SOCIALINĖS LINGVISTIKOS PROBLEMOS

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XIX (1979)

Marija SIVICKENE

A LITVÁN SZSZK VIDÉKI OROSZ LAKOSSÁGÁNAK KÉTNYELVŰSÉGÉRŐL

A soknemzetiségű Szovjet-Litvániában széles körben elterjedt a kétnyelvűség (bilingvizmus). A köztársaság fő lakossága körében ez a következő formákban jelenik meg: litván–orosz, litván–lett, litván–belarusz, litván–lengyel, litván–karaita, litván–német stb. (Erről részletesebben lásd: Karalūnas S., Vidugiris A., 1970, valamint Видугирис А., Каралюнас С., 1972.) A legelterjedtebb a litván–orosz kétnyelvűség. Az 1970. évi népszámlálás adatai szerint (1973, 273. o.) a litván–orosz bilingvisek a köztársaság teljes litván lakosságának 34,83%-át teszik ki. Az ilyen típusú bilingvisek a városlakók felét (51,10%), a vidéki litván lakosságnak pedig 21,02%-át adják.

Mivel a Szovjetunióban az orosz nyelv a nemzetek közötti érintkezés nyelveként működik, az ilyen bilingvizmus társadalmi jelentősége és szerepe magától értetődő. Országunk történelmi fejlődésének sajátosságai eredményezték az orosz nyelv elterjedését valamennyi nemzet és népcsoport körében. Az orosz lakosság széles körű, a Szovjetunió egész területére kiterjedő letelepedése is elősegíti a nyelv elterjedését. (Azokról az egyéb történelmi tényezőkről, amelyek a Szovjetunióban az orosz nyelvet a nemzetek közötti érintkezés nyelvévé emelték, lásd Исаев М. И., 1977.) A tagköztársaságok területén 21,3 millió orosz él; ez a lenini nemzetiségi politika megvalósításának körülményei között orosz–nemzetiségi, jelen esetben orosz–litván bilingvizmus kialakulásához vezetett.

Az 1970. évi népszámlálás adatai szerint az orosz–litván bilingvizmus a következőképpen alakult: a köztársaságban élő 267 989 orosz közül 30,77% tud litvánul. Jelentős különbség figyelhető meg a városlakók és a vidékiek között: az orosz–litván kétnyelvűség a városi lakosság körében kevésbé elterjedt (a bilingvisek aránya 28,73%), a vidéki lakosság körében pedig elterjedtebb (Litvánia falvainak orosz lakosságában a bilingvisek aránya 42,26%).

A Litván SZSZK-ban tehát az orosz–litván kétnyelvűség kétirányú, vagyis kölcsönös, azonban a litván–orosz kétnyelvűség van túlsúlyban.

Az orosz–litván kétnyelvűség szektora kétségtelenül jelentős mértékben bővül a Litvániában régóta élő vidéki oroszok révén, akik megfigyelésünk tárgyát képezték. Származásukat tekintve azoknak az óhitűeknek a leszármazottai, akik az orosz ortodox egyház XVII. század végi egyházszakadása miatt érkeztek erre a területre (és a vele szomszédos területekre); Oroszország északnyugati vidékeiről (Pszkovból, Novgorodból, Tverből) származnak, és mindmáig megőrizték szokásaikat és nyelvüket (nyelvjárásukat). Az orosz lakosság a XVIII. század folyamán és később is folyamatosan érkezett ide. Az 1831. évi lengyel–litván felkelés leverése után sok oroszt telepítettek át Litvániába. A gyarmatosítás az 1863. évi felkelést követően erősödött fel (Станкевич А., 1909).

59

A legtöbb orosz lakos a köztársaság Zarasai, Jonavai, Švenčionysi, Rokiškisi és Ignalinai járásában él. Ezek az oroszok elsődleges és régi letelepedési területei. Régi orosz lakosok más járásokban is találhatók, például a kaunasi, kelmėi, molėtai, šiauliai és anykščiai járásban, arányuk azonban itt igen csekély (2–4%). Még kevesebb ilyen lakos él a šilutėi és kėdainiai járásban. Az orosz telepesek később, a XIX. század végén vagy a XX. század elején jelentek meg ezeken a helyeken, a Kovnoi és Vilnai kormányzóság keleti peremvidékeiről (Lida, Trakai és más járásokból) történő áttelepülés eredményeként.

A Lituán SZSZK több járásának területén kisebb-nagyobb szigetekben elszórva találhatók orosz falvak. Az orosz nyelv (nyelvjárások) beszélői és a litván nyelv közötti érintkezés jellege a litván nyelvterületen való elhelyezkedésük szempontjából belső (régión belüli) érintkezésként határozható meg: más nyelvi tömbbe ékelődő nyelvi szigetek érintkezéseként. Napjainkban egyes járásokban jellemző a falvak lakosságának nemzetiségi heterogenitása. Egy-egy településen gyakran több nemzetiség képviselői élnek: oroszok, litvánok, lengyelek és belaruszok. Az ignalinai, zarasai és molėtai járás erdői és tavai között egymás mellett találhatók litvánok, lengyelek és oroszok tanyái.

Ilyen körülmények között fokozatosan kialakult az orosz–litván kétnyelvűség. Különösen az elmúlt 30 évben terjedt el. A szociológiai osztályozás szerint helyi jelentőségű kontaktus-kétnyelvűségként határozható meg (Дешериев Ю. Д., 1966). Csoportos és részleges jellegű. A bilingvisek mellett egynyelvűek is vannak. Utóbbiak aránya nagyobb az orosz lakosság tömörebb és eredeti letelepedési területein. A bilingvisek aránya magasabb a másodlagos betelepülés helyein (pl. a šiauliai járásban), valamint egyes kisebb településeken és a litván lakosság között fekvő tanyákon. Az 1970. évi népszámlálás adatai alapján két orosz falu, a zarasai járási Райстинишкес (Raistiniskes) és a šiauliai járási Смилгяй (Smilgiai) litvánul tudó lakosainak összehasonlítása (a népszámlálási íveken ez szerepelt: „folyékonyan beszél”) a következő arányokat mutatta: Райстинишкиес lakosainak fele bilingvis, Смилгяй lakóinak pedig több mint egyharmada. A šiauliai járási Амаляй (Amaliai) településen csaknem a teljes lakosság kétnyelvű (a 205 főből mindössze 16 egynyelvű). A régi orosz lakosság körében széles körben elterjedt az orosz–lengyel kétnyelvűség.

A kétnyelvűség megnyilvánulásában a lakosság életkori sajátosságainak is jelentős szerepük van. Az egynyelvűek elsősorban az óvodáskorú gyermekek és az alsó tagozatos iskolások, továbbá az idősebb női lakosság egy része (az 1911-ben vagy korábban születettek).

A litvániai falvak orosz lakosságának orosz–litván kétnyelvűsége változatos a litván nyelvtudás fokát, vagyis a litván beszédben elsajátított készségek és jártasságok számát tekintve. A produktív kétnyelvűség mellett széles körben jelen van a reproduktív (visszaadó) és a receptív (megértő) típus is (Верещагин Е. М., 1969). Az orosz falvak sok lakosa csupán megérti a litván beszédet (különböző mértékben).

Idézzünk néhány kijelentést különböző járások és falvak lakóitól. Kötetlen körülmények között ők maguk értékelik litván nyelvtudásukat*:

* Az adatközlő vezetéknevét nem közöljük. A szövegekben bizonyos nyelvjárási sajátosságokat megőriztünk.

60

Litvánul mindent értek. Írástudatlan vagyok. 1909-ben született, Ignalinai járás, Ramutshike falu.

Hát én litvánul nem értek, csak keveset, keveset, nagyon keveset. Nő, körülbelül 60 éves, Ignalinai járás, Ramutshike falu.

Nálunk most már mindenki tud litvánul. Nő, körülbelül 65 éves, Zarasai járás, Snegishke falu.

Litvánul beszélni nem tudunk, csak ezt-azt. A gyerekeim tudnak beszélni. Nő, 78 éves, Zarasai járás, Santakai falu.

Mindannyian tudunk litvánul is beszélgetni. Nő, 65 éves, Zarasai járás, Pozheymis falu.

Bár írástudatlan vagyok, litvánul mindent értek, és jól értek lengyelül, sőt beszélek is. Nő, 1885-ben született, Ignalinai járás, Daptishke falu.

Litvánul és lengyelül is tudunk... Jó dolog nyelvet tudni, nem árt, nem nehezíti az ember dolgát. Nő, 1921-ben született, Jonavai járás, Perelozai falu.

Lengyelül és litvánul tudok beszélni. Nő, 1906-ban született, Ignalinai járás, Protupenai falu.

Litvánul érteni értek, de beszélni nehéz. Nő, 1898-ban született, Moletai járás, Spaskos falu.

Akár litvánul, akár oroszul, lengyelül fecsegek... Úgy olvasok, ahogy akarok, litvánul és oroszul. Férfi, 1901-ben született, Moletai járás, Kuliniai falu.

Tudok litvánul beszélni. Ha nem tudnék, az furcsa volna... Könyveket olvasok, litvánul is tudok. Oroszul könnyebben megy. Férfi, 1896-ban született, Moletai járás, Spaskos falu.

Itt nőttünk fel, ezért anyánkkal oroszul beszélünk, egyébként pedig litvánul, és olvasni is tudunk. Férfi, 1924-ben született, Moletai járás, Kevlianiai falu.

Egy kicsit tudok litvánul, értem, de válaszolni nehéz. Az asszony meg a szomszédasszonyokkal úgy beszél, oroszul is, lengyelül is, litvánul is. Férfi, 1899-ben született, Moletai járás, Novasodai falu.

Oroszok vagyunk, de litvánul egy kicsit írunk, beszélünk és olvasunk, oroszul pedig beszélünk, de nem írunk. Nő, 1924-ben született, Jonavai járás, Bulotai falu.

Nálunk vegyes a család, oroszul, litvánul és lengyelül is beszélnek. Férfi, 1902-ben született, Jonavai járás, Varniai falu.

A fenti kijelentések ismét arról tanúskodnak, hogy a vidéki orosz lakosság körében egynyelvűek is vannak, és kétnyelvűsége nem egységes: a litván beszéd részleges megértésétől a nyelv szabad használatáig és a litván szöveg olvasásának képességéig terjed. A kétnyelvűségnek a második nyelven elsajátított beszédkészségek és -jártasságok száma szerinti osztályozása túl általánosnak tűnik, ha a nyelvek belső regionális, természetes érintkezésének körülményei között zajló fejlődésének és megnyilvánulásának élő folyamatára alkalmazzuk. Helytálló az a gondolat, hogy két nyelv viszonylagos ismeretének mértéke általában nem fogalmazható meg pontosan tisztán nyelvészeti terminusokban (Вайнрайх У., 1972).

A kétnyelvűség leginkább elfogadott meghatározása U. Weinreiché: „Két nyelv váltakozó használatának gyakorlatát kétnyelvűségnek, az ilyen személyt pedig kétnyelvűnek nevezzük” (Weinreich U., 1968). Ezt veszik alapul más kutatók is, például E. M. Verescsagin (1969): „…két kommunikációs rendszer használója (vagyis az a személy, aki kommunikációra két nyelvi rendszert képes használni) kétnyelvűnek (szó szerint: két nyelvűnek) nevezzük, a kétnyelvűre jellemző készségeket pedig kétnyelvűségnek”.

A területi-dialektológiai és szociolingvisztikai kutatások alapját az egyén nyelvi viselkedésének megfigyelései képezik, bár a vizsgá-

61

lat csak vele kezdődik, nem pedig egy teljes beszélőközösséggel vagy nyelvi közösséggel (e fogalmakról lásd Schweitzer A. D., 1976). A kétnyelvűség fogalma tehát emberek egy csoportjára vagy közösségére – az e tekintetben rendszerint heterogén egyedek összességére – is kiterjed. Szükségessé válik a kétnyelvűség fogalmának általánosabb meghatározása.

M. M. Mihajlov például a kétnyelvűséget úgy határozza meg, mint az egyén, illetve egy nép egésze vagy egy része azon képességét, hogy két nyelven kommunikáljon (kölcsönös megértést érjen el) (Mihajlov M. M., 1969). F. P. Filin (1970, 202. o.) szavaival: „A kétnyelvűség tágabb értelemben a második nyelv viszonylagos ismerete, az a képesség, hogy azt bizonyos kommunikációs területeken (tudományos, termelési, mindennapi stb.) valamilyen mértékben használják.”

Az általunk vizsgált helyzetben a kétnyelvűséget valamivel általánosabban kell értelmezni: nem minden orosz régi lakos ismeri a második, litván nyelvet, de mindenkinek hallania kell, és találkoznia kell vele a termelőtevékenység, a társadalmi élet és a közös munka (kolhozban, szovhozban) során, az iskolában, a rádióadásokban és a televízióban. Maga a környezet is elősegíti a kétnyelvűség kialakulását. Mindez legalább receptív kétnyelvűség, vagyis a litván beszéd megértésének kialakulásához vezet.

A családon belüli kommunikációban (nem vegyes családokban) rendszerint az elsődleges nyelvi rendszert használják. Bármely település orosz lakosságának egy része bizonyos kommunikációs helyzetekben áttérhet a másodlagos nyelvi rendszerre. Az oroszok a litván nyelvet a helyi litván lakossággal folytatott mindennapi kommunikációban, kolhozi vagy szovhozi munkájuk során, az intézményekben, a tanulók pedig az iskolában és a felsőoktatási intézményekben használják. A litván nyelv sokfunkciós jellege a köztársaságban az orosz–litván kétnyelvűség kialakulásához vezet a köztársaság orosz lakosságának egészében, különösen pedig a falusi népesség körében.

Úgy tűnhet, hogy Litvánia falvaiban élő orosz régi lakosok körében minden feltétel adott a teljes, produktív orosz–litván kétnyelvűség kialakulásához. Ezt leginkább a betelepülés régi volta és a betelepülők szigetszerű elhelyezkedése segíti elő az idegen nyelvű lakosság között. A teljes, produktív kétnyelvűség időszaka azonban mindmáig nem következett be. Nyelvcseréről még kevésbé beszélhetünk. Ezt társadalmi tényezők, az orosz nyelv mint nemzetiségek közötti érintkezési eszköz fontos szerepe, valamint a litván–orosz kétnyelvűség megléte magyarázza. Litvánia egészében a falusi litván lakosság 21%-a beszél oroszul. Az orosz lakosság (az állandó lakosok és azok, akik nyárra Litvánia tóvidékére érkeznek Leningrádból, Moszkvából és más helyekről) koncentrálódási területein – Švenčionysi, Ignalinai és Zarasai járásban – a litván–orosz kétnyelvűek aránya eléri a 40%-ot (lásd még Mihalcsenko V. Ju., 1976). A litván–orosz kétnyelvűség fejlődésével csökken a teljes, produktív orosz–litván kétnyelvűség gyors kialakulásának szükségessége.

A nyelvi sziget elszigeteltsége bizonyos szerepet játszott abban, hogy a vizsgált népességcsoport körében nem alakult ki az egységes, produktív kétnyelvűség időszaka. A vizsgált nyelvi szigetek csak az orosz nyelvterülettől vannak elszigetelve. Ez csupán területi elkülönülés, nem nyelvi. Ezek a szigetek nem voltak elzárva az orosz irodalmi nyelv hatásától a szovjet korszakban, amikor ez a nemzetiségek közötti érintkezés nyelve volt; a múltban sem voltak mindig mentesek a hatásától. Az orosz nyelv irodalmi változata az iskolán, a mozin, a sajtón, a rádión és a televízión keresztül a nemzetiségi köztársaságok területén fekvő nyelvi szigetekre is eljut. Az orosz régi lakosok családtagjai gyakran végeznek

62

a köztársaság városaiban és határain kívül működő középiskolák és felsőoktatási intézmények. Mindez „felülről” támogatja az orosz nyelvjárásokat, befolyásolja fennmaradásuk időtartamát a litván nyelvvel való természetes érintkezés körülményei között, valamint az orosz–litván kétnyelvűség fejlődését.

A vidéki orosz lakosok a litván nyelv két változatával találkoznak: 1. Hallják és használják azt a változatot, amelyen a helyi litván lakosság érintkezik egymással, vagyis a szóbeli-nyelvjárási változatot. 2. Az iskolán, a rádión, a televízión és a sajtón keresztül hallják és sajátítják el a normatív litván beszédet.

Mivel az orosz–litván kétnyelvűek között sokan tudnak litvánul írni és olvasni, megfigyelhető a normatív litván beszéd elsajátítására irányuló tendencia. Az ilyen kétnyelvűek szájából nemegyszer hallani lehetett „kritikus” megjegyzéseket a helyi, nyelvjárási kiejtésről. Például: Itt gъvar'ат ко́рве, а мы гъвар'им ка́рве (tehén). Biržai járás, Kvedoriškės falu.

A litván nyelv számos nyelvjárási sajátossága azonban nemcsak a litván, hanem a litvániai orosz őslakosok orosz beszédében is fennmarad. Ez mindenekelőtt a fonetikára és a szókincsre vonatkozik. Az egyes nyelvjárási jelenségek hatókörében élő kétnyelvűek beszédében ezek a jelenségek tükröződnek. Így az Ignalina járás orosz nyelvjárásainak beszélőinél a mássalhangzók depalatalizációja figyelhető meg. М'гъдал'ин у нас, л'уд'и работ'ийут в_м'гъдал'ин'е (Terašiškės és más falvak), a litván irodalmi nyelvben lágy d-vel: medelynas (gyümölcsfaiskola). Vö. меделин lágy d-vel → dz az Jonava járási orosz nyelvjárás beszélőinek beszédében: полный базар щипо́в (dugványok) с м'гъдал'ина н'об'азл'и (Nemčenko V. N., 1960, 391). A nyelvjárási eltéréssel magyarázható talán az о́ря и бо́ря (иоре — magas oldalfalú szekér széna, szalma stb. szállítására) kiejtés is, amely főként a Molėtai járásban fordul elő; továbbá az керя́пла (kerėpla — lassú, ügyetlen ember), amelyet az Ignalina járásban jegyeztek fel. A грүпт grūptas ‘kiszáradt földrög’, крючка krička ‘karórépa’, лайка laškà ‘ágy’, уба́йня ubagnė ‘öregek otthona’ jelentésű nyelvjárási lexémák és még néhány más szó a litván nyelvjárásokban való elterjedésük területein fordulnak elő. Ezek a litván kétnyelvűek litván beszédébe vagy az orosz nyelvjárási beszédbe a környező litván nyelvjárásokból kerültek át, a helyi litván lakossággal folytatott közvetlen szóbeli érintkezés eredményeként.

A vidéki orosz lakosság kontaktusos kétnyelvűsége és a litván nyelvi környezet a litván nyelv interferenciáját eredményezte az orosz nyelvjárások rendszerében. A litván nyelv interferenciája itt anyagi és modellhatásként, illetve tükörfordításként jelentkezik: egyes nyelvjárási nyelvtani alakok és szerkezetek felélesztésében és támogatásában, valamint valamely alrendszer zavarainak vagy eltéréseinek formájában — attól függően, hogy a nyelvjárás rendszerének melyik szintjén érvényesül. (E kérdések közül néhányat érintettek a következő munkák: О. Н. Шулене, 1965; М. К. Свицкиене, 1974.) A litván nyelv interferenciája a szókincsben a legfeltűnőbb.

Lexikai interferenciának nevezzük a nyelvek közötti érintkezések által kiváltott változásokat a lexikai készlet összetételében, valamint a lexikai-szemantikai egységek funkcióiban és használatában, illetve jelentésszerkezetükben (osztjuk Жлуктенко Ю. А., 1974 véleményét). Az általunk vizsgált nyelvi érintkezési helyzetben a lexikai interferencia legjellegzetesebb típusa a litván szavak és szókapcsolatok átkerülése az orosz beszédbe. A litvánizmusok átkerülésének okai különbözők, és ezek a szavak megnevező funkciójukban is eltérnek. Közöttük találjuk a helyi életmód sajátosságainak, személyeknek és társadalmi jelenségeknek az elnevezéseit,

63

amelyek a litvánok életmódjára jellemzők, például: бульбёня||бульвёня bulviėnė ‘burgonyaleves’; вядёры vėdarai ‘étel’ (reszelt burgonyával vagy darával töltött bél); кугель kügelis ‘reszelt burgonyából készült rakott étel’; скли́н-dис skilandis ‘hússal töltött, füstölt, nyers sertésgyomor’; скры́ли skrỹliai ‘lisztes tésztából készült étel, amelyet kinyújtanak, majd négyzetekre vagy rombuszokra vágnak’; шалтано́сый šaltanósiai ‘derelyeszerű étel’; клу́мпы || клу́мпи || клу́мбы klùmpės ‘facipő’; на́гини || но́гини nãginės ‘fodros bőr lábbeli, bocskor’; ка́ры litván nyelvjárási kãrai, karai ‘magas oldalfalú szekér széna, szalma szállítására’; ню́вадас niuovadas ‘körzeti rendőrfőnök’; сяню́нас seniūnas ‘falusi elöljáró’; кумети́н kumetỹnas ‘ház, ahol a cselédek laktak’; трабе́льник trobėlinkas ‘régebben föld nélküli vagy kevés földdel rendelkező paraszt’; кри́зю ма́тай krizių metai ‘a válság ínséges évei’ stb.

A lexikai litvánizmusok többsége azonban a vidéki orosz lakosság beszédében a környező élet különféle jelenségeinek, tárgyainak, személyeinek, cselekvéseinek és tulajdonságainak másodlagos megnevezéseként használatos. A litvánizmusok nem a nyelvjárás lexikai-szemantikai rendszerében üresen álló helyre kerülnek, hanem „behatolásként” (Мартынов В. В., 1963 terminológiája szerint), és az őshonos szóval szinonim vagy kettős alakú párt alkotnak; szemantikai önállósággal nem rendelkeznek. Csak néhány ilyen litvánizmust sorolunk fel: а́мар ámaras ‘levéltetű’; балнова́ть balnóti ‘lovat nyergelni’; вага́ vagà ‘barázda’; вапсва́ vapsvà ‘darázs’; га́ндрас gãndras ‘gólya’; ду́мбла dùmblas ‘iszap’; ли-го́тый ligótas ‘beteges, beteg’; ли́сва lýsvė ‘ágyás, bakhát’; люн liūnas ‘mocsaras hely, ingovány’; намо́вый naminis ‘házi készítésű’; по́данга padangà ‘abroncs, gumiabroncs’; парда́вёя pardavėja ‘eladónő’; пле́йтас pleĩtas ‘országút’; раве́я ravėtoja ‘kapáló nő’; тра́ны мн. ч. trãnas ‘here’; ше́шур šẽšuras ‘a férj apja’; шлю́ры šliùrės ‘házi cipő, papucs’. Jól elkülöníthető egy olyan szócsoport, amely a társadalmi élet fogalmait és jelenségeit, intézmények neveit, foglalkozásokat jelölő személyeket, az iskolai tanulással és az iskolások életével kapcsolatos fogalmakat stb. jelöli, például: по́седис pósėdis ‘ülés’; вальду́ба valdyba ‘vezetőség’ (kolhozé vagy szovhozé); дарба́денъ darbãdienis ‘munkanap-egység’; склин sklỹpas ‘háztáji telek’; ато́стоен astotogos ‘szabadság, szünidő’; гирини́нк || гирни́к girininkas ‘erdész, erdészetvezető’; у́кведис ikvedỹs ‘gazdasági ügyintéző’; гегужи́ня gedùžinė itt ‘kirándulás, szabadtéri mulatság’; па́тайса, па́тайсы pataisà, -os ‘pótvizsga a nyári szünet végén’; спа́лвы spalvos ‘színes ceruzák’; тринту́к trintùkas ‘radír’ stb. (lásd még Немченко В. Н., 1968).

A felsorolt szavak használati gyakoriságuk és a nyelvjárások lexikai rendszerébe való beépülésük mértéke szerint nem egyformák. Némelyikük csak elszórtan és nem mindenütt fordul elő. Ez arra utal, hogy a megfelelő orosz lexémák funkcionális szerepe csekély. Más orosz lexémák előfordulási gyakorisága jelentősen csökkent; helyettük vagy mellettük litván lexémák jelennek meg, például: вага, думбла, люн, склин stb., amelyek használatuk és beépülésük révén kölcsönszóvá, illetve integrálódott elemmé válnak. A litvánizmusok használata összefügg az egyén vagy egy egész település kétnyelvűségének fejlettségi fokával. Maguk a beszélők azzal magyarázzák használatukat, hogy könnyebb kimondani őket: „Nálunk kevert a beszéd, sok benne a litván szó, így könnyebb beszélni” (Šiauliai járás, Smilgiai falu, 75 éves).

A beszédhelyzetnek és a témának is jelentősége van. A mindennapi életről, az aktuális ügyekről folytatott beszélgetésben gyakrabban használják a litván szót; a múltról szóló beszélgetésben, amikor az események időbeli vonatkozása más, rendszerint az orosz szó fordul elő,

64

akárcsak azokban az esetekben, amikor a beszélő fel akarja idézni, hogyan beszéltek korábban „oroszul”.

A kölcsönzésként és behatolásként jellemzett, tárgyalt idegen nyelvi szavakon kívül az orosz vidéki lakosság beszédében litván szavak és kifejezések is előfordulnak, amelyeket egy-egy konkrét esetben használnak. A beszélők ezeket teljes mértékben idegen, más nyelvből származó betétként érzékelik; ezek alkalmi szóalakok vagy használt lexémák (Верещагин Е. М., 1968). Beszédbe kerülésük még szorosabban kötődik az adott személy kétnyelvűségéhez. Az ilyen idegen nyelvű szavakra és szókapcsolatokra kevéssé jellemző, hogy a kölcsönző nyelv grammatikai osztályaihoz és kategóriáihoz igazodjanak. A használt szó rendszerint az orosz nyelvnek csupán egy vagy két alakjában fordul elő, de az eredeti litván alakban is megjelenhet, a mondat követelményeitől függetlenül. Íme néhány példa: Рабо́йшо нълам’ин’и й этъм л’ес ср’азъйут (Аникщяйский р-н, д. Пранчишки); pnuolatinei ‘állandó’. У ко́лы мн’е да́йит, г’апра́шу г’эл’бум (там же, д. Паэжеряй); pėrtrauka ‘szünet’. Иста́т’иму в’адут такúй… (Зарасайский р-н, д. Валентинишке); įstatymas ‘törvény’ А г’е бы там нъ кварт’иры, в’ежбут’ис ил’и абичайн’иш? (Биржайский р-н, д. Кведоришкис); viešbutis ‘szálloda’; А пато́м пашо́й йа нъ стат’иба, дл’о л’йу’ах дама́ стро́или (Зарасайский р-н, д. Дягучяй); statýba ‘építkezés’.

Az orosz szövegben litván terminológiai szókapcsolatok és idézetként szereplő betétek is előfordulhatnak. Ez utóbbi rendszerint akkor figyelhető meg, amikor egy litván nyelvű párbeszédet adnak vissza. Például: Pól’ku s_ragám su ragúčiais būdȳm t’цñavám (Аникщяйский р-н, д. Вешинтос). Ан’ц мн’е г’гвар’ат — ф kario ligoninėj néd’о (‘kórház’; Йонавский р-н, д. Киселишкес); фч’ара́ ваз’ил’и по́шър, kultūrinė žolė ваз’ил’и (kultūrinė žolė; Молетский р-н, д. Кевеляй). Нъ гла́зу б’ал’мо ста́ла, врач’и rizikuosim skazáл’и ‘kockáztatni’ (Йонавский р-н, д. Ужусаляй)....А нас апнут’и дама́й: aikit namo (eikit namo ‘menjetek haza’; Зарасайский р-н, д. Дягучяй). Az idegen nyelvű szavak és kifejezések ilyen betoldásához produktív vagy legalább reproduktív (reprodukáló) típusú orosz–litván kétnyelvűség szükséges.

A litván nyelvi interferencia röviden tárgyalt sajátosságai Litvánia orosz vidéki lakosságának beszédében a nyelvi szigetek idegen nyelvi környezetben való hosszan tartó, természetes érintkezésének és a széles körben elterjedt kétnyelvűségnek az eredményei.

Литература

Karaliūnas S., Vidugiris A. Bilingvizmo tipų Lietuvos TSR klausimu. — Mūsų vardų kultūra. V., 1970, sąs. 19.

Weinreich U. Languages in Contact. Mouton, 1968.

Вайнрайх У. Одноязычие и многоязычие. — В кн.: Новое в лингвистике. М., 1972. Вып. VI.

Верещагин Е. М. Психологическая и методическая характеристика двуязычия (билингвизма), МГУ, 1969.

Верещагин Е. М. О проблеме заимствования фонем. — В кн.: Язык и общество. М., 1968.

Видугирис А., Каралюнас С. К вопросу о типах двуязычия в Литовской ССР. — В кн.: Проблемы двуязычия и многоязычия. М., 1972.

Дешериев Ю. Д. Закономерности развития и взаимодействия языков в советском обществе. — М., 1966.

Жлуктенко А. Ю. Лингвистические аспекты двуязычия. — Киев, 1974.

Исаев М. И. Решение национально-языковых проблем в советскую эпоху. — ВЯ, 1977, № 6.

Итоги всесоюзной переписи населения 1970 г. — В кн.: Национальный состав населения СССР. М., 1973. Т. 4.

5. Užs. Nr. 1554

65

Мартынов В. В. Славяно-германское лексическое взаимодействие древнейшей поры. – Минск, 1963.

Михайлов М. М. Двуязычие. (Принципы и проблемы.) – Чебоксары, 1969.

Михальченко В. Ю. Четвертая ступень литовско-русского двуязычия. – В кн.: Развитие национально-русского двуязычия. М., 1976.

Немченко В. Н. Говор русских старожилов Ионавского р-на Литовской ССР. Канд. дис. Машинопись. Вильнюсский гос. университет, 1960.

Немченко В. Н. Диалектная лексика в русских старожильческих говорах Литвы, общая с лексикой литовского языка. – Учен. записки Латвийского гос. университета. Рига, 1968, т. 92.

Сивицене М. К. Об одном случае морфологической интерференции. (На материале русско-литовского диалектного контактирования.) – Филологические науки, 1974, № 6.

Станкевич А. Очерк возникновения русских поселений на Литве. – Виленский временник. Кн. IV. Русские поселения Ковенской губернии. – Вильна, 1909.

Филин Ф. П. История общества и развитие двуязычия. – Изв. АН СССР. Сер. литературы и языка, 1970, т. 29, вып. 3.

Швейцер А. Д. К разработке понятийного аппарата социолингвистики. – В кн.: Социально-лингвистические исследования. М., 1976.

Шулене О. Н. Синтаксис русского говора Зарасайского района ЛитССР. (Простое предложение.) Канд. дис. Машинопись. Вильнюсский гос. университет, 1965.

Кафедра русского языка Вильнюсский госунверситет им. В. Капсукаса

DĖL LIETUVOS TSR KAIMO RUSŲ GYVENTOJŲ BILINGVIZMO

Reziumė

Straipsnyje apžvelgiami Lietuvos kaimo rusų gyventojų dvikalbystės klausimai. 1970 m. gyventojų surašymo duomenimis, rusų–lietuvių dvikalbiai sudaro 42,26% kaimo visų rusų gyventojų skaičiaus. Daug rusų nuo seno gyvena Zarasų, Ignalinos, Švenčionių, Rokiškio, Jonavos rajonuose. Tai palikuonys sentikių, kurie ėmė keltis į Lietuvą XVII a. pabaigoje. Gyvendami tarp lietuvių ir bendraudami su jais, susidurdami su lietuvių kalba visose sferose (buity, vidurinė ir aukštoji mokykla, gamyba, spauda, radijas, televizija ir t. t.), daugelis vietinių rusų tapo dvikalbiais (įvairaus laipsnio). Jie daugiau ar mažiau kalba ar supranta lietuviškai.

Dvikalbystės rezultatas yra lietuvių kalbos interferencija vietinėje rusų kalboje. Labiausiai ji pasireiškia leksikoje. Kalbėdami savo gimtąja kalba, rusai vartoja daug lietuviškų skolinių, okazionalizmų, įterpia ištisus lietuviškus sakinius ar žodžių junginius.