SOCIALINĖS LINGVISTIKOS PROBLEMOS

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XIX (1979)

Angelė KAULAKIENĖ

ELŐ- ÉS UTÓTAGOS SZÓKÉPZÉSI TÜKÖRFORDÍTÁSOK A LITVÁN POLITECHNIKAI TERMINOLÓGIÁBAN

1. Bevezető megjegyzések

Bármely tudományterület terminológiájának egyik legfontosabb kérdése az új terminusok alkotása. Ezt rendszerint két tényező befolyásolja: egy belső és egy külső. A belső tényező a saját nyelv közös szókincse. Ez az új terminusok alkotásának fő forrása. A külső tényező más nyelvek terminológiája, amelynek hatása kölcsönszavak és tükörfordítások révén nyilvánul meg¹.

A tükörfordítások kérdése általában véve nem túl régi. A nyelvészek csak a 19. század második felében figyeltek fel erre a fogalomra. A tükörfordításokról mindmáig a legellentmondásosabb vélemények vannak: nincs egyetértés elkülönítésük kritériumairól, meghatározásukról, osztályozásukról stb. A tükörfordítások eredetét is kétféleképpen magyarázzák. Egyes nyelvészek (L. Bulachovskis, S. Buličius, B. Unbegaunas és mások) a tükörfordítási szóalkotást úgy magyarázták, mint az egyik nyelv belső formáinak átadását egy másik nyelvnek, mások (A. Tomsonas, V. Poržežinskis, D. Ušakovas, G. Vinokuras) pedig morfológiai szerkezeti szempontból vizsgálták. A második megközelítés elterjedtebb. Egyes nyelvészek a tükörfordítást kölcsönszónak tekintik, és a tükörfordítások létrejöttét a kölcsönzés részproblémájaként vizsgálják [Mulina R., 1955, 135; Ponomarenko L., 1962, 92; Ivanovas V., 1973, 12; Sergejeva L., 1975, 156—160]. Az utóbbi időben azonban a tükörfordításokat inkább önálló lexikai egységeknek tekintik, amelyek nem tartoznak a kölcsönszavak közé [Hegaj M., 1964, 299; Šanskis N., 1955, 28; Jefremovas L., 1960, 16—26; Laua A., 1969, 147—150; Osnovy, 1974, 79—86]. Kétségtelen, hogy mindezek az ellentmondások a tükörfordítások osztályozásában is tükröződnek. Például a német nyelvészeti szakirodalomban a tükörfordítások típusait a következő terminusokkal nevezték meg: Bedeutungslehnwörter (szemantikai kölcsönszavak), Bildungslehnwörter (szóképzési kölcsönszavak) [Flekenšteinas K., 1966, 152], Lehnbildungen [Flekenšteinas K., 1966, 154] (szóképzési tükörfordítások). Ez a csoport még tovább bontható: 1) Lehnübersetzungen (pontos szóképzési tükörfordítások); 2) Lehnschöpfungen (olyan képzett szavak, amelyek önállóan adják vissza az idegen szó tartalmát); 3) Lehnübertragungen (szóképzési tükörfordítások, amelyek szabadon adják vissza saját mintájukat). Külön csoportot alkotnak a Lehnprägungen. Ide tartoznak a szemantikai és frazeológiai tükörfordítások.

Az angol nyelvészetben a tükörfordításokat némileg másként osztályozzák: loanwords (kölcsönszavak), loanblends (félig tükörfordított szavak), loanshifts [Flekenšteinas K., 1966, 157]. Ebbe a csoportba a szóképzési és szemantikai tükörfordítások tartoznak.

A francia nyelvészeti szakirodalomban már meglehetősen részletes tükörfordítás-osztályozást találunk [Flekenšteinas K., 1966, 152]: 1) emprunt semantique (szemantikai kölcsönszavak); 2) emprunt du traduction (tükörfordított szavak: pontos tükörfordítások, pontatlan tükörfordítások, nem egészen pontos tükörfordítások, félig tükörfordítások); 3) frazeológiai egységek fordításai. Ez az osztályozás képezi a mai tükörfordítás-osztályozás alapját.

A mai nyelvészetben a szemantikai és szóképzési tükörfordításokat az általánosabb lexikai tükörfordítások terminussal nevezik. A tükörfordítások ilyen lexikai szempontú felosztása elfogadható,

¹ Nyelvünkben inkább a kalkė terminus helyett a litván vertinys szót használják. A vertinys terminus nyelvészeti szakirodalmunkban nagyjából a 20. század második évtizedében jelent meg. Ezt a terminust először Vydūnas használta 1914-ben, majd 1930 után P. Skardžius, A. Salys és más nyelvészek honosították meg.

143

a kölcsönfordítások osztályozásában azonban célszerűbb a kölcsönfordítások következő csoportjait elkülöníteni és külön elemezni.

A szemantikai kölcsönfordítás a nyelvben használatos szó új jelentése, amely egy másik nyelvből származik, például: fáradtság és (a fém) fáradtsága (vö. orosz усталость, francia fatigue, német Ermüdung); öregedés és (a fém) öregedése (vö. orosz старение, angol age-ing, német Alterung) stb.

Elterjedtebbek és sokkal változatosabbak a munkajellegű kölcsönfordítások, például: hullámíró (vö. orosz волнограф, német Wellenschreiber); beszédnyelv (vö. orosz подбязык, angol sub-language); ütésmérő (vö. orosz толчкомер, angol bumpometer) stb.

Általában minden munkajellegű kölcsönfordításnak megvan a maga forrása² (például az, amely alapján létrejött). Egy ilyen munkajellegű kölcsönfordításnak lehet közvetlen megfelelője valamelyik nyelvben, például: előfeszítés (vö. német Vorspannung), vagy közvetítő nyelveken — leggyakrabban az oroszon — keresztül kerülhetett át, például: hordozó (fizika) ←носитель← német Träger // angol carrier stb. Ezért azt a kölcsönfordítást, amely közvetlenül valamely nyelv mintája alapján jött létre, közvetlen kölcsönfordításnak nevezhetjük; azt pedig, amely közvetítő nyelveken keresztül került a litván nyelvbe, közvetett kölcsönfordításnak. A fordítás során saját szóalkotó formánsokat és saját szóalkotási eszközöket használunk. Ezért az ilyen kölcsönfordítások szóalkotása kettős természetű. Jellemző rá a fordítás és a szóalkotás elválaszthatatlan egysége, amely a forrás motivációján alapul. Ezt a motivációt legjobban a szóalkotási elemzés tárja fel. Ezért hasznos a kölcsönfordításokat a szóalkotási elemzés szempontjából áttekinteni. Véleményünk szerint azért célszerű ilyen áttekintést adni, mert rávilágít: 1) a kölcsönfordítás és a forrás közötti kapcsolatra, valamint 2) a kölcsönfordítás és a saját nyelv alapszava közötti kapcsolatra.

A munkajellegű kölcsönfordítások alkotják a lexikai kölcsönfordítások legnagyobb alcsoportját. A nyelvészeti szakirodalomban e kölcsönfordítások elnevezése még változatos: néha morfológiai kölcsönfordításoknak nevezik őket [Mulina R., 1955, 133; Lyberis A., 1958, 104]. A munkajellegű kölcsönfordítást gyakran morfémáról morfémára készült szómásolatként értelmezik [Šanskis N., 1972, 306]. Újabban a munkajellegű kölcsönfordítást strukturális-szemantikai kölcsönfordításnak javasolják nevezni, mivel az ilyen kölcsönfordítás lemásolja a forrás szerkezetét és átveszi annak szemantikáját³.

A munkajellegű kölcsönfordítás saját szóalkotó formánsokból létrehozott, a forrás motivációján alapuló szó, amely visszaadja a forrás jelentését. A munkajellegű kölcsönfordításnak általában a forrás jelenlegi jelentése felel meg, bár néha annak etimológiai jelentését is rekonstruálhatja. Ez utóbbit a kölcsönfordítás csak akkor rekonstruálja, ha a forrás motivációjából nem látható, miért ilyen a szó tartalma és miért ilyen annak kifejezési formája; például a görög geometria, vö. orosz земле мерие.

A munkajellegű kölcsönfordítás fogalmát néha indokolatlanul kiterjesztik: nemcsak szóként értelmezik, hanem egy összetett forrásból lemásolt szókapcsolatként is. Ilyenkor azt állítják, hogy a forrás összetett szó, ezért az annak alapján létrehozott kölcsönfordításnak munkajellegűnek kell lennie. Ez a vélekedés téves. A kölcsönfordításokat általában nem a forrás, hanem magának a kölcsönfordításnak a létrehozási módja alapján soroljuk a munkajellegűek közé. Ezért egy szókapcsolat nem lehet munkajellegű kölcsönfordítás. A jelen cikk is ezt az álláspontot képviseli.

² Egyes nyelvészek e fogalom megnevezésére az источник калькирования terminust használják (Dondukovas U. — Ž. Š., 1972, 105). Mások a язык-источник terminust [Ivanovas V., 1973, 11; Šanskis N., 1955, 32; Bulachovskis L., 1953, 127]. Megint más nyelvészek a прототип vagy az иноязычный оригинал terminust használják [Deribas V., 1972, 84; Roitenbergas F., 1953, 15; Jefremovas L., 1960, 21]. Jelenleg L. Jefremovas a калькируемый объект terminus használatát javasolja [Osnovy, 1974, 61–64]. A litván nyelvészetben e fogalom megnevezésére használatba vették a nyelv-forrás terminust [Keinys S., 1974, 41]. Véleményünk szerint e fogalmat a legpontosabban a a kölcsönfordítás forrása terminus fejezi ki.

³ Tokios nuomonės laikosi B. Tatarincevas (1974, 7), vadindamas vertinį semantine ar struktūrine-semantine kitos kalbos žodžio kopija. E. Šaachmedovas (1974) išskiria du pagrindinius vertinių darybos būdus — struktūrinį ir semantinį. Struktūrinių ir struktūrinių-semantinių vertinių terminus vartoja V. Jarceva (1969, 21) ir V. Ivanovas (1973, 105).

144

A tükörfordítások osztályozása

1. táblázat

A forrásnyelvhez való viszony

Az alapszóhoz való viszony

pontos tükörfordítások

pontatlan tükörfordítások

adekvát tükörfordítások

nem adekvát tükörfordítások

közvetlen tükörfordítások

közvetett tükörfordítások

(a szemantika szempontjából)

(a szóalkotás szempontjából)

(az eredet szempontjából)

Előtagos tükörfordítások

pontos előtagos tükörfordítás 1

pontatlan előtagos tükörfordítás 2

prefixális adekvát 3

prefixális nem adekvát 4

prefixális közvetlen 5

prefixális közvetett 6

Szuffixális tükörfordítások

szuffixális pontos 7

szuffixális pontatlan 8

szuffixális adekvát 9

szuffixális nem adekvát 10

szuffixális közvetlen 11

szuffixális közvetett 12

Végződéses tükörfordítások

végződéses pontos 13

végződéses pontatlan 14

végződéses adekvát 15

végződéses nem adekvát 16

végződéses közvetlen 17

végződéses közvetett 18

Összetett tükörfordítások

összetett pontos 19

összetett pontatlan 20

összetett adekvát 21

összetett nem adekvát 22

összetett közvetlen 23

összetett közvetett 24

Egyes nyelvészek a képzési tükörfordításokat csak pontos, pontatlan és félig tükörfordításokra osztják. Ezt a felosztást rendszerint a tükörfordítás forráshoz való viszonya határozza meg. Más nyelvészek a képzési tükörfordításokat a képzőelemek (képzési affixumok) szerint osztják fel. Ez a felosztás a tükörfordítás és a saját nyelv megfelelő alapszava közötti viszonyban mutatkozik meg. Úgy tűnik, célszerű mindkét osztályozási szempontot figyelembe venni: a tükörfordítás forráshoz való viszonyát és a tükörfordítás alapszóhoz való viszonyát. Ezt a képzési tükörfordítások kettős természetük is megköveteli. Az ilyen elemzés részletesebb képzési tükörfordítás-osztályozást tesz lehetővé. Az alapszóhoz való viszonyuk szerint a tükörfordítások előtagos, utótagos, végződéses és összetett típusokra oszthatók, a forráshoz való viszonyuk szerint pedig pontosakra és pontatlanokra (a szemantika szempontjából), közvetlenekre és közvetettekre (az eredet szempontjából), adekvátakra és nem adekvátakra (a képzés szempontjából) stb. (lásd az 1. táblázatot). Kétségtelen, hogy ezt a felosztást a litván nyelv szóalkotási tendenciái, valamint más nyelvek analógiája határozzák meg. Véleményünk szerint azonban a képzési tükörfordítások osztályozásának két fő osztályozási szemponton kell alapulnia: a tükörfordítás forráshoz való viszonyán és a tükörfordítás alapszóhoz való viszonyán.

Ez a cikk az előtagos és utótagos képzési tükörfordításokat tárgyalja. E tükörfordításoknak a forráshoz és a saját nyelv megfelelő alapszavához fűződő viszonyát elemzi. Az ilyen elemzés feltárja a tükörfordítások motivációját és magát a tükörfordítások képzését. Az anyag különféle nyomtatott forrásokból származik: terminológiai szótárakból, tudományos és ismeretterjesztő folyóiratokból, felsőoktatási és középfokú szakképzési tankönyvekből stb. Ez a sokféle anyag segít jobban meghatározni az előtagos és utótagos képzési tükörfordítások képzési tendenciáinak megfeleléseit, valamint tisztázni értékelésük kritériumait.

10. Užs. Nr. 1554

145

2. Az előtagos kalkok áttekintése

Az előtagos képzéseknek az utótagos képzésektől megkülönböztető fontos sajátossága, hogy az előtagok a legtöbb esetben nem változtatják meg az alapszó grammatikai státuszát, vagyis azt, hogy melyik szófajhoz tartozik. Egyes nyelvészek ezt a sajátosságukat úgy nevezik, hogy nincs osztályozó jelentésük, és az ilyen típusú képzések fontos megkülönböztető jegyének tartják [Levk ovskaja K., 1960, 86]. Ez a sajátosság lehetővé teszi az előtagos képzések összekapcsolását az összetett szavakkal. Emellett az előtag mint szóalkotási formáns a képzett szóban fonetikailag, morfológiailag és szemantikailag önállóbb marad, mint az utótag. Produktivitás tekintetében azonban az előtagos képzések messze elmaradnak a többi képzéstől. S. Kein-io adatai szerint a „Rusų–lietuvių kalbų politechniniame žodyne” (V., 1959) és a „Rusų–lietuvių–anglų kalbų skaičiavimo technikos terminų žodyne” (V., 1971) szótárban a bemutatott származékok több mint háromnegyede (összesen több mint 4300) utótagos képzés (körülbelül 3400). Előtaggal a terminusoknak csak mintegy 2%-a képződik [Keinys S., 1975a, 15]. A „Lietuvių kalbos gramatika” szerint az irodalmi nyelv főneveinek képzésében a következő előtagokat használják:

ant-, apy- (ap-, api-), at- (ata-, ato-), be-, į-, iš-, ne-, nuo-, pa-, per-, po-, pra-, prie-, prieš-, pro-, są- (sam-, san-), už- (užu-, užuo-) [Gramatika, 1965, 423].

V. Urbutis produktivitásuk szerint a következőképpen rendezi sorba ezeket az előtagokat: pa-, už- (užu-, užuo-), ant-, prie-, ne-, į-, apy- (ap-, api-), po-, be-, prieš-, at- (ata-, ato-), iš-, per-, pro-, nuo-, pra-, są- (sam-, san-) [Urbutis V., 1971, 30]. Ezenkívül az említett nyelvtan 19 jellegzetes nemzetközi előtagot is felsorol: a-, anti-, ark(i)-, dis-, eks-, for-, infra-, ko(n)-, kontr(a)-, meta-, peri-, pro-, proto-, re-, sub-, super-, trans-, ultra-, vice-.

A mai politechnikai terminológiánkban gyakrabban csak a következő előtagokkal képeznek szavakat: a) litván előtagokkal ant-, at(o)-, ne-, pa-, po-, prieš-, virš-; b) nemzetközi előtagokkal anti-, infra-, pro-, sub-, super-, ultra- stb. A nemzetközi előtagos főnevek rendszerint megtartják az alapszó változatlan végződését. Ezenkívül az ilyen kalkok egy része morfológiailag összetett, utótagos képzésekből jön létre, például: postisvalymas (számítástechnika), antisutapimas (fizika), superlaidininkas (fizika) stb. Ezekhez a képzésekhez sorolhatók a különféle más előtagoidokkal alkotott kalkok is, például: milikiurvalandė (fizika), stopmygtukas (számítástechnika), televaldymas (automatika), servodaugintuvas (számítástechnika) stb. Az összes ilyen, nemzetközi előtagokkal és előtagoidokkal képzett származékot félkalknak tekintjük, és ebben a tanulmányban nem tárgyaljuk őket. A félkalkok közé tartoznak továbbá a litván előtagból és nemzetközi szóból alkotott képzések is, például: paprogramė (számítástechnika) — orosz подпрограмма || angol subprogram(me). Az ilyen kalkok ma egyre gyakoribbak, és olykor egy további előtaggal is kiegészítik őket (pl. subpaprogramė).

A politechnikai terminológiában az előtagos kalkok — e terület tulajdonképpeni terminusai — mellett olyan képzések is vannak, amelyeket nem az adott szakterület terminusaiként alkottak, hanem már készen vettek át különféle műszaki ágak speciális fogalmainak megnevezésére, például: pogrupis (számítástechnika) stb. Az ilyen kalkok szintén nem tartoznak áttekintésünk tárgyához.

A továbbiakban a politechnikai terminológiában használt litván kalkokat tárgyaljuk az egyes előtagok szerint.

Az ant-, virš-⁴ előtagok kalkjai. Az ant- előtaggal alkotott kalkok a politechnikai terminológiában többnyire az alapszóval megnevezett terminológiai designátum túlzott mértékét jelölik. Ugyanerre a célra olykor a virš- előtagot is használják (vö. antįtampis és viršįtampis). A kalkok mindkét előtagja megfelel az orosz над-, сверх-, a német über-, valamint az angol super-, over- előtagnak. Az ant- és virš- előtag használata ebben az esetben még nem kellően szabályozott; gyakoribbak az ant- előtagos kalkok, például: antsrovis (fizika)←orosz сверхток, angol supercurrent, antslėgis (fizika)←orosz сверхдавление, angol superpressure stb.

⁴ Ebben az esetben a virš névutó az előtagok csoportjába kerül át. Az ezzel alkotott kalkokat a virš- előtag kalkjainak tekintik.

146

A prieš- előtag tükörfordításai. Ezekkel az előtagokkal leggyakrabban a következők fordíthatók: az orosz против- előtag, a német gegen-, vor-, az angol counter- (és a nemzetközi kontra-). A tükörfordítások rendszerint az alapszóval megnevezett terminológiai designátum bizonyos ellentétét jelölik, például: priešslėgis (fizika)←orosz противодавление, német Gegendruck stb. Az ilyen tükörfordítások képzése rendszerint képzett szavakból, illetve ragokkal ellátott alakokból történik, például: priešspręstinis (fizika)←orosz предусилитель, priešįtampis (fizika)←német Vorspannung stb.

A po-, pa- előtag tükörfordításai. Ezekkel az előtagokkal leggyakrabban az orosz под-, az angol (és nemzetközi) sub-, valamint a német unter- előtagot fordítják. A tükörfordítások többnyire a főszóval megnevezett terminológiai denotátum kisebb egységére utalnak, például: alnyelv (kibernetika)←orosz подъязык, angol sublanguage, alrégió (számítástechnika)←orosz подобласть, angol subregion, altér (fizika)←orosz подпространство, angol subspace, német Unterraum stb.

A ne- előtag tükörfordításai. Ezzel az előtaggal általában az orosz не-, az angol non-, un-, valamint a német nicht-, un- előtagot fordítják. A tükörfordítások általában a főszóval megnevezett terminológiai denotátum tagadó ellentétét jelölik, például: nemvezető (fizika)←orosz непроводник, német Nichtleiter stb.

A prefixális tükörfordítások csekély száma a litván politechnikai terminológiában nem teszi lehetővé szélesebb körű általánosító következtetések levonását. Az eddig elmondottak alapján a prefixális tükörfordításokról mindössze két dolog állapítható meg: 1) a litván politechnikai terminológiában a prefixális tükörfordítások rendszerint akkor jönnek létre, amikor a származtatott terminológiai designátum az alapterminológiai designátumon keresztül fejeződik ki, és ahhoz bizonyos osztályozási kapcsolatok fűzik; 2) a mai litván politechnikai terminológiában a prefixális tükörfordításokat egyre gyakrabban különféle képzett szavakból alkotják.

3. A képzett tükörfordítások áttekintése

A politechnikai terminológiában használt valamennyi szuffixális képzett tükörfordítás két csoportra osztható. Az első csoportba azok a tükörfordítások tartoznak, amelyek a forráshoz és az alapszóhoz való viszonyuk alapján valódi tükörfordításnak tekinthetők. Az ilyen tükörfordítások alapszava rendszerint maga is tükörfordítás. A második csoportba azok a szuffixális képzett tükörfordítások sorolhatók, amelyek csak a forráshoz való viszonyuk alapján tekinthetők tükörfordításnak. A saját nyelv alapszavához való viszonyuk alapján ezek a tükörfordítások relatívak, mert alapszavuk saját, litván szó. Ezért ebben az esetben lehetetlen élesen elválasztani a tükörfordítást a származéktól. Csupán az egyik vagy másik nyelv hatása jelezhető, amelynek következtében hasonló neologizmusok keletkeznek.

Az első csoportba a politechnikai terminológiában használt, -imas képzővel alkotott tükörfordítások közül sok tartozik. Az orosz nyelvben ennek a képzőnek a megfelelője a -ение képző, a németben a -ung, az angolban pedig az -ing. A -imas képzővel alkotott tükörfordítások magát a cselekvést, folyamatot, állapotot nevezik meg. Az ilyen típusú tükörfordítások prefixummal ellátott igékből képződnek. A forrásnyelvhez való viszonyuk szerint ezek a tükörfordítások (képzés szempontjából) adekvátak, és többnyire pontosak (szemantikai szempontból). Ezért könnyen megkülönböztethetők az azonos típusú más litván képzett szavaktól. Ezenkívül e tükörfordítások alapszava maga is tükörfordítás. Ezeknek az -imas képzővel alkotott tükörfordításoknak a motivációja kettős kapcsolatok révén állapítható meg, amelyekből kirajzolódik a motiváló és a motivált elem szerkezeti és szemantikai kapcsolata, például: apvandeninti → apvandeninimas (technika), vö. orosz обводнение, német Bewässerung; įanglinti → įanglinimas (technika), vö. orosz науглероживание, német Durchkohlung; nuanglinti→nuanglinimas (technika), vö. orosz обезуглероживание, német Kohlenstoffentziehung; nuriebalinti→nuriebalinimas (technika), vö. orosz обезжиривание, német Entfettung; nuvandeninti→nuvandeninimas (számítástechnika), vö. orosz обезводисвание, német Entwässerung. Néha egyetlen forrás alapján két litván, -imas képzős tükörfordítást alkotnak, és egyenlő-

10*

147

gyakran használatosak a politechnikai terminológiában, például: inulinti→inulinimas (technika) és įžeminti→įžeminimas (technika), vö. orosz заземление, angol earthing.

A második csoport valamivel változatosabb. Ide a következő szuffixális tükörfordítások tartoznak.

A -tuvas képzővel alkotott tükörfordítások. Az oroszban ennek a képzőnek a -тель, -ник, -чик, a németben az -er, az angolban az -er, -or felel meg. A -tuvas képzős tükörfordítások különféle eszközöket, készülékeket és mechanizmusokat neveznek meg. Ez lényegében egybeesik az irodalmi és a népnyelvi -tuvas képzős származékok képzési tendenciáival. Az irodalmi nyelvben használt ilyen származékok képzésük szerint többnyire prefixum nélküli igékkel állnak kapcsolatban, míg a tükörfordítások prefixális igékkel. A prefixális igéket feltehetően más nyelvek terminológiájának hatása miatt választják gyakrabban. Az ilyen -tuvas képzős tükörfordítások eredetük szerint (a forráshoz való viszonyuk alapján) tükörfordításoknak, szerkezetük szerint (az alapszóhoz való viszonyuk alapján) pedig származékoknak tekintendők. Ezért az ilyen tükörfordításokat relatívnak nevezzük, például: atskirti→atskirtuvas (hőtechnika) vö. orosz отделитель, angol separator; iškrauti→iškrautuvą (technika) vö. orosz разгружатель, német Auslader, angol discharger; nuimti→nuimtuvas (számítástechnika) vö. orosz съемник, német Abnehmer; numesti→numestuvas (technika) vö. orosz сбрасыватель, angol kicker; pašildyti→pašildytuvas (technika) vö. orosz подогреватель, angol heater; perkaitinti→perkaitintuvas (hőtechnika) vö. orosz перегреватель, német Überhitzer; pertraukti→pertrauk tuvas (technika) vö. orosz прерыватель, angol interrupter; praplauti→praplaut uvas (technika) vö. orosz промыватель, német Wäscher, angol washer; priimti→priimtuvas (fizika) vö. orosz приемник, német Empfänger stb. Emellett e tükörfordítások közül sok a politechnikai terminológiában prefixum nélküli, -tuvas képzős származék mellett használatos. Ez a használat azt mutatja, hogy a prefixális változatok más nyelvek hatására jöttek létre, ezért tükörfordításoknak tekintendők, például: skirtuvas és atskirtuvas (hőtechnika) vö. orosz отделитель, angol separator; imtuvas és priimtuvas (fizika) vö. orosz приемник, német Empfänger; kreiptuvas és nukreiptuvas (technika) vö. orosz отклонитель, angol deflector; šildytuvas és pašildytuvas (technika) vö. orosz подогреватель, angol heater; plautuvas és praplautuvas (technika) vö. orosz промыватель, német Wäscher, angol washer stb. E tükörfordítások motivációját kettős kapcsolatok határozzák meg (a tükörfordítás és forrása, illetve a tükörfordítás és alapszava közötti szemantikai és szerkezeti összefüggés).

Néha megsérül a tükörfordítás és az alapszó közötti természetes kapcsolat. Ilyenkor a prefixális, -tuvas képzős tükörfordítások helytelenek és nem kreatívak, például: nukreiptuvas (technika) vö. orosz отклонитель, angol deflector; pašildytuvas (technika) vö. orosz подогреватель, angol heater stb.

A -iklis képzős tükörfordítások. E képzővel alkotott tükörfordítások a politechnikai terminológiában a következőket nevezik meg: a) egyszerűbb készülékeket vagy azok részeit, valamint b) különféle vegyi anyagokat.

A készülékeket megnevező, -iklis képzős tükörfordítások jelentős része prefixális igékből jön létre (orosz -тель, angol -er, -or, német -er). A -tuvas képzős tükörfordítások képzéséhez hasonlóan az ilyen típusú tükörfordítások esetében a prefixális igéket más nyelvek analógiájára választják. Ezért a forráshoz való viszonyuk alapján tükörfordításoknak tekintendők, az alapszóhoz való viszonyuk alapján pedig származékok lehetnek. Az ilyen tükörfordításokat sem lehet élesen elválasztani. Csak az állapítható meg, hogy a litván irodalmi nyelvben e képző prefixum nélküli származékai elterjedtebbek. A politechnikai terminológiában a prefixális, -iklis képzős terminológiai neologizmusok más nyelvek hatására jöttek létre. Egy részük tükörfordításnak tekintendő, mert képzésmódjukat és jelentésüket tekintve megfelelnek forrásuknak, például: atskyriklis (technika) vö. orosz отделитель, angol separator; numetiklis (hőtechnika) vö. orosz сбрасыватель, angol kicker; nustumiklis (technika) vö. orosz отталкиватель, angol repeler; perjungiklis (technika) vö. orosz переключатель, német Umschalter; sujungiklis (technika) vö. orosz соединитель, angol connecter; perkroviklis (technika) vö. orosz перегружатель, angol shifter;

148

mosó (technika) vö. orosz промыватель, német Wäscher, angol washer; kiszorító (technika) vö. orosz вытеснитель, német Verdränger.

A -iklis képzővel alkotott néhány tükörfordítás a politechnikai terminológiában különféle vegyi anyagok neveként szerepel. Az ilyen tükörfordítások előtagos igékhez kapcsolódnak, például színező (technika) vö. orosz окраситель; hígító (kémia) vö. orosz разбавитель stb., bár az előtagos igéket olykor szükségtelenül választják (hígító vö. orosz разбавитель). A mai politechnikai terminológiában meglehetősen sok, előtag nélküli, -iklis képzővel alkotott terminológiai neologizmust is használnak vegyi anyagok megnevezésére. Ezek a neologizmusok szintén tükörfordításoknak tekinthetők, mivel más nyelvek mintájára jöttek létre, például hűtő (fizika) vö. orosz охладитель; marató (technika) vö. orosz травитель, német Ätzer; összekötő (technika) vö. orosz соединитель, német Verbindungsmittel; keményítő (technika) vö. orosz отвердитель, angol hardener; soványító (technika) vö. orosz отощитель; lassító (technika) vö. orosz замедлитель, német Verzögerer; lágyító (technika) vö. orosz мягчитель, angol softener.

A litván politechnikai terminológiában az -iklis képzős tükörfordítások előtagos igékből képződnek. Ezek a tükörfordítások relatívak, mert az alapszó saját, litván szó. Ez a munkamód az -tuvas képzős tükörfordításokra is jellemző. Ezért az -tuvas és -iklis képzővel alkotott tükörfordítások éles elkülönítése lehetetlen. Feltételezhető, hogy e képzők tükörfordításai leggyakrabban előtagos igékhez kapcsolódnak. Az -tuvas és -iklis képzős tükörfordítások szóalkotási motivációja a tükörfordítás — a forrás és a tükörfordítás — az alapszó strukturális és szemantikai kapcsolatából válik nyilvánvalóvá.

Az utóbbi időben a politechnikai terminológiában az -tuvas és -iklis képzős tükörfordításokat nagyon gyakran összetett, teljes terminusokban használják⁵, például erősítő-egyenirányító (technika) vö. orosz усилитель-выпрямитель, angol amplifier-rectifier; átkapcsoló-leválasztó (technika) vö. orosz переключатель-отделитель, angol switch-separator; megszakító-elosztó (technika) vö. orosz прерыватель-распределитель, angol interrupter-distributor, német Unterbrecher-Verteiler stb. Az ilyen összetett, teljes terminusok használata indokolt. Ezekben a kötőjel két egyenrangú, egymással azonos módon viszonyuló főnevet kapcsol össze, amelyek közül az egyik tükörfordítás. Általában azonban az ilyen összetett gépnevek nem praktikusak. Ilyen esetekben csak a sajátos funkció megnevezése javasolt (az általánosabb úgyis érthető lesz). Más esetekben az ilyen összetett, teljes terminusokat egyeztetett szerkezetekkel — összetett terminusokkal — kellene helyettesíteni [Balašaitis A., 1977, 20].

Az orosz -тель, az angol -er, -or és a német -er képzőnek a litvánban még a -ėjas, -tojas képző felel meg. Az ezekkel a képzőkkel az oroszban, gyakran az angolban és a németben alkotott főnevek cselekvőket és tárgyakat egyaránt megneveznek. Általánosságban jelentése alapján az orosz -тель képzőt ma elvontnak kellene tekinteni, amelynek a legkevesebb olyan konkrét jelentése van, amely egy szigorúan körülhatárolt szemantikai szóosztályhoz sorolná. Az -тель képző régi nyelvtani jelentése pontosabb, és a litván -ėjas, -tojas képzőnek felel meg. Ezért az -тель képző használatához szemantikai kettősség kapcsolódik. Egyrészt továbbra is alkotnak az oroszban -тель képzős főneveket, amelyek cselekvőt (embert) jelentenek. Másrészt, különösen a szakmai műszaki terminológia használatában, egyre több olyan, ezzel a képzővel alkotott szó jelenik meg, amely tárgyakat, eszközöket, sőt absztrakt összetevőket jelent [Sorokinas J., 1965, 229].

Kétségtelen, hogy e képző szemantikai kettőssége hatással volt a megfelelő képzős tükörfordítások litván nyelvbeli használatára. Ezért az orosszal, olykor az angollal és a némettel való ilyen analógia következtében a litván politechnikai terminológiában e képző tükörfordításainak kettős használata alakult ki: a) helyes, b) helytelen.

⁵ Az orosz nyelvészeti szakirodalomban a hasonló terminusokat „сложносоставные термины” vagy „двухосновные сложения” néven nevezik [Andrejevas N., 1963, 119–134].

149

A litván nyelvben e képzőket megkülönböztetik. A cselekvők vagy igei tulajdonságok hordozóinak megnevezésére a -ėjas, -tojas képzőket használják, vö. orosz -тель, angol -er, -or, német -er; különféle készülékek, mechanizmusok vagy azok részeinek neveit pedig a -tuvas, -iklis képzőkkel alkotják, vö. orosz szintén -тель, angol -er, -or, német -er, például angol finder vö. litvánul: 1. ieškiklis. 2. ieškotojas; orosz держатель, angol holder, német Halter vö. litvánul: 1. laikiklis. 2. laikytojas; orosz носитель, angol carrier, német Träger vö. litvánul: 1. nešėjas. 2. nešiklis stb.

A litván politechnikai terminológiában az e képzőkkel alkotott tükörfordítások közelebb állnak az igei tulajdonságok hordozóinak elnevezéseihez. Az ilyen tükörfordítások többnyire nem magukat a személyeket nevezik meg, például vartotojas vö. orosz потребитель, sukėlėjas vö. orosz возбудитель. Az optimalizálási feladatot vizsgáljuk, amelyben adottak a felhasználók, és mindegyikük k_i (i = 1, … n) erőforrást fogyasztó elemből áll. Az oxigént a kazán fémének korrózióját okozó vitathatatlan tényezőnek tekintik.

Ezekkel a tükörfordításokkal az élettelen tárgyakra átvitt értelemben olyan megnevezést alkalmaznak, amely cselekvőt, pontosabban igei tulajdonságok hordozóját jelöli; vö. még gyártó üzem, orosz завод-производитель; szennyező üzem, orosz завод-загрязнитель; szállító üzem, orosz завод-поставщик stb. Logikai szempontból azonban az olyan terminusok, mint a gyártó üzem, szállító üzem, értelmetlenek, hiszen minden üzem gyárt és szállít valamit.

Általában az -ėjas, -tojas képzős tükörfordítások ilyen használata a politechnikai terminológiában indokolt, mert a tükörfordítás — a forrás, valamint a tükörfordítás — az alapszó szemantikai és strukturális kapcsolata nem sérül. A tükörfordítás szóalkotásilag motivált, és átveszi a forrás szóalkotási motivációját.

Az -тель képző szemantikai kettőssége miatt a litván politechnikai terminológiába olykor meglehetősen sok helytelen tükörfordítás kerül át és használatos. Ezek háromfélék. Egyes tükörfordítások helytelensége az alapszóval függ össze, amelyet nem megfelelően választottak meg. Ilyen esetekben sérül a tükörfordítás és az alapszó szemantikai kapcsolata. Az ilyen, szóalkotásilag a forrásának megfelelő képzős tükörfordítás szemantikailag pontatlan és helytelen, például hordozó vö. orosz носитель, angol carrier, német Träger || izotóphordozó⁶, orosz носитель изотопа, angol izotopic carrier, német Isotopenträger || töltéshordozó, orosz носитель заряда, angol charge carrier, német Ladungsträger || kisebbségi hordozó, orosz неосновной носитель, angol minority carrier, német Minoritätsträger (fizika). A politechnikai terminológiában használt más tükörfordítások helytelensége magának a képzőnek a helytelen használatával függ össze, például válaszoló (technika) vö. orosz ответитель, angol coupler; átkapcsoló (technika) vö. orosz переключатель, angol reverser, német Umschalter; gerjesztő (technika) vö. orosz возбудитель, angol exciter; megszakító (technika) vö. orosz прерыватель, angol interrupter stb. Más esetekben az -ėjas, -tojas képzős tükörfordításokkal helytelenül anyagokat neveznek meg, például gyújtó (technika) vö. orosz воспламенитель; redukálószer (technika) vö. orosz восстановитель; hűtőszer (technika) vö. orosz охладитель stb.

Az ilyen helytelen, képzős tükörfordítások leginkább a szakközépiskolai tankönyvekben és tudományos folyóiratokban fordulnak elő. E tükörfordítások motivációja megalapozatlan. A tükörfordítás és az alapszó szóalkotási, valamint szemantikai kapcsolata sem világos. Ezért az ilyen vak tükörfordítások nem felelnek meg a litván szóalkotási normáknak. A terminológiában hasonló készülékek vagy anyagok megnevezésére más képzőket kell használni, amelyek szakosíthatók [Keinys S., 1975b, 7–53].

A litván politechnikai terminológiában használt -ėjas, -tojas képzős tükörfordítások közelebb állnak az igei tulajdonságok hordozóinak megnevezéseihez. Az orosz -тель képző, valamint a más nyelvekben használt hasonló képzők szemantikai kettőssége miatt

⁶ Ezeket az összetett terminusokat nem tekintik szóalkotási tükörfordításoknak. Azonban egyik összetevőjük — a hordozó — szóalkotási tükörfordítás, ezért e tükörfordítás szemantikáját elemezzük.

150

Így számos helytelen tükörfordítás keletkezik. Némelyikhez nem megfelelő alapigét választanak. Ilyen tükörfordítások terminológiai szótárakban is előfordulnak. Más tükörfordítások helytelensége magának a képzőnek a helytelen használatával függ össze. Az ilyen típusú tükörfordítások leggyakrabban szakközépiskolai tankönyvekben fordulnak elő.

Az -umas képzős tükörfordítások. Az orosz nyelvben ennek a képzőnek a -ость, az angolban a -bility, a németben pedig a -keit képző felel meg. Az -umas képzős tükörfordítások a főszó jelentéséből következő általánosított, elvont tulajdonságot, minőséget vagy állapotot neveznek meg. Az ilyen tükörfordításokat többnyire az orosz nyelvű, szenvedő jelen idejű melléknévi igenevekből fordítják, például: apdirba→apdirbamas→apdirbamumas (technika), vö. orosz обрабатывает→обрабатываемый→обрабатываемость, német Bearbeitbarkeit; pasikartoja → pasikartojamas→pasikartojamumas (számítástechnika), vö. orosz повторяется→повторяемый→повторяемость; atstato→atstatomas→atstatomumas (számítástechnika), vö. orosz восстанавливает→восстанавливаемый→восстанавливаемость, angol restorability; įgeria→įgeriamas→įgeriamumas (technika), vö. orosz впитывает→впитываемый→впитываемость; neperverčia→neperverčiamas (hőtechnika), vö. orosz непереворачивает→непереворачиваемый→непереворачиваемость, német Unkenterbarkeit; suspaudžia→suspaudžiamas→suspaudžiamumas (technika), vö. orosz сжимает→сжимаемый→сжимаемость, angol compressibility stb. Ezek a tükörfordítások képzésük szempontjából adekvátak, jelentésük pedig pontos.

A politechnikai terminológiában e képző több olyan tükörfordítása is használatos, amely jelentésében pontos, képzésében azonban nem adekvát, mivel a litván nyelv szóalkotási tendenciái nem egyeznek meg a tükörfordítás forrásnyelvének (ebben az esetben az orosznak) szóalkotási tendenciáival; például: užsidegamumas (technika), vö. orosz самовозгораемость; atsistatamumas (számítástechnika), vö. orosz самовосстанавливаемость, angol self-restorability és hasonlók.

Az -imas képzős tükörfordításokat többnyire szenvedő jelen idejű melléknévi igenevekből képezik. E tükörfordítások alapszava előtagos. Forrásuknak megfelelőek és pontosak, csak néha túlságosan terjengősek. Általánosságban véve a -umas képzős származékok melléknévi igenevekből való képzése nem szokásos a litván nyelvben. Az ilyen, melléknévi igenevekből képzett származékok azonban elterjedtek, és a terminológiában továbbra is terjednek. Elterjedésük a más nyelvekből, különösen az oroszból eredő hatással magyarázható. Ezért a politechnikai terminológiában az új alakulatok mellett e képző relatív, főnévi alapszavakból alkotott képzési tükörfordításai is használatosak. Az ilyen tükörfordításokat főnévi eredetűeknek nevezzük. A politechnikai terminológiában igékből képzett tükörfordításokat is használnak. Következésképpen valamennyi képzős szóalkotási tükörfordítás valós és relatív, igei és főnévi eredetű csoportba sorolható. Az igei eredetű képzős szóalkotási tükörfordításoknak öt típusa van, a következő képzőkkel: -imas (cselekvések megnevezései), -tuvas (eszközök megnevezései), -iklis (eszközök megnevezései), ~ėjas (igei tulajdonság hordozóinak megnevezései), -tojas (igei tulajdonság hordozóinak megnevezései). A főnévi eredetű képzős szóalkotási tükörfordítások kizárólag az -umas képzővel használatosak (tulajdonságok megnevezései). Az igei és főnévi eredetű képzős szóalkotási tükörfordítások képzési motivációja két kapcsolatból válik nyilvánvalóvá: a tükörfordítás és forrása, valamint a tükörfordítás és alapszava közötti strukturális és szemantikai összefüggésből.

Literatūra

Balašaitis A. Žemės ūkio specialistų kalbos rūpesčiai. – Kalbos kultūra. V., 1977, sąs. 33.

Keinys S. Kurie-ne-kurie terminų darybos bruožai. – Kalbotyra. V., 1974, t. 25 (1).

Keinys S. Lietuviškų technikos terminų darybos apžvalga. – Kalbų dėstymas. K., 1975 a.

Keinys S. Priesaginė lietuviškų terminų daryba. – Lietuvių kalbotyros klausimai. V., 1975 b, t. 16.

Lietuvių kalbos gramatika. V., 1965, t. 1.

Laua A. Latviešu leksikoloģija. Rīgā, 1969.

Lyberis A. ir Ulvydas K. Lietuvių literatūrinės kalbos leksikos praturtėjimas tarybinės santvarkos metais. – Kn.: Literatūra ir kalba. V., 1958, t. 3.

151

Андреев Н. Д. и Замбржицкий В. Л. Именное словообразование в спортивной терминологии. — В кн.: Развитие современного русского языка. М., 1963.

Булаховский Л. А. Введение в языкознание. М., 1953. Т. 2.

Дерибас В. М. О заимствовании и калькировании производных слов в русском языке. Этимологические исследования по русскому языку. — М.: Изд-во МГУ, 1972. Вып. 7.

Дондуков У.-Ж. Ш. Калькирование в бурятском литературном языке. — В кн.: Стилистика и лексикология бурятского языка. Улан-Удэ, 1972.

Ефремов Л. П. Калькирование и его отличие от заимствования. — Изв. АН КазССР. Сер. филологии и искусствоведения, 1960, вып. I.

Иванов В. В. Терминология и заимствования в современном китайском языке. — М., 1973.

Левковская К. А. Именное словообразование в современной немецкой общественно-политической терминологии. — М., 1960.

Мулина Р. К. Вопросу о русских и интернациональных заимствованиях путем калькирования в казахском языке. — Ученые записки Казахского госуниверситета. Язык и литература. Алма-Ата, 1955. Т. 19.

Основы теории лексического калькирования. (Учебное пособие). — Алма-Ата, 1974.

Пономаренко Л. О. Про так зване семантичне калькування. — Вісник Київського університету. Сер. філології та журналістики. Київ, 1962, т. 5, вип. 1.

Ройтенберг Ф. Е. О русских заимствованиях во французском языке в советскую эпоху. — Иностранные языки в школе, 1953, № 4.

Сергеева Л. И. О некоторых особенностях заимствования немецким языком космической лексики из русского языка. Исследования по германской и романской филологии. — Киев, 1976.

Сорокин Ю. С. Развитие словарного состава русского литературного языка в 30—90-е годы XIX в. — М.—Л., 1965.

Татаринцев В. И. Русские и лексические заимствования в современном тувинском языке. — Кызыл, 1974.

Урбутіс Г. Словообразование имен существительных в современном литовском языке. Автореф. докт. дис. — Вильнюс, 1971.

Флекенштейн К. О некоторых теоретических проблемах калькирования. Этимологические исследования по русскому языку. — М.: Изд-во МГУ, 1966, вып. 5.

Хегай М. А. К понятию кальки. — Ученые записки Ташкентского гос. пед. ин-та, Ташкент, 1964, т. 45, вып. 3.

Шаахмедов Э. Ш. Вопросы калькирования с русского на узбекский язык. АН УзССР, 1974.

Шанский Н. М. Деривация слов и фразеологических оборотов. — В кн.: Русское и славянское языкознание. К 70-летию чл.-кор. АН СССР Р. И. Аванесова. М., 1972.

Шанский Н. М. Лексические и фразеологические кальки в русском языке. — Русский язык в школе, 1955, № 2.

Ярцева В. Н. Структурно-семантические кальки в условиях двуязычия. — В кн.: Тезисы научн. конф., посвященной проблеме двуязычия и многоязычия. М., 1969.

Lietuvos TSR Mokslų Akademijos Lietuvių kalbos ir literatūros institutas

ПРЕФИКСАЛЬНЫЕ И СУФФИКСАЛЬНЫЕ СЛОВООБРАЗОВАТЕЛЬНЫЕ КАЛЬКИ В ЛИТОВСКОЙ ПОЛИТЕХНИЧЕСКОЙ ТЕРМИНОЛОГИИ

Резюме

В статье анализируются словообразовательные кальки по двум аспектам: по отношению к своему источнику (объекту) и к исходному слову литовского языка. По отношению к своему источнику словообразовательные кальки делятся на точные и неточные (по семантике), адекватные и неадекватные (по словообразованию), косвенные и непосредственные (по происхождению).

По отношению к исходному слову литовского языка словообразовательные кальки разделяются на префиксальные, суффиксальные, флективные и сложные.

Префиксальные словообразовательные кальки в литовской политехнической терминологии употребляются с такими префиксами: ant-, virš- (ср. рус. над-, сверх-, нем. über-, англ. super-, over-), prieš- (ср. рус. против-, нем. gegen-, vor-, англ. counter-), pa- (ср. рус. под-, нем. unter-, англ. sub-), ne- (ср. рус. не-, нем. nicht-, un-, англ. non-, un-). Префиксальные словообразовательные кальки в политехнической терминологии воспроизводятся лишь тогда, когда производный терминологический десигнат выражается через исходный и тесно связан с последним определенными классификационными связями. Префиксальные словообразовательные кальки в современной литовской политехнической терминологии все чаще воспроизводятся от суффиксальных новообразований.

152

Суффиксальные словообразовательные кальки по отношению к исходному слову литовского языка делятся на реальные и релятивные.

Реальные суффиксальные словообразовательные кальки чаще всего воспроизводятся суффиксом -imas (ср. рус. -ение, нем. -ung, англ. -ing).

Группа релятивных суффиксальных словообразовательных калек более разновидна. К ней относятся кальки с такими суффиксами: -tivas (ср. рус. -тело, -ник, -чик, нем. -er, англ. -er, -or), -iklis (ср. рус. -тель, нем. -er, англ. -er, -or), -tojas, -ėjas (ср. рус. -тель, нем. -er, англ. -er, -or), -umas (ср. рус. -ость, нем. -keit, англ. -bility).

На основе деривации выделены следующие группы суффиксальных словообразовательных калек: 1) отглагольные и 2) отыменные. Отглагольные суффиксальные словообразовательные кальки воспроизводятся в основном от префиксальных глаголов. Мотивация отглагольных и отыменных суффиксальных словообразовательных калек установлена двумя связями (структурной и семантической). Отымённые суффиксальные словообразовательные кальки все чаще воспроизводятся от префиксальных образований.