МОКСЛО КАЛБОС КУЛТУРОС ИР ТЕРМИНОЛОГИЈОС ПРОБЛЕМОС

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXIV (1985)

ТАМИЛА ИВАНОВНА ПАНЬКО

A TÁRSADALOMPOLITIKAI TERMINUS STÁTUSZA ÉS HASZNÁLATA A BESZÉDKULTÚRA SZEMPONTJÁBÓL

A társadalomtudományok világnézeti jellege és társadalmi szerepük a társadalom fejlődésében törvényszerűen tükröződik terminológiájukban. Az ideológiai lényeg a társadalompolitikai terminológia rendszerszerű szerveződését meghatározó alapelv. Az ideologéma a társadalompolitikai terminus szemantikájának elválaszthatatlan alkotóeleme. Társadalmi funkciója folytán a társadalompolitikai terminusok többsége fokozatosan a nyelv szerves részévé válik, és bizonyos terminologizáltságvesztés ellenére sem veszti el fogalmi lényegét. Számos társadalompolitikai terminus egyidejűleg fejezi ki a szocialista és a kapitalista formációk fogalmait (azonos fonetikai-morfológiai szerkezet, egy közös ideológiai koncepció, eltérő definíciók). Az ilyen jelenségeket terminológiai poliszémiának tekintjük. Az azonos fonetikai-morfológiai szerkezetű, ideológiailag eltérő terminológiai rendszerekben (marxista–leninista és burzsoá) szereplő terminusokat fogalmi-ideológiai homonimáknak tekintjük. Ebből következően a terminusoknak mint a politikai credóval egyesített, egységes rendszer alkotóelemeinek kizárólag világos definíciója biztosítja a helyes használatukat a tudományos pontosság, a politikai irányvonal és a beszédkultúra szempontjából.

Közismert, hogy a tudományos beszédnek meg kell felelnie az érthetőség, a pontosság, a tömörség és az egyértelműség követelményeinek, kizárva a különböző értelmezéseket. A tudományos hitelesség, mélység és bizonyító erő nagymértékben függ a tudományos terminológia hozzáértő és pontos használatától, amely elősegíti a helyes bemutatást és a pontos megértést.

A tudományos ismeretek rendszerezése megköveteli a terminológiai rendszerek rendezését és egységesítését a fogalmak lényegének, a rendszerszerűség elvének, a nemzeti nyelv szerkezetének és az internacionalizáció elvének való fokozottabb megfelelés érdekében. Az irodalmi nyelv szókészletének jelentős részét alkotva, azt folyamatosan bővítve és gazdagítva, a társadalompolitikai terminológia sajátos jellemzőkkel rendelkezik, kialakulása és fejlődése azonban a nyelv általános törvényeinek és normáinak engedelmeskedik.

A társadalompolitikai terminológia fejlődésének tényei meggyőző példái a nemzeti és a nemzetközi kölcsönhatásának

111

a nyelvben, a nemzetközi nemzetivé válásának dialektikus folyamatának. Bár az internacionalizmusok a nemzeti terminológiai rendszerek jelentős hányadát teszik ki, nem fosztják meg azokat sajátos jellegüktől, hiszen minden nyelvben nemzeti karakterük van, a társadalomtudományok nemzeti terminológiáiban pedig aktív motiváló alapul szolgálnak nemzeti származékok, összetett és többszavas terminusok létrehozásához. Vö.: партия — партийный, партийность, партбюро, партгруппа, партдисциплина, партийное поручение stb. Így a társadalompolitikai terminusok beszédkultúra szempontjából történő vizsgálata csak a nemzetközi és a nemzeti elemek arányának figyelembevételével lehetséges. Mindenekelőtt azokra a terminuspárokra gondolunk, amelyekben az egyik terminus internacionalizmus: депозиты — вложения, тезаврация — тезаврирование — накопление, реализация — сбыт, инфляция — обесценение, профит — прибыль, экспорт — вывоз stb. Néhány ilyen párt nem nevezhetünk dublettnek. Például a неустойка terminus jelentése tágabb, mint a kölcsönzött пеня és штраф terminusoké. Ez utóbbi kettő hiponimikus viszonyban áll a неустойка hiperonimával. A nemzetközi налог terminus jelentése tágabb, mint a nemzetközi акциз terminusé, amely hiponimikus viszonyban áll a пошлина terminussal. A nemzetközi инвестиция terminus a вложения. terminushoz képest hiponima.

A kölcsönzött jellegű nemzetközi terminus gyakran kifejezőerejével, tömörségével és egyértelműségével felülmúlja a nemzeti terminust, ezért jobban megfelel a tudományos fogalomnak. Vö.: эмиграция — перемещение, эмбарго — запрет, эмиссия — выпуск, реализация — сбыт, конкуренция — соперничество, конвенция — соглашение, координация — согласование, репарация — возмещение. Ilyen esetekben célszerű a nemzetközi terminust előnyben részesíteni. Számos nemzetközi terminusszó megfelelője nemzeti terminusszókapcsolat, például: ипотека — заем под неподвижность; фритредерство — политика свободной (беспошлинной) торговли; девальвация — снижение курса, обесценение валюты; кризис — экономический спад stb. Így a nemzeti nyelvek társadalompolitikai terminológiájának vizsgálata csak nemzetközi összetevőinek figyelembevételével lehetséges, mindenekelőtt azokéval, amelyek a terminusok mikrorendszereinek elágazását megalapozzák – ez a társadalompolitikai terminológia jelenkori gazdagodásának legaktívabb tényezője; különösen akkor, ha a nemzetközi terminus a nemzetihez képest nagyobb szóalkotási rugalmassággal jellemezhető: импорт — импортер, импортировать, импортированный, импортирование; тезаврация — тезаврирование, тезаврированный, тезаврировать, тезаврироваться stb.

A társadalompolitikai terminológia egységesítése megköveteli annak a terminusnak a kiválasztását, amely a leginkább megfelel a jelölt

112

…érthető. Kétnyelvűség esetén azonban, amikor egymással ellentétes tendenciák — a nemzeti nyelv szerkezetének való maximális megfelelés és az internacionalizálódás tendenciája — hatnak, ezt nem olyan egyszerű megtenni. Egyes szinonimikus terminusok, köztük a dublettpárok is, olyannyira beépültek a rendszerbe, hogy azt állítani: a rendszer rendezése az egyik szinonimikus terminus kiküszöbölésével érhető el, annyit tesz, mint figyelmen kívül hagyni a nyelv fejlődésének törvényszerűségeit.

A társadalompolitikai terminus státusza: egyértelműség, elméleti megalapozottság, a fogalomnak való megfelelés, rendszerszerűség, amelyet az ideológiai koncepció határoz meg.

A marxista–leninista materialista ontológia és ismeretelmélet lehetővé teszi, hogy értelmezzük, úgymond, a terminus filozófiáját: a terminus és a fogalom dialektikus egységét; a terminológiai rendszerek fejlődésének extralingvisztikai és nyelvi tényezőktől való függését; a terminus fogalmi tartalma és formája közötti kölcsönhatást; az általános és az egyedi problémáját a terminológiában; az anyagi, szemantikai és fogalmi elemek viszonyát a terminológiában; a terminológiai rendszer szerveződésének hierarchikus jellegét; a terminus helyét a rendszerben, a terminológiáét pedig a köznyelvben; a műszaki és a társadalomtudományi terminus közötti különbséget; az utóbbi ideológiai koncepciótól való függését; valamint az internacionális és a nemzeti elem dialektikus egységét a terminológiai rendszerek kialakításában.

A valóság minden oldala, V. I. Lenin meghatározása szerint, „csupán önállónak, különállónak tűnik (besonders für sich bestehende). Csak összességükben (Zusammen) és egymáshoz való v i s z o n y u k b a n (Beziehung) valósul meg az igazság”¹. A társadalomtudományi terminusok ökológiája (a társadalomtudományi diszciplínák terminusainak kölcsönös függése, a köznyelvi környezettől és a konkrét társadalomtudományok fejlődésétől való függésük) magában foglalja az egymással érintkező nyelvek terminológiai rendszerei közötti kapcsolatok tisztázását is: minden nemzeti nyelv terminológiai rendszerében vannak azt egyedivé tevő terminusok, valamint olyanok is, amelyek közösek a rokon és nem rokon nyelvek megfelelő rendszereinek terminusaival; ez feljogosít arra, hogy a rokon és nem rokon terminológiai rendszerek bizonyos közös paraméteregyütteséről beszéljünk.

A nyelvek tartós érintkezése során, kölcsönhatásuk eredményeként, elkerülhetetlenül közös fejlődési tendenciák alakulnak ki az érintkező nyelvek terminológiai rendszereiben; feltárásuk mindenekelőtt azt jelenti, hogy fel kell tárni a dublettpárok közötti lexikai-szemantikai viszonyokat, amelyek magukban hordozzák a terminológiai rendszerek további fejlődésének bizonyos ösztönzését.

¹ Ленин В. И. Полн. собр. соч., т. 27, с. 178.

8 Užsak. Nr. 1007

113

„Ontológiai és ismeretelméleti szinten a történelmi tényre jellemző az elemi és az integrális jelleg dichotómiája. Egyfelől meghatározott kölcsönös kapcsolatokkal rendelkező elemekből álló hierarchikus képződmény, másfelől pedig bizonyos teljesség, amely egyszerre rendelkezik megismételhetetlenséggel és a tipikusság valamely fokával”². A nemzeti nyelvek társadalompolitikai terminológiáját is az elemi és az integrális jelleg ilyen dichotómiája jellemzi (egyfelől sajátos komponensei között sajátos viszonyrendszerrel rendelkezik, másfelől alkalmas a más hasonló rendszerekre is jellemző kapcsolatok kialakítására, és tipikus komponensekből áll).

Ha a fogalom és a terminus között közvetlen, motivált kapcsolat állna fenn, nem is kellene terminusok összehasonlító elemzéséről beszélni. A társadalompolitikai valóság (a realitások rendszere a fogalmak rendszerében) azonban a különböző nyelvekben a formai eszközök segítségével eltérő módon tagolódik. A lexikai-szemantikai tipológia szempontjából nem közömbös, hogy egy adott fogalmi rendszert hogyan, milyen nyelvi eszközökkel fejeznek ki. Ez a kérdés pedig a terminológiai rendszerek nyelvészeti alapú kutatásának egyik legfontosabb kérdése.

A társadalompolitikai terminológia szemantikai szerveződésének egysége a szinonimikus, hiponimikus, antonimikus, konverzív és néhány más típusú kiegészítő, ágensi és összeférhetetlenségi viszony sajátos korrelációin alapul. Úgy véljük, hogy mindezek a kategóriák feltételes, viszonylagos jellegűek, és a kutató koncepciójától függenek, ontológiai mibenlétüket azonban nem érintik. A társadalompolitikai terminológiában korrelációról csak egyetlen ideológiai koncepción belül lehet beszélni, figyelembe véve, hogy az első szintű „igen”–„nem” dichotómia nem mindig elegendő.

A társadalompolitikai terminusok társadalmi jelentősége szükségessé teszi létrehozásuk és használatuk ellenőrzését, ez azonban csak akkor vezet valóban tudományos eredményekhez, ha a társadalomnak az a része végzi, amelynek érdekei egybeesnek a történelmi fejlődés menetével, és ezért objektív ismereteket igényel.

A terminusrendszer az emberi tudat működésének eredménye, ám az egyén ugyanazokat a társadalmi jelenségeket különbözőképpen értelmezheti, és ennek nyomán eltérő osztályozásokat hozhat létre. Az embernek ezzel a szubjektív tevékenységével mint a szavak szemantikai evolúcióját befolyásoló tényezővel különösen számolni kell a társadalompolitikai fogalmakat kifejező terminológia kutatása során. Így a társadalomtudományi terminusok közötti viszonyok megváltozása

² Уколова В. И. Исторический факт как система.—В кн.: Системный метод и современная наука. Новосибирск, 1972, вып. 2, с. 148.

114

az objektív tényezők (társadalmi-politikai, társadalmi-gazdasági viszonyok) és a szubjektív tényező (az emberi tudat osztályozó tevékenysége) kölcsönhatása határozza meg. Végső soron az újonnan létrejött társadalmi-politikai terminusokat a társadalom vagy elfogadja, vagy elveti, és ebben döntő szerepet játszik az extralingvisztikai tényező – az eszmék harca.

Napjainkban, amikor a polgári és szociálreformista teoretikusok közül kikerülő antikommunisták nem tették le a fegyvert, hanem egyre hevesebben támadják a szocializmus alapjait, védelmezve a kapitalizmus intézményeit, a marxista–leninista tudomány feladata, hogy leleplezze elméleti konstrukcióik ellenséges tartalmát, és e konstrukciókban a terminológiának nem elhanyagolható szerepe van. Mindenekelőtt az olyan terminusokra gondolunk, mint „népi kapitalizmus”, „jóléti állam”, amelyekkel a mai polgári ideológusok az imperializmus régi lényegét fedik el annak minden fogyatékosságával és ellentmondásával együtt.

Kétségtelen, hogy az olyan terminusokat, mint proletariátus, kommunizmus, munkásosztály, konkurencia, imperializmus, a marxista és a polgári irodalomban eltérő fogalmi jelentésben használják, feltárva a publikáció osztályjellegét. Ez a tény gyakran nehézséget okoz a fordítás gyakorlatában: az alapvető társadalmi-politikai terminusok fogalmi jelentésének világos ismerete híján pusztán formai megfelelőik kerülnek a helyükre, ami vagy teljesen eltorzítja a fordítandó irodalom értelmét, vagy félrevezeti az olvasót a szerző valódi álláspontját illetően, elhomályosítva politikai-pártállását. Így az osztályjellegű értékelő mozzanat mind a társadalomtudományi terminusok megalkotásában, mind használatukban érvényesül. Ezért számolni kell a társadalmi terminusok ideologémikus homonímiájával, és mindenekelőtt a fordítás folyamatában kell figyelembe venni azt.

Általánosan elfogadott nézet, hogy a terminus használata stilisztikailag semleges. A társadalmi-politikai terminusok esetében azonban e tekintetben bizonyos pontosításokra van szükség. Kiindulópontunk az, hogy az eszmék harca megmutatkozik a társadalmi-politikai terminusok kialakulásában és működésében. A társadalmi-politikai terminusok a megfelelő fogalmakat egyesítő ideológiai koncepció figyelembevételével töltik be megismerő és ismeretfelhalmozó funkciójukat; ebben különböznek a műszaki terminológiától. De ha egy társadalmi-politikai terminus ideológiai töltetű, ideológiailag kifejező, beszélhetünk-e szemantikai semlegességéről? A kérdés vitathatónak tűnik.

Úgy véljük, különbséget kell tenni a társadalmi-politikai terminus nyelvi és beszédbeli státusza között. Saját rendszerén belül stilisztikailag semleges, konkrét kontextusban azonban jelentése megváltozhat, és fel-

115

vehet érzelmi árnyalatokat. Ilyen esetekben a terminus jelentése a szignifikatív szemantikából (a megismerési összetevőből) és egy expresszív szemából áll. A funkcionális jelentések fordított irányú megváltozása mellett a társadalmi-politikai terminus megőrzi tudományos lényegét. A terminusok expresszív összetevővel való használatára V. I. Lenin publicisztikája érdekes példákat kínál. A burzsoázia terminust gyakran érzelmileg leértékelő igékkel, például vánszorog, lopakodik („A forradalom előrehalad, utána pedig vánszorog a burzsoázia”, 36. köt., 151. o.), valamint olyan melléknevekkel alattomos, ravasz, ingatag használja, amelyek új szemákat adnak a terminus fogalommal egybeeső fő szemémájához, anélkül hogy megváltoztatnák annak tudományos lényegét.

A terminológiai jelleg elvesztése más kérdés. Ez kétségtelenül minden terminusrendszerre, így a társadalmi-politikaira is jellemző, és a közhasználatú szókincs gazdagodásának egyik aktív útját jelenti.

A társadalmi jelenségek nyelvi jelekkel történő reprezentációjának sajátossága abban áll, hogy a megismerési helyzet egyik összetevője – a megismerő alany – a megismerendő objektumot (a valóságot) nyelvi jelben (terminusban) rögzítve nem mindig érdekelt annak valódi lényegét tükrözni. Innen erednek az elnevezett fogalmak lényegét elfedő terminusok. Ezért olvasásukhoz osztályszempontú megközelítés szükséges.

Véleményünk szerint különbséget kell tenni a társadalmi-politikai terminusok használata és befogadása között. Arra a tényre gondolunk, hogy a publicisztikában, a sajtóban és a szépirodalomban előforduló terminusokat – miközben azok valódi tudományos jelentésükben szerepelnek – az olvasók eltérően fogadhatják be. A társadalmi-politikai megnevezések terminológiai pontosságának elsajátítása a társadalomtudományi ismeretek terjedésével fokozódik.

Így a nyelvben a pontos definíció annak szükséges feltétele, hogy a terminus egy meghatározott terminológiai rendszer alkotóelemévé váljon; a beszédben pedig a jelentés lényegének megőrzése és a konnotatív meghatározottság következményeként fellépő pejoráció jellemző.

A társadalmi-politikai terminológia működésének fő elveit a következőkben látjuk: a terminus és a fogalom lehető legnagyobb megfelelése; szükség esetén a jelentés pontosítása definíció vagy glosszák útján; valamint az azonos típusú fogalmak kifejezésére azonos típusú terminusok lehető legnagyobb mértékű használata.

A társadalmi-politikai terminológia kommunikatív funkciójának kettőssége (nemcsak a belső, nemzeti érintkezés kielégítésére irányul, hanem a külső, nemzetközi érintkezésre is) – mint a nyelvek funkcionális közeledésének egyik aspektusa, amely a tudományos-technikai forradalom körülményei között státuszuk kiegyenlítésének irányába mutat – folyamatosan erősödik. A filológiai-ideológiai aspektus is-

116

A társadalmi-politikai terminusok kutatása feltételezi a nemzeti nyelvek társadalmi-politikai terminológiája fejlődésének és működésének jelenkori folyamatai további feltárását és vizsgálatát, széles nemzetközi összefüggésben, mind a működés, mind a nyelvi kultúra szempontjából.

A társadalmi-politikai terminológia kodifikációjáról sokkal nehezebb beszélni, mint a műszaki tudományok terminológiájáról. Ennek oka társadalomtudományi jellege és a társadalmi élet területén való széles körű használata. A nyelvtervezés és a nyelvek közös terminológiai készletének kialakítása során a társadalmi-politikai terminusok értékelésében a fő figyelmet azok informatív használhatóságára, ideológiai egyértelműségére, a nemzetköziesítés elvének való megfelelésére, valamint az irodalmi nyelvi normáról alkotott általános fogalmakkal való viszonyára kell irányítani.