LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXX (1993)

PERIFERINĖS LIETUVIŲ KALBOS TARMĖS

Jegyzetek. Recenziók

NÉHÁNY MEGJEGYZÉS A HIBR. stigavóti

A hibr. stigavóti „állítani, megerősíteni, hinni (refl. vitatkozni, ellentmondani)” és származékai (įstigavóti, pastigavóti, par-/per-stigavóti, susistigavóti; stigavójimas, stigavónė) gyakori és meglehetősen széles körben elterjedt szó a žemaitiai nyelvjárásban (különösen az északnyugati beszédváltozatokban). Ezt az LKŽ is mutatja (XIII 770). A stigavóti szócikkében szemléltető példák nem kevesebb mint tizennégy žemaitiai nyelvjárási helyről szerepelnek; ezek nagyobb része északnyugati žemaitiai terület (Als, Ggr, Gršl, Klp, Ms, Rt, Slnt, Šts, Šv, Vvr).

Ez a szó és származékai nem ritkák a 19. századi kultúra és irodalom žemaitiai képviselőinek, žemaitiai nyelven író S. Daukantasnak és M. Valančiusnak az írásaiban sem. Ez az LKŽ által közölt mondatokból is látható; a szótári cédulagyűjteményben még több ilyen található.

Csak a szó írásmódja tekintetében merül fel bizonytalanság. Az LKŽ a szó normatív alakjaként a tő hosszú į-stigavóti formáját tünteti fel, mellette pedig a rövid magánhangzós alakot is megadja – stigavóti. A szemléltető anyag azonban ennek éppen az ellenkezőjét mutatja. Az északnyugati žemaitiaiak a stigavóti szót és származékait rövid i-vel ejtik. Az LKŽ a déli žemaitiai nyelvjárásból két hosszú i-s alakot közöl (stygavós, įstygavólja) (Užv, Up), noha ugyaninnen rövid i-s példánk is van (stigavójo) (Rs). S. Daukantas és M. Valančius alakjait eddig szintén rövid i-vel írták (vö. J. Balčikonis, J. Talmantas, Z. Zinkevičius által szerkesztett műveiket¹, valamint A. Kalniaus által összeállított S. Daukantas műveinek szótárát²). Az LKŽ M. Valančius műveiből származó példáit is rövid i-vel közli (stigavojo, susistigavojo, stigavonė), míg S. Daukantas esetében kétféle írásmódot találunk (stigavoti, susistigavojo, de stygavojimas). A hosszú i-vel való írásmódnak azonban semmi alapja sincs. Ezt világosan mutatja S. Daukantas szülőföldjének nyelvjárása, önmagában az ő írásmódjára pedig nem lehet megbízhatóan támaszkodni, mivel S. Daukantas következetlenül jelölte a hosszú és rövid magánhangzókat. Az LKŽ szemléltető példája, amely S. Daukantas „Darbai” című művéből származik³, éppen ezt igazolja (itt az y betű többnyire a rövid, nyíltabb i-t jelöli, vö.: Wynog tu wiru stygawoyimas nieka nie darodis, 20. o.).

A régi szótárakból és más írásokból idézett példák szintén a rövid i-t támasztják alá. A hosszú és rövid i-s alakok párhuzamosan szerepelnek M.-ből.

¹ Žr. Valančiaus Raštai. Redagavo ir žodynėlį pridėjo J. Balčikonis. K., 1931. P. 481; Daukantas S. Lietuvių būdas. Redagavo ir žodynėlį pridėjo J. Talmantas. K., 1935. P. 353; Daukantas S. Rinktiniai raštai. Sudarė M. Lukšienė, tekstą paruošė Z. Zinkevičius. V., 1955. P. 465.

² Kalniaus A. Simano Daukanto műveinek szótára (a gépirat a Litván Nyelvi Intézet Szótári Osztályán található). 99. o.

³ Simanas Daukantas. Darbay senuju Lituwiu yr Žemaycziu 1822. Spaudai paruošė Vaclovas ir Mykolas Biržiškiai. K., 1929.

214

Niedermanno' szótárában valószínűleg a szótár két szócsaládjának összevonásával keletkezett (Ndž99). Az LKŽ által a „Tėvynės Sargas”-ból közölt, hosszú i-s példán kívül a cédulagyűjteményben ugyanebből a forrásból egy olyan mondat is volt, amelyben a szót rövid i-vel írják: jisai jug stigavoja apie mūsų probočių dievabaimingumą (1901, IV-V, 14).

Mivel a szemléltető anyag azt mutatja, hogy a címszóban a rövid i-s alaknak kellene szerepelnie, nem világos, miért jártak el éppen fordítva. Feltételezhető, hogy a hibr. stigavoti hosszú i-s alakját a stýgauti „mondani, véleményt nyilvánítani, állítani” jelentésű szóhoz igazították (LKŽ XIII, 769), amelyet a stigavóti első jelentése mellett adnak meg; ennek a szónak a címszóként való, hosszú tő-i-vel történő felvétele azonban szintén kétséges. Az LKŽ a hosszú i-s stygauti alakot három példával szemlélteti: J. Balvočius műveiből, J. Basanavičius mesegyűjteményéből (onnan származik a įstygavojimo példa is), valamint S. Daukantas „Darbai” című művéből. S. Daukantas „Darbai” című művéből vett hosszú i-s példa azonban, akárcsak az első esetben, nem pontos, mert csupán az írásmódot közli. Valójában S. Daukantas példája sem illik ide, hiszen az említett mondatban nem a stigauti szó múlt idejű alakja, hanem a stigavoti ige jelen ideje szerepel. Ez világosan látható a szövegkörnyezetből: Pinkerson's stygaw[o]ja sawa rasztuse jog Eurley yr Sarmatay winos gymynies buwa yr wina kalba kalbieja. Tą patį saka antras garsus wir's Maltburn stygawodamas... (11. o.). Nem volna-e tehát megbízhatóbb A. Kuršaitis, M. Miežinis és M. Niedermann szótárainak stigauti alakjára támaszkodni (rövid tő-i-vel), és a hosszú i-s írásmódot – stygauti – változatként megadni? Vö. még az LKŽ-ben (XIII) szereplő, azonos tövű szavakat: įsistigti „makacsul állítani” (773. o.), stignėti „állítani” (771. o.), stiguoti (774. o.).

Birutė Vanagienė