ACTA LINGUISTICA LITHUANICA

XLVI (2002), 173–183

A nyelvtani formák használata a litván nyelv tudományos stílusában

VIDA ŽILINSKIENĖ

Lietuvos teisės universitetas, Vilnius

A cikk a litván tudományos írásokban használt alapvető szófajok (főnevek, melléknevek, igék) és azok ragozott alakjainak gyakorisági adatait mutatja be. A Frequency Dictionary of Modern Written Lithuanian (Grumadienė & Žilinskienė 1997) című művön, pontosabban annak a tudományos nyelv adatait közlő elektronikus változatán alapul (Grumadienė & Žilinskienė 1996). Továbbá összehasonlítja a szófajok gyakoriságát a tudományos írások nyelvében az üzleti és publicisztikai írásokban használt nyelvváltozatokban mért gyakoriságukkal.

Napjainkban, amikor a litván nyelvvel az információs társadalomban egyre szélesebb körben találkozunk, mind aktuálisabbá válik bizonyos stílusok, sőt egyetlen stílus konkrét tematikus csoportjába tartozó szövegek vizsgálata a nyelv különböző szintjein. Ez mindenekelőtt a nyelv egyes szintjeinek (a lexika, a morfológia, a szóalkotás) statisztikai vizsgálataira vonatkozik. Miután leírtuk a litván nyelv publicisztikai és üzleti stílusának morfológiai szerkezetét, valamint bemutattuk a szófajok és alapvető nyelvtani formáik használatának különbségeit és azonosságait (lásd Žilinskienė 2002: 106–116), fontos feltárni e formák használatát a tudományos stílusban is. Ha megállapítást nyerne, hogy a különböző stílusú szövegekben bizonyos nyelvtani formák használata stabil, másoké pedig egyértelműen eltérő, akkor világossá válna, mire kell leginkább figyelmet fordítani az automatikus felismeréssel, fordítással és az ezekhez kapcsolódó egyéb kérdésekkel kapcsolatban.

Mind a publicisztikai és üzleti stílus morfológiai szerkezetének vizsgálatakor, mind jelen esetben a „Dažninio dabartinės rašomosios lietuvių kalbos žodyno” (Grumadienė, Žilinskienė 1997) tudományos stílusra vonatkozó számítógépes változatát használtuk (Grumadienė, Žilinskienė 1996). E stílus gyakorisági szótárának összeállításához 1990–1995 között Litvániában megjelent tudományos kiadványokból (monográfiákból, cikkekből, referátumokból, tudományos folyóiratokból), illetve tudományos intézmények által jóváhagyott munkákból (disszertációkból, doktori disszertációk referátumaiból, jelentésekből, szabadalmakból) gyűjtöttünk szövegeket. Néhány szöveget valamivel korábbi időszakból kellett venni, mert akadtak olyan tudományterületek, ahol nagyon kevés munkát publikálnak litván nyelven¹, például egyes kémiai és biológiai területekről nem jelent meg litván nyelvű tudományos cikk és konferencia-absztrakt az említett időszakban

¹ Szigorúan ragaszkodtunk ahhoz az elvhez, hogy a mintákat (a folyamatos szöveg 1000 szóelőfordulásnyi szakaszait) a gyakorisági szótárhoz kizárólag tisztán tudományos kiadványokból gyűjtjük, és nem veszünk át tankönyvekből, tudománynépszerűsítő kiadványokból és hasonlókból.

174 |

V I D A Ž I L I N S K I E N Ė

területekről², a teológiából pedig egyetlen litván nyelvű monográfiát sem sikerült találni, ezért csak cikkeket kellett felhasználni. A tudományos stílust nyolc tematikus csoport képviselte:

1) agrártudományok (agronómia, erdészettudomány, állatorvostudomány, zootechnika); 2) természettudományok (csillagászat, biológia, kémia, földrajz, geológia és ásványtan, fizika); 3) bölcsészettudományok (építészet, művészettörténet, etnológia, filozófia, folklorisztika, történelem, nyelvészet, irodalomtudomány, zenetudomány, színháztudomány); 4) matematikai tudományok (matematika, logika, statisztika, informatika, rendszerelmélet); 5) orvostudományok (orvostudomány, gyógyszerészet, fogászat); 6) társadalomtudományok (neveléstudomány, közgazdaságtan, politikatudomány, pszichológia, szociológia, jog, menedzsment, könyvtártudomány és könyvtörténet); 7) műszaki tudományok (mezőgazdasági és környezetmérnöki tudományok, vegyipari technológia, elektronika és elektrotechnika, energetika és hőtechnika, irányítástechnika és informatikai technológia, mechanika, anyagtudomány, metrológia és méréstechnika, közlekedéstechnológia, építőipar); 8) teológiai tudományok (fundamentális teológia, dogmatikai teológia, erkölcsteológia, szentírástudomány (Szentírás), patrisztika (az ősi egyház hagyományai), egyháztörténet, pasztorális teológia, kánonjog).

E tematikus csoportokat az 1992. október 7-én, a Litván Köztársaság kormányának 739. számú határozatával jóváhagyott tudományterületi és tudományági osztályozás figyelembevételével választottuk ki.

A felsorolt tudományterületek és tudományágak kiadványaiból (figyelembe véve azt is, hogy egyes tudományterületek, például a bölcsész- és műszaki tudományok kiadványaiból igen sok, másokéból pedig nagyon kevés volt) véletlenszerűen 300 mintát választottunk ki, vagyis összefüggő szöveg³ 1000 szóelőfordulásnyi szakaszait, majd megszámoltuk az egyes minták gyakorisági szójegyzékeinek adatait; ezekből összeállítottuk az egyes tematikus csoportok, azokból pedig a tudományos stílus gyakorisági szótárát. A szavak (lexémák) gyakoriságának kiszámításakor az egyes szavak nyelvtani alakjainak gyakoriságát is megszámoltuk; ezekről fogunk beszélni.

Mindenekelőtt vizsgáljuk meg a szófajok használatát a tudományos szövegekben (lásd az 1. táblázatot).

1. TÁBLÁZAT. A SZÓFAJOK HASZNÁLATA A TUDOMÁNYOS STÍLUSBAN

Szófaj

Szóelőfordulások száma

Szóelőfordulás (%)

Főnév

121 696

43,73

Ige

50 958

18,31

Melléknév

32 806

11,79

² Korábban bizonyos szakterületek számos kutatója csak oroszul tette közzé munkáit, most pedig egy részük kizárólag angolul kezd írni. Így kettős probléma merül fel: egyrészt nem írnak, vagy alig írnak tudományos szövegeket litván nyelven, ezért az adott szakterület terminológiája sem fejlődik, illetve nem jön létre; másrészt érdekes lenne tudni, milyen színvonalú angolsággal íródtak ezek a szövegek.

³ A koherens szöveg éppen a szófajok és azok nyelvtani alakjainak tényleges használatát mutatja.

GRAMATINIŲ FORMŲ VARTOJIMAS MOKSLINIAME STILIUJE | 175

Szófaj A szavak előfordulásainak száma A szavak előfordulása (%) Kötőszó 21 247 7,63 Névmás 18 899 6,79 Névutó 12 073 4,34 Határozószó 11 753 4,22 Partikula 5 963 2,14 Számnév⁴ 2 863 1,03 Indulatszó 48 0,02 Hangutánzó szó 5 0,002

Amint ezekből az adatokból látjuk, a tudományos stílusban főneveket használnak a legnagyobb arányban, vagyis a tudományos szöveg szavainak csaknem fele (43,73%) főnév. A tudományos szövegek további jelentős részét (30,10%) két másik szófajhoz – az igéhez és a melléknévhez – tartozó szavak alkotják. Így mindössze három szófaj szavai teszik ki a vizsgált szövegek csaknem háromnegyedét (73,83%).

A tudományos, szakmai és publicisztikai stílus számítógépes gyakorisági szótárait felhasználva (Žilinskienė 2002: 106–116), amelyek az 1993–1995-ben kiadott szövegek alapján, azonos módszertannal készültek (erről bővebben lásd: Žilinskienė 1998: 219–227), hasonlítsuk össze a szófajok használatát e stílusok szövegeiben, mivel a tényleges helyzetet legjobban csak az összehasonlítás mutathatja meg (lásd a 2. táblázatot). A táblázat adataiból a következőket látjuk: 1) mindhárom stílus szövegeiben egyértelműen a főnevek dominálnak, vagyis valamennyi összehasonlított stílusra jellemző a főnévi jellegű nyelvhasználat, ám a publicisztikában kevesebb a főnév, mint a másik két stílus szövegeiben; 2) mindhárom stílus szókincsének változatosságát leginkább ugyanannak a két szófajnak – a főnévnek és az igének – a használata határozza meg; a segédszófajok és a névmás (amely statisztikai szempontból mindig segédszófajként viselkedik), amelyekből valamennyi stílus szövegeiben mindössze néhány tucat különböző szót (nem szóelőfordulást) találtak, vagyis amelyek a szókincsnek igen kis részét alkotják, a szövegek hozzávetőleg egynegyedét–egyötödét teszik ki (a tudományos stílusban 20,90%-ot, a szakmai stílusban 22,59%-ot, a publicisztikai stílusban pedig 26,13%-ot); 3) valamennyi stílus szövegeiben használat szerint a második helyen álló szófaj az ige

⁴ A gyakorisági szótárak összeállításánál megszokott módon itt csak azokat a számneveket rögzítették, amelyeket betűvel írtak le; az arab vagy római számjegyekkel írt számnevek kizárólag a statisztikai struktúra leírásába kerültek.

176 |

VIDA ŽILINSKIENĖ

…; az összehasonlított stílusokban használata alig különbözik; 4) a melléknevek használata eltér: ezek leggyakrabban a tudományos⁵ szövegekben fordulnak elő, míg a publicisztikai és a szakmai stílusban nyilvánvalóan ritkábbak; 5) a főnevek a tudományos, szakmai és publicisztikai szövegekben rendre 63,34%-ot, 62,34%-ot, illetve 56,54%-ot tesznek ki; 6) általában, a különböző szófajok használatát tekintve, a tudományos szövegek közelebb állnak a szakmai szövegekhez.

2. TÁBLÁZAT. A SZÓFAJOK HASZNÁLATA A TUDOMÁNYOS, SZAKMAI ÉS PUBLICISZTIKAI STÍLUSBAN

Szófaj Tudományos stílus Szakmai stílus Publicisztikai stílus Szóelőfordulások száma Szóelőfordulások (%) Szóelőfordulások száma Szóelőfordulások (%) Szóelőfordulások száma Szóelőfordulások (%) Főnév 121 696 43,73 126 520 45,27 109 724 38,54 Ige 50 958 18,31 54 491 19,50 59 814 21,01 Melléknév 32 806 11,79 22 462 8,04 20 175 7,09 Kötőszó 21 247 7,63 23 706 8,48 22 973 8,07 Névmás 18 899 6,79 22 438 8,03 27 346 9,61 Elöljárószó 12 073 4,34 12 354 4,42 14 272 5,01 Határozószó 11 753 4,22 9 817 3,51 16 541 5,81 Partikula 5 963 2,14 4 629 1,66 9 806 3,44 Számnév 2 863 1,03 2 778 1,00 3 695 1,30 Indulatszó 48 0,02 299 0,11 328 0,12 Hangutánzó szó 5 0,002 11 0,005 13 0,005

⁵ Kaip matome, šie rezultatai atitinka A. Bitinienės (žr. Bitinienė 1995: 11–19) padarytą išvadą, kad moksliniame stiliuje teksto informatyvumą, be daiktavardžio, didina ir būdvardis, t. y. abi šios kalbos dalys padeda perteikti faktinę informaciją.

GRAMATINIŲ FORMŲ VARTOJIMAS MOKSLINIAME STILIUJE | 177

Vizsgáljuk meg a leggyakoribb szófaj, a főnév eseteinek használatát, amelyet a 3. táblázat mutat be.

3. TÁBLÁZAT. A FŐNÉVI ESETEK HASZNÁLATA A TUDOMÁNYOS STÍLUSBAN

Egyes szám

Többes szám

A főnév esete

Szóelőfordulások száma

Szóelőfordulások (%)

Szóelőfordulások száma

Szóelőfordulások (%)

Birtokos eset

37 703

46,47

18 546

45,85

Alanyeset

18 391

22,67

9 355

23,13

Tárgyeset

10 763

13,27

5 828

14,41

Helyhatározói eset

5 534

6,82

2 068

5,11

Eszközhatározói eset

5 488

6,766

2 939

7,27

Részes eset

3 234

3,999

1 685

4,17

Megszólító eset

19

0,022

29

0,07

A 3. táblázat adataiból látható, hogy a tudományos szövegekben a főnévi esetek közül egyértelműen a birtokos eset használata emelkedik ki: a főnévi eseteknek csaknem a fele birtokos eset. A birtokos eset alakjainak ilyen nagy gyakorisága leginkább azzal magyarázható, hogy a szövegekben a birtokos esetű alakok leggyakrabban a viszonyt jelölő melléknevek funkcióját töltik be; ezt az is mutatja, hogy egyes főnevek (közülük némelyik igen gyakori, például kultūra, duomenys, lietuviai, mokslas, veikla, šalis, energija stb.) birtokos esetű alakjainak gyakorisága meghaladja ugyanazon főnév más eseteinek gyakoriságát. További két eset, az alanyeset és a tárgyeset is nagy gyakoriságú, bár, amint a táblázatból látható, az alanyeset majdnem kétszer gyakoribb a tárgyesetnél. Így a tudományos szövegekben a három leggyakoribb eset a főnévi esetek több mint 80%-át teszi ki. A három ritkábban használt eset csoportja (a megszólító eset kivételével) kiegyenlítettebb. Ezenkívül a vizsgált tudományos szövegekben 113 változatlan főnévi előfordulást találtak.

Az egyes és többes számú esetek abszolút gyakoriságát összehasonlítva (3. táblázat) látható, hogy az egyes szám minden egyes esete nagyjából kétszer gyakoribb a megfelelő többes számú esetnél. A főnevek egyes és többes számú alakjainak összesített aránya a következő: egyes szám – 81 132 (66,73%), többes szám – 40 450 (33,26%), kettes szám – 1 (0,001%).

178 |

VIDA ŽILINSKIENĖ

Így a tudományos stílusú szövegekben a főnevek egyes számú alakjai kétszer gyakrabban fordulnak elő, mint a többes számúak. Ez a használat elsősorban azzal függ össze, hogy az egyes szám az oppozíció jelöletlen tagja; másrészt, bár számos főnév egyes és többes számú alakban egyaránt előfordul, mégis sok szó esetében inkább az egyes szám használata jellemző, különösen azoknál, amelyek anyagneveket, folyamatokat vagy elvont fogalmakat jelölnek, és amelyek többes száma gyakran sajátos jelentést vesz fel (például: elementas, medžiaga, vanduo, kultūra, veikla, matavimas, santykis, valdymas, sluoksnis, masė, gamyba, visuomenė stb.).

A vizsgált stílus szövegeiben a főnevek hímnemű alakjai jóval gyakrabban fordulnak elő, mint a nőneműek: hímnem – 73 296 (60,28%), nőnem – 48 287 (39,72%). Ez a használat természetesen szintén azzal függ össze, hogy a hímnem az oppozíció jelöletlen tagja.

Amint az 1. táblázat adataiból láttuk, a tudományos stílusú szövegekben a második leggyakoribb szófaj az ige. A szakmai stílus leggyakoribb igéi a következők: būti, galėti, turėti, vadinti, sudaryti, naudoti, nustatyti, pateikti, skirti, nebūti, priklausyti, atlikti, gauti, reikėti. Már ebből a néhány igéből is megérthetjük, hogy miről írnak leginkább a tudományos stílusú szövegekben. Az egyes igealakok arányát a 4. táblázat mutatja be.

4. TÁBLÁZAT. AZ IGEALAKOK HASZNÁLATA A TUDOMÁNYOS STÍLUSBAN

Igealak | Az igealakok előfordulásainak száma | Az alakok előfordulása (%)

Személyragozott alakok | 20 483 | 41,20

Melléknévi igenevek | 19 180 | 37,64

Főnévi igenév | 7 266 | 14,26

Határozói igenevek | 3 365 | 6,60

Folyamatos melléknévi igenevek | 659 | 1,29

Határozói igenévi alakok | 5 | 0,01

Ebből a táblázatból láthatjuk, hogy a tudományos szövegekben leggyakrabban a ragozott igealakokat használják, és csak valamivel ritkábban a melléknévi igeneveket. A melléknévi igenevek viszonylag gyakori használata a tudományos stílusban feltehetően azt mutatja, hogy ezekben a szövegekben sok az összetett

GRAMATINIŲ FORMŲ VARTOJIMAS MOKSLINIAME STILIUJE | 179

igeidő, például: Egyes, a barokk építészet elvei szerint kialakított komplexumokat a háborúban lerombolt épületek vagy városrészek helyén építettek fel. A mérési értékek intervallumának meghatározásához módosították a zónák hosszanti ellenállásainak arányát. Ahogy várható volt, a ragozott igealakok között egyértelműen a kijelentő módú formák dominálnak: kijelentő mód – 19 328 (94,36%), feltételes mód – 1 015 (4,96%), felszólító mód – 140 (0,68%).

A litván nyelv más stílusaiban használt grammatikai formákról szóló kutatások alapján arra számíthatunk, hogy az egyes stílusokra bizonyos igeidők használata jellemző (lásd Žilinskienė 2002: 106–116). A tudományos stílusú szövegek kijelentő módú igeidőinek arányát az 5. táblázat mutatja be.

5. TÁBLÁZAT. AZ IGEIDŐK HASZNÁLATA A TUDOMÁNYOS STÍLUSBAN

Igeidő | A szóalakok előfordulásainak száma | Az alakok előfordulása (%)

Jelen idő | 12 901 | 66,75

Egyszerű múlt idő | 5 475 | 28,33

Jövő idő | 780 | 4,04

Gyakorító múlt idő | 172 | 0,89

Amint a táblázatból látható, a tudományos szövegekben a jelen idejű alakok fordulnak elő a leggyakrabban, vagyis több mint kétszer olyan gyakoriak, mint a másik alapvető igeidő, az egyszerű múlt alakjai. Ez feltehetően azzal függ össze, hogy a tudományos stílus többnyire a valóság megfelelő, mindenkor fennálló jelenségeit, azok kapcsolatait és törvényszerűségeit rögzíti, termelési folyamatokat vagy kísérleteket ír le stb. Például: A legnagyobb kárt a letaposás a felázott lagók, mocsarak és mélyedések növénytársulásaiban okozza, ahol laza, sérülékeny tőzegmohatakaró található. A palotától keletre terül el a parter, amelyhez északról az irodaépület, délről pedig a magtár csatlakozik; a magtár mellett istálló áll. Ha a tisztviselő, akinek ez kötelessége, nem akadályozza meg a bűncselekményt... Hasonló eredményeket, vagyis hogy a tudományos szövegekben a jelen idő jóval gyakoribb az egyszerű múlt időnél, közölt A. Bitinienė is, aki 38,5 ezer szót vizsgált meg (lásd Bitinienė 1995: 11–19). A lett nyelvészek szintén azt találták, hogy az 1966-ban vizsgált tudományos-műszaki szövegekben (292 ezer szóelőfordulás) a jelen idő aránya elérte a 93,1%-ot (lásd Jakubaite ir kt.1968: 122).

A kijelentő mód személyragos alakjainak használatát a 6. táblázat mutatja be; ebből látható, hogy egyértelműen a harmadik személy dominál, ami különleges helyzetét jelzi a személyrendszerben. Ezért feltehetően teljesen megalapozott egyes nyelvészek véleménye (Žulys 1974: 83–

180 |

VIDA ŽILINSKIENĖ

92), ezért ez a forma nem tekinthető személyragnak; emellett szembetűnő, hogy az első személyű többes szám gyakorisága nagyobb, mint a többi személyé. Ez valószínűleg azzal függ össze, hogy a tudományos szövegekben egyetlen szerző is gyakran többes számot használ, amikor egy kísérletet ismertet, kommentálja a kutatás eredményeit vagy következtetéseket von le, például: összekapcsoljuk, létrehozzuk, megfigyeljük, nevezzük, megvizsgáltuk, megállapítottuk.

6. TÁBLÁZAT. AZ IGEMÓDOK SZEMÉLYRAGOS ALAKJAINAK HASZNÁLATA A TUDOMÁNYOS STÍLUSBAN

Ige személye Jelen idő Egyszerű múlt idő Jövő idő Gyakori múlt idő Szóelőfordulások száma Szóelőfordulás (%) Szóelőfordulások száma Szóelőfordulás (%) Szóelőfordulások száma Szóelőfordulás (%) Szóelőfordulások száma Szóelőfordulás (%) Egyes szám 1. személy 45 0,35 27 0,49 7 0,89 – – Egyes szám 2. személy 19 0,15 4 0,07 8 1,03 – – Többes szám 1. személy 522 4,05 190 3,47 275 35,26 7 4,07 Többes szám 2. személy 2 0,02 2 0,04 3 0,38 – – 3. személy 12 313 95,44 5 252 95,93 485 62,44 165 95,93

Amint a 4. táblázat adataiból láttuk, a személyragozott alakokon kívül a tudományos stílusban sok igenevet is használnak. Megoszlásuk a cselekvő és szenvedő alakok között a következő: cselekvő igenevek – 4 539 (23,67%), szenvedő igenevek – 14 641 (76,33%).

Így egyértelműen látható, hogy a tudományos szövegekben a szenvedő igeneveket háromszor gyakrabban használják, mint a cselekvő igeneveket. A kétféle igenév igeidőhasználata hasonló tendenciát mutat, mint a személyragozott alakok igeidőhasználata (lásd a 7. táblázatot), vagyis a jelen idejű alakokat gyakrabban használják, mint a múlt idejűeket, de itt a különbség nem olyan jelentős.

GRAMATINIŲ FORMŲ VARTOJIMAS MOKSLINIAME STILIUJE | 181

7. TÁBLÁZAT. AZ IGENEVEK IGEIDŐHASZNÁLATA A TUDOMÁNYOS STÍLUSBAN

Igenév igeideje Cselekvő alak Szóelőfordulások száma Szóelőfordulás (%) Szenvedő alak Szóelőfordulások száma Szóelőfordulás (%)Jelen idő 2 608 57,46 8 275 56,52; Egyszerű múlt idő 1 923 42,37; Gyakori múlt idő 3 0,07; Múlt idő 6 060 41,39; Jövő idő 5 0,11 30 0,20; Szükségességet kifejező igenév 276 1,89

Vizsgáljunk meg még egy fontos szófajt, a melléknevet. A tudományos stílusú szövegekben leggyakrabban a következő melléknevek fordulnak elő: nagy, változatos, alapvető, új, fontos, közös, kis, társadalmi, különálló, különböző, valódi, jellemző, magas, egyenlő, tudományos, politikai, utóbbi, gazdasági, jó, speciális. Tárgyaljuk a melléknév nyelvtani kategóriáinak gyakoriságát. A melléknevek esethasználatát a 8. táblázat mutatja be.

8. TÁBLÁZAT. A MELLÉKNEVEK ESETHASZNÁLATA A TUDOMÁNYOS STÍLUSBAN

Melléknév esete Egyes szám Szóelőfordulások száma Szóelőfordulás (%) Többes szám Szóelőfordulások száma Szóelőfordulás (%)Alanyeset 6 406 34,23 4 136 30,52; Birtokos eset 6 066 32,41 4 962 36,62; Tárgyeset 2 992 15,99 2 102 15,51

182 |

VIDA ŽILINSKIENĖ

Egyes szám Többes szám A melléknév esete A szóelőfordulások száma A szóelőfordulások aránya (%) A szóelőfordulások száma A szóelőfordulások aránya (%)Eszközhatározói eset 1 667 8,91 1 196 8,83 Helyhatározói eset 903 4,82 657 4,85 Részes eset 672 3,59 498 3,68 Megszólító eset 10 0,05 – –

A táblázatból láthatjuk, hogy a főnevekhez hasonlóan itt is elkülöníthetők a gyakran használt (alanyeseti, birtokos és tárgyeseti – ezek az összes melléknévi eset több mint 80%-át teszik ki), valamint a ritkán használt (eszközhatározói, helyhatározói és részes) melléknévi esetek csoportjai. A melléknevek birtokos esete azonban nem olyan gyakori, mint a főneveké, amelyek a szövegekben a relatív melléknév szerepét töltik be. Emellett a melléknevek megfelelő egyes és többes számú eseteinek használata sem tér el annyira, mint a főneveké (vö. a 3. táblázattal). A melléknevek egyes és többes számú alakjainak összesített aránya a következő: egyes szám – 18 716 (58,00%), többes szám – 13 551 (42,00%).

A várakozásoknak megfelelően a vizsgált stílus szövegeiben a melléknevek hímnemű alakja gyakoribb, mint a nőnemű: hímnem – 18 200 (55,48%), nőnem – 14 067 (42,88%), nemsemleges forma – 539 (1,64%).

Mivel a litván nyelvben a melléknevek, illetve más, melléknévi szerepben használt szófajok határozott alakjai főként terminusokban fordulnak elő, és a főnévvel kifejezett terminus lényegi (megjelölt) tulajdonságát jelölik, arra számíthatunk, hogy a tudományos stílusú szövegekben több határozott alak található. A szövegekben valóban előfordultak ilyenek: az összes melléknév 7,01%-a, a jelen idejű, 12,47%-a, a múlt idejű, 2,61%-a, a jövő idejű⁶ szenvedő igenévnek pedig 27,59%-a.

Az elvégzett kutatások tehát megmutatják, hogy az alapvető szófajok mely nyelvtani alakjai jellemzőek leginkább a litván nyelvű tudományos szövegekre, vagyis mely nyelvtani alakokra kell elsősorban figyelniük az automatikus felismerés és automatikus fordítás területén dolgozó szakembereknek.

6 Ez kizárólag az igenév jövő idejű különféle eseteit jelenti (lásd a 7. táblázatot).

GRAMATINIŲ FORMŲ VARTOJIMAS MOKSLINIAME STILIUJE | 183

KÖVETKEZTETÉSEK

1. A litván nyelvű tudományos stílusú szövegekben leggyakrabban használt szófaj a főnév, amely a szöveg szavainak csaknem felét (43,73%) teszi ki; a másik két alapvető szófaj, az ige és a melléknév, a szöveg 30,10%-át alkotja.

2. A tudományos stílusú szövegekben a főnevek esetei használati gyakoriságuk szerint – a megszólító eset kivételével – fő (birtokos, alany- és tárgyeseti) és periférikus (helyhatározói, eszközhatározói és részes) csoportra oszlanak. Különösen nagy a birtokos eset gyakorisága: e stílus szövegeiben az esetalakok csaknem fele birtokos esetű.

3. A tudományos stílusban leginkább ragozott igealakokat (41,20%), valamivel kisebb arányban igeneveket (37,64%) használnak.

3.1. A tudományos stílusú szövegekben gyakrabban használják a jelen idejű ragozott igealakokat és igeneveket, mint a múlt idejű alakokat vagy igeneveket (ez különösen a ragozott alakokra jellemző).

3.2. Ebben a stílusban az igei személyalakok között egyértelműen a harmadik személy dominál; a ritkán használt többi személyalak közül a többes szám első személye emelkedik ki nagyobb gyakoriságával.

4. A tudományos stílusú melléknevek esetei, a főnevekhez hasonlóan, szintén gyakori és ritka esetek csoportjára oszlanak, a melléknevek birtokos esete azonban nem olyan gyakori, mint a főneveké.

5. A tudományos stílusú szövegekben a főnevek és melléknevek egyes száma, valamint hímneme dominál, mint az oppozíciók jelöletlen tagja.

6. A szófajok használatát tekintve a tudományos szövegek közelebb állnak a szakmai szövegekhez.

LITERATŪRA

BITINIENĖ, A. 1995: Mokslinio stiliaus morfologinės ypatybės. Terminologija 2, 11–19.

GRUMADIENĖ, L., ŽILINSKIENĖ, V. 1996: Dažninis dabartinės rašomosios lietuvių kalbos žodynas: mokslinis stilius (kompiuterinis variantas).

GRUMADIENĖ, L., ŽILINSKIENĖ, V. 1997: Dažninis dabartinės rašomosios lietuvių kalbos žodynas: mažėjančio dažnio tvarka, Vilnius: Mokslo aidai.

JAKUBAITĖ, T., e.a. 1968: Latviešu valodas biežuma vārdnīca. I- sēj., 2 daļa, Rīga: Zinātne.

ŽILINSKIENĖ, V. 1998: Dažninis dabartinės rašomosios lietuvių kalbos žodynas: pirmieji tyrimo rezultatai. Lietuvių kalbotyros klausimai 39, 219–227.

ŽILINSKIENĖ, V. 2002: Lietuvių kalbos morfologijos formos dalykinio ir publicistinio stilių duomenimis. Lituanistica 1 (49), 106–116.

ŽULYS, V. 1974: Trečiojo asmens nėra. Kalbotyra 25 (1), 83–92.

Vida Žilinskienė Lietuvos teisės universitetas Ateities g. 20, 2057 Vilnius, Lietuva [email protected]

Gauta 2002 04 09