LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXXVIII (1997)

Algirdas SABALIAUSKAS

PRANAS SKARDŽIUS TUDOMÁNYOS TEVÉKENYSÉGE EMIGRÁCIÓBAN

Pranas Skardžius a független Litvánia második évtizedének legtermékenyebb nyelvésze volt. Kazimieras Būga és Jonas Jablonskis halála után Pr. Skardžius és Antanas Salys voltak a legjelentősebb litván nyelvészek; egyaránt foglalkoztak mind a litván nyelvtudomány, mind annak gyakorlati kérdéseivel. Tanulmányaikat a Litván Egyetemen kezdték, ahol nemcsak K. Būga és J. Jablonskis előadásait hallgatták, hanem szoros kapcsolatban is álltak ezekkel a litván nyelv kutatóival és művelőivel; később a lipcsei egyetemen kiváló nyelvészeti képzésben részesültek, ahol fő tanáruk Jurgis Gerulis volt. Ez a két nyelvész úgyszólván a litván nyelvtudomány fejlődésének külön korszakát alkotja. A litván köznyelv kialakulása ebben az időszakban szintén szorosan összefonódik a nevükkel.

1944-ben Pr. Skardžius – mint a tudósok és kulturális személyiségek hatalmas tömege – elhagyta Litvániát, és megkezdte a száműzött nehéz útját. A száműzetés sorsa különösen fájdalmas volt, mert Pr. Skardžiust tudósként azonnal elszakították kutatásai legfőbb tárgyától: az élő litván nyelvtől, annak nyelvjárásaitól és különféle írott forrásaitól, valamint a pedagógiai munkától is. Igaz, ezt a munkát – igen nehéz körülmények között – néhány évig Németországban is végezhette. Raymond Schmittlein (Raimonas Šmitlenas), a litvánok őszinte barátja, francia nyelvész, valamint neves politikai és katonai személyiség közbenjárására ugyanis a tübingeni egyetemen baltinyelvi tanszéket alapítottak, ahol 1946–1949 között Pr. Skardžius és A. Salys felváltva tanítottak és vezették a tanszéket. Többek között itt nyílt lehetősége arra, hogy a Litvániában megkezdett litván tanulmányait befejezze több később ismertté vált, külföldön élő litván kulturális munkás: Aleksandras Dundulis, Antanas Mažiulis, Domas Velička és mások.

Amennyire a körülmények engedték, Pr. Skardžius Németországban más tudományos munkát is végzett. A neves német baltisták, Eduard Hermann és Franz Specht ösztönzésére németre fordította „Lietuvių kalbos žodžių daryba” (V., 1943) című művét. Stasys Barzdukas és Jonas Martynas Laurinaitis társaságában megírta a „Lietuvių kalbos vadovas” (Bielefeld, 1950) című, akkoriban a litván emigránsok számára igen szükséges és fontos művet.

Ez egy terjedelmes (606 oldalas), 5 ezer példányban a Litván Száműzöttek Közössége által kiadott könyv. Bevezető része olyan kérdéseket tárgyal, mint a litván nyelv és annak régisége, a mai litván nyelv jellege, az írott nyelv fejlődése, a köznyelv és használata, a köznyelvi kiejtés, a helyesírás és a normatív alakok. A könyv első része a helyesírás, a központozás és a hangsúlyozás gyakorlati problémáival foglalkozik. A könyv legnagyobb részét a litván nyelv szótára alkotja. Abban nemcsak közszavak

3

szerepelnek, hanem földrajzi nevek, különféle litván kulturális és tudományos személyiségek vezetéknevei, sőt közismert latin kifejezések is. A szavak jelentését olykor idegen nyelveken is megmagyarázzák. Úgy tűnik, a szótár nagyobb részét J. M. Laurinaitis állította össze. St. Barzdukas főként a mű első részén dolgozott. Pr. Skardžius feladata a szótár kiegészítése, a bevezető rész megírása és az egész mű szerkesztése volt. Érthető, hogy ez nehéz munka volt, a szerzők munkakörülményei pedig nem voltak irigylésre méltók. Pr. Skardžius 1949. január 6-án kelt, Vincas Krėvė-Mickevičiushoz írt levelében ezt írta: „Az utóbbi időben mindennap 16–18 órát dolgoztam, és gyakran alig tudtam 3–4 órát aludni. Elhatároztam ugyanis, hogy befejezem a „Liet. kalbos vadovą”-t. Eleinte hárman dolgoztunk rajta, de egyik munkatársam, J. Laurinaitis ezredes szívrohamot kapott, és most már negyedik hete fekszik kórházban; úgy vélem, többé nem tud majd segíteni nekem. A közönség azonban nagyon várja ezt a munkát [...]. Már a hatezredik előfizetést gyűjtjük” (Ostrauskas 1983: 176–177). Vagy íme egy részlet az 1950. május 14-i levélből*: „A vágóhídon rendszerint 8, néha pedig 10 vagy 11 órát dolgozom. Egy teljes órát kell utaznom az üzembe; ugyanennyi időt vesz igénybe a hazautam is. Hazaérve eddig a Kézikönyv meglehetősen nehéz korrektúráit kellett javítanom, emellett még egy-két cikket írni az újságoknak, összefércelni a legszükségesebb levelet, és ennyi. Aludni alig 4–5 órám marad” (Ostrauskas 1983: 184).

Megemlítendő, hogy a mű néhány helyesírási újítást is javasolt (bjaurus, pjauti, galbūt), amelyeket jóval később Litvániában is elfogadtak. Egyébként az itt bemutatott helyesírási újításokat egyes nyelvészek meglehetősen szkeptikusan ítélték meg. A litván lexikográfia történetét áttekintve A. Salys például ezt írta: „Ez (vagyis a „Lietuvių kalbos vadovas”, A. S.), bár igen hasznos, eltér a megszokott jablonskisi helyesírástól, és bizonyos zűrzavart vitt a külföldi litván sajtóba, amelyet mindmáig nem sikerült megszüntetni” (Salys 1985: 237).

A szerzők művüket a jeles litván nyelvészek, J. Jablonskis és K. Būga emlékének ajánlották.

Az Amerikai Egyesült Államokban élve Pr. Skardžius csak 1971-ben, nyugdíjba vonulása után szentelhette magát teljesebben a tudományos munkának. Legalábbis kezdetben Pr. Skardžius anyagi életkörülményei is meglehetősen rosszak voltak. Bár felkérték, hogy a bostoni „Lietuvių enciklopedija” számára dolgozzon, úgy tűnik, az itteni munkakörülmények sem elégítették ki. Pr. Skardžius akkori hangulatát és életkörülményeit különösen jól tükrözi az enciklopédia munkatársait toborzó Stasys Santvaras írónak 1953. április 13-án írt levele:

„Már mindent a lehető legszűkösebbre számoltam, és nem tudom, hogyan élhetnék meg másképp. Nincs autóm, nem járok szórakozni, vendégeket sem hívok, és mégis alig-alig boldogulok 3000 dollárból. Például megvettem Preobraženski orosz etimológiai szótárát, és több mint 16 dollárt fizettem érte. Még drágábbra fizettem elő-

* Skardžius 1949-től az Amerikai Egyesült Államokban élt.

4

Vasmer etimológiai szótárát. W. Fenzlau disszertációjának lefényképezése is több mint 16 dollárba került stb. Tehát, ha legalább részben végezni akarom tudományos munkámat, és nem akarok lemaradni a tudományos fejlődésről, kezdetben legalább évi 3500 dollárra volna szükségem; ebből az összegből már az állami adókat is ki tudnám fizetni” (Keturakis 1995: 14). A munkavégzés kedvezőtlen körülményei ellenére Pr. Skardžius a száműzetés egész időszakában intenzíven dolgozott a litván nyelvtudomány területén.

Mint ismeretes, már litvániai munkája idején nagy figyelmet szentelt a litván nyelv hangsúlyozási problémáinak. A hangsúlyozás történetének és gyakorlatának kérdései egyaránt érdekelték. Pr. Skardžius habilitációs munkája a Vytautas Magnus Egyetemen a „Dauksos akcentologija” (K., 1935) volt. A hangsúlyozás gyakorlatának szentelte „Bendrinės lietuvių kalbos kirčiavimas” (K., 1936) című könyvét. Elsősorban e művekre támaszkodva Pr. Skardžius a Čikagos Pedagoginis lituanistikos institutas felkérésére megírta a „Lietuvių kalbos kirčiavimas” (Chicago, 1968) című könyvet. Ebben rendszeresen kifejti a köznyelvi hangsúlyozás kérdéseit. Nem csupán rögzíti azonban ezeket. A litván nyelvi hangsúly és hanglejtés jelenségeit más nyelvek tényeivel is összehasonlítja, bemutatja a hangsúly változatosságát a litván nyelvjárásokban, valamint a mai nyelv és a korábbi (M. Daukšas írásainak) hangsúlyozása közötti különbségeket. Igaz, az előző könyvhöz hasonlóan itt is elismeri a rövid hanglejtést, noha ez ellentmond magának Pr. Skardžiusnak a hanglejtésről adott meghatározásával. A litván akcentológia mai kutatói nem értenek egyet Pr. Skardžiusnak a hangsúly utáni szótagok hanglejtéséről adott hagyományos meghatározásával sem. Kétségesnek tűnik továbbá a könyvben javasolt néhány hagyományos hangsúlyozási eset is, amelyek nehezen egyeztethetők össze a mai nyelvhasználattal (Laigonaitė 1971: 209–211; Vidžiūnas 1990: 90–102).

Pr. Skardžiusnak a litván nyelv akcentológiájának problémáiról szóló különálló cikkei közül meg kell említeni a „Lietuvių kalbos kirčiavimo senumas” (Aidai, 1965, 6, p. 260–265) című tanulmányát, amelyben a kérdés kutatástörténetének rövid áttekintése után valójában V. Ilič-Svityčius orosz nyelvész „Vardažodžio akcentuacija baltų ir slavų kalbose” („Imennaja akcentuacija v baltijskom i slavjanskom”. Moskva, 1963) című művét recenzeálja. Miután megállapítja, hogy „egyébként a szerző egész munkája jó benyomást kelt”, Pr. Skardžius mégis úgy véli, hogy V. Ilič-Svityčius csak részben érte el célját, mivel az általa feltételezett, egyes litván hangsúlyozási típusok és az ősi indoeurópai hangsúlyozás közötti számos párhuzam „kétséges, és nincs kellően alátámasztva világos, hiteles adatokkal, illetve nem kapott mélyebb történeti értelmezést”.

A litván nyelv történeti akcentológiájának vitatott kérdéseit Pr. Skardžius J. Kazlauskas „Lietuvių kalbos istorinė gramatika” című könyvének igen részletes recenziójában is tárgyalja (Lituanistikos darbai. III. Brooklyn, 1973. p. 269–280). Nem ért egyet J. Kazlauskas véleményével, miszerint a keleti aukštaitiai nyelvjárás beszélői nem különböztetik meg az akut és a cirkumflex hanglejtést. Nem hajlik arra sem, hogy egyetértsen J. Kazlauskasszal abban, hogy a mai litván nyelv mozgó hangsúlyú paradigmája az ősi indoeurópai hangsúlyozásból öröklődhetett.

5

Pr. Skardžius egyik jelentősebb emigrációban megjelent munkája az „Ankstyvesnė ir dabartinė lietuvių bendrinės kalbos vartosena” (Čikaga, 1971) című tanulmány. A tanulmány fejezetei a következők: I. A litván köznyelv használata, kritériumai és normái. II. A litván köznyelvi kultúra korábbi munkája és annak értékelése Litvániában. III. Jelentősebb mai tendenciák Litvániában. IV. Az -imas igeképzővel alkotott főnevek használatának kérdése. V. -iniai végű határozószók, képzésük és használatuk. VI. A köznyelv viszonya a népnyelvhez és a nyelvi javítások Litvániában. VII. Az orosz nyelv hatása a litván köznyelvre és e nyelv további fejlődése.

E tanulmányból kitűnik, hogy Pr. Skardžius nagy figyelemmel követte a litván nyelv litvániai fejlődését. Megértette annak meglehetősen nehéz helyzetét. Pozitívan értékelte a litván nyelvészeknek az orosz nyelv hatásával szemben tett erőfeszítéseit.

Az Amerikos Valstijose élve, és érzékelve, hogy az ország számos litván lakosa hajlik arra, hogy nyelvében kevesebb nemzetközi szót használjon, Pr. Skardžius megírta a „Lietuviški tarptautinių žodžių atitikmenys” (Čikaga, 1973) című könyvet. Érdekes mű ez, amely valóban sok jó helyettesítő szót kínál a szélesebb vagy szűkebb körben használt úgynevezett nemzetközi szavak különféle típusaira. Pr. Skardžius nem ellenzi kategorikusan e szavak használatát. „Az itt közölt szavakat – írja a könyv előszavában – nem a szerző javaslataiként kell tekinteni, hanem olyan anyagként, amelyet az olvasók igényük és ízlésük szerint, egyénileg használhatnak fel” (p. 7). Pr. Skardžius rámutat, hogy a litván nyelvben számos olyan új szó található, amelyeket önállóbban alkottak meg, mint például a lett, az orosz vagy a német nyelvben. Itt olyan szavakra gondol, mint dalykas, skersmuo, vadovėlis, pusiausvyra. Pr. Skardžius véleménye szerint jelenleg a litván nyelv új szavainak legjobb és legnagyobb forrása M. Niedermann, F. Brenderio, A. Senno és A. Salio „Lietuvių rašomosios kalbos žodynas” (Heidelberg, 1926–1968) című szótára. Íme néhány Pr. Skardžius által javasolt megfelelő: abžacas – įtrauka, adaptacija – pritaikymas, prietaika, anestezija – nejautra, boksas – kumštynės, dėpas – garvežinė, ekskūrsas – nuokrypa, fāršas – įdaras, kamšalas, kimšinys, prižmė – briaunys, terminas – įvardas, vitrina – prekylangis. Sok megfelelő igen jól van kiválasztva, vagy maga Pr. Skardžius alkotta meg őket. De vajon akadna-e ma bárki, aki a boksą szót kumštynėmis alakra, vagy a terminą – įvardu formára cserélné?

A litván víznevek kutatói számára igen fontos Pr. Skardžius „Lietuvių vandenvardžiai su -nt. Jų daryba, kilmė ir reikšmė” (Lituanistikos darbai. III. Brooklyn, 1973, p. 7–70) című tanulmánya. Ebben a tanulmányban részletesen vizsgálja az olyan litván vízneveket, mint Álantas, Gáilintas, Sálantas, Šlavaṅtas, Viekšintas. A szerző arra a következtetésre jut, hogy „a litván nt- végű víznevek hasonló módon keletkeztek, mint az ugyanilyen képzőjű helynevek, személynevek vagy közszavak. Kezdetben többnyire közszavak (appellatívumok) voltak, vagy képzők segítségével közszavakból jöttek létre; egy részük tulajdonnevekből származik, vagy származhat” (p. 64). A tanulmány igen elismerően szól az akkor még fiatal litván nyelvészek, Bron iaus Savukyno, Aleksandro Vanago hidroni-

6

… vizsgálatait. R. Schmittlein e területen végzett munkáit szkeptikusan értékelik; rámutatnak, hogy „számos régi, valóban litván tulajdonnevet minden világosabb alap nélkül, olykor egészen mesterségesen germán nyelvekből eredeztet” (9. o.). Általában egyet kell értenünk a tanulmány recenzensével, A. Vanagasszal abban, hogy „ezzel a tanulmánnyal végleg el kell temetni azt a hipotézist, amelyet szinte csak R. Schmittlein védelmezett, miszerint a -nt- végződésű litván víznevek többsége germanizmus lehet” (Vanagas 1976: 103).

A. Vanagas felhívta a figyelmet a tanulmány egy másik fontos sajátosságára is: „P. Skardžius egyike azon kevés litván névkutatóknak, akik felismerték, hogy a víznév jelentése nem az, amit az a közszó jelentett, amelyből a víznév származott, hanem az, amit ez a szó a nomen proprium-má válásakor jelentett. Nem a szó gyöke vagy töve, hanem a teljes víznév – annak alapjelentésével és származtatott (képzésbeli) jelentésével együtt” (Vanagas 1981: 17).

Minėtinas Pr. Skardžiaus straipsnis „XVI amžiaus lietuvių asmenvardžiai“ (Aidai, 1954, 1, p. 27–33), kuriame nagrinėjami K. Jablonskio „Istorijos archyvo“ pirmajame tome (K., 1934) paskelbtų inventorių asmenų vardai ir pavardės.

A porosz és a žemaitiai istenneveket Pr. Skardžius a „Lietuvių mitologiniai vardai” [Litván mitológiai nevek] című cikkében tárgyalja (Aidai, 1954, 218–226. o.). A cikk jelentős része V. Jaskevičius „Lietuvių mitologijos studija” [Tanulmány a litván mitológiáról] („A Study in Lithuanian Mythology”) című disszertációjával foglalkozik.

Labai vertinga yra Pr. Skardžiaus studija „Dievas ir Perkūnas“ (Aidai, 1963, 6, p. 253–257; 7, p. 311–318). Čia aiškinama šių žodžių daryba ir kilmė. Pr. Skardžius nepritaria A. Senno nuomonei, jog suom. taivas ‘dangus’ turėtų būti kilęs iš baltiškos formos *daivas – taivas šaltiniu galėjusi būti ir forma *deivas. Taip pat jis, remdamasis latvių liaudies dainų pavyzdžiais, linkęs manyti, jog lat. dievs yra dar išlaikęs senąją reikšmę ‘dangus’. Pr. Skardžius nepritaria aiškinimui, jog. liet. perkūnas yra sietinas su lot. quercus ‘ąžuolas’ ir kitais šios šaknies žodžiais. Jam atrodo paprasčiau būtų slavų Perun sieti *per- ‘mušti, trenkti’ o liet. Perkūnas su tos pačios reikšmės išplėstine šaknimi *perk-, kuri, nors ir nepaliudyta baltų kalbose, gali būti pateisinama, plg. liet. jaũti: jaũkti ir kt. Semantiškai tokį siejimą patvirtintų liet. dundūlis ‘perkūnas, griaustinis’: dundėti, vok. Donner: skr. tānvati ‘ošia, dunda, griaudžia’, lot. tonāre ‘griausti’ ir kt.

1954-ben Litvániában újra kiadták Antanas Juška „Lietuviškos dainos” [Litván dalok] című művét. Ebben a kiadásban szerkesztője, A. Mockus a fotomechanikusan sokszorosított szövegek mellett sajátos, irodalmi igényű szövegeket is közölt. L. Kuodys meglehetősen szigorú kritikát jelentetett meg ezekről a szövegekről (Kuodys 1958: 555–578). Ez késztette Pr. Skardžiust az érdekes „Mūsų liaudies dainų kalbos dalykai” [Népdalaink nyelvi kérdései] című cikk megírására (Metmenys, 1962, 5, 91–99. o.). A cikk bemutatja, milyen körültekintően kell eljárni a dalok szövegének irodalmi átdolgozásakor, és kiemeli a népdalok sajátosságait. Pr. Skardžius nem mindenben ért egyet L. Kuodys megjegyzéseivel sem.

Pr. Skardžius utolsó, már a szerző halála után megjelent tanulmánya a „Nau…“

7

jojo Testamento vertimo lietuvių kalba“ (Lituanistikos darbai. IV. Chicago, 1979, p. 63–110). Joje analizuojama Č. Kavaliausko iš senosios graikų kalbos versto ir V. Aliulio redaguoto, 1972 m. Lietuvoje išleisto Naujojo testamento kalba. Autorius šį vertimą lygina su ankstesniuoju J. Skvirecko vertimu, kur vertėjas, anot prelato L. Tulabos, „virš visko statė minties tikslumą ir šiam aukojo kalbos elegantiškumą“. Palyginęs abiejų vertimų rašybos, žodynines, linksnių vartosenos, sintaksines ir stilistines, sakinių sandaros skyrybes, jis padaro išvadą, jog „Kavaliausko vertimo kalba yra pasigėrėtinai taisyklinga, sklandi, lengvai suprantama ir tikslinga, nors kartais ir savotiškiau išreiškianti originalinę mintį (p. 109). Pr. Skardžiaus nuomone „Č. Kavaliausko vertimas, V. Aliulio redaguotas, yra pirmas drąsus žygis visoje Šv. Rašto vertimo lietuvių kalbos istorijoje“ (p. 109).

Nagyon érdekesek Pr. Skardžius úgynevezett alkalmi cikkei, amelyek különféle litván nyelvkutatókról, a nyelv ápolóiról és kulturális szereplőkről szólnak. Különösen azért érdekesek, mert Pr. Skardžius nemcsak a litván nyelvtudományhoz való hozzájárulásukat értékeli bennük, hanem gyakran személyes emlékeit is beleszövi. Legtöbb cikkét az „Aidai” és a „Gimtoji kalba” folyóiratokban közölte A. Baranauskasról, J. Jablonskisról, J. Balčikonisról, J. Gerulisról, P. Jonikasról, J. M. Laurinaitisról, J. Laukaitisról, B. Lar[in]ról, M. Vasmerről, E. Fraenkelről, E. Hermannról és másokról.

Pr. Skardžius számos, Litvániában és külföldön megjelent litván vonatkozású, illetve általában balti nyelvészeti művet recenzált; különösen említésre méltók olyan művekről írt részletes recenziói, mint Z. Zinkevičius „Lietuvių dialektologija” (V., 1966), J. Palionis „Lietuvių literatūrinė kalba XVI–XVII a.” (V., 1967), J. Kazlauskas „Lietuvių kalbos istorinė gramatika” (V., 1968), J. Pikčilingis „Lietuvių kalbos stilistika” (V., 1971–1975), az akadémiai „Lietuvių kalbos gramatika” (V., 1965), a „Lietuvių kalbos tarmių chrestomatija” (V., 1970), P. Jonikas „Lietuvių bendrinės rašomosios kalbos kūrimasis antrojoje XIX a. pusėje” (Čikaga, 1972), J. Otrębskis „Gramatyka języka litewskiego” (Warszawa, 1956–1965), a Chr. S. Stang tiszteletére kiadott „Donum Balticum” tanulmánykötet (Stockholm, 1970), W. R. Schmalstieg „An Old Prussian Grammar” (University Park and London, 1974) című műve és mások.

Pr. Skardžius számos, a litván nyelvtudomány kérdéseivel foglalkozó cikket közölt a „Lietuvių enciklopedija” (Bostonas, 1953–1969) és az „Encyclopedia Lituanica” (Boston, 1970–1978) című enciklopédiákban.

Pr. Skardžius az Amerikai Egyesült Államokban élve – ahogyan korábban Litvániában is – nagyon sokat írt a litván nyelvi kultúra különféle kérdéseiről. Főként az ő kezdeményezésére élesztették újjá az Amerikai Egyesült Államokban a Litván Nyelvi Társaságot, amely 1935–1941 között Litvániában működött. Pr. Skardžius a társaság „Gimtoji kalba” című folyóiratának egyik legaktívabb munkatársa volt.

A nyelvész egy terjedelmes „Rašybinis lietuvių kalbos žodynas” [A litván nyelv helyesírási szótára] című szótárt is összeállított, amely mindmáig kiadatlan. Pr. Skardžius egykori tanítványa, A. Dundulis, a mű másolatát átadta a Vilniusi Egyetemi Könyvtárnak.

Pr. Skardžiusnak mindössze tizenöt évig adatott meg, hogy intenzíven dolgozzon Litvániában. Ennek kétszeresét töltötte száműzetésben. Eleinte fizikai munkával kereste kenyerét. Később … dolgozott.

8

Washingtonban, a Kongresszusi Könyvtárban. 1973. január 14-én W. R. Schmalstieg amerikai bal­tistának írt levelében Pr. Skardžius ezt írta: „Mindig a tudományos munka foglalkoztatott, de életem utolsó negyedében alig végezhettem valódi tudományos munkát: néhány általam kigondolt és részben megkezdett tudományos munka egy váratlan katasztrófa miatt befejezetlen maradt.” Pr. Skardžius csak nyugdíjba vonulása után szentelhette magát teljesen kedvelt nyelvészeti munkájának, sajnos mindössze négy évvel a halála előtt. Az ilyen kedvezőtlen munkakörülmények ellenére azonban a száműzetésben is sokat alkotott.

Örvendetes, hogy Litvániában a nyelvművelési program részeként tervezik kiadni e neves nyelvészünk „Válogatott írásait”. A köteteket Albertas Rosinas professzor rendezi sajtó alá. Az első kötet, a „Litván szóképzés” már megjelent. Ebben A. Rosinas átfogó tanulmánya is olvasható Pr. Skardžius tudományos tevékenységéről. Különösen várjuk azokat a köteteket, amelyekben Pranas Skardžius száműzetésben írt, olvasóink számára legkevésbé ismert munkái jelennek majd meg.

LITERATŪRA

K e t u r a k i s R. 1995: Bostono dienoraštis – Nemunas 2, 12–19.

K u o d y s L. 1953: A. Juškos „Lietuviškos dainos“. – Literatūra ir kalba 3, 555–578.

L a i g o n a i t ė A. 1971: Rec.–Baltistica 7(2), 209–211.

O s t r a u s k a s K. 1983: Iš laiškų Vincui Krėvei-Mickevičiui. – Metmenys 46, 164–186.

S a l y s A. 1985: Raštai 3, Roma: Lietuvių Katalikų Mokslo akademija.

V a n a g a s A. 1976: Rec. – Baltistica 12(1), 102–104.

V a n a g a s A. 1981: Lietuvių hidronimų semantika. – Lietuvių kalbotyros klausimai 21, 4–153.

V i d ž i ū n a s A. 1990: Pr. Skardžiaus kirčiavimo norminimo pagrindai. – Kalbotyra 41(1), 90–102.

THE SCHOLARLY ACTIVITY OF PRANAS SKARDŽIUS IN EXILE

Summary

Pranas Skardžius (1899–1975) was one of the most prominent Lithuanian linguists of the twentieth century. In 1929 he graduated from the University of Leipzig. In 1929–1939 Pr. Skardžius gave lectures at Vytautas Magnus University in Kaunas, in 1939–1943 – at the University of Vilnius. He worked in various fields of Lithuanian linguistics; he also made an important contribution to the standardization of Lithuanian. Like many workers of culture and science, he left Lithuania in 1944. For some time he taught at the University of Tübingen in Germany. From 1947 up to his death Pr. Skardžius lived in the USA.

In spite of unfavourable conditions for scholarly activity he published many important works in the field of Lithuanian studies. Special mention should be made of „A Reference book of Lithuanian“ („Lietuvių kalbos vadovas“, 1950; co-authors Stasys Barzdukas and Jonas Martynas Laurinaitis), „Accentuation of the Lithuanian Language“ („Lietuvių kalbos kirčiavimas“, 1968), „The Past and Present Usage of Standard Lithuanian“ („Ankstyvesnė ir dabartinė lietuvių bendrinės kalbos vartosena“, 1971), „Lithuanian Hydronyms in -nt-. Their Formation, Origin

9

and Meaning“ („Lietuvių vandenvardžiai su -nt-. Jų daryba, kilmė ir reikšmė“, 1973), „Lithuanian Equivalents of International Words“ („Lietuviški tarptautinių žodžių atitikmenys“, 1973), „On the Translations of the New Testament in Lithuanian“ („Dėl Naujojo Testamento vertimų lietuvių kalba“, 1979).

10