DANIEL PETIT

École Normale Supérieure, Paris

RÉGI LITVÁN AÑSKAT, ŠÌSKAT, TÀSKAT ÉS ROKONAI

A régi litván nyelv añskat, šiškat, tàškat szavai és a hozzájuk kapcsolódó szavak

0. BEVEZETÉS

A görög grammatikusok (Chrysippos, Apollonios Dyskolos) által először bevezetett, majd Karl Bühler német pszichológus által továbbfejlesztett (1934: 80) „deixis” fogalmáról a 20. század folyamán sok vita folyt¹. Bár intuitív módon meggyőző, mesterséges kategória, amely a gesztusos utalás különféle típusait foglalja magában, és különböző szemantikai jegyekkel rendelkező jelenségek széles körére terjed ki. A deixis legszembetűnőbb kifejezései között különleges helyet foglalnak el az úgynevezett „thetikusi ítéletek”, mivel ezek egyszerűen egy helyzet fennállását jelentik (pl. angol van egy macska, amely a szobámban alszik), míg a „kategorikus ítéletek” egyszerre állítják egy tárgy létezését, és írják le annak cselekvését vagy állapotát (pl. angol egy macska alszik a szobámban = van egy macska + alszik). Ez a különbségtétel jól ismert². Úgy tűnik azonban, hogy a thetikusi ítéletek egy alosztályát általában figyelmen kívül hagyták a nyelvészet standard tankönyveiben, valamint a deixisszel foglalkozó legtöbb szakmonográfiában és tanulmányban³. Sok nyelvben vannak olyan speciális deiktikus partikulák, amelyek felhívják a beszédpartner figyelmét valamely eseményre vagy tényállásra (pl. latin íme, orosz íme, francia íme, ott van ’itt van/vannak’). Legszembetűnőbb szintaktikai és szemantikai jegyeik alapján, különösen pedig

¹ A közelmúltbeli áttekintéshez lásd például Charles Fillmore (1997) vagy Stephen Levinson (2006) munkáját.

² Lásd például Hans-Jürgen Sasse (1987) munkáját.

³ An exception is Levinson (2006: 111), who uses the term ‘presentative particles’, otherwise very rare in English-language linguistics.

Straipsniai / Articles

11

ALL_62_63_maketas.indd 11

2011.06.17 08:23:46

DANIEL PETIT

A beszédpartnerre való utalásuk révén ezek a partikulák különböznek a többi deiktikus partikulától (pl. lat. ibi, or. zdes’, fr. ici, là ‘itt’). A szakirodalomban ezeket olykor „prezentatív partikuláknak” nevezik; ez a szakkifejezés a bibliai héber hinneh ‘íme, itt van/vannak’ partikula leírásából ered, majd később a francia voici, voilà partikulákra is alkalmazták. Amint azt másutt megpróbáltam bemutatni⁴, a „prezentatív partikulák” fogalma termékeny és vonzó elképzelés, amely magyarázatot adhat a balti nyelvek egyes deiktikus partikuláinak, különösen a lit. štai, a lett re, rau, lūk és a še ‘ecce’ használatára. E tanulmány célja, hogy tárgyalja egy olyan prezentatív partikula-alosztály eredetét, amely széles körben adatolható az ólitvánban és néhány litván nyelvjárásban, etimológiai szempontból azonban mindmáig megmagyarázatlan.

1. LEÍRÁS

Az ólitván irodalomban és néhány modern litván nyelvjárásban olyan prezentatív partikulák csoportját találjuk, amelyek nyilvánvalóan közös morfológiai jegyekkel rendelkeznek, de meggyőző etimológiájuk mindmáig nincs. Leíró szempontból ezek a partikulák egy mutató tőből (anàs, šìs, ill. tàs) és egy –(s)ka(t) vagy –(s)ga(t) végződésből álló összetételek. Az 1. táblázat felsorolja és röviden ismerteti az összes releváns alakot.

E különféle litván partikulák fő használata alapján egyértelmű, hogy ahhoz a kategóriához tartoznak, amelyet fentebb röviden „prezentatív partikulák” néven ismertettem: alapjelentésük a latin ecce partikula jelentésének felel meg. Először is, némelyik ilyen partikula főnévi alakot vezethet be. Példák a šìskat használatára:

[1] Wolfenbüttel Postilla (WP 118 2–3 [1573]):

[chi]kat tar/naite we[3]paties.

„Íme, itt van az Úr szolgálóleánya!”

[2] Jonas Bretkunas, Postilla (BP I 84 21 [1591]):

Jei tawe gandin Smertis bei prapūlims / tadda [chi]kat tawa gelbetoias Kriſtus.

„Ha a halál és a kárhozat rettegésben tart, íme, a te Megváltód, Krisztus!”

A šìsgatės használatával:

[3] Simonas Daukantas (LKŽ XIV 914):

Šìsgatės piemuo!

„Íme, itt a pásztor!”

⁴ Daniel Petit (2010).

12

Acta Linguistica Lithuanica LXII–LXIII

ALL_62_63_maketas.indd 12

2011.06.17 08:23:46

Régi litván nyelvi anškat,

šiškat, tàskat és a velük rokon szavak

1. táblázat

ans- tőans-

šis- tőšis-

tas- tőtas-

zöngétlen mássalhangzóval -k-

-ka

šiška Daukantas

-kat

anskat Bretkūnas

šiškat Wolfenbütteli Postilla, Bretkūnas

taskat Wolfenbütteli Postilla, Bretkūnas, Klein, Sapūnas, Mielcke, Clavis Germanico-Lithvana, Lexicon Lithuanicum, Nesselmann, Kurschat

-kate

šiškate Wolfenbütteli Postilla

-kategi

taskateghi wolfenbütteli Postilla

zöngés mássalhangzóval -g-

-g

tàsg Papilė és Tirkšliai nyelvjárásaiban

-ga

ansga Juška

šiga Juška, Alsėdžiai és Skaudvilė nyelvjárásaiban šišga Kossarzevski, Raudėnai nyelvjárásában

tàšga Pabrėža, Juška, Plungė, Raudėnai és Žemaičių Kalvarija nyelvjárásaiban

-gat

tàšgat Kvėdarna, Rietavas és Salantai nyelvjárásaiban

-gatės

aṅgatės Kuliai, Plateliai és Salantai nyelvjárásaiban anšgatės Alsėdžiai, Gargždai, Grūšlaukis és Stakliškės

šišgatės Sereiskis, Salantai és Skuodas nyelvjárásaiban šišgatės Daukantas, Juška, Kossarzevski, Alsėdžiai, Gargždai, Plateliai, Salantai, Veiviržėnai és Žarėnai nyelvjárásaiban

tàšgatės Juška, Lazdynų Pėlėda, Baronas, Grūšlaukis, Ylakiai, Kvėdarna, Luokė, Plungė, Rietavas, Salantai, Seda, Tirkšliai, Truskava, Tverai, Viekšniai és Žarėnai nyelvjárásaiban

-gati

tàšgati Žemaičių Kalvarija nyelvjárása

-gaties

šišgaties Žarėnai nyelvjárásában

-gatis

šišgatis Niedermann, Senn, Brender és Salys

tàšgatis Pabrėža, Valančius, Juška, Kretinga, Mosėdis, Plateliai, Raudėnai, Salantai, Žemaičių Kalvarija nyelvjárásaiban

-gačiuos

tàšgačiuos Šatės nyelvjárásában

Straipsniai / Articles

13

ALL_62_63_maketas.indd 13

2011.06.17 08:23:46

DANIEL PETIT

A tàškat szóval:

[4] Martynas Mažvydas, Gesmes Chríkſczonijkas (MŽ 447 4 [1570]):

Motriſchk taſkat sunus tawa!

„Anya! Íme, a te fiad!”

[5] Jonas Bretkūnas, Biblia (BB Song 5, 2 [1590]):

Taſkat balsas mana Prieteliaus tuskinanczio.

„Íme, barátom kopogtató hangja.”

Ebben a szerkezetben a prezentatív partikulákat rendszerint nominativus követi. Ez a névszói szerkezet főként az ólitván vallási irodalomban adatolható; lehetséges, hogy bibliai frazeológia hatására alakult ki. Későbbi forrásokban is található azonban néhány előfordulás. Példa a tàšga szóval:

[6] Antanas Juška, Литовскій словарь ([1897–1922], vö. LKŽ XV 961):

Tàšga triba jo dirvos!

„Íme, az ő földjének széle!”

Közvetett kérdő mellékmondattal alkotott szerkezet is előfordul, de igen ritkának tűnik. Az LKŽ-ből és a régi litván irodalomból gyűjtött anyag alapján megítélve igen kevés példát lehet felhozni, és a legtöbbjük kétséges. Például:

[7] Jurgis Pabrėža írásai (LKŽ XV 961):

Taſga, koks vẽl reikalas!

„Nézz csak oda! Micsoda történet!”

Nyilvánvalóan itt nem közvetett kérdő mellékmondattal van dolgunk, hanem egy önálló partikulával tasga, amelyet egy felkiáltás követ: koks vẽl reikalas! „micsoda történet!”. Egyelőre nem tudjuk megállapítani, hogy az, hogy ezek a partikulák nem használhatók közvetett kérdő mellékmondatokkal, a dokumentáció szűkösségének tudható-e be, vagy egy jelentős sajátosságot tükröz.

Ugyanezek a partikulák mondatkezdő partikula szerepében is használhatók, önálló állítmányokat vezetve be. Ez a szerkezet nemcsak a régi litván irodalomban adatolt bőségesen, ahol számolni lehet a bibliai frazeológia hatásával, hanem a modern nyelvjárásokban is, ahol az ilyen hatás kizárható. Példák az añškat használatára:

[8] Jonas Bretkūnas, Biblia (BB 22 Királyok 4, 25 [1590]):

Anſſkat ateia Sunamitiene.

„Íme! Megérkezett a sunámi asszony.”

14

Acta Linguistica Lithuanica LXII–LXIII

ALL_62_63 maketas.indd 14

2011.06.17 08:23:46

Senosios lietuvių kalbos ańskat, ši̇skat, tàskat ir su jais susiję žodžiai

A ši̇skat szóval:

[9] Wolfenbüttel Postilla (WP 158 30 [1573]):

Ir ſchijkat Ritą metą ankſti iſch wiſſiu ſzaliu muras paſikiele.

„És íme! Kora reggel minden országból egy fal emelkedett ki.”

[10] Jonas Bretkūnas, Biblia (BB Judg 15, 16 [1590]):

Schijkat anis gul pulkais.

„Íme! Egybegyűlve fekszenek.”

[11] Jonas Bretkūnas, Biblia (BB Lk 7, 27 [1590]):

Schijkat ſiuncziu Angelą mana.

„Íme! Elküldöm angyalomat.”

A ši̇skate szóval:

[12] Wolfenbüttel Postilla (WP 195 12–13 [1573]):

A meſs ſchijkate, ka/iamis miname.

„És mi – íme! – lábunkkal tapossuk le.”

A tàskat szóval:

[13] Wolfenbüttel Postilla (WP 16v 28–29 [1573]):

Egy taſkat közeledik hozzátok, a mennyei királyſ/te!

„És íme! Eljön hozzátok a mennyek országának igéje!”

[14] Jonas Bretkūnas, Biblia (BB Gen 29, 6 [1590]):

És íme, taſkat az ő leánya, Ráhel, juhokkal érkezik.

„És íme! Leánya, Ráhel, juhai kíséretében érkezik.”

[15] Jonas Bretkūnas, Postilla (BP I 303 7 [1591]):

Ezért, kedves keresztény, íme, megkereszteltettél.

„Ezért, ó, kedves Krisztus! Íme! Megkereszteltettél.”

A tàskategi szóval:

[16] Wolfenbütteli Postilla (WP 117r 10 [1573]):

Taſkategi panas Die=||voltál az, akit felemeltek.

„Íme! Az Úristen emelt fel téged.”

A tàsgatės szóval:

[17] Tryškiai nyelvjárása (LKŽ XV 961):

Tàsgatės kare buvo, ne juokai!

„Íme! Háború volt, nem tréfa.”

Straipsniai / Articles

15

DANIEL PETIT

2. MORFOLÓGIA

Morfológiai szempontból nyilvánvaló, hogy itt két különböző képzéssel van dolgunk. Amennyire meg tudom ítélni, a zöngétlen mássalhangzót tartalmazó alakok (-ka-) kizárólag az ólitvánban fordulnak elő: megtalálhatók a wolfenbütteli Postillában (1573), valamint Jonas Bretkūnas (kb. 1590), Daniel Klein (1653, 1654) és Kristupas Sapūnas (1673) műveiben. A 19. századi szótárak némelyike még említi őket, valószínűleg régebbi forrásokból átvéve: például Georg Nesselmann (1851: 95) és Friedrich Kurschat (1883: 450) szótáraiban a taskat, Adv. siehe da alakot találjuk. Ezzel szemben a zöngés mássalhangzót tartalmazó alakok (-ga-) csak később jelentek meg. Tudomásom szerint ezek legrégebbi adatolásai Jurgis Pabrėža (1771–1849) és Motiejus Valančius (1801–1875) írásaiból származnak. A két végződéstípus között tehát kronológiai különbség van: a -ka- végződésű alakok régebbiek, mint a -ga- végződésűek.

Ezt az első benyomást a nyelvjárási eloszlás is megerősíti. Az ólitvánban a -ka- végződésű alakok a wolfenbütteli Postillában (WP 1573) adatolhatók a legjobban, de más nyelvjárásokon alapuló különféle szövegekben is előfordulnak, például Martynas Mažvydas, Bretkūnas vagy Mikalojus Daukša műveiben. Így valószínű, hogy a -ka- végződés közös litván örökséget képvisel. Egészen más a helyzet a fiatalabb, -ga- végződésű alakokkal: ezek csupán a kis számú alsó-litván (žemaitiai) nyelvjárásra korlátozódnak. Túlnyomórészt a Klaipėda és Kuršėnai között húzott vonaltól északra adatolhatók (például Kretinga, Skuodas, Telšiai, Rietavas, Luokė és Papilė környékén). A régebbi irodalomból Pabrėža és Valančius írásait említhetjük, akik mindketten éppen erről a vidékről származtak (Skuodasból, illetve Kretingából). Világos, hogy a zöngés végződés (-ga-) az északi alsó-litván nyelvjárások helyi újítása. Aligha tekinthető azonban egy régebbi -ka- szabályos továbbfejlődésének.

3. ETIMOLÓGIA

A 19. század óta sokat vitatták e partikulák etimológiáját. Jānis Endzelīns lett mester egy rövid jegyzetben (DI II 499 [1913]) az -skat végződést az aņskat, šīskat, tàskat alakokban a lett skatīt ‘látni, nézni’ ige tövével rokonította. E magyarázatot Eduard Hermann (1926: 387) is elfogadta. Más nézetet képviselt Adalbert Bezzenberger (1877: 175–176), aki az aņskat, šīskat és tàskat alakokat az aņs (anàs), šis, illetve tà(s) mutató névmásoknak különféle deiktikus partikulákkal alkotott összetételeként értelmezte.

16

Acta Linguistica Lithuanica LXII–LXIII

Senosios lietuvių kalbos ańskat, ši̇̀skat, tàskat ir su jais susiję žodžiai

deiktikus partikulák. Az első partikulát, a –ka– elemet a protoindoeurópai koordináló kötőszóból, a *kʷe ‘és’ szóból vezette le (vö. gör. τε, óind ca), a második partikulát, a –t elemet (a –te alakból) pedig a litván nèt ‘még’ szó végződésével vetette össze. Ernst Fraenkel (1921: 3, 33, vö. LEW I 11 [1962]) kissé más módon az ańskat, ši̇̀skat és tàskat alakokat az ańs (anàs), ši̇̀s, illetve tà s mutató névmásokból vezette le, egy –ka– deiktikus partikula társulásával. A –t végződést azonban nem egy másik deiktikus partikulára vezette vissza, hanem a második személyű egyes számú személyes névmás részes esetének rövidült alakjára (–ti ‘neked’ > –t). Ugyanezt az álláspontot képviselte Peter Arumaa (1933: 35), majd újabban Wojciech Smoczyński (2007: 17, 640, 661) is. Úgy tűnik, egyikük sem támasztotta alá ezeket a magyarázatokat pontos történeti vagy tipológiai bizonyítékokkal. Talán nem volna méltánytalan mindegyikükre alkalmazni azt a szkeptikus ítéletet, amelyet Alvils Augstkalns (1934–1935: 67) Fraenkel feltevéséről mondott: Diese Vermutung läßt sich aber, soweit ich sehe, auch durch nichts erklären. Ezen etimológiák valamennyi következményének alapos vizsgálata még hátravan.

Kezdjük Endzelīns javaslatával. Annak alátámasztására, hogy az ańskat, ši̇̀skat és tàskat végződése a lett skatīt ‘látni, nézni’ igével rokon igealakra vezethető vissza, megemlíthetjük a modern francia prezentatív partikulákat: voici, voilà. Ezek a partikulák a középfranciában a voir ‘látni’ ige felszólító módú alakjából keletkeztek, a helyet jelölő ci ‘itt’, illetve là ‘ott’ partikulákkal együtt. A francia voici, voilà alakokkal ellentétben, amelyek a vois ci, vois là (‘nézd itt’, ‘nézd ott’) alakokból származnak (felszólító módú ige + helyet jelölő partikula), a litván ańskat, ši̇̀skat, tàskat szórendje ennek fordítottját mutatná (helyet jelölő partikulák: *anà, *ši̇̀, *tà + a *skatitī felszólító módú alakja = a lett skatīt igének). Ebből a szempontból e partikulák főnévi alanyesettel való rendszeres használata (mint a fchijkat tarnaite weſ3paties ‘íme, az Úr szolgálóleánya’ WP 118 2–3 [1573] példában) másodlagos volna. Hasonló eset a görög ἰδοὺ ‘íme’ prezentatív partikula, amely az ἰδεῖν ‘látni’ aorisztoszi igealakjának felszólító módú alakjára vezethető vissza: eredetileg tárgyesetű főnévi csoportok követték, de a hellenisztikus görögben alanyesetű főnévi csoportokkal is használatossá vált (például: ἰδοὺ ὁ ἄνθρωπος ‘íme az ember’ Jn 19, 5). Bármilyen vonzónak tűnik is első pillantásra, Endzelīns etimológiája komoly nehézséggel szembesül: az általa javasolt tagolás (*anà, *ši̇̀, *tà + *sket-) nem ad számot sem a zöngés mássalhangzójú alakokról (vö. tàsgat stb.), sem a szóvégi dentalis nélküli alakokról (vö. ši̇̀ska, tà sga stb.). Valószínű, hogy a –t végződés nem a szerkezet eredendő része, hanem utólag járult hozzá egy már kialakult tőhöz; ez arra utal, hogy a lett skatīt igei tövével való kapcsolatot tévesnek kell tekintenünk.

Most Bezzenberger és Fraenkel etimológiáira térek át. Bármelyik megoldást részesítsük is előnyben, abban mindkettő közös, hogy a –ka–, illetve a –ga– eredetileg

Straipsniai / Articles

17

DANIEL PETIT

az añs (anàs), šìs, illetve tàs mutató tövekhez járuló deiktikus partikulák. Bár ritka, egy deiktikus partikula, a -ka- előfordul néhány litván nyelvjárásban a standard litván -ki- helyett. A -ga- partikula néhány nyomot hagyott az ólitvánban (pl. nesanga ’mert, -ért’, betaiga ’de’, vö. óporosz anga ’ha, vajon’) a gyakoribb -gi- partikula mellett. Az e deiktikus partikulák előtti szibilánsnak a mutató tövekhez kell tartoznia. Valószínűleg a hímnemű egyes számú alanyeset ragjaként kell értelmezni (añs = anàs, šìs, tàs), és valóban sok esetben a szövegkörnyezet hímnemű egyes számú főnévvel való egyeztetést jelez; lásd például a következő példákat:

[18] Martynas Mažvydas, Gesmes Chrikſczonijkas (MŽ 447 4 [1570]):

Motriſchk tafkat sunus tawa!

‘Anya! Íme a fiad!’

(a taskat ’az ottani’ és a sunus ’fiú’ egyeztetése).

[19] Simonas Daukantas (LKŽ XIV 914):

Šišgatės piemuo!

‘Íme a pásztor!’

(a šišgatės „ez itt” és a piemuo „pásztor” egyeztetése).

Az ellenpéldák azonban viszonylag gyakoriak, akár nőnemű főnevekkel is, amint azt a következő példák mutatják:

[20] Wolfenbüttel Postilla (WP 118 2–3 [1573]):

ſchikat tar/naite weſzpatties!

‘Íme az Úr szolgálóleánya!’

(a šiškat „ez itt” és a tarnaītē „szolgálóleány” közötti egyeztetési eltérés).

[21] Antanas Juška, Литовскій словарь ([1897–1922], vö. LKŽ XV 961):

Tàsga triba jo dirvos!

„Íme, itt van a földje széle!”

(a tasga „ez ott” és a triba „szél” közötti nézeteltérés).

vagy többes számú főnevekkel:

[22] Jonas Bretkūnas, Biblia (BB Judg 15, 16 [1590]):

Schikat anis gul pulkais.

„Íme, együtt fekve gyülekeznek.”

vagy akár főnév nélkül:

[23] Tryškiai nyelvjárása (LKŽ XV 961):

Ilyen csata volt, nem tréfa!

„Íme, háború volt, nem tréfa!”

18

Acta Linguistica Lithuanica LXII–LXIII

ALL_62_63_maketas.indd 18

2011.06.17 08:23:46

Senosios lietuvių kalbos ańskat, ši̇skat, tàskat ir su jais susiję žodžiai

Ez másodlagos kiterjesztés eredménye lehet, miután az ańskat, ši̇skat, tàskat alakokat ragozhatatlan partikulumokként elemezték újra. Párhuzamként megemlíthetők a hettita jelenléti partikulumok: kaš̌a, kaš̌ma ‘nézd csak, íme’ és ašma ‘íme, lám’, amelyek egy bevett etimológia szerint a mutató névmások közösnemű egyes számú alanyesetéből, a kāš ‘ez itt’ alakból erednek (< PIE *ḱós, vö. lit. ši̇s < *ḱi-), illetve az *āš ‘ez’ alakból (< PIE *h₁ós), egy deiktikus *-(m)a partikulum társulásával (vö. hett. imma ‘valóban, tényleg, bizony’, namma ‘azután, ismét, továbbá’), de szélesebb körben is használhatók megkövült határozószói képződményekként.

Hasonlóképpen feltételezhető, hogy az ańskat, ši̇skat és tàskat első része megkövült hímnemű egyes számú alanyeseti végződés. Az alakokat ragozhatatlan határozószókként vagy partikulumokként elemezték újra. Megjegyzendő, hogy néhány litván nyelvjárásban szibiláns nélküli alakokat is adatoltak: ši̇ga, ši̇gatės (a ši̇sgatės mellett), ańgatės (az ańsgatės mellett); ezeket megújult határozószói képződményeknek kell tekinteni.

A -t végződés továbbra is a fő probléma. Éppen ezen a ponton tér el egymástól Bézzenberger és Fraenkel magyarázata. Először Fraenkel etimológiáját tárgyalom, mivel napjainkban ez látszik uralkodónak a szabványos kézikönyvekben. Állítása szerint a -t végződés a második személyű egyes számú személyes névmás részes esetű -t alakját tükrözi (a -ti ‘neked, számodra’ alakból). Bár ezt sem Fraenkel, sem az álláspontját elfogadó tudósok nem említik, ezt az etimológiát látszólag számos tipológiai bizonyíték támaszthatja alá, amelyek azt mutatják, hogy a jelenléti partikulumok frazeológiailag hajlamosak második személyű egyes vagy többes számú személyes névmásokkal, részes esetben kapcsolódni. Például a latin ecce és em ‘íme, itt van(nak)’ jelenléti partikulumokat gyakran követi a részes esetű egyes számú tibi ‘neked, számodra’ alak. Példák a lat. ecce tibi ‘íme, itt van(nak)’ szerkezetre:

[24] Cicero, Pro Sestio 89:

Ecce tibi consul, praetor, tribunus plebis noua noui generis edicta proponunt!

‘Íme, a consul, a praetor és a néptribunus újfajta új edictumokat terjeszt elő neked!’

[25] Cicero, Ad Atticum 7, 19:

Ecce tibi ante diem tertium Nonas Februarias mane accepi tuas litteras!

‘És íme, február 3-án reggel megkaptam leveledet!’

A lat. em tibi ‘íme, itt van(nak)’ szerkezettel:

[26] Plautus, Asinaria 880:

Em tibi hominem!

‘Itt az embered!’

[27] Plautus, Amphitryon 778:

Em tibi pateram, eccam!

‘Tessék! A tálad, nézd!’

Straipsniai / Articles

19

ALL_62_63_maketas.indd 19

2011.06.17 08:23:46

DANIEL PETIT

[28] Plautus, Pseudolus 754:

Em tibi omnem fabulam!

„Íme, itt az egész történet számodra!”

Hasonló jelenség a neolatin nyelvekben is dokumentálható, például az olaszban, ahol a prezentatív ecco alaknak van egy eccoti változata (< ecco ’íme, itt van’ + ti ’neked’, egyes szám):

[29] I Fioretti di San Francesco XXXVI [az első kiadás 1476-ban]:

Ed eccoti venire una grande moltitudine!

„És íme! Nagy tömeg közeledik!”

[30] Pietro Aretino (1492–1556), Ragionamenti 11 [az első kiadás 1533-ban]:

E venuto il tempo di levarsi. Eccoti mia madre che mi rimenò a casa.

„Eljött a felkelés ideje. Íme, itt van anyám, aki hazavisz.”

[31] Carlo Goldoni (1707–1793), La sposa persiana III 8 [az első kiadás 1753-ban]:

Eccoti il mio consiglio.

„Íme, itt a tanácsom.”

és az ófranciában a es vos (< es ’íme, itt van’ + vos ’nektek’, többes szám):

[32] Chanson de Roland 1989 [a 11. század végéről]:

As vus Rollant sur son cheval pasnet.

„Láttad Rollantot ott eszméletlenül a székén.”

[33] Beroul, Roman de Tristan 3702 [12. század]:

Íme, Artúr király.

„És íme, itt van Artúr király.”

[34] Wace, Vie de Sainte Marguerite 562 [kb. 1130–1140]:

Íme, egy igen nagy mennydörgés.

„Íme, egy nagyon nagy mennydörgés.”

A második személyű névmás részes esetének jelenlétet jelölő partikula melletti hasonló kapcsolata a bibliai örményben is ismert. Legalább két előfordulás található az Újszövetségben (aha „íme” + cʿjěz „nektek”, többes szám):

[35] Jn 19, 5:

eu asœ Ãnosa: aha ayrd ÃjeÔ.

Ew asē c‘nosa: aha ayrd c‘jěz.

„És ezt mondja nekik: Íme, az ember!”

[36] Jn 19, 14:

eu asœ Ãhreaysn: aha »agawor jer ÃjeÔ.

Ew asē c‘hreaysn: aha t‘agawor jer c‘jěz.

„És ezt mondja a zsidóknak: Íme, a királyotok!”

20

Acta Linguistica Lithuanica LXII–LXIII

ALL_62_63_maketas.indd 20

2011.06.17 08:23:46

Senosios lietuvių kalbos añskat, šiškat, taškat ir su jais susiję žodžiai

Végül bármely szláv vagy balti nyelv beszélője tudja, hogy a prezentatív partikulák kiegészülhetnek az egyes szám második személyű személyes névmás részeshatározós esetű alakjával. Erre például az orosz vot tebe példája szolgálhat (< vot ’íme’ + tebe ’neked, számodra’, egyes szám):

[37] Orosz közmondás:

Vot tebe, babushka i yur’yev den’.

’Hát tessék, nagymama, itt van Szent György napja (± Micsoda kellemetlen meglepetés!).’

a lengyelben: oto ci, ólengyelül otóści (< oto ’íme’ + ci ’neked, számodra’, egyes szám):

[38] Lengyel (az interneten talált példa: <symia.blog.interia.pl>):

Widzieliście więc sępa łaciatego? Oto ci on.

’Láttátok (többes szám) a pettyes keselyűt? Íme, itt van.’

a litvánban például: tè táu, và táu (< tè, và ’íme’ + táu ’neked, számodra’, egyes szám):

[39] Daukšiai nyelvjárása (vö. LKŽ XV 1046):

Te tau mano bėrą žirgą.

’Íme, a pej lovam.’

[40] Mžš nyelvjárása (vö. LKŽ XVII 763):

Và táu gražioji diena – koks debesys kyla!

’Micsoda szép nap van – milyen felhő emelkedik!’

és a lettben például: še tev (< še ’íme’ + tev ’neked, számodra’, egyes szám):

[41] Lerchis-Puškaitis, 1891. Latviešu tautas (teikas un) pasakas, V 318 (vö. ME IV 13):

Íme a csodák!

„Micsoda meglepetés! (± Nézd ezt a csodát!)”

Egyes esetekben ez a jelenség a prezentatív partikula sajátos pragmatikai értékével magyarázható: a partikula nemcsak felhívja valamire a figyelmet, hanem arra is felkéri a beszédpartnert, hogy vegye birtokba azt, ami azt jelenti, hogy a datívusz a cselekvés címzettjére vagy kedvezményezettjére utal. Az általános jelentés ekkor: „íme, neked, rendelkezésedre áll, elveheted”. Más kontextusokban semmi ilyesmi, azaz valaminek az átadása nem implikálódik, a datívusz csupán a beszédpartner jelenlétére utal, akit arra hívnak, hogy a cselekvést magára vonatkoztassa; vagyis a datívusz funkciója az úgynevezett „etikai datívuszé”. Bár az etikai datívusz a balti nyelvekben nem különösebben gyakori, létezése legalább a balti nyelvek legkorábbi fejlődési szakaszaiban nem lehet vitatott. Érdekes, hogy ugyanez a tipológiai jelenség különböző indoeurópai nyelvekben különféle nyelvi eszközökkel fejeződik ki; ez azt mutatja, hogy a beszédpartner kódolását gyakran a prezentatív partikula konstitutív elemének tekintik. Mindazonáltal mindezek a

Straipsniai / Articles

21

DANIEL PETIT

tipológiai bizonyítékok meggyőzően alátámasztanák Fraenkel etimológiáját a litván -t végződésére az aňskat, šiškat és tàskat szavakban. A tipológia azonban önmagában nem érv az etimológiai kérdésekben; csupán megerősítő értéke van. Először azt kell megvizsgálni, hogy a javasolt rekonstrukció technikai szempontból egyáltalán lehetséges-e.

Ezt szem előtt tartva vessünk most egy pillantást Bezzenberger etimológiájára. Bezzenberger szerint az olyan szerkezet, mint a tàskat, két deiktikus partikula (–ka– + –t) agglutinációjának eredményeként értelmezendő. Igaz, hogy a prezentatív partikulák gyakran bővülnek más deiktikus vagy helyhatározói adverbumok, illetve partikulák hozzáadásával: a litvánban például a štai ’íme’ mellett a štai čia előfordulásai is ismertek. Az olyan hosszú alakok, mint a šiškate, tàskategi, šišgatės és tàsgatės, a *–tē > *–te alak mellett szólnak, amely ésszerűen azonosítható a helyhatározói tè ’ott’ partikulával (ha a forrása *–tē < *teh¹); klitikus alakra is van adat, vö. ólitván arte (SD³ 413) és artès (SD¹ 127, SD³ 4) ’talán’, az ar mellett. Ezeket az alakokat szó szerint véve úgy tűnik, hogy gyengítik Fraenkel magyarázatát, amely szerint a –t végződés egy személyes névmás datívuszi alakja, a –ti révén jött létre. Legalábbis el kellene fogadni azt az elképzelést, hogy a –ti végződést a –te váltotta fel egyes határozói képzésekben adatolt *–t / *–te minta analógiájára; például a litván net ’még’ és az ólitván nete PK 98 (vö. még netegi = netgi az SD³ 32-ben, netes Silvestras Gimžauskas 1879–1881-es kéziratos szótárában), illetve a litván anót ’szerint’ és anòte vagy anotè ’szerint’. Ám igaz, hogy egy ilyen analógia ingatag alapokon nyugszik, és szemantikailag oly távolinak tűnik, hogy aligha játszhatott bármiféle szerepet a šiškate, tàskategi, šišgatės és tàsgatės kialakulásában. Másfelől a szóban forgó prezentatív partikulák némelyikének hosszú alakjai –i végződésű magánhangzót mutatnak, például tàsgati (Žemaičių Kalvarija nyelvjárásában), šišgatis (Max Niedermann, Alfred Senn, Franz Brender és Antanas Salys szótárában), tàsgatis (Pabrėža, Valančius és Juška műveiben, valamint Kretinga, Mosėdis, Plateliai, Raudėnai, Salantai és Žemaičių Kalvarija nyelvjárásaiban); ezek Fraenkel etimológiáját támogathatják. Mindenesetre valamiféle másodlagos analógiát fel kell tételeznünk. Így nehéz megállapítani, melyik alak régi és melyik új.

Another argument in favor of the reconstruction of a deictic particle *–tē > *–te in aňskat, šiškat and tàskat, and against the dative of a personal pronoun is the fact that the same particle *–tē > *–te > *–t may occur, although sporadically, with other local particles, even when they are not presentative particles. In some Lithuanian dialects, we find for example čionáitės ‘here’ (LKŽ II 115, dialect of Bartninkai) or tenáitės ‘there’ (LKŽ XVI 34, dialects of Vilkaviškis, Daukšiai, Bartninkai). If the ending –t, *–te or *–tē-s, was the refection of an older personal pronoun *–ti, one would expect to find it only in presentative particles, because, as I have already

22

Acta Linguistica Lithuanica LXII–LXIII

ALL_62_63 maketas.indd 22

2011.06.17 08:23:47

Senosios lietuvių kalbos añskat, šiškat, tàskat ir su jais susiję žodžiai

rámutattam, a beszédpartner kódolása különösen fontos az ilyen partikulákban, nem pedig a szokásos helyhatározói partikulákban, amelyekben az etikai datívusz jelenléte aligha volna indokolható. Ez az érv azonban meglehetősen gyenge, mert feltételezhetnénk, hogy az añskat, šiškat és tàskat végződése különbözik a čionáitės, tenáitės végződésétől, a šišgatės, tàšgatės végződése pedig egyszerűen analógia útján keletkezett.

4. ÖSSZEFOGLALÁS

Ezen adatok fényében nem lehet dönteni a két megoldás között: Fraenkel etimológiája tipológiai szempontból igen vonzónak tűnik, de bizonyos kérdéseket nyitva hagy; Bezzenberger magyarázata köznapibb és valószínűleg kevésbé izgalmas, de továbbra is lehetséges megoldás. Természetesen jó lenne, ha a litván adatokat egy általánosabb tipológiai keretbe tudnánk illeszteni. Mindez azonban kizárólag az adatoktól függ.

S Z A K I R O D A L O M

A r u m a a P e t e r 1933: Untersuchungen zur Geschichte der litauischen Personalpronomina. Tartu: Universitas Tartuensis.

A u g s t k a l n s A l v i l s 1934–1935: Baltische Miszellen. – Studi Baltici 4, 63–71.

BB – B r e t k ū n a s J o n a s 1590: Biblia tatai esti wissas Schwentas Raschtas Lietuwischkai pergulditas per Jana Bretkuna. Königsberg.

B e z z e n b e r g e r A d a l b e r t 1877: Beiträge zur Geschichte der litauischen Sprache. Auf Grund litauischer Texte des XVI. und des XVII. Jahrhunderts. Göttingen: Peppmüller.

BP – B r e t k ū n a s J o n a s 1591: Postilla Tatai esti Trumpas ir Prastas Ischguldimas Euangeliju / sakamuiu Basznyczoie Krikschczionischkoie / nuog Aduento ik Waeliku. Per Iana Bretkuna [...]. – Jono Bretkūno Postilė, ed. by Ona Aleknavičienė. Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 2005.

B ü h l e r K a r l 1934: Sprachtheorie. Die Darstellungsfunktion der Sprache. Jena: Verlag von Gustav Fischer.

DI I–IV – E n d z e l ī n s J ā n i s 1971–1982: Darbu izlase 1–4. Rīga: Zinātne.

F i l l m o r e C h a r l e s 1997: Lectures on Deixis. Stanford: CSLI Publications.

F r a e n k e l E r n s t 1921: Baltoslavica, Beiträge zur balto-slavischen Grammatik und Syntax. Göttingen: Vandenhoeck und Ruprecht.

Straipsniai / Articles

23

DANIEL PETIT

Grevisse Maurice ¹1936, ¹²1986: Le bon usage, Grammaire française. Bruxelles: Duculot.

Hermann Eduard 1926: Litauische Studien, Eine historische Untersuchung schwachbetonter Wörter im Litauischen. Göttingen: Abhandlungen der Gesellschaft der Wissenschaft zu Göttingen.

Kurschat Friedrich 1883: Littauisch–Deutsches Wörterbuch. Halle.

Levinson Stephen C. 2006: “Deixis”. – The Handbook of Pragmatics, ed. by Laurence R. Horn, Gregory L. Ward. Oxford: Blackwell Publishing, 97–120.

LEW I–II – Fraenkel Ernst 1962–1965: Litauisches etymologisches Wörterbuch 1–2. Göttingen: Vandenhoeck und Ruprecht.

LKŽ ²II, XIV, XV, XVI, XVII – Lietuvių kalbos žodynas 2, 2. kiadás. Felelős szerkesztő: Jonas Kruopas, Vilnius: Mintis, 1969; 14–15. Főszerkesztő: Kazys Ulvydas, Vilnius: Mokslas, 1986–1991; 16. Főszerkesztő: Kazys Ulvydas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1995; 17. Főszerkesztő: Vytautas Vitkauskas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla, 1996.

ME I–IV – Mühlenbach Karl, Endzelīns Jānis 1923–1932. Latviešu valodas vārdnīca, Lettisch-deutsches Wörterbuch 1–4. Rīga: Izglītības ministrija.

MŽ – Mažvydas Martynas 1547–1570: Gesmes Chrīkſczoniſkas. – Katekizmas ir kiti raštai, ed. by Giedrius Subačius. Vilnius: Baltos lankos, 1995.

MŽ – Mažvydas Martynas 1547–1570: Gesmes Chrīkſczoniſkas. – Martyno Mažvydo raštai ir jų šaltiniai, ed. by Guido Michelini. Vilnius: Mokslas, 2000.

Nesselmann Georg H. F. 1851: Wörterbuch der Littauischen Sprache. Königsberg: Verlag der Gebrüder Bornträger.

Niedermann Max, Senn Alfred, Salys Antanas, Brender Franz 1932–1968: Wörterbuch der litauischen Schriftsprache 1–4. Heidelberg: Winter.

Petit Daniel 2010: On presentative particles in the Baltic languages. – Particles and Connectives in Baltic, ed. by Nicole Nau, Norbert Ostrowski. Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla, 151–170.

PK – Petkevičius Merkelis 1598: Katechismas. – 1598 metų Merkelio Petkevičiaus Katekizmas, ed. by Juozas Balčikonis. Kaunas: Švietimo ministerijos knygų leidimo komisija, 1939.

Sasse Hans-Jürgen 1987: The Thetic/Categorical Distinction Revisited. – Linguistics 25, 511–580.

SD – Sirvydas Konstantinas ³1642: Dictionarium trium linguarum. – Pirmasis lietuvių kalbos žodynas, szerkesztette Antanas Lyberis. Vilnius: Mokslas, 1979.

24

Acta Linguistica Lithuanica LXII–LXIII

ALL_62_63_maketas.indd 24

2011.06.17 08:23:47

Senosios lietuvių kalbos ańskat, ši̇̀skat, tàskat ir su jais susiję žodžiai

SD – S i r v y d a s K o n s t a n t i n a s K. ¹kb. 1620: Dictionarium trium linguarum. – Senasis Konstantyno Sirvydo žodynas, szerk. Kazys Pakalka. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1997.

S m o c z y ń s k i W o j c i e c h 2007: Słownik etymologiczny języka litewskiego. Vilnius: Vilniaus universitetas.

WP – Wolfenbüttler Postilla 1573: Die litauische Wolfenbütteler Postille von 1573, ed. by Jolanta Gel umbeckaitė. Wiesbaden: Harrassowitz Verlag in Kommission, 2008.

A régi litván nyelv ańskat, ši̇̀skat, tàskat és a velük kapcsolatos szavak

Ö S S Z E F O G L A L Ó

A tanulmány célja a mutató partikulaosztály alosztályába, a prezentatív partikulaosztályba tartozó ańskat, ši̇̀skat, tàskat etimológiájának tárgyalása; ezek a régi litván írásokban és néhány mai litván nyelvjárásban gazdagon adatoltak. Részletesebben két, e partikulák eredetére vonatkozó elméletet elemez, amelyeket Adalbert Bezzenberger (1) és Ernst Fraenkel (2) vetett fel:

1) Az ańskat, ši̇̀skat, tàskat összetételeknek tekintendők, amelyek az ańs (anàs), ši̇̀s, tà mutató névmásokból és különféle mutató partikulumokból állnak;

2) Az ańskat, ši̇̀skat, tàskat az ańs (anàs), ši̇̀s, tà mutató névmásokból, a -ka- mutató partikulából és a személyes névmás második személyű egyes számú részes esetének megrövidült alakjából (-ti ‚neked‘ > -t) származó képzéseknek tekintendők.

E hipotézisek részletes megvitatása és a mellettük, illetve ellenük szóló érvek ismertetése pro és contra után arra a következtetésre jutott, hogy bármelyik hipotézis igazolásához csak a litván nyelvi adatok átfogó elemzése vezethet.

Beérkezett 2011. február 12-én.

DANIEL PETIT

École normale supérieure

45, rue d’Ulm, 75005 PARIS, France

E-mail – [email protected]

Straipsniai / Articles

25