LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXXI (1994)

A nyelvi normalizáció kérdései

GRAŽINA SMALINSKIENĖ

LIT. SALÀ, LETT. SALA „FALU“

A nyelvjárási lit. salà, lett. sala „falu” szavak homonimapárokat alkotnak a közös kelet-balti földrajzi terminussal, a lit. salà, lett. sala „sziget” szóval. Egyes etimológusok a lit. salà, lett. sala „falu” szavakat a szl. *selo „mező, föld”, az ófelnémet sal „lakás; terem” szavakkal hozzák kapcsolatba (Būga I 333; Trautmann 248; Pokorny 898). Mindezek a szavak az indoeurópai *sel- „lakóhely” gyökhöz kapcsolódnak (Pokorny 898).

Chr. Stang norvég balti és szláv nyelvész „Lexikalische Sonderübereinstimmungen zwischen dem Slawischen, Baltischen und Germanischen” című monográfiájában a szl. *selo, az ófelnémet sal, a lit. salà és a lett. sala megfeleltetése nem tekinthető kétségtelennek, különösen a balti és germán lexémák párhuzama miatt (Stang 46–7). Ez az izoglossza mindaddig nem lehet teljesen megbízható, amíg a szl. *selo etimológiája nem tisztázódik. A balti szavak eredete is vitatható. Megpróbáljuk ezt a problémát részletesebben elemezni.

A vizsgált balti nyelvekbeli lexémákat elválaszthatatlanul kell tárgyalni a homonim lit. salà, lett. sala „minden oldalról vízzel körülvett szárazföldi terület” szavaktól. Nem kizárt, hogy ezek a szavak és a lit. salà, lett. sala „falu” etimológiai rokonságban állnak.

A lit. salà, lett. sala „minden oldalról vízzel körülvett szárazföldi terület” eredete egyértelmű. Ezek a szavak és a lit. àtsala „a folyó benyomulása a partba” a lit. šálti „folyni”, selėti „lesben állni, lopakodni”, a porosz salus „esővíz-patak” szóval hozhatók kapcsolatba (Būga II 305). Utóbbi szavak az indoeurópai *sel- „ugrani; hasadni” gyökből erednek, vö. gör. ἅλλομαι „ugrom, hasadok” (*seli̯ō), lat. saliō, -īre, -uī (-iī), -tum „ugrani; hasadni” (Pokorny 899).

A nyelvjárásokban e homonim szavaknak más jelentései is ismertek: lit. salà „a mocsárban, lápban kiemelkedő, száraz földdarab; szántóföldi parcella; rétek közötti szántó- vagy termőfölddarab; tisztás az erdőben; kis rét a nyári gabonaföld vagy rozsföld közepén; egyféle fű vagy más növényekkel borított folt, zsombék” (keleti aukštaitiai, utenai és vilniusi, valamint déli aukštaitiai nyelvjárások — LKŽ XII 59); lett. sala „a mocsárban kiemelkedő, száraz földdarab; erdőterület, erdőszél, a háztól távol eső szántóföldi parcella, a föld végében fekvő parcella; kisebb lucfenyves vagy erdeifenyves, különböző fák csoportja az erdőben; termőföld, szántóföldi parcella” (aukštaitiai nyelvjárás — ME III 664; EH II 423).

Annak megállapításakor, hogy a lit. salà, lett. sala földrajzi terminus, figyelembe kell vennünk az ilyen terminusok szemantikai szerkezetének fejlődésére jellemző tipológiai törvényszerűségeket. L. Nevskaja, a balti földrajzi terminusok kutatója szerint a kiemelkedő domborzatot (magaslatot) megnevező szavak, amelyek közé a lit. salà, lett. sala is tartozik, gyakran „rét; mező” jelentést vesznek fel. Ez egy olyan jegy aktualizálásakor történik, amelyet a szerző feltételesen így nevez

12. Lietuvių kalbotyros klausimai, XXXI

177

„gazdasági szempontból”. A lit. salà, lett sala „minden oldalról vízzel körülvett szárazföld” invariáns jegye a következő módosulásokon megy keresztül: „földdarab”, „szántóföld, parcellányi föld a rétek között”, „tisztás az erdőben”, „kis rét a nyári gabonaföld vagy a rozsföld közepén”, „egyfajta növényekkel borított terület” (Невская 155). Vö. a szláv nyelvjárások остров, ostrów szémáival, amelyekből hiányzik a „vízzel körülvett” jegy: „erdővel benőtt hely a mocsárban”, „erdőrészlet egy nyílt területen”, „földdarab a rétek között” (Толстой 51).

Az „vízzel körülvett magaslat” → „földdarab, szántó” → „rét” → „erdő” szemantikai átmenet alapján könnyen kikövetkeztethető a homonim lit. salà, lett sala „falu” jelentésének kialakulása. Megemlítendő a paraszti települések kialakulásának sajátossága: a falvak többnyire folyók és tavak közelében jöttek létre, és a saját földjeik — szántóik, rétjeik, erdeik, mocsaraik — közepén helyezkedtek el; vö. lett sala „falu (mocsár közepén)”, amely Taurkalnéban ismert (Брейдак 17).

Mit mutat a homonim lit. salà, lett sala „falu” elterjedése? A lit. salà használati területei a következők: 1) Litvánia területén kívül — Daugavpils és Kraslava környéke, Breslauja, Apsas, Lazūnai (ez utóbbi litván–belarusz határvidéki övezet litván nyelvjárásaiban a szláv jövevényszó, a selà is használatos; LKA I 46. Ez mintha arra utalna, hogy a lit. salà szintén jövevényszó lehet, mivel itt — Lazūnait kivéve — következetesen keményen ejtik az e magánhangzó előtti s mássalhangzót¹. A lazūnai nyelvjárásban, amint az az LKA I 46-ból (9. térkép) látható, elterjedtebb a falu ūlyčia, ūlyčia² megnevezése); 2) szintén a litván–belarusz határvidéki övezetben, Litvánia területén — Rimšė, Tverėčius, Dysna, Mielagėnai, Paringys, Adutiškis, Švenčionys (ezeken a helyeken a szláv jövevényszó, az ūlyčia, ūlyčia, ūlyčia is használatos) (LKŽ XII 59; LKA I 46 (9. térkép)).

A lett sala (sola) a felvidéki nyelvjárásban ismert (Višķi, Auleja, Skaista, Izvalta, Pilda, Zvirgzdine, Varakļāni, Barkava, Tilžė — ME III 664; EH II 423; ADT I 76). A lett sala a vidzemei nyelvjárás keleti részébe (Taurkalne) a felvidéki nyelvjárásból került át (Брейдак 17).

Amint látható, ezek az elterjedési adatok nem mondanak ellent annak, hogy a homonim lit. salà, lett sala „minden oldalról vízzel körülvett szárazföld” különálló szémáiból fejlődhettek ki a homonim lit. salà, lett sala „falu” jelentésű alakok.

J. Endzelīns a lett sala „falu” jelentésének kialakulását szintén a homonimapár másik tagjára alapozva magyarázta, mégpedig a következő jelentésekre hivatkozva: „erdőtalaj, erdőszél, az otthontól távol eső földdarab, a föld végében fekvő parcella; kis lucfenyves vagy fenyves, különböző fák csoportja az erdőben”. A Sala a lett nyelvben nemcsak közszóként ismert, hanem helynévként is, vö. Salas paraszti tanya (Metriena, Jaunruoze, Zasa), Salas erdő (Zasa). A Mēlnā-sala helynév paraszti tanyát (Lubana) jelöl; nehéz elkülöníteni a Mēlnā-sala „erdő” jelentésű névtől (Liauduona), továbbá a Mēlnā-sala „falu” (Silajanai), „uradalom” (Rugajai), „paraszti tanya” (Atašienė, Balva), valamint a Mēlnā-sala „erdő” jelentésű névtől (Akny sta, Dignaja, Prauliena) (LV II 413). Endzelīns szerint a tanyák vagy falvak Liep(u) sala(s) neve valószínűleg abból ered, hogy a települést egy hárserdőben alapították (vö. Liepu-sala lakott hely (Barkava), paraszti tanya (Baltinava, Mar-).

¹ A selà szót M. Niedermann szótára is tartalmazza (III 633).

² Ezekkel a szavakkal a nyelvjárásokban csak utcás típusú falvakat jelölnek. Az LKA-ban ez nincs rögzítve.

178

hegyoldal), Liepu-salas egy paraszt erdei tanyája (Malupė) LV II 366). Endzelin véleménye szerint az ilyen tulajdonnevekből absztrahálódott a sala „falu” közszó (EM III 664).

A litván névkincsben is sok ilyen helynév található, különösen Litvánia keleti és déli részén, vö. Salà falu (Smalvos, Daugai, Igliauka ASŽ II 270, Lazūnai VK); Salà tanya (Antazavė VK); Salà erdő (Rodūnia, Suginčiai, Anturkė, Leliūnai, Kuktiškės, Gelvonai, Degučiai, Kriaunos VK); Salà mező (Smalvos, Rodūnia, Labanoras VK); Salà szántóföld (Antazavė, Čiobiškis, Joniškis (Molėtai) VK); Salėlė falu (Ceikiniai ASŽ II 270); Sàlos falu (Linkmenys, Lazdijai, Rokiškis ASŽ II 271); Sàlos kisváros (Rokiškis, Belarusz, Smurgainiai VK); Sàlos tanya (Alanta, Obeliai, Sudeikiai ASŽ II 271), Sàlos mező (Dubičiai, Šalčininkai, Breslauja, Rimšė VK); Sàlos szántóföld (Rimšė VK); Sàlos rét (Breslauja VK); Sàlos erdő (Dūkštas VK); Liepsalos tanya (Papilys ASŽ II 161).

A lett és litván helynevek többsége azon a területen helyezkedik el, ahol a lie. salà, la. salà szavak „falu” jelentésben elterjedtek. Az ilyen helynevek elnevezését többnyire az általuk jelölt objektum földrajzi fekvése indokolja, például Sàlos — falu Ignalina járásban, Linkmenys körzetében, három tó között; a 17. század végén a rigai kerület uradalma, Salas, több faluból állt, amelyeket egymástól terméketlen homokdűnék és mocsarak, bozótosok és tűlevelű erdők választottak el (Липения 137).

Úgy tűnik, kijelenthető, hogy az itt tárgyalt homonimák valójában azonos etimológiájú, azaz szemantikai homonimáknak tekinthetők. V. Urbutis is ebbe a homonimatípusba sorolta ezeket a szavakat (Urbutis 176).

Ebben az esetben a lie. salà, la. salà „falu” kizárólag a keleti balti nyelvekre jellemző lexéma.

RÖVIDÍTÉSEK

ADT — Augšzemnieku dialekta teksti: Latgaliskas izloksnes. Rīga, 1983.

ASŽ — Lietuvos TSR administracinio-teritorinio suskirstymo žinynas. V., 1976. D. 2.

Būga — Būga K. Válogatott írások. V., 1958—1961. 1—3. köt.

EH — Endzelīns J., Hauzenberga E. Papildinājumi un labojumi K. Mīlenbacha Latviešu valodas vārdnīcai. Rīga, 1946. S. 2.

LKA — Lietuvių kalbos atlasas. V., 1977. T. 1.

LKŽ — Lietuvių kalbos žodynas. V., 1981. T. 12.

LV — Endzelīns J. Latvijas PSR vietvārdi. Rīga, 1961. D. 1. S. 2.

ME — K. Mūlenbacha Latviešu valodas vārdnīca / Rediģējis, papildinājis, turpinājis J. Endzelīns. Rīga, 1927—1929. S. 3.

Pokorny — Pokorny J. Indogermanisches etymologisches Wörterbuch. Bern und München, 1959.

Stang — Stang Chr. S. Lexikalische Sonderübereinstimmungen zwischen dem Slavischen, Baltischen und Germanischen. Oslo—Berlin—Tromsø, 1972.

Trautmann — Trautmann R. Baltisch—Slavisches Wörterbuch. Göttingen, 1923.

Urbutis — Urbutis V. A litván szókészlet homonimáinak kialakulási módjai: filológiai tudományok kandidátusi értekezése. V., 1955.

VK — A Litván Nyelvi Intézet névanyagának kartotéka.

12*

179

Брейдак — Брейдак А. A felsőlett nyelvjárás latgál dialektusainak nyelvjárási szókincse és történeti kapcsolatai: kandidátusi értekezés kivonata. Riga, 1969.

Лиениня — Лиениня Дз. A lett parasztok településtípusairól a XII. században // A Baltikum vidéki települései a XIII—XX. században. Moszkva, 1971. 123—141. o.

Невская — Невская Л. Г. Балтийская географическая терминология. М., 1977.

Толстой — Толстой Н. И. A szláv helyi terminusok tanulmányozásának problémájához // Helyi földrajzi terminusok. Földrajzi kérdések. 81. gyűjtemény. Moszkva, 1970. 46—53. o.

EGYÉB RÖVIDÍTÉSEK

gr. — görög

ide. — indoeurópai

la. — lett

lie. — litván

lot. — latin

plg. — vesd össze

pr. — porosz

sl. — szláv

s. v. a. — ófelnémet

LIT. SALĀ, LETT. SALA „DORF“

Zusammenfassung

A tanulmány arra törekszik, hogy bebizonyítsa: a lit. salā, lett. sala „falu” nem állítható párhuzamba a szl. *selo „mező, szántóföld” és az ófelnémet sal „ház, terem” szóval; az utóbbiak az indoeurópai *sel. „lakótér” gyökkel kapcsolandók össze. E szavak etimológiája megegyezik a homonim lit. salā, lett. sala „sziget” szavakéval.

Hangsúlyoznunk kell, hogy ezek földrajzi szakkifejezések, és figyelembe kell vennünk azokat a tipológiai törvényszerűségeket, amelyek az ilyen terminusok szemantikai szerkezetének fejlődésére jellemzőek. L. Nevskaja szerint a magasabban fekvő terepet jelölő szavak gyakran felveszik a „rét; mező” jelentést. A lit. salā, lett. sala „sziget” a következő jelentésváltozatokat veszi fel: „szántóföld”, „rétek által körülvett szántóföld”, „erdei tisztás”, „nyári gabonával vagy rozsvetéssel beültetett rét”, „azonos fajú növények egy csoportja”.

Az „mocsárban kiemelkedő földhát” → „szántóföld, mező” → „rét” → „erdő” szemantikai átmenet fényében könnyen kikövetkeztethető, hogyan keletkeztek a lit. salā, lett. sala „falu” homonimái. Említést kell tenni a falusi lakóhelyek kialakulásának sajátosságáról is: a falvak többnyire folyók és tavak mellett jöttek létre, szántóföldek, rétek, erdők és mocsarak között feküdtek; vö. lett. sala „falu (mocsárban)” (Taurkalnē).

A lit. salā, lett. sala „sziget” egyes jelentéseinek elterjedése — amelyekből kialakulhattak a lit. salā, lett. sala „falu” homonimák — nem áll ellentétben e homonimák elterjedésével. J. Endzelin a lett. sala „falu” eredetének magyarázatakor helynevekre támaszkodott, például: Salas „birtok”, Salas „erdő”, Mēlnā-sala „birtok”, Mēlnā-sala „erdő”. A litván névgyűjteményben számos ilyen helynév található. E helynevek többsége olyan területeken fordul elő, ahol elterjedtek a lit. salā, lett. sala „falu” jelentésű szavak.

E helynevek elnevezését leginkább az általuk jelölt objektumok földrajzi fekvése indokolja.

Véleményünk szerint mindez arra enged következtetni, hogy a tárgyalt homonimák etimológiai rokonságban állnak, vagyis szemantikai homonimák. Ebben az esetben a lit. salā, lett. sala „falu” olyan lexéma, amely csak a keleti balti nyelvekre jellemző.

180