LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXXI (1994)

KALBOS NORMALIZACIJOS KLAUSIMAI

ELENA GRINAVECKIENĖ

A ŠALTINIŲ-I NYELVJÁRÁS LEXIKAI SAJÁTOSSÁGAI

A Šaltinių-i nyelvjárás, amely a Šalčininkai járás Dieveniškės környékén található, és átmenetet képez a keleti és nyugati dzuk nyelvjárások között (Lipsk., Vidug., 187), a legszélső peremterület (a falu keleti szélén húzódik Litvánia és Belarusz államhatára; a Dieveniškės-i litván nyelvjárások peremének egy olyan része ez, amely a múltban viszonylag egységes volt, és a köztársaság mai határain túl, Belaruszba is jócskán benyúlt (Gauč., Vidug., 38—39 tt., 48—49 tt.; Kviklys, 264—270). A helyi belarusz nyelvjárás veszi körül, területileg elszigetelődik a litván nyelv más nyelvjárásaitól, így a Dieveniškės-i perem litván nyelvjárásaitól is (kutatásaink adatai szerint a Dieveniškės környéki 21 faluból mindössze 9-ben — Šaltiniai, Mačiūčiai, Kaziūlai, Žižmošė, Versekė, Senmošiai, Miežionys, Skraičiūnai, Dvariškės és Dieveniškės falvakban — találhatók litvánul beszélő idős helyi lakosok). Így a Šaltinių-i nyelvjárás beszélőire jellemző a litván és a belarusz nyelvjárás felváltva történő használata. Egyfelől a vizsgált nyelvjárás a litván nyelv archaizmusainak rezervátumterülete, másfelől a másodlagos lexikai és szemantikai innovációs jelenségek, valamint az adsztrátumelemek övezete, továbbá a kontaminációs jelenségek jellegzetes területe. Különleges helyzeténél fogva ez a terület az utóbbi években különösen nagy érdeklődést keltett nemcsak a nyelvészek és a szellemi, illetve tárgyi kultúra kutatói — folkloristák, etnográfusok, építészek —, hanem a kultúrakutatók, szociológusok és mások körében is, akik szüntelenül, sokoldalúan tanulmányozzák ugyanannak az etnikai kultúrának ezt az egyedülálló régióját.

E vidék összetett nyelvi helyzetének megállapításakor mindenekelőtt fontos kiemelni, hogy a helyi litván nyelvjárás zárt nyelvi közösségben használatos (Šaltiniai falu 13 családjából 7 egymás között litvánul beszél), és nem hivatalos, nem hivatali vagy közigazgatási nyelv (itt nincsenek litván iskolák, mivel nincs iskoláskorú gyermek), hanem az emberek mindennapi, otthoni nyelve. Az utóbbi időben világosan megmutatkozik benne két szemiotikai rendszer együttélése: a helyi litvánul beszélők mindennapi életükben felváltva használják a belarusz nyelvjárást is. Így a két nyelvi rendszert — a litvánt és a belaruszt — az emberek már kiskoruktól fogva egymás mellett hallják és jól ismerik. Folyamatosan hatnak egymásra (általában inkább spontán módon, de a litván nyelv visszaszorulásához jelentős mértékben hozzájárult a cári nemzetiségi politika is), és teljes litván–belarusz kétnyelvűséget alakítottak ki, amely az utóbbi időben már egyoldalúvá válik: a litván nyelvi rendszer itt fokozatosan közelít a belarusz nyelvi rendszerhez. Így a helyi litván nyelvjárás, amely a múltban főként adó nyelvjárás volt (vö. a falu belarusz nyelvjárásában mindmáig élő, belőle átvett régi litvánizmusokat

8. Lietuvių kalbotyros klausimai, XXXI

113

berlóukal ‘bėralas’, brandúl ‘branduolys’, brúńkta ‘branktas’, dúlka ‘dulkės, spalai’, gil ‘gylýs’, grabiázdzie ‘grėbėstuoti’, gúlta ‘guolis’, gúšta ‘gūžta’, gungli ‘gungliai, pridžiūvę ant karvės šonų mėšlai’, kerša ‘keršė’, krumpli ‘krumpliai’, krušnia ‘krūšnis’, paliáuki ‘paliaukės, tokia paršiukų liga’, mencia ‘mentė, pustyklė’, pliúsnia ‘pleiskanos’, pundák ‘pundokas, buožgalvis’, slásty ‘spąstai’, scimbúr ‘stimbiras’, vińkšny ‘vin kšnos, rogių pavažų dalis’, žágary ‘žagarai, ražai, karklai pynimui’) mostanra már csupán az enyészet felé tart, asszimilációs folyamata pedig csaknem a tetőpontját éri el. A falu litván nyelvjárása már szinte teljesen elveszítette védőgátját, és olyan, a belarusz nyelv szerkezetéből származó elemek törnek be, amelyek rombolják a rendszerét, például žvirblis mažàsnis várno:s ‘žvirblis mažesnis už varną’, dżi.rba pasvójéти ‘daro savaip’, kas mán’ dachódzic’ ‘kas man rūpi’, rúki:mas man pri-víčka ‘rūkyti aš įpratęs’ és mások; más szóval a nyelvjárásban sajátos peremváltozat alakul ki.

Az itt említett nyelvjárások párhuzamos használata ugyanabban a nyelvi szférában és helyzetben annyira megszokott és bevett jelenség, hogy — amennyire megfigyelhettük — a beszélőtől semmiféle intellektuális vagy pszichológiai erőfeszítést nem kíván. Véleményünk szerint ez leginkább annak tulajdonítható, hogy mind e falu, mind a szomszédos környékek helyi nyelvi közössége nagyjából még mindig homogén: ugyanahhoz a szellemi és tárgyi kultúrához tartozik (megemlítendő a Dél- és Kelet-Litvániában másutt is jellemző házépítés, a szövetminták és az ételek készítésének módja), hasonló, mondhatni zárt életet él, ugyanazokat a szokásokat követi, meglehetősen konzervatív; az itt használatos belarusz nyelvjárás pedig — a litvánhoz hasonlóan — csupán az otthon nyelve, nem bír presztízzsel. Az emberek állítása szerint gudai (így nevezik itt a helyi belaruszokat) ugyanazok a szegényes műveltségű litvánok, csak már elfelejtették őseik nyelvét, és nem tudnak litvánul beszélni². Mindazonáltal el kell ismerni, hogy a belarusz nyelvjárást itt a mindennapi életben gyakrabban használják, mivel a helyi belarusz lakosok azt állítják, hogy nem tudnak litvánul, a

¹ A belarusz példákban a hangsúly helyét akutusjel mutatja. A litván nyelvjárási példákat a cikk egyszerűsített fonetikus átírással közli. Ebben nincs jelölve: a) a diftongus au első elemének o-szerű árnyalata a cirkumflex hangmenetű diftongusban; b) az ie, uo diftongusok nem teljes monoftongizációja (amikor a második elem legyengül, és elmosódottan ejtik. Ebben az esetben hosszú i:, u: jelöli őket); c) a hangsúlyos hosszú magánhangzók, diftongusok és kettőshangzók egyes elemeinek időtartama. Ezt általában a hangmenetjel mutatja. Kivételt képez a szókezdő hangsúlyú kettőshangzókban az i, u + l, m, n, r, valamint a ui esetében — amely a fülünk számára félig hosszúvá nyúlónak tűnik (vö. LKT, 256, 258) — az első elem jelölése a betű jobb alsó oldalán álló ponttal. A hangsúlytalan hosszú magánhangzók időtartamát a betű jobb oldalán kettőspont jelöli, a félhosszú magánhangzókét pedig ugyanott alsó pont; d) az n szabályos veláris ejtése g, k előtt; e) a mássalhangzók keménysége ė előtt (amely a köznyelvi e-nek felel meg), e előtt (amely a köznyelvi ė-nek felel meg), a előtt (amely a köznyelvi rövid e-nek felel meg), valamint enyhe keménysége i előtt. A mássalhangzók lágyságát (a belarusz példákban is) lágyító jellel (vesszővel) jelölik betűjük jobb felső oldalán. A mássalhangzócsoportok lágyságát, ha nem sikerült pontosan megállapítani, nem jelölik (kivéve a lágy l és pj hangkapcsolatot). Az átírás egyéb sajátosságai megegyeznek a LKT, 10–14 leírásával.

² Ha figyelembe vesszük a litván gūdas szó jelentését, amely e vidék lakóinak ajkán valóban élő gūdas (véleményünk szerint megalapozottan tekinthető valódi jelentésének; vö. litván gudėti ‘más nyelvjárásban kezd beszélni’ — LKŽ 3 693), aligha igazolható az a törekvés, hogy minden belaruszt gudainak, országukat pedig Gudijának nevezzék.

114

A litvánok számára sem idegen. Így lassanként kisebbséggé válva a litvánok továbbra is alkalmazkodnak a helyzethez: könnyen megszokták, hogy jól beszéljenek belaruszul, és már nem idegenkednek ettől a nyelvtől; magukévá teszik. Mint említettük, litvánul beszélve is könnyedén éltek a belarusz nyelvjárás szerkezeti sajátosságaival, és fokozatosan maguk is gyorsítják asszimilációjuk folyamatát. Ezt a folyamatot többek között néhány fiatalabb litván nemzeti öntudatának meglehetősen nyilvánvaló elhalványulása is támogatja és erősíti.

A belarusz nyelvjárás mellett a helyi litvánok számára e vidék egyházi nyelve, a lengyel is ismerős. Lengyelül mondják az imákat (megfigyelték, hogy az imákat lengyelül mondják az idősebb, műveltebb litvánok is), gyónni járnak, keresztet vetnek. A mindennapi használatban azonban nem szokásos. Ha egy litvánt vagy belaruszt arra kérnek, hogy lengyelül beszéljen, miután ezen a nyelven elmondott néhány mondatot, nyomban belaruszul kezd mesélni.

A térség közvetítő nyelve az orosz. Ezen szólítják meg a helyieket a különféle hatósági tisztviselők, akik többnyire máshonnan érkeztek, de megfigyelték, hogy az oroszul megszólított ember szinte mindig belaruszul válaszol. A távolsági érintkezés nyelveinek (a lengyelnek és az orosznak) csekély a hatása a nyelvjárásra.

A térség bonyolult nyelvi helyzete és a nyelvek meglehetősen aktív asszimiláló hatása ellenére a Šaltiniai-i litván nyelvjárás mindmáig litván, képszerű, eleven és sajátos maradt. Az 1990-es expedíciónk során feljegyzett, e nyelvjárásból származó több mint 2000 szó 74%-a tisztán litván, 18,5%-a kölcsönszó (többségük belarusz eredetű), 7,5%-a pedig szemantikai tükörfordítás (többségük ige; ezek is többnyire belarusz eredetűek). Úgy véljük, hogy a megadott százalékok hozzávetőlegesen tükrözik a Šaltiniai-i nyelvjárás teljes szókészletének állapotát. A falu számos apró litván helyneve — bažnič’avietė: ‘Bažnyčiavietė’, dzirvėlės: ‘Dirvelės’, gėrviškis: ‘Gerviškis’, kraš-čimis laukas ‘Kraštinis laukas’, kūdra: ‘Kūdra’, lapėlų: kalnas „Lapelių kalnas’, margelūkai ‘Margelukai’, pul’kino: kalnas „Pulkino kalnas’, sėdzimo:s ‘Sėdimosios’, sūntakis ‘Santakis’ és még sok más név egyértelműen mutatja, hogy Šaltiniai és környéke minden gyökerével litván vidék. Az is fontos, hogy e helynevek litván alakjait gyakran még a szlávosítatlan formában is jól ismerik és élőszóban használják a helyi belaruszok.

Különösen figyelemre méltó a nyelvjárás szókincsének régi rétege, leginkább az, amelyet más nyelvjárásainkban vagy írásos forrásainkban mindmáig nem jegyeztek fel, illetve amely itt teljesen sajátos. Ezt a réteget főként lexikai archaizmusok alkotják: olyan szavak, amelyek új jelentésekkel egészítik ki nyelvünk szókészleti rendszerét, kiterjesztik a szavak használati területét, a régi írások egyes lexémáit átviszik az élő nyelvhasználatba, valamint újítások.

a. A nyelvjárásban meglévő, a litván nyelv más nyelvjárásaiban vagy írásos forrásaiban nem adatolt litván (vagy litván tövű) szavak közül említendők:

ápin astrė (1) ‘apin astris’: árk’l’o: új apinastrė: ažmáuta ‖

bikšderti, -na, -ėjo ‘caktelėti’: bitė bigzderna ir nuveina ‖

brazdžiánka (1) hibr. ‘reszelt burgonyából készült lepény’: brazdžánku: kėpam púodi ar blėkoj ‖

čiurštumà (3ᵇ) ‘üledék, sűrűje’: g’urós (= giros) cik č’ūrštumà liki. ‖ A szó kétségkívül a čiurštas←čirštas←tįrštas szóból ered. A č- utáni iu gyöke ugyanazoknak a

8°

115

eredetű, mint más nyelvjárásainkban is šil'ma ‘melegség’, ž’uburis ‘fény’ és hasonlók, vö. még Zink., 67—68.

gelčius (2) ‘fogyó hold’: gel’č’um skēisc’ gerēi; jau gel’č’us — kap pjautuvas ligdo:si mēnas|| A szó fonetikai úton (d-→g-) a delčius ‘fogyó hold’ szóból keletkezett. A d→g szabályos változását jelenleg nem sikerült adatolnunk a Šaltinių nyelvjárásban, noha a szomszédos nyelvjárásokban kutatók említik (Lipsk., Vidug., 190).

geltonkà (4) hibr. ‘sárgaság’: mà jí.nkstai nesveiki nōg geltonkõs||

gėmdyti, -o, -ė ‘szülni’: atėį laikas gėmdži:c’ ir gėmdo: vaikùs|| A tőalternáns -em- (gėmdyti) valószínűleg régebbi, mint más nyelvjárások -im- (gimdyti) alakja. Ezt talán az itt adatolt gėmstančiai (→gėmsta) ‘születő’ is megerősítheti (Lipsk., Vidug., 210).

giurà (4) ‘kvasz; savanyú leves’: ažgēr’au šaltõs g’urõs ir dùr’a kr’u:cinēn; rugìnė: g’urà būvo: pì.rmas gė:rimas, vāl’gėm g’urõs, ažgėrc’ dãvė:|| A szótő elöl képzett u hangjának i helyetti előfordulása valószínűleg azonos eredetű, mint a nyelvjárás čiurštumà szavában.

kepsnė △ kraujų kepsnė ‘friss sült vérből készült étel’: kùšni: kviečinù: mi.l-tu: taukù, kraujò: ir kepi in skarvadõs — ir kraujų kepsnė — gardù sbl³ diònu||

kokiaĵdien ‘mikor’: ko:k’ūojdzien ānas būvo: atēji.|| Ez a határozósult egyes számú eszközhatározói alakja az összetett kérdő és a vonatkozó névmásnak. Kiemelendő az ilyen névmási határozószók képzésmódja is, amely Litvánia más vidékein nem ismert (példájukból a nyelvjárásban több is van, lásd alább), valamint használatuk és jelentésük. Ebben az esetben – amint a mondatból látható – a határozott forma nem hordoz határozottsági jelentést. Véleményünk szerint ez egy reliktum-határozószó, amely többek között e nyelvjárás határozott alakjainak eltűnéséről is tanúskodik.

krimšliùkas (kremsliùkas?) (2) ‘a farok porcos vége’: kãrvė: gerà, kap vuodegõs krimsl’ùkas temp’a žam’au kėl’u:|| vö. krimslỹs, kremslė ‘porc’.

kušlėtyna (1) ‘tollas lábú (általában tyúkról)’: akùš tu kušlėtina|| A szó a kušlas ‘benőtt’ rokon alakja, kicsinyítő-pejoratív -yna képzője van (vö. LKG 1 403). A hangsúlytalan -y- képzőrövidülése szabálytalan. Hasonló esetek a nyelvjárásban is előfordulnak, például ricikšči:s→rytykštis ‘reggeli’, ausisa ‘a fülekben’, s’tužblkėlė:→sožilkėlė (vö. még čiurštumà) ‘kis tó’ és mások. A Kušlėtynę a helyi belaruszok is átvették.

lalautojas (1) ‘húsvéti énekes’: lalàuto:jai gieda per vėlkas giesmì: vėsõlinu: links-mà dżienà|| A képzés (legalábbis a képzője) valószínűleg újabb, vö. e képző egy másik, itt még egészen új származékával is: dainuotojas (1) ‘énekes’: ragi — čiej vyrai dainùoto:ju. jieško:ja||

lańktytis, -osi, -ėsi ‘himbálózik’: reik’a kad lańki:tu:si ir šo:kinė:tu: lo:pšys||

mažùl’ka (1) 1. ‘kicsike’: kab bū.l’bo:s nùder’a, būna ir dzidel’ũ, o: t’ėp mažù.l’-ko:s; 2. ‘kisebbik’: bū.l’bo:s mažù.l’ko:s ir dzidelė:s; 3. ‘vékonyabb’: mažùl’kas žarnas ackiri. verč’am|| E származék mellett még kettő áll rendelkezésre: didžiùl’ka (1) ‘vastagabb’: nõg žarnų dziaž’ùl’ku: reik’a taukai aprińke’;storùl’ka (1) ‘kövérkés nő’: iš puš’ų sto:rù.l’ku: dãro: pirci palo:tàs, kad galėt sto:vēc’; ùtė:lė:s sto:rù.l’ko:s kap ãrkė:s; odzina (= gy-

³A nyelvjárás elöljárószóinak (és igekötőinek) až(u-), su(-) hangzója u valószínűleg a szláv hatás következtében szabályosan ъ-vá vált.

116

vatė) sto:rù.l’ka pažadaro:, pašpùc’a, kap inlaidži ariėlkoni|| Ezek ritka, két kicsinyítő-becéző képzővel alkotott származékok, amelyeknek két morfológiai jelentésük van: kiemelő-nyomatékosító és névmási (vö. LKG 1 582—583). A melléknevek azért értékesek, mert a kelet-litván nyelvjárásokban máshol nem említett, kihalóban lévő vagy kihalt névmási melléknevek helyettesítőit jelentik. Második képzőjük valószínűleg szláv jövevény.

padabarýkščia hibr. ‘mint most’: nežnau, kap padabarišk’ų pasakė’; motėrinu ãnas sãko: padabarišk’ų, ãno:s neprañta||

pagėmdyti, -o, -ė ‘megszül’: eljött az ideje, és megszülte a másodikat|| vö. gėmdyti.

pasauji ‘marékszámra’: ő marékszámra osztja szét a lent||

pietùmiškis, -ė (1) ‘déli’: a tej a déli kútban|| A közeli, Armoniškės környéki litván nyelvjárásban egy egészen ritka pietùmis ‘déli’ melléknév is használatos (LKŽ 9 933). Kétségtelen, hogy a pietùmiškis ebből képződött.

panešdinėlti, -ja, -jo ‘közelebb vinni, egy darabon cipelni’: a lentet ő viszi egy darabon, felveszi a kötél mellől||

pérpažinti, -žista, -žino ‘felismerni, megérteni’: ő már felismerte: én vagyok az áldozat||

plaskáinia (pleskáinia?) (1) ‘hámlás’: nagy sebek nőnek rajta, hámlanak, és már be is gyógyulnak|| A szót a helyi belaruszok is használják.

pliusnia (2) ‘pikkely’: a fejéről pikkelyek hullanak|| egy pikkely|| tele van a feje pikkellyel|| Vö. rokon szavai: plùškė ‘pikkely; valami összelapuló, lapos’, plùškata ‘pikkely’, plùškatuotas ‘pikkelyes’, plùškotis ‘pikkelyesedik’ (LKŽ 10 283, 364, 366). A Pliusnią szót a helyi belaruszok is használják.

popusiáu ‘félbe’: félbevágta és eldobta — megrohad||

póviršu (póviršiu?) ‘a felszínen, felülről’: ne öntözd meg azt a követ (= a kékkövet), csak felülről||

priešė (1) ‘eleje’: a rák farka az eleje|| a rák szeme az eleje|| menj előre||

priešžiem ‘tél előtt’: a varangyok tél előtt, a hidegtől félve bújnak el||

pumpliùkas (pampliùkas?) (2) ‘barka, fűzvirág’: a barkák bolyhosan nyílnak, és sárgásak, mint a kis fehér gyertyák|| vö. pumpis ‘felfúvódott’, pumplỳs ‘kövér’, pumpolė ‘burgonya’; pámpa ‘felfuvalkodottság, dudor’, pámpė ‘kövér, felfuvalkodott személy’, pamp-liùkas ‘kelt palacsinta’, pámp’ti ‘felfúvódik’ (LKŽ 9 306, 308, 311, 312; 10 908, 909).

pundỳla (2) ‘dundi, zömök (varangyról, békáról)’: a varangy olyan kövér, mint egy hordó|| A -yla képző kicsinyítő-rosszalló jelentésű (LKG 1 333, 359), vö. rokon szavait: pundagálvis, pundòkas, pundžiùs ‘ebihal’, pùndza ‘dundi, zömök személy’, pùndzinti ‘jár (kövér emberről), dülöngél’ (LKŽ 10 913, 914, 915, 917). A szót a helyi belaruszok is használják.

purkštimai (2) ‘permetezett diklórfosz vagy más méreg’: a csótányok nem pusztulnak el ezektől a permetezésektől|| Ez egy konkrét jelentésű, igei tövű új származék.

rušutys^3b ‘dió’: ãuga rušucis|| rušut’ù kėkė:| brundulis| lùkštas|| vö. rušù-tynas ‘dióliget’ (LKŽ 11 1032).

sáulagrėžtė (1) ‘napraforgó’: sáulagrì:štė:s padzigo: visos|| gražai ãuga|| sáula-gri:št’ù: gãvo:s dzidžùle:s||

117

slidick|as, -à (3ᵇ) ‘csúszós’: kap išverdzi kazlėku:| slidžickas paždaro:|| Ezzel a képzővel még számos más származékot is használnak a nyelvjárásban: báltick|as, -à (3ᵇ) ‘fehér’: kazlėkas báltickas kap àplupi|| mažick|as, -à (3ᵇ) ‘kicsi’: jū mažbcku: mo.mà paliko:|| siaūrick|as, -à (3ᵇ) ‘keskeny’: kar̀klu: lăpai jilgi, s’auricki|| stiprick|as, -à (3ᵇ) ‘kemény, merev’: jăunas makavýkas scìprickas|| tỹkick|as, -à (3ᵇ) ‘csendes, nyugodt’: cìkickas to:kis bernáicis|| Ezek nem kicsinyítő képzős (vö. LKG 1 580), hanem kizáró-nyomatékosító jelentésű, tisztán litván (a báltickas hibridnek minősül — LKŽ 1 614?) származékok. Némelyikükből az -ai formánssal határozószók is képződnek: tykičkai ‘csendesen, nyugodtan, lassan’: ci:kickai sbžar’a pautùs lizdai ir so:dzina vištu:|| žemickai ‘alacsonyan’: skragždùtė:s in li:taūs žamickai iżbe:gdzinėja||

sparnà (4) ‘szárny’: spainò:s i:rā pre būc’o:||

sulaš|ti, -o, -ė ‘becsepegtetni’: kõl’ sulašō: vâistus| soíš:li||

šùstis (1) 1. ‘só’: ko:pūstu: daũk sù.l’scies; 2. ‘sós lé’: bro: lienė: sù.lsci: nõg me:sõs pìl’a mà daržàn||

susigamž|dyti, -o, -ė ‘nem borult ki’: sblzgamždziji. linai laikò:si dar reik’a láukc’||

svirsnià (2): ‘emelőrúd’: svirsn’à — ku: laidz’asi šul’nin||

tãjdien ‘akkor’: ko:k’uojdzien iżgirsi varlàs krāk’anc’, tuojdzien reik’a cibul’as so:dži.nc’|| E összetett instrumentális határozószó első tagjának nyelvjárási végződése kapcsán vö. a nyelvjárási sbl tuój mergu alakot, a határozószó jelentéséhez pedig vö. a kokiájdien. alakot.

tẽną, tẽnuo ‘ott’: ti:nà kvìetku: daũk priso:dzini. anà|| su:nùs dar tìnuo turėj kétvertu: vaikū||

tesimas (2) ‘kelés, tályog’: ti:simas sbssuka vidūj ir prašmuša pūl’ai

túojkart ‘akkor’: kap bitẽ inkù.nda| túojkart sópal túojkart žárno:s tvirtėsnė:s| kap nedùodam vakarì ėsc’||

užvalka (1) ‘nyakkendő (gombára vonatkoztatva)’: in grìbo: ko:tùko: užvalka|| ir višč’ùkė:s| ir mus’òmer’ai turi užvalku:||

viralai (3ᵇ) ‘zöldségek’: ìto:s žòle:s daržusà pre viralū augù| viralai šie mėtai prasci| li:tūs nelijo: iš pavásar’o:||

vók|is, -ė (1) ‘német’: mar’còs mo:mà vóké: iš rùsnė:s| o: tėvas ar vókis| ne-žnaũ||Ez a két szó valószínűleg a nyelvjárás és általában az egész litván nyelv jelenleg feljegyzett legnagyobb lexikai régisége. Eddig csak rokonuk volt ismert: a Vokia, Vokė ‘Németország’. Ezt J. Bretkūnas, M. Daukša és mások régi írásai említik, valamint a régebbi szótárak, többek között P. Ruigio, Chr. G. Milkes, G. H. F. Neselmano, Fr. Kuršaičio szótárai. A Vokią szót K. Būga valamivel részletesebben vizsgálta (RR 1 228, 515; 2 226—228).

žuž|yti, -ija, -ijo 1. ‘dúdolni’: anas cik’ai tu: giesmãiti: žùžlija; 2. ‘megterhelni’: reik’a grūdus miežùn’us žùžl: c’| vi.rsim|| Ugyanezekben a jelentésekben a helyi beloruszok is ismerik ezt a szót; ‘jajgatni’ jelentésben pedig litván jövevényszóként (ЭСБМ 3 349) a belorusz Ašmena környéki szomszédos nyelvjárásban is használatos (СБГ 2 330).

žilàinė (2) ‘föld a lejtő mellett’: žbllainė: tam lauki| o: kitam — kùmpas žbllainė:s|| Bár ez valóban hangzatos, szabályosan képzett litván szó, de valószínűleg az azonos jelentésű belarusz sivák tükörfordítása.

118

b. A nyelvjárásban néhány olyan szót is feljegyeztek, amelyek eddig csak régebbi írott forrásokból voltak ismertek, és hangsúly nélküliek voltak. Most már világos a hangsúly helye és a hangsúly típusa. Az ilyen szavak közül említendők:

išrūgęs (1) ‘savó’: išru:ges milėdavom |o: kat šviež’o:s |tai ir pageri||

krąk|ti, -ia, -ė ‘brekeg’: varlė:s o: krãk’a o: krãk’al pradėj varlė:s krãkc’l dar išgirsi varlàs krãkanc||

smilginė (3ᵇ) ‘halánték’: kaktōn smilginė |o: kab dzvi — smilginė:s||

raižiūkas (2) ‘heg’: raižūkai in ragū ró:dž’a |kiek kárve: mėtu: |pirmas raižūkas tris metai |o: paskū |kiek raižūku: |ciek mėtu:|| A raižas ebben a jelentésben eddig csak régi írott forrásokból ismert (LKŽ 11 92).

(su)|stipti, -stimpa, -stipo ‘(meg)dermedni’: jau taukai scimpa || pradėj taukai scipc’ àpil’a šaltu vanden’u |kat taukai sūscipt || jau taukai sūscipi. (vö. LKŽ 13 812).

c. A nyelvjárási adatok azt mutatják, hogy számos olyan szó van benne, amelyet máshol Litvániában eltérő jelentésben is használnak, például:

(ap)|svilti, -svela, -svilė ‘(meg)perzselni’: k’aūlbl: svėlam iš kūl’o:|| svildamì |ražo:-dzinam |kad išėidžitu: garai iš vidaus|| ir blãškaz gerėi àpsvela| kap kūl’o: nèrà|| kap k’aūlbl: nūsvęlam | plãunam|| Az elsődleges svilti ige a nyelvjárásban a mi nyelvünk számára ebben az esetben szokatlan, kauzatív jelentésben használatos (vö. LKŽ 14 353—354, 358—359).

ažačia (3ᵇ) ‘a másik vég’: kasōs ažac’à sto:rā |kitā pusīs žiemōs būš šaltà|| vö. LKŽ 1 533.

ažuveik|ti, -ia, -ė ‘megkeresni, kiérdemelni’: pardavė: árkli: ir ažbiveikė: piñkezdešimt rubl’u:|| lásd az LKŽ cédulaanyagát.

drėplō|tis, -jasi, -josi ‘tekeregni, vonaglani’: atāšijo:s — kad nezdrē:pl’ōt jieno:s šōnuosna|| vö. LKŽ 2 689—690.

bakanėlis hibr. (2) ‘zsírban sült tészta’: bakanėli: sūkam iš taukū|| ko:pū:stuosna bakanėl’o: andedzi |ko:kis kvãpas| vö. LKŽ 1 573.

geluonė (3ᵇ) ‘fullánk’: bitēz geluonē ir odžino:s geluonē|| bitē geluoni: pãmeta (= ott hagyja, nem húzza ki) és meghal|| vö. LKŽ 3 228.

gūdas (4) ‘nemesi származás nélküli, egyszerű helyi belarusz, aki nem tud litvánul’: gudai itai mū:si žmonės pras’čōkai | lietuviškai nemōka koc’ ir gi:rēna lietuvōi|| vö. LKŽ 3 692.

guld|ytis, -osi, -ėsi ‘elterülve lenni’: stōvu: juosto:sna (= a keresztléceken) széthúzzuk a kis csomókat | hogy a szálak hosszan elterüljenek|| vö. LKŽ 3 707—708.

gunglỹs (4) ‘szalmával összetapadt trágyacsomó’: gungl’ai tru:šu pridž’ūvi. kárvei in šōnu:|| egyes gungl’ūs-okat lekapargatunk | a többire ráragad|| vö. LKŽ 3 732.

ilguma (3ᵃ) ‘hosszúság’: milyen hosszú a klīns: | ennyi kell az álló (=oszlopokhoz)|| vö. LKŽ 4 54.

iñgi kėtvėria ‘négy részre’: iñgi kėtvėra vágjuk a lāšbn’us-t||

iškart ‘először’: először kn’ūpsc’u: felrakjuk | aztán megfordítjuk|| vö. LKŽ 4 194.

jaunikis (2) ‘újhold’: újholdkor jó vetni, mert így a káposzta nem megy keresztbe || amikor újhold van, meg kell újulni || vö. LKŽ 4 308.

jaunikl|is, -ė (2) ‘fiatal’: annak a jaunikle: kisblckà csipeget || a szarvas — a jauniklis, mint a fiatal nyúl|| vö. LKŽ 4 309.

119

juosta (1) ‘a szövőszék keresztfája’: a stōvuosna két juosto:s alulról és felülről | hogy a stōcivo:s tartsa magát | hosszában kell állnia || azokat a juosto:sa-kat a kli:nukai körbefogják || vö. LKŽ 4 424—426; LKA 1 110, 130—131, 140, térkép N=48, 64.

ledin|is, -ė (2) ‘fényes (vasból készült kígyóról)’: a ladzinė: odzina lapos | fénylik || vö. LKŽ 7 224.

lėti, lėja, lėjo ‘tejesedénybe önteni’: két tehéntől: annyi tejet ad lėja, amennyit egytől fejünk || vö. LKŽ 7 438—439.

lyti, lija, lijo ‘olvadni’: audzimu: és a li:taũs eláll | hogy lėt || Az eredeti lyti itt a nyelvünkben ebben az esetben szokatlan, ellátást kifejező jelentésben használatos.

lim|o|ūs, -ų (4) ‘ragacsos’: ti nagyon lim’p’o:s-ok vagytok | le kell mosakodni || vö. LKŽ 7 518.

pakartuvai (1) ‘a bab kévéi, felső ágai’: a pakartuvai-kal a csűrben rázzák || vö. LKŽ 9 157.

paliaukė (3ᵇ) ‘angina’: amikor kijön a pal’auka: | hideg vízbe teszik || vö. LKŽ 9 255—256.

pãliaukės (3ᵇ) ‘a malacok nyakbetegsége’: nálunk a malacoknál pãlaukė:s | csomók vonulnak a nyakukon || vö. LKŽ 9 256.

pavieni ‘egyenként’: két tepertőt vagy egyenként adott a mama || vö. LKŽ 9 691.

per|ėtis, -isi, -ėjosi ‘hempergőzni’: a tyúkok hamarosan perėsis | már hallani a kotkodácsolásukat || vö. LKŽ 9 821—822.

pikt|as, -à (4) ‘fonák’: piktà audzimo: šalis gražesnė: kãb gerà || vö. LKŽ 9 255—260.

pirštas (2) ‘fonalág’: dviėį pirštu: s’ulas plónickas || vö. LKŽ 10 28—29.

prasčiokas (2) ‘nemesi származású helyi belorusz’: prasc’õki: pàė:mė: ir pàts pazdãre: prasc’õkas | lietuviškai nekalba ir ãnas | ir vaikai || prasc’õkai-mu:si žmónes | cik kũ lietuviškai nekalba || vö. LKŽ 10 543—544.

puliūkas (2) ‘madárfióka, bármely madár kicsinye’: kad in sunkesn’ų: mėtų: | bacėnas išmeta pul’ūku: | o kat in gerãsn’ų: — paũtų: || ir kãcko:s | ir vãrno:s | vãngo: ir pelė:dõs kap mažūkai | pul’ūkai || vö. LKŽ 10 879—880.

pumputỹs (pamputỹs?) (4) ‘rügy’: visūs bijūnų: pumputc’ūs nuskinė: vag’ai | cik vienas pumputc’is pasiliko: | daug’aũ ne:rã || pumputc’uosã bijūnai || vö. pampu-tys ‘duzzanat, felfuvalkodás’ LKŽ 9 316, pumputis ‘valamilyen puha, bolyhos tárgy’ LKŽ 10 912—913.

skrynelė (2) ‘odú (seregélyodú)’: šo: kám darom skrinelãs ir rišam pre medz’ago:s || skri:nėlen jau šo:kų pul’ūkai girdzis || vö. LKŽ 12 1075.

supykla (2) ‘mocsári ingovány’: gãnėm po: itas supi:klãs | bijojom | kat neingrūt kárvė: || vö. LKŽ 14 194.

suvai|kyti, -o, -ė ‘visszatartani, megfékezni’: negalau ašaru: suvaikė || vö. LKŽ cédulakatalógusát.

šnyp|ti, -ia, -ė 1. ‘zúgni’: lietus šnიპ’a | tęp lija || 2. ‘morogni’: neik | šuva jau šnიპ’a | gali pũ:l’č || vö. LKŽ cédulakatalógusát.

võž|tis, -iasi, -ėsi ‘szétválni, eloszlani’: kap riebi k’aũle: | taukai nõg žarnų vóžasi pãci:s | o: kap ku:dã ir peilūko: reik’a || vö. LKŽ cédulakatalógusát.

120

Žagaras (3ᵇ) 1. „termés”: a szalmából: a termést csinálják: ilyen cséplőkkel: és azok a szalmában maradnak || a szalmából való terméssel a kisgyerek gyomrát tisztítják || 2. „ingadozó faág”: a zöld ágakat a földre ereszti || 3. „sarj”: az egres elfagyott. alulról hajt ágakat || 4. „fonáshoz használt fűzfavessző”: minél vékonyabb a vessző | abból fonja az egész kosárkát | és úgy fonja keresztül || amikor fonja, minden vesszőt rövidebbet kell venni || vö. LKŽ kartoték.

d. A lejegyzett gazdag anyagban számos régi szó található, amelyek bővítik az eddig ismert előfordulási területeiket vagy jelentéseiket, például:

apriėsti, -čia, -tė „rávet”: rávetette a fonalakra a láncot: || vö. LKŽ 11 563.

aslà (2) „a kemence talpa”: a kemencében a kenyérsütő lapáttal kenyeret süt a tűzhelyen || vö. LKŽ 1 327.

bližgėti, -a, -ėjo „csillog”: a zöld levelek csillognak és száradnak || a nyárfa úgy csillog, mint a jég || vö. LKŽ 1 938.

branktėlis (2) „fa gomb”: az egész ruha fa gombokkal van || vö. LKŽ 1 1003.

galin|iuotis, -iuojasi, -iāvosi „birkózni”: a gyerekek délután birkóznak || reggeltől, ahogy elkezdtek birkózni, egész nap birkóztak || vö. LKŽ 3 69.

ingiryḱštis (1) „szivárvány”: a szivárvány olyan, mint amikor eső után iszik valaki || vö. LKŽ 4 111.

juostelėt|as, -a (1) „csíkos”: jól szőni nem tudtam | de azt a csíkosat már szőttem || vö. LKŽ 4 426.

kultuvė (3ᵇ) „lenfejek törője”: a lenkórókat törővel törik || vö. LKŽ 6 859—860.

kušļas, -ā (4) „szőrös lábú”: a szőrös lábú kakas tollas lábakkal lépked || vö. LKŽ 6 994.

laṅkena (1) „a borotva hajlított nyele”: a borotva görbe nyele fából van || vö. LKŽ 7 128, 342.

menčia (4) „fa nyelű fenőkő”: a fenőkövek mind kavicsból vannak | a fenőkő pedig fából | annyira tele van rakva kaviccsal | ahol fenőköveket készítenek || vö. LKŽ 8 7.

mergystė (2) „unoka”: a lányunokám segít nekem | már tizennégy éves || vö. LKŽ 8 31.

milin|is, -ė (2) „gyapjú-”: a lányaimnak nincs szükségük gyapjúkabátra | az anyjuknak sincs jobb || vö. LKŽ 8 192.

pākuralas (3ᵃᵇ) „gyújtós”: a forgács a gyújtóshoz || vö. LKŽ 9 218.

pasidraibst|yti, -o, -ė ‘nyugtalankodni, forgolódni’: pōru: ōdzinu mat’au | pazdraipsti. gulēj || ōdzina pazdraipsto: pazdraipsto: ir nusramina || vö. LKŽ 2 626.

pupojys (3ᵇ) ‘puplaiškis’: pupo:jai nōg apecito: || vö. LKŽ 10 941.

rūklš (4) ‘korhadás’: ru:klis kap pre’ bit’ū eini || ānas iš puvės’o: verbōs mēdz’ago:s || vö. LKŽ 11 928.

spjāudulas (3ᵃ) ‘köpés; a fűre tapadó, habra emlékeztető nyál’: spjaudulai in žo:lēs būna | gal ti gēguže:s prisipjaudo: || vö. LKŽ 13 460.

stov|ėti, -i, -ėjo ‘élni’: ti sto:vėjom | o: c’a pastātēm pir’k’u: || vö. LKŽ 13 903.

straublė (4) ‘szivárvány’: straublė vōndeni: trauk’a | būs li:taūs || straublė gelto-na mē:lina žal’ā || vö. LKŽ 13 940; LKA 1 182, ž. 105.

šekai (4) ‘sás (valószínűleg)’: še:kai — būna žo:lēs | arkļ’am pjōvēm | laidz’a stōras kasās | bāloj kupsc’ukais āuga || vö. LKŽ 14 615.

121

šėrkšnas (2) ‘kemény hókéreg’: šárkšnas in sniego: | možna eic’ | šárkšnas lai-ko: || vö. LKŽ 14 655.

vyzdėti, vėima, vyzdėjo ‘keresni’: kap paduódzi válgi:c’ | ánas vis mė:šos kur pre kaulúko: vėima || ánas netúri kantrībė:s vėima | pavėima ir mėta || pavi:zďėk mán’ šáukštu: aš nerandu || pasvi:zďėk sà skri:nėlej ir atrasi || vö. LKŽ cédulakatalógusa.

e. Bár a helyi litvánok alig tudnak írni-olvasni, és újságot szinte egyáltalán nem olvasnak, a televízióból és a hétvégenként segítségükre érkező gyermekeiktől mégis hallják a köznyelvet, és bizonyos mértékig hatása alá kerülnek. Természetesen ez a hatás csekély, és leginkább a legfogékonyabb szinten, a szókincsben mutatkozik meg. Így a megszokott giesminýkas, balnyčia, cierply-vastis, grabeniai, paūtas, kavõlis, lopinýs, mẽdžias, nedėlia, pilvas (vėdarūkas), pristupas, ãlyčia, altõjus stb. mellett itt már elég gyakran hallani a következőket is: dainúotojas (: dainúoto:jus vėžė: vi.l’n’au), ligóninė (: ligóninèn vo:l’ójau dẽšimt dzienų), kantrýbė (: reik’a daug kantrībė:s káp jūma rasakinej), šepetėčiai (: šápecais linùs šukúojam), kiaũšis (: vãmo:s cig gẽr’a k’úušus || vištu: k’aušai balci | bit’ú raũkon priso:dzìnta k’aušų), kalvýs (: kal’vīs neko:kis | pajūodi. | piktas), skarėlė (: san’au lo:pin’ai | o: dar skarėlė:s), miškas (: preg dzievėniškiem miškelis), savaitė (: saváiti: prasvol’ójau namušà), skranãdžius (san’au pilvas | vė:darūkas | o: dar skranãdž’um vadzinam), priepuolýs (: mán’ nøg išgu:sc’ú: pre:pu:l’ai paždãrė:), kãimas (: šal’čin’ai — mažas kãimas), tinginýs (: visa anà daro: | ánas cinginýs) stb.

Ezek a szavak, valamint a Šaltiniai nyelvjárás számos más, nyelvünk szókincstárába mostanában újonnan bekerült szava csupán csepp a litván nyelv szavainak tengerében, mégis, új életre keltve, nyelvünk értékes és fontos kincse. Azt mutatja, mennyire időszerű napjainkban is gondosan kutatni a még élő peremnyelvjárások parlagait, amelyekben a nyelvkutatók által még le nem jegyzett, és gyorsan feledésbe merülő litván szavak — a nemzet életképességének legjobb tanúi — rejtőznek.

LITERATŪRA

Būga RR — Būga K. Rinktiniai raštai. V., 1958. T. 1; V., 1959. T. 2.

Gauč., Vidug. — Г а у ч а с П., В и д у г и р и с А. Этнолингвистическая ситуация литовско-белорусского пограничья с конца XVIII по начало XX в. // Geografija. V., 1983. T. 19.

Kviklys — Kviklys B.ūsų Lietuva. V., 1989. T. 1.

Lipsk., Vidug. — Lipskienė J., Vidugiris A. Dieveniškių tarmė // Lietuvių kalbos gramatinė sandara. V., 1967.

LKA — Lietuvių kalbos atlasas. V., 1977. T. 1.

LKG — Lietuvių kalbos gramatika. V., 1965. T. 1.

LKŽ — Lietuvių kalbos žodynas. V., 1968. T. 1; V., 1969. T. 2; V., 1956. T. 3; V., 1957. T. 4; V., 1959. T. 5; V., 1962. T. 6; V., 1966. T. 7; V., 1970. T. 8; V., 1973. T. 9; V., 1976. T. 10; V., 1978. T. 11; V., 1981. T. 12; V., 1984. T. 13; V., 1986. T. 14 ir jo kartoteka.

Zink. — Zinkevičius Z. Lietuvių dialektologija. V., 1966.

СБГ — Слоўнік беларускіх гаворак паўночна-заходняй Беларусі і яе пагранічча. Мінск, 1980. Т. 2.

ЭСБМ — Этымалагічны слоўнік беларускай мовы. Мінск, 1985. Т. 3.

122

ЛЕКСИЧЕСКИЕ ОСОБЕННОСТИ ЛИТОВСКОГО ГОВОРА ДЕРЕВНИ ШАЛЬТЯНЯЙ

Резюме

Периферийный литовский говор деревни Шальтяняй Девянишкского языкового ареала (Шальчинский р-н) является не официально-административным языком, а языком домашнего общения. В зависимости от языка собеседника носитель данного говора свободно переходит с литовского говора на белорусский, и наоборот. Таким образом, в деревне наблюдаем полный односторонний литовско-белорусский билингвизм.

При обращении местных литовцев в официальные учреждения они воспринимают русскую речь, но отвечают по-белорусски. Языком костела для них является польский. Тем не менее, влияние русского и польского языков на структуру литовского говора незначительно.

Исследуемый литовский говор является малоизученным богатым резерватом литовской архаичной лексики и зоной вторичных лексических и семантических явлений, возникших вследствие адстрата.

В самом начале совместного сосуществования литовского и белорусского говоров литовский говор по существу являлся ощутимо дающим, о чем свидетельствует обилие литуанизмов, употребляемых носителями местного белорусского говора, напр., брунду́ль ‘зерно ореха’, гунглі ‘куски гною, присохшие к бокам коровы’, крумлі ‘суставы пальца’, палёукі ‘горловое заболевание поросят’, менці ‘брусок для косы с деревянной ручкой’, пунду́к ‘головастик’, сласны ‘мышеловка’, сімоўр ‘ресница хвоста’, вінкины ‘поперечины саней’ и др. С течением времени при постоянном ассимилятивном влиянии местного белорусского говора литовский говор стал по существу берущим, почти лишился своего оборонительного барьера, вследствие чего в его систему свободно стали проникать элементы белорусского говора, непосредственно разрушающие самобытность языковой структуры последнего. К числу таких элементов следует отнести конструкции: dārom to:li ne tēp (ср. белор. робім далёка не так), so:pēj gālvū: gerei (ср. белор. добра балела галава), dzī:rba pa-svōjemu (ср. белор. па-сваёму робім), kas man’ dachōdzic’ (ср. белор. што мне даходзіць) и др.

Несмотря на сложную ситуацию данного языкового ареала, исследуемый литовский говор в своей основе является чисто литовским, образным, живым, богатым. Из 2000 слов и словоформ, записанных нами во время экспедиции 1990 г., 74% составляют чисто литовские слова, 18,5% – относятся к заимствованиям (в основном из белорусского), 7,5% являются кальками (также белорусского происхождения). В связи с этим мы предполагаем, что приведенные проценты иллюстрируют приблизительное состояние всей лексики исследуемого литовского говора.

Богатые микротопонимы говора – стержневой элемент древней литовской территории и речи – все литовские, напр., bažiūc’avietē: | dzivūlēs: | gērvīškis | kraščinis | laikas | kūdra | lapēl’u: kalnas | margelkai | pulkinō: kalnas | sēdzimo:s | sintakis | varučiskis и др. Важно также отметить, что данные микротопонимы местное белорусское население употребляет в почти литовской форме (лишь у некоторых из них славянизированы окончания).

Обращает на себя внимание пласт архаичной лексики говора, до сих пор не зафиксированного как в других литовских говорах, так и в древних письменных памятниках литовского языка, напр., vōkis ‘немец’, vōkē: ‘немка’, kušlēcina ‘кто мохноногий’, pietūniškis ‘обеденный’, priešē: ‘передняя часть’, pundzi:là ‘головастик’, rūšcis ‘орех’, sū.lscic ‘сок; рассол’, ti:simas ‘нарыв’ и мн. др.

Впервые в литовском языке зафиксированы и аблативные сложные наречия, первым компонентом которых служит местоименное местоимение, лишенное своего местоименного значения, напр., ko:k’iojdzien~kokiojdzien ‘когда’, tūojdzien~tōjdien ‘тогда’, tūojkart~tōkart ‘тогда’. Данные формы безусловно являются исключительно редкими рудиментными остатками – своеобразными заменителями исчезнувших местоименных форм говора.

123

В лексике говора наличествуют также редкие слова — узкие регионализмы, до сих пор известные лишь по древним письменным памятникам, напр., krāke ‘квакать’, raižikas ‘рубец (на рогах коровы)’, smilginė ‘висок’ и др. Некоторые имеющиеся в говоре лексемы здесь употребляются в новых, до сих пор неизвестных значениях, напр., bakanelis ‘сальник’, gūdas ‘обелорусевший местный литовец, не умеющий разговаривать по-литовски’, jauniklis ‘новолуние’, jauniklis ‘жених’, ladzinis ‘блестящий’, lieč ‘отдавать (молоко) в приемный пункт’, limpūš ‘приветливый, ласковый’, palaukė ‘ангина’, pakartuvai ‘жердяной потолок клети’, perečis ‘вылупляться’, pirštas ‘ветвь нитки’, pul’ūkas ‘птенчик’, supi:klà ‘зыбун’, šnipc ‘рокотать; урчать’, vōžčis ‘отделаться’, žagaras ‘пруток для вдеваия нитки в бедро; пруток для чистки кишек; ветвь чернотала; побег; корневой отросток’ и др. Некоторые имеющиеся в говоре древние лексемы уточняют и расширяют ареалы своего употребления, напр., aslà ‘под (дно) печи’, brunktelis ‘деревянная пуговица’, ingiri:kščis ‘лабазник’, kūšlas ‘мохноногий’, milinis ‘шерстяной’, pazdraipseic ‘покидаться (о змее)’, šė:kai ‘осока’, šarkšnas ‘наст’, vizdėc ‘искать’ и др.

Приведенные и другие обнаруженные и исследуемые нами в статье слова, влившись в фонд литовского языка, и тем самым воскреснув для дальнейшей жизни, представляют собой неисчерпаемое богатство разговорного языка. Они являются вызовом времени, и доказывают необходимость постоянного фиксирования и сбора сокровищ периферийных говоров и тщательного их исследования. При отсутствии должного внимания к подобным своевременным исследованиям можно безвозвратно потерять многое, еще никем не зафиксированные, ценные устные богатства родного языка.