A kapcsolatok azonban nem szakadtak meg. Úgy tűnik, a lazac elnevezés a Baltikumból elterjedt azokba az indoeurópai nyelvekbe, amelyek még nem felejtették el régi rokonságukat, és továbbra is kapcsolatban álltak egymással.

B. Laumane monográfiája a balti nyelvtudomány jelentős eredménye. Aligha tekinthető akár csak valamelyest is komoly hiányosságnak, hogy a szomszédos nyelvekre gyakorolt balti hatást nem értékelték kellőképpen. Hiszen viszonylag kevés olyan munka van, amely a balti nyelveknek a szomszédos nyelvekre gyakorolt hatását jobban magyarázná.

V. Rimša

K. DRAŠUTAVIČIUS (DRAŠUTIS) TERMINOLÓGIAI SZÓJEGYZÉKEI ÉS JEGYZÉKEI

A 19. század második felének jelentős, ám mindmáig alig ismert kulturális, irodalmi és sajtótevékenységet folytató alakja, K. Drašutavičius a lexikográfia és a terminológia területén is széles körben tevékenykedett. Gazdag kéziratos hagyatékában¹ 13 terminológiai szójegyzéket és jegyzéket találtak.

A természettudományi (botanikai, állattani, parazitológiai stb.), földrajzi, történelmi, irodalmi és más tankönyvek (több részes „szöveggyűjtemények”) programjainak és kérdéseinek összeállítása, az ezekhez szükséges anyag gyűjtése, egyes fejezetek megírása, valamint különféle szövegek lengyel, orosz és német nyelvből való fordítása és összefoglalása során K. Drašutavičiusnak szembesülnie kellett a litván terminológia hiányával; különféle forrásokban kellett kutatnia, és különböző szakterületek terminológiai szójegyzékeit, illetve jegyzékeit kellett összeállítania.

1. Botanikai terminológiai szójegyzékek és jegyzékek

K. Drašutavičius főként a természettudományok, különösen a botanika terminológiáját kereste, gyűjtötte és rögzítette.

Amint az összeállított programokból (F₁ — 2453, 2468, 2489, 2547) látható, és ahogyan J. Juškytė házitanító emlékirataiban állítja, K. Drašutavičius több részes „szöveggyűjtemény” (pontosabban tankönyvek) összeállítását tervezte, amelyek egyikének az idősebb gyermekek számára kellett volna elemi természettudományos ismereteket nyújtania².

A „Második rész programjai” című prospektusból (F₁ — 2489) világos, hogy ebben az elemi természettudományi tankönyvben a háziállatokról, rágcsálókról, halakról, bogarakról, fákról stb. kellett volna szó esnie. A könyvet J. Juškytėnek kellett volna összeállítania³, de K. Drašutavičius is közreműködött, mivel ő írta a „Férgek” (F₁ — 2493), „Mag nélküli növények” (F₁ — 2492), „Tengeri növények” (F₁ — 2941), „Bogarak” (F₁ — 2490), „Halak” (F₁ — 2488) című rövid cikkeket és más írásokat.

Íme egy rövid részlet a „Mag nélküli növények” című cikkből: „Mindazoknak a növényeknek, amelyeket ismerünk, viráguk van; a virágokból gyümölcsök lesznek, a gyümölcsben pedig mindig megjelenik

¹ A Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetében őrzik (F₁ — 2324—2560, összesen 230 dossziéban, több mint 6400 különböző formátumú kéziratos oldalon).

² Mūsų senovė, II. kötet, N4(9), 1939, p. 11—614.

³ Ugyanott, p. 611.

265

mag, amelynek kívül héja (burka), belül pedig csírája van. Ha a mag megfelelő helyre kerül, a héj felreped, és a csírából egyik részén gyökér, a másikból szár és levelek fejlődnek. Vannak azonban olyan növények is, amelyek sohasem virágoznak, magjuk pedig apró, csíra nélküli szemcse. Az ilyen magot spórának nevezik, a spórákból fejlődő növényeket pedig spórás növényeknek. Spórás növényből kevés van, ám nehéz felismerni őket, mert nagyobb részük csak nagyítóval látható.”

Egy kisebb kéziratban, a „Botanika” címűben (F₁ – 2425) néhány megjegyzés található a botanika tudományának litvániai kezdeteiről: „A Lietuvos iskoláiban és akadémiáján egyáltalán nem adták elő [a botanikát]. Csak Antanas Tizengauzen, amikor megalapította a kezdő orvosi tanintézetet Gardyne, 1776-ban meghívta Franciaországból (Lyonból) Joną Emanuilą Žilibertą orvosdoktort. Žilibertas Gardyne orvostant, sebészetet és természettudományt adott elő. 1781-ben a Vilniaus akadémia első természettudományi és botanikai tanárává nevezték ki. Žilibertas 1783-ig Vilniujban maradt, majd elutazott († 1814 Franciaországban). Több könyvet adott ki...⁴ Egy másik helyen (F₁ – 2425) néhány életrajzi és bibliográfiai adatot közöl Jundzilasról, Lietuvos jeles botanikusáról.

A természettudományi alaptankönyv összeállítása arra késztette K. Drąsutavičiust, hogy érdeklődjön e terület, különösen a botanika terminológiája iránt, amelyet előtte J. Fedoravičius, A. Pabrėža, L. Ivinskis és Lietuvos flórájának más kutatói gyűjtöttek és rendeztek, de kéziratos munkáik csaknem hozzáférhetetlenek voltak.

K. Drąsutavičius kéziratos hagyatékában öt, különböző nyelvű botanikai szójegyzék található; ezek azt mutatják, hogy a szerző különféle forrásokból latin, lengyel, orosz, német és francia növényneveket másolt ki, és litván megfelelőket keresett hozzájuk.

1) 1902-ben hektografált botanikai szójegyzék (F₁ – 2416, 42 p.)

Ez alighanem nem K. Drąsutavičius első, hanem utolsó botanikai terminológiai szójegyzéke, nagy erőfeszítéseinek és kutatásainak eredménye. 74 általános terminust tartalmaz (pl. hüvely, magház, cibulė (?), csíra, draikai, dyglus, érhálózat, szem, edények, toboz stb.) orosz, lengyel és német megfelelőkkel⁵, valamint 748 növénynevet latin megfelelőkkel. Például: Abėjūtis, ilex aquifolium, abredėlis?, aggaras, rapa natans, agrastas = dygės, aguona, papaver somniferum, aguonėlė, papaver rhoeas, agurklapis, borago officinalis és így tovább.

Ez a botanikai szójegyzék „Előszóval” kezdődik, amelyben néhány ismeretet közöl a botanikai terminológia történetéről, valamint a növénynevek kiválasztásának elveiről. Jelentősége van a terminológia története szempontjából, ezért itt teljes egészében közöljük:

„Mindannyian elismerjük a botanika tudományának fontosságát a földművelés, a zöldségtermesztés, a kertészet és az orvostudomány számára. De mindmáig nincs sem összeállított litván nyelvű botanikai tankönyv, sem leírás a valódi Lietuvos területén található növényekről.

⁴ K. Drąsutavičius szövegének, valamint példáinak nyelvét és írásmódját nem változtattuk meg; csupán a č, š és ž jelek helyett a ma szokásos č, š és ž jeleket használjuk.

⁵ Húsz esetben nem találtak litván megfelelőket, helyükre kérdőjel került, utána pedig más nyelvek megfelelőit adták meg, például:?-клетчатка, комъркосата блонка;?-древесина, biel, tvardzil, holzfasser stb.

266

A botanika Gilbert francia ember hazánkban való tartózkodása idején (1776—1783) vált ismertté Litvániában; később a Jundilai valamennyire leírták lengyelül a litván növényeket, jóllehet leírásaikban messze túllépték a tulajdonképpeni Litvánia határait. Végül a žemaitis Pabrėža († 1849), aki botanikával gyakorló orvosként, nem pedig tudósként foglalkozott, néhány botanikai munkát írt, amelyek közül a Botanikát ki is nyomtatták (1900); Pabrėža munkái azonban elavultak, terminusai žemaitis nyelvűek; ezenkívül meg kell jegyezni, hogy Pabrėža nem tudott litvánul írni (lásd munkáinak címeit: Valanč. Žem. Vysk. 1854, II dal., 71—73 psl.; Žinyčia N2, 70—71 psl.).

A botanika tankönyvének megírásához előbb feltétlenül meg kell alkotni az általános és a sajátos terminusokat. Általános terminusok már valamennyire vannak, de nem elegendők. Ami a sajátos terminusokat illeti, azokat csak úgy lehet megalkotni, ha összeírjuk a növényneveket Litvánia minden tájáról.

Nemrégiben már két nagyobb jegyzéket is összeállítottak: 1) Jakoby: „Litthauische Pflanzennamen“ (Mitt. Lit. lit. gesell. Heft II 133—143 psl.) és 2) Davaına-Silvestraičio: (224 név, Basanavyčius terminusaival kiegészítve) „Iš mūsų botanikos“ (Apšvieta 1893 NN 632—652).

Itt közlök egy rövid jegyzéket az általános terminusokról, valamint egy harmadik jegyzéket azokról a sajátos növénynevekről, amelyek nem szerepeltek az említett jegyzékekben. Az alábbi jegyzék anyagát leginkább a következő szótárakból és munkákból merítettem: Širvydis, Kuršaitis, Miežinis, Iuška és Bezzenberger műveiből. E jegyzék közreadásakor arra kérem az olvasókat, egészítsék ki az általuk ismert növénynevekkel, feltüntetve használatuk plébániáját vagy járását, írják hozzá az ismert általános terminusokat, és mondják el véleményüket azokról a szabályokról, amelyeket véleményem szerint a sajátos terminusok összeállítójának követnie kell:

1) Miután Litvánia minden tájáról összegyűjtötték a növényneveket, a botanikusnak azokat a neveket kell kiválasztania, amelyeket a leggyakrabban használnak;

2) ha ugyanannak a növénynek több neve van, az egyszerű neveket kell választani az összetettek helyett, például: ožkaliežuvė helyett tinkis;

3) a nevekből ki kell vetni az idegenszerűeket, illetve az idegen nyelvek mintájára alkotottakat, valamint az újabb korban megalkotottakat; például devynmacė, devynšarvas helyett jobb a vanuškai használata; Švento Jono žolė, Joninžolės helyett pedig kupolės.“

Ezt az előszót Bugienis írta alá. Ez K. Drąsutavičiaus álneve, amelyen szépirodalmi műfordításokat és cikkeket közölt a sajtóban.

2) Latin–litván–lengyel botanikai szójegyzék (F₁—2424, 32 p.)

Ez 562, A–T betűvel kezdődő növénynév, például: Antoxanthum Gordunitis Tamka, Alopecurus Koczełs Wyczyniec, Aira Smilgejte Smiałek, Andropogon Niksztaroti Palczatka, Asteracophalaus Žvžajzdunie Gwiazdnik, Asperula Žioudma Marzanka stb.

3) Latin–litván botanikai szójegyzék (F₁—2423, nagy formátum, 23 p.)

A szójegyzék összesen 1120 címszót tartalmaz. Sok helyen hiányoznak a litván megfelelőik. Például: Abies excelsa — Eglė, Abies pectinata (alba), Acer campestre — Klevas, Acer platanoides — Medliepis, Acer pseudoplatanus (lovaras?), Achillea millefolium — Gajutės (Kurš.) stb. Vannak vörös tintával bejegyzett kiegészítések is.

267

4) Latin–orosz–lengyel–német–francia–litván botanikai szójegyzék (F₁ – 2422, 82 p.)

A szójegyzék 759, A–V betűvel kezdődő címszót tartalmaz. Litván megfelelőket csak néhány esetben adtak hozzá. Például: Agrostemma githago; куколъ; Agrostemma, kąkal; kornrade; La lychnide nielle; rauges; kukalis. Betula alba. Береза. Brzoza. Birke. Le bouleau blanc. Beržas.

Coriandrum savitum. Koriander. Kolender, koryjander. Koriander. Koriander. Blakutes. Koriander.

5) Lengyel–latin botanikai szójegyzék (F₁ – 2410, 50 p.), amely 983 növény nevét sorolja fel, olykor latin megfelelő nélkül; gyakran egy lengyel növénynevet egyenlőségjellel egy másikra utalva, például: Absynth = piolum, Agrest = ribes grossularia, Ajer = tatarak, Aksamitęk = Tagetes patula, Aloes, Amaryllis, Anona, Anyż – Pimpinella, Arcydziegel = Archangel stb. Litván megfelelőből csak egyet találtunk: srczec = dipsacus (briedgauris).

A növénynevek után, ugyanabban a kéziratban, az új oldalszámozás szerint (1–62) baktériumok, infuzóriák, paraziták, férgek, rovarok, bogarak, puhatestűek, halak, gyíkok, madarak, egyes házi- és vadállatok, valamint más állatok rendszertani-tematikus csoportjainak latin nevei következnek, lengyel, esetenként pedig litván, orosz és német megfelelőikkel. Például: Muscae (Muchy), Muse (18), Tinea pellionella. Mol, Kandė (19), Cygnus, Łabędź, Лебедь, Schwan, Gulbe (51), Colymleus, Nur, Нырок, Tauchgans, Tauchente, Naras (51) stb. Ez feltehetőleg egy kisebb zoológiai és parazitológiai szójegyzék anyaga, amelyet minden bizonnyal K. Drąsutavičius szándékozott összeállítani. Ennek az anyagnak a végéhez (63–84) lengyel megfelelőket tartalmazó, oldalszámokra utaló betűrendes mutatót csatoltak.

Az említett utolsó négy (2–5) többnyelvű, kéziratos botanikai szójegyzék datálatlan, de feltehetőleg a 19. század végén készült, az 1902-ben hektografált botanikai szójegyzék előtt, amelynek előkészítő munkáiként szolgáltak. A növénynevek többsége mindegyik szójegyzékben azonos; litván megfelelőket nem mindenütt közölnek. Ezeket, ahogyan a szerző jelzi, K. Širvydas, F. Kuršaitis, A. Juška és A. Miežinis szótáraiból, valamint A. Becenbergerio, K. Jakoby és mások nyomtatott munkáiból vette át. A forrásokat néha rövidítésekkel jelöli, mégpedig: Šir. (= Širvydas), Kurš. (= Kuršaitis), Jušk. (JJ) (= Juška), Miež. (M.) (= Miežinis), Bezz. (= Becenbergeris) stb.

K. Drąsutavičius ismerte A. Pabrėža „Taislius augumynis” című művét is, amelyet Amerikában megváltoztatott címmel és nyelven adtak ki: „Botanika arba Taislius auguminis” (1900). Azt, hogy használta a „Taisliust”, az említett (F₁ – 2424) latin–lengyel–litván botanikai szójegyzék tanúsítja: egyes növénynevek (például a žioudma stb.) csak A. Pabrėža művében találhatók meg, és olyan žemaitija-i alakban szerepelnek, amelyek az amerikai kiadásból hiányoznak. Ez mintha arra utalna, hogy A. Pabrėža kéziratát vagy annak másolatát használta.

Az említett forrásokon kívül K. Drąsutavičius feltehetőleg P. Višinskis szólistáját is használta, amelynek másolata Drąsutavičius kéziratai között található (F₁ – 2558, 6 p.). Ebben nem betűrendben soroltak fel 258 növény- és állatnevet (állatból nagyon kevés van).

268

latin megfelelőkkel, helyenként pedig a növény gyógyhatásaira és más tulajdonságaira vonatkozó megjegyzésekkel, például: Dievmedis – Artemisia abrotanum, Agurklas – Cucumis sativus, Braškės, Spražkės – Fragaria elatior, Vaiš(v)okliai – Ribes rubrum et album, Vandeninė mieta – mentha aquatica (iš jos verdama arbata nuo galvos skausmo), Šalapuris – (Kék virágú, tavasszal a homokon nő; tavasszal tojást festeni gyűjtögetni szoktak) stb.

K. Drąsutavičius másolatának végén a következő, P. Višinskinek (?) tulajdonított megjegyzés olvasható: „Az itt először felsorolt fűneveket én gyűjtöttem, a továbbiak pedig egy Joniškėlyben született erdész gyűjteményéből származó másolatok (a vezetéknevére már nem emlékszem). Sietve írtam, ezért hiányzik a rend, és néha el is tévedtem; még több is van, de a régi helyről még nem kaptam meg, ott felejtettem. A legjobb volna minden nevet betűrendben összeírni, majd valahogyan kinyomtatva elküldeni a szakértőknek kiegészítésre; így gyorsabban és sokkal többet lehetne gyűjteni, és az erőfeszítéssel is takarékoskodnánk. Silvestraitis doktor „Basanavyčės išleistų Apšvietoj” című művéből mintegy 300 fűnév van összegyűjtve.”

Az a feltevés, hogy a jegyzék P. Višinskytől származhatott, abból adódik, hogy J. Juškytė levelezett P. Višinskyvel, és különféle anyagokat kapott tőle⁶. Tőle kerülhetett hozzá az említett növényjegyzék is, amelyet K. Drąsutavičius lemásolt. Utóbbi felfigyelt P. Višinskio (?) kívánságára, hogy a növényneveket betűrendben írják össze, majd valamiképpen nyomtassák ki és küldjék szét a szakértőknek. Ez meg is történt: az 1902-es szójegyzék elkészítésével és hektográffal való sokszorosításával.

2. Orvosi szakkifejezések szójegyzéke (F₁ – 2392, 17 p.)

Több mint kétszáz testrész- és betegségnevet tartalmaz. A litván címszavak után lengyel vagy latin megfelelőket ad meg, például: Akių užvilkimas – a szem szaruhártyájának gyulladása; Akių apvilkimas – szürkehályog, zaci emek; Akių liga – Conjunctivis; Akių užvietrijimas – Conjunctivis 3; Akmenligė – húgyúti kő stb.

A szójegyzékben olyan népi szakkifejezések is találhatók, amelyek átírt alakjai, illetve a szerző latin vagy lengyel megfelelői itt most zárójelben szerepelnek, például: drugus [drugys – hideglelés, láz], gružas [Artralgia], gužys [gūžys – golyva], pakūnės [pakūnės – pikutės], patr auką [zúzódás], pleiskutes [ekcéma], priemetis [eklampsja], priepola, priepuolys, prietvarius, prietvaris [lien, volvulus], putmena [acdema], ražulis [ražulys] = šaltīgė, slogutis [éjszakai asztma], slunktas [slanktas – hurut], smil kulis [smilkuly s – Alyargia?], Smurglys [ozaena], springulis [springulys – gégegyulladás], šlapdrugys [váltóláz], šašnagis [onychia onyxis], Vištakis, viš tupis [hemeralopia], Žiogulis [žiogulys – csuklás], Žvarbos [láz] stb.

Néhány betegségnevet máshonnan nem jegyeztek fel: gibas [gybas – garb], Lišunis [liežunis?], pusiausopa [lumbago]. Ritka szó a gimtynė [méh].

3. Hadászati szakkifejezések szójegyzékei

A háborúval kapcsolatos szókészlet jelentős figyelmet kap, mivel K. Drąsutavičius különféle történelmi kérdések, háborúk és fegyverek iránt érdeklődött. A litván fegyverekről szóló rész a következő:

⁶ Mūsų senovė, t. II, N4(9), 1939, p. 611 – 614.

269

az ő „Notatki o broni u Litwinów” című műve (F₁ – 2543, 26 p.), amely különböző forrásokból származó adatokat közöl az ókori litvánok fegyverzetéről, és zárójelben, valamint magában a szövegben sok helyütt litván fegyverneveket ad meg. Például: „A közelharci fegyverek közé mindenekelőtt az ellenségre hajított nyilak tartoznak. Az eredeti nyilakat jętisnek nevezték (13), később a jętis szó a nyílhegyet kezdte jelölni, magukat a nyilakat pedig šaudykle (strėla) néven emlegették (14)” [p. 7]. „Az íjászokat kilpininkai-nak nevezték” [p. 9]. „Voltak más, végükön vastag, nagy botok is, amelyek buzogányként és marsallbotként szolgálhattak; ezeket buže [buože] (31), illetve kulė [kulė] (32) néven nevezték” [12 p].

1) Lengyel–litván fegyverzeti kisszótár

A „Apie šarvus” („A páncélokról”) című kéziratban található (F₁ – 2544); elején (p. 1–12) litvánul ír az ókori (XI–XV. századi) litván páncélokról és fegyverekről. Ezt követi az A–M betűket felölelő kisszótár (14 p.): 72 terminus lengyel magyarázattal és litván megfelelőkkel, amelyeket kék ceruzával jegyeztek be, és K. Širvydas, F. Kuršaitis, A. Miežinis szótáraiból stb. vettek át. Például: Arsenal, šarvinčyčia (Šyrv.), Artyleryja, Lengyelországban a XVII. századból, artilerija. Bagnet, Franciaországból a XVII. század első feléből, durtuvė (Mież.), Bardysz, két kézzel forgatott fegyver, a moszkvaiak által használt fejsze- vagy alabárdféle, dalgykirtis (Šyrv., Kurš.).

Ebben a kisszótárban a terminusok többsége megegyezik az alább említett kisszótárban szereplőkkel.

2) Lengyel–litván hadászati terminológiai kisszótár (F₁ – 2405, igen kis formátumú, 50 p.), mintegy 120 lengyel címszót tartalmaz lengyel magyarázatokkal, és olykor litván, latin, német és orosz megfelelőkkel, például: Arsenal, fegyverek vagy hadifelszerelések tárolására szolgáló raktár [rynsztunkow] (az arab dar essana szóból), cekhauz, fegyvertár; арсенал = zeughaus, šarvavietė (Šyrv.), šarvinčyčia (Kurš.), Rząd, ordo, series, eila (Šyr.), eilė, Reihe (Kurš.).

4. Hajózási terminusok jegyzéke („Jureivyste”, F₁ – 2409, 2 p.)

A jegyzék 30 terminust tartalmaz lengyel megfelelőkkel, például: anka, hurok, amelyben a keresztvitorlarúd áll, arta, keresztvitorlarúd, bukszprit, artolis, a keresztvitorlarúd megtámasztására szolgáló rúd, aulankis SV, auštrinis NO, brangą, kelmedis, a csónak könyöke, kurpelis, a vitorlák locsolására szolgáló merítőedény, eldže „eldija”; eže, sekélyes, kodryne, zászló, pamenes [pamenės], a csónak harmadik helye, paragę, a csónak végében levő kajüt, pirmragos, Vordersteven, ribantai, vitorlaszemek, tulis, Stecksel stb.

5. Halászati terminusok jegyzéke („Žvejyste”, F₁ – 2439, 3p.)

A jegyzék 28 terminust tartalmaz, például: aptvara, a háló körüli kötél; bradine, bradanys, — olyan háló, amellyel két halász halászik […]; bučius, varžas, bukis, háló, bucz?, gantine Stocknetz (Bezzenb.-nél), mitas [mita?], leidinė a háló szárnya, salpa — Fischerwinkel stb.

6. Ételek jegyzéke („Valgalai“, F₁ – 2412, 6. o.)

40 ételnevet sorol fel nem alfabetikus sorrendben, lengyel megfelelőkkel, például: legis — gyümölcsből, burgonyából, bebre — sörből, sąkaponiai, kapotine — apróra vágott, morzsa-liai — apró galuskák, karaišis, oladek, apora — savanyú zabos lisztből készült lepény,

270

sike, otadek, semensikę, olajban sült palacsinta és egyebek. A jegyzék anyagát szótárakból gyűjtötték össze; csak az nem tudható, honnan származik a sąkaponią „kapotinė” szó, amely más forrásokból mindmáig ismeretlen, és új alkotásnak hangzik. Érdekesebb litván ételnevekre nem bukkantak; a kulináris terminológia anyaga kevés.

7. Rokonsági terminusok lapja (F₁ – 2439)

Ez a rokonságot jelölő szavak (több mint 30) megtépázott kis sémája, amely régi terminusokat is tartalmaz, például: avynas, brotuszis, deveris, intė, mosza, laigonas és egyebek.

Az említett terminológiai szójegyzékek és listák terjedelme csekély; a K. Drąsutavičius korában használt litván terminológia csupán kis részét mutatják be. Ebben például egyáltalán nem tükröződnek a jogi terminusok, noha maga K. Drąsutavičius jogász volt, és néhány kéziratában (F₁ – 2374, 2375, 2377, 2400, 2534) jogi terminusok is találhatók (például: bylininkas, bylinigiai, byla, tiesdarystė, tiesdarys, tiesdaryti, tiesavietė és egyebek). K. Drąsutavičius gazdag kéziratos hagyatéka bőven tartalmaz más szakterületek terminusaiból is, amelyeket az akkori irodalomban és sajtóban használtak. Különösen sok terminológiai anyag található K. Drąsutavičius litván–lengyel és lengyel–litván szótáraiban (F₁ – 2393, 2394, 2395, 2396, 2414, 2415).

Ezért a terminológusok számára fontos feladat, hogy alaposan megismerjék K. Drąsutavičius terminológiáját, megvizsgálják az adott korszak terminusgyűjtési és -alkotási folyamatát, valamint azok változatosságát, továbbá feltárják K. Drąsutavičius szerepét a terminológia történetében.

J. Kruopas