LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXVIII (1989)

KALBŲ RYŠIAI IR SĄVEIKOS

ALVYDAS BUTKUS

A LETT NYELV HATÁSA A SKYRONYSI LITVÁN NYELVJÁRÁSRA

A cikk adatai az 1984-ben, a Lett SZSZK Bauska járásának Brunava községében, Skyronys, Skyronėliai és Vaļtakiai falvakban rögzített szövegekből származnak. Skyronysból adatközlők: J. Fataras* (szül. 1908), A. Povilionis (szül. 1924), Skyronėliaiből E. Ščerbicka (szül. 1913), Vaļtakiaiból O. Drūseikienė (szül. 1945). Skyronys körülbelül 7 km-re fekszik Smilgiai falutól (Biržai járás), a lett nyelvterülettől a lett nyelv választja el. Vaļtakiai közvetlenül a Lett SZSZK határa mögött kezdődik; Smilgiai környékétől a Pleiriai-erdő (más néven Būdbergė-erdő) választja el Vaļtakiait, amelyen a két köztársaság határa húzódik. Skyronyst és környékét 1921-ben csatolták Lettországhoz, a litván–lett határ választott bírósági megállapításakor.

Valamennyi adatközlő őshonos. A. Povilionis Smilgiai faluból származó litván nőt vett feleségül, feleségével litvánul beszél. A gyerekek lett iskolát végeztek; litvánul csak anyjuk jelenlétében beszélnek, egymás között pedig lettül. A többi adatközlő házastársa lett; a család nyelve a lett. Egyes adatközlők gyermekei, például J. Fataras lánya, értik a litvánt, de a beszélgetésbe lettül szólnak bele.

K. Garšva tanúsága szerint Skyronysban 1980-ban 8 ember tudott litvánul beszélni (Garšva 1985, 123). 1984-ben J. Fataras E. Ščerbicka és A. Povilionis mellett M. Ušerauskaitė tanítónőt és Vegyst is megnevezte.

Vaļtakiaiban sok a litván, de szinte mindannyian Litvániából érkezett új telepesek. O. Drūseikienė azt mondja, hogy mindenkivel litvánul beszél, akinek nehezére esik lettül beszélni. Sok litván vegyes házasságok révén került ide. Egyébként a névtan arra utal, hogy a lett lakosság korábban a mai Smilgiai környékén is vegyesen élt, vö. a Milinis, Stráutnykas, Žilgalvienė családneveket, valamint a Jaunzemė tanyát (Smilgiai falu és a Pleiriai-erdő között).

O. Drūseikienė és A. Povilionis beszél a legjobban litvánul. A lettes akcentus E. Ščerbicka beszédében érezhető a legerősebben. A skyronysi Milda Ušerauskaitė tanítónő kevésbé jól beszéli a nyelvjárást – a standard litván nyelvhez igazodik.

A Skyronys településnév etimológiáját A. Povilionis a következőképpen magyarázta: a falu két uradalom, Lankiečiai és Licneras között feküdt. Az adatközlő szerint az uradalmak a földek silány minősége miatt nem csatolták azokat birtokaikhoz. Az uradalmak között fekvő falut ezért nevezték Skyronysnak** (lettül Škirāni). Magából Skyronysból kettő van: Didieji és Mažieji Skyronys, más néven Skyronėliai. Mažieji Skyronys lakói kisbirtokosok voltak, fejenként alig néhány hektár földdel, amely ráadásul erdőszéleken, bozótosokban feküdt.

* Felhasználtuk K. Garšva 1980-ban rögzített szövegeit is.

** Jelenleg ezzel párhuzamosan a Skyroniai alak is használatos.

55

* * *

A Skyronys, illetve Valtakiai nyelvjárás az észak-panevėžysi nyelvjárás folytatása, közel áll a Smilgius környéki nyelvjáráshoz. Puntininkuojama. A hangsúly-visszahúzás vegyes; inkább általános visszahúzás figyelhető meg, vö.: labė, praštė, sk’aršė, išilgė határozószók (de senė, ruškė), továbbá n. pl. ark’l’e, nàme, tėvė, vaikė, vãrdė, g. pl. ark’l’u, kãpu, vãrdu, i. pl. šãkom, ark’lem, vaikem, n. sg. sėso, l. praes. sãko. A végződésben hangsúlyosak a különféle koks, -(i)a, toks, -(i)a esetek, valamint még néhány említett szó, például: n. pl. namė, vardė, pavalkė, g. pl. namų, l. praes. nežinõ. Ilyen ingadozásokat ugyanannak az adatközlőnek a beszédében is megfigyeltek. A délebbre fekvő Smilgius környéki nyelvjárással összehasonlítva a lett nyelv hatására kialakult eltérések is előfordulnak, például: n. pl. šãpale (F), g. pl. làšėn’u (F), l. pl. gùlb’ėnuos (D), l. sg. lietuvo (F, D), rìgo (D). Előfordul, hogy egy szónak két hangsúlya van, például: pirmutinis (F), biržuoš (Š), pãnemūnes (Š). Általánosságban azonban a lett nyelv hatása a nyelvjárás beszélőinek hangsúlyozására nem jelentős.

Fonetika

Magánhangzórendszer. Alapvetően a magánhangzórendszer nem különbözik az észak-panevėžysiétől, konkrétan a Smilgius környéki nyelvjárásétól. Csak néhány sajátosságot figyeltek meg.

E. Ščer­bicka a cirkumflexet és az r-t is így ejti, például: p(ę)rm ‘elsőt’, aps(ę)rgs ‘megbetegedett’, v(ę)rš ‘fölött’; elhagyja a rövid a-t a múlt idejű gyakori igealak képzőjéből: aidva ‘járt’, būdva ‘volt’, alkalmanként más alakokból is: prn’i’ki ‘eltűntek’.

J. Fataras az 1. sg. alakokat végződés nélkül és végződéssel is ejti: laũk ‘ki’, laũki ‘kint’ (Smilgiuose: laũk), stãrp és stãrpi ‘között’.

A lett nyelv hatására előfordul, hogy az eredetileg hangsúlyos magánhangzó nem nyúlik meg, különösen, ha a szó rokonságban áll egy lett szóval, például: a. sg. mšinu (F), n. sg. pàtars (Š) ‘Fataras’, tète (F, Š) ‘apa’, n. pl. pàč’os (F), l. sg. lätvijo (D, P), brūnavo (F, Š), nimãž (D) ‘egyáltalán nem’.

Mássalhangzórendszer. A nyelvjárás legfeltűnőbb új sajátossága a mássalhangzók lágyságának eltűnése. Mind a pozicionális, mind a jotizált lágyságú mássalhangzókat keményebben ejtik, hasonlóan a lett nyelvhez. A š, ž, v réshangokat és az r pergőhangot olykor egészen keményen ejtik, például: šaũds ‘szalma’ (F, Š), žỹds ‘zsidó’ (F, Š), tur ėja ‘volt’ (Š), letū.ve (Š) ‘litvánok’. A hangkapcsolatban az a mássalhangzó lágyabb, amely közvetlenül a magánhangzó előtt áll, például: šv’įn’t’e ‘ünnep’ (Š). Feltűnő az l mássalhangzó veláris jellegének gyengülése; ezt a mássalhangzót a hátul képzett magánhangzók előtt minden adatközlő (legfeltűnőbben E. Ščer­bicka és O. Drūseikienė) félkeményen ejti, ahogy a lett nyelvben. A szó végén, ahol korábban elöl képzett magánhangzó állt, megmarad a mássalhangzók lágysága: reik’ ‘kell’, ait’ ‘menni’, su ark’l’ ‘a lóval’. J. Fataras még l. praes. alakban is lágy mássalhangzót ejt, például: aš neaužtmen’ (hipernorma?). A nyelvjárásban a progresszív palatalizáció sem tűnt el, például: vėgis’ ‘Vegys’, smil’g’s’ ‘Smilgius’.

A lágyság nem egyformán gyengül. Az említett réshangokon kívül a zárhangok közül a foghangok (F, Š), a likvidák (Š) is „lettes keménységűek”. Az i előtt és szó végén a lágyság jobban megmarad, a k és g veláris hangok lágysága pedig minden helyzetben megőrződik. A közös szavakban a lágy k-t és g-t a lett nyelvhez hasonlóan ejtik, például: bi.ški

56

(F, Š), gi.mi ‘született’ (Š), ski·sts ‘folyékony’ (P), zeŋķe (nem zeŋk’e) ‘sűrűn, gyerekenként’ (F, P). E. Ščer bicka a lágy k-t olykor a litván alakokban is kiejti, például: trill.kos ‘trylikiuose’. A kiejtés a litván lágy t’, d’. hangokéhoz hasonló.

Két rövid magánhangzó között a zárhang megkettőződik, például: maž’ù.tte (Š), tėtte (F, Š).

Morfológia

A szomszédos Smilgiu nyelvjáráshoz hasonlóan megőrződött a névszók kettős száma: pam’òr-ka dvę diẽn; a többes szám helyhatározói esete -(i)daim végződést kap a -(i)ais mellett: šo vaik’em, šo arkl’em.

A megfigyelt újítások közül említést érdemel az affrikáták elterjedése azokban a paradigmákban, ahol a tővégi t, d és č, dž váltakozik, például: alanyeset többes szám diā́dėj || diā́džė́j ‘nagyok’; részes eset többes szám didžiesiem (Š), pačiēm (F), vö. lett pašiēm. Lett tővégek is előfordulnak: birtokos eset többes szám jōdāišu ‘a fekete juhoké’ (F).

A melléknevek (névmások, számnevek) nemsemleges alakjait hajlamosak hímnemű alakokkal helyettesíteni. Ez azonban csak fordításos vagy azokkal analóg szerkezetekben történik, például: Šitas gañ sunku dabar atsakyt (Š); vö. még: aštuũnas gegužės (F).

A szomszédos litván nyelvjárásoknál gyakrabban használnak főnévi jelzőket az -inis képzős melléknevek helyett: rañkos mašina, medžio sudýnai.

A jövevényszavak (lett jövevényszavak) ragozása nem különbözik a saját szavakétól még akkor sem, ha a végződések megegyeznek a lettekkel, vö. birtokos eset egyes szám daṁp’a (lett dampja) ‘cséplőgépé’ (Š), helyhatározói eset egyes szám tuōver (lett toveri) ‘dézsában’ (F). Bár kivételek is előfordulnak, vö.: jelen idő, egyes szám első személy išmélžam (lett izslaucam; a nyelvjárásban ennek išmel’ž’am-nak kellene lennie) (F).

Szintaxis

Széles körben használatos a birtokos részes eset: Kožnāi pievai būvo vārdas (F). Sesuõ jāi dirbo ‘Az ő nővére dolgozott’ (Š).

Az irány kifejezésére mind a ant elöljárószót használják tárgyesettel, mind az inessivust: Varydavo tós kārves ant ganyklės (F). Važiāvo piršliuos an Lietuvą (F). Mum lang-vidū – Lātvijo mokyklė ėję (D). A lett nyelvben szintén mindkét módot használják az irány kifejezésére.* Litvániában az ant elöljárószó tárgyesettel az irány kifejezésére meglehetősen nagy kelet-aukštaitiai területen használatos, elsősorban a kupiškėnų és észak-panevėžiškių nyelvjárásokban (Zinkevičius 1966, 416). Az irányt jelölő inessivus Litvániában csak a Biržai–Papilys térségben ismert (Zinkevičius 1966, 201).

A hely, valamint a figyelem és a hozzáadás kifejezésére a szokásos inessivus mellett a terp: Kiek terp selýklo yrā cūkro (P) elöljárószós szerkezetet is használják. Ez a szerkezet a szomszédos Biržai-vidéken is ismert.

A skyronysi beszélők valamivel gyakrabban használnak tükörfordításból eredő analitikus szerkezeteket, mint Észak-Litvánia határvidéke. Például a Smilgiuose is ismert kalkok, az atidaryti, palikti vālio (lettül atvērt, atstāt vaļā ‘uo.’) mellett Skyronysban széles körben használatosak a dėti pašāl ‘hozzáad’ (F) formulák: Krapūs dėda pašāl’, česnakūs dėda pašāl’ [a kolbászhúshoz]. Mės pradė-

* A lett uz ‘-ra/-re’ elöljárószó birtokos esettel helyet, tárgyesettel pedig irányt jelöl.

57

jom cukrų dėt pašāl’ [a sörbe] (Š), vö. lettül likt klāt ‘uo.’; tikti pašāl’ ‘odajutni, elérni’: Ir apriša aplink, ir [kiškiai] netinka pašāl’ [az almafákhoz] (F), vö. lettül tikt klāt ‘uo.’ (a mondatban egy másik kalk is szerepel: aprišti aplink, vö. lettül aptīt apkārt); kinkýti pašāl’ ‘befogni’: árkli įsikinkė pašāl’ ir mušė tuos arklius – ąjetumāna (Š), vö. lettül jūgt klāt ‘uo.’; išleisti kiūrai: Par mašina (=mešmale) išleidžia kiāurai (F), vö. lettül izlaist cauri.

Néhány ige vonzata eltér. Például a klausti ige részes esetet vonz, akárcsak a lett jautāt, vö.: Ateis tė mokytoja, tai paklaũs tam Uše-raučku, ar jis atsimena (F); a šaukti ‘nevezni’ igét helyhatározói esettel is használják, például: tamė vardė šaukia ‘azzal a névvel’, vö. lettül saukt vārdā ‘néven nevezni’.

A melléknévi alárendelt mondatokat a kas névmás kapcsolja be, ha a főmondat alanya alanyesetben áll: O ir lāistes tie, kas jau slūuke (=fejt) tos kārves (F). Egy szénaboglya össze volt rakva, kas gāne tą bendrą ganiyklę (F).

Szókincs

Adathiány miatt a Skyronių szókincsét külön nem vizsgálták. Itt a szövegekben előforduló nyelvjárási alakok (főként jövevényszavak) szójegyzéke olvasható. A csillaggal jelölt szavak a szomszédos Smilgių nyelvjárásban is ismertek. A jövevényszavak eredetét annak a nyelvnek a megjelölésével adjuk meg, amelyből közvetlenül átvették őket. Például a pãgrabas ‘pince’ jelentésű szót latvizmusnak (nem szlavizmusnak) tekintjük, mivel ebben a jelentésben a lett nyelvből került a nyelvjárásba. A szemléltető mondat végén az adatközlő vezetékneve szerepel, mivel egyes szavak alkalmi használatúak is lehetnek.

apýnis főnév, hímnem ‘komló’: on tu šáudu suvi.r’ on tos apūn’s’ (F).

apskaityti, apskaito, -ė ige, ‘kiszámol’: apskaita vālunds, kiek kožnām kūl’t’ (F).

ateinantis, -i melléknévi igenév, ford. (lett nākošais) ‘soron következő’: pi.l’ atāinuņcem sudin’ (F).

attaisyti, attaiso, -ė ige (lett attaisīt) ‘helyreigazít, kinyit’: vōlbi attaisa vāl’o (F).

cūkras főnév, hímnem (lett (?) cukrus) ‘cukor’: un tiek ta cū.kra daũk idējām, kad […] (Š) | cū.kra idu senēu nedēdava (P).

dām̃pis főnév, hímnem (lett dampis) ‘cséplőgép’: pr(i) tok’ā dām̃p’a te jaũ gangreit nu tep kēp višōniške [šneką], visaip – ir letū.viške, ir lātviške (Š).

džiovintuvė főnév, nőnem ‘szárítóhely’: ar on pēč’, ar kor dž’uvintoves ira, ir sudž’ovi.n tep kaip visai saūss ira (F).

* gangreit határozószó (lett gandrīz) ‘majdnem’: atrōda gangreit, ka nebēmōk (Š). gangreit kožnu sekmāden’ [gerdavo alų] (F).

garšùs -i melléknév (lett garšs) ‘ízletes’: tas salds salds, lābe garšs (F).

giedóti, gieda, giedójo ige (lett dziedāt) ‘énekel’: ir lī·got’ gies’m’s’ gedōja tipāt kep lātvijo par jōnu (F).

giesmē főnév, nőnem (lett dziesma) ‘ének’; lásd giedoti.

jáunas, -a melléknév (lett jauns) ‘új’: ti venō pū.se ī·ra jauniej kapē, venō pū.se ir saniej kapē (Š).

Jonai főnév, hímnem (lett Jāņi) ‘Szent János ünnepe’: nu, jōns jau šv’iñt’e vės’ činājos […] vės’ šv’iñt’e jōns (F). (Az adatközlő az 1980-as feljegyzésekben még az egyes számú *Jōnas alakot is használja.)

kārtas főnév, hímnem ‘alkalom’: kuli.ma kārt jam ar būdava viz bācku pãgrab’ (P).

58

kitōniškai határozószó, ford. (lettül citādi) ‘másképp, másként’: reik apvin’ōt’ ār (=szintén) su pōper […] kitōneškę te jau nugraužš [kiškiai] obelęls (F).

krēsłas hímnemű főnév (lettül (?) krēsls) ‘szék’: aš pasim’s krēslu (F).

kūlēja nőnemű főnév (lettül kūlēja) ‘cséplő’: nū.veže p(e)rīm tū[…]tū pẽč’u (=mozdony), kep ji ti šauke, un tad tū kulēju, un tad tik kūla (Š) | tas kātils (=mozdony), kas vāre tū kulēju (F).

kultuvas hímnemű főnév ‘cséphadaró’: kūltoys tōks ilgs pagalīs, unt virv’ālēs pirm.šts sprūngulis (F).

* labiai határozószó ‘nagyon’: sanēi jau māna tēus ti.kintis, lābe ti.kintis bū.ṇa (F).

liāuti, -ja, liōve (?) tárgyas ige (lettül ļaut) ‘engedni’: jauns būvo, mōtin nel’audava tok’ōs vāl’os [sört inni] (P).

lydākas hímnemű főnév (vö. lett līdaka) ‘csuka’: l’idāke īra ir […] raud (F).

liuterōnis, -ē hímnemű főnév (lettül luterānis) ‘lutheránus’: o kas l’uterōnę īra, tiē un būdbergu [ējo], l’uterōn’u bažn’ič’o (F).

mālka nőnemű főnév (lettül malka) ‘tűzifa’: māšin apkūrēnam su mālk bū.ṇa (F).

* mokyklē nőnemű főnév ‘iskola’: l’etū.v’u mokikles nebū.ṇa (F)

pagālam határozószó (lettül pagalam) ‘befejezve, vége’: man tīeg bū.ṇa blōg, kad aš mi.slijo, gal’ bȯs pagālam (Š).

pāgrabas hímnemű főnév (lettül pagrabs) ‘pince’: kūl.ma karī jam ār būdava viz bačku pagrāb’ dāuk (P) | iveidava tam pagrāb’, tu vōlbi pamēzdavd, išlaizdava [a sört] (P).

pāri névutó (lettül pāri) ‘át’: tē.tte parbrī.zdava ū.pi pāri (F).

platībē nőnemű főnév (lettül platība) ‘terület’: tad hektāru un tok’ōs un tokō platibēs užmērāva (Š).

pranýkti, pranýksta, pranýko tárgyatlan ige ‘?’: nu ti tēp ir mēs pranī.kam iš tōs kalbōs, kur aš išmōko iš tēvu (Š).

priāuges, -usi melléknévi igenév, ford. (lettül pieaudzis) ‘felnőtt’: aš ke būvo tōks jau priāugis, ti mēs[…] (F).

pūrvas mn. (lett. purvs) ‘mocsár’: tokiē pūrvē bū.ṇa, tokiē pagręmtī.ṇę bū.ṇa č’d ā pas kāps (F).

rāuda nőn. (lett. rauda) ‘vörösszárnyú keszeg’: l’idāke īra ir […] rāud, jā (F).

rāugas mn. (lett. raugs) ‘élesztő’: d’ād rāugu terp tos mi.sos i rugi.n (F).

rinda nőn. (lett. rinda) ‘sor’: veļk ōr’ [lenet], rīndom išklōj, sù.r’oš kūl’os (F).

* rubēžius mn. szl. (vö. lett. robeža) ‘államhatár’: jodaišę tie ir už rubēž’os (F).

sprigulis mn. (lett. sprigulis) ‘cséphadaró’: aš es kūlībs ir su tuo spri.gul’ kep šaukes, su kūltou (F).

starpas: sāvo starpē (lett. savā starpā) ‘egymás között’: sāva star’p’ ār lātviške [beszélünk] (D) | mēs sāva star’p’i [focizni szoktunk] – ni su kō nēlošem (F).

sùjauktas, -à mn. (lett. sajaukts) ‘összekevert’: nu ti man’ ār sujāukt to kalb (F).

* šāukti, -ja, -ē tárgyas ige (lett. saukt) ‘nevezni’: kep jōs ti šāuk’?(D) | ir kā ji ti par l’ūnu šāuke, tū aš nežēno (F) | visszaható: l’ūn’ šāukes’ tos mūsu ganīkes šāukes’ l’ūns (F).

* šāukiamas(ai), -oji mn. (lett. saucamais) ‘úgynevezett’: bū.ṇa sumdīts šāukemas ustōus (F).

šīur tūf hat. (lett. šur tur) ‘itt-ott’: š’ōr’ tōr namē, š’ōr’ tōr namēle (Š).

* švakūs, -i mn. (lett. švaks) ‘gyenge’: lābe švāks, kep limonāds (a sörről) | tad jā stiprù.ms ār švakēsnis (P).

59

akkoriban hat. (lett. toreiz) ‘akkor, azon az alkalommal’: tūkart sù.mal (F) | aš tūkart neragaudavo (P).

ugyanitt hat. (lett. tepat) ‘éppen itt’: tepàt’, čipàt’ g̃l.mi (Š).

csak part. (lett. tikai) ‘csupán’: bù.va tikai tėp bažnīc’ vien (Š) | mum tikai bù.ua trīs kārves (F).

kádár fn. (lett. toveris) ‘dézsa, teknő’: tam tuõver’ i.šur’b’ skìlbi i tam tuõver’ suklój tõk’s’ medel’s’ (sörfőzéskor) (F).

pásztor fn. szláv ‘juhász’: ir sõdž’os tie vaike padėdava tam ustõu gagnit’ (F).

-ra/-re elöljáró (lett. uz) ‘-ra/-re’: vaīnìks už rāgu uždėdava [karvėms] (F) (az 1980-as feljegyzésekben unt rāgu szerepel).

* befoltozni, befoltozza, -ta ts. (lett. aiztaisīt) ‘bedugaszolni, lezárni’: uštãisa [a hordót] kìetę ir als ira (F).

háború főnév, szláv ‘háború’: nù, paskuĩ nu kąs či — užėja vain (Š).

mindegy hat. (lett. vienalga) ‘úgyis’: vis tiek kas: ar ti lãtviškę, ar ti letù.viškę — jiem vienálga (Š).

mindenféleképpen határozószó, fordítás (lett. visādi) ‘mindenféleképpen’: visóniškę, visàip — ir letù.viškę, ir lãtviškę (Š).

*fiatalember fn. (lett. zenķis) ‘serdülő, fiú’: ti ženkę patīs jaũ, kol’ šeiminīks prę kul’.md, i veidava tam pagrãb’ […] visėp tę išvógdava tū ãlu (P).

szó szerint: szavakkal szólva fordulat (lett. vārdu sakot) ‘egyszóval’: nu, aš jau kad lãtvijo, žõdž’ sākunt, g̃l.ms (D).

RÖVIDÍTÉSEK

a. – accusativus, tárgyeset D – O. Drūseikienė F – J. Fataras g. – genetivus, birtokos eset i. – instrumentalis, eszközhatározói eset l. – locativus, helyhatározói eset n. – nominativus, alanyeset P – A. Povilonis

pl. – pluralis, többes szám postp. – postpositio, posztpozicionális praes. – praesens, jelen idő sg. – singularis, egyes szám Š – E. Ščerbička t.p. – tas pat, ugyanaz vert. – vertinys, tükörfordítás

A többi rövidítés a „Lietuvių kalbos žodyne”-ben található.

LITERATŪRA

Garšva K. Lietuvių kalbos tarmės ir jų kontaktai Latvijoje (2. Lietuvių gyvenamosios vietos ir kalbų funkcionavimas) // Lietuvos TSR Mokslų Akademijos darbai. A serija. 1985. T. 1(90). P. 118–126.

Garšva K. Latvijos lietuvių tarmių sintaksės ypatybės ir tekstai // Lietuvių kalbotyros klausimai: Lietuvių kalbos sintaksės tyrinėjimai. 1986. T. 25. P. 218–240.

Grinaveckienė E. Kai kurios Daugpilio lietuvių šnektos gramatinės ypatybės // Lietuvių kalbotyros klausimai: Kalbų kontaktai Lietuvos TSR. 1983. T. 23. P. 107–122.

Latviešu valodas vārdnīca. Rīga, 1987.

Latviešu valodas sinonīmu vārdnīca. Rīga, 1972.

Zinkevičius Z. Lietuvių dialektologija. V., 1966.

60

ВЛИЯНИЕ ЛАТЫШСКОГО ЯЗЫКА НА ДИАЛЕКТ ЛИТОВСКОГО ЯЗЫКА В ШКИРАНАХ

Резюме

Остров литовского языка — дер. Шкираны (лит. Skyrõnys) — находится в Бауском р-не ЛатвССР. Окрестность присоединена к Латвии в 1921 г.

Шкиранский диалект является продолжением северопоневежского диалекта в Литве. В статье анализируются особенности речи 4 информантов, три из которых в семье говорят по-латышски.

Влияние латышского языка наиболее заметно сказывается на консонантизме диалекта. В частности, оно проявляется в качестве депалатализации, девеляризации согласных. Однако мягкие k и g сохраняют палатальность, а в общих словах (напр. biški, gim) k и g произносятся как в латышском языке.

Заметны также инновации в словаре (заимствования, кальки), морфологии (сравнительно редкое применение имен прилагательных с суффиксом -inis), синтаксисе (употребление заимствованных аналитических конструкций).

50