ANTANAS BALAŠAITIS

Kutatási területei: lexikográfia, nyelvművelés, terminológia.

Juozas Aleksandravičius

A KRETINGAI NYELVJÁRÁS SZÓTÁRA

Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2011, 512 p. ISBN 978-609-411-072-6

Örömmel kell fogadnunk a litván dialektológusok törekvéseit és munkáját. 2011-ben a Litván Nyelvi Intézet nem kevesebb mint két nyelvjárási szótárt adott ki: az intézet nyelvészei, Danguolė Mikulėnienė, Kazys Morkūnas és Aloyzas Vidugiris által összeállított Dieveniškiai nyelvjárásának szótára második kötetét (608 oldal), valamint Juozas Aleksandravičius Kretinga nyelvjárásának szótárát. Az ilyen szótárak előzménye a Vilniusi Egyetem oktatóinak a háború utáni években (1949-től) megmutatkozó érdeklődése volt a litván nyelvjárási adatok gyűjtése iránt. Ezen adatok forrásául az egyetemen litván filológiát tanuló, különböző nyelvjárási területekről érkezett hallgatók szolgáltak, akiket arra ösztönöztek, hogy anyanyelvjárásuk leírását szakdolgozatként nyújtsák be. Az anyagukból (több mint 60 hallgató munkájából) az egyetem akkori docense, Zigmas Zinkevičius átfogó monográfiát készített a litván nyelvjárásokról: Litván dialektológia (1966), 75 fonetikai adatokra vonatkozó térképpel.

Az első nyelvjárási témájú szakdolgozat szerzője az 1949-ben végzett, Būbeliai faluból származó kretingai Juozas Aleksandravičius (1920–2007) volt. Egyetemi tanulmányai alatt ő volt a hallgatói nyelvészeti tudományos kör első elnöke; további tanulmányokra a Litván Nyelvi Intézet aspirantúrájára jelölték ki. Egyike volt az 1950-ben Prienai járásba induló első dialektológiai expedíció résztvevőinek is. Sajnos a tehetséges úttörő sorsa nem alakult kedvezően. Eltávolították az aspirantúráról (miután kiderültek a szovjet hatalom számára nem megfelelő életrajzi tények; ráadásul a nővére is Nyugatra távozott). Disszertációját 1968-ban, a Tanártovábbképző Intézetben dolgozva írta meg és védte meg. Aleksandravičius volt az első litván dialektológus, akinek eszébe jutott, hogy összeállítsa saját anyanyelvjárásának szótárát. Már egyetemi évei alatt jegyzett le szavakat és mondatokat. Tanárként dolgozva néhány év elteltével hozzákezdett a szótár szövegének megírásához. A Kretinga nyelvjárásáról írt disszertációjához több mint 3000 nyelvjárási szót tartalmazó függeléket csatolt (példamondatok nélkül). A hatalom a dialektológiától a szótárírás felé sodorta; csak időskorában, 2004-ben tért vissza hozzá.¹

¹ Mindezt a szótár bevezető tanulmányából, „Juozas Aleksandravičius litván filológiai és pedagógiai tevékenysége” című írásból tudjuk meg, amelyben kortárs kollégái (Algirdas Sabaliauskas, Zigmas Zinkevičius, Bronius Dobrovols-

178

Acta Linguistica Lithuanica LXVI

Kretingos tarmės žodynas

Ezért a Litván Nyelvi Intézetnek 2007-ben ismételten felajánlott kézirat nyomdai előkészítését a Nyelvtörténeti és Dialektológiai Osztály vezetője, prof. dr. Danguolė Mikulėnienė és doc. dr. Daiva Vaišnienė vállalta. Munkájukat Vaišnienė szerkesztői tanulmánya ismerteti, „Kretinga nyelvjárásának szótára: az anyagközlés alapelvei” címmel. Ebben megjegyzi, hogy a hosszú szünet után a szótáríráshoz visszatérő szerző „már nem tudta elejétől a végéig elolvasni a szótárat, egységesíteni az anyagot, és dönteni egyes szavak vagy alakok közléséről, ezért a tudományos szerkesztésnek számos fontos kérdésre kellett választ adnia, amelyek nem csupán technikai, hanem tudományos értelmezési kérdéseket is érintettek”. A szótár szerkesztői tisztelettel bántak a kézirattal: igyekeztek megőrizni „a szerző és a tudományos szerkesztő nézeteinek összhangját”. A terjedelmes (16 oldalas) szerkesztői tanulmány ismerteti a szótárszerkesztés alapelveit, a fonetikai átírást, az áttranszponálást és a jelentések pontosítását. Mindez azt mutatja, hogy a szerkesztők jelentős munkát végeztek a szótár szövegén: arra törekedtek, hogy a művet a nyelvjárási lexikográfia mai színvonalához igazítsák. E tanulmány után a szótár bevezetéseként a szerző még részletesebb, 18 oldalas „Bevezető megjegyzései” következnek, amelyek tárgyalják a nyelvjárás meglehetősen nagy területét (mintegy 600 négyzetkilométer), lakóit (köztük a kurókat), a vidék történetét, a helyneveket, a nyelvjárás legjellemzőbb sajátosságait, a szavak kiválasztását stb. A szerző szerint a szótár csak az észak-zemaitiai nyelvjárás legnyugatibb részének jellegzetes szavait tartalmazza. A szóban forgó szótár tehát viszonylag nagy terjedelmű differenciális szótár (bár köznyelvi szavakból sincs hiány benne). Összesen több mint 14 ezer szót tartalmaz. A korábbi felfogáshoz igazodva megmaradt a Kretinga nyelvjárásának szótára cím, noha manapság inkább nyelvjárási szótáraknak nevezik az ilyen műveket. Az elsőként megjelent, Vytautas Vitkauskas által készített hasonló szótár példáját követi. Ezeket a szótárakat másképpen is nevezik: Vito Labutis Daukšiai vidékének szótára, Klementina Vosilytė pedig befejezés előtt áll A kupiškiaiak szótára című munkájával. Nyomdai előkészítés alatt áll Birutė Rokaitė-Vanagienė (1934–2011) Mosėdis környékének szótára című kötete – ez lesz a harmadik žemaitiai nyelvjárási szótár.

A szótár tárgyalásakor mindenekelőtt meg kell említeni az e vidékre és a tágabb žemaitiai tájra jellemző szavakat: añs, anà ‘ő (hímnemű), ő (nőnemű)’, bėngti ‘befejezni’, drūktas ‘vastag’, ėškùs ‘falánk’, gróbas ‘bél’, ýlinas ‘hegyes’, kròkti ‘sírni’, kūlis ‘kő’, kušėti ‘mozogni, mocorogni’, pýlė ‘kacsa’, pūrai ‘őszi búza’², raši (és 5 változata) ‘talán, valószínűleg’, rezginė ‘bocskor’, sėtinis ‘zsurló’, šykis ‘alkalom’, skaūdis ‘fájdalom’, skėderva ‘szilánk’, skundžiai ‘hirtelen, rángatózó mozdulatok’, smagùs ‘nehéz’, smeigties ‘behatolni, utat törni’, šėrė ‘etetés, állatok takarmányozása’, trėšti ‘futkosni, tombolni’, veizėti ‘nézni’, vėpūtas, vėpūtinys ‘hófúvás’,

és Danguolė Mikulėnienė szerkesztő) benyomásai a mai nyelvésznemzedéket ismertetik meg a szerző személyiségével és korának életkörülményeivel – ez „egy litván értelmiségi bonyolult sorsa a második világháború és a háború utáni években” (Mikulėnienė).

² Šio nėra LKŽ, bet jo paplitimas nurodytas Baltų kalbų atlaso žemėlapyje (2009: 159).

Recenzijos / Reviews

179

ANTANAS BALAŠAITIS

csillagforma ‘csillag’. Néhány sajátos, ap- előtaggal képzett melléknév: apdurnỹs, apkūnỹs, aplamỹs, -ė ‘hanyag ember’, apsausỹs, apsenỹs, apžalỹs, apžiulikỹs, -ė ‘kissé csalafinta’, amelyek a köznyelvi -okas képzett alakoknak felelnek meg.

A szótárban sok a sajátos képzésű határozószó, különösen a régi helyhatározói esetekből: áudrotie ‘vihar idején’, giẽdrotė³, giliẽ, kaitrotie, lýnantie, lýtotie, ser̃gantie, snìngantie, spéiguotie, šaltie, šãrpie ‘gyorsan’, šiltie, šiõkie, šlãpie, tam̃sie, tõlie, vėjuotie, vėtrotie. A nyelvjárásra jellemzők a pa- előtaggal és -iuo végződéssel képzett határozószók, amelyek a köznyelvi -ui formának felelnek meg: padieniuõ, paeiluiõ, pagauriuõ, pakarčiũo, pakeliuõ, paplaukiuõ, paporiuõ, parindžiuõ, pasauliuõ, paskypuõ, pavandeniuõ, pavėjuo, paviršiuo. Érdekes időhatározók: užtáipernai ‘két évvel ezelőtt’, užtáivakar ‘két nappal ezelőtt’. A nyelvjárásban a na- előtaggal vagy -alis, -ė képzővel alkotott, pejoratív jelentésű származékok is előfordulnak: nãkabis ‘aki nem sok mindenre alkalmas, mihaszna’, nãkažis ‘jelentéktelen, silány valami’, navėkšlis, -ė ‘ügyetlen, alkalmatlan személy’. A -alė képző mintha pejoratív jelentés nélkül is használatos volna a hajadon nők megnevezésére, míg a köznyelvi szavak pejoratív értelműek: butãlis ‘rossz ház’, kelãlis, kẽšalis ‘kicsiny halom’, kūtãlis ‘rossz istálló’, lovãlė, mergãlė, mūrãlis ‘rossz tűzhely’, nosãlė, numãlis, pelkãlė, snopãlė ‘bámész’, šnekalãl, švãmalis ‘mihaszna, ügyefogyott’, trobãlė, žardãlis. Ezzel ellentétes, becéző jelentésűek a családtagokat megnevező alakok: mamãlė, tėvãlis, vyrãlis és dievãlis.

A kretingai nyelvjárásban még él a sajátos kettős szám is: katrūdu, katridi ‘az a kettő’, pačiūdu, patidi ‘éppen azok ketten’, vėdu, vėdi ‘mi ketten’, šiūdu, šidi ‘ez a kettő’: vėdo sȯ anõu keik ė lga lãi kuovũos ‖ vėdėms abėdėms tuoks pȧt lekėms ‖ vėdo ėtãu nõmėj ‖ šėke tãu e_ jọdõm dõusọ po_saldãini ‖ A múlt idejű ismétlődő cselekvést a liuob segédigével, főnévi igenévvel és más alakokkal fejezik ki: kliẽtė ǐõubãm mėigũotė ‖

A szótárban olyan, nem csupán erre a vidékre jellemző előtagos partikula-használat is megfigyelhető: az iš, nu, pri, už elemeket igenlő válaszként használják a kérdésben szereplő teljes ige helyett: a_ jau ėšveriet pėitus? ‖ – ėš ‖ a_priválgė? ‖ – pri ‖ ar_ožėsi pri_mõnes? ‖ – ož ‖

A szótár nagy értéke a példamondatokban rejlik. Változatosak, gyakran rövidek (hasonlók is előfordulnak egymás mellett), a beszélgetésekből feljegyzett hosszabbak is akadnak köztük, továbbá közmondások, szólások és dalrészletek (a gyermekmondókákat sem mellőzik). A Kupiškėnų žodynu című szótárhoz képest jóval kevesebb a példa: sok szóhoz mindössze egyetlen rövid mondatot fűztek. A szótárt olvasva magam elé képzelem a háború utáni emberek mindennapi életét, gondjait és hangulatait. Gyakorlati okokból átírt formában néhányat idéznék is:

A legjobb gyógyszer: okosan élni. Akinek sok dolga van, annak se ideje, se meghalni. Amilyen az élet, olyan a halál is. Az éhség a vasat is meggörbíti. Az időt, még a saját kisujjad körmét sem tudod előrehozni. Mennyi az idő most? Amennyi összegyűlt, annyi az idő. A szerelem olyan, mint a nyál: elnyúlik, aztán lehullik. Ahogy a fecske röpül-

³Kétséges, hogy eltérő végződésről van szó.

180

Acta Linguistica Lithuanica LXVI

Kretingos tarmės žodynas

a mélyebben fekvő területeken, eső lesz. Mint a kanyarral, de egyenesebben. Ha azt akarod, hogy a bab megnőjön, oda kell tenni a körmöd. Fekete-fehér, de megfőtt. Ha nem vetsz, elpusztulsz, ha pedig elpusztulsz, úgy nyírnak, mint a birkát. A kolhozokba való egyesülés nekünk nem vált be: mindent tönkretett. Egész héten olyan voltam, mintha nem is én lennék, amikor elvették a földet. Protali, protali, mikor térsz haza. Ki szürkének születik, szürke is öregszik. Vigyen el a halál!

Végezetül néhány megjegyzés. A LKŽ és a nyelvjárási szótárak összehasonlításából kitűnik, hogy változott a szócikkek felépítése. A LKŽ mintáját követve a szabályosan képzett (–ai képzőjű) melléknévi határozószók és a kicsinyítő képzős főnevek a melléknév vagy főnév szócikkében szerepeltek, a Kretingos tarmės žodyne azonban külön címszóként jelennek meg. Ezt a megoldást az Állami Litván Nyelvi Bizottság javasolta a 2006. december 21-i ülésének jegyzőkönyvi határozatában, mivel önálló szavaknak tekintendők. Amint a kézirat fakszimiléjéből látható, a tárgyalt szótár szerzője az ilyen határozószókat nem emelte ki külön, a kicsinyítő képzős főneveket viszont külön szócikkcsoportban közölte. Vaišnienė szerkesztő észrevette, hogy ez nem történt következetesen, ezért mindent a VLKK ajánlásai szerint kellett rendezni. Ennek eredményeképpen több szó szerepel a szótárakban. Másfelől a szabálytalanul képzett határozószókat korábban külön szócikkben közölték. Így most mindkettőt egyformán értékeli a lexikográfia.

A jelentésmagyarázatokról. Úgy tűnik, néhány háztartási kifejezést pontosabban kellett volna megmagyarázni. Langinė – szoba a ház másik végében. Érdemes lett volna hozzátenni: a rosszabbik végében. Hasznos lett volna a LKŽ-re is rápillantani, ahogyan a pārlaidinis ‘a kocsi egyik alkatrésze’ magyarázatánál is. Érdemes lett volna hozzátenni: összekötő, vö. perlaidinys. Nem világos, miért többes számban magyarázzák a pyragiūkas szót: ‘zsemlék’. A Kamūnija nem a bérmálás szentsége. A Gūnė nem csak széna hordására szolgáló lepedő, vö. LKŽ.

A bőségesen közölt jövevényszavak mellett aligha hagyományos nyelvjárási szó az ekspirinas, pājamas, balatorija vagy a pénzügyi átalakítás eredménye, a pināusai, pāršuietamojī ‘röntgenhelyiség’, illetve a didelis āčiuo ‘nagy köszönöm’. A szerző az előszóban azt írta, hogy differenciális szótárt készített. Ezért vajon nem kellett volna a szerkesztőknek azt javasolniuk, hogy hagyja ki azokat a köznyelvi szavakat, amelyeknek nincs a nyelvjárásra jellemző jelentésük, például: girdyti, grėbti, greitas, gulėti, raidė, rugsėjis stb. Aligha tekinthető hibridnek a stalnė és a sumnėnė – ezek szláv jövevényszavak, akárcsak a stainė. Lelijėlės szót viszont már nem kellene hibridnek tekinteni. A lelija szót csak a Druskininkų tarmės žodyne jelölik szláv jövevényszóként, a LKŽ azonban nem közli.

Írásomat befejezve örülök, hogy az Intézet dialektológusai ilyen jóindulattal fogadták Aleksandravičius nagy munkáját – a žemait nyelvjárás és nyelvtörténet emlékművét. Szépen kiadva, méltó bevezetéssel, ez a mű is felsorakozott a nyelvjárási szótárak közé. Az idegen uralom okozta sérelem nem törte meg a kitartó žemaitot. Miután eltávolították az általa dédelgetett intézetből, sérelmét magába fojtva, ajándékkal tért vissza a litván nyelvtudományhoz.

Recenzijos / Reviews

181

ANTANAS BALAŠAITIS

LITERATŪRA

Baltų valodų atlants. Prospekts = Baltų kalbų atlasas. Prospektas = Atlas of the Baltic Languages. A Prospect, sudarytojos ir įvado autorės: Danguolė Mikulėnienė, Anna Stafecka; žemėlapių komentarų autorės: Ilga Jansone, Anna Stafecka, Rima Bacevičiūtė, Asta Leskauskaitė; žemėlapių kompiuterinį variantą parengė Edmundas Trumpa. Rīga: Latvijas Universitātes Latviešu valodas institūts, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2009.

Dieveniškių šnektos žodynas. N–Ž. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2010.

Kretingos tarmės žodynas. Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2011.

Įteikta 2012 m. kovo 3 d.

ANTANAS BALAŠAITIS

Didlaukio 27-64, LT-08320 Vilnius, Lietuva

182

Acta Linguistica Lithuanica LXVI