DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ

Litván Nyelvi Intézet

ORCID-azonosító: orcid.org/0000-0001-7781-7236

KUTATÁSI TERÜLETEK: geolingvisztika, a balti nyelvek dialektológiája, szinkrón és diakrón dialektológia, morfonológia, a litván nyelv és a nyelvtudomány története.

DOI: doi.org/10.35321/bkalba.2023.96.02

AZ IDEOLOGIZÁCIÓ MEGJELENÉSE A HÁBORÚ UTÁNI LITVÁN NYELVTUDOMÁNYBAN

KULCSSZAVAK: litván nyelvtudomány, lexikográfia, dialektológia, nyelvtörténet, ideologizáció, egyszerűsítés.

ANNOTÁCIÓ

A tanulmány a korai háború utáni időszak publikációi alapján, amelyek szerzői a Litván Nyelvi Intézet neves nyelvészei, Juozas Balčikonis, Jonas Kruopas és Kazys Ulvydas, a nyelvészeti szakirodalomban alkalmazott ideologizációs módszereket kívánja elemezni, és feltárni, hogyan formálódott a háború után a litván nyelvtudomány tartalma. A nyelvészeti munkák sajátosságait és szerkezetét figyelembe véve megkísérli az ideologizáció megnyilvánulási formáinak sokféleségét azonosítani.

ABSZTRAKT

A tanulmány célja a második világháború utáni időszakban a litván nyelvészeti szakirodalomban alkalmazott ideologizációs módszerek elemzése. A neves nyelvészek, Juozas Balčikonis, Jonas Kruopas és Kazys Ulvydas publikációinak egy sorára támaszkodva a kutatás azt vizsgálja, hogyan alakult a litván nyelvtudomány az 1950-es években, különös tekintettel az ideologizáció változatos formáira, amelyek a háború utáni nyelvészeti tevékenység jellegében és szerkezetében tükröződtek.

BEVEZETÉS

A 20. század ötvenes éveiben véget ért a korai háború utáni időszak, amelyet Litvánia lakosságának megtorlása és a fegyveres ellenállás befejeződése jellemzett. A Litván Tudományos Akadémia történetében az 1945–1953 közötti időszakot az alkalmazott kutatások megerősítésének korszakaként tartják számon (Krikštopaitis 2013: 242). A lituanisztika számára ez

DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ. Ideologizacijos raiška pokario lietuvių kalbotyroje

39

nem igaz: 1952 végén megszűnt az LTSR MA Litván Nyelvi Intézetének önállósága; akkori összetételében a Litván Irodalmi Intézethez csatolták, és közös intézménnyé, a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetté alakították, igazgatója pedig Kostas Korsakas lett.

A háború utáni lituanisztika tárgyalásakor mindmáig nagyobb figyelmet fordítottak a nagy Lietuvių kalbos žodyno megírásának történetére, valamint Juozas Balčikonis nyelvész tudományos tevékenységének politikai és ideológiai összefüggéseire – arra, hogy a korabeli hatalom milyen célokat és feladatokat tűzött elé a nagyszótár főszerkesztőjeként. Kevésbé vizsgálták azokat a rendszerszintű szempontokat, amelyek feltárnák, miként terelték a háború utáni lituanisztikát az 1950-es évek elejétől a szovjet ideológia medrébe.

A tanulmány célja, hogy elsődleges forrásokra, vagyis a korai háború utáni időszakban nyelvészek által írt cikkekre támaszkodva elemezze a kiválasztott nyelvészeti publikációkat, és ezek alapján olyan algoritmust állítson össze, amely alkalmas a szovjet korszak nyelvészeti munkáinak részletesebb vizsgálatára.

Ennek megfelelően a következő feladatokat tűztük ki: 1) a korabeli publikációk alapján megvizsgálni a nyelvészeti szakirodalomban alkalmazott ideologizációs módszereket és azok megjelenési formáit; 2) feltárni, hogyan alakították a háború után a litván nyelvészet tartalmát; 3) összefoglalni a kutatás eredményeit.

Az ideológiai „újszerűség” csírái talán a legvilágosabban az átszervezett Litván Nyelvi Intézet nyelvészeinek munkáit elemezve mutatkoznak meg. Mindegy, hogy lexikográfiáról, dialektológiáról vagy a litván nyelv történetéről van szó: ezek a munkák a háború utáni nyelvészet éles, ám sivár képét tárják elénk. Az elemzéshez tehát a kor legismertebb nyelvészeinek – Kazys Ulvydas (1953), Jonas Kruopas (1953) és Juozas Balčikonis (1953) – az ugyanabban a gyűjteményben megjelent cikkeit választottuk (LKKK 1953)¹. Elemzésük során a tanulmányban rendre a KU, JK és JB rövidítéseket használjuk.

Ezt a kiadványt azért választottuk, mert ez az első – vagy az elsők egyike – mindmáig ismert kísérlet arra, hogy a sztálinista világnézet elemeit beemeljék a lituanisztikai nyelvészeti diskurzusba². Bár Sztálin halálának évében jelent meg, a gyűjtemény nemcsak címével kapcsolódik Sztálin nevéhez – Lietuvių kalbos ir kultūros klausimai J. V. Stalino veikalų kalbos mokslo klausimais šviesoje. A hosszú ideje

¹ A gyűjteményt minden bizonnyal nagy gondossággal kellett előkészíteni, és igen nagyra kellett értékelni. Erre utal a kötet főszerkesztőjének, J[uozo] Žiugždának és a szerkesztőbizottság tagjainak – J[uozo] Matulis, K[azimieras] Bielukas, Vl[adas] Lašas, Dz[idas] Budrys akadémikusoknak – a neve; a szerkesztőbizottság felelős titkára I[rmia] Zaksas volt (LKKK 1953: 2).

² Egy évvel korábban egy hasonló tartalmú, a joniškisi konferencia alapján készült publikáció előkészítésében az akkori Litván Irodalmi Intézet is részt vett (KTLTL 1952).

40

BENDRINĖ KALBA | 96

A LTSR MA elnöke, Juozas Matulis előszavában Sztálin „zseniális műveire” támaszkodtak A marxizmusról a nyelvtudományban, A nyelvtudomány néhány kérdéséről és Válasz a barátoknak, amelyek „a szovjet tudomány életének legfontosabb eseményévé váltak” (Matulis 1953: 3).

Hangsúlyozandó, hogy a Sztálin-kultusz következményeivel való leszámolás során elvetették ezt a tanulmánykötetet: az intézet hetvenes évekbeli bibliográfiai jegyzékei sem magát a kiadványt, sem az abban közölt tanulmányokat nem tüntették fel (LKLI 1973: 53–78; Seselskytė 1981: 73–91). K. Ulvydas tanulmánya később bekerült műveinek bibliográfiájába (Ulvydo 1995: 10). Az erős ideologizáltság miatt Jonas Kruopas publikációját nem vették fel a Válogatott írások közé (Keinys és mtsai 1998: 9), Juozas Balčikonis tanulmányát pedig jelentősen megcsonkítva nyomtatták újra (Balčikonis 1982: 193–200).

Ezek a források tehát megfelelően szemléltetik a választott tárgyat: a litván nyelvtudomány ideologizáltságának megnyilvánulását a korai háború utáni szovjet időszakban. Az ideologizáltság megnyilvánulási formáinak sokféleségét a nyelvtudományi források sajátosságait és szerkezetét figyelembe véve próbáljuk azonosítani.

1. A HÁBORÚ UTÁNI TANULMÁNYOK MAKROSTRUKTURÁLIS SAJÁTOSSÁGAI

Bár azt állítják, hogy nincs minden bölcsészettudományi tanulmányra jellemző egységes modell, és a teljes szöveg „folyamatos érvelésként is előadható”, a litván nyelven írt, 2007–2012-ben megjelent nyelvtudományi tanulmányokban legalább öt (vagy akár hat) összetett makrostrukturális egységet különítenek el – Bevezetés, Szakirodalmi áttekintés, Kutatási anyag és módszerek, Eredmények, Következtetések (az elnevezések megfogalmazása eltérhet), továbbá Köszönetnyilvánítás mint a tudományos tanulmány része (bővebben lásd Šinkūnienė 2014: 28–30).

A tudományos tanulmány makrostruktúrájának ilyen felosztása nemcsak a kortárs, hanem a korai háború utáni szovjet időszak publikációi esetében is megfelelőnek tűnik, mivel lehetővé teszi a tanulmány ideologizáltság által leginkább érintett részeinek pontosabb meghatározását, valamint a hatás mértékének feltárását. Ebben az esetben azonban az egyes makrostrukturális elemek határait magunknak kell meghatároznunk (lásd a táblázatot).

Megjegyzendő, hogy az elemzéshez választott források terjedelmükben különböznek (K. Ulvydas publikációja háromszor, J. Kruopasé pedig majdnem ötször hosszabb J. Balčikonis tanulmányánál), de mindegyikük meglehetősen hasonló makrostruktúrát őrzött meg (lásd a táblázatot).

Így feltételezhető, hogy a tanulmányok szerzői szigorúan betartották az általános követelményeket.

DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ. Ideologizacijos raiška pokario lietuvių kalbotyroje

41

TÁBLÁZAT. A források makrostruktúrája

Szerkezeti részek; Források (terjedelmük)

Bevezetés (másként / cím nélkül)

Szakirodalmi áttekintés (háttérismeretek / másként)

Anyag és módszerek (másként / nincs külön feltüntetve)

Eredmények (nincs külön feltüntetve / másként)

Következtetések (másként / nincs külön feltüntetve)

Köszönetnyilvánítás (a cikk részeként / másként)

Juozas Balčikonis utca (7,25 p.)

másként

háttérismeretek

nincs külön feltüntetve, nincs

nincs külön feltüntetve

másként

másként

Jonas Kruopas utca (33 p.)

másképpen

fonológiai ismeretek

nincs megkülönböztetve, nincs

másképpen

másképpen

nincs

Kazys Ulvydas utca (24,5. o.)

másképpen

másképpen

nincs megkülönböztetve, nincs

másképpen

másképpen

nincs megkülönböztetve

Megjegyzés. A háború utáni és a kortárs publikációk összevetése céljából a táblázatban ugyanazok a fejezetcímek és értékelő megfogalmazások szerepelnek (bővebben lásd Šinkūnienė 2014: 27–35).

Például a tanulmányok első és utolsó bekezdését rendkívül erős ideológiai tartalom jellemzi. A tanulmányok első (bevezető) mondatai ismertetik az olvasókkal Sztálin műveinek jelentőségét, vö.:

Sztálin elvtárs nyelvtudományi kérdésekkel foglalkozó művei nagy jelentőséggel bírnak a szovjet nyelvtudomány számára. Sztálin elvtárs e zseniális művei megteremtették a marxista nyelvtudomány elméleti alapjait, új korszakot nyitottak e tudományágban, és feladatokat tűztek ki a szovjet tudósok elé a nyelvvel kapcsolatos problémák további kibontására. A Szovjet Litvánia nyelvészei előtt is széles perspektívák nyíltak a litván nyelvtudomány művelésére és fejlesztésére] JB 59.

Két év telt el J. V. Sztálin zseniális, „A marxizmus és a nyelvtudomány kérdései” című művének megjelenése óta. Ez a korszakalkotó jelentőségű alkotás meghatározta a szovjet nyelvtudomány és más tudományok fejlődésének alapelveit, alkotó gondolkodást és kezdeményezőkészséget ébresztett, és arra ösztönzött, hogy a nagy sztálini korszakhoz méltó művek szülessenek.

A Sztálin alkotmányának napja alatt, a sztálini nyelvtudomány fényében a legkedvezőbb feltételek alakultak ki, és a legszélesebb távlatok nyíltak meg a litván nyelv kutatása és fejlesztése előtt is]JK 133.

„A marxizmus és a nyelvtudomány kérdései” című művével Sztálin elvtárs szilárd alapot teremtett a szovjet nyelvtudomány számára, világosan kijelölte a szovjet nyelvtudomány további fejlődésének útját

42

BENDRINĖ KALBA | 96

, tisztázta a nyelv mint társadalmi jelenség lényegét, sajátos jellemzőit, társadalmi funkcióit, szerkezetét és a gondolkodással való kapcsolatát, feltárta a nyelv fejlődésének alapvető törvényeit és útjait. Különösen nagy jelentősége van az élet gyakorlata és valamennyi tudomány, köztük a nyelvtudomány számára annak, hogy Sztálin elvtárs a nyelvtudományi kérdésekről szóló munkáiban továbbfejlesztette a marxista dialektika egyik legfontosabb törvényét – a régi minőségből az új minőségbe való átmenet törvényét KU 67.

A publikációk lezárásai eszmeileg és stilisztikailag is hasonlóak, vö.:

A szovjet hatalom által biztosított kiváló feltételeket kihasználva, és Sztálin elvtárs nyelvtudományi kérdésekről szóló zseniális műveire támaszkodva, a Szovjet Litvánia nyelvészeinek megkettőzött energiával kell tovább folytatniuk anyanyelvük kutatását, és fejleszteniük a szovjet nyelvtudományt, amelynek szilárd alapjait a tudomány nagy fényessége, Sztálin elvtárs vetette meg JB 66.

Irodalmi nyelvünk egyre gazdagabbá és változatosabbá válik. A harc és a fejlődés hatalmas eszközévé lett, amelyet hozzáértően és eredményesen kell felhasználnunk a békéért, az új háború kirobbantói, a vérszomjas amerikai–angol imperialisták ellen vívott harcban, valamint a kommunizmus felépítéséért folytatott küzdelemben, Nagy Hazánkban JK 165.

Sztálin elvtárs nyelvtudományi kérdésekről szóló zseniális munkái új fejezetet nyitottak a szovjet nyelvtudományban, megmutatták, hogyan kell a marxizmus–leninizmust a nyelvi kérdések megoldásában alkalmazni, és nagy tettekre mozgósítják a nyelvészeket. Szovjet Litvánia nyelvészei minden erejüket és tudásukat olyan nyelvtudományi művek létrehozásának szentelik, amelyekre a szovjet társadalomnak a kommunizmus felé vezető dicsőséges menetében szüksége van KU 91.

Ezeket a záró bekezdéseket nem nevezhetjük következtetéseknek, de nyilvánvaló, hogy bár közvetlenül mintha nem is kapcsolódnának a nyelvészeti cikkek tartalmához, mégis betöltenek bizonyos összegző funkciót.

A makrostruktúra elemzése azt mutatja, hogy a publikációk bevezető részeiben több ilyen „uniformizált” tartalmi közös vonás is lehetett. Például a magasztalt Sztálin-művek mellett J. Balčikonis (1953: 59) és K. Ulvydas (1953: 67) Marro³ munkáinak bírálatát is említette. Az ideológia szempontjából szinte teljesen egybehangzó ilyen mondatok, amelyeknek kötelezően helyet kellett kapniuk a bevezetőben (lásd a bemutatott példákat), nyilvánvalóan csupán formai elemek voltak, amelyeknek a szerzők szovjet rendszer iránti hűségét és elkötelezettségét kellett igazolniuk.

Ezt például J. Kruopas publikációja bevezetésének többlépcsős szerkezete mutatja: a szerző csillagokkal elválasztva több bevezető részt is közöl: az első – a Sztálinról és műveiről szóló kötelező rész (Kruopas 1953: 133), a második –

³A tanulmány megőrzi a vizsgált források helyesírását és központozását; az eredeti vagy a jelenleg használatos alak zárójelben szerepel.

DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ. Ideologizacijos raiška pokario lietuvių kalbotyroje

43

apskritai apie literatūrinės kalbos sampratą (Kruopas 1953: 133–137), o trečiąją įžangą pradedama pasakoti jau lietuvių literatūrinės kalbos istorija (Kruopas 1953: 137).

Bár mindhárom publikáció történeti jellegű, belőlük az látható, hogy senki sem írt elméleti, történeti (módszertani) vagy más szakirodalmi áttekintést. Háttérismeretnek tekinthetők a publikációkban említett források és/vagy nyelvészek nevei. J. Balčikonis például a lituanisztika szempontjából legérdemesebbként Filipp Fortunatovot és követőit említi: Šachmatovot, Uljanovot, Ščepkint, Porzežinskijt, Užakovot, Potebnyát, Boduen-de-Kurtenét (Baudoin de Courtenay), velük együtt pedig Būgát és Jablonskist (Balčikonis 1953: 60–65). J. Kruopas számos nevet és forrást sorol fel a litván nyelv történetének különböző korszakaiból: Mažvydastól, Bretkūnastól, Daukšától, Širvydastól (Sirvydastól) J. Rėzáig és Donelaitisig; Daukantastól, Nezabitauskistól, Poškától, Uvainistól, Sutkevičiustól, Stanevyčiától (Stanevičiustól), Tatarėtől, Akelaitistól, Marcinskistől és másoktól Žemaitėig, Biliūnasig, Janonisig, Venclováig, Cvirkáig, Salomėja Nėrisig, J. Šimkusig és magáig Korsakasig... (Kruopas 1953: 139–149). K. Ulvydas a vizsgált tárgy, a litván nyelv szókincsének változatossága miatt egyáltalán nem jelölt meg forrásokat. A publikációkban a forrásokat bibliográfiai hivatkozások nélkül említik, a tudósok neveit pedig gyakran utónév nélkül (némelyiket még a név előtti kezdőbetűk nélkül is). A jegyzetekbe többnyire az idézett, ideológiai tartalmú Sztálin-, Lenin-, Gorkij- és egyéb publikációk kerültek.

A cikk makroszerkezete szempontjából sajátos kivételnek – talán akár köszönetnyilvánításnak – tekinthető J. Balčikonis főhajtása Viktor Vinogradov és a TSRS MA nyelvészeti intézete előtt, vö.:

Sztálin elvtárs nyelvtudományi kérdésekről szóló zseniális műveinek megjelenése után a nyelvtudomány irányítására az élen Vinogradov akadémikussal a kiváló szovjet orosz nyelvészek kaptak megbízást. Létrehozták a TSRS Tudományos Akadémiájának Nyelvészeti Intézetét, amely a nyelvtudomány valamennyi ágát felölelve irányítja és koordinálja a nyelvtudományi munkát, szoros kapcsolatokat tart fenn és együttműködik a köztársaságok nyelvtudományi intézményeivel, valamint mindenféle segítséget nyújt a nyelvi problémák megoldásához]B 65–66.

J. Kruopas (1953: 134–136) is említi Vinogradov akadémikus nevét Gorkijé és Leniné mellett.

Érthető módon a publikációk ideológiai küldetése nemcsak a vizsgált anyag kiválasztását határozta meg, hanem a cikkekben sehol meg nem nevezett leíró filológiai módszert is.

44

BENDRINĖ KALBA | 96

2. AZ IDEOLOGIZÁCIÓ MEGNYILVÁNULÁSÁNAK ELEMEI

A publikációk ideologizáltságának mértéke nemcsak makroszerkezeti elemeikből, hanem a háború utáni szovjet korszakra jellemző sajátos gondolatkifejezésből is megítélhető. Az akkori cikkek mindegyikében feltűnően gyakoriak bizonyos sajtóklisék, vö.:

– Sztálinról: a tudomány nagy korifeusa JB 66; az emberiség nagy lángelméi, V. I. Lenin és J. V. Sztálin <...> KU 74, Sztálin elvtárs csodálatos világossággal bizonyította KU 68, Sztálin elvtárs folyamatos bizonyítékot adott KU 68;

– Sztálin műveiről: Sztálin elvtárs zseniális művei JB 59, 65; új korszakot nyitottak JB XX, J. V. Sztálin zseniális műve JK 133; Sztálin elvtárs zseniális nyelvészeti művei JK 133; a sztálini nyelvtudomány fényében KU 73; Sztálin elvtárs nyelvtudományi kérdésekkel foglalkozó műveinek fényében KU 74; Sztálin elvtárs zseniális művei KU 85, 91;

– az orosz népről és annak tagjairól: kiváló szovjet orosz nyelvészek JB 65; a nagy orosz nép tudósai JB 59;

– az orosz nyelvről: az orosz nyelv haladó hatása JK 144; a nagy orosz nép nyelve JK 144; az orosz nyelv haladó szerepe KU 90;

– a történelmi osztályharc tükröződései: egyházi-feudális zsargon JK 156; a feudális-egyházi zsargon mérgezte a nép tudatát JK 157; a reakciós cári hatalom intézkedései JB 64; [a nyelv] mint a harc és a fejlődés eszköze, mint a kommunista nevelés és a kommunizmus hazánkban történő építésének hatalmas eszköze JK 137; [a nyelv] a harc és a fejlődés hatalmas eszközévé vált JK 165; harcolt a burzsoá purizmus ellen JK 143; harc a békéért az új háborús uszítók ellen <...>, harc a kommunizmus felépítéséért JK 165;

– a szovjet hatalom nyújtotta „jótéteményekről”: hatalmas segítség és együttműködés JB 65; a népek testvéri együttműködésének legjobb feltételei JB 65; mindenféle segítség JB 65; kiváló feltételek JB 66; szilárd alap JB 66; a legkedvezőbb feltételek JK 133; a legszélesebb perspektívák JK 133; a litván nemzeti kultúra addig a történelemben soha nem látott virágzása KU 71;

– az országról, amelyben élnek: szocialista hazánk JB 65; Sztálin alkotmányának napja alatt JK 133; nagy hazánk JK 165; a szocializmust győzelemre vivő országban KU 70, 79, hazánkban, ahol megvalósult a szocializmus KU 75.

A nyelvészeti publikációkban tehát az ideologizáció bizonyos nyelvi klisékkel – metonímiákkal, metaforákkal stb. – valósult meg, vö.: a filológiai front dolgozói JK 133; [Sztálin művei] mozgósítják a nyelvészeket

DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ. Ideologizacijos raiška pokario lietuvių kalbotyroje

45

nagy munkáknak KU 91; A litván irodalmi nyelv még nagyobb sikerek felé halad JK 144 és így tovább (lásd még az idézett idézeteket).

A késői szovjet korszakban, amikor már az „érett szocializmus” viszonyai között éltek, a tudományos publikációkban ezek a meglehetősen primitív ideologizációs elemek könnyen felismerhetők voltak, és elkezdték kerülni őket. Még néhány korai háború utáni régi munka fontosként és tudományos értékét megőrzőként való elismerése után sem kerülték el az újraközlésükkor a kihagyásokat, rövidítéseket vagy más módosításokat. Ez történt például a kötetben közölt J. Balčikonis-cikkel is, amely a késői szovjet korszakban bekerült a Válogatott írásokba (lásd Balčikonis 1982: 193–200). Ily módon a litván tudomány igazságát mintha nem is sértették volna meg, de a lituanisztika fennmaradásának objektív, korai háború utáni szovjet kori körülményeit úgyszólván megszépítették.

3. A LEGGYAKORIBB FORMÁJA AZ IDEOLOGIZÁCIÓ MEGNYILVÁNULÁSÁNAK

Gyakran beszélnek az ideologizáció eltérő mértékéről, különösen annak tudatában, hogy forma és tartalom tekintetében egyaránt megnyilvánulhat. Nyilvánvaló azonban, hogy a korai háború utáni időszakban a forma és a tartalom nem választható el egymástól – annyira sok volt bennük a szovjet kifejezésmód.

A tudományos tartalomnak is voltak azonban olyan deformációi, amelyek a nyelvi jelenség leegyszerűsített ábrázolásához, vagyis szimplifikációjához vezettek (a szimplifikációról lásd Mikulėnienė 2022: 137–139).

Az ideologizált tartalom leegyszerűsítése mindenekelőtt elhallgatásban nyilvánul meg – a szerzők ezt választották, amikor nem a teljes igazságot, hanem csak annak egy részét kívánták közölni. Például J. Kruopas publikációjában elhallgatták Antanas Baranauskas és Kazimieras Jaunius foglalkozását (JK 150), A. Baranauskas munkahelyét pedig pontatlanul nevezték meg – Kaunasi szeminárium (JK 150). J. Kruopas publikációiban a nyelvészeti tartalom eltorzításáról Algirdas Sabaliauskas is írt (1998: 16).

A szimplifikáció legkönnyebben felismerhető formája mindazonáltal a marxizmus–leninizmus különféle dogmáihoz kapcsolódik, amelyeket a nyelvészeti tartalomra alkalmaztak. A már említett Marr-elmélet bírálatán túl különféle sztálini (sztálinista) eszmékkel is megpróbálták ideologizálni a tartalmat; például a nyelv működésének sajátosságait az alap és a felépítmény viszonyán keresztül igyekeztek bemutatni, vö.:

N. J. Marr és néhány más nyelvész a nyelvet felépítményként szemlélve úgy vélte, hogy a szovjet korszakban, a grandiózus társadalmi felfordulás bekövetkeztekor és a szovjet kultúra kialakulásakor a fő forradalmi átalakulásnak magában a nyelvben is végbe kellett mennie, vagy mesterséges eszközökkel kellett végrehajtani.

46

BENDRINĖ KALBA | 96

Sztálin elvtárs figyelemre méltó világossággal bizonyította, hogy a nyelvet nem ez vagy az az alap, hanem a társadalom története és az alapok történetének teljes, évszázadokon átívelő menete szülte; nem egyetlen osztály és nem egyetlen nemzedék, hanem az egész társadalom, minden osztály, nemzedékek százainak erőfeszítései hozták létre. Ezért értelmetlen és helytelen arra törekedni, hogy minden egyes forradalom után megsemmisítsék a nyelv fennálló szerkezetét, nyelvtani rendszerét és alapvető szókészleti állományát, és újakkal váltsák fel. Ugyanilyen abszurd a nyelv fejlődésében olyan robbanásokat keresni, amilyenek a társadalmi jelenségek alap- és felépítményi természetű fejlődésében fordulnak elő KU 68.

Az osztályharc, valamint a Nyugat és a Kelet – ellenségekként és barátokként való – markáns képe, amely eltorzítja Litvánia történelmét, vö.:

Az orosz nyelv meghonosodása írásbeliségünkben az akkori körülmények között érthető, amikor a Litván Nagyfejedelemség részeként oroszok, belaruszok és ukránok lakta területek is léteztek, ahol a népek politikai és kulturális együttműködése érvényesült; amikor Nyugatról a kereszténységet karddal és szablyával hozták a litván népnek, Keletről pedig a magasabb kultúra hatása a szabad együttműködés megnyilvánulásaként érkezett; amikor a litvánok és az oroszok közös erőfeszítései egyöntetűen a közös ellenség, a német hódítók leverésére irányultak; amikor az orosz kultúra és nyelv hatása erőteljesen érvényesült a nagyfejedelem udvarában és a nemesség köreiben. Ez a nyelv jelentős szerepet játszott Litvánia politikai és kulturális életében JK 137–138.

Az osztályharc elméletét a dialektológiára is alkalmazták: nemcsak területi, hanem társadalmi dialektusokat is megkülönböztettek, utóbbiakat pedig mindjárt negatív színben tüntették fel, és egyenesen egyházi-feudális zsargonnak nevezték (JK 156, 157). A sztálinista tanítás általában befolyásolhatta (és befolyásolta is) a korabeli litván dialektológia és a dialektológusok (Juozas Senkus és Juozas Aleksandravičius) összetett sorsát, vö.:

Ma már kijelenthető, hogy a litván nyelv dialektusai mint különálló nyelvi rendszerek többé nem léteznek, hogy gyorsan elsajátítják az irodalmi nyelv szókincsét és formáit, és hogy régi, fölöslegessé vált elemeik csupán a nyelvtörténet szempontjából fontosak <...>. Ezért a dialektusok mesterséges úton történő helyreállítására és felélesztésére irányuló minden kísérlet reakciós, a nemzet és a nemzeti nyelv fejlődésével ellentétes jelenség (JK 161).

Vagy az ateizmus propagálásakor folyamatosan hangsúlyozzák az egyház negatív hatását, vö.:

A régi írásbeliség legkiemelkedőbb emlékei reakciós tartalmuk és rendeltetésük ellenére bizonyos pozitív szerepet játszottak a litván írott nyelv kialakulásában és fejlődésében JK 140.

A társadalom uralkodó rétegeit vonzották a lengyel urak kiváltságai, úri szokásai és nyelve, ők pedig nyelvüket megtagadva és elnemzetietlenedve egészen idegenné és ellenségessé váltak a litván kultúra és saját hazájuk érdekeivel szemben. Az volt a céljuk, hogy Litvánia népét bilincsbe verve tartsák

DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ. Ideologizacijos raiška pokario lietuvių kalbotyroje

47

a jobbágyság bilincseivel és vallási babonákkal, anyagi és szellemi szolgaságban, hogy az engedelmes, „isten akaratának” alávetett jobbágyokból minél nagyobb hasznot húzhassanak ĮK 140.

Mindazonáltal el kell ismerni, hogy a nyelvészet nem minden témája volt egyformán érintett: mindenekelőtt a szovjet élet tükröződéseinek a lexikográfusok munkáiban kellett megjelenniük (és meg is jelentek). K. Ulvydas (1953: 79) az első litván írásos emlékek nyelvét a korabeli nyelvvel összehasonlítva rámutatott a szókészlet változásának legfontosabb jelenségeire (az elavult és idejétmúlt elemek eltűnésére; a régi nyelvi elemek új használatára és új szavak megjelenésére a nyelvben). A nyelvész figyelme az utóbbira összpontosult: K. Ulvydas szerint még a korábban használt szavak is (például a párt, kommunizmus, osztály, nem, törzs, nemzetiség, nemzet, demokrácia, nép, szocializmus stb.) új jelentéstartalommal (ma úgy mondanánk: ideológiai tartalommal) telítődnek. Például kísérlet történt magának a szó jelentésének leegyszerűsítésére, politikai tartalommal ruházva fel azt, vö.:

<...> a leidykla ‘kiadó’ szó nagyon találóan volt megalkotva, és már korábban is ismerték, de csak a szovjet rendszer éveiben került be az aktív szókincsbe és kapott konkrét tartalmat, miután a könyvkiadástól eltávolították a spekulánsokat, és a korábbi üzleti célú magánkönyvkiadó társaságok helyébe megalapították a Litván SZSZK Állami Kiadóját KU 71.

Itt külön megemlítendő az új szavak egy külön csoportja is – speckursas, specfondas, partorgas, komjaunimas, agitpunktas stb., amely a litván kommunista sajtóban már 1940 előtt kezdett kialakulni (Ulvydas 1953: 83). Ezért érthető, miért bírálták többször is a lexikográfusokat, különösen a nagy litván szótár szerzőit, élükön J. Balčikonisszal, amiért nem fordítottak kellő figyelmet az új szókincsre, vö.:

<...> A Nagy Litván Szótár szerkesztésekor nem tartották be a szókészlet és a frazeológia kiválasztásának elvét, a közölt szavakat pedig nem jellemezték kellő tudományossággal. A korábbi években összegyűjtött szókészlet és frazeológia túlzottan nagy teret kapott, az új pedig túlságosan szűkösen volt képviselve. Olykor még az a szókészlet is, amelyet tudatlan egyháziak feudális-egyházi zsargonjukból erőszakkal igyekeztek bevinni a litván írott nyelvbe, és amelyet az irodalmi nyelv fejlődése során elvetettek, elnyomta a szókészletnek azt a részét, amely fennmaradásra, meghonosodásra és új származékok létrehozására mutatott hajlandóságot KU 73–74.

A litván terminológiának is az ideologizáció ugyanezen irányába kellett fordulnia, vö.:

Az orosz nyelv e tekintetben olyan központ, ahonnan a tudományok legújabb terminusai nemcsak a Szovjetunió testvéri népeinek valamennyi nyelvébe, hanem a világ minden nyelvébe is szétterjednek és kisugároznak KU 90.

48

BENDRINĖ KALBA | 96

Így már magukból az idézetekből is nyilvánvalóan kitűnik, hogy nehéz volna az 1953-as publikációkban közölt kutatási eredményekről beszélni. Ha a publikáció teljes tartalma az ideológiának van alárendelve, akkor érthető módon az eredmény is ugyanilyen lesz.

KÖVETKEZTETÉSEK

1. A háború utáni időszakban közölt nyelvészeti tanulmányok tartalma nem volt, és ma sem azonos tudományos és/vagy történeti értékű. Az ideologizáltság mértéke kisebb vagy nagyobb lehet, ennek megfelelően pedig a publikáció felépítése is eltérhet.

2. Az ideológiailag kötelező nyelvi klisék a publikáció teljes szövegében, vagy csupán a bevezető és a záró részekben jelenhettek meg. Az első esetben a teljes tudományos tartalom ideologizálódik; a másodikban a cikk – bár ideológiailag „keretezett” – megőrizheti tudományos értékét.

3. Az elvégzett elemzésből kitűnik, hogy az akkori publikációk ideologizáltsága az akkori nyelvészetre jellemző bizonyos elemek alapján ismerhető fel: a módszertani tézisekből, amelyeket a cikk megfogalmazott célja és feladatai fejeznek ki; a „helyes” tárgy, kutatási anyag és kutatási módszer megválasztásából; a tudományos apparátusból, vagyis a megjelölt és idézett szakirodalom figyelembevételéből; a cikk szerkezetéből – a cikk kezdetének és végének kliséiből; valamint a tudományos tartalom és a korabeli ideológia kapcsolatából.

4. A háború utáni nyelvészeti tanulmányokban számos példája található az ideologizált tartalom leegyszerűsítésének, amely elhallgatásban és/vagy a nyelvészeti tartalom eltorzításában nyilvánul meg. A mai olvasók számára a leegyszerűsítésnek az a formája ismerhető fel a legkönnyebben, amely a nyelvészeti tanulmányok tartalmára alkalmazott különféle marxizmus–leninizmus-dogmákhoz kapcsolódik.

5. A tudományos gondolat kifejezésének eszközei – az ideologizált és/vagy leegyszerűsített stilisztikai alakzatok – elsimítják a cikk szerzőjének egyéni stílusát. Ezért az ötvenes évek nyelvészeti munkáinak értékelésekor nem kellene elsietni, hogy a híres nyelvészek alkotásaiból és életéből kitöröljük azokat a korabeli autentikus kliséket, amelyek akkoriban kötelezőek voltak.

A korai szovjet korszak mimikrijáit átvészelő tanáraink iránti őszinte tisztelet kifejezése érdekében nem kellene eltörölni a történelmi kontextus rétegét, amely a mai olvasók számára teljesen ismeretlen lehet.

DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ. Ideologizacijos raiška pokario lietuvių kalbotyroje

49

ŠALTINIAI

JB – Balčikonis Juozas. Rusų mokslininkų įnašas į lietuvių kalbos mokslą. – Lietuvių kalbos ir kultūros klausimai J. V. Stalino veikalų kalbos mokslo klausimais šviesoje: straipsnių rinkinys, vyr. red. J. Žiugžda, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1953, 59–66.

JK – Kruopas Jonas. Lietuvių literatūrinė kalba ir dialektai J. V. Stalino veikalų kalbos mokslo klausimais šviesoje. – Lietuvių kalbos ir kultūros klausimai J. V. Stalino veikalų kalbos mokslo klausimais šviesoj: straipsnių rinkinys, vyr. red. J. Žiugžda, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1953, 133–165.

KU – Ulvydas Kazys. Lietuvių literatūrinės kalbos vystymasis tarybinės santvarkos metais. – Lietuvių kalbos ir kultūros klausimai J. V. Stalino veikalų kalbos mokslo klausimais šviesoje: straipsnių rinkinys, vyr. red. J. Žiugžda, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1953, 67–91.

LITERATŪRA

Balčikonis Juozas 1982: Rusų mokslininkų įnašas į lietuvių kalbos mokslą. – J. Balčikonis. Rinktiniai raštai 2, sud. A. Pupkis, Vilnius: Mokslas, 193–200.

Keinys Stasys, Morkūnas Kazys, Sabaliauskas Algirdas 1998: Jono Kruopo „Rinktiniai raštai“. – J. Kruopas. Rinktiniai raštai, sud. S. Keinys, K. Morkūnas, A. Sabaliauskas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų institutas, 9–10.

Krikštopaitis Juozas A. 2013: Išmintis, atsiverianti pažinimo kelyje, Vilnius: Mintis.

KTLTL 1952: Kolūkinė tematika lietuvių tarybinėje literatūroje: konferencijos medžiaga, Lietuvos TSR mokslų akademija, Lietuvių literatūros institutas (atspaudas iš „Pergalės“ 1952 m. Nr. 1), Vilnius.

LKKK 1953: Lietuvių kalbos ir kultūros klausimai J. V. Stalino veikalų kalbos mokslo klausimais šviesoje: straipsnių rinkinys, vyr. red. J. Žiugžda, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla.

LKLI 1973: Lietuvių kalbos ir literatūros institutas. Lietuvos TSR mokslų akademija, Lietuvių kalbos ir literatūros institutas, par. A. Seselskytė, red. A. Jonynas, Vilnius: Mintis.

Matulis Juozas 1953: Draugo Stalino veikalų kalbos mokslo klausimais reikšmė tarybinio mokslo vystymesi. – Lietuvių kalbos ir kultūros klausimai J. V. Stalino veikalų kalbos mokslo klausimais šviesoje: straipsnių rinkinys, vyr. red. J. Žiugžda, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 3–25.

50

BENDRINĖ KALBA | 96

Mikulėnienė Danguolė 2022: Lietuvių kalbos instituto istorija 2: kalbotyros aneksija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Sabaliauskas Algirdas 1998: Kalbininkas Jonas Kruopas. – J. Kruopas. Rinktiniai raštai, sud. S. Keinys, K. Morkūnas, A. Sabaliauskas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų institutas, 11–23.

Seselskytė Angelė 1981: Lietuvių kalbos ir literatūros institutas. Lietuvos TSR mokslų akademija, Lietuvių kalbos ir literatūros institutas, red. kolegija: K. Doveika, A. Jonynas (red.), K. Morkūnas, Vilnius: Mokslas.

Šinkūnienė Jolanta 2014: Lietuviškojo humanitarinių ir socialinių mokslų diskurso ypatybės: mokslo studija, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Prieiga internete: https://etalpykla.lituanistika.lt/object/LT-LDB-0001:B.03~2014~1477229314358/B.03~2014~1477229314358.pdf (žiūrėta 2023 02 12).

Ulvydas Kazys 1995: Kazys Ulvydas. Bibliografija, sud. I. Andriukaitienė, red. K. Morkūnas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas.

Gauta 2023 07 27

Priimta 2023 08 18

DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ

EXPRESSION OF IDEOLOGIZATION IN POST-WAR LITHUANIAN LINGUISTICS

Summary

This article aims to analyse the methods of ideologization applied in Lithuanian linguistic academic literature during the post-World War II period. Based on a series of publications by the prominent academic linguists Juozas Balčikonis, Jonas Kruopas and Kazys Ulvydas, the study investigates the shaping of Lithuanian linguistics in the 1950s with a view of identifying the diversity of forms of ideologization reflected in the nature and structure of post-war linguistic activities.

The aim of this article is to analyse, with referring to primary sources (articles written during the early post-war period by linguists Juozas Balčikonis, Jonas Kruopas and Kazys Ulvydas), a selection of linguistic publications in order to develop an algorithm for conducting more in-depth studies of the soviet-period linguistic activities.

The tasks of the study were to (1) analyse the methods of ideologization and their expression in Lithuanian linguistic academic literature based on the publications on the time; (2) identify the ways in which the content of Lithuanian linguistics was being shaped during the post-war period; (3) summarise the results of the study.

DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ. Ideologizacijos raiška pokario lietuvių kalbotyroje

51

The analysis conducted shows that the publications of the early post-war period are all characterised by a near-identical macrostructure. Ideologically mandatory linguistic cliches were used either throughout the entire text or just in the foreword and conclusion of the article. In the first case, the entire academic content was ideologized, while in the second example, publications – although ideologically “framed” – could still retain their academic value.

The analysis shows that early post-war ideologization displayed certain characteristic elements used in linguistic publications: methodological provisions expressed through the aim of the article and the tasks set; the “correct” choice of object, material and method of research; the academic apparatus, i.e. referencing the literature listed and quoted; the structure of the article – the cliches in beginning and the ending; the correlation between the academic content and the ideology of the time.

Post-war linguistic articles display frequent simplification of ideologized content which is often expressed through ellipsis or distortion of linguistic content. The most recognisable form of simplification is related to various Marxist-Leninist dogmas adapted to linguistic content.

The unique style of the author is often steamrolled through the use of specific (and simplified) figures of speech as a means of expressing academic thought. This is why, when assessing the linguistic work conducted by prominent Lithuanian academics in the 1950s, it is helpful not to discard the authentic cliches appearing in their works and biographies.

KEYWORDS: Lithuanian linguistics, lexicography, dialectology, language history, ideologization, simplification.

DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius

[email protected]

DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ

IDEOLOGIZACIJOS RAIŠKA POKARIO LIETUVIŲ KALBOTYROJE

Santrauka

Šiame straipsnyje, remiantis ankstyvojo pokario publikacijomis, kurių autoriai – žymūs Lietuvių kalbos instituto mokslininkai kalbininkai Juozas Balčikonis, Jonas Kruopas ir Kazys Ulvydas, – siekiama išnagrinėti kalbinėje mokslinėje literatūro

52

BENDRINĖ KALBA | 96

je taikytus ideologizacijos būdus ir išsiaiškinti, kaip pokariu buvo formuojamas lietuvių kalbotyros turinys. Atsižvelgiant į kalbotyros darbų specifiką ir struktūrą, bandoma identifikuoti ideologizacijos raiškos įvairovę.

Šio straipsnio tikslas – remiantis pirminiais šaltiniais – ankstyvuoju pokariu kalbininkų Juozo Balčikonio, Jono Kruopo, Kazio Ulvydo parašytais straipsniais, – atlikti pasirinktų kalbinių publikacijų analizę ir jos pagrindu sudaryti algoritmą tinkamą išsamesnėms sovietinio laikotarpio kalbotyros darbų studijoms.

Todėl išsikelti ir atitinkami uždaviniai: 1) remiantis to meto publikacijomis, išnagrinėti kalbinėje mokslinėje literatūroje taikytus ideologizacijos būdus ir jų raišką; 2) išsiaiškinti, kaip pokariu buvo formuojamas lietuvių kalbotyros turinys; 3) apibendrinti šio tyrimo rezultatus.

Atlikta analizė parodė, kad ankstyvojo pokario publikacijoms būdinga beveik vienoda makrostruktūra. Ideologiškai privalomos kalbinės klišės galėjo būti vartojamos visame publikacijos tekste arba tik įvadinėje ir baigiamojoje dalyse. Pirmuoju atveju ideologizuojamas visas mokslinis turinys, antruoju – nors ir ideologiškai „įrėmintas“, straipsnis gali išlikti nepraradęs savosios mokslinės vertės.

Iš atliktos analizės matyti, kad to meto publikacijų ideologizacija gali būti atpažįstama iš tam tikrų to meto kalbotyrai būdingų elementų: metodologinių nuostatų, išreikštų nusakytu straipsnio tikslu ir uždaviniais; „teisingo“ objekto, tiriamosios medžiagos bei tyrimo metodo pasirinkimo; mokslinio aparato, t. y. atsižvelgiant į nurodytą ir cituojamą literatūrą; straipsnio struktūros – straipsnio pradžios ir pabaigos klišių; mokslinio turinio sąsajų su to meto ideologija.

Pokario kalbotyros straipsniuose gausu ideologizuoto turinio simplifikacijos, išreikštos nutylėjimu ar lingvistinio turinio iškraipymu, atvejų. Lengviausiai atpažįstama simplifikacijos forma yra susijusi su įvairiomis marksizmo-leninizmo dogmomis, pritaikytomis kalbotyriniam turiniui.

Mokslinės minties raiškos priemonėmis – specifinėmis (ir simplifikuotomis) stilistinėmis figūromis – dažnai suniveliuojamas paties autoriaus stilistikos savitumas. Todėl, vertinant kalbotyrinius šeštojo dešimtmečio darbus, iš garsiųjų kalbininkų kūrybos ir gyvenimo nereikėtų skubėti trinti autentiškų to laikotarpio klišių.

ESMINIAI ŽODŽIAI: lietuvių kalbotyra, leksikografija, dialektologija, kalbos istorija, ideologizacija, simplifikacija.

DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ

Lietuvių kalbos institutas

Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius

[email protected]

DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ. Ideologizacijos raiška pokario lietuvių kalbotyroje 53