LIETUVIŲ KALBOS SANDAROS TYRINĖJIMAI

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXVI (1987)

KAZIMIERAS ŽUPERKA

A STÍLUSNORMÁK TÜKRÖZŐDÉSE A METANYELVI KOMMENTÁROKBAN

Metanyelvi kommentárnak a nyelv, illetve annak egységei vagy a szöveg nyelvi kifejezésmódjának megvitatását nevezzük: értékelést, a használat indoklását stb.¹ Például: Értelmesnek lenni gyakran annyit jelent, mint függőnek, engedelmesnek lenni. (A szó új és furcsa jelentése, de sajnos egyre népszerűbb.) LM 1984.V.13; Kedves tanárnőnk, akihez egyáltalán nem illik a docens hideg megszólítás (ezért nem is szólítjuk így!), nagyon hasonlít egy ilyen borostyánhoz N 1975 12 25; A „méltóság” szó nagynak tűnik, különösen – ha egy litván parasztasszonyról beszélünk LM 1981.V.16; Tanta, aki ilyen dalokat alkotott, már csak ezekért is megérdemli a halhatatlanságot. Ez túl fellengzős megfogalmazás MarcD 96.

A metanyelvi kommentárok tartalma meglehetősen változatos. E változatosságból azokat a kommentárokat emeltük ki, amelyek stilisztikai információt közvetítenek, azaz metanyelvi stíluskommentárokat. Szépirodalmi, publicisztikai és tudományos szövegekből², valamint összejöveteleken és konferenciákon elhangzott beszédekből és kötetlen beszélgetésekből gyűjtöttük őket. Ezek a kommentárok azt mutatják, hogy társadalmunk nyelvi tudatában számos módja él a litván nyelv használatának: tudományos, jogi, hivatalos, újságírói, publicisztikai, hétköznapi, népi, választékos, durva, falusias, régies, mai, idősebbekre jellemző, fiatalokra jellemző, szemléletes, érzelmes, szatirikus, tömör, sablonos, zsargonbeli stb. A felsorolt nyelvhasználati módok közül soknak a stilisztikatudományban stílusstátusza van, funkcionális vagy más stílusnak számít (tudományos, publicisztikai, hétköznapi, választékos, szemléletes, tömör). Más beszédmódokat (az idősebbekre, a fiatalokra jellemzőt, a zsargonbelit) rendszerint nem tekintenek stílusnak, de szorosan kapcsolódnak a nyelv stilisztikai rendszeréhez és a stílusnormákhoz.

A vizsgált metanyelvi kommentárok kétféle stilisztikai információt közvetítenek: egyrészt azt mutatják, hogy a beszélő megkülönböztet egy bizonyos nyelvhasználati módot (illetve stílust); másrészt egy adott nyelvi eszközt az adott stílus megszokott, jellemző elemének, vagyis stílusnormának tekintenek. Egyes szavakat, kifejezéseket, hosszabb szövegrészleteket, illetve általában a beszédmódot értékelik. Például: A törvények nyelvén szólva, ő visszaeső bűnöző, különféle lopásokért már többször elítélték T 1980.XI.12; Úgy hívta meg, ahogy egy jog

¹ Žr. Jiříčková J. Metařečový komentář. – Slovo a Slov esnost, 1979, N 2, s. 149—151; Hoffmannova-Jiříčková J. Metajazyk a metareč a jejich charakter v díle Karla Čapka. – Slovo a Slov esnost, 1979, N 4, s. 295—296.

² A metanyelvi funkció (lásd erről: Župerka K. Metalingvistinė kalbos akto funkcija įvairiuose stiliuose. – In: Visuomenė ir asmenybės ugdymas/Mokslinės konferencijos tezės. Šiauliai, 1978, 117. o.) szempontjából a nyelvtudomány különbözik a többi tudománytól: itt minden metanyelvi, nem csupán egyes kommentárok. A nyelvtudományi munkákból csak a saját szöveg nyelvi kifejezésmódjára vonatkozó kommentárokat gyűjtöttük. A nyelvészek a többi nyelvhasználóhoz hasonlóan beszéd vagy írás közben keresik a megfelelő szót, és olykor kommentálják is ezt a keresést.

194

ninkai sako, įtraukė į nusikaltimą V. K., beje, taip pat nepilnametis T 1978. X.5; Atsiprašau, jei atsakymas nuskambės labai vadovėliškai. Struktūrinis branduolys miesto plane, gyvenamųjų ir visuomeninių pastatų kompleksas su aptarnavimo centru, pastatytas pagal architektų sumanytą funkcinę-kompozicinę idėją, – taip urbanistai nusako gyvenamąjį rajoną LM 1983.X.15 (iš architekto interviu).

A nyelvészeti stilisztikában a stílust rendszerint a nyelvi eszközök célszerű szelekciójaként (kiválasztásaként) és kombinációjaként (kompozíciójaként) határozzák meg. A nyelvhasználók metanyelvi kommentárjai főként a szelekciót, vagyis a stilisztikailag jelölt stíluseszköz-készletet tükrözik és értékelik. Š. Bally „A francia nyelv stilisztikája” című művében ezt írta: „A beszélőt nem érdeklő jelenségeknek a stilisztikát sem kell érdekelniük”³. Ezzel az állítással ma csak részben értünk egyet: a kódolás stilisztikájára érvényes; a dekódolás stilisztikája számára az is fontos, ami a címzettet érdekli. Š. Bally állítását így fogalmazhatnánk át: a stilisztikát nem kerülhetik el azok a jelenségek, amelyek érdeklik a beszélőt. A metanyelvi kommentár használata a nyelvi kifejezés tudatosságát, a megnyilatkozás aktualizálását jelzi. Ezek a kommentárok sajátos nyelvvizsgálatot jelentenek, és világosan megerősítik F. de Saussure megjegyzését, miszerint a nyelvi tevékenységet kisebb-nagyobb mértékben mindenki vizsgálja⁴.

Az utóbbi években a metanyelvi stíluskommentárok egyre inkább felkeltik a stilisztika és a szövegnyelvészet kutatóinak figyelmét⁵.

Fontos kérdés a stíluskommentárok tipológiája. A kommentárokból összegyűjtött, korábban felsorolt nyelvhasználati módok nem alkotnak egységes osztályozási rendszert: különböző szempontok szerint különülnek el, egymáshoz pedig alá- és fölérendeltségi, mellérendeltségi, elkülönülési vagy metszési viszonyok fűzik őket. A kommentárok elemzése megerősíti az általános stilisztikai problémákat kutatók következő megállapításait: 1) a stílusok száma nem véges⁶; 2) egyetlen szempont szerinti osztályozás nem teszi lehetővé a stílus összetett jelenségének kellően részletes tárgyalását, ezért különféle stílusosztályozásokra van szükség⁷.

A kommentárok elemzése nem kíván új stílusfelosztást javasolni, és a meglévő osztályozásokat sem cáfolja. Igaz, azt sem mondhatjuk, hogy egyértelműen megerősíti őket. Egyrészt ugyanis a kommentárokban szereplő nyelvi kifejezőeszközöket valamely stílushoz rendelik, de a stílus itt nem jelenik meg sajátos rendszerként. Másrészt a stílust nem egy nagyobb rendszer tagjaként jelölik meg, hanem csupán egy kétpólusú stilisztikai szembeállítás egyik tagjaként: vagy mindkét ellentétes tagot megnevezik, vagy – gyakrabban – csak az egyiket mondják ki, a másik pedig kikövetkeztethető, például: Hivatalosan az Új Zenei Együttes nevet viseli, köznyelven pedig rövidebben

³ Балли Ш. Французская стилистика. — М., 1961, с. 79.

⁴ Жр. Соссюр Ф. де. Труды по языкознанию. — М., 1977, с. 45.

⁵ Zs. Vinokur T. G. Néhány stilisztikai fogalom tartalmáról. — In: Stilisztikai tanulmányok. Moszkva, 1972, 84. o.; Vezsbickaja A. Metaszöveg a szövegben. — In: Újdonságok a külföldi nyelvészetben. Moszkva, 1978, 8. sz., 417. o.; Cseremisin P. G. Orosz stilisztika. — Moszkva, 1979, 2. rész, 38–44. o.; Svárckopf B. S. A beszédfolyamat stratégiája és taktikája a stilisztikai normához való viszonyukban. — In: Nyelvi norma és funkcionális stílusok. Meghívóprogram és előadási tézisek a köztársasági szimpóziumra. Vilnius, 1984, 50–52. o.

⁶ Жр. Скребнев Ю. М. Очерк теории стилистики. — Горький, 1975, с. 48.

⁷ Ten pat, p. 42, 56, 166.

195

– Nako ansambliu LM 1984.III.31; Hivatalosan aláírva: „Előre is hálás Brazulis“ (a buszon folytatott beszélgetésből).

A megjegyzésekből összegyűjtött nyelvhasználati módok megnevezései és fogalmai alapján elmondható, hogy itt többféle stílusjelenség tükröződik: 1) az úgynevezett funkcionális stílusok; 2) az általános stíluskultúra-kategóriák; valamint 3) egyéb stilisztikai és stílussal kapcsolatos szembeállítások: az úgynevezett vertikális stílusosztályozás (magas – alacsony), az életkor szerinti (idős – fiatal), a történeti (régiesen – újszerűen beszélve), a területi (falusiasan – városiasan beszélve), valamint a köznyelv és a nyelv más változatai közötti szembeállítás (pl.: ahogyan a dzukok nevezik, zsargonban szólva).

1. A metanyelvi megjegyzések jól tükrözik 4 funkcionális stílus – a tudományos, a közigazgatási, a publicisztikai és a hétköznapi – kifejezőeszközeit.

a) A tudományos stíluseszközökre az alábbi megjegyzések utalnak: tudományosan szólva, tudományosan fogalmazva, tankönyvszerűen hangzik, ahogyan a skolasztikusok mondanák. Ide sorolhatók a szellemi munka különféle területeinek nyelvére utaló megjegyzések is: a nemesítők nyelvén szólva, a filozófusok (közgazdászok...) terminusával élve.

b) A közigazgatási (hivatalos, jogi, törvényi) stílusra utaló megjegyzések: hivatalosan szólva, hivatalosan nevezik, a törvény nyelvén fogalmazva, jogi nyelven beszélve, a jogászok így neveznék, bírósági nyelven szólva, ahogyan a jogászok mondják.

c) A publicisztikai (újságnyelvi) stílusra utaló megjegyzések: publicisztikai nyelven szólva, plakátszerűen megnevezve, ahogyan az újságokban mondják, ahogyan az újságírók írják, a sajtóban nevezik.

d) A hétköznapi (mindennapi) stílusra utaló megjegyzések: hétköznapibban szólva, mindennapi nyelvre lefordítva, egyszerűen fogalmazva, egyszerű szóval. Ezt a stílust jelölik leggyakrabban az olyan megjegyzések is, mint ahogy a nép mondja, népies kifejezéssel élve, ahogy az emberek mondják, ahogyan mondani szokták, az emberek szerint, ahogy a műveltek mondják. A hétköznapi stílusra utaló megjegyzések közé sorolható sok alacsony (durva) stílusú megjegyzés is: ahogy a faragatlanok mondják, nyersen (durván; gyakran nem ajánlottan: gorombán) szólva, finomabban fogalmazva, csúnya szóval. Ennek a stílusnak a jelzései az olyan fordulatok is, mint elnézést kérve, bocsássanak meg ezért a kifejezésért.

e) A művészi stílusnak nincsenek sajátos nyelvi eszközei, kivéve a ritka (a litván nyelvben előforduló) költői kifejezéseket, a metanyelvi megjegyzések pedig – amint említettük – valamely stílus jellegzetes eszközeire hívják fel a figyelmet; ennélfogva ebben az esetben nincsenek tipikus metanyelvi megjegyzések. A meglehetősen gyakori képletesen (szemléletesen) szólva megjegyzés a beszéd szemléletességére utal mint az általános stíluskultúra sajátosságára (vagyis a szemléletesség viszonylagos mértékére a teljes kontextus kifejezőerejéhez viszonyítva), nem pedig mint a művészi stílus jellegzetességére. A nyelvi kifejezés költőiségére utalhatnak az olyan megjegyzések, mint ahogy a költő (költők) mondja, a költő szavaival élve, ahogy a dalban mondják, valamint egyes konkrét megjegyzések, például ahogyan a dalok ígérték MarcSA 191.

2. A stíluskultúra fogalmába beletartoznak az általánosabb (pontosság, világosság, tömörség) és a specifikusabb (szemléletesség, élénkség stb.) stilisztikai sajátosságok. A metanyelvi megjegyzések különösen gyakran tükrözik a közlés pontosítását és tömörítését: pontosabban (jobban, helyesebben) szólva; tömören fogalmazva, röviden szólva, röviden és velősen, (egyetlen) szóval.

E cikk elkészítésekor J. Balčikonis „Válogatott írások” című kétkötetes művéből (a szerző saját szövegéhez fűzött megjegyzésekből), valamint az általa fordított művekből gyűjtöttük ki a metanyelvi megjegyzéseket

196

H. K. Andersen „Meséi”. 4 pontosító utalást találtunk: jobban mondva (3 alkalommal), pontosabban szólva (1); 14 – tömörségre utaló megjegyzést: röviden szólva (7), még rövidebben szólva (1), szó szerint (1), egy szóval (1), szóval (4).

3. A fennmaradó, még nem tárgyalt metanyelvi stíluskommentárok közül legalább a következőket érdemes megemlíteni:

a) A magas és alacsony stílus ellentétét tükrözők. A magas stílust jelzik: fennkölten szólva, fennkölt szó, választékos szó, ünnepélyesen hangzik, szép szavakkal szólva, ahogyan a himnuszban mondják. Egy magasabb stílusú megjegyzést (az a név nekünk túl bonyolult) H. K. Andersen „Meséiben” találtunk: – A rómaiak és a görögök driádnak nevezték – mondta az öregember. – De ez a név nekünk túl bonyolult, ezért Naujasodėben „a családfa nagyanyjának” nevezték el BalčAP 112.

Az alacsony stílusra azok a megjegyzések utalnak, amelyeket már a társalgási stílusról szólva említettünk.

b) Az alacsony stílusra utaló megjegyzések egy része egy másik – érzelmi – ellentétpárba is illeszkedik: a pozitív és negatív konnotációk oppozíciójába, vö. gyengéden nevezi, kedves (becéző) néven hívja, szépen nevezte el és nem túl gyengéden szólva, durván fogalmazva.

c) Jól látható a beszédmódok történeti (kronológiai) ellentéte – a régies és az új keletű beszédmódé: régiesen beszél, régiesen mondanád, régiesen szólva, régies kifejezés, ahogyan akkor mondták, ahogyan korábban az emberek mondták – ahogyan ma szokás (kedvelt, divatos) mondani, ahogyan ma nevezik, mai kifejezéssel szólva, mai módon mondva, másképp fogalmazva, modernül szólva.

d) A nemzedékek beszédmódjának ellentéte: az öregek mondják, az idősebbek úgy nevezik – ahogyan a mai fiatalok mondják, a fiatalok szerint, ahogyan a mi fiataljaink mondanák. Ide tartoznak a gyermeknyelvre vonatkozó megjegyzések is: a gyerekek úgy nevezik, az óvodások úgy nevezik (ellentétben: a felnőttek azt mondják). A régies és az idősekre jellemző beszédmód részben ezt is erősíti, például: ahogyan a szüleink szívesen mondták.

e) A beszéd területi – falusi és városi – ellentéte. Megjegyzések: falusias stílus, a falusi ember szavaival szólva – városi beszéd. A falusi beszédre utaló megjegyzések olykor összefonódnak a régies beszédmódra vonatkozó megjegyzésekkel: ahogyan a falunkban mondták, ahogyan a faluban szokás volt mondani.

f) A köznyelvvel különösen gyakran a zsargonnyelvet állítják szembe: zsargonban mondják, a folyosói zsargon szerint mondta, a filmesek zsargonjával szólva, a rabok zsargonjával élve, a meliorátorok zsargonjában nevezik, a vilniusiak zsargonjában jelentette.

A metanyelvi stíluskommentárok nemcsak kifejezetten tükrözik a tényleges stílusnormát; a nyelvhasználók, a társadalom e norma kodifikálásának jogára is igényt tartanak. Úgy tűnik, hogy a tényleges stilisztikai használat és a stílusnormák kodifikációja között kisebb a távolság, mint más nyelvi normák és kodifikációjuk között. Mondjuk, az, hogy valami könyvszerű (vagy „beszélt nyelvi”), olyasmi, amit az egész litvánul beszélő társadalom, vagy legalábbis annak nagy része könyvszerűnek (vagy „beszélt nyelvinek”) érzékel; egy nyelvi hiba viszont akkor is nyelvi hiba, ha a társadalom nagy része elköveti. A stílusnormák ugyanis belső nyelvi normák; megsértésük nem rombolja le a nyelvi rendszert, változásuk, bizonyos stílusdiffúzió pedig csupán másképpen differenciálja ezt a rendszert.

A stíluskommentárok részletesebb metanyelvi vizsgálata igen értékes lehet (ebben a tanulmányban csupán 700 példára támaszkodtunk). Az ilyen kommentárokat tartalmazó megnyilatkozások érdekes adalékokkal szolgálhatnak a nyelvi eszközök versengésének megértéséhez, mivel sok megjegyzés (más szóval, tudományosan szólva stb.) nem más, mint a versengés demonstrációja.

197

RÖVIDÍTÉSEK

BalčAP – Andersenas H. K. Pasakos/Vertė J. Balčikonis. – V., 1966.

LM – Irodalom és művészet.

MarcD – Marcinkevičius Just. Dienoraštis be datų. – V., 1981.

MarcSA – Marcinkevičius Just. Sena abėcėlė. – V., 1969.

N – Nemunas.

T – Tiesa.

A STÍLUSNORMÁK TÜKRÖZŐDÉSE A METANYELVI KOMMENTÁROKBAN

Összefoglaló

A litván nyelvű szépirodalmi, publicisztikai és tudományos szövegek, valamint beszédaktusok metanyelvi (és metanyelvészeti) kommentárjaiban különféle stílusjelenségek és stilisztikai jelenségek tükröződnek: 1) a funkcionális stílusok normái, 2) a beszéd stíluskultúrájának általános kategóriái (pontosság, világosság, tömörség, képszerűség stb.), 3) más stilisztikai vagy a stílussal összefüggő ellentétpárok: az úgynevezett vertikális stílusosztályozás /magas – alacsony/, az életkor szerinti (idősek beszéde – divatos beszéd), a történeti (régies – divatos beszéd), a területi (falusi – városi beszéd) és más ellentétpárok. A kommentárok nemcsak a tényleges stílusnormát tükrözik, hanem az anyanyelvi beszélők arra irányuló törekvéseit is, hogy kodifikálják ezt a normát. A stílus metanyelvi kommentárjainak részletes vizsgálata hozzájárulhat a mai stílusnormák, a nyelv stilisztikai rendszerének differenciálódása, a nyelvi eszközök versengése és más stilisztikai jelenségek mélyebb megértéséhez.