LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVI (1996) LIETUVIŲ KALBA: TYRĖJAI IR TYRIMAI

Nijolė ČEPIENĖ

MÁSSALHANGZÓK s ÉS š, s ÉS z, s ÉS c, š ÉS ž, š ÉS č, z ÉS ž, VALAMINT c ÉS č A NÉMET NYELVBŐL ÁTVETT SZAVAKBAN

A régi litván írásos emlékekben és nyelvjárásokban a germanizmusok olyan változatai is előfordulnak, amelyekben a mássalhangzók: s és š, s és z, s és c, š és ž, š és č, z és ž, valamint c és č. Már írtak arról, hogy a német nyelv š mássalhangzója š a litván nyelvben š és s hanggá vált, a német nyelv z > pedig litván z és s hanggá, a német nyelv c > pedig litván c és č hanggá; más változatokról nem számoltak be (Giriūnienė 27–29).

Változatok s és š mássalhangzókkal. Gyakoriak az s és š mássalhangzókkal előforduló változatok, különösen p, t előtt, például: spýkerė ”gabonaraktár, pajta” (Kelet-Poroszország litván írásos emlékeiben a XVI. századtól), spýkeris (Prk) és spýkerė (Kelet-Poroszország litván írásos emlékeiben a XVI. századtól, Rsn, Plšk), špykerė, špýkerė, špýkeris (Litvánia nyugati és délnyugati részén), vö. alsó-felnémet spîker ”ua.” (MndW), porosz német špiker ”ua.” (Alm(PrW)); stūndas ”óra” (Kelet-Poroszország litván írásos emlékeiben a XVII. századtól, JV 518, Kdl), stūnda (a XVIII. századtól, Šlu, Vlky) és stūndas (JV 16), štūnda (Prk), vö. alsó-felnémet stunde ”ua.” (Sehwers 126), porosz német stund ”ua.”, standardnémet Stunde ”ua.”, stakìėtas és stakìėtas ”kerítéskaró; deszkakerítés” (Litvánia északi, nyugati és délnyugati részén elterjedt; vö. alsó-felnémet stacket ”deszka, léckerítés”; porosz német Stakėt ”kerítésléc, deszkakerítés” (Fr II 360), standardnémet Staké ”deszkakerítés”. Még ugyanazokban a forrásokban (Bretke Bibliája, A. Juška dalai) is feljegyeztek olyan szavakat, amelyekben s és š egyaránt előfordul.

Skolinių su žodžio pradžios garsais s ir š yra ir prieš kitus priebalsius, pvz., prieš v, l, m, n: svėlis ”slenkstis” (N, K, NdŽ) ir švėlis/švėlys ”sienojas, rąstas” (Rytų Prūsijos lietuvių raštuose nuo XVIII a., Pgg, Lkš, Jrb), švėliai (Br, Lkš, Snt), plg. v.v.a. swelle (Kluge 691), Pr.vok. švėl ”slenkstis, pamato sija, rąstas” (Alm(PrW)); svėbelis ”degtukas” paplitęs žemaičiuose (Dr, Krtn, Žd, Mžk, Kl) ir švėbelis (LB 166, KŽ, Plk, Smln, Vn, Prk), švėbelis (NdŽ), švėbelis (Mrj, Brt, Grdž, Vdžg), plg. v.v.a. swēbel ”siera” (Kluge 691), Pr.vok. šwebel ”degtukas”; slėdes ”rogės rąstams vežti” (J) ir šlėdes (S.Dauk, Šlu, Klp, Skd, Pln), plg. v.v.ž. slēde ”t.p.” (Sehwers 110), Rt.Pr.vok. šlēde ”t.p.”; smēra ”ratų tepalas” (N, /K/, KŽ) ir šmėras (Q, KŽ, Vv, Mrj, Krs), šmėrė (Dr, Pš, Krš, Vkš), plg. v.v.ž. smēr ”t.p.” (Sehwers 112), Pr.vok. šmẽr ”t.p.” (Alm(PrW)).

Így felmerül a kérdés, vajon a német š mássalhangzó š a litván nyelv š és s hangjaivá vált-e. A jövevényszavak mellett megadott német alapszavak már kétségessé teszik ezt az állítást.

156

A német nyelv s mássalhangzója l, m, n, w előtt a XIII–XIV. században kezdett š hanggá válni. Ez a folyamat Dél-Németországban kezdődött, később Közép-Németországban is végbement, a német alsó nyelvjárások nagy területén azonban az s változatlan maradt (Paul I 348, Lasch § 333). H. Paul szerint a szókezdő s minden mássalhangzó előtt egyszerre változott meg, és csak helyesírási okokból maradt meg írásban az sp és az st, mivel ezek a kapcsolatok a latin nyelvben is gyakoriak voltak (Paul I 348). A XX. században a kelet-poroszországi németben a nyugat-germán szókezdő s helyett, mássalhangzók előtt, š-t ejtettek (Mitzka 161—162, Natau 39). K. Alminauskas munkája azonban, amely W. Ziesemer „Preussisches Wörterbuch” című kéziratos szótárát használta fel, š és s mássalhangzós szavakat is közöl, vö. špíl és spíl „tüske”, špunt és spunt „hordócsap”. Kelet-Poroszországban főként német alsó nyelvjárást beszéltek. A középnémet nyelv csupán „szigetként” volt jelen, de ez utóbbi volt Poroszország irodalmi nyelve. Így az s-t tartalmazó jövevényszavak valószínűleg a német alsó nyelvjárásokból származnak, és régebbiek — a német š nem vált s-sé a litvánban. Később, a XVI–XVII. században, különösen pedig a XVIII. században, a német felső nyelv hatására a szavak felsőnémetesedtek, különösen írásban. A XVIII. században, a német felső nyelvterületről érkező betelepülők számának növekedése miatt, több š mássalhangzós szó jelent meg. A nyelvjárásokban azonban az s is fennmaradt.

A jövevényszavakban fennmaradt a német nyelv régi sk mássalhangzó-kapcsolata, például: skỹvis „tányér” (N, K, TP 1880, 42, LC 1879, 38, Rsn, Kin, Prk, Krg, Klp), skỹvas (Prk, Klp), skỹvė (K, Rtr, NdŽ, KŽ), vö. alsó-felnémet schîw „ua.” (ME IV 50); skiñdelis/ skindelys „zsindely, tetőfedésre használt forgács” (Kelet-Poroszország litván szótáraiban a XVII. századtól, Adm,Skp, Grž, Krč, Vb, Vkš, Gr, Kdl), skiñdulis (R II 94, MŽ II 123, N, K, NdŽ, KŽ), skiñdelius (SD63, N, K, Ndž, Sut, I, KŽ), vö. alsó-felnémet schindele „ua.” (ME IV 41); skiñkis „gyenge, rossz sör, kvász” (Lex 74a, C II 412, Q 442, R II 305, MŽ II 409, N, LsB 285, K, K.Donel, Jn), vö. alsó-felnémet schenkebēr „ajándékba adott sör” (Mnd W); skutulė „fedeles faedény vaj, túró stb. tárolására” (K, NdŽ, S.Dauk., KŽ), skutulas (NdŽ, Kos 210 (Šl), KŽ), vö. alsó-felnémet schuttel „ua.”, ófelnémet scutala (Alm); skãpas „szekrény” (N, /K/, KŽ, Klp), skãpis (Klp, Kin), skãpė (BzF 169, KŽ, Šlu, Klp, Sg, Prk,), vö. alsó-felnémet schap(-pp-) „ua.” (Sehwers 106). Ugyanakkor ugyanezek későbbi, š hanggal ejtett változatai is vannak, például: šiñdelis (K I 274, LC 1887, 21), škutulė (Mžš).

A német nyelv régi sk hangkapcsolata a német felső nyelvben körülbelül a XII–XIII. századtól sch /š/ hanggá vált. A középkori német alsó nyelv írásos emlékeiben 1500 körül a sk a sch /š/ mellett is előfordul. A XVI. század végén G. Rollenhagen a „Niederdeutsches Jahrbuch” című kiadványban szemére vetette a vesztfáliaiaknak, hogy nem tudják kiejteni a š hangot. Ebből arra következtetnek, hogy Magdeburgban és Brandenburg vidékén már a XVI. században a német felső nyelv hangjával megegyező š hangot ejtettek. Ez a š zöngétlen palatális hang volt, amely az s-nél világosabban hangzott. Egyes német alsó nyelvjárásokban a szókezdő sk még fennmaradt (Lasch § 334).

Az említett adatok azt mutatják, hogy a német nyelvben léteztek s és š mássalhangzós párhuzamos változatok. A litván s és š hangot tartalmazó jövevényszavak különböző német nyelvjárásokból származnak. Az s-t tartalmazó, mássalhangzó előtti jövevényszavak főként

157

a németalföldi német nyelvjárásokból származnak, és régebbiek, míg az š-sel alakok a felnémet nyelvjárásokból vagy felnémetesített žemait nyelvjárási szavakból származnak, és későbbiek.

Változatok s-sel és z-vel. A litván nyelvben vannak olyan változatok, amelyekben a szókezdő s és z hang magánhangzó előtt áll, például: supà „leves” (N, K, Rtr, KŽ), sùpe (R II 347, MŽ II 464, N, KŽ) és zupà (K), zùpe (a žemait nyelvjárásokban), vö. a középalnémet Suppe „ua.”; sàksas „Szászország lakója” (N, K, NdŽ, Rtr) és zàksas (B 1032, K), vö. a középalnémet Sachse „ua.”.

A poroszországi német nyelvben az s és z mássalhangzókat ebben a helyzetben szintén ejtették, vö. salwī, zalwīj bot. „zsálya”; sip, zip „szappan” (Alm(PrW)). A nyugat-germán s mássalhangzó zöngétlen volt, a németalföldi német szavak szóközepi s-e azonban zöngés mássalhangzó előtt zöngésedett. Ma részben szókezdő helyzetben, magánhangzó előtt is zöngés (Lasch § 329). Így az s-es szavak régebbiek lehetnek, és a németalföldi dialektusokból eredhetnek. Dél- és Közép-Németország nyelvjárásaiban azonban a zöngésség nem volt jellemző a mássalhangzókra (Paul I 343). Ezért elmondható, hogy az s-es és z-s kölcsönszavak valószínűleg a német nyelv különböző nyelvjárásaiból származnak, vagyis a német z nem alakult át litván s-sé.

Változatok s-sel és c-vel. Írott forrásokban és nyelvjárásokban előfordulnak s és c mássalhangzós germanizmusváltozatok, például: dýselis/dyselỹs „mutató, vonórúd” (a kelet-porosz litván szótárakban a XVII. századtól, a nyugat-aukštait és žemait nyelvjárásokban) és dýcelis (BzF, KŽ), dycelė (Šlu), dycelė (Prk, Plik, Klp, Šlu), dicelė (Klp), vö. a középalnémet dïssel „ua.” (Sehwers 27), a kelet-poroszországi németalföldi dīsel (Mitzka 162); syrupas „cukoroldat” (Q), sirupas (NdŽ, Adm) és cỹrupas (Grg, Šts), cýrupas (K), vö. a középalnémet sirup, sirop (Sehwers Lw), a felnémet Sirup „ua.” és a poroszországi német Zīrop „ua.” (Fr 495); svìkis „csap, hordódugó” (S.Dauk., J, KŽ, Yl, Lc, Mžk, Prk, Štk) és cvìkis (KŽ, Jnš, Grž, Krš), čvikis (Šl), vö. a középalnémet swìck (ck) (Sehwers 128) és a kelet-poroszországi német zwicke (Alm(PrW)).

A példák tehát azt mutatják, hogy az s és c hangot tartalmazó kölcsönszavak feltehetően különböző német dialektusokból kerültek át: az s-esek a németalföldi németből, a c-sek pedig a poroszországi felnémetből.

Változatok š-sel és ž-vel. Vannak š és ž mássalhangzót tartalmazó kölcsönszavak, például: šiùrštas „kötény” (Bb 1 Moz 3, 7, MŽ, N, K, KŽ, Jms), kicsinyítő képzős alakja šiùrštelis (RD 12, KlvD 249), valamint a széles körben elterjedt žiùrštas, vö. a poroszországi német šoršt, šėršt „ua.” (Alm(PrW)); šveñgelis „a szekér rúdjának megnevezése” (Klp, Šlu) és žveñgelis (Vgr, Akm, Žml), vö. a felnémet Schwengel „lengő, rezgő, forgó szerkezet”, a középalnémet swęngel, a keletnémetalföldi zwengel (Kluge 692). A poroszországi németben sz és ž hangot tartalmazó szavak is voltak, vö. brùša, brużo „tombolni, zúgni, morajlani” (PrW 845); a poroszországi németalföldi brõšor, brāžer (Klp), Bratscher „fecsegő, hencegő” (PrW 766).

Változatok š-sel és č-vel. Š és č hangot tartalmazó kölcsönszavakat is találtak, például: šėrė „a rokka szárnya” (a kelet-porosz litván szótárakban a XVIII. századtól, nyelvjárásokban használatos (Klp, Krtn, Pln, Dr, Kal, Šlu, Ms, Skd, Šl, Tl/…/) és čėrė (Klp), vö. a kelet-poroszországi német šėre „ua.” (Alm(PrW)); šarpúoti „élesíteni, hegyesíteni” (N, K, NdŽ, KŽ, J, Klp) és čer·pyti „hegyesíteni” (J), vö. a felnémet schärfen „ua.”; vö. a fentebb említett poroszországi németalföldi brõšor és Bratscher.

158

Mivel a poroszországi németben š-t és ž-t, valamint š-t és č-t tartalmazó változatok is voltak, az ilyen hangokat tartalmazó kölcsönszavak a poroszországi német nyelvjárásokból kerülhettek a litván nyelvbe.

Változatok z-vel és ž-vel. Z és ž mássalhangzós változatok is előfordulnak, például: žak(a)s „zsák” (PVG 239 (1765), B 543) és žal(a)s¹ (a kelet-poroszországi litván írásos emlékekben a XVIII. századtól, Klp, Šlu.), vö. a felnémet Sack „ua.”; žógas „fűrész” (B 136, R, MŽ, N, K, NdŽ, KŽ), zóga (B 1033, N, NdŽ, KŽ) és žiȯgas (Q, R, MŽ, KŽ, Graž, Dbč, Gdl, Lzd, Mrk, Pjv), žiȯga (KŽ), vö. a poroszországi német żoge „ua.” (Alm(PrW)), a középalnémet sage (ME IV 695). A z és ž mássalhangzók szó belsejében is előfordulhatnak, például kézas „sajt, túró” (Lex 53, Q 292, B 880) és kéžas (a kelet-poroszországi litván írásos emlékekben a XVIII. századtól, J, Kv, Snt, Skr, Bt, Ar), vö. a kelet-poroszországi német kéz „sajt” (Mitzka 129), a poroszországi német kėš „ua.” (Alm(PrW)).

A poroszországi németben a főnevek és melléknevek szóvégi s-e magánhangzó után szibiláns hang volt (Fr II 240–241). A régi geminátában és a régi szóvégben a kelet-poroszországi németalföldiek zöngétlen hangot ejtettek, az új szóvégben pedig rendszerint zöngés hangot, vö. uas „utca”, róž „rózsa” (Mitzka 162). A poroszországi németben nemcsak szóvégi, hanem szókezdő z-t és ž-t tartalmazó szavak is voltak, például: briz, briž „bríz, erős széllökés” (PrW 807), żok, żok „félharisnya”, żėle, żėle „(lószerszám) szíj, szíjdarab” (Alm(PrW)). A kelet-poroszországi németalföldi nyelvben létező ž hangról W. Mitzka és O. Natau munkáiban közölt példák is tanúskodnak, noha a germán szavakban a zöngés ž ritka volt, főként kölcsönszavakban fordult elő. W. Mitzka számára nem volt világos a kelet-poroszországi németalföldi ž hang eredete. Kételkedett abban, hogy ez a hang a nyugat-germán sk-ból vagy s-ből alakult-e ki, vagy a litván, lengyel vagy francia nyelv hatására jött létre. Mivel a kelet-poroszországi németben z-t és ž-t tartalmazó szavak is voltak, a litván kölcsönszavak ezekkel a hangokkal a poroszországi német nyelvjárásokból kerülhettek át.

Változatok c-vel és č-vel. C és č hangot tartalmazó kölcsönszavakat is találtak, például: akciżė „árukra kivetett közvetett adó” (PVG 188), akciżas (Kp) és akčyžė (C 1175, B 43, MŽ 2, PVG 112, A 1884, 190, N, K), akčyžia (K I 37, PVG 341), vö. a poroszországi német Akzise „adó, különösen sörre, mézsörre és más italokra kivetett adó” (PrW 104); čiekis/čiekis „jel; folt” (Kel 1881, 183, Mrj, Vdžg, Rdm, Žgč), „valaminek a megjelölésére szolgáló eszköz” (PVG 446, Mrj) és čėkis/čiekis „jel” (a kelet-poroszországi litván írásos emlékekben a XVII. századtól, BsP III 117), „valaminek a megjelölésére szolgáló eszköz” (a XVIII. századtól), vö. a poroszországi német zėxen „jel” (Alm(PrW)); hibrid čimernink(a)s „ács” (a kelet-poroszországi litván szótárakban a XVII. századtól) és čimerninkas (C 1054, R II 413, MŽ II 71, N, K, KŽ), vö. a felnémet Zimmerer, Zimmermann „ua.” (Alm).

W. Ziesemer és H. Frischbier szótárai c és č mássalhangzós német szavakat is rögzítenek, például: Pritsche és pritze „heverők, fekhelyek”, pratsch és pratz indulatszó: „hirtelen” (PrW 771), Brudergrucz „a rendi testvérek kásája” (PrW), vö. a felnémet Grütze; Zetschke és Tschezke zool. „pinty (madár) Fringilla can-

¹ Ezenkívül egy szókezdő š-t tartalmazó kölcsönszót is feljegyeztek: šākas LB 185 (Grl), KŽ.

159

nabina” (Fr II 414, 492). A Német Lovagrend nyelvében előfordultak cz /č/ alakú szavak a kfn. z /c/ helyett, például: herrengrocze, -pelcz, -smalcz (Ziesemer 115). Vagyis már a kelet-poroszországi németek is a č hangot ejtették c helyett, ezért a német c valószínűleg nem vált litván č-vé.

Mivel a német nyelvjárásokban, különösen Kelet-Poroszországban, előfordultak s és š, s és z, s és c, š és ž, š és č, z és ž, valamint c és č mássalhangzókat tartalmazó szóváltozatok, feltételezik, hogy az ilyen hangokat tartalmazó litván jövevényszavak német nyelvjárásokból származhatnak.

IRODALMI ÉS FORRÁSRÖVIDÍTÉSEK

Alm - A l m i n a u s k i s K. A litván nyelv germanizmusai. I. rész: A litván nyelv német jövevényszavai, K: Šv. Kazimiero d-jos knygynas, 1934.

Giriūnienė — G i r i ū n i e n ė S. A német jövevényszavak fonetikai adaptációja a XVI–XVIII. századi kelet-poroszországi litván írásbeliségben. II. A mássalhangzórendszer. — Kalbotyra 29(4), 26–31, 1978.

Kluge — K l u g e F. A német nyelv etimológiai szótára. 17. kiadás, Berlin: Walter de Gruyter. & CO, 1957.

Lasch — L a s c h A. Középalsónémet nyelvtan, Halle: Verlag von Max Niemeyer, 1914.

ME - M ū l e n b a c h a K. A lett nyelv szótára. Szerkesztette, kiegészítette és befejezte J. Endzelīns, Riga: a Kultūras fonda kiadása, 1929–1932.

Mitzka — M i t z k a W. Kelet-poroszországi alsónémet a Varmia területétől északra, Marburg: N. G. Elwert’sche Verlagsbuchhandlung, 1919.

MndW — S c h i l l e r K., L ü b b e n A. Középalsónémet szótár, Münster in Westf.: Aschendorffsche Verlagsbuchhandlung, 1931.

Natau — N a t a u O. Nyelvjárás és település Északkelet-Kelet-Poroszországban, Königsberg; Berlin: Ost-Europa-Verlag, 1937.

Paul — P a u l H. Német nyelvtan 1, Halle (Saale): VEB Max Niemeyer Verlag, 1956.

PrW — Z i e s e m e r W. Preußisches Wörterbuch, Königsberg: Gräfe und Unzer, 1935–1944. (PrW) — W. Ziesemerio ”Preußisches Wörterbuch” rankraštis, kuriuo pasinaudojo K. Alminauskas.

PVG — A porosz hatóságok által a litván parasztoknak szóló utasítások és elbeszélések. Összeállította P. Pakarklis, V.: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 1960.

Schwers — S e h w e r s J. A német jövevényszavak a lett nyelvben, Zürich: Buchdruckerei Berichthaus, 1918.

Schwers — S e h w e r s J. Nyelvi-művelődéstörténeti vizsgálatok, főként a német hatásról a lett nyelvben, Berlin: Kommissionsverlag Otto Harrassowitz Wiesbaden, 1953.

n.nl. — újholland nyelv. n.v.a. — újfelnémet nyelv. Pr. — Poroszország. Rt. — Kelet. v.v.a. — középfelnémet nyelv. v.v.ž. — középalsónémet nyelv. v.ž. — alsónémet nyelv. A többi rövidítés megegyezik a Litván nyelv nagyszótárában használtakkal.

160

_{MÁSSALHANGZÓK: s ÉS š, s ÉS z, s ÉS c, š ÉS ž, š ÉS č, z ÉS ž, c ÉS č A NÉMETBŐL ÁTVETT JÖVEVÉNYSZAVAKBAN}

Összefoglalás

A régi litván írásos emlékekben és nyelvjárásokban a germanizmusoknak az alábbi mássalhangzókkal s és š, s és z, s és c, š és ž, š és č, z és ž, c és č képzett változatai fordulnak elő, például: spýkėre és špýkėre „Speicher” (padlás); sãksas és zãksas „Sachse” (szász); dýselis (dyselys) és dýcelis, -ė „Deichsel” (vonórúd); šiūrstas és žiūrstas „Schürze” (kötény); šėrė és čėrė „Schere am Spinnrad” (az orsókerék ollója); žākas és žākas „Sack” (zsák); cėkis (ciekis) és čėkis (čiekis) „Zeichen; Gerät zur Zeichnung” (jel; rajzolóeszköz).

Az s-t tartalmazó jövevényszavak többnyire az alnémet nyelvjárásokból származnak, és régebbiek; a š-t tartalmazók pedig a felnémet nyelvjárásokból, vagy felnémetté vált alnémet szavak, és újabbak. A jövevényszavakban megőrződött a régi német sk mássalhangzó-kapcsolat, amely később š-vé vált, például: skāpas, -ė „Schrank” (szekrény); skūndėlis, -ys „Dachschindel” (tetőzsindely); skūpys, -as, -ė „Teller” (tányér); skūnžis „schlimmes, schwaches Bier” (rossz, gyenge sör); skutūlė, -ulas „Schatulle” (ékszerdoboz). A litván változatok a fent felsorolt mássalhangzókkal a német alapszavakból származhatnak, mivel a német nyelvjárásokban, különösen Kelet-Poroszországban, ugyanezen lexémák említett mássalhangzókkal képzett változatai is előfordultak.

161