LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVII (1997)

LEKSIKOGRAFIJOS IR LEKSIKOLOGIJOS PROBLEMOS

Ilga JANSONE

A SZAVAK ÉS JELENTÉSEIK TERÜLETI JELLEMZÉSE A NEM DIFFERENCIÁLÓ NYELVJÁRÁSI SZÓTÁRBAN

A dialektális lexikográfiában sajátos és kevéssé kutatott kérdés a földrajzi jelölések rendszere, amely információt nyújt egy szó vagy szójelentés elterjedéséről. Ezek a jelölések különösen fontosak azokban a szótárakban, amelyek egy nagyobb tájegység szókincsét ölelik fel; ilyen a készülő „A lett nyelvjárások szótára” is (Bušmane, Kagaine 1980: 59–75; Kagaine 1985: 64–86), amelyet viszonylag teljes típusú nyelvjárási szótárnak szánnak.

A földrajzi jelölések általánosságuk vagy konkrétságuk fokától függően különbözőek lehetnek:

• általános jelölések – nyelvjárás, nyelvjáráscsoport vagy kultúrtörténeti tájegység;

• konkrét jelölések – meghatározott nyelvjárás.

A nem differenciáló nyelvjárási szótárban („A lett nyelvjárások szótára”) az anyagsűrűségtől függően általában célszerű mindkét jelöléstípust használni. Figyelembe kell azonban venni, hogy mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai. Az általános jelölések kevés helyet foglalnak, és szemléletesen mutatják egy szó vagy szójelentés lokalizációját, ám pontatlanságok is előfordulhatnak – a megadott areál egyes nyelvjárásaiban az említett lexikai vagy szemantikai dialektizmust esetleg nem használják. A konkrét nyelvjárások felsorolása (különösen, ha sűrű az anyaggyűjtés) sok helyet foglal, viszont pontos tájékoztatást ad a lexéma megadott nyelvjárásbeli használatáról. Annak a szótárhasználónak, aki nem ismeri teljes körűen Lettország közigazgatási-területi felosztását, a konkrét jelölések nem mindig nyújtanak kellő képet a szó vagy szójelentés lokalizációjáról. Tekintettel arra, hogy minden szótár bizonyos fokú absztrakcióval jár (például az elterjedés területi bemutatása szempontjából a nyelvjárási szótárak nem kettőzik meg a dialektális lexika atlaszait, amelyek viszonylag valamennyi nyelvjárásban csupán néhány szó elterjedéséről adnak tájékoztatást), az általános jelölések használata akkor ajánlott, ha a szó vagy szójelentés vagy nagy elterjedési területet fed le [lásd biķis1, bruceklis1], vagy szűk, összefüggő areálban fordul elő [lásd blozmē]. A lexikográfiai gyakorlat azt mutatja, hogy e két jelöléstípust kombinálják. A nem differenciáló nyelvjárási szótárban a földrajzi jelölések kétféleképpen fordulnak elő:

• közvetetten – az illusztratív anyagban és a lexikográfiai forrásokra való hivatkozásokban;

• közvetlenül – az általános területi jelölések szavakkal kifejezett (vagy kódolt) formájában, illetve a konkrét nyelvjárások felsorolásával és térképek formájában.

Minden szótár (különösen a nyelvjárási szótár) nemcsak nyelvi, hanem kultúrtörténeti tények forrása is – a szótárban szereplő illusztratív anyag mind a néprajzi realitásokról, mind a népszokásokról és hiedelmekről tájékoztat.

137

E kultúrtörténeti réteg lehető legteljesebb bemutatása érdekében a „Latviešu valodas izlokšņu vārdnīca” címszavai minden jelentéshez olyan nyelvjárási példákat társítanak, amelyeket úgy választottak ki, hogy különböző kultúrtörténeti régiók (Vidzeme, Zemgale, Kurzeme, Latgale, valamint Sēlija) nyelvjárásait fedjék le [lásd: bedre]. Közvetett úton a címszó areális elterjedéséről lexikográfiai és egyéb publikált forrásokra történő hivatkozásokból is nyerhetők adatok. A „Latviešu valodas izlokšņu vārdnīca” számára a legfontosabb lexikográfiai forrás K. Mīlenbahs és J. Endzelīns „Latviešu valodas vārdnīca” című műve (ME I–IV) és annak kiegészítései (EH I–II), amelyek a szavak földrajzi elterjedésére vonatkozó utalásokat tartalmaznak, s ezeket „átviszik” a készülő szótárba is [lásd: blorcat 1,2, blikstiens]. Ezek mellett más (az ME és az EH után megjelent) nyelvjárási szótárakat is használnak, például az „Ērģemes izloksnes vārdnīca” (ĒIV I–III) című művet, valamint nyelvjárási anyagokat, például a Filologu biedrības raksti és a Valodas un literatūras institūta raksti folyóiratokban megjelent nyelvjárásleírásokat [lásd: blumizers..], továbbá egyes monográfiákat, például a Stende nyelvjárását bemutató leírást (DR 1955 stb.), amelyek szintén közvetett információt nyújtanak a címszavak areális elterjedéséről. A „Latviešu literārās valodas vārdnīca” (LLVV I–VIII) című műre való hivatkozás azt jelzi, hogy az adott címszót az irodalmi nyelv részének tekintik, vagyis a nyelvjárások beszélői is ismerik.

Ha egy szó vagy szójelentés nem összefüggő areában terjedt el, illetve ha a szó adatainak regisztere nem kellően sűrű, a „Latviešu valodas izlokšņu vārdnīca” közvetlen földrajzi jelöléseket használ, azaz felsorolja azokat a nyelvjárásokat, amelyekben az adott szót regisztrálták. (Annak érdekében, hogy ez a felsorolás ne foglaljon túl sok helyet, kidolgozhatók a nyelvjárásnevek rövidítései, ahogyan az ME-ben és az EH-ban is történt.) A nyelvjárási szótárban a közvetlen földrajzi jelölések sajátos, ritkán használt formája a térkép (Viereck 1988: 101–113), amelynek több előnye is van. Először is, a térképen több fonetikai és morfológiai változat egyesíthető [lásd: blusāt, blusuot; blusāties, blusuoties], másodszor pedig a térképen áttekinthetőbben látható a lexikai-szemantikai dialektizmusok elterjedése az összefüggő areán kívül [lásd: bruceklis]. A nem differenciáló nyelvjárási szótárba felveendő szókészlet areális elterjedését és használati körének szélességét vizsgálva célszerűnek látszik több csoport elkülönítése.

1. A nyelvjárásokban és az irodalmi nyelvben közös szavak. A tömegkommunikációs eszközök jelentős súlyát figyelembe véve az irodalmi nyelv hatása minden nyelvjárásban tagadhatatlan, és az irodalmi nyelv szavait valamennyi nyelvjárás beszélői ismerik. Sok szónak azonban egy adott nyelvjáráscsoportban kifejezetten irodalmi nyelvi jellege lehet. Ha megállapítható, hogy az irodalmi nyelv valamely szavát egy adott vidéken vagy nyelvjáráscsoportban ritkán használják, korlátozó földrajzi jelöléseket kell megadni: ritka; csak a fiatalabb (középső) generáció használja; nem használják stb. [lásd: bedre 1].

Földrajzi jelöléseket azokhoz az irodalmi nyelvi szójelentésekhez, állandósult szókapcsolatokhoz vagy frazeologizmusokhoz kell megadni, amelyek eltérnek az irodalmi nyelvhasználattól. Természetesen ez a felosztás nem lesz abszolút, mivel az irodalmi nyelvi szó vagy szójelentés elkülönítésének egyetlen kritériumaként a „Latviešu literārās valodas vārdnīca” (LLVV) szolgál, amelynek első kötete már 1972-ben megjelent, de

138

pēdējais 1996. gadā vēl atrodas tipogrāfijā. Svarīgi ir norādīt izplatības areālu arī tiem vārdiem vai vārdu nozīmēm, kas LLVV ievietoti ar norādi ‘apv.’ [sk. bruceklis 1], kā arī etnogrāfisko reāliju apzīmējumiem.

2. A nem irodalmi köznyelvi szavaknak, amelyek köztes réteget alkotnak az irodalmi nyelv szókészlete és a nyelvjárási lexika között, bizonyos területi korlátozottságuk van, amelyet rendszerint történelmi körülmények határoznak meg. Például a germanizmusok inkább Vidzemében, Kurzémében és Zemgaléban, a szlávizmusok pedig Latgaléban terjedtek el. E csoport némely, meghatározott areához kötődő szavához általános földrajzi jelöléseket lehetne megadni [lásd: blumizers.. (lehetséges általános jelölés: Kurzeme, Zemgale, Vidzeme), blūdat..].

3. A nagy areában előforduló nyelvjárási lexika szavaihoz (ha elegendő anyaggyűjtés áll rendelkezésre) általános földrajzi jelöléseket kell megadni az összefüggő areára vonatkozóan, továbbá fel kell sorolni azokat a konkrét nyelvjárásokat, amelyekben a szót vagy szójelentést az areán kívül is regisztrálták [lásd: bruceklis..]. E csoport szavainak areális elterjedése nyelvföldrajzi térképeken is ábrázolható [lásd a térképmintákat]. (Az „Latviešu valodas dialektu atlants” lexikai térképein szereplő szavaknál hivatkozni kell erre a műre.)

4. A szűk areában előforduló nyelvjárási lexika szavainál meg kell adni az elterjedés konkrét helyeit, vagyis a nyelvjárásokat [lásd: blozmē, biksiņš].

Ez a felosztás csak akkor lehetséges, ha kellően sűrű és ellenőrzött nyelvjárási anyaggyűjtés áll rendelkezésre; a szótár előkészítésének szakaszában a pontatlanságok elkerülése érdekében ajánlatos inkább a konkrét földrajzi jelöléseket használni.

Szócikkminták

bačinas, bačiņi; egyes szám: bačiņš főnév. Céklalevélből (vagy labodából) készült leves darával, tejjel vagy tejföllel. bačinas, a levesben puhára főzik a darát, a leveleket külön megfőzik, késsel összevágják, beleteszik [a levesbe], tejet öntenek hozzá – ezek a céklás bačinasok Kursīsos; a céklalevéllevest tejjel vagy tejföllel főzik, régebben bačiņust főztek levesbe, amíg még nem volt [cékla], a céklalevelek, amikor még nem volt [cékla]. Tejben főzték, darát szórtak bele, felvágták azokat a leveleket, és még egy kicsit blansírozták Snikere; régen ezt [a céklaleveset] bačininak, bačininek nevezték Bruknā; bačiņāmnak hívják. A levelekre forró vizet öntenek, apróra vágják. Amikor a dara megpuhul, hozzáadják. A sóskaleveshez hasonlóan tojást, sovány húst, tejfölt tesznek bele Zantē. Kurzeme déli részén és Vidzeme területén, Zemgaléban.

ME I 247 céklából készült étel Aurosban, Pļaviņāsban, céklalevélből Blidienēben; Šķēdēben – bačiņš vagy sóskalevélből Kursīsosban; EH I 197 Bēnēben, Saldūban (itt: tejben főtt céklalevelek), Džūkstēben (itt: céklalevélből, labodából és darából készült étel), bačiņi céklaleves Grenčosban.

139

bačinas „céklalevélleves”

gödör főnév. 1. Mélyedés, üreg (általában a föld felszínén). A kert mögött nagy, mély gödör volt, ahol egész nyáron állt a víz Svētciemā; [találós kérdés]: minél többet vesznek el belőle, annál nagyobb lesz – gödör, mārku ruok Valmiera környékén; régen egész nyáron füstölgő gödör volt, most már gödörnek hívják Nīcā; a krumplisvermek Runča kalļinán voltak. Ősszel Sinolēben eleinte verembe tettük a krumplit; a burgonyát [téli tárolásra] verembe rakták, kapčának is mondták Bauskā.

● miruonu bedre, más néven cietmetamā bedre – burgonya tárolására szolgáló gödör, amelyből télen nem veszik ki a krumplit. nálunk nincs ilyen hozzáférhető gödör, hanem csak lezárt; az öregek halottas gödröknek mondják ĒIV I 159.

● klātejama bedre – burgonya tárolására szolgáló gödör, amelyből télen is kiveszik a krumplit.

LLVV II 49–50; ME I 276; ĒIV I 158; ritkán (irodalmi nyelvi alaként) a felsővidzemei nyelvjárás latgalei nyelvszigeteiben, helyette duobe. 2....

biksniņš főnév; kicsinyítő képzős alak. Összehajtott szövetből (rendszerint gézből) készült pelenka, amelyet a csecsemő lába közé tesznek. így hívják a biksniņt, amelyet a lábak közé, a feneke elé tesznek, hogy ne piszkolja be a nagyobb ruhát Svētciemāban.

bīkstīties ige. Félni, rettegni. a kecske nem fél, hogy kutya van, mert nem lehet kiűzni a lóheréből Jerosban; ne félj a kártól, az az én károm lesz, neked csak azt kell tenned, amit mondok Džūkstēben; Mežamuižāban is.

EH I 223 Augstkalnēben, Džūkstēben.

biķis főnév. 1. Kalapács alakú szerszám malomkövek élezésére. a biķs egy olyan szerszám, amellyel a malomkövet élezik. Mindkét vége hegyes, a közepe olyan, mint a nyél Īvandēben; a malom molnárja ezzel a biķivel élezte a malomkövet Grobiņāban; a malomkövet biķkel élezik Puzēben. Kurzemben.

EH I 219 Īvandēben, Grobiņāban.

140

// Kalapácsszerű szerszám (egyik végén fémheggyel, a másikon lapos fejjel) kemény anyag (például fagyott föld, jég) aprítására, törésére. biķis i. ku cērt. viņam bi viens gals nuo dzelža spic, uōtrs plakans, vidū kâc nuo kuôka. priêkš ciêt(a)s zemes ciršan(a)s, cērt zemi – ku ciētu vaîg cîrst, sasalušu zemi a biķi cērt Nicában; a mezőn újabban beszerzett biķik, egyik végük széles, fagyott föld vágására és más célokra. Kurzemében.

EH I 219 Grobiņában.

2. Keksis. biķis i nuo dzelža uskaļc uz kuôka kâtu, viēns zaŗs i uz priêkšu un uōtrs i līks, ka var pastumt un piēvīlkt Nicában.

3. Stampa. k⁰ apustūs biķeja mucā ar biķi Sinolē; a káposzta döngölésére szolgál, amikor a legyalult káposztát hordóba rakják, azt betömörítik vagy biķivel ledöngölik – egy meglehetősen nehéz fa, kerek lappal a végén Alūksnéban.

EH I 219 Mālupe, Gulbene.

Átvett szó; lásd EH I 219: aus d. Bicke.

blikstiēns, blikstiņš főnév. Szemhéj. katię acę sovs blikstīs. blikstiņ kad emieg, aizkrit ciet: Dundagában; es jau gaid, ka mūs meitēns a drīz sāks mālēt tos blikstiēns zīls va zāļs Laucienában; blikstiņ a i liēs (govij) tiē i uz acs. ja viś guļ aizmidziēs, ta acs i ciē. ja viś guļ laukē un grēmuo, ta viņam acs i vaļēm Strazdében.

EH I 229 Talsiban.

blozmē táj., változatlan alakú. Csoportban, halomban. atnāk [krogā], aizjem rūm, kārst’es pa kaktem. danč’e un lek’e viēn kā zviērbal, kad sagāi:š viēn’e blozm’e kuôp Puzēben; így összehányva egy blozme Ugālēben; Piltenēben is.

EH I 231 Ugālēben.

blūdāt, blūdēt, blūdīt ige. Tévelyegni; céltalanul bolyongani. kūr tu t’ik ilg’i blūd’eji, ka is sātu naguōji? Preiļiben; jis vysu nakt’i bludā pa m’ežu Pildāban; pyrmū raizi, ka b’eju Reigā, blūd’eju v’īn Kalupēben. Latgalē.

Átvett szó; vö. orosz блудить ‘bolyong, eltéved’ СРЯ I 116.

blumizers, blumizeris, blūmizers, blūmizeris főnév. Szájharmonika. blumīzeri – tuō pūš a muti tā, ka la’i skaņ. smukas meldiņas var īspēlēt Kursīšos; māte nuōpirka nuō mugurbuōdniēka blumīzeri, la’i brālītis pūš Irlavā; bērniem bij mutes plēšinas vai blūmizerēs Bauskában; nekāda ballē tur nebijā, ar blumizeru viēn spēlēja Kuldigában; a szájharmonikát blūmīzerinek hívták Sinolēben; spēleja uz ķemmēm, ūn bij ār tāc blūmizers Mežotnēben; blumizers visres lidze, kad vaig, tad uzpūš šoķ blumizer Dundagāban; blumeižers – koādrāis taice Dignājāban; blumizeris Piltenēben, Zantēben; blumizers Kandavāban, Laidzēben (Graudiņa VI), Puzēben, Vandzenēben; blumīzers (jo -c.) Stendēben (DR 1955, 111).

Átvett szó; < nd brummisern DR 1955, 111.

blusāt; blusuot ige. 1....

2. Forrás előtt apró buborékokat vetni. īden̦c blusuo, tū-līn sāks vārīties Braslavában; ...ka tas ūdens blusuo, tad tā maizes jāušana Jērcēnos; abrīnā ielēja tādu, kā jau blusuoja ūden̦c, mīlti [klāt], ņēma saklapēja ritīgi [mīklu] Burtniekos; ūden̦c blusuo. ta ka ūden̦c blusuo, tad vis ritīgākais priekš maizes Rencēnos; blusuot is.

141

Jaunburtnieķos, blusāt Trikātában.

Vö. még: blusāties (2), blusuoties. 3....

bolhákkal teli; bolhás ige. 1....

2. Apró buborékokat vet, mielőtt forrni kezd. blusuōjās ūdens. ūdens tā kā kustas, vēl nevārās, bet blusuōjās Naukšēnos; ka sāk ūdens blusoties, ka lēka aūksā tāds ka blusins, ta lej miltim virsū Jeros; ūdeņc tāduos burbulišuos met, blusājas, ta esuot laps[mīklas jaušanai] Ēvelē; ūdeņc sāk blusuoties, ta kuļ milts iekšā Ķonos; ūdeņc blusuōjās, met, sit aūksā [burbulišus], vārītēs nevar laist, milti pārdeg, ta i tāda glīdaiņa [maize], garaužu sit vaļā Rencēnos; blusāties Jercēnos is; blusuoties Kārķos.

EH I 232 blusuoties sub v. blusuot Jeros; ĒIV I 177 blusāties.

Vö. még: blusāt, blusuot (2). 3....

blusāt „apró buborékokat vet, mielőtt forrni kezd”

bļorcāt v. 1. Gyúrni. bļorcā mālus – addig gyúrja, amíg ruganyos lesz Vecatēben.

ME I 321 Duntēben, Stienēben.

2. Gázol, tapos (sárban, szennyes, zavaros vízben). senki sem akar a piszkos vízben, abban a sárban gázolni Vecatēben; ne gázolj a sárban! Svētciemában.

ME I 321 bļorcāt; EH I 234 bļorcāt Lielsalacában.

3. Mozgat (például valamit folyadékban öblít), fröcskölésszerű hangot keltve. a kendőt hideg vízre teszi, és mozgatja, öblögeti Vainižosban.

4. Mos, kever (folyadékot), fröcskölésszerű hangokat keltve. ne csapkodd, egyél! Svētciemában.

5. Mos. Limbažiban.

kaszakő; kaszafenő kő főnév. 1. Fenőkő (általában kasza élezésére). Ezt strīķsnek nevezik. Az idősebbek bruceķinek mondják. Iskapš bruceķis. Most már strīķnek mondják Dundagā; az igazi bruceķik olyan fadarabok, amelyeknek mindkét oldalára olyan graņit van kenve. te

142

granīte, azt hiszem, cementet is adtak hozzá, hogy egyben maradjon, ne peregjen szét. Ez egy ilyen kődarab, és semmi köze a fához. Az egész darab egyetlen kőből van. Régebben magát a darabot is készítették: ilyen fa lapátot csináltak, aztán a közepén mindkét oldalról egy mélyedést vájtak bele. Ezután mindkét oldalát bekenik kátránnyal, és homokot szórnak rá. A homokot kalapáccsal beleütik a kis lyukakba, aztán hagyják megszáradni, majd lekaparják, és újra homokot szórnak rá. Ezt addig folytatják, míg elég vastag réteg nem lesz rajta. Régen ezek a darabok még másképp készültek: csak egy ilyen fa lapátot faragtak, amivel aratni jártak, és vittek magukkal egy kis zacskó homokot is. Amikor élezni kellett, homokot szórtak a darabra, és élezték. Hogy a homok jobban odatapadjon, előbb benedvesítették a darabot olyan vízzel, amelyben hamut áztattak; a bručeķlis saját készítésű fenőkő, kaszát éleznek vele. Add ide a bručeķlidet, hogy megélezzem a kaszát! Nicában; a bručeķļi smirglikőből készült, afféle kis fenőkő. A fogazott részét végighúzzák rajta. Aztán a fához újra odatettek egy ilyen masszát, smirgellel keverve. A bručeķļimnek ilyen nyele volt. Kaszáláskor a bručeķļit kézben vagy zsebben tartják Nīgrandában; viš isķep’c’ brućina ar bruć’ēkļi Saikavā; bručeķlis – fenőkő vagy mesterséges homokkő, közepén egy kis deszkával. A bručeķļus az üzletben vették, kaszaélezésre Vecatēben. Kurzeme; az areálon kívül Vecatēben, Saikavā.

ME I 338 bručeķlis Dundagában, Kuldīgában; EH I 244 bručeķlis Saldūban, Īvandēben, Saikavāban is; EH I 244 bručeķļs Dunikāban, Grobiņāban, Kalētosban, Bartāban, Rucavāban.

LLVV I 130 és köv.

2. Lenfeldolgozó eszköz. [tiloláshoz] volt ott egy ilyen deszka és egy ilyen bručeķlis is, ilyen braūčeķlis volt, amivel a lent tilolták Nicában.

3. EH I 244 bručeķlis ‘egy visszér’ Bikstosban.

4. Fölösleges, szükségtelen ember. ez afféle bručeķlis – ott ténfereg középen Nicában.

ME I 338 bručeķlis ‘egy fölösleges ember, ötödik kerék’ Grobiņāban.

5. ME I 338 bručeķļs ‘rendetlenül öltözött ember’ Zasāban.

bručeķlis ‘fenőkő’

bručeķlis, bručeķļs

143

LITERATŪRA

B ū š m a n e B., K a g a i n e E. 1980: Izlokšņu vārdnīcu tipi un latviešu dialektālo vārdnīcu veidošanas jautājumi. – Latvijas PSR ZA Vēstis 8, 59–75.

DLJ – Dialektālās leksikas jautājumi, Rīgā: Zinātne, 1986.

DR 1955: D r a v i ņ š K., R ū ķ e V. Leute und Nominalformen der Mundart von Stenden 1 Einleitung, Akzent und Intonation, Lautlehre. Lund.

EH I–II – E n d z e l ī n s J. u n H a u z e n b e r g a E. Papildinājumi un labojumi K.Mühlenbacha Latviešu valodas vārdnīcai 1–2, Rīgā, 1934 – 1946.

ĒIV I–III – K a g a i n e E., R a ģ e S. Ērģemes izlokšņu vārdnīca 1–3, Rīgā: Zinātne, 1977–1983.

G r a u d i ņ a M. 1958: Laidzes un Kandavas izloksne. – Valodas un literatūras institūta raksti 6, Rīgā, 1958, 257–297.

K a g a i n e E. 1985: Apvienotās latviešu izlokšņu vārdnīcas veidošanas problēmas. – Valodas aktualitātes 1984, Rīgā: Zinātne, 1985, 64–86.

LLVV I–VIII – Latviešu literārās valodas vārdnīca 1–8, Rīgā: Zinātne, 1972–1996.

ME I–IV – M ū l e n b a c h s K. Latviešu valodas vārdnīca. Rediģējis, papildinājis, turpinājis J.Endzelīns 1–4, Rīgā: Kultūras fonda izdevums, 1923–1932.

V i e r e c k W. 1988: A Dictionary of English Dialects – the Date of the Survey of English Dialects Dictionaryized. – Symposium on Lexicography IV. Proceedings of the Fourth International Symposium on Lexicography April 20–22, 1988 an the University of Copenhagen. Lexicographica Series Maior 26, Tübingen, 101–113.

VLIR VI – Valodas un literatūras institūta raksti 6, Rīgā: Zinātne, 1958.

СРЯ I- Словарь русского языка 1, Москва: Государственное издательство иностранных и национальных словарей, 1957.

ŽODŽIŲ IR JŲ REIKŠMIŲ AREALO CHARAKTERISTIKA NEDIFERENCINIAME TARMIŲ ŽODYNE

Santrauka

Šiame straipsnyje nagrinėjama specifinė tarmių leksikografijos problema – geografinių nuorodų pateikimo sistema, kurią sudaro bendrosios nuorodos (tarmė, istorinė sritis, rajonas) ir konkrečiosios nuorodos (šnekta). Tokios nuorodos, aiškinančios žodžio ar tam tikros jo reikšmės paplitimą, nediferenciniame tarmių žodyne pateiktinos dvejopai – netiesiogiai (prie iliustracinės medžiagos) ir tiesiogiai (arealo nuorodų ar šnektų sąrašas bei žemėlapiai). Arealo ir vartojimo požiūriu tikslinga išskirti kelias žodžių grupes, kurios čia analizuojamos smulkiau: 1) tarmių ir bendrinės kalbos bendroji leksika; 2) neliteratūrinė šnekamosios kalbos leksika; 3) tarmių leksika, vartojama plačiame areale; 4) tarmybės, vartojamos vienoje ar keliose šnektose.

DIE AREALE CHARAKTERISTIK VON WÖRTERN UND WORTBEDEUTUNGEN IM NICHTDIFFERENZIERENDEN MUNDARTWÖRTERBUCH

Zusammenfassung

In der dialektalen Lexikographie ist das Problem des Systems geographischer Angaben, die die Information über Verbreitung des Wortes resp. der Wortbedeutung bieten, spezifisch. In

144

der lettischer Sprachwissenschaft hat sich dieses Problem während der Arbeit am “Wörterbuch lettischer Mundarten” aktualisiert.

Geographische Angaben können hinsichtlich des Grades ihrer Verallgemeinerung oder Konkretisierung unterschiedlich sein: 1) allgemeine Angaben – Dialekt, die Mundartgruppe oder kulturhistorisches Gebiet, Region; 2) konkrete Angaben – eine bestimmte Mundart.

Im nichtdifferenzierenden Wörterbuch (abhängig von der Dichte des Materials) ist in der Regel angemessen, diese beide Typen der Angaben zu verwenden, die am entsprechenden Wort bzw. der entsprechenden Wortbedeutung zu bieten sind: 1) vermittelt – bei illustrativem Material und lexikographischer Quelle; 2) direkt – als wörtliche (oder auch kodierte) Auflistung von allgemeinen arealen Angaben oder konkreten Mundarten sowie als Karten.

Es erscheint zweckmäßig, bei Betrachtung des ins nichtdifferenzierende Wörterbuch einzufügenden Wortgutes in arealer Hinsicht und beträchtlich seiner Gebrauchsdynamik mehrere Gruppen aufzustellen:

1. Für Mundarten und Literatursprache gemeinsame Wörter.

2. Nichtliterarische umgangssprachliche Wörter.

3. Wörter der dialektalen Lexik, die in breitem Areal vorkommen.

4. Wörter der dialektalen Lexik, die in engem Areal vorkommen.

145