LIETUVIŲ AREALINĖS LINGVISTIKOS KLAUSIMAI LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA

A. VANAGAS

LITVÁN–LETT HIDRONIMÁK PÁRHUZAMAI ÉS ELTERJEDÉSI TERÜLETÜK

A litván víznevek eredetük, jelentésük és képzésük tekintetében igen változatosak. Ez a változatosság számos szempontból elemezhető, de még így is aligha lehetne átfogni a problémák és kérdések teljes sokaságát. A lehetséges kutatási irányok egyike a litván hidronímia lexikai és szemantikai áttekintése, a más balti nyelvekkel, illetve általában az indoeurópai névkinccsel való kapcsolatai alapján. Ez az áttekintés azonban csak akkor lehetséges, ha a vizsgált víznevek etimológiája ismert. Litván víznév-etimológiai szótár híján a jelen cikkben előforduló, rétegződési jellegű kitérők és megjegyzések sok esetben a szerző litván víznevek etimológiájával foglalkozó kutatásain alapulnak.

A leggyakoribb és egyúttal legjellegzetesebb litván víznevek azok, amelyek a legkésőbb, vagyis már a litván nyelv talaján alakultak ki. Sok szempontból igen érdekesek és értékesek, a litván hidronímia balti és indoeurópai kutatásokban betöltött jelentős helyét mégis régi, legarchaikusabb rétege biztosítja.

A jelen cikk a viszonylag archaikus litván víznevek egy részét vizsgálja, amelyek a litván névkincset a lett nyelvvel és annak névkincsével kapcsolják össze¹.

A litván hidronímia és a lett nyelv kapcsolatai a legtágabb értelemben igen kiterjedtek, mivel a litván és a lett névkincsben valójában közös minden olyan víznév és általában helynév, amely a litván és lett nyelvben közös szavakból ered. Például a kő megnevezése közös a litván és a lett nyelvben: lit. akmuo, lett. akmens. Ezekből a köznevekből a litván és a lett nyelvben több száz víznév és különféle más helynév keletkezett (vö. lit. Akmenà, Akmenas, Akmenė, Akmenynė, Akmenis, Akmėnupis, Akmenių upėlis stb.; lett. Akmene, Akmenu-upīte, Akmenijas-dūksts, Akmenica, Akmens-grava, Akmens-strauts, Akmeņupe stb.). Így az akmen- kezdetű helynevek a litván és a lett névkincset összekötő egyik legerősebb láncszemet alkotják. Több száz olyan eset van, amikor a víznevek vagy általában a helynevek abban az értelemben közösek a litván és lett nyelvben, hogy mindkét nyelvben közös köznevekből származnak. Ezek külön kutatás tárgyát képezhetnék². Itt elsősorban azok a litván víznevek érdekelnek bennünket, amelyek olyan köznevekből erednek, amelyeket a litván nyelv már nem őriz, a lett nyelvben azonban fennmaradtak. Ant-

¹ A „a lett nyelvvel kapcsolja össze” megfogalmazáshoz magyarázat szükséges: feltételesen, a kényelem kedvéért használjuk. Valójában olyan víznevekre gondolunk, amelyek lexikai értelemben, bizonyos fokig pedig területileg is nemcsak a lett nyelvhez, hanem más kihalt északi balti nyelvjárásokhoz (a kurshoz, a zemgaliaihoz és a széliaihoz) is kapcsolódnak.

² Hasonló szempontból már elemezték a lett–porosz névkincs megfeleléseit is – lásd: B. Дамбе, Соответствия в топонимии Латвийской ССР с древнепрусским языком, „Baltistica“, I priedas, 1972, 55—62.

146

Itt olyan hidronimák is szerepelnek, amelyek etimológiája inkább a lett nyelven és névanyagán alapul, abban az értelemben, hogy a lett nyelv megőrzött olyan közszavakat, amelyek jelentése jobban megfelel a vizsgált hidronimák eredetének, mindenekelőtt szemantikájának magyarázatához. Olyan folyó- és tónevek is szerepelnek, amelyek nagyobb kétség nélkül összekapcsolhatók a litván nyelv megfelelő appellatívumaival, ezek az appellatívumok azonban maguk is balti nyelvjárási elemek lehetnek (lett, kur, žemgali és sēļi szubsztrátum- és reliktumszavak).

A világosabb balti „fonetikai” nyelvjárási elemeket is bemutatja, vagyis azokat a hidronimákat, amelyekben a lett, sēļi, žemgali és kur nyelvekre jellemző fonetikai változások figyelhetők meg.

Összesen mintegy 120 litván hidronimát vizsgál.

Akny stà up. Lel., Aknystėlis ež. Lel., Akny stās ežeras Rk. Vö. Aknýščiai k. Anykščių r., Aknýstos k. Anykščių r. Ezeknek a helyneveknek világos párhuzama van a lett névanyagban, vö. Aknīša vagy Aknīste k. (J. Endzelynas, LV I 1. 17). J. Endzelynas ezt a lettországi helynevet (igaz, kérdőjellel) a lett aka „kút” szóval hozza kapcsolatba (ugyanott). Továbbá a lett aka összevethető a lett acs „szem”, illetve a litván akis „mélyedés; lápos, lyukas hely, kis vízfelület mocsarakban vagy elöregedő tavakban” szóval (LKŽ I 64). Lásd még W. Porzig, Gliederung, 205.

Alangà up. Trg. E folyónév eredetével kapcsolatban különféle bizonytalanságok merülnek fel. Többek között akár finnugor eredetű is lehet, vö. finnugor Alanga, Olanga, Olonga (bővebben lásd A. Vanagas, FS 151). Mindenesetre azonban kapcsolata a lett aluõgs „forrás, vízben levő gödör” szóval (LVV I 69) meglehetősen világos. Magának a szónak a balti eredetével kapcsolatban viszont bizonyos kételyek merülnek fel (lásd V. Dambe, Gidronimy s formantom -v-, 141).

Alaukstis up. Tl. Ez a folyónév csak írott forrásokból ismert. Alapalakjának hitelessége kétséges. Mindenesetre összekapcsolható a lett helynevekkel: Alauksts ež. (J. Endzelynas, LV I 1. 19), Aluoksne up., Alūksne up., Aluokste up. (ugyanott, 24), valamint a lett alukšna „mocsaras hely” szóval (J. Endzelynas, DI II 372; K. Būga, I 500; III 625).

Āunuva up. Lk., Aun-upis Rdš. Vö. a lett Auna-grāvis grv., Aunuezers ež., Aūnu-straūts, Aunene pv. stb. (J. Endzelynas, LV I 1. 54—55): lett auns „kos“. A szemantikához vö. a litván Avinuostas ež. Antz., Avin-upis up. Šl., Avinėlis ež. Aln.

Aūslas ež. Dgč. Valószínűleg „halas” tónév, vö. a lett aūsleja és a litván aūkšlė „egy halfajta, Alburnus lucidus” szavakkal (lásd B. Savukynas, LKK III 299).

Bėdrė up. Stč., up. Všk. Vö. a litván (lettből?) bēdrē „gödör; úthiba; pocsolya, ingovány, völgy”, valamint a lett bedre „ugyanaz” (LVV I 276—277).

Bėlys ež. Švnč. (és Bėlaitis ež. Švnč.). Eredete nem világos. Valószínűleg a „pocsolya—fehérség” jelentéskörű hidronimák közé tartozik, vö. a litván belà „pocsolya, mocsár” és a lett bęlute „vízfolyás, vízzel telt mélyedés” szavakkal (lásd E. Fraenkel, LEW I 30). Vö. még a keleti szláv белъ „pocsolya” szóval (E. Kotonova, BH 82).

Blākė up. Varn. Vö. a litván blākas „sima, sík”, valamint a lett blaks „csendes tenger; sík” szavakkal (LVV I 308).

Blidakė up. Krt. Talán összetett név: Blid-akė (az -akė-ről bővebben lásd HD 82, 83). A blid- tő a blid- későbbi (szabálytalan?) átalakítása lehet (vö. lett Blīdiene, litván blind-): *Blind-akė. A blind- elemhez vö. a litván Blindis up. Rs., Blinda up. Als., Blindājus up. Jon. és Blendā up. Šr. nevekkel.

Būgėnis up. Nv., up. Šd. Vö. a lett Budzene pv. (J. Endzelynas, LV I 1. 139). A Būgėnis litván folyónév hosszú ū magánhangzója bizonyos kételyeket kelt. Ismertek olyan feljegyzések

10*

147

rövid u-val. Egyébként K. Būga Nomina propria kartotékában is van néhány cédula ezzel a folyónévvel, és mindenütt rövid u szerepel. A rövid u-t a lett Budzene is alátámasztaná. A lett Budzene összefügg a lett budzis ’kelés, furunkulus, dudor’ szóval (J. Endzelynas, ugyanott). Talán a litván Būgėnis (vagy Bugėnis) is a litván būgius ’ujj nélküli’ szóval hozandó kapcsolatba (LKŽ I 1130).

Burkālė tó Lkv. Talán összefügg a lett burka ’lékvágás a jégen’ szóval (LVV I 353); vö. litván būrkti ’felfúvódik, megduzzad, dagad, vizesedik’ (LKŽ I 1191).

Cedvė folyó Yl. A forrásokból ismert alapforma kétséges. Vö. lett Cede folyó (J. Endzelynas, LV I 1. 156). Talán kurónizmus a *Kedūe alakból. A ked- elemhez vö. litván Kėdilės falu Skd.: litván kedénti ’összekuszál, szétszór, fellazít, megráz, megtépáz’ (LKŽ V 480), kėdarotis ’rendezetlenül elágazik’ (ugyanott, 479). Lásd még: Čėdasas tó PnmR.

Ciūgriovis folyó Sk. — lásd Cūkų Grāvis.

Cūkų Grāvis folyó RdN., Ciugriovis folyó Sk. (<*Ciuk-griovis).

A cūk- (ciuk-, cuk- < *cūk-) tő a lett cūka ’disznó’ szóból ered; vö. lett Cūkas-dzelme, Cūku-dūkis, Cūku-ežers stb. (J. Endzelynas, LV I 1. 173—175). A jelentéshez vö. litván Paršėzeris tó Lkv.

Čėdasas tó PnmR. A tó selón neve, a *Ked-asas alakból (K. Būga, III 275); vö. litván Kėdilės falu Skd.: litván kedénti ’összekuszál, szétszór, fellazít, megráz, megtépáz’ (LKŽ V 480), kėdarotis ’rendezetlenül elágazik’ (ugyanott, 479). Lásd még: Cedvė folyó Vl.

Čerč-iupys Serč-iupys folyó, tó Km. A lett Cęrsupji falu neve (J. Endzelynas, LV I 1. 164) a Čerčiupys folyónév következő fejlődését mutatja: *Kersiupys > *Cersiupys > *Cerciupys > Čerčiupys. A Serčiupys változat ezt a fejlődést igazolja: *Cersiupys metatézis révén > *Serciupys > Serčiupys.

Ez selón helynév lehet; első tagja, a čerč- < *cers-, a lett šķērs ’keresztirányú’ szóval hozható összefüggésbe (lett Cęrsupji: lett šķērs, porosz kērschan ’át’ és lett upe ’folyó’ — lásd J. Endzelynas, ugyanott). Talán selón–porosz párhuzamról van szó (a *kers- elemhez: porosz kērschan). Vö. litván Skersupys folyó Krk., Skeršupis folyó Vl.

Čeriaūkštė, Čerauḳštė, Šeriaūkštė folyó Slč.: Ceraukste (J. Endzelynas, LV I 1. 161). Lett (zemgalei) folyónév: a čer- tő a *ker- alakból ered; vö. litván Ker-ės-upis (K. Būga, I 337), Kerūlė folyó Vdk., Kerūtis tó Klt.

Čiaunas tó Ds., tó Jž. Selón tóneve a *Kiaunas alakból ered; vö. Kiáunas tó Lkm., Kiaunà folyó Klt. (K. Būga, III 276).

Čiauša folyó, Krtv., vö. Човша (J. Sprogis GŽ 326). Talán Čiauša < *Kiauša, vö. Kiauš-kalnis hegy, Sd., Kiaušinė tó, Pp. Ez nyilván az egyik legkeletebbi kurš eredetű elem lehet.

Čičiŕys tó Imb. (és Čičiraitis tó Imb.), Čičirė folyó Antz. Selón név, a *Kikirys alakból. Reduplikatív víznév lehet, amely összefüggésbe hozható a Kiriena folyónévvel Jnš. (K. Būga, III 275).

Damašā, Damāšė folyó Rsn. Az alapforma nem teljesen biztos — lehet Dumašā, Dumāšė is. De vö. litván Damāšės falu Tl. Eredete tisztázatlan. Talán kurónizmus (lettizmus?), amely összefügg a lett Damākša erdővel, Damākša tóval, Damakša mocsárral: a lett damākša, damakša ’ősi nagy erdő; füves-bozótos, nedves hely’ (J. Endzelynas, LV I 1. 191).

Dangė folyó Nmk., Dangaučius folyó Krk., Dangavinis tó része Dkšt., Daňg-upis folyó Šauk. Vö. litván Dangaï süppedős rét Lk., Danguš mező VIkj. Vö. lett Danga

148

pl., Dangas patak, Dangas tó, Dangu—purvs tó: lett. danga „iszapos mélyedés; nehezen járható, mocsaras hely” (J. Endzelīnas, LV I 1. 194–195). Lásd még I. Duridanov, TBSpr. 27.

Driūgis, Driūgiai tó Lkm. (és Dringýkštis tó Ign.), Dring-upis patak Čk. Talán összefügg a lett drieg n is „mocsaras hely: eine morastige einschieschende Stelle” szóval (LVV I 502) — lásd B. Savukynas, LKK V 145. Vö. a litván dringti „megduzzadni, kiszáradni; csökkenni, eltűnni, elpárologni” szóval (LKŽ II 721).

Drukys, Drūkis patak Slč. Vö. a lett Drukis patakkal, Drukis tóval, Druki tóval: lett drukis „test; kis, zömök gyermek” (J. Endzelīnas, LV I 1. 229).

Dublis patak Žml. Vö. a litván Dublė tóval Pnm., Dūblabalė mocsárral Stč. (innen származik a patak birtokos esetű neve, Dublabalės upėlis Rz.), Dūblės réttel Vad., Dūblis tóval Lnkv., réttel Pn. Úgy tűnik, összefügg a lett dubli „iszap” szóval (lásd J. Šliavas, NeBAigti ieškojimai, 28). Vö. a litván dublūs „mély” szóval (LKŽ II 784).

Dūksta tó Krtv., Dukstýna patak Ukm., Dūkštā patak Mšg., Dūkšias tó Dkšt., Dūkštėlis tó Rš. Vö. a lett dūksts „mocsár, láp, mocsaras hely, mélyedés” szóval (LVV I 525), valamint a litván dūksinas „sáros, piszkos” szóval (LKŽ II 808). Lásd még B. Savukynas, LKK V 196; L. Nevskaja, Nazvanija bolot, 162.

Dūkšmė patak Varn. Talán a dūkš- tőből származik, m determinánssal: lett dūksts „mocsár, láp, mocsaras hely, mélyedés”, dūksne „mocsár, pocsolya, mélyedés” (LVV I 525).

Dūlk-upis patak Šll. Talán összefügg a lett dūļke „pocsolya; láp, mocsár” szóval (LVV I 513; lásd még L. Nevskaja, Nazvanija bolot, 161). Vö. azonban a litván családnévvel: Dulkys.

Duor-upis patak Pn., Duōr-upis, Duor-upýs, Duōrpis < *Duor-upis patak Lkč. Ide tartozik feltehetően a Duōrpis patak is Pn., amely a *Duor-upis alakból ered (lásd A. Vanagas, Sinkopė, 262). Vö. a lett Duōres—purvs tóval, Duōrupe tóval, Duorupe patakkal, Duōrup-valks tóval (J. Endzelīnas, LV I 1. 249).

A duor- tő összefügg a lett duore „faodú, amelyben a méhek fészkelnek; odú; üreg, mélyedés” stb. szóval (LVV I 534).

Gariava patak Pn. Talán összefügg a lett garš „hosszú” szóval (LVV I 607).

Gātė patak Lk., Gātuonas patak Gdr., Gāt-upis, Gat-upȳs patak Nmk. Vö. a litván Gātė mocsárral Varn., Gātė folyóparttal Mšg., a lett Gate tóval, Gatsgal-purvs tóval, Gatenes-ezers tóval, Gatenes—ezeriņš tóval, Gatiņu-grāvis árokkal: lett gātis „töltés”. Továbbá feltehetően összefügg a Тать patakkal a Volma mellékfolyójaként, a Svisloči mellékfolyójaként és a Berezina mellékfolyójaként (V. Toporov, O. Trubačiov, 182), az orosz гать „gallyakkal tömött, mocsáron átvezető út”, az ukrán гать „ua.”, a szerb-horvát rât „gát, töltés”, a cseh hat „gallyakkal tömött út”, az óind gātūs „út” és az aveszta gātu- „hely” szavakkal (részletesebben lásd M. Vasmer, I 397).

Glaužinys patak Ktk. Eredete nem világos. Talán összefügg a lett glužes „sima, tiszta, tisztaság” szóval (LVV I 630), vö. a litván glūžnūs „kedves, szeretetre méltó” és a glūšti „megnyugodni, elcsendesedni” szóval (uo., 444).

Grīva patak Krš. Vö. a lett Grīva patakkal, Grīva mocsárral, Grīvi mocsárral. A lett grīva „folyótorkolat” szóval függ össze, vö. a dák griva „folyótorkolat” szóval (lásd J. Endzelīnas, LV I 1. 327–328; O. Trubačiov, DUUV 95; I. Duridanov, TBSpr. 25).

Gruōtė patak Lnkv. Vö. a lett Gruōtė tóval, Grot (Gruot?) melléknévvel, Gruōtes-lauks mezővel, Gruōtes-kalns dombbal, Gruot-lāma ingovánnyal (J. Endzelīnas, LV I 1. 334). Talán összefügg a lett gruōti: gruōdi „híd pallói” szóval (LVV I 671), vö. a litván grindas „a híd padlózatát alkotó fa, palló” szóval (LKŽ III 515). Így a litván Gruōtė az uo kettőshangzó miatt lett, pontosabban zemgalai eredetű folyónév. A szemantikához vö. a Grandenu patakkal Klm.

149

Guopÿs, Guõpis folyó Nj. Valószínűleg szinkópé következtében (bővebben lásd A. Vanagas, Sinkopė, 261. skk.) a *Guov-upys, -is, alakból; vö. lett Guov-upe folyónév: lett guòvs ’tehén’ (J. Endzelynas, LV I 1. 344).

Ylėlis tó Smn., Ylyčià folyó Smn., Ỹl-upis folyó Tl. Vö. litván Ỹl-a-balė rét Smn., Ỹl-a-kalnis domb Blnk., Ỹl-a-raistis mocsár Mrk.; és talán az Ilaitės patak Rd., Il-brastas erdő Mšk., Il-brastis falu Žr. nevekkel, továbbá a lett Īle folyó és Īle rét (J. Endzelynas, LV I 1. 371). Az yl- tő talán összefügg a lett ils ’teljesen sötét’ szóval (LVV I 836). Ez utóbbi szó rokon az orosz ил ’mélyedés, ingovány’, a lengyel il ’agyag, iszap’ stb. szavakkal (M. Vasmer, II 126).

Ižitas tó Dgč. (és Ižitėlis tó Dgč.). A ž mássalhangzó itt a litván ž helyén áll, ezért ezt a tónevet széli eredetűnek tartják (K. Būga, III 279). Vö. Iženà folyó Šmn.: litván ižas ’a befagyó folyón úszó jég; vékony, éppen csak befagyott jég; jégtáblák; dér, zúzmara’ (LKŽ IV 283).

Jūžintas tó Ant., tó Jž. (és Jūžintėlė folyó Jž.). A jūž- < tő: *jūž-, vö. (?) Ūžimas tó Šmn. (lásd) – balti dialektizmus, amelyben a ž mássalhangzó a litván ž helyén áll. A Jūžintas tó nevét is korábban Jūžintas alakban ejtették (P. Skardžius, Vandenvardžiai su -nt-, 22). Továbbá talán rekonstruálható a *iug'- tő: indoeurópai *ieug- ’megmozdult, felindult, nyugtalan’, vö. örmény (iráni közvetítéssel) yuzem ’mozgok, mocorgok’, tochár A yok-, AB yuk- ’legyőz, felülmúl’ (J. Pokorny, IEW 512).

Kalimbėtiškis folyó RdN. Vö. lett Kalimbji, Kallimbji falu, amely a < *Kaln-limbji alakból ered: lett kalns ’hegy’ és Limbji falu (J. Endzelynas, LV I 2. 15), vagyis ’a hegy Limbijei’.

Kaltis, Kalčià folyó Yl., Kaltānis tó Klt., Kalt-upis folyó Ob. Vö. lett Kalte ’sekély hely a tóban’, Kaltene rét, Kaltik-ezers tó. Ezek a lett helynevek a lett kalte ’mély tó homokos helye, ahol a lovak át tudnak kelni, és ahol a halászok kiterítik hálóikat; szárítás, szárító’ szóval kapcsolatosak (J. Endzelynas, LV I 1. 26). J. Endzelynas a lett kalte szót a lett kālst ’szárít’ igével hozza kapcsolatba, és egy balti alapnyelvi *kaltas ’megkeményedett, megdermedt, kemény, száraz, kiszáradt’ szóból származtatja (LVV II 145).

Kėlė folyó Jon. Talán összefügg a Kėlve folyó Lap. nevével (a kel-: kelv- kapcsolatról bővebben lásd HD 213). Vö. lett Cēlis falu, Cēļēn-ezers tó (J. Endzelynas, LV I 1. 163). Talán kapcsolatba hozható a lett cēls ’magas, karcsú, kiváló; magas, emelkedett, kiemelkedő’ szóval (LVV I 377), vö. litván kėlti: kėlias (lásd E. Fraenkel, LEW I 236).

Kerbėšas folyó Vkš. A porosz Carbeyne folyóval és a Karben névvel hozzák kapcsolatba, továbbá a lett kirba ’mocsaras hely, láp, ingovány, süppedék’ (LVV II 383), a litván kirba ’ingovány, láp’ szóval; vö. a dak. kerba ’mocsaras hely, bozótos’ (lásd I. Duridanov, TBSpr. 38; V. Toporov, TBP 54).

Kėvė folyó Vg., Kėvė tó Vg. Vö. lett Kēves-aste rét, Kēves-dikis tó, Kēve rét, Kēvs-ezers tó, Kēvups erdő, Kēvene rét és sok más név, amelyek mind a lett kēve ’kanca’ szóból erednek (J. Endzelynas, LV I 2. 216—217); vö. litván kėvė ’sovány, rossz jószág, gebe’ (LKŽ V 672). Ezért a litván Kėvė név valószínűleg lett eredetű. Úgy véljük, hogy maga a litván kėvė közszó is, amely egyébként csak a lett határvidékről (Litvánia északkeleti részéről) ismert, lett kölcsönszó. Ezt többek között a helynevek is alátámasztanák. Lettországban több tucat olyan helynév van, amely a lett kēve szóhoz kapcsolódik, Litvániában viszont csak az említett Kėvė. A lett kēve feltehetőleg valóban finnugor eredetű (a szakirodalmat lásd A. Sabaliauskas, Naminių gyvulių pavadinimai, 157). Ami a porosz kaywe alakot illeti, az a porosz nyelvbe litván szóként (A. Sabaliauskas, uo., 158) éppúgy bekerülhetett, mint lett kölcsönszóként. Lásd még V. J. Zeps, Convergences, 132.

150

Kniāvas, Kniāvasis folyó. Plng. Vö. lett Kn̄āvi falu, Kn̄āvinis mocsár: lett kn̄āva „hajlott végű bot”, vagy inkább lett kn̄āvs „sirályfajta” (J. Endzelynas, LV I 2. 114).

Krėvė folyó. Gdž. Vö. litván Krėvė patak Kltn., l. Tl., Krevėliai mocsár RdN., lett Kreve falu, Krevi falu, Kreveļu-purvs mocsár. Feltehetően a lett kreve, krevelis „folyó vér” szóval függ össze (J. Endzelynas, LV I 2. 133).

Krýn-upis folyó. Užv. Talán a lett krina „disznó” szóval függ össze (LVV II 283). Vö. még a litván krynis szóval (csak Leskiennél adatolt) „farok?” (LKŽ VI 601).

Krūoja folyó. Pkr., Kruojėlė folyó. Šl. Vö. lett Kruoja folyó, Kruõ-valks mocsár (J. Endzelynas, LV I 2. 156). Talán a lett krūtīties „előretörekedni”, krujāties „lassan, nehezen, vontatottan előrehaladni” szavakkal függ össze (LVV II 285—286). A kruj-: kruoj- váltakozáshoz vö. a Druja folyót Varn.-nál: Drūoja folyó Is.

Kulkā, Kulkālis folyó. Pln. Vö. a litván Kulkis a Kuršių-öböl egyik része, lett Kuļka ingovány, mocsár, Lielā-kulka halászhely Sakában, Brasl-kulka és Mal-kulka összefolyás, torkolat; lett kuļka „úti kátyú; mély hely a folyóban” (J. Endzelynas, LV I 2. 168). A lett kuļka az alsónémet kulk „vízzel telt gödör, holtág” szóból származó jövevényszó (LVV II 306; bővebben lásd I. Olsson, GT 87—89). De vö. finn kolkka „sarok, szeglet” (K. Būga, III 252; V. J. Zeps, Convergences, 123). A lett folyó Koļka nevét M. Rudzytė a lett finnugor eredetű kolka „homokos földnyelv a tengerben” szóval hozza kapcsolatba (M. Rudzīte, Somugriskie hidronīmi, 183).

Kuōpis, Kuõpė folyó. Tl. Vö. litván Kuõpis patak Trš.-nél, lett Kuōpas—plava mocsár, Kopas-purvs mocsár, Kuōpu-dīķis tó, Kuōpu-plava mocsár, Kuop-ežers tó, Kuōpene mocsár. Feltehetően a lett kuōpa „halom; homokdomb, bucka” (J. Endzelynas, LV I 2. 344), a litván kuopa, kuopà „halom, rakás, kupac, kúp; halom, töltés” szavakkal függ össze (LKŽ VI 914); vö. a litván kuõpti „halmozni, ásni” szóval (uo., 916).

Kūra folyó. Grz. Vö. lett Kūra folyó, Kūra-plava mocsár, Kūr-lejas mocsár. Ezek a lett helynevek valószínűleg a lett (talán finnugor eredetű? – lásd LVV II 337) kure „kárász” szóból származhatnak (J. Endzelynas, LV I 2. 189; M. Rudzīte, Somugriskie hidronīmi, 184). A halnévvel kapcsolatban bővebben lásd B. Laumane ZN 109—110.

Lėšk-upỹs, Lėšk-upỹs folyó. Km. Talán a lett lekste (gen. lešku) „egy halfajta” szóval függ össze (B. Laumane, ZN 172).

Lėst-upỹs folyó. Čk. Talán a litván Lėstis tó és a lett leste (gen. lešku) „egy halfajta” szóval függ össze – bővebben lásd B. Laumane, ZN 172.

Lėvūo folyó. Ps. (valamint a Lėvenėlis folyó Pmp.-nél). A lett Lēvenis mocsárnévvel függ össze: lett lēvenis, lēvenis „ingovány, mocsár” (J. Endzelynas, LV I 2. 304). Vö. trak leva „mocsár, mocsaras hely”, kelta Leven folyó (lásd I. Duridanov, TBSpr. 14, 89). Lásd még a Livintà folyót Kš.-nél.

Livintà folyó Kš.-nél. Vö. az óporosz Lywa folyó, Liwencz, Lewencz tónevek. Az óporosz Lywa folyó nevének valószínűleg liv- a töve (P. Skardžius, Vandenvardžiai su -nt-, 26—27). Ezt továbbá a litván Lėvūo névvel hozzák kapcsolatba (lásd) — P. Skardžius, uo.; G. Gerullis, AO 90. Vö. lett livans „alacsony; lapos, sekély”, livenis „mocsaras, süppedékes hely; egy tó mocsaras, süppedékes partja”, līvens „mocsaras, süppedékes”, līvis „mocsár, pocsolya, ingovány” (E. Blese, Liepāja un Saldus, 109). Vannak ugyan olyan vélemények, hogy az óporosz Lywa folyónév finnugor eredetű lehet (H. Górnowicz, Suffix-it-, 234), ez a vélemény azonban – különösen a lett nyelvi adatok figyelembevételével – további bizonyítást igényel. Talán ide tartozik a Liuvýnas folyó neve is Žgč.-nél: vö. luvenis „ingovány, mocsár” (LVV II 545; lásd még L. Nevskaja, Nazvanija bolot, 161).

151

Lõnas folyó Sd.-nél. Vö. lett Lānes-mežs erdő, Lāns dűlő, patak, Lāņa-pļava dűlő, Lānīte patak, Lānītis patak, Lānītes dűlő: lett lānis, lāns „nedves rét; nagy, járhatatlan erdő”, < észt län (J. Endzelynas, LV I 2. 286).

Lūkalnis, Lūkainis patak. Úgy tűnik, hogy az első változat másodlagos, a másodikból helyettesítés útján jött létre, a számos összetett helynév és közszó második tagjának -kalnis analógiájára. A korábbi Lūkainis változat a lett Lūkaini dűlővel, Lūkaini faluval (J. Endzelynas, LV I 2. 350), valamint a lett lukains „lelógó, lekonyuló” szóval hozható kapcsolatba (bővebben lásd V. Urbutis, „Etimologija”, 208), továbbá a litván Lukčiojus tóval Klm.-nél stb.

Lūkstas folyó Krš.-nél, Lūkstas tó Varn.-nál. A k utáni s mássalhangzó miatt ezek a hidronimák balti dialektizmusoknak tekintendők (kúrföldi vagy talán lett nyelvjárási alakoknak). Vö. lett Lukste folyó, Luksts dűlő, Luksta-ezers tó, Lukstu-ezers tó: lett luksts „nedves, mocsaras rét, tisztás” (J. Endzelynas, LV I 2. 346). Lásd még a Lūkšta folyót Jdp.-nél. Bővebben: V. Urbutis, „Etimologija”, 208.

Lūkštà folyó Jdp.-nél, Lūkštas tó Aln.-nál, tó Imb.-nél, Lūkštėlis tó Lzd.-nél. Feltehetőleg a lett Lukste és a litván Lūkštas folyó Krš.-nél névvel hozható összefüggésbe (lásd ott).

Magūlis tó Ktk.-nél. Vö. litván Magėlė patak Žl.-nél. A litván magùs „csábító, vonzó” szóval való kapcsolata kétséges (LKŽ VII 732). Valószínűleg a lett Māg-upe folyó, Mā-gā-zalktene dűlő, Māg-ezers tó nevekkel hozható összefüggésbe: lett mags „kicsi” (J. Endzelynas, LV I 2. 366—367).

Māinia tó Dg.-nél. Valószínűleg a lett maiņa „mocsár” szóval hozható összefüggésbe (LVV II 550); vö. ír móin „mocsár, ingovány, tőzegláp”, latin māno „folyni, futni” (J. Pokorny, IEW 699—700; H. Krahe, AF 93).

Marč-ežeris tó Antz.-nél. Talán, ha az első tag marč- nem személynévi eredetű, a *Merč-ežeris névből származik (vö. a korábbi Мерчежерис írásmódot), ahol a *merč- a *merk’-. alakból eredő balti (selón) nyelvjárási forma lehet. Ezt a feltevést különösen alátámasztja a Molėtai környéki tó neve, Marč-iō-žeris < *Marč-iā-ežeris, amelynek változata a Mark-ežeris. Tehát mindkét esetben feltehetőleg a mark’- gyökkel van dolgunk (lásd K. Būga, III 276). Vö. ezzel kapcsolatban a Markija folyó Nv.-nél és a Merkýž folyó Mrk.-nél: litván merkti „vízbe vagy más folyadékba tenni, meríteni; nedvesíteni, áztatni; esni, áztatni” (LKŽ VIII 37). Vö. orosz мяреча „ingovány” (K. Būga, I 414). Lásd még M. Vasmer, II 602; L. Kurkina, NB 137, 143.

Melik-upis folyó Vgr.-nél. Vö. lett Mellick falu: lett mēlikis „hazug” (J. Endzelynas, LV I 2. 408).

Miklinys folyó Pp.-nél. Vö. a litván Miklė pocsolyával Krž.-nél, a lett Mikluojis tóval és a Mikkli faluval: lett mikls „nedves” vagy mikls „hajlékony” (J. Endzelynas, LV I 2. 435), litván miklus „hajlékony, rugalmas; fürge, mozgékony, gyors, eleven” (LKŽ VIII 179—180).

Nykà folyó, Kriu. (és Nykūtė folyó, Kriu.), Nýkis, Nikis, Nikyš folyó, Srv. Vö. lett Nica folyó, Nica patak. Talán összefügg a lett nīca ’az áradás helye, lefelé a folyón’. Továbbá az óegyházi szláv ницъ ’leborult’, az óind níca-h ’alacsony’ szóval (J. Endzelynas, LV I 2. 480—481; LVV II 745—746). Vö. még a litván nỹkti ’csökkenni, pusztulni; gyengülni, hanyatlani’ (LKŽ VIII 800).

Páltis folyó Grg.-nél, folyó Gdž.-nél, folyó Krkn.-nél, folyó Pšl.-nél, Páltis tó Dkšt.-nél, tó Vb.-nél, Paltys folyó Krt.-nél, Palt-upis folyó Plt.-nél (valamint a Palt-upalis folyó Plt.-nél). Vö. a Paltė dűlővel Lk.-nél, Páltis dűlővel Plt.-nél, erdővel Kdm.-nél, dűlővel Rdd.-nél, Paltys erdővel Slnt.-nél. A lett paltis, palte „mocsár, tócsa, pocsolya” szavakkal hozható kapcsolatba; továbbá a litván Palà folyó Pkr.-nél, pãlios stb. alakokkal (lásd W. Schmid, Zur primären -u- Ableitung, 474—475; J. Otrębski, Les mots slavo-baltes, 149). A litván páltis „szalonna” szóval való összekapcsolás pontatlan (HD 47; R. Eckert, BS 32).

152

Plunkė folyó Rt. Vö. lett pluncī „kis mocsár” (LVV III 372; lásd még L. Nevskaja, Nazvanija balot, 161), litván plūkti (plūnka, plūko) „vízzel, verejtékkel vagy valami mással elborítódik; folyik, áramlik” (DLKŽ).

Rąžė folyó Plng., Rąžuolė folyó Lk. Talán összefügg a rąža, lett ruoža „mezők közötti kis patak; mezők közötti kis rét; meredély; mélyedés; erdőbeli hegylánc; mocsárban húzódó magaslatok sora stb.” jelentésű szóval (LVV III 585; L. Nevskaja, Slovarj, 358); vö. litván rażytis „tekereg, vonaglik” (LKŽK), ržuž „aki állandóan ražo-szik” (ugyanott). A litván rażytis stb. szavakat továbbiakban a litván rėžtis „megfeszíti az erejét”, latin regere „irányít, nyújt”, óind rñjati „vonaglik, kinyújtózik” stb. szavakkal hozzák kapcsolatba (részletesebben lásd E. Fraenkel, LEW II 726; J. Pokorny, IEW 854–857).

Rovėjė folyó Ppl. A lett rava „árvízi hordalék a réten”, rāva „mély hely a tengerben; vízesés, zuhatag” (LVV III 499), valamint a litván rova „árvízi hordalék; ilyen agyagos föld” (LKŽK) szavakkal hozható összefüggésbe.

Ruo tis folyó Žml. A lett ruotēt „forog, fordul” szóból (J. Šliavas, Nebaigti ieškojimai, 28).

Ruvešys folyó Tj. Ugyanott található a Ruvešys nevű rét is. Eredete nem világos. Mindazonáltal úgy tűnik, van alapja a lett ruvēties „megnyugszik, elcsendesedik, elhallgat” szóval való kapcsolatba hozásának (LVV III 565).

Šarkainis folyó Kv. Talán a lett sārkans „vörös” (LVV III 721), litván sárkanas „élénk; kipirult, vörös” (LKŽK) szavakkal függ össze. Vö. lett Sarkanā upe, Sarkane folyó, Sarkan-valks folyó (J. Endzelin, LG 126).

Stridinis (vagy Strýdinis, vö. Strýdenė tó, ugyanott) folyó RdN. Vö. litván Stridinis tó Kri., Strýdinė (vagy Stridinė?) tó Jnš. Talán a lett strīdņš, strīde, strīds, strīds „kerítés, sövény” szavakkal hozható összefüggésbe (LVV III 1091).

Strigūtinė folyó Vrn. Vö. litván Strygā hegy Mlt., Strygales erdő Žd., Strigelis láp Krv. Talán összefügg – különösen a Strigūtinė folyónév – a lett striegūonis, striegūons „mocsaras, süppedékes hely; ürülékes, moslékos gödör” szavakkal (LVV III 1092). De vö. a litván strigúoti „szitál”, at-strigúoti „visszaugrat, visszafut” szavakat (LKŽK). E szavakról részletesebben lásd E. Fraenkel, LEW II 922–923.

Tamša folyó Tl. A hivatalos alak későbbi, másodlagos, talán bizonyos értelemben akár kontaminációs eredetű is lehet. Kiejtése Tomša ir Tūmša, vö. Tūmša tó Lk. Nyilvánvalóan összefügg a lett tumsis „sötét” szóval (LVV IV 263). Így a Tamša a lett tumsis és a litván tamsūs keveredésének eredménye lehet.

Tūolas tó Ign. Talán a lett tiōls „szarvatlan, szarv nélküli” szóval függ össze (LVV IV 285).

Užinas tó Šmn. A z mássalhangzó miatt valószínűleg balti (selón) nyelvjárási alak – lásd alább a Jūžintas tó Ant. címszót.

Vašaknas tó Ant. Talán itt megemlíthető a Vasakų ežeras tó is lgl. Amint a Pa-vasakė falunév mutatja, a tó neve korábban birtokos eset nélküli is lehetett: *Vasakai vagy hasonló. Nem világos, hogy megemlíthető-e itt a Vasyną folyó Ds. is, mert ez a név az *Uosyną nyelvjárási alakja lehet (vö. Ūosis tó Kpč.). K. Būga a vas- tövet a lett vasa vagy ie-vasa „a talaj nedvessége” jelentésű szóval hozta kapcsolatba (K. Būga, I 509–510). Vö. még a lett vass „nyers, nedves” szót (LVV IV 486). Továbbá összefüggésbe hozzák a litván at-važā „hajtás, sarj”, vešėti „burjánzik, nő, fejlődik, virágzik”, ófelnémet waso „nedves talaj (feuchter Erdgrund)”, wasal „víz, folyó”, óangol wós „nedvesség, nedv” stb. szavakkal (E. Fraenkel, LEW I 23).

Vazaja folyó Km., Vazājis, Vazajys, Vazājus tavak Jž. (és Vazajėlis tó Jž.). A z mássalhangzó miatt, amely a litván ž-nek felel meg, balti nyelvjárási alakoknak (selón helyneveknek) tekinthetők, és kapcsolatba hozhatók a Važ-upys folyó Srv., Važis tó lgl. nevekkel.

153

Vāzm-upis folyó. Vkš. Vö. litván Vazminė mocsár. Yl. Talán összefügg a lett vazma „lusta, csavargó”, vazmuot „fecsegni?” (LVV IV 488), litván (lettből) vazmà „csavargó” (E. Fraenkel, LEW II 2009) szóval.

Vegėrė folyó. Pp. Vö. litván Vegėriai település. A lett vedzere „keskeny, az erdőbe benyúló patakocska” szóval hozzák kapcsolatba (LVV IV 521; K. Būga, II 328). Az indoeurópai *uegʰ- tőből származtatják: indoeurópai *uegʰ- „nedves, benedvesít”; vö. trák *Vegera (lásd I. Duridanov, TBSpг. 31).

Viekščia folyó. Msn. Ugyanott rét, mocsár: Viekščia. Vö. lett Viekšta-mežs falu, Viekšta folyó, Viekštini falu (LVK). Feltehetően összefügg a lett viėksta „vízörvény, forgatag, be nem fagyó hely; mély hely a folyóban” szóval (LVV IV 654).

Viekšnia folyó. Jz. (és Viekšnėlė folyó. Jz.), Viekšn-upis folyó. Lk., Viekšn-upis, Viekšn-upỹs, Viešn-upis folyó. Zp. Vö. litván Viekšna patak. Tv., Viekšnaliai erdő. Varn., Viekšniai település. Talán összefügg a lett vėksnis „erdő, bozót” szóval (L. Nevskaja, Nazvanija balot, II. táblázat). Vö. még lett vieksis „mély hely a folyóban” (LVV IV 654). Lásd még Viekš-čia folyó. Msn.

Vigailis folyó. Sb., Vīgala folyó. Tt. (vö. porosz Wigal – G. Gerullis, AO 200), Vīg-tinė folyó. Kltn. Vö. litván Vigaus pieva rét. Pmp., Vygėnė ar Vigėnė patak. Dbk., Vīgietis ar Vigietis domb, halom. Imb., lett Viga patak, Vīgs patak, Vigas patak. A vig-, vyg- tő eredete kétséges. Talán összefügg a lett viga „dűnék közötti mélyedés (amely mocsaras is lehet), füves mélyedés; tó növényzete” szóval, amelynek korábbi jelentése talán „hajlat, görbület” volt; ebből származik a lív viga „mocsár, nedves mélyedés”; vö. norvég vik „hajlat”, angol veikja „hajlítani” (bővebben lásd LVV IV 582).

Vinkurė folyó. End. Vö. litván Vinka vagy Graž., Vinkėrė domb. Krty. K. Būga szerint a vink- tőből ered, amelynek jelentése „hajlítani, hajlani” volt; vö. lett (kúr) vinkal’ât „kerülni a munkát” (K. Būga, III 276).

Virgė folyó. Pkr., Virg-upis, Virg-upỹs folyó. Gdž. Vö. litván (?) vizek nevei: Virga (lásd K. Būga, III 231), lett Virdzes falu, Virdzīte folyó, Virgulica folyó. Feltehetően összefügg a lett virga „mocsaras rét” szóval (ha természetesen ez a szó valóban köznév – lásd LVV IV 604), illetve a virgi „a szél által keltett kis hullámok a vízen” szóval (ugyanott, 605). Vö. még lett verdze „nagy halom; sokaság, tömeg” (ugyanott, 604), litván virgėti „csillogni, mozogni”, virginti „rezegtetni” (LKŽK).

Zaduojỹs, Zadúojas tó. Ds. A z mássalhangzó miatt, amely a litvánra jellemzőbb ž helyén áll, szeleliai helynévnek tartják – vö. Žadalīs folyó. Šll.

Zálvas tó. Dgč., Zálvē folyó. Antz., Zálvē tó. Antz., Zalvēlis tó. Dgč., Zalvỹs tó. Antz. Vö. lett Zalva folyó, Zalvīte folyó, Zalve domb (LVK). A z mássalhangzó miatt mindegyiket szeleliai víznévnek tartják – vö. Žalvē folyó. Užv.

Žarasas tó. Zr. (és Zarasáitis tó. Zr.). K. Būga szerint szeleliai víznév, amely a *Ežerasas > *Azarasas alakból rövidült (más nyelvjárásokban *Ezarasas, *Ezerasas) > Žarasas (K. Būga, II 19–21; J. Otrębski, Lit. Žarasas, 327. skk.).

Zirnajỹs, Zirnejas tó. Antz. A szó eleji z mássalhangzó miatt szeleliai helynévnek tartják. Vö. lett Zirnājis patak (LVK). Továbbá összefüggésbe hozható a Žirnaja folyóval. Pbs.

Magától értetődik, hogy itt nem soroltuk fel mindazokat a litván vízneveket, amelyek a fent tárgyalt szempontból kapcsolatban állnak a lett nyelvvel és annak névanyagával. Talán még valamivel több ilyen víznév is akadna. Számuk összességét azonban aligha lehetne lényegesen növelni.

Ahogyan várható is, az említett litván víznevek többsége Litvánia északi részén található. Viszonylag nagyobb számban fordulnak elő Žemaitijában és Litvánia északkeleti részén, bár úgy tűnik, nagyobb koncentrációjuk sehol sem állapítható meg. De maga

154

Az a tény, hogy e hidronimák többsége Litvánia északi részén található, arra enged következtetni, hogy a mai Lett SZSZK-tól délre a lett nyelv jellegzetesebb (mindenekelőtt lexikai) sajátosságainak areális folytatódásával van dolgunk. Lehetséges, hogy e hidronimák közül sok az eltűnt balti dialektusok – a kúr, a zemgall és a szél nyelvjárás – hagyatéka. Ez látszik leginkább érvényesnek a žemaitiai hidronimák többségére. Például a žemaitiai folyók és tavak nevei Alangà Trg., Alaukstis Tl., Blãkė Varn., Blidãkė Krt., Burkėlė Lkv., Cedvė Yl., Damašà Rsn., Dūkšmė Varn., Gãtė Lk., Gãt-upis Nmk., Grýva Krš., Kaltis Yl., Kerbėsas Vkš., Kėvė Vg., Kniãvas, Kniãvasis Plng., Kryn-upis Užv., Kulkà Pln., Kuõpis Tl., Liuvýnas Žgč., Lõnas Sd., Lūkainis Tv., Lūkstas Krš., Varn., Miklinỹs Pp., Puñkė Rt., Rąžė Plng., Sárkainis Kv., Tamšà Tl. stb. kúrizmusnak tekinthetők.

A zemgall szubsztrátum hagyatékának talán az alábbi hidronimák tekinthetők: Bėdrė Stč., Čeriaukštė Slč., Drukỹ Slč., Dūblis Žml., Grūtė Lnkv., Krūoja Pkr., Kūrà Grz., Ruõtis Žml., Vegėrė Pp.

Az egykori szél területtel inkább az alábbi vizek nevei hozhatók kapcsolatba: Aknystà Lel., Aūslas Dgč., Čėdasas PnmR., Čerč-iupỹs Km., Čiaũnas Ds., Jž., Čičirỹs Imb., Driñgis Lkm., Duõr-upis Pn., Duõrpis Pn., Gariavà Pn., Glaužinỹs Ktk., Guopỹs Nj., Izitas Dgč., Jūžintas Ant., Jž., Lėšk-upỹs Km., Lėvũo Ps., Maguilis Ktk., Maič-ežeris Antz., Rovėjà Ppl., Tūolas Ign., Ūzinas Šmn., Vãsaknas Ant., Vazajà Km., Vãzajis Jž., Zaduojỹs ėž. Ds., Zálvas ėž. Dgč., Zálvė up. Antz., Zirnajỹs ėž. Antz.

A vizsgált hidronimák egy része földrajzi elhelyezkedése vagy egyéb sajátosságai alapján feltehetően közvetlen lett jövevényszó (pl. Ciūgriovis Sk., Ciãkų Gravis RdN., Kalimbėtiškis RdN., Stridinis RdN., Vāzm-upis Vkš. stb.).

Hangsúlyozni kell azonban, hogy a lett nyelvvel szorosabban összefüggő litván hidronimák közül sok szubsztrátum eredetű is lehet, és nem tekinthető lett jövevényszónak. Ezt többek között a Dél-Litvániában vagy Litvánia más olyan vidékein található hidronimák is mutatják, amelyek nem kapcsolhatók közvetlenül az északi balti törzsek (a kúr, a zemgall és a szél) egykori földjeihez.

Az említett litván hidronimák egy része feltehetően egyszerűen balti eredetű, elemzésük azonban kizárólag a litván nyelv adatai alapján nehezebb, mert a megfelelő köznevek eltűntek a litvánból, vagy jelentésük jelentősen megváltozott. E feltevést meglehetősen beszédes tények támasztják alá. Az egykori Kelet-Poroszországban, Insterburg környékén folyik a Pisa folyó. E folyónévnek vannak megfelelői a porosz névanyagban: Pissa tó, Pisse tó (G. Gerullis, AO 123–124). A Lettországtól távol fekvő hidronima eredete azonban mindenekelőtt a lett nyelv alapján magyarázható – vö. lett pisa „ingoványos mocsár, láp (ahol csak apró nyírfák és fenyőcskék nőnek); járhatatlan erdő” (LVV III 233–234). E kapcsolat hitelességét a görög πῖγεα „nedves, vizes hely, rétek” is alátámasztja (lásd G. Gerullis, ugyanott; LVV, ugyanott; K. Būga, I 510). Újabban kétségtelen párhuzamokat állapítottak meg a trák–dák nyelvekkel: trák pisa „mocsaras, nedves rét” (I. Duridanov, TBSpr. 55, 89).

További ilyen példák is vannak. A dél-litvániai (Daugai környéki) Mãinia tó nevének eredete sem a litván, sem a porosz nyelv alapján nem magyarázható meg kielégítően. Szinte mindent megmagyaráz viszont a lett nyelv maiņa „mocsár” fiziográfiai szakkifejezése (LVV II 550). Vö. még ír mīn „mocsár, láp, tőzegláp”, latin māno „folyni, áramlani” (J. Pokorny, IEW 699–700; H. Krahe, AF 93).

Ezek és a hasonló esetek nem csupán litván–lett névtani párhuzamok. Olyan izoglosszák, amelyek a teljes balti névanyagot összekapcsolják.

155

Irodalmi rövidítések

E. Blese, Liepāja un Saldus — E. Blese, Néhány gondolat Liepāja és Saldus nevéről, „Filologu biedrības raksti“, XIII, Rīga, 1933, 108–113.

BNF — Beiträge zur Namenforschung, Heidelberg, 1949-től.

K. Būga — K. Būga, Válogatott írások, I, Vilnius, 1958; II, Vilnius, 1959; III, Vilnius, 1961.

V. Dambe, Gidronimy s formantom -у- — В. Ф. Дамбе, A Lett SZSZK hidronimái -у- formánssal. — Питання гідроніміки, Київ, 1971, 137–141.

DLKŽ — A mai litván nyelv szótára, Vilnius, 1972.

I. Duridanov, TBSpr. — I. Duridanov, Trák-dák tanulmányok. Első rész. A trák és dák–balti nyelvi kapcsolatok, Sofia, 1969.

R. Eckert, BS — E. Eckert, Baltische Studien, Berlin, 1971.

J. Endzelin, LG — J. Endzelin, Lettország vizeinek nevei, ZSF XI 112–150.

J. Endzelynas, DI — J. Endzelīns, Darbu izlase, I, Rīgā, 1971, II, Rīgā, 1974.

J. Endzelynas, LV — J. Endzelīns, A Lett SZSZK helynevei, I. rész, 1. kötet, Rīgā, 1956; I. rész, 2. kötet, Rīgā, 1962.

E. Fraenkel, LEW — E. Fraenkel, Litván etimológiai szótár, I, II, Heidelberg, 1962.

G. Gerulis, AO — G. Gerullis, Die altpreußischen Ortsnamen, Berlin und Leipzig, 1922.

H. Górnowicz, Suffix -it- — H. Górnowicz, Az óporosz -it- képző és a lengyel -ic- képző helynevekben a poroszországi Pomezániában, „Zeitschrift Für Slavistik“, B. XIX, 1974, H. 2., 234–240.

HD — A. Vanagas, Lietuvos TSR hidronimų daryba, Vilnius, 1970.

E. Kotonova, BH — Е. М. Котонова, Néhány balti hidronima a Nyugati-Dvina medencéjéből, Belorusszia területéről, „Latvijas PSR Zinātņu Akadēmijas vēstis“, 1973, Nr. 4, 81–87.

H. Krahe, AF — K. Krahe, Unsere ältesten Flussnamen, Wiesbaden, 1964.

L. Kurkina, NB — Л. В. Куркина, A mocsarak elnevezései a szláv nyelvekben, „Этимология“, 1967, Москва, 1968, 129–144.

B. Laumane, ZN — B. Laumane, Zivju nosaukumi latviešu valodā, Rīgā, 1973.

LKŽ — A litván nyelv szótára, I Vilnius, 1968; II, Vilnius, 1969; III, Vilnius, 1956-tól.

LVK — A Latvijas TSR helynévkartotékája, amely a Latvijas TSR Tudományos Akadémiájának Lett Nyelvi és Irodalmi Intézetében található.

LVV — K. Mūlenbachs Lett nyelvi szótára. Szerkesztette, kiegészítette és folytatta J. Endzelīns, I–IV, Rīgā, 1923–1932.

L. Nevskaja, Nazvanija bolot — L. G. Nevskaja, A mocsarak balti nevei a szláv nevekkel összehasonlítva (szemaziológiai megfigyelések), — Balto-szláv kutatások, Moszkva, 1974, 155–182.

L. Nevskaja, Slovarj — L. G. Nevskaja, A balti földrajzi köznevek szótára, — Balto-szláv tanulmánykötet, Moszkva, 1972, 315–376.

I. Olsson, GT — I. Olsson, Gotländska terrängord, Uppsala, 1959, 87–89.

J. Otrębski, Les mots slaves — J. Otrębski, Közös eredetű szavak a szláv és balti nyelvekben, „Lingua Posnaniensis“, I, Poznań, 1949, 121–151.

J. Otrębski, Lit. Žarāsas — J. Otrębski, Lit. Žarāsas, pl. Zarasai, BNF, 1966, H. 3, 327–330.

J. Pokorny, IEV — J. Pokorny, Indogermán etimológiai szótár, Bern, 1949 és köv.

M. Rudzīte, Somugriskie hidronīmi — M. Rudzīte, Finnugor víznevek a Lett SZSZK területén, — A lett szókincs fejlődése, Riga, 1968, 175–197.

156

A. Sabaliauskas, A háziállatok nevei — A. Sabaliauskas, A háziállatok elnevezései a balti nyelvekben, – A balti és szláv nyelvek kapcsolatai („Lietuvių kalbotyros klausimai“, X), Vilnius, 1968, 101–190.

B. Savukynas, LKK — B. Savukynas, Tavak nevei, „Lietuvių kalbotyros klausimai“, III, 289–299; IV, 219–226; V, 191–198; VIII („A litván nyelv szókincsének fejlődése“), 183–194.

W. Schmid, Zur primären -u- Ableitung — W. P. Schmid, Az elsődleges -u- képzés néhány balti víznévben, – Donum Balticum, Stockholm, 1970, 469–479.

SG — Lengyel Királyság és más szláv országok földrajzi szótára, I–XIV, Varsó, 1880–1895.

P. Skardžius, -nt- végű víznevek. — P. Skardžius, -nt- végű litván víznevek. Képzésük, eredetük, jelentésük, „Lituanistikos darbai. Lituanistikos institutas“, III, 1973, 9–72.

J. Sprogis, GŽ — I. Ja. Sprogis, A XVI. századi ősi žemaitiai földrajzi szótár, Vilna, 1888.

J. Šliavas, Befejezetlen kutatások — J. Šliavas, Befejezetlen kutatások, „Kraštotyra“, Vilnius, 1969, 23–34.

V. Toporov, TBP — V. N. Toporov, A trák–balti nyelvi párhuzamokról, – Balkáni nyelvészet, M., 1973, 30–63.

V. Toporov, O. Trubačov — V. N. Toporov, O. N. Trubačov, A Felső-Dnyeper-vidék vízneveinek nyelvészeti elemzése, Moszkva, 1962.

O. Trubačov, DUUV — О. Н. Трубачев, Названия рек Правобережной Украины. Москва, 1968.

V. Urbutis, „Etimologija“ — V. Urbutis: rec., „Этимология“ 1968, „Baltistica“, VIII(2), 207–213.

A. Vanagas, FS — A. P. Vanagas, A finnugor szubsztrátum kérdéséhez a litván víznévadásban, – Hidronimikai kérdések, Kijev, 1971, 146–152.

A. Vanagas, Szinkópa — A. Vanagas, Szinkópa a -up- utótagú kéttagú litván folyónevekben, „Lietuvos TSR Mokslų akademijos darbai. Serija A“, 2(15), 1963, 261–265.

M. Vasmer I, II, III, IV — M. Vasmer, Az orosz nyelv etimológiai szótára, I, Moszkva, 1964; II, Moszkva, 1967; III, Moszkva, 1971; Moszkva, 1973.

V. J. Zeps, Convergences — V. J. Zeps, Latvian and Finnic Linguistic Convergences, Hága, 1962.

А. П. ВАНАГАС

LITVÁN–LETT HIDRONIMIAI PÁRHUZAMOK ÉS AREÁLJUK

Összefoglaló

A litván és a lett hidronímiát számos megfelelés kapcsolja össze. Közülük kiemelkednek azok, amelyek területileg különböző (litván vagy lett) nyelvi areálokhoz tartoznak, etimológiailag pedig déli irányban folytatását jelentik olyan nyelvi (főként lexikai) jelenségeknek, amelyek inkább csak a lett nyelvre jellemzőek. Elsősorban olyan appellatívumokból képzett litván hidronimákról van szó, amelyek a mai litván nyelvben ismeretlenek, a lettben azonban használatosak. Másodsorban Litvánia folyóinak és tavainak olyan neveiről, amelyek etimológiája a lett nyelv alapján tárható fel a legvilágosabban. A tanulmány mintegy 120 ilyen és hasonló toponimát elemez.

157

Az ilyen litván hidronimák többsége Litvánia északi részén található. Ezek elsősorban eltűnt balti törzsek – a kurók (Alangā, Alaukstis, Blākē, Blidakē, Burkālē, Cedvē, Damašā, Dākšmē, Gātē, Gātupis, Grūvā, Kaltis, Kerbēšas stb.), a zemgalok (Bēdrē, Ceriņkāistē, Dūblis, Gruōtē, Ruōktis stb.) és a széliek (Čēdasas, Čiāunas, Drīgijis, Duōrupis, Lēyuō, Roveijā, Tuōlas stb.) – eltűnt balti törzsek reliktumai, szubsztrátumhoz tartozó víznevek.

Ezek mellett a valószínűleg szubsztrátumhoz tartozó hidronimák mellett más jellegű nevek is előfordulnak, köztük olyan víznevek, amelyek a litván és a lett nyelv régebbi lexikai kapcsolatainak tanúi.