KALBŲ KONTAKTAI LIETUVOS TSR

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXIII (1983)

JANINA JANAVIČIENĖ, ZIGMAS ZINKEVIČIUS

A ŽEMAIČIŲ NAUMIESTISI NYELVJÁRÁS SZOCIOLINGVISZTIKAI SZEMPONTBÓL

A nyelvjárás kis területet foglal el a Šilutėi járás északkeleti részén, a volt Klaipėdai terület határa mellett. Ez Žemaičių Naumiestis városkája és 27 falu: Palėndriai, Sugintai, Grýgeliškė, Vanãgiai, Čipariai, Paũpariai, Snūkaliai, Venckai, Pašusčiai, Rimžėnčiai, Brókorai és mások. Ez a nyelvjárás mintegy 8 kilométeren át húzódik Degūčiai és Užlaukė között (2 km-rel Gardamas előtt), körülbelül 9 kilométeren Sugintai és Girininkai között, valamint mintegy 14 kilométeren Palėndriai és Meškinė között.

A nyelvjárási térképeken e nyelvjárás területén húzódik a déli žemaitiai raseiniškiai és varniškiai csoport határa: a nyelvjárás északnyugati része Ž. Naumiestisig, valamint maga Ž. Naumiestis a varniškiai csoporthoz tartozik, a nyelvjárás többi területe pedig a raseiniškiai csoporthoz. Valójában azonban ez nem így van. Az egész nyelvjárási területet a raseiniškiai csoporthoz kellene sorolni. A varniškiai–raseiniškiai határnak nem közvetlenül Ž. Naumiestis mellett, hanem északabbra, Gardamas közelében kellene húzódnia. A raseiniškiai csoporthoz sorolható legutolsó falvak: Rimžėnčiai, Kãdagiškiai, Brókorai, Šyliai, Meškinė (ez a falu mélyen benyúlik a varniškiai területbe, de az am, am, en, em on, om, en, em-mé alakulás itt nem figyelhető meg), Girininkai 1, Girininkai 2 (vagy Vainuto Girininkai), Vainutas, Kivýliai. Varniškiai sajátosságokkal már Bárt ininkai, Užlaukė, Gardamas, Kukuliškė, Pýpliškė, Juškaičiai, Dárgiškė, Goráiniai és Bikavėnai rendelkezik. Vagyis Ž. Naumiestis nyelvjárásának egész területén épen megőrződött az an, am, en, em. A helyiek azt mondják, hogy csak a „švėkšnaliai” (így gúnyolják azokat, akik varniškiai sajátosságokat mutatnak) ejtik úgy, hogy žōns ‘lúd’, ōns ‘ő’, kǭmps ‘sarok’ stb. Ž. Naumiestis nyelvjárását a raseiniškiai csoporthoz az is köti, hogy benne a hangsúly nem húzódik vissza, a „švėkšnaliai” viszont már visszahúzzák.

A többi raseiniškiai nyelvjárástól Ž. Naumiestis nyelvjárása az intenzívebb žemaitizálásban különbözik. Például az emelkedő-csökkenő intonáció itt a kettőshangzók első elemére esik, pl. a. sg. dāngu ‘eget’ (vö. a többi raseiniškiai dāŋgų alakjával). A nyelvjárás beszélői a rövid u, i hangokat jobban nyíltabbá teszik, mint a többi raseiniškiai beszélő: kiejtésük itt jelentősen közelít az o, e hangokéhoz, de nem esik egybe a „švėkšnaliai” o, e hangjaival. Tiszta o, e ejtést csak a volt Klaipėdai terület határa és a varniškiai határ közötti sarokban figyeltek meg. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy a nyelvjárásban az u, i hangok nem minden esetben nyíltabbak. Néha megőrzik zártságukat. Hogy ez mitől függ, még vizsgálni kell. A cikk szerzői hajlanak arra a feltevésre, hogy a kiejtés e kettősségének (ugyanaz a szó vagy alak is ejthető mindkétféleképpen) kezdetét a helyi nyelvjárás és az úgynevezett lietuvininkai (róluk hamarosan szó lesz) nyelvének keveredése adhatta. A nyelvjárási területen kívül ilyen kettősséget nem figyeltek meg.

A leírt nyelvjárásra jellemző továbbá a ai, ei kettőshangzók szóvégi helyzetben és a daiktas ‘tárgy’ főnév tövében történő monoftongizációja, pl. n. pl. dā·kta ‘tárgyak’ (a nyelvjárástól délkeletre

102

a nyelvjárásban daiktai alakban ejtik). A namas ‘ház’ főnév tövében az a helyén itt u áll, pl. n. pl. numā ‘házak’.

A morfológiai sajátosságok közül először azt kell megemlíteni, hogy a nyelvjárásban a többi raseiniškiai területénél szélesebb körben használják a kettes számot. Az i-tövű főnevek (nőnemű alakjai) gyakrabban ė-tövűvé válnak, pl. žąsė (kiejtése žansė) ‘lúd’, ánkštė (áŋkšti) ‘hüvely’. Az u-tövű melléknevek egyes számú tárgyesete és többes számú alanyesete ijo-tövű alakot ölt, pl. a. sg. drānsį (drānsi) ‘bátort’, n. pl. rambį ‘erősek’. Használatos a III. személyű névmás ańs (āns) ‘ő’, nőnemű anā ‘ő’. A többes számú tárgyesetű mūs, jūs alakok helyett numis, jumis használatos. A būti ‘lenni’ ige jövő idejű III. személyű alakja būs, jelentése ‘lesz’. E sajátosságok a többi raseiniškiai nyelvjárásban, különösen a nyelvjárási területtől délkeletre fekvő részeken, hiányoznak, vagy csak ritkán fordulnak elő.

A nyelvjárás talán legszembetűnőbb sajátossága azonban az, hogy igen erős német nyelvi hatás érte. A nyelvjárásban sokféle germanizmus található. Ennek oka, hogy közvetlenül a volt Klaipėdai terület mellett fekszik. Évszázadokon át hatott rá a német nyelv. A nyelvjárás őshonos beszélőinek (nem a máshonnan betelepülteknek) beszédében gyakorlatilag körülbelül minden ötödik szó német eredetű. A germanizmusok különösen gyakoriak a mindennapi szókincsben. Az építkezés szinte valamennyi szakkifejezése német eredetű. Íme néhány példa a germanizmusokra: negelys ‘szög’, rīmas (ri·ms) ‘öv’, rūmas (rū·ims) ‘hely, tér’, rūmbas (rū·mps) ‘derék’, spātas (spāc) ‘ásó’, stenderis ‘kerítésoszlop’, šmelis ‘szürke ló’, šmōras (šmõrs) ‘alkalom’, špýkis ‘kerékpárküllő’, štāpnōtelis (štāpmuoteli̇s) ‘varrótű’, štarkus ‘erős’, strikis ‘kötél’, štūlē (štū·l’i) ‘szék’. Ezek gyakran erősen litvánosított alakban jelennek meg, és litván képzőket kapnak, pl. rūndinas (rū·ndins) ‘kerek’ (a rūndas < német rund szóból, a kūpinas, sklīdinas mintájára), vaktúoti (vaktūti) ‘őrizni’ (litván -úoti, déli žemaitiai -ūti képzővel), határozószóként giliukingai (g’il’uk’īnga) ‘szerencsésen’ (a giliukis ‘szerencse’ szóból képzett, a -ingai litván képzővel, a lãimė: laimingai ‘szerencse: szerencsésen’ mintája alapján).

A második világháborúig a nyelvjárás meglehetősen elszigetelt volt a többi nyelvjárástól, a köznyelv pedig alig hatott rá. Még ma is gyakran előfordul, hogy ha egy helyi lakostól megkérdezik, hogyan nevezzük köznyelven ezt vagy azt a dolgot, nem tud rá válaszolni.

Szociolingvisztikai szempontból e nyelvjárás leginkább azért érdekes, mert a területén sok úgynevezett lietuvininkai él, vagyis az egykori Kis-Litvániából (a Klaipėdai területről és Kelet-Poroszországból) betelepült, evangélikus-lutheránus vallású litvánok. Feltehetően jelentős hatást gyakoroltak a helyi žemaitiai nyelvjárásra, segítették annak elkülönülését a többi raseiniškiai nyelvjárástól, és különösen a német nyelvi hatás elterjedését mozdították elő. A lietuvininkai mellett korábban sok német is élt a nyelvjárási területen. Van itt egy orosz óhitű falu is: Sugintai. Vagyis ez a kis nyelvjárási terület nyelvi szempontból igen változatos és összetett.

A második világháborúig a nyelvjárási területen igen sok lietuvininkai¹ élt. A helyiek rendszerint „németeknek” vagy „poroszoknak” nevezték őket. Ž. Naumiestisben a lakosság több mint felét tették ki. Sokuk falvakban is élt, különösen Paupariuose² (Ž. Naumiestis és Vainutas között), sőt még a nyelvjárás határain kívül is³. Ma már kevesebben vannak, de még mindig elég sokan, úgy tűnik, több mint 600-an.

¹ Így nevezték magukat Kis-Litvánia litvánjai. Még ma is gyakran használják ezt a kifejezést az idősek.

² A helyiek magyarázata szerint az elnevezés a latin pauper ‘szegény’ szóból ered.

³ P. Jonikas is említette őket a Pagramantis nyelvjárásáról 1939-ben megjelent leírásában (2—3. o.), de nyelvüket részletesebben nem tárgyalta.

103

A Ž. Naumiestisben, Midveriai és Sugintai településeken, Palendriaiban, valamint a nyelvjárás más falvaiban is sokan élnek; a nyelvjárás területén kívül is, különösen Vainutasban és környékén. Az egykori Klaipėda-vidéktől távolodva számuk csökken.

A lietuvininkek e vidéken való megjelenésének egyik oka – amint K. Alminauskis a germanizmusok szótárának előszavában rámutat (Die Germanismen des Litauischen. Teil 1: Die deutschen Lehnwörter im Litauischen. K. (a dátum nincs feltüntetve), S. 12) – a mezőgazdasági bérmunkásoknak a Kis-Litvániából Žemaitijába irányuló vándorlása volt a XIX. században és a XX. század elején. A lietuvininkek ekkor cséphadaróval és kaszával a vállukon jöttek ide Žemaitijába, hogy megkeressék a kenyerüket. Erről ma már ők maguk mesélnek, felidézve szüleik és nagyszüleik elbeszéléseit. A vainutasi lietuvininkek például szüleiktől és nagyszüleiktől hallották, hogy a Nemunason túlról, főként Tilžė és Ragainė felől, öt-hat férfi érkezett cséphadaróval, és egy hét alatt kicsépelték az egész termést. Nem pénzzel, hanem gabonával fizettek nekik, különösen azoknak, akiknek nem volt saját földjük. A Nemunason túl nehezebb volt az élet, ezért az emberek Žemaitijába indultak, és egy részük itt is maradt.

A vándorlás másik oka Kis-Litvánia fokozódó germanizálása volt, amely elől az emberek a határ túloldalára menekültek.

A menekültek annak idején (részben ma is) meglehetősen elkülönülve éltek a žemaitoktól. Ritkán kötöttek vegyes házasságot. Egyébként azonban jól kijöttek a žemaitokkal. A lietuvininkek viszonylag zárt életmódja nyelvük sajátosságainak fennmaradását is elősegítette. Ehhez hozzájárultak a ma is használatos, gót betűkkel egy-két évszázada kiadott régi vallásos könyvek, különösen az énekeskönyvek és az evangéliumok.

A lietuvininkek beszédét hallgatva egyértelmű, hogy Kis-Litvánia nyugati aukštaitiai nyelvjárásterületéről települtek át. Beszédükben könnyen felismerhetők az A. Schleicher és Fr. Kurschat nyelvtanaiban rögzített nyelvi jellegzetességek. Ez különösen akkor szembetűnő, ha vallási témáról beszélnek. Ilyenkor számos archaizmust lehet hallani, például kur aš esmi ‘vagyok’, esmė ‘vagyunk’, dengun žengimo diena ‘a mennybe…’, šauk maniešpi bėdoje ‘…hozzám…’ (mondják manėšpi alakban is), továbbá neįtrauktumbei ‘…ne vonjuk be’ és így tovább. A nyelvet azonban ma már erősen befolyásolja a helyi žemait nyelvjárás. Sok a žemaiti és nyugati aukštaitiai változat, illetve ugyanazon morfológiai alakok kettős kiejtése. Feltűnő például az u és i rövid magánhangzók kétféle (sőt háromféle) kiejtése: a žemaiti ejtésben kissé vagy erősen nyíltabbá válnak, de szűk ejtésük is megmarad. Az uo és ie kettőshangzók itt megőrződhetnek, de előfordulhatnak déli žemaiti megfelelőik, az ū és ī is, például a 3. praes. alakot így mondják: šviečia ir švīt. Emellett a Kis-Litvániából hozott, e kettőshangzóknak az o és ē hosszú magánhangzókkal való összetévesztése is fennmaradt; ezt még inkább erősítik az o és ē žemaiti megfelelői, az uo és ie. Például így mondják: sesū ir sesō, piens ir pēns ‘tej’, g. sg. f. tōs ir tuōs, a 3. praes. švīečia (és a žemaitosított változat, švīt) mellett || švīt alakban is, de mondják még švēt ‘világít’ értelemben és így tovább. Általában a lietuvininkek a legtöbbféle kettős alakot nem vallási, hanem más témákról beszélve használják. Ilyenkor a jelenlegi Ž. Naumiesčio žemait nyelvjárásában gyakran csupán a régi lietuvinink nyelv bizonyos maradványai figyelhetők meg. Ezek a maradványok mindazonáltal továbbra is eléggé szembetűnők, és különösen jól elkülönülnek a szokásos žemait kiejtéstől.

A fentieken túl a lietuvininkek mai kiejtésére jellemző a hangsúlyos ē szűkülése, sőt ie kettőshangzóvá válása is, például ēžers ‘tó’, mies ‘mi’, gi’venims ‘élet’, miedei ‘fák’, pri’ žiemis ‘a földhöz’, a. sg. diēsini ‘jobbra’. A sza-

104

vak nagyon megrövidülnek, például adv. mēk ‘gyengén’, švënt ‘szentül, teljesen’, 3. praes. kēt ‘szándékozik’, kvieč ‘hív’, meld ‘imádkozik’, a. sg. kit ‘másikat’, adv. prām ‘azonnal’ (žē. prādiem < prādēm), tēi ‘így’, šali ‘mellett’ (žē. šalip). A cselekvő befejezett múlt idejű melléknévi igenév többes számú -ę végződése -ei-re változik, például susirinkei ‘összegyűltek’, atvažiāvei ‘megérkeztek’, parašei ‘megírták’ és így tovább. Egyes szavakban a helyén e áll, például: dengūs ‘ég’, kateliks (és katiliks) ‘katolikus’, tarnevāu ‘szolgáltam’ (de tarnāva ‘szolgált’), apkrūti ‘megterhelni’. A zárhangokat erőteljesebb aspirációval ejtik. Úgy tűnik, az elülső magánhangzók előtt a mássalhangzók palatalizációja is gyengébb. A mássalhangzórendszer egyéb sajátosságai közül megemlítendő a következő kiejtés: žvāgī (< žvāgē) ‘gyertya’, žvagūti ‘gyertyácska’, šūgžlis (< šūgžlēs) ‘szemét’, artibiejī ‘közeliek’.

A morfológiai sajátosságok közül kiemelendő az į elöljárószó tárgyesettel való használata a helyhatározói eset kifejezésére, például į bažnyčią (į bažnīči) buvau ‘a templomban voltam…’, į Ameriką ‘Amerikában’, gyvenu į Šilutę ‘…Šilutėje lakom’, į namūs ‘otthon’; gyakori a kettős számú alakok bőséges használata (sokféle alak fordul elő, például judau abūdau ‘mindketten mozgunk’, abūdau kvieti ‘mindkettőjüket hívták’); gyakoriak a névmások névelős alakjai is (például jieji negal pareit jie…’, mān gāila jūju ‘…az övék’, tas būva josis vaikēs ‘…az ő gyereke’); az -i nélküli jövő idejű alakok, például eisiu, 1. pl. ēisme || ēisma, 2. pl. ēiste (ez utóbbi sajátosság a helyi žemaitokra is jellemző, ám ők monoftongizálják a tő kettőshangzóját). Gyakran használatosak igék előtag nélküli alakjai olyan esetekben, amikor a köznyelv előtagos alakot alkalmaz, például aš tāu sakysu ‘…megmondom neked’, būvo ējēs (ējis) ‘…elment’, mān (kiejtik māni; mūni alakban is) tika ‘nekem tetszett’. A főnevek gyakran más tőtípushoz (és nemhez) tartoznak, például rūka ‘köd’, žašē (ža’sie) ‘liba’, nērvos (nērvas) ‘idegek’, šūlinē (šūlini) ‘kút’, kepena ‘máj’ (vö. kepena užvirē ‘megharagudott’). Számos szó hangsúlyozása eltérő, például lietuvis ‘litván’ (n. pl. lietuviai, g. pl. lietuvių…), vokietys (vok’ietīs) ‘német’ (vokiečiai…), ligi rugpjūčio (rūk’pju’rči) ‘augusztusig’, stālai ‘asztalok’, mokytas ‘tanult’, voc. sg. dievē (d’iev’i) ‘Istenem’. Bőségesen használnak -ytis és -aitis (kiejtve -ātis) képzős főnévi kicsinyítő alakokat, például ožkītis (uošk’ītis) ‘kecskegida’, antytis ‘kiskacsa’, ērytīs || ēraitis (jierītis, jierārtis) ‘bárányka’, kalakutytis ‘pulykacsibe’, veršaitis (veršātis) ‘borjú’, vežimaitis (vežimātis) ‘kis szekér’.

A szintaxisban sok a németes szerkezet, például prilūgino nuo dvijų vaikų (nu…vaikū) ‘két gyermekről szóló példázatot mondott’, mānēs dēl (mānis diel) ‘miattam’, pasakē ant to brōlio (ant tuo bruōli) ‘arról a testvérről beszélt’, ānī ilgo laiko ‘hosszú ideig’. A mondat gyakran állítmánnyal végződik: didelis turgus būvo ‘nagy vásár volt’, žmonių vidutiniai susirinkę būvo (susirinkei būva) ‘…összegyűlt az emberek sokasága’, nugrisau šiame sviete būti ‘belefáradtam…’. Némelyik ilyen szerkezetet a helyi žemaitok is használnak.

A lietuvininkek szókincsében különösen sok a német jövevényszó, például bānkās ir beņķis ‘pad’, bērštas (bēršc) ‘mosdókesztyű’, briliai (bril’e) ‘szemüveg’, dišerbankas ‘asztalosmunkapad’, ēlskis ‘nyakkendő’, gardynos ‘függöny’, kedelys ‘szoknya’, līpkē (l’īpk’ī) ‘mellény’, muldē ‘tészta dagasztására szolgáló teknő’, mūlda ‘hosszúkás, füles szita’, šiūlē ‘iskola’, stīfeliai ‘csizma’, ūrlupas ‘szabadság’. A jövevényszavak többnyire erősen meghonosodtak, litván képzőket és žemaiti kiejtésű végződéseket kaptak, például inf. berštioti (berštūti) ‘dörzsölni, mosni’ (-uoti képzővel, déli žemaiti -ūti), drūveliuoti ‘mormogni’.

105

németül, šlektúoti ‘rosszul érezni magát’, šropúoti (šruopùti) ‘lovakat kefével tisztítani’, švičiuoti ‘izzadni’, határozószó švakāi (švakà) ‘rosszul, gyengén’. Előfordulnak azonban nem adaptált szavak is, például āmama ‘nagymama’, āpapa ‘nagypapa’ (vö. kúoks ū·mama vā́rds? duok ū·papa ‘add oda a nagypapának’). Néha még a litván szavakat is német mintára alakítják át, például kiaulerijė (k’ául’er’iji) ‘disznóság’ (vö. németül Schweinerei).

Napjainkban a régi lietuvininkai nyelv gyorsan hanyatlik. Elemeit már csak az idősebb emberek őrizték meg nagyobb mértékben. A középkorú lietuvininkai, és különösen a fiatalok nyelvét ma már erősen befolyásolja a helyi žemait nyelvjárás, részben pedig a köznyelv. Abban csupán szórványosan fordulnak elő Kis-Litvánia nyugati aukštait nyelvjárásának, illetve nyelvtani szerkezetének vagy szókincsének elemei. Ennek oka, hogy e népcsoport korábbi zártsága, különösen a fiatalok körében, az utóbbi időben gyorsan megszűnik. Ma már a vallási korlátozásokat sem tartják be gyakran. Vegyes családok alakulnak. Az új élet forgatagába bekapcsolódó lietuvininkai fiatalok nyelvét egyre inkább mind a helyi žemait nyelvjárás, mind a köznyelv befolyásolja. Ez utóbbi hatása ezen a vidéken folyamatosan növekszik. Ezt különösen az iskola, a sajtó, a rádió, a televízió, végül pedig a falusi kultúra, tudomány és technika egészének fejlődése erősíti.

Az itt elmondottakból kitűnik, hogy Ž. Naumiestis nyelvjárási területén napjainkban igen összetett, a szociolingvisztika szempontjából érdekes folyamatok zajlanak. Ezeket részletesebben is meg kell vizsgálni. Ez nemcsak a szociolingvisztikai elméleti általánosításokhoz szolgáltathat anyagot, hanem segíthet jobban megérteni mai köznyelvünk összetett eredet- és fejlődéstörténetét is, amelynek gyökerei Kis-Litvániába nyúlnak.

J. JANAVIČIENĖ, Z. ZINKEVIČIUS

A Žemaičių Naumiesčio környéki nyelvjárás szociolingvisztikai szempontból

Резюме

A cikk a Litván SZSZK Šilutė járásának északkeleti részén, Žemaičių Naumiestis település környékén kialakult összetett nyelvi helyzetet vizsgálja. E kis területen megfigyelhető a litván irodalmi nyelv, a helyi žemait nyelvjárás, valamint az úgynevezett lietuvininkai (a XIX–XX. században az egykori Kelet-Poroszországból és Klaipėda vidékéről ide költözött litvánok) nyelvjárásának kölcsönhatása, nem számítva az orosz és a német nyelvet. A tanulmány főként a lietuvininkai nyelvjárás vizsgálatára összpontosít: tárgyalja e nyelvjárás eredetének kérdését, jellegzetes vonásainak alakulását, valamint a helyi žemait nyelvjárással való kapcsolatát.

J. JANAVIČIENĖ, Z. ZINKEVIČIUS

Žemaičių Naumiesčio település nyelvjárása (Šilutė járás) szociolingvisztikai szempontból

Összefoglaló

A cikk a Šilutė északkeleti részén (Litván SZSZK), Žemaičių Naumiestis település környékén kialakult nyelvileg összetett helyzet vizsgálatára vállalkozik. E kis területen megfigyelhető a standard litván nyelv, a helyi žemait nyelvjárás és az úgynevezett lietuvininkai nyelvjárása (azaz azoké a litvánoké, akik a 19–20. században az egykori Kelet-Poroszországból és a Klaipėda-vidékről érkeztek ide) közötti kölcsönhatás, az orosz és a német nyelvről nem is beszélve. A figyelem középpontjában a lietuvininkai nyelvjárásának vizsgálata, e nyelvjárás eredetének kérdése, sajátos jellemzőinek kialakulása, valamint a helyi žemait nyelvjárással való kapcsolata áll.