes számú eszközhatározói és többes számú tárgyesetű alak egyes nyelvhasználók számára, akik nem ejtik a kezdő hangsúlyos èu-t, úgy hangzott volna, mintha a hangsúly eltolódna: eūru, eūrus.

A VLKK választását, hogy a èuras szót záró hangsúllyal ejtsék, Bonifacas Stundžia az ajánláshoz fűzött megjegyzésekben így indokolta (Stundžia 2003):

E döntés legfontosabb indoka a tényleges nyelvhasználat, más szóval: így hangsúlyozzák az emberek. Emellett a második hangsúlyozási paradigmába tartozik számos más valutanevet jelölő szó is, például: lìtas (vö. litù, litùs), látas (vö. latù, latùs), zlòtas (vö. zlotù, zlotùs), rùblis (vö. rubliù, rubliùs), svãras (vö. svarù, svarùs).

Tehát a kodifikáció két erős kritériuma volt, kiválasztásukat pedig a célszerűség elve határozta meg.

Az első kritérium a tényleges nyelvhasználat volt, mivel megjegyezték, hogy az addig kodifikált változat, „az első kettőshangzó-elem hangsúlyozásával, de rövid ejtésével”, nem felel meg a tényleges nyelvhasználatnak: „Mivel így csak gyakorlott emberek tudják kiejteni, úgy döntöttek, hogy ezt a hangsúlyozást nem kodifikálják.” (Stundžia 2003). A második kritérium a rendszerszerűség (a mikrorendszer, vagyis a szemantikailag közeli megnevezések – a valutanevek – hangsúlyozási tendenciái). Ebben az esetben a kodifikációs hagyomány a kodifikáció gyenge kritériuma volt (vagyis nem befolyásolta az új, záró hangsúlyos változat megítélését), mivel elvetették a korábbi, kezdő hangsúlyos kettőshangzót tartalmazó euro-kodifikációt, és vállalták a kodifikációs ugrást. Nyilvánvalóan nem tartották célszerűnek, hogy egy ilyen gyakori szó két hangsúlyozási változatát is hivatalossá tegyék.

Į DŽ₅ₑ (2003) ir DŽ₆ₑ (2006) dar pateko du variantai: èūras (2), èuras (1), iš jų pirmenybė teikta tvirtagaliam. Nuo DŽ₇ (2012), atsižvelgiant į VLKK rekomendaciją, paliktas tik tvirtagalis euro kirčiavimas.

BENDRINĖ KALBA 89 (2016)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 10

3.3. Az el, er, eu kettőshangzót tartalmazó jövevényszavak megjelenítése a VLKK ajánlásaiban

3.3.1. Az ajánlások első szakasza. 2003-ban, amikor a két szótagú idegen eredetű főneveket tárgyalták, még nem született végleges döntés az el, er, eu kettőshangzót tartalmazó jövevényszavak hangsúlyozásáról. A K-3. „Egyes két szótagú idegen eredetű főnevek hangsúlyozásáról” című ajánlásba (K-3. ajánlás) a két szótagú kölcsönzött főnevek közül csak a nervai szó (valamint a nervas) került be:

nèrvai 1, nèrvai 2;

nèrvas 1, nervàs 2.

A DŽ_4e-ben csak a kezdő hangsúlyos változat szerepelt: nèrvai 1, nèrvas 1; ezért egy további, záró hangsúlyos változat hivatalossá tételét javasolták.

Az ajánlás hatókörén kívül maradtak az -a végű két szótagú jövevényszavak (pl. delta, derma, ferma, pleura), valamint más, talán valamivel ritkábban használt, el, er, eu kettőshangzót tartalmazó két szótagú jövevényszavak.

A K-4. „Egyes több szótagú idegen eredetű főnevek hangsúlyozásáról” című ajánlásba (K-4. ajánlás) négy, hangsúlyos el, er kettőshangzót tartalmazó nemzetközi szó került be (a kodifikáció változásait lásd a 2. táblázatban).

2. TÁBLÁZAT. A hangsúlyos el, er kettőshangzót tartalmazó, több szótagú idegen eredetű főnevek kodifikációjának változásai

DŽ_4e

K-4. ajánlás

fejervèrkas 1

fejervèrkas 1, fèjervèrkas 1

liucernà 2

liucernà 2, liucèrna 1

gubèrnija 1

gubèrnija 1, gubėrnija 1

tėrmosas 1

térmosz 1, térmosz 1

A K-4 ajánlás alapján arra lehet következtetni, hogy a tőhangsúlyos változat mellett nemcsak a mellékhangsúlyos változatot kívánták kodifikálni (gubernija), hanem tőhangsúlyos változatokat is ott, ahol a korábbi kodifikáció csak mellékhangsúlyos normát adott meg (tėrmosas16, liucernà); vagyis a nervų esetéhez képest ellentétes irányú kodifikációt választottak. Más szóval úgy tűnik, mintha mindenáron arra törekedtek volna, hogy a norma variánsos legyen. Mivel deklarálták, hogy az ajánlásokban a valós nyelvhasználatot, nem pedig a „képzett emberek” hajlamait kívánják követni, ez a döntés nem tűnik következetesnek. Ráadásul következetes szemlélet esetén a használati tendenciáknak megfelelő változatot is kodifikálni kellett volna

¹⁶ Amint az 1. táblázatból is látható volt, a DLKŽ_4e a tėrmosas alakot adja meg, de a tèrminis, -ė alakot is – az ilyen ingadozás aligha magyarázható racionálisan.

BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 11

a cirkumflex változatot fejerverkas 2, de ez ebben az ajánlásban nem történt meg. Az ajánlásnak e négy, hangsúlyos el, er kettőshangzót tartalmazó nemzetközi szó kodifikációjáról szóló kommentárja semmit sem említ.

A 2004-ben elfogadott K-11. számú „Egyes képzett melléknevek hangsúlyozásáról” szóló ajánlásban (K-11. számú ajánlás) csak a nervinis, -ė melléknév szerepel – hangsúlyozását a K-3. számú ajánláshoz igazították: nervinis, -ė 1, nervinis, -ė 1, vagyis bekerült a cirkumflexszel hangsúlyozott változat is, amely a DŽ_4e-ben nem szerepelt.

Így a VLKK hangsúlyozási ajánlásainak első szakaszában az el, er, eu kettőshangzót tartalmazó jövevényszavak hangsúlyozásának kérdését csak érintették, de egyértelmű álláspontot nem foglaltak el.

3.3.2. 2008-tól – a K-3, K-4, K-11 és K-16 számú hangsúlyozási ajánlások kiegészítései.

2008. október 2-án a VLKK négy jegyzőkönyvi határozattal egészítette ki a korábbi ajánlásait az el, er, eu kettőshangzót tartalmazó jövevényszavak hangsúlyozásáról. A kiegészítésekbe kerülő szavakat a 100 millió szavas Dabartinės lietuvių kalbos tekstyno anyagából, használati gyakoriságuk alapján válogatták ki. A gyakorisági kritériumot abból a feltevésből kiindulva választották, hogy a nyelvhasználók a gyakoribb szavakat inkább igazítják a litván hangrendszerhez. Mint azonban látni fogjuk, az ezen kiválasztási kritériumon alapuló ajánlások gyakorlati célokra, azaz a mindennapi használathoz megfelelőek, ám egy-egy kodifikációs stratégia és irány megvalósítására, valamint a szótári adatok rendszerezésére nem.

A K-3. számú ajánlás, amelyben csak a nervai (nervas) szerepelt, K-3.1. számú ajánlássá vált, és öt szóval egészült ki. Noha 2006-ban megjelent a DŽ_6e, a nervų hangsúlyozásának kodifikációja abban nem különbözött a DŽ_4e-étől, vagyis a K-3. számú ajánlást akkor nem vették figyelembe, és cirkumflexes változatokat sem adtak hozzá (lásd a 3. táblázatot).

3. TÁBLÁZAT. A hangsúlyos el, er kettőshangzót tartalmazó, két szótagú idegen eredetű főnevek kodifikációs változásai

DŽ_4e, DŽ_6e

K-3.1. számú ajánlás

—

èl̇fas 1, èlfas 2

hèrbas 1

hèrbas 1, hẽrbas 2

kèltas, -ė 1 kèltai 1

kèltas, -ė 1, kẽltas, -ė 2 kèltai 1, kèltai 2

—

klèrkas 1, klẽrkas 2

nèrvai 1 nèrvas 1

idegek 1, idegek 2 ideg 1, ideg 2

šèlfas 1

šèlfas 1, šẽlfas 2

BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 12

A K-3.1 ajánlás tehát következetes maradt: a DŽ-ben korábban tőhangsúlyos ejtés mellett engedélyezték a mellékhangsúlyos változatokat. Két szó – elfas, -ė és klerkas, -ė – nem szerepelt a DŽ-ben, ezért első (tőhangsúlyos) változatuk feltehetően a TŽŽ-ből származik. A jegyzékből kimaradt egy olyan, a tudományos nyelvben nem ritka szó is, mint a hercas – talán személynévi eredete miatt, mivel ezekben az ajánlásokban tulajdonneveket nem közöltek.

A K-4 ajánlás K-4.1-gyé vált, és egy teljes jegyzékkel egészült ki – 34 több szótagú kölcsönszóval, amelyekben hangsúlyos el, er, eu kettőshangzók szerepelnek (K-4.1 ajánlás) (lásd a 4. táblázatot).

4. TÁBLÁZAT. A hangsúlyos el, er, eu kettőshangzókat tartalmazó, idegen eredetű több szótagú főnevek kodifikációs változásai

DŽ₄ₑ, DŽ₆ₑ

Rekomendacija K-4.1

–

szerver 1, szerver 1

–

epidermisz 1, epi der misz 2

ekstèrnas 1

külső 1, külső 1

koncèrnas 1

koncern 1, koncern 1

–

reverz 1, reverz 2

desèrtas 1

desszert 1, desszert 2

szakértő (férfi/nő) 1

szakértő (férfi/nő) 1, szakértő (férfi/nő) 2

koncert 1

koncert 1, koncert 2

konzerv 1

konzerv 1, konzerv 2

Molbert 1

Molbert 1, Molbert 2

tartalék 1

tartalék 1, tartalék 2

terapeuta (férfi/nő) 1

terapeuta (férfi/nő) 1, terapeuta (férfi/nő) 2

allergia 1

allergia 1, allergia 1

diszperzió 1

diszperzió 1, diszperzió 1

diverzió 1

diverzió 1, divérzió 1

energia 1

energia 1, energía 1

hidroenergia 1

hidroenergia 1, hidroenergía 1

inercia 1

inercia 1, inercía 1

inverzió 1

inverzió 1, invérzió 1

kereskedelem 1

kereskedelem 1, kereskedélem 1

–

kontroverzia 1, kontroverzsia 1

–

perverzió 1, pervérzió 1

BENDRINĖ KALBA 89 (2016)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 13

—

reverzió 1, reverzió 1

—

szinergia 1, szinergia 1

tèrčija 1

terc 1, terc 1

vèrsija 1

verzió 1, verzió 1

—

celsius 1, celsius 1

autosèrvìsas 1

autoszerviz 1, autoszerviz 1

sèrvìsas 1

szerviz 1, szerviz 1

hèrčogas 1

hèrčogas 1, heŕčogas 1

hipèrbòlė 1

hiperbola 1, hiperbola 1

—

univerzum 1, univerzum 1

vèrmùtas 1

vèrmùtas 1, veŕmutas 1

Így az első szótagi esésű változat mellett mindenütt megjelent a második szótagi esésű is. Mivel a több szótagú, állandó hangsúlyú szavakban a hátulról számított másodiknál távolabbi szótagok hanglejtésének nincs jelentősége a hangsúly váltakozása szempontjából, e szavak több mint kétharmada (24) állandó hangsúlyú maradt, tíz pedig a 2. hangsúlyozási osztály szerint váltakozó hangsúlyúvá is vált. A listába nem kerültek be a köznyelvben talán ritkább, ám a tudományos és tudományterjesztő szakirodalomban (vagyis a tankönyvekben és kézikönyvekben is), illetve egyes területeken meglehetősen gyakori derbis, džèrsis, kelneris, kerlingas, konversija, modernas, sterlingas¹⁷ stb. Igaz, amint azt a VLKK Kiejtési és hangsúlyozási albizottságának 2008. 05. 12-i üléséről készült jegyzőkönyv mutatja, e szavak közül néhányat – amelyeket a korpuszban gyakoribbnak találtak – egyesek javasoltak felvenni ebbe az ajánlásba; mások viszont azon a véleményen voltak, hogy ne kerüljenek az ajánlásokba olyan szavak, amelyek nincsenek benne a DŽ-ben. Ez a döntés különösnek tűnik, mivel az ajánlások a jövőbeli BŽ-nek is szóltak, amelynek terjedelme elkerülhetetlenül nagyobb lesz a DŽ-énél; amint a 2. és 3. táblázatból látható, mégis bekerült néhány, a DŽ-ből hiányzó szó az ajánlásokba.

A K-11-ből K-11.1 ajánlás lett, és húsz, -inis, -ė és -iškas, -a képzős melléknévvel egészült ki, amelyeket az előző hangsúlyozási ajánlásokba felvett vagy fel nem vett (pl. geotermija – geoterminis, -ė; ekstravertas – ekstravertiškas, -a) olyan kölcsönszavakból képeztek, amelyekben hangsúlyos el, er kettőshangzó szerepel (K-11.1 ajánlás). A kezdőhangsúlyos változatok mellé a szóvégi hangsúlyos változatokat is felvették (pl. desèrtinis, -ė 1, deser̃tinis, -ė 1; inèŕtiškas, -a 1, ineŕtiškas, -a 1 stb.). Azonnal szembetűnik, hogy a lista az ilyen típusú, aktívan használt szavaknak csak egy részét tartalmazza; például a főnevek közül a K-4.1 ajánlásban nem szerepelt az introverto (vagy ingadozó írásmódú

¹⁷ Az ajánlások közös listáján szerepel a sterlingas, mindkét hangsúlyozási változatával. Elérhető az interneten: http://vlkk.lt/aktualiausios-temos/tartis-ir-kirciavimas/sarasas (megtekintve: 2016. 04. 20.).

BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 14

intraverto), e listában az introvertiškas, -a melléknév sem található; noha a K-4.1 ajánlásban szerepelt az inversija, az inversiškas, -a melléknév sincs feltüntetve stb.

A „Néhány határozószó hangsúlyozásáról” szóló K-16 ajánlásban, amelyet 2005. november 10-én fogadtak el R-12 (k-16) számon, nem voltak kölcsönszavak; a K-16.1 ajánlásként megjelent változat viszont az egyetlen eksternu határozószóval egészült ki, mindkét hangsúlyozási változatban: ekstèrnu, eksternù (K-16.1 ajánlás).

Ekkor már Bonifacas Stundžia vezette a VLKK Kiejtési és hangsúlyozási albizottságát Antanas Pakeris utódjaként, és részletes kiegészítő kommentárt írt ezekhez az ajánlásokhoz (K-3.1, K-4.1, K-11.1, K-16.1), „A hangsúlyos el, er, eu kettőshangzót tartalmazó idegen szavak hanglejtéséről” címmel (Stundžia 2008). Ebben indokolta azt a döntést, hogy az idegen szavak kodifikációját „közelítsék a tényleges nyelvhasználathoz, és egységesítsék a hasonló kettőshangzók el, er és em, en; eu és ei prozódiai integrációját az idegen szavakban”.

Megállapították, hogy „az idegen szavak (többnyire nemzetközi szavak) és idegen tulajdonnevek hangsúlyos el, er és eu kettőshangzóit” a szótárak négyféleképpen tüntetik fel:

1) rendszerint balra dőlő ékezettel jelölik, amely kezdőhangsúlyra utal, és az 1. hangsúlyozási osztály szerint hangsúlyozzák (dèlta, Kopėrnikas¹⁸);

2) időnként a kezdőhangsúlyos változatok mellett a szóvégi hangsúlyú változatok is megjelennek (pèrsas, –ė (1) || pèrsas, -ė (2); Hèrmìs (1) || Hèrmìs (2));

3) időnként kizárólag szóvégi hangsúlyú szavakat közölnek (bẽlgas, -ė; Sèrbija (1); eūras (2));

4) időnként szóvégi hangsúlyú szavakat közölnek a kezdőhangsúlyos változatok mellett (tèrmosas (1) || tė̀rmosas (1)¹⁹; Èlbingas (2) || Èlbingas (1)).

Más szóval a 21. század eleji forrásokban valamennyi lehetséges változatviszony kodifikálva van (a – kezdőhangsúlyú, b – szóvégi hangsúlyú; a normatív szótárak (pozitív kodifikáció) rendje szerint a fő változat a bal oldalon áll)²⁰:

1) a;

2) a || b;

3) b;

4) b || a.

Bonifacas Stundžia kommentárja (Stundžia 2008) a cikk tárgyát képező, a jelenlegi kodifikációval kapcsolatos szempont szempontjából fontos következő pontokat is megemlíti:

1) „az ereszkedő hanglejtés a régebbi jövevényszavakra jellemző leginkább, amelyek rendszerint a szláv nyelvekből kerültek át”;

¹⁸ Itt és a továbbiakban a kommentár tartalmának tömör ismertetésekor csak néhány példát közlünk (a kommentárban jóval több szerepel).

¹⁹ DLKŽ_4e, a DLKŽ_6e termosas szót csak ereszkedő hanglejtéssel jelöli, a TŽŽ (2001) csak emelkedővel (lásd az 1. táblázatot), az LKŽė mindkét változatot megadja.

²⁰ Dėl variantų vertinimo laipsnių žr. Miliūnaitė 2003: 97–104.

BENDRINĖ KALBA 89 (2016)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 15

2) a normatív művekben a 20. század 6. évtizedének elejéig az említett kettőshangzókat rendszerint jobb oldali hangsúlyjellel, olykor pedig bal oldalival jelölték;

3) az indokok közzététele és sajtóbeli megvitatása nélkül 1951-től a TŽŽ-ben és 1954-től a DŽ₁-ben szinte következetesen kezdték használni a bal oldali hangsúlyjelet;

4) „a fél évszázados gyakorlat nem igazolta e norma [azaz az emelkedő hanglejtésű hangsúlyozás – R. M. megj.] megalapozottságát, és a köznyelv aktív használóinak többsége továbbra is a kodifikációval össze nem egyeztethető hangsúlyozást alkalmazza – koncertàs (egyes szám eszközhatározói eset: koncertù, helyhatározói eset: koncertè, többes szám tárgyeset: koncertùs, vagy a nem normatív, hangsúlyvisszahúzással: koncertų, koncertė, koncertūs), tehát ereszkedő hanglejtéssel”;

5) Aleksas Girdenis és Aldonas Pupkis korábbi állításaira alapozva felvetették a litván nyelv hangrendszerének rendszerszerűségére vonatkozó elvet: „a bal oldali jel az el, er és eu kettőshangzók esetében nemcsak a tényleges nyelvhasználatnak, hanem a nyelvi rendszernek is ellentmond, <...> mivel így lehetővé válik két emelkedő hanglejtés szembeállítása. <...> Az ereszkedő hanglejtést következetesen kodifikálják a hasonló szerkezetű idegen szavakban és idegen tulajdonnevekben, amelyekben hangsúlyosak az em, en és ei kettőshangzók.”

A 2008-as ajánlások kiegészítésének második szakasza tehát a változatok elismerésének irányában meglehetősen következetes volt: az emelkedő hanglejtésű hangsúlyozási változatok mellett ereszkedőket is elfogadtak, de nem vették számba a DŽ és a TŽŽ összes, el, er, eu kettőshangzót tartalmazó jövevényszavát, csak a nyelvhasználatban gyakoribbakat. Bonifacas Stundžia említett kommentárja szerint a kiejtési és hangsúlyozási albizottság nem értett egyet a –a végű kétszótagú főnevek (delta, ferma, pleura) hangsúlyozásában, ezért elhalasztotta tárgyalásukat a tényleges nyelvhasználat vizsgálatáig; a tulajdonneveket sem vették fel az ajánlásokba, mivel állítólag még vita folyt róluk.

3.3.3. Az ajánlások kiegészítésének harmadik szakasza. 2014-ben ismét kiegészítették „Egyes határozószók hangsúlyozásáról” szóló ajánlást, amely így a K–16.2 jelölést kapta (16.2. ajánlás). A litván eredetű határozószók mellett hat olyan határozószó is bekerült, amelyeket nemzetközi, –iškas képzős melléknevekből alkottak, és amelyek el, er kettőshangzót tartalmaznak (a K–11.1 ajánlásban szerepelnek): alergiškai, ekstravertiškai, hiperboliškai, inertiškai, keltiškai, kontroversiškai. A korábbi ajánlásokhoz hasonlóan az emelkedő hanglejtésű hangsúlyozási változat mellett az ereszkedő változatot is feltüntették.

4. MI A KODIFIKÁCIÓ JELENLEGI ÁLLAPOTA?

Bár a 20. század második felének szótáraiban egészen a 2003-as hangsúlyozási ajánlásokig a el, er, eu kettőshangzókat tartalmazó jövevényszavak hangsúlyozásában a kezdőhangsúlyú változat dominált, nyilvánvaló, hogy a szótárakban ezt a rendszert nem tartották fenn; egyes végső hangsúlyú vagy váltakozó esetek kodifikálása a kodifikált norma következetlenségeit jelezte, amelyeket nem lehetett volna megalapozott kivételeknek tekinteni (lásd az 1. táblázatot).

BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 16

Így a nyelvhasználók számára gyakorlatilag lehetetlen a rendszer megértése és az, hogy szótár nélkül is úgy tudják hangsúlyozni ezeket a jövevényszavakat, ahogyan kodifikálták őket. Az ajánlások valamelyest javítottak a helyzeten, mivel a legalább a gyakoribb szavaknál elfogadott végső hangsúlyú változatok lehetővé teszik a használók számára, hogy kiválasszák az általuk elfogadhatóbbnak tartott változatot.

Az ajánlások vizsgálata három dolgot mutatott ki:

1) a hangsúlyozás kodifikációjának meglehetősen következetes változatossá tétele, vagyis a végső hangsúlyú változatok elfogadása a tényleges használat tendenciái alapján ott, ahol korábban csak kezdőhangsúlyú változatokat kodifikáltak;

2) a kodifikáció általános következetlensége ott, ahol csak végső hangsúlyú változatokat kodifikáltak, vagy a végső hangsúlyú változatok kerültek előre;

3) a szavak használati gyakoriságára ugyan tekintettel lévő, rendszerszempontból mégis irracionális eljárás a el, er, eu hangsúlyozási problémájának kezelésére: csak egyes szavak hangsúlyozását kodifikálták listákban, így a kodifikáció változatosságának körén kívül számos ritkábban használt közszó maradt, a tulajdonnevekről nem is beszélve.

Időközben megjelent a DŽ₇ két további kiadása: a DŽ₇ (2012, nyomtatott), valamint annak internetes változata, a DŽ_7i (2015), a „Litván nyelv digitális forrásai” (www.lkiis.lt) rendszerében. Ezekben a kiadásokban figyelembe vették a VLKK 2012-ig megjelent hangsúlyozási ajánlásait, így az ajánlásokban szereplő szavaknál a kezdőhangsúlyú változatok mellett megjelentek a végső hangsúlyúak is. Vagyis a el, er, eu hangsúlyos kettőshangzókat tartalmazó jövevényszavak végső hangsúly felé mutató tendenciáját nemcsak az elsődleges (ajánlási), hanem a szótári kodifikáció szakaszában is elfogadták. A teljes szótárat tekintve azonban a el, er, eu hangsúlyos kettőshangzókat tartalmazó jövevényszavak kodifikációjának rendszertelensége még szembetűnőbbé vált: egyes helyeken változatossá vált, máshol (azaz az ajánlásokban nem szereplő szavaknál) többnyire megmaradt a kezdőhangsúly.

Tehát 2016 elején megállapítható, hogy a el, er, eu kettőshangzókat tartalmazó jövevényszavak hangsúlyozásának kodifikációjában két rendszer találkozik, és a köznyelvben e szavak hangsúlyozása kiegyensúlyozatlan. Ez nehézségeket okoz a köznyelv használóinak mind a beszélt, mind az írott nyelvben (szótárak, kézikönyvek, enciklopédiák, tankönyvek stb. hangsúlyjelölésekor).

A 2014–2016-os időszakban a VLKK Szótári albizottsága tárgyalta, és részletekben közzétette az interneten (http://bkz.lki.lt)), hogy az új, normatív BŽ-nek rögzítenie kell a mai köznyelvi, azaz standard litván nyelv hangsúlyozásának tényleges állapotát. A szótár megvitatásakor azonnal felmerült a szóban forgó probléma: mit tegyenek azokkal a kölcsönzött szavakkal, amelyek hangsúlyos el, er, eu kettőshangzót tartalmaznak, de nem kerültek be a VLKK hangsúlyozási ajánlásaiba? Az elsődleges kodifikáció mintha nem érintette volna őket.

Ezt szem előtt tartva 2015 végétől ismét felvetették ezeket a kérdéseket a VLKK Kiejtési és hangsúlyozási albizottságában. A 2015. október 21-i ülésen²¹ Bonifacas Stundžia egy lehetséges rendszerszintű kodifikációs változásról tett említést:

²¹ A VLKK Kiejtési és hangsúlyozási albizottságának 2015. 10. 21-i üléséről készült jegyzőkönyv, EP-62. sz.

BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 17

2008-ban, a vitákat követően, az albizottság kompromisszumos döntést hozott: úgy határozott, hogy a gyakrabban használt, vagyis a litván nyelv rendszeréhez jobban alkalmazkodott nemzetközi szavak szókezdő hangsúlyú változata mellett, például terapėutas, -ė 1, a szóvégi hangsúlyú változatot is közli: terapėutas, -ė 2. (A gyakoriságot a Vytautas Magnus Egyetem 100 millió szavas szövegkorpuszában ellenőrizték.) A megállapított tendenciák alapján a változatok sorrendje már felcserélhető, vagy esetleg rendszerszintű változtatás is végrehajtható: a szóvégi hangsúlyozást normaként kellene közzétenni, a szókezdő hangsúlyozást pedig hagyományos változatként kellene megtűrni.

Elegendő érv szól-e amellett, hogy megtegyük a kodifikáció e lépését, és a szóvégi hangsúlyozást alapnormaként fogadjuk el? A köznyelv kodifikációja szempontjából általában három dolog fontos: a köznyelv szerkezeti sajátosságai, funkciói és a nyelvi attitűdök (Garvin 1993: 37–54). A kodifikáció módosításának előkészítésekor célszerű választ adni az ezekhez közvetlenül kapcsolódó kérdésekre (bővebben lásd Miliūnaitė 2007: 7–23):

1) Történtek-e tényleges változások a versengő változatok egymáshoz viszonyított használatában egy adott időszak alatt?

2) Vannak-e előfeltételei a kodifikációban rögzített változatok értékelési fokozatának megváltoztatásához?

3) Különbözik-e három nemzedék nyelvhasználata a kodifikáció felülvizsgálatának időpontjában?

4) Eljött-e az ideje a kodifikáció megváltoztatásának?

5) Várható-e, hogy a nyelvhasználók kedvezően fogadják a kodifikáció módosítását?

6) Elkészült-e a terv arra, hogyan ismertessék meg a köznyelv használóival a kodifikáció tervezett módosítását?

A cikk további részében ezekre a kérdésekre is megkísérelünk választ adni.

5. A „EL, ER, EU” kettőshangzót tartalmazó jövevényszavak kodifikációjának jelenlegi állapota és változásának lehetősége a kodifikációelmélet szempontjából

5.1. A kodifikáció stratégiai irányainak kiválasztása

Amint az a tanulmány korábbi részeiből kitűnik, a kölcsönszavak rövid magánhangzója, az e, nem egyes szavak, hanem a köznyelvi litván nyelv teljes hangrendszerének kodifikációs problémája. Mind az egyes nyelvi szintek alapjainak, mind e szintek konkrét jelenségeinek rendszerszerűbb kodifikálásakor először arról döntenek, hogy milyen időszakot fog át a kodifikáció változása, milyen messzire tekint előre, milyen célokat kívánnak elérni ezalatt, és mely stratégiai kodifikációs irányokat követik. A leggyakoribb kiindulópontok a következők:

▪ a változatosság növelése vagy csökkentése,

▪ a köznyelv megtisztítása vagy a kölcsönzött jelenségek térnyerésének tolerálása,

▪ a köznyelvi normák szigorítása vagy liberalizálása.

BENDRINĖ KALBA 89 (2016)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 18

A kodifikáció stratégiai irányainak megválasztása nagyrészt a köznyelv (illetve annak adott szintje) fejlődési állapotától és a nyelvpolitika jellegétől függ a köznyelv fejlődésének választott szakaszában.

A VLKK hangsúlyozási ajánlásaihoz fűzött megjegyzésekből annyi szűrhető le, hogy az ajánlások legfőbb célja a lemaradt hangsúlyozási kodifikáció közelítése a tényleges nyelvhasználathoz. A kodifikáció változtatásának időbeli ütemezéséről és a köznyelv fejlődésének legalább hozzávetőleges időpontjára várható eredményről azonban nem esik szó bennük. Így felmerül a kérdés: milyen stratégiai kodifikációs irányokat válasszunk az el, er, eu kettőshangzót tartalmazó jövevényszavak hangsúlyozásával kapcsolatban?

5.1.1. Változatosság. A köznyelvi litván nyelv normáinak kialakítására irányuló történeti folyamat, különösen annak első évtizedeiben, azt mutatja, hogy a különböző nyelvi szintek kodifikációja a változatok számának csökkentésére törekedett: mindenekelőtt a nyelvjárási vagy idegen eredetű, változatokban élő jelenségek közül választották ki azokat, amelyek megfeleltek a köznyelvi rendszernek. Miután ez a rendszer megszilárdult, és a köznyelv önállóan kezdett működni, a 20. század végéig valamennyi szinten – legfeljebb az írás helyesírási területét kivéve – mérsékelt változatosságot tartottak fenn, felismerve, hogy ez a nyelvi változás szükséges feltétele. A 21. század elején, amikor megkezdődött a köznyelvi kodifikáció rendszerszerű felülvizsgálata (például a lexikai és nyelvtani ajánlásokat a „Kalbos patarimai” [Nyelvi tanácsok] sorozatban tették közzé), a kodifikált normák egyre liberálisabbá és változatosabbá váltak, jobban igazodva az egyre dinamikusabb nyelvhasználat változásaihoz. A hangsúlyozás kodifikációjának felülvizsgálata – különösen mivel a fő normatív szótár jelentősen megkésett, és elmaradt a nyelvhasználati tendenciáktól – nem képezett kivételt. A változatok számának növelésekor azonban mértéket kell tartani, mert a túlzottan változatos és ingatag norma összeegyeztethetetlen magának a köznyelvnek a természetével. A változatosság mértéke legyen elegendő ahhoz, hogy tükrözze a változó nyelvhasználati tendenciákat és lehetővé tegye a nyelvi változást, de ne legyen túlzott, és ne akadályozza a köznyelvet funkcióinak betöltésében.

Az el, er, eu kettőshangzót tartalmazó jövevényszavak kodifikált változatainak gyarapítása (vagyis a cirkumflexes változatok elismerése) éppen a nyelvhasználat tendenciáihoz kapcsolódik, és a kodifikáció megváltoztatásának eszköze. A változtatás után, vagyis az elsődleges cirkumflexes norma bevezetését és a nyelvhasználat megszilárdulását követően, a változatok számát természetes módon csökkenteni kell, egyetlen változatot hagyva meg. Ehhez a folyamathoz azonban időre van szükség.

5.1.2. A kölcsönzött elemek viszonya a litván nyelv rendszeréhez. A köznyelvi litván nyelv normáinak kialakítására irányuló teljes történeti folyamat során igyekeztek a mérsékelt nyelvtisztaság elvét követni: elvetették a merev purista álláspontot, ugyanakkor óvatosan – célirányosan, és rendszerint csak ott – engedték be a kölcsönzött elemeket, ahol azok funkcionálisan indokoltak, és nem helyettesíthetők saját nyelvi elemekkel. A kölcsönzött rövid [ɛ] és az el, er, eu kettőshangzók ejtésének és hangsúlyozásának esetére is a mérsékelt nyelvtisztításnak ezt az általános irányát kellene alkalmazni: a kölcsönzött elemek nem indokoltak a litván nyelvben, mivel teljes mértékben helyettesíti őket a litván rövid [ɛ] és a cirkumflexes el, er, eu. Amint azt a nemzetközi [ɛ] kodifikációja mutatja

BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 19

története során ezt az elemet mesterségesen vezették be a köznyelvbe, és kodifikációjának teljes története során nemcsak kevéssé volt funkcionális, hanem károsította is a köznyelv hangsúlyozási rendszerét, szabálytalan hangsúly-visszahúzódást ösztönözve.

5.1.3. A köznyelvi normák kötelező jellege.

A társadalom liberalizálódásával a XXI. század elején a litván köznyelv normázásának politikája enyhébbé válik. A szigorú követelményektől az ajánlások felé mozdulunk el, és több, a használatban működő változatot teszünk elfogadottá, abban bízva, hogy a nyelvhasználók tudatosabb része képes lesz maga kiválasztani a legmegfelelőbb nyelvi kifejezésmódot. Az el, er, eu kettőshangzókat tartalmazó kölcsönszavak hangsúlyozásának kodifikációja szintén megfelel ennek a liberális irányvonalnak, amennyiben a kodifikáció átmeneti időszakában lehetőséget teremt a használók számára, hogy több változat közül válasszanak.

5.2. A kodifikációs elvek és kritériumok alkalmazása

A litván köznyelv és változatos használata a nyelvi jelenségek normatív értékének általánosan elfogadott (és a VLKK jegyzőkönyvi határozatával jóváhagyott) kodifikációs elvek és kritériumok alapján történő megállapításával normálandó (vö. Girdenis, Pupkis 1996: 1–5; Principai 1997: 1–3; Pupkis 2005: 157 kk.). A normázás legfontosabb alapelvei (azaz általános tételei) a következők:

rugalmas állandóság (a köznyelv rendszerének folytonosságát megőrizni és feltételeket teremteni a köznyelv fejlődéséhez (lásd még Garvin 1993: 43); ne ugrásszerűen, hanem változatokon keresztül normázni);

rendszerszerűség²² (figyelembe venni a nyelv belső törvényszerűségeit – a nyelvi jelenségeket nem elszigetelten, hanem a nyelvi rendszer, annak alrendszerei, normái és használata összefüggésében normázni);

célszerűség (az adott esetre legalkalmasabb kodifikációs kritériumokat kiválasztani, és a nyelv társadalmi funkcióit figyelembe véve a használók igényeinek leginkább megfelelő kifejezőeszközöket választani).

Miután kijelöltük az el, er, eu kettőshangzókat tartalmazó kölcsönszavak kodifikációjának stratégiai irányait, és ezekre az elvekre támaszkodtunk, már csak azt kell megvizsgálnunk, miként hatnak egymásra ebben az esetben a kodifikációs kritériumok, és melyek határozzák meg a kodifikáció eredményét. Egy-egy konkrét nyelvi jelenség normatív értéke hozzávetőlegesen az adott jelenség szempontjából releváns kritériumok alapján külön-külön megállapított értékrészekből tevődik össze. Ezeket a kritériumokat a nyelv különböző szintjeire nem teljesen azonos módon, az egyes szintek sajátosságainak megfelelően alkalmazzák: a kritériumok hierarchikus sorrendje eltérő (például a tisztaság kritériumának súlya különböző szinteken nem azonos); egyes szinteken több normaváltozatot fogadnak el,

²²A rendszerszerűséget a kodifikációban egyszerre értelmezik általános alapelvként és a nyelvi jelenségek értékelésének konkrét kritériumaként (Pupkis 2005: 170). Kritériumként a rendszerszerűség gyakran együtt jár a helyességgel.

BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 20

más normája (például a helyesírásé) csak minimálisan változik, stb. A kiejtési és hangsúlyozási változatok kodifikációjában a különféle kritériumok súlya szintén nem teljesen egyforma. A rendszerelvűség elve alapján mindenekelőtt a sztenderd litván nyelv hangzásbeli szintjének sajátosságait kell figyelembe venni (Pupkis 2005: 169):

A fonológiai és morfológiai rendszerekre különösen a rendszerszerű kapcsolatok szilárdsága és világossága jellemző. Ezeket zárt rendszereknek tartják, amelyek a sztenderd nyelv kiforrott életének évei alatt nem bővülnek új elemekkel, vagyis sem maguk nem hoznak létre, sem más rendszerekből nem kölcsönöznek.

A nyugat-aukštaitiai kaunasi nyelvjárás hangrendszere, amely a sztenderd nyelv hangrendszerének alapját képezi, a nemzetközi [e]-t nem ismeri²³. A kölcsönszavakban ugyanaz a rövid [e] hangzik el, mint a litván eredetű szavakban. Ez lehetővé teszi, hogy a nemzetközi [e]-t, vele együtt pedig az el, er, eu kezdeti hangsúlyú kettőshangzókat is rendszerszerűtlennek tekintsük²⁴ a sztenderd nyelvben. Ilyen esetben, ha egy rendszerszerűtlen elemet a sztenderd nyelvben kívánunk elismertetni, célszerűségét erős érvekkel kell alátámasztani. A rendszerelvűség kritériuma azt is megköveteli, hogy e jelenségekről ne a konkrét szavak (szóképzési) csoportjainak szintjén beszéljünk, amelyek alapján a hangsúlyozási ajánlások készülnek, hanem magasabb szinten, mivel ezek a jelenségek a beszéd minden részét, a közneveket és tulajdonneveket egyaránt érintik, és nem függnek a konkrét szófelépítéstől. A kodifikációs döntéseknek tehát szintén magasabb rendszerszinten kell megszületniük.

Az ebben az esetben releváns, a célszerűség elve által vezérelt további kodifikációs kritériumok a következők:

a) megkülönböztető funkció és gazdaságosság: a sztenderd nyelv használóinak egy része nem ismeri fel a bizonyos helyzetekben (kölcsönszavakban) működő fonémát különálló fonémaként; a beszédfolyamban pedig nincs szükség arra, hogy a kölcsönszavak kategóriáját felismerjék és valamiképpen elkülönítsék, így e tekintetben a nemzetközi [e] jelenléte a sztenderd nyelvben nem célszerű – fölösleges;

b) elterjedtség és használati gyakoriság: a kutatások hiánya és összetettsége miatt e kritériumok alkalmazása nehéz, ám az el, er, eu kettőshangzók kezdeti hangsúlyozása maga sem természetes módon alakult ki a nyelvhasználatban²⁵, hanem mesterségesen vezették be, ezért csak meghonosodásáról vagy el nem terjedéséről beszélhetünk; a gyakrabban használt kölcsönszavakban az el, er, eu kettőshangzók végső hangsúlyozása és az el, er hangsúlyozású litván szavakhoz való igazodás egyértelmű használati tendenciát jelez – a kezdeti hangsúlyú változatét, amely eltér a

²³ Mivel a sztenderd litván nyelv rendszere – beleértve hangkészletét is – lényegében egyetlen nyelvjárás alapján alakult ki (bár a sztenderd nyelvek eredetét tekintve ez meglehetősen ritka, vö. Deumert 2004: 3), a kodifikáció szempontjából célszerű megőrizni egy olyan zárt szint, mint a fonetikai, egységét. (Megjegyzendő, hogy a sztenderd nyelv hangrendszere természetes fejlődése során néhány olyan jegyre is szert tett, amely nem egyezik meg az alapul szolgáló nyelvjárás hangkészletének rendszerével, a kodifikáció azonban e tekintetben lemaradt; vö. Miliūnaitė 2009: 44–45.) Magától értetődik, hogy a sztenderd nyelv más, kevésbé zárt szintjei még kevésbé azonosíthatók az alapul szolgáló nyelvjárás rendszerével: a sztenderd nyelv már önállóan fejlődik.

²⁴ A rendszerelvűség kritériumának további szempontjairól, beleértve az em, en kettőshangzókat tartalmazó hasonló kölcsönszavak, valamint az ol, or hangsúlyozását is, lásd Pupkis 2016.

²⁵ A használatban természetes módon kialakuló jelenségek rendszerint több fejlődési szakaszon mennek keresztül, mielőtt elterjednének és kodifikálhatóvá válnának (vö. Aitchison 2013), az el, er, eu kettőshangzókat tartalmazó kölcsönszavak kezdeti hangsúlyozását viszont ennek figyelmen kívül hagyásával kodifikálták.

BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 21

a köznyelvi litván mellékhangsúlyának fel nem ismerését, következésképpen pedig annak hosszú, három beszélőgenerációt felölelő időszak alatti meg nem honosodását;

c) a kodifikációs hagyomány és a tekintély kritériuma: az el, er, eu kettőshangzókat tartalmazó jövevényszavak hangsúlyozásának kodifikációtörténete azt mutatja, hogy elegendő tekintélyes szakértői vélemény áll rendelkezésre, amely részletes érvekkel támasztja alá a kodifikáció megváltoztatását a nemzetközi el, er, eu kettőshangzók mellékhangsúlyossá tétele érdekében; az ezzel ellentétes tekintélyes vélemények érvei inkább a kodifikáció technikai és gyakorlati vonatkozásaihoz, illetve ahhoz a törekvéshez kapcsolódnak, hogy maga a kodifikáció a lehető legstabilabb maradjon;

d) a nyelvhasználók nyelvi beállítottsága: ezt kevéssé vizsgálták, ám a különböző alkalmakkor megfogalmazott véleményekből is arra lehet következtetni, hogy ezek a beállítottságok sokfélék; a köznyelv használóinak két csoportját lehet megkülönböztetni: a normák terjesztőit²⁶ (tanárok, nyelvi szerkesztők, a média munkatársai, színészek stb.; véleményüket a jelenlegi kodifikáció alakítja, és meglévő szokásaik is befolyásolják, e két tényező pedig ebben az esetben nem mindig esik egybe), valamint a nyelv egyszerű használóit (mint említettük, e jelenség kodifikációjához való viszonyuk meglehetősen semleges, és az érintett szavak hangsúlyozása a beszéd szempontjából nem érzékelhető problémaként).

6. A KODIFIKÁCIÓS VÁLTOZÁS TERVEZÉSE

6.1. A kodifikációs változás tervezésének szakaszai

A kodifikáció változásáról szólva célszerű a nyelvtervezés módszertanára támaszkodni, amely a nyelvtervezés négy elkülönített szakaszát veszi alapul (vö. Christian 1994: 33–34):

1) meghatározzák a problémát (feltárják a nyelvi helyzetet és azt, hogy miért van szükség a kodifikáció megváltoztatására);

2) kidolgozzák és végrehajtják a kodifikációs változás tervét:

a) adatokat gyűjtenek a fennálló helyzetről;

b) meghatározzák a terv céljait és feladatait, valamint megtervezik azok megvalósításának módjait és várható eredményeit;

c) a jelenséget tervszerűen, fokozatosan vezetik be;

3) értékelik a terv eredményességét, vagyis ellenőrzik a végrehajtását, és szükség esetén módosítják a tervet;

4) fenntartják a visszacsatolást a nyelvhasználókkal.

²⁶ Arról, hogy a különböző nyelvhasználói csoportok miként viszonyulnak a nyelvi normákhoz, és milyen szerepet játszanak azok terjesztésében, bővebben lásd: Takahashi 2004: 173–174.

BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 22

Az el, er, eu diftongusokat tartalmazó jövevényszavak hangsúlyozásának emelkedő hangsúly felé történő kodifikációs változtatására vonatkozó tervben (amelynek részletei a VLKK kiejtési és hangsúlyozási albizottságának jegyzőkönyveiben, a vizsgált VLKK-hangsúlyozási ajánlásokban és azok kommentárjaiban tükröződnek) jelenleg a 2 c pontig jutottak el, és annak végrehajtása félúton tart. Még hátravan e pont záró lépése – a hangsúlyozási rendszer egységesítése. Noha, amint már megjegyeztük, a fent említett dokumentumok nem szólnak közvetlenül a változtatás tervezett végső időpontjáról, a BŽ részenkénti megjelentetése – amely miatt a hangsúlyozási ajánlások kidolgozása is megkezdődött – olyan valós terepet teremt, ahol ez a kodifikációs változtatás a legcélszerűbb, mivel aligha fogadják majd a közönség olyan figyelemmel e szótár későbbi kiadásait, mint amilyenre most számítanak, és azok használatra gyakorolt hatása is gyengébb lesz.

Ha hasonlóképpen értékelnénk a korábbi – több mint fél évszázadon át tartó – kodifikációs szakasz „tervét”, amely a kölcsönzött rövid [ę] magánhangzót kívánta meghonosítani a litván nyelvhasználatban, azt mondhatnánk, hogy a harmadik pont alapján a terv eredményességének értékelésekor kiderült: nem vált be.

6.2. Lehetséges megoldások

A VLKK kiejtési és hangsúlyozási ülésén 2015. október 21-én fontos lépés történt: megállapodtak abban, hogy a kodifikációs változtatásnak nem egyes szólistákra, hanem a teljes rendszerre kell kiterjednie. Csak a változtatás mértékéről és időbeli ütemezéséről nem született megállapodás. Az ülés jegyzőkönyve a következőket rögzíti:

Az el, er, eu hangkapcsolatokat tartalmazó nemzetközi szavakra vonatkozó elvi döntés nem született. A tervek szerint kikérik a Nyelvi Bizottság véleményét arról, hogy fokozatosan érdemes-e a második szótagra eső hangsúlyú változatot minden nemzetközi szó esetében változatként elfogadni (nem csupán a gyakrabban használtaknál), vagy a második szótagra eső hangsúly általában fő hangsúlyozási normává nyilvánítható-e (a változatként való megtartása mellett), és ezt a normát rögzíthetik-e a „Köznyelvi litván szótárban”.

Vagyis az első esetben azt javasolják, hogy mutassák be az el, er, eu diftongusokat tartalmazó, első szótagra eső hangsúlyú jövevényszavak második szótagra eső hangsúly felé mutató tendenciáját, így téve hivatalossá e részrendszer általános változatosságát. Ebben az esetben azok, akik az első változatot tekintik elsődlegesnek, továbbra is az első szótagra helyezik a hangsúlyt. Azoknak a szavaknak a hangsúlya pedig, amelyeknél már most is csak a második szótagra eső hangsúlyú változat van kodifikálva, feltehetően továbbra is ilyen marad (bẽlgas, -ė, ẽūras, pẽrlas és hasonlók), ezért a gondosabb nyelvhasználóknak továbbra is meg kellene jegyezniük ezeket a szavakat. Ez az eset semmit sem tesz hozzá a kodifikáció következetességéhez. A kodifikációs változás tehát félúton megáll, tervezése pedig homályos marad. Érdemes-e még 10–20 évet várni, amíg minden szó „alkalmazkodik” (a ritkábbak pedig „nem alkalmazkodnak”) a litván nyelv hangsúlyozási rendszeréhez, és csak azután lehet az emelkedő hangsúlyú változatot elsődlegessé tenni?

A második esetben a rendszer már mostani egységesítését javasolják:

BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 23

1) minden, el, er, eu diftongust tartalmazó kölcsönszó első változatát a második szótagra eső hangsúllyal kellene ejteni,

2) azoknál a szavaknál, amelyeknek addig az első szótagra eső hangsúlyú változata volt kodifikálva (akár egyetlen változatként, akár a második, a második szótagra eső hangsúlyú változat mellett elsőként), az első szótagra eső hangsúlyú változatot második változatként kellene megtartani.

A második esetben tehát a nyelvhasználóknak nem kellene találgatniuk: a második szótagra eső hangsúly alkalmazásával mindig a fő normát követnék – és a nyelvhasználat tendenciája is ezt mutatja –, aki pedig megszokta az első szótagra helyezni a hangsúlyt, azt sem tekintenék hibásnak. Ezt az esetet a VLKK kiejtési és hangsúlyozási albizottságában forradalminak nevezték, holott itt nincs semmiféle forradalom, ha nem elszigetelt szavakról, hanem az el, er, eu hangkapcsolatokat tartalmazó jövevényszavak teljes hangsúlyozási rendszeréről beszélünk. Amint a 2003 óta kiadott hangsúlyozási ajánlásokból és azok kommentárjaiból látható, a változatok következetesen a második szótagra eső hangsúly felé vezetnek, előkészítve éppen egy ilyen kodifikációs változtatást. A természetes tendencia alapján kodifikálták 2003-ban – amint említettük – az euro hangsúlyozását, ami teljes mértékben bevált. Még kevésbé volna helyénvaló forradalomnak nevezni a megvalósítani kívánt rendszerelvűséget – a második szótagra eső hangsúly alkalmazását valamennyi olyan kölcsönszóra, amely hangsúlyos el, er, eu diftongust tartalmaz. Ezt maga a szóban forgó jelenség természete indokolja.

A kodifikáció forradalmát a TŽŽ 1951-ben minden vita nélkül hajtotta végre. Most lényegében annak következményeit kell helyrehozni, és vissza kell térni az 1948-as Lietuvių kalbos rašybos žodyne rögzített normához, természetesen új szinten, sok új kölcsönszót is felvéve, és egy ideig indokolt másodlagos, első szótagra eső hangsúlyú változatokat is megadva.

7. A KODIFIKÁCIÓ TECHNIKÁJA

7.1. A kodifikációs változás lépései

A használati kritérium alapján a változatok értékét rendszerint a versengésük jellege határozza meg: a) a versengés kezdete, b) erősödő versengés, c) erős versengés, d) gyengülő versengés, e) a versengés vége (bővebben lásd Miliūnaitė 2006: 14). Mivel az említett jelenség, mint már szó esett róla, nem természetes úton, hanem mesterséges kodifikáció következtében jött létre, ráadásul az élő nyelvhasználatban nehéz megfigyelni, célszerűbb nem a normaváltozatok tényleges használatbeli versengéséről, hanem annak kodifikációbeli leképeződéséről beszélni. A kodifikáció változása tehát inkább a kodifikáció technikájától, mintsem a versengő változatok egymáshoz való viszonyától függ. Magának a kodifikációs változásnak a lényege az, hogy rendszeresen át kell térni a végződést hangsúlyozó nyomatékra, miközben egy ideig célszerű másodlagos változatként meghagyni az első szótagra eső hangsúlyt, a korábbi kodifikáció maradványaként.

BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 24

A kodifikáció megváltoztatásakor elméletileg a következő lépések lehetségesek:

a) a kodifikált normaváltozatok helyet cserélnek,

b) új normaváltozatot iktatnak be,

c) eltávolítják az egyik normaváltozatot,

d) eltávolítják az elavult normát,

e) normaként ismernek el egy korábban negatívan kodifikált (nem normának tekintett) jelenséget.

Mivel az említett jelenség kodifikációja következetlen volt, annak kiegyenlítő megváltoztatásához az egyes szavakat tekintve mind az öt lépésre szükség lenne (lásd az 5. táblázatot).

5. TÁBLÁZAT. A kiegyenlítő kodifikációs változás lépései az el, er, eu kettőshangzókat tartalmazó jövevényszavak hangsúlyváltozataival (a – az első szótagra eső hangsúly, b – a végződést hangsúlyozó nyomaték)

Dabartinis kodifikacijos būvis (pagal VLKK rekomendacijas arba, jei jų nėra, TŽŽ 2001) VLKK Tarties ir kirčiavimo pakomisės 2016 m. siūlymai dėl kodifikacijos BŽ 1 atvejis 2 atvejis 1. a (dèrbis, hermenèutika) a || b (dèrbis || dèrbis; hermenèutika || hermenèutika) b || a (dèrbis || dèrbis; hermenèutika || hermenèutika) 2. a || b (hèrbas || hèrbas) a || b (hèrbas || hèrbas) b || a (hèrbas || hèrbas) 3. b (bèlgas, -ė, speltà, èūras) (?) b (bèlgas, -ė, speltà, èūras) 4. b || a (tèrmosas || tèrmosas) b || a (tèrmosas || tèrmosas) b (tèrmosas) 5. naujai ateinantys žodžiai (delfis) a (?) b (delfis)

Az 5. táblázatból látható, hogy a tervezett kodifikációs változás eredményei az első és a második esetben egyértelműen különböznek: az első lépés nem javítja a kodifikáció állapotát, a második világos rendszert hoz létre.

A kodifikációs változás tervezésekor azt a kérdést sem szabad szem elől téveszteni, hogyan járjunk el a litván nyelvbe újonnan bekerülő szavakkal (új szavakkal)? Bár egy részüknek idővel litván megfelelője alakul ki, amikor azonban használatba kerülnek, valamilyen módon hangsúlyozni kell őket. Az ilyenek

BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 25

Nap mint nap kerülnek új szavak a litván nyelvbe, például: derbiai („klasszikus, nyitott fűzésű férficipő”), internas, -ė („internátusban lévő, azaz posztgraduális gyakorlatát végző orvos”), selfis²⁷ („önarcképfotó, amelyet többnyire okostelefonnal készítenek, és közösségi hálózatokon tesznek közzé”), dalbergija²⁸ („a pillangósvirágúak családjába tartozó fa”) stb. (lásd ND).

A „még meg nem honosodott” jövevényszavak hangsúlyozási logikájából kiindulva az 1. eset szerint először a kezdő szótagon megnyomott változatot kellene kodifikálni, majd rövidebb vagy hosszabb időt hagyni arra, hogy alkalmazkodjon a litván hangsúlyozási rendszerhez, és csak ezután, ha gyakorinak bizonyul, fokozatosan áttérni a végső szótagon megnyomott változatra. Nyilvánvaló, hogy ilyen esetben továbbra sem kerülnénk el az el, er, eu kettőshangzót tartalmazó jövevényszavak rendszertelen hangsúlyozását.

7.2. A változatok viszonya és státusza a kodifikáció esetleges megváltozása után

A köznyelvi litván kodifikációban kialakult négy fő értékelési fokozat rendszere szerint a normaváltozatok lehetnek egyenértékűek (a | b), vagy az egyik lehet fő (a gyakorlatban elterjedtebb), a másik pedig mellékes (a || b). Elméletileg a normaváltozatok viszonya a versengésük állapotát és a kodifikáció időpontjában a tényleges nyelvhasználatban megfigyelhető fejlődési tendenciákat mutatja: a változatok közötti erős versengést, vagy az egyik változat nagyobb jövőbeli esélyét (szociolingvisztikai szempontból egyúttal nagyobb presztízsét). Ha a kodifikáció nem marad le jelentősen a nyelvhasználattól, és szükség esetén módosítják, az értékelési fokozatok e rendszere rugalmas reagálást tesz lehetővé a nyelvhasználat változásaira. Így a normaváltozatok viszonyának ez a formális kifejezése egyrészt a kodifikáció változásainak változatok révén történő rögzítésére, másrészt a nyelvhasználóknak a nyelvhasználati tendenciákban való eligazodására szolgál.

A köznyelvi gyakorlatban a változatok státuszáról két szinten kell beszélni: 1) a kodifikációs források, 2) a nyelvhasználók szintjén.

A hangsúlyozás kodifikációja szempontjából fontosak a lexikográfiai művek (leggyakrabban a szótárak). A lexikográfiai gyakorlatban a címszót, valamint annak hangsúlyozását, helyesírását és nyelvtani alakját rendszerint fő változatnak tekintik, a mellette álló másik változat pedig egyenértékű vagy mellékes (ez az adott forrás szerkesztőinek döntésétől függ). A kodifikációs gyakorlat szempontjából tehát különösen fontos a fő (első) változat pozíciója, mivel általában valamelyik változat

²⁷ Bár erre az angol jövevényszóra gyorsan találtak litván megfelelőként az asmenukė szót, a nyelvhasználatban szükség lehet arra is, hogy magát ezt a szót is kiejtsék és hangsúlyozzák (vö.: A selfivel együtt rokon szavak is megjelentek: „selfintis”, „selfimanas”). A hangsúly helye a választott hanglejtéstől függ.

²⁸A Dalbergia 21 címszóval (faji jelzőkkel együtt) szerepel a Litván Köztársaság Terminológiai Bankjában (LRTB), különböző, a VLKK által jóváhagyott forrásokból (csak alanyesetben kerestek, a lekérdezés dátuma: 2016. 04. 21.). A kifejezés hangsúlyozása itt kétféle: dalbėrgija (18 alkalommal: a VLKK „Egyes fafajok elnevezéseiről” című, 2003-as ajánlásaiban; „A fa-, rost-, festék- és egyéb, műszaki célokra használt növények litván elnevezéseiről”, 2008; „A mérgező növények litván elnevezéseiről (A–J)”, 2016 stb.) és dalbergija (5 alkalommal: a Magyarázó faipari szakkifejezések szótárában, 2014). Bár ebben az esetben ez a változatosság nem befolyásolja a hangsúly helyét, nagyon kétséges, hogy az ugyanabban az időszakban kodifikált terminusoknál elvileg szükség van-e rá.

BENDRINĖ KALBA 89 (2016)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 26

főcímként, azaz elsődleges változatként kell megadni. Ezzel együtt lehetőség nyílik arra, hogy a kodifikáció módosításakor a változatok sorrendje is megváltozzon.

A változatok státuszával kapcsolatban leginkább a nyelvhasználók számára merülnek fel bizonytalanságok. A standard litván nyelv hangsúlyozási normáinak kodifikációját – talán kissé túlzottan is ragaszkodva a normák állandóságának elvéhez – évtizedeken át nem vizsgálták felül következetesen, és egyes esetekben jelentősen elmaradt a tényleges nyelvhasználattól. Ezért, hogy a hangsúlyozási ajánlások ne ragadjanak hosszú időre egy zárt körbe a norma változatok szerinti módosítása során, vagyis hogy a nyelvhasználók akkor is választhassák a tényleges nyelvhasználatnak és igényeiknek jobban megfelelő változatokat, ha azokat a 2003-as ajánlásokig egyáltalán nem kodifikálták, így az ajánlásokban gyakran a második helyre kerültek, a VLKK két külön határozatot fogadott el. 2010-ben a következő döntés született (K-20 ajánlás):

1. A Valstybinė lietuvių kalbos komisija által jóváhagyott hangsúlyozási ajánlásokban megadott hangsúlyozási változatokat (lásd http://www.vlkk.lt/aktualiausios-temos/tartis-ir-kirciavimas?view=slides), továbbá D. Mikulėnienė, A. Pakeris és B. Stundžia „A standard litván nyelv hangsúlyozási kézikönyve” című művében, valamint az ahhoz kapcsolódó elektronikus „A közszavak hangsúlyozási szótárában” és „A tulajdonnevek hangsúlyozási szótárában” (a Valstybinė lietuvių kalbos komisija által megvitatott kiadványokban; Vilnius, 2007-es és későbbi kiadásokban) normatívnak kell tekinteni, és egyikük használata sem minősül hibának. 2. Hibának a nem normatív hangsúlyozási változatok és a normatív hangsúlyozási változatok következetlen, azaz vegyes használata tekintendő.

A határozathoz fűzött kommentár ezt emeli ki (Stundžia 2013):

Természetesen az elsőként feltüntetett változatok az elsődlegesek; ezekre támaszkodnak hagyományosan a terminológusok és azok, akik kizárólag a presztízsváltozatot kívánják követni.

A terminológusok számára azonban ez a megoldás kényelmetlennek bizonyult, mert a kodifikáció változatok szerinti módosításakor előfordulhat, hogy az ajánlásokban az első változat egy ideig még a régi kodifikáció maradványa, amelyet a tényleges nyelvhasználat már nem tart presztízsváltozatnak. Ez a helyzet különösen akkor áll elő, amikor a DŽ csak egyetlen, már nem életképes változatot kodifikált. Ha mellette az ajánlás egy ígéretesebb változatot másodikként ismer el, még egy lépésre (és időre) van szükség ahhoz, hogy a második az első helyre kerüljön²⁹.

Ezt figyelembe véve a VLKK 2015-ben egy újabb jegyzőkönyvi határozatot fogadott el arról, hogy módosítja ezt a rendelkezést a „Terminológiai szótárak összeállításának általános követelményei” című dokumentumban (PN- jegyzőkönyvi határozat-

²⁹Ez nemcsak az el, er, eu hangsúlyos kettőshangzókat tartalmazó jövevényszavakra érvényes. Gyakran hozzák fel példaként a liauka szó esetét: a DLKŽ₄ₑ csak a liaukà változatot tartalmazza (2), a tényleges nyelvhasználatban viszont a líauka változat dominál (1). Ezért a norma változatok útján történő módosításakor a kevésbé életképes liaukà egy ideig még elsődleges változatként szerepel. Ilyen esetekben, ha a nyelvhasználók nem fogadják el az első változatot, és a nyelvhasználat egyértelműen a második felé tolódik el, nem kellene félni attól, hogy átugorjunk egy kodifikációs lépést.

BENDRINĖ KALBA 89 (2016)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 27

8), hogy ne kelljen betartani a kodifikációs forrásokban közölt hangsúlyozási változatok sorrendjét (e dokumentumpont korábbi rendelkezése az idézett szövegben áthúzottként szerepel):

26. A szótárakban a litván terminusokat (a nem ajánlott terminusok, a hivatkozó szócikkekben megadott terminusok, valamint a terminusok összetevőiként szereplő funkciószavak kivételével) hangsúlyjelekkel kell ellátni. Ha a Litván Nyelvi Állami Bizottság ajánlásai vagy a „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas” több hangsúlyozási változatot is engedélyez, a szótárakban az első változatot kell megadni (ha a „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas” hangsúlyozási ajánlásai nem egyeznek a Litván Nyelvi Állami Bizottság ajánlásaival, az utóbbiakat kell követni). Más nyelvek megfelelőinek hangsúlyjelölése, valamint a latin magánhangzók hosszúságának feltüntetése nem ajánlott.

A BŽ-ben az el, er, eu kettőshangzókat tartalmazó jövevényszavak hangsúlyozási rendszerének egységesítésével ez a probléma megszűnik, mivel a szótár a tényleges nyelvhasználat tendenciáit tükrözné, és a terminusok hangsúlyozásakor az elsődleges változatot lehetne követni.

Ha a nyelvhasználatban a norma ingadozik, vagy ingadozását mesterségesen fenntartja az elavult kodifikáció, a használók egy része olyan szokásokat alakít ki, hogy a jövőben nem életképes normát alkalmazza, és ezt figyelembe kell venni. Tegyük fel, hogy azok a rádiós és televíziós hírbemondók, akik sok, el, er, eu kettőshangzót tartalmazó jövevényszó hangsúlyozását tanulták meg kezdő hangsúllyal (vagy legalábbis úgy, hogy ne mozgassák a hangsúlyt), nehezebben térnek át a végső hangsúlyú változatra. Ez nem is szükséges, ha a beszélő az egyik rendszert választja (a kezdő vagy a végső hangsúlyú változatot), és következetesen ahhoz tartja magát, kivéve, ha a teljes médiaszolgáltató megegyezik az egységes rendszerre való áttérésben. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a nyelvi normák egy adott időszak nyelvállapotát is tükrözik. A nyelvhasználók többsége a nyelvi szokások tehetetlensége miatt általában nem hajlik arra, hogy figyelembe vegye a kodifikáció változását és újratanuljon, ezért az általuk elsajátított norma egy adott időszak vagy (és) egy adott nemzedék jegyének tekinthető. A különböző beszélők által választott eltérő rendszerek lehetővé tennék, hogy e változatok versengése a tényleges nyelvhasználatban természetes módon, a már most is világosan látható tendenciáknak megfelelően rendeződjön, amelyeket a kodifikáció végső hangsúlyozás irányába történő módosítása még inkább megerősítene.

7.3. A kodifikációs változás gyakorlati megvalósítása

A kodifikáció elmélete és gyakorlata azt mutatja, hogy a jelenlegi helyzetben az a legésszerűbb, ha az utolsó lépéssel egységesítjük a hangsúlyozási rendszert: a készülő, a VLKK által jóváhagyásra szánt BŽ-ben általánosan áttérünk az el, er, eu kettőshangzós jövevényszavak végső hangsúlyú változatára mint elsődleges változatra, és azt tekintjük fő normának. Ahol korábban kezdő hangsúlyú (vagy kizárólag kezdő hangsúlyú) változatot kodifikáltak, azt második változatként kell feltüntetni.

BENDRINĖ KALBA 89 (2016)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 28

Ebben az esetben több gyakorlati kérdés is felmerül. Ezekről közös és egyértelmű megállapodásra van szükség mind a kodifikálók között, mind a kodifikálók és a nyelvhasználók között³⁰.

Először is: mi legyen a korábbi kodifikációs művekkel és a korábbi kodifikációs állapot szerint hangsúlyozott különféle forrásokkal – szótárakkal, enciklopédiákkal, kézikönyvekkel, tankönyvekkel, hangsúlyjelekkel ellátott adatbázisokkal és így tovább? A válasz egyszerű: tudomásul kell venni, hogy a jelentősebb kodifikációs változásokhoz átmeneti időszakra van szükség, és ezért nagyobb türelemre az ingadozó normákkal szemben. A köznyelv egyes jelenségeinek vagy alrendszereinek kodifikációját nem először változtatják meg határozottabban. Például négy évtizeddel ezelőtt, 1976-ban úgy döntöttek, hogy három litván szó, a bjaurus, -i, pjauti, spjauti tövében a kiejtés szerint i betűt kell írni (noha a DŽ₂ éppen akkoriban, 1972-ben jelent meg). A későbbi források gyorsan alkalmazkodtak ehhez a döntéshez. Az el, er, eu kettőshangzós jövevényszavak hangsúlyozásának új kodifikációjára való áttéréskor azoknak, akik tudatosan törekednek a köznyelvi normák szigorúbb betartására, a legújabb és elsődleges kodifikációs forrást (azaz a BŽ-t) kell követniük; az egyszerű nyelvhasználók számára viszont, akiknek nem kell forrásokban ellenőrizniük a hangsúlyozást, az átmenet egyáltalán nem lenne észrevehető, hiszen a második változat is norma lenne. Más források új kiadásai (az elektronikus forrásokat könnyebb frissíteni) hosszabb vagy rövidebb idő alatt fokozatosan lehetővé tennék az egységes kodifikációs ajánlások általános elfogadását. Mivel a normák terjesztői a kodifikációhoz igazodnak, az általuk használt normákat idővel más nyelvhasználók is átvennék.

Másodszor: mi legyen a tulajdonnevekkel (személynevekkel, földrajzi nevekkel)? Nem kellene-e változtatni a hangsúlyozásukon? Mivel a tulajdonneveknél nem szokás hangsúlyozási változatokat megadni, hogyan lehetne áttérni a végső hangsúlyozásra anélkül, hogy megsértenénk a norma változatokon keresztüli módosításának elvét?

Ha úgy döntenek, hogy egységesítik a hangsúlyozási rendszert, ennek a tulajdonnevekre is ki kell terjednie. Az ilyen egységesítés azt jelenti, hogy nem csupán egyes szavak, hanem az e csoportba tartozó valamennyi szó kodifikációját az el, er, eu kettőshangzós kölcsönszavak végső hangsúlyozására vonatkozó általános elvnek rendeljük alá. Erre már van példa, akárcsak a közszói euras esetében. A Vilniusi Egyetemen hozták létre a mintegy 12 ezer szócikket tartalmazó Antikos vardynas. Antikinių tikrinių vardų skaitmeninė duomenų bazė (AV 2015) című adatbázist, amelynek készítői az el, er, eu kettőshangzós nevek végső hangsúlyú változatát választották (pl. Hėrmìs, Dzeũsas, Minervà).

A kezdő hangsúlyozást, ha hivatalosan elfogadták, a beszélt nyelvben továbbra sem szabad hibának tekinteni, hanem a régi kodifikáció maradványának; az új forrásoknak pedig a BŽ-t kell alapul venniük, amely a közszavak között a leggyakoribb litvániai és világméretű földrajzi neveket, valamint a kulturális vagy vallási vonatkozású neveket is tartalmazza. Visuotinės lietuvių

³⁰ A jelenlegi nyelvművelési politika eszközei alapján az ilyen megállapodás legalkalmasabb formája a VLKK határozata és annak kommentárja, valamint a határozat társadalmi terjesztése lenne.

BENDRINĖ KALBA 89 (2016)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 29

enciklopedijos, amely a tulajdonnevek nagy és fontos forrása, elektronikus változata szintén átállhatna a kodifikáció változásához igazodva.

8. A NYELVHASZNÁLÓK SZOKÁSAI ÉS ELVÁRÁSAI

Már szó esett arról, hogy a kodifikáció módosításakor két megválaszolandó kérdés éppen a nyelvhasználók nyelvi beállítódásaihoz és a kodifikáció változásáról szóló információ terjesztéséhez kapcsolódik. Ezért a nyelvhasználók szerepe ebben a folyamatban fontos. Arra a kérdésre válaszolva, hogy várható-e kedvező felhasználói reakció a kodifikáció megváltoztatására, fel kellene tárni, mit gondolnak a célnyelv használóinak csoportjai – azok a tudatos nyelvhasználók (például a nyilvánosan beszélő médiaszereplők), akik számára fontos a helyes hangsúlyozás. A VLKK által tervezett vitaszemináriumok ennek egyik módját jelentik.

Azon túl, amit az 5.2. alfejezet a nyelvhasználók nyelvi beállítódásairól mint a kodifikáció egyik kritériumáról mondott, emlékeztetni kell arra, hogy a nyelvhasználók egy része az el, er, eu kettőshangzót tartalmazó kölcsönszavak hangsúlyozásának kezdő szótagra eső változatát visszahúzó hangsúlyként értelmezi. Mivel a nyelvjárások sokfélesége és a köznyelvre gyakorolt, máig érezhető hatása miatt eddig nem mindig tartották be az utolsó előtti szótag szabályát, a kezdő szótagra eső el, er, eu változatok ösztönzése csak elősegíti ezt a visszahúzó hangsúlyt, egyúttal semlegesíti a hanglejtési kontrasztokat és gyengíti a köznyelvi hangsúlyozás egész rendszerét³¹.

A köznyelv használóinak a kodifikáció tervezett változásával való megismertetésére irányuló terv kidolgozásakor különös figyelmet kell fordítani a változás indoklására. Amint azt a nyelvi beállítódásokat vizsgáló különféle kutatások mutatják, a nyelvhasználókra általában meglehetősen negatív hozzáállás jellemző a kodifikáció bármiféle változásával szemben, ami érthető, hiszen a megszerzett szokások és a normák stabilitásának megőrzésére törekednek. A szóban forgó jelenség esetében azonban a beszélt nyelvben az első hangsúlyozási osztályba tartozó szavak kelneris, tercija, termosas, serveris kodifikációjának változását a nyelvhasználók többsége egyáltalán nem fogja észrevenni, mivel a hanglejtési különbség hallás után gyakorlatilag nem érzékelhető, a hangsúly helye pedig állandó. A nyelvhasználók számára azok a szavak a legfontosabbak, amelyekben a hanglejtéstől függ a hangsúly váltakozása: koncertas, desert as, ekspertas, elfas és így tovább; az ilyen szavak hangsúlyos el, er, eu kettőshangzóit pedig éppen hajlamosak eső hanglejtéssel ejteni. Azoknak, akiknek a köznyelvi hangsúlyozási rendszere biztos, a második hangsúlyozási osztály szerint hangsúlyozott, -a végű kétszótagú nemzetközi szavak eső hanglejtésű változata sem okozna nehézséget (pl. deltà, dermà, fermà, nelmà, nerpà, pleurà stb. – vö. peltà, speltà vagy pemzà, rentà, amelyek a TŽŽ 2013-ban eső hanglejtésűek), és a VLKK egyelőre tartózkodott attól, hogy ezekre hangsúlyozási ajánlásokat adjon. A legfontosabb gyakorlati előny pedig az,

³¹ A beszélt médiában dolgozók közül néhányan bevallják, hogy a kodifikált első (presztízs-) hangsúlyozási változatok használatára vonatkozó megállapodást követve ebben a pozícióban valamilyen bizonytalan, „összekevert” hanglejtéssel ejtik a szavakat, mert nem tudják, hogyan kell őket valójában kiejteni.

BENDRINĖ KALBA 89 (2016)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 30

hogy többé ne kelljen külön megtanulni a mesterséges hangok ejtését, és megjegyezni a kodifikáció egyenetlenségei miatt jelenleg létező számos „kivételt”. Nem kellene többé az egyes szavak hangsúlyozására vonatkozó ajánlási jegyzékekhez sem igazodni, és az el, er, eu kettőshangzót tartalmazó valamennyi kölcsönszót a rendszerérzék alapján lehetne hangsúlyozni.

KÖVETKEZTETÉSEK

Az el, er, eu hangkapcsolatokat tartalmazó kölcsönszavak hangsúlyozásának kodifikációtörténete azt mutatja, hogy a kezdő szótagra eső hangsúlyozási változat rövid [ɛ] magánhangzóval mesterséges behatolás volt a köznyelvi litván hangrendszerbe és prozódiai rendszerbe, és különösen a TŽŽ 1951-től napjainkig jelentősen felborította mind a nyelvhasználatot, mind a normák kodifikációját. E jelenség legnyilvánvalóbb következményei a köznyelv mai használatában a hanglejtési különbségek semlegesítésének és a visszahúzó hangsúlynak az ösztönzése, továbbá az azonos eredetű, de különböző időpontokban szótárakba felvett szavak (pl. termosas és terminis) hanglejtésének eltérő jelölése.

A nemzetközi [ɛ] elvileg deklarált sajátossága a gyakorlatban nehezen rögzíthető, a nyelv szakértői szubjektíven értékelik, a képzetlen nyelvhasználók pedig nem ismerik fel. A tényleges nyelvhasználat egyértelmű hajlamot mutat az említett kettőshangzók eső hanglejtésű ejtésére, vagyis a kölcsönszavak kiejtésének és hangsúlyozásának természetes hozzáigazítására a litván nyelv hangrendszeréhez és prozódiájához. Ezért jelenleg egyértelmű ellentmondás áll fenn a nyelvhasználat és a kodifikáció között. Ilyen körülmények között nő a kodifikáció jelentősége: vagy a tényleges normák fenntartásának és stabilizálásának eszközévé válik, vagy természetes fejlődésük gátjává.

Mindezt figyelembe véve, valamint a VLKK 2003–2014-es hangsúlyozási ajánlásainak a szóban forgó kettőshangzók hangsúlyozására vonatkozó tételeit és a kodifikáció problémakörét a kodifikációelmélet alapján megvizsgálva, a következő következtetések vonhatók le.

1. A köznyelvi litván hangsúlyozási normák kodifikációját a DŽ₁-től kezdődően – amely ugrásszerűen, az LKRŽ 1948-as kodifikációját figyelmen kívül hagyva átvette a TŽŽ 1951-ben rögzített, az el, er, eu hangkapcsolatokat tartalmazó kölcsönszavak hangsúlyozási normáit – az ezt követő évtizedekben nem vizsgálták felül következetesen, és egyes esetekben jelentősen elmaradt a tényleges nyelvhasználattól. A VLKK 2003-as és 2008-as hangsúlyozási ajánlásaival lépés történt annak érdekében, hogy a gyakoribb kölcsönszavak hangsúlyos, eső hanglejtésű el, er, eu kettőshangzóit második változatként elismerjék ott, ahol korábban nem kodifikálták őket.

2. Mivel a VLKK hangsúlyozási ajánlásai a tényleges nyelvhasználat azon tendenciáira épülnek, amelyekről a VLKK Kiejtési és Hangsúlyozási Albizottsága rendelkezik adatokkal, és az eső hanglejtésű el, er, eu változatokat normatívnak és e tendenciáknak megfelelőnek ismerte el, világosan látható a stratégiai

BENDRINĖ KALBA 89 (2016)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 31

A kodifikáció iránya a rendszeresség elérése, azzal a céllal, hogy e szavak kodifikációjában a hangsúly a mellékhangsúlyos változatra kerüljön. Már csak idő kérdése, hogy mikor válik a mellékhangsúlyos változat elsődlegessé.

3. A kodifikáció megváltoztatása egyes szavak vagy azok alrendszerei esetében megfelelő; elméletileg a el, er, eu hangsúlyozású jövevényszavak rendszerszinten magasabb szintű hangsúlyozásának a valós nyelvhasználathoz való közelítésére is alkalmas lehetne. E jelenségek kodifikációja azonban mindeddig nagyon egyenetlen és időben sem egységes volt. Ráadásul a VLKK ajánlásai csak a gyakoribb szavakra terjednek ki, nem pedig mindegyikre, amely szerepel a készülő BŽ címszóanyagában (a tulajdonnevekről nem is beszélve). Sok, eltérő hangsúlyozású változat alakult ki, és ezek módosításának szakaszai is különböznek. Így tehát ez a kodifikációs technika mindeddig nem vált be a el, er, eu hangsúlyozású jövevényszavak hangsúlyozásának rendezésére.

4. A kodifikáció elmélete és gyakorlata azt mutatja, hogy a jelenlegi helyzetben a legésszerűbb megoldás az utolsó lépés megtétele és egy olyan határozat határozott elfogadása, amely egységesíti a hangsúlyozási rendszert, hogy a el, er, eu elemeket tartalmazó valamennyi jövevényszó – beleértve a litván nyelvbe újonnan bekerülőket is – a valós nyelvhasználat tendenciáinak megfelelően mellékhangsúllyal hangozzék. A másik, főhangsúlyos változatot másodlagosként célzottan ott kellene meghagyni, ahol az a korábbi kodifikáció maradványa.

5. A készülő, és a VLKK által jóváhagyásra szánt normatív BŽ éppen a legjobb alkalmat kínálja a hangsúlyozási rendszer egységesítésére, valamint a nyelvhasználat és a kodifikáció közötti ellentmondás megszüntetésére. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a BŽ-ben általánosan át kell térni a el, er, eu kettőshangzókat tartalmazó jövevényszavak mellékhangsúlyos változatára elsőként, és azt kell fő normaként kezelni. Ez a nyelvhasználók azon elvárását is teljesítené, hogy e szavak hangsúlyozási rendszere egyértelmű legyen, és ne kelljen minden egyes szónál utánanézniük, hogy a kodifikáció változatai közötti változás melyik szakaszában van az adott szó³².

ŠALTINIAI

AV 2015: Antikos vardynas. Antikinių tikrinių vardų skaitmeninė duomenų bazė. Audronė Kučinskienė, Audronė Kairienė, Dalia Dilytė-Staškevičienė ir kt. Vilnius: Vilniaus universitetas. Prieiga internete: http://www.vardynas.flf.vu.lt (žiūrėta 2016 04 21).

BLKŽ 2008: Mikulėnienė D., Pakerys A., Stundžia B. Bendrinės lietuvių kalbos kirčiavimo žinynas [su kompaktine plokštele]. 2 leid. Vilnius: Vilniaus pedagoginio universiteto leidykla.

BŽ: Bendrinės lietuvių kalbos žodynas (rengiamas). Vyr. red. Danutė Liutkevičienė. Prieiga internete: http://bkz.lki.lt.

³² 2016 04 14 ir 2016 06 17 VLKK posėdžiuose šis klausimas buvo svarstytas, ir antrajame balsų dauguma priimtas nutarimas BŽ pagrindiniu skolinių su el, er, eu kirčiavimo variantu sistemiškai laikyti tvirtagališkąjį, t. y. išlyginti kirčiavimo sistemą. Tvirtapradis variantas pateiktinas kaip antras tų žodžių, kurių jis iki tol buvo kodifikuotas.

BENDRINĖ KALBA 89 (2016)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 32

DLKG 2005: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika. Red. Vytautas Ambrazas. 4-as pataisytas leidimas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

DŽ₁ 1954: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. Atsak. red. Jonas Kruopas. 1-as leid. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla.

DŽ₂ 1972: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. Atsak. red. Jonas Kruopas. 2-as leid. Vilnius: Mintis.

DŽ₃ 1993: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. Vyr. red. Stasys Keinys. 3-as leid. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla.

DŽ₄ 2000: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. Vyr. red. Stasys Keinys. 4-as leid. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

DŽ₄ₑ 2002: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. 4-as (elektroninis) leid. Vyr. red. Stasys Keinys. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

DŽ₅ₑ 2003: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas (elektroninis). Vyr. red. Stasys Keinys. 5-as leid. – Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

DŽ₆ₑ 2006: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas (elektroninis). Vyr. red. Stasys Keinys. 6-as leid. – Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

DŽ₆ᵢ 2011: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas (internetinis). Vyr. red. Stasys Keinys. 6-as leid. – Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Prieiga internete: http://dz.lki.lt/

DŽ₇ 2012: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. Vyr. red. Stasys Keinys. 7-as patais. ir papild. leid. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

DŽ₇ᵢ 2015: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas (internetinis). Vyr. red. Stasys Keinys. 7-as patais. ir papild. leid. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Prieiga internete: http://lkz.lki.lt.

LKRŽ 1948: Lietuvių kalbos rašybos žodynas. Red. K. Gasparavičius, N. Grigas, J. Lazauskas, K. Ulvydas, A. Žirgulys. Valstybinė enciklopedijų, žodynų ir mokslo literatūros leidykla.

LKTŽ 2001: Vitkauskas V. Lietuvių kalbos tarties žodynas. 2 leid. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas.

LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas, elektroninis variantas. Red. kolegija: Gertrūda Naktinienė (vyr. red.), Jonas Paulauskas, Ritutė Petrokienė, Vytautas Vitkauskas, Jolanta Zabarskaitė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005. – Atnaujinta versija, 2008. Prieiga internete: www.lkz.lt

LRTB: Lietuvos Respublikos terminų bankas. Prieiga internete: http://terminai.vlkk.lt

ND: Lietuvių kalbos naujažodžių duomenynas. Tęstinis internetinis žinynas nuo 2011 m. Sud. Rita Miliūnaitė. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Prieiga internete: http://naujazodziai.lki.lt (žiūrėta 2016 04 20).

BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 33

Protokolinis nutarimas PN-8: Protokolinis nutarimas „Dėl Valstybinės lietuvių kalbos komisijos 2007 m. gruodžio 20 d. rekomendacijos Nr. R-4 „Dėl Terminų žodynų rengimo bendrųjų reikalavimų“ pakeitimo“, 2015 m. gruodžio 3 d. Prieiga internete: http://vlkk.lt/vlkk-nutarimai/protokoliniai-nutarimai/del-valstybines-lietuviu-kalbos-komisijos-2007-m-gruodzio-20-d-rekomendacijos-nr-r-4-del-terminu-zodynu-rengimo-bendruju-reikalavimu-pakeitimo (žiūrėta 2016 04 21); Nauja Terminų žodynų rengimo bendrųjų reikalavimų redakcija. Prieiga internete: http://www.vlkk.lt/aktualiausios-temos/terminija/terminu-zodynu-rengimo-bendrieji-reikalavimai (žiūrėta 2016 04 21).

PV: Pasaulio vietovardžiai. Europa, 2006; Amerika, 2008; Afrika. Antarktida. Australija. Okeanija, 2010; Azija (Afganistanas–Jungtiniai Arabų Emyratai), 2012; Azija (Kambodža–Vietnamas), 2014. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Internetinė duomenų bazė. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras, VLKK. Prieiga internete: http://pasaulio-vardai.vlkk.lt/ (žiūrėta 2015 04 25).

Rekomendacija K-1: Rekomendacija „Dėl valiutos pavadinimo „euras“ kirčiavimo“, 2003 m. gegužės 29 d. (Nr. K-1). Prieiga internete: http://vlkk.lt/aktualiausios-temos/tartis-ir-kirciavimas/1-del-euro (žiūrėta 2016 04 07).

Rekomendacija K-3: Rekomendacija „Dėl kai kurių dviskiemenių svetimos kilmės daiktavardžių kirčiavimo“, 2003 m. birželio 26 d. Nr. K-3. Prieiga internete: http://vlkk.lt/vlkk-nutarimai/protokoliniai-nutarimai/del-kai-kuriu-dviskiemeniu-svetimos-kilmes-daiktavardziu-kirciavimo (žiūrėta 2016 04 12).

Rekomendacija K-3.1: Protokolinis nutarimas „Dėl 2003 m. birželio 26 d. rekomendacijos Nr. K-3 „Dėl kai kurių dviskiemenių svetimos kilmės daiktavardžių kirčiavimo“ papildymo“, 2008 m. spalio 2 d. Nr. PN-7 (k-3.1). Prieiga internete: http://vlkk.lt/vlkk-nutarimai/protokoliniai-nutarimai/del-2003-m-birzelio-26-d-rekomendacijos-nr-k-3-del-kai-kuriu-dviskiemeniu-svetimos-kilmes-daiktavardziu-kirciavimo-papildymo (žiūrėta 2016 04 13).

Rekomendacija K-4: Rekomendacija „Dėl kai kurių daugiaskiemenių svetimos kilmės daiktavardžių kirčiavimo“, 2003 m. spalio 26 d. Nr. 5 (K-4). Prieiga internete: http://vlkk.lt/vlkk-nutarimai/protokoliniai-nutarimai/del-kai-kuriu-daugiaskiemeniu-svetimos-kilmes-daiktavardziu-kirciavimo (žiūrėta 2016 04 13).

Rekomendacija K-4.1: Protokolinis nutarimas „Dėl 2003 m. spalio 2 d. rekomendacijos Nr. 5 (K-4) „Dėl kai kurių daugiaskiemenių svetimos kilmės daiktavardžių kirčiavimo“ papildymo“, 2008 m. spalio 2 d. Nr. PN-8 (k-4.1). Prieiga internete: http://vlkk.lt/vlkk-nutarimai/protokoliniai-nutarimai/del-2003-m-spalio-2-d-rekomendacijos-nr-5-k-4-del-

BENDRINĖ KALBA 89 (2016)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 34

kai-kuriu-daugiaskiemeniu-svetimos-kilmes-daiktavardziu-kirciavimo-papildymo (žiūrėta 2016 04 13).

Rekomendacija K-11: Rekomendacija „Dėl kai kurių priesaginių būdvardžių kirčiavimo“, 2004 m. spalio 28 d. Nr. 12 (K-11). Prieiga internete: http://vlkk.lt/vlkk-nutarimai/protokoliniai-nutarimai/del-kai-kuriu-priesaginiu-budvardziu-kirciavimo (žiūrėta 2016 04 13).

Rekomendacija K-11.1: Protokolinis nutarimas „Dėl 2004 m. spalio 28 d. rekomendacijos Nr. 12 (K-11) „Dėl kai kurių priesaginių būdvardžių kirčiavimo“ papildymo“, 2008 m. spalio 2 d. Nr. PN-9 (k-11.1). Prieiga internete: http://vlkk.lt/vlkk-nutarimai/protokoliniai-nutarimai/del-2004-m-spalio-28-d-rekomendacijos-nr-12-k-11-del-kai-kuriu-priesaginiu-budvardziu-kirciavimo-papildymo (žiūrėta 2016 04 13).

Rekomendacija K-16.1: Protokolinis nutarimas „Dėl 2005 m. lapkričio 10 d. rekomendacijos Nr. R-12 (K-16) „Dėl kai kurių prieveiksmių kirčiavimo“ papildymo“, 2008 m. spalio 2 d. Nr. PN-10 (k-16.1). Prieiga internete: http://vlkk.lt/vlkk-nutarimai/protokoliniai-nutarimai/del-2005-m-lapkricio-10-d-rekomendacijos-nr-r-12-k-16-del-kai-kuriu-prieveiksmiu-kirciavimo-papildymo (žiūrėta 2016 04 13).

Rekomendacija K-16.2: Protokolinis nutarimas „Dėl Valstybinės lietuvių kalbos komisijos 2005 m. lapkričio 10 d. rekomendacijos Nr. R-12 (k-16) „Dėl kai kurių prieveiksmių kirčiavimo“ pakeitimo ir papildymo“, 2014 m. spalio 9 d. Nr. PN-4 (k-16.2). Prieiga internete: http://vlkk.lt/vlkk-nutarimai/protokoliniai-nutarimai/del-valstybines-lietuviu-kalbos-komisijos-2005-m-lapkricio-10-d-rekomendacijos-nr-r-12-k-16-del-kai-kuriu-prieveiksmiu-kirciavimo-pakeitimo-ir-papildymo (žiūrėta 2016 04 17).

Rekomendacija K-20: Protokolinis nutarimas „Dėl kirčiavimo variantų vartojimo“, 2010 m. gruodžio 9 d., Nr. PN-9 (k-20). Prieiga internete: http://www.vlkk.lt/vlkk-nutarimai/protokoliniai-nutarimai/del-kirciavimo-variantu-vartojimo (žiūrėta 2016 04 17).

TŽŽ 1951: Tarptautinių žodžių žodynas. Red. Ch. Lemchenas. Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla.

TŽŽ 1969: Tarptautinių žodžių žodynas. Red. Ch. Lemchenas. Vilnius: Mintis.

TŽŽ 1985: Tarptautinių žodžių žodynas. Ats. red. V. Kvietkauskas. Vilnius: Vyriausioji enciklopedijų redakcija.

TŽŽ 2001: Tarptautinių žodžių žodynas. Ats. red. Algimantas Kinderys. Vilnius: Alma littera.

TŽŽ 2013: Tarptautinių žodžių žodynas. Red. Dovilė Svetikienė. Vilnius: Alma littera.

BENDRINĖ KALBA 89 (2016)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 35

LITERATŪRA

A i t c h i s o n J. 2013: Language Change: Progress or Decay? 4th edition. Cambridge University Press.

C h r i s t i a n D. 1994: Kalbų planavimas kalbotyros požiūriu. – Sociolingvistika ir kalbos kultūra. Sud. L. Grumadienė, R. Marcinkevičienė. Vilnius: Gimtoji kalba, 29–40.

D e u m e r t A. 2004: Language Standardization and Language Change. The dynamics of Cape Dutch. John Benjamins Publishing Company: Amsterdam / Philadelphia.

G a r v i n P. 1993: A conceptual framework for the study of language standardization. – International Journal of the Sociology of Language 100/101, 37–54. Prieiga internete: http://ukonline-web.uni-koeln.de/remarks/d5134/rm2180577.pdf (žiūrėta 2016 04 07).

G i r d e n i s A., P u p k i s A. 1996: Kalbos norminimo principai. – Gimtoji kalba 8, 1–5.

J a r o s l a v i e n ė J. 2015: Lietuvių kalbos trumpųjų ir ilgųjų balsių kiekybės ir kokybės etalonai. – Bendrinė kalba 88. Prieiga internete: http://www.bendrinekalba.lt/Html/88/Jaroslaviene_BK_88_straipsnis.pdf

L i u t k e v i č i e n ė D. 2015: Bendrinės kalbos normų pateikimas Bendrinės lietuvių kalbos žodyne. – Bendrinė kalba 88. Prieiga internete: www.bendrinekalba.lt/Straipsniai/88/Liutkeviciene_BK_88_straipsnis.pdf

M i l i ū n a i t ė R. 2003: Kalbos reiškinių vertinimo laipsniai. – Acta linguistica Lithuanica 48, 97–104.

M i l i ū n a i t ė R. 2006: Kodifikacijos ir vartosenos santykių modelis. – Kalbos kultūra 79, 9–28.

M i l i ū n a i t ė R. 2007: Kodifikuotų normų keitimas: už ir prieš. – Kalbos kultūra 80, 7–23.

M i l i ū n a i t ė R. 2009: Dabartinės lietuvių kalbos vartosenos variantai. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

P a k e r y s A. 2003: Komentaras dėl kirčiavimo rekomendacijų (2003 07 09). Prieiga internete: http://vlkk.lt/naujienos/kitos-naujienos/komentaras-del-kirciavimo-rekomendaciju (žiūrėta 2016 04 12).

P a k e r y s A., P u p k i s A. 2004 [1968]: Lietuvių kalbos bendrinė tartis. 2-as papild. ir patais. leidimas [su kompaktine plokštele]. Vilnius: Gimtasis žodis.

Principai 1997: Lietuvių bendrinės kalbos tvarkybos principai, kodifikacijos kriterijai ir jų taikymas. – Gimtoji kalba 4, 1–3.

P u p k i s A. 2005: Kalbos kultūros studijos. Vilnius: Gimtasis žodis.

P u p k i s A. 2016: Dar kartą dėl eksperto, koncerto ir pan. žodžių kirčiavimo. – Bendrinė kalba 89. Prieiga internete: www.bendrinekalba.lt/Straipsniai/89/Pupkis_BK_89_straipsnis.pdf

BENDRINĖ KALBA 89 (2016) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204

RITA MILIŪNAITĖ. Skolinių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu dabartinė kodifikacijos būklė ir galima kaita | 36

Stundžia B. 2003: Komentaras dėl „euro“ kirčiavimo (2003 07 09). Prieiga internete: http://vlkk.lt/naujienos/kitos-naujienos/komentaras-del-euro-kirciavimo (žiūrėta 2016 04 07).

Stundžia B. 2008: Dėl svetimžodžių su kirčiuotais dvigarsiais el, er, eu priegaidės (2008 12 05). Prieiga internete: http://vlkk.lt/naujienos/pakomiṡiu-naujienos/del-svetimzodziu-su-kirciuotais-dvigarsiais-el-er-eu-priegaides (žiūrėta 2016 04 07).

Stundžia B. 2013: Kirčiavimo norminamąjį darbą tęsiant (2013 12 23). Prieiga internete: http://vlkk.lt/naujienos/kitos-naujienos/bonifacas-stundzia-kirciavimo-norminamaji-darba-tesiant (žiūrėta 2016 04 20).

Takahashi H. 2004: Language norms. – Sociolinguistics. An international handbook of the science of language and society. Ed. Ammon U., Dittmar N., Mattheier K. J., Trudgill P. 2^nd ed., V. 1. Walter de Gruyter, 172–179.

Įteikta 2016 05 03

Priimta 2016 07 05

RITA MILIŪNAITĖ

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius

[email protected]

BENDRINĖ KALBA 89 (2016)

www.bendrinekalba.lt

ISSN 2351-7204