Ideologizacijos raiška pokario lietuvių kalbotyroje

DanguoLė mikuLėnienė. Az ideologizáció megjelenése a háború utáni litván nyelvtudományban 39 DANGUOLĖ MIKULĖNIENĖ Litván Nyelvi Intézet oRciD id: orcid.org/0000-0001-7781-7236 KUTATÁSI TERÜLETEK: geolingvisztika, a balti nyelvek dialektológiája, szinkrón és diakrón dialektológia, morfonológia, a litván nyelv és a nyelvtudomány története. Doi: doi.org/10.35321/bkalba.2023.96.02 Az iDeoLogizáció megjelenése A háború utáni litván nyeLvtudományban KULCSSZAVAK: litván nyelvtudomány, lexikográfia, dialektológia, nyelvtörténet, ideologizáció, egyszerűsítés. összefoglaló e tanulmányban a korai háború utáni publikációk alapján, amelyek szerzői a Litván Nyelvi Intézet neves tudós nyelvészei – Juozas Balčikonis, Jonas Kruopas és Kazys Ulvydas –, a nyelvészeti szakirodalomban alkalmazott ideologizációs módszereket kívánjuk megvizsgálni, és feltárni, miként formálták a háború utáni időszakban a litván nyelvtudomány tartalmát. a nyelvészeti munkák sajátosságait és struktúráját figyelembe véve megkísérlik az ideologizáció megnyilvánulási formáinak sokféleségét azonosítani. absztrakt Ez a tanulmány a második világháború utáni időszakban a litván nyelvészeti akadémiai szakirodalomban alkalmazott ideologizálási módszereket kívánja elemezni. A neves akadémiai nyelvészek, Juozas Balčikonis, Jonas Kruopas és Kazys Ulvydas publikációinak sorozata alapján a tanulmány az 1950-es évek litván nyelvészetének formálódását vizsgálja, hogy azonosítsa az ideologizáció azon formáinak sokféleségét, amelyek a háború utáni nyelvészeti tevékenységek jellegében és struktúrájában tükröződnek. BevezeTés A 20. század hatodik évtizedében véget ért a korai háború utáni időszak, amelyet Litvánia lakosságának elnyomása és a fegyveres ellenállási harc befejezése jellemzett. A Litván Tudományos Akadémia történetében az 1945–1953 közötti időszakot az alkalmazott kutatások megerősítésének 40 ÁLTaLÁnos nyeLv | 96 nem megfelelő: 1952 végén megszűnt az önálló LTSzK MA Litván Nyelvi Intézete, akkori összetételében a Litván Irodalmi Intézethez csatolták, és közös intézménnyé vált – Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet –, igazgatója Kostas Korsakas lett. időszakaként nevezik (Krikštopaitis 2013: 242). A litván stúdiumok számára ez mindmáig, a háború utáni litván stúdiumokat tárgyalva, szélesebb körben a nagy Litván nyelv szótára megírásának történetével, valamint Juozas Balčikonis nyelvész tudományos tevékenységének politikai és ideológiai kontextusával foglalkoztak – milyen célokat és feladatokat tűzött elé, mint a nagy szótár főszerkesztője, az akkori hatalom. Kevésbé vizsgálták azokat a rendszerszintű szempontokat, amelyek feltárnák, hogyan terelték a 20. század hatodik évtizedének elejétől a háború utáni litván stúdiumokat a szovjet ideológia medrébe. A tanulmány célja – elsődleges forrásokra, azaz a korai háború utáni időszakban nyelvészek által írt cikkekre támaszkodva elemezni a kiválasztott nyelvészeti publikációkat, és ennek alapján olyan algoritmust kidolgozni, amely alkalmas a szovjet időszak nyelvészeti munkáinak részletesebb tanulmányozására. ezért a megfelelő feladatokat is kitűztük: 1) az akkori publikációk alapján megvizsgálni a nyelvészeti szakirodalomban alkalmazott ideologizációs módszereket és azok megjelenési formáit; 2) tisztázni, hogyan alakították a háború utáni időszakban a litván nyelvészet tartalmát; 3) összefoglalni e kutatás eredményeit. talán az ideológiai „újszerűség” kezdetei tárulnak fel a legjobban az átszervezett Litván Nyelvi Intézet nyelvészeinek munkáit elemezve. és nem számít, hogy mely területről van szó – lexikográfiáról, dialektológiáról vagy a litván nyelv történetéről –, ezek a háború utáni nyelvészet markáns, ám szegényes képét tárják elénk. így az elemzéshez kiválasztott kutatási anyagot az akkori legjelentősebb nyelvészek – kazys ulvydas (1953), jonas kruopas (1953) és juozas balčikonis (1953) – ugyanabban a gyűjteményben (Lkkk 1953)1 megjelent cikkei képezik. elemzésük során a dolgozatban rendre a ku, jk és jb rövidítéseket használjuk. ezt a kiadványt az eddig ismert első (vagy egyik első) kísérletként választottuk ki, amely a sztálinista világnézet kérdéseit a litván nyelvészeti diskurzusba kívánta beemelni2. noha Sztálin halálának évében jelent meg, a gyűjtemény nemcsak címével kapcsolódik Sztálin nevéhez – A litván nyelv és kultúra kérdései J. V. Sztálin nyelvtudományi kérdésekről szóló műveinek fényében. Egy hosszú időn át tevékenykedő 1 szerkesztő szerint a gyűjteményt nagyon gondosan kellett előkészíteni, és igen magasra kellett értékelni. Ezt bizonyítják a gyűjtemény főszerkesztőjének, J[uozas] Žiugždának, valamint a szerkesztőbizottság tagjainak – J[uozas] Matulisnak, K[azimieras] Bieliukasnak, Vl[adas] Lašasnak, Dz[idas] Budrysnak – nevei; a szerkesztőbizottság felelős titkára – I[rmija] Zaksas (Lkkk 1953: 2). 2 évvel korábban hasonló tartalmú, a joniškysi konferencia alapján készült publikációval az akkori Litván Irodalmi Intézet is elkötelezte magát (ktLtL 1952). DanguoLė mikuLėnienė. az ideologizáció megnyilvánulása a háború utáni litván nyelvészetben 41 A Litván SZSZK Tudományos Akadémiája elnökének, Juozas Matulisnak a kiadványában Sztálin „A marxizmus a nyelvtudományban, A nyelvtudomány néhány kérdéséről és Válasz az elvtársaknak című zseniális műveire támaszkodtak, amelyek a szovjet tudomány életének legfontosabb eseményévé váltak” (Matulis 1953: 3). Hangsúlyozni kell, hogy a Sztálin-kultusz következményei elleni küzdelem során ezt a tanulmánygyűjteményt elvetették: az intézet hetvenes évekbeli bibliográfiai jegyzékeiben sem maga a kiadvány, sem a benne közölt tanulmányok nem szerepelnek (LkLi 1973: 53–78; Seselskytė 1981: 73–91). Igaz, K. Ulvydas tanulmányát később felvették munkáinak bibliográfiájába (Ulvydas 1995: 10). Az erős ideologizáltság miatt Jonas Kruopas publikációját nem vették fel a Válogatott írásokba (Keinys és mtsai 1998: 9), Juozas Balčikonis tanulmányát pedig erősen rövidített formában közölték újra (Balčikonis 1982: 193–200). E források tehát megfelelően szemléltetik a választott tárgyat – a litván nyelvészet ideologizációjának megnyilvánulását a korai háború utáni szovjet korszakban. Az ideologizációs megnyilvánulási formák sokféleségét a nyelvészeti források sajátosságait és struktúráját figyelembe véve kíséreljük meg azonosítani. 1. A háború utáni tanulmányok makrostruktúrájának sajátosságai Bár azt állítják, hogy nincs minden bölcsészettudományi tanulmányra jellemző egyetlen modell, és az egész szöveg „folyamatos érvelésként” is bemutatható, a litván nyelven írt és 2007–2012 között publikált nyelvészeti tanulmányokban legalább öt (vagy akár hat) összetevőből álló makrostrukturális részt különítenek el – Bevezetés, Szakirodalmi áttekintés, A vizsgált anyag és módszerek, Eredmények, Következtetések (megnevezésük megfogalmazása eltérhet) és Köszönetnyilvánítás mint a tudományos tanulmány része (bővebben lásd Šinkūnienė 2014: 28–30). A tudományos tanulmány makrostruktúrájának ilyen felosztása nemcsak a kortárs, hanem a korai háború utáni szovjet korszak publikációi esetében is megfelelőnek tűnik, mivel lehetővé teszi a tanulmány ideologizáció által leginkább érintett részeinek pontosabb meghatározását és hatása mértékének feltárását. Igaz, a szóban forgó esetben minden makrostruktúraelem határait magunknak kell meghatároznunk (lásd a táblázatot). Megjegyzendő, hogy az elemzéshez kiválasztott források terjedelmük tekintetében eltérnek egymástól (K. Ulvydas publikációja háromszor hosszabb J. Balčikonis tanulmányánál, J. Kruopóé pedig csaknem ötször hosszabb), azonban mindegyikük meglehetősen analóg makrostruktúrát őrzött meg (lásd a táblázatot). tehát feltételezhető, hogy a cikkek szerzői szigorúan betartották az általános követelményeket. 42 közös nyelv | 96 LenteLė. a források makrostruktúrája struk (nincs nincs a cikk ki-másképpen másképpen másképpen nincs másképpen túBevezetés Irodalmi tűrós forrása-ábrázolás) ismeretek balčikonio ismeretek emelve, másképpen nincs ulvydo cikk anyag-RezuliÖsszefoglalás /(másképpen /kiemelve /kiemelve) emelve cikk (7,25 o.) nincs jono kiemelve, kiemelve Köszönetnyilvánítás rine része / nek (másképpen) nincs másképpen háttér nincs (másképpen /át tekintés ga és másképpen) másképpen) másképpen másképpen nincs tatai (másképpen /(mint részek terjedelme) kiemelve) juozo kruopo cikk ismeretek kiemelve, (33 nélküli pava-(háttérmódszerek másképpen háttér nincs ki-nincs o.) nincs kazio másképpen (24,5 pont) nincs Megjegyzés. A háború utáni és a kortárs publikációk összevetése céljából a táblázatban ugyanazok a fejezetcímek és értékelési megfogalmazások maradtak (bővebben lásd Šinkūnienė 2014: 27–35). Például a tanulmányok első és utolsó bekezdését rendkívül erős ideológiai tartalom jellemzi. A tanulmányok első (bevezető) mondatai bemutatják az olvasóknak Sztálin műveinek jelentőségét, vö. : Sztálin elvtárs nyelvtudományi kérdésekről szóló művei nagy jelentőségűek a szovjet nyelvtudomány számára. Sztálin elvtárs e zseniális művei elméleti alapot teremtettek a marxista nyelvtudomány számára, új korszakot nyitottak e tudományágban, és feladatul tűzték a szovjet tudósok elé a nyelv problémáinak további bővítését. A Szovjet Litvánia nyelvészei előtt is széles perspektívák nyíltak a litván nyelvtudomány fejlesztésére és felemelésére jb 59. Eltelt két év J. V. Sztálin zseniális műve, „A marxizmus és a nyelvtudomány kérdései” megjelenése óta. E korszakos jelentőségű mű meghatározta a szovjet nyelvtudomány és más tudományok fejlődésének alapelveit, alkotó gondolatot és kezdeményezést ébresztett, valamint arra ihletett, hogy a nagy sztálini korszakhoz méltó művek szülessenek. Sztálin alkotmányának napja alatt, a sztálini nyelvtudomány fényében a legkedvezőbb feltételek alakultak ki, a legszélesebb perspektívák nyíltak meg a litván nyelv kutatása és művelése számára is jk 133. Sztálin elvtárs „A marxizmus és a nyelvtudomány kérdései” című művével lerakta a szovjet nyelvtudomány szilárd alapjait, kijelölte a szovjet nyelvészet további fejlődésének világos útját, DanguoLė mikuLėnienė. A háború utáni litván nyelvészetben az ideologizáció megnyilvánulása 43 tisztázta a nyelv mint társadalmi jelenség lényegét, sajátos jellemzőit, társadalmi funkcióit, szerkezetét, a gondolkodással való kapcsolatát, feltárta a nyelv fejlődésének alapvető törvényszerűségeit és útjait. Különösen nagy jelentősége van az élet gyakorlata és valamennyi tudomány, köztük a nyelvészet számára annak, hogy Sztálin elvtárs a nyelvtudomány kérdéseiről szóló munkáiban továbbfejlesztette a marxista dialektika egyik legfontosabb törvényét – a régi minőségből az új minőségbe való átmenet törvényét ku 67. Eszmeileg és stilárisan hasonlóak a publikációk befejezései is, vö. : A szovjet hatalom által biztosított nagyszerű feltételeket kihasználva, és Sztálin elvtársnak a nyelvtudomány kérdéseiről szóló zseniális műveire támaszkodva, a Szovjet Litvánia nyelvészeinek megkettőzött energiával kell tovább folytatniuk anyanyelvük kutatásának munkáját, fejleszteniük kell a szovjet nyelvtudományt, amelynek szilárd alapjait a tudomány nagy korifeusa, Sztálin elvtárs rakta le jb 66. Irodalmi nyelvünk egyre gazdagabbá és változatosabbá válik. Hatalmas harci és fejlődési eszközzé vált, amelyet nekünk ügyesen és hatékonyan kell felhasználnunk a békéért, az új háború szítóival, a véres amerikai–angol imperialistákkal szembeni harcban, a kommunizmus felépítéséért folytatott küzdelemben Nagy Hazánkban jk 165. Sztálin elvtárs nyelvtudományi kérdésekről szóló zseniális munkái, amelyek új lapot nyitottak a szovjet nyelvészetben, megmutatták, hogyan kell a marxizmus–leninizmust alkalmazni a nyelvi kérdések megoldásában, mozgósítják a nyelvészeket a nagy munkákra. A Szovjet Litvánia nyelvészei minden erejüket és tudásukat olyan nyelvtudományi munkák létrehozására fordítják, amelyekre a szovjet társadalomnak szüksége van a kommunizmus felé vezető nagyszabású menetelésében ku 91. E záró bekezdéseket nem lehet következtetéseknek nevezni, azonban nyilvánvaló, hogy jóllehet közvetlenül mintha nem is kapcsolódnának a nyelvészeti cikk tartalmához, mégis bizonyos összegző funkciót töltenek be. A makrostruktúra elemzése azt mutatja, hogy a publikációk bevezető részei több ilyen „uniformizált” tartalmi közös vonást is tartalmazhattak. Például a magasztalt Sztálin-műveken kívül J. Balčikonis (1953: 59) és K. Ulvydas (1953: 67) még Marr (Marro)3 munkáinak kritikáját is megemlíti. Az ilyen, ideológiai szempontból szinte uniszónóban megszólaló mondatok, amelyek kötelezően bekerültek a bevezetésbe (lásd a közölt példákat), nyilvánvalóan csupán formális elemek voltak, amelyeknek meg kellett erősíteniük a szerzők lojalitását és a szovjet rendszer iránti elkötelezettségét. amint azt például J. Kruopas publikációi bevezetésének többlépcsős szerkezete is mutatja: a szerző csillagokkal elválasztva több bevezető részt is közöl: az első – a Sztálinról és műveiről szóló kötelező rész (Kruopas 1953: 133), a második – A cikkben megőrizzük a vizsgált források helyesírását és központozását, az eredeti vagy a mai használatú forma zárójelben szerepel. 44 benDRinė kaLba | 96 általában az irodalmi nyelv fogalmáról (Kruopas 1953: 133–137), a harmadik bevezetővel pedig már a litván irodalmi nyelv történetének elbeszélése kezdődik (Kruopas 1953: 137). Noha mindhárom publikáció történeti jellegű, látható belőlük, hogy elméleti, történeti (módszertani) vagy egyéb szakirodalmi áttekintéseket senki sem írt. Háttérismeretnek tekinthetők a publikációkban említett források és/vagy nyelvészek vezetéknevei. Például J. Balčikonis a litvánisztikáért leginkább érdemesültként Filipp Fortunatovot és követőit – Sahmatovot, Uljanovot, Scsepkinet, Porzežinskijt, Usakovot, Potebnyát, Baudouin de Courtenay-t –, velük együtt pedig Būgát és Jablonskist említi (Balčikonis 1953: 60–65). J. Kruopas számos vezetéknevet és forrást sorol fel a litván nyelv történetének különböző korszakaiból: Mažvydastól, Bretkūnastól, Daukšától, Širvydastól (Sirvydastól) J. Rėzáig és Donelaitisig; Daukantastól, Nezabitauskistól, Poškától, Uvainistól, Sutkevičiustól, Stanevyčiustól (Stanevičiustól), Tatarėstől, Akelaitistól, Marcinskistől és másoktól Žemaitėig, Biliūnasig, Janonisig, Venclováig, Cvirkáig, Salomėja Nėrisig, J. Šimkusig és magáig Korsakasig... (Kruopas 1953: 139–149). K. Ulvydas a választott kutatási tárgy – a litván nyelv lexikája – forrásainak sokfélesége miatt egyáltalán nem jelölt meg forrásokat. A publikációkban a forrásokat bibliográfiai hivatkozások nélkül említik, a tudósok vezetékneveit pedig gyakran keresztnév nélkül (némelyiket még a vezetéknév előtti kezdőbetűk nélkül is). A jegyzetekbe többnyire az idézett (ideológiai tartalmú) Sztálin-, Lenin-, Gorkijés más publikációkat emelték ki. Sajátos kivételnek (a tanulmány makrostruktúrája szempontjából – talán még köszönetnyilvánításnak is) tekinthető J. Balčikonis reverenciája Viktor Vinogradov és az egész SZU Tudományos Akadémiájának Nyelvészeti Intézete előtt, vö. : Sztálin elvtárs nyelvtudományi kérdésekről szóló zseniális munkáinak megjelenése után a nyelvtudomány vezetésére a Vinogradov akadémikussal az élen álló neves szovjet orosz nyelvészeket hívták meg. Megalapították a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Nyelvtudományi Intézetét, amely a nyelvtudomány valamennyi ágát átfogva irányítja és koordinálja a nyelvtudományi munkát, szoros kapcsolatot tart fenn és együttműködik valamennyi köztársaság nyelvtudományi intézményeivel, mindenoldalú segítséget nyújt a nyelvi problémák megoldásában. A Szovjet-Litvánia nyelvészeinek feladata, hogy tovább erősítsék és bővítsék a tudományos kapcsolatokat szocialista Hazánk nyelvtudományának e központjával, és segítségével megoldják a litván nyelvtudomány valamennyi problémáját jb 65–66. Vinogradov akadémikus nevét Gorkij és Lenin neve mellett J. Kruopas is említi (1953: 134–136). Magától értetődő, hogy a publikációk ideológiai küldetése nemcsak a vizsgált anyag kiválasztását határozta meg, hanem a cikkekben sehol meg nem jelölt deskriptív filológiai leíró módszert is. DanguoLė mikuLėnienė. Az ideologizáció megnyilvánulása a háború utáni litván nyelvészetben 45 2. Az ideologizáció megnyilvánulásának elemei A publikációk ideologizációjának fokára nemcsak a makrostruktúra elemeiből lehet következtetni, hanem a háború utáni szovjet korszakra jellemző sajátos gondolatkifejezésből is. Az akkori valamennyi cikkben feltűnő bizonyos sajtóklisék használata, vö. : – Sztálinról: a tudomány nagy korifeusa jb 66; az emberiség nagy géniuszainak, V. I. Leninnek és J. V. Sztálinnak <...> ku 74, Sztálin elvtárs csodálatos világossággal bebizonyította ku 68, Sztálin elvtárs megdönthetetlen bizonyítékot adott ku 68; – Sztálin műveiről: Sztálin elvtárs zseniális munkái jb 59, 65; új korszakot nyitott jb XX, J. V. Sztálin zseniális műve jk 133; Sztálin elvtárs zseniális nyelvészeti munkái jk 133; a sztálini nyelvtudomány fénye ku 73; Sztálin elvtárs nyelvtudományi kérdésekről szóló műveinek fényében ku 74; Sztálin elvtárs zseniális munkái ku 85, 91; – az orosz népről és annak embereiről: a kiváló szovjet orosz nyelvészek jb 65; a nagy orosz nép tudósai jb 59; – az orosz nyelvről: az orosz nyelv haladó hatása jk 144; a nagy orosz nép nyelve jk 144; az orosz nyelv haladó szerepe ku 90; – a történelmi osztályharc tükröződései: egyházi-feudális zsargon jk 156; a feudális-egyházi zsargon megmérgezte a nép tudatát jk 157; a reakciós cári kormányzat eszközei jb 64; [a nyelv] mint a harc és a fejlődés eszköze, mint a kommunista nevelés és a kommunizmus országunkbeli építésének hatalmas eszköze jk 137; [a nyelv] a harc és a fejlődés hatalmas eszközévé vált jk 165; harcolt a burzsoá purizmus ellen jk 143; harc a békéért az új háború uszítói ellen <...>, harc a kommunizmus felépítéséért jk 165; – a szovjethatalom által nyújtott „jótéteményekről”: hatalmas segítség és együttműködés jb 65; a népek testvéri együttműködésének legjobb feltételei jb 65; sokoldalú segítség jb 65; kiváló feltételek jb 66; szilárd alap jb 66; a legkedvezőbb feltételek jk 133; a legszélesebb perspektívák jk 133; a litván nemzeti kultúra addig a történelemben nem látott felvirágzása ku 71; – arról az országról, amelyben élünk: szocialista Hazánk jb 65; Sztálin alkotmányának napja alatt jk 133; Nagy Hazánk jk 165; a szocializmus országában, amely győzelmet aratott ku 70, 79, Hazánkban, ahol megvalósult a szocializmus ku 75. tehát a nyelvészeti publikációkban az ideologizáció bizonyos nyelvi klisékkel – metonímiákkal, metaforákkal stb. – valósult meg, vö.: a filológiai front dolgozói jk 133; [Sztálin munkái] mozgósítják a nyelvészeket de tudományos 46 benDRinė kaLba | 96 nagy tettekhez ku 91; a litván irodalmi nyelv még nagyobb eredmények felé halad jk 144 és így tovább (lásd még a közölt idézeteket). A késői szovjet korszakban, amikor már a „fejlett szocializmus” körülményei között éltek, a tudományos publikációkban az ideologizáció e meglehetősen primitív elemei könnyen felismerhetők voltak, és elkezdték kerülni őket. Még ha a korai háború utáni időszak egyes régi munkáit fontosnak és tudományos értéküket meg nem vesztettnek ismerték is el, újraközlésükkor nem tartózkodtak a csonkítástól, rövidítéstől vagy egyéb javításoktól. Így történt például a jelen gyűjteményben közölt J. Balčikonis-cikkel is, amely a késői szovjet korszakban bekerült a Válogatott írásokba (lásd Balčikonis 1982: 193–200). Ily módon a litván tudomány igazságát mintha nem sértették volna meg, ám a korai háború utáni szovjet korszak objektív körülményeit, amelyek között a litván tudományosság létezett, úgymond megszépítették. 3. a szimPLiFikáció mint az iDeoLogizáció megjelenési FoRmÁja Gyakran beszélnek az ideologizáció eltérő fokáról, különösen annak felismerésekor, hogy mind formában, mind tartalomban megnyilvánulhat. azonban nyilvánvaló, hogy a korai háború utáni időszakban a formát és a tartalmat nem lehet egymástól elválasztani – annyira sok volt bennük a szovjet kifejezésmód. tartalmi deformációk is előfordultak, amelyek a nyelvi jelenség leegyszerűsített ábrázolását, vagyis szimplifikációt eredményeztek (a szimplifikációról lásd Mikulėnienė 2022: 137–139). Mindenekelőtt az ideologizált tartalom leegyszerűsítése elhallgatásban nyilvánul meg – a szerzők azért választották ezt, hogy ne a teljes igazságot, hanem csak egy részét hozzák nyilvánosságra. Például J. Kruopas publikációjában elhallgatták Antanas Baranauskas és Kazimieras Jaunius foglalkozását (JK 150), A. Baranauskas munkahelyét pedig pontatlanul nevezték meg – a kaunasi szemináriumot (JK 150). A nyelvészeti tartalom J. Kruopas publikációiban megjelenő elferdítéseiről Algirdas Sabaliauskas is írt (1998: 16). Mindazonáltal a leegyszerűsítés legkönnyebben felismerhető formája a nyelvészeti tartalomra alkalmazott különféle marxista–leninista dogmákhoz kapcsolódik. A már említett Marr-elmélet kritikáján kívül a tartalmat különféle sztálin(ista) eszmékkel is megpróbálták ideologizálni, például a nyelv működésének sajátosságait az alap és a felépítmény viszonyán keresztül bemutatni, vö. N. J. Marr és néhány más nyelvész, akik a nyelvre felépítményként tekintettek, úgy vélték, hogy a szovjet korszakban, a grandiózus társadalmi felfordulás bekövetkezése és a szovjet kultúra kialakulása során a fő forradalmi fordulatnak magában a nyelvben is be kell következnie, vagy mesterséges eszközökkel végre kell hajtani. DanguoLė mikuLėnienė. az ideologizáció megnyilvánulása a háború utáni litván nyelvészetben 47 Sztálin elvtárs csodálatos világossággal bebizonyította, hogy a nyelvet nem ez vagy az alap, hanem a társadalom története és az alapok történetének egész, évszázadokon átívelő folyamata szülte; nem egyetlen osztály és nem egyetlen nemzedék, hanem az egész társadalom, valamennyi osztály, száz nemzedék erőfeszítései hozták létre. Ezért értelmetlen és helytelen arra törekedni, hogy minden egyes felfordulás után a nyelv meglévő szerkezetét, nyelvtani felépítését és alapvető szókincsét megsemmisítsék, és újjal helyettesítsék. Ugyanilyen abszurd a nyelv fejlődésében olyan robbanásokat keresni, amelyek a társadalmi jelenségek alapi és felépítményi jellegű fejlődésében fordulnak elő ku 68. Szembetűnő az osztályharc, valamint a Nyugat és a Kelet – mint ellenségek és barátok – képe, amellyel eltorzítják Litvánia történetét, vö. : Az orosz nyelv meghonosodása írásbeliségünkben az akkori körülmények között érthető, amikor a Litván Nagyfejedelemség részeként oroszok, belaruszok és ukránok által lakott területek voltak, ahol a népek politikai és kulturális együttműködése nyilvánult meg: amikor Nyugatról a kereszténységet karddal és pallossal vitték a litván néphez, Keletről pedig a magasabb kultúra hatása a szabad együttműködés megnyilvánulásaként érkezett; amikor a litvánok és az oroszok erőfeszítései egységesen nyilvánultak meg a közös ellenség – a német hódítók – szétzúzásában; amikor az orosz kultúra és nyelv hatása erőteljesen érvényesült a nagyfejedelem udvarában és a nemesség köreiben. Ez a nyelv jelentős szerepet játszott Litvánia politikai és kulturális életében jk 137–138. Az osztályharc elméletét a dialektológiára is alkalmazták – nemcsak területi, hanem társadalmi dialektusokat is megkülönböztetve, ez utóbbiaknak azonnal negatív árnyalatot kölcsönözve, és egyenesen egyházi-feudális zsargonnak nevezve őket (jk 156, 157). Összességében a sztálin(ista) tanítás hatással lehetett (és hatással is volt) az adott korszak összetett litván nyelvjáráskutatásának és a nyelvjáráskutatóknak (Juozas Senkusnak és Juozas Aleksandravičiusnak) a sorsára, vö. : Ma már elmondható, hogy a litván nyelv dialektusai mint különálló nyelvi rendszerek többé nem léteznek, hogy gyorsan elsajátítják az irodalmi nyelv szókincsét és formáit, hogy régi, szükségtelen elemeik csak a nyelvtörténet számára fontosak <...>. Ezért a dialektusok mesterséges úton történő helyreállítására és felélesztésére irányuló bármely kísérlet reakciós, a nemzet és a nemzeti nyelv fejlődésével ellentétes jelenség lenne jk 161. Vagy az ateizmust propagálva állandóan hangsúlyozzák az egyház negatív hatását, vö. : A régi írásbeliség legjelentősebb emlékei reakciós tartalmuk és rendeltetésük ellenére bizonyos pozitív szerepet játszottak a litván írott nyelv kialakulásában és fejlődésében jk 140. Az uralkodó társadalmi rétegeket vonzották a lengyel urak kiváltságai, úrias szokásai és nyelve, és ők, lemondva saját nyelvükről és elnemzetietlenedve, teljesen idegenné és ellenségessé váltak a litván kultúrával és saját hazájuk érdekeivel szemben. Az volt az érdekük, hogy a litván népet leláncolva tartsák-